Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Kritika

Whiteboy James And The Blues Express: Extreme Makeover
2011-11-14


Kalifornia a 80-as évektől ontotta magából a jobbnál jobb zenészeket. William Clarke, Rod Piazza, James Harman, vagy éppen a The Blasters munkássága mindenki számára ismert, de nem feledkezhetünk meg a Whiteboy James And The Blues Express nevű formációról sem.
Az énekes-szájharmonikás Whiteboy James az elmúlt évezred utolsó évtizedében hozta létre együttesét, a Whiteboy James And The Blues Express-t, akikkel jelentős sikereket ért el. Viszonylag hosszú kihagyást követően 2006-ban a banda újraalakult, a két eredeti tag, James és a gitáros Scott Abeyta új ritmusszekcióval, Blake Watsonnal és Max Bangwell-lel folytatta a munkát. Frissen megjelent harmadik lemezük anyaga nem ismeretlen a rajongók számára, hisz a bemutatkozó, a csapat nevét viselő albumuk került ismételten felvételre. A két vadonatúj szerzeménnyel megspékelt korongon érzelmekkel teli, az első pillanattól az utolsóig energikus és izgalmas muzsika található. A döntően saját kompozíciók humort sem nélkülöző dalszövegei a zenekarvezető személyes tapasztalatain alapulnak. Az elhangzó számok közül a Johnny Cash ihlette Zerg, Shotgun And You, és az ízléses szájharmonika szólót tartalmazó Slowdown & Let Me Love You feltétlen említést érdemel.
A Whiteboy James And The Blues Express minőségi szórakozást akar nyújtani, ami egyszerre könnyed és tartalmas. Úgy hiszem, hogy az Extreme Makeover alkalmas teljesíteni ezt a nem egyszerű feladatot.

Rip Cat Records, 2011

hoati


Brick Fields: Gospel Blue
2011-11-10


Számos előadó kísérelte meg már a vallásos és a világi zene ötvözését, de nagyon kevesen vannak, akiknek ez igazán sikerült. A Sister Rosetta Tharpe és Skip James nevével fémjelzett eredményes próbálkozások számát gyarapítja a Brick Fields nevű csapat.
Az arkansas-i együttes 2007-ben jött létre, mikor is az énekes Rachel Fields megismerkedett a gitáron játszó Larry Brick-kel. A hatfős formációnak tavaly sikerült megnyernie az Ozark Blues Society által szervezett tehetségkutatót, aminek köszönhetően részt vehettek az idei International Blues Challenge-en. A blues, gospel és soul keverékét játszó zenekar bemutatkozó lemeze Gospel Blue címmel jelent meg. Az albumra a zárótételt, az Amazing Grace jazz-es feldolgozását leszámítva, csakis saját szerzemények kerültek, melyekről elmondható, hogy hihetetlen erőt és őszinteséget sugároznak, érzések és érzelmek sokaságát hozzák a felszínre. Valamennyi dal különleges a maga módján, mondanivalójuk mély vallási meggyőződésről tesz tanúbizonyságot. Rachel ’Fields’ Brick, akinek énekhangja Joss Stone-t és Adele-t juttatja eszembe, nem szeretne sztárok módjára csillogni, hanem csak egyszerűen odaáll a mikrofon elé, és a lélek legmélyebb bugyraiba is behatoló hangon énekel.
Biztos vagyok abban, hogy sokan meg fogják szeretni ezt a remek együttest. A debütáló korongjuk simán lehet ennek a vonzalomnak az első lépése.

Magánkiadás, 2011

hoati


Vivian Vance Kelly - Texas Slim - Andy Just: Blues Explosion
2011-11-03


A Feelin’ Good Productions 2009 nyarán indította útjára a Blues Explosion nevű koncertsorozatot. Első alkalommal Texas Slim, R.J. Mischo, E.C. Scott és Sonny Rhodes közreműködésével zajlott a turné. Az olasz ügynökség jelenleg a harmadik sorozat szervezésén fáradozik, mely promóciójához a fellépők felvételeiből válogatás CD jelent meg.
A 2012. június közepétől kezdődő turnén különböző zenei világot képviselő muzsikusokat láthatnak az érdeklődők. Az „A New Queen Of Chicago Blues And Soul” címmel illetett Vivian Vance Kelly a szeles város zenéjét reprezentálja. Az énekesnő édesapja, Vance Kelly a blues szcéna jól ismert alakja, de nagyszülei számára sem volt idegen a színpad világa. Vivian fiatal korában hip-hop együttesekben szerepelt, majd szólópályája indulásáig apjával koncertezett. A gitáros-énekes Texas Slim karrierje a 70-es években startolt. A Texas bluest játszó muzsikus eleinte a legendás zongoristával, Alex Moore-ral dolgozott, akitől sokat tanult, de nagy hatást gyakorolt rá Johnny Winter, Little Joe Blue és Andrew ‘Jr. Boy’ Jones munkássága is. A West coast szájharmonikás Andy Just személyében több évtizede a pályán lévő zenészt tisztelhetünk. A karrierjét gitárosként kezdő Just eddigi ténykedése során a műfaj legnagyobbjaival lépett fel, és szólólemezei mellett számtalan albumon közreműködött.
A Blues Explosion című korongra Vivian Vance Kelly, Texas Slim és Andy Just a Feelin’ Good Records-nál megjelent CD-iből kerültek kiválasztásra felvételek.  A 19 dalt tartalmazó lemez remek kedvcsináló a jövő évi koncertsorozathoz, de tartok attól, a hazai blues rajongóknak jó pár kilométert kell utazniuk, hogy láthassák e nagyszerű előadók műsorát.

