Kritika
Blues nap a Lamantin Jazz Fesztiválon
2013-07-10
A szombathelyi Lamantin Jazz Fesztivál, amelyet egy dzsesszkedvelő orvos, Tímár Péter hozott létre, a 2000. évi indulása óta Magyarország egyik legjelentősebb dzsessz fesztiváljává nőtte ki magát. A fellépő együttesek zöme a hazai és a szomszédos országok vezető dzsessz, illetve blues zenekarai közül kerül ki, mellettük európai vagy világsztárok emelik a fesztivál rangját. Az idén június 23-a és 29-e között lebonyolított koncertsorozat egyetlen tematikus estje, a június 26-án immár negyedik alkalommal megrendezett Blues nap volt.A közönség által a fesztivál legkedveltebb, leglátogatottabb napján az első koncertet a műsorfüzetben fel nem tüntetett Nagyszínpad nevű együttes adta. A fiatalokból álló dzsessz formáció a fesztivállal párhuzamosan megtartott Improvizációs Tábor egyik művésztanára, Gyárfás István ajánlására került a programba. A rendelkezésükre álló alig fél óra alatt négy szerzeményt adtak elő, a záró Summertime-ban a II. Ablakos Lakatos Dezső Országos Jazzversenyen díjat szerzett Zelencsuk ’Etűd’ Gréta énekét hallhattuk.
A következő fellépő az általam leginkább várt Little G Weevil Band volt. Ekkora már az elvileg hétszáz fő befogadására képes, a vasi megyeszékhely főterén felállított koncertsátor dugig megtelt. A 29. International Blues Challenge-en a szóló/duó kategória első díját megnyert, valamint a kategória legjobb gitárosának járó trófeát is begyűjtő Little G Weevil, azaz Szűcs Gábor együttesét kiváló magyar zenészek (Szabó Tamás - szájharmonika, Nagy Szabolcs - zongora, Herr Attila - basszusgitár, Gyenge Lajos - dob) alkották. Az elhangzó műsor Little G önéletrajzi ihletésű számaira épült, melyek között megtalálhattunk néhány dalt a friss, Moving címet viselő albumáról is. Új blues csillaggal állunk szemben - nyilatkozta róla a lemezt kiadó VizzTone Label Group főnöke, Muddy Waters egykori gitárosa, Bob Margolin, amit a jelenlévők a látottak, hallottak alapján csak megerősíteni tudnak.
Harmadikként a 2005-ben alakult, az esten döntően Gérecz Attila verseit feldolgozó számokat játszó Ferenczi György és a Rackajam lépett színpadra. A tragikus sorsú, az ’56-os harcokban elesett Gérecz megzenésített költeményeit hallgatva olyan érzésünk támadhat, mintha eleve dalszövegként születettek volna a feldolgozott versek. A félreismerhetetlenül egyedi hangzású együttes fellépésének csúcspontját számomra A szökés című tétel előadása jelentette.A Blues nap zárásaként a Deitra Farr & Soul Gift Revue adott fergeteges koncertet. Nem hiába tartják Deitra Farrt Chicago egyik legjobb énekesének, fantasztikus energiával énekelte végig az estét. A festőként és íróként is tevékenykedő énekesnő muzsikustársai, a szerény természetéről, a zene iránti odaadásáról híres kiváló gitáros, Enrico Crivellaro, a Hammond B3 varázsló, Raphael Wressnig és a halálpontos dobos, Silvio Berger voltak. A koncert végén a közönség szűnni nem akaró ovációval fejezte ki elragadtatását, a ráadásban pedig, amikor Deitra minket is megénekeltetett, teli torokból énekeltük: Hey, hey, your blues is all right!
Szombathely és Győr között a menetidő autóval picit több mint másfél óra, de útitársaimmal hazafele végig azon tanakodtam, miként követhettük el azt a hibát, hogy csak először látogattunk el e remek fesztiválra. Biztos vagyok abban, hogy jövőre a tizenötödik alkalommal megrendezendő Lamantin Jazz Fesztiválon is tiszteletünket fogjuk tenni!
