Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Tail Dragger: Live At Rooster's Lounge
2010-01-28 | kritika


2005-ben jelent meg Tail Dragger: My Head Is Bald: Live At Vern's Friendly Lounge című CD/DVD-je, amit a Living Blues Magazine az év legjobb blues DVD-jének választott. A kedvező fogadtatás után a Delmark Records 2009-ben egy újabb, szintén élő anyagát adta ki a művésznek, ami még a blues zenészek között sem egy bevett szokás.
2009. március 21-én Chicago West-Side városrészének egyik utolsó igazi gettó blues klubjában rögzítették a Live At Rooster's Lounge című anyagot.
A helyszín, a közeg ismerős volt, hiszen az énekes a hetvenes évek elején, hét napból hat éjszakát a környék blues klubjaiban játszott. Ezek a helyek kicsik voltak, a feketék látogatták általában, és sok pénzt nem hoztak. Arra azonban jó volt ez az időszak, hogy a tengerentúli blues közönség körében meghozta az elismertséget. Egy évtizeddel később Európa is megismerhette, ekkor a bécsi Mojo Blues Banddel zenélt együtt a kontinensünkön.
A környezet, a légkör most is a korai éveket idézi, egy kis létszámú érdeklődőt vonzó klubban repíti vissza a hallgatót az ’50-es, ’60-as évek Chicago blues világába. Nyilvánvaló, hogy Dragger nagyon érzi a bluest, karizmája betölti a teret, elemében van, a személyesség tapintható. Pedig nem csinál semmi úttörőt, és a számok között is sok a jól ismert standard: Louise, Baby Please Don’t Go, I’m In The Mood, Everything Gonna Be Alright, Blues With A Feeling. Előadásmódja leginkább Howlin’ Wolfot idézi, de kisebb részben Willie Dixon és Muddy Waters világa is megidéződik.
Zenésztársai közül kiemelkedik Rockin’ Johnny gitárjátéka, akivel már több mint tíz éves a kapcsolata - ő a mai modern chicagói blues gitárosok egyik legjobbja. Vendégként Jimmy Dawkins szerepel a Be Careful című dalban.
Egy napon ez a fiú fogja átvenni a helyemet - mondta Howlin' Wolf, s milyen igaza lett.

Delmark Records, 2009

Turista


Hilden – Arndt – Gross: The Vineyard Session
2010-01-26 | kritika


Adott három zenész: Gregor Hilden, Richie Arndt és Timo Gross, akik a német blues gitárosok élvonalához tartoznak, s tiszteletreméltó zenei karriert mondhatnak magukénak.
Gregor Hilden saját zenekara mellett számos projektben zenélt, pályafutása során eddig 14 lemezen szerepelt. Harriet Lewis-zal közös CD-jét év elején adták ki. Zenéje a blues, a soul és a jazz keveréke.
Richie Arndt 15 éve vezetője a Richie Arndt & The Bluenatics blues-rock triónak, de gyakran zenél együtt a kirobbanó energiájú amerikai énekes-szájharmonikás, Kellie Ruckerrel is. A tavalyi év során jelent meg a Train Stories című, „Train Song”-okat tartalmazó dupla CD-je.
Timo Gross eddigi talán legismertebb lemeze, a Travellin' 2007-ben jelent meg. Timo zenésztársai, Frowin Ickler (basszusgitár) és Michael Siegwart (dob) társaságában Franciaország, Svájc és Skócia mellett fellépett kelet-európai országokban, valamint Richie Arndthoz hasonlóan szerepeltek a German Blues Challenge tavalyi döntőjében is.
E három, különböző irányból érkező zenész eddigi pályafutása során színtiszta akusztikus lemezen nem szerepelt, így a The Vineyard Sessionön új oldalukról mutatkoznak be, hisz a 2009-ben megjelent CD unplugged album. A mindössze három nap alatt rögzített lemezre egyenlő arányban kerültek szerzeményeik, melyek közt kimondottan erre a projektre írt dalok is találhatóak (Love Ain’t Given Up On Me, 500 Miles, Rock-Zabern).
Hilden, Arndt és Gross által előadott zenei spektrum a blues-t, a jazzt és a country-t fogja át, mely erőteljes, izgalmas és virtuóz, érzelmileg magával ragadó szórakozást nyújtva a hallgató számára.
Elterjedt nézet hazánkban, hogy ritka a jó blues zenész Németországban – ez a CD alkalmas e sztereotípia csökkentésére.

Fuego, 2009

hoati


Woodstock legendás bandája ismét Budapesten!
2010-01-24 | koncertajánló


Ten Years After
Budapest, A38 Hajó
2010. február 10.

Előzenekar: S-Modell


2010. február 10-én, a több mint negyven éve alakult Ten Years After látogat hazánkba. A blues-rock muzsikát játszó zenekart 1967-ben Alvin Lee és Chick Churcill hozta létre, s az hamarosan, az 1968-ban megjelenő második, Undead című korongjával már a világsztár státuszt is megszerezte.
Az USA-ban Janis Joplinnal és Jimi Hendrix-szel játszottak együtt, és az a megtiszteltetés érte őket, hogy 1969-ben meghívást kaptak a mára már legendássá vált fesztiválra, Woodstockba, ahol az I’m Going Home című slágerükkel aratták a legnagyobb sikert.
A hetvenes évek elején a zenekar továbbra is jobbnál jobb albumokkal jelentkezett, de a közönség már kevésbé volt kíváncsi a tartalmas, sok mondanivalóval rendelkező muzsikára. 1974-ben Alvin Lee feloszlatta a zenekart, a tagok pedig szólópályára léptek.
A Ten Years After 1988-ban néhány koncert és egy album erejéig újra összeállt, de a kohézió nem működött, ezért a csapat ismét beszüntette tevékenységét. 2002-ben a banda ismét elkezdett koncertezni, ezúttal Alvin Lee nélkül. Az eredeti csapatból ismert Leo Lyons basszusgitáros, Ric Lee dobos és Chick Cruchill billentyűs mellé, egy ifjú titán, Joe Gooch gitáros-énekes csatlakozott, aki Alvin Lee méltó utódjának bizonyult.
2010. február 10-én érkeznek újra az A38 Hajóra, ahol a blues-rock, hard rock kedvelői ismét találkozhatnak egy legendás csapat legendás dalaival. A remek szórakozás ezúttal is garantált.


Segélykoncert Haitiért
2010-01-20 | hír


Kortárs könnyűzenei formációk, az EKF programokból eddig kimaradt zenekarok önkéntes, két napos, pécsi fesztiváljellegű jótékonysági és segélygyűjtő koncertje a Pécsi Püspökség, a Caritas és a Máltai Szeretetszolgálat, valamint Pécs városa támogatásával, a haiti nép tragédiájának enyhítése céljából.

