Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Nemzetközi turnén a Vadvirágok Blues Band
2010-02-24 | hír


A hétvégén a Vadvirágok Blues Band nemzetközi turnéra indul, mely során Magyarország mellett fellépnek Szerbiában, Bulgáriában és Romániában is.
A zenekar 2007-ben alakult fiatal egyetemistákból. Repertoárjuk a ’40-es, ’50-es évek blues-ától a ’70-es évek rock & rolljáig terjed, melyben megtalálhatóak Muddy Waters, John Lee Hooker, B.B. King, Jimi Hendrix, a Cream, a The Rolling Stones, a The Doors és a Hobo Blues Band dalai - de rendelkeznek saját, magyar nyelvű szerzeményekkel is.
A budapesti csapat fennállása óta közel 180 koncertet adott hazánkban és külföldön. Együtt zenéltek Vasko The Patch (Vasko Krapkata) bolgár blueszenésszel és Sugar Blue amerikai szájharmonikással.
A zenekar tagjai: Suba Attila – ének, Medve Attila – szájharmonika, ritmusgitár, Mátray Csanád – szólógitár, Krómer Márton – basszusgitár és Vértes Péter – dob.

hoati


Tim Lothar: In It For The Ride
2010-02-22 | kritika


Napjaink elektromos zenei dömpingjében üdítően hat, ha akusztikus produkcióval találkozik az ember. „Hibátlan tradicionális, de mégis egyéni hangú country blues Robert Johnson, Son House és társaik nyomdokában haladva.” – olvasható Tim Lotharról. Na de ki Ő, aki felüdülést hoz a zajos mindennapokba?
Tim Lothar 1968-ban született Dániában. Zenei karrierjét dobosként kezdte, majd 25 év elteltével a váltás mellett döntött, akusztikus gitárra nyergelt át és klasszikus amerikai delta blues-t kezdett el játszani. A szóló előadóművészi évei kezdetén nem tétlenkedett sokáig, 2006-ban, otthonában elkészítette a Cut To The Bone című debütáló lemezét. A korong pozitív fogadtatásban részesült hazájában és külföldön is: „Egy gitáros blues-zal a vérében”, „Egy újabb európai klasszis blues zenész” – lelkesedtek a kritikusok. Az album nemcsak ismertté tette a nevét, hanem ennek révén beutazhatta Európát.
2009-ben jelent meg a második In It For The Ride címet viselő lemeze, amin továbbra is Mississippi Blues-t játszik. A CD-n sikerült megtartania a bemutatkozó album nyersességét, továbbra sem díszítette túl a számokat, csak Ő van és a gitárja. Zenéjének fő érdeme az ismert szerzemények (Someday Baby Blues, Shake It And Break It, Mississippi Aberdeen, Careless Love, Stones In My Passway) személyes újraértelmezése, a jó saját dalok (In It For The Ride, Honeybee, Over There), valamint a hibátlan slide gitárjáték. A pozitív visszajelzés ebben az esetben sem maradt el, az angol Blues Matters magazin ezt írta róla: „Tim Lothar saját dalai annyira jók, hogy utána kell nézned, hogy sajátja-e, vagy Sleepy John Estes vagy Charley Patton szerzeménye.”. A gitáros az albumért megkapta az év Dán Blues Lemezének járó díjat.
A zenész az elkövetkező napokban többször is hallható lesz hazánkban, kár lenne kihagyni!

Magánkiadás, 2009

Turista


A hetvenes évek szellemiségét megidézve
2010-02-20 | beszélgetések


A Bőrgyári Capriccio 2000 tavaszán alakult, hogy népszerűsítse a blues, rhythm & blues, rock és progresszív rock műfaj ismert és kevésbé ismert, a '60-as, '70-es években született klasszikusait, valamint, hogy saját számokkal bővítse a magyar zenei palettát.
Míg első lemezük inkább az útkeresésről szólt, második, Progressive című albumuk már jól tükrözte a zenekar által követett zenei irányt.
Az új, Túlsó oldal című, saját szerzeményeikből álló CD-jük a hetvenes évek szellemiségét megidézve több hazai blues-rock híresség közreműködésével készült, mely bemutatójára 2010. február 26-án kerül sor.


hoati: Közel másfél éve beszélgettünk utoljára. Mi történt veletek azóta? Jó pár jelentős fesztiválon is sikerült fellépnetek!
Gazdag Viktor:
Igen, repül az idő. Szerencsére több emlékezetes bulink volt azóta, a Sziget Fesztivál Blues színpadán már visszatérő fellépők vagyunk, a Millenárison is volt egy szép emlékű bulink tavaly nyáron és több motoros találkozón is szerepeltünk. Emellett elég sok időt töltöttünk a stúdiómunkával.

h.: A zenekar tagsága némileg átalakult, mi indokolta ezt?
G.V.:
Az indok részben az új album, változtattunk a hangzáson és így billentyűn rendszeresen Nemes Zoltán játszik velünk, nagyon jól színesítve a zenénket; Paróczai „Tacskó” Attila a Mini mellett nálunk is basszusgitározik, az ő játéka tényleg új hangzást hozott, illetve Kecskés András ritmusgitárosként a rock világából váltott a blues-osabb hangzás felé.

h.: Az új, Túlsó oldal című lemezetek bemutatójára 2010. február 26-án kerül sor. Kérlek, mutasd be a friss anyagotokat!
G.V.:
Hosszú munka volt, több mint egy év, amíg elkészült - főleg azért, mert a stúdióban készítettük a számokat, később jöttek a szövegek és végül a vendégművészek. De úgy gondolom megérte, mert egy fogyasztható, színvonalas album lett az eredmény. A koncepcióm az volt, hogy mivel ez a banda első saját számokból álló lemeze, hívjuk el azokat a zenészeket, akik minket inspiráltak, akik zenéjén felnőttünk. Így pár szám erejéig vendégünk Török Ádám, Tátrai Tibor, Póka Egon és Németh Károly. Emellett pályatársaink közül Oláh Andor herflizik és Nemes Zoltán billentyűzik az albumon. A zenéket én írtam, több szövegíró is bemutatkozik az albumon, de Boros Gyuri (Ölveti Blues Band) barátom is írt egy remek verset.

h.: Hogyan sikerült az említett vendégművészeket megnyerni a felvételhez?
G.V.:
A bandánk jubilál, idén 10 éves. Ezen idő alatt jó kapcsolatba kerültünk sok zenésszel, így relatív egyszerű volt, inkább az időpont egyeztetések mentek nehezebben. Úgy gondolom, hogy a lemez mindenkit hamar meggyőzött a produkció színvonaláról.
Nekünk mindenképp óriási megtiszteltetés egy albumon szerepelni velük, nekem személy szerint dalszerzőként egy régi álmom teljesült!

h.: Tavaly a Magyar Dal Napján már bemutattátok a lemez anyagát. Hogyan fogadta a közönség?
G.V.:
Szép emlék nekünk, holott még korán sem voltunk kész a számokkal. Több százan voltak Óbudán, különösen a Cseh Tamás emlékére játszott Batthyányi tér blues aratott sikert!

h.: Az előzenekar szerepét a White Coffee tölti be. Mit kell tudni erről a bandáról?
G.V.:
Régi barátaink, majdnem egyszerre alakultak velünk, több közös koncerten vagyunk már túl.
Profi banda, hasonló felállásban játszanak, mint mi. Mindenképp érdemes meghallgatni őket, rendszeresen játszanak a Colombus hajón.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Tomislav Goluban & Little Pigeon ForHill Blues: Zagorje Blues
2010-02-17 | kritika


Tavaly volt szerencsém bemutatni a horvát Tomislav Goluban és zenekarának, a  Little Pigeon ForHill Bluesnak a Mr. B. című lemezét. Recenzióm befejezésében kíváncsiságomnak adtam hangot, a folytatást illetően. És lőn, a napokban az énekes-szájharmonikás legújabb lemezét vehettem a kezembe.
Tomislav Goluban 1997-ben kezdett szájharmonikázni. Az azóta eltelt közel másfél évtizedben három stúdió lemeze és két maxi single-je jelent meg. Részvett a 2005-ös trossingeni World Harmonica Festivalon, ahol negyedik helyezést ért el, valamint a huszonötödik International Blues Challenge-en, Memphis-ben.
Zenéjében a country blues-t szülőföldje, Zagorje tradicionális muzsikájával kombinálja, melyhez némi zydeco, ragtime és gospel keveredik – e koncepció a Zagorje Blues-ra is igaz.
A CD-n található saját, valamint tradicionális dalok horvát nyelven szólalnak meg, mely cseppet sem zavaró. A közreműködő zenészek névsora meglehetősen hosszú, valamennyiük nevét felsorolni képtelenség, mivel harmincan voltak, így csak a két külföldi előadó, az amerikai Joe Filisko (szájharmonika) és az olasz Mike Sponza (gitár) nevét említeném meg.
Néhány kedvencem a lemezről: Isel budem v kleticu (Goluban és mentora, Filisko duó felvétele), Oj, mladoski moja (a XIX. században, az Osztrák-Magyar Monarchiában közkedvelt szlovák dal), Brzi vlak (először a hasonló című maxin volt hallható) és a Kaj god blues (1971-ben keletkezett szerzemény).
Összességében nem találtam gyenge pontot a lemezen, melynek dalai végig tele vannak vibrációval, de ugyanakkor érzékiséggel is. Tomislav Goluban a bevezetőben említett lemezével meglehetősen magasra tette a mércét, melyet az új albumával sikerült felülmúlnia.

