Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Kritika

Micke & Lefty Featuring Chef: Up The Wall
2011-05-12


A finn nemzetiségű Micke Björklöf & Blue Strip zenekar a pályafutása során Európa számos országában megfordult, és négy lemezt is készített. A több személyi változáson átesett együttes három tagja, a zenekarvezető Micke Björklöf, valamint Ville ’Lefty’ Leppänen, Miikka ’Chef’ Kivimäki az új évezred elején létrehozta a Micke & Lefty Featuring Chef triót.
Az idén tavasszal, a Berlinben megrendezésre került European Blues Union-on is fellépő banda második korongja, Willie Dixon és Tony Joe White egy-egy szerzeménye mellett csakis saját nótákat tartalmaz. Az együttes a Delta- és Country blues, a jazz, a country és a rock elemeit felhasználva alakította ki saját zenei nyelvét. Micke Björklöf erőteljes énekével, Ville ’Lefty’ Leppänen virtuóz slide gitározásával, míg Miikka ’Chef’ Kivimäki precíz basszusjátékával bizonyítja tehetségét, de több szerzeményben megtapasztalhatjuk lenyűgöző háromszólamú éneküket is. Az üresjárattól mentes, minden ízében minőségi produkció egymás után sorjázó, tizenhárom akusztikusan előadott dala közül a You Better Me, az Up The Wall és a Good Friend című tételek lopták be leghamarabb magukat a szívembe.
Összességében elmondható, hogy az öreg kontinens legizgalmasabb, legkiválóbb blues formációi közé sorolandó zenekar olyan albumot készített, ami joggal követelhet magának helyet az otthoni blues kollekciókban.

Hokahey! Records, 2010

hoati


Radics Béla: Dat-Ol'-Boogie-Man-From-Angel-Land
2011-05-04


Radics Béla a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja, „Jimi Hendrix legjobb magyar tanítványa”. A szűkre szabott élete során játszott a Sankó Group, a Sakk-Matt, a Tűzkerék, az Alligátor és a Nevada együttesekben, de legnagyobb sikereit a Taurus EX T 25-75-82-vel érte el. Pályafutása során - a két Taurus kislemezt leszámítva - hanganyaga nem jelenhetett meg. Ezt a hiányt próbálják meg pótolni a rendre megjelenő posztumusz kiadványok.
A legutolsó ilyen jellegű anyag, a Dat-Ol'-Boogie-Man-From-Angel-Land a Moiras Kiadó gondozásában LP-n, 330 példányban korlátozva került kiadásra. A vinyl-lemez A oldala a Tűzkerék 1977-ben rögzített demójával indul, a szerzeményeket (Johnny B. Goode, Királyi madár, Guitar Boogie) a Radics – Póka – Döme trió adta elő. Az oldal további tételei valódi unikumot jelentenek, hisz Radics Béla az Illés zenekar, valamint Németh "Nemecsek" Tamás által alkotott alkalmi jam formációval szerepel. A felvételt Gittinger Tibor 1973-ban az FMH-ban készítette. Még ugyanebben az évben létrejött, néhány hónapos felállást megélt Alligátor együttes négy számos demója adja az album B oldalát. Az elhangzó nóták közül a Napfényes napok és a Csodálatos utazás Radics legjobban sikerült dalai közé tartoznak.
A borító előlapjának grafikája többekben ellenérzést váltott ki, ennek ellenére biztosra vehető, hogy a meglehetősen változatos hangminőséget képviselő felvételeket tartalmazó lemez, a gyűjtők körében komoly értéket fog képviselni.

Moiras Kiadó, 2011

hoati


miX&dorp: Blues + Beat
2011-04-20


Számosan akadtak olyanok, akik az új korok kihívásainak megfelelően kísérelték megújítani a több mint száz éves múltra visszatekintő blues zenét. A próbálkozások közül mindenképpen érdemes megemlíteni R.L. Burnside, Chris Thomas King, Skip "Little Axe" McDonald munkáit, vagy éppen a Fat Possum New Beats From The Delta című válogatás albumát.
Hasonló kaliberű kezdeményezés Jan Mittendorp miX&dorp művésznéven kiadott, remix-eket tartalmazó CD-je. A holland Black & Tan Records főnöke a közelmúltban megjelent hanganyaghoz dalokat a lemezkiadója égisze alatt megjelent felvételekből válogatott. A korongra így Boo Boo Davis, Big George Jackson, Billy Jones, Harrison Kennedy és Roscoe Chenier szerzeményei kerültek. A régi és az új ördögi kombinációját tartalmazó darabokban a blues elektronikával keveredik, dubos effektek és samplerezett loopok jellemzik a Mittendorp által létrehozott zenei világot. A nóták többsége alaposan átalakult, a tételekre jellemző arányok eltolódtak, sokszor rá sem lehet ismerni a kiinduló, „update-elt” dalokra.
Érdemes esélyt adni e nyers, kreatív energiától duzzadó albumnak, mert különben olyan élményekről maradhatunk le, amelyek képesek ízlésünket formálni, látókörünket növelni.

