Archívum
Micke Björklöf & Blue Strip: Colors Of Jealousy
2023-08-29 | kritika
A Micke Björklöf & Blue Strip nevű formációt Micke Björklöf és Seppo Nuolikoski 1991-ben alapította. Akusztikus feldolgozás-bandaként indultak, majd rövidesen saját dalok írásába fogtak. Ahogy az megszokott, a kezdeti felállásban történt némi változás, a zenekart 1998 óta Micke Björklöf (ének, szájharmonika és gitár), Ville ’Lefty’ Leppänen (gitár), Seppo Nuolikoski (basszusgitár), Teemu Vuorela (dob) és Timo Roiko-Jokela (ütőhangszerek) alkotja. Az együttes kétszer nyert a Finnish Blues Awardson, 2015-ben ők képviselték hazájukat az European Blues Challenge-en. A finn bluesszintér egyik legnépszerűbb koncertzenekarának számítanak, Európa szinte valamennyi országában, az Egyesült Államokban és Japánban is felléptek. A Colors Of Jealousy című lemezükön 2017 elején kezdtek el dolgozni, a legtöbb dal 2020-ra már megvolt. Kiadását eredetileg 2021-re tervezték, azt megünnepelendő, hogy harminc éve turnéznak, a Covid-világjárvány azonban közbeszólt. A járvány folyamatos átütemezésekhez vezetett, miközben a próbák megszervezése sem egyszerű egy olyan banda esetében, ahol a tagok országszerte élnek, és más zenei projektekben is részt vesznek. Az albumról két kislemezt adtak ki, a Billy Gibbons-szerű riffel operáló Highway Highway-t és a Colors Of Jealousy-t, mely némileg Ennio Morricone filmzenéinek hangulatát idézi meg. Az Are You Real az előző lemezük felvétele során született, de időhiány miatt csak most sikerült rögzíteniük. A dal egy életfogytiglani börtönbüntetését töltő rab gondolatairól szól. Annak ellenére, hogy több nóta témája is sötét, az egész pozitivitásba fordul az együttes energikus és érzelmes előadásán keresztül. Fieldholler-témával indul, kitörő gitárszólóval zárul az album utolsó szerzeménye, a dinamikus, ütőhangszerek által uralt It Takes Two. A zenekar dolgozott már londoni, New Orleans-i és walesi stúdióban, az új kiadványuk felvételére ezúttal Finnországban, a legendás finn hangmérnök, Kimmo Ahola közreműködésével került sor. A Colors Of Jealousy készítése során számos akadályt kellett legyőzniük, sokszor frusztráltnak érezték magukat, és a kreativitásukat is újra és újra meg kellett találni. Mégis, most egy olyan lemezt tarthatunk a kezünkben, amire a Micke Björklöf vezette csapat igazán büszke lehet.Hokahey! Records, 2023.
hoati
The LH Express: új név, új lemez
2023-08-24 | hír
A kanadai The Lucas Haneman Express a 2010-es évek közepén alakult. A névadó, Lucas Haneman gitáros, énekes koraszülötten jött világra, és szinte teljes látáskárosodást szenvedett. A gitározás alapjait édesapja ismertette meg vele, fiatalon több zenei stílust is kipróbált. Zenekarának bemutatkozó albuma, a Welcome Aboard 2015-ben jelent meg, majd a rákövetkező évben az International Blues Challengen az elődöntőbe jutottak. Az együttest 2018-ban a Best New Act címre jelölték a Maple Blues Awardson, míg a 2019-es Catch The Westbound című albumuk kíváló visszajelzéseket kapott a zenekritikusok részéről világszerte. Sorban negyedik lemezük, a Painting Stars már The LH Express néven került piacra. Az új névben az L betű Megan Laurence énekesnőt, a H pedig Lucas Hanemant jelöli. Laurence a banda előző albumain is énekelt, továbbá régóta együtt dolgozik Hanemannal egy akusztikus blues/roots duóban, a The Blind And The Beautifulban is. Az együttesben a ritmusszekciót az ottawai zenei szcéna évtizedek óta aktív tagja, Martin Newman basszusgitáros és Valera Negovora dobos alkoja. Ez utóbbi muzsikus 2016-ban költözött Ukrajnából Kanadába. „Közel három év csend után, amikor sok zenész nem tudott dolgozni, a Painting Stars egy olyan album, amelyen a zenekar minden tagjának van mondanivalója, és van mit bizonyítania” – mondta a csapat saját dalait tartalmazó kiadvány kapcsán Megan, majd hozátette: a lemez sikeresen kíván reményt és optimizmust közvetíteni a problémákkal sújtott világban.
