Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




"... jó úton járunk."
2008-04-08 | beszélgetések


A Blúz tér 10 nevű zenekar egy új formáció a hazai blues életben. Az első fellépésüket múlt hét szombaton tartották, de a koncert dátumaikat megtekintve láthatjuk, hogy már most jópár jelentős fesztivál meghívottjai. Következőnek 2008. április 14-én a budapesti Gödör Klubban láthatjuk, hallhatjuk a zenekart. Most ismerkedjünk meg velük.

Pampalini: A zenekart 2007. elején Kiss Dala Péterrel alapítottad. Miért éppen Blúz tér 10 lett a zenekar neve?
Szabó Joe: Három éves lehettem, amikor dédapám a halálos ágyához intett és a következőt mondta:
Fiam, eljön majd a nap, amikor megismerkedsz egy Kiss Dala Péter nevű emberrel… - itt felsóhajtott - …fogadd meg szavam, és abban az esetben, ha zenekart alapítanátok ezzel a sráccal, a banda neve legyen Blúz tér 10!
Drámai pillanat volt. :)

Igazság szerint, a nem túl hosszúra nyúló névkeresés során arra a következtetésre jutottunk, hogy a Blues Man’s S., a Bluesogány és az ezekhez hasonló, infantilis nevek kimondottan rosszul hangzanak, illetve néhány további névötlet is impotensnek bizonyult... Maradtunk tehát a magánhangzók miatt frappáns, mégis szójátékos Blúz tér 10-nél. Remélhetőleg ez a fajta játékosság dalainkban is megmutatkozik.
Nem mellékes az sem, hogy nem csupán a blues-t szeretjük (mint zenei stílust), hanem a blúzt is (mint a női felsőtestről szükség esetén villámgyorsan eltávolítandó ruhadarabot). :)

P.: Jelenleg kik még a társaid a zenekarban, Őket ismerhetjük-e más formációkból?
Sz.J.: Kiss Dala Peti neve, hazai szájharmonikás körökben nem ismeretlen. Véleményem szerint, hangszeres tudása és játéka alapján a magyar herflisek elitjéhez tartozik. Siheder korában a Tengs Lengs-szel lépett fel, később a Bölények-, valamint a Nonszensz zenekarok tagja volt.

Ludvig Rezső a csapat billentyűse. Volt profi zenész, jazz-man. Korábban a Rock Színházban, majd több tengerjáró hajó zenekarában is játszott. Több mint tizenhét éve a Siesta jazz-rock zenekar tagja, illetve folyamatos meghívott vendége nívósabb éttermek jazz-trióinak, kisebb jazz-zenekarainak.

Bereczky Norbi a gitárosunk. Tizenöt évig a Bolero zenekarban pengette a húrokat. Őt egy Abszolút Hallás Blues Band koncerten láttam, illetve hallottam először játszani. Néhány hét múlva meghívtuk a zenekarba. Nem utolsósorban jó hangja is van a srácnak.

Tamás Viktor csapatunk basszusgitárosa. A Zapruder együttesben zenélt legutóbb, illetve korábban megfordult alternatív- és blues formációkban is. A csapat többi tagjához hasonlóan rangosabb hazai fesztiválok fellépője is volt.

Horváth Gyuri a dobosunk. Szintén zenész! Pontosabban – Rezsőhöz hasonlóan – tanult zenész. Ő is sokáig a muzsikálásból élt. Sokszoros beugró Takáts Tamáséknál, valamint nála is be szokott futni egy-egy vendégjátékra-, stúdiófelvételre vonatkozó külsős felkérés.

Magamról csak röviden: a banda énekese és dalszövegírója vagyok, az elmúlt nyolc évben a Paradoxon rock-zenekarban, valamint a Kalózbanda blues-rock együttesben tevékenykedtem.

P.: Milyen stílust képviseltek? Folytatjátok-e a magyar nyelvű, saját számok írását, vagy csak feldolgozás számokat fogtok játszani?
Sz.J.: Talán furcsa lesz, amit most mondok (írok), de összességében pozitív blues-t játszunk. Annak is a finomabb, dallamosabb válfaját. A repertoárunkban persze több stílus is megjelenik.

Stílusválasztás tekintetében elsősorban Gary Primich zenéi voltak ránk nagy hatással. A sajnos nemrégiben elhunyt amerikai szájharmonika-mester zenéinek többségét hihetetlenül nagy életszeretet járja át. Az azokból áradó pozitív energiák egyre csak töltik, és töltik a hallgatót. Csodálatos manus volt Mr. Primich(!), mindenkinek csak ajánlani tudom az eredeti, szerzői felvételeket.

A jelenlegi, kb. 120-140 percnyi repertoárunkban mindössze 5-6 feldolgozás szerepel. Azok is olyan magyar szövegeket kaptak, amelyek – nélkülözve mindennemű fordítást – hangulatilag passzolnak az adott zeneszámokhoz. Mint ahogyan ezidáig is ezt tartottuk szem előtt, a jövőben is a saját dalok írását fogjuk folytatni. Kell az alkotás öröme, ötletből pedig szerencsére nincs hiány.

P.: Az első fellépésetekre április 5-én a Telihold Blues Vendéglőben került sor. Hogyan sikerült a koncert, milyen a csapat fogadtatása?
Sz.J.: A koncert megnyitójára előzetesen Nemes Nagy Péter bluesprofesszort(!) kértem fel, aki ugyanezen a napon a Budapest Blues Fesztiválon is közreműködött a műsorfolyam lebonyolításában. Péter örömmel vette az invitálást, ám az elmúlt hét során sajnos kapott egy makacsnak bizonyuló betegséget, amely miatt végül nem tudta vállalni, hogy este nyolc óra körül, ha csak rövid időre is, de átugorjon hozzánk a PeCsás rendezvényről. Ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.

De térjünk vissza a fellépéshez: telt házunk volt. Annyian jöttek el az első koncertünkre, hogy még az asztalok közötti közlekedőtér is megtelt. Gyakorlatilag mozdulni is alig lehetett. A koncertlátogatók és a zenekar közös örömére, pezsgő hangulatú, pörgős buli kerekedett a szombat estéből. Remekül éreztük magunkat, ennél jobb kezdést aligha kívánhattunk volna.

Van itt azért egy fontos, nem elhanyagolandó tényező is: az első koncerteket rendszerint a zenekar barátai, ismerősei látogatják. Így történt ez most, a mi esetünkben is. Természetesen mindenki véleménye rendkívül fontos számunkra, de az alapelfogultságot teljességgel nélkülöző visszajelzések majd csak ezután, az előttünk álló fellépések során várhatóak. Ezek lesznek zenéink objektívebb fokmérői.

Persze a szombat esti zsongást követő, mosolyokkal és csillogó szemekkel kísért gratulációk mellett a fesztiválokra szétküldött zenei anyagok alapján is érkeztek már pozitív visszajelzések. Ezek, valamint az eddig befutott meghívások is azt jelzik, hogy jó úton járunk.

P.: A jövőre nézve, milyen terveitek vannak?
Sz.J.: Hajtjuk a koncertidőpontokat, ahová meghívást kapunk, örömmel visszük zenéinket, tisztességgel nyomjuk a próbákat, folyamatosan bővítjük a repertoárt, és valamikor év vége felé várhatóan stúdióba vonulunk egy jó minőségű demóanyag felvételére.

Néhány, a zenekarunk honlapjáról (www.bluzter10.hu) átmentett gondolattal szeretném zárni soraimat:
Az együttes célja, hogy lehetőség szerint minél több fellépéssel szórakoztassa a zeneszerető közönséget, illetve olyan embereket is a blues irányába vonzzon, akik eddig nem voltak elkötelezett hívei eme csodás műfajnak.

Mindenkit jó szívvel várunk fellépéseinkre(!).

Köszönöm a ’beszélgetést’. Bluesbaráti üdvözlettel: Szabó Joe

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Watermelon Slim & The Workers: The Wheel Man
2008-04-03 | kritika


