BLUES VAN - "A blues a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs." WILLIE DIXON

Blues Session koncertek a Muzikumban

2014-01-20 | koncertajánló

Január elején folytatódott a Blues Session koncertsorozat a fővárosi Muzikum Klub & Bisztróban. Az évnyitó koncertet a Pribojszki Mátyás Band adta. Az egyik legismertebb magyar szájharmonikás vezette csapat műsora a tavaly ősszel megjelent, ugyanitt teltház előtt bemutatott Treat című lemezre épült. A koncertsorozat első negyedévre vonatkozó további fellépőinek a listája a napokban vált teljessé, így azt az alábbiakban közreadjuk.

Tervezett koncertek:
január 24.: Message To Hendrix, vendég: Tátrai Tibor; Hard Chords
január 30.: Ripoff Raskolnikov Band
január 31.: Ferenczi György és a Rackajam, vendég: Gryllus Vilmos
február 7.: Meeting Point
február 14.: Muddy Shoes
február 28.: Soulbreakers, vendég: Tátrai Tibor
március 8.: Magyar Atom
március 13.: Ripoff Raskolnikov Band, Tenderfoot
március 14.: Fekete Jenő és barátai
március 15.: Blues Rádió Budapest, Berta Zsolt
március 20.: Éles Gábor Trió
március 21.: Wastaps, Felkai Jam
március 22.: Török Ádám és a Mini
március 28.: Pribojszki Mátyás Band, vendég: Mike Sponza; Bluestone, vendég: Tóth Vera

hoati

Old Buda néven új rock és blues klub nyílik Óbudán

2014-01-17 | hír

Végre, valahol valaki, vagy valakik gondoltak azon kiérdemesült rock, blues, illetve progresszív muzsikusokra, akik a divattrendek változásai következtében ritkábban jutnak szóhoz, vagyis fellépési lehetőséghez. Török Ádám, a különböző Mini-formációk atyja Óbudán exkluzív rock és blues klubot létesített, ahol a Nagy Generáció máig aktív zenészei mellett a fiatal tehetségek is bemutatkozhatnak. És ami cseppet sem mellékes: a rendezvények belépődíj mentesen látogathatók.

A jobb híján könnyűnek nevezett zenei műfaj lassan ötvenedik évfordulóját üli. Szándékosan említettem „ülést”, hiszen mai, televíziós tehetségkutatókkal terhelt, „torta körüli tolongásos” világunkban aligha van okunk csillagszórók, vagy örömtüzek gyújtására, önfeledt ünneplésre. Az elmúlt fél évszázadban stílusok jöttek és mentek, együttesek alakultak és bomlottak fel, többen pedig - érdemeik elismerése mellett - nyugdíjba vonultak, azaz felhagytak az aktív muzsikálással, netán az Égi zenekarban folytatták pálya-, illetve vesszőfutásukat.

Azoknak a zenészeknek a száma sem kevés, akik annak idején rózsaszín álmokat szövögetve bábáskodtak a műfaj születésénél, elkeseredett harcokat vívtak a különböző korszakok kultúrbürokratáival, majd a jól végzett munka örömével a lelkükben úgy gondolták, hátradőlhetnek. Ehelyett ma is muzsikálnak. Igaz, többségük meg sem tudna lenni kedvenc hangszere, vagy zenéje nélkül. Még igény is volna rá. Ám a körülmények nem mindig a legkedvezőbbek…
Régi, dédelgetett álma a Mini frontemberének, Török Ádámnak, hogy fellépési lehetőséget, helyszínt biztosítson a Nagy Generáció, ma is élő, aktív zenészeinek, formációinak. Erre legalkalmasabbnak Óbudán, a Bécsi út 38-42. szám alatti hely bizonyult, ahol az igényes zene szerelmesei kulturált környezetben, exkluzív körülmények között a csütörtöki, pénteki és szombati napokon rendszeresen találkozhatnak a rock, a blues és a progresszív műfaj jeles képviselőivel. És ami nagyon fontos: pénztárcakímélő okokból a rendezvények ingyenesek!
Az Old Buda klub 2014. január 23-án, csütörtökön sajtótájékoztatóval indul este 7 órakor. 20 órakor kapunyitás, a színpadon a Capriccio várja az érdeklődőket. Egy órával később egy fergeteges rock & blueslegendák session veszi kezdetét többek között Török Ádám, Tátrai Tibor, Zsoldos Tamás, Németh Károly, Ferenczi György és Gazdag Viktor közreműködésével.
Az elkövetkezendő napokban, hetekben olyan kiváló formációk fognak színpadra lépni az óbudai szórakozóhelyen, mint a Sonny and his Wild Cows, a Tengs-Lengs, a Halper Hendrix Experiment, a Zappa - Syrius emlékzenekar, a The Bluesberry és a Borsodi Blue Trio. Részletes program a klub Facebook oldalán tekinthető meg.

Hegedűs István

Eric Clapton: Crossroads Guitar Festival (2013)

2014-01-13 | kritika

Az egykor komoly drog- és alkoholproblémákkal küzdő, de már hosszú ideje a démonait legyőző Eric Clapton tizenöt éve az egyik karibi szigeten hozta létre a leginkább kábítószerfüggők gyógyítására szakosodott rehabilitációs intézetet, a Crossroads Centre-t. "Évekig jártam vissza Antiguára, erre a Kis-Antillákhoz tartozó gyönyörű karibi szigetre. Számomra mindig a menedéket jelentette, a derűs, nyugodt, gyógyító atmoszférájú helyet, ahol még a legkilátástalanabb élethelyzetekből is talpra lehetett állni” - indokolta a többszörös Grammy-díjas zenész, hogy miért éppen Antiguán alapította meg a rehabilitációs központot.
Eric Clapton 2004-ben a nemes kezdeményezés támogatására Crossroads Guitar Festival néven nagyszabású koncertet szervezett a dallasi Cotton Bowlban, ahol bluest, rockot, dzsesszt, countryt, sőt tradicionális indiai zenét játszó fellépő is bekerült a programba. Az egész napos esemény legfontosabb pillanatait nem sokkal később dupla DVD-n, illetve dupla Blu-ray-en megjelentették, amelyek nagy sikerrel keltek el a boltok polcairól, hiszen a kiadvány csak az Egyesült Államokban tízszeres platinalemez lett. A 2004 óta háromévente megismételt fesztivál a 2007-es és 2010-es chicagói helyszín (Toyota Park) után múlt év tavasszal a Madison Square Gardenben került megszervezésre. A világhírű New York-i koncertteremben fellépő vagy kéttucatnyi gitáros közül többen (Robert Cray, B.B. King, John Mayer, Buddy Guy, Jeff Beck) eddig valamennyi alkalommal szerepeltek, de akadtak olyanok is, így például Andy Fairweather Low, Steve Cropper, Blake Mills, Quinn Sullivan és Keith Richards, akik először tették tiszteletüket a húrnyüvők parádéján. A Crossroads fesztiválok legemlékezetesebb pillanatai mindig azok, amikor különböző stílusban játszó gitárosok állnak össze a színpadon egy közös jammelésre. Tavaly a legnagyobb sikert a Slowhand becenevű Clapton és Vince Gill, a John Mayer és Keith Urban, a Taj Mahal és Keb’ Mo’ alkotta párosok aratták. Hasonló felejthetetlen perceket nyújtott a The Allman Brothers Band tagjai, Gregg Allman, Warren Haynes és Derek Trucks által formált akusztikus trió, Neil Young klasszikus szerzeményének, a The Needle And The Damage Done-nak az előadásával.
A legendás, több ezer rajongót vonzó rendezvény múlt esztendei anyaga az eddigiektől eltérően nem csak dupla DVD-n és dupla Blu-ray-en, hanem dupla CD-n is megjelent. Míg az előbbiek közel ötórányi zenét, interjúkat a művészekkel, és színpad mögötti jeleneteket tartalmaznak, addig az utóbbiakon mintegy eszenciaként huszonkilenc dal kapott helyet.
Azoknak, akik további Eric Claptonnal kapcsolatos kiadványra vágynak, ajánlom figyelmükbe az Unplugged című lemez újrakevert, szintén tavaly kiadott változatát. A koncertalbum eredetileg 1992-ben jelent meg, tizenkilenc millió példányszámban kelt el világszerte, és hat Grammy-díjat hozott Claptonnak. A remaszterelt lemezen hat kiadatlan dal található pluszként, illetve betekintés kapunk a próbákba egy külön DVD segítségével.