A rendezvény célja:
Adományok – elsősorban pénz, élelmiszer, gyógyszer – gyűjtése a földrengés sújtotta Haiti lakosság megsegítésére. Segítségünk talán csak egy csepp lehet, de hisszük, hogy a rendkívül tragikus és súlyos helyzetbe került Haitin pár csepp is emberéleteket menthet!
Az adományok biztos célba juttatását a pécsi püspökség gondnokságával a Caritas és a Máltai Szeretetszolgálat vállalja és garantálja, nyomon követését pedig a fellépők és a média számára biztosítja.

Helyszíne:
Felkérjük Mayer Mihály pécsi megyéspüspök urat, a Pécsi Egyházmegyét, a Püspöki Hivatalt, hogy a Székesegyház előtt, a Szent István téren a szokásos koncerthelyszínt díjmentesen biztosítsa rendezvényünk számára. Továbbá felkérjük a megyéspüspök urat a koncert megnyitására és egy közös ima levezetésére.

Felkérjük továbbá:
- Dr. Páva Zsoltot, Pécs város polgármesterét, hogy beszédet mondjon és  vendégzenészként (szájharmonika) egy szám erejéig közreműködjön a segélykoncerten
- a Pécs TV-t és a pécsi írott sajtót, hogy megfelelő módon és minőségben közvetítse a koncertet
- Pécs és a régió lakosságát, hogy részvételükkel, adományaikkal segítsék a jótékonysági koncert céljának elérését
- a kortárs magyar és határon túli – blues-jazz és társműfajai, rock, világzene, stb. – zenekarokat, előadóművészeket, hogy részvételükkel színesítsék a programot
- a Pécs Holding vezetését, hogy ingyenes területfoglalási engedéllyel, Pécs város vezetését, a Baranya Megyei Kulturális Központot és/vagy a PKK-t, hogy megfelelő hang és fénytechnikával támogassa a rendezvényt, valamint a vidékről, esetleg külföldről a felhíváshoz csatlakozó zenekarok önköltségét (útiköltség) biztosítsa.

Jelentkezés:
Fekete Kálmán
Telefon: 20 928 7000
E-mail: bluesboy.fekete@gmail.com

Tervezett időpont:
2010. március 14-15.

Eddig jelentkezett zenekarok:
Stoni Blues Band, Ági & PMD Blues Band, Coda, Bodor Blues Band, Blúz tér 10, UFF, Pass Joe Ensemble, Beat’s, Játékosok Klubja

Fekete Kálmán - író, zenész, szervező, zenekarvezető


Életem és a misszióm is
2010-01-15 | beszélgetések


Magyarországon a II. világháború után élték fénykorukat a szájharmonika zenekarok, majd a ’70-es években jelentősen visszaesett az érdeklődés e csodálatos hangszer iránt. A hazai szájharmonikázásnak újabb lendületet a ’80-as évek első felének „blueskocsma mozgalma”, majd a ’90-es években tomboló „blues boom” adott. Ezekben az években már kiemelkedett Szabó Tamás és Ferenczi György a trossingeni Szájharmonika Világbajnokságon kapott kiváló minősítése. Most azonban egy újabb ponthoz érkezett a történet, hiszen nem zenészeinket díjazták, hanem immár egyikük értékelt.
Pribojszki Mátyást kérdeztem trossingeni élményeiről, lemezfelvételről, a hazai utánpótlásról …


Turista: Első magyar zenészként meghívást kaptál a négyévente Trossingenben (Németország) megrendezésre kerülő Szájharmonika Világbajnokság nemzetközi zsűrijébe. Mesélnél a tagsággal járó feladatokról, munkáról?
Pribojszki Mátyás:
Rendkívül nagy megtiszteltetés volt ez számomra, zenei életem egyik nagyon fontos állomása. Zsűritagként a „Nyitott kategóriában” kellett pontoznom két nagyszerű szájharmonika művész (Tom Stryker (USA), Olivier Ker Orio (FR)) társaságában. Ebben a kategóriában mintegy 25 versenyző indult, zenei műfaji korlátok nélkül. Világzene, amelyben klasszikus, jazz, blues elemek keveredtek, vagy éppen harmonika zenekarok, duók, triók, kortárs darabok …, amik egyéb, konkrét műfajokba nem fértek bele. Öt fő szempont alapján hoztuk meg a döntéseinket. Pontoznunk kellett a technikai felkészültséget, színpadi megjelenést, hangszerkezelést, előadásmódot és az érzelmi töltést, angolosan a „feeling-et”.
Szóval rendkívül összetett volt az összesített pontszám, és nehéz is volt a döntés, de a zsűri minden tagjával nagyon hasonlóan láttuk és éreztük a dolgokat, így nem volt vita.

T.: Kik azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád a versenyen?
P.M.:
Elsősorban a kategóriában győztes Susan Sauter és Mano Nortmann (D) fantasztikus duója, de nagyon tetszett és rendkívüli hatással volt rám a svájci Tobias Volkamer előadása, valamint a kínai és japán előadók ill. csapatok felkészültsége.

T.: Felléptél a rendezvény gálaműsorában is.
P.M.:
Igen, a Blues Est gálán. A német és angol zenészekből álló B-Sharp Rhythm Section kísért és mintegy 40 percet játszottunk. Óriási élmény volt olyan teltházas teremben fellépni, ahol a közönség is nagyon jó, ráadásul az összes lemezemet el is adták a koncert után. Azóta is többen írtak e-mailt, hogy nagyon tetszett a fellépésem, és az az igazság, hogy én is nagyon jól éreztem magam, így gondolom, hogy ezt is érezhette a közönség.

T.: A Hohner internetes oldalán találhatóak képek, melyeken azok a pillanatok láthatóak, amint az érdeklődők megismerkednek azzal, hogy hogyan készülnek a szájharmonikák. Voltál már te is a trossingeni gyárban?
P.M.:
Természetesen igen. Ez egy nagyon érdekes folyamat és aki a szájharmonika rabja, mint én, az tuti nem hagyja ki Trossingenben a gyárlátogatás lehetőségét. Ez történelem. Nekem már két alkalommal is volt szerencsém megnézni és egyszerűen lenyűgöző.

T.: A múlt év végén a Pribojszki Mátyás Band az A38 Hajón tartott koncertjét rögzítették. 2007-ben már megjelent egy élő DVD-tek, esetleg most is egy koncertfelvétel kiadásán gondolkodtok?
P.M.:
Gondolkodunk koncertfelvétel kiadásán, de ezt most nem DVD, hanem audio CD formájában, hiszen decemberben csak audio felvétel történt a Hajón. Januárban kapom meg a nyersanyagot, amely meghallgatása után eldöntöm, eldöntjük a hanganyag sorsát. Szóval elképzelhető, hogy a Pribojszki Mátyás Band egy koncertanyaggal rukkol elő tavasszal, de erről úgyis informállak.