Feelin’ Good Records, 2011

hoati


Andreas Arlt: All-Time Favorites
2011-10-30


Európa egyik legsikeresebb blues zenekarát, a német B.B. & The Blues Shacks-ot 22 évvel ezelőtt Andreas és Michael Arlt hozta létre. Az öttagú hildesheimi banda a megalakulása óta több mint 2500 koncertet adott és 11 albumot jelentetett meg.
A hazánkban is megfordult együttes gerincét adó testvérpár idősebbik tagja, Andreas idén szólólemez készítése mellett döntött. A gitáros az All-Time Favorites című korongra Guitar Slim, George ’Harmonica’ Smith, Leroy Carr és Albert Collins szerzeményei mellé, kevésbé ismert muzsikusok (Roscoe Shelton, Hank Ballard, Little Joe Hinton, Goree Carter, …) ritkán hallható kompozícióit válogatta össze. A közel egyórányi hosszúságú hanganyag rögzítésében a B.B. & The Blues Shacks tavaly megjelent lemezén (London Days) háttérénekesként közreműködő Frank ’Pepe’ Peters, és számos az ausztriai Styx Records-hoz köthető zenész segédkezett. Andreas Arlt választékosan, ízlésesen játszó gitáros, aki amennyire tudott, igyekezett a háttérben maradni. A digipack formátumú CD-hez Dave Specter előszavával ellátott 16 oldalas füzetet mellékeltek, melyből többek között megtudhatjuk, hogy az adott dalok miért kerültek kiválasztásra, és azokban Arlt milyen típusú gitárokat használt.
Amit az All-Time Favorites-on hallunk, az a nagybetűs blues, kimagasló hangszeres játékkal, remek megszólalással, és szerencsére hiányoznak a műsoridő növelő töltelék nóták is.

CrossCut Records, 2011

hoati


Various Artists: Bluesová spoločnos» no. 7
2011-10-19


A Szlovák Blues Társaság a Bluesová spoločnos» című válogatás albumok által kívánja bemutatni hazája blues zenészeit. A sorozat aktuális darabja már a múlt évben elkészült, azonban kiadására anyagi fedezet híján csak idén került sor.
A kulturális tárca támogatásával megjelent lemezt a Jana Ruľičková & Cross The Line nyitja. A trnavai muzsikusok Keb’ Mo’, Ana Popovic és Scott Henderson egy-egy dalának előadásával kellőképpen megadják a korong alaphangját. Az Alec Carter vezette Akelek Blues Band a saját kompozíciók mellet egy Fleetwood Mac feldolgozással (Looking For Somebody) képviselteti magát az albumon. A szlovák fővárosban született, jelenleg Hollandiában elő Aka Kava archaikus bluest játszik. Az énekesnőtől olyan örökérvényű szerzeményeket hallhatunk, mint a Catfish Blues, a Hard Time Killing Floor és a John Henry. A Bluesraiders nevű blues-rock banda Lenny Kravitz Are You Gonna Go My Way című számának átdolgozásával hívja fel magára a figyelmet. A pozsonyi együttes koncert repertoárjában Michael Jackson és a Radiohead „bluesosított” dalai is megtalálhatóak. A jó egyórányi hosszúságú CD-t a tavalyi évben a sumperki Blues Alive fesztiválon nagy sikert arató Kŕdeµ divých Adamov kompozíciói zárják.
Összegzésként elmondható, egyértelműen pozitív döntésnek bizonyult a Szlovák Blues Társaság részéről, hogy a kevésbé ismert, mégis értéket képviselő előadók tartalmas zenei kikapcsolódást kínáló felvételeit válogatta össze, erre a körítésében is ízléses kiadványra.