Rhino / Magneoton, 2013

hoati

Oláh Andor (1966 - 2013)

2014-01-05 | névjegy

Karácsony előtt öt nappal jelent meg az egyik legnépszerűbb közösségi portálon, hogy negyvenhét éves korában elhunyt Oláh Andor szájharmonikás. Perceken belül körbejárt a hihetetlen hír, a döbbenettől meglepődve reagáltak a kommentálók, barátok, ismerősök, zenésztársak és rajongók. Andor élete és alkotóereje teljében, jövőbeli tervek sokaságával lépett át egy másik dimenzióba. Nagyszerű zenész és szervező volt egy személyben. A magyar blues egyik központi alakja, zenekara mellett működtette a Jamboree Guru Produkciós Irodát és a Blues Patika Közhasznú Alapítványt. A Blues Patika Jamboree, a Sziget Fesztivál blues színpada, a bajai Idill Jazz & Blues Napok szervezése, a Blues Patika Életműdíj létrehozása fűződik több más mellett nevéhez. Élénk fantáziáját, eredeti ötleteit nem csak harmonikajátékában, hanem írásaiban és kedvenc hobbijában, a sakkozásban is kamatoztatta. A hangszert, bár ezt kevesen vették észre, „balkezesen”, azaz a többi herflistől eltérően megfordítva használta. Magától kezdett szájharmonikázni, senki nem tanította. Egy interjúban arra a kérdésre, hogyan használja a hangszert, a következőt válaszolta: „Mindenhogyan használom, nincs ilyen vagy olyan. Arra kell törekedni, hogy a hangszert teljes mértékben kihasználjam. A hangkészletét és terjedelmét egyaránt. Valamint a torok adta „effekteket”, de ezek „titkos dolgok…” Játékába becsempészte a magyar és cigány népzene elemeit, így frissítve, megújítva a delta blues ősi hagyományait. Igazi színes egyéniség volt tarka nadrágjaival, extrém öltözködésével. A pörgés és a dzsembori az a két szó, ami Andorral kapcsolatban eszembe jut. Gyors, hadaró beszéde örökre itt cseng a füleimben. Felesége Nikoletta, és két fia, Ábel (hat éves) és Soma (négy éves) nélküle állta körül a karácsonyfát.

Életútja

Oláh Andor 1966. április 16-án született. Az általános iskola második osztályától zongorázni tanult másfél éven át. Próbálkozott furulyával, tangóharmonikával, végül a szájharmonikánál kötött ki. Elmondása szerint a rádióban hallott először bluest: ’Harmonica’ Phil Wiggins játéka ragadta meg, akivel később egy drezdai bluesfesztiválon személyesen is találkozott. 1989-ben lett a debreceni Ölveti Blues Band tagja, velük nyugaton utcazenélt, majd idehaza klubokban, fesztiválokon léptek fel. Ekkoriban született Boros Györggyel közös dala, a Pocsolyába léptem. 1990-ben a Takáts Tamás Dirty Blues Bandhez csatlakozott és Debrecenből a fővárosba költözött. Az ország egyik legnépszerűbb bluesegyüttesében élte át a műfaj magyarországi fénykorát.
Közben bejárta az Egyesült Államok blueskocsmáit, helyi, autentikus előadókkal zenélt együtt. Hazatérve megalapította a tizenhárom évig működő Dr. Valter & The Lawbreakerst, amellyel Európa-szerte felléptek, játszották a múlt század '20-as éveinek delta bluesából táplálkozó zenét. A Dr. Valter formáció felbomlása után az amerikai Big Daddy Wilson és a német gitáros Wolfgang Feld társaságában játszott a Mississippi Grave Diggers névre keresztelt zenekarban. Ez a csapat később az ugyancsak amerikai Karen Carroll állandó magyarországi kísérője lett.
2011-ben korábbi zenésztársával, Gál Csaba ’Boogie’-val az ún. „electro nu blues” stílust követő Mississippi Big Beat együttest hívta életre. Egy izgalmas, új, de egyben régi világba vezetett be bennünket a hazai blues színtér lassan már veteránjának számító szájharmonikása. A csapat sajtóanyagából idézve: „A magyar electro szcénából importált zenész producerek összeálltak az alkimistákkal, akik a rap szlengjével, a népzenék nektárjával, a Big Beat ritmusával érkeztek, és jól összekeverték ezeket a blues kormos fazekában, amibe véletlenül beleesett egy kis varázsgomba is, és máris kész a Delta Disco! Oláh Andor és Gál Csaba ’Boogie’ több mint húsz éves koncertező múltjuknak és zenekaraiknak köszönhetően közelebb hozták a közönség számára a blues nálunk addig még ismeretlen, fekete gyökerű alapjait. Utat nyitottak számos hazai fiatal nyomukba lépő bandának, előadónak is. A mostani felállás a bluesban eddig összegyűjtött ismeretek és a mai kornak megfelelő, friss hangzásvilág ötvözetét hozza létre. Az elektronikus zenei háttérről az egyik szerző, Máté Szabi, és Dure hivatottak gondoskodni. Az új tag, Jancsovics Máté dob játékával izgalmasabbá teszi a muzsikát. A Mississippi Big Beat elkezdte és folytatja a blues műfaj modernizálását, a blues alapokat elektronikus alapokkal és effektekkel turbózza fel, és repítik az 1920-as években született nótákat a mai hangzásvilágba.”
Ez az együttes tette közzé Oláh Andor utolsó felvételét is, aki őszi londoni útja alkalmával a Mississippi Big Beat 2014-es fellépéseit szervezte, lemezkiadókkal tárgyalt. Ha lesz is folytatás, az nélküle, de biztosan az Ő szellemében valósul meg. Legyen Neki könnyű a föld!
Búcsúztatására az óbudai temetőben került sor 2014. január 3-án. Utolsó földi útjára a családtagok, rokonok mellett több százan, barátok, ismerősök, zenésztársak, a koncertjeire járó közönség kísérte el.

