Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Eddie Turner: Miracles And Demons
2010-07-26 | kritika


A gitáros-énekes Eddie Turner Kubában született, majd Chicagóban nőt fel. Első említésre méltó zenekara a The Immortal Nightflames nevű punk/R&B banda volt, melyet számos különböző stílust képviselő formáció követett (Mother Earth, 4-nikators, Zephyr, Otis Taylor Band).
A 2005 óta megjelenő, a kanadai NorthernBlues Music által gondozott szólólemezeit fantáziadús, komplex zenei világ jellemzi. A Devil Boy becenévre hallgató muzsikus szerzeményeiben ugyanis jól megférnek egymás mellett az afro-kubai ritmusok, a Chicago blues, a jazz, az R&B és a pszichedelikus rock, miközben felsejlik a példakép, Jimi Hendrix szelleme.
A fenti megállapítások érvényesek aktuális, Miracles And Demons című CD-jére is, mely album gondolati világa az emberi érzelmek teljes skáláját mutatja be. A közel egy órás anyag produceri teendőit az a Kenny Passarelli látta el, aki felelős volt Otis Taylor White African és Respect The Dead korongjainak hangzása megalkotásában. Munkája ismételten dicséretet érdemel: az ének, a hangszerek arányosan, erőtől duzzadóan szólalnak meg.
Eddie Turner lehengerlően izgalmas, sallangoktól mentes CD-je nem tartozik a könnyed, popularitást hajszoló albumok közé, ezért a vele történő ismerkedés nagy nyitottságot igényel.

NorthernBlues Music, 2010

hoati


Rob Stone: Back Around Here
2010-07-23 | kritika


A bostoni születésű Rob Stone utolsó szólólemeze hét éve Just My Back címmel jelent meg, ezért a Michael Frank vezette Earwig Music által kiadott Back Around Here-t némi izgalommal, és kíváncsisággal telve helyeztem a CD lejátszóba.
Az 50 percnyi hosszúságú lemezt megismerve elégedetten konstatáltam, hogy az énekes-szájharmonikás által képviselt stílus az eltelt években mit sem változott - a CD-re került felvételeket a háború utáni Chicago blues jellemzi, melyek többsége combo felállásban került rögzítésre. Rob Stone szájharmonika szólói rövidek és tömörek, játékában példaképei, Little Walter, Big Walter Horton, Sonny Boy Williamson (Rice Miller) és Junior Wells stílusjegyei fedezhetőek fel.
A lemezanyag megírásában komoly segítséget nyújtottak egykori kísérőzenekarának tagjai, Chris James és Patrick Rynn, de helyet kapott a CD-n Sonny Boy Williamson (John Lee), Magic Sam, Leroy Carr és Lowman Pauling egy-egy szerzeménye is. A két régi jó barát, zenésztárs mellett még David Maxwell, Aaron Moore, Sam Lay és Willie „Big Eyes” Smith játékát élvezhetjük a korongon.
A chicagói székhelyű lemezkiadó a közelmúltban hat újdonsággal jelentkezett – ezek közül Rob Stone Back Around Here című CD-je került legközelebb a szívemhez. Nem csak herfli kedvelőknek kötelező hanganyag!

Earwig Music, 2010

hoati


Blues az élet soulja
2010-07-21 | koncertajánló


Sziget
Budapest, Óbudai-sziget
2010. augusztus 11-16.


A Sziget Blues Színpada a rendezvény kezdete óta az ország legnagyobb blues fesztiváljának számít. Minőségi blues muzsikával feltöltve a hazai és külföldi rajongókat, a zene ritmusa évről évre eggyé kovácsolja a blues „trendetleneit” származástól és identitástól függetlenül!
Kit érdekel a blues a XXI. században? A mindennapok során gyakran halljuk ezt a kérdést. Látva azonban, hogy „tévelygő” lelkek sokasága minduntalan megtölti a színpad előtti teret egy-egy fesztiválon, biztosak vagyunk abban, hogy azok a zeneszeretők, akiknek a lelke a bluesban gyökeredzik, nem szívesen cserélnek műfajt. E rajongók pedig nincsenek kevesen: ne felejtsük el, hogy B.B. King és a Hobo Blues Band is 15 ezer fős teltházat produkált a Papp László Sportarénában!
Bár Ők nem lépnek fel, de a Sziget idén is jó alkalmat teremt, hogy minden blues rajongó megtalálja a maga zenéjét az ötnapos kultúrkavalkád ideje alatt. A szervezők műfajon belül színes palettát ígérnek a látogatóknak a stílusok kimeríthetetlen tárházából bőkezűen válogatva, kiváló magyar és nemzetközi előadók meghívásával. A tradicionális bluestól, a rockabilly-n át a rock és funky hangjait is hallhatjuk, az áldást pedig a gospel osztja ki.

   

A tervezett program:

Augusztus 11.: Blues Trappers, ef Zámbó Happy Dead Band, Blues B.R.Others Show, Firkin, Lord Bishop Rocks (UK)
Augusztus 12.: White Coffee, Palermo Boogie Gang, Hubert Tubbs featuring Dirty Fred Blues Band (US – HU - SK), Doors emlékzenekar - Chicago blues session, vezeti: Palermo Boogie Gang
Augusztus 13.: Bőrgyári Capriccio, Háború, Thanks Jimi Fesztivál, Póka Egon Experience, Message To Hendrix - Jimi Hendrix memorial session
Augusztus 14.: Rhythm Sophie, The Silver Shine, Sonny & His Wild Cows, Mystery Gang - rockabilly session
Augusztus 15.: Rézangyal, Kék Nyúl Hammond Band, Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers (US – HU - SK), Road Kill Café - funky session, vezeti: Road Kill Café