hoati
Raphael Wressnig & Igor Prado: Live
2023-08-19 | kritika
Raphael Wressnig nem épp szokványos Hammond-orgonista. A soul, a funk, a jazz és a blues műfajokban való jártassága a kritikusok nemzetközi táborának figyelmét is kivívta, így rendszeresen helyet kap a DownBeat magazin „Az év legjobb orgonistája” listáján. Eddigi pályafutása során húszat is meghaladó számú lemezt készített, közülük kiemelendő a Soul Gumbo, melyet New Orleansban vett fel, többek között a Grammy-díjas Jon Cleary, George Porter Jr., Stanton Moore és az R&B legenda, Walter ’Wolfman’ Washington közreműködésével. Wressnig az olaszországi Porretta Soul Fesztiválon ismerkedett meg Igor Pradóval. A gitáros az első dél-amerikai zenész, aki a 2015-ben megjelent Way Down South című albumának köszönhetően Blues Music Award-jelölést kapott. Már az első találkozásukkor kiderült a számukra, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkodnak, így a közös munka mellett döntöttek. Az elmúlt években rendszeresen turnéztak Dél-Amerikában és Európában, továbbá két stúdióalbumot is készítettek. Legújabb anyaguk Live címmel került kiadásra. A koncertlemez repertoárja a Groove & Good Times című albumukra épül, így nem meglepő, hogy a kiadvány a More Groove, More Good Times alcímet kapta. A lemezt Bill Withers 1972-ben született dala, a Kissing My Love nyitja, de a továbbiakban is javarészt feldolgozások következnek olyan előadóktól, mint a The Isley Brothers, Reese Wynans, a The Meters és Snooks Eaglin. A zenekari darabok mellet csak két énekelt nóta, a Born To Roam és a Drive It Home hallható. Az előbbi dalt Raphael, az utóbbit Igor énekli, akinek bátyja, Yuri dobokon játszik az albumon. A zárószám, a Faceslap Swing No. 5 a gitáros saját szerzeménye. Raphael Wressnig és Igor Prado gyakran koncertezik Magyarországon. A következő hazai fellépésükig hallgassuk élő lemezüket, ami remekül visszaadja a koncertjeik energiáját, hangulatát.Pepper Cake, 2023.
hoati
Vasicsek Öcsi, a bluesdoktor
2023-08-16 | beszélgetések
Vasicsek János Öcsi sokoldalú személyiség, hiszen választott hivatása, a fogorvosi pálya mellett énekel, verseket ír és színészkedéssel is foglalkozik, míg korábban versenyszerűen sportolt. A Johnny Biglip Band és az AkiMer alapítója, a Bluestone-hoz 2021-ben csatlakozott, mellyel augusztus 23-án a Kobuci Kertben lép fel. Az esten a zenekar Végtelen reggel című számának a fővárosi premierjére is sor kerül.
Kilencévesen kezdtél vízilabdázni, a Szolnokkal Magyar Kupát nyertetek, hatszoros magyar válogatott vagy. Miként kerültél kapcsolatba a vízilabdával?
Sportoló családba születtem, apám röplabdaedző volt, így nővéremnek is, nekem is kötelező volt valamit sportolni. A nővérem először teniszezett, aztán röplabdázott, én pedig, mivel Szolnokon nagyon jó volt a vízilabda, azt kezdtem el. Szerencsére a kitartás mellett érzékem is volt hozzá, így komoly sikereket értem el. És persze rengeteget tanultam a sportból.
