Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Blues Buddha: I Like It A Lot
2010-10-24 | kritika


Tommy Dudley, alias Blues Buddha neve a bluesbarátok körében vélhetően idegenül cseng. Ez nem meglepő, hisz a szaksajtóban az énekessel csak a néhány hete megjelent lemeze kapcsán találkozhattunk.
A New York-i Tommy Dudley kb. tíz éve élete legnehezebb szakaszában döntött úgy, hogy a szabadidejét az éneklésnek szenteli. A zenéhez mindig is szenvedéllyel viszonyult, de abban az időben egyedül az éneklés tartotta benne a lelket, segítette mérsékelni fájdalmát. Kezdetben különféle zenei stílusokkal, rhythm & blueszal, soullal és rockkal próbálkozott, majd rátalált a bluesra.
2009 elején Scott Statonnal és Denny Leroux-val megismerkedve elkezdtek dalokat írni az aktuális projectje részére. Ezek rögzítésére a hangmérnök Larry Alexander (Bruce Springsteen, Janis Ian) stúdiójában a Blues Buddha Band tagjai mellett számtalan profi muzsikus (Gil Paris, Jeff Ganz, Alan Childs, Nicole Hart, stb.) közreműködésével került sor.
Az eredmény egy lendületes, táncba hívogató, a blues, a soul és a rock keverékét tartalmazó arányos megszólalású korong, Tommy Dudley erőteljes, meggyőző hangjával, mely egyesíti Wilson Pickett, Otis Redding, Eric Burdon és Tom Jones énekstílusát. Nincs is mit mondani többet, ez a CD úgy jó, ahogy van.

Stoopid Daddy Records, 2010

hoati


Joe Bonamassa ismét Budapesten
2010-10-21 | koncertajánló


Amerika egyik legtehetségesebb blues-rock gitárosa, Joe Bonamassa 2010. október 28-án újfent hazánkba látogat, és a Petőfi Csarnokban ad koncertet. Bonamassa játékát tökéletes technikai tudás, ízes, érzelmekkel teli játék jellemzi a jól kidolgozott saját és feldolgozás nótákban.

Joe Bonamassa 1977. május 8-án a New York állambeli Utica városában látta meg a napvilágot. Érdekesség, 66 évvel ezelőtt, ugyanezen a napon született Robert Johnson is. A kis Joe-nak nem volt idegen a zenei közeg, hisz édesapja hangszerüzletet vezetett és hatalmas lemezgyűjteménnyel rendelkezett. Az első gitárt négyévesen akasztotta a nyakába, hatévesen pedig hangról hangra megtanulta Jimi Hendrix Voodoo Child-ját. Alig 12 évesen már B.B. King előtt léphetett fel, vele később többször is együtt turnézott. Két év múlva a Bloodline nevű zenekarban játszott a jazz- és rock világ nagyjainak „csemetéivel”, Berry Oakley Jr.-ral, Waylon Kriegerrel és Erin Davis-szel.
Első saját lemeze 2000-ben A New Day Yesterday címmel jelent meg, olyan zenészek vendégszereplésével, mint Gregg Allman, Rick Derringer és Leslie West. Ezt 2002-ben a So It's Like That követte, mely sokkal rockosabbra sikerült, mint a bemutatkozó album. Az igazi sikert azonban a Blues Deluxe hozta meg a részére. A „Blues évében”, 2003-ban megjelent korongjával a Billboard blues slágerlistájának az élére került. A CD három saját szerzemény mellett feldolgozás nótákat tartalmaz B.B. Kingtől, John Lee Hookertől, Elmore James-től és Albert Collins-tól.
A 2005-ben kiadott hanganyaga, a Had To Cry Today az Album Of The Year címet kapta a világ egyik legismertebb blueszal foglalkozó internetes oldala, a BluesWax olvasóitól.
A soron következő You And Me című lemezével ismét a Billboard blues listájának az élén landolt. A 2006-ban piacra dobott album producere Kevin Shirley volt, akinek a segítségével erőteljes hangzást sikerült elérni. A bevált recept szerint saját és feldolgozás nóták kerültek rögzítésre, melyek közül kiemelkedik Jimmy Page és Robert Plant szerzeménye, a Tea For One. A dobos ki is lehetne más, mint a legendás Led Zeppelin korán elhunyt dobosának fia, Jason Bonham.
A Sloe Gin 38 hétig szerepelt a Billboard blues slágerlistájának Top 10-ében, míg a 2009 februárjában megjelent The Ballada Of Jon Henry az első helyre került. Még ebben az évben a londoni Royal Albert Hallban (ami a világ egyik legrangosabb koncerthelyszíne) teltházas koncertet adott, ahol a színpadon vendégként köszöntötte a legendás gitárost, Eric Claptont. A koncertről egy dupla DVD-ből álló kiadvány is készült (Live From The Royal Albert Hall).
Legújabb, tizedik szólóalbumát (Black Rock) 2010 márciusában rögzítették Görögországban, a Black Rock Studióban. A CD-n egy közös dal is hallható a blues királyával, B.B. Kinggel.
Világkörüli turnéjának egyik állomásaként, október 28-án a Petőfi Csarnokban láthatjuk és hallhatjuk újra a nagy blues-rock gitárost!

Diszkográfia:
A New Day Yesterday, 2000
A New Day Yesterday Live, 2002
So, It's Like That, 2002
Blues Deluxe, 2003
Had To Cry Today, 2004
You & Me, 2006
Sloe Gin, 2007
Shepherds Bush Empire, 2007
Live From Nowhere In Particular, 2008
The Ballada Of Jon Henry, 2009
Live From The Royal Albert Hall, 2010
Black Rock, 2010


