Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




X. Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2008-05-22 | koncertajánló


Hagyományteremtő céllal indult 1998-ban a Nyírbátori Rhythm & Blues Fesztivál és Motoros Találkozó. A két nap alatt amatőr, de főként profi zenekarok hozzák testközelbe ezt a mélyről induló, őszinte muzsikát. A fellépők között mindig ott vannak az ország legjobbjai, de külföldi kiválóságok is láthatók. Különösen így lesz ez a 10. születésnapját ünneplő fesztiválon 2008-ban.

2008. június 6.
Signal (Debrecen)
Rockin’ Chair (Budapest)
G Jam Project (Mátészalka)
Zepsession (Veszprém)
JJ Band (Lengyelország)
Török Ádám 60! (Budapest)
Papa Blues Band (Tiszafüred)

2008. június 7.
Chrome Rt. (Balmazújváros)
Ölveti Blues Band (Debrecen)
Holywater (Lengyelország)
Hétfő Este Blues Band (Nyíregyháza)
Blúz tér 10 (Budapest)
Livin’ Blues (Hollandia)
Chicago Combo (Debrecen)

Egyebek:
motoros felvonulás, motoros áldásosztás, díjazott motoros vetélkedők, szabad strandolási lehetőség, Blues-járat (kisvonat) a városközponttól óránként

Szpíker: Nemes Nagy Péter

Belépőjegy:
péntek (06. 06.) 2.000 Ft
szombat (06. 07.) 2.500 Ft

Motorosoknak kétnapos jegy 4.000 Ft (kempinggel, strandbelépővel együtt)
A belépőjegyek ellenértéke üdülési csekkel is fizethető.

A fellépőkről bővebben itt lehet olvasni.


Megjelent JW-Jones új lemeze
2008-05-20 | hír


JW-Jones a fiatal kanadai blues gitáros Bluelisted címmel új lemezzel jelentkezett, mely a Maple Blues Awards nyertes zenész ötödik albuma. Jones 4 kontinens 13 országában koncertezett, együtt dolgozott az Egyesült-Államok és Kanada vezető muzsikusaival, Kim Wilson-nal, Colin James-sel, David “Fathead” Newman-nal és Roxanne Potvin-nal.
Az új lemezen a saját számok mellett 4 feldolgozás nóta is megtalálható, vendég muzsikusként hallhatjuk Little Charlie Baty (gitár, szájharmonika), Junior Watson (gitár), Richard Innes (dob) és Larry Taylor (basszusgitár) játékát. A lemezborító szövegét Dan Aykroyd írta.
JW-Jones lemezeit a Northern Blues Music adja ki, melyeket Európában a német CrossCut Records forgalmaz.

Számcímek:
1. Double Eyed Whammy
2. Looking The World Straight In The Eye
3. Can't Play A Playboy
4. Mad About You
5. Wasted Life
6. Somebody's Got To Burn
7. Heavy Dosage
8. That's Wrong Mama
9. Waiting On You
10. The Doctor
11. Out Of Service Blues
12. Bogart Bounces Again
13. Silent Treatment
14. Tickets On Yourself


Pampalini


Problémás helyek ahová ne menjünk!
2008-05-15 | hír


Kedves olvasóink, a mai naptól Problémás helyek ahová ne menjünk! címmel fórumot indítottunk, mivel a közelmúltban információk jutottak el hozzánk, hogy hazai blues zenészek fellépésük alkalmából kellemetlen, megalázó helyzetbe kerültek. A fórumon lehetőség nyílik a zenészek számára, hogy a koncerthelyekkel kapcsolatos negatív vagy akár a pozitív élményeikről is beszámolhassanak. Várjuk a klubok tulajdonosainak, koncertszervezőinek a hozzászólásait is.