Készültél a ’92-es olimpiára, végül nem kerültél be az utazókeretbe. Hogyan élted meg ezt?
A sportnak velejárója az állandó bizonyítási kényszer, így a siker mellett a kudarcot is el kellett viselni. Nekem ez a része nehezen ment. Most nem a vereségre gondolok, hanem mások véleményére. A sport elég jól mérhető, nem ízlés kérdése, hogy valaki jó játékos, vagy nem. Nem igazán tudtam elfogadni, hogy más szempontok is befolyásolhatják a csapatösszeállítást. Később aztán rájöttem, hogy ez az élet más területein is így van.
Gyerekként csillagász, költő vagy hadvezér akartál lenni, végül fogorvos lettél. Orvosdinasztiába születtél, mennyire volt egyértelmű, hogy te is az orvosi pályát választod?
Nagyapám orvos volt, édesanyám családjában mindenki egészségügyi dolgozó, ezért nekem is ez volt a sorsom. Nagyapám ukázba adta, hogy orvos legyek. Nyugodt természetem van és jó kézügyességem, úgyhogy a fogorvosi pálya kézenfekvő volt. Szerencsére az idő bebizonyította, hogy helyes döntést hoztam.
Mikor kerültél kapcsolatba az énekléssel?
A gimnáziumban csináltunk egy duót egy barátommal, amolyan Simon and Garfunkelt. Saját dalokat írtunk két szólamban, azokat adtuk elő főként lányoknak. A szolnoki rádióban felvételt is készítettünk.
2017-ben alakítottad az AkiMer nevű szupergroupot, amivel még ugyanebben az évben lemezzel jelentkeztetek. Várható ennek folytatása?
Az Akimer Visz a víz című albumának bemutatója a MOM-ban volt, szép sikerrel. Ha tehetem, színházzal ötvözöm a koncerteket. A már keverés alatt lévő második lemezünk bemutatóját is rockjátékként tervezem megvalósítani, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni.
A Bluestone zenekarhoz 2021 elején csatlakoztál. Hogy kerültél kapcsolatba a fiúkkal?
Eredetileg a korábbi zongoristájuk, Nagy Szabi ajánlott be az együttesbe, de természetesen mindenkit ismertem már korábban is a csapatból, egytől egyig kiváló zenészek. Nagyon jól érzem magam, sok energia összpontosul a színpadon. Nekem rendkívül fontos, hogy emberileg is megértsük egymást, mivel ez „szívzene”, szeretet nélkül bluest nem lehet jól játszani.
Terveitek között szerepel egy stúdiólemez elkészítése. Mit kell erről tudni?
A lemez már nemcsak terv, hiszen lassan nyomdába kerül. Azok a számok kerültek rá, amiket a legerősebbnek érzünk játék közben, rögzítéséhez nagyszerű vendégművészeket is meghívtunk. Az albumon a feldolgozások mellett hallható lesz egy saját szerzemény, aminek zenéjét Nemes Zoltán írta, szövegét én, a Bluestone zenekar pedig remekül meghangszerelte. A Végtelen reggel című számunk fővárosi premierjére a Kobuciban kerül sor.
szöveg: hoati, fotó: Kurucz Attila
Kilencévesen kezdtél vízilabdázni, a Szolnokkal Magyar Kupát nyertetek, hatszoros magyar válogatott vagy. Miként kerültél kapcsolatba a vízilabdával?
Sportoló családba születtem, apám röplabdaedző volt, így nővéremnek is, nekem is kötelező volt valamit sportolni. A nővérem először teniszezett, aztán röplabdázott, én pedig, mivel Szolnokon nagyon jó volt a vízilabda, azt kezdtem el. Szerencsére a kitartás mellett érzékem is volt hozzá, így komoly sikereket értem el. És persze rengeteget tanultam a sportból.
Készültél a ’92-es olimpiára, végül nem kerültél be az utazókeretbe. Hogyan élted meg ezt?