Slovenská bluesová spoločnost, 2011

hoati


Ana Popovic: Unconditional
2011-10-16


Kétségtelen tény, hogy Ana Popovic a szólókarrierje során kiadott lemezeivel igen magasra tette a mércét. A szerb muzsikus 2001 óta megjelenő albumai közül a Hush! Best New Artist Debut jelölést kapott a W.C. Handy Blues Awards-on, míg a Still Making History tizenkilenc héten át szerepelt a Billboard magazin blues listáján.
A vonzó külsejű Ana eddigi hanganyagai olyan városokban kerültek felvételre, mint Memphis és Los Angeles, de a gitáros-énekes legfőbb vágya az volt, hogy egyszer New Orleans-ban is készíthessen lemezt. Az Unconditional címet viselő CD-vel ezen álma teljesült, hisz új albuma rögzítésére a gazdag kultúrájú város legendás, Piety Street nevű stúdiójában került sor. A produceri feladatokat a Grammy-díjas John Porter látta el, aki korábban Buddy Guy, Bonnie Raitt és Keb’ Mo’ korongjain is munkálkodott. A kiadvány repertoárja a saját és társszerzővel írt dalok mellett Nat Adderley, Koko Taylor, Mercy Dee Walton és a Maurice McAlister - Terry Vail páros egy-egy szerzeményéből áll. Az elhangzó számok hangulatát nagyban befolyásolta New Orleans városának atmoszférája, lakosainak vendégszeretete. A blues-rock stílusú, csipetnyi jazzel és soullal fűszerezett tételek feljátszásában többek között Sonny Landreth, Jon Cleary, Calvin Turner, Doug Belote és Jason Ricci segédkezett.
Az egyedi énekhanggal, férfiakat megszégyenítő gitártudással rendelkező Ana Popovic hatodik lemezének minden dala élettel és tűzzel teli, ott van bennük az a megfogalmazhatatlan valami, amit csak a női lélek képes hozzátenni egy produkcióhoz.

Eclecto Groove Records, 2011

hoati


David Philips: The Rooftop Recordings
2011-10-13


A szigetországban született David Philips huszonnégy évesen költözött Spanyolországba. Pályafutása kezdeti éveiben különféle stílust játszó együttesekben gitározott, később olyan magasan jegyzett zenészekkel dolgozott, mint Charlie Wood, Alvin Youngblood Hart, Hook Herrera, Brian Jackson és Geoff Young.
Az ezredfordulót követően kezdett el érdeklődni az éneklés és a dalszerzés iránt, ezért akusztikus gitárra váltott és szólópályára lépett. Bemutatkozó albuma tavaly Heal Yourself Alone címmel jelent meg - a Barcelonában élő muzsikus tetőtéri lakásának teraszán került rögzítésre a hanganyag, a keverést leszámítva, a lemezkészítés valamennyi fázisát a gitáros-énekes vállalta magára. A korong észak-európai turnéja során figyelt fel rá Jan Mittendorp, a Black & Tan Records főnöke, így a friss CD-jét már a hollandiai lemezkiadó dobta piacra. A tizenkét saját szerzeményt tartalmazó The Rooftop Recordings az elődjéhez hasonló körülmények között került elkészítésre. A varázslatos egyszerűségű, melankolikus hangulatú, az utazásról, a szeretetről, a reményről és a csalódásról szóló dalok közül a Help Me To Forget, a South East Breeze és a Mountain To Climb feltétlen említést érdemel.
Egy igazi, hamisítatlan minőségi zenét játszó, nagyszerű muzsikust ismerhet meg a lemezhallgató David Philips személyében, kinek előadása tökéletes kikapcsolódás képes nyújtani minden ínyencségre vágyó zenebarát számára.

Black & Tan Records, 2011

hoati


Trent Romens: Aware
2011-10-10


Az elmúlt évtizedekben káprázatos tehetségű tinédzserkorú blues gitárosok tűntek fel, akik ámulatba ejtették a szakmát és a közönséget egyaránt. Sokuk neve ismertté vált a műfaj majd valamennyi rajongója számára, és vannak olyanok is, akikkel csak most kezdünk ismerkedni - közéjük sorolandó a kamaszkorból épp csak kinőtt Trent Romens.
A Minnesota államból származó Romens tizenegy évesen kapta első gitárját, két év múlva már olyan muzsikusokkal lépett fel, mint Barbara LaShore, Willie Murphy, Jimi ’Primetime’ Smith és Wain McFarlane. A New Folk Records által Aware címmel piacra dobot debütáló albumán a saját dalai mellett Jimmy Oden és Big Bill Broonzy egy-egy szerzeménye kapott helyet. Az ifjú muzsikus, ha szeretné sem tudná letagadni, hogy kik a példaképei, ugyanis Duane Allman, Jerry Garcia és Bob Marley szellemisége érezhetően jelen van az elhangzó felvételeken. A változatos tempójú nótákat tartalmazó lemez csúcspontját a Fairy Tale katartikus gitárszólója adja. A meglepően érett énekhanggal rendelkező Tromens játékát tökéletes hangszeres tudás és magabiztos előadásmód jellemzi.
Érdemes megkülönböztetett figyelemmel kísérni Trent Romens pályafutását, aki ha így folytatja, szempillantás alatt világszerte ismert lehet, újfent megcáfolva azt a nézetet, hogy a bluesban csak a minél öregebb és tapasztaltabb előadónak lehet sikere.

