Koncert egy blueszenészért
2014-05-31 | koncertajánló
A Vöri & The Rockets frontembere jelenleg is könnyű droggal kapcsolatos börtönbüntetését tölti. Június 4-én a budapesti Kobuci Kertben (III. Kerület, Fő tér 1., Zichy-kastély udvara) zenésztársai találkoznak, hogy segítsenek szabadságvesztését töltő társuknak. Az együttes tagjai, Bacsa Gyula, Hevesi Norbert, Adamecz József és Kovács Lajos a zenekar tavaly decemberben megjelent Változnék című albumát szeretnék népszerűsíteni, a lemez utáni bevételből pedig Vöri pénzbírságát fizetnék ki. A koncert 19.30-kor a Ripoff Raskolnikov Band fellépése előtt kezdődik, amelyen az osztrák blues zenész is részt vesz, csakúgy mint a Sonny And His Wild Cows vezetője, Sonny. A Vöri & The Rockets albuma megvásárolható lesz a helyszínen 2000 forintért, illetve megrendelhető az MG Records webshopjából.
Ajánlások a lemezhez
Nemes Nagy Péter:
„Nagy Zoltán ’Vöri’ egy két évtizeddel korábbi duó (The Roots) beltagjaként került látókörömbe, majd ugyanúgy el is tűnt onnan. A most megjelenő zeneanyag bizonyítja, hogy kis hazánkban mennyi rejtett tehetség van. Olyanok, akik nem habkönnyű, bulváros vetélkedők, tehetségkutatók szárnyán akarnak ismertek lenni. Az igényes saját szerzemények rádióbarátok, méltó helyet foglalnak el a legjobb magyar nyelvű blues felvételek között. Mindezt kellemes énekhang és kiváló zenészi teljesítmények erősítik.”
Pribojszki Mátyás (Pribojszki Mátyás Band):
"Minőségi, lendületes blues, swing és boogie woogie. Ez a Vöri & The Rockets új lemeze. Ráadásul igazán különleges ízt adnak a sokak által várt, vidám és őszinte magyar nyelvű szövegek."
Szabó Attila (Csík zenekar):
„Ha csak egy dalt kellene választanom erről a lemezről, akkor igencsak nehéz dolgom lenne. Melyiket ajánljam? Egy jó kis boogie woogie-t, a Levelet kaptam címűt? Vagy a legkiválóbb Sonny Terry - Brownie McGhee hagyományokat idéző It Hurts Me Too-t? Esetleg a finoman funkos Változnékot? Hál’ Istennek nem vagyunk egy dalra korlátozva, így jó szívvel ajánlhatom az egész albumot.”
Retkes Attila, a Gramofon - Klasszikus és Jazz főszerkesztője:
"Előadásuk bizonyítja, hogy a hagyományos blues és boogie woogie korántsem múzeumi tárgy, hanem a 2010-es években is lehet eleven, élő zenei szövet, amit érdemes új tartalommal megtölteni."
Dezsőffy Rajz Katalin szinkronrendező:
„Színvonalas zenei teljesítmény, kellemes stílus, finoman karcos hang, virtuóz gitár. A Vöri & The Rockets a generációm életérzéseit fogalmazza meg, ha őket hallgatom, szinkronba kerülök magammal.”
hoati
Ajánlások a lemezhez
Nemes Nagy Péter:
„Nagy Zoltán ’Vöri’ egy két évtizeddel korábbi duó (The Roots) beltagjaként került látókörömbe, majd ugyanúgy el is tűnt onnan. A most megjelenő zeneanyag bizonyítja, hogy kis hazánkban mennyi rejtett tehetség van. Olyanok, akik nem habkönnyű, bulváros vetélkedők, tehetségkutatók szárnyán akarnak ismertek lenni. Az igényes saját szerzemények rádióbarátok, méltó helyet foglalnak el a legjobb magyar nyelvű blues felvételek között. Mindezt kellemes énekhang és kiváló zenészi teljesítmények erősítik.”
Pribojszki Mátyás (Pribojszki Mátyás Band):
"Minőségi, lendületes blues, swing és boogie woogie. Ez a Vöri & The Rockets új lemeze. Ráadásul igazán különleges ízt adnak a sokak által várt, vidám és őszinte magyar nyelvű szövegek."
Szabó Attila (Csík zenekar):
„Ha csak egy dalt kellene választanom erről a lemezről, akkor igencsak nehéz dolgom lenne. Melyiket ajánljam? Egy jó kis boogie woogie-t, a Levelet kaptam címűt? Vagy a legkiválóbb Sonny Terry - Brownie McGhee hagyományokat idéző It Hurts Me Too-t? Esetleg a finoman funkos Változnékot? Hál’ Istennek nem vagyunk egy dalra korlátozva, így jó szívvel ajánlhatom az egész albumot.”
Retkes Attila, a Gramofon - Klasszikus és Jazz főszerkesztője:
"Előadásuk bizonyítja, hogy a hagyományos blues és boogie woogie korántsem múzeumi tárgy, hanem a 2010-es években is lehet eleven, élő zenei szövet, amit érdemes új tartalommal megtölteni."
Dezsőffy Rajz Katalin szinkronrendező:
„Színvonalas zenei teljesítmény, kellemes stílus, finoman karcos hang, virtuóz gitár. A Vöri & The Rockets a generációm életérzéseit fogalmazza meg, ha őket hallgatom, szinkronba kerülök magammal.”
hoati
Magic Sam: Live At The Avant Garde
2014-05-18 | kritika
Samuel ’Magic Sam’ Maghett 1937-ben született a Mississippi állambeli Grenadában. Otthon készített hangszeren kezdett el gitározni, majd családjával 1950-ben Chicagóba költözött, ahol megkapta első igazi gitárját. Hét évvel később leszerződtette a Cobra Records, részükre az All Your Love és az Easy Baby című szerzeményeket rögzítette először. A ’60-as években a műfaj olyan nagyjaival készített lemezeket, mint Otis Rush és Buddy Guy, de rövid ideig együtt dolgozott Homesick James Williamsonnal is. Bemutatkozó albumát, a West Side Soult 1967-ben a Delmark Records adta ki, melyet ugyanennél a kiadónál egy év múlva a Black Magic követett. Az igazi áttörést az Ann Arbor Blues Fesztiválon való szereplése hozta el számára ’69-ben. Sikerének köszönhetően rengeteg helyre hívták az Egyesült Államokban és Európában is, így szinte sokkolta a bluesvilágot a halála december elsején. Az elmúlt évtizedekben sereg hanganyagot adtak ki tőle, a legutolsó ilyen a Live At The Avant Garde című koncertlemez. A tizenkét számos CD Magic Sam 1968. június 22-én Milwaukee városában található Avant Garde kávézóban adott koncertjét tartalmazza. A felvételeket egy középiskolás diák, Jim Charne rögzítette magnóval. A repertoár Maghett négy saját dala mellett többek között Freddy King, Willie Dixon, Muddy Waters, Otis Rush és B.B. King szerzeményeiből áll. Magic Sam, csakúgy, mint a hozzá hasonlóan a ’30-as években született gitárosok, Otis Rush, Albert King, Freddie King és Buddy Guy, sokat csiszoltak az általuk játszott stíluson, melyben a hosszú, siránkozó hangokat gyors futamokkal váltakoztatták, sziporkázó díszítésekkel és ismételgetett riffekkel operáltak - mindezek a tavaly megjelent albumon jól megfigyelhetők. A hanganyag minőségére nem lehet panaszunk, mi több, felül is múlja korábban szintén a Delmark Records által kiadott koncertlemezek minőségét.Delmark Records, 2013
hoati
Átadták a Blues Music Awards díjait
2014-05-09 | hír
Tegnap átadták a 35. Blues Music Awards díjait. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Az akusztikus előadó kategóriában jelölték Szűcs Gábort, vagyis Little G Weevilt, aki fellépőként is szerepelt az eseményen. A díjátadón végül a papírforma érvényesült, és Doug MacLeod lett a legjobb akusztikus előadó, ahogyan ő kapta a legjobb akusztikus albumért járó trófeát is. A magyar származású Ronnie Earl és John Németh egy-egy díjat vihetett haza.A díjazottak:
Acoustic Album
Doug MacLeod: There’s A Time
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Album Of The Year
Billy Boy Arnold, Charlie Musselwhite, Mark Hummel, Sugar Ray Norcia, James Harman: Remembering Little Walter
B.B. King Entertainer
Buddy Guy
Band
Tedeschi Trucks Band
Best New Artist DebutShawn Holt & The Teardrops: Daddy Told Me
Contemporary Blues Album
Trampled Under Foot: Badlands
Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi
Contemporary Blues Male Artist
Gary Clark Jr.