T.: 2003-ban jelent meg a „Herfli suli” könyv formátumban, majd 2009-ben a tartalma részben felkerült az internetre is. Milyen az utánpótlás ma?
P.M.:
Nagyon nagy öröm számomra, hogy van érdeklődés a „Herfli Suli” című munkafüzetem iránt, mivel ez azt jelenti, hogy van érdeklődés a szájharmonikázás iránt, és ez a lényeg. Idén végre elkészül a folytatása is. Az utánpótlás igazán jó, sok ügyes szájharmonikás van az országban. Olyanok is bőven akadnak, akik már nagyon jó szinten kezelik a hangszert, de nincsen zenekaruk, stb..
Mindenesetre ami tőlem telik megteszem, megpróbálok minden érdeklődőnek segíteni, mert a szájharmonikázás az életem és egyben a misszióm is.

T.: Így új év kezdetén adódik a kérdés, hogyan értékeled zenei szempontból a 2009-es évet?
P.M.:
Számomra egyrészt egy igazán jó év volt a 2009-es, hiszen számos koncertünk mellett megjelent osztrák barátommal, Ripoff Raskolnikovval közös akusztikus lemezünk, októberben ismét sikerült megrendeznem a Nemzetközi Szájharmonika Fesztivált Budapesten, majd pedig részt vehettem a Szájharmonika Világbajnokságon, Trossingenben, Németországban. Másrészt sajnos a magyarországi klubkoncertek, fesztiválmeghívások száma jóval kevesebb volt az elmúlt évekhez képest. De csinálom a saját dolgaimat, mert szeretem, és nem adom fel, mert a zene, a blues zene nagyon fontos számomra.

T.: Februárban közösen léptek fel Kellie Ruckerrel a Budapest Blues Fesztiválon. Milyen terveid vannak még?
P.M.:
Rengeteg tervem van a jövőre nézve. Sok jó zenekari lemezt készíteni, de tervben van már évek óta, hogy rögzítünk egy duós lemezt a billentyűs barátommal, zenésztársammal, Kovács Erikkel. Természetesen szeretnék sokat koncertezni itthon és külföldön egyaránt, valamint együtt muzsikálni sok jó zenésszel, előadóval. Ilyen alkalom lesz februárban a Budapest Blues Fesztivál, ahol az amerikai Kellie Ruckerrel lépünk fel közösen. Nagyon várom, mert még személyesen nem találkoztunk, de biztos vagyok abban, hogy vidám, jó buli lesz!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista

Fotó: Domaniczky Tivadar

A gálaműsorból részlet itt tekinthető meg.


Shirley Johnson: Blues Attack
2010-01-11 | kritika


14 dal és számtalan zenész hallható a chicagói soul-blues énekesnő, Shirley Johnson 2009-es Blues Attack lemezén, s még mi is?
Mint oly sok afro-amerikai előadó, Shirley Johnson is templomban, egyházi kórusban kezdett el énekelni és csak később tért át a világiasabb zenékre. A felnövő lány Etta James-t, Bobby Blue Blandet és Ruth Brownt hallgatott - ezek a hatások a mai napig nyilvánvalóak zenéjében.
Bár élete során sok időt töltött Chicago városában, mégsem ez a szülővárosa, hisz Franklinben, Virginiában született 1949. júniusában. A szelek városába a ’80-as évek elején költözött, ekkor először egy felvételre utazott ide, de itt ragadt, s elkezdett olyan zenészekkel együtt dolgozni, mint: Little Johnny Christian, Artie "Blues Boy" White és Eddie Lusk.
Az utóbbi 17 évben rendszeres, szinte hetenkénti fellépője a város Blue Chicago klubjának, a North Side-on. Mindez a tény nem kevés rutint, tapasztalatot sejtet.
A korongon szereplő szerzemények, ritmusok jelentősen összetettebbek és változatosabbak, mint ami a tipikus blues albumokon hallható. A CD-n játszó népes szereplőgárda tagjai közül érdemes pár nevet kiemelni: Roosevelt Purifoy (zongora, orgona) játéka árnyalt és mély, Luky Pytel (gitár) hangzása telt, játéka kidolgozott, Lawrence Fields (tenor szaxofon) végig ízlésesen játszik, szólói figyelemreméltóak.
Johnson hangja hol erős - hol lágy, hol tüzes - hol parázsló, néha mogorva, nagyon-nagyon szerethető.
A dalok közül kiemelkedik a 634-5789, a fájdalmas You Shouldn’t Have Been There, a Felt So Good és a funkys Take Your Foot Off My Back. S hogy szükség volt-e még egy feldolgozásra a klasszikus Unchain My Heart-ból? Nem vitás, egy vibráló újraértelmezés született!
Számtalan remek blues énekesnő hallható manapság is, mégis gyakrabban kerülnek előtérbe a hangosabb, gitárcentrikusabb férfi előadók. Azonban mint ez a lemez is bizonyítja, érdemes odafigyelnünk a gyengébb nemre, mert bizony „izmos” dolgokkal rukkolnak elő.

Delmark Records, 2009

Turista


Rory Gallagher Nemzetközi Emlékfesztivál
2010-01-09 | koncertajánló


Rory Gallagher (1948 – 1995) Írország egyik nemzeti büszkesége, egyaránt otthon volt a bluesban és a rockban. Taste nevű triójával nemcsak az ír zenei élethez adott új ízt. A magyar füleknek bizonyára a Same Old Story cseng legismerősebben ebből a korszakból. Bár az ír gitáros, aki nem törődött külsőségekkel, pénzzel, a Taste felbomlása után sosem játszotta a korszakalkotó számokat, mégis maradandót alkotott. Példaképei - Muddy Waterstől Jerry Lee Lewisig a Dubliners folk zenészein át – szívesen játszottak vele. Számtalan tradicionális nótát, pl. Messin’ With The Kid, As The Crow Flies sok ismert zenész az ő felfogásában játszik, miközben a szerzők homályban maradnak. Koncertjein akár egy szál gitárral, akár a legvadabb R&R–lal lenyűgözte a közönséget, sőt neki sikerült elérni, amit a politikusoknak nem: a terrorcselekményektől véráztatta Belfastban, mikor ott járt sosem volt balhé. Írországban szülőhelye, Ballyshannon és Cork, ahol családja élt és legtöbb idejét töltötte, mikor nem volt éppen úton, szinte verseng a Rory városa címért. A Rory Gallagher rajongók naptárában havonta ott feszít egy-egy megemlékezés Olaszországtól Norvégiáig, Skóciától Franciaországon át Hollandiáig, ahol ma is rendkívül népszerű az ír gitáros zenéje és szellemisége. Ehhez a körhöz csatlakozik most Budapest a maga kicsi, szerény, de izgalmasnak ígérkező megemlékezésével, melynek apropóját Rory Gallagher egyetlen magyarországi turnéjának 25 éves évfordulója adja.

Időpont: 2010. január 22-23.