Turista & Pampalini


Hírek a Delta Groove Productions-ról
2008-05-13 | hír


Néhány új hírrel szolgálhatunk a Delta Groove Productions felől, hisz a múlt héten megtartották a harmadik All Star Blues Revue-t, valamint megjelenés előtt állnak új korongok is.
2008. május 9-én Clarksdale-ben (Mississippi) a Ground Zero Blues Club-ban tartották a nagyszabású 3RD ANNUAL DELTA GROOVE ALL-STAR BLUES REVUE-t, szenzációs fellépőkkel.
A klubba - melynek tulajdonosa Morgan Freeman és Bill Luckett - 270 szerencsés jutott be, hogy megtekintse a következő előadókat: The Mannish Boys, Jackie Payne Steve Edmonson Band, Phillip Walker, The Insomniacs, Los Fabulocos featuring Kid Ramos, Lynwood Slim, Jason Ricci & New Blood. De nemcsak e kiadó muzsikusai koncerteztek, hanem a Blue Witch Records-tól is érkeztek zenészek, valamint láthatóak voltak speciális vendégek is.
A megjelenésre váró lemezeknél a sort Mike Zito kezdi, aki „ismeretlen” arc a kiadónál, a CD-je 2008. május 20-án jelenik meg Today címmel. A fiatal tehetség a Van Halen hatására kezdett el gitározni. Az első albuma 1996-ban jelent meg Blue Room címmel, ezt követte 1999-ben az America’s Most Wanted. 2004-ben jelent meg a Slow It Down című CD-je, olyan remek dalokkal, mint a Long Dark Road vagy a Change My Ways. A következő évben több mint 250 koncertet adott. Zenéjére olyan előadók voltak hatással, mint Prince, Van Halen, Jimi Hendrix, Eric Clapton, SRV, Walter Trout, B.B. King és Buddy Guy. Igazi áttörésnek ígérkezik az új album, hiszen Mike most már egy profi kiadót is a háta mögött tudhat.
Jó hír, hogy 2008. június 17-én fog utcára kerülni (az interneten a kiadó oldalán már rendelhető) a The Mannish Boys új albuma, melynek a címe Lowdown Feelin'. Ez a negyedik korongja az együttesnek, a lemezen szereplő nevek pedig magukért beszélnek: Bobby Jones, Finis Tasby, Johnny Dyer, Randy Chortkoff, Frank “Paris Slim” Goldwasser, Kid Ramos, Kirk “Eli” Fletcher, Ronnie James Weber, Tom Leavey és Richard “Big Foot” Innes. A csapat megidézi az olyan legendás Rhythm & Blues koncerteket, mint amilyen a Johnny Otis Show vagy az Ike Turner & The Kings Of Rhythm fellépései voltak, és elhozza a XXI. századba az American Folk Blues Festival-ok hangulatát.
A Jackie Payne Steve Edmonson Band is új lemezzel jelentkezik, melynek a megjelenése 2008. július 22. A páros és csapata ízes, energikus gospel, soul, blues és R&B zene keverékét játssza, a megjelenés előtt álló albumuk címe: Overnight Sensation.
A sort a Soul of John Black Black John albuma zárja augusztusban. Az előadó névválasztását egy 1976-ban készült film inspirálta. Zenéjére hatással volt Leadbelly, Muddy Waters, John Lee Hooker, Buddy Guy, Lightnin’ Hopkins, Bo Diddley, Blind Boy Fuller és Al Green. A debütáló albumával - The Good Girl Blues - foglalkozott a Wall Street Journal, az Interview, a Blender, a Billboard és a New Yorker is, valamint jelölték a Best New Artist Debut címre.
A 2008. évi Blues Music Awards-ra több előadót is jelöltek a kiadótól, de csak egyikőjük, Honey Piazza nyert, Ő a Pinetop Perkins Piano Player díjat vihette haza.

Turista


Átadták a Blues Music Awards díjait
2008-05-08 | hír


A tegnapi nap folyamán nyilvánosságra hozták a 2008. évi Blues Music Awards nyerteseit.
A huszonkilencedik alkalommal megrendezésre került díjátadót a tunicai (Mississippi) Grand Casino and Hotel-ben tartották, a nyertesek névsora az alábbiakban található.

Acoustic Album of the Year
Bobby Rush - Raw

Acoustic Artist of the Year
Bobby Rush

Album of the Year
Watermelon Slim & The Workers - The Wheel Man

B.B. King Entertainer of the Year
Tommy Castro

Band of the Year
Watermelon Slim & The Workers

Best New Artist Debut
Diunna Greenleaf & Blue Mercy - Cotton Field to Coffee House

Contemporary Blues Album of the Year
Tommy Castro - Painkiller

Contemporary Blues Female Artist of the Year
Bettye LaVette

Contemporary Blues Male Artist of the Year
Tab Benoit

DVD
Kenny Wayne Shepherd - 10 Days Out: Blues From the Backroads

Historical Album of the Year
Epic/Legacy - Breakin' It Up, Breakin' It Down - Muddy Waters, Johnny Winter, James Cotton

Instrumentalist - Bass
Bob Stroger

Instrumentalist - Drums
Sam Lay

Instrumentalist - Guitar
Bob Margolin

Instrumentalist - Harmonica
Kim Wilson

Instrumentalist - Horn
Deanna Bogart

Instrumentalist - Other
Robert Randolph - Pedal Steel

Pinetop Perkins Piano Player of the Year
Honey Piazza

Song of the Year
'Gonna Buy Me a Mule' - Koko Taylor, Koko Taylor - Old School

Soul Blues Album of the Year
Holmes Brothers - State of Grace

Soul Blues Female Artist of the Year
Irma Thomas

Soul Blues Male Artist of the Year
Bobby Rush

Traditional Blues Album of the Year
Koko Taylor - Old School

Traditional Blues Female Artist of the Year
Koko Taylor

Traditional Blues Male Artist of the Year
Hubert Sumlin

Pampalini


Akkord-rekord
2008-05-07 | kritika


Thanks Jimi Festival – Wroclaw
2008. május 1.