Ha Tengs-Lengs – a Tengs-Lengs együttes dalszövegei
2010-07-20 | névjegy


Túró kocsmája

Füstös a helyiség, részeg a vendég,
A sör, az Unicum az asztalon
Nyomom, amíg csak bírom…

Én vagyok én, a kocsma közepén,
Magyar ember evés közben nem beszél
Nyomom, amíg csak bírom…

Kíváncsi vendég most jött be nem rég,
Kérdezne valamit, meg se hallgatom
Nyomom, amíg csak bírom…

Boldog vagyok, igen boldog vagyok,
Hogy a Túró kocsmájában játszhatok,
Nyomom, amíg csak bírom…

A csapos egy szőke nő, nézd de feltűnő
Csak nem a festékes vödörből bújt elő,
Nyomom, amíg csak bírom…

Vannak napok, mikor részeg vagyok,
Tántorogva lépek, azért jól vagyok
Nyomom, amíg csak bírom…

Kamarás Zoltán


Mahsa Vahdat & Mighty Sam McClain: Scent Of Reunion - Love Duets Across Civilizations
2010-07-18 | kritika


Az iráni származású énekesnő, Mahsa Vahdat, valamint a norvég producer és poéta, Erik Hillestad 2003 óta számos közös projekten dolgozott. A szerelmes duetteket tartalmazó lemez elkészítését 2008 decemberében, egy franciaországi költői műhelyben részt véve határozták el. A jól ismert amerikai soul-blues énekesre, Mighty Sam McClainre esett a választás, hogy a dalokat Mashaval előadja.
Minkét előadó az általa képviselt stílust hozta a produkcióba, így az iráni folkot és a soul-bluest is tartalmazó korongra leginkább a világzene kategória illik.
A tavaly megjelent lemez dalszövegeit Erik Hillestad mellett az iráni Mohammad Ebrahim Jafari, míg a zenét Mahsa Vahdat, Sigvart Dagsland, Knut Reiersrud és Jarle Bernhoft írta. A különös hangzású, gyönyörű énekhangokat tartalmazó felvételek három városban (Oslo, New Hampshire és Teherán) kerültek rögzítésre.
A Scent Of Reunion a szerelem mindenhatóságát hirdetve a világ egyetemleges nyelve, a zene segítségével képes arra, hogy felhívja a figyelmet a civilizációk sokszínűségére, s közelebb hozza egymáshoz bolygónk különböző kultúráit, vallásait és politikai rendszereit.

Kirkelig Kulturverksted, 2009

hoati


„Készen állunk a komolyabb megmérettetésekre.”
2010-07-16 | beszélgetések


A Tenderfoot Blues Unit a hazai blues új generációjának egyik legígéretesebb formációja. Az öt éve létező zenekar gyorsan népszerű lett a blues rajongók körében. Számtalan fesztivál és verseny győztesei, igényes, jól kidolgozott produkciójuk mindig kiváltja a közönség elismerését. A napokban megjelenő Cruel Cradle című EP-jük kapcsán válaszolt kérdéseimre a zenekar két alapító tagja, Horváth Bálint és Megyeri Dániel.

hoati: Mikor, és kik hozták létre a Tenderfoot Blues Unitot?
Tenderfoot Blues Unit: A zenekar alapítói, Megyeri Dani, Horváth Ádám és Horváth Bálint 2005 nyarán szerencsés véletleneknek köszönhetően találkoztak (persze Ádám és Bálint testvérek lévén már ismerték egymást), nem sokkal később augusztusban, Dani ötlete nyomán megszületett a Tenderfoot Blues Trio, s elkezdődött a közös zenélés. Első nekifutásra két gitár és ének volt a felállás, cirka egy évig így léptünk fel, de később basszusgitárral (Stubnya Bence), szájharmonikával (Kőhalmi András) és tagcserék után dobbal (Stubnya Péter) kiegészülve nyerte el a zenekar mai formáját, s Unitként a ma is ismert nevét.
A banda azonban továbbra is koncertezik az eredetihez hasonló, autentikusabb és akusztikus felállásban (ének, gitárok, szájharmonika), ami a más hangzás mellett más repertoárt is jelent.

h.: Hogyan írnád le a zenétek stílusát?
TBU.: Mindenképpen a blues van a középpontban, e mellé jönnek a vele rokon műfajok, a funk, a swing és némi rock. Arra törekszünk, hogy megtaláljuk azt a műfaji kevercset, ami egyrészt hagyománytisztelő, másrészt kicsit újító is. Semmiképpen sem a sokadik shuffle-banda szeretnénk lenni.

h.: Milyen zenék, előadók inspirálják a zenekart?
TBU.: Mindenki más-más zenét hallgat a zenekaron belül, így ha a Tenderfoot Blues Unit egyetlen személy lenne, akkor a jazztől a kulturáltabb elektronikus zenéig minden a kedvencei közé tartozna. A közös metszet azonban mindenképpen a blues és egyre inkább a funk, ezért tudunk ennyi ideje együtt muzsikálni.