DVD
Royal Southern Brotherhood: Songs From The Road (Ruf Records)
Historical Album
Various Artists: The Sun Blues Box (Bear Family Records)
Instrumentalist - Bass
Danielle Schnebelen
Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside
Instrumentalist - Guitar
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Instrumentalist - Horn
Eddie Shaw
Koko Taylor Award
Diunna Greenleaf
Pinetop Perkins Piano Player
Victor Wainwright
Rock Blues AlbumTedeschi Trucks Band: Made Up Mind
Song
Lurrie Bell: Blues In My Soul (Lurrie Bell: Blues In My Soul)
Soul Blues Album
Bobby Rush: Down In Louisiana
Soul Blues Female Artist
Irma Thomas
Soul Blues Male Artist
John Németh
Traditional Blues Album
Billy Boy Arnold, Charlie Musselwhite, Mark Hummel, Sugar Ray Norcia, James Harman: Remembering Little Walter
Traditional Blues Male Artist
James Cotton
hoati
Ruben Hoeke Band: Loaded
2014-05-06 | kritika
Ruben Hoeke a holland blues, rock és pop zenei élet jól ismert alakja. Tinédzserként még futballistának készült, arról álmodott, hogy a nemzeti tizenegyben fog szerepelni, azonban álma rögvest szertefoszlott, amint meghallotta a Guns ’n’ Roses Sweet Child O’ Mine dalának gitár intróját - a labdát gitárra cserélte, majd elkezdett gitározni tanulni. Első együttesét 1992-ben Blues On The Road néven hozta létre, melyet több formáció követett. Saját neve alatt futó zenekarát, a Ruben Hoeke Bandet 2004-ben alapította meg. Az együttes aktuális hanganyaga, a korábbi lemezeikhez képest rockosabb Loaded tavaly tavasszal került piacra. Az albumon hallható valamennyi dal zenéjét a rádióműsor-vezetőként, zenei szakíróként is tevékenykedő Hoeke szerezte, míg a dalszövegeket a hazánkban a Dave McHugh Band vendégeként már megfordult Frank van Pardo jegyzi. A Love And Emotion az egyik kincse ennek a lemeznek, de a rádióbarát End Of The Line, és a több mint hét perces ballada, a Soul Of A Man is elvarázsolt. A masteringet Erwin Musperre bízták, aki olyan zenészekkel, zenekarokkal dolgozott együtt többek között, mint Mick Jagger, Elton John, a Bon Jovi, a Def Leppard és a Scorpions. Küllem, tartalom tekintetében egyaránt európai színvonalú anyaggal rukkolt elő a Ruben Hoeke Band, nem véletlen, hogy számos külföldi portál zeng ódákat róla.Dimension Records, 2013
hoati
Jackie 66 - Orszáczky Miklós emlékkoncert
2014-05-03 | koncertajánló
Jackie 66 - Orszáczky Miklós emlékkoncertKözreműködik: a Zappa - Syrius Emlékzenekar, Pataki László, Tátrai Tibor, Török Ádám és Tóth Vera
2014. május 08.
Budapest, A38 Hajó
Orszáczky Miklós, a legendás Syrius együttes egykori vezetője, minden idők egyik legnagyobb hazai zenésze, a zeneszerző, basszusgitáros géniusz emlékére összeáll a magyarországi zenei szcéna színe-java, hogy születésének 66. évfordulóján felidézzék emlékezetes szerzeményeit egy hatalmas koncert keretében. Jackie ezen a napon lenne 66 éves, a legutolsó fellépéseinek egyikét éppen az A38 Hajón adta, ezért kézenfekvő, hogy az egykori társak és jelenlegi tisztelők itt emlékezzenek meg a nagyszerű zenészről. A műsor két részből áll majd: az elsőben Frank Zappa számai csendülnek fel, azok a darabok, amelyeket Jackievel anno együtt játszottak a legnagyobb fúziós zenészek, míg a második részben Orszáczky ausztráliai tartózkodása alatt írt saját szerzeményei lesznek hallhatók, valamint néhány még Magyarországon jam sessionok alkalmával előadott feldolgozás dal.
Jegyár: 3500 Ft, elővételben 2900 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó megújult honlapján (www.a38.hu), illetve személyesen a helyszínen.
Grainne Duffy Budapesten ad koncertet
2014-04-29 | koncertajánló
Az észak-ír határhoz közeli Castleblayney városából származó Grainne Duffy május 2-án először látogat el Budapestre, és ad koncertet a Muzikum Blues Session koncertsorozatában.
Grainne Duffy, aki a blues iránti vonzalmát Peter Greennek köszönheti, pályafutása kezdetén session zenészként tevékenykedett, az önálló szólókarrierjét 2007-ben indította el. Még ugyanebben az évben megjelent bemutatkozó lemeze, az Out Of The Dark, mellyel a 2008-as Glastonbury Fesztiválon hatalmas sikert aratott. Különleges és egyedi hangjának köszönhetően a három esztendeje kiadott, Test Of Time című albumával már a nemzetközi blues világ figyelmét is magára vonta, legújabb kislemeze, a What I Am Supposed To Do pedig idén márciusban került piacra. Az elmúlt években rengeteg koncertet adott Nagy-Britanniában, Nyugat-Európában, érdekes módon Norvégiába megy a legszívesebben, amelyet szinte második otthonának tart, de Thaiföldön is fellépett már a zenekarával. A fővárosi Muzikum Klub & Bisztróba egy hollandiai turnét követően érkezik. Az estet az egy év után ismét színpadra lépő Breaking Blues nevű formáció nyitja.
hoati
Grainne Duffy, aki a blues iránti vonzalmát Peter Greennek köszönheti, pályafutása kezdetén session zenészként tevékenykedett, az önálló szólókarrierjét 2007-ben indította el. Még ugyanebben az évben megjelent bemutatkozó lemeze, az Out Of The Dark, mellyel a 2008-as Glastonbury Fesztiválon hatalmas sikert aratott. Különleges és egyedi hangjának köszönhetően a három esztendeje kiadott, Test Of Time című albumával már a nemzetközi blues világ figyelmét is magára vonta, legújabb kislemeze, a What I Am Supposed To Do pedig idén márciusban került piacra. Az elmúlt években rengeteg koncertet adott Nagy-Britanniában, Nyugat-Európában, érdekes módon Norvégiába megy a legszívesebben, amelyet szinte második otthonának tart, de Thaiföldön is fellépett már a zenekarával. A fővárosi Muzikum Klub & Bisztróba egy hollandiai turnét követően érkezik. Az estet az egy év után ismét színpadra lépő Breaking Blues nevű formáció nyitja.
hoati
John Lyons: Sing Me Another Song
2014-04-25 | kritika
John Lyons egy Michigan állambeli farmon született és nőtt fel, Zürichbe 2001-ben költözött. Pályafutása során fellépett az Egyesült Államok jó pár államában, több száz koncertet adott Svájcban, de Ausztriában és Németországban is bemutatkozott. Debütáló lemezét (Natural Blues) 2007-ben készítette el, melyet három év múlva egy újabb album (Live 2010) követett. Sorban harmadik hanganyagát, a Sing Me Another Songot tavaly tavasszal rögzítette. A felvételek nagy részének feljátszására a Luzern közeli Soundfarm Stúdióban került sor, élve a lehetőséggel, hogy a tulajdonos, Marco Jencarelli rendelkezésére bocsátotta a stúdiót, míg ő Svájc egyik legismertebb blues zenészével, Philip Fankhauserrel turnézott. A tizenkét szám, melyek zenéjét döntően Lyons jegyzi, egyáltalán nem egysíkú vagy unalmas, megtalálható bennük a blues, soul, folk, rock és a pop stílusok jegyei. A lemezen egy „rejtett track”, Tom Waits 1987-ben született szerzeménye, a Way Down In The Hole is helyet kapott. A dalszövegek kerülik a kliséket, a produceri munka lelkiismeretes, a dalok korszerűen, kereken és csiszoltan szólnak. Az album rögzítésében a gitáros-énekes állandó zenekarának tagjai, Gabriel Spahni, Simon Britschgi és Matthew Savnik segédkezett. A Sing Me Another Song sokszínű, fülbemászó szerzemények sorozata, melyeket még sokadszorra is élvezet hallgatni.Szerzői kiadás, 2013
hoati
Fekete Jenő születésnapi koncert az Almáriumban
2014-04-18 | koncertajánló
Fekete Jenő 2014. április 26-án, szombaton a Muddy Shoes formációval és fantasztikus vendégművészekkel ünnepli 50. születésnapját az Almárium Gasztro Art Bisztróban.
Fekete Jenő a ’80-as évektől kezdve népszerűsíti az amerikai népzene gyökereit, ősi hagyományait rejtő blues zenét. Számtalan formációban játszotta már ezt a több mint száz éves műfajt, az első ismertebb zenekara a Palermo Boogie Gang volt, majd 1997-ben jött a Muddy Shoes, amellyel először a The Real Shuffling Hungarians című albumot adták ki, ezt évekkel később a Cool című lemez követte. A szobrászként végzett Feketét a szakma a legautentikusabb blues zenésznek tartja, aki amellett, hogy zseniális gitáros, kiválóan énekel.
Az itthon és külföldön egyaránt elismert gitáros-énekes 2014. április 24-én tölti be 50. életévét. Ebből az alkalomból a Muddy Shoes nevű együttesével lép fel 2014. április 26-án, 20.00 órától a Budapest VIII. kerület, Horánszky utca 5. szám alatt található Almárium Bisztróban. Az exkluzív születésnapi koncertet az alkalom, a lüktető blues és számos meglepetésvendég teszi felejthetetlenné, zenei csemegék sora hangzik el, kivételes képességű zenészek interpretációjában. Fellépnek: Ripoff Raskolnikov, Ferenczi György, Szabó Tamás, Molnár Gábor ’Medve Úr’, Mohai Tamás, Bacsa Gyula és számos meglepetés vendég.
Fekete Jenő a ’80-as évektől kezdve népszerűsíti az amerikai népzene gyökereit, ősi hagyományait rejtő blues zenét. Számtalan formációban játszotta már ezt a több mint száz éves műfajt, az első ismertebb zenekara a Palermo Boogie Gang volt, majd 1997-ben jött a Muddy Shoes, amellyel először a The Real Shuffling Hungarians című albumot adták ki, ezt évekkel később a Cool című lemez követte. A szobrászként végzett Feketét a szakma a legautentikusabb blues zenésznek tartja, aki amellett, hogy zseniális gitáros, kiválóan énekel.
Az itthon és külföldön egyaránt elismert gitáros-énekes 2014. április 24-én tölti be 50. életévét. Ebből az alkalomból a Muddy Shoes nevű együttesével lép fel 2014. április 26-án, 20.00 órától a Budapest VIII. kerület, Horánszky utca 5. szám alatt található Almárium Bisztróban. Az exkluzív születésnapi koncertet az alkalom, a lüktető blues és számos meglepetésvendég teszi felejthetetlenné, zenei csemegék sora hangzik el, kivételes képességű zenészek interpretációjában. Fellépnek: Ripoff Raskolnikov, Ferenczi György, Szabó Tamás, Molnár Gábor ’Medve Úr’, Mohai Tamás, Bacsa Gyula és számos meglepetés vendég.