Kérlek alássan, a minap a Jimi Hendrix Memorial Band-el Lengyelországban, Wroclawban jártam, a Thanks Jimi Fesztiválon. Ott az a dilijük a helyieknek, élükön egy Leszek Cichonski nevű gitáros fickóval, hogy ők márpedig kétezren gitározzák egyszerre a Hey Joe-t. Hallottam erről korábban, mondtuk is hasonlóképp fafejű barátaimmal a kocsmában, hogy aszongya, „na, az aztán fergetegesen jól szólhat, hisz nálunk keleten három embert sem tudnak normálisan kihangosítani!”. Hát itt most töredelmesen bevallom, teljesen mindegy, miképp szólt, amikor a kábé kétezer ember együtt pengetett, lúdbőrözött a hátam és felállt a szőr a karomon.
Az ötlet persze Jimi Hendrix szülőhazájából, Amerikából ered. Ott vésték be magukat először a rekordok könyvébe. De a lengyelek kétezerháromban ringbe szálltak, s 2006-ban már ezerötszáznyolcvanegy gitárossal tépették a húrokat egy időben, egy helyen. Jelenleg rekordtartók. És idén újra megpróbáltak javítani az eredményen.
Már a szálloda portásának útbaigazítása során alkalmat kaptam az elképedésre. A wroclawi főtéren? A belváros szívének kellős közepén? Elképzeltem egy hasonló rendezvényt Budapesten, teszem azt, a Vörösmarty vagy a Kossuth téren. Hát, az teljességgel lehetetlen, ugye? A rendezvény előbb sosem látott méretű aláírásgyűjtés-versenybe torkollna az akarók és az ellenzők között, meghallgathatnánk nagy formátumú várospolitikusaink jól betanult véleményét a tárgyban, aztán elsikkadna az egész. Kevésbé rossz esetben kitelepítenék a koncertet valami isten háta megetti helyre, ahova aztán méregdrágán lehetne tojtoj slozikat, meleg sört aranyárban mérő sörsátrakat, orvosi ügyeletet, és (fővárosi létszámhiány miatt) vidéki rendőröket telepíteni. Nem úgy Wroclawban. Gyönyörűen kipofozott főtér az, egy kis darab Prága, a házak tövében meghitten lapuló sörözőkkel és kávéházakkal, mindegyikben ott a vécé ugye, az infrastruktúra tehát adott (amiképp nálunk is), rendőrre pedig nincs szükség, mert a rendet ugyan itt is nagydarab, feketébe öltözött, többnyire kopasz, ámde nyugodt és barátságos fickók biztosítják. Talán mert nincs is rendetlenkedés.
Délelőtt tizenegy körül értünk a térre, már szólt a zene, s gyűlt a nép. Odavezető utunkban minduntalan vállukon gitárt cepelő srácokba és lányokba, apákba, anyákba, nagyapákba és nagyanyákba botlottunk, mindannyian egy irányba igyekeztek, mintha csak addig bujkáló zombik adtak volna randevút egymásnak a központban, s vállukon a hangszer titkos ismertetőjel lenne.
Aki akarta, az egész eseményt onlájn követhette a neten. Egy lengyel banda után következtünk mi, a fesztiválokon szokásos csúszással, s mivel utánunk rögtön a fő attrakcióra, vagyis a Nagy Együttgitározásra került sor, s az onlájn menetrendet be kellett tartani, nem sok idő jutott ránk. A lengyel közönség barátságosan, lelkesen üdvözölt minket. A korábbi években olyan muzsikusokat láthattak, hallhattak magyar színekben, mint például Tóth János Rudolf, vagy Póka Egon, így bizakodva várhatták a muzsikát. Hát mi is bizakodva, barátságosan és lelkesen belecsaptunk az első számba, s mindjárt otthon érezhettük magunkat, a tekintetben mindenképp, hogy színpadi hangkontroll egész egyszerűen nem létezett. Azonnal átálltunk vizuális kommunikációra, amiben nagy rutinunk van, viszont sosem működik igazán jól, miképp ezúttal sem. Így a lengyel nagyérdemű vagy másfél percen át csodálhatta, amint a magyar muzsikusok hidegvérrel keresgélik egymást és az egyet, miközben vad metakommunikációt folytatnak a technikai személyzettel. És meg is tapsolták. Kedvesen, jó szívvel. Aztán hagyták, hogy javítsunk, meg is dicsértek a tenyerükkel. „Vovselávsi popsnemási grosije venger, dzsimi hendriksz memori bend!”, hirdette ki a műsorvezető (később megveregette a vállamat és megkérdezte, hogy tetszik Lengyelország), s mehettünk utunkra, kicsit mérgesen, kicsit boldogan, a hülye, süket fejünket átkozva.
Aztán a színpadot ellepték a zenészek (Magyarországot ezúttal Szagán György képviselte), és Leszek Cichonski Úr vezényletével következett a rekorddöntési kísérlet. A színpadtól jobbra (rendezői jobb) széles lépcsőfokokból épített tribünön foglaltak helyet az elektrogitárosok, mindegyik saját kis kombóval a lábnál, lehettek vagy kétszázan. Előttük egy, a kora által már indokoltan homlokilag kopasz, ám maradék göndör haját a feje tetejére copfozott lengyel híresség vezényelt, természetesen gitárral a nyakában, lelkesen, jó kedvűen, csillogó szemekkel, mit sem törődve a háta mögött álló csapat tizenöt évnyi átlag korával, s gyakori vendéghangjaival. A bal oldali tribünön az akusztikus gitárok kaptak helyet, és ők töltötték meg a színpad előtti részt is, egészen a kordonig, amin túl a wroclawi nagyérdemű vigyorgott, sörözött, evett, és szaporán, hangosan buzdított. Jómagam fényképezőgéppel a kezemben bejártam a színpadot, mindkét tribünt, és a dühöngőt is, vigyorogni voltam kénytelen, mintha csak született wroclawi lennék, a karom és a hátam pedig csendesen lúdbőrözött a mintegy tízpercnyi idő alatt, míg a Hey Joe szólt. Hol együtt, hol csak az elektro-, hol csak az akusztikus gitárokon. Hogy milyen volt ez, mint zenei élmény? Teljesen mindegy. Hogy sikerült-e megdönteni a tavalyi rekordot? Én nem tudom, de nem is nézek utána, mert az is teljesen mindegy. Valami olyasmi történt, valami olyasmit érez ott a helyszínen az ember fia és lánya, amihez képest minden teljesen mindegy. Az is, hogy milyen országban vagy, hogy eszedbe jut-e közben Hendrix, hogy a Hey Joe-t játsszák vagy a Szomorú vasárnapot, hogy hamisan-e vagy jól, s hogy előzőleg mi jól játszottunk vagy rosszul. Csak néztem a tengernyi csillogó szemet, a nevető, színpadra felmászó tiszta tekintetű kölyköket, a szedett-vedett gitárjaikat és azt gondoltam, jó eséllyel azt sem tudják, ki az a Jimi Hendrix, azt sem, ki írta a Hey Joe-t, és feltehetően nem is érdekli őket. De az igen, hogy itt most együtt lehetnek, együtt próbálnak megdönteni egy rekordot, s hogy bármennyire is komolytalan dologról van szó, mégis csak a városukat, a hazájukat és egymást segítik, és így építenek hidat más hazák tulajdonosaival, akiket boldogan, barátságosan fogadnak. És éppen ez a lényeg, így tenni valamit a hazádért, azáltal mások hazájáért, minderről mit sem tudva, csak a hecc kedvéért, mosolyogva, görcstelenül, és sohasem mások rovására. Nem kenyerem a pátosz, de elérzékenyültem, na. Bírom a lengyeleket, hej!
Aztán, hogy a szentimentalizmust szétcsapjuk, vacsoráztunk, söröztünk, és a föld alá bújt Tykend klubban meghallgattuk a nappal színpadmesterként funkcionáló fickó zenekarát. Az is remeknek bizonyult, a nagyobb részt kölkökből álló nagyszámú közönség szerette őket, nem törődtek vele, hogy minden második szám Hendrix, s hogy a dalok szerzője harminc éve halott. És az asztalunknál ülő, ötvenedik ikszét már elütött nagyszerű gitárostól, Leszek Cichonskitól is percenként kértek autogramot.
Talán olyan lehet minderről beszámolni, mint lerajzolni egy focimeccset. Ízelítőként ehun egy lehetőség.
De azt mondom, nézzétek meg jövőre a saját szemetekkel, bár a fülembe jutott, hogy néhány bátor magyar a fejébe vette a rendezvény magyarországi honosítását. Kívánok nekik sok szerencsét, kevés magyaros széthúzást, és kívánom, hogy találkozzanak a lehető legkevesebb rosszindulattal és ostobasággal! (Ugyanitt szponzor kerestetik!)