h.: Az elmúlt években szerepeltetek a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, valamint a Fringe Fesztiválon is. Milyen eredményt sikerült elérnetek?
TBU.: A 2007-es Utcazene Fesztiválon a közönség szavazatai alapján harmadik helyezést értünk el, az ezt követő évben díjjal nem, de rengeteg élménnyel és a közönség bíztató szavaival gazdagodtunk. Az ott megszerzett, felbecsülhetetlen értékű koncertrutinról már nem is beszélve.
A 2007-es Fringe Fesztiválon a zsűri által fellépésre ajánlott zenekarok listájára került fel a Tenderfoot Blues Trio, 2008-ban – immár Unitként – Fringe-díjjal, 2009-ben pedig Szakmai díjjal jutalmazott minket a zsűri (az itt nyert stúdióidőben rögzítettük a Cruel Cradle-re keresztelt EP-nket). Ez idő alatt, ahogy az elismerések is mutatják, évről-évre folyamatos és progresszív fejlődésen ment át a zenekar. 2010-ben díjat ugyan már nem nyerhetett, de részt vett a Pécsett megrendezett fesztiválon a banda – a közönség legnagyobb örömére.
Más vonatkozásban viszont Kőhalmi András a Breaking Blues-zal Különdíjban, Horváth Bálint szólóprodukciója pedig Fringe-díjban részesült, így közvetve mégis csak sikerült elismeréssel távoznunk a 2010-es mustráról.

h.: Felléptetek a fiatal blues zenekarokat bemutató Blues Junior Breakdown-on is. Mennyire találjátok hasznosnak az ilyen koncerteket? Hogyan fogadják a megkereséseket a meghívott vendégzenészek?
TBU.: Felettébb hasznosnak és szükségesnek tartjuk az effajta rendezvényeket, mert nagyon nehezen lehet eljuttatni a(z élő) muzsikát a közönséghez. Egyrészt ugye rétegműfajról van szó, másrészt ebben a rétegműfajban itthon már jó ideje le vannak osztva a lapok. Arra törekszünk, hogy újrakeverjék ezt a paklit, s bekerülhessünk a hazai blues élet körforgásába. Továbbá azt is fontosnak tartjuk, hogy aránylag fiatal korunkból adódóan egy teljesen új réteget tudunk megszólítani a lassacskán száz éves műfajjal.
Nagy szerencsénkre az általunk megkeresett vendégzenészek örömmel jönnek velünk jammelni, habár Benkő Zsoltot régebb óta ismerjük és nem a Gödrös koncert volt az első alkalom, hogy gitárjátékával emelte egy Tenderfoot-est fényét.

h.: A Cruel Cradle című EP-tek anyaga letölthető az oldalatokról, de CD-formátumban is megjelenik. Vannak már visszajelzések róla?
TBU.: Igen, hála az aktív internetes jelenlétnek (MySpace, Facebook). Az eddigi visszajelzések kivétel nélkül pozitívak, a legtöbben az igényes, és a négy szám ellenére is változatos merítést méltatták.

h.: Milyen távolabbi céljaitok vannak?
TBU.: A most megjelent hanganyag nyomán szeretnénk tovább indulni, elsősorban saját számok írása és a még sajátosabb hangzás megtalálása a cél, természetesen a blues és a funk elemeivel ötvözve. Jelenleg ezen dolgozunk, emellett pedig szeretnénk a közönségnek minél több élményt szerezni, erre pedig az aktív koncertezésnél nincs is jobb mód.
Igényes koncertzenekarként szeretnénk bekerülni a hazai blues-körforgásba, a visszajelzések eddig mindenesetre kedvezőek. Készen állunk a komolyabb megmérettetésekre is.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Tutu Jones: Inside Out
2010-07-15 | kritika


Tutu Jones-t születésétől kezdve a zene vette körül, hiszen édesapja, Johnny B. Jones és nagybátyja, L.C. Clark gitáron játszott, s a család barátai, Freddie King, Little Joe Blue és Ernie Johnson is gyakran megfordultak házukban. Ezek után cseppet sem meglepő, hogy a kis Tutu már egész fiatalon, 4 és 1/2 évesen dobon játszott, tinédzserként pedig Z.Z. Hill és R.L. Burnside zenekaraiban szerepelt.
Nem sokkal később gitárra váltott, majd szóló előadóként lemezeket készített a JSP- és a Rounder Records részére, melyek közül a Blue Texas Soul W.C. Handy Awards jelölést kapott Soul Blues Album Of The Year kategóriában.
Az elmúlt évezred utolsó éveitől kezdődően meglehetősen keveset hallottunk felőle. A csendet 2005-ös koncertlemeze, majd a tavaly kiadott Inside Out című stúdióalbuma törte meg. Ezek előző albumaihoz hasonlóan magas színvonalú, a Texas blues és a soul sajátos keverékét tartalmazzák, Tutu Jones Freddie Kingre emlékeztető gitár stílusával.
A South Dallas-i muzsikus ötödik korongjával is bizonyítja, hogy nem véletlenül sorolják a 21. század legfigyelemreméltóbb előadói közé. Csak reménykedni tudok benne, hogy újabb lemezéig nem kell éveket várni.

SoulTone Records, 2009

hoati


Tad Robinson: Back In Style
2010-07-13 | kritika


Tad Robinson azon zenészek közé tartozik, aki ismeri a titkot, hogy miként lehet jó dalokat írni, és ezeket életre kelteni.
Az előadó a kilencvenes években számos felvételt készített a Delmark Records számára, mígnem a Maryland központú Severn Records-nál kötött ki. Itt készítette el a Did You Ever Wonder (2004) és az A New Point Of View (2007) CD-ket, mely utóbbit Blues Music Awards díjra jelöltek a Soul Blues Album Of The Year kategóriában.
 A zenész azóta is kitartóan műveli ezt az érzelmes stílust, és elmondható, hogy ihletőleg  a Stax- és a Hi Records előadói, illetve a Memphis- és Motown sound hatottak rá leginkább.
Az idei Back In Style című albumára a dalok jórészét Darrell Nulisch-sal és régi jó barátjával, Steve Gomes-zal írta. A nóták a maguk egyszerűségében is remekül vannak felépítve, intelligensek, és pont annyira érzelmesek, amennyire kell. Szívvel és lélekkel próbálnak hatni a szívre és a lélekre úgy, hogy az album végig igyekszik mellőzni a hatásvadász elemeket.
Robinsonnak egyedülálló, szenvedélyes stílusa van, olyan érzelmeket szólaltat meg a hallgatóban, melyeket legtöbb énekes csak élőben képes megidézni. Egyszerre visszhangzik benne/bennünk Al Green, Tyrone Davis és Syl Johnson.
Ahhoz azonban, hogy ilyen produkció születhessen kellettek a remek zenésztársak is, a lemezen vendégeskedő Memphis Horns és a "Severn házi zenekara": a gitáros Alex Schultz (William Clarke, Rod Piazza and the Mighty Flyers, Deitra Farr), a basszusgitáros Steve Gomes (Ronnie Earl, John Lee Hooker), a dobos Robb Stupka (Luther Allison, Johnny Lang), a billentyűsök Benjie Porecki (Darrell Nulisch, Roy Gaines) és Kevin Anker.
Íme egy megbízható színvonalú album, amelynek egyfajta spontán, őszinte és szerethető légköre van.