Charlie Musselwhite: The Well
2010-10-19 | kritika


Mindig jó érzés, ha a nagy öregek új anyaggal rukkolnak elő. Azonban ami nekünk jó, az az alkotó számára bizony sok esetben gyötrelmekkel, szenvedéssel teli szembenézés. Mondom ezt azért, mert Charlie Musselwhite az új, The Well címet viselő albumán élete néhány fájdalmasabb momentumán keresztül kalauzol minket. Ezek az alkoholfüggőség és a szerettek elvesztése.
A herflis az idei lemezével visszatért ahhoz a chicagói Alligator Records-hoz, ahol a ’90-es évek elején már készített három sikeres albumot. A Rambler's Blues-zal indít a korong. Ez az egyik legjobb szám a CD-n hallhatók közül, melyben tankönyve illően egyesíti a chicagói és a memphis-i soundot. A Dig The Pain és a The Well az alkoholfüggőségével ill. a gyógyuláshoz vezető úttal foglalkozik. A Sad And Beautiful World édesanyja 2005-ben történt haláláról szól. A dal majdnem olyan, mint egy levél, amit neki írt. Ebben Mavis Staples-szel duettezik, s bár ez nem egy párbeszéd anya és fiú között, az énekesnő meleg vokálja mégis felidézi a szülő jelenlétét, ami szívbemarkolóvá teszi ezt. A személyes jelleg folytatódik a Cook County Blues-ban is, itt egy történetet mesél el viccesen. Zárásként a Sorcerer’s Dream szólal meg. Ennél a nótánál olyan érzés keríti a hatalmába a hallgatót, hogy egy meghitt baráttal egy ismerős utat járt be, s olyan dolgokat látott, mint azelőtt soha.
A The Well koronggal Musselwhite a legszemélyesebb, önéletrajzi momentumokat tartalmazó albumát készítette el. Szép, szomorú, leleplező részleteket tudhatunk meg a harmonikás színes életéből. A szerzemények egyszerűek, ízlésesen hangszereltek, a megszólalás azonban különbözik attól, mint ami az előző két lemezén hallható.
Ha létezik zenén keresztül megváltás, akkor úgy gondolom Charlie Musselwhite megtisztulva lépett elénk.

Alligator Records, 2010

hcs


Jay Gaunt: Harmonicopia
2010-10-17 | kritika


Jay Gaunt-ot tizenkét éves korában kerítette hatalmába a szájharmonika iránti rajongás. Jon Paris és Dennis Gruenling mellett számtalan tanára volt, akiktől rengeteget tanulhatott. Rendkívüli tehetségének köszönhetően hamar felfigyeltek rá, s nevét a fiatal szájharmonikás generáció legmeghatározóbb alakjai között emlegetik.
Játékát kimagasló technikai tudás jellemzi, ami megengedi számára, hogy gyakorlatilag azt játsszon, amit csak akar. Bár legközelebb a blues áll hozzá, mégis bármilyen stílusban feltalálja magát, legyen szó jazz-ről, rockról, vagy akár popról. Ez a nemrégiben megjelent, a találó Harmonicopia nevet viselő korongja repertoárjának kiválasztásában is tükröződik. A lemezre került felvételek közt megtalálhatjuk többekkel egyetemben Gregg Allman, Bobby Charles, Muddy Waters, Peter Green kompozícióit, melyek közül hét instrumentális, a fennmaradóak pedig a memphis-i Victor Wainwright énekével kerültek rögzítésre.
Véleményem szerint a Louisiana Blues az album legjobb nótája, de nagyon közel került a szívemhez a Why People Like That? Josh Roberts (Reba Russell Band) lenyűgöző slide gitár játékával, és az 1580-ban született angol szerelmes dal, a Greensleeves újraértelmezése.
A még mindig csak tinikorú herflisnek sikerült megugrania a két évvel ezelőtt a Blown Away-jel kellően magasra tett lécet. Teljes biztonsággal ki merem jelenteni, hogy a Harmonicopia elsőrangú és minden elemében eltalált anyag.

JBG Music, 2010

hoati


Bob Corritore And Friends: Harmonica Blues
2010-10-14 | kritika


Aligha ünnepelhetné szebben zenei pályája kezdetének 40 éves jubileumát Bob Corritore, mint egy új lemezzel. Tovább emeli a hanghordozó fényét az a tény, hogy az amerikai szájharmonikásnak ritkán jelenik meg saját neve alatt korongja.
Bob Corritore zenei karrierjét szülővárosában, Chicagóban kezdte, de névjegyét igazán Phoenix-be költözve tette le. Eddigi pályafutása során világsztárok sokaságával játszott együtt, amire ékes bizonyíték a Harmonica Blues címmel megjelent, az 1989 és 2009 között Corritore vendégszereplésével készült felvételekből összeállított figyelemreméltó válogatás.
A lemez összképe a számtalan, többnyire tradicionális bluest játszó zenésznek, formációnak (Koko Taylor, Lousiana Red, Nappy Brown, Robert Lockwood jr., Eddy Clearwater, Henry Gray, Carol Fran, stb.) köszönhetően meglehetősen színesre sikeredett. A számok közt éppúgy találhatunk népszerű szerzeményeket (That’s All Right, Big Fat Mama, Bumble Bee), mint alig ismert, de nem kevésbé értékes, élvezetes darabokat (1815 West Roosevelt, Sundown San Diego, Things Have Changed).
A klasszis szájharmonikás a hagyományos chicagói soundot képviseli játékával, és tökéletesen ráérzett arra, hogy mire van szükség: nem „fújja” szét a dalokat, csak annyira kerül a reflektorfénybe, amennyire muszáj.
A folyamatosan jobbnál jobb hanganyagokat megjelentető lemezkiadó közelmúltban piacra dobott kiadványa maradandó élményt nyújt mindenki számára.

Delta Groove Productions, 2010

hoati


Dalszövegek a Tenderfoot Blues Unit-tól
2010-10-12 | névjegy


A 2005 augusztusában alakult Tenderfoot Blues Unit tagjai fiatalos energiával, de korukat meghazudtoló virtuozitással és lendülettel népszerűsítik a nagy múltra visszatekintő műfajt.
A hallgatóság lelkes visszajelzései mellett - a 2007-es Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségszavazása alapján a Tenderfoot a harmadik helyezést érte el - a szakmabelieket sem hagyta hidegen a fáradozásuk: a 2008-as Fringe Fesztiválon a zsűri Fringe-díjban részesítette a zenekart, a 2009-es Fringe+-on pedig Szakmai díjjal jutalmazták a teljesítményüket.
Az elkövetkező időben a zenekar énekesének, Megyeri Dánielnek a dalszövegei lesznek olvashatók oldalunkon. A sort a banda bemutatkozó kislemezének címadó dalával kezdjük.