A sportnak velejárója az állandó bizonyítási kényszer, így a siker mellett a kudarcot is el kellett viselni. Nekem ez a része nehezen ment. Most nem a vereségre gondolok, hanem mások véleményére. A sport elég jól mérhető, nem ízlés kérdése, hogy valaki jó játékos, vagy nem. Nem igazán tudtam elfogadni, hogy más szempontok is befolyásolhatják a csapatösszeállítást. Később aztán rájöttem, hogy ez az élet más területein is így van.
Gyerekként csillagász, költő vagy hadvezér akartál lenni, végül fogorvos lettél. Orvosdinasztiába születtél, mennyire volt egyértelmű, hogy te is az orvosi pályát választod?
Nagyapám orvos volt, édesanyám családjában mindenki egészségügyi dolgozó, ezért nekem is ez volt a sorsom. Nagyapám ukázba adta, hogy orvos legyek. Nyugodt természetem van és jó kézügyességem, úgyhogy a fogorvosi pálya kézenfekvő volt. Szerencsére az idő bebizonyította, hogy helyes döntést hoztam.
Mikor kerültél kapcsolatba az énekléssel?
A gimnáziumban csináltunk egy duót egy barátommal, amolyan Simon and Garfunkelt. Saját dalokat írtunk két szólamban, azokat adtuk elő főként lányoknak. A szolnoki rádióban felvételt is készítettünk.
2017-ben alakítottad az AkiMer nevű szupergroupot, amivel még ugyanebben az évben lemezzel jelentkeztetek. Várható ennek folytatása?
Az Akimer Visz a víz című albumának bemutatója a MOM-ban volt, szép sikerrel. Ha tehetem, színházzal ötvözöm a koncerteket. A már keverés alatt lévő második lemezünk bemutatóját is rockjátékként tervezem megvalósítani, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni.
A Bluestone zenekarhoz 2021 elején csatlakoztál. Hogy kerültél kapcsolatba a fiúkkal?
Eredetileg a korábbi zongoristájuk, Nagy Szabi ajánlott be az együttesbe, de természetesen mindenkit ismertem már korábban is a csapatból, egytől egyig kiváló zenészek. Nagyon jól érzem magam, sok energia összpontosul a színpadon. Nekem rendkívül fontos, hogy emberileg is megértsük egymást, mivel ez „szívzene”, szeretet nélkül bluest nem lehet jól játszani.
Terveitek között szerepel egy stúdiólemez elkészítése. Mit kell erről tudni?
A lemez már nemcsak terv, hiszen lassan nyomdába kerül. Azok a számok kerültek rá, amiket a legerősebbnek érzünk játék közben, rögzítéséhez nagyszerű vendégművészeket is meghívtunk. Az albumon a feldolgozások mellett hallható lesz egy saját szerzemény, aminek zenéjét Nemes Zoltán írta, szövegét én, a Bluestone zenekar pedig remekül meghangszerelte. A Végtelen reggel című számunk fővárosi premierjére a Kobuciban kerül sor.
Mire számíthatnak augusztus 23-án a Kobuciban tartandó koncertetekre ellátogatók?
Tavaly óriási sikerünk volt itt, szeretnénk ezt az idén is megismételni. Vendégként Hobo ismét fellép velünk, akivel úgy érezzük, kölcsönös a szeretet. Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy ennyire elismeri a zenekart, és nemcsak a színpadon, hanem a backstage-ben is támogat minket.szöveg: hoati, fotó: Kurucz Attila
Burger – Blues – Beer Fest a Bikás parkban
2023-08-12 | koncertajánló
Augusztus 25-26-27-én ismét várnak minden blues-, burger- és sörimádót a Bikás parki nyárzáró street food fesztiválra. A hazai blues elismert képviselőinek koncertjei mellett burgerspecialitásokat, több mint 200 féle kézműves és nagyüzemi sört kóstolhatsz, ha ellátogatsz a rendezvényre. A gyerekekről sem feledkeztek meg a szervezők, őket gyermekkoncertek, vidámpark és interaktív programok várják. A rendezvény látogatása ingyenes!