Magyar zenekar az European Blues Challenge-en
2014-04-09 | hír
2014. április 11-12-én immár negyedik alkalommal rendezik meg az European Blues Challenge-et. Az idén Rigában tartandó rendezvényen Magyarországot a T. Rogers képviseli.Az European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, blues magazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blues zene Európában reflektorfénybe kerüljön. A közös cél megvalósulása érdekében évről évre megrendezik az European Blues Challenge-et, mely eddig Németországban és Franciaországban került megtartásra, míg idén Litvánia fővárosa, Riga ad otthont neki. Az ez évi versenyen tizennyolc európai ország egy-egy zenekara indul, az EBC történetében elsőként Magyarországot a Gastroblues Fesztiválnak köszönhetően a T. Rogers zenekar képviseli. A koncertek mellett szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik.
Az European Blues Challenge idei fellépői:
április 11.: 44 Blues (CRO), Big Creek Slim & The Cockroaches (DK), The Hightones (SE), Lavrix Band (LV), Marco Pandolfi Trio (IT), Mike Seeber Trio (DE), Bomb Lane Band (RU), Ina Forsman & Helge Tallqvist Band (FI), T. Rogers (HU)
április 12.: A Contra Blues (ES), Fred and the Healers (BE), Shake Your Hips (FR), The Bacon Fats (CH), David Migden & The Twisted Roots (UK), The Blues Nation (RO), Pristine (NO), Edi Fenzl Band (AT), The John F. Klaver Band (NL)
A verseny ide kattintva élőben követhető.
hoati
A „Mojo Workings”
2014-04-05 | névjegy
Csak azt mondom, ne menjen a kikötőbe.
Már ha egy ilyen finom úr megfogadja egy ilyen magamfajta semmirekellő szavát, meg is hajolok, így ni. Jó, hogy a missust kint hagyta, teázzon csak a teraszon, nem való ilyen finom nőnek még ez a bár se, pedig, ne foglalkozzon dadogós Perryvel, még mindig ez a legfinomabb hely a városban, azt mondom, ki se mozduljanak a hotelből, nem olyan idők járnak manapság.
A kikötő, meg az az új banda, na persze. Hogyne hallottam volna róla, mindenki erről beszél, de az még magának ne jelentsen semmit, attól még arra figyeljen, amit mondok. Éppen azért beszél mindenki erről a bandáról, mert a kikötőbe még egyszerű fehér embernek sem ajánlatos betenni a lábát, nemhogy zenebonálni, nemhogy bluest. Egyszer játszottak ott fehérek, de az a tengerészgyalogság fúvószenekara volt a Nagy Háború végén, mikor a fiúk hazajöttek Európából, azóta viszont senki, az meg ugye nem ma volt. A válságba tönkrement a hajózás a Mississippin, minden boldogtalan idejön, hogy talán a tengeri hajókra felveszik, vagy lesz valami pakolnivaló. Aztán inni kezdenek, bandákba verődnek, a szesztilalom óta csempésznek is, mert azt mondják, abban még van valami pénz, csak hát éppen azért meg több vér is folyik közben, mint amennyi hordócskát meg üveget át tudnak vinni a vámon, főleg ha Papának nem adnak belőle sápot, ami különösen ártalmas volna az egészségre.
Az az egyetlen pimasz kis gazember élte túl eddig, bár az is csak egyszer próbálta. Állítólag megunta, hogy csak zsebes kis strici a dokkok környékén, tucatból senki, kivéve, hogy fehér. Szóval ő alapította a bandát, amit keres. Állítólag Papa emberei kivitték az északi szeméttelepre, ami tulajdonképpen a mocsár partján van, és mivel korábban ez a kis bolha már megnevette Papát, az öreg személyesen is részt akart venni a kivégzésén. Ennek persze a tökmag nem örült, mivelhogy sok mindent beszéltek a Papáról, hogy nem véletlen uralkodik a New Orleans éjszakáján már negyven éve. Ami pedig, mint tudja, a világ legnagyobb kikötője, és ennek a királya Papa Mandingo. Mert a népek szerint holtakkal cimborál, és értett a varázsláshoz is, joruba pap volt, a mojo mestere, a szigetek varázslói állítólag megválasztották vezetőjüknek, sőt, azt is beszélték, sosem alszik, mert már maga is régen halott. Azon a szeméttelepen végzi a sok sötét disznóságot az olyanokkal, akik nem tartják be az egyébként egyszerű szabályokat. Például, és elsősorban, hogy mindig add meg Papa részét az üzletből.
Tehát ott ült a nagy kövér varázsló egy trónuson, a szeméttelep közepén, és már rángatták is elé a pimasz kis ficsúrt. Ki kéne vágnom a szívedet, kezdett bele Papa, mire a bolha közbevág, kivágom én magamnak, aztán előveszi a szájharmonikáját, és játszani kezd. Tudni kell, hogy két dolog bosszantotta különösen Papát élete során, egyik, ha a szavába vágnak, másik pedig, ha fehérek játsszák a feketék zenéjét, mindig azt mondogatta, ő se árul Bibliát, a fehérek se próbálgassák a bluest, és béke lesz.
Ha mégis kimegy a kikötőbe, hogy felvegye őket, azzal a tölcséres masinájával, persze én megértem. Ha Papának elég jó volt az a szájharmonikázás, hogy a tökmag túlélje az estét, és nemcsak hogy megtartsa az üzletét. Persze több csempészetről szó sem lehetett, csak azt a pár csoffadt kikötői lotyót tarthatta meg, magunk közt szólva, kicsit hirtelen kezűen boronálja az életüket, dehát mit lehet tenni, az a hivatás sem könnyű kenyér. Elég az hozzá, hogy nem csak hogy egy darabban maradt azon az estén, meg az utána következőkön is, hiszen nem piszkálják az embert mások se a kikötőben, ha tudják, hogy Papának tetszik, ahogy zenél, hanem még bandát is alapíthatott. Bár erről nem biztos, hogy szó volt aznap éjjel a szeméttelepen, végül mégis összeállt az a csupa fehérekből álló banda, amire még maga is kíváncsi, pedig látom, ha nem is külföldi, de jó messziről jött.
Nem volt persze tülekedés, sok embert nem talált az új bandájába, akivel bosszanthatta a helyieket, éppen csak kettőt. Úgy gondolta, bár ezt azért tényleg már csak magában, pedig a szájára sose tudott lakatot tenni, hogy ő még Papánál is jobban ért a blueshoz, szóval szigorúan válogatott, elhiheti. Már persze ha azt a dolgot válogatásnak nevezhetjük, hogy egyszer felutazott a folyón valami nagynénjéhez, és a porfészekben, ahol kiszállt, a kocsma tornácán belefutott a másik két bandatagba, akik éppen ott gitározgattak. Körülöttük nagy csomó fekete idénymunkás, mert ilyet még ők se láttak. A zene viszont működött.
Az egyik, aki a szólót vitte, néhány éve nálunk is járt, híres bunyós volt, igazi ír fajú rettenet, miután kezdte elveszíteni a meccseit, a pénzét is a kártyán, hogy teljes legyen a dolog az ivásra is még jobban rákapott, mire ott a tornácon gitározott már filléres senki volt, és éppen a felesége meg az öt gyereke elől szökött meg néhány hete vagy hónapja. Egy német kísérte, nem is gondolná, persze nem olyan, mint akikkel harcoltunk. A családja már régen itt élt Oklahomában, csak hát a válság elvitte a farmjukat, aztán ők is Kaliforniába mentek. Kivéve ezt a bolondot, mert úgyis afféle mérnök volt, soha nem érdekelte a föld, mondjuk ezt meg is értem. Inkább a vidéket járta az aratási idényben és cséplőgépeket szerelt, gondolta, majd ezt csinálhatja tovább. Kaliforniában meg nincsen blues. Mert ez a német, hiába figyelmeztették, meg utálkoztak vele a többi fehér népek, a négerek gépeit is javítgatta. Mert azok cserébe megtanították bluest játszani, amit annyira szeretett. Aztán mikor mindenki tönkrement a vidéken és a banké lett az összes föld, lejött még délebbre, hogy majd itt keres munkát. Kosztért-kvártélyért szerelgette az elromlott gépeket, amiből viszont errefelé sincs sok, meg zenélt, úgy találkozott az írrel is, aztán mikor meglátta őket a tökmag, tudta, hogy meg is van a banda, amivel Papát bosszantani fogja, nem kell tovább keresgélni.
Ennek két éve, azóta járnak csodájára a népek a kikötőben. Általában a Szukaketrecben szoktak játszani, ami, magunk közt szólva, egy kupleráj. A szájharmonikás is ott bérel szobákat a lányainak. meg már ott lakik az ír is, meg a családja, mert az asszony végül csak megtalálta, aztán ideköltözött a gyerekekkel. Meg a német is, aki összeállt egy mulatt lánnyal, aki állítólag Papa unokája, de ezt nem firtatja senki, amúgyis mindegy, mert a kikötői lányok fele Papa unokája, de ebben állítólag van varázslóvér is, én nem tudom.
Egyszer hallottam a zenéjüket, azt mondanám, inkább régi dolgokat játszanak, nem ezt a sok mostanában divatos flancot, már ha érti, mire gondolok. Végülis van az a pénz, amiért elkísérem holnap este a Szukaketrecbe, még a masináját is segítek cipelni, ilyet még úgyse láttak ott a népek. Csak két feltételem van, azt a finom hölgyikét, a maga missusát legalább hagyjuk itt, nem való neki a kikötő, maga meg öltözzön át kissé, mert ebben a selyem mellénykében akkor is ki fogják rabolni, ha velem van, hiába vagyok Papa Mandingo tizennegyedik fia, vagy a tizenharmadik.
Az 1931-ben játszódó novella szerzője: Horváth László Imre
Már ha egy ilyen finom úr megfogadja egy ilyen magamfajta semmirekellő szavát, meg is hajolok, így ni. Jó, hogy a missust kint hagyta, teázzon csak a teraszon, nem való ilyen finom nőnek még ez a bár se, pedig, ne foglalkozzon dadogós Perryvel, még mindig ez a legfinomabb hely a városban, azt mondom, ki se mozduljanak a hotelből, nem olyan idők járnak manapság.