Könnyű dolga van a kritikusnak Watermelon Slim & The Workers The Wheel Man című albuma kapcsán, hisz ez az az album (és zenekar), amit 6 díjra jelöltek a 2007-es Blues Music Awards-on (Album of the Year, Band of the Year, Contemporary Blues Album of the Year, B.B. King Entertainer of the Year, Contemporary Blues Male Artist of the Year, Song of the Year).
Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük csak ki ez az úriember, aki jól felismerhető stílussal és egyedi hanggal rendelkezik.
Watermelon Slim (eredeti neve: Bill Homans) Bostonban született, de North Carolina-ban nevelkedett.
Gyerekkorában kórusokban énekelt, a ’70-es években tűnt fel a színen, mint háború ellenes aktivista. Vietnami veteránként egy LP-t készített a háborúról, ami 1973-ban jelent meg Merry Airbrakes címmel.
Olyan emberekkel barátkozott ebben az időben, mint Barbara Dane, Henry „Sunflower” Vestine a Canned Heat-ből, vagy a szájharmonikás „Earring George” Mayweather.
1986-ban lediplomázott történelemből, majd újságírói diplomát is szerzett Oregon egyetemében. 2000-ben mester diplomát kapott, így minden nagyképűség nélkül állíthatja magáról, hogy Ő a legműveltebb bluesman a világon.
Az évek folyamán volt teherautó-vezető, targonca kezelő, tűzifa eladó és ügynök is.
2002-ben szívproblémái voltak, az ezredforduló elején kilépett a fuvarosi állásából, a Workers vezetője lett, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen 2005-ben jelölték a Best New Artist Debut címre a W.C. Handy szavazáson. A következő években sem maradtak el a szakmai elismerések, elég, ha csak a Watermelon Slim and the Workers című, a NorthernBlues Music-nál 2006–ban megjelent albumának a sikerére gondolunk.
Igazságtalan lennék azonban, ha nem mutatnám be a társait, a The Workers-t. A doboknál Michael Newberry ül, aki a legendás Fortune Tellers-ben zenélt, de muzsikált Bo Diddley-vel, Bob Margolin-nal, Carey Bell-el, Hubert Sumlin-nal és Robert Lockwood Jr.-ral is. Ronnie McMullen Jr. a csapat gitárosa 15 évesen kezdett el zenélni, a mentora Norman Atherton volt. „Norman az én édesapám volt” - mondja, gitározni tanította és beoltotta a blues szeretete iránt. 2002-ben bemutatta Sweet Brenda-nak, s Ronnie 4 évig zenélt a csapatában. Tagja volt a Scott Keeton Band-nek is és az idők folyamán olyan emberekkel játszott együtt, mint Bo Diddley, Big George Brock, Magic Slim, Jimbo Mathus vagy Buddy Guy. 2006 óta tagja a Workers-nek. A basszusgitáron Cliff Belcher játszik, aki Fort Worth-ben, Texas-ban született és 15 évesen kezdett el basszusgitározni. 1984-ben Austin-ba költözött, hogy a legjobb blues előadókkal zenélhessen együtt. 1988-ban Oklahoma City-be tette át a székhelyét, ahol felvételeket készített és koncertezett a vidék legjobb bandájával a Big G, The Snakeshakers-sel.
A The Wheel Man című CD-jük 2007-ben jelent meg, szintén a NorthernBlues Music gondozásában
A korong a címadó számmal indul, amit Magic Slim-mel közösen adnak elő, s amely dalt jelölték a Song of the Year címre, hozzáteszem nem véletlenül, hiszen az első pár meghallgatás után számomra ez a szerzemény rögzült leginkább.
A címadó dalon kívül más dalok is foglalkoznak a régi teherautó sofőr kalandjaival, pl.: Drinking and Driving és a Truck Driving Mama.
A Black Water egy szegény férfi panasza, a Sawmill Holler egy megbabonázó cappella, a Peaches pedig egy szerelmes dal.
A Got Love If You Want It egy Slim Harpo szerzemény, míg az albumot záró akusztikus Judge Harsh, Furry Lewis Jr. feldolgozás.
Jerry Wexler a legendás Atlantic producer mondta róla: ”Watermelon Slim megtestesíti az amerikai zene légmélyebb és legigazibb gyökereit”.
Watermelon Slim egy hús-vér bluesman, a lemeze pedig kihagyhatatlan!

NorthernBlues Music, 2007

Turista


Koncertek áprilisban
2008-03-31 | koncertajánló


Blues B.R. Others Show
2008. április 5. - Csongrád, Bohém
2008. április 25. - Budapest, Old Man’s Music Club

Blues Juice
2008. április 26. - Nagytarcsa, Retro Hemo Pub

Blues Service Duó
2008. április 1. - Budapest, Picasso Point
Blúz tér 10
2008. április 5. - Budapest, Telihold Blues Vendéglő
2008. április 14. - Budapest, Gödör Klub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. április 1. - Budapest, Bonyai Étterem

Ferenczi György és a Rackajam
2008. április 4. - Romhány, Fáradt Vándor Étterem
2008. április 22. - Milyen lárma!? című CD lemezbemutató koncertje és Herfli Davidson koncert az eredeti tagokkal - Budapest, A38

Hobo
2008. április 1. - A csavargók tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. április 3. - HBB - Budapest, Old Man’s Music Pub
2008. április 4. - A csavargók tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. április 5. - A csavargók tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. április 6. - HBB - Budapest, Gödör Klub
2008. április 7. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Budapest, Új Színház
2008. április 8. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Celldömölk
2008. április 9. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Szombathely, MMIK
2008. április 10. - Kötéltánc - Káposztásmegyer
2008. április 11. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Pécs, Művészetek Háza
2008. április 11. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) 2. ea. - Pécs, Művészetek Háza
2008. április 12. - Senkifalva - HBB - Szombathelyi Rockfesztivál
2008. április 15. - Kötéltánc – Kecskemét, Bólyai Gimnázium
2008. április 17. - HBB – Budapest, Old Man’s Music Pub
2008. április 19.- HBB - Szekszárd, Lyuk
2008. április 20. - A csavargók tízparancsolata – Budapest, Új Színház
2008. április 24. – Senkifalva - HBB - Nyíregyháza
2008. április 25. - A csavargók tízparancsolata – Budapest, Új Színház
2008. április 27. - HBB – Budapest, Gödör Klub
2008. április 29. - Farkashajsza (Viszockij est) - Sepsiszentgyörgy
2008. április 29. - Farkashajsza (Viszockij est) - Sepsiszentgyörgy
2008. április 30. - Farkashajsza (Viszockij est) - Komárom, Mozi

Jambalaya
2008. április 5. - Kőszeg, Da Rocco Pizzéria
2008. április 17. - Budapest, Szilvüplé

Little G. Weevil Trio
2008. április 2.- Budapest, Fat Mo's

Little G. Weevil és Horváth Misi
2008. április 1.- Budapest, Szimpla Kert
2008. április 3.- Dunakeszi, Part Cafe

Long Tall Sonny
2008. április 4. - Budapest, Petőfi Csarnok + the Wild Cows
2008. április 12. - Székesfehérvár, Fezen Klub + the Wild Cows
2008. április 22. - Budapest, Szimpla Kert + Horváth Misi
2008. április 24. - Budapest, Lámpás + the Pawn Shop Boys
2008. április 26.- Nyergesújfalu

Nemes Zoli és Horváth Misi
2008. április 8.- Budapest, Fat Mo's
2008. április 10.- Budapest, Szimpla Kávézó

Pribojszki Mátyás Band
2008. április 10. - Budapest, Főbejárat
2008. április 16. - Budapest, Fat Mo’s
2008. április 19. - Szeged, Híd Étterem

S-Modell
2008. április 5. - Budapest, Téglagyári Megálló

Tengs Lengs
2008. április 12. - Budapest, Csekovszky Árpád Művelődési Ház
2008. április 26. - Budapest, Ráday Kupola

The BLUESBERRY Band
2008. április 12. - Balatonalmádi, Budatava Rock Pub


Tom White és Barátai
2008. április 11. - Budapest, Főbejárat
2008. április 20. - Keszthely

Pampalini


Doug MacLeod: The Utrecht Session
2008-03-28 | kritika


Doug MacLeod az egyik legtermékenyebb blues szerző The Utrecht Sessions címmel új lemezzel jelentkezett.
A lemezt, ahogy az utóbbi időben Doug többi anyagát is a Black & Tan Records adta ki, és a cím árulkodik, a számok Utrecht-ben kerültek felvételre, mely város az énekes, gitáros, dalszerző egyik kedvenc városa.
A lemezen tizenkét MacLeod szerzemény található, a felvételekhez két gitárt, egy National Delphi-t és egy öreg Stella-t használt.
Néhány dalban hallhatjuk Arthur Bont percussion és Jasper Mortier basszus játékát, de Ők ketten közösen, az egyik számban sem szerepelnek.
A dalok, - mint Doug összes többi felvétele - nagyon személyesek, egy kis humort sem nélkülöznek, engem leginkább a This Old River, The Long Black Train, That Aint’ Right és a Coming Your Brand New Day címűek érintettek meg.
Összességében egy nagyon szép munka került kiadásra, melyet Doug MacLeod Marie Gaines emlékére ajánl, és nem lennék meglepve, ha a jövő év eleji szavazásokon több díjat nyerne.
A CD 2008. április 21-én kerül a boltokba, de a szerencsésebbek a koncertjein is hozzájuthatnak már.

Black & Tan Records, 2008

Pampalini


Török Ádám 60 ismételten
2008-03-25 | koncertajánló


2008. április 5-én szombaton, 19 órától megismétlik a nagysikerű Török Ádám 60 koncertet a legendás bemrockparti Mini Klubban.
A kétszer 1 órás eseményen elhangzanak a legendás Mini és RABB együttes legjobb dalai és örökzöld balladái. A mai Minin kívül számos sztárvendég is fellép.
A szereplők: Németh Károly, Köves Miklós, Török Ádám, Paróczai Attila, Muck Ferenc, Mohai Tamás, Závodi János, Török Péter és Horváth Misi.

A jubileumi koncerturné állomásai még a közeli hetekben:

2008. március 28. - Dunaújváros, Havana Live Music Club
2008. március 29. - Miskolc, Gárdonyi Művelődési Ház
2008. április 19. - Csongrád, Bohém Café

A fiúk áprilisban Svájcban koncerteznek Paul Camilleri közreműködésével.

Pampalini


Candye Kane súlyos betegségben szenved
2008-03-24 | hír


Candye Kane, a blues díva súlyos betegségben, hasnyálmirigyrákban szenved és a közelmúltban megműtötték. Candye pozítívan áll a dolgokhoz és bízik abban, hogy fel fog épülni.
Candye Kane 1965-ben született, a blues zenéhez elég későn jutott el, hisz először a country-punk, majd a hagyományos country területén tevékenykedett. Első lemezét 1992-ben Home Cookin' címmel az Antones' adta ki, ezt követően még hét albuma jelent meg a Discovery, a Rounder/Bullseye, a Sire Records és a RUF Records gondozásában.
Candye énekesnői karrierje mellett, a nők személyiségi jogainak fáradhatatlan harcosaként is ismert.
Reméljük, minél előbb felépül.

Pampalini


Zydeco és blues koncert a Művészetek Palotájában
2008-03-20 | koncertajánló


Nathan & The Zydeco Cha Chas
Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers
2008. március 31.
Budapest, Művészetek Palotája


A következő időszak a blues zene szerelmesei számára jobbnál jobb koncerteket tartogat, melyekkel mi is foglalkoztunk az oldalunkon. A sorból azonban nem szabad kifelejteni a Nathan & The Zydeco Cha Chas, valamint Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers fellépését sem.
Az amerikából érkező zydeco együttest Nathan Williams alapította, aki Clifton Chenier-től tanult, mára a műfaj egyik legjelentősebb zenekarává váltak. A csapatot Nathan és családtagjai alkotják és hét lemezzel a hátuk mögött érkeznek hazánkba.
Karen Carroll nem először jár Magyarországon, hisz fellépett már a bajai, a pécsi jazz- és blues fesztiválon, és láthattuk a X. Blues Patika Jamboree-n is. Édesanyja Jeanne Carroll nagyban segítette a pályáját, de játszott Albert King-el, Katie Webster-rel, Lurrie Bell-el és Lonnie Brooks-al is. Karen az igazi fekete blueshang megtestesítője, a koncerten a társai a Mississippi Grave Diggers tagjai.