Fellépők:
GMB

Varga „Cserga” Péter blues-rock zenekara Cserga és Barátai néven 1986-tól nyomja a bluest elsősorban az ország nyugati felén. Cserga 9 éves kora óta Rory Gallagher rajongója. Rajongása 2006 óta egyfajta misszióvá érett. A GMB (Grateful Memorial Band) nem csupán Rory Gallagher tribute zenekarként funkcionál. Lassan 3 órásra bővült repertoárjuk átfogja Rory teljes munkásságát, a Taste-től a Fresh Evidence-ig. Ha lehetőség van rá, a koncertek előtt Cserga vetített képes előadásából az érdeklődők megismerhetik a nagyszerű ír gitáros életútját. A GMB 2008-ban sikeresen szerepelt Wijk aan Zee-ben, Hollandiában a 10. Rory Gallagher Emlékfesztiválon.

A GMB tagjai:
Varga
„CsergaPéter – gitár, ének
Farkas „Tenor” Tibor – basszusgitár
Simon Tamás – dobok
Kendik Gergő – billentyűk
A zenekar állandó vendége Horváth Tibor (Blues Jam) – szájharmonika, mandolin

Dave McHugh Band
Dave McHugh - dublini gitáros - akár szólóban, akár társaival, kedvelt vendég nemcsak Ballyshannontól Corkig, de az európai (Németország, Hollandia, Skócia) tribute fesztiválokon is. Részt vett az első 1995-ös belfasti megemlékezésen, azóta is intenzíven ápolja Rory Gallagher emlékét. Előadásmódja mentes a maníroktól, effektektől: a zene szívből és fejből jön, éppen olyan közvetlenséggel, mint Rory tette annak idején. Repertoárjában sok dal szerepel a korai Taste korszakból. A Sugar Mama tradicionális blues vagy az On The Boards akusztikus és zenekari változata egyaránt hátborzongató. Dave McHugh, aki civilben az RTÉ rádió munkatársa, kitűnő társakra talált Peter Butler basszusgitáros és Alan Devitt dobos személyében. A trió hangzását gyakran a holland szájharmonikás, Frank van Pardo (Ruben Hoeke Band) teszi még izgalmasabbá.

S-Modell
Az 1986 tájékán alakult, néhány évig szünetelő, illetve Equus néven újraéledő, jelenleg ismét S-Modell néven futó zenekar talán a legizgalmasabb formáció. Izgalmas egyéniségek gyűjtőhelye, izgalmas pillanatokkal. Ezernyi buli után is elmondható: soha nincs két egyforma koncertjük, mindig történik valami újdonság. Az S-Modell repertoárjában bluesok, rock & rollok, saját számok és számtalan Rolling Stones feldolgozás váltogatja egymást. Annak ellenére, hogy az S-Modell nem játszik betéve egyetlen Rory Gallagher számot sem, a koncertek hangulata tökéletesen illeszkedik az ír gitáros stílusához. Pribil György 69-es Fender Stratoján vagy az ütött-kopott Telecasteren sokszor becsempész néhány hangot, mely azonnal felismerhető és oly kedves a Rory Gallagher rajongók számára. A régi S-Modell koncertekről talán páran emlékeznek a lendületes Chuck Berry nótára, a Nadine-ra, melyet a videók tanúsága szerint, Rory is szívesen játszott például Budapesten. Az első budapesti Rory Gallagher Emlékfesztivál alkalmából az S-Modell zenekar várhatóan előad néhány Rory Gallagher számot. Hogy miket? – maradjon meglepetés! Az S-Modell koncertjein rendszeresen fordulnak meg vendégzenészek, így nem kizárt egy fergeteges jam session sem.

Az S-Modell zenekar jelenlegi felállása:
Pribil György – gitár, ének
Kőszegi Zsolt – ének
Gilián Gábor – dobok
Madácsy Tamás – basszusgitár
Nagy „Liszt” Zsolt – billentyűk
Jókay Árpád – gitár, ének

Program és helyszínek
Időpont: 2010.01.22-én: 20 órától 22 óráig
Budapest, Nothin’ But The Blues Pub
Dave McHugh (Írország) akusztikus koncert. Vendégek: Frank van Pardo (Hollandia), Horváth Tibor (Szombathely)
Belépő: ingyenes

Időpont: 2010.01.22-én: 23 órától
Budapest, Fészek Klub
Dave McHugh Band, S-Modell, jam session
Belépő: 1985 Ft

Időpont: 2010.01.23-án 20 órától
Budapest, Kalóztanya Állóhajó
GMB, Dave McHugh Band, S-Modell, jam session
Belépő: 1985 Ft, mely tartalmaz egy ír üdvözlő italt

Bővebb információ és kapcsolat itt található.


Thomas Ford & The Dirty Harmonys: Separation Street
2010-01-07 | kritika


Az énekes, slide gitáros és szájharmonikás Thomas Ford (Simon Thomas Langsford) 2008 eleje óta egyszemélyes, one-man blues bandként járta az Egyesült Királyság koncerttermeit, mígnem tavaly augusztusban a The Dirty Harmonys zenekart létrehozva hozzáláttak bemutatkozó lemezük rögzítéséhez.
A Plymouth-i együttest Thomas testvérei, Becca Langsford és Timmy Langsford, a nemzetközileg is elismert blues és roots zenekar, a The Wildcars két tagja, Vince Lee és Al Wallis, valamint Patrick Pearson alkotják.
A lemez címadó, önéletrajzi ihletésű dala, a Separation Street egy létező Melbourne-i utcára utal, ahol Thomas Ford hosszú ideig a barátnőjével élt, míg a CD-n található, a delta blues tradíciókra épülő, sötét, lírai humort tartalmazó szerzeményeket  hallgatva Robert Johnson, Ian Siegal és Tom Waits neve ugrik be.
Úgy néz ki, a szigetországban sem fenékig tejfel a zenészek élete, itt is előfordulnak low-budget költségvetésű produkciók, hisz az album felvételére és keverésére Timmy Langsford Plymouth-i házának hálószobájában került sor - de a hangzásra így sincs okunk panaszkodni, a borító pedig Vince Lee grafikai tehetségére bizonyíték.
Thomas Ford & The Dirty Harmonys egy újabb név, melyet érdemes jól megjegyeznünk, akikről biztos vagyok, hogy sokat hallunk még a jövőben, és remélhetőleg következő albumuk egy komoly kiadó által a világ majd valamennyi blues rajongójához eljut.

Magánkiadás, 2009

hoati


Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó
2010-01-05 | koncertajánló


Budapest, Petőfi Csarnok
2010. január 22.