Cruel Cradle Blues

On the night, when I saw the light
I knew well, that I’ll have the right
To get what I want, I had one thing to choose
Long ago I had the Cruel Cradle Blues

Got myself no milk, I was raised on some brandy
That’s why I’m now such a big fat dandy
Larger than life, but much smaller than my wife
She uses her rolling-pin, while I prefer my knife
(Nice and slow)

Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be
Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be

If I had my way, I’d pick another path
To get as far as I could from the Valley of Death
Cruel Cradle Blues, the jail of my youth
Got hold on me with its huge bloody tooth
(Huge and bloody)

Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be
Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be


Ana Popovic: An Evening At Trasimeno Lake.
2010-10-10 | kritika


A szerb származású Ana Popovic-nak sikerült elérnie azt, ami az európai blues zenészek közül keveseknek adatik meg: meghódítani a nehezen bevehető amerikai piacot. Hosszú utat kellett bejárnia azonban a gitáros-énekesnőnek, míg ezt sikerült elérnie, ezért álljanak itt pályafutásának főbb momentumai.
Ana Popovic blueskedvelő édesapja révén ismerkedett meg a stílussal. 19 évesen alapította meg az első zenekarát Hush néven, mely formáció lemezét Hometown címmel 1998-ban adták ki. Még ebben az évben beiratkozott az Utrechti Egyetem grafikus designer szakára, amit egy év múlva a zenélés végett abbahagyott.
A 2001-ben megjelent bemutatkozó szólólemezét (Hush) követően felgyorsultak az események körülötte: részt vett a Jimi Hendrix Tribute Tour koncertsorozaton, első európai blues zenészként a Best New Artist Debut címre jelölték a W.C. Handy Award díjátadón, játszott a „The King Of Soul” címmel illetett Solomon Burke európai turnéján, de számtalan turnét bonyolított le az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. 2006-ban a Ruf Records-ot elhagyva kiadót váltott, az azóta megjelent CD-it (Still Making History, Blind For Love) már az Eclecto Groove Records gondozza.
Legutolsó anyaga egy DVD, melyen az olaszországi Castiglione del Lago városában a Blind For Love lemezbemutató turné keretén belül adott fellépése található. A több mint két órás estet 5000 fős lelkes közönség tekintette meg a város 13. századi, a Trasimeno-tóra kilátást biztosító kastélyának udvarában. A felvételekhez használt hat kamerának egy végtelenül jó hangulatú, energikus koncertet sikerült rögzíteni, ahol a rendkívül dekoratív, mondhatni dögös Ana hozta a tőle megszokott kimagasló formáját, csakúgy, mint a héttagú nemzetközi kísérőzenekar, amiből mindenki beleadott apait-anyait a muzsikálásba.
Egy ilyen kaliberű fellépést a legjobb élőben nézni, hiszen a TV képernyője előtt ülve csak belesajdul az ember szíve, hogy neki csak a DVD jutott.

ArtisteXclusive, 2010

hoati


John Lee Hooker Jr.: Live In Istambul Turkey
2010-10-08 | kritika


Mit tehet az a fiatal, akinek az édesapja a blues történetének egyik legjelentősebb személyisége? A válasz egyszerű: atyja nyomdokain haladva a zenei karriert választja. Így tett a legendás John Lee Hooker gyermekei közül John Lee és Zakiya is.
Az ifjabb John Lee Hooker már nyolc évesen eldöntötte, hogy muzsikus szeretne lenni. Meg sem próbálta azonban utánozni apját, hisz tudta, hogy az lehetetlen feladat, inkább létrehozta saját stílusát. Ennek megfelelően időnként rappes, hip-hoppos ének, soul és funky beütésű modern blues muzsika hallható a 2004 óta megjelenő stúdióalbumain, melyek közül a Cold As Ice és az All Odds Against Me Grammy jelölést kapott.
John Lee Hooker Jr. idén tavasszal negyedik lemezével rukkolt elő, mely matéria az európai turnéja isztambuli állomásának forró intenzitású koncertfelvételét tartalmazza. Az Efes Pilsen Blues Festival-on rögzített fellépése átfogó képet nyújt előző anyagainak repertoárjából. Mindemellett a CD-re került még három új, stúdióban feljátszott nóta, valamint egy animációs videó - a fekete-fehér Extramaterial Affair című rajzfilmben az énekes szuperhősként tűnik fel.
„A vér nem válik vízzé” - szól a jól ismert közmondás, ami John Lee Hooker Jr. esetében is igaz, aki stúdió albumai után egy olyan koncertlemezt készített, melyet hallva büszkeség töltené el édesapját is.

Steppin’ Stone Records / Jazzhaus Records, 2010

hoati


Megjelent a Blúz tér 10 első albuma
2010-10-05 | hír


A budapesti Blúz tér 10 zenekar a napokban adta ki első albumát Jókedv blues címmel. A szerzői kiadásban megjelent CD-n 13 saját, magyar nyelvű szerzemény szerepel. Összességében a dalok, mint ahogyan azt az album címe is előrevetíti, az élet pozitív dolgairól mesélnek. Mindez blues-ban, swing-ben, némi jazz-ben, funky-ban, rockabilly-ben, és rock and roll-ban előadva.
A 2007 elején alapított együttes a zenekar töretlen fejlődése érdekében több tagcserén átesve nyerte el jelenlegi formáját:
Borbély Tamás – gitár, vokál
Hrecska Bálint – basszusgitár
Kertész Bence – billentyű
Kiss Dala Péter – szájharmonika, vokál
Németh Tamás – dob
Szabó József – ének

Az elmúlt három év alatt többek között olyan klubokban, illetve fesztiválokon léptek fel, mint a Gödör Klub (Budapest), Sziget Fesztivál (Budapest), Nemzetközi Gastroblues Fesztivál (Paks), Blues- és Jazz Fesztivál (Barcs), Felvidéki Blues Project Fesztivál (Komárno, Szlovákia), Szegedi Ifjúsági Napok, Művészetek Völgye (Kapolcs), Hetedhét Fesztivál (Kemence).
Az album közel egy órás hanganyagában olyan, az eddigi fellépőhelyeken közönségkedvenccé vált dalok is hallhatók, mint a Jókedv blues, a Sárga busz, az esem itsE, a Végtelen út, vagy éppen a Jó bőr. A koncertlátogatók elismerésében a zene és szöveg életigenlő, vidám hangvételén túl a dalok táncolhatósága is szerepet játszik.
A CD megvásárolható az együttes koncertjein, illetve a www.bluzter10.hu weblapon leadott megrendeléssel.