New Folk Records, 2011

hoati


D’Mar & Gill: Real Good Friend
2011-10-06


Derrick ’D’Mar’ Martin és Chris Gill változatos karriert tudhat magáénak. A dobos D’Mar keresett session muzsikus, tizenöt évig játszott Little Richard zenekarában, majd megalakította saját együttesét, a Nu Funkot. Chris Gill mentora, a bentoni blues legenda, Jack Owen volt. A gitáros, énekes és dalszerző különböző stílusú formációkban szerepelt, jelenleg szólókarrierje mellett a Sole Shakers nevű bandát is vezeti.
A két nemzetközi szinten jegyzett zenész idén tavasszal készítette el közös lemezét. Az International Blues Challenge ez évi versenyének negyeddöntőjéig jutott duó bemutatkozó albumának a repertoárja jórészt Gill szerzeményeire épül, mindössze Little Walter klasszikusa, a My Babe érkezett külső forrásból. Nehéz lenne kedvenceket választani az élőben feljátszott, gazdag zenei világot tükröző kompozíciókból, de az biztos, hogy a Runnin’ Wild Bluest, a Crawfish Boogie-t és az International Blues Stompot feltétlenül hallani kell mindenkinek. D’Mar a hagyományos dob mellett afrikai ütőhangszereken is játszik, Chris Gill gitárjátéka pedig a Delta blues mestereinek stílusát idézi meg - annak ellenére, hogy egy új formációról van szó, jól megfigyelhető a két muzsikus egymásra hangoltsága.
A duó debütáló CD-jén nincs igazán túlcifrázva semmi, egyszerűen érezni a görcsmentességet az energiától duzzadó dalokban. A Real Good Friend című kiadvány egy eredeti, izgalmas produkció, ami még a komolyabb lemezgyűjtemények fényét is emelheti.

Airtight Records, 2011

hoati


Üssed, Fifi
2011-09-29


Nos, elmentem a koncertre, ami arra volt hivatott, hogy tiszteletet tegyen Kepes Robi emlékének.
Az emlékezés sikerült, de a végéről hazamentem.
Hogy is van ez?
Kétségkívül a probléma velem van, nem mással.
Elhiszem én, hogy a fellépő zenészeknek nagyon fáj Robi hiánya.
Nekem is.
Sok örömet szerzett sok embernek, a színpadon és a deszkák előtt is. Ma legalább a közönség egy része megtudta, megérezte, megsejtette, hogy mit jelent, mi dolga van egy zenekarban egy basszernak.
Kell.
… és olyan basszer kell, mint a Robi. Akkor és ott, úgy.
Már indultam hazafelé, amikor az ajtóban összeakadtam Vörös Gabival. Nagy vonalakban ez a találkozás volt a legjobb dolog ezen a koncerten. (Bár kerestem Bendzsit is, akinek szintén itt lett volna a helye… Hol a francban vagy, amikor igazán szükség volna Rád? Amikor tényleg erőt, jövőt adhatnál? Hiányoztál, b+. Ezt elkú.tad. Tartozol eggyel. … én meg százzal, de végre neked is behúztam egy rubrikát.)
Szóval Gabi. Ő volt az, aki azért jött, amiért én is. Nem búcsúzni, hanem köszönni. … és az nem ugyanaz. Daczi Zsoltról beszélgettünk, Robiról, a fiamról. Ne haragudj, Gabi, az utolsót már nem kellett volna meginnom. De a lényeg a lényeg: itt voltál, és erről a koncertről már örökké Te jutsz az eszembe. Köszönöm.
Tudtam én előre, hogy nem kell ilyen koncertet csinálni. Pusztán Robi fejével gondolkodtam, aki biztosan nem akart volna ilyesmit.
Annak ellenére, hogy nagyon szerette azokat az embereket, akik ma játszottak neki a színpadon. Nagyon szerette Őket. Mondta nekem, többször is - és csillogott az a ravaszdi, huncut szeme. Nem hazudott.
Ha valamit szívesen látott volna, azok a tanítványai. Ők meg már zálogba vannak csapva.
Te, Máté, hol voltál, amikor itt lett volna a helyed? Hiányoztatok a színpadról, és hiányoztatok mellőlem. Olyat adhattatok volna, amit senki, de senki más. Nekem és Robinak is.
Nem érdekel Fekete Jenő jamje százkilencvenhetedszer. Ötvenedjére sem érdekelt. Unom, és szar is. Nincs összepróbálva, szanaszéjjel mászik, ütemtelen, gazdátlan, a „rutinra” hagyatkozik, nem jön sehonnan és nem megy sehová, ami nem elég a boldogsághoz. Az enyémhez és Robiéhoz sem. Még jó, hogy nem ezektől függ…
Szerettem Robit. Jó volt vele dolgozni, vagy pusztán csak sörözni. Kompromisszum nélkül volt szerethető. Egyszerűen csakis a szeretés kedvéért szerette az ember, és - tudom, hogy - nemcsak én. Ezt nem lehet tanulni, ilyenje vagy van egy embernek, vagy nincs.
Tanított, jól. Ez talán a legnagyobb dolog, ami létezik a világon. Láttam ezen a bulin nem egy tanítványát. Nekik már eztán máshol kell tanulniuk, de helyesnek gondolom, ha kimondják: „A leckét megtanultam, Robi. Én készültem…”
Nekik van a legnehezebb dolguk.
Nekik kell megmutatniuk, mi is az, amit tanultak, és mit is tettek hozzá ahhoz, amit Robi tanított nekik. Hogyan lesznek ők basszerből muzsikusok? Szerethető muzsikusok.
Az én unokám talán már nem tudja majd, ki volt az a Kepes Robi. De a gyerekem tudja. Ha nem is mondja el majd az Ő gyerekének, de „úgy” játssza majd, ahogy azt kell, egy hanggal sem többet. Talán. Remélem így lesz.
Zenei szempontból megfogható momentum egyetlen akadt a színpadon. Nevezetesen amikor Mezőfi Fifi beült a dob mögé. Akkor azért minden más lett. Odaütött és elsírtam magam.
Ő valóban megidézte Robi szellemét a színpadra. Nem akart Ő ilyet tenni, de hát Fifi ilyen. Aki ismeri, az tudja, miről is beszélek (bár itt értelmetlenek a szavak). Soha úgy nem hiányzott színpadról senki még, mint amikor Fifi beszállt a dalba, és Robi nem.
Azonnal hazamentem, mert ez itt a koncert vége. Nincs tovább.
A koncert előtt fecsegtem Fifivel. Tartotta magát, keményen. De amikor odaütött, minden kiderült. Felszállt a köd, kitisztult az ég. Hihetetlen, hihetetlen, hihetetlen volt.
Nehogy aszidd', Kepes Robi, hogy ennyivel megúsztad. Akár hiszed, akár nem, tudjuk, mit kell tennünk. Mert megtanítottad.
Visszük, amit „zeneileg” itt hagytál, ez ügyben nem kell aggódnod. A szellemedet is megidézzük, amíg élünk, és amíg szellemet tudunk idézni. Aztán meghalunk mi, szépen sorban, és nem idézi meg a szellemedet már többé senki sem. Elfelejtik a nevedet, nem hallgatják többé a dalaidat.
A huncut mosolyod, a csillogó szemed és a hang, amit csak Te tudtál eljátszani: az itt marad ezer évig.
Na ugye, hogy megérte.
Nyugodj békében, barátom.