A kikötő, meg az az új banda, na persze. Hogyne hallottam volna róla, mindenki erről beszél, de az még magának ne jelentsen semmit, attól még arra figyeljen, amit mondok. Éppen azért beszél mindenki erről a bandáról, mert a kikötőbe még egyszerű fehér embernek sem ajánlatos betenni a lábát, nemhogy zenebonálni, nemhogy bluest. Egyszer játszottak ott fehérek, de az a tengerészgyalogság fúvószenekara volt a Nagy Háború végén, mikor a fiúk hazajöttek Európából, azóta viszont senki, az meg ugye nem ma volt. A válságba tönkrement a hajózás a Mississippin, minden boldogtalan idejön, hogy talán a tengeri hajókra felveszik, vagy lesz valami pakolnivaló. Aztán inni kezdenek, bandákba verődnek, a szesztilalom óta csempésznek is, mert azt mondják, abban még van valami pénz, csak hát éppen azért meg több vér is folyik közben, mint amennyi hordócskát meg üveget át tudnak vinni a vámon, főleg ha Papának nem adnak belőle sápot, ami különösen ártalmas volna az egészségre.
Az az egyetlen pimasz kis gazember élte túl eddig, bár az is csak egyszer próbálta. Állítólag megunta, hogy csak zsebes kis strici a dokkok környékén, tucatból senki, kivéve, hogy fehér. Szóval ő alapította a bandát, amit keres. Állítólag Papa emberei kivitték az északi szeméttelepre, ami tulajdonképpen a mocsár partján van, és mivel korábban ez a kis bolha már megnevette Papát, az öreg személyesen is részt akart venni a kivégzésén. Ennek persze a tökmag nem örült, mivelhogy sok mindent beszéltek a Papáról, hogy nem véletlen uralkodik a New Orleans éjszakáján már negyven éve. Ami pedig, mint tudja, a világ legnagyobb kikötője, és ennek a királya Papa Mandingo. Mert a népek szerint holtakkal cimborál, és értett a varázsláshoz is, joruba pap volt, a mojo mestere, a szigetek varázslói állítólag megválasztották vezetőjüknek, sőt, azt is beszélték, sosem alszik, mert már maga is régen halott. Azon a szeméttelepen végzi a sok sötét disznóságot az olyanokkal, akik nem tartják be az egyébként egyszerű szabályokat. Például, és elsősorban, hogy mindig add meg Papa részét az üzletből.
Tehát ott ült a nagy kövér varázsló egy trónuson, a szeméttelep közepén, és már rángatták is elé a pimasz kis ficsúrt. Ki kéne vágnom a szívedet, kezdett bele Papa, mire a bolha közbevág, kivágom én magamnak, aztán előveszi a szájharmonikáját, és játszani kezd. Tudni kell, hogy két dolog bosszantotta különösen Papát élete során, egyik, ha a szavába vágnak, másik pedig, ha fehérek játsszák a feketék zenéjét, mindig azt mondogatta, ő se árul Bibliát, a fehérek se próbálgassák a bluest, és béke lesz.
Ha mégis kimegy a kikötőbe, hogy felvegye őket, azzal a tölcséres masinájával, persze én megértem. Ha Papának elég jó volt az a szájharmonikázás, hogy a tökmag túlélje az estét, és nemcsak hogy megtartsa az üzletét. Persze több csempészetről szó sem lehetett, csak azt a pár csoffadt kikötői lotyót tarthatta meg, magunk közt szólva, kicsit hirtelen kezűen boronálja az életüket, dehát mit lehet tenni, az a hivatás sem könnyű kenyér. Elég az hozzá, hogy nem csak hogy egy darabban maradt azon az estén, meg az utána következőkön is, hiszen nem piszkálják az embert mások se a kikötőben, ha tudják, hogy Papának tetszik, ahogy zenél, hanem még bandát is alapíthatott. Bár erről nem biztos, hogy szó volt aznap éjjel a szeméttelepen, végül mégis összeállt az a csupa fehérekből álló banda, amire még maga is kíváncsi, pedig látom, ha nem is külföldi, de jó messziről jött.
Nem volt persze tülekedés, sok embert nem talált az új bandájába, akivel bosszanthatta a helyieket, éppen csak kettőt. Úgy gondolta, bár ezt azért tényleg már csak magában, pedig a szájára sose tudott lakatot tenni, hogy ő még Papánál is jobban ért a blueshoz, szóval szigorúan válogatott, elhiheti. Már persze ha azt a dolgot válogatásnak nevezhetjük, hogy egyszer felutazott a folyón valami nagynénjéhez, és a porfészekben, ahol kiszállt, a kocsma tornácán belefutott a másik két bandatagba, akik éppen ott gitározgattak. Körülöttük nagy csomó fekete idénymunkás, mert ilyet még ők se láttak. A zene viszont működött.
Az egyik, aki a szólót vitte, néhány éve nálunk is járt, híres bunyós volt, igazi ír fajú rettenet, miután kezdte elveszíteni a meccseit, a pénzét is a kártyán, hogy teljes legyen a dolog az ivásra is még jobban rákapott, mire ott a tornácon gitározott már filléres senki volt, és éppen a felesége meg az öt gyereke elől szökött meg néhány hete vagy hónapja. Egy német kísérte, nem is gondolná, persze nem olyan, mint akikkel harcoltunk. A családja már régen itt élt Oklahomában, csak hát a válság elvitte a farmjukat, aztán ők is Kaliforniába mentek. Kivéve ezt a bolondot, mert úgyis afféle mérnök volt, soha nem érdekelte a föld, mondjuk ezt meg is értem. Inkább a vidéket járta az aratási idényben és cséplőgépeket szerelt, gondolta, majd ezt csinálhatja tovább. Kaliforniában meg nincsen blues. Mert ez a német, hiába figyelmeztették, meg utálkoztak vele a többi fehér népek, a négerek gépeit is javítgatta. Mert azok cserébe megtanították bluest játszani, amit annyira szeretett. Aztán mikor mindenki tönkrement a vidéken és a banké lett az összes föld, lejött még délebbre, hogy majd itt keres munkát. Kosztért-kvártélyért szerelgette az elromlott gépeket, amiből viszont errefelé sincs sok, meg zenélt, úgy találkozott az írrel is, aztán mikor meglátta őket a tökmag, tudta, hogy meg is van a banda, amivel Papát bosszantani fogja, nem kell tovább keresgélni.
Ennek két éve, azóta járnak csodájára a népek a kikötőben. Általában a Szukaketrecben szoktak játszani, ami, magunk közt szólva, egy kupleráj. A szájharmonikás is ott bérel szobákat a lányainak. meg már ott lakik az ír is, meg a családja, mert az asszony végül csak megtalálta, aztán ideköltözött a gyerekekkel. Meg a német is, aki összeállt egy mulatt lánnyal, aki állítólag Papa unokája, de ezt nem firtatja senki, amúgyis mindegy, mert a kikötői lányok fele Papa unokája, de ebben állítólag van varázslóvér is, én nem tudom.
Egyszer hallottam a zenéjüket, azt mondanám, inkább régi dolgokat játszanak, nem ezt a sok mostanában divatos flancot, már ha érti, mire gondolok. Végülis van az a pénz, amiért elkísérem holnap este a Szukaketrecbe, még a masináját is segítek cipelni, ilyet még úgyse láttak ott a népek. Csak két feltételem van, azt a finom hölgyikét, a maga missusát legalább hagyjuk itt, nem való neki a kikötő, maga meg öltözzön át kissé, mert ebben a selyem mellénykében akkor is ki fogják rabolni, ha velem van, hiába vagyok Papa Mandingo tizennegyedik fia, vagy a tizenharmadik.
Az 1931-ben játszódó novella szerzője: Horváth László Imre
Szólólemezzel jelentkezett Horváth Misi
2014-03-31 | beszélgetések
Horváth Misi szájharmonikásként és a Lábatlani Blues Fesztivál főszervezőjeként vált blues körökben országosan ismertté. A közelmúltban megjelent szólóalbumán új oldaláról bemutatkozott be. Erről további információk interjúnkból tudhatók meg.A napokban jelent meg első szólóalbumod, a Megpróbálok cigi nélkül élni. Zeneileg mire számíthatnak a lemezt megvásárlók?
Arra törekedtem, hogy a lemez hangulatos, modern, pozitív hangvételű legyen, amire szükség van e nehéz világban. Szeretek minden zenét stílustól függetlenül, így az albumon a blues, a funky, a latinos érzések mellett egy kicsit az elvontabb világ is megtalálható. A szövegek nagy részét Aranyodi Zoltán barátom verseskötetéből merítettem, de írtam sajátokat is. Van két instrumentális nóta, a Kelet vadnyugat és a Mexico. Ezeket filmzeneként is el tudnám képzelni.
Zenészek sokaságát hívtad meg a felvételekre. Komoly feladat lehetett megszervezni ezt.
Igen, ez nehéz feladat volt, mivel a stílusok miatt gondolkoznom kellett, hogy kiket hívjak a lemezfelvételre. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a zenész kollegák. Ezúton is köszönöm nekik önzetlen segítségüket, amiért első szóra mellettem álltak. Kiemelném Pfeff Mártont (Borsodi Blue), a kedvenc basszusgitárosomat, aki a basszust és a dobot játszotta fel. Ő dolgozott a legtöbbet velem. Nagyon sokat köszönhetek Török Ádámnak, aki felkarolt és megtanított arra, hogy alázattal legyek a zenészek és a közönség iránt, saját zenéket írjak, alkossak, és ami nagyon fontos, csakis magyar nyelven. Mindig hallgattam rá, hisz tizenöt év ismeretség után kimerem jelenteni, a legbecsületesebb, legsegítőkészebb veterán zenész, akivel valaha találkoztam a szakmában. Marci és Török bácsi mellett a lemezen szerepelt még többek között Benkő Zsolt, Ulbert Ferenc, Németh Károly, Kovács Erik és Kerekes Blanka.
| Horváth Misi - lábatlani származású, jelenleg Budapesten él - tinédzserként electric boogie- és breaktáncosként elit szállodákban, felkapott discókban lépett fel - nyolc-kilenc évesen megismerkedet a szájharmonikával, komolyabban húsz évesen kezdett el foglalkozni a hangszerrel - közreműködött Zámbó Jimmy, a Tunyogi Rock Band, a The Rock Band és a Török Ádám és a Mini lemezein - jelenleg a Török Ádám és a Mini oszlopos tagja, de rendszeresen fellép Fekete Jenővel is |
Az albumon jó pár számban a szájharmonika mellett énekelsz és gitáron is játszol, ami sokaknak meglepetést okozhat. Ez utóbbi hangszeren mikor kezdtél el játszani?