Szöveg: hoati, fotó: Büki László 'Harlequin'
Little G Weevil: Moving
2013-07-07
Amikor Alan Lomax 1935-ben nekilátott az afroamerikai népdal kincs, azaz a blues gyűjtésének és megmentésének, talán az utolsó előtti pillanatban volt. Nem úgy, mint magyarországi elődjei, Bartók, Kodály és Vikár, akik megelőzték az amerikaiakat jó 20 évvel, és hanghordozóra rögzítették a Kárpát-medencei népdal kincs jó részét. Lomax a washingtoni Kongresszusi Könyvtár számára gyűjtött, és egy közülük való feketét, John Worköt is maga mellé vette, hogy segítse eligazodni az amerikai Dél zenei útvesztőjében. Általuk a county blues, vagyis a vidéki, a Mississippi delta vidékéhez köthető népzene fennmaradt, a felfedezett muzsikusok is kiadhatták lemezeiket. Nos, Szűcs Gábor, alias Little G Weevil harmadik újvilági albuma, a Moving tiszta country blues. Gabesz alig két hónappal a 2013. februári 3-i, a 29. Memphis-i Nemzetközi Blues Párbaj szóló/duó kategóriájának megnyerése után (100 versenyző indult!) vonult stúdióba. Három szerzemény kivételével egymaga zenél és énekel a lemezen. A kezdő dal, a Shook It and Broke It nagyszerűen vezeti fel az albumot: a szerző fémtestű gitáron, dobrón slide-ozva kíséri énekét Sleepy John Estes stílusában, csakúgy mint a lemez egyetlen idegen szerzeményében, a lassú Let's Talk It Oven című tizenkettes bluesban, mely a korong legszuggesztívebb dala. Ritka zenei csemege a szivardoboz-gitár, a téglalap alakú cigar box guitar használata, amit a ’30-as években rendes gitár hiányában szivaros fémdobozból bütyköltek össze a szegényebb zenészek ugyanúgy, miként a hegedűjüket, vagy bendzsójukat is. A pentaton dallamú Advice-ben mintha citerával kísért magyar népdalt adna elő vele a művész. John Lee Hooker használta előszeretettel a foot tapinget, a lábdobogtatást gitár kísérete változatosabbá tételére, melyet Little G is szívesen használ az On My Way To Memphis és a Pastest Man címet viselő számokban. Az album mindhárom kísérettel előadott dalában a muzsikustársak csak színesítenek. A Mean and Dirty egy kitűnő shuffle, a gyors Swing in The Middle hangulatos lezárása a lemeznek a példakép John Lee Hooker pörgős zenéjével, míg a címadó Moving dögös blues. Az Amerikában joggal a nemzetiségét nem emlegető bluesman itt azonban utal gyökereire a „long way to Georgia from my sweet Balaton Lake...” sorral. Maurice Nazzaro harmonikás és Danny V Vinson gitáros visszafogottan, de mintaszerűen rögtönöznek ezeken a felvételeken.Gabesz énekhangja már-már tökéletes blues tónusú. És ahogy idősödik, úgy lesz majd még érettebb! A hangszerelés példás, a gyors-lassú számok aránya emészthetővé teszi az albumot, a dalok hossza pedig mesterien eltalált: a divattal ellentétben több blues csak 1.40-2 perc hosszúságú, pont annyi, amennyi kell a számnak, de ahol az improvizációk is előtérbe kerülnek, ott 4-5 perc időtartamúak.
Kerestem a fogást a lemezen, de nem találtam: kifogástalan. Győződjenek meg róla.
VizzTone Label Group, 2013
Gróf István
Hugh Laurie: Didn't It Rain
2013-06-09
Hugh Laurie napjaink egyik legismertebb sorozatszínésze, akit a Doktor House című amerikai kórházsorozat pillanatok alatt világhíressé tett, de sokan jobban szeretnek gondolni rá a Fekete Vipera vagy a Majd a komornyik vígjátéksorozatokban nyújtott alakításai okán. Az oxfordi származású Laurie a színészkedés mellett kipróbálta magát a zenei pályán is: 2006 vége óta a Band from TV nevű, színészekből álló együttes tagja, három esztendeje pedig Meat Loaf eddigi legutolsó lemezén, a Hang Cool Teddy Bearen vendégszerepelt.2010 második felében lehetősége adódott, hogy a szívének kedves blues műfajban, kiváló zenészekkel összehozzon egy albumot, amelynek a Let Them Talk címet adta. A többek között Leroy Carr, Ray Charles, J.B. Lenior, Blind Blake és Robert Johnson szerzeményeit tartalmazó lemez mind kritikai, mind eladási szempontból sikert aratott világszerte.
Debütáló albumának kedvező fogadtatása után, idén májusban került a boltok polcaira második hanganyaga, a Didn’t It Rain. „Elhatároztam, hogy még jobban elmélyedek az amerikai zenében, mely kisfiú korom óta elbűvölt engem” - mondta Hugh a lemezzel kapcsolatban. Ennek megfelelően az albumra olyan dalok kerültek, mint a The St. Louis Blues, a Vicksburg Blues, a Careless Love, a Wild Honey és az I Hate A Man Like You. Laurie - aki zongorázik ill. gitározik is a lemezen - énekesként nem a legnagyobb ász, mégis képes a védjegyszerű énekhangjával színt és dinamikát vinni a változatos érzéseket közvetítő számokba. A hangulatos ívű album rögzítésében közreműködött a Copper Bottom Band, valamint három énekes, Jean McClain, Gaby Moreno és a Grammy-díjas Taj Mahal.
A cipész maradjon a kaptafájánál, a színész meg a színészkedésnél. Hány televíziós vagy mozisztár próbálkozott lemezkiadással, és bukott bele? Nagyon sok, de Hugh Laurie a legkevésbé sem tartozik közéjük, hisz a Let Them Talk után ismét egy kellemes szórakozást nyújtó, könnyen megszerethető albumot hozott létre.