Pribojszki Mátyás Band: Boogie On The Ship
2010-10-02 | kritika


Az utóbbi időben több olyan fellépését is volt szerencsém látni a Pribojszki Mátyás Bandnek, ahol nem a megszokott bluesos közegben lépett fel. Az eredmény minden esetben elismerő taps, hogy mást ne mondjak, ünneplés volt. Mindebből már elsőre levonható a következtetés, hogy a csapat egy olyan jól felépített, közérthető, szórakoztató műsorral lép fel alkalomról-alkalomra, amely különböző rétegek megszólítására alkalmas.
A zenekar 2003-ban alakult, azzal a céllal, hogy a szájharmonika egy új, modernebb zenei közegben jelenjen meg, egy olyanban, ahol természetes módon keveredik a tradicionális blues, a funky, a dallamos jazz és a dinamikus groove. Többszöri tagcserék után alakult ki a mai felállás, amiben Pribojszki Mátyás énekel és szájharmonikázik, Kovács Erik billentyűs hangszereken játszik, Szász Ferenc gitározik, Kepes Róbert basszusgitározik és Molnár Dániel dobol.
Nem ez az első élő anyag, ami megjelent a zenekartól, hisz 2007-ben már kijöttek egy koncertfelvétellel, igaz akkor DVD-n. Az idők folyamán, a tagcseréknek köszönhetően a csapat stílusa kicsit erőteljesebb, rockosabb, hangosabb lett. A számok, a megszólalás a blues hagyományaira épülnek, a dalok könnyen befogadhatóak, élvezhetőek. A feldolgozás nótákhoz kreatívan nyúltak hozzá, a zenekar hangszerelési és stílusérzéke hibátlan. Az előadásmód kemény, friss, szenvedélyes, közbe-közbe virtuóz. A 100 %-ban elő lemez hűen tükrözi, ahogy feszültség, izzás, vibrálás születik az előadó és a hallgató között.
Az újonnan megjelent CD lemezbemutatója az eddigi talán legsikeresebb, leglátványosabb, legjobb hangulatú lemezbemutató volt, amire mintegy ezer érdeklődő ment el. Mindez bizonyítja, hogy ebben a túlbonyolított világban a közérhetőség, a minőség még megmozgatja az embereket.

Szerzői kiadás, 2010

hcs


Koncertek októberben
2010-09-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2010. október 22. – Budapest, Hunnia Bisztró

Blues B.R.Others Show
2010. október 22. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. október 29. – Békéscsaba, Csabai Kolbászfesztivál

Blues Floor
2010. október 01. – Mór, Móri Bornapok
2010. október 15. – Székesfehérvár, Petőfi Mozi & Music Club
2010. október 16. – Karcag, Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ

The BLUESBERRY Band
2010. október 08. – Veszprém, Club VIP

Bornemissza Ádám
2010. október 05. – Budapest, Bonyai Étterem

Colombre Band
2010. október 02. – Győr, Csillag EZ Presszó
2010. október 05. – Budapest, Gödör Klub

Deák Bill Blues Band
2010. október 02. – Budapest, Josefina Blues Bell
2010. október 09. – Siófok, Nemzetközi Tojásfesztivál
2010. október 16. – Kiskunfélegyháza, Rock-Tár
2010. október 22. – Ráckeve, Kaptár Söröző

Dr. Valter Blues Társasága
2010. október 07. – Debrecen, Újinkognitó

Fekete Jenő & Horváth Misi
2010. október 30. – Budapest, Szilvuplé

Hobo
2010. október 01. – Kiskunfélegyháza, Rock-Tár - Circus Hungaricus
2010. október 07. – Budakalász, Kós Károly Művelődési Központ – Adjatok a kutyáknak húst
2010. október 09. – Budapest, Ericson Stúdió – Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. október 11. – Budapest, Tivoli - Circus Hungaricus
2010. október 12. – Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. október 13. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. október 14. – Békéscsaba, Jókai Színház - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. október 31. - Budapest, Ericson Stúdió - Csavargók tízparancsolata

Ice Cream Blues Band
2010. október 08. – Budapest, Rozmaring Kertvendéglő

Jack Cannon Blues Band
2010. október 16. – Budapest, Pikler Söröző

   

Jambalaya
2010. október 09. – Budapest, Budavári Pálinka- és Kolbászfesztivál
2010. október 31. – Budapest, Gödör Klub

Living Blues Project
2010. október 01. - Budapest, Syma Csarnok - Hangfoglalás
2010. október 23. - Budapest, Tarajos Gőte Klub

Nemes Zoli & Horváth Misi
2010. október 13. – Budapest, Szimpla Kávézó
2010. október 27. - Budapest, Szimpla Kávézó

Ölveti Blues Band
2010. október 01. – Debrecen, Dózsa Nádor tér

Pribojszki Mátyás Band
2010. október 03. - Budapest, Syma Csarnok - Hangfoglalás
2010. október 14. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Rambling Blues Trió
2010. október 15. - Szeged, Milleniumi Kávéház

Rézangyal
2010. október 06. – Budapest, Rézmál Kávézó – Jimi Hendrix Pótfesztivál

Sonny & Big Fat Chubby
2010. október 28. – Budapest, Lámpás

Sonny & The Wild Cows
2010. október 09. - Baja
2010. október 30. – Békéscsaba

T. Rogers
2010. október 01. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 05. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 08. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 15. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 16. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 20. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 22. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. október 27. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. október 29. – Budapest, Fregatt Music Pub

Takáts Tamás Bues Band
2010. október 02. – Budapest, Jam Klub
2010. október 16. – Zalaegerszeg, Robinson Music Pub - Étterem

Tenderfoot Blues Unit
2010. október 14. - Budapest, Könyvtár Pinceklub
2010. október 22. - Budapest, Club 49
2010. október 29. - Budapest, Szilvuplé

Tengs Lengs
2010. október 29. - Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2010. október 01. – Budapest, Sark Presszó
2010. október 09. - Albertirsa
2010. október 22. – Budapest, Amigó Bár

Török Ádám és a Mini
2010. október 01. – Kőszeg, Irottkő Hotel
2010. október 02. – Szentendre, Parola Étterem
2010. október 29. – Békéscsaba, Csabai Kolbászfesztivál

Tűzkerék xT
2010. október 08. - Budapest, Csili Művelődési Központ - Club '68
2010. október 16. – Békéscsaba

Vadvirágok Blues Band
2010. október 09. – Budapest, Fészek Klub

VasZoli & Özséb
2010. október 22. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Village Lizards
2010. október 08. – Várpalota, BEERKa Klub

Összeállította: hcs


Összeáll az ős-Mini!
2010-09-27 | koncertajánló


A '60-as évek végén hozta létre az énekes-fuvolás Török Ádám a progresszív rockot, a bluest és a jazzt egyesítő Mini zenekart, de 9 évnek kellett eltelnie, mire 1978-ban megjelenhetett az első nagylemezük, a Vissza a városba. A magyar rockzene egyik meghatározó anyagának dalai (pl. Fekete gép, Vissza a városba, Körbe-körbe, ...) október és november folyamán az eredeti tagok előadásában lesznek hallhatóak. Az apropó: Balogh "Szivacs" Jenő hazalátogat néhány hétre Las Vegas-ból.
Az 1976 és 1979 között létezett négyes áll majd a színpadon, felidézve a talán legsikeresebb Mini-korszakot. Néhány órára visszatér a teltházas ifiparki-, tabáni- és bemrockparti hangulat. Németh Lojzi, Németh Karcsi, Balogh "Szivacs" Jenő és Török Ádám a XXI. századba varázsolja a legendás ’70-es évek rock hangulatát!