Black & Tan Records, 2011

hoati


Todd Sharpville: Porchlight
2011-04-14


Ki ez az ember? – tettem fel magamnak a kérdést Todd Sharpville zenéjét először meghallva. Neve csengése alapján származhatna a Mississippi deltájából, zenéje a három királyok – Albert King, B.B. King, Freddie King – muzsikáját idézi, szövegei Bob Dylan és Buddy Guy dalszövegeire emlékeztetnek, s emellett csupa-csupa lélek. Nos, személyében egy angol nemesi családból származó muzsikust tisztelhetünk, aki ugyanúgy bírja Joe Cocker szimpátiáját, mint B.B. King elismerését, de a legtöbbet mégis Hubert Sumlin szavai mondanak róla: „Todd a legjobb brit gitáros, akit Peter Green óta hallottam.”
Az utóbbi években meglehetősen viharosan alakult a zenész magánélete: keresztülment egy váláson, alaposan megviselte őt a gyermekeitől való elszakadás hosszúra nyúlt procedúrája, majd egy rövid időre idegösszeomlással kórházba is került. Már-már kezdtek a dolgok jóra fordulni, amikor az apja a Porchlight album felvételének a felénél váratlanul meghalt. Szomorú történet ez… Mindezek hatására a 2010-ben megjelent lemeze egy élettapasztalattal, szenvedéssel teli, ihletett munka, amit édesapja emlékének ajánl. Az első CD-n szereplő hét számban a házasságról, a szétmálló családról, a saját démonaival való küzdelemről mesél. A második CD egy változatosabb munka, itt a blues műfaj sokszínűségét mutatja meg. A két korongon hallható zenét finom, árnyalt megszólalás jellemzi. A szerzemények intenzívek, szépen kivitelezettek, tisztán tagoltak, a zene a maga természetességében folyik tova. Todd énekhangja lírai, visszafogott, a szövegekkel harmonizáló. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az énekes-gitáros az egyik legkeresettebb dalszerző.
Összegzésként elmondható, a Porchlight egy revelatív hatású lemez, amit mindenkinek hallani kell!

M.I.G. Music, 2010

hcs


John-Alex Mason: Jook Joint Thunderclap
2011-04-12


A harmincas évei közepén járó John-Alex Mason az egyesült államokbeli Colorado államban nőt fel. Tinédzserkorának meghatározó zenei élményeit a Led Zeppelin és Robert Johnson munkássága jelentették számára. Katonai szolgálati idejét Európában töltötte, ahol számtalan alkalommal utcazenészként muzsikált. A hadseregből leszerelve nem a tanult hivatásában, biológusként helyezkedett el, hanem az előadói karriert választotta.
Döntése helyesnek bizonyult, hisz 2001-ben megjelent a sokak által méltatott bemutatkozó lemeze, a Walking Tracks, és ugyanebben az évben megnyerte a Telluride Acoustic Blues versenyt is. Korábbi albumaihoz hasonlóan a legújabb, Jook Joint Thunderclap című korongján a tőle megszokott zenei stílus, gospel elemekkel átitatott Mississippi- és Hill Country blues található. A gitáros-énekes nem fél kockáztatni, új dolgokat kipróbálni, ezért a bevált one man band produkción felül közismert muzsikusokkal (Gerry Hundt, Lightnin' Malcolm, Cedric Burnside, Cody Burnside, Lionel Young, …) feljátszott nótákat is hallhatunk. A vendégzenészek különböző irányból érkeztek, így az elhangzó tételek csipetnyi modern ízt, multikulturális (rap, afrikai ritmus) hatást sem nélkülöznek. A saját szerzemények mellett Oscar Brown, Fred McDowell és Robert Johnson egy-egy dala is rögzítésre került.
John-Alex Mason-nek sikerült demonstrálnia, hogy az új évtizedben változatlanul eleven, izgalmas és karakteres előadó. Aktuális lemeze a blues nagyságok legjobb hanganyagaira emlékeztet, klasszikus album, amit – nem lehet kérdés - évtizedek múlva is hallgatni fogunk.