Aquarius Records / Spona, 2009

hoati


Vörös szegfű blues
2010-02-15 | beszélgetések


A ’80-as évek második felében tűnt fel a hazai színpadokon az ausztriai Ripoff Raskolnikov. Jellegzetes alakját, zenéjét hamar megkedvelte a közönség. Őt kérdeztem zenéről, inspirációs forrásról, az új lemezéről…

Turista: Általában két dolgot szoktak veled kapcsolatban kiemelni. Elsősorban olyan kultikus figurákhoz, olyan dalszerzőkhöz hasonlítanak, mint Bob Dylan, Van Morrison és Tom Waits. Másodsorban meg szokták említeni, hogy később, egy másik korba születtél, mint ahogy kellett volna. Mit szólsz ezekhez a megállapításokhoz?
Ripoff Raskolnikov:
Van benne valami.

T.: Te hová helyeznéd magadat a zene világában?
R.R.:
Ezen nem szoktam elgondolkodni. Szeretek gitározni és időnként néhány dalt összerakni, és nagy örömmel veszem tudomásul, hogy ebből meg lehet élni, anélkül, hogy hatkor kelne az ember mindennap.

T.: A Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij regény hatására választottad a művészneved. Ez már több mint harminc éve történt. Azóta is olvasol szépirodalmat?
R.R.:
Igen, persze. Még mindig szeretem a XIX. századbelieket, de olyan angol nyelvű kortárs írókat, mint pl. Paul Auster vagy Kazuo Ishiguro is nagyon kedvelem.

T.: Sosem gondolkodtál azon, hogy néhány ausztriai vagy akár magyar zenészhez hasonlóan kiköltözzél az Egyesült Államokba?
R.R.:
Nem. Amúgy töltöttem egy kis időt az USA-ban, de nem találtam valami szimpatikus országnak.

T.: Mennyire figyeled a blues világ napi aktualitásait?
R.R.:
Egyáltalán nem.

T.: Mi hat rád inspirálólag napjainkban?
R.R.:
Ha az utolsó pár lemezemre gondolok, nem állíthatnám, hogy sok másról szólnának, mint a szerelemről vagy annak hiányáról. Ebben, úgy látszik, hűségesen követem a blues tradícióját. Ahogy a franciák szokták mondani: Cherchez la femme...

T.: Vonzódsz még hazánk felé? Ugyanis, ha az utóbbi éveket összegezzük, a mérleg nyelve nem éppen pozitív irányba mutat.
R.R.:
Ez sajnos igaz. Engem a sok jobboldali menetelés és zászlólobogtatás eléggé ijeszt. Ahogy, pl. a cigányokhoz viszonyul a magyarok többsége, az szerintem egyszerűen borzasztó.

T.: A közelmúltban rögzítetted az új lemezedet. Mesélnél erről?
R.R.:
Éppen a keverés fázisában vagyunk. Ugyanabban a felállásban vettük fel, mint a 2006-os Everything Is Temporary-t, és úgy néz ki, 14 dal lesz rajta. Azt a tényt, hogy a sok visszahallgatás során még nem untam meg az anyagot, azt igen jó jelnek érzem.

T.: Milyen témákat járnak körül az új dalok?
R.R.:
Ahogy már korábban mondtam…

T.: Többször felléptél már a Budapest Blues Fesztiválon. Ez idén sem lesz másként. Kijelenthetjük, hogy elismer, szeret a magyar közönség?
R.R.:
Csak nyugodtan!

T.: Játszani fogsz Pécsett és Szentendrén a dán Tim Lotharral is. Övé lett 2008-ban, Dániában a legjobb blues lemez. Mivel készültök erre az estre?
R.R.:
Különösebben nem készülök, gondolom Ő sem. Két valamit erő bluesman csak tud majd valamit improvizálni.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


„A zene mindent felülírt az életemben.”
2010-02-13 | beszélgetések


Oláh Andor 1999-ben alapította meg a Blues Patika Közhasznú Alapítványt a műfaj népszerűsítése céljából. Az alapítvány koncerteket, fesztiválokat, turnékat, hangszeres oktatásokat és blues történeti előadásokat szervez. Az elmúl évben tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Blues Patika Jamboree-t. Ennek apropóján kérdeztem a pályafutását 20 éve kezdő szájharmonikást.

hoati.: Tavaly, november végén tizenkettedik alkalommal került megrendezésre a Blues Patika Jamboree. Mennyire váltak be elképzeléseitek, hogy sikerült a fesztivál?
Oláh Andor.:
A Jamboree színes programot terített a látogatók elé. A partnerként társuló Gödör Klub adottságai teljesen megfelelnek nekünk, és a visszajelzések alapján a közönségünknek is. Ott laza körülmények között, akár egy sörrel, cigivel a kezedben is végignézhetsz egy koncertet.
A szervezés már az év elején elindult és több név is szóba került lehetséges fellépőként. Helyszínek között a budapesti mellett felmerült szlovákiai és csehországi rendezvény lehetősége is. Charlie Musselwhite és zenekara, a három helyszín közül a cseh partner válságviharát érezve visszalépett, ezzel kútba esett ez az ötlet és nagy csobbanással elmerült az iszapos vízben.
Közvetlen baráti szálak fűződtek Jeanne és Karen Carroll révén Koko Taylorhoz, de az érezhető nehézségek és a kaszás lassan végleg felszedte az ide vezető út köveit. Ezután kevés időnk maradt, így a hosszas ötletelés után szlovák partneremmel, Sajtos Ferenccel egyetértésben Mungo Jerry mellet döntöttünk, és utólag azt kell mondanom, hogy nem volt rossz a választás. A zenekar több mint kettő és fél órás muzsika élményében fürdette a közönséget egy igazi élő legendához méltóan.
A mai világban ritkán találkozom olyan zenésszel, aki tényleg szívből, élvezettel játszik a közönségnek. A profizmus néha már a kimért játékidőig terjed. Idegen tőlem, amikor azt látom, hogy a sztárzenekar dobosa az utolsó leütés után mesterien kidolgozott mozdulattal már a tokba is dobja az ütőket, és mintegy szimbolizálva a koncert végét behúzza a cipzárt.
Szerencsére a mi rendezvényünkre ez soha nem volt jellemző. Tavaly is jó muzsikával, baráti légkörben és hangulatban töltöttük az éjszakát hajnal fél ötig. Velünk volt Jimi Hendrix lelke, a hajnali kakasszó előtt tért vissza a túlvilági zenészek klubjába.
Saját bandám is komoly sikert könyvelhetett el. A rendezvény napján jelent meg a zenekar első lemeze, és ünnepléssel töltöttük az estét, igazi örömzenével sikerült bevonni ebbe a közönséget is.

h.: Esetleg egy momentum, egy sztori, amire évek múltán is szívesen emlékszel?
O.A.:
Millió van, de ami kötődik az eseményhez, az Mungo Jerry két és fél órás koncertjéhez fűződik. A koncert előtt megkérdezte, hogy mennyit játszhat. Hetven - kilencven percet kértem tőle, aztán ez jócskán több lett. Végül a hátam mögött nyugtalankodó zenészek miatt jeleznem kellet neki többször is, hogy sajnos lejárt az idő. Ők azonban csak nyomták a blues-t. Másnap a zenészek nevetve mesélték, hogy Ray beállított órája egyszerűen megállt, ezért felborult az időérzéke. Szerintem ez csak egy kedves magyarázata volt a zenében való elszállásnak, amit egy igazi blueser megért és elfogad. Végtére is nem siettünk sehová, előttünk volt még az éjszaka, és így kb. fél ötkor szálltak alá a Hendrix-esek.
Másnap Mungo Jerry-t a Klikk Fesztiválra vittem, Szlovákiába. Ott három órás fergeteges bulit játszott. Duracell nyúlként töltötte a közönséget. A tini feelinggel megáldott 63 éves mester tanított valamit a fiatal generációnak: játszani csak szívből érdemes!

h.: A Blues Patika Életműdíjat Török Ádám kapta. Nem látjátok célszerűnek egy olyan díj évről-évre történő kiosztását, mely a feltörekvő előadókat/zenekarokat célozná meg? Úgy gondolom, ez sokakra inspirálóan hatna.
O.A.:
Ezt a feladatot a tehetségkutatókra hagyom. A Blues Patika Életműdíj egy bizonyos műfaj, stílus iránti elkötelezettséget, és annak eredményeit díjazza.
Nincsenek már polihisztorok. Ahogy a világunk, úgy a blues is szétágazik milliónyi irányba. Különböző utakon halad tovább, és vannak vak ösvények, sokan bolyonganak. Van, aki rosszul választ vagy elviszi az életforma, vagy épp ellenkezőleg, a zenéje profi, de nincs meg az életforma. Ezek az előadók hiteltelenné válnak, ezeket nevezem hang zsonglőrnek, akiket benyel a hakni, stb. - vékony a jég, érezni kell a határokat. Találd meg magad, legyél mester!
Akik eddig díjat kaptak szerintem teljesen megérdemelten élvezik a kuratórium, és a közönség bizalmát, szeretetét. A nemzetközi blues elit tagjaivá váltak. Az elismerés, a tisztelet, nem megvásárolható. Ez a tehetség és az önzetlenség fizető eszköze. Egy fiatal zenész számára ijesztő lehet 20-30 évnyi eredményes munka, de hát ettől szép a díj kiérdemlése. Segítsen annyi, hogy az idő gyorsan repül, csak nem mindegy, hogy mivel töltjük a pergő perceket.