A fesztiválon készített képek egy része a Fotó rovatban megtekinthetőek.

Berta Zsolt


Jambalaya: Wonder What Can Happen
2008-05-06 | kritika


A Jambalaya zenekar 2008. január 6-án, Vízkereszt napján koncertet adott a budapesti Merlin Színházban, mely koncertet rögzítettek, és Wonder What Can Happen címen CD-n, DVD-n jelentettek meg.
A Jambalaya hazánk egyetlen New Orleans-i zenét játszó zenekara. New Orleans Louisiana délkeleti részén fekszik, a Mississippi folyó partján, a Pontchartrain tótól délre.
New Orleans a jazz városa, melynek szórakoztató negyedében, a Storyville-ben alakult ki a később „tradicionális jazz”-nek nevezett fekete muzsika, melyet a város fekete lakossága, a zenei szabadságra való törekvés jegyében hozott létre, az ismert dallamok variált előadásával.
De a város a világhírű kreol és cajun konyha otthona - a jambalaya is egy jellegzetes New Orleans-i étel -, és minden évben megrendezik a Mardi Gras fesztivált, mely tükrözi New Orleans gazdag örökségét, az ott élők szociális és kulturális sokszínűségét.
Ez a sokszínűség jellemzi a zenéjüket is, melyet a Jambalaya zenekar saját felfogásban játszik. A zenekar létrehozója Nemes Zoltán, aki először szóló zongoristaként koncertezett, majd duóban, trióban zenélt, végül 2005. áprilisában megalapította a Jambalaya zenekart.
Első lemezük 2006. áprilisában I Just Wanted To Say címmel jelent meg, melyről két szám (Junco Partner, Let Them Talk) a most kiadásra került koncert felvételen is megtalálható.
A koncerten a fiúk ismert, és kevésbé ismert New Orleans-i szerzők dalait (Bob Shad, Chris Kenner, Malcolm John Rebennack Jr., Ron Levy, Johnny Adams, Professor Longhair, Allen Toussaint), híres New Orleans-i „slárgereket” (Junco Partner, Big Chief, Iko-IQ), valamint két saját szerzeményt játszanak úgy, hogy ezen számok egységet alkotnak, egyik sem lóg ki a sorból.
A CD-n található tíz szám egy kivételével (Stop) a DVD lemezen is megtalálható, mely korongot kiegészítettek „extrákkal”, megtekinthetjük a koncerten készített fotókat, s láthatunk egy beszélgetést a zenekar vezetőjével.
A koncerten a zenekarnak sikerült megidéznie a Mardi Gras fesztiválok hangulatát, melyet most akár otthon is megízlelhetünk. Fenséges falat!