Severn Records, 2010

Turista


Ismét bluestól lesz hangos Lábatlan városa!
2010-07-11 | koncertajánló


VIII. Lábatlani Blues-Rock Fesztivál
Lábatlan, Gerenday kert
2010. július 23-24.


A 2010. július 23-án és 24-én megrendezésre kerülő VIII. Lábatlani Blues-Rock Fesztiválnak idén is a lábatlani Gerenday kert ad otthont. A szervezők szeretnének a közönség kedvébe járni, ezért a rockzenét is becsempészték a programba, valamint hazai országosan elismert előadók mellett Szlovákiából és Svájcból is érkeznek muzsikusok.
A helyszín megválasztásával az arborétum sajátos, egyedi növényeire, az élő természet szépségeire, védelmére szeretnék felhívni a művészet- és zenekedvelő emberek figyelmét. Ezt a célt szolgálja a rendezvény szlogenje: "Élő környezetben élő zenével".

Fellépők:
2010. július 23.
18:00 - Fekete Jenő
19:15 - Tompox
20:30 - Ozon Mama
21:45 - Stringler
23:00 - Breakin Blues

2010. július 24.
18:00 - Blues Revolver
19:15 - Last Blues Band (SK)
20:30 - Török Ádám és a Mini
21:45 - Paul Camilleri (CH)
23:00 - Indireta

A belépés ingyenes! Díjmentes sátorozási lehetőség, a koncertek helyszínétől kb. 500 m-re a Duna-parton olcsó panzió várja a fesztiválra látogatókat (Panoráma Panzió, tel.: 33 462 551).
A fesztivál keretein belül adománygyűjtést szerveznek az árvízkárosultakért. A tombola bevételét Gombai Dórika őssejt kezelésére fordítják.


Thomas Ford: Thomas Ford
2010-07-09 | kritika


Thomas Ford előadói karrierjét tizenéves korában a Men Of Splendor névre hallgató jazz-pop formáció frontembereként kezdte. Hamar rájött azonban arra, hogy ez nem az ő zenei világa, így a banda feloszlását követően dobro gitárt vásárolt és a nap 24 órájában gitározni tanult.
Korai szóló fellépéseinek híre gyorsan elterjedt, felkeltve a szakma figyelmét is. Egyik Plymouth-i koncertjét követően Vince Lee, a The Wildcards együttes vezetője felajánlotta, hogy szívesen zenélne vele - az énekes-gitáros később vendégzenészként közreműködött a Thomas Ford & The Dirty Harmonys debütáló, Separation Street című CD-jén.
Az angol muzsikus a saját nevét viselő szólólemezével koncertjeinek hangulatát szeretné visszaadni. A korongra - Son House Death Letter című dalának feldolgozása mellett - a tőle megszokott, a delta blues tradíciókra épülő nyers hangzású, jellegzetes dallamvilágú szerzemények kerültek, melyek atmoszférája gyorsan hatalmába keríti a hallgatót. A sötét hangulatú és szövegvilágú dalszövegek sokszor kétértelműek, s a lírai humort sem nélkülözik.
Még a legkritikusabb blues rajongók sem találnak sok fogást a brit blues feltörekvő csillagának új lemezén.

Magánkiadás, 2010

hoati


Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire!
2010-07-06 | hír


Május elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, menedzserek és zenészek összeállították a Blues Blast Music Awards idei jelöltjeinek listáját. A szavazás 2010. július 8-án indul és augusztus 31-éig tart, a díjátadóra 2010. október 27-én a chicagói Buddy Guys’ Legends-ben kerül sor.
Szavazni jogosultak mindazok, akik feliratkoztak a világ leggyorsabban növekvő internetes blues magazinjának ingyenes hírlevelére.

A jelöltek listája:

Best Contemporary Blues CD
Joe Louis Walker - Between A Rock And The Blues
Mike Zito - Pearl River
Nick Moss - Privileged
Sean Costello - Sean's Blues
The Holmes Brothers - Feed My Soul
Tommy Castro - Hard Believer

Best Traditional Blues CD
Dave Riley & Bob Corritore - Lucky To Be Living
David Maxwell & Louisiana Red - You Got To Move
Eddie C. Campbell - Tear This World Up
Fiona Boyes - Blues Woman
The Kilborn Alley Blues Band - Better Off Now
Mississippi Heat - Let's Live It Up

Best Blues Song
Jackie Scott & The Housewreckers - How Much Woman Can You Stand?
Joe Louis Walker - I'm Tide
Mike Zito & Cyril Neville - Pearl River
Pete Anderson - Still In Love
Quintus McCormick - Hey Jodie
The Kilborn Alley Blues Band - Better Off Now