Folytatódik Török Ádám hagyományos januári koncertsorozata a Petőfi Csarnokban. Január 22-én az újból divatos retro rock és blues bűvöletében rendezi meg a monstre zenei találkozót.
A generációk különleges találkozója is ez, ahol a varázslatos rock és blues jegyében a fiatal, a már ismert és a műfaj legendáinak számító muzsikusok szinte egymás kezébe adják – mintegy zenei stafétabotot – a hangszereket és a hangokat.
Itt mutatkozik be az Icecream Blues Band, amely a gitárvirtuóz Felkai Miklós, a fuvolalovag Török Ádám és más ismert zenészek szabadidő-zenekara. Ebben a formációban Miki és Ádám kiéli a 60-as évek retro-, rock- és blues iránti rajongását. Csodás Cream és Gary Moore feldolgozásokat is játszanak. Ezen a koncerten vendég még Muck Feri.
A Zöld a Bíbor Band az év meglepetéscsapata. Fischer Laci, Kékesi Bajnok és Donászy Tibi ugyancsak a régi rockzene gyöngyszemeit játssza és elhangzanak az új CD sikerdalai is!
A külföldi vendég Paul Camilleri, az ismert brit gitáros, aki új CD bemutatóját tartja itt. A lemez érdekessége, hogy a szövegeket Pete Brown, a legendás Cream szövegírója írta! Pete olyan dalok szerzője, mint a Sunshine Of Your Love és a White Room. Az együttes dobosa a hazánkban is népszerű Tom Beck.
Ádám és a Mini a koncert befejező akkordjaként fergeteges jam sessiont tart. A megújult együttes a többi fellépővel közösen régi Mini örökzöldeket játszik.

Fellépők:
Rockin’ Chair Duo
Bőrgyári Capriccio
Icecream Blues Band
A Zöld a Bíbor Band
Paul Camilleri Band
Török Ádám & Mini


Richie Arndt: Train Stories
2010-01-03 | kritika


A tematikailag összekapcsolódó dalokból álló, legtöbb esetben egy komplett sztorit kibontakoztató lemezt konceptalbumnak nevezzük – mely, még ha meglehetősen ritkán, de a blues műfajon belül is készül.
Példa erre Richie Arndt & The Bluenatics Rorymania CD-je, mely az ír blues-rock legenda, Rory Gallagher stílusában íródott dalokat tartalmaz, vagy ugyancsak a német gitáros-énekes által készített Train Stories című lemez.
Richie Arndt az album producere, Felix Janosa segítségével több év kutatómunkát követően, több száz folk-, blues-, rock- és pop stílusú „Train Song”-ból válogatta ki a dupla CD-re kerülő szerzeményeket. John Lennon - Paul McCartey, Graham Nash, Leadbelly, Tom Waits, T-Bone Walker, John Lee Hooker és a többiek dalai utasokról, híres-hírhedt vasútvonalakról, úti rablókról, hobókról és hétköznapi dolgokról szóló történetek.
Az első lemezen (Songs) Richie Arndtot zenekara, a The Bluenatics tagjai kísérik vendégzenészekkel kiegészülve, míg a második CD-n (Stories) Arndt szóló előadóként mutatkozik be, a dalok történetét pedig sok-sok érdekes információval kiegészítve, mint egy mesemondó ismerteti a hallgatóval.
A Train Stories jóval az átlag feletti, minden szempontból szórakoztató hanganyag.

Fuego, 2009

hoati


Koncertek novemberben
2009-10-31 | koncertajánló


Ági & PMD Blues Band
2009. november 13. – Pécs, Makári Blues Kocsma
2009. november 27. – Pécs, Makári Blues Kocsma

Blues B.R.Others Show
2009. november 21. – Budapest, Old Man’s Music Pub

Blues Bell
2009. november 28. – Szeged, Millenniumi Kávézó

The BLUESBERRY Band
2009. november 14. – Veszprém, Cornwall Pub & Restaurant

Borsodi Blue
2009. november 18. - Szeged, Millenniumi Kávézó
2009. november 20. - Budapest, Zeg-Zug Gyermekház

Bőrgyári Capriccio
2009. november 13. – Budapest, Fészek Klub

Colombre Band
2009. november 13. – Sárvár, Nádasdy vár
2009. november 14. – Győr, Múzeumok éjszakája
2009. november 20. – Budapest, Rockrandevú
2009. november 27. – Szeged, Jazz Kocsma
2009. november 28. – Szentendre, Café Rodin

Deák Bill Gyula Band
2009. november 04. – Győr, Bridge Klub
2009. november 07. – Dunaföldvár, Hoffmann Kávézó
2009. november 13. – Pécs, Toxic Music Club
2009. november 14. - Neszmély
2009. november 20. – Budapest, Papp László Sportaréna – Életmű koncert
2009. november 27. – Budapest, Josefina Blues Bell
2009. november 28. – Gyál, Arany János Közösségi Ház és Városi Könyvtár

Dr. Valter Blues Társasága
2009. november 06. – Debrecen, Folkmásfélnap
2009. november 14. – Derecske, Derecskei Művelődési Központ
2009. november 21. – Fehérgyarmat, Metró Klub

Ferenczi György és a Rackajam
2009. november 02. – Budapest, Szimpla Kert

Hobo
2009. november 04. – Marosvásárhely - Circus Hungaricus
2009. november 06. – Budapest, Kőbányai Gyermek és Ifjúsági Szabadidő Központ - Csavargók tízparancsolata
2009. november 13. – Albertirsa, Móra Ferenc Művelődési Ház – Az akasztottak balladája
2009. november 14. – Budapest, Művészetek Palotája – József Attila: Tanítások
2009. november 17. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. november 24. – Nagymegyer – Tudod, hogy nincs bocsánat
2009. november 25. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. november 27. – Beregszász - Circus Hungaricus
2009. november 28. – Nagyvárad - József Attila est
2009. november 29. – Nagyvárad - Csavargók tízparancsolata
2009. november 30. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus

Jambalaya
2009. november 19. – Békéscsaba, Elefánt Söröző

Jimi Hendrix Memorial Band
2009. november 14. - Budapest, Big Bike Pub - előzenekar: Radics Béla Emlékzenekar

Nemes Zoli & Horváth Misi
2009. november 04. - Budapest, Szimpla Kávézó
2009. november 18. - Budapest, Szimpla Kávézó
2009. november 29. – Budapest, Alcatraz Music Club

Ölveti Blues Band
2009. november 27. – Budapest, Gödör Klub

Özséb & Bornemissza Ádám
2009. november 20. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Özséb & VasZoli
2009. november 21. – Budapest, City Pub

Rambling Blues Trió
2009. november 06. – Szolnok, Made In Café Music Club
2009. november 11. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Ripoff Raskolnikov Allstars
2009. november 03. – Budapest, Gödör Klub
2009. november 05. – Szentendre, Új Művész Kávézó

Sonny & The Wild Cows
2009. november 06. – Budapest, Amigo Bár

Sonny & Horváth Misi
2009. november 24. – Budapest, Szimpla Kert

Takáts Tamás Blues Band
2009. november 06. – Budapest, Josefina Blues Bell
2009. november 15. - Győr
2009. november 19. – Budapest, Old Man’s Music Pub
2009. november 22. - Nagyvárad

Tengs-Lengs
2009. november 06. - Érd, Blues Tanya
2009. november 07. - Dunabogdány, Forgó Söröző
2009. november 14. – Budapest, Ráday Kupola – 25 éves jubileumi koncert