Hát igen, talán ez lesz a legnagyobb meglepetés azok számára, akik ismernek. Én sem gondoltam volna, amikor kezembe vettem a gitárt harminckilenc évesen, hogy megvalósítom álmom és saját dalokat tudok majd írni. Belevágtam, eltelt öt év, segítség nélkül napi nyolc-tíz óra gyakorlás meghozta gyümölcsét. Íme, az első albumom! És annyira beindultam, hogy már a következő lemez anyagán dolgozom. Megnyugtatok mindenkit, eszem ágában sincs, hogy gitárhős legyek, ezt jelzi az is, hogy a lemezen sokszor kértem profi barátaimat, hogy néhány kíséretben, szólóban segítsenek, de érzéseimet, dallamaimat rögzíteni tudom, és ez volt a cél.
A lemezbemutatót május 10-én a közelmúltban nyílt budapesti Old Buda rock és blues klubban tartod. Ezen az esten több kiegészítő program is lesz. Mik ezek?
Ezt az estet nem lemezbemutatónak tervezem, inkább egy kis ízelítőnek. A probléma az, hogy a kísérőzenekarom nem ér rá aznap, ezért majd egy másik helyen tartom meg a lemezbemutató koncertet. Ettől függetlenül Aranyodi Zoltán első és második verseskötete, valamint a lemezem kapható lesz a helyszínen. Aztán egy fantasztikus fotós, Preisz Tivadar kiállítása is megrendezésre kerül, és fellép még a Harakyru zenekar vendégekkel. Hatalmas buli ígérkezik, érdemes ellátogatni.
Köztudott, hogy te vagy az ötletgazdája, főszervezője a minden nyáron Lábatlanon megrendezett blues fesztiválnak. Tavaly minimális költségvetésből hoztatok létre egy igazán színvonalas estet. Hogy látod, idén is sikerül megrendezni a sokak által várt rendezvényt?
A blues fesztivál idén is sok fejtörést okoz, folyamatos egyeztetések, tárgyalások zajlanak a rendezvénnyel kapcsolatban, ezért még nem tudok mit mondani. Azt sajnálom, hogy a helyi vállalkozók, vállalatok nem támogatják ezt az igazán igényes, ingyenes fesztivált. Az önkormányzat finanszírozza egy részét, de nagyon nehéz a helyzet. Néhányan ígéretekkel hitegetnek a fesztiválok napján, hogy majd jövőre, de én ezeken már csak mosolygok. A dátum július 19-e, szombat. Amint tudok konkrétumokat, beszámolok róla.
Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)
Henrik Freischlader lemezbemutató a Gary Moore Emlékesten
2014-03-26 | koncertajánló
Április 3-án a 2014-es Gary Moore Emlékesttel összevonva tartja budapesti lemezbemutató koncertjét Henrik Freischlader. A német gitáros-énekes számára az A38 Hajós állomás lesz a tavaszi turné tetőpontja, hiszen az új album címét is a magyar főváros ihlette - a Night Train To Budapest dalai mellett a korai lemezek rég hallott szerzeményei is előkerülnek majd. Az este folyamán szintén fellép a Run For Power - Gary Moore Emlékzenekar, valamint Gary testvére, Cliff Moore is játszik saját együttese élén.A Magyarországon is lelkes rajongótáborral bíró nagyszerű német muzsikus, Henrik Freischlader tavaly novemberben jelentette meg legutóbbi stúdiólemezét, melynek már címe is felkeltheti a gitárközpontú zenék hazai szerelmeseinek érdeklődését. Az új album dalait ugyanis Henrik tavaly tavaszi budapesti látogatása ihlette, egész pontosan a fővárosunkba vezető vonatút: ekkor született meg a Night Train To Budapest című lemez ötlete.
A friss hanganyag Freischlader hatodik stúdióalbuma, melyet ezúttal is főként egymaga készített, mindössze Moritz Fuhrhop billentyűs segítségét vette igénybe. A lemez tökéletesen illeszkedik a 2006 óta megjelent, példásan igényes kiadványok sorába, melyeken remekül nyomon követhető az autodidakta „blues polihisztor” zenei fejlődése, és a nagy példaképek hatásai mellett saját stílusának csiszolódása is. A blues, funk és a soul éppúgy jelen van dalaiban, mint az utóbbi két albumon egyre inkább előtérbe kerülő rock, mind hangzásban, mind a dalok szerkezetében.
A Henrik Freischlader Band negyedik éve játszik azonos felállásban, és ahogy azt már bizonyították a korábbi hazai koncertek alkalmával, kétség sem férhet hozzá, hogy a megfelelő zenészekkel vette körül magát az igen szimpatikus gitáros. Björn Krüger dobos, Theofilos Fotiadis basszusgitáros, és a már említett Moritz Fuhrhop billentyűs is egyaránt sokat adnak hozzá az összképhez, és segítik hozzá Henriket, hogy továbbra is az európai blues-rock élet egyik meghatározó előadója lehessen.
A turnézáró budapesti koncert már csak azért is különleges lesz, mert az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Gary Moore Emlékest is ezen a napon lesz megtartva az A38 Hajón, összekötve így a két remek műsort, Gary születésnapjának előestéjén. Henrik Freischlader 2012-ben és 2013-ban is eljött hazánkba, hogy legnagyobb zenei példaképe előtt tisztelegjen, és ez idén sem lesz másképp - minden bizonnyal ő és együttese is kiveszi részét az ír gitáros legenda szerzeményeinek megidézésben.
A program 19.00 órakor kezdődik a már tavaly is bizonyított hazai formáció, a Run For Power - Gary Moore Emlékzenekar műsorával, majd Gary testvére, Cliff Moore veszi át a stafétát. Ezúttal ő is saját együttesével érkezik, de további vendégek is csatlakoznak a műsorhoz az este során. Ezt követően lép színpadra Freischlader és zenekara, akik vendégek közreműködésével szintén eljátszanak néhány Gary Moore számot a ráadásban.
Belépő: elővételben 2900 Ft, a rendezvény napján 3500 Ft. Jegyek kaphatók az A38 Hajón, illetve a www.a38.hu oldalon. Korlátozott darabszámban nyomdai belépők vásárolhatók a budapesti Musicland lemezboltban.
Various Artists: Delmark 60 Years Of Blues
2014-03-21 | kritika
Kedvenc lemezkiadóm, a chicagói Delmark Records tulajdonosa és alapítója Bob Koester, aki büszkén elmondhatja: ő az Egyesült Államok legrégebbi független lemezcégének első embere, egyben övé a chicagói Jazz Record Mart, a világ legnagyobbjának tartott jazzlemez-bolt. Az egyenletesen magas színvonalat nyújtó, a múlékony zenei divatokkal szembeni makacs ellenállást tanúsító, méltán világhírű lemezkiadó ötévente válogatáslemezt ad ki. Tavaly, a hatvanadik születésnap apropóján megjelent Delmark 60 Years Of Blues című album az elmúlt évtizedek Delmark-kiadványaiból válogat, találunk rajta eddig publikálatlan gyöngyszemeket olyan legendás előadóktól, mint Junior Wells, Magic Sam, Little Walter, Big Joe Williams, Detroit Jr., és egy dalt Giles Corey közeljövőben megjelenő szólólemezéről. A tizenhat szerzeményt felvonultató válogatás a leendő gyűjtőnek jó kezdet, a más műfajban utazónak pompás keresztmetszet, de a bluesrajongók részére is kellemes időtöltést nyújt.Delmark Records, 2013
hoati
Lemezbemutatót tart a Jambalaya zenekar
2014-03-14 | koncertajánló
2014 márciusában Mardi Gras Mese címmel jelenik meg a Jambalaya legújabb albuma. A lemezbemutató helyszíne a 3K, azaz a Kaszásdűlői Kulturális Központ lesz március 29-én.
A New Orleans-i zenét játszó Jambalaya együttes a 2005-ös megalakulása óta számos sikeres állomáson van túl: három korábban megjelent önálló album, számos válogatás lemezen való részvétel, koncert DVD-k, a 2010. évi Gundel Művészeti Díj, videoklipek, televíziós élőkoncertek, rádiós szereplések, külföldi és hazai fellépések egész sora fűződik a nevükhöz.
A zenekar idén márciusban immár második alkalommal jelentkezik magyar nyelvű anyaggal. Első két korongjukat angol nyelven jelentették meg, később váltottak az anyanyelvre. Saját elmondásuk szerint ez a kettősség szándékosan jellemzi őket, hiszen a műfaj honosítási szándéka mellett az öreg kontinens számos rangos helyszínén volt már alkalmuk fellépni, ahol elsősorban a New Orleans-i zene eredeti, angol nyelvű verzióját játszották.
Friss lemezük, a Mardi Gras Mese repertoárja az együttes 2011-es és 2012-es koncertfelvételeiből, valamint a 2013-ban stúdióban rögzített dalaiból állt össze. Az albumon többek között olyan kiváló muzsikusok működtek közre vendégként, mint Ferenczi György, Mohai Tamás és Varga Livius. A fővárosi lemezbemutató vendégművésze Bellák Miklós gitáros lesz. Az ünnepi eseményre, mely a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos programsorozatának a része, számos meglepetéssel készül az öttagú formáció.