Best New Artist Debut Release
Alabama Mike - Day To Day
Jackie Scott & The Housewreckers - How Much Woman Can You Stand?
Marquise Knox - Man Child
Quintus McCormick - Hey Jodie
Shaun Murphy - Livin The Blues

Best Male Blues Artist
Bobby Rush
Joe Bonamassa
John Németh
Magic Slim
Nick Moss
Tommy Castro

Best Female Blues Artist
Candye Kane
Fiona Boyes
Janiva Magness
Ruthie Foster
Shemekia Copeland
Zora Young

Best Blues Band
Magic Slim & The Teardrops
Nick Moss & The Flip Tops
Rick Estrin & The Night Cats
The Holmes Brothers
The Mannish Boys
Tommy Castro Band

Sean Costello Rising Star Award
Cash Box Kings
Damon Fowler
The Insomniacs
Jackie Scott & The Housewreckers
Joanne Shaw Taylor
Marquise Knox

hoati


Chris James & Patrick Rynn: Gonna Boogie Anyway
2010-07-04 | kritika


Az énekes-gitáros, Chris James és a basszusgitáros, Patrick Rynn zenei együttműködése 1990-ben, Chicagóban kezdődött. Közös zenekarukkal, a The Blue Four-ral széles körű ismertségre tettek szert, a legnagyobb blues legendákkal turnéztak, de szerepeltek Rob Stone, Dennis Binder, Jody Williams és Tomcat Courtney lemezein is.
A San Diego-i székhelyű duó második CD-jén - a bemutatkozó, Stop And Think About It-hez hasonlóan – az ’50-es évek Chicago bluesa hallható némi modern ízzel, azonban a Gonna Boogie Anyway az első lemezhez viszonyítva gitárcentrikusabb, valamint akusztikus felvételeket is tartalmaz. A CD-n saját szerzemények dominálnak, melyek energikusak és vibrálóak, de ugyanakkor finom zenei megoldások is jellemzik őket, csakúgy, mint a feldolgozás nótákat, melyek szerzői Robert Lockwood Jr., Bo Diddley és Jimmy Reed.
A vendégzenészek névsora igazi sztárparádé, hisz a lemez rögzítésénél közreműködött David Maxwell, Henry Gray, Sam Lay, Willie Hayes, Rob Stone és Bob Corritore.
A Stop And Think About It számtalan díjat és jelölést kapott. Chris James és Patrick Rynn új lemeze hasonló sikerekre számíthat.

Earwig Music, 2010

hoati


Blues Junior Breakdown Vol. 2 a Gödör Klubban
2010-07-03 | koncertajánló


Blues Junior Breakdown Vol. 2
Budapest, Gödör Klub
2010. július 09.


A nagy sikerre való tekintettel 2010. július 9-én második alkalommal kerül megrendezésre a Blues Junior Breakdown, vagyis a fiatal blues zenekarok bemutatkozó koncertje, ahol - mint az előző alkalommal is - ismert blues muzsikusok segítik az új generáció szárnypróbálgatásait.

A 2009 nyarán alakult Fat Cat Band a legfiatalabb fellépője az estnek, mivel két tagja 15 ill. 16 éves. Az ifjú zenészek a gitáros Benkő Zsolt társaságában lépnek a színpadra.
A Breaking Blues repertoárja a bluesra épül, de más stílussal is vegyítik zenéjüket, így a pörgős swing és a latin egyaránt megtalálható a műsorukban. Tagcseréket követően a jelenlegi felállás a közelmúltban alakult ki, de már most azt lehet mondani róluk, hogy Magyarország egyik legtehetségesebb blues zenekarának számítanak. Őket a számos formációban megfordult Mezőfi István (dob) segíti.
A három éve alakult Vadvirágok Blues Band 150 koncerten, valamint több magyarországi és külföldi turnén van túl. Olyan blues sztárokkal zenélhettek, mint Sugar Blue vagy Eric Sardinas, míg a Gödör Klubban a szájharmonikás-énekes Pribojszki Mátyással lépnek fel.

Az estet a Summer blues jam session zárja. A belépés ingyenes!

A fellépő zenekarok elérhetőségei:
http://www.fatcatband.net
http://www.poptorock.hu/site/zenekarok/breaking-blues
http://www.myspace.com/wildflowersbluesband


Aynsley Lister: Tower Sessions
2010-07-02 | kritika


Aynsley Lister, a brit elektromos blues új nemzedékének egyik legfigyelemreméltóbb tagja hosszú éveken keresztül trió felállásban játszott, azonban az Equilibrium című lemeze rögzítését kibővített felállással kezdte meg. A zenekarhoz a billentyűs Steve Darrell Smith csatlakozott, ezáltal nemcsak az együttes hangzása, hanem Lister gitárjátéka is megváltozott.
A gitáros-énekes az eredményen felbuzdulva úgy döntött, hogy elkészíti második koncertalbumát. A Tower Sessions felvételére egy hosszú európai turnét követően, ezév elején a Londontól délnyugatra fekvő Winchester város klubjában került sor.
A CD-t Aynsley Lister pályafutása összegzésének is tekinthetjük, mivel eddigi albumairól tizenegy szerzeményt, valamint két feldolgozást tartalmaz. Egymást követik a rajongók kedvenc dalai: a Sugar Low, az Early Morning, a Hurricane és a Hero, a lemez fénypontja mégis Prince Purple Rain című szerzeménye, de Jimi Hendrix-től a Crosstown Traffic interpretálása is kellően izmosra sikerült.
A korongot mélységében megismerve kijelenthetem, hogy Aynsley Lister és zenekara jobb formában van, mint valaha.