EOX


Elam McKnight & Bob Bogdal: Zombie Nation
2011-09-25


Elam McKnight és Bob Bogdal neve nem teljesen ismeretlen a blues világában. A gitáros-énekes McKnight szólókarrierje során három lemezt készített, az utolsó albumán (Supa Good) található szerzeményét, a Devil Minded Womant Best Blues Song címre jelölték a 7. Annual Independent Music Awards-on. Bogdal több mint húsz éve van a pályán, a szájharmonikás jelenleg az új hanganyagán (Shadow Of A Darkened Moon) dolgozik.
Kettejük barátsága 2008-ig nyúlik vissza, de csak a közelmúltban döntöttek a közös munka mellett. Ha a CD borító alapján akarjuk kitalálni bemutatkozó lemezük zenei stílusát, komoly meglepetések érhetnek bennünket. Sokan úgy gondolnák, hogy a korong egy Heavy Metal együttes, vagy éppen egy Punk Rock banda dalait tartalmazza. Az ő feltételezésük tévesnek bizonyulna, hisz az albumon Mississippi Delta blues és Hill Country blues hallható. Az elmúlt hetekben megjelent hanganyagra Elam McKnight szerzeményei kerültek feljátszásra - a Brother To A Stone és a Hocus Pocus című nótákat William Cullen Bryant, illetve Kurt Vonnegut munkássága inspirálta. Az akusztikus és elektromos dalok színvonala egyenletes magas, egyszerűség és nyersesség uralja őket. A két muzsikust dobon a Grammy-díjas Tom Hambrigde kíséri, míg Michael Saint-Leon gitárjátékát a nyitó Pojo’s Place-ben élvezhetjük.
Összegzésként megállapítható, hogy a Zombie Nation pontosan olyan lemez, amelyet az ilyen kaliberű előadóktól elvár az ember - a McKnight - Bogdal páros albuma nagy műgonddal és tehetséggel összerakott, a zenei tudást a lélek rezdüléseivel elegánsan vegyítő hanganyag.

Desert Highway Records, 2011

hoati


Dicky James And The Blue Flames: Hard Rain
2011-09-23


Richard Wagster, művésznevén Dicky James 2008-ban hozta létre a Dicky James And The Blue Flames nevű zenekart. Az öttagú banda The Blues Taste Good című bemutatkozó albuma a megalakulásukat követő évben került kiadásra. A szakmai körökben és a hallgatóság soraiban is pozitív visszhangot keltett kiadványt idén követte az együttes második lemeze.
A Pinetop Perkins emlékének ajánlott korongon a zenekar tagjainak szerzeményei mellett két örökzöld blues sláger, a Rock Me és a Born Under A Bad Sign új köntösbe bujtatott verziója található. Az album nyitódala, az A Real Good Blues tökéletesen megadja a lemez alaphangját, s már ekkor könnyedén leszűrhetjük, hogy első osztályú muzsikával állunk szemben. A Chicago blues stílusú, energiától duzzadó, kiváló témákkal teletűzdelt szerzeményeket tartalmazó kiadvány csúcspontjait a címadó dal, a Hard Rain, és az instrumentális Icehouse Shuffle jelenti. Az utolsó nóta elhangzását követően érdemes picit várnunk, mivel a korong egy „rejtett” számot (Roll The Credits) is tartalmaz.
Nem vagyok próféta, de talán nem tévedek nagyot, ha kijelentem, a Hard Rain olyan hanganyag, ami tovább fogja bővíteni a Dicky James vezette, összeérett formáció képét mutató együttes zenéje iránt érdeklődők táborát.