Pampalini


A szájharmonika virtuóza
2008-03-19 | beszélgetések


Egyre többet találkozhat a koncertekre járó közönség Horváth Misi nevével, s elmondhatjuk, hogy az egykori electric boogie- és breaktáncosból mára már virtuóz szájharmonikás lett. Őt kérdeztem …

Turista: Elég korán, 8-9 évesen került a kezedbe a harmonika. Milyen emlékeid vannak ezekről az időkről?
Horváth Misi: Akkoriban úgy jártunk osztálykirándulásra, hogy egy busz 3 faluban szedte össze az iskolás gyerekeket, és az egyik faluból felszállt egy kisgyerek, előkapott egy herflit és játszogatott filmzenéket, gyerekdalokat. Akkora sikere volt a csajoknál, hogy gondoltam, én is szájharmonikázni akarok. Haza értünk és édesapámat megkértem, vegyen nekem egy herflit. Megkaptam, és mindennap fújtam-szívtam, aztán egyszer csak kijöttek az első dallamok, és én is sikeres lettem az iskolában és kirándulásokon. Egy pár évig játszogattam, aztán valahogy ott maradt a szekrényen a harmonikám és csak szemezgettem vele.

T.: Hogyan lettél electric boogie- és breaktáncos?
H.M.: Gyerekkoromban egy hihetetlen energikus kölyök voltam, mindent ki akartam próbálni, olyan voltam, mint egy macska, állandóan futottam, ugráltam, szaltóztam, kézenálva járkáltam, mindig valami olyat próbáltam csinálni, amivel szórakoztatom a barátaimat.
Aztán egyszer 83-körül Balatonra mentük a haverokkal egy diszkóba, és ott találkoztam először ezzel a csodálatos tánccal. Próbálkozgattam én is a mozdulatokkal, de az egyik barátom azt mondta, hogy ezt ne erőltessem, mert ez a tánc nekem nem megy, mert nincs érzékem hozzá.
Onnantól kezdve mindennap 5 órát táncoltam otthon, úgy, hogy nem mondtam senkinek, csak édesapám és bátyám röhögtek rajtam, azt hitték, megkergültem, gondolhatod, fejen pörgés, háton pörgés, mint mikor a legyet lefúják irtóval. Azt mondtam nekik, az nem lesz olyan vicces, ha jönnek majd a fellépéseimre. 2 év otthoni táncolás után elhívtam egy diszkós barátomat, hogy megmutassam neki, hogy miket csinálok. A barátom majdnem sokkot kapott a látványtól. Már másnap elvitt az ország egyik leghíresebb DJ-jéhez és bemutattam neki a tudásomat. Onnantól kezdve nem volt megállás, kapkodtak utánam a diszkók, balatoni szállodák, rendezvények stb.. Apukám büszke is volt rám, na meg a csajok. Szóval fiatalon komoly sikereim voltak, és így belépést kaptam az élet iskolájába, és egyben megéreztem a színpad varázsát.

T.: A ’90-es évek elején ismét egy váltás következett, visszatértél a herflihez. Milyen zenekari próbálkozásaid voltak abban az időben?
H.M.: Első zenekarom a Fullánk Blues Band volt, ami érdekesen alakult, hisz kitalálták, hogy én legyek az énekes is. Hát mit ne mondjak, minden próbateremből, garázsból, kirúgtak minket, olyan vissnyogást még a kutyák sem rendeztek a faluban! De aztán kitartó munkával egész jó kis banda lett, és meghódítottuk a környékbeli kocsmákat!
Következő zenekarom a Kába Szufla Névre hallgatott, amit a környék legjobb zenészeiből verbuváltam össze. Itt már voltak fesztiválok, igényesebb vendéglátó helyek, és egész jól megtanultam ordibálni. Egy probléma volt a zenekarban, hogy én mindig komolyan vettem azt, amit csinálok, és emiatt én Budapestre költöztem, hogy zenész legyek. Céltudatosan tanultam a szájharmonikázást, mindig mondtam a barátaimnak, majd meglátjátok, ott leszek a legjobb zenészekkel, kedvencekkel, példaképeimmel és együtt fogok játszani velük. Ahhoz, hogy belekerülj ebbe a zenei vérkeringésbe, szerintem Budapestre kell költözni. Mindig is szerettem volna itt élni, szeretem a nyüzsgést, és persze a szórakozást! A költözésem miatt sajna a zenekar felbomlott. Pedig jó kis csapat volt …
Aztán, Budapesten egy mámoros éjszakán találkoztam Borsodi Lacikával, aki egy csodálatos gitáros, énekes. Kérdezte? Lenne e kedvem játszani az újonnan alakult zenekarában? Nagy örömmel fogadtam és megalakult a Virga Negra zenekarunk, amivel 5-év alatt szinte az összes fesztivált, klubbot bejártuk Magyarországon! A zenekar stagnál, de a tagokkal még mindig játszunk más formációkban!

T.: Milyen zenéket kedveltél akkor?
H.M.: Én minden zenét szeretek, elég univerzális zenehallgató vagyok. Jazz, blues, latin, balkán népzene, komoly, pop, stb.. Csak élő legyen és igényes!

T.: Miután Lábatlanról felköltöztél Budapestre a Török Ádám és a Minivel kerültél kapcsolatba. Hogyan alakult ki ez a vonal?
H.M.: Kb. 10 éve születésnapomra toppantak be ajándékként! Egy jó nagy kajázás után elővette a fuvolát Török bácsi és azt mondta, játszik nekem egy két keresetlen hangot, válaszoltam, ha megengedi én is játszanék neki valamit.
Meghallgatott, és a következő hétre meghívott a leghíresebb budapesti klubba játszani, és azóta rendszeresen fellépek velük is. Sőt másfél éve megcsináltuk a Török Ádám és a Misi produkciónkat, aminek nagy sikere van kisebb klubokban, kávéházakban. Török bácsival azóta sokat melózunk együtt, pl. közösen csináljuk a lábatlani ingyenes Blues Fesztivált, ami idén már a hatodik lesz (július 25-26-án)! Bármilyen tanácsra van szükségem, mindig hozzá fordulok, és el is fogadom, amit mond. Nekik köszönhetem, hogy bekerültem a zenei vérkeringésbe, és elindítottak azon az úton, amiben csak reménykedik az ember. Köszönet a kis csapatnak! Most jelent meg új CD-jük, könyvük, amiben szerepet kaptam én is.

T.: Azonban nem csak náluk, velük zenélsz, hanem számtalan más formációban is szerepelsz. Bemutatnád ezeket?
H.M.: Hát igen, van egy pár formáció körülöttem. Az a helyzet, hogy sajnos nem tudjuk azt csinálni ebben a műfajban, hogy csak egy produkcióval nyomulsz, mert egyébként otthon a küszöböt rágnánk. Én ennek is a pozitív részét használom, mivel szerteágazó stílusokban próbálom ki magam, és hihetetlen sokat tanulok kollégáimtól, akikkel együtt zenélek. Számomra emiatt minden koncert egy kihívás. Sokat köszönhetek pl.: Szabó Tamásnak, akivel 2 évet játszottam úgy, hogy Nemes Zolika billentyűzött és mi ketten Tomival herfliztünk. Fantasztikus érzés volt az, hogy együtt játszhatok azzal a szájharmonikással, aki nagy zenei hatással volt és van rám a mai napig, és példaképemként tekintek rá. Sokat tanultam mellettük!
A zenekarok, amikben játszom felsorolásszerűen: Török Ádám és a Mini, HaraKyru Band (blues, funky, rock), Blues Bolhák (magyar nyelven saját számokat játszó zenekar. Infó: www.bluesbolhak.hu), Long Tall Sonny (azaz Mr. Rhythm-and-blues, Európa legfigyelemreméltóbb autentikus rhythm-and-blues énekese, gitárosa. Infó: www.sonny.hu), Nemes Zoltán (www.jambalaya.hu), Szűcs Gábor (www.littlegweevil.com), Fekete Jenő (www.muddyshoes.hu) és Zeffer András (www.rockband.hu).
A szívügyem a Musical Trips Trió, egy hangulatos, kellemes zenei világot képviselő zenekar. Repertoárjukban kimondottan a zene kedvelőire koncentrálva, saját számaik mellett megtalálhatóak blues, funky, boogie, bossa és balkán zenei ízek egyaránt.