Naked Jaybird Music, 2011

hoati


Big Shanty: Collection
2011-04-10


Az amerikai Big Shanty sajátos színfoltot képvisel a nemzetközi blues életben. A gitáros-énekes muzsikáját meglehetősen nehéz kategorizálni, hisz a kőkemény blues-rockot Delta blues-zal, funky-val és némi technóval keveri. Zenéjében leginkább Jimi Hendrix, Lonnie Brooks, Neil Young, Root Boy Slim és a White Stripes hatása érhető tetten.
Debütáló albuma 2004-ben World Of Trouble címmel jelent meg. A korong pozitív fogadtatásban részesült, azonban az átütő sikert a három év múlva piacra dobott Ride With The Wind hozta meg számára. A neves vendégmuzsikusok (Liz Melendez, Jack Hall, Col. Bruce Hampton, …) közreműködésével rögzített hanganyagot a Real Blues Magazine a ”#1 Blues Album Of 2007” díjjal jutalmazta. A CD húzódala, a háborúellenes Killing Fields öt hétig vezette a Blues Critic rádió slágerlistáját és ”Best Blues Song” címre is jelölték. A zenekedvelők több mint egymillió alkalommal töltötték le ingyenesen a lemezt a King Mojo Records oldaláról. Soron következő albuma, a Sold Out… meg sem közelítette elődje sikereit, de mégis elmondhatjuk róla, hogy fogós és jól összerakott, szerethető nóták gyűjteménye.
Idén Collection címmel az eddigi korongjain található szerzeményekből válogatva, valamint a House Of Jam-ben adott egyik koncertjének a részletét tartalmazó dupla lemez jelent meg. A death metal blues és a heavy metal funk jelzővel is illetett dalok közül személyes kedvenceim a Whisky Woman, a Killing Fields és a Born Up In Trouble. Lehet, hogy ezek a CD-k nem okoznak váratlan meglepetéseket Big Shanty pályafutását ismerőknek, de abban biztosak lehetünk, hogy a gitáros-énekes munkásságának gyöngyszemeit tárják elénk.

King Mojo Records, 2011

hoati


Shemekia Copeland: Deluxe Edition
2011-04-05


Shemekia Copeland a legendás texasi gitáros Johnny Copeland lánya 1979. április 10-én született New York Harlem negyedében. 11 évesen már részt vett édesapja a városban tartott koncertjein (először a The Cotton Clubban lépett fel, és a Too Stingy With The Love For Me című dalt énekelte), 15 évesen vele együtt turnézott. Az első albuma 1998-ban jelent meg, ezt azóta még négy követte.
Az Alligator Records-nál rögzített lemezei közül válogat az év elején megjelent Deluxe Edition. Mint minden ilyen összeállítás, ez is a korábban megjelent anyagok legjobb pillanatait, csúcspontjait gyűjti össze, de a művésznő további karrierjét ismerve elmondható akár az is, hogy a vadabb, „hangosabb” évek lettek dokumentálva. Az énekesnő zenéjében tükröződik apja texasi blues stílusa, de otthonosan mozog az akusztikus bluesban, a R&B-ban, és zenéje magán viseli Stax-soul nyomát is. Életkorához képest (ne feledjük, még csak 19 éves volt, amikor az első album készült) hangjában megkapó életbölcsesség esszencia hallható. Shemekia tiszta szívből, őszinte odaadással énekel, hangja magabiztos, érett, erőteljes. Bruce Iglauer nem bízott semmit a véletlenre, tévedhetetlen ízléssel választotta ki a lemezeken szereplő zenésztársakat. A megszólaló muzsikusok sokasága ellenére azonban nyoma sincs minőségbeli ingadozásnak. A dalok közül kiemelkedik a lélegzetelállító Ghetto Child, a funkys Better Not Touch, az akusztikus Beat Up Guitar, a balladisztikus Don’t Whisper és Salt In My Wounds, valamint a rockos hangvételű It’s 2 A.M., Wild, Wild Women és a Your Mama’s Talking. A CD-n egy karácsonyi szám is szerepel - a Stay A Little Longer, Santa a kiadó Alligator's Genuine Houserockin’ Christmas albumáról lett átemelve.
Shemekia Copeland egy igazi egyéniség, erről győz meg e gyűjtemény, de ezt már korábban is tudtuk.