h.: A Mississippi Grave Diggers Karen Carrollal közös lemeze Evolution Revolution címmel jelent meg. Várható lemezbemutató turné itthon vagy külföldön?
O.A.:
Természetesen, most kerekedik ki egy közel két éves előkészítő munka. Karennel két éve dolgozom együtt. Tavaly júniusban robbantottam a régi formációt, és egy hónap alatt összeállítottam az új, állandó, ütőképes csapatot. A zenekar már ismert alakjai mellé feltétlenül fiatal, tehetséges zenészeket akartam behozni a lendület és a nyitott játék miatt. És természetesen fontos volt maga az ember is!
Mindenképpen nemzetközi vizekre szánom terelni a zenekar hajóját, mert ott a helye. Túl vagyunk már egy-két megmérettetésen. A visszajelzések alapján bárhol szívesen látják a bandát a blues nemzetközi élvonalában. Generációs váltás küszöbén állunk. Az élet törvényei szerint újra rendeződnek a sorok. A guruk helyébe csak guruk léphetnek a blues nagy világában. Mi készen állunk. Behajóztunk, csak a jó széljárásra várunk!

h.: A Jamboree Produkciós Iroda együttműködést alakított ki a Gazdasági Rádióval, mely minden nap 20 órától egy óra hosszban, Blues legendák címen, Kajárik Andrea szerkesztésében blues zenéket sugároz. Hogy épül fel egy műsor?
O.A.:
Nagyon egyszerűen. Ellátom a rádiót mérhetetlen mennyiségű blues-zal és különböző minőségi zenével. Ez nem csevegős adás. Azt egy másik rádióban szeretnék indítani.
Megállapodtam a Rockélet Magazinnal is, ahol rendszeresen, kéthetente jelenünk meg különböző írásokkal, kritikákkal a blues világából.

h.: Húsz éve kezdted a zenei karrieredet. Milyen tervekkel vágsz neki a soron következő éveknek?
O.A.:
A zene mindent felülírt az életemben. Ezzel tisztában vagyok, így már könnyebben kezdem a következő lapok megírását. Aranykort érzek, zenészként és szervezőként azt vallom, hogy a zenei szabadság madarának nem egy rozsdás kalitkában a helye, hanem a levegőben. Ezért meg is teszek mindent, ami tőlem telik.
Az életem zenével töltött első húsz éve hamarabb pergett le, mint ahogy egy láma egy imamalmot megpördít. Azt kell mondanom, hogy eléggé tartalmasan, aktívan, szórakozva töltöttem eddig is az életem és valószínűleg ezután sem lesz másként. Ez az életformám!
Nem akarok görcsösen mindent, mert a dolgok nagy része megtörténik magától is. Elég a teremtő gondolat, és az eddig hasznosított energia, idő végül pályára kell, hogy állítsa, és önjáróvá kell, hogy tegye az ötleteimet. Persze ember tervez, isten végez!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Új blues-jazz klub indult Pécsett
2010-02-10 | hír


Február 5-én, a közkedvelt UFF zenekarral startolt a pécsi Monarchia Blues-Jazz & Rallye Club. Fekete Kálmán, a PMD Blues Band vezetője a Makári Blues Kocsmában megszűnt blues kocsma mozgalmat indította újra – a zenei paletta is bővült: a blues és társműfajain kívül a jazz is rendszeres pódiumot kap, és folytatódnak a havonta kétszer, csütörtökön zajló népszerű rali közönségtalálkozók. Belépő nincs.

A klub februári programjai:
2010. február 12. – Beat’s
2010. február 20. – Ági & PMD Blues Band
2010. február 26. – Stoni Blues Band

hoati


Budapest Blues Festival hatodszor
2010-02-08 | koncertajánló


Budapest Blues Festival 2010
Budapest, Petőfi Csarnok
2010. február 27. 16 óra


Idén, február 27-én hatodik alkalommal kerül megrendezésre hazánk legrangosabb blues eseménye, a Budapest Blues Festival. A fellépők névsora igazi sztárparádét ígér.

Itt lesz a Chicago Blues Királynőjeként aposztrofált Deitra Farr, ráadásul együttesének sorait erősíti a világ egyik legjobb blues gitárosa, Alex Schultz (ex-William Clarke, ex-Rod Piazza, stb.). A repertoáron chicago blues és hammond orgonával és fúvósokkal megtámogatott soulos, rhythm and blues darabok hallhatók.
Ian Siegal neve ismerősen cseng itthon is. Az angol muzsikus elképesztő karizmájával ezreket hódított már meg Magyarországon. Tavalyi lemezét a legkomolyabb angol zenei szaklap, a Mojo az év legjobb blues albumának választotta. Ian a Petőfi Csarnok színpadán többször is előfordult már, de saját együttesével most debütál itt.
Dánia komoly blues központtá fejlődött az utóbbi években - Tim Lothar tavalyi albumáért begyűjtötte az év Dán Blues Lemezének járó díjat, és meg kell hagyni, joggal. Hibátlan tradicionális, de mégis egyéni hangú country blues Robert Johnson, Son House és társaik nyomdokában haladva.
Kellie Rucker Los Angeles apró termetű, de hatalmas hangú énekesnője (aki mellesleg a szájharmonikával is mesterien bánik), hazánk legjelesebb csapata, a Pribojszki Mátyás Band vendégeként mutatkozik be a honi közönségnek. A hölgy képességeiről ha csak annyit mondunk, ő váltotta az Imperial Crowns-ból visszavonult Jimmie Woodot az együttes frontembereként (új nevükön Soul Return), az talán sokat elárul a kirobbanó energiájú előadóról.
Ripoff Raskolnikov olyasféle szerepet tölt be felénk, mint a hatvanas-hetvenes évek előadói: JJ Cale, John Hiatt, Bob Dylan vagy Van Morrison. Messze az átlag feletti kvalitású dalszerző és emellett karizmatikus előadó is. Közelmúltban rögzítette a legjobb magyarországi muzsikusok társaságában új lemezét, és a fesztiválon jórészt ezt az anyagot mutatják majd be.
A Vaughan testvérek, a ZZ Top és társaik által képviselt gitárcentrikus texas blues-rock számos követőre lelt Magyarországon, de így vannak ezzel szerbiai barátaink is. A belgrádi blues szcéna legfényesebben ragyogó új csillaga a Nesa Zlatanovic által alapított Texas Flood. A frontember egy rövid vendégszereplés erejéig már bemutatkozott az első Joe Bonamassa koncert előtt, illetve Little G. vendégeként láthattuk őt a tavalyi Gastroblues fesztiválon is. Ősszel a belgrádi Sportarénában ők melegítették be a közönséget a ZZ Top előtt.
A mocsárvidék nem csak a louisianai muzsikusokra hatott termékenyítőleg, hanem a moszkitókra is. A fertőzések gyorsan terjednek, óceánok sem állhatnak útjukba, így nem csoda, hogy a blues vírust a Dunakanyarban is elkapták páran. A Magic Mosquitoz a legnyersebb mississippi bluesból merítette az ihletet, de teljesen saját hangzást és show-t hoztak létre.
Az este végén a fesztivál főszereplői egy All Star Jam Sessionben közösen is fellépnek. Valószínűleg ez a megismételhetetlen örömzene önmagában is elég ok kellene, hogy legyen, hogy ezt az egyszeri élményt senki se hagyhassa ki.

A korábbi évek hagyományait folytatva idén is két színpadon zajlanak majd az események. Délutántól a késő éjszakába nyúlva kb. tíz óra tiszta blues várja a vendégeket, az idén 25 éves Petőfi Csarnokban.

Az első 100 érkező között kisorsolásra kerül 3 db gyönyörű Budapest Blues Festival póló.

A fellépő előadók, zenekarok elérhetőségei:

Chicago Blues Királynője
Deitra Farr Band km. Alex Schultz and Raphael Wressnig
www.deitrafarr.com
www.alexschultz.com
www.raphaelwressnig.com

Anglia első számú blues előadója! Az év blues lemeze 2009 (Mojo Magazine)
Ian Siegal Band
www.iansiegal.com

Régi kedvenc, új lemezanyag
Ripoff Raskolnikov Allstars
www.ripoffraskolnikov.com

Los Angeles legvagányabb énekesnője, a legnépszerűbb magyar harmonikás együttesével
Pribojszki Mátyás Band km. Kellie Rucker
www.matyaspribojszki.com
www.myspace.com/kellierucker

Az év blues lemeze Dániában 2008
Tim Lothar
www.timlothar.com

Nehézsúlyú blues-rock Belgrádból
Texas Flood
www.texasfloodband.com

Mocsári garázs-blues a Dunakanyarból
Magic Mosquitoz
www.myspace.com/magicmosquitoz


Ferenczi György és a Rackajam: Milyen lárma?!
2010-02-06 | kritika


Az énekes-szájharmonikás Ferenczi György zenei pályafutását a ’80-as évek közepén kezdte - napjainkig több mint 250 lemezen szerepelt, a Herfli Davidson és Rackajam nevű zenekaraival pedig Európa-szerte nagy népszerűségre tett szert.
A Milyen lárma?! című lemeze 2007-ben, egy új korszak nyitányaként jelent meg. A CD-n található 11 dal egyik fele saját szerzemény, míg másik fele Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és Weöres Sándor megzenésített versei, melyek hol népzenei stílusban, hol blues-ban, egyszer szájharmonikán, máskor hegedűn játszva szólalnak meg, létrehozva a sajátos Rackajam stílust.
A lemezen Ferenczi különböző hangszereken előadott virtuóz, ugyanakkor kifinomult és túlzásoktól mentes játéka, zenei nyitottsága, továbbá sajátos humora meghatározó. A Rackajam tagjai más generációt képviselnek, ebből kifolyólag zenei gyökereik is máshol keresendők, mégis a közös hangot tökéletesen megtalálták a zenekarvezetővel.
A CD belső borítóján Gere Attila bortermelő, a híres villányi Gere Pincészet tulajdonosának sorai olvashatók a természet és az ember közti tökéletes harmóniáról, a muzsikus és a bor kapcsolatáról - kedvet csinálva az igényes zene melletti minőségi bor fogyasztásához.