Szöveg: Nemes Nagy Péter, fotó: Császár Márta (Kifra)

2013 legjobb albumai

2013-12-30 | hír

Ahogy az már lenni szokott, a Blues van szerkesztősége idén év végén is áttekintette a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállította a 2013-es év legjobbnak tartott albumainak a listáját.

hoati
1. Buddy Guy: Rhythm & Blues (RCA Records / Silvertone Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
4. Doug MacLeod: There's A Time (Reference Recordings)
5. Johnny Rawls: Remembering O.V. (Catfood Records)
6. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
7. John Primer & Bob Corritore: Knockin' Around These Blues (Delta Groove Music)
8. Toronzo Cannon: John The Conquer Root (Delmark Records)
9. Marshall Lawrence: House Call (Szerzői kiadás)
10. Too Slim And The Taildraggers: Blue Heart (Underworld Records)
11. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
12. Hans Theessink: Wishing Well (Blue Groove Records)
13. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
14. Mark Robinson: Have Axe - Will Groove (Blind Chihuahua Records)
15. Király István & G-Jam Project: Melodic Vision (Szerzői kiadás)

hcs
1. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
4. Sugaray Rayford: Dangerous (Delta Groove Music)
5. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
6. The Cash Box Kings: Black Toppin’ (Blind Pig Records)
7. Dave Riley And Bob Corritore: Hush Your Fuss! (VizzTone Label Group)
8. Chris James & Patrick Rynn: Barrelhouse Stomp (Earwig Music)
9. Barrelhouse Chuck & Kim Wilson's Blues All-Stars: Driftin' From Town To Town (The Sirens Records)
10. Andy T - Nick Nixon Band: Drink Drank Drunk (Delta Groove Music)
11. Harmonica Shah: Havin' Nothin' Don't Bother Me (Electro-Fi Records)
12. Bryan Lee: Play One For Me (Severn Records)
13. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
14. Walter Trout & His Band: Luther’s Blues (Provogue Records)
15. Watermelon Slim & The Workers: Bull Goose Rooster (NothernBlues Music)

Johnny Rawls: Remembering O.V.

2013-12-23 | kritika

Johnny Rawls a ’70-es évek közepétől vezette barátja, egyben mentora, O.V. Wright zenekarát. A déli soul legendás énekese 1980-ban egy memphisi kórházban szívrohamban elhunyt, ennek ellenére egybetartotta az együttest, amellyel a ’90-es évek elejéig olyan előadókat kísértek, mint Little Johnny Taylor, Little Milton és Bobby ’Blue’ Bland. A Mississippi államban született gitáros-énekes első szólóalbumát 1996-ban Here We Go címmel készítette el, azóta egy tucat lemezt adott ki. Legújabb hanganyagával, a Remembering O.V.-vel tiszteletét fejezi ki Wright emléke előtt. A lemezen kilenc O.V.-hez köthető dal található, amik közül három, a Blind, Crippled And Crazy, az Eight Men, Four Women és az Ace Of Spades már elhangzott Rawls korábbi korongjain. Három számban (Into Something (I Can’t Shake Loose), Nickel And A Nail, Blaze Of Glory) Wright pályatársának, korábban a nagynevű Hi Records részére is felvételeket készítő, a Blues Hall Of Fame tagjai közé idén beválasztott Otis Clay-nek az éneke hallható. Kakukktojásként tekinthetünk a Bob Trenchard - Johnny Rawls szerzőpáros dalára, a záró Blaze Of Glory-ra, ugyanis ez az egyetlen friss szerzemény az albumon. „Nem kell jósnak lennem, hogy kijelentsem, Johnny Rawls új lemeze előkelő helyet mondhat magáénak az év végi, év elejei népszerűségi listákon”- írtam Rawls egy korábbi albumával kapcsolatban. Állításomat Bill Wax, a SiriusXM Radio programigazgatójának sugallatára létrejött lemez esetében is fenntartom.

Catfood Records, 2013

hoati

Gondolatok az évadzáró koncert kapcsán

2013-12-16 | hír

A Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás alkotta trió, a Mojo Workings december 29-én évadzáró koncertet ad több vendégzenész közreműködésével. A budapesti Muzikum Klub & Bisztróban tartandó fellépés kapcsán osztotta meg velünk gondolatait Szabó Tamás szájharmonikás.

„Itthon soha nem volt, és most sincs könnyű dolguk azon zenekaroknak, akik az akusztikus vagy fél akusztikus duó, illetve trió formációt választják. Többnyire besorolják őket a vendéglátós háttérzene kategóriájába. A fesztiválokon délután négy órakor játszanak, máskor egy nagy koncert utáni levezető produkciónak szánják ezen csapatokat, beültetve a „sarokba”. (A közönség éppen jön, vagy már éppen részegen megy haza.) Sajnos sok duó, trió azért szűnik meg, vagy fásul bele idő előtt, mert nem tud kikerülni a bor- és pálinkafesztiválok spiráljából, mert nem adatik meg néha-néha a nagyszínpadok varázsa. Nincs belső kényszerítő erő megújulni, egy idő után elmarad a megálmodott produkció, és megélhetési zenekarokká válnak. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen a problémát részint a jelenlegi gazdasági és kulturális helyzet, részint a számtalan rossz beidegződés gerjeszti. Nem beszélve a blues hazai lehetőségeiről, megítéléséről a többi műfaj között. Nyilván idő kell ahhoz is, hogy ne csak Jimi Hendrix, vagy Radics Béla, esetleg a Rolling Stones zenéjében merüljön ki a műfaj „népszerűsége”, ismerete.
A megoldásra várni kell még, de remélem, hogy lassan kialakulnak azon fórumok, és lesznek fesztiválok, ahol a szervezők egy produkció milyenségét nem feltétlen a csinnadrattától, az olcsóságától, vagy „ne adj Isten” a hangerejétől teszik sikeressé, közönségcsalogatóvá, hanem a zene igényességtől, a színpadi produkciótól. Köszönet azon koncertszervezőknek, akik követve a külföldi példákat, megpróbálnak főműsoridőbe tenni egy-egy szólistát, duót, triót, megmutatva a közönségnek, hogy kevés ember is csinálhat jó hangulatot.
Azt gondolom, hogy igazán gazdag volt ez az év a zenekarunknak. Számos helyre eljutottunk mind itthon, mind külföldön. Sok felkérést kaptunk 2014-re is. Idén ugyan nem készítettünk lemezt, viszont forgattunk két klippet, a Cup Of Tea, illetve a Sunrise című számunkból. Hozzátenném, hogy ez utóbbi dal Alexis Kornernek állít emléket. 2014. január 1-én lesz harminc éve, hogy elhunyt a blueszenészek legendás tanítómestere, aki többek között olyan emberek karrierjét segítette, mint Robert Plant, Paul Rodgers, Charlie Watts, Steve Miller és Colin Hodkingson.