A lekötött koncertek:
Október 9. – Tatabánya, West Étterem
Október 14. - Pécel, Club 11
Október 15. - Székesfehérvár, ÖKH
Október 21. – Budapest, Gödör Klub
Október 28. – Budapest, Colombus Jazzhajó
November 6. – Miskolc, Gárdonyi Géza Művelődési Ház


Eden Brent: Ain’t Got No Troubles
2010-09-25 | kritika


A Mississippi állambeli Greenville-ben született Eden Brent a 80-as években Abie "Boogaloo" Ames-től kezdett zongorázni tanulni. A hagyományos tanár-diák viszonyt azonban hamar kölcsönös tisztelet és barátság váltotta fel, mely a boogie-woogie mester 2002-ben bekövetkezett haláláig kitartott. Kettejük kapcsolatát a Boogaloo And Eden: Sustaining The Sound című díjnyertes dokumentumfilm örökítette meg.
Eden Brentnek a tanítójától elsajátítottakat szólópályája során is sikerült kamatoztatnia. A 2008-ban megjelent, a Blues Music Awards díjátadón két trófeával jutalmazott Mississippi Number One című albumával sikerült kitűnnie a kortárs blues gyakran gitár központú felvételei közül. Ugyanezen mondható el az idén Pinetop Perkins Piano Player Of The Year díjat kapott énekes-zongoristanő szeptemberben megjelent CD-jéről is.
Az 1920-as évek hangulatát idéző lemez a New Orleans-i Piety Street stúdióban került rögzítésre. A produceri teendőket a kanadai gitáros, Colin Linden látta el, akinek tanácsára meghívták a város legendás muzsikusait, George Porter Jr.-t, Bryan Owings-t és Jon Cleary-t a felvételek elkészítéséhez. A stúdiómunkák egy hétig tartottak, mivel a dalok nagy része már kész volt – Eden Brent szerzeményei mellett a korongra került többek közt Tommy Polk Beyond My Broken Dreams című, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások ihlette száma.
A "Little Boogaloo" becenévvel illetett művésznő füstös, whisky áztatta, Bessie Smith-re emlékeztető hangja némi fülledt sexualitást sem nélkülöz, egyéni zongorastílusa és kifogástalan technikája pedig az első hangtól az utolsóig lebilincseli a hallgatót.
Az Ain’t Got No Troubles szinte tökéletes dalai a Piano blues szerelmeseinek a mennyországot jelenthetik.

Yellow Dog Records, 2010

hoati


Ifj. Katona Tamás három év után hazalátogat
2010-09-23 | koncertajánló


A pécsi származású ifj. Katona Tamás gitáros a 2000-es évek elején új színt hozott, és friss vért ömlesztett a hazai blues életbe. Sok emlékezetes koncertet idézhetünk fel, amelyeken korát meghazudtoló autentikus előadásmódjával, rendkívüli erőt sugárzó egyéniségével és példamutató szerénységével bűvölte el a jelenlévőket. Az intenzív munka eredménye a 2006-ban angol nyelven megjelent, saját dalokat tartalmazó Let Your Fingers Bleed című sikeres lemez, és az azt követő feledhetetlen, A38 Hajón tartott lemezbemutató koncert volt.
Az akkor még mindig csak 22 éves Tamás már több, jelentős nemzetközi helyszínen is megvillantotta tehetségét, többek közt az általa választott műfaj, a Texas blues őshazájában, Dallasban és Austinban, Európában pedig a finnországi Puistoblues vagy az olaszországi Pordenone blues fesztiválokon.
2007-ben aztán elhagyta Magyarországot és átköltözött Dallasba, az Egyesült Államokba. Az eltelt három év alatt gyökeret eresztett, jelenleg saját zenekarával, a Full Blasttal koncertezik.

Három év után először látogat haza, de - a rövid itthon töltött idő ellenére - több koncertet is ad. Tamás egyedül érkezik, zenésztársai a korábbi időszakból már jól ismert muzsikusok lesznek, mint például édesapja, id. Katona Tamás, vagy a „soul brother” Petendi Tamás.

   

2010. október 08-án Budapesten, a Csekovszky Árpád Művelődési Házban kerül megrendezésre az első koncert.

Közreműködnek:
Fekete Attila - basszusgitár
id. Katona Tamás - gitár
Mezőfi István - dob
Petendi Tamás - gitár

Előzenekarok:
Blues Revolver
Blues and Roll

Másnap a Nothin’ But The Blues Pub-ban a Katona - Petendi duó, azaz a Double Magic Tom ad (fél)akusztikus koncertet, míg ifj. Katona Tamás Pécsett 2010. október 22–én a lép fel.


Így látta a szervező – Sziget 2010 Blues Színpad
2010-09-21 | kritika


Elsőtől az utolsóig, az idő mint pillanat!

Az első napon a jam session adott kellő lökést az egyhetes blues őrületnek a Lord Bishop Rocks tolmácsolásában. A Blues Színpad előtt élvezkedő zsűri (rajongók) a mojo felkent püspökét megkülönböztetett figyelmével kísérte. Rögtön megragadta azt a füstös fonalat, amit Ariel helyett a Lord gurított feléje hosszú fekete ujjaival.  A Püspök a szakma egyik legavantgárdabb figurája: 180 kiló, 2-3 méter közötti a magassága. Paszományos aranyozott palástját egy űrbéli cilinder teszi teljessé.
A show varázslás eszközeként az abrakadabra helyett a profi angol blues dinamikáját használta. A Lord az általam látott eddigi legjobb zenekarával érkezett, nemzetközi tagokkal és magyar muzsikusokkal a fedélzeten. A műsor improvizatív szereplők kimeríthetetlen tárházát gyűjtötte magába, a közönségből merített ihletet és szereplőket: zenészeket és táncos lányokat egyaránt!
A lányok az erotikát, a Lord pedig az igét hirdette. Szövegeihez a világból tépte a témát. A ránk telepedett, életünket mérgező gazdasági rezsim tulajdonságáról, a ránk húzott érzelem és időgyilkos kényszerzubbonyról (életforma) énekelt. Szólt a szerelemről, és táncos nótákat is pörgetett a rongylábúaknak.
A közönség a tenyerén hordozta az óriás bébiként őrjöngő zenészt, aki árasztotta magából a szexualitást. A színpad előtt kitört a Sziget Love. Az energiától duzzadó lányok combjaik közé fogadták a Sziget pajzán ördögét. Kéjes sikolyok között, tekergőzve érezték a bluest!