Gryllus, 2007

hoati


A Blues Aperitiv tehetségkutató nyertesei
2010-02-03 | beszélgetések


A Jack Cannon Blues Band 2006 őszén alakult, akusztikus blues-t játszó trió. A zenekar 2008-ban megnyerte a Blues Aperitiv tehetségkutató versenyt, melynek köszönhetően felléptek Csehország egyik legnagyobb blues fesztiválján, a Blues Alive-on. „A trió fő csillaga Zoltai György harmonikás és énekes, nem szolgai módon játssza a standard mintákat, hanem nagyon is alkotó módon…” - olvasható a fesztivál szórólapján. További információk az énekes-szájharmonikásról, valamint a zenekarról az alábbi beszélgetésből tudhatók meg.

hoati.: A szájharmonika 14 évesen ragadott magával, nem sokkal később már Ferenczi Györgytől tanultál. Mi fogott meg ebben a hangszerben?
Zoltai György.: Magam sem tudom, hogy mi. Egyszer egy sítúrán hallottam a testnevelő tanáromat harmonikázni és nagyon megtetszett. Ő ajánlotta Ferenczi Gyurit, aki elkezdett tanítani és nagyon sokat köszönhetek neki.

h.: Milyen zenekarokban játszottál 2006-ig, a Jack Cannon Blues Band megalapításáig?
Z.Gy.: Sok zenekarban megfordultam, de a legfontosabbak a Deák Bill Blues Band (2001-2002), a Kentucky Publix (2003-2004, velük tradicionális bluegrass-t játszottunk) és az Another Country (2005-2006, egy bluegrass formáció Bruce Lewis-zal) zenekarok voltak.

h.: Kérlek, mutasd be a Jack Cannon Blues Bandet: kik a társaid, ők milyen zenei előélettel rendelkeznek?
Z.Gy.: Rajtam kívül a zenekar tagja Bíró Ádám és Gyergyádesz Péter, kiknek a zenei pályafutása ekképpen alakult:

Bíró Ádám (akusztikus gitár)
Kétszínű csend: 1993-1994, alternatív rock
Bíborköd: 1994-1997, blues-rock
Sulyom fiúk: 1997, 2004, hakni
Crazy Blues Band: 1997, blues
Detroit: 1997-2003, instrumentális progresszív rock
Handmade: 2003-2005, instrumentális progresszív rock
Smilemakers: 2004-2005, jazz & soul
F.C.Pop: 2005-2006, akusztikus pop-blues-rock

Ezek közül kiemelném a Bíborködöt, amivel ’95-ben bejutottak az országos Ki Mit Tudba, a Detroitot, velük számos sikerük volt és készítettek egy nagylemezt, mely nem jelent meg. Az F.C.Pop duó pedig az énekes Wiegand Gyula tragikus halálával ért véget.

Gyergyádesz Péter (nagybőgő)
Kentucky Publix: 2000-2004
Acousticure: 2003- (2008-ban Európa legjobb bluegrass zenekara címet nyerték el az EWOB-on)
Another Country: 2005-2006
Rodeó: 2005-2007

h.: Csehország egyik legnagyobb blues fesztiválja, a minden évben Sumperkben megrendezésre kerülő Blues Alive. Ide az előtte megtartandó Blues Aperitiv tehetségkutató verseny megnyerésével is be lehet jutni. Ti ezt 2008-ban megnyertétek. Honnét jött az ötlet, hogy induljatok a tehetségkutatón?
Z.Gy.:
Nem tudtuk, hogy tehetségkutató, egyszerűen csak elküldtem a jelentkezésünket. Kaptunk egy válaszlevelet, amit persze csehül írtak, egy ismerősünk lefordította és kiderült, hogy a beküldött anyagunk alapján beválogattak a versenybe, amiben már csak a legjobb 10 zenekar vett részt. Megnyertük, így 2008-ban a kisszínpadon, 2009-ben a nagyszínpadon játszhattunk.

h.: Kik léptek még fel a Blues Alive-on? Esetleg ti is rákerültetek a fesztivál hivatalos CD-jére?
Z.Gy.:
2008-ban csak a nagyszínpadi koncertek kerültek fel a CD-re, a tavalyi Blues Alive-ról pedig nem készült lemez, sajnos erről lecsúsztunk.
Kevés lenne a hely, hogy felsoroljam az összes zenekart. 2008-ban a kisszínpadon játszottunk, óriási klubhangulatú buli kerekedett. Végig ott állt az első sorban egy nagydarab néger blues arc, a koncertünk végén gratulált is nekünk. Akkor még nem tudtuk, hogy ki ő, de később James Cotton-nal láttuk a színpadon. Nagyon jólesett, hogy ő is értékelte a zenénket, nekünk az ő játéka tetszett a legjobban.
2009-ben leginkább Zac Harmon, Diunna Greenleaf és Gregg Wright közös műsora tetszett. Sosem szerettem igazán a chichago blues-t, de ez ütős volt.

h.: A márciusi cseh turnétok időpontjainak száma egyre bővül, ez is azt mutatja, hogy Csehországban csaknem sikeresebbek vagytok, mint hazánkban. Ezt a tehetségkutató megnyerésének köszönhetitek?
Z.Gy.:
Tavalyelőtt megismerkedtünk Prágában egy koncertszervezővel, akinek nagyon megtetszett a formációnk, így felvállalta a turnék szervezését - ezeket a márciusi bulikat is ő szervezte. Persze a tehetségkutatónak is sok kapcsolatot, koncertet köszönhetünk.

h.: Első lemezeteket Trendi címmel készítettétek el, mely eddig még nem jelent meg. Mi hátráltatja a CD kiadását?
Z.Gy.:
Tavalyelőtt megnyertünk egy itthoni országos tehetségkutató versenyt. Szerződést kötöttünk „velük” lemezkiadásra és promotálásra. 2009 januárjában el is készítettük a lemez anyagát (60 napon belül ki kellett volna adniuk) és vártuk, hogy kiadják. A végén már ügyvédhez fordultunk, de már felesleges volt, a cég ellen felszámolási eljárás indult 2009 decemberében. Logikus, hogy a tehetségkutatóra felvett támogatásokat is lenyúlták. Ebben csak az a rossz, hogy tavaly két pályázat is volt, ami az első lemezes zenekarokat támogatta, így ezekről lemaradtunk. Azt hiszem, több tehetségkutatóra nem megyünk.

h.: Blues With The Mouth-Harp címmel szájharmonika oktató tankönyvet jelentettél meg. Milyen visszajelzéseid vannak, mennyire keresik ezt? Te milyennek találod a hazai utánpótlást?
Z.Gy.:
A visszajelzések szerint jól sikerült, egy pár lelkes kezdő herflis fel is keresett. Kétszer nyomták már újból, szóval azt feltételezem, hogy viszik is. Tanítok is pár éve, de a szájharmonika tanuláshoz sok kitartás kell, és ez kevesekben van meg. Sokan vágnak bele, mert azt gondolják, hogy a szájharmonika egy könnyű hangszer, ami a súlyára igaz is. Van akiben a feeling van meg, van aki hajlandó gyakorolni, de a kettő együtt ritka.

h.: Milyen szájharmonikákat használsz?
Z.Gy.:
Most már legfőképp Seydel 1847 Classic-ot. A legjobb harmonika, amit valaha is használtam. 10 lyukas fa betétes diatonikus blues harmonika, ami acél lemezzel van felvértezve, nem úgy, mint a "hagyományos" herflik, amiket réz lemezzel készítenek. Gyors, iszonyat vastag hangja van és a tartóssága hihetetlen. Amúgy 20 féle típusú harmonikát biztosan használtam már eddig és a szétfújt harmonikáim száma 100 felett van (gyűjtöm a megboldogultakat egy ládában).

h.: Szájharmonikás példaképek, kedvenc lemezek?
Z.Gy.:
Amikor elkezdtem harmonikázni sok harmonikás tetszett Sonny Terry-től kezdve Lee Oskarig. Aztán egyre kritikusabb lettem, de Paul Butterfield akusztikus játékát és Ferenczi Gyurit azért kiemelném. Mindig is a torzítás nélküli tiszta játékot szerettem, nem értem minek kellenek effektek, hisz magában is állatul szól. Sajnos ezt kevesen művelik, így inkább gitárosokat hallgatok. Szeretem Donny Hathaway-t (zenéje számomra az igazi soul), Robben Fordot, Prince-t, az AC/DC-t (pl.: Back In Black) és Ian Siegalt - a Meat & Potatoes lemeze talán a legjobb, ha valaki nem ismeri érdemes utána járnia, nem fog csalódni! Hiteles, nem megcsinált "véres" zenélés.