Magneoton / Warner Music, 2013
hoati
Andy Poxon: Tomorrow
2013-05-29
Andy Poxon zenész családba született az Egyesült Államokbeli Marylandben. Gyermekkorában először szülői késztetésre hegedülni tanult, majd mikor egy gitárt lelt a családi házuk pincéjében, hangszert váltott. Saját nevét viselő együttesét, az Andy Poxon Banddet 2009-ben, tizennégy esztendősen hozta létre, mellyel a következő évben elkészítették bemutatkozó lemezüket, a számos díjat és jelölést kapott Red Rootsot. Példaképével, Duke Robillarddal Baltimorban ismerkedett meg, ahol a hazánkban már két alkalommal megfordult muzsikus előtt adott koncertet. Robillard közös zenélésre is meginvitálta, s felajánlotta segítségét Poxonnak második albuma elkészítéséhez. Együttműködésük eredményeként készült el a Tomorrow című lemez, aminek rögzítésében a műfaj krémjéhez tartozó zenészek (Bruce Bears, Brad Hallen, Mark Teixeira, …) vettek részt. A produceri teendőket Duke Robillard látta el, aki az album záró szerzeményében, az instrumentálisan előadott Jammin’ At Lakewestben gitározott is. A tizennégy számos Tomorrow színes, változatos és ízléses anyag egy pazar hangszeres tudású, remek énekhanggal bíró, ragyogó dalszerzői vénával megáldott, sokra hivatott tehetségtől!EllerSoul Records, 2013
hoati
Vadvirágok Band: We Don’t Like Heroes!
2013-05-19
A magát blues ’n’ roll zenekarnak aposztrofáló Vadvirágok Band 2007-ben jött létre. Az együttes a megalakulása óta kb. négyszáz koncertet adott, s olyan muzsikusokkal lépett fel, mint Pribojszki Mátyás, Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf és a „bolgár Hobo”, Vasko Krapkata. Bemutatkozó lemezük, a budapesti Echo Studio-ban rögzített We Don’t Like Heroes! idén februárban jelent meg. Kezdeti éveikben repertoárjuk döntően feldolgozásokra épült, mára saját dalokra tevődött át a hangsúly. Ennek megfelelően a digitálisan kiadott album egy Muddy Waters és egy The Doors nótát leszámítva, csakis saját szerzeményeiket tartalmazza. A dalok a műfaj bulizós oldalát mutatják be, a hasonló tempójú számok azonban egy idő után egyhangúnak tűnnek. A produceri, a zenei rendezői feladatokat a szűkös anyagiak miatt maguk oldották meg, ami sajnos tetten érhető a lemez hangzásán. Ezeket a negatívumokat leszámítva viszont a bemutatkozó albumáért dicséret illeti a létrejötte óta rengeteget érett zenekart. Aki teheti, ismerkedjen meg az interneten meghallgatható, onnan ingyenesen letölthető hanganyaggal.Szerzői kiadás, 2013
hoati
Big Bill Morganfield: Blues With A Mood
2013-04-26
Minden idők egyik legnagyobb hatású blues zenésze Muddy Waters. A vér nem válik vízzé - szól a közmondás, így nem csoda, hogy Muddy fia, Big Bill Morganfield is a blues szcéna elismert alakjává vált. Az idén ötvennyolcadik életévébe lépő muzsikus viszonylag későn, apja 1983-ban bekövetkezett halála után kezdett el professzionális szinten foglalkozni a zenével. Az eddigi mérlege: hat remek album, számtalan fesztivál- és klubfellépés, valamint díjak tömkelege. Legutolsó hanganyaga, a Blues With A Mood az elmúlt évtizedben kiadott Blues In The Blood és Born Lover című albumokhoz hasonlóan, saját kiadója gondozásában jelent meg. A lemez nyitószáma, a Look What You Done az ’50-es évek végén került rögzítésre először. Muddy Waters szerzeményének feldolgozása mellett, még három dal származik idegen szerzőtől. Big Bill saját számai közül a No Butter For My Grifts és az önéletrajzi ihletésű Son Of The Blues vált a kedvencemmé. Két szerzeményben Bob Margolin és Steve Guyger játéka hallható, akik már a harminc éve elhunyt Waters-szel is dolgoztak együtt. A Blues With A Mood erősen ajánlott rajongóknak, gyűjtőknek és a blues zenével csak most ismerkedőknek egyaránt.Black Shuck Records, 2013
hoati
Jesse Dee: On My Mind / In My Heart
2013-04-19
Jesse Dee nem egy ismert figura a honi blues körökben. A Bostonban született, de a közeli Arlingtonban felnőtt muzsikus gyermekkorában iskolai színházi produkciókban és templomi kórusban énekelt, az első gitárját tizennyolc éves korában vásárolta. Ebben az időszakban már Otis Redding, Jackie Wilson, Solomon Burke, Etta James és James Brown munkásságáért rajongott. Pályafutása kezdetén tíztagú soul zenekarral turnézott, a The Dirty Whites nevű rock ’n’ roll banda tagjaként lemezt rögzített, majd elindította a szólókarrierjét.Bemutatkozó albuma 2008-ban Eli ’Paperboy’ Reed produceri felügyelete mellett készült el. A Bittersweet Batch sikerének köszönhetően európai országokba is eljutott, s olyan előadók előtt lépett színpadra, mint Al Green, Etta James, Solomon Burke és Bettye LaVette.