T.: Úgy tudom, a Blues Wire együttessel is hosszabb zenei kapcsolatod volt?
H.M.: Igen, ’91-ben katonaság után kimentem Görögországba, egy kicsit éldegélni egy pár évet, hogy fejlesszem alkalmazkodó képességemet az élethez. Fiatalon jót tesz az embernek, ha egy kicsit eltávozik egy más világba, ajánlanám mindenkinek. Athénban éldegéltem, és sűrűn kerestem fel a lemezboltokat, hogy egy kis blues, rock and roll zenéhez juthassak. Nehezen mentek akkoriba a dolgok ott kint, mert csak görög zenét lehet mindenhol kapni, hallani, látni. Egyszer megkérdeztem egy üzletben, hogy tudnának e ajánlani görög blues zenekartól kazettát, és egy Blues Wire nevű zenekar anyaga volt az üzletben, és én azt megvettem. Rongyosra hallgattam a kazettát, és kiderült, hogy Ők egy világhírű zenekar, akik meghódították Európát és Amerikát. Nagy hatással volt rám a Blues Wire zenéjében rejlő szájharmonika játék, és kapóra jött az is, hogy egy görög barátomnál házibuli volt és kaptam egy blues herflit, azzal a feltétellel, hogy megtanulok rajta játszani. Megígértem, és nem volt megállás napi több órát gyakoroltam, és mai napig ezt csinálom. Az egészben van egy csodálatos dolog, 2005 nyarán kint voltam Athénban és írtam egy levelet az Iliásznak (Blues Wire énekese, gitárosa), mégpedig, hogy nagy tisztelőjük vagyok, és jönnek e játszani Athénba? Persze jeleztem, hogy herflis vagyok. Válaszként azt kaptam, hogy szeretettel várnak a legjobb Blues klubban, úgy a helyen, mint a színpadon. Hát elmentem a klubba és csodálatos emberekkel találkoztam, szeretet, kedvesség, tisztelet, összetartás és a fantasztikus zenélés, ez volt, amit sajnos itthon ritkán tapasztal az ember, sőt! Felhívtak a színpadra, és Magyarországot képviselve bemutattak. Hát oda raktam magam rendesen, mert hatalmas sikerem volt, olyannyira, hogy nem engedtek le a színpadról. Buli után meghívtak a következő koncertre is, és azóta, voltam kint 2006-ban is játszani. Egyszerűen nem hittem el, hogy velük játszom. Megérte ez a 18 év munka, gyakorlás, mert immáron 8 éve csak ebből élek és évi majdnem 200 koncertemmel szerintem, a legtöbbet játszó szájharmonikás lettem.

T.: Melyik formációt kedveled jobban, az akusztikust vagy az elektromosat?
H.M.: Mindegy, hogy kivel milyen felállásban játszunk, hisz fantasztikusan érzem magam azokkal a csodálatos zenészekkel, akikkel játszom. Szerencsésnek érzem magam, hogy mellettem vannak.

T.: Milyen terveid vannak? Min dolgozol most?
H.M.: Több lemezen is játszottam, de eddig még nem volt saját lemezem, és úgy érzem, hogy most jött el az ideje 18 év munka után, hogy megcsináljam. Ebben az évben két lemezt szeretnék kiadni, az egyik lemez Horváth Misi és barátai lesz. A lemezen több stílust fogtok hallani, amik közel álnak hozzám, és persze a mostani zenészkollégákkal együtt készítem. A másik pedig Török Ádám és a Misi, ami egy teljesen új modern zenei oldalunkat mutatja majd meg.

T.: Hogy állsz a tanítással, ilyen zenei háttérrel nem lennék meglepve, ha jelentkeztek volna a tanítványok is.
H.M.: Igen, szoktak jelentkezni, de az a baj, hogy mindenki azt hiszi, hogy ez egy nagyon egyszerű, könnyen megtanulható hangszer, és akkor döbbennek rá, amikor eljönnek és elkezdjük az alapokkal, és az sem megy.
Egy tanítványom van, akire büszke vagyok, Kovács Gábor (Blues Service), mert Ő végig azt csinálta, amit tanácsoltam neki és foglalkozott a hangszerrel.
Egyébként, én általában az alapokat tanítom, és tovább küldöm a mesterekhez, Szabó Tamáshoz vagy Pribojszki Mátyás barátomhoz. Úgy gondolom, hogy ettől nem lesz klónom a későbbiekben. Van így is elég olyan herflis, aki ugyanazt játssza, mint a tanítója, én azt nem tartom egyéniségnek.

Köszönöm a lehetőséget, és gyertek, hallgassatok meg!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


Orszáczky Jackie emlékkoncert
2008-03-16 | koncertajánló


2008. április 4.
Budapest, Művészetek Palotája


2008. április 4-én, a hatvanadik születésnapja alkalmából életműkoncertet tartott volva Orszáczky Jackie, a sors azonban közbeszólt, hisz a magyar rocktörténet legnagyobb alakja 2008. február 3-án elhunyt. A koncert ennek ellenére megtartásra kerül, az ausztráliai zenekara és a magyarországi vendégek fognak fellépni, Jackie valamennyi fontos zenei korszakát megidézve.

A fellépő zenészek:
Tina Harrod – ének, David Symes – basszusgitár, Hamish Stewart – dob, Matthew McMahon – billentyűs hangszerek, James Greening – harsona, Anthony Kable – harsona, Juanita Tippens – vokál
Közreműködik: Tátrai Tibor – gitár, Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Ráduly Mihály – fuvola, Borbély Mihály – tenorszaxofon és a Sturcz Vonósnégyes

Pampalini


Koncert felvételek a „blues királytól”
2008-03-13 | hír


B.B. King a közel 60 évnyi pályafutása során kb. 10000 koncertet adott, így nem meglepő, hogy a közelmúltban koncert CD-vel, DVD-vel jelentkezett. A koncertet a legendás gitáros saját klubjában, a Nashville-ben található B.B. King's Blues Club-ban rögzítették 2006. októberében. A Live! címmel megjelent korongokra felkerült két eddig még meg nem jelent felvétel (You Are My Sunshine, When The Saints Go Marching In) is. A DVD lemezen bonuszként található egy interjú, mely a CNN-en volt látható, valamint a „király” különleges üzenete a rajongói számára.

Számcímek:
CD
1. Mr. King Comes On Stage
2. Why I Sing
3. I Need You So
4. Bad Case Of Love
5. Blues Man
6. When Love Comes To Town
7. All Over Again
8. You Are My Sunshine
9. Rock Me Baby
10. Key To The Highway
11. The Thrill Is Gone
12. When The Saints Go Marching In


DVD
1. Manhattan Blues
2. Two I Shoot
3. Why I Sing The Blues
4. I Need You So
5. Bad Case Of Love
6. Blues Man
7. When Love Comes To Town
8. All Over Again
9. Ain't That Just Like A Woman
10. A Whole Lot Of Loving
11. Don't Answer The Door
12. You Are My Sunshine
13. Darling, You Know I Love You
14. Rock Me Baby
15. Key To The Highway
16. The Thrill Is Gone
17. Guess Who
18. When The Saints Go Marching In


Pampalini


Áprilisban ismét Budapest Blues Fesztivál
2008-03-11 | koncertajánló


V. Budapest Blues Fesztivál
2008. április 5. 16 óra
Budapest, Petőfi Csarnok


Idén immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre hazánk legnagyobb, egyben legszínvonalasabb Blues Fesztiválja.

A fesztivál legnagyobb sztárja, Amerika legjobb blues gitárosa Duke Robillard másodszor koncertezik hazánkban, hisz 2002. február 27-én a budapesti New Orleans-ban már láthattuk.
Duke Robillard 1948. október 4-én született, első zenekarát 19 évesen Roomful Of Blues néven alapította, melynek 12 évig a vezetője volt. Ezt követően Robert Gordon rockabilly zenekarához csatlakozott, majd két lemezt készített (a) The Legendary Blues Band-del, mely zenekart Muddy Waters zenészei alkották. 1990-ben Jimmy Vaughan-t váltja a Fabulous Thunderbirds-ben. Miközben szólókarrierjét is folytatja, sorban jelennek meg a jobbnál jobb lemezei, közös felvételeket készít kiváló blues és jazz zenészekkel (Bob Dylan, Maria Muldaur, John Hammond, Jimmy Withersponn, Long John Baldry, …), és mások lemezeinek producereként is dolgozik.
Duke Robillard még mindig folyamatosan koncertezik, évi kb. 250 fellépése van, pályafutása során számtalan díjat nyert, négyszeres W.C Handy díjas, a Guitar Groove-A-Rama, valamint a World Full Of Blues című lemezeit Grammy díjra jelölték.

Ajánlott albumok:
Swing (1988)
After Hours Swing Session (1990)
Turn It Around (1990)
Duke´s Blues (1996)
Blue Mood: The Songs of T-Bone Walker (2004)
Guitar Groove-A-Rama (2006)
World Full Of Blues (2007)
Ronnie Earl & Duke Robillard - The Duke Meets The Earl (2005)

1950-ben született Sugar Blue (James J. Whitling), aki a művésznevét egy régi klasszikus blues-jazz sztenderdről kapta.
A Grammy-díjas harmonika virtuóz nem az a tipikus bluesman. Hamar kialakított jellegzetes szájharmonika- és énekstílusa valahol félúton mozog a hatvanas évek dinamikus r'n'b-je és a harmincas évek fájdalmasan finom bluesos jazze között.
Sugar Blue New York hírhedt Harlem negyedében nőtt fel, s nem elsősorban blues zene vette körül, hanem például Billie Holiday és James Brown muzsikája.
A harlemi évek és a new york-i utcák olyan hírességek zenéivel ismertették meg, akik meghatározták későbbi ízlésvilágát, úgy mint Little Walter, Big Walter Horton, Sonny Boy Williamson, Paul Oscher és Charles Walker.
Első harmonikáját a nagynénjétől kapta, amin Bob Dylan-t és Stevie Wonder-t próbálta kísérni a rádión keresztül.
Karrierjét utcai énekesként kezdte, és első felvételeit 1975-ben készítette el a legendás Brownie McGhee-vel és Roosevelt Sykes-szel. Több forrás megemlíti, hogy a Rolling Stones fedezte fel Párizsban, igaz létezik ennek a cáfolata is. Mindenesetre az tény, hogy szerepelt a banda Some Girls, Emotional Rescue, majd később a Tattoo You albumán is. Felajánlották neki a további együttműködés lehetőségét is, de Ő ezt nem fogadta el, a saját bandáját szerette volna létrehozni, ahelyett hogy állandó „sideman”-ként szerepeljen.
Párizsi évei után Chicagóba utazott, hogy tanulhasson a harmonika nagymestereitől. Játszott Big Walter Horton-nal, Carey Bell-el, James Cotton-nal és Junior Well-sel is. Két évet játszott a Chicago Blues All Stars együttesben, majd 1983-ban megalakította a saját bandáját.
A Blues Explosion albumáért Grammy-díjat kapott, de játszott Willie Dixon Grammy-díjas lemezén a Hidden Charms-on is.
Beindultak a dolgai, végigturnézta Amerikát, koncertezett Európában, Afrikában és fellépett számos rangos fesztiválon a következő városokban: Zürich, Den Haag, Antibes, Nizza, Cannes, Montreal.
A fesztivál szereplései alatt olyan zenészekkel adódott lehetősége együtt zenélni, mint: Muddy Waters, B.B.King, Clifton Chenier, Luther Allison, Art Blakey, Lionel Hampton, Stan Getz.
1987-ben szerepel Alan Parker thrillerjében az Angel Heart moziban Robert DeNiro mellett.
A kritika nem csak a szájharmonika tudását emeli ki, hanem megemlíti a szövegírói tehetségét is.
Többen a harmonika Charlie Parkerének és Jimi Hendrixének nevezik Őt.
Nem először látogat hazánkba, hiszen 2001-ben kéthetes turnén szerepelt Pécs, Kaposvár, Zenta, Érsekújvár (itt a PMD Blues Band kísérte), Szombathely, Budapest klubjaiban, majd tavaly november 21-én az A38-as klubban játszott.