h.: Terveitek a jövőre nézve?
Z.Gy.:
Tavaly év végén elkezdtünk dolgozni Kertész Ákossal (professzionális ütős), vele együtt szeretnénk újra felvenni a Trendi lemezt, élőben, egy jobb stúdióban. Ő főleg cajonon csatlakozik a zenekarhoz. Keresünk menedzsert és külföldi szervezőket, kapcsolatokat, ki szeretnénk adni a lemezt és minél több fesztiválon, klubban játszani, turnén részt venni.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


www.newattach.com
2010-02-01 | hír


„A 2007-ben megjelent Special Guest című CD után, végre itt az oly régen várt album, ami www.newattach.com címmel látott napvilágot.
Tom Nolimit és Dr. Trae megint hozta a formáját. A már klasszikusnak mondható páros nem szűkölködött a zseniális ötletekben. Igazi energikus, vérpezsdítő zenével álltak elő a fiúk. Elmondásuk szerint, ennek egyik oka, a közel 20 éves ismeretség.
Mint tudjuk, számtalan egyéb produkcióban láthattuk már együtt őket, a zene szinte minden műfajában. Így nem meglepő, hogy mostani anyaguk az elmúlt évek tapasztalatainak egyféle vetülete, összegzése, amelyben ezernyi stílus találkozik az általuk diktált hibátlan ízléssel.
A mai agyonhajszolt világunkban ritkán találkoznak egymással olyan előadók, akik ennyi év színpadi közös zenélés után, még mindig tudnak újat nyújtani egymásnak és a nagyérdemű hallgatóságnak.
A lemezen hallható számokban olyan énekes előadókkal találkozhatunk, mint Little G. Weevil, Nemes „Jambalaya” Zoltán, Long Tall Sonny, Jewel From Rhyme, Frenk, de ne feledkezzünk meg a hazai zenészpark legjobbjaihoz tartozó Szirtes Edináról (hegedű, vokál), Hámori Jánosról (trombita), Csejtei Ákosról (szaxofon), a groove király Bacsa Gyuláról, és a herflizés fenegyerekéről, Szabó Tamásról sem.
A 13 számot tartalmazó digitális hanghordozó, mind hangzásában, mind kivitelezésében követi az amerikai trendet. „Na kérem, itt egy anyag végre, és így kell ezt csinálni!”
A bőbeszédűnek egyáltalán nem mondható két géniusz - kérdésemre, hogy mik a legközelebbi terveitek, sokat sejtően így feleltek: „Tervek nincsenek, csak project.”
… és igen, igen, igen, milyen igazuk van!
Ezt a lemezt mindenkinek szívemből ajánlom, nem hiányozhat a polcokról, vagy a számítógépes zenei könyvtárból.

Gyerekek, nosza, nyomjuk fel az ájpodokra, legyen ez a zene a ma Beatlese.”

 
 

Tudom kissé provokatív a szöveg, de ez a lemezünk is erre lett kiélezve. Sokféle műfajban alkottam már, volt blues, keringő, pop, stb.. Nyitottnak érzem minden zenei műfajra magam, bár vannak irányzatok, amiket nehezen fogadok el. Tudom, többen mondják, ez nem blues. Pedig szerintem az, csak egy kis játék a betűkkel, pl.: „Seulb”. A bluesnak egy értelmezése lehet mindig is. Az „állandóság”. Állandóság, de lehet párosítani különböző más műfajokkal, ahogyan ez számtalanszor megtörtént már.
Egyre többször izgat a hangszerelés. Hazánkban nagyon sok hangszeres csak a hangszerében gondolkodik és nem a zenében. Nos, én nem ezek közé az arcok közé tartozom. Néha sikerül, néha nem. Persze ehhez az is kell, hogy viszonylag jártas legyél a különböző hangképekben, zenei irányzatokban. A lemezre került stílusok mindegyikét körbejártam, vagy még ifjú koromban, vagy most. Izgalmas dolgok születnek a világban, és mindig elgondolkodom, mennyire tudok lépést tartani a fejlődéssel.
A lemez a www.newattach.com címet kapta, ami egyben egy link is az interneten. Szándékosan adtam ezt a címet, hiszen a blues zene átértelmezése, ez esetben igazán jellemző, és a számok készítésénél, a közös munkában sokat e-maileztünk, töltöttünk le számokat, hangképeket az internetről.
Két nevet választottunk magunknak, mint ahogyan ez a DJ vagy remix világban elterjedt: Tom Nolimit - Dr.Trae (Bacsa Gyula). Ez szintén hozzátartozik a lemez arculatához. Mint közreműködő természetesen feltüntettük magunkat. Ezzel is kérdőjelet téve a gondolatra, hogy mi is ez?
Két hangszerelő, zeneszerző dalai zenészekkel feljátszatva. Ilyenre számtalan példa van a világban, pl.: John Cameron vagy Quincey Jones. Persze, Ők az igazán nagy hangszerelők közé tartoznak.

Fura dolog rátalálni egy zenésztársra 25 év után. Ez esetben Bacsa Gyulára akkor, amikor ezt a 25 évet együtt játsszátok le. Észrevenni, mennyi közös dolog van bennetek, gondolkodásban és zenei felfogásban. Nagyon jó érzés. Igazán büszke vagyok a barátságára. Kiegészítjük egymást.
Az élet sok jó zenészbaráttal áldott meg, Ők sokszor szétszóródnak a világban, vagy elmennek egymás mellet. Mindig is próbálom az értékes arcokat magam körül tartani és újakat keresni, ami ahhoz kell, hogy folyton megújuljak. Ez a lemez valahol egy komoly fintorgás. Meglepő, hogy a külföldi visszajelzések milyen pozitívak (tele van a levelesládám szmájlival), és fura, hogy a hazai zenészkollégák mennyire idegenkednek más stílusoktól, mennyire bezárkózottak.
Szerintem ennyi humornak és nyitottságnak bele kell férnie minden műfajba. Nem nagyképűségnek szánom, de kiemelném két neves blues előadó reakcióját a lemezről, az egyik Little Axe, a másik Son Of Dave. Velük visszajelzésük óta is levelezésben állok.
Jó olvasni, hallani pozitív visszajelzést. Én is nyitott vagyok mindenféle új megközelítésre, próbálkozásra. Látni, hallani valami mást, abból tanulni és azt alkalmazni a legtöbb.

Tom Nolimit


Koncertek februárban
2010-01-31 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2010. február 25. - Budapest, Szimpla Kávézó

Blues Bell
2010. február 03. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Colombre Band
2010. február 06. – Győr, Pozsonyi Vendéglő – Gézengúz alapítvány jótékonysági est
2010. február 19. – Mosonmagyaróvár, Klub Gépház
2010. február 23. – Veszprém, Pannon Egyetem

Deák Bill Blues Band
2010. február 17. – Budapest, Szeparé Bisztró

Dr. Valter Blues Társasága
2010. február 18. – Debrecen, Havanna Kávézó és Bár

HaraKyru Band
2010. február 13. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Hobo
2010. február 04. – Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Csavargók tízparancsolata
2010. február 05. – Szolnok, Ifjúsági Ház - Circus Hungaricus
2010. február 06. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. február 12. – Szombathely, Savaria Ifjúsági Centrum - Circus Hungaricus
2010. február 13. – Győr, Petőfi Sándor Ifjúsági Ház - Circus Hungaricus
2010. február 16. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Circus Hungaricus
2010. február 17. – Debrecen, Csokonai Színház - Csavargók tízparancsolata
2010. február 19. – Gödöllő, Trafó Klub - Circus Hungaricus
2010. február 22. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház - Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. február 23. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. február 24. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2010. február 27. – Zenta - Circus Hungaricus

Jack Cannon Blues Band
2010. február 01. – Budapest, Szimpla Kert
2010. február 25. – Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Jambalaya
2010. február 04. – Budapest, Szilvuplé
2010. február 20. – Pécs, Ifjúsági Ház
2010. február 23. – Budapest, Gödör Klub

KBB Trió
2010. február 04. - Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Living Blues Projekt
2010. február 17. - Budapest, Kolibri Pince Kávézó

Nemes Zoli & Horváth Misi
2010. február 03. – Budapest, Silenus Étterem & Pub
2010. február 08. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. február 19. - Budapest, Szilvuplé
2010. február 22. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. február 24. – Budapest, Szimpla Kávézó

Ölveti Blues Band
2010. február 06. – Ónod - I. Ónodi Böllér Találkozó
2010. február 06. - Miskolc, Grizzly Music Pub

Pribojszki Mátyás & Kovács Erik
2010. február 03. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Pribojszki Mátyás Band
2010. február 11. – Békéscsaba, Elefánt Söröző
2010. február 17. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. február 23. – Budapest, Jam Pub

Pribojszki Mátyás Band & Kellie Rucker
2010. február 25. – Pécs, Pécsi Est Cafe
2010. február 27. – Budapest, Petőfi Csarnok – VI. Budapest Blues Festival

Ripoff Raskolnikov & Tim Lothar
2010. február 25. – Pécs, Pécsi Est Cafe
2010. február 26. – Szentendre, Új Művész Kávéház  