A Blues Színpad fölötti mennybolt bársonyába beleégett a K&H Bank holdjának (gázos reklám léggömbjének) kékje. Ez volt a támogató jelenléte, akinek a szeme mindent lát.


  

A színpad előtti tér képe változatos volt: hol ülős – beszélgetős volt a buli, hol tombolós, pogós. A színpad népszerűsége egész héten töretlen volt. Ahogy eddig is, minden évben, a közönség már összefolyt az utca népével.
Koncepciónk szerint olyan zenék is meghívást kaptak idén a Blues Színpadra, melyek befolyásolták a blues kialakulásának történetét. Így lehetett, hogy a Firkin zenekar a maga ír punkjával - mely népi formájában nyomot hagyott a rhythm & bluesban is - a blueser közönség előtt koncertezett. A blues rajongó tömeg imádta a zenét és vidám esténk kerekedett.
A The Silver Shine psychobilly zenéje is telerakta a küzdőteret, bizonyítva, hogy a blues közönségétől ez a stílus sem áll annyira messze.
A klasszikusok hasítottak: a Blues Brothers-t vagy épp Jimi Hendrix-et idéző zenék, a chicagói muzsikát hozó Palermo Boogie Gang, valamint a bluest, rockot és funky-t játszó Hubert Tubbs - a Tower Of Power egykori énekese - kimagasló színvonalon szólaltak meg. A rockabilly napot a Sonny - Sophie páros uralta, és ahogy várható volt profi show-val jelent meg és sikert aratott a Mistery Gang is. A hazai blues hitelét az elit muzsikája biztosította Mohai Tamás, Szappanos György és Póka Egon képviseletében.
Hollandiát egy fiatal amszterdami gitáros, Gyo CC Kretz és zenekara hozta el hozzánk, rengeteg, a nézők közt helyet foglaló honfitársával együtt.
Kuriózumként az utolsó nap Európa egyik legjobb bandája, a Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers teremtett érzelmekkel és dinamikával átitatott teret, minőségi zenével és profi megszólalással. A koncert közepén felperdült a pódiumra egy 3 éves kissrác, Oláh Ábel, aki egész héten a színpad körül ólálkodott, leste a zenét, a fortélyokat és a mozgást. A maga módján, kis gitárjával végignyomta a koncertet, pillanatok alatt nagy feelinget és show-t teremtve! Megható pillanatokat éltünk át: egy ifjú zenész debütálásának lehettünk szemtanúi. A hitvallás, az út megtalálása és élvezete keveseknek adatik meg ily fiatalon. A közönség és a zenészek egyaránt átérezték a pillanat értékét, és a zenekar tiszteletbeli tagnak fogadta a fiatal titánt!
A blues, szilva a zene eleven kertjében, ami gyümölcsként és pálinkaként is nemesíti a testet - lelket egyaránt. A nemzetközi blues közönség érezte egymást. Kapcsolatok szövődtek, itt a jövőben már csak a nyelvi akadályokat kell áttörni.

Oláh Andor

A képeket Császár A. Márta készítette, akinek további fotói itt tekinthetők meg.


Albert Castiglia: Keep On
2010-09-19 | kritika


Kételyekkel telve ültem le Albert Castiglia új lemezének meghallgatásához. Kételkedve, hisz nem tudtam eldönteni, hogy valóban olyan jó zenész, mint az a kritikákban olvasható, vagy csak a sajtója ilyen erős. Briliáns, szuper hang, szuper dalok, karizmatikus előadásmód, megrázóan erős album egy virtuóztól, igazi bluesman, eredeti dallamok, mesteri slide munka – olvasható róla, s ha mindehhez hozzáveszem, hogy Junior Wells is felkérte, hogy szerepeljen a csapatában, akkor nyílván érthető az érdeklődésem.
Albert Castiglia 1969-ben New Yorkban született, 5 évesen szüleivel (édesanyja kubai-, édesapja olasz származású) Miamiba költöztek. 12 évesen kezdett el gitározni, s hamar rájött, hogy az érzelmeit legjobban a zenéje által tudja elmondani. 1990-ben csatlakozott a The Miami Blues Authority-hez, majd 1997-ben a Best Blues Guitarist címet szavazta meg számára a New Times Magazin. 2002-ben indította el szólókarrierjét a Burn lemezzel.
Az idén augusztusban megjelent Keep On címet viselő albuma immár a negyedik a sorban. A korongot, a csapatot alkotó trió (Albert Castiglia – ének, gitár, AJ Kelly - basszusgitár, Bob Amsel - dob), valamint a kísérőzenészek (Toby Walker – dobro, Bill Quinn - billentyűsök, Nicole Hart - ének, Emedin Rivera – ütőhangszerek, Sandy Mack - szájharmonika) jórészt élőben vették fel, így elképzelésünk lehet arról, hogyan is szólna ez a muzsika koncerten. A CD-n Castiglia öt saját szerzeménnyel szerepel, a többi Mack Rice, Bob Dylan, T-Bone Walker, Jack Fickel, Peter Green, Robert Nighthawk és John Lee Hooker szerzemény. Az album jammelős, spontán hangulatú, Castiglia dinamikus játéka érzelmekkel párosul, s kiválóan játszik elektromos-, akusztikus-, valamint slide gitáron is. Játéka eleven, felvillanyozza a hallgatót, mindemellett kerüli a sablonos megoldásokat. A korongon két akusztikus dal is szerepel a dobro géniusz Toby Walker által előadva.
A zenész ez idáig Dél-Florida színpadainak a kedvence volt, ezek után viszont kétség sem férhet hozzá, hogy a nemzetközi színtér is nyitva áll előtte.