Manhaton Records, 2010

hoati


Koncertek júliusban
2010-06-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2010. július 04. – Paks, 18. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2010. július 23. – Kapolcs, 20. Művészetek Völgye

Blues Bell
2010. július 16. – Szeged, Milleniumi Kávéház

The BLUESBERRY Band
2010. július 10. – Zamárdi, Heineken Balaton Sound
2010. július 16. – Veszprém, Utcazene Fesztivál
2010. július 31. – Veszprém, Utcazene Fesztivál

Blúz tér 10
2010. július 03. – Barcs, X. Barcsi Blues- és Jazz Fesztivál
2010. július 09. – Kecskemét, USA CAR Amerikai Autóstalálkozó és Fesztivál
2010. július 22. – Kemence, Hetedhét Kulturális és Hagyományőrző Fesztivál
2010. július 23. – Agárd, TóParty Kavalkád

Bornemissza Ádám
2010. július 30. – Kapolcs, 20. Művészetek Völgye

Bőrgyári Capriccio
2010. július 16. - Balatonszemes, Balaton Bike Weekend
2010. július 23. - Badacsony
2010. július 30. – Kiskundorozsma

Colombre Band
2010. július 03. – Veszprémvarsány, Varsányi Napok
2010. július 12. – Budapest, Millenáris Park – Tér-Film-Zene Fesztivál
2010. július 16. – Sárvár, Nádasdy Történelmi Fesztivál
2010. július 20. – Doborgazsziget, Kampec Nemzetközi Művészeti Tábor
2010. július 22. – Balatonszemes, XVI. Szemes Fesztivál
2010. július 24. - Kemence, Hetedhét Kulturális és Hagyományőrző Fesztivál
2010. július 25. - Kemence, Hetedhét Kulturális és Hagyományőrző Fesztivál
2010. július 30. – Kissomlyó, Kissomlyó Fesztivál

Deák Bill Blues Band
2010. július 03. - Zirc
2010. július 09. - Nyergesújfalu
2010. július 10. – Pécs, Rockmaraton
2010. július 14. - Balassagyarmat
2010. július 15. - Tokaj, Hegyalja Fesztivál
2010. július 18. - Kemence, Hetedhét Kulturális és Hagyományőrző Fesztivál
2010. július 22. – Budapest, Zöld Pardon
2010. július 23. - Hajdúnánás
2010. július 24. – Harta

Dr. Valter Blues Társasága
2010. július 10. – Berente, I. Berentei Tó-Fesztivál
2010. július 24. – Debrecen, Campus Fesztivál

Ferenczi György és a Rackajam
2010. július 11. – Diósgyőr, 31. Kaláka Fesztivál

HaraKyru Band
2010. július 13. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Hobo
2010. július 02. – Sopron, VOLT Fesztivál - Circus Hungaricus
2010. július 03. – Kishegyes, Dombos Fest
2010. július 09. – Székelyudvarhely, Székelyudvarhelyi Rockmaraton - Circus Hungaricus
2010. július 10. – Pécs, Rockmaraton - Circus Hungaricus
2010. július 11. – Balatonfüred - Circus Hungaricus
2010. július 15. – Tokaj, Hegyalja Fesztivál
2010. július 24. - Kemence, Hetedhét Kulturális és Hagyományőrző Fesztivál

Jack Cannon Blues Band
2010. július 02. – Szentendre, Új Művész Étterem és Kávézó
2010. július 03. – Paks, 18. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2010. július 08. - Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub
2010. július 23. - Gárdony
2010. július 25. – Kapolcs, 20. Művészetek Völgye
2010. július 29. – Budapest, Tarajos Gőte Klub

Jambalaya
2010. július 23. - Debrecen, Campus Fesztivál
2010. július 25. – Budapest, Nyár a Lánchídnál
2010. július 27. – Budapest, Gödör Klub
2010. július 30. – Szekszárd, II. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége

Living Blues Project
2010. július 24. - Budapest, Fat Mo's Music Club

Rambling Blues Trió
2010. július 30. - Szeged, Milleniumi Kávéház

Sonny & The Wild Cows
2010. július 03. – Budapest, Tűzraktér
2010. július 09. – Debrecen, Civis Korzó
2010. július 17. - Oroszlány, Zenés Nyári Esték
2010. július 20. - Kemence, Hetedhét Kulturális és Hagyományőrző Fesztivál
2010. július 23. - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont
2010. július 31. – Szekszárd, II. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége

T. Rogers
2010. július 02. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. július 09. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. július 14. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. július 16. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. július 23. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. július 26. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. július 30. - Budapest, Fregatt Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2010. július 22. – Budapest, Tarajos Gőte Klub
2010. július 31. - Kapolcs, 20. Művészetek Völgye

Tengs Lengs
2010. július 24. - Szolnok, Tiszaparti napok

Tom White és Barátai
2010. július 04. - Paks, 18. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2010. július 10. – Albertirsa, Fő tér
2010. július 10. – Komárom, Pita napok
2010. július 17. – Balatonszemes, Balaton Bike Weekend
2010. július 21. – Budapest, Nyugati tér
2010. július 23. – Csolnok, Falunap
2010. július 24. - Kapolcs, 20. Művészetek Völgye
2010. július 25. - Kapolcs, 20. Művészetek Völgye
2010. július 30. – Szekszárd, II. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége
2010. július 31. – Szekszárd, II. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége

Török Ádám és a Mini
2010. július 02. - Gyöngyös, Sörfesztivál
2010. július 03. - Barcs, X. Barcsi Blues- és Jazz Fesztivál
2010. július 08. - Orosháza, Petőfi Művelődési Központ
2010. július 09. - Budapest, Városligeti Sörsátor
2010. július 17. - Visegrád
2010. július 19. – Budapest, Westend Tetőterasz - Tér-Film-Zene Fesztivál
2010. július 23. - Badacsony, Badacsonyi Borhetek
2010. július 24. – Lábatlan, VIII. Lábatlani Blues-Rock Fesztivál
2010. július 25. - Budapest, Városligeti Sörsátor
2010. július 29. - Badacsony, Badacsonyi Borhetek
2010. július 30. – Kiskundorozsma
2010. július 31. – Szanazug, Rockfesztivál