Tom White és Barátai
2009. november 06. – Szekszárd, Húsvasaló Vendéglő, Pub és Fogadó
2009. november 07. – Paks, Gastro Blues Club
2009. november 13. – Pécs, Klub 74
2009. november 21. – Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok

Török Ádám és a Mini
2009. november 03. – Budapest, Szimpla Kert
2009. november 05. - Békéscsaba, Elefánt Söröző
2009. november 06. - Várpalota, Kastélydomb - Kávéház étterem
2009. november 08. – Budapest, Budavári Művelődési Ház
2009. november 12. – Budapest, Alcatraz Music Club
2009. november 21. - Budapest, Budavári Művelődési Ház

Török Ádám és a Misi
2009. november 18. – Budapest, Lámpás Kávézó

Tűzkerék xT
2009. november 7. - Visegrád, Teazoo
2009. november 13. - Budapest, József Attila Művelődési Központ - CLUB '68

VasZoli Nemulass Bistro
2009. november 12. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Turista


Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól
2009-10-29 | névjegy


Córesz rag
 
Ha szikkadt kenyered megszeged,
És a bicska levágja a fél kezed,
És közbe' kiszúrod a fél szemed,
Ez ne szegje még a kedvedet,
 
Mert aztán jön csak a ráadás,
Az igazi jó kis szórakozás,
A vidám hétvégi kilakoltatás.
 
De előbb még jönnek a foglalók,
Az áramot, vizet kikapcsolók,
És elvisznek mindent csendesen,
Ha nincs lebetonozva rendesen.
 
Amihez kedved szottyan, azt teszed,
Hisz most már szabad az életed,
Hát ne szegje senki-semmi a kedvedet.

Vas Zoli


Victor Wainwright And The WildRoots: Beale Street To The Bayou
2009-10-26 | kritika


A Georgia állambeli Savannah-ból származó Victor Wainwright és a basszusgitáros, zeneszerző, producer Stephen Dees hat évvel ezelőtt a floridai Ormond Beachen találkozott, ahol mindketten egy segélykoncerten léptek fel. Mindkettőjükre nagy hatással volt a másik játéka, és miután kiderült, hogy mindegyikük imádja a korai, ’50-es és ’60-as évekbeli r&b-t és rock 'n' rollt – mint B.B. King, Ray Charles, James Brown, Otis Redding, Muddy Waters, Jerry Lee Lewis és Little Richard – egyeztettek a közös munka lehetőségéről. Dees elvállalta, hogy producere és társszerzője lesz a későbbiekben Wainwright 2005-ös debütáló albumaként napvilágot látó Piana From Savannah lemeznek. Az album sikeresnek bizonyult, ezért úgy döntöttek, hogy a közös zenélést Victor Wainwright And The WildRoots néven tovább folytatják - ennek eredménye a formáció bemutatkozó, Beale Street To The Bayou című CD-je.
A húszas éveiben járó Victor Wainwright rekedt hangú énekes, dinamikus előadó, erőteljes blues és roots rock zenét hoz létre saját egyedi boogie zongora stílusával.
Stephen Dees mellet a WildRoots további tagjai: a blues-rock gitáros Greg Gumpel és a dobos Brian Kelly, de számtalan vendégzenész is megfordult a stúdióban a lemezfelvétel során.
A fiúk menedzsmentje semmit sem bíz a véletlenre, hisz a CD-ből 800 példány került szétküldésre amerikai és nemzetközi rádióállomások, publicisták részére. Mivel a lemez nem vegytiszta blues zenét tartalmaz, így látókör szélesítésre ideális választás.

WildRoots Records, 2009

hoati


25 éves a Tengs-Lengs zenekar
2009-10-23 | koncertajánló


Szinte hihetetlen, a Tengs-Lengs 25 éve ott van a szeren, bár a hajuk megritkult, megőszült, de ugyanazt a feelinget tudják nyújtani, mint évtizedekkel ezelőtt. A törzshelyük a legendás Kassák Klub, a Józsefvárosi Ifjúsági Klub, majd a Fővárosi Művelődési Ház volt. Egy pár évig a Szabó Pál Művelődési Házban kluboztak, a közönségük oda is követte őket. Bejárták az országot, egyetemi klubokat, blues kocsmákat és fesztiválokat. Több generációt szolgáltak ki, ma már tizenévesek azok gyerekei, akik a Lengs bulin jöttek össze. Olyan különlegességnek számítottak, hogy minden szombaton teltház előtt játszottak, a közönségük zömét nem csak a budapestiek adták, rendszeresen felutaztak a rajongók Győrből, Miskolcról és Székesfehérvárról. Nem egy, ma már „nagy név” a koncertjükön kapott ihletet a zenei pályához.
Készítettek több klippet, mára nem csak a feldolgozásokat játsszák, kiadtak két CD-t saját dalaikkal, a koncerteken ezeket a közönség ugyanúgy szereti.
A 25 éves jubileumi koncert 2009. november 14-én, Budapesten a Ráday Kupolában lesz megtartva, hamisítatlan Lengs-es hangulatban. A zenekar ide várja valamennyi régi és új rajongóját.

A zenekar tagjai:
Turós György – gitár, ének
Kamarás Zoltán – basszusgitár, ének
Szepesi Tamás – dob

Népszerűségüket bemutatandó csatolunk egy, a lemezbemutató előtt a zenekar részére küldött rajongói e-mailt.

„Drága, egyetlen Tengs-Lengs!

Egy 67-es, „vén” hülye vagyok. Az asszonnyal a Ti bulitokon jöttünk össze 1991-ben (ha jól emléxem), pedig ott sem voltam, de jól oda szerveztem Őt az FMH-ba. Mégis ez döntő volt, Ő is állítja. Aztán a Rolling Stones Klubban tulajdonképpen elvett férjül, semmi esélyem nem volt.
A szombati bulin ott leszünk remélem, mert azóta sem jutottam el koncertetekre. 91 előtt rendszeresen jártam a bulitokra csapatosan, és állíthatom, hogy azóta szinte havi téma, hogy milyen jó volt. Kicsit büdös, kicsit koszos, kicsit lepattant, kicsit szocializálódatlan, de a mienk volt, ha megengeditek, hogy kisajátítsam a nézőknek az alkotásotokat. De ezt Ti tettétek értük, értünk, még akkor is, ha ezt Ti észre sem vettétek.
Intelligens embereknek tartalak Titeket, ezt sok minden igazolja, de ne járjuk körül, felesleges. De ennek ellenére szerintem (akkoriban legalább is) fogalmatok sem volt, mit adtok nekünk. Nem is baj, mert működött, így volt életszerű, természetes és hatásos. Persze tudtátok, hogy ezek a srácok zabálják a zenéteket, és kell nekik a „szolgáltatásotok”, de én nem erre gondolok. Mi sem tudtuk, mit kapunk. Ez sokkal később derült ki.
Én egy családot kaptam, ami baromi jól működik, van két fiam, és az asszonnyal még mindig jó barátok vagyunk. Igen, barátok, pedig a feleségem, és együtt élünk. Nektek kell magyaráznom, mi a barát? De hülye vagyok! Ti úgy érzem, nagyon is tudjátok, mit jelent a „Barát” szó, hiszen nem menne a zenekar csak üzleti alapokon már régen.