Koncertek:
augusztus 25.
17:30 – Juhász Marci akusztik
19:30 – Takáts Tamás Blues Band
augusztus 26.
12:30 – ZSEBszalma gyermekzenekar
15:00 – Mesélő Bőrönd Társulat interaktív gyermekműsora
17:00 – Delta Bastards
18:30 – Redbreast Wilson
20:00 – Lonesome Carrol Rockabilly Show
augusztus 27.
15:00 – Mese-zene-bona – Interaktív gyermekműsor buborékpartival
16:30 – Fat & Járási Laci Duó
18:00 – Ask The Dust
19:30 – Jambalaya
Cím: Budapest, 11. kerület, Bikás park
Nyitvatartás:
péntek: 12:00 - 23:00
szombat: 12:00 - 23:00
vasárnap: 12:00 - 22:00
hoati
Koncertek:
augusztus 25.
17:30 – Juhász Marci akusztik
19:30 – Takáts Tamás Blues Band
augusztus 26.
12:30 – ZSEBszalma gyermekzenekar
15:00 – Mesélő Bőrönd Társulat interaktív gyermekműsora
17:00 – Delta Bastards
18:30 – Redbreast Wilson
20:00 – Lonesome Carrol Rockabilly Show
augusztus 27.
15:00 – Mese-zene-bona – Interaktív gyermekműsor buborékpartival
16:30 – Fat & Járási Laci Duó
18:00 – Ask The Dust
19:30 – Jambalaya
Cím: Budapest, 11. kerület, Bikás park
Nyitvatartás:
péntek: 12:00 - 23:00
szombat: 12:00 - 23:00
vasárnap: 12:00 - 22:00
hoati
Új album a nyolcfős The Bluesland Horn Bandtől
2023-08-10 | hír
A nyugat-kanadai The Bluesland Horn Band nevű együttest Terry Medd gitáros, zeneszerző alapította. A nyolctagú formációt az amerikai és európai színpadokon jól ismert muzsikusok alkotják, zenéjükben a blues, a memphisi rhythm 'n' blues, a soul, a gospel és a country műfajok elemei találhatóak meg. 1998 és 2004 között számos turnét adtak Nyugat-Kanadában, és kiadták bemutatkozó lemezüket, a 1st Streetet. Ezt követően közel egy évtizedes szünet következett az együttes történetében, mígnem 2013-ban Medd hallotta egy jam sessionon Marty Cochrane-t énekelni, és úgy döntött Cochrane-nel az énekesi poszton újraindítja a bandát. Azóta négy albumot jelentettek meg, ezek mindegyikét előszeretettel játszották a kanadai rádióállomások. Legújabb lemezük június közepén Six címmel került piacra. A repertoár valamennyi szerzeményét Terry Medd írta a Covid-világjárvány alatt. A dalok írásához a megfigyeléseiből merített ihletet, amelyek különösen introspektívek voltak, tekintve az elszigeteltséget, amellyel mindannyiunknak, így Terry-nek is szembe kellett néznie. Az albumon két instrumentális darab hallható, míg a Solitaire című dalban Rita McDade énekesnő vendégeskedett. „Ez a legkevésbé „bluesos” nóta, de talán a legművészibb és legmeghatóbb" – mondta a női szemszögből a múltbeli szerelmek emlékeiről és a magányról szóló dalról Medd. „Egy magányos kolibrit figyelve, aki tavaly velünk töltötte a telet, elgondolkodtam az emberek hasonló helyzetén” – tette hozzá a zenekarvezető.hoati
Bob Corritore: High Rise Blues
2023-08-08 | kritika
Bob Corritore zenei karrierjét szülővárosában, Chicagóban kezdte, de névjegyét igazán az arizonai Phoenixbe költözve tette le. Az elmúlt több mint fél évszázadban bluesnagyságok sokaságával játszott, és százat is meghaladó lemezen közreműködött. Mindezek mellett producerkedik, és műsorvezető a KJZZ rádióállomásnál. A Those Lowdown Blues műsorát a Blues Foundation Keeping The Blues Alive-díjjal jutalmazta. 