Az Alligator Records főnöke Bostonban egy evezős fesztivál alkalmával látta koncertet adni, ami olyan hatással volt Bruce Iglauerre, hogy hamarosan szerződtette is. A neves lemezkiadó égisze alatt megjelent albumán található szerzemények a Stax Records és a Motown történetének legszebb napjait idézik meg. A lemez több magával ragadó, érzéssel teli ponttal bír, ilyen a What's A Boy Like Me To Do?, a Sweet Tooth, vagy a Rachael Price-szal előadott duó, a From The Start. A dalszövegek, melyeket a zenével egyetemben Dee írt, remekül illeszkednek a dallamokhoz. A számok rögzítésében állandó együttesének tagjai segédkeztek, de a Montreux-i Jazz Fesztiválon díjat kapott Price mellett további vendégek is meghívásra kerültek, akik játékukkal teltebbé, izgalmasabbá tették az album hangzását.
Alligator Records, 2013
hoati
Arthur ’Big Boy’ Crudup: Sunny Road
2013-04-12
Arthur ’Big Boy’ Crudup 1905. augusztus 5-én Mississippi államban látta meg a napvilágot. Szülővárosából, Forrestből 1940 körül költözött Chicagóba, ahol rövid ideig faládában lakott és fillérekért játszott járókelőknek. A producer Lester Melrose fedezte fel, az első felvételeit 1941 szeptemberében a Bluebird Records részére készítette. Pályafutása során olyan örökzöldé vált dalokat rögzített, mint a That’s All Right, a So Glad You’re Mine, a Yonder Wall, a Mean Old ’Frisco és a Rock Me Mama. Előadóként is népszerűségnek örvendett és sokan a rock and roll atyjaként tisztelik. Az emberi hang ritkán olyan érzelmekben gazdag és megindító, mint Arthur Cruduppé - mondta Bob Koester, akinek lemezkiadója az 1969. november 10-én feljátszott, sokáig kallódó felvételeit Sunny Road címmel idén télen adta ki. Az albumon a hatvankilenc esztendős korában elhunyt, a Blues halhatatlanjai közé beválasztott muzsikus kilenc saját szerzeménye, valamint egy Koesterrel folytatott beszélgetés található. Az elhangzó dalokban Jimmy Dawkins, Mike Thompson, Mark Thompson és Willie ’Big Eyes’ Smith közreműködött. A számok melankolikus hangulatúak, Arthur ’Big Boy’ Crudup hangjában fájdalom és gyötrelem tükröződik, ami érthető, ugyanis a felvételek rögzítése előtt nem sokkal vesztette el feleségét.Delmark Records, 2013
hoati
4 Jacks: Deal With It
2013-04-05
A 4 Jacks névre keresztelt zenekar a tavalyi évben alakult meg. Tagjai a műfaj élvonalához tartozó muzsikusok, Anson Funderburgh, Big Joe Maher, Kevin McKendree és Steve Mackey, akik nem szorulnak különösebb bemutatásra. Debütáló albumukat tizenkét, a blues, a jazz és a rock ’n’ roll elegyét képviselő szerzeménnyel töltötték meg. A dalok nagy részét Maher jegyzi, csak három átdolgozást találunk a lemezen. A virginiai székhelyű EllerSoul Records által megjelentetett kiadvány nyitó, címadó számában hallható gitár riff rögvest letaglózza az embert. Az instrumentálisan előadott dalban, csakúgy, mint az azt követő szerzeményekben, a hangszerelés visszafogott, ízléses, egyik zenész sem akar a másik fölé kerekedni. Az albumon szerephez jutott a produceri és hangmérnöki feladatokat is ellátó McKendree két felnőtt gyermeke, Yates és Laura, valamint a keresett stúdiómuzsikus, Rob McNelley is. A Deal With It a blues szupergroupként aposztrofálható formáció tagjai előéletéhez méltó lemez, mely a legmagasabb osztályzatot érdemli.EllerSoul Records, 2013
hoati
Ry Cooder: Election Special
2013-03-30
Ry Cooder bemutatkozó lemeze 1970-ben jelent meg. A saját nevét viselő album tisztelgés volt olyan zenészek nagysága előtt, mint Woody Guthrie, Leadbelly, Blind Blake és Blind Willie Johnson. A több évtizedes pályafutása során négy Grammy-díjjal jutalmazott gitáros, énekes és zeneszerző 1987-ig szólólemezeket készített, majd érdeklődése egyre inkább a világzene irányába fordult. Dolgozott többek között Vishwa Mohan Bhatt-tal és Ali Farka Touréval, a legnagyobb feltűnést azonban azzal keltette, hogy 1996-ban Wim Wenders rendezővel közösen felfedezték és bemutatták a világnak a veterán kubai muzsikusokból álló, a világzenei színtér emblematikus jelenségévé vált Buena Vista Social Clubbot.Az elmúlt évtized közepén, tizennyolc év szünet után adott ki ismét szólóalbumot, a Chávez Ravine-t, melyen angol és spanyol nyelvű szerzeményeit helyezte egy furcsa konceptkeretbe. A kitűnő korong meghozta Cooder kedvét, hisz azóta újabb, óriási kritikai sikert aratott lemezeket (My Name Is Buddy, I, Flathead, Pull Up Some Dust And Sit Down) rögzített.