A koncertjeinkre rendszeresen járók tudják, hogy többnyire trió felállásban játszunk. Ez az alkalom kivételesen más lesz: csapatunkat több meghívott zenészkollegával egészítjük ki. Sokukkal jó kapcsolatban vagyunk, mert vendégművészként, vagy „háttéremberként” már dolgoztunk együtt. De hívtunk zenészeket, akikkel még soha nem zenéltünk sem színpadon, sem lemezfelvételen. A koncertre felkértük Mazura János tubást, Mezőfi ’Fifi’ István dobost (Muddy Shoes, Jambalaya, Frenk), Gayer Ferenc nagybőgőst (Budapest Ragtime Band, Pleszkán Frigyes Trió) és Nikodém Norbert steel-gitárost. Mindegyikük kiváló muzsikus, a legkülönbözőbb műfajokban bizonyították tehetségüket.

Utószó:
Gyakran megkérdezik tőlem, miért nem játszotok többször, vagy rendszeresen itt-ott? (Főleg a budapesti kocsmákban.) Ilyenkor, gyakran hosszabb litániába kell kezdenem.
Egy zenekar nem attól válik zenekarrá, hogy napról-napra koncertezik, mert az csak rövid időre lehet út a sikerhez, ismertséghez. Ilyenkor a közönség szétforgácsolódik, mert arra helyre fog járni, ami a legolcsóbb, és ahol a hely kisugárzása a legjobb. A napról-napra való megjelenés unalmassá válik a rajongók számára, és egy idő után robotnak tűnik az együttesnek. Mindkét oldal megérzi.
Sajnos sokszor azt látom, hogy a zenekarnak áron alul mennek el zenélni országszerte, csak hogy egy koncerttel több legyen. Tudom, kell a koncert, hiszen a zenészek ebből élnek, de nem gondolom, hogy ez a „helyes út”. Nem az lenne a cél, hogy hakniból-hakniba tegyük meg a „vándormagyart”, hogy el tudjuk mondani majd az év végén, hogy nekünk kétszáz koncertünk volt.
Egy másik gondolat: egy együttes honoráriumában, benne kell, hogy legyen többek között a belefektetett munka, az eltelt évek és a naprakészség. A zenekar oldaláról viszont fontos, hogy a zenekar áldozzon, pénzt, időt arra, hogy mindig produkció maradjon, amire érdemes odafigyelni. Mi is efelé próbálunk tendálni, és remélem, hogy aki rendszeresen megjelenik a koncertjeinken, az nem csak a pohár fenekét látja, hanem azt is, hogy a banda mindig próbál valami pluszt adni.
A december 29-ei bulink ebbe a sorba tartozik, ez a koncert is el fogja varázsolni azt, aki eljön.
Reméljük, hogy minden nehézség ellenére a 2014-es év bőséges lesz koncertekben és más jellegű produkciókban. Kívánjuk, hogy nem csak mi, hanem sok más zenekar, magánzó és előadó is jó évet tudjon majd magáénak.”

Howard Glazer: Stepchild Of The Blues

2013-12-14 | kritika

Howard Glazer az új évezred elején tűnt fel Harmonica Shah lemezein, akivel az amerikai autógyártás egykori fellegvárában, Detroitban, egy jam session alkalmával ismerkedett meg. Munkakapcsolatuk két sikeres album, a Deep Detroit és a Tell It To Your Landlord megjelenését követően megszakadt, ezért Glazer létrehozta saját együttesét, a Howard Glazer & the EL34s-t, amiben már nemcsak gitározott, hanem énekelt is. A 2005-től megjelenő lemezeik világszerte jó kritikákat kaptak, dalaikat számtalan rádióállomás játszotta, ezáltal az Egyesült Államok mellett Kanada, Ausztrália, Japán és Európa több országának fesztiváljain, klubjaiban léphettek fel. A Detroitban született Howard Glazer friss hanganyagát saját neve alatt jelentette meg. A Stepchild Of The Blues feljátszásában turnézenekarának tagjai, a basszusgitáros Chris Brown és a dobos Charles David Stuart, valamint Chuck Bartels (basszusgitár) és Larry Marek (orgona) segédkezett. Két számban szerephez jutott Harmonica Shah is, akivel közösen előadott dalok (Gas Pump Blues, Hurtful Feeling) a lemez csúcspontjait jelentik. Az összképet vokalisták, Maggie McCabe és Stephanie Johnson meghívásával tették még színesebbé. Glazer gitárhangzása - és egyben gitárjátéka - egyéni, magán viseli a korai detroiti bandák, az MC5, Stooges, Brownsville Station, és blues gitárosok, Muddy Waters, B.B. King, Johnny Winter és Kim Simmonds hatását. A sikerre ítéltetett albumon található kellőképpen változatos, izgalmas szerzemények valamennyikét az ötvenes éveiben járó muzsikus jegyzi, melyek közül két dal (Liquor Store Legend, Gas Pump Blues) hallható volt már a the EL34s-szal készített Liquor Store Legend című lemezen is.

Lazy Brothers Records, 2013

hoati

Blues újratöltve, avagy megjelent a Vöri & The Rockets bemutatkozó lemeze

2013-12-10 | hír

Hogyan lehet a tradicionális bluest új élettel megtölteni? A Vöri & The Rockets egyéni stílusával, kiváló zenészeivel egy olyan különleges világot teremt, amelyben újfajta értelmezést kap a hagyományos zene.

Tizenöt éve muzsikálnak együtt, ami inkább örömzenélés volt eddig, mint karrierépítés. Ez idő alatt - köszönhetően a zene iránti elhivatottságuknak - képesek voltak többször megújulni. Megalakulásuk óta felléptek szerte az országban, népszerűek voltak a fesztiválokon, és közreműködtek a Csík zenekar 2001-es A kor falára című korongjának címadó dalában.
Repertoárjuk eleinte blues és boogie woogie örökzöldekből állt, amelyeket a banda saját olvasatában adott elő. Mindegy volt, hogy régi vagy új nótákhoz nyúltak, teljesen újszerűvé varázsolták a dalokat. Később magyar slágereket dolgoztak át, és egyre több saját, a zenekar egyedisége által áthatott szerzeményük látott napvilágot. A hangszerelés, a különleges hangzások, a stílusjegyek elegye, a virtuóz gitár, a markáns énekhang mind-mind hozzájárulnak az együttes sajátos stílusához, amely tehetséges zenészek tolmácsolásában egyet jelent a minőséggel.
A csapat 2013-ban elkészítette első albumát. „Lemezünk zenei anyagának összeállításakor az volt a fő szempont, hogy túlnyomórészt saját, magyar nyelvű dalokon keresztül bemutassuk a blues jelentősebb korszakait, stílusjegyeit, és képet adjunk a zenekar több mint egy évtizedes múltjáról” - nyilatkozta Vöri, az együttes frontembere. A Változnék című albumon éppen ezért többféle stílus megtalálható, ami színessé, változatossá teszi a hanganyagot.