A Jambalaya országos szinten, április és május hónapokban több állomásos turnén is bemutatja új hanganyagát. A nyári fesztiválok után Nemes Zoltán, a zenekar frontembere két hónapig New Orleans-ban és annak „környékén” szórakoztatja a nagyérdeműt.
A New Orleans-i zenét játszó Jambalaya együttes a 2005-ös megalakulása óta számos sikeres állomáson van túl: három korábban megjelent önálló album, számos válogatás lemezen való részvétel, koncert DVD-k, a 2010. évi Gundel Művészeti Díj, videoklipek, televíziós élőkoncertek, rádiós szereplések, külföldi és hazai fellépések egész sora fűződik a nevükhöz.
A zenekar idén márciusban immár második alkalommal jelentkezik magyar nyelvű anyaggal. Első két korongjukat angol nyelven jelentették meg, később váltottak az anyanyelvre. Saját elmondásuk szerint ez a kettősség szándékosan jellemzi őket, hiszen a műfaj honosítási szándéka mellett az öreg kontinens számos rangos helyszínén volt már alkalmuk fellépni, ahol elsősorban a New Orleans-i zene eredeti, angol nyelvű verzióját játszották.
Friss lemezük, a Mardi Gras Mese repertoárja az együttes 2011-es és 2012-es koncertfelvételeiből, valamint a 2013-ban stúdióban rögzített dalaiból állt össze. Az albumon többek között olyan kiváló muzsikusok működtek közre vendégként, mint Ferenczi György, Mohai Tamás és Varga Livius. A fővárosi lemezbemutató vendégművésze Bellák Miklós gitáros lesz. Az ünnepi eseményre, mely a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos programsorozatának a része, számos meglepetéssel készül az öttagú formáció.
A Jambalaya országos szinten, április és május hónapokban több állomásos turnén is bemutatja új hanganyagát. A nyári fesztiválok után Nemes Zoltán, a zenekar frontembere két hónapig New Orleans-ban és annak „környékén” szórakoztatja a nagyérdeműt.
Eddie Cotton: Here I Come
2014-03-07 | kritika
Nem is volt olyan régen, midőn a feketék által sűrűn lakott Délen az első néger egyetemista beléphetett a Jackson State University főkapuján. Igen, John F. Kennedy rendelkezett erről, annak ellenére, hogy rasszista körökből komoly ellenakcióra volt kilátás. Az ellenzők ökölbe szorított kézzel, de lenyelték a békát. Eddie Cotton, a Mississippi állambeli Clinton település prédikátora gyakran befogta az istentiszteleteken fiát, Eddie Jr.-t orgonálni, így a gospel, a blues már a fejében, a kezében volt, mikor az említett egyetemen a zeneelméleti fakultásra beiratkozott. Persze gitárra váltott, és a Chicago bluest funky ritmussal variálva, hamarosan a Dél elismert bluesmanje lett. Az ezredforduló évében került piacra első lemeze, ami a jacksoni Alamo Színházban rögzített koncertfelvétel volt, rajta többek között a Born Under A Bad Sign tizenegy perces blues sztenderddel. Két esztendő múlva az Extra című stúdióalbuma jelent meg, majd tizenkét évvel később, idén januárban a harmadik hanganyaga, a Here I Come. A legfrissebb lemezen tíz nótát mutat be Cotton, majdnem egyedül. Nem sok teret ad kísérőzenészeinek a kibontakozásra, de még a meghívott vendégzenészeknek sem. Ennek oka egyszerű: olyan elementáris erővel tör fel kemény soulos, de mégis selymes énekhangja, hogy bárkinek beszállni mellé meggondolatlanság lenne. Gitárszólói a ’70-es évek nagy gitárosainak, a harmadik bluesfater nemzedéket alkotó Buddy Guy és Albert Collins játékára emlékeztetnek: nincs öncélú, extravagáns virga, inkább kevesebb, de „odatett, odaérzett, beszúrt” hangok. Nem szoktam különösebben az akkordgitározásra figyelni, de Eddie - hiszen ő játszotta fel ezt is - jazzes akkordmeneteire nem lehet nem felfigyelni. Ha a kemény, funky ritmusú címadó szerzemény ötös osztályzatot kapna, akkor a következő, az A Woman’s Love csillagos ötöst. Ez utóbbi dal egy hagyományos tizenkettes blues, melyben olyan lágyan, selymesen, hol suttogva, hol kiabálva énekel Cotton, hogy az még Bobby ’Blue’ Blandnek is becsületére válna. A Pay To Play egy hangulatos shuffle, első hallásra rendreutasítandó gitár-impróval. Néhány szerzeményben a soul, a funky és a reggae lép át a blueson, ezekben inkább Eddie hangja kiemelendő, mint a hangszerelés. Ellenben a Leave Love Alone című dallal kapcsolatban meg kell említeni Grady Champion vérbő szájharmonika játékát, mellyel alaposan feldobja a számot. A Back In A Bit az egyetlen felelgetős blues, amolyan Jimmy Reedes hangulatú nóta, magasan sípoló herflivel, Earl Phillipses dobolással. Ugyancsak delta bluesos, unplugged hangszerelésű a Berry So Black című blues shuffle, megint csak Grady szájharmonika aláfestésével. A rend kedvéért írjuk ide az albumon szereplő zenészeket: Myron Bennett - basszusgitár, Samuel Scott Jr. - dob, Sam Brady - orgona, Carlos Russell, és a már megdicsért Grady Champion - szájharmonika. Aki 2014-ben profi városi soul-bluest akar hallani, annak feltétlenül ajánlom Eddie Cotton Jr. lemezét meghallgatásra.DeChamp Records, 2014
Gróf István
Úgy hiányzik a rock & roll, akár egy falat kenyér - interjú Vörivel
2014-02-27 | beszélgetések
Nagy Zoltán, vagy ahogy többen ismerik, Vöri a The Roots tagjaként került bele a hazai blues szcéna vérkeringésébe. A hajdúszoboszlói származású muzsikus mostani együttesét, a Vöri & The Rockets-szet 2001 végén hozta létre. Bemutatkozó lemezük Változnék címmel tavaly decemberben került kiadásra. Ennek apropóján készítettem interjút postai levélváltás útján a jelenleg börtönbüntetését töltő zenésszel.Az első ismert együttes, melyben játszottál a ’90-es évek elején működő King Bee volt. Mi vezetett a nagyvárosi bluest interpretáló formáció feloszlásához?
A King Bee egy tiszavirág életű banda volt, de a zenei fejlődés szempontjából fontos szerepet játszott az életemben. A zenekar 1991 végén jött létre, Sándor Béla szájharmonikás-énekes vezetésével. Közvetlenül az együttes megalapítása előtt ismerkedtem meg Bélával.
Ebben az időszakban ő már rendelkezett zenészi, zenekari tapasztalatokkal, valamint komoly hanglemez gyűjteménnyel, blueszal kapcsolatos irodalommal. Természetesen Béla is, mint oly sokan, Nemes Nagy Péter rádióműsoraiból ismerte meg a műfajt, és ezek hatására szerzett be zenei anyagokat, kereste fel a könyvtárakat. Mindezek mellett helyben, Hajdúszoboszlón is élt egy-két kiöregedett hippi forma, akiknél akadt pár blues felvétel.
Tizenhárom éves koromban ragadtam először gitárt, előtte a helyi zeneiskola trombita szakos növendéke voltam. A rendszerváltás évében, 1989-ben kezdtem el intenzíven gitározni, és gitárleckéket vettem egy helyi vendéglátós zenésztől. Nyaranta lelkesen téptem a húrokat a strand mellett elterülő hatalmas parkban. Itt ismerkedtem meg Bélával, akivel megbeszéltük, mivel érdekel a blues, felkeresem a Szoboszlói Alkotó Fiatalok Társasága elnevezésű ifjúsági házban. A SZAFT házban, ahol próbáltak az akkoriban működő helyi együttesek, barátságot kötöttem több zenésszel, megismertem a The Doors, a Led Zeppelin, a Ten Years After, stb. zenekarok muzsikáját, és ezen a helyen láttam először a Woodstock című filmet. A leglényegesebb viszont az, hogy itt adott nekem Béla három magnókazettányi blues felvételt. Boldogan vittem haza a zsákmányt, és attól fogva éjjel-nappal forogtak a szalagok. Próbáltam lekagylózni a blues nóták gitárkíséreteit. A legnagyobb hatással Brownie McGhee volt rám, talán azért, mert a country blues előadók között feltűnően tiszta, csillogó volt a játéka.
Teltek-múltak a hónapok, és valamikor ’91 szeptemberében újra felkerestem Bélát, hogy hallgassa meg a tudományomat. Kissé kétkedve fogadta, milyen tudományra tettem szert három hónap alatt. Azt nem mondom, hogy fel kellett locsolni az ájulatból, de mindenképpen meglepetést okoztam számára, már csak amiatt is, hogy három újjal pengettem a harmóniákat, külön hüvelykujjas basszus szólamokkal. Ettől kezdve egyre többet találkoztunk, és instrukciókat kaptam tőle, ami nyilvánvalóan rám is fért.
Aztán 1991 végén felléptünk valami városi rendezvényen, ahol öt-hat számot jórészt Sonny Terry - Brownie McGhee repertoárjából adtunk elő. Ha jól emlékszem, töltelék műsor voltunk, talán még nevünk sem volt. Ezalatt Béla már szervezte a King Bee zenekart, amiben a kísérőgitáros szerepét osztotta rám. A szólógitáros Jobbágy István lett, a helyi zeneiskola gitártanára, a basszusgitáros szerepét pedig Hevesi Norbert kapta meg. Norci ebben az időszakban a SZAFT házban napi rendszerességgel járt, és Bélát már régebben ismerte.
Dobosunk még nem volt, de gőzerővel elkezdtünk próbálni. Műsorunk gerincét Willie Dixon, Muddy Waters, Little Walter, Sonny Boy Williamson nótái adták. Végül dobost is találtunk, és hozzáláttunk a koncertezéshez. Először csak helyi szinten, majd egyre többet hívtak minket megyei rendezvényekre, klubokba. Pontosan nem emlékszem, hogyan, de 1993 májusában, a III. Pécsi Blues Fesztiválra is eljutottunk. Kifejezetten pozitívan fogadták a produkciónkat, de azt hiszem, ez volt a King Bee utolsó koncertje.