Sonny & Big Fat Chubby
2010. február 25. - Budapest, Lámpás Klub

Sonny & Horváth Misi
2010. február 10. – Budapest, Szimpla Kávézó

Stoni Blues Band
2010. február 05. – Pécs, Makári Blues Kocsma
2010. február 26. – Pécs, Sörház

T. Rogers
2010. február 05. – Budapest, Fregatt Music Pub
2010. február 12. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. február 19. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. február 26. - Budapest, Fregatt Music Pub

Takáts Tamás Blues Band
2010. február 06. – Budapest, Big Biker
2010. február 11. - Budapest, Old Man’s Music Pub
2010. február 20. – Győr, Radó Club
2010. február 27. – Tata, Est Mozi

Tenderfoot Blues Unit
2010. február 02. – Budapest, Gödör Klub - Blues Junior BreakDown

Tengs-Lengs
2010. február 06. - Dunabogdány, Forgó Söröző

Tom White és Barátai
2010. február 12. - Budapest, Big Biker
2010. február 13. – Budapest, Amigó Bár
2010. február 20. – Budapest, After Music Club
2010. február 27. – Kiskunfélegyháza

Török Ádám és a Misi
2010. február 04. – Budapest, Lámpás Kávézó

VasZoli Nemulass Bistro – vendég: Özséb és Viszló Éva
2010. február 06. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Összeállította: Turista


Tail Dragger: Live At Rooster's Lounge
2010-01-28 | kritika


2005-ben jelent meg Tail Dragger: My Head Is Bald: Live At Vern's Friendly Lounge című CD/DVD-je, amit a Living Blues Magazine az év legjobb blues DVD-jének választott. A kedvező fogadtatás után a Delmark Records 2009-ben egy újabb, szintén élő anyagát adta ki a művésznek, ami még a blues zenészek között sem egy bevett szokás.
2009. március 21-én Chicago West-Side városrészének egyik utolsó igazi gettó blues klubjában rögzítették a Live At Rooster's Lounge című anyagot.
A helyszín, a közeg ismerős volt, hiszen az énekes a hetvenes évek elején, hét napból hat éjszakát a környék blues klubjaiban játszott. Ezek a helyek kicsik voltak, a feketék látogatták általában, és sok pénzt nem hoztak. Arra azonban jó volt ez az időszak, hogy a tengerentúli blues közönség körében meghozta az elismertséget. Egy évtizeddel később Európa is megismerhette, ekkor a bécsi Mojo Blues Banddel zenélt együtt a kontinensünkön.
A környezet, a légkör most is a korai éveket idézi, egy kis létszámú érdeklődőt vonzó klubban repíti vissza a hallgatót az ’50-es, ’60-as évek Chicago blues világába. Nyilvánvaló, hogy Dragger nagyon érzi a bluest, karizmája betölti a teret, elemében van, a személyesség tapintható. Pedig nem csinál semmi úttörőt, és a számok között is sok a jól ismert standard: Louise, Baby Please Don’t Go, I’m In The Mood, Everything Gonna Be Alright, Blues With A Feeling. Előadásmódja leginkább Howlin’ Wolfot idézi, de kisebb részben Willie Dixon és Muddy Waters világa is megidéződik.
Zenésztársai közül kiemelkedik Rockin’ Johnny gitárjátéka, akivel már több mint tíz éves a kapcsolata - ő a mai modern chicagói blues gitárosok egyik legjobbja. Vendégként Jimmy Dawkins szerepel a Be Careful című dalban.
Egy napon ez a fiú fogja átvenni a helyemet - mondta Howlin' Wolf, s milyen igaza lett.

Delmark Records, 2009

Turista


Hilden – Arndt – Gross: The Vineyard Session
2010-01-26 | kritika


Adott három zenész: Gregor Hilden, Richie Arndt és Timo Gross, akik a német blues gitárosok élvonalához tartoznak, s tiszteletreméltó zenei karriert mondhatnak magukénak.
Gregor Hilden saját zenekara mellett számos projektben zenélt, pályafutása során eddig 14 lemezen szerepelt. Harriet Lewis-zal közös CD-jét év elején adták ki. Zenéje a blues, a soul és a jazz keveréke.
Richie Arndt 15 éve vezetője a Richie Arndt & The Bluenatics blues-rock triónak, de gyakran zenél együtt a kirobbanó energiájú amerikai énekes-szájharmonikás, Kellie Ruckerrel is. A tavalyi év során jelent meg a Train Stories című, „Train Song”-okat tartalmazó dupla CD-je.
Timo Gross eddigi talán legismertebb lemeze, a Travellin' 2007-ben jelent meg. Timo zenésztársai, Frowin Ickler (basszusgitár) és Michael Siegwart (dob) társaságában Franciaország, Svájc és Skócia mellett fellépett kelet-európai országokban, valamint Richie Arndthoz hasonlóan szerepeltek a German Blues Challenge tavalyi döntőjében is.
E három, különböző irányból érkező zenész eddigi pályafutása során színtiszta akusztikus lemezen nem szerepelt, így a The Vineyard Sessionön új oldalukról mutatkoznak be, hisz a 2009-ben megjelent CD unplugged album. A mindössze három nap alatt rögzített lemezre egyenlő arányban kerültek szerzeményeik, melyek közt kimondottan erre a projektre írt dalok is találhatóak (Love Ain’t Given Up On Me, 500 Miles, Rock-Zabern).
Hilden, Arndt és Gross által előadott zenei spektrum a blues-t, a jazzt és a country-t fogja át, mely erőteljes, izgalmas és virtuóz, érzelmileg magával ragadó szórakozást nyújtva a hallgató számára.
Elterjedt nézet hazánkban, hogy ritka a jó blues zenész Németországban – ez a CD alkalmas e sztereotípia csökkentésére.

Fuego, 2009

hoati


Woodstock legendás bandája ismét Budapesten!
2010-01-24 | koncertajánló


Ten Years After
Budapest, A38 Hajó
2010. február 10.

Előzenekar: S-Modell


2010. február 10-én, a több mint negyven éve alakult Ten Years After látogat hazánkba. A blues-rock muzsikát játszó zenekart 1967-ben Alvin Lee és Chick Churcill hozta létre, s az hamarosan, az 1968-ban megjelenő második, Undead című korongjával már a világsztár státuszt is megszerezte.
Az USA-ban Janis Joplinnal és Jimi Hendrix-szel játszottak együtt, és az a megtiszteltetés érte őket, hogy 1969-ben meghívást kaptak a mára már legendássá vált fesztiválra, Woodstockba, ahol az I’m Going Home című slágerükkel aratták a legnagyobb sikert.
A hetvenes évek elején a zenekar továbbra is jobbnál jobb albumokkal jelentkezett, de a közönség már kevésbé volt kíváncsi a tartalmas, sok mondanivalóval rendelkező muzsikára. 1974-ben Alvin Lee feloszlatta a zenekart, a tagok pedig szólópályára léptek.
A Ten Years After 1988-ban néhány koncert és egy album erejéig újra összeállt, de a kohézió nem működött, ezért a csapat ismét beszüntette tevékenységét. 2002-ben a banda ismét elkezdett koncertezni, ezúttal Alvin Lee nélkül. Az eredeti csapatból ismert Leo Lyons basszusgitáros, Ric Lee dobos és Chick Cruchill billentyűs mellé, egy ifjú titán, Joe Gooch gitáros-énekes csatlakozott, aki Alvin Lee méltó utódjának bizonyult.
2010. február 10-én érkeznek újra az A38 Hajóra, ahol a blues-rock, hard rock kedvelői ismét találkozhatnak egy legendás csapat legendás dalaival. A remek szórakozás ezúttal is garantált.


Segélykoncert Haitiért
2010-01-20 | hír


Kortárs könnyűzenei formációk, az EKF programokból eddig kimaradt zenekarok önkéntes, két napos, pécsi fesztiváljellegű jótékonysági és segélygyűjtő koncertje a Pécsi Püspökség, a Caritas és a Máltai Szeretetszolgálat, valamint Pécs városa támogatásával, a haiti nép tragédiájának enyhítése céljából.

A rendezvény célja:
Adományok – elsősorban pénz, élelmiszer, gyógyszer – gyűjtése a földrengés sújtotta Haiti lakosság megsegítésére. Segítségünk talán csak egy csepp lehet, de hisszük, hogy a rendkívül tragikus és súlyos helyzetbe került Haitin pár csepp is emberéleteket menthet!
Az adományok biztos célba juttatását a pécsi püspökség gondnokságával a Caritas és a Máltai Szeretetszolgálat vállalja és garantálja, nyomon követését pedig a fellépők és a média számára biztosítja.

Helyszíne:
Felkérjük Mayer Mihály pécsi megyéspüspök urat, a Pécsi Egyházmegyét, a Püspöki Hivatalt, hogy a Székesegyház előtt, a Szent István téren a szokásos koncerthelyszínt díjmentesen biztosítsa rendezvényünk számára. Továbbá felkérjük a megyéspüspök urat a koncert megnyitására és egy közös ima levezetésére.