Blues Leaf Records, 2010

hcs


Bullfrog Brown: Moon And Central
2010-09-17 | kritika


A két észt blues muzsikus, Alar Kriisa (ének) és Andres Roots (gitár) zenei együttműködése 2000-ben kezdődött. Közös zenekarukat, az Észtország legfontosabb export árucikkeként aposztrofált Bullfrog Brown-t a szájharmonikás Ullar Kart-tal kiegészülve 2003-ban hozták létre.
Az együttesnek megalakulását követően hamar sikerült felírnia nevét a blues zenei élet térképére. Felléptek Európa fontosabb fesztiváljain, de a punkos beütésű Delta blues muzsikát tartalmazó, folyamatosan megjelenő lemezeiket is kitüntető figyelem és komoly sikerek övezik. Dalaikat négy kontinens rádióadói játsszák, míg a 2008-ban megjelent Mother River Delta lemezüket a kanadai Blues Underground Network a Best European Release címmel illette.
Aktuális albumuk, az eredetileg EP-nek szánt Moon And Central néhány elektromos dal mellett akusztikusan előadott szerzeményeket tartalmaz. A slide gitáros Leave You Sleepin-t, a zenekar barátja, Dave Arcari előtt tisztelgő Years Past Midnight-ot és a szájharmonikás Steve Lury közreműködésével előadott Blues For Breakfast-ot hallva még a legkényesebb ízlésűek is csettinthetnek. A hanganyag értékét tovább növelik Andres Roots Bob Dylan stílusára emlékeztető dalszövegei – az 1995 óta keletkezettekből válogatva egy 40 oldalas könyvet mutattak be az idei Prima Vista Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon.
Összességében egy igazán profi, kiérlelt munkát tett le a trió az asztalra. Ha osztályozni kellene, akkor egyértelműen megérdemli az ötöst az észt fiúk utolsó CD-je.

KWAQ Records, 2009

hoati


Grady Champion Featuring Eddie Cotton Jr.: Back In Mississippi Live At The 930 Blues Cafe
2010-09-14 | kritika


Grady Champion első felvételei az ezredforduló környékén a Shanachie Records gondozásában jelentek meg. A fiatal énekes-szájharmonikás nevét a Payin' For My Sins és a 2 Days Short Of A Week című CD-knek, majd azok lemezbemutató turnéinak köszönhetően a jövő nagy reménységei, Shemekia Copeland és Shawn Pittman társaságában emlegették.
Olyan sikert azonban, amire szinte minden blues rajongó felkapta a fejét csak 2010 januárjában, a 26. International Blues Challenge-en részt véve ért el. Zenekarával a 110 nemzetközi induló közül „Band” kategóriában az első, míg szóló előadóként a „Solo/Duo” kategóriában Matt Andersen mögött a második helyet szerezte meg. Ennek eredményeként meghívást kapott jelentős fesztiválokra, valamint az Earwig Music ismét kiadta a 2007 nyarán a 930 Blues Cafe-ban adott koncertje felvételét.
A több mint hetvenpercnyi hosszúságú anyagon állandó zenekara, a Grady Champion Revue kíséri a gitáros Eddie Cotton Jr. közreműködésével. A meglehetősen sokszínű album talán legkiemelkedőbb nótái a funky-s, fantasztikus szájharmonika szólót tartalmazó 1-800-Blu-Love és a Jacktown Swiff rap énekes segítségével előadott Policeman Blues, a lágyabb, meghittebb hangulatra vágyóknak pedig a Blues On Christmas-t ajánlhatom.
Grady Champion a blues nagy reménysége! Ha következetesen továbbmegy az általa megkezdett úton, nem is olyan soká beírhatja nevét a bluestörténet aranykönyvébe.

GSM Music Group / Earwig Music, 2008 / 2010

hoati


Lemezzel jelentkezett a soproni Blues Floor
2010-09-12 | hír


Tucatnyi év kellett ahhoz, hogy a Blues Floor elkészítse első albumát. A blues-rockot játszó együttes 1998-ban alakult Sopronban, igazi garázsbandaként – a zene szeretete miatt hozták létre jó barátok. Saját szórakoztatásukra muzsikáltak, egy éven át még csak fel sem léptek.
Ám ezután rászánták magukat a koncertezésre, s egyre több embert hódítottak meg eleinte feldolgozásokból, később már saját dalokból is álló műsorukkal. Sopronban több ízben is telt ház előtt játszottak a Liszt Ferenc Konferencia Központban, budapesti, vidéki, sőt osztrák klubok rendszeres fellépői.
Nem telt tehát eseménytelenül a tizenkét év, most azonban itt van a Blues Floor régóta várt első albuma, a Még egyszer újra. Tíz magyar nyelvű, saját dalt rögzített a Soundmaster stúdióban az egymást igazán érző ritmusszekció, azaz Rajkai József (basszusgitár) és Szolcsányi Szabolcs (dob), valamint a két kiváló szólista, Sásdi Tamás (gitár) és Horváth Gabi (ének). Méghozzá a bevett szokásoktól eltérően együtt játszva, hogy igazán élő muzsikát adhassanak a hallgatóknak. „Talán kellett is ez a tizenkét év ahhoz, hogy igazán jó legyen a lemezünk” – mondják a zenészek. „S most végre be tudunk lépni az ajtón, amelynek eddig csak a küszöbén toporogtunk. Amatőr zenekar vagyunk, ez tény – de nagyon reméljük, hogy a szó csak arra vonatkozik, hogy nem a zenéből élünk: a produkciónkra viszont nem.”


Alvin Lee az I. Budapest Blues Legends Fesztiválon
2010-09-11 | beszélgetések


Blues legenda a láthatáron! Alvin Lee, a Ten Years After alapítója és egykori szólógitárosa 2010. szeptember 25-én, Budapesten a Petőfi Csarnokban koncertezik. A 60-as, 70-es évek egyik legizgalmasabb gitáros egyénisége, a Jimi Hendrix, Eric Clapton, Peter Green, Rory Gallagher alkotta nagy gitáros-nemzedék kitűnő képviselője utoljára 2005-ben járt hazánkban.