Alligator Records, 2011

hcs


Henrik Freischlader: Still Frame Replay
2011-03-27


Henrik Freischlader a német blues-rock színtér csodagyereke új albummal jelentkezett. A nem mindennapi tehetségű énekes-gitáros már komoly rajongóbázissal rendelkezik Franciaországban, Lengyelországban, Luxembourgban, Ausztriában és Svájcban, viszont hazánkban vélhetőleg még kevesen ismerik.
A kölni születésű muzsikus már totyogó babaként érdeklődést mutatott a zene iránt. A kezdeti időszakban az ütőhangszerek, a zongora és a basszusgitár foglalkoztatta, majd 14 éves korában gitárra váltott. Autodidakta módon sajátította el a hangszer fortélyait, miközben Gary Moore, B.B. King, Stevie Ray Vaughan, Peter Green, Rory Gallagher és Robben Ford lemezeit hallgatta. A felismerhető gitárstílusú, hatalmas repertoárral rendelkező Freischlader az elmúlt 3 év alatt mintegy 500 koncertet adott, megjelentetett 3 korongot, és úgy tűnik felért a csúcsra. Ezen idő alatt nemcsak a közönség elismerését sikerült kivívnia, hanem a szakma is felfigyelt rá, hisz a műfaj olyan mesterei hívták őt a színpadra, mint B.B. King, Gary Moore, Peter Green, Johnny Winter, a Jethro Tull és Joe Bonamassa.
A Still Frame Replay címet viselő albuma alig három hónappal a Tour 2010 Live CD-je után jelent meg. A lemez egy határtalan művészi ambíciójú, nagy munkabírású alkotó kreatív munkája. Az alap természetesen a blues, de a dalok szerves részét képezi a rock, a funk, a soul, a jazz és a popzene is. 11 új szerzemény hallható a korongon, ezek minden tekintetben megállják a helyüket. Az egész albumot kellemes aura veszi körül, kezdve az igényesre sikeredett borítóval, s befejezve az elhangzott mintegy 53 percnyi anyaggal.
Henrik Freischlader és társai együttműködése egy hibátlan lemezt eredményezett, melybe maradéktalanul bele lehet feledkezni.

Cable Car Records, 2011

hcs


Mojo Blues Band: Thirty Year Blues Affair
2011-03-24


A bécsi székhelyű Mojo Blues Band immár 34 éve meghatározó szerepet tölt be az osztrák zenei életben. A megalakulása óta eltelt időben olyan muzsikusok fordultak meg a bandában, mint Joachim Palden, Dana Gillespie és Christian Dozzler. A rendszeres Európa turnék mellett számtalan alkalommal felléptek az Egyesült Államokban. Jó kapcsolatokat építettek ki amerikai blues zenészekkel (Tail Dragger, Jimmy McCracklin, Willie Kent, A.C. Reed, …), a koncerteken túl többekkel lemezeket is készítettek.
Erik Trauner csapata a harmincadik évfordulóját a Thirty Year Blues Affair című albummal ünnepelte. A dupla korongra az együttes tagjainak szerzeményei, valamint Aaron Walker, Champion Jack Dupree, Mercy Dee Walton és Big Jay McNeely dalai kerültek feljátszásra. Az üdítően változatos, mind a dalszerzést, mind a hangszerelést tekintve a legmagasabb színvonalat képviselő hanganyag a Chicago blues, az R 'n' B és a Country blues különleges, a zenekarra jellemző keverékét tartalmazza. Az albumon a banda története során először akusztikus nótákat is hallhatunk. Az évek alatt megannyiszor megújuló formációhoz vendégmuzsikusként Red Holloway, Gerhard Wessely és Peter Müller csatlakozott.
Több mint meggyőző produkció a jubileumi Thirty Year Blues Affair, mely éppúgy előkelő helyen említendő az együttes sorlemezei, ahogy a műfaj kortárs kiadványai között.

Styx Records, 2007

hoati


Various Artists: Louisiana Swamp Stomp
2011-03-19


Louisiana az elmúlt években több természeti és ember okozta katasztrófát (Katrina hurrikán, British Petrol olajszennyezés) szenvedett. Azóta az élet visszatért a normális kerékvágásba, és a térség muzsikusai több alkalommal bizonyították alkotói kreativitásuk töretlenségét.
Erre az egyik legszebb példa a Louisiana Swamp Stomp című lemez, mely elkészítésének ötlete Dr. Paul McCarthy, az NLBSCIF elnökségi tagjának a fejében fogant meg. Az inspirációt Buddy Flett súlyos betegségből történő felépülése adta. A gitáros 2008-ban vírusos agyvelőgyulladást kapott, s hosszú ideig kómában feküdt. Amikor felébredt járni és beszélni sem tudott, hónapok teltek el, míg teljesen meggyógyult. A közel órányi hosszúságú korong árából befolyt összeget az agy és gerincvelő betegségek elleni kutatások finanszírozására fordítják. Az album döntően a déli állam zenészeinek produkcióit tartalmazza, így többekkel egyetemben Paul ”Lil Buck” Sinegal, Carol Fran, Little Freddie King, Percy Sledge, Sonny Landreth és Larry Garner felvételeit hallhatjuk. Mellettük chicagói székhelyű muzsikusok (Omar Coleman, Billy Flynn, Bob Stroger, …) által előadott nóták is rögzítésre kerültek.
A nemes cél érdekében piacra dobott Louisiana Swamp Stomp változatos, lebilincselő dalai átfogó képet adnak a régió gazdag és színes zenei kultúrájából. Csak bíztatni tudom olvasóinkat a CD megvásárlására!