NarRator Records, 2008

Pampalini


B.B. King Múzeum nyílik
2008-05-02 | hír


2008. szeptember 13-án B.B. King Múzeum nyílik Indianola-ban, a Mississippi Delta közepén.
B.B. King-et munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be.
2005-ben a University Of Mississippi díszdoktorává avatták.
A minden idők legaktívabb zenészének még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése van. Nyert 14 Grammy díjat, valamint több mint 150 albumot készített.
A Múzeum egy non profit szervezet lesz, bemutatja a „király” életét, a karrierjét, támogatni fogják a művészetet és az ifjúság nevelését.

Turista


Koncertek májusban
2008-05-01 | koncertajánló


Blues B.R. Others Show
2008. május 1. – Szeged, Majális
2008. május 13. – Budapest, Old Man’s Pub

Blues Juice
2008. május 3. – Budapest, Városliget
2008. május 18. – Budapest, Orczy-kert
2008. május 23. – Budapest, HENRY J. BEANS - BLUES ALLEY

Blúz tér 10
2008. május 9. – Budapest, Telihold Blues Vendéglő
2008. május 11. – Bábolna, XII. Nemzetközi Kamionos Fesztivál
2008. május 15. – Budapest, Vakok Állami Intézete
2008. május 24. – Siófok, Contakter Balaton átrepülő Nemzetközi Hőlégballon Verseny és Fieszta

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. május 6. – Budapest, Bonyai Étterem

Bornemissza Ádám
2008. május 30. - Özséb - Bornemissza Ádám, Budapest, Zöld Macska

Hobo
2008. május 1. – HBB – Budapest, Tabán
2008. május 1. – HBB – Budapest, Old Man’s Pub
2008. május 2. - Az akasztottak balladája - Francois Villon verseit előadja Hobo - Pécs, Művészetek Háza
2008. május 5. - Csavargók Tízparancsolata – Budapest, Új Színház
2008. május 9. – HBB - Kapuvár
2008. május 10. – HBB vagy Kötéltánc, Várpalota
2008. május 11. – HBB – Budapest, Gödör
2008. május 12. - Csavargók Tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. május 13. - Csavargók Tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. május 16. – HBB - Kiskőrösi motorostalálkozó
2008. május 22. - 68-as est, Budapest, Politikatörténeti Intézet
2008. május 23. – HBB - Gyöngyös
2008. május 24. – HBB - Sajószentpéter
2008. május 25. – HBB – Budapest, Gödör
2008. május 26. – HBB - Kiskunhalas
2008. május 29. – HBB – Budapest, Old Man’s Pub
2008. május 31. – HBB – Gönc

Jambalaya
2008. május 1. – Budapest, Petőfi Csarnok - 'Éjjén május elseje' fesztivál
2008. május 2. – Budapest, Fészek Klub
2008. május 9. – Budapest, Szilvüplé

Little G. Weevil & Horváth Misi
2008. május 23. – Szekszárd, Húsvasaló Pub
2008. május 27. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil Band
2008. május 29. – Budapest, Fat Mo’s Music Club

Musical Trips
2008. május 2. - Lábatlan
2008. május 10.- Dunakeszi, Part Café

Nemes Zoli & Horváth Misi
2008. május 1. - Budapest, Szimpla kávézó

Sonny
2008. május 1. – Kecskemét, Majális + The Wild Cows
2008. május 1. – Nyíregyháza + The Wild Cows
2008. május 2. - Zebegény + Horváth Mihály
2008. május 3. – Villány + The Wild Cows
2008. május 8. - Budapest, Építész-pince + The Pawn Shop Boys
2008. május 9. – Tarján + Horváth Mihály
2008. május 15. - Budapest, Fat Mo’s Music Club + The Wild Cows
2008. május 22. - Budapest, Nothing But The Blues Pub + Horváth Mihály
2008. május 24. - Budapest, Amigo bar + The Wild Cows
2008. május 29. - Budapest, Lámpás + The Pawn Shop Boys
2008. május 31. - Nagykőrös + Big Fat Chubby

Rockin' Chair
2008. május 15.- Budapest, Lámpás Klub
2008. május 17. - Budapest, Rézmál Kávézó
2008. május 24. - Budapest, Menta Terasz

T. Rogers
2008. május 16. – Budapest, Fregatt
2008. május 23. – Budapest, Fregatt

Tengs-Lengs
2008. május 10. – Budapest, Ráday kupola
2008. május 16. – Érd, Blues tanya
2008. május 24. - Tiszakécskei Motoros Majális
2008. május 29. - Szolnoki Sörfesztivál

The BLUESBERRY Band
2008. május 3. – Balatonalmádi, Budatava Rock Pub
2008. május 17. – Balatonalmádi, Budatava Rock Pub


Tom White
2008. május 2. – Szekszárd, Húsvasaló Pub
2008. május 8. - Vác, Főiskolai Napok
2008. május 10. - Cegléd, Béke Tér - Dee Jay\'s Pub
2008. május 17. – Nagykőrös, Bols Jazz Cafe
2008. május 31. – Szolnok, Bajor Sörfesztivál