Legutolsó hanganyaga, az Election Special a 2012-es amerikai választások kapcsán, hangsúlyosan az augusztusi republikánus elnökjelölő konvenció előtt egy héttel került a boltok polcaira. A demokrata-párti Cooder már a 2005 óta megjelent albumaival is társadalmi, politikai témákat boncolgatott, de a tizenötödik stúdiólemeze az eddigieknél is nyíltabban politizáló lett. A dalokat részben az Occupy-mozgalomban meglátott remény, részben a republikánusokat anyagilag támogatók személye elleni harag ihlette. A legnagyobb figyelmet a Mutt Romney Blues című szerzemény váltotta ki (a mutt jelentése: korcs). Ebben a republikánus jelölt kutyája, Seamus szemszögéből ismerjük meg azt az 1983-as történetet, amikor Mitt Romney tizenkét órán keresztül szállította az ebet autója tetején.
Az Election Special szellős, egyszerű hangszerelésű, élőben, különösebb próbák nélkül rögzített anyag. Ry Cooder gitáron, mandolinon és basszusgitáron játszott a felvételek során, egyedül csak dobos fia segítette a stúdióban. Az elgondolkodtató szövegvilágú, zeneileg hatásos, megragadó korong nagyon jó példa arra, hogy lehet és érdemes politikus hangvételű lemezt is készíteni néha.
Nonesuch Records, Magneoton / Warner Music, 2012
hoati
Tas Cru: Tired Of Bluesmen Cryin'
2013-02-23
A Rick Bates néven anyakönyvezett Tas Cru - nővérétől és bátyjától eltérően, akik zeneiskolába jártak - autodidakta módon tanult meg zenélni. Pályafutását a Delray Streeter nevű együttesben kezdte, nemzetközi hírnevet a Conrad Story Blues Band tagjaként szerzett magának. Az elmúlt években szólóban és zenekari kísérettel koncertezik, lemezeket 2006 óta készít. Legutolsó, sorban a negyedik albumán a blues derűs oldalát igyekszik bemutatni, ennek megfelelően a dalszövegei szellemesek és humorosak, de a zömében személyes élményeken alapuló történet között fellelhetünk komoly tartalommal bírókat (Heal My Misery, Dark Side Of The Mountain) is. A tradicionális blues, a country blues és a blues-rock keverékét képviselő szerzemények mindegyike gazdagon hangszerelt, rengeteg zenei ötlettel megspékelt, jól felépített darab. A Tired Of Bluesmen Cryin' a megjelenését követően tíz hétig szerepelt a Roots Music Report Top 50 Blues Album listáján. Talán nem véletlenül.Crustee Tees Records, 2012
hoati
Gwyn Ashton: Radiogram
2013-02-15
Gwyn Ashton neve minden bizonnyal sok blues rajongónak ismerősen cseng. Ez nem véletlen, hiszen a walesi születésű zenész az elmúlt évtizedek során kiváló lemezeket készített, s olyan nagyságokkal lépett fel, mint B.B. King, Buddy Guy, Ray Charles, Johnny Winter és Peter Green. Legutolsó albuma, a Radiogram saját kiadója gondozásában jelent meg. A hanganyag rögzítésére Angliában, keverésére Los Angelesben került sor. Míg a 2009-ben kiadott Two Man Blues Army a psychedelic blues, a rock és az alternatív muzsika elegyét képviselte, addig a hatodik lemezén blues-rock stílusú szerzemények dominálnak. A hosszú évekig Ausztráliában élő Ashton alaphangszere, a gitár mellett basszusgitáron és szájharmonikán is játszik. A dobos posztot ’Killer’ Kev Hickman tölti be, akivel duóban az elmúlt három esztendőben rendszeresen turnézott. Az albumon közreműködtek még zenészbarátai, Don Airey, Kim Wilson, Robbie Blunt, Johnny Mastro, Mark Stanway, Mo Birch és Henry Parker, ezáltal a dalok kellőképpen színesek és izgalmasak lettek.Fab Tone Records, 2012
hoati
The Bopcats: 25 Years Of Rock 'n' Roll
2013-01-29