Honeybee Entertainment, 2010

hoati


Tomislav Goluban: $200 SUN Memphis Album
2011-03-14


A horvát Tomislav Goluban 2009 elején Memphis-ben, a Blues Foundation által rendezett 25. International Blues Challenge-en vett részt. Az énekes-szájharmonikás szabadidejében ellátogatott a Sam Phillips által alapított legendás Sun Studio-ba, ahol olyan nagyságok készítették albumaikat, mint Elvis Presley, Johnny Cash, B.B. King és Howlin' Wolf.
Kihasználva az adódó lehetőséget két óra leforgása alatt (1 óra = $100) öt dalt rögzített, amik alapját adják legutolsó, a $200 SUN Memphis Album címet viselő szólólemezének. Az elmúlt évben kiadott CD további két stúdiófelvételt, Beale Street-i klubokban (Alfred’s Club, Tap Room Club) rögzített dalokat, valamint bónusz videóként a közel félórás Grabrovec – Tennessee útifilmet tartalmazza. A saját szerzeményekre épülő repertoárt a tradicionális Amazing Grace és Sonny Boy Williamsontól (Rice Miller) a Mighty Long Time színesíti. A Little Pigeon becenevű, a country bluest szülőföldje, Zagorje tradicionális zenéjével keverő Goluban egyszemélyes produkciójához kíséretet két szám erejéig James Lott (gitár), Matt Ross-Spang (zongora), Eric Noden (gitár) és Joe Filisko (szájharmonika) nyújtott.
A $200 SUN Memphis Album tökéletesen beleillik Tomislav Goluban magas színvonalú, állandó jegyeket felmutató lemezeinek sorába, melyek nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket.

Croatia Records, 2010

hoati


Joe Pitts: Ten Shades Of Blue
2011-03-10


Léteznek olyan előadók/zenekarok, akik nem szorulnak különösebb bemutatásra a hazai blues rajongók körében. Joe Pitts-ről azonban ez nem mondható el, hisz munkásságáról még a fanatikusok is vajmi keveset tudnak.
A gitáros-énekes 1958-ban az amerikai Arkansas államban született. A zene iránti érdeklődését a 60-as és 70-es évek brit gitárlegendái, Eric Clapton, Jeff Beck és Jimmy Page keltették fel. Később megismerkedett Son House, Muddy Waters, valamint a „három királyok”, Albert King, B.B. King és Freddie King muzsikájával, ami végleg megpecsételte sorsát. Karrierje indulása óta több formációban szerepelt, tanulmányokat folytatott a híres bostoni Berklee College Of Music-on, jelenleg évi 150-200 fellépése van világszerte. Lemezeiről felsőfokon szólnak a szaklapok (Bands Of Dixie, Buscadero, Hittin’ The Note, stb.), 2006-ban pedig az Indie Artist Radio a Best Vocalist's Of The Year díjjal tüntette ki.
Utolsó albuma koncepciója a 2009-es Európa turnéja során fogalmazódott meg benne. A CD-re a munkásságát inspiráló nagyságok szerzeményeit válogatta, így többek között Albert King, Muddy Waters, Walter Trout, Elmore James és Peter Green dalai kerültek rögzítésre. Joe Pitts és zenésztársai új élettel, friss energiával töltötték meg a különböző stílusú nótákat. A nyers és érzelmekkel teli énekhanggal bíró arkansasi muzsikus technikás, sokoldalú gitáros, aki érezhetően igyekszik ideáljai játékát továbbvinni. Pályafutásának egyik fontos állomása a Ten Shades Of Blue című lemez, mely egyben méltó tisztelgés példaképei előtt.