1991-ben nyitotta meg legendás bluesklubját, a The Rhythm Roomot, ahol számtalan neves bluesmuzsikus megfordult. Velük rendszerint stúdióba is vonult egy-egy dalt rögzíteni. Ezeket a felvételeket a klasszis szájharmonikás 2007-től a From The Vaults sorozaton keresztül a nyilvánosság részére is elérhetővé teszi. A sorozat idén három kiadvánnyal bővült, a legújabb darabja a tavasz végén megjelent High Rise Blues. A Chicago blues felvételeket tartalmazó albumon 1992 és 2022 között rögzített nóták hallhatók, közülük több eddig még sehol sem került publikálásra. A lemezt Jimmy Rogers a The Last Time című saját szerzeménnyel nyitja. A gitáros a ’40-es évek végén, az ’50-es évek elején Muddy Waters zenekarának tagja volt. A közreműködők közül többen, így Magic Slim, Sam Lay, John Primer, Pinetop Perkins és Willie ’Big Eyes’ Smith is együtt zenélt a Blues Hall of Fame-be 1980-ban beiktatott Watersszel. A címadó nóta Howlin’ Wolf egykori dobosához, a Phoenixbe Corritore ösztönzésére 1987-ben költözött Chico Chism nevéhez köthető. Az egyetlen női előadó a lemezen Koko Taylor, aki a Twenty-Nine Ways című Willie Dixon-kompozícióban énekel. Az énekesnőt a Bob Margolin, Little Frank Krakowski, Bob Stroger, Willie ’Big Eyes’ Smith és Bob Corritore alkotta all-star csapat kíséri. Ugyancsak all-star felállás támogatja Eddie Taylor Jr.-t Lightnin' Hopkins szerzeményében, a Short Haired Womanben. Sokaknak ismeretlenül csenghet a saját dalát előadó Manuel Arington neve. Az énekes, komikus számos alkalommal bemutatkozott a Chicago Blues Fesztiválon, egy ideig tagja volt a fesztivál szervezőcsapatának is. Sokadszorra dicséret illeti a valamennyi számban közreműködő Bob Corritore-t, amiért megörökítette ezeket a felvételeket, melyek előadói közül többen már nincsenek köztünk. A High Rise Blues minden bluesrajongónak kötelező darab.VizzTone Label Group/SWMAF Records, 2023.
hoati
Új lemez a blues-rock gitáros Eric Johansontól
2023-08-05 | hír
Eric Johanson a louisianai Alexandriában született, az első gitárját ötévesen kapta. Tinédzser korában rendszeresen New Orleansba utazott, hogy tapasztaltabb muzsikusokkal játsszon. Később a zene városában telepedett le, de amikor 2005 augusztusában a Katrina hurrikán lecsapott a térségre, elvesztette otthonát és szinte minden vagyonát. A trauma hatására Új-Zélandra költözött, ahol négy évig élt. New Orleansba 2010-ben tért vissza, és újra elmerült a város vibráló zenei és kulturális történelmében, úgy érzi, ott a helye, ahol van. Az elmúlt években olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Cyril Neville, Anders Osborne, JJ Grey, Eric Lindell és Tab Benoit. Bemutatkozó albumát ez utóbbi muzsikus adta ki saját lemezkiadójánál, a Whiskey Bayou Recordsnál. Legújabb lemeze 2023. július 28-án jelent meg a Ruf Records gondozásában. A The Deep And The Dirty-t a stúdióban élőben, két nap leforgása alatt rögzítették, Johanson zenésztársai Eric Vogel basszusgitáros és a Grammy-díjas dobos, Terence Higgins voltak. „Amikor ezt a fajta zenét játsszuk, olyan pillanatokat teremtünk, amelyeket nem lehet megismételni, ha az egyes részeket külön-külön veszük fel” – mondta az album kapcsán Johanson. „A gitárszólóimat sem írom meg előre, és nem is veszem fel külön. Interakcióra van szükségem a zenekarral. Még ha van is egy-két hiba, akkor is úgy érzem, hogy ez a pillanat őszinte ábrázolása” – folytatta a gitáros-énekes. A lemez