Végezetül álljon itt pár idézet:
„Bevitte a blues harmonika tradícióit a funky-rock kohójába.” – Down Beat
„Briliáns harmonika játékos, összeköti a hangokat a gyorsasággal és az újdonsággal, mint egy igazi jazzman.” – Request

Ajánlott albumok:
Blue Bazes (1994)
In Your Eyes (1995)
Code Blue (2007)


A dániai Aarhus-ból érkezik a hattagú Mike Andersen Band, az együttes tagjaira nagy hatással volt B.B. King és T-Bone Walker zenéje, de igyekeztek kialakítani saját, egyedi stílusukat, így amit hallani fogunk, az a blues, a soul és a modern R&B különleges keveréke.
A banda 2000-ben alakult meg, első lemezüket My Love For The Blues címmel 2002-ben adták ki. Az album fogadtatása pozitív volt, majd a következő évben elnyerték a „Danish Blues Artist Of The Year 2003” címet. A második albumuk 2004-ben jelent meg Tomorrow címmel. A lemezen hallható Stuck With Me című számuk elnyerte a „Song Of The Year” címet az amerikai Independent Music Awards-on. Az együttes 2005-ben Franciaországban megkapta a "Best New Artist" díjat és a tavalyi évben egy három számos EP-vel jelentkeztek.

Ajánlott albumok:
Tomorrow (2004)

Póka Angéla nevét meghallva elsőként a Megasztár ugrik be, pedig azóta, több formációban is szerepelt. Ezen az estén a Póka Angéla és a Chieffoundation lép fel, akik alter-soul, neo-soul stílusú számokat játszanak a saját bevallásuk szerint.
Póka Angéla 1974-ben született Budapesten, majd gyerekkorában Németországban és az Egyesült Államokban éltek.
1987-ben az Alhambra High Schoolban a Grease című musical szereplőválogatásán a több mint 200 jelentkező közül Őt választották ki a négy női szerep egyikére.
1988-ban felvették a Los Angeles County School for the Performing Arts középiskolába, az intézmény főiskolai karának gospel-szakára.
1992-ben neki ítélték az "Outstanding achievement for vocal performance in music" díjat, amelyet a főiskolán a legkiemelkedőbb zenei előadásért adnak.
2005-ben harmadik helyezést ért el a Megasztár 3 című televíziós műsorban, a rákövetkező évben megjelent a Dalok a döntőből című albuma.
A döntő után kereste meg Rigó Tamás gitáros az énekesnőt, hogy zenéljenek együtt, majd 2007 elejére összeállt a zenekar, hisz csatlakozott hozzájuk Bajkai Ferenc - dob, Gyöngyösi Gábor - billentyű és Vajdovich Árpád - basszusgitár, nagybőgő.

Little G. Weevil-t ismerősként köszöntjük e Fesztiválon, hiszen korábban már fellépett itt zenekarával, igaz akkor a nagyszínpadon. Most szólóban érkezik, s jó hír a háza tájáról, hogy 2008. márciusában jelenik meg az új lemeze - Southern Experience címmel -, ami igazi Downtown Memphis Blues-t tartalmaz.
Szűcs Gábor 1977-ben született, 17 évesen kezdett el gitározni John Lee Hooker zenéjének hatására.
1996 körül alakította meg az első együttesét a Jefferson Blues Band-et bátyjával együtt, majd az első saját bandája a Pure Blues volt. Itt együtt zenélt Torma „Frank” Gáborral, Varga Lászlóval és Kovács Zoltánnal. Ez a csapat szerves része lett (a zongorás kivételével) később, a Szabó Tamás által vezetett Spo-Dee-O-Dee zenekarnak.
2001-ben jelent meg az újjáalakult Pure Blues Chump Change című 5 számos minialbuma, majd ezt a One követte 2004-ben.
2004 őszén utazott ki az Egyesült Államokba, itt fél évet Alabama-ban élt, majd Memphis-be költözött. Szerződést kapott a legendás Beale Streeten, majd felkerült a King Mojo Allstars, Vol. 3 válogatáslemezére két számmal.
A jelenleg Londonban élő művész olyan zenészekkel játszott együtt, mint Anson Funderburgh, Sam Myers, Larry Garner, Shemekia Copeland, Calvin Jones, Mark Hummel, Billy Gibson, Big Jack Johnson, Lonnie Shields, Sharrie Williams és Ian Siegal.

Ajánlott albumok:
Chump Change (2001)
One (2004)
Southern Experience (2008)


Miskolcról érkezik a Happy Bluesday zenekar, akik szintén a kisszínpadon fognak majd játszani. Ők korábban két tehetségkutató versenyen is indultak: a Jump tehetségkutató verseny döntőjében, a Budai Vigadóban a zsűri különdíját nyerték, illetve a Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Kultúrával Európa Kapujában c. verseny döntőjében szerepeltek.
Az első balhé című CD-jükön saját számaik mellett Robben Ford, James Cotton, Sugar Blue, Albert Collins, Stevie Ray Vaughan szerzeményeket játszanak többek között.
A zenekar tagjai: Bűdi László - ének, gitár; Petendi Tamás - gitár, vokál; Tóth Szabolcs – bass; Nagy Ferenc – dob; Bűdi Szilárd - szájharmonika, vokál.

Ajánlott albumok:
Az első balhé

Pampalini & Turista


Koncertek márciusban
2008-02-10 | koncertajánló


Big Daddy Wilson - Ripoff Raskolnikov - Nagy Szabolcs
2008. március 17. – Győr, Richter Terem

Blues B.R Others Show
2008. március 28. – Budapest, Old Man’s

The Braindogs - Tom Waits est
2008. március 25. – Budapest, Corvin tető
2008. március 29. – Veszprém, Expresszó

Garda Zsuzsa és Benkő Zsolt
2008. március 17. – Budapest, Fat Mo’s
2008. március 22. – Budapest, Nothin‘ But The Blues Pub
2008. március 29. – Budapest, Fregatt

Hobo Blues Band
2008. március 14. - Debrecen

Jambalaya
2008. március 13. - Budapest, Szilvüplé
2008. március 20. – Budapest, Főbejárat

Kalmusz – Bordács - Benkő Trió
2008. március 18. - Budapest, Picasso Point
2008. március 30. - Budapest, Picasso Point

Little G. Weevil és Horváth Misi:
2008. március 19. – Budapest, Apacuka Coffehouse
2008. március 20. - Budapest, Lámpás
2008. március 21. – Szekszárd, Húsvasaló Pub
2008. március 22. – Zebegény
2008. március 26. – Budapest, Fregat Pub
2008. március 27. – Budapest, Szimpla Kávézó

Little G. Weevil Trio
2008. március 13. – Békéscsaba, Elephant Music Pub
2008. március 14. – Tótkomlós, K2 Club
2008. március 15. – Zenta, Mojo Music Club

Long Tall Sonny és Horváth Misi:
2008. március 15. – Esztergom, Trafó

Nemes Zoltán és Horváth Misi
2008. március 11. – Budapest, Fat Mo’s
2008. március 19. – Budapest, A.P.A. Cuka Kávézó
2008. március 27. – Budapest, Szimpla Kávézó

Ölveti Blues Band
2008. március 14. – Budapest, 3-as Határhegy, Rekettyés Turista ház Étterem
2008. március 15. – Sárvár
2008. március 28. - Debrecen

Pribojszki Mátyás Band
2008. március 26. – Budapest, Fat Mo’s

Szeged Blues és Jazz Fesztivál
2008. március 19-20.
Szeged, Belvárosi mozi

2008. március 19.
Ferenczi György & Raczkajam
Hobo Blues Band

2008. március 20.
Tóth Bagi Band
Rhoda Scott trió (Sarah Morrow, Julie Saury)
Blues Bell

T. Rogers:
2008. március 14. – Budapest, Fregatt
2008. március 21. – Budapest, Fregatt
2008. március 28. – Budapest, Fregatt

Tengs-Lengs
2008. március 21. – Dinnyés, Művelődési Ház

The BLUESBERRY Band
2008. március 22. – Veszprém


Tom White és barátai:
2008. március 13. – Budapest, Hungexpo Motor kiállítás
2008. március 14. – Budapest, Hungexpo Motor kiállítás (12 és 18 óra között)
2008. március 14. - Pécs, Ifjúsági Ház
2008. március 21. – Budapest, Geronimo Biker Pub
2008. március 22. – Csongrád, Bohém Kávéház
2008. március 28. – Nagykőrös, I-Qlub

Török Ádám és a Mini:
2008. március 28. – Dunaújváros

Török Ádám és Horváth Misi duó:
2008. március 18. - Budapest, Szimpla Kert

Turista


Első lépések a siker felé?
2008-03-09 | beszélgetések


Magyar dalok is találhatóak blues kategóriában a legjobb 14 között a világ egyik legnagyobb dalszerző versenyén, az International Songwriting Competition-ön (Nemzetközi Dalszerző Verseny), szólt a hír az év elején. A nevek tanulmányozása után kiderült, hogy bizony keveset tudunk a T. Rogers együttesről, s kicsit jobban megismerkedve a történetükkel világossá vált az is, hogy ismét egy zenekar, aki saját hazájában nem lehet próféta.