Kijam Records, 2010

hoati


Duke Robillard: Passport To The Blues
2011-03-05


Az amerikai Duke Robillard vitathatatlanul a világ blues életének egyik fontos figurája. A hazánkban már két alkalommal megfordult muzsikus első zenekara a Roomful Of Blues volt, majd játszott Robert Gordon rockabilly együttesében és lemezeket készített a The Legendary Blues Band-del. A 90-es évek kezdetén Jimmy Vaughan-t váltotta fel a texasi Fabulous Thunderbirds-ben. Saját neve alatt kiadott albumai 1987 óta jelennek meg.
A Blues Foundation által a Best Blues Guitarist díjjal négy alkalommal kitüntetett Robillard aktuális korongja a Make It Rain című Tom Waits szerzeménytől eltekintve csakis saját vagy társszerzővel írt nótákat tartalmaz, melyek a valós világ aktuális kérdéseiről szólnak. A blues, a swing és a jazz keverékét tartalmazó, egységes hangzású lemez kimagasló dalai, a Howlin’ Wolf előtt tisztelgő Rhode Island Rooster és a nyolc perc hosszúságú Grey Sky Blues. Duke Robillard egyedi, tradíciókra épülő gitár stílusa könnyen azonosítható, mindenki számára azonnal felismerhető technikája maradandó élményt nyújt. A hangszerükkel mesterien bánó muzsikustársai (Doug James, Bruce Bears, Brad Hallen és Mark Teixeira) több esetben energikus, tüzes szólókkal hívják fel magukra a figyelmet.
Aki rajongó, vagy csak szeretne egy első osztályú blues albumot magáénak tudni, annak erősen ajánlott a Passport To The Blues mielőbbi beszerzése.

Stony Plain Records / Dixiefrog Records, 2010

hoati


Andres Roots: Roundabout
2011-02-23


Az Észtország legfontosabb export árucikkeként aposztrofált Bullfrog Brown zenekar 2003-ban jött létre. A trió megalakulása óta több hanganyagot készített, melyek közül a 2008-ban megjelent Mother River Delta albumot a kanadai Blues Underground Network a Best European Release díjjal jutalmazta.
Az együttes gitárosa, Andres Roots tavaly szólólemezzel jelentkezett. A Roundabout című korong rögzítésének alapötletét az Eric Gebhardt-al adott turnéja promóciójához készített dal, a Redecoration Day adta. A Red Mouth becenévre hallgató énekessel feljátszott, az észt nemzeti televízió videoklip slágerlistájának az élén landolt nótával egyetemben csakis Roots szerzeményei kerültek a CD-re. A diddley bow-val előadott Duck Soup-pal kezdődik az anyag, ami előrevetíti a továbbiakat: Delta bluest kapunk némi modern ízzel. A kimunkáltságával és ötletességével magával ragadó dalok színvonala egyenletesen magas, nincsen egy haloványabb pillanat sem. Az énekesi feladatokat meghívott vendégzenészek látják el (Eric Gebhardt, Dave Arcari, Bottleneck John, Black River Bluesman), de rajtuk kívül hallhatjuk többek között a dobos Kalle Kindel, a szájharmonikás Jantso Jokelin és a trombitás Uku Püttsepp játékát is.
Andres Roots bemutatkozó lemeze az igazán igényes blues rajongóknak éppúgy maradandó élményt nyújt, mint azoknak, akik csak most ismerkednek ezzel a zenei irányzattal.

Roots Records, 2010

hoati


Marshall Lawrence: Blues Intervention
2011-02-18


A kanadai Marshall Lawrence zenei pályára Jimi Hendrix hatására lépett. Az évtizedekig különböző formációkban játszó, a többek között Maple Blues Award-ra jelölt, Doctor Of The Blues becenévre hallgató muzsikus szólólemezei 2003 óta jelennek meg.
A gitáros-énekes a Where's The Party albummal mutatkozott be, amit öt év múlva az akusztikus bluest tartalmazó, The Morning After követett - ezt a zenei irányultságot folytatja aktuális hanganyaga is. A Blues Intervention címet viselő korong kínálatát Lawrence szerzeményei uralják, mellettük olyan neves művek szerepelnek a repertoárban, mint a Traveling Blues, a Walking Blues és a tradicionális Going Down The Road Feeling Bad. A nyers, dinamikus gitárjátékkal és adrenalin-vezérelt hanggal bíró Marshall úgy épít be más zenei stílusokból (rock, soul és funky) származó elemeket a produkciójába, hogy a fő vonal, a blues egyáltalán nem csorbul. A dalok rögzítésében Sherman Doucette (szájharmonika), valamint B.B. King egykori basszusgitárosa, Russell Jackson segédkezett.
A juharleveles ország blues királya azon zenészek szűk csoportjához tartozik, aki tudják, hogyan kell határtalan lelkesedéssel, friss energiával és egyedi  ötletek által megújítani a tradicionális Delta bluest.