dalai a koronavírus-világjárvány alatt születtek, amikor Johanson kényszerűségből otthon volt. A produceri feladatokat Jesse Dayton (The Supersuckers, Rob Zombie) látta el. A címadó nótához klip is készült, melyet a New Orleans-i Snake & Jake's Christmas Club Lounge-ban forgattak. A videóról Eric így nyilatkozott: „A The Deep And The Dirty egyrészt két utalás az amerikai Délre, a Deep Southra és a Dirty Southra. Emellett az alaposra és a profánra is vonatkoztatom, a magasabb ideálok és az alacsonyabb rendű ösztönök kettősségére. A dal ezeket a fogalmakat egy déli utazó történetén keresztül dolgozza fel, aki a városon belül és kívül, a pillanat örömeinek él. A nóta a múló kapcsolatokról, egy sötét helyen lévő emberről szól, aki egy új arcban próbál fényt találni.” Eric Johanson jelenleg Samantha Fish és Jesse Dayton Death Wish Blues című turnéján mint előzenekar veszt részt, de számos koncertet ad önállóan is.Grainne Duffy: Dirt Woman Blues
2023-08-01 | kritika
Grainne Duffy egy kicsinyke ír városban, Castleblayney-ben nőtt fel. Nővéreivel együtt lelkes zenerajongó volt, így közösen alapítottak egy zenekart, mellyel feldolgozásokat játszottak olyan bandáktól, mint a Free, a Led Zeppelin és a The Rolling Stones. Egy környékbeli fesztiválon látta először Peter Greent koncertezni, aki mély benyomást tett rá. Példakép még számára B.B. King, Stevie Ray Vaughan, Eric Clapton és természetesen Rory Gallagher. Zenei diplomát a National University of Irelanden szerzett, ahol jazzt, bluest és klasszikus zenét tanult. Az egyetemi tanulmányai során kezdett el a gitározás mellett a dalszerzéssel is foglalkozni. Duffy bemutatkozó albuma, az Out of the Dark 2007-ben került a boltok polcaira. A lemezbemutató turné során kapott meghívást a 2008. évi Glastonbury Fesztiválra, ahol óriási sikert aratott. A neves fesztiválon a későbbiekben is fellépett, de koncertezett többek között Norvégiában, Németországban, Franciaországban, Kanadában és Ausztráliában is, hazánkban 2018-ban járt. Háromszoros győztese a Blues Matters Magazine Writers’ Pollnak és tavaly az Independent Blues Awardson is a legjobbnak bizonyult a Modern Roots Artist kategóriában. Az American Blues Scene „Rory Gallagher honfitársaként és szellemi utódjaként” jellemezte Duffy-t. Sorban ötödik lemeze Dirt Woman Blues címmel látott napvilágot. A Mississippi-delta blues, a memphisi soul, a dél-kaliforniai klasszikus rock és a kelta zene keverékét tartalmazó album Grainne és férje, Paul Sherry közös szerzeményeit tartalmazza. A rögzítésére Kaliforniában került sor, a zenei rész és az ének felvétele négy napot vett igénybe, amit egy nap utómunkálat követett. A kísérőzenekart Sherry és a The Black Crowes egykori tagja, Marc Ford, valamint Gary Clark Jr. ritmusszekciója, JJ Johnson és Elijah Ford alkotta. Hozzájuk csatlakozott néhány szám erejéig John Ginty, Peter Levin és Sam Goldsmith. A formációt a Forddal egyetemben a produceri feladatokat ellátó Chris Goldsmith állította össze. A Dirt Woman Bluest a jól kidolgozott, változatos dalok, továbbá Grainne Duffy éneke, gitározása és zenekarának sokoldalúsága, hangszeres virtuozitása teszi az első másodperctől az utolsóig magával ragadóvá. A stílus híveinek érdemes egy próbát tenni vele.Blue Heart Records, 2023.
hoati