Török Ádám és a Mini
2008. május 1. – Budapest, Tabán
2008. május 1. - Martfű
2008. május 4. – Budapest, Sörsátor
2008. május 15. – Budapest, DVD bemutató
2008. május 17. - Kaposvár

Turista


Koncertfelvételek Tab Benoit-tól
2008-04-29 | hír


A Blues Foundation a tavalyi évben a Blues Music Awards gálát május 10-én Memphis-ben tartotta. Az est folyamát a gitáros/énekes Tab Benoit munkásságát két díjjal is (B.B. King Entertainer of the Year, Best Contemporary Male Performer) jutalmazták. A díjátadó előtt néhány nappal Benoit Nashvill-ben koncertezett, olyan zenészek voltak a vendégei, mint Jimmy Hall, Jim Lauderdale, Johnny Sansone, Waylon Thibodeaux és Kim Wilson. A koncertről felvétel is készült, mely a napokban Night Train To Nashville címmel a Telarc gondozásában jelent meg.

Számcímek:
1. Night Train
2. Solid Simple Things
3. Darkness
4. Too Sweet For Me
5. Moon Comin' Over The Hill
6. Lost In Your Lovin'
7. Rendezvous With The Blues
8. Fever For The Bayou
9. New Orleans Ladies
10. Muddy Bottom Blues
11. Stackolina


Pampalini


Johnny Rawls & The Rays: No Boundaries
2008-04-23 | kritika


Johnny Rawls a blues zenei élet egyik méltatlanul háttérbe szorult alakja. Az 1951-ben született énekes, gitáros, dalszerző és producer Rawls már korán zenei műveltségre tett szert, nagyapja John Paul Newson, a vak gitáros segítségével. A fiatal Johnny először klarinéton és szaxofonon kezdett el tanulni, majd középiskolás korában Joe Tex és Z.Z. Hill zenekaraiban vokálozott. Eközben megtanult gitározni is, és megalakította saját blues/soul együttesét.
A ’70-es évek közepétől O.V. Wright zenekarának a vezetője, amit Wright 1980-ban bekövetkezett haláláig vezetett. Ezt követően Little Johnny Taylor-hoz csatlakozott, vele néhány évig dolgozott. 1985-től, mint szóló zenész turnézik.
1994-ben a Rooster Blues lemezkiadó megjelentette L. C. Luckett-el közös lemezét Can't Sleep At Night címmel. Ekkor már a Rooster-nél dolgozik stúdiózenészként olyan muzsikusokkal, mint Lonnie Shields vagy Super Chikan. Két évvel később a JSP Records gondozásában megjelenik a Here We Go című lemeze, a lemezeit az angliai lemezkiadó adja ki - ahol producerként is dolgozott -, egészen 2002-ig, amikor is megalapította saját lemezkiadóját Deep South Soul néven. Még ebben az évben két albuma is megjelenik Lucky Man és Live In Montana címmel.
A négyszeres W.C. Handy díjra jelölt zenész No Boundaries című lemeze 2005-ben jelent meg. A CD-ről a Blues Revue, a Living Blues, a Downbeat és más zenei lapok is elismerően írtak.
Az album valamennyi dalának a szerzője Bob Trenchard, a kísérőzenekar, (a) The Rays basszusgitárosa. A dalok a kétségbeesésről, a reményről és a halálról szólnak (Bob a dalok nagyrészét felesége halála után írta).
Johnny Rawls érdes, lélekkel teli hangja engem néha Robert Cray énekhangjára emlékeztet. A számok többségében hallhatjuk Memphis két legjobb vokalistáját, Reba Russell-t és Jackie Johnson-t is. A zenekar többi tagja is magas szinten teljesít, hisz a lemez bővelkedik nagyszerű hangszeres teljesítményekben. És, hogy kik is ezek a zenészek: Steve Lott - gitár, Dan Ferguson - billentyűs hangszerek, Andy Roman - szaxofon, J. T. Paz és Richie Puga - dob.
Összességében eredeti dalok, kiváló muzsikusok, az album a kortárs soul-blues egyik kiemelkedő alkotása.

Catfood Records, 2005

Pampalini


"Gyere ki a hegyoldalba!"
2008-04-19 | koncertajánló





Ismét együtt zenél Eric Burdon és a War
2008-04-19 | hír


2008. április 21-én egy koncert alkalmából, 37 év után ismét együtt játszik Eric Burdon és a War, a londoni Royal Albert Hall-ban.
Eric Burdon 1969-ben találkozott a Night Shift együttessel, akik akkor Deacon Jones-t kísérték. A hatfős, kizárólag fekete zenészek alkotta csapat játéka lenyűgözte a „mélynövésű” énekest, és hamarosan összehozták az új csapatukat, amit: Lonnie Jordan (zongora, orgona), Harold Brown (dob), Howard Scott (gitár), Charles Miller (szaxofon), B.B. Dickensen (basszusgitár), Papa Dee Allen (ütősök) és Lee Oskar (szájharmonika) alkottak. A zenekar neve War lett, az első felvételeiket 1969. augusztus 8-án készítették San Franciscóban.
Közös színpadi bemutatkozásukra a Devonshire Downs rockfesztiválon került sor.
1970-ben rögzítették az első albumukat, ami az Eric Burdon Declares War címet viseli. Az év végén ismét stúdióba vonultak, hogy elkészítsék a Black Man’s Burdon című dupla albumukat.
1971 elején turnéra indultak, de a turné közepén az idegileg és fizikailag egyaránt kifacsart énekes faképnél hagyta a társait.
Az ismét összeálló War-ban Burdon-on kívül csak Lonnie Jordan énekes-billentyűs maradt a régiek közül.
Aktualitás még, hogy a Rhino kiadó újra megjelenteti a War Eric Burdon-nel készített lemezeit, az Eric Burdon Declares War-t, a Black Man’s Burdon-t és a Love Is All Around-ot.