Szerzői kiadás, 2010

hoati


Slawek Wierzcholski i Nocna Zmiana Bluesa + Jan Bledowski: Koncert w Suwalkach
2011-02-12


Slawek Wierzcholski, a komoly hagyományokkal rendelkező lengyel blues élet egyik legnépszerűbb előadója. Az ötvenes éveiben járó muzsikus jelenlegi együttesével, az 1982-ben alapított Nocna Zmiana Bluesa-val számtalan lemezt készített, de komponált zenét film, televíziós sorozat és színházi darab részére is.
Az Európa-szerte jól ismert zenekarával tavaly év elején, a Suwalki Blues Festival-on adott fellépése hanganyagát rögzítették, mely Koncert w Suwalkach címmel került kiadásra. Az est különlegességét a legendás blues hegedűs, Jan Bledowski szereplése adta. A jelenleg Németországban élő, számtalan neves együttesben (Krzak, Niemen, SBB, stb.) megfordult zenész mellett Bogdan Topolski egy számban (Nieznajomy Przyjaciel) vendégeskedett. A koncerten elhangzott műsor repertoárja Wierzcholski sokat bizonyított kompozícióira, valamint tradicionális dalokra (Amazing Grace, Hejnal) épült. A színvonalas csapatmunkán túl kiváló egyéni teljesítményekkel, virtuóz hangszeres szólókkal találkozhatunk a lendületes szerzeményeket és lírai nótákat egyaránt tartalmazó kiadványon.
Élő felvétel lévén fültanúi lehetünk a közönség reakcióinak is. A „kritika” rendre felcsattanó taps formájában érkezik, ami nagyon jól érzékelteti a koncertterem felfokozott atmoszféráját.

4ever Music, 2010

hoati


Deb Callahan: Tell It Like It Is
2011-02-04


A bostoni születésű Deb Callahan életében mindig fontos szerepet töltött be a zene. Már egész fiatal korában kórusban énekelt, majd musical színházban, swing együttesben és acapella csoportban szerepelt. A húszas éveiben Philadelphiába költözött, ahol néhány zenekari próbálkozást követően szólópályára lépett.
A hétköznapi életben szociális munkásként tevékenykedő fotómodell szépségű énekesnő a debütáló lemeze (If The Blues Had Wings) 2002. évi megjelenése óta folyamatosan az érdeklődés középpontjában van. Ez idáig utolsó, Tell It Like It Is című albumán sokadszorra bizonyította kompozíciós készségét, de a saját szerzemények mellett rögzítésre került a Tina Turner által ismerté tett Funkier Than A Moquita’s Tweeter és Bob Dylantől a Cold Irons Bound is. A blues alapú, soul, gospel, jazz és rock hatásokat tartalmazó kiegyensúlyozott, gazdag dallamvilágú hanganyag nótái a szeretetről és az örömről, a hit és a spiritualitás megtalálásáról, valamint a család fontosságáról szólnak.
Deb Callahan tökéletesen azonosul a dalok mondanivalójával és ennek köszönhetően nagy hitelességgel tolmácsolja azokat. A melegséget árasztó hangja mellett, a remek egyéni teljesítmények és a kitűnő hangszerelés a legfőbb jellemzői a korongnak. A Tell It Like It Is tipikusan az a lemez, ami nagyon nehezen kerül vissza, ha egyszer kölcsönadjuk.

Blues Pearl Records, 2010

hoati


James Kinds: Love You From The Top
2011-02-02


Bizony, sokat köszönhetnek a blues rajongók a Delmark Records-nak. A kiadó immár 55 éve jelenteti meg a lemezeit, bemutatva köztük a Szeles város előadóit is. Az eltelt évtizedek során a korongok a gyűjtők kedvenceivé, amolyan viszonyítási ponttá váltak. Ha nincs ez az elkötelezett munka, valószínűleg nem jutott volna el hozzánk, a most recenzálásra kerülő James Kinds: Love You From The Top albuma sem. Kinds viszonylag homályban alkotott eddig, és ez az első lemeze, ami széles körben kerül terjesztésre. A 60-as évei második felét taposó muzsikust, 1976-ban a Living Blues magazin a legjobb új hangnak titulálta, ennek ellenére igazán csak Iowa színpadain tett szert ismertségre.
Nincs új a nap alatt, mondhatnám a CD-t meghallgatva. A kulcs azonban az előadásban, abban az egyéni megközelítésben van, amit az előadóművész magával hoz, megszabva ezzel a produkció ízét. Ennek megfelelően egy nyers, szenvedélyes, életerős anyagot hallhatunk. A dalok többsége jól sikerült, hangszerelésük arányos, visszafogott, minden csillogástól, magamutogatástól mentes. Az énekes/gitáros hangja viszonylag vékony, s ott bujkál benne egy csipet gospel és soul is. Kísérői személyében igazi társakra lelt, akik felszabadultan, minden görcsösség nélkül végzik feladatukat. Vendégként, amolyan húzó névként Eddie Shaw (Howlin’ Wolf zenekarának egykori vezetője) szerepel a CD-n négy számban.
Ez az az album, amit többször kell meghallgatni, hogy megérintse a hallgatót, de amennyiben a fülünkbe fészkelődtek a dalok, kevés hajlandóságot mutatatnak onnét továbbállni.