Turista: Kezdjük talán először a névválasztással. Ha akarom angolos hangzású, ha akarom magyar olvasata is van az együttes nevének. Miért pont ez?
Kovács Ferenc: Régi szójátékból ered, előbb megvolt, minthogy a zenekart így neveztük. A tróger, a laza egyfajta szinonimája számunkra. Tudom, hogy kicsit régebben még egy "szakmát" jelölt, de a lényege az életszemlélet. Így elválasztva (angolul ejtve) T. Roger-nek neveztük egymást, de megszámlálhatatlan fogalmat takar. Mivel mindannyian azok voltunk, gondoltuk illik ez a név hozzánk, ráadásul blues-osan is hangzik. De nem volt ilyen bonyolult eldönteni, mint ahogy elmondtam. Többször előfordult az elmúlt években, hogy úgy éreztük, a név vitt minket tovább és tartott össze.

T.: 1999-ben alakult meg a T. Rogers együttes. Előtte milyen zenei kísérleteitek voltak?
K.F.: Kezdetben mindannyian rockzenét játszottunk. Hárman együtt indultunk a legelejétől kezdve Eperrel (Szatai Zsolt - basszusgitár) és Vinyóval (Széll Vince - perka, akkor még gitár). Saját zenéket játszottunk, az első demonkat együtt készítettük és az első lemezt is. Palinak (Sturmann Pál - gitár) hasonló zenekarai voltak abban az időben, és vannak a mai napig is, valamint Béci (Baráth Béla - dob) is ugyanezt tette csak akkor még nem tudtunk egymásról. Nehéz összeszámlálni hány zenekarban és hányféle zenét játszott és játszik. Tom (Tomas Quilliam - szaxofon) kivétel, ő 9 éves kora óta jazzt játszik és hallgat. A kezdeti rock idők után mindenki belekeveredett egy kicsit mindenbe, csak azok a zenék kerültek el, amibe nem valók a hangszereink.

T.: Az induláskor már blues együttesként definiáltátok magatokat?
K.F.: Nem, abszolút örömzene volt, minden ami hiányzott és nem valósíthattuk meg az akkori zenekarunkban. Főleg az akusztikus zenék. Sok kedvenc dalunkat átalakítottuk, hogy szegényes hangszerelésünkben (ketten, majd hárman) előadhassuk őket. 2004-ben vált nyilvánvalóvá, hogy a blues az amiben a legjobban érezzük magunkat és a legszabadabb zenei élményt nyújtja zenélés közben. Akkor már öten voltunk.

T.: A kezdeti trióból később quartet lett, majd további zenészek is érkeztek. Változott az új tagok belépésével a zenei koncepciótok?
K.F.: Nem, egyáltalán. Nem kerestünk új tagokat, mindannyian barátok vagyunk és mindenki a zenélés öröme miatt szállt be.

T.: Kik hatottak rátok inspirálólag?
K.F.: Valószínűleg mindenki akit hallgatunk, de a valódi inspiráció egymástól jön, menet közben. Néha magam sem hiszem el, amikor eljátszunk valamit aminek 50%-a létezik és a többi "real time" születik.

T.: 2006-ban jelent meg az első CD-tek Driven by the Blues címmel, bemutatnád ezt pár szóban?
K.F.: Úgy gondoltuk itt az ideje valamiféle bizonyítékát előállítani a zenekar létezésének, megörökíteni egy részletét az akkori öröm muzsikának és jól is jönne egy lemez, ha játszani szeretnénk. Sosem gondoltunk rá addig, nem vettük túl komolyan, olyan volt ez a zenekar a többi dolgunk mellett, mint a hétvégi peca a munka mellett. Mivel nem állt szándékunkban lemezt készíteni, ezért nem is voltak saját szerzeményeink. Végül mégiscsak született egy, ez a Driven by the Blues. A többi dalban is sok dolog van amit mi tettünk hozzá az eredetihez. Nem csak hangszerelésre gondolok itt, hanem például a Chevrolet dallamos részére. Két napunk volt a felvételekre, 17 számot vettünk fel és a 12 jobban sikerült került fel a lemezre. Utána belefeküdtünk a promócióba és sikerült 3 elég nagy fesztivál bulit lekötni Luxemburgban, Belgiumban és Észtországban. Ezeken kívül még ugyanebben az évben klub bulikat is játszottunk Franciaországban és az első külföldi önálló T. Rogers koncert teltházasra sikerült Belgiumban. Nem szándékosan hagyom ki Magyarországot, itthon nem jött össze semmi. Itt megemlíteném, hogy akkor még 7 tagú volt a zenekar, Tóth Miki is velünk játszott szájharmonikán. Az új lemezen is hallható, de koncerteken már nem játszik, belefáradt abba, hogy benzinre sem elég a gázsi, hogy hazamenjen koncert után, pedig igazi örömzenész.

T.: A Bluebridge Network művész ügynökséggel hogyan kerültetek kapcsolatba?
K.F.: A Driven by the Blues alatti nagy szervezések közben lett egy barátom, aki nagyon önzetlenül segített nekünk mindenben. A legszebb, hogy nem egy ilyen emberrel akadtam össze, aki teljesen ismeretlenül készségesen segített. Mivel ez az ember igen jól végezte a dolgát, megkereste az ügynökség, hogy dolgozzon nekik és hozzon minket is, mint egyetlen zenekarát, akihez ragaszkodik. Így esett.

T.: 2007-ben elkészült a következő CD-tek, majd indultatok az International Songwriting Competition-ön két dallal. Ezek közül a Goin' Home Train szerzemény bejutott a döntőbe is. Mit lehet erről az egészről tudni?
K.F.: Két dalunk került be az elődöntőbe - a másik a Liftin' Walk című volt -, ami elég meglepő, hiszen több mint 9 perces, és még egy magyar népdal részletet is tartalmaz. Bebizonyosodott, hogy nincs igazuk azoknak, akik limitálják a számok hosszúságát. A Goin' Home Train-ben a megszületése óta bíztam. A dalszerző versenyhez 15 évnyi sikertelen próbálkozás vezetett. Minden pénzünket és energiánkat a zenélésbe fektettük, és még ma is ezt tesszük, de senki nem vett minket komolyan. Több éve figyelemmel követem ezt a dalszerző versenyt, mivel ez a legnagyobb, vagy legismertebb és akkor látom ám, hogy ez a zsűri van annyira komoly, hogy ha ezek azt mondják: "Ferci hagyjátok abba, ez szar", akkor nekik elhiszem. Szerencsére nem így lett. Azt mondják jó. Gondoltam, ha valaki tehet értünk valamit, akkor az ott van.

T.: Hány szavazattal lehetett bejutni?
K.F.: Ide nem szavazattal lehet bejutni. Befizeted a nevezési díjat és benevezel. 5 szempont alapján zsűriznek: kreativitás, eredetiség, szöveg, dallam és kompozíció. Több hónap alatt átrágják magukat a dalokon és megnevezik az elődöntősöket, majd hirtelen a döntősöket. Ezután kapják csak meg a dalokat a nagyágyúk, akik a honlapon a zsűriként szerepelnek, aztán áprilisig újabb szünet, amíg a zsűri megnevezi a győzteseket. Amire szavazni lehetett az egy bonus kategória, ami az után születik, hogy megvannak a döntősök. Ezt úgy hívják "People's Voice", azaz a nép hangja, itt bárki szavazhat arra a dalra, amelyik a legjobban tetszik neki. Itt is van bizonyos értékű ajándéknyeremény, és természetesen az nyer, akinek a legtöbb haverja van, de ennek nincs köze a kategórián belül folyó versenyhez.

T.: A siker hogyan befolyásolja a hétköznapjaitokat?
K.F.: Egyáltalán nem befolyásolja, egyikünk sem sikeres. Természetesen örülünk annak, hogy a dalszerzőversenyen elismertek, meg hogy ti is foglalkoztok a zenekarral, de egyelőre ennyiben ki is merül a dolog.

T.: Érezni, hogy mondjuk többen keresnék a Wear Your Soul albumotokat?
K.F.: Talán, de egyelőre mesterségesen van visszatartva, hiszen csak decemberre lett kézzelfogható a lemez, és még nem adtuk fel, hogy sikerül egy kiadót találni hozzá. Ha nem, akkor sem állunk meg, lassan összegyűjtjük a pénzt és kiadjuk magunk.

T.: Milyen további terveitek vannak?
K.F.: Először is kiadót találni a lemezhez, aztán a lehető legtöbb helyen bemutatni élőben, megújítani a honlapunkat, sokat utazgatni és örömzenélni együtt. Nemsokára kétszer is nekiindulunk Európának, de erről még korai beszélni. Őszre szeretnénk egy pár közös koncertet szervezni Son Henry-vel (alaszkai lap steel gitáros, énekes) Magyarországon, az érdeklődőket máris szeretettel várjuk.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


Győrben lép fel a Ten Years After
2008-03-07 | koncertajánló


Az elmúlt napokban a győri Mediawave Fesztivál szervezőinek sikerült lekötnie a legendás angol együttes, a Ten Years After koncertjét. A csapat a turnéjuk ausztriai zárókoncertjét követően, 2008. április 27-én lép fel a folyók városában. A szervezők erre a napra egy egész napos koncertprogramot terveznek, igyekezve az 1968-as év, a woodstocki fesztivál hangulatát megteremteni. Jelenleg a Ten Years After-t három alapító tag: Leo Lyons - basszusgitár, Ric Lee - dob és Chick Churchill – billentyűs hangszerek, valamint Joe Gooch – ének, gitár alkotja, mivel Alvin Lee nem akart a fiúkhoz csatlakozni.
A Mediawave Fesztivál 2008. április 25-e és május 3-a között kerül megrendezésre, további információk (nemzetközi filmes program, zenei előzetes, stb.) a fesztivál honlapján tekinthetők meg.