Turista


Világsztárok az A38-as hajón
2008-04-18 | koncertajánló


David Garfield & the Cats km. Alex Ligertwood
2008. április 29. 20h
Budapest, A38 hajó


David Garfield: billentyűs
Alex Ligertwood: ének
James Harrah: gitár
John Pena: basszusgitár
Forrest Robinson: dob

A fúziós jazz legjobbjai adnak randevút április 29-én az A38-on.
David Garfield hosszú ideig a George Benson Band vezetőjeként dolgozott, de olyan kultikus együtteseknek is ő volt az alapítója, mint a Los Lobotomys és a Karizma (ezekben partnerei voltak még: Jeff Porcaro, Nathan East, Lenny Castro, Steve Lukather, Mike Landau, stb.).
Alex Ligertwood leginkább a Santana Band frontembereként eltöltött tizenöt év miatt ismert, számos platina- és aranylemezen hallhatjuk jellegzetes hangját (Zebop, Shango, Blues for Salvador, stb.). Azért nem tétlen a köztes időszakokban sem, szerepelt rengeteg Brian Auger albumon, közreműködött az Average White Band felvétlein, ő volt az egyedüli énekes a Spyro Gyra-ban és természetesen a saját neve alatt is megjelentetett pár lemezt.
A basszusgitáros John Pena sokak szerint egyike a legeslegjobbaknak Amerikában (a szakma szerint mindenképpen), kész csoda, hogy sikerült időt szakítania erre a turnéra a rengeteg session munkája közben.
A gitáros James Harrah igazán sokoldalú muzsikus. Szokták Steve Lukatherhez hasonlítni, de nála erőteljesebben érvényesül a soul és blues iránti vonzalom. Játékát eddig vagy tucatnyi hollywoodi soundtarckben és vagy ötven lemezen hallhattuk (Elton John, Ray Charles, Melissa Ethridge, Chris Botti, Keb' Mo', Yellowjackets, Madonna, stb.).
A fiatal fekete dobosról elég talán csak annyit elmondanunk, hogy ő játszik a modern R&B - soul egyik leghírsebb előadójának, India Arie-nek együttesében és a mostani turné után egyből indul tovább, hogy a legendás Crusaders dobosaként turnézzon Ázsiában és Európában.
Jazz, rock, soul, blues és funk keveredik ennek az egészen kivételes kvalitású együttesnek a repertoárján.

A tavaszi szezon egyik kihagyhatatlan produkciója!

További koncertek:
2008. május 2. - Szombathely
2008. május 18. - Szeged


Elhunyt Sean Costello
2008-04-17 | hír


Ismét szomorú hírt kaptunk, miszerint 2008. április 15-én, egy nappal a 29. születésnapja előtt Atlantában (GA) elhunyt Sean Costello.
Costello 1979-ben született Philadelphia-ban, 9 évesen a családjával Atlantába költöztek, majd hamarosan gitározni kezdett. 14 éves korában megnyerte a Memphis Blues Society díját, amivel a fiatal tehetségeket ismerik el. 17 éves volt, amikor megjelent az első albuma Call The Cops címmel a Jivebombers-sel, amit a Real Blues Magazine így jellemzett: „Egy robbanásszerű debütálás”.
1998-ban Susan Tedeschi Just Won't Burn albumán játszik, majd részt vesz a lemez turnéján.
2000-ben jelent meg a Cuttin’ In című lemeze a Landslide Records-nál, amit a W.C. Handy Award-on a Best New Artist Debut címre jelöltek.
2002-ben megjelent a Moanin’ For Molasses című albuma, amivel címlapsztorit kapott a Blues Revue-ben.
Ez év elején adta ki a Delta Groove Records az új CD-jét, amiről azt írtam: „Ritkán vár ennyire lemezmegjelenést kicsiny szerkesztői gárdánk, mint Sean Costello 2008. február 19-én megjelenő We Can Get Together albumát.”
Zenélt B.B. King-el, Buddy Guy-al, James Cotton-al, Pinetop Perkins-el és Bo Diddley-vel is.
Sean egy fiatal, vibráló tehetség volt, akit egyhangúan dicsértek kritikusok és zenehallgatók, s akinek a zenéje nem fog a feledés homályába merülni.