Felkérjük továbbá:
- Dr. Páva Zsoltot, Pécs város polgármesterét, hogy beszédet mondjon és  vendégzenészként (szájharmonika) egy szám erejéig közreműködjön a segélykoncerten
- a Pécs TV-t és a pécsi írott sajtót, hogy megfelelő módon és minőségben közvetítse a koncertet
- Pécs és a régió lakosságát, hogy részvételükkel, adományaikkal segítsék a jótékonysági koncert céljának elérését
- a kortárs magyar és határon túli – blues-jazz és társműfajai, rock, világzene, stb. – zenekarokat, előadóművészeket, hogy részvételükkel színesítsék a programot
- a Pécs Holding vezetését, hogy ingyenes területfoglalási engedéllyel, Pécs város vezetését, a Baranya Megyei Kulturális Központot és/vagy a PKK-t, hogy megfelelő hang és fénytechnikával támogassa a rendezvényt, valamint a vidékről, esetleg külföldről a felhíváshoz csatlakozó zenekarok önköltségét (útiköltség) biztosítsa.

Jelentkezés:
Fekete Kálmán
Telefon: 20 928 7000
E-mail: bluesboy.fekete@gmail.com

Tervezett időpont:
2010. március 14-15.

Eddig jelentkezett zenekarok:
Stoni Blues Band, Ági & PMD Blues Band, Coda, Bodor Blues Band, Blúz tér 10, UFF, Pass Joe Ensemble, Beat’s, Játékosok Klubja

Fekete Kálmán - író, zenész, szervező, zenekarvezető


Életem és a misszióm is
2010-01-15 | beszélgetések


Magyarországon a II. világháború után élték fénykorukat a szájharmonika zenekarok, majd a ’70-es években jelentősen visszaesett az érdeklődés e csodálatos hangszer iránt. A hazai szájharmonikázásnak újabb lendületet a ’80-as évek első felének „blueskocsma mozgalma”, majd a ’90-es években tomboló „blues boom” adott. Ezekben az években már kiemelkedett Szabó Tamás és Ferenczi György a trossingeni Szájharmonika Világbajnokságon kapott kiváló minősítése. Most azonban egy újabb ponthoz érkezett a történet, hiszen nem zenészeinket díjazták, hanem immár egyikük értékelt.
Pribojszki Mátyást kérdeztem trossingeni élményeiről, lemezfelvételről, a hazai utánpótlásról …


Turista: Első magyar zenészként meghívást kaptál a négyévente Trossingenben (Németország) megrendezésre kerülő Szájharmonika Világbajnokság nemzetközi zsűrijébe. Mesélnél a tagsággal járó feladatokról, munkáról?
Pribojszki Mátyás:
Rendkívül nagy megtiszteltetés volt ez számomra, zenei életem egyik nagyon fontos állomása. Zsűritagként a „Nyitott kategóriában” kellett pontoznom két nagyszerű szájharmonika művész (Tom Stryker (USA), Olivier Ker Orio (FR)) társaságában. Ebben a kategóriában mintegy 25 versenyző indult, zenei műfaji korlátok nélkül. Világzene, amelyben klasszikus, jazz, blues elemek keveredtek, vagy éppen harmonika zenekarok, duók, triók, kortárs darabok …, amik egyéb, konkrét műfajokba nem fértek bele. Öt fő szempont alapján hoztuk meg a döntéseinket. Pontoznunk kellett a technikai felkészültséget, színpadi megjelenést, hangszerkezelést, előadásmódot és az érzelmi töltést, angolosan a „feeling-et”.
Szóval rendkívül összetett volt az összesített pontszám, és nehéz is volt a döntés, de a zsűri minden tagjával nagyon hasonlóan láttuk és éreztük a dolgokat, így nem volt vita.

T.: Kik azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád a versenyen?
P.M.:
Elsősorban a kategóriában győztes Susan Sauter és Mano Nortmann (D) fantasztikus duója, de nagyon tetszett és rendkívüli hatással volt rám a svájci Tobias Volkamer előadása, valamint a kínai és japán előadók ill. csapatok felkészültsége.

T.: Felléptél a rendezvény gálaműsorában is.
P.M.:
Igen, a Blues Est gálán. A német és angol zenészekből álló B-Sharp Rhythm Section kísért és mintegy 40 percet játszottunk. Óriási élmény volt olyan teltházas teremben fellépni, ahol a közönség is nagyon jó, ráadásul az összes lemezemet el is adták a koncert után. Azóta is többen írtak e-mailt, hogy nagyon tetszett a fellépésem, és az az igazság, hogy én is nagyon jól éreztem magam, így gondolom, hogy ezt is érezhette a közönség.

T.: A Hohner internetes oldalán találhatóak képek, melyeken azok a pillanatok láthatóak, amint az érdeklődők megismerkednek azzal, hogy hogyan készülnek a szájharmonikák. Voltál már te is a trossingeni gyárban?
P.M.:
Természetesen igen. Ez egy nagyon érdekes folyamat és aki a szájharmonika rabja, mint én, az tuti nem hagyja ki Trossingenben a gyárlátogatás lehetőségét. Ez történelem. Nekem már két alkalommal is volt szerencsém megnézni és egyszerűen lenyűgöző.

T.: A múlt év végén a Pribojszki Mátyás Band az A38 Hajón tartott koncertjét rögzítették. 2007-ben már megjelent egy élő DVD-tek, esetleg most is egy koncertfelvétel kiadásán gondolkodtok?
P.M.:
Gondolkodunk koncertfelvétel kiadásán, de ezt most nem DVD, hanem audio CD formájában, hiszen decemberben csak audio felvétel történt a Hajón. Januárban kapom meg a nyersanyagot, amely meghallgatása után eldöntöm, eldöntjük a hanganyag sorsát. Szóval elképzelhető, hogy a Pribojszki Mátyás Band egy koncertanyaggal rukkol elő tavasszal, de erről úgyis informállak.

T.: 2003-ban jelent meg a „Herfli suli” könyv formátumban, majd 2009-ben a tartalma részben felkerült az internetre is. Milyen az utánpótlás ma?
P.M.:
Nagyon nagy öröm számomra, hogy van érdeklődés a „Herfli Suli” című munkafüzetem iránt, mivel ez azt jelenti, hogy van érdeklődés a szájharmonikázás iránt, és ez a lényeg. Idén végre elkészül a folytatása is. Az utánpótlás igazán jó, sok ügyes szájharmonikás van az országban. Olyanok is bőven akadnak, akik már nagyon jó szinten kezelik a hangszert, de nincsen zenekaruk, stb..
Mindenesetre ami tőlem telik megteszem, megpróbálok minden érdeklődőnek segíteni, mert a szájharmonikázás az életem és egyben a misszióm is.

T.: Így új év kezdetén adódik a kérdés, hogyan értékeled zenei szempontból a 2009-es évet?
P.M.:
Számomra egyrészt egy igazán jó év volt a 2009-es, hiszen számos koncertünk mellett megjelent osztrák barátommal, Ripoff Raskolnikovval közös akusztikus lemezünk, októberben ismét sikerült megrendeznem a Nemzetközi Szájharmonika Fesztivált Budapesten, majd pedig részt vehettem a Szájharmonika Világbajnokságon, Trossingenben, Németországban. Másrészt sajnos a magyarországi klubkoncertek, fesztiválmeghívások száma jóval kevesebb volt az elmúlt évekhez képest. De csinálom a saját dolgaimat, mert szeretem, és nem adom fel, mert a zene, a blues zene nagyon fontos számomra.

T.: Februárban közösen léptek fel Kellie Ruckerrel a Budapest Blues Fesztiválon. Milyen terveid vannak még?
P.M.:
Rengeteg tervem van a jövőre nézve. Sok jó zenekari lemezt készíteni, de tervben van már évek óta, hogy rögzítünk egy duós lemezt a billentyűs barátommal, zenésztársammal, Kovács Erikkel. Természetesen szeretnék sokat koncertezni itthon és külföldön egyaránt, valamint együtt muzsikálni sok jó zenésszel, előadóval. Ilyen alkalom lesz februárban a Budapest Blues Fesztivál, ahol az amerikai Kellie Ruckerrel lépünk fel közösen. Nagyon várom, mert még személyesen nem találkoztunk, de biztos vagyok abban, hogy vidám, jó buli lesz!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista

Fotó: Domaniczky Tivadar

A gálaműsorból részlet itt tekinthető meg.


Shirley Johnson: Blues Attack
2010-01-11 | kritika


14 dal és számtalan zenész hallható a chicagói soul-blues énekesnő, Shirley Johnson 2009-es Blues Attack lemezén, s még mi is?
Mint oly sok afro-amerikai előadó, Shirley Johnson is templomban, egyházi kórusban kezdett el énekelni és csak később tért át a világiasabb zenékre. A felnövő lány Etta James-t, Bobby Blue Blandet és Ruth Brownt hallgatott - ezek a hatások a mai napig nyilvánvalóak zenéjében.
Bár élete során sok időt töltött Chicago városában, mégsem ez a szülővárosa, hisz Franklinben, Virginiában született 1949. júniusában. A szelek városába a ’80-as évek elején költözött, ekkor először egy felvételre utazott ide, de itt ragadt, s elkezdett olyan zenészekkel együtt dolgozni, mint: Little Johnny Christian, Artie "Blues Boy" White és Eddie Lusk.
Az utóbbi 17 évben rendszeres, szinte hetenkénti fellépője a város Blue Chicago klubjának, a North Side-on. Mindez a tény nem kevés rutint, tapasztalatot sejtet.
A korongon szereplő szerzemények, ritmusok jelentősen összetettebbek és változatosabbak, mint ami a tipikus blues albumokon hallható. A CD-n játszó népes szereplőgárda tagjai közül érdemes pár nevet kiemelni: Roosevelt Purifoy (zongora, orgona) játéka árnyalt és mély, Luky Pytel (gitár) hangzása telt, játéka kidolgozott, Lawrence Fields (tenor szaxofon) végig ízlésesen játszik, szólói figyelemreméltóak.
Johnson hangja hol erős - hol lágy, hol tüzes - hol parázsló, néha mogorva, nagyon-nagyon szerethető.
A dalok közül kiemelkedik a 634-5789, a fájdalmas You Shouldn’t Have Been There, a Felt So Good és a funkys Take Your Foot Off My Back. S hogy szükség volt-e még egy feldolgozásra a klasszikus Unchain My Heart-ból? Nem vitás, egy vibráló újraértelmezés született!
Számtalan remek blues énekesnő hallható manapság is, mégis gyakrabban kerülnek előtérbe a hangosabb, gitárcentrikusabb férfi előadók. Azonban mint ez a lemez is bizonyítja, érdemes odafigyelnünk a gyengébb nemre, mert bizony „izmos” dolgokkal rukkolnak elő.