De nézzük, mások hogyan vélekednek a novemberben megjelent lemezről!

Nemes Nagy Péter:
„Nagy Zoltán ’Vöri’ egy két évtizeddel korábbi duó (The Roots) beltagjaként került látókörömbe, majd ugyanúgy el is tűnt onnan. A most megjelenő zeneanyag bizonyítja, hogy kis hazánkban mennyi rejtett tehetség van. Olyanok, akik nem habkönnyű, bulváros vetélkedők, tehetségkutatók szárnyán akarnak ismertek lenni. Az igényes saját szerzemények rádióbarátok, méltó helyet foglalnak el a legjobb magyar nyelvű blues felvételek között. Mindezt kellemes énekhang és kiváló zenészi teljesítmények erősítik.”

Pribojszki Mátyás (Pribojszki Mátyás Band):
"Minőségi, lendületes blues, swing és boogie woogie. Ez a Vöri & The Rockets új lemeze. Ráadásul igazán különleges ízt adnak a sokak által várt, vidám és őszinte magyar nyelvű szövegek."

Szabó Attila (Csík zenekar):
„Ha csak egy dalt kellene választanom erről a lemezről, akkor igencsak nehéz dolgom lenne. Melyiket ajánljam? Egy jó kis boogie woogie-t, a Levelet kaptam címűt? Vagy a legkiválóbb Sonny Terry - Brownie McGhee hagyományokat idéző It Hurts Me Too-t? Esetleg a finoman funkos Változnékot? Hál’ Istennek nem vagyunk egy dalra korlátozva, így jó szívvel ajánlhatom az egész albumot.”

Retkes Attila, a Gramofon - Klasszikus és Jazz főszerkesztője:
"Előadásuk bizonyítja, hogy a hagyományos blues és boogie woogie korántsem múzeumi tárgy, hanem a 2010-es években is lehet eleven, élő zenei szövet, amit érdemes új tartalommal megtölteni."

Dezsőffy Rajz Katalin szinkronrendező:
„Színvonalas zenei teljesítmény, kellemes stílus, finoman karcos hang, virtuóz gitár. A Vöri & The Rockets a generációm életérzéseit fogalmazza meg, ha őket hallgatom, szinkronba kerülök magammal.”

A CD egész bevételét az együttes a zenekar frontemberének szánja, aki jelenleg is börtönbüntetését tölti. A zenész barátai és zenésztársai kiállnak Vöriért, segítséget nyújtottak a lemez kiadásához, mert azt arra érdemesnek tartják, és egyben ezzel szeretnék őt támogatni.

Zenekari tagok:
Nagy Zoltán ’Vöri’ - gitár, ének
Bacsa Gyula - billentyűk
Hevesi Norbert - basszusgitár, bőgő
Adamecz József - dob
Kovács Lajos - szájharmonika

Hallgasson bele a lemezbe:
https://www.youtube.com/watch?v=_bgdppd2upI

A zenekar Facebook oldala:
https://www.facebook.com/voriandtherockets

A CD megrendelhető az MG Records webshopjából, vagy megvásárolható az alábbi boltokban.

Rock Café - Hajdúszoboszló, Rákóczi u. 119.
Szerda, csütörtök: 18.00 - 23.00
Péntek, szombat: 18.00 - kifulladásig
www.rockcafeszoboszlo.hu

Roger’s Zenebirodalom - Debrecen, Batthyány u. 22.
Hétköznap: 9.00 - 18.00
Szombat: 9.00 - 13.00
www.zenebirodalom.hu

Periferic Records - Stereo Kft. - Budapest, Bartók Béla út 59.
Hétfő - péntek: 13.00 - 18.00
www.perifericrecords.com

További információk:
voriandtherockets@gmail.com

Blues rádióműsor Borsodi László vezetésével

2013-12-08 | hír

Békéscsabán ősszel elindult a város, egyben a térség egyetlen internetes rádiója, a MiRádiónk. A tematikus műsorok kínálatában a blues is helyet kapott, ugyanis a Classic Blues című műsorban a közkedvelt, nemzetközi szintű zenész, Borsodi László kalauzolja a hallgatókat e több mint száz éves zenei műfaj világában. A minden kedden 21 órától jelentkező adást egyedi hangvétel jellemzi, a műsorvezető a rendelkezésére álló egy óra alatt javarészt kortárs modern blues felvételekből válogat, és a „régi nagyoktól” is inkább a frissebb lemezeket helyezi előtérbe. Az elhangzó műsorokat régi és kevésbé régi történetek, live sessionok és interjúk teszik színessé. A www.miradionk.hu címen elérhető adást minden szombaton 18 órától megismétlik, de lehetőség van valamennyi eddigi műsor hangtárból történő meghallgatására is.

hoati

Ry Cooder and Corridos Famosos: Live In San Francisco

2013-12-06 | kritika

Ry Cooder az amerikai zene egyik sokoldalú egyénisége. Markáns személyiség, és nemcsak azért, mert minden zenét a maga képére alakít, hanem azért is, mert kiszámíthatatlan a zenei érdeklődése, nem tudni, hogy milyen elv szerint válogat az amerikai hagyományból.
Tavalyelőtt két egymást követő este a Corridos Famosos elnevezésű csapattal a Great American Music Hallban adott koncertet, melyet rögzítettek, majd idén megjelentették hetvenpercnyi hanganyag formájában. A hatszoros Grammy-díjas muzsikus már csaknem félszáz lemezt adott ki, az 1977-es Show Time óta azonban nem jött ki élő anyaga. Érdekesség, hogy mindegyik lemez a nagy múltú, elegáns San Francisco-i koncertteremben került rögzítésre, négy szám mindkét albumon fellelhető, és ketten, Flaco Jimenez harmonikás és Terry Evans vokalista Cooderrel ott állt a színpadon 1977-ben és 2011-ben is.
A boltok polcaira Live In San Francisco címmel került hanganyag egy fantasztikus pályafutás tizenkét fontos dalát tartalmazza. A korai bluesos időszakot a Boomer’s Story, a Do Re Mi, a The Dark End Of The Street és a Vigilante Man című szerzemények, míg a közelmúltat az óriási kritikai sikert aratott, a szövegeiben komoly társadalmi problémákkal foglalkozó Pull Up Some Dust And Sit Down két száma, a gospeles beütésű Lord Tell Me Why, és a már-már sramlizenére emlékeztető El Corrido de Jesse James képviseli. Cooder által először a ’70-es évek elején lemezre játszott Do Re Mi és The Dark End Of The Street mellett a School Is Out és a Volver Volver azok a dalok, melyek az egyezőséget jelentik a kettős LP-n kiadott Show Time és az idei CD között. A koncertlemezen elhangzik két szerzemény, a Crazy ‘Bout An Automobile és a Why Don’t You Try Me az 1980-ban megjelent Borderline-ról, valamint a Sam the Sham and the Pharoahs megaslágere, a vérpezsdítő Wooly Bully is. A záró dal a kalandos életű Leadbelly számtalan feldolgozást megért szerzeménye, a Goodnight Irene. A Corridos Famososban a már említett Jimenezen és Evansen kívül, Cooder fia, Joachim dobon, Robert Francis basszusgitáron játszott, Arnold McCuller és Juliette Commagere vokálozott, fúvós hangszereken pedig a tíztagú mexikói La Banda Juvenil működött közre.
Meglepetést igaz nem találtam az albumon, viszont az efféle eklektikus lemezek, no meg Ry Cooder kedvelőinek bizonnyal nem okoz csalódást ez a kellemes atmoszférájú, megannyi hangulatot felvonultató, zenei változatosságot nyújtó korong.