Nagyon sok sikert és örömöt kívánok Nektek még a rock & roll él!

Tisztelettel, ...”


Megjelent Hobo szólólemeze
2009-10-19 | hír


Kifakult madárijesztő áll a vihar előtti csendben egy kiégett, tönkretett, fejét leszegő napraforgótáblában. A háttérben fakó cirkuszi sátor, az ajtaja nyitva, de azt nem lehet tudni, hogy előadás előtt vagy után vagyunk. Csak sejteni lehet a sátorcsíkok színeit: piros-fehér-zöld. Tehát: ez a Circus Hungaricus társulata. Vagyis mi vagyunk.

Hobo elkészítette pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A Circus Hungaricus Hobo 2009-es szólóalbuma, koncept-lemez és a szerkezetét tekintve keretes: az első dal a Circus Europa, az utolsó a Circus Hungaricus, ez megadja az irányt, honnan merre tartunk.
A lemez szövegei három fő gondolati kör köré csoportosulnak: egyrészt generációs önvizsgálat, másrészt egy mély társadalompolitikai elemzés, harmadrészt a staféta-átadás, tudás és tapasztalat-áthagyományozás problematikája és gondolati köre.
Ebben a politikai érdekek és gyűlölet mentén kettészakított, kisemmizett, elhülyített, reményvesztett országban mindenki másban keresi a felelőst, ám Hobo nem ezen az úton jár: megvizsgálja, ő mit tett és tehetett volna. Nem keres kiutat, csak tenni szeretne valami jót a maga területén: megírta ezt a lemezt, színházakban játszik, könyveket ír, szaval, zenél, teszi a dolgát. Előtte ezen az úton nem járt senki, követője sem akadt még. Nehéz lesz alkalmas és méltó utódot találni, aki viszi tovább a stafétát. Súlyos örökség, amely nem lehúz, hanem felemel, csak fel kell tudni venni.
A Circus Hungaricus hosszú idő óta az első hazai lemez, amelyen nincsen töltelékszám: mind a 15 dal egyformán erős, izgalmas, felkavaró, pimasz, brutális, szívszorító és gyönyörködtető. Élvezet hallani, hogy Hobo milyen harmóniában dolgozik együtt zeneszerző-társával, az egyik legtehetségesebb hazai gitár-virtuózzal, Madarász Gáborral. A zene és a szöveg olyan egységes egészet alkot, mint még eddig ritkán a Hobo Blues Band és a Hobo szólólemezek történetében (pedig született jópár mestermű a 31 év alatt).
A lemezen Hobo énekel, Madarász Gábor gitározik és vokálozik, Kovács Barnabás basszusgitározik, Sántha Gábor gitározik és vokálozik, Nemes Zoltán billentyűs hangszereken játszik és Hoffer Péter dobol, egy dalban pedig – pályafutása során első ízben – Hobo duettet énekel. Partnere Rúzsa Magdi, közös előadásuk a lemez egyik legfelkavaróbb produkciója.
A Circus Hungaricus az a lemez, amit mindenkinek meg kell hallgatni, aki a Kárpát-medencében él és magyar az anyanyelve, egyaránt szól fiatalnak és idősnek.
Ha a kultúrpolitikai döntéshozók végre a műfajt megillető módon kezelik majd a rock-zenét, ez a lemez kötelező tananyag lesz.
Súlyos, elgondolkodtató, sok-sok munkát és fejtörést okozó lemez ez. Fájdalmas hallgatni, de a maga kíméletlen módján kényszerít arra, hogy elgondolkodjunk: mi mit szúrtunk el és teszünk-e valamit, hogy jobbá formáljuk magunkat és a környezetünket. Képesek vagyunk-e önvizsgálatra, tudunk-e adni, merünk-e igazán szeretni? Vagy maradunk ingyenjegyért kuncsorgó szánalmas szerencsétlenek a mások cirkuszában?
Az előadás megkezdődött, a függöny felgördült, a zenekar már játszik. Kenyeret és cirkuszi játékokat – már az ókori rómaiak is ezt tartották fő követelésüknek.
Nekünk már se kenyér, se cirkusz. Csak Circus Hungaricus.

A gyönyörű lemezborító Juhász Balázs fotóművész munkája.
A Circus Hungaricus CD október 14-től az üzletekben, a lemezbemutató koncertre december 5-én a Millenárison kerül sor.


Magyar zenész a Szájharmonika Világbajnokság zsűrijében
2009-10-16 | hír


Rendkívül nagy megtiszteltetés érte Pribojszki Mátyás szájharmonikást, aki első magyarként meghívást kapott a négyévente Trossingenben (Németország) megrendezésre kerülő Szájharmonika Világbajnokság nemzetközi zsűrijébe, valamint fellépőként a rendezvény gálaműsorába.
Pribojszki Mátyás az idén október 28-tól november 1-ig tartó fesztiválon olyan világhírű szájharmonika művészek társaságában zsűrizik és koncertezik, mint Jerry Portnoy (USA), Henry Heggen (USA), Howard Levy (USA) és Steve Baker (UK).
A zenész 1997-ben már fellépett itt, akkor a legmagasabb szintű minősítést kapta meg.
Hír még a Pribojszki Mátyás Band tájáról, hogy új lemezt szeretnének készíteni, amit előre láthatóan tavasszal rögzítenének.
Terveik között szerepel egy norvég turné, de remélhetőleg jó pár hazai és nemzetközi fesztiválon is részt vesznek a jövőben. Aki az utóbbi időben látta őket fellépni – mint e sorok írója az V. Újbuda Jazz Fesztiválon – az megerősítheti, a fiúk igazán jó formában vannak.

Turista


Boo Boo Davis: Ain’t Gotta Dime
2009-10-14 | kritika


Boo Boo Davis első lemeze 2000-ben jelent meg. Készített soullal, r&b-zal átitatott anyagot, használta a modern technikát a zenéjében - ami eléggé szokatlan, ha egy előadó a Mississippi deltájában született és nevelkedet.
Boo Boo zenéjének mai arculata a Name Of The Game című lemezre alakult ki, ahol is az ének-harmonika (Boo Boo Davis), gitár (Jan Mittendorp) és dob (John Gerritse) alkotta triónak autentikus hangzást sikerült létrehoznia.
2008 nyarán a fiúk egy sor nagy blues és jazz fesztiválon játszottak Európa-szerte. A hosszú utazások alatt rengeteg új dalötletük támadt, így a turné közepén két napra stúdióba vonultak, és rögzítették az Ain’t Gotta Dime című lemezt. Minden dalt élőben játszottak fel a stúdióban utólagos változtatások nélkül, és a legtöbb dal esetében az első nekifutás bizonyult a legjobbnak - ezek pontosan így hangzanak élőben is, a ritmusra, az érzésre és a blues alapigazságaira koncentrálva.
Nyers és erőteljes, a Black & Tan Recordstól megszokott színvonalú kiadvány.