Magánkiadás, 2011

hoati


Demetria Taylor: Bad Girl
2011-09-21


Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ha van valaki, aki bátran kijelentheti, hogy a zene, a blues a vérében van, az nem más, mint a Szeles városból származó Demetria Taylor. Családjának tagjai közül édesapja (Eddie Taylor), bátyjai (Eddie Jr., Larry és Tim) és két nővére (Edna és Brenda) is a blues zenét választotta hivatásául.
A legkisebb lány, a még a negyvenedik életévét sem betöltő Demetria életében most nyílt lehetőség arra, hogy elkészítse első lemezét. Az album címválasztásában egyfajta utalásként apja egy korábbi lemezének, a talán a legsikeresebb munkájának a Bad Boy-nak a címe lett megidézve. A társai a szakma krémjét alkotják: Shun Kikuta (gitár), Eddie Taylor Jr. (gitár), Roosevelt Purifoy (billentyűs hangszerek), Greg McDaniel (basszus), Pookie Styx (dob), valamint hozzájuk csatlakozott vendégként Big Time Sarah (ének), Billy Branch (harmonika), Eddie Shaw (tenor szaxofon) és Luke Pytel (gitár). A választott dalok a Chicago blues „örökzöldjei” közül valók, így hallhatunk itt Willie Dixon, Magic Sam, Koko Taylor és Luther Allison szerzeményt is.
Demetria Taylor szivacsként szívott magába mindent a múltból, és mindazon zenei tapasztalat ami felhalmozódott, rétegződött eddigi élete folyamán egy karakteres, egyedi megszólalást eredményezett. Zenei atmoszférája a visszafogott megszólalástól a kitárulkozó, forró hevületű interpretációkig terjed. Az énekesnő rendelkezik azzal a képességgel, hogy átadja a lényét, hogy a zene folyamában feloldódva, a hallgató is eljusson a feloldódás élményéig.
Nem véletlenül látott fantáziát a Delmark Records a fiatal énekesnőben, s bizakodással tölthet el az a tény is, hogy következő lemezére már saját szerzeményeket is ígért.

Delmark Records, 2011

hcs


Fabrizio Poggi & Chicken Mambo: Spirit & Freedom
2011-09-10


Fabrizio Poggi munkássága sokrétű. Az olasz muzsikus a zenélés mellett írt két szájharmonika tankönyvet, de zenetudósként és újságíróként is tevékenykedik. Pályafutása során több alkalommal koncertezett a tengerentúlon, az útjai alatt megismert blues hírességek közül sokan meghívásra kerültek aktuális lemezei felvételére.
A tavalyi évben Spirit & Freedom címmel piacra dobott hanganyagára kiválasztott dalok mondanivalója többnyire a szellem és szabadság témaköre körül forog. Az énekes-szájharmonikás tizenharmadik korongján néhány tradicionális dalon túl, egyebek között Bob Dylan, Leonard Cohen, Reverend Gary Davis, Kris Kristofferson és Willy DeVille szerzeményei találhatóak. A repertoárból mindenképpen kiemelendő Woody Guthrie költeménye, a My Peace, a folktrubadúr lánya, Nora Guthrie énekével, a We Shall Not Be Moved című szívhez szóló spirituálé, és a jól ismert polgárjogi himnusz, a Glory, Glory. A blues, gospel, soul és folk stílusú tételek rögzítésére valódi all-star csapat gyűlt össze, hisz olyan muzsikusok játékát élvezhetjük az albumon, mint Guy Davis, Charlie Musselwhite, Garth Hudson, Eric Bibb, vagy éppen a The Blind Boys Of Alabama tagjaiét.
Már elsőre is tetszett a lemez, de többszöri meghallgatás után újabb és újabb értékeket fedeztem fel. A Fabrizio Poggi & Chicken Mambo igazán figyelemre méltó CD-vel ajándékozta meg a bluesrajongókat.