Nonesuch Records, Magneoton / Warner Music, 2013

hoati

Dave Kelly: We Had It All

2013-12-02 | kritika

Hogy mi késztet egy hatvanöt esztendős londoni blues legendát arra, hogy életmű összegező lemezt adjon ki, nem tudni. Legfeljebb sejteni lehet: talán az utolsó lehetősége, hogy összeszedje zenész emlékeit a hozzájuk tartozó előadókkal együtt. Tény, hogy a Family and Friends alcímmel megjelenő albumon pályája majd mindegyik korszakának meghatározó zenésze játszik, és a tehetségét öröklő családtagjai is szerepet kapnak rajta.
Dave Kelly nővérével, Jo-Ann Kellyvel a ’60-as évek közepének legsikeresebb autentikus delta blues előadói voltak Nagy-Britanniában. Tinédzserként előbb Leadbelly, Son House és Mississippi Fred McDowell lemezeit hallgatták, később énekelték, akusztikus gitáron is kísérték magukat. Jo-Ann szólópályát választott, míg Dave, másfél éves amerikai tanulmányútja végeztével - ahol a tizennyolc éves fehér srácnak megadatott az a lehetőség, hogy Muddy Waters-szel és John Lee Hookerrel is jamelhetett - a zenekarban való muzsikálást választotta. A brit Blues Boom a Fleetwood Mac és a Chicken Shack mellett egyik meghatározó bandájában, a John Dummer Blues Bandben kapta meg a slide-gitáros- énekesi feladatot az akkorra már az elektromos gitározás technikáját is elsajátító zenész. 1969-ben és 1971-ben saját albummal is kirukkolt, majd 1979-ben csatlakozott a britek blues supergroupjához, a The Blues Bandhez. A kisebb-nagyobb megszakítások mellett még a mai napig is működő csapattal tizenkét nagylemezt készített, többször körbejárta velük a világot, és - ez nem meglepő - inkább Európában voltak népszerűk, mint az újvilág koncerttermeiben. Természetesen Dave is megalakította saját együttesét, a Dave Kelly Bandet, amely a ’80-as évektől az elmúlt évtized végéig működött.
A We Had It All lemezen sokféle előadó sokféle stílusban játszik, emiatt az a kelleténél is eklektikusabb lett. Country blues, rockabilly, brit és amerikai folk, R & B, country, boogie, rag és kuplé, illetve ezek elegye hallható az albumon a vendégelőadók és a meghívott családtagok részvételével, no, persze, Dave énekesi és slide-gitárosi főszerepével. A bluesos vonulatból kiemelkedik a fiatalon, agytumorban meghalt nővérével, Jo-Ann-nel 1988-ban duóban készített szuggesztív felvétel, a Ramblin’ Gal, mely country bluesban Dave lap-steel gitáron játszik a tizenkét húroson a maga énekét kísérő testvérével. Gospeles beütésű Tom Waits kitűnő dala, a Way Down In The Hole, Christine Collister énekével, Pete Filleul és Dave unplugged kíséretével. Az a Chris Barber pozanos Kelly egyedüli zenésztársa a Mr. Estes Said című bluesban, aki még Alexis Korner és Cyril Davis előtt tett fontos lépéseket Angliában, az akkor még kevésbé ismert blues elterjedésért. A ’60-as évek eleji brit R & B hullám idején Manfred Mann bandájában ismerté vált Paul Jones énekli és fújja Dave slide kíséretével Muddy Waters szerzeményét, a Too Young To Know-t, lenyűgözően. Ugyancsak a ’60-as évek eleji blueskorszak úttörője, Mick Jagger példaképe, Long John Bardly a gitárosa-énekese az ugyancsak duóban, Kellyvel előadott, unplugged hangszerelésű tradicionálisnak, a Take This Hammernek. A bluesok közül messze kiemelkedik Howlin’ Wolf, a chicago blues királyának egy 1969-es manchesteri koncertjén felvett hét és fél perces száma, Robert Johnson Dust My Bluesa. Az angliai koncertkörúton szereplő amerikai bluesfatert az a fiatal fehér zenészekből verbuválódott csapat, a John Dummer Band kísérte, ahol Dave Kelly pengette az üvegnyakú gitárt. Az ereje teljében levő fekete óriás, aki az évben Angliában teljesítményével megelőzte riválisát, a szintén ott turnézó Muddy Waterst, megmutatta a briteknek, hogyan kell bluest énekelni, harmonikázni. A folkos vonulatból a lemez egyik meglepetése Eric Ribb gitáros-énekes produkciója, a Needed Time londoni barátunk dobro kíséretével. A másik, általam szintén kevésbé ismert Keith Nelson bendzsós zenei teljesítménye mérvadó mind a Passing Through, mind a Sugar Babe, mind a címadó dalokban. Jól ismert ellenben Maggie Bell énekesnő számunkra, aki tavalyelőtt Jon Lord blues bandájával együtt lépett fel Pakson. Az énekesnő Gulf Coast Highway címet viselő szerzeménye az egyik legszebb country dal, amit valaha hallottam.
A papa gyermekei nem estek messze a fájuktól: hárman is szerepet kaptak ezen a kiadványon. A legidősebb fiú, Sam Kelly üti a dobokat a lemez felvezető rockabilly őrületében, nem is rosszul. Dave egyik lánya, Lil is szépen elénekel egy angol népdal adaptációt, de az igazi zenészutód a családban Homer Kelly-Tradant, aki nemcsak apja bandájának leszerződött basszerosaként dolgozik, hanem a frontvonalban is bemutatkozik az albumon: a Good Residence egy ragyogó, Fairport Convention hangulatú folk dal, melyben szólót énekel, mandolinon játszik a Collister – Filleul - Kelly papa alkotta trió kíséretében.
Dave Kelly összegező emléklemeze reméljük, nem hattyúdal lemez. Legalább is bízunk benne…