A ’70-es évek végén alakított, a rockabilly, a blues és a rock ’n’ roll stílusjegyeit magán viselő The Bopcats egyetlen albumát 1984-ben rögzítette, azóta csak promóciós céllal készített demó szalagokat. Ezeket a felvételeket az EllerSoul Records összegyűjtötte, újrakeverte, majd 25 Years Of Rock 'n' Roll címmel piacra dobta. A tavaly megjelent lemezen a zenekar szerzeményei mellett hat feldolgozás (Who Drank My Beer, Red Cadillac, Ventilator Blues, Marie Marie, Get Rhytm, The Race Is On) nóta is fellelhető. A saját dalok közül az I Don’t Want To Be Alone, a Dark Train, a Wheels Of Mine és a Crazy Li’l Baby emelendő ki, melyek ha létrejöttük idejében széles nyilvánosságot kapnak, a The Bopcats komolyabb sikerekre tehetett volna szert, így csak bárokban és klubbokban adtak koncerteket. A richmondi székhelyű csapatot jelenleg Lindy Fralin (gitár, ének), Steve Hudgins (basszusgitár) és Paul Hammond (dob) alkotja, de az együttesben az évek során számos muzsikus megfordult, amit jól tükröz a dalokban közreműködők névsora.EllerSoul Records, 2012
hoati
Dupla jubileumot ünnepelt Török Ádám
2013-01-25
Török Ádám fuvolista, énekes és dalszövegíró, a legendás Mini együttes frontembere január 12-én és 13-án koncerttel ünnepelte 65. születésnapját, valamint pályafutása 45. évfordulóját. Az ötévente megtartandó jubileumi koncertek 1988 óta kerülnek megrendezésre, amiknek korábban az egykori Budapest Sportcsarnok és a Petőfi Csarnok, idén szponzor hiányában a Budavári Művelődési Ház adott otthont. A Bem rakparton fekvő kultikus hely 1966 őszén nyílt meg, azóta Török Ádám zenekaraival mintegy kilencszáz alkalommal lépett fel itt. Ez évben a belépőjegyek már elővételben elkeltek, jómagam a szombati napra jutottam el.A három felvonásos bulit a legfrissebb Mini formáció, a Mini Corporation nyitotta, mely új hangszereléssel, modern megszólalással, mégis a régi szép időkhöz méltó módon adaptálva mutatta be a Mini dalokat, természetesen az ünnepelt vezényletével. A négy generációt átfogó együttest a Török Ádám által két esztendeje ismét életre keltett, ős-Miniként aposztrofált, 1971 és ’73 között működő, Nagy Istvánnal, Németh ’Nemecsek’ Tamással és Papp Gyulával felálló alakulat követte. Sokan ezt a formációt minden idők egyik legjobb magyar zenekaraként tartják számon. A harmadik felvonásban a Török Ádám, Závodi János, Németh Alajos, Köves ’Pinyó’ Miklós és Németh Károly alkotta csapat lépett a nagyérdemű elé.
Számtalanszor, számtalan helyen előadott szerzemények, politikai üzenettel bíró, ma is aktuális dalok (Kolduskirály, Csak szavak, szavak, Nem tudom, hogy merre), a honi könnyűzene klasszikus értékű remekművei (Halványkék gondolat, Kereszteslovag, Asztalhoz leültem, Kell a barátság) csendültek fel a tisztán három órás koncert során. Számomra a csúcspontokat a Gőzhajó, az Este a székelyeknél keretébe foglalt majd húszperces darab és a Vissza a városba előadása jelentette. A közönség többször vastapssal, hangos ovációval köszönte meg a zenészek káprázatos muzsikálását. Az estet egy rövid jam-session zárta.
Török Ádám és társai ezen a napon olyan feelinggel játszottak, mint abban az időben, amikor megalapozták a Mini nagyságát. Kívánom Nekik, hogy sok ilyen pillanatot éljenek még meg a színpadon. Tavasszal újabb nagyszabású koncert várható, és ha minden a tervek szerint alakul, a Mini Corporation idén lemezt is letesz az asztalra, amire eddig CD-n nem hallható Mini dalok (Nem tudom, hogy merre, Zöld szörny) is kerülnének. De ez már egy másik történet...