A fő problémát az okozta, hogy a blues elkötelezett hívei csak ketten Sándor Bélával voltunk az együttesben. Örökös szakmai vitákat vívtunk a zenekar többi tagjával, mert ők inkább rockos oldalról közelítették meg a műfajt. Mi inkább a tradicionális nagyvárosi blues hangzást preferáltuk. Ebben az időszakban Hevesi Norbert több csapatban is játszott, de a legtöbb probléma mindig a dobosokkal volt. Ezért határoztunk úgy, hogy ilyesformán nem érdemes energiát fektetni tovább a King Bee zenekarba.
A Sándor Bélával alakított duóval, a The Roots-szal már country bluest játszottatok. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
A King Bee feloszlását követően könnyedén át tudtunk állni a hagyományos country blues stílusra, mint azt már említettem, szájharmonika-ének, akusztikus gitár formában. Gyakorlatilag a King Bee mellett mindig is játszottunk country bluest, csak úgy a magunk kedvtelésére. Főleg Sonny Terry - Brownie McGhee szerzeményeit interpretáltuk, de ezeken kívül Huddie Ledbetter, vagyis Leadbelly, Mississippi John Hurt és Big Joe Williams darabok is előkerültek. Ebben a felállásban „csak” lekísértem Sándor Béla műsorát. Béla kiválóan megidézte Sonny Terry szájharmonika stílusát, ami, mint tudjuk, erőteljes, virtuóz és autentikusan nyers. Ezt jól kiegészítette Brownie McGhee nyugodt, kifinomult gitárjátéka, amit megpróbáltam elsajátítani. Tehát ebben a formációban Sándor Béla volt a frontember, és én voltam - ahogy Nemes Nagy Péter megfogalmazta - a beltag.
Az 1994-es év elején készítettünk egy demóanyagot, ami öt dalt tartalmazott. Ennek köszönhetően egyre több nívós fesztiválra eljutottunk, és bejártuk az ország legjobb klubjait. Persze nagy segítségünkre volt többek között Nemes Nagy Péter és Podlovics Péter, akik pozitív véleménnyel voltak zenei munkásságunkról. Rengeteg felkérést kaptunk a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár rendezvényeire, illetve saját klubot indítottunk Roots Music Club néven. Heti rendszerességgel szerveztünk koncerteket és hívtunk meg más együtteseket is. Az Egri Tanárképző Főiskola klubjában pedig Hajdú Zoli jóvoltából minden kedden játszhattunk a ’94-es és ’95-ös évben.
A The Roots egyetlen hivatalos kiadványát 1995 nyarán Sporting Life Blues címmel rögzítettük.
 The Roots: Sporting Life Blues„A
zsűri nehéz helyzetben van” - hallhattuk az egykori Ki Mit Tud?-ok
nagytudású és közkedvelt szakembereitől nem egyszer. Jelen esetben nem a
tűznyelő produkcióját kell összevetni a népitáncoséval, hanem a
hajdúszoboszlói gitáros-harmonikás kettőst nyíltan felvállalt
mestereikkel, a Brownie McGhee & Sonny Terry duóval. Persze így
direktben nem szabad összemérni a teljesítményeket, mert az eredmény
kétségtelen lenne. Sándor Béla énekes-harmonikás és Nagy Zoltán gitáros-vokalista szépen betanulták a számokat és a stúdióban többnyire jól eljátszották. Ezzel elégedett is lehetnék, örülhetnék, mert tudtommal rajtuk kívül ezt a stílust más nem játssza. De nem vagyok elégedett, mert - élőben sokkal vitálisabban hallottam őket játszani, -
a legegyszerűbb fogásokat szedték le, biztonsági játékot mutatnak be.
Sem a herflis, sem a gitáros nem adta bele azokat a trükköket,
amelyekkel a két fekete mester színesebbé tette előadását. A trükkök elhagyása, a virtuozitásra való törekvés szinte teljes hiánya erőtlenné, vértelenné tette a produkciót. „The Sun’s Gonna Shine In My Backdoor Some Day” - bizonyára lesz ez még jobb is! A példaképek is vagy negyven évig nyomták egymás mellett. Sándor Béláék egyes számokra írtak magyar szövegeket is. Ezekből egy sem került a kazettára. Ha csupán szerzői jogvédelmi okai vannak - tudomásul veszem. Ha nem - hiányolom. „Ritka
növényt kár egyelni” - tartja a mondás, ezért feltétlenül megjegyzem,
hogy véleményemet építő szándékkal teszem közre. Meg kellene fontolni,
hogy szabad-e ennyire ragaszkodni Brownie és Sonny vonalához? Úgy vélem,
a műsor színesítése céljából érdemes lenne másokat is követni. Szerény
javaslatom: John Cephas & Harmonica Phil Wiggins vagy Buddy Guy
& Junior Wells akusztikus dolgai. Remélem, senkit nem tántorítottam el a kazetta meghallgatásától! Magánkiadás, 1995 Nemes Nagy Péter A kritika eredetije a Rockinform Magazin korabeli számában jelent meg. |
A ’90-es évek második felében jött létre a Hoodoo Men, melyet a már több mint egy évtizede működő Vöri & The Rockets követett. Hogyan alakultak ezek az évek?
A The Roots az 1997-es év elején oszlott fel. Ennek fő oka szerintem az volt, hogy ez idő tájt éltem az ún. újító, kísérletező korszakomat. Egész egyszerűen az addig szinte hangról hangra lejátszott Sonny Terry - Brownie McGhee darabokat átharmonizáltam, saját szájízem szerint tálaltam. Tudni kell hozzá, hogy ekkor már évek óta, kb. ’94-től foglalkoztatott a jazzgitározás is, melynek fortélyait Tornóczky Ferenc növendékeként próbáltam elsajátítani a régi OSZK stúdióban. Django Reinhardt, Charlie Christian, Joe Pass, Wes Montgomery…
1999-ben a Magyar Szájharmonikás Szövetség kiadott egy lemezt, amin Bélával én is játszottam egy nótát. Ezt a felvételt úgy készítettük el, ahogy régen felvették a vándorzenészek produkcióját: egy szobában két mikrofon, egy régi két sávos szalagos magnó, semmi cicoma, meg stúdiótechnika. A Trouble In Mind került rögzítésre, de nem a Sonny Terry - Brownie McGhee féle verzió. Itt már Béla a saját verzióját játszotta, ahogy én is, a harmóniákat kicsit megváltoztatva az eredetihez képest. Ez a tény talán az én elképzeléseimet igazolta… Gyakorlatilag a felvétel időpontjában a The Roots már nem is létezett, hiszen 1997-ben Hoodoo Men néven új zenekart alapítottam.
A Hoodoo Men együttes egy Hajdúszoboszlón megrendezett fesztiválra jött létre alkalmi formációként. Tagjai: Besenyei Csaba - szájharmonika, ének, Bacsa Gyula - zongora, Balogh Szabolcs - dob, Hevesi Norbert - bőgő, Nagy Zoltán - gitár, ének. Az ominózus koncert után megbeszéltük, hogy néha-néha összejövünk még muzsikálni, így az alkalmi formáció hobbi zenekarrá vált. A szájharmonikásunk rövid idő után búcsút intett a bandának, és Pawn Shop néven country blues duót alapított, ezért négyen folytattuk a zenélést. A műsorunk gerincét standard bluesok alkották, persze sajátos értelmezésben. Néha azért próbáltunk is, de megtanultuk, hogy a kevesebb sokkal többet jelenthet a zenében. Mivel semmi nem volt megbeszélve, lefikszálva, egy adott dalból minden egyes alkalommal valami új született. Figyeltük egymás rezdüléseit, és alázatosan, megfontoltan játszottunk el minden hangot. A rendszer működött, és rendszerint visszafogott, de élettel teli produkciókat eredményezett. Az ezredforduló után a zenekar életében is fordulópont következett be, dobosunk munkahelyi elfoglaltság miatt felhagyott a muzsikálással. A Hoodoo Men története ekkor véget is ért.
Röviddel ezután felbukkant egy tehetséges ifjú hajdúszoboszlói dobos, Domán László, aki ekkor alig volt tizennyolc éves. Fiatal kora ellenére érdeklődött a műfaj iránt, és zenei előképzettséggel rendelkezett. Zeneművészeti szakközépiskolában érettségizett ütős szakon, így a technikai tudása megfelelő volt ahhoz, hogy a blues műfaj stílusjegyeit elsajátítsa. Nekem nem volt más dolgom, mint ellátni őt blues felvételekkel, különböző instrukciókkal és némi bluestörténeti tananyaggal. Mivel Laci érdeklődése töretlen volt, csakhamar elkezdtünk próbálni, és első nekifutásra látszott, hogy bevált. Nagyjából ezzel egy időben csatlakozott hozzánk Kovács Lajos szájharmonikás Debrecenből, aki korábban Boros Gyuri együtteseiben zenélt. Mindezek mellett Hevesi Norci élete is úgy alakult, hogy visszaköltözött Budapestről Hajdúszoboszlóra, így az új formáció színe-java egy kupacban volt. Ilyesformán már csak Bacsa Gyuszi volt „idegenlégiós” a bandában, bár ha jobban meggondolom, ő már igazi hajdúszoboszlói. Tehát 2001 végétől Vöri & The Rockets néven üzemelünk. Két éve dobos poszton változott a helyzet, azóta barátunk, Adamecz Józsi erősít minket. A lemezen már az ő játéka hallható.
Tudnád egy-egy szóval jellemezni a fiúkat?
Embereket egy szóval jellemezni elég nehéz, de megpróbálom:
Adamecz Józsi - a fundamentum
Bacsa Gyuszi - az örök optimista
Hevesi Norci - a józan (zen)ész
Kovács Lajos - a családapa
2013 elején döntöttetek úgy, hogy elkészítitek debütáló, Változnék című lemezeteket. A közelmúltban megjelent album döntően saját szerzeményeiteket tartalmazza. Mennyire ujjak ezek a dalok?