Delmark Records, 2009

Turista


Rory Gallagher Nemzetközi Emlékfesztivál
2010-01-09 | koncertajánló


Rory Gallagher (1948 – 1995) Írország egyik nemzeti büszkesége, egyaránt otthon volt a bluesban és a rockban. Taste nevű triójával nemcsak az ír zenei élethez adott új ízt. A magyar füleknek bizonyára a Same Old Story cseng legismerősebben ebből a korszakból. Bár az ír gitáros, aki nem törődött külsőségekkel, pénzzel, a Taste felbomlása után sosem játszotta a korszakalkotó számokat, mégis maradandót alkotott. Példaképei - Muddy Waterstől Jerry Lee Lewisig a Dubliners folk zenészein át – szívesen játszottak vele. Számtalan tradicionális nótát, pl. Messin’ With The Kid, As The Crow Flies sok ismert zenész az ő felfogásában játszik, miközben a szerzők homályban maradnak. Koncertjein akár egy szál gitárral, akár a legvadabb R&R–lal lenyűgözte a közönséget, sőt neki sikerült elérni, amit a politikusoknak nem: a terrorcselekményektől véráztatta Belfastban, mikor ott járt sosem volt balhé. Írországban szülőhelye, Ballyshannon és Cork, ahol családja élt és legtöbb idejét töltötte, mikor nem volt éppen úton, szinte verseng a Rory városa címért. A Rory Gallagher rajongók naptárában havonta ott feszít egy-egy megemlékezés Olaszországtól Norvégiáig, Skóciától Franciaországon át Hollandiáig, ahol ma is rendkívül népszerű az ír gitáros zenéje és szellemisége. Ehhez a körhöz csatlakozik most Budapest a maga kicsi, szerény, de izgalmasnak ígérkező megemlékezésével, melynek apropóját Rory Gallagher egyetlen magyarországi turnéjának 25 éves évfordulója adja.

Időpont: 2010. január 22-23.

Fellépők:
GMB

Varga „Cserga” Péter blues-rock zenekara Cserga és Barátai néven 1986-tól nyomja a bluest elsősorban az ország nyugati felén. Cserga 9 éves kora óta Rory Gallagher rajongója. Rajongása 2006 óta egyfajta misszióvá érett. A GMB (Grateful Memorial Band) nem csupán Rory Gallagher tribute zenekarként funkcionál. Lassan 3 órásra bővült repertoárjuk átfogja Rory teljes munkásságát, a Taste-től a Fresh Evidence-ig. Ha lehetőség van rá, a koncertek előtt Cserga vetített képes előadásából az érdeklődők megismerhetik a nagyszerű ír gitáros életútját. A GMB 2008-ban sikeresen szerepelt Wijk aan Zee-ben, Hollandiában a 10. Rory Gallagher Emlékfesztiválon.

A GMB tagjai:
Varga
„CsergaPéter – gitár, ének
Farkas „Tenor” Tibor – basszusgitár
Simon Tamás – dobok
Kendik Gergő – billentyűk
A zenekar állandó vendége Horváth Tibor (Blues Jam) – szájharmonika, mandolin

Dave McHugh Band
Dave McHugh - dublini gitáros - akár szólóban, akár társaival, kedvelt vendég nemcsak Ballyshannontól Corkig, de az európai (Németország, Hollandia, Skócia) tribute fesztiválokon is. Részt vett az első 1995-ös belfasti megemlékezésen, azóta is intenzíven ápolja Rory Gallagher emlékét. Előadásmódja mentes a maníroktól, effektektől: a zene szívből és fejből jön, éppen olyan közvetlenséggel, mint Rory tette annak idején. Repertoárjában sok dal szerepel a korai Taste korszakból. A Sugar Mama tradicionális blues vagy az On The Boards akusztikus és zenekari változata egyaránt hátborzongató. Dave McHugh, aki civilben az RTÉ rádió munkatársa, kitűnő társakra talált Peter Butler basszusgitáros és Alan Devitt dobos személyében. A trió hangzását gyakran a holland szájharmonikás, Frank van Pardo (Ruben Hoeke Band) teszi még izgalmasabbá.

S-Modell
Az 1986 tájékán alakult, néhány évig szünetelő, illetve Equus néven újraéledő, jelenleg ismét S-Modell néven futó zenekar talán a legizgalmasabb formáció. Izgalmas egyéniségek gyűjtőhelye, izgalmas pillanatokkal. Ezernyi buli után is elmondható: soha nincs két egyforma koncertjük, mindig történik valami újdonság. Az S-Modell repertoárjában bluesok, rock & rollok, saját számok és számtalan Rolling Stones feldolgozás váltogatja egymást. Annak ellenére, hogy az S-Modell nem játszik betéve egyetlen Rory Gallagher számot sem, a koncertek hangulata tökéletesen illeszkedik az ír gitáros stílusához. Pribil György 69-es Fender Stratoján vagy az ütött-kopott Telecasteren sokszor becsempész néhány hangot, mely azonnal felismerhető és oly kedves a Rory Gallagher rajongók számára. A régi S-Modell koncertekről talán páran emlékeznek a lendületes Chuck Berry nótára, a Nadine-ra, melyet a videók tanúsága szerint, Rory is szívesen játszott például Budapesten. Az első budapesti Rory Gallagher Emlékfesztivál alkalmából az S-Modell zenekar várhatóan előad néhány Rory Gallagher számot. Hogy miket? – maradjon meglepetés! Az S-Modell koncertjein rendszeresen fordulnak meg vendégzenészek, így nem kizárt egy fergeteges jam session sem.

Az S-Modell zenekar jelenlegi felállása:
Pribil György – gitár, ének
Kőszegi Zsolt – ének
Gilián Gábor – dobok
Madácsy Tamás – basszusgitár
Nagy „Liszt” Zsolt – billentyűk
Jókay Árpád – gitár, ének

Program és helyszínek
Időpont: 2010.01.22-én: 20 órától 22 óráig
Budapest, Nothin’ But The Blues Pub
Dave McHugh (Írország) akusztikus koncert. Vendégek: Frank van Pardo (Hollandia), Horváth Tibor (Szombathely)
Belépő: ingyenes

Időpont: 2010.01.22-én: 23 órától
Budapest, Fészek Klub
Dave McHugh Band, S-Modell, jam session
Belépő: 1985 Ft

Időpont: 2010.01.23-án 20 órától
Budapest, Kalóztanya Állóhajó
GMB, Dave McHugh Band, S-Modell, jam session
Belépő: 1985 Ft, mely tartalmaz egy ír üdvözlő italt

Bővebb információ és kapcsolat itt található.


Thomas Ford & The Dirty Harmonys: Separation Street
2010-01-07 | kritika


Az énekes, slide gitáros és szájharmonikás Thomas Ford (Simon Thomas Langsford) 2008 eleje óta egyszemélyes, one-man blues bandként járta az Egyesült Királyság koncerttermeit, mígnem tavaly augusztusban a The Dirty Harmonys zenekart létrehozva hozzáláttak bemutatkozó lemezük rögzítéséhez.
A Plymouth-i együttest Thomas testvérei, Becca Langsford és Timmy Langsford, a nemzetközileg is elismert blues és roots zenekar, a The Wildcars két tagja, Vince Lee és Al Wallis, valamint Patrick Pearson alkotják.
A lemez címadó, önéletrajzi ihletésű dala, a Separation Street egy létező Melbourne-i utcára utal, ahol Thomas Ford hosszú ideig a barátnőjével élt, míg a CD-n található, a delta blues tradíciókra épülő, sötét, lírai humort tartalmazó szerzeményeket  hallgatva Robert Johnson, Ian Siegal és Tom Waits neve ugrik be.
Úgy néz ki, a szigetországban sem fenékig tejfel a zenészek élete, itt is előfordulnak low-budget költségvetésű produkciók, hisz az album felvételére és keverésére Timmy Langsford Plymouth-i házának hálószobájában került sor - de a hangzásra így sincs okunk panaszkodni, a borító pedig Vince Lee grafikai tehetségére bizonyíték.
Thomas Ford & The Dirty Harmonys egy újabb név, melyet érdemes jól megjegyeznünk, akikről biztos vagyok, hogy sokat hallunk még a jövőben, és remélhetőleg következő albumuk egy komoly kiadó által a világ majd valamennyi blues rajongójához eljut.

Magánkiadás, 2009

hoati