Ultra Sound Records, 2010

hoati


Various Artists: Sweet Home Nové Zámky
2011-09-02


Semmi sem tart örökké, szoktuk valami jó dolog elmúltát követően mondani. Sajnos e megállapítás az érsekújvári Blues Pubra is igaz, mivel a sok-sok előadó számára fellépési-bemutatkozási lehetőséget biztosító, a mindennapokban pizzériaként üzemelő szórakozóhely 2011. július 22-én bezárta kapuit.
Szlovákia egyik legjelentősebb blues kocsmája két és fél évig üzemelt. A szervezők, Sajtos Feri és társai el akarták érni, hogy gyermekeink is tudják, mi az az élő, minőségi zene, hogy megismerjék John Lee Hooker, B.B. King, Eric Clapton, vagy éppen Jimi Hendrix muzsikáját. A statisztika szerint közel 150 koncertet láthattak az érdeklődők, melyeken a felvidéki, szlovákiai együttesek mellett megannyi magyar és külföldi formáció is megfordult.
A több esetben a Klikkblues Jamboree és a Jazz Blues Jamboree fesztiválhoz csatlakozó klub záró estjére került kiadásra a Sweet Home Nové Zámky című album. A hanghordozóra a Blues Pubban számos alkalommal fellépett előadók stúdió és koncert felvételei kerültek. A lemezt a Hajlok Blues Band nyitja, majd őket a blues standardokat játszó Csukamájolaj követi. A Felvidék legnépszerűbb blues-rock bandájának, a História zenekarnak sokak által kedvelt szerzeményei közül a Régi mocskos blues, a Mit ír az újság és a Kína is megtalálható a korongon. A Sajtos Feri vezette Joint Venture négy dallal képviselteti magát, de hallhatjuk még Dzulietta Rysavá-t, valamint az énekes, gitáros, rádióműsor-vezető Peter ’Bonzo’ Radványi és a Joint Ventura által közösen előadott Sweet Home Nové Zámky című számot is.
A Blues In Blues Pub alcímmel kiadott album méltó emléket állít a közkedvelt klubnak. Az érsekújvári, a környékbeli blues rajongóknak nem kell sokáig szomorkodniuk, hisz szeptembertől új helyen fojtatódnak a blues zenei estek.

Magánkiadás, 2011

hoati


Ivan Appelrouth: Blue And Instrumental!
2011-08-30


Ivan Appelrouth a zenei karrierjét a 80-as évek elején kezdte. Az azóta eltelt három évtizedben megfordult Johnny Sansone, Li'l Ronnie, Big Joe, Earl King és Nappy Brown együtteseiben – ilyen muzsikusokkal zenélni felér egy diplomával a „Blues Egyetemen”.
A gitáros az EllerSoul Records-nak köszönhetően jelentette meg az első lemezét. A CD-n a saját kompozíciók mellett jól megfér Albert Collins, T-Bone Walker, Acker Bilk és a Roy Milton - Johnny Rogers páros egy-egy szerzeménye is. A csakis instrumentális felvételek rögzítéséhez Appelrouth korábbi zenésztársai kerültek meghívásra. A stúdiómunka kétszer öt órát vett igénybe, a végső formájukat a stúdióban elnyerő nóták vázai a richmondi muzsikus fejében megvoltak, melyekhez mindenki hozzáadta saját ötleteit. Az album nyitó és záró tétele, az Olsen Ranch Shuffle két különböző verziója között olyan kitűnő dalok találhatóak, mint a Blues á la King, a The Uptown Downtown Groove, a Booky's Boogie és a Drivin' With Ivan. A spontán feljátszott szerzeményekben Ivan Appelrouth ízléses, dinamikus, érzelmekkel teli gitárjátéka Magic Sam, Albert Collins és Duke Robillard stílusát egyesíti.
Amikor egy kiváló produkciót hall az ember, hajlamos telhetetlenné válni. Így jártam én is, mivel az utolsó szám elhangzását követően előtört belőlem a kérdés: Miért csak ilyen hosszú a lemez játékideje?

EllerSoul Records, 2011

hoati


The Mighty Mojo Prophets: The Mighty Mojo Prophets
2011-08-25


A napfényes Kalifornia a 80-as és 90-es években olyan kiváló előadókat adott a blues világnak, mint James Harman, Rod Piazza, és a néhai William Clarke. E klasszis zenészek képviselte West Coast blues népszerűsítését tűzte zászlajára a The Mighty Mojo Prophets.
A Tom ’Big Son’ Eliff és Mitch Dow által 2007 végén alakított együttes valamennyi tagja amatőr muzsikus, neveik valószínűleg az elkövetkező esztendőkben kapnak nagyobb ismertséget. Bemutatkozó albumuk megjelentetésére, a Scott Abeyta által nemrégiben alapított Rip Cat Records égisze alatt került sor. A lemezre Whiteboy James Boogie Woogie Rhythm című tételét leszámítva, csakis a zenekar tagjainak a szerzeményei kerültek. A The Blues Express vezetője nemcsak szerzőként képviselteti magát a hanganyagon, hanem saját dalát el is énekli - mellette még Junior Watson, Johnny Mastro és San Pedro Slim került meghívásra. A vidám West Coast blues és a nyers Chicago blues keverékét tartalmazó korongon egy instrumentális szám (Da Switch) is helyet kapott.
A lemezt leginkább a lehengerlő jelzővel lehetne illetni, és bátran kijelenthetem, hogy ezzel a produkcióval bármely blues klub vagy fesztivál közönségét tűzbe lehetne hozni.