Pampalini


Hazánkban koncertezik Gary Moore
2008-03-05 | koncertajánló


2008. július 14-én Magyarországon, a 9. alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi Harley-Davidson Fesztiválon lép fel Gary Moore.
A nagyszerű gitáros turnéja március 6-án kezdődik Hamburgban, később oroszországi és litvániai fellépései lesznek, majd ismét visszatér Németországba. A dátumok között szerepelnek angliai és portugáliai időpontok is.
Érdekesség még, hogy Gary Moore az új albumát (Close As You Get) egy új dobossal, Sam Kelly-vel készítette el, őt már többször jutalmazták az év dobosa címmel.
A Harley Owens Group (H.O.G) 1983-ban alakult meg Amerikában, jelenleg közel 700.000 tagot számlál, mely által a világ legnagyobb hivatalos márkaklubjává vált.

A Fesztivál a Balaton partján, Alsóörsön kerül megrendezésre.

Turista


Elhunyt Jeff Healey, a kanadai gitáros
2008-03-03 | hír


Március 2-án elhunyt Jeff Healey, a kanadai vak gitáros, aki egyedülálló stílust alakított ki, akiről indulásakor azt mondták, a blues megmentője lehet. A zenész március végén lett volna 42 éves, s szintén márciusra (Európában március 20-ára, Amerikában és Kanadában április 22-ére) van kitűzve az új korongjának (Mess Of Blues) a megjelenése.
Norman Jeffrey Healey 1966. március 25-én született Torontóban, egy éves korában egy ritka rákbetegség (retinoblastoma) miatt elveszítette a látását mindkét szemére. Szüleitől három éves korában kapott egy gitárt, s mivel gyerek ujjai nem érték át a gitár nyakát, az ölébe fektetve pengette.
Iskolás évei alatt csak a zene érdekelte, amolyan „mindenevő” volt. 15 évesen helyi klubokban gitározott és trombitán is játszott az első Blues(s) Direction(s) nevű bandájában. A '80-as évek közepén a The Buzz Upshaw Band tagja volt.
A ’80-as évek második felében megalapította a Jeff Healey Band-et, amelyben Tom Stephen dobolt és Joe Rockman basszusgitározott, valamint énekelt.
1989-ben jelent meg a See The Light albumuk, ebből kétmillió példányt adtak el, és a Hide Away című dalukat Grammy díjra is jelölték instrumentális kategóriában.
Játszottak a Roadhouse Blues (nálunk Országúti diszkó címmel vetítették) című moziban is, ahol magukat kellett alakítaniuk.
1990-ben jelent meg a Hell To Pay című lemezük olyan remek dalokkal, mint a Full Circle, I Can't Get My Hands On You, How Long Can A Man Be Strong, While My Guitar Gently Weeps, How Much, majd ’95-ben egy feldolgozáslemezzel jöttek ki, amely a Cover To Cover címet viselte.
Kisebb szünetek következtek, majd több koncertlemezzel is jelentkeztek.
2005-ben megműtötték, amely során sikeresen eltávolítottak a jobb combjából egy rosszindulatú daganatot.
Jeff Healey-t nem csak a felesége (Christie), lánya (Rachel) és fia (Derek) gyászolja, hanem mindenki, aki a blues-t és az igényes zenét szereti.

Turista


Új albumok az Alligator Records-tól
2008-03-03 | hír


Március 4-én két új album is megjelenik az Alligator Records gondozásában, Smokin’ Joe Kubek & Bnois King - Blood Brothers ill. Eddy “The Chief” Clearwater - West Side Strut című lemeze.

A texasi székhelyű Smokin’ Joe Kubek & Bnois King-nek ez az első albuma a kiadónál, a lemez producere Kubek és az Alligator főnök Bruce Iglauer volt.
Kubek 1956-ban Grove City-ben (PA) született, 14 éves korában már saját csapata volt. Az első zenei élmények Eric Clapton és Jeff Beck által érték, majd felfedezte Muddy Waters, Howlin’ Wolf és a többi mester zenéjét. Együtt zenélt az R&B énekes Al “TNT” Braggs-sel, s baráti kapcsolatba került Albert King-el, Stevie Ray Vaughan-el és B.B. King-el is.
1989-ben ismerkedett össze Bnois King-el egy jam session alkalmával.
King 1943-ban született Delhi-ben (LA), ifjúkorában blues dalokat játszott egy helyi bandában. Végigjárta Texas-t, Oklahoma-t és Colorado-t, játszott karneváli- és jazz zenekarban is.
A CD-n 14 blues-rock szerzemény hallható, s elmondható, hogy sikerült átmenteniük a lemezre az élő fellépéseik energiáját.

Számcímek:
1. My Dog's Still Walkin'
2. Don't Lose My Number
3. Flamethrower
4. Stop Drinking
5. Must Be Karma
6. Freezer Burn
7. Coleman Avenue
8. Midlife Crisis, Midnight Flight
9. Bumpy Ride
10. That Ring Don't Mean A Thing
11. Cold Folks Boogie
12. Out On A Limb
13. The Pleasure Was All Mine
14. Troubled Dreams


Eddy Clearwater-nek szintén ez az első Alligator-os korongja, érdekességképpen az előző, 2003-ban megjelent lemezét (Rock ‘N’ Roll City) Grammy díjra jelölték.
A lemez producere Ronnie Baker Brooks - a legendás blues gitáros Lonnie Brooks fia -, a stílus West Side Blues és old school rock keveréke. A CD-n közreműködik Lonnie Brooks, Jimmy Johnson, Billy Branch, Otis Clay és Ronnie Baker Brooks is.
Eddy Clearwater (eredeti neve: Edward Harrington) 1935. január 10-én született Macon-ban (MS), majd 1948-ban a családjával átköltöztek Birmingham-be (AL). Fiatal korában gitározni tanult, majd fellépett gospel együttesekkel, többek közt a legendás Five Blind Boys of Alabama-val is. 1950-ben egy nagybácsijánál lakott, az első zenés munkái evangéliumi csoportokkal templomokban volt. A nagybácsiján keresztül került kapcsolatba chicagói blues sztárokkal, majd Magic Slim szárnyai alatt tanulhatott. 1953-ban vált ismerté, 1957-ben hallotta meg Chuck Berry-t játszani, s ez nagyban befolyásolta a stílusa kialakulását.
1958-tól folyamatos szerepel lemezeken.

Számcímek:
1. A Good Leavin' Alone
2. Hypnotized
3. Gotta Move On
4. Walking Through The Park
5. Do Unto Others
6. Blue Over You
7. Trouble, Trouble
8. Too Old To Get Married
9. Came Up The Hard Way
10. They Call Me The Chief
11. Rock-A-Blues Baby
12. A Time For Peace


Turista


Al Cook: The Barrelhouse Man
2008-02-28 | kritika


„A legjobb eredeti country és chicagó-i blues felvételek” - hirdeti a Wolf Records a honlapján. Mivel korábban foglalkoztam már a kiadó egy „nagyvárosi” blues albumával, most Al Cook The Barrelhouse Man című CD-je kerül terítékre.
Alois Kurt Koch 1945. február 27-én született Bad Ischl-ben, Felső-Ausztriában, de az életét Bécsben élte, éli.
Elvis Presley hatására kezdett el foglalkozni a zenével, pontosabban 1960. július 25-én pillantotta meg egy 1957-ben készült fotóját, s ez változtatta meg az addigi hozzáállását a zenéhez. Addig egy gyárban dolgozott, a zenélésben látta meg a lehetőséget, hogy elszökjön a szürke hétköznapok elől. 1963. októberében vett egy olcsó gitárt, majd egy évvel később egy amatőr vetélkedőben mutatkozott be.
Véletlenül került kapcsolatba a blues zenével, onnantól kezdve viszont tudatosan és következetesen kezdte el építeni a karrierjét. 1970. novemberében jelent meg az első tisztán blues albuma, ami a Working Man Blues címet viselte. Ekkor még egy kezdetleges Elvis klónhoz hasonlított, aki fekete country-blues dalokat énekel, el kellett még telnie pár évnek, míg a bécsi akcentusát levetkőzte, a feketék „kettős beszédét” elsajátította. Amíg a többi fehér zenész a brit blues vagy Muddy Waters stílusa után vonzódott, Ő visszanyúlt a ’20-as, a ’30-as évek stílusához. Olyan előadók munkássága érdekelte, mint Blind Lemon Jefferson, Charley Patton, Son House, Texas Alexander, Robert Johson és Tommy Johnson. 1973. októberében jelent meg a második albuma Slide Guitar Foolin’ címmel. A ’70-es évek vége felé a kevésbé kommercionális zenék korszaka lealkonyult, beköszöntött a disco korszak. A blues zene idejét múlt lett, nehéz idők köszöntöttek be Al Cook életében is.
1989-ben volt a karrierjének a 25-ik évfordulója és ugyanebben az évben jelent meg a Twenty Five Blues Years albuma. Olyan zenészek szerepelnek ennek az albumnak a második felében (All Star Jamborre), mint Dana Gillespie, Erik Trauner, Hans Theessink, Joachin Palden vagy a Mojo Blues Band.
Ezek után egy ideig távolmaradt a nyilvánosságtól, majd az ausztriai székhelyű Wolf Records-al kötött szerződést.
Itt jelent meg 2007-ben a The Barrelhouse Man című lemeze is. Ha a címet vesszük, akkor már ez eligazítja a hallgatót, s tudhatja, hogy mire számíthat, jelen esetben: barrelhouse = szó szerint hordóházat, tehát kocsmát jelent, valamint a zongoramuzsika műfaji megjelölése is.
A lemezt hallgatva először a „valahol hallottam már ezt” érzése van az embernek, de a szerzők neveit átböngészve kiderül, hogy - öt szám kivételével - az összes szerzője Al Cook. A további hallgatások alkalmával tudatosult bennem, hogy bizony a bécsi úriember tökéletesen elsajátította a stílust, annak fordulatait és mindehhez hozzá kell tennem még, hogy a hangja is kellően „fekete”.
Három részre van osztva a korong, az első rész a The Barrelhouse Man címet viseli. A The Memphis Jamboree-vel kezdődik a CD, ami egy gitár-bőgő kettős, majd az Early In The Morning számban Speckled Red-ről emlékezik meg. Red a barrelhouse boogie zongora játszás amolyan őstípusa volt, kiabálós, koszos szövegekkel. A Cotton Jane és a Doggone My Good Luck Soul számokban Karin Daym énekel, szintén korhűen. Cotton Jane egy kreált szereplő, a nevet Cook az egyik hölgyismerőse nick nevétől kölcsönözte. Eredetileg Katie Kern-el szerette volna felénekeltetni ezt a dalt, de ő visszautasította, ezután kérte fel Karin Daym-t.
A második rész címe I Remember Roosevelt Sykes, itt három szám szerepel, mindháromban Al Cook egyedül énekel és zongorázik. Sykes-sel 1974. május 9-én játszott együtt a bécsi Jazzland klubban, akkor a legendás zenész 68 éves volt.
A harmadik rész The Spirit Of Robert Johnson elnevezés alatt fut, s itt az mint várható, inkább a gitáros számok dominálnak, kivétel a záró Goin’ Back To Memphis szám, amiben Charlie Lloyd zongorázik és Harry Hudson dobol.