Hypertension-Music, 2013

Gróf István

Layla Zoe: The Lily

2013-11-27 | kritika

A kanadai születésű Layla Zoe a finn Compo10 Blues Songwriting Competition 2006 évi megnyerésének köszönhetően számos meghívást kapott európai országok blues fesztiváljaira, klubjaiba. A németországi Grolsch Blues Fesztiválon 2009-ben lépett fel, olyan muzsikusokkal egyetemben, mint Joe Bonamassa, Beth Hart és Dana Fuchs. A Schöppingen városában adott koncerten Henrik Freischlader és zenésztársai alkották a kísérőegyüttesét. A fellépés nagyszerűen sikerült, így Layla és Henrik a közös stúdiómunka mellett döntöttek. Ennek első kézzelfogható eredménye Zoe két éve kiadott Sleep Little Girl című lemeze volt, mely az énekesnő pályafutását új szintre emelte. A hazájában a „Darling Of The Blues”-ként becézett Layla következő hanganyagát, a The Lily-t szintén a kitűnő német gitárossal készítette el. A nyár végén megjelent albumon, csakúgy, mint a megelőzőn, Freichlader vállalta magára a zenei részt, Zoe pedig a szövegekért felelt. Az önéletrajzi ihletésű, személyes hangvételű szövegek az élet szép és sötét oldalát egyaránt megvilágítják. A tizenegyszámos lemezen két feldolgozás, az afroamerikai vallásos népdal, a Glory, Glory, Hallelujah a capella előadása, és Neil Young emblematikus, felejthetetlen dala, a Hey Hey My My is helyet kapott. „Jobb kiégni, mint elszürkülni” - énekli végtelen érzelmekkel átitatva Layla ez utóbbi szerzeményben, aki, az előéletét ismerve, fantasztikus énekteljesítményét hallgatva, hál’ istennek mindkét sorsot elkerülte. A gitár, a basszusgitár és a dob sávokat Henrik Freischlader játszotta fel, míg a Hammond orgona mögött a hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő muzsikus jelenlegi együttesének tagja, az autodidakta zenész, Moritz Fuhrhop ült. A The Lily CD formátum mellett, a soul, a blues, a rhythm and blues nagyasszonya, Etta James által sikerre vitt I'd Rather Go Blind-del kiegészítve, dupla LP-n is megjelent. Közelednek az ünnepek, de még nem késő felírni Layla Zoe hetedik lemezét az ünnepi kívánságlistára!

Cable Car Records, 2013

hoati

Pribil György emlékkoncert az A38 hajón

2013-11-21 | koncertajánló

Koncertet rendeznek az egy hónapja autóbalesetben elhunyt Pribil György emlékére. Az S-modell, a Kimnowak, a HBB egykori gitárosára december 1-jén Budapesten, az A38 hajón zenésztársai, barátai és tisztelői emlékeznek, a teljes bevételt az elhunyt családjának ajánlják fel.

Az emlékkoncert során színpadra lépnek az S-modell zenekar immár 28 éves történetének zenészei, a Kimnowak tagjai, és Gyuri emléke előtt tisztelegve élőben csendülnek fel az általa írt legjobb dalok. Ott lesz az A38-on Hobo (Földes László) zenekara, a Hobo és Bandája, a Fekete Jenő által vezetett Palermo Boogie Gang, Závodi János, a Piramis gitárosa, Pierrot, és játszani fog a Janis Joplin Emlékzenekar, illetve a Keith Richards Rock'n'Roll Cirkusz is.
Pribil György október 17-én egy Kismaroson történt autóbalesetben halt meg, 46 éves volt. A Kimnowak tagja 17 éves korában kezdett el gitározni. Példaképei Keith Richard, Ry Cooder és Jimi Hendrix voltak.
Pribil előbb a Topó Neurock Társulatban, illetve az Állati Elmékben játszott, majd országos ismertséget a '80-as években alapított S-modellben, a legendás bluesformációban szerzett, ahol mások mellett olyan zenészek fordultak meg, mint Ferenczi György vagy Gerdesits Ferenc. 1993-ban alapította Novák Péterrel és Nagy Gergellyel a Kimnowak zenekart, amellyel olyan mára klasszikusnak számító dalok születtek, mint a Hol van az a nyár, a Tűz van Babám, vagy a Gyémánt.
1999-től Gyuri a Hobo Blues Bandben zenélt, de otthonosan mozgott más stílusokban is, így gitározott Ganxsta Zoli Kartelljében, dolgozott Pierrot-val is, valamint rendszeresen szerepelt olyan koncerteken, amelyen kedvenc előadói zenéjét játszhatta (Janis Joplin Emlékzenekar, Keith Richards Rock’n’Roll Cirkusz).

Blues Session koncertek a Muzikumban

2013-11-17 | koncertajánló

Blues Session koncertsorozatot indított a Muzikum Klub & Bisztró idén szeptemberben. A blues rajongóknak ez évben még több alkalommal lesz lehetőségük ellátogatni a budapesti szórakozóhelyen tartandó sorozatra, ami keretein belül a hazai zenei élvonalhoz tartozó együttesek, feltörekvő formációk mellett fellép még az angol Ian Siegal is. A kortárs brit bluesélet elementáris erejű, karizmatikus gitáros-énekese magyar zenészek (Nagy Szabolcs - zongora, Varga Laca - basszusgitár, Gyenge Lajos - dob) kíséretében ad koncertet.

Tervezett koncertek:
november 23.: Tenderfoot Blues Unit, Living Blues Project
december 4.: Ian Siegal Band
december 12.: Jimi Taylor & The Rockin' Chair Band, Zappa - Syrius emlékzenekar, vendégek: Pataki László, Török Ádám
december 21.: Tátrai Tibor és a Magyar Atom
december 29.: Mojo Workings, vendégek: Pásztor Anna, Mezőfi István, Mazura János, Nikodém Norbert, Gayer Ferenc
december 30.: Living Blues Project: Blues for Clapton, Hendrix & Moore

hoati

J.T. Lauritsen & Friends: Play By The Rules

2013-11-11 | kritika

J.T. Lauritsen, a nyüzsgő skandináv blues szcéna jól ismert alakja négy év szünet után idén dobta piacra sorban a hetedik albumát. A Play By The Rules egyik része Norvégiában, a másik része pedig a memphisi Ardent Studio-ban került rögzítésre, de a hanganyag egészének végső keverését is a nagyhírű stúdióban végezték el. A zenei pályafutását tizennégy évesen kezdő norvég muzsikus a lemez feljátszására állandó kísérőegyüttesének, a The Buckshot Huntersnek a tagjait, valamint európai és amerikai zenészbarátait (Anson Funderburgh, Sven Zettenberg, Victor Wainwrigth, Billy Gibson, Teresa James, …) kérte fel. Az elhangzó dalokban számos műfaj, a blues, a soul, a rock ’n’ roll és a zydeco képviselteti magát, ennek megfelelően a végeredmény egy ezer színben pompázó zenei tabló lett. A hangszerelési ötletekkel teli albumon Lauritsen három saját szerzeményt jegyez csak. „Ha ide jössz lemezt felvenni, valami jó történik veled.” - nyilatkozta az ismert blues szakíró, Robert Gordon az 1966-ban létrehozott memphisi stúdióról, ahol többek között megfordult B.B. King, Robert Cray, Bernard Allison, a ZZ Top és a néhai Albert Collins is. Aki egyszer is meghallgatja a két nap leforgása alatt rögzített albumot, meggyőződhet róla, hogy igaza van.