Rip Cat Records, 2011

hoati


Too Slim And The Taildraggers: Shiver
2011-08-16


A gitáros-énekes Tim ’Too Slim’ Langford huszonöt évvel ezelőtt alakította meg a Too Slim And The Taildraggers névre hallgató zenekart. Az együttesnek a pályafutása során eddig tizenhat lemeze jelent meg, melyek közül a legnagyobb sikert a Free Your Mind és a The Fortune Teller érte el (Billboard Top Blues Album Chart 5. ill. 9. helyezés).
A negyedszázados évfordulóját világ körüli turnéval ünneplő power trió közelmúltban piacra dobott hanganyaga a Shiver címet kapta. A tizenkét szerzeményt tartalmazó CD valamennyi tételének szerzője a zenekarvezető Too Slim, aki egyben a lemez producere is volt. A seattle-i muzsikusok bátran kísérleteztek a minél sokrétűbb zenei hatás elérése érdekében. Az elhangzó dalok között alig találunk olyat, amikor önmagában csak a triót halljuk játszani, ugyanis hol a fúvósok, hol egy Hammond B3, vagy éppen a vendégénekesek jutnak szerephez - az album rögzítéséhez illusztris zenészek, többek között Curtis Salgado, Duffy Bishop és a Texas Horns is meghívást kapott. A végtelenül gazdag hangzásvilágot képviselő nóták közül, a Daddies Bones, az I Heard Voices és a Bucerius című tételek feltétlen említést érdemelnek.
A Too Slim And The Taildraggers aktuális korongjával megismerkedőknek nem kell csalatkozniuk, hiszen egy energikus, változatos stílusú szerzeményeket, hátborzongató és humoros dalszövegeket is tartalmazó hanganyagot vehetünk a kezünkben, amin mindenki találhat magának kedvére való számot.

Underworld Records, 2011

hoati


Nebojsa Buhin Nebo: Six String Diary
2011-08-03


A horvát Nebojsa Buhin a gitározás csínját-bínját autodidakta módon sajátította el. A kezdeti években a Sigma Jazz Band-del és Danijela Martinovic-csal játszott, majd Németországba költözött, ahol stúdiózenészi munkája mellett Inusa kísérő együttesében szerepelt.
Miután hazájába visszatért, több mint 30 korong felvételén közreműködött. A jelenleg szülővárosában, Bjelovarban elő muzsikust öt alkalommal Horvátország legjobb pop-rock gitárosának választották, szólólemezei közül pedig a Guitar Language-ot a Porin Award díjátadón a „Best Instrumental Album” címmel jutalmazták. Ez idáig utolsó hanganyagának megvalósítása, az ötlettől a lemez kiadásáig két évet vett igénybe. A Six String Diary a blues, jazz és rock keverékét képező instrumentális zenét tartalmaz. Az elektromos és akusztikus tételekben Nebojsa Buhin virtuóz gitárjátéka hihetetlen precizitással és hatalmas beleéléssel párosul - stílusa Eric Clapton, Robben Ford, Larry Carlton és Michael Landau hatásának nyomait viseli magán. A saját szerzemények és Eric Clapton Behind The Sun dalának rögzítésében a legjobb horvát muzsikusok, valamint Greg Koch és Mike Gage segédkezett. A gitárfenomén Koch az első Zagreb International Blues Festival-on járva töltött egy órát a stúdióban, míg Gage Texas-ban játszotta fel dobszólamait.
A 2010. évi International Blues Challenge elődöntősének Six String Diary című albumát számtalan szaklap (Blues Matters!, Blues In The South, Twój Blues, ...) méltató szavakkal illette. Nem teljesen véletlenül, ezt bizton állíthatom!

Dallas Records, 2010

hoati


Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up!
2011-07-29


Victor Wainwright és Stephen Dees munkakapcsolata közel egy évtizedes múltra tekint vissza. A Georgia államból származó zongorista-énekes, a zeneszerzőként és producerként is tevékenykedő basszusgitárossal nyolc évvel ezelőtt, egy segélykoncerten ismerkedett meg. A két muzsikus azonos hullámhosszon mozgott, ezért megegyeztek a közös munkáról.
Először a Piana From Savannah című, Wainwright debütáló albumaként napvilágot látó hanganyagon dolgoztak együtt. A sikeresnek bizonyult CD-t követően Victor Wainwright & The WildRoots néven folytatták a zenélést. A formáció a két éve kiadott Beale Street To The Bayou után az elmúlt hónapban jelentette meg friss lemezét. A Wainwright - Dees alkotta páros szerzeményeinek stílusa széles zenei spektrumot ölel fel: a blues az alap, melyhez jazz, boogie woogie, rock ’n’ roll és funky társul. A változatos zenei ötletekben tobzódó korong egészét a rekedt hangú zenekarvezető expresszív zongorajátéka uralja. A szórakoztató dalszövegekkel bíró, igényes köntösbe bújtatott tételek feljátszásában, az összeszokott együttes képét mutató The WildRoots tagjai mellett számtalan vendégzenész segédkezett (Charlie DeChant, Mark Hodgson, Chris Stephenson, …).
A memphis-i székhelyű Victor Wainwright & The WildRoots-nak sikerült teljesítenie a magasra tett elvárásokat, legyen szó zenéről, dalszövegről, vagy éppen az album hangzásáról. A Lit Up! egy nagyon dögös lemez, az ez évi felhozatal egyik legerősebb termése.

WildRoots Records, 2011

hoati