Szöveg: hoati, fotó: Mönich László
Jake Lear: Diamonds And Stones
2013-01-17
A Vermont államban született Jake Lear immár harmadik albuma tavaly december elején került a zeneáruházak polcaira. A hanganyag repertoárjában saját szerzemények, valamint feldolgozások hallhatók, bár ez utóbbiak jóval kisebb arányt képviselnek. A két vendégdal a Jack O’ Diamonds (John Lee Hokker) és a Work, Work, Work (Junior Wells), melyek új köntösben részesültek. A tíz számos lemezt egy zenekari darab (Boogie Time) zárja. Korábbi albumaihoz (Love And Charm, Lost Time Blues) képest jobbak lettek a dalok, változatosabb, izgalmasabb a zene, úgy tűnik az időközben eltelt évek, a rendszeres koncertek megtették a hatásukat, egyre jobban kezdi megtalálni saját egyéniségét. Együttesét Carlos Arias (basszusgitár) és Roy Cunningham (dob) alkotja, akik nem kaptak látványos lehetőséget tudásuk csillogtatására, de közös produkciójuk hiba nélküli.Szerzői kiadás, 2012
hoati
Tim Lothar: Stories
2013-01-02
Dánia komoly blues központtá fejlődött az utóbbi években, s elképesztően jó blues muzsikusokkal örvendeztette meg a műfaj szerelmeseit – elég, ha csak Mike Andersen, Thorbjorn Risager, Peter Nande vagy a most bemutatásra kerülő Tim Lothar dolgaira gondolunk.Tim Lothar 25 dobolással eltöltött év után döntött úgy, hogy akusztikus gitárra vált, elkezd énekelni, s beleássa magát a klasszikus delta blues világába. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy tehetséges, s a 2006-ban megjelent első Cut To The Bone lemeze után az érdeklődés, a pozitív kritika és a siker sem maradt el. A következő 2008-ban kiadott In It For The Ride korongjának köszönhetően az európai fesztiválok kedvelt, keresett fellépője lett, majd munkája elismeréseként megkapta a Danish Blues Artist Of The Year és a Best Danish Blues Album díjakat.
Az idén kiadott Stories címet viselő lemezét a dániai Aarhus városában található Indeed stúdióban rögzítette. A korongon csak saját kompozíciók találhatóak, a történetek személyesek, a mindennapi életből vett mesék. Látványos kiteljesedésnek lehetünk a tanúi, hiszen a zene egy magabiztos, érett dalszerzőt mutat, aki számtalan órát töltött azzal, hogy fejlessze gitárjátékát. Stílusbeli hiányosságnak nyoma sincs, lenyűgöző közvetlenséggel mutatja be, értő tolmácsolásban adja elő a 21. század emberének egy régebbi kor zenéjét úgy, hogy ez nyomot hagy benne. Egyszerre nyers és érzéki, a hallgató szívéhez szóló.
Ez az az album, amit nem tudok megunni, lenyűgöz, ellenállhatatlanul a bűvkörébe von. Érdemes lesz tehát a dániai zenész további útját figyelemmel kísérnünk!
Szerzői kiadás, 2012
hcs
The Lucky Peterson Band featuring Tamara Peterson: Live At The 55 Arts Club Berlin
2012-12-13
Lucky Peterson négy évesen Bill Doggett hatására kezdett el Hammond B-3 orgonán játszani. Első dala a Willie Dixon segítségével rögzített 1-2-3-4 volt, mellyel a The Tonight Show-ban és a The Ed Sullivan Show-ban is szerepelt. Gitározni nyolc éves korában tanult meg. Tinédzserként Little Milton és Bobby ’Blue’ Bland zenekarait erősítette, szólópályára a ’80-as évek második felében lépett. Lemezei közül a 2010-ben megjelent You Can Always Turn Around Blues Music Awards jelölést kapott az Acoustic Album Of The Year kategóriában.Együttesével idén márciusban Berlinben adott koncertet, aminek extrákkal kiegészített kép- és hanganyaga Live At The 55 Arts Club Berlin címmel került kiadásra. Az elhangzó műsor két DVD-n, illetve két CD-n kapott helyet. A koncert repertoárja ismert és kevésbé ismert feldolgozásokból, saját, valamint felesége, Tamara Peterson szerzeményeiből tevődik össze. A kakukktojás dal Prince világslágere, a Kiss. Lucky Peterson kísérőzenekarát a néhai Mel Brown egykori tanítványa és barátja, a gitáros Shawn Kellerman, a basszusgitáros Tim Waites és a kubai származású dobos, Raul Valdes alkotja. Közülük Kellerman kapta a legtöbb lehetőséget tehetsége felvillantására. Tamara Peterson énekét tizenegy számban hol szólóban, hol a párjával duóban hallhatjuk. A csaknem két és fél órás műsor az elejétől a végéig lebilincselő, az előadás profi, a dalokból elementáris erő árad. A kiadvány harmadik DVD-t is tartalmaz, melyre az interjúk mellett a városba érkezés és a koncert előkészületeinek pillanatai kerültek. A zenészekről bőséges információkkal szolgál a húsz oldalas booklet.
Sokunknak nem volt még lehetősége élőben megtekinteni Lucky Peterson és csapata fellépését, így az októberben piacra dobott kiadványt megismerve némileg kárpótolhatjuk magunkat.