Hunters Records, 2013

hoati

Kiosztották a Blues Blast Music Awards díjakat

2013-11-05 | hír

Október 31-én a chicagói Buddy Guys’ Legendsben kiosztották az idei Blues Blast Music Awards díjakat. A jelöltek listáját a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, menedzserek, fesztiválok támogatói és zenészek állították össze, szavazásra jogosultak pedig a világszerte nagy népszerűségnek örvendő online blues magazin hírlevelére feliratkozók voltak. A nagyszabású gála keretein belül életműdíjat kapott a pályafutása során Muddy Waters, Howlin’ Wolf és B.B. King zenekárában is megfordult, a ’70-es évek vége óta saját együttesét vezető tenor saxofonos, Eddie Shaw, és az Egyesült Államok legrégebbi független lemezkiadójának első embere, a Delmark Records tulajdonosa és alapítója, Bob Koester.

A díjazottak:

Contemporary Blues Album
Shaun Murphy: Ask For The Moon

Traditional Blues Album
The Cash Box Kings: Black Toppin'

Blues Rock Album
Albert Castiglia: Living The Dream

Soul Blues Album
Curtis Salgado: Soul Shot

Song Of The Year
Cee Cee James And Rob ’Slideboy’ Andrews: I Got A Right To Sing The Blues (Cee Cee James: Blood Red Blues)

New Artist Debut Release
Southern Hospitality: Easy Livin'

Male Blues Artist
Doug MacLeod

Female Blues Artist
Shaun Murphy

Blues Band Of The Year
Tedeschi Trucks Band

Sean Costello Rising Star Award
Doug Deming

hoati

Blues zenészek és dj-k? Ez a Mississippi Big Beat!

2013-10-31 | beszélgetések

Rendhagyó módon, elektronikus alapokkal és effektekkel fűszerezi a blues dalokat a Mississippi Big Beat. A két profi blues zenészből és két dj-producerből álló zenekar Magyarországon elsőként valósítja meg azt az őrültnek tűnő fúziót, ami november 6-án a budapesti Gödör Klubban élőben is hallható lesz. Interjú Oláh Andor szájharmonikással.

Hogyan és kikből alakult meg a Mississippi Big Beat?
A csapat gitáros-énekese, Gál Csaba Boogie és jómagam tizenhárom évig zenéltünk együtt a Dr. Valter and the Lawbreakers zenekarban.
Régi motorosnak számítunk ebben a műfajban, a zenélés mellett mindketten fanatikus gyűjtők vagyunk, megszállottan keressük a ritkaságokat, és gyakorlatilag végigkoncerteztük egész Európát.
A kilencvenes években a tradicionális blues zenének komoly kultúrája volt itthon is, de az évek alatt természetszerűleg új muzsikák jöttek, változott a média, a közönség ízlése, érdeklődése, és megváltoztak a fogyasztási szokások. Idővel azon kezdtem töprengeni, vajon hogyan lehetne ezt a műfajt egy kicsit felfrissíteni, modernizálni, és eljutottam odáig, hogy valamilyen módon ötvözni kellene az élő, hangszeres zenét az elektronikával.
Azt már tudtam, hogy ennek is kezd kialakulni valamiféle tradíciója a világban, de ezzel az első hallásra őrültnek tűnő fúzióval mégis csak páran, például R.L. Burnside, Little Axe, Moby, Mix&Dorp, Kid Koala, Mick Electric kísérleteznek élőben vagy dj-ként. Úgy döntöttünk, hogy Magyarországon megpróbáljuk meghonosítani a nu blues ezen műfaját, és ehhez két kiváló dj-producert találtunk. Egyikük Máté Szabi, akinek a nevét a Secta Chameleon és a colorStar kapcsán ismeri a közönség, de ő írta Judie Jay tavaly megjelent első szólóalbumának zenei anyagát is. A csapat másik elektronikus szakrális embere, Dure Gyur (Turbo), aki főleg a zenekar élő hangzásának létrehozásában jeleskedik loopokkal, samplingekkel. Rajtuk kívül három különböző karakterű groove dobossal dolgozunk együtt, akik alkalomszerűen csatlakoznak hozzánk a koncertjeinken, ami még változatosabbá teszi a zenénket.

A zenekar első albuma, a Delta Disco tavaly jelent meg digitálisan a hollandiai Black & Tan Records gondozásában. Milyenek a visszajelzések?
Remek kritikákat kaptunk a nemzetközi és a magyar sajtóban is. Rengeteg szakíró jellemezte úgy a zenénket világszerte, hogy a Mississippi Big Beat stílusteremtő tudott lenni ebben a nagyon sűrű zenei világban.
A zenekarunk három éve alakult meg, amiből az első év a hangzás és a lemez megteremtésére ment el. Több mint 450 órán keresztül folyt az alkímia, és a lemez koncertanyagával azóta folyamatosan járjuk Európát. Visszatérő vendégnek számítunk a nagy blues fesztiválokon Németországban, Franciaországban, Lengyelországban, Csehországban, Olaszországban és Szlovákiában is, itthon pedig nagy örömünkre egyebek mellett a Sziget, az Ozora és a Víz-Zene-Virág Fesztiválon is nagy sikerrel tudtunk bemutatkozni.
Tapasztalataink szerint megérte kísérletezni az electro blues műfajával, mert megtalálja a közönségét ez a különleges fúzió. Az persze sokat segít, hogy fesztiválszervezőként átlátom a hazai és a nemzetközi piacot és az ebben rejlő lehetőségeket is. Csak úgy céltalanul nem kezdek bele projektekbe, mert minden rengeteg időt, energiát, munkát követel meg. Ennek eredményeként viszont elég szépen telik a jövő évi naptárunk is.
Már az angol piacon is ismerik a zenénket, így most válogathatunk a felkérések között. Most jártam a Womexen is, és rengeteg szervező, többek között a Glastonbury Fesztivál gurui is tervezik a meghívásunkat! Egy produkció befuttatása öt évet vesz igénybe, nekünk még kettőre van szükségünk, amihez rengeteg munkát kell még a zenekarba invesztálni, de szerencsére a zenénket szerető szakmabeliek is segítik a sikerhez vezető ösvény kiépítését.

Itthon mikor és hol hallhatja a közönség legközelebb a Mississippi Big Beat zenéjét élőben?
A budapesti Gödör Klubban, a Király utcában lépünk fel november 6-án, szerdán 21 órától régi