Black & Tan Records, 2009

hoati


Végállomás, vagy utazás? - Jambalaya lemezbemutató koncert
2009-10-12 | koncertajánló


New Orleans-i hangulatok, jazz, blues, sok humor és vidámság a Jambalaya lemezbemutató koncertjén nagyszerű vendégekkel.

2005 áprilisában indult útjára a zenekar egy elsöprő lendületű ötlet hatására. A Jambalaya tagok olyan válogatott profi zenészekből verbuválódtak, akik nem csak a New Orleans-i muzsika megszállott szerelmesei, de remek barátok is egyben. Az alakulás óta számos sikeres állomáson vannak túl.
2006 áprilisában egy éves születésnapjukat első lemezük bemutatójával tudták ünnepelni, az album címe I Just Wanted To Say. A debütáló anyag - mely elsősorban a New Orleans-i zenét, mint önálló zenei műfajt hivatott bemutatni - ténylegesen elindította a csapat sikersorozatát külföldön és idehaza egyaránt.
Az április úgy látszik meghatározó hónap a zenekar életében, 2007 áprilisában ugyanis a Gundel Művészeti Alapítvány jelöltjei és amellett a XIX. Gronau Jazz Fesztivál fellépői voltak. Még szintén ebben az évben a csapat rákerült a nagy múltú Paksi Gasztronómiai Jazz-, Blues- és Rock Fesztivál jubileumi válogatás kiadványára is.
2008-ban a zenekar változtatott a hagyományain, ezúttal Vízkeresztkor ünnepeltek egy fergeteges élő koncert felvétellel, melyre a Merlin Színházban került sor. A felvételekből készült CD-n és DVD-n egyaránt megjelentetett új album címe Wonder What Can Happen lett. Újabb európai koncert turné után (Németország, Belgium, Hollandia) 2008 őszére elkészült az első videoklip Végállomás, vagy utazás címmel. A klip egyben előhírnöke a legújabb azonos című albumnak, amely ezúttal magyar nyelven lesz hallható a nagyközönség számára.
Az új anyag bemutatójára 2009. október 28-án este 20.00-tól Budapesten az A38 hajón kerül sor. A jegy mellé elsőként kap mindenki egy példányt az újonnan megjelenő magyar nyelvű albumból. Az est - mely az első videokliphez és az albumhoz hasonlóan, a Végállomás, vagy utazás címet viseli - az Octovoice Énekegyüttes koncertjével kezdődik 20.30-kor. Ezt követően 21.00-kor lép színpadra a Jambalaya.

Vendégek:
Kollmann Gábor – tenor és bariton szaxofon
Mohai Tamás – gitár
Tóth Vera – ének
Varga Livius – ütőhangszerek
Octovoice Énekegyüttes.


II. Mississippi Delta Blues Fesztivál
2009-10-09 | koncertajánló


Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
2009. október 16.

Pécs, Ifjúsági Központ
2009. október 17.


A Jamboree Produkciós Iroda és a Blues Patika Alapítvány Magyarországon elsőként, 2008-ban indította útjára a Mississippi Delta Blues Fesztivált, kiengedve a palackból az ősi blues szellemét. Bravúros improvizációk, egyéni játékok és a hagyományos ritmusok teljes tárháza mutatkozik meg a kiváló zenészek egész estén át tartó örömzenéjén keresztül. A műsor igazi blues feelinget és jam session hangulatot ígér a 20-as évek zenéinek és divatjának bemutatásával.

Karen Carroll and the Mississippi Grave Diggers (USA, HU, SK)
Szuggesztív előadásmód, felhőtlen jókedv és fergeteges muzsikálás jellemzi a zenekar teltházas koncertjeit. Az erőteljes megszólalás magával ragadja a figyelmet, a cizellált karakter-játékok pedig különleges élményben részesítik a legigényesebb rajongót is.
A Mississippi Grave Diggers a tradicionális fekete ritmusok, a roma swing, a bebop, a folk blues és a fiatalos groove-ok ötvözésével hamisítatlan jazz és világzenei fűszerezést ad a kortárs blues világának.

Boogie and the Someday Baby
A 20-as, 30-as évek Amerikájának déli "blues-mezőiről" érkező dallamokat ("Deep Shouth") "oda nem illő elemekkel": hip-hoppal, funkkal, breakbeattel ötvözi a zenekar.


Bottleneck John és zenekarainak felvételei
2009-10-06 | kritika


A svéd származású blues énekes, bottleneck gitáros és dalszerző Johan Eliasson, művésznevén Bottleneck John hosszú zenei pályafutása során különböző zenekarokban játszott. Kezdetben elektromos, blues-rockot játszó bandákban zenélt, majd az idő múlásával beköszöntött az akusztikus zene iránti szerelem. Jelenleg e stílust szólóban, duóban és zenekarral is játssza.
A Bottleneck John’s Delta Trio által készített First Takes.. című CD-n hallható zene stílusa leginkább régimódi slide gitáros delta, country blues és spirituálék keverékeként írható le, melyet számos koncert és show alkalmával hallhatott a közönség Skandinávia és Európa-szerte. Zenéjük szíve-lelke a rezonátoros gitár, amelyhez a fellépések során washboard, harmonika, hegedű, mandolin, kazoo és az „aranykor” más tipikus hangszerei is társulnak, ezzel csodálatos hangzást létrehozva - ahogy ezt a tavaly megjelent lemezük esetében is tapasztalhatjuk. A repertoár többek között Robert Johnson, Son House, Eric Bibb, Muddy Waters és Little Walter szerzeményeiből épül fel, de hallhatunk két tradicionális dalt is (Didn’t My Lord Deliver Daniel, I Want Jesus To Walk With Me).

 
 

A BJ & The Hound Dogs, Johan Hound Dog Taylor, Lightnin' Hopkins, Howlin' Wolf és a többi hasonló stílusú zenész által ihletett elektromos csapata, melyben a basszusgitár adta alapritmust, az ösztönzőbb iramot diktáló ritmusgitáros taktusára cserélték, így a Howlin’ The Blues című lemezen található majd valamennyi tétel tempós, táncparkettre termett szerzemény. A zenekart a gitáros-énekes mellett Svenne Klingermyhr (gitár), Hasse Sjölander (dob) és Stafan Swén (szájharmonika) alkotja, két számban Mattias Nordovist Hammond B3 orgonán és zongorán játszik.
A felvételek mindkét anyag esetében a Sörehammar stúdióban, Svédországban kerültek rögzítésre. És hogy e két remek CD közül melyik került közelebb a szívemhez? Sajnos eldönteni ezt nem tudom...

Bottleneck John’s Delta Trio: First Takes..
Bottleneck Records, 2008

BJ & The Hound Dogs: Howlin’ The Blues
Bottleneck Records, 2009

hoati