Tűzkerék xT
2010. július 04. - Paks, 18. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2010. július 24. - Esztergom, Széchenyi tér
2010. július 25. – Esztergom, Thanks Jimi Fesztivál
2010. július 31. – Bóly, VII. KántoRock Fesztivál

Vadvirágok Blues Band
2010. július 09. – Budapest, Gödör Klub

Village Lizards
2010. július 02. – Dunaújváros, Petőfi Művészeti Liget

White Coffee Blues Band
2010. július 04. - Kishegyes, Dombos Fest
2010. július 05. – Budapest, Silenus Étterem & Pub
2010. július 30. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Összeállította: Turista


Ha Tengs-Lengs – a Tengs-Lengs együttes dalszövegei
2010-06-29 | névjegy


Oly fáradt vagyok

Lenn az utcán
Zuhog az eső
Szürke az égen
Minden felhő
A falon egy pók
Egy léggyel harcol
Megszólal a telefonom.
Oly fáradt vagyok, oly fáradt vagyok
Oly fáradt vagyok.

A telefon cseng

De nem érdekel
Itt van mellettem, de nem érem el.
Fáradtság és unalom
Fogja meg mindkét karom.
Oly fáradt vagyok, oly fáradt vagyok
Oly fáradt vagyok.

A telefon cseng

De nem érdekel
Itt van mellettem, de nem érem el
Fáradtság és unalom
Fogja meg mindkét karom.
Oly fáradt vagyok, oly fáradt vagyok
Oly fáradt vagyok.

Kamarás Zoltán


Hatlövetű galeri - McCray, Pribojszki és Éles blues napi sortüze a Lamantin Jazz Fesztiválon
2010-06-27 | kritika


Kissé késve mentünk a blues napi nagyvadakra hangokat vadászni, de azért meglőttük a magunkét. Hazavittük, Wordben és Photoshopban megsütöttük, s ha nem is frissiben, de annál gusztábban tálaljuk fogyasztásra a T. Olvasónak.

Szállj, harmonikás - adtuk ki magunkban a vezényszót a főtéri hangkatlan elé érve, ahonnan tempós karcsapásokkal pillangózott már kifele a herfli csalogató hangja. Ha mellbe nem is, de a felismerés kissé hátbavágott minket, hogy Éles Gábor triójáról már lecsúsztunk, Ferenczi György pedig Pribojszki Mátyásnak öltözött, holott a farsangra már (víz)keresztet vetettünk. A szájharmonika szerencsére stimmelt.
Node félre a tréfát, kollégánk azért befotózta a delikát hangzás nagymesterét, akinek zenei hitvallásában fontos a személyes hang, aki csak olyat játszik, ami őt is megmozgatja, amiért él-hal. Mi élhalak nem voltunk, mert késve úsztunk be a trió zenei hangfolyamába, így kissé partravetetten kaptunk a sajtóanyag után, amiben a következő állt:

Az Éles Gábor Triót a névadó 2007-ben alapította. Szerzeményeiben a közlés fontosságát és a zenei intimitás jelenlétét tartotta a legfontosabbnak. A darabokban az alapítóra hatást gyakorolt zenei nyelvek léptek párbeszédbe: a jellegzetes hangzásvilág alapvetően a jazzből, a soulból és a bluesból táplálkozott, de a groove és a szabad improvizáció jelenléte is tettenérhető volt benne. A trió játéka közben a ritmikus funkos lüktetést gyakran váltotta lassú sodrású, balladisztikus muzsika.

„Cél volt egy olyan zenekar létrehozása ahol saját és kollegáim zenei álmait tudjuk megvalósítani, megértve azt a zenei irányt, amiben a legjobban „üzemelek". Cél volt egy olyan koncertzenekar megalakítása, ami tud szabadon együtt játszani, de a fix, megírt részek témává, jelleggé és tartalommá válhatnak benne. Cél volt egy olyan trió létrehozása, ahol olyan zenei-szakmai helyekre juthatok el, ahová eddig még nem. Végül cél volt az is, hogy legyen blues, soul, funk, standard és mai saját muzsika."

Blues napi tettenérésünk első "áldozata" a Pribojszki Mátyás Band volt. Stílusuk egészen sajátos, szűk műfaji keretek közé nem szorítható, a dallamos jazz és a dinamikus groove-ok keveréke, erős funky érzésekkel, ízlésesen kiegészítve blues-os motívumokkal. Pribojszki, aki szinte állandó vendége a fesztiválnak és a Lamantin Klubnak, zenéjében újrapozícionálta a szájharmonikát, mint hangszert, és a szájharmonikázásról alkotott sztereotípiákat. Megmutatta, hogy ez a különlegesen intim szólóhangszer a tradicionális blues műfaján túl is nyújt zenei felfedezésekre váró új ízeket, korosztálytól függetlenül.

A szerdai estén csapatának tagjai olyan kiváló jazz/blues muzsikusok voltak, akiket a saját hangszerükön itthon a legjobbak között tartanak számon: Kepes Róbert basszusgitáron, Kovács Erik zongorán, Molnár Dániel dobon, Szász Ferenc pedig gitáron mondta fel a kötelezőt a blues vaskos tankönyvéből.