Blackbird Music, 2012
hoati
’Sir’ Oliver Mally: Strong Believer
2012-12-07
Az ausztriai Wagna városában született Oliver Mally első gitárját tizenöt évesen kapta. Autodidakta módon tanult meg gitározni, stílusára leginkább Albert King, Buddy Guy, John Lee Hooker, B.B. King és Albert Collins volt nagy hatással. A ’Sir’ Oliver Mally’s Blues Distilleryt 1990-ben hozta létre. A ’90-es évek vége óta szóló előadóként is játszik.A mono felvételeket tartalmazó lemeze, a Strong Believer két nap alatt került rögzítésre. A tizenegy számos albumon egyetlen feldolgozás, a Girl From The North Country kapott helyet, mely Bob Dylan második lemezén, a The Freewheelin' Bob Dylanen volt először hallható. Bár a zene és a mondanivaló nem komor, nem szomorú, mégis az album maximális odafigyelést igényel. A nyitó Down With The Blues dallamát nehéz elfelejteni, már első hallásra belopja magát az ember szíve csücskébe, de ugyanígy vagyok a Crazy ‘Bout That Musickal is. Négy dalban közreműködött a The Banty Roosters és a Blues Juice formációk tagja, az Ausztriában 1992-ben letelepedett német származású gitáros, Frank Schwinn.
A személyes hangvételű, nyers hangzású, az itt-ott szinte tökéletes Strong Believert hamar megszerettem, mi több, az egyik kedvenc Oliver Mally lemezemmé is vált.
sir-oliver-records, 2012
hoati
Hans Theessink & Terry Evans: Delta Time
2012-11-27
Hans Theessink és Terry Evans húsz éve Winnipegben találkozott először. Első közös lemezük, a Vision Blues Music Awards jelölést kapott az Acoustic Album Of The Year kategóriában. Újabb duó albumukat négy év elteltével idén Delta Time címmel készítették el.A Los Angelesben rögzített hanganyag kilenc feldolgozás nótát, valamint négy Theessink szerzeményt tartalmaz. Az átiratok közül a The Birds And The Beest a Vicksburgből származó Evans a ’60-as években a The Turnarounds tagjaként énekelte először. Herbert Newman kompozíciója mellett többek közt Tampa Red, Bobby Charles, JB Lenoir, James Carr és Jimmy Reed egy-egy dala került feljátszásra. Ezeket a szerzeményeket számtalan verzióban hallottuk már különböző zenészek lemezein, mégsem lehet megunni őket. A Mississippi eredetije Hans Theessink negyvenedik születésnapja alkalmából készített albumon, a Johnny & The Devilen található. A dalban Arnold McCuller és Willie Greene Jr. vokálja hallható. A két vendégmuzsikus négy további számban is szerepelt, gospeles ízt adva azoknak. Rajtuk kívül meghívásra került még Ry Cooder, aki világhírnévre a Wim Wenders-féle Paris, Texas filmzenéje és a Buena Vista Social Club felfedezése által tett szert.
A szeptemberben piacra dobott Delta Time hamar felkúszott a zenei ranglistámon a 2012-es év legjobb kiadványai közé. A legapróbb lelkiismeret furdalás nélkül adok rá csillagos ötöst.
Blue Groove Records, 2012
hoati
Randy Kaplan: Mr. Diddie Wah Diddie
2012-11-20
Randy Kaplant az egyik legnagyszerűbb előadóként tartják számon az Egyesült Államokban, aki a blues gyermekekkel történő megismertetésén fáradozik. A New York-i születésű, jelenleg Los Angelesben élő zenész filozófiát és irodalmat tanult, majd színházi darabokban, filmekben és televíziós sorozatokban szerepelt. Mint gitáros-énekes bejárta az egész USA-t, számos lemezt készített, melyek közt négy gyermekek részére szánt album található.Legutolsó gyermekbarát lemezén, az idén nyáron kiadott Mr. Diddie Wah Diddie-n több mint két évet dolgozott. Az albumon klasszikus country blues és ragtime darabok sorakoznak, olyan előadóktól, mint Robert Johnson, Sonny Boy Williamson, Jimmie Rodgers, Blind Blake, Blind Boy Fuller, Bessie Smith és Mance Lipscomb. A „felnőtt témájú” dalszövegek átformálásra kerültek, hogy azok a legfiatalabbak részére szalonképesek legyenek. A számok között egy híres képzeletbeli bluesman, Lightnin 'Bobkins sokszor vicces átkötő szövege hallható, információval szolgálva a blues legendákról és az előadott nótákról. A lemezhez húsz oldalas kísérőfüzet tartozik, ami szintén azt segíti elő, hogy a gyerkőcök minél többet megtudjanak Amerika zenei örökségéről. A hanganyag rögzítésében számtalan zenész közreműködött, közülük a bluegrass muzsikus Mike West neve a legismertebb hazánkban.
A Mr. Diddie Wah Diddie nemcsak a gyermekek, hanem a játékos kedvű felnőttek számára is szórakoztató perceket nyújt. Fontos, minél több ilyen alternatíva létezzen, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen a blues, mint egy hagyományőrző, mégis modern zene megismerésére, ezáltal talán az értékítéletük a kereskedelmi médiumok defektes útvesztőiben sem kap gellert.
myKaZoo Music, 2012
hoati