A 2013-as év elején eldöntöttük, hogy felveszünk néhány dalt, és azokat lemez formájában kiadjuk. Furcsának tűnik, hogy egy hosszú esztendők óta működő együttes akkor ad ki lemezt, mikor annak létjogosultságát leginkább megkérdőjelezhetjük. Ennek jó oka van, gyakorlatilag az albumeladásból próbálnak a zenésztársaim segíteni nekem, ugyanis aki megvásárol egy Vöri & The Rockets lemezt, tevékenyen segíti sorsom jobbra fordulását.
Az album anyagának összeállításánál a fő szempont az volt, hogy a fennállásunk minden korszakából legyen egy-egy szerzemény, így a ragtime bluestól a boogie woogie-n át, az acid jazz határait súroló darabokig sokféle stílusú dal megtalálható a lemezen. Ebből következik, hogy a dalok nem minden esetben vadonatújak. A hét saját szerzeményből háromról mondható el, hogy igazán friss: az Idegen vagyok, a Nem tűnhetsz el és a Változnék.
Hogyan történik nálatok a dalszerzés, először a szöveg van meg, vagy a zene?
Nálunk a dalszerzés minden esetben a szövegből indul ki, ami legtöbb esetben az én élethelyzeteimet tükrözi. Ezután kerülnek helyükre a dallamok és a harmóniák. A zenekar tagjai ehhez teszik hozzá a saját szólamukat, ritmikájukat.
Vöri a magyar nyelvű dalszövegekről Lehet-e
bluest magyarul hitelesen előadni, vagy nem? Ez a kérdés örökké kérdés
marad! Sokak szerint nem, de legalább ugyanennyien vallják az
ellenkezőjét. Szerintem igen. De jó magyar szöveget írni bluesra elég
nehéz. Jelen esetben nem a mondanivaló megfogalmazásra gondolok, mert
tartalmilag egyszerű, hiszen népzenei gyökerekből táplálkozik. A
szerelem-csalódás, születés-elmúlás, gazdagság-szegénység, stb. a magyar
népzenében is előforduló tartalom. Leginkább a szavak hangsúlyozásában
és szótagszámában rejlik a legfőbb nehézség. |
| Vöri legutolsó dalszövege, a Szilveszter blues |
| Az ötvenkettedik héten, az utolsó napon az évben, béke veled testvér, ezt is túléltem. A falak mögül néha, életjeleket adok, ez a mese igazi, túlélő-patkány vagyok. Telnek-múlnak az évek, nem fog az átok a méreg. Várom, hogy a fejekben kigyúljanak a fények. Mint bérgyilkosnak a fegyver, farkasoknak a vér, úgy hiányzik a rock & roll, akár egy falat kenyér. | Vigyázz, hogy hova lépsz! Figyelj oda mit beszélsz! Füle van a falnak. A 07 tettre kész. Futószalagon gyártott sztárok, gyilkos média hullámok, virtuális mérgekkel kábítják a világot. Rám nincs hatással a dózis, soha nem vernek át, a deltakilenc hipnózissal töltött rakéták. Vigyázz, hogy hova lépsz! Figyelj oda mit beszélsz! Füle van a falnak. A 07 tettre kész. |
Jelenleg börtönbüntetésedet töltöd. Optimális esetben, mikorra várható, hogy szabadulsz? Üzensz esetleg valamit a családtagoknak, barátoknak, zenésztársaknak?
Egyelőre nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni a szabadulásommal kapcsolatban, de amennyiben a későbbiekben még érdekes a kérdés, akkor egy év múlva térjünk rá vissza!
A családommal és a barátaimmal rendszeres kapcsolatot tartok, ezért különösebb üzenetem nincs. Annyit azonban mindenképpen el szeretnék mondani, hogy nagyon köszönöm mindenkinek, aki a jelenlegi helyzetemben is elfogad és szeretettel gondol rám, segít nekem!
hoati
Blues Session Night a Muzikumban
2014-02-22 | koncertajánló
Március 28-ra nagyszabású esttel készül a budapesti Muzikum Klub & Bisztró. A tavaly ősszel indított Blues Session koncertsorozatnak - melyen az elmúlt félév során a műfaj hazai élvonala, valamint neves külföldi zenészek is felléptek már - ez lesz az első úgymond ünnepi jellegű, egész estés koncertprogramja. A Blues Session Nightot a frissen megalakult BlueStone formáció (Radovics ’Kyru’ László - ének, Kőmíves ’Stone’ András - gitár, Nagy Szabolcs - zongora, Tomor Barnabás - basszusgitár, Móré Attila - dobok) nyitja, melyhez néhány dal erejéig a hazai „soulkirálynő”, Tóth Vera csatlakozik. Ezután következik a nemzetközileg is elismert Pribojszki Mátyás Band produkciója, Mike Sponza gitáros, énekes és zeneszerző vendégszereplésével, aki egyedi játékstílusával és gazdag, egyéb műfajokból is építkező zenei készletével, a kilencvenes évek elejétől az európai blues élet egyik meghatározó alakja. A koncert végén természetesen nem maradhat majd el a közös örömzenélés. Jegyek kaphatók március 1-től a Muzikumban, valamint online a Zeneszöveg.hu-n. Belépő: 2000 Ft elővételben, 2500 Ft a koncert napján, a helyszínen.Új EP-vel jelentkezett a Capriccio zenekar
2014-02-18 | hír
A Capriccio együttes 2000 tavaszán, az egykori újpesti bőrgyár falai között jött létre Bőrgyári Capriccio néven. Többszörös tagcsere után alakult ki a jelenlegi felállás: az énekesi posztot Magyarország egyik legkarakteresebb hangja, Radovics ’Kyru’ László tölti be, Gazdag Viktor és Kecskés András gitározik, a ritmusszekciót Zsoldos Tamás basszusgitáros és Tóth Dénes dobos alkotja. A kizárólag élőben koncertező zenekar, a „hőskorszak” hangulatát felidézve, a blues-rock műfaját tűzte zászlajára. 2003-ban jelentkeztek első ízben önálló lemezzel, melyet az óta három hanganyag követett. A Capriccio a legújabb kiadványát 2014. február 21-én a közelmúltban megnyílt óbudai Old Buda blues és rock klubban (Budapest, III. kerület, Bécsi út 38-42.) mutatja be. A háromszámos EP Hátha Ő az címmel látott napvilágot. Az opuszok zeneszerzője Gazdag Viktor, a szöveg Szabó Leslie munkája. Az album érdekessége, hogy a hangzást színesítendő, vendégzenészt is hívtak: két dalban Gyöngyösi Gábor játszik Hammond orgonán.hoati
Slovak Blues Top 2014
2014-02-14 | hír
Szlovákia legismertebb blues portálja, a Bluesmusic.sk minden évben kikéri olvasóinak a véleményét több kategória legjobbjaival kapcsolatban. A 2013-as esztendő nyerteseinek névsora a napokban került nyilvánosságra hozva. A jelöltekre Szlovákia mellett leginkább a Cseh Köztársaságból érkeztek szavazatok.
A díjazottak:
The best blues CD
René Lacko: Blind Man
The best blues band
René Lacko & Down Town
The best blues duo
Lubos Bena & Bonzo Radványi
The best blues female singer
Zuzana Suchánková
The best blues male singer
Peter ’Bonzo’ Radványi
The best blues instrumentalist
Erich ’Bobos’ Procházka
The best Slovak blues festival
Hudba v Meste, Skalica
The best Slovak blues club
Hlava 22, Bratislava
The best Slovak blues concert
Dorrey Lin Lyles - Jazz Blues Jamboree, Nové Zámky
International - The best blues act in the Czech Republic
Festival Blues Alive - Sumperk
hoati
A díjazottak:
The best blues CD
René Lacko: Blind Man
The best blues band
René Lacko & Down Town
The best blues duo
Lubos Bena & Bonzo Radványi
The best blues female singer
Zuzana Suchánková
The best blues male singer
Peter ’Bonzo’ Radványi
The best blues instrumentalist
Erich ’Bobos’ Procházka
The best Slovak blues festival
Hudba v Meste, Skalica
The best Slovak blues club
Hlava 22, Bratislava
The best Slovak blues concert
Dorrey Lin Lyles - Jazz Blues Jamboree, Nové Zámky
International - The best blues act in the Czech Republic
Festival Blues Alive - Sumperk
hoati
Henrik Freischlader: Night Train To Budapest
2014-02-08 | kritika
Henrik Freischlader a 2011-ben megjelent hanganyagával, a Still Frame Replay-jel került a látókörömbe. A hazánkban több alkalommal járt zenész a Joe Bonamassa vendégszereplésével készült CD óta két stúdióalbumot, egy koncertlemezt és egy DVD-t dobott piacra. Legutolsó stúdiólemezének a címe, valamint dalainak, dalötleteinek nagy része is a Magyarországon töltött napok hatására született meg. A Night Train To Budapest egészét ő maga készítette, a billentyűs hangszereket leszámítva, minden hangszert maga játszott fel. Nem teljesen idegen számára ez a munkamódszer, hiszen a 2009-es Recorded by Martin Meinschäfer szintén hasonló módon került rögzítésre. Ahogy az már a tavalyelőtti House In The Woods címet viselő albumon észlelhető volt, az energikus, munkamániás német muzsikus a rockosabb hangzás irányába mozdult el, de természetesen blues, soul és funky hatások is jellemzik a lemezen található, az eddigiekhez képest visszafogottabb, melodikusabb szerzeményeket. Freischlader saját kiadója által megjelentetett, példaértékűen igényes kivitelezésű kiadvány „köszönet rovatát” átböngészve számos honfitársunk nevére bukkanunk, ami egyértelműen jelzi, hogy Henrik a magyarországi látogatásai során nemcsak rajongók sokaságára, hanem önzetlen támogatókra, őszinte barátokra is szert tett.Cable Car Records, 2013
hoati