A blues napnak - talán a popularitása miatt - mindig nagyobb respektje, híre van, mint a "hagyományos" jazz napoknak. Larry McCray-t is megelőzte már a híre, hisz amennyiben a mai blues zenének van jövője a XXI. században, akkor sejthető, hogy az arkansasi születésű gitáros nemcsak visszatérő szereplő lesz, hanem egyike azon prófétáknak, akik koruk nemzedékét átvezethetik a legújabb korszakba. Zenéje ugyanis hitet tesz az eredeti blues tradíciók mellett, ám emellett új, izgalmas célok felé orientálja a műfajt.

Larry a mississippi blues - vagy ahogy egy témában szakavatott kollégától hallottuk: a "gyári blues" - képviselője, az első olyan villanygitáros stílusé, ami tetőtől talpig végigbizsergeti azt, aki hallgatja. A nemcsak kreatív energiáktól duzzadó - a Gibson szinte balalajkának tűnt a mellkasán... - gitáros soulos, erőteljes hangja alatt ugyanolyan jól érvényesültek a könnyed balladák, mint nyers és vaskos gitárjátéka.

Büki László 'Harlequin'
Forrás: Vaskarika a kultúracél

A szerző fotógalériája a koncertről ide kattintva tekinthető meg!


Vdelli: Ain't Bringing Me Down
2010-06-25 | kritika


Az 1997-es megalakulása óta tíz lemezt készítő ausztráliai Vdelli utolsó CD-je, a tavaly tavasszal megjelent Ain't Bringing Me Down felvételét különös koncepcióval kezdte meg.
Szülőföldjén, valamint Európa egyes országaiban a rendkívüli népszerűségnek örvendő power trio - miután eldőlt, hogy az aktuális lemez producere Kevin Shirley (Led Zeppelin, Black Crowes, Aerosmith, Joe Bonamassa, stb.) lesz - elhatározta, hogy úgy vonul a stúdióba, mintha az első, bemutatkozó albumát készítené. Kiválasztották legjobb dalaikat, melyeket új szerzeményeikkel kombináltak, így próbálva bemutatni a zenekart azok számára, akik ezidáig nem ismerték, de ezzel egyidejűleg kedveskedni akartak hűséges rajongóiknak is.
A Michael Vdelli (gitár, ének), Ric Whittle (dob, ütős hangszerek) és Troy Gennoe (basszusgitár) alkotta együttes által rögzítésre került blues-rock nótákból süt az erő, az energia, a hihetetlen profizmus, míg a lemez hangzása tökéletesre sikerült.
Talán egyszer lesz egy olyan hazai koncertszervező, aki fantáziát lát a zenekarban, ezáltal intenzív koncertjüket is megtapasztalhatjuk.

Jazzhaus Records, 2009

hoati


Ismét megjelent a Tábortűz mellett
2010-06-22 | hír


Húszévnyi várakozás után végre teljes terjedelmében megjelent a Hobo Blues Band pályafutásának egyik legfontosabb és legjobb alkotása, a legendás Tábortűz mellett című dupla album.
1990-ben mindenki a rendszerváltás eufóriájában lebegett: hihetetlen és addig elképzelhetetlen változásokon ment keresztül az ország, a HBB-t pedig elsőként engedték turnézni Romániában, de amerikai útja is feltöltötte élményekkel és szövegötletekkel Hobót. Ebből a hármas élménytömegből születtek a zenekar és a magyar rockkultúra egyik legfontosabb lemezének szövegei.
Az ország csúcs-zenészei (Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Póka Egon, Solti János) olyan zenei köntösbe varázsolták Hobo remekbeszabott verseit, ami szinte példa nélküli az egész HBB-életműben. Ezt a lemezt mindenkinek hallania kell, hiszen az üzenete ma épp úgy aktuális, mint megjelenésekor.
A Tábortűz mellett jelentőségében a Vadászat mellé sorolandó, azonban az 1990-es megjelenést követően csak egy terjedelmében csorbított formában látott napvilágot CD-n.


Mississippi Heat: Let’s Live It Up!
2010-06-19 | kritika


Idén jelent meg a Mississippi Heat harmadik albuma a Delmark Records-nál, amely összességében a csapat kilencedik lemeze.
A jövőre 20 éves együttes vezetője, motorja, a szájharmonikás-dalszerző Piere Lacocque mindig arra törekedett, hogy a legjobb zenészeket gyűjtse maga köré, s játssza azt a zenét, amibe tizenévesen beleszeretett. Megalakulásuk óta olyan muzsikusok fordultak meg a bandában, mint Billy Flynn, James Wheeler, Bob Stroger, Deitra Farr, Zora Young és Barrelhouse Chuck.
A Let’s Live It Up! lemez anyagának a zömét a herflis írta, szám szerint 11 kiváló dallal büszkélkedhet. A korai évek óta mindig szerepelt a csapatban egy energikus énekesnő, jelenleg Inetta Visor birtokolja ezt a pozíciót. Másik jellemző dolog, hogy lemezeiken sok vendégzenész játszik - ez annak tudható be, hogy Lacocque projektekben gondolkozik. Ezen a CD-n Carl Weathersby, John Primer, Chris ”Hambone” Cameron, Andrew ”Blaze” Thomas, Ruben Alvarez, Rhonda Preston és a The Chicago Horns szerepel meghívottként.
A zenekar érezhetően minél gazdagabb, változatosabb, dinamikus megszólalásra törekedett. A hangszeres játék professzionális, az állandó ritmus- és hangulatváltások képesek minden számnak ívet adni. A lemez egy a saját képességeivel jól gazdálkodó, folyamatosan alakulni, akár kísérletezni is képes, a gyökereit mindig szem előtt tartó csapatot mutat.
Trendek jönnek, trendek mennek, de a Mississippi Heat továbbra is tartja pozícióját a legjobbak közt a blues világában!

Delmark Records, 2010

Turista