Turista


Fekete Jenő 44.
2008-04-16 | koncertajánló


Fekete Jenő 44.
2008. április 25.
Budapest, Take Five


A hazai blues élet legendás alakja, Fekete Jenő április 24–én ünnepli 44. születésnapját, amit az utóbbi 4 évben rendszerint egy hatalmas bulival ünnepel.
Most sem lesz ez másképp, az idei születésnapi jam-re április 25–én este 9 órától kerül sor Budapest legszínvonalasabb jazz klubjában, a Take Five–ban.
Az idei születésnap egyben lemezbemutató, sőt DVD felvétel is, hiszen a Muddy Shoes négy év után ismét lemez kiadását tervezi, melynek anyagát ezen a koncerten hallhatják először a blues szerelmesei.
Természetesen színpadra állnak még azok a zenészek is, akik az elmúlt években a legtöbbet zenéltek az ünnepelttel. Ízelítőt hallhatunk továbbá a 2006. óta több nagysikerű bulit játszó Ray Charles és Frank Zappa Tribute műsorából is.
A hivatalos program végeztével természetesen hatalmas jam session-be csap át az est, melybe már több pályatárs csatlakozik.


Amadeus Austrian Music Award
2008-04-16 | hír


2008. április 18-án a bécsi Gasometer-ben lesz megtartva az Amadeus Austrian Music Award díjátadója. Ezt a rendezvényt 2001. óta tartják meg, 11 kategória létezik (kategóriánként öt jelölt van), a dolog érdekessége, hogy a Jazz/Blues/Folk kategóriában jelölték Al Cook The Barrelhouse Man és Hans Theessink Slow Train lemezeit is.

További albumok e kategóriában:
Waldeck: Ballroom Stories
Count Basic: Love & Light
Diknu Schneeberger Trio: Rubina

Az eseményt közvetíti a PULS 4 TV csatorna ill. a következő hétvégén egy különkiadás lesz a ProSieben Austria csatornán.

Turista


Tervezett The BLUESBERRY Band koncertek
2008-04-15 | koncertajánló


A múlt év végén (2007. december) foglalkoztam a veszprémi The BLUESBERRY Band bemutatkozó lemezével. Recenzióm végén reményemet fejeztem ki, hogy sikerülni fog a zenekarnak az áttörés, sikerül kimozdulniuk a Dunántúlról, eljutnak az ország más részeibe is.
Úgy tűnik, e reményem - a fiúk kitartó munkájának köszönhetően - kezd valóra válni, hisz a banda meghívásokat kapott jelentős koncerthelyekre. De nézzük csak sorjában.
A zenekar a budapesti Mamut II.-ben működő Jam Pub-ban kapott három fellépési lehetőséget (június 6., július 10., augusztus 23.), közben június 12-én az alsóörsi Nemzetközi Harley Davidson Találkozó fellépői is. Szeptember 6-án Németországban, Thierstein városában, a helyi várban lépnek fel. Ezen a helyszínen néhány éve kezdték el szervezni a koncerteket, a komolyzenétől a blues-ig terjedő stílusokban. Az idei évtől heti 2 alkalommal tartanak koncerteket, az utolsó hétvégére a The BLUESBERRY Band-et hívták meg.
A zenekar tervez egy saját szervezésű nagyszabású bulit is a veszprémi Várkertbe, július elejére. Itt több helyi zenekar fog szünet nélkül muzsikálni, az átkötések jam szerűen fognak zajlani.

Pampalini


A Rolling Stones „énekesnője” Budapesten koncertezik
2008-04-12 | koncertajánló


Lisa Fischer
2008. április 24.
Budapest, Corvintető


A Rolling Stones „énekesnője”, Lisa Fischer Budapesten koncertezik április 24-én az Incontinentals All Stars formációval.
Az R&B énekes Lisa Fischer 1961-ben New York City-ben született, mielőtt elindította a szóló karrierjét Luther Vandross zenekarában vokálozott, de hallhattuk Chaka Khan, Tina Turner és Roberta Flack zenekaraiban is. 1992-ben a How Can I Ease The Pain című dallal a Best Female R&B Vocal Performance kategóriában Grammy díjat nyert.
Lisa közel húsz éve a Rolling Stones-sal is látható/hallható. A zenekar tagja Blondie Chaplin is, aki szintén a Stones állandó vendége.

Pampalini


Megjelent Sonny első lemeze
2008-04-11 | hír


A múlt héten megjelent Sonny és zenekarának, a Wild Cows-nak az első CD-je Mr. Rhythm - and -Blues címmel. A soproni énekes/gitáros 1998-ban az esztergomi Full Of Mojo blues táborban tűnt fel. Zenéje a ’40/50-es évek Amerikájának rhythm and blues, a korai rock and roll és a rockabilly keveréke.
A lemezen 12 dal található, öt saját és hét feldolgozás nóta. A felvételek 2004. év végén, 2005. év elején a Singer stúdióban kerültek rögzítésre.
A lemezen a Sonny-t kísérő „Vadmarhák” tagjai: Charming Marty – szájharmónika, Vince Huber – gitár, Buddy Benkey – nagybőgő és Stormy Tom – dob.

Számcímek:
1. I’m Goin’ Away
2. Eat Your Heart Out
3. She Done Left Me
4. Highway Man
5. Got That Lonesome Blues
6. Wintertime
7. According To My Heart
8. Young And Wild
9. Southbound Train
10. Keep Your Arms Around Me Mama
11. Airplane Blues
12. Leave You Baby

Pampalini