Idén a hagyományőrző szándékkal megrendezésre kerülő I. Budapest Blues Legends Fesztivál sztárvendégeként köszönthetjük fővárosunkban a lánglelkű gitárost, aki negyvenévnyi koncertezéssel, és több mint húsz lemezmegjelenéssel a háta mögött méltán érdemel előkelő helyet a zenei legendák között. Szólóalbumain olyan hírességekkel közös felvételek találhatók, mint Jerry Lee Lewis, Jon Lord, Scotty Moore vagy D.J. Fontana. George Harrisonnal közös dalát, a The Bluest Blues-t sokan a valaha rögzített legtökéletesebb bluesnak tartják.
A mindig újító szellemben dolgozó Lee korát meghazudtoló kirobbanó formában készül a magyar közönség elé állni, hogy virtuóz gitárjátékba ágyazva ajándékozzon meg minket több mint 40 évnyi bluesban és rock and rollban gyökerező életérzéssel. Az est folyamán egy feltörekvő, a progresszív blues-rock rajongói körben már jól ismert első lemezes zenekar, a Bőrgyári Capriccio vezeti fel a rendezvényt. A hazai és az európai fesztiválok sztárzenekara, a Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers pedig a rá jellemző örömzenével pörgeti fel a hangulatot Alvin Lee előtt.

A Jamboree Produkciós Iroda által készített interjúból sok érdekességet megtudhatunk a "Nyugat leggyorsabb kezű gitárosa" címmel illetett zenészről.

Szakértők szerint a woodstocki Fesztivál legnagyobb eseménye a Ten Years After fellépése volt. Hogy látod ezt négy évtized távolságból? Milyen élmény volt?
Woodstock különleges volt az emberek miatt. Teljesen más időket éltünk. A 60-as évek életérzése, a remények, várakozások és a fiatalok tenni akarása itatott át mindent. Egységbe kovácsolt minket a közös cél, a háború és a fennálló rendszer ellen való fellépés. Mindez nem állt a zene útjában, sőt. A dolgok jobbra fordultak, de ahogy telt az idő és lankadt a figyelmünk, minden visszafordult önmagába.

A hatvanas-hetvenes évek fordulója a nagy gitáros nemzedék ideje volt. Ki/kik azok az egyéniségek, akik a legnagyobb hatással voltak rád kortársaid közül?
Minden zenésztársamat nagyra értékelem, de akik a legnagyobb hatással voltak rám, azok az ötvenes évek nagy előadói, úgy mint Scotty Moore, Chuck Berry és Franny Beecher. Korábbról jazz gitárosok, mint Charlie Christian, Barney Kessel és Wes Montgomery. Bluesban Freddie, B.B. és Albert King városi hangzását részesítettem előnyben, de igazi szenvedélyem Big Bill Broonzy, Lonnie Johnson és John Lee Hooker country blues zenéje volt. Ezek a hatások forrtak egybe, majd hoztak létre valami nagyon érdekeset és izgalmasat, mikor elkapott a rock & roll.

Mit gondolsz a tiédet követő generációról?
Kiváló zenészek vannak feltörőben, csak az a kérdés, hogy képesek-e megőrizni egyediségüket ebben az X-Faktor és Big Brother uralta világban. Nehéz lehet manapság valóban megismerni a zenét, és megtanulni hangszeren játszani, miközben videojátékok és a modern világ hi-tech eszközei árasztják el a fiatalok életét. Amikor én zenélni kezdtem, még televíziónk sem volt, és ennek nagyon örülök. Nem hiszem, hogy napi négy órát gyakoroltam volna, ha van otthon Playstation.

Hallasz manapság eredeti dalokat, vagy a te generációd már letett mindent az asztalra?
Még közel sem valósítottunk meg mindent, a mai napig is csináljuk... De komolyra fordítva a szót, természetesen rengeteg eredeti és kiváló zene születik ma is. Én személy szerint hiszek abban, hogy valami nagyszerű dolog van kialakulóban. Át kell törnie rengeteg szeméten, hogy felszínre kerüljön, de ott van valahol és közeledik.

Mi volt az oka a Ten Years Aftertől való elválásnak?
Túlhajtottság és a túl sok pénz. Nyolc évig játszottunk együtt, ami sok időnek számít. A nagy arénák és stadionok azonban kivették a húzást a zenekarból, és így számomra megszűnt a zenélés öröme. A kreativitásom szenvedte meg a rengeteg turnét. Az ezzel együtt járó felelősség és az életforma pedig egyszerűen gyilkolt engem. Ebből ki kellett szállnom.

Hogy lehet, hogy a zenekar tartotta meg az eredeti nevet?
Amikor felfedeztem, hogy az eredeti nevet használják, megkértem Őket, hogy változtassanak, mivel ez összezavarhatja az embereket, akik így az eredeti felállást várnák. Ők megtagadták ezt a kérésemet. Mivel jobb dolgom is volt annál, hogy éveket töltsek pereskedéssel, hagytam, hogy menjen minden a maga útján.

A szóló lemezeid közül melyik a legemlékezetesebb számodra?
Az On The Road To Freedom, mivel az volt az első szóló kalandom. A szabadságot jelentette ahhoz a pénzgyári munkához képest, amiben korábban találtam magam. Szabadon alkothattam, és új zenészeket ismerhettem meg, ami mindig inspiráló élmény.

A legutolsó 2007-ben felvett Saguitar című albumod 14 új dalt tartalmaz. Ezekből is fogunk hallani a budapesti koncerten?
Általában az elmúlt 44 évben játszott kedvenceimet szoktam előadni, melyek jól hangszerelhetőek trióra, és amelyekben mindig ott a lehetőség, hogy a szóló részek tovább fejlődjenek. Ezek a legfontosabbak számomra, hiszen sohasem játszom el kétszer ugyanúgy egyetlen szólómat sem. Ez az, ami a legnagyobb örömöt és kihívást jelenti a játék során.

Hogyan kategorizálnád magad? Blues, rock vagy rock and roll gitárosként?
Azt mondanám, hogy mindegyik vagyok egyszerre, de talán a blues-rock áll hozzám a legközelebb. Az emberek szeretik a zenészeket berakni egy “dobozba”, bár ezt ők maguk nem szokták megtenni.

Most is a kedvenc vörös Gibson ES-335 gitároddal érkezel? Mi a története ennek a szerelemnek?
Igen, mindig ezen a típuson játszom, azóta ez a kedvencem, hogy először láttam rajta Freddie Kinget játszani. Természetesen nem az eredeti, egykor Woodstockban használt gitárt hozom, hiszen az már nagyon régi és törékeny, pótolhatatlan darab.

A koncerted az I. Budapest Blues Legends Fesztivál keretén belül kerül megrendezésre. Milyen érzés, hogy élő legendaként tartanak számon?
Jobb élő, mint halott legendának lenni...

Üzennél valamit a fiatal magyar zenészeknek?
Csak menjetek egyenesen az orrotok után és játszatok a fületek szerint. Szálljatok le a Playstationről!