Wolf Records, 2007

Turista


„Szerénynek maradni és alázattal, szeretetből csinálni.”
2008-02-25 | hír


Ifj. Katona Tamás (Tommy K. Jr.) a hazai blues élet egyik legígéretesebb alakja, tavaly ősszel Texasba utazott. Az életútját, a texas-i napok történéseit igyekszem áttekinteni alábbi írásomban.

A 23 éves pécsi ifj. Katona Tamás fiatal kora ellenére hosszú zenei karrierre tekinthet vissza, hisz kilenc éves volt, amikor először fellépett a PMD Blues Band-del, tíz évesen a zenekar Szombat esti blues című lemezén játszik, a budapesti Almássy-téri Szabadidő Központban tartott lemezbemutató koncerten úgy tolongtak a média munkatársai, mint egy befutott híres sztár koncertjén.
Az első nagy fellépése 1994-ben a paksi Gastroblues Fesztiválon volt. Itt játszott először Ripoff Raskolnikov-val, Fekete Jenővel, Benkő Zsolttal, Tátrai Tiborral, Török Ádámmal és még sok híres zenésszel. Ez a sor az évek múlásával csak bővült, gondoljunk Big Bill Morganfield-el, Tino Gonzales-sal, Ian Siegal-lal vagy Sugar Blue-val történt együtt zenélésekre.
Az első lemeze 2006-ban jelent meg Let Your Fingers Bleed címmel, az ideiglenes Tommy K. Jr. and Full Blast zenekar tagjai: Kepes Róbert (basszusgitár), Mezőfi "Fifi" István (dob) és Cselik Gábor (billentyűs hangszerek). A lemezen vendégzenészként hallhatjuk még édesapja id. Katona Tamás, valamint Petendi Tamás játékát is.
Első alkalommal 2006. őszén utazott Texas-ba, néhány hetet töltött ott, ez idő alatt többször meglátogatta példaképe, Stevie Ray Vaughan sírját. Megtekintette a 12. Stevie Ray Vaughan Remembrance Ride and Concert fesztivál eseményeit, ez a fesztivál Texas egyik legnagyobb rendezvénye, több ezren látogatják, nyitó eseményként több száz motoros felvonul Stevie Ray Vaughan emlékére. A zenélés sem maradt el, jammelt Wes Jeans-sel, Texas Slim-mel, Alan Haynes-sel és Jim Suhler-rel. Fogadtatása nagyon pozitív volt.
Második texasi útján tavaly október 3-án, Stevie Ray Vaughan születésnapján érkezett Dallasba, azóta - mint első alkalommal is - egy magyar barátjánál, Katona Zoltánnál lakik, aki nagyon sok mindenben segíti Tomit.
Ismét ellátogatott a Stevie Ray Vaughan Remembrance Ride and Concert fesztiválra, megtekintette Wes Jeans, Joe Bonamassa és Johnny Winter koncertjeit. A koncerteket követő after party-n újból együtt játszott Alan Haynes-sel és Texas Slim-mel is, mindkettőjükkel baráti kapcsolat alakult ki.
Decemberben, egy koncertszervező segítségével megalapította a Tommy Katona Band-et, rajta kívül a csapat tagja két színesbőrű zenész: Fred Anderson (dob) és John Echols (basszusgitár). Elkészítették 3 számos demójukat, több kisebb klubban koncerteztek, de a közös munkát felfüggesztették, mivel Tomi előtt egy nagy lehetőség adódott, beszállni a Voodoo Blue nevű Stevie Ray Vaughan emlékzenekarba. „Mindig is célom volt az, hogy az Ő zenéjét éltessem valamilyen formában, mivel már sajnos nem lehet köztünk. Ez az, amit sokan nem is értenek meg, mert azt gondolják, hogy egy újabb Stevie klón jelent meg. Ez visszatérő problémám volt Magyarországon, de elmondhatom, hogy szó sincs arról, hogy 'Stevie akarok lenni', vagy lemásolni akarom, mert nem lehet. Nem lesz még egy Stevie Ray Vaughan és ezt nagyon jól tudom. Viszont, ha valaki őrzi az emléket azáltal, hogy játssza a zenéjét, mindezt tisztelettel és szeretettel, és nem utolsó sorban lélekből, azzal szerintem nincs semmi probléma. Sőt! Az emberek többsége szereti is! Mióta a Voodoo Blue gitárosa vagyok, sorban jönnek az elismerések, mindenhol imádnak minket és ez hatalmas erőt ad. Persze mindig lesznek akadékoskodók, akik beleszólnak abba, amit csinálunk, meg jobban tudják hogy kell, de ez részemről rendben van. Ez így lesz mindörökre. Mindenkinek nem lehet megfelelni, de nem is akarunk. Ez a zenekar azoknak játszik, akik Stevie Ray Vaughan-t ismerik és szeretik, illetve szeretnék a zenéjét élőben is meghallgatni.”
A zenekarral rendszeresen próbálnak, havonta átlagosan 8-9 fellépésük van. A tribute zenekar mellett igyekszik kifejleszteni saját stílusát, így új dalok írásával is foglalkozik.
Ajánlja mindenkinek Stevie Ray Vaughan zenéjének hallgatását, mivel úgy látja, nagyon sokat lehet Tőle tanulni, illetve azon blues előadóktól, akik Stevie Ray Vaughan példaképei is voltak: Son House, Robert Johnson, Lightnin' Hopkins, T-Bone Walker, Muddy Waters, Otis Rush, B.B. Freddie és Alber King, Buddy Guy, … „Valamint az emberi része a zenélésnek, amit Stevie-től nagyon jól meg lehet tanulni. Szerénynek maradni és alázattal, szeretetből csinálni. Ha tíz embernek vagy ötezernek, de szívvel-lélekkel átadni azt, ami belül van. Nálam ez a legfontosabb. És a közönség ezt szereti. Persze embere válogatja, ki hogy áll a dologhoz. Nem vagyunk egyformák.”
Mindenki részére megfontolandó mondatok ezek a szimpatikus fiatal zenésztől, ismerve hazánk romlott társadalmi viszonyait. Bízom benne, hogy Tomi minden álma kitartó, következetes munkával megvalósul.

Írásom ifj. Katona Tamástól kapott, valamint a honlapján megtalálható információk segítségével készült el.

Ifj. Katona Tamás az interneten:
www.tamaskatonajr.hu
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9114521
www.youtube.com/user/zkat2
www.voodooblue.net

Pampalini


Magyar dalok a Nemzetközi Dalszerző Verseny döntőjében
2008-02-21 | hír


Magyar dalok is találhatóak blues kategóriában a legjobb 14 között a világ egyik legnagyobb dalszerző versenyén, az International Songwriting Competition-ön, s e dalokra még február 29-ig lehet szavazni. A két dal, amiről szó van Rúzsa Magdi Unsubstantial Blues ill. Kovács Ferenc (T. Rogers) Goin' Home Train szerzeménye.
A zsűritagok között olyan zenészek ülnek, mint Tom Waits, Jerry Lee Lewis, Ornette Coleman, Kenny Wayne Shepherd, John Mayall többek közt, de közönség díj is van.
A versenyen jazz kategóriájában Egri János, elektronikában Zságer Balázs, az instrumentális zene kategóriájában pedig Papp Gyula képviseli Magyarországot.
Magunk részéről a Goin’ Home Train szerzeményt favorizáljuk, így pár szóban bemutatnám a T. Rogers zenekart.
1999-ben alakult meg az együttes, a tagok átlagéletkora 30 év, de mégis mindegyikük jelentős zenei múltra tekint vissza. A csapat tagjai: Baráth Béla - dob, Kovács Ferenc - gitár, ének, Tom Quilliam - szaxofon, Sturmann Pál - gitár, Szatai Zsolt - basszusgitár, Széll Vince - ütőhangszerek.
2006-ban jelent meg a Driven By The Blues című CD-jük, erről számos ország rádiójában játszottak számokat, pl.: Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Dániában, Franciaországban, Észtországban, Argentínában, Portugáliában, Magyarországon, valamint felléptek Belgiumban, Észtországban és Luxemburgban is. Ugyenebben az évben a Bluebridge Network művész ügynökséggel kezdtek együtt dolgozni.
2007-ben elkészítik a Wear Your Soul című albumukat, amin Tóth Miklós (szájharmonika) és Magi Krisztián (Hammond) is játszik.

Elérhetőségek:

www.trogers.hu
www.myspace.com/trogersblues

Tessék szavazni!


Turista