Delmark Records, 2010

hcs


Latvian Blues Band: When The Sun Goes Down
2011-01-28


Az egész történet úgy kezdődött, hogy az interneten böngésztem a blues oldalakat, amikor ráleltem a Latvian Blues Bandre. Már az első benyomások levettek a lábamról, majd a kezdeti ismerkedést lelkesedés követte. Őszintén megvallom, hobbimból kifolyólak sok friss blues lemezzel találkozom, de a csapat elsőként meghallgatott 2009-es, Unreal albuma lenyűgözött. Frissen, nyersen, eredetien szólaltak meg, s ugyanolyan jól állt nekik a fajsúlyos blues, az édes soul, mint az elnyújtott, elmélyült, jammelésbe hajló szerzemények. S, hogy éppen Rigából érkezett ez a produkció? Nos, ez engem is meglepett!
Ennyire magával ragadó zenét ritkán hall az ember, így érthetően nagyot dobbant a szív, amikor megjelent az új When The Sun Goes Down címet viselő CD. A lemezt 2010 májusában rögzítették, a felvételek során vendégzenészként Raphael Wressnig csatlakozott a csapathoz Hammond B3 orgonán. Az áruvédjegy: az elevenség, a tűz, az érzelem megmaradt, de egy személyesebb albummal sikerült előrukkolnia a fiúknak. Az elődjétől eltérően csak saját szerzemények szerepelnek ezen a CD-n. Kellő kreativitással teli, modorosság nélküli, jól megírt dalok szólalnak meg itt, amelyek megjegyezhető, dúdolható melódiákat tartalmaznak. Ezek közül is a There Are Days, a The Way I Am és az In The Dark tűnik ki leginkább. A lemezen játszó muzsikusokról csak a maximális elismerés hangján szólhatok, nem véletlen, hogy olyan zenészek kísérői, társai voltak, mint Bob Margolin, Carey Bell, John Primer, Phil Guy vagy Duke Robillard.
Tavaly októberben tartotta a zenekar a 10-ik születésnapi koncertjét. Mi mást is üzenhetnék nekik: További sikereket kívánok!

Szerzői kiadás, 2010

hcs


Tas Cru: Jus’ Desserts
2011-01-26


A kanadai Rick Bates, művésznevén Tas Cru blues iránti szeretete fiatalkorában, édesapja lemezeit hallgatva alakult ki. Az első figyelemreméltó együttese a The Conrad Story Blues Band volt, mely a néhány éves fennállása alatt két lemezt készített (Poutine, Obsession Road).
A jelenleg New Yorkban élő énekes, gitáros és szájharmonikás az elmúlt esztendőkben szóló előadóként, valamint zenekari kísérettel koncertezik. A 2006 óta megjelenő albumait (Biscuit, Gravi- Tas, Grizzle n' Bone) előszeretettel játsszák a rádióadók és magasztaló kritikákkal illetik a szaklapok. A tavaly év végén piacra dobott korongja, a Jus’ Desserts az elődeihez hasonlóan változatos, ötletekkel teli, lágy, ugyanakkor erőteljes muzsikát tartalmaz. Tas Cru személyes élményein alapuló zseniális dalszövegei hol komoly, hol humoros, gyakran kétértelmű történeteket mesélnek el. A 11 döntően saját szerzeményt felvonultató CD igazi húzó tételeinek a Just Let It Happen és a My GPS Mama című dalok számítanak, ezekben domborodik ki leginkább Cru szenvedélyes gitárjátéka és kifejező, szívbe markoló éneke.
A Jus’ Desserts lebilincselő zenei hullámvasút, az első hangtól az utolsóig minőségi megszólalással. Szükség van az ilyen lemezekre, amik kikövetelik maguknak a figyelmet.

Crustee Tees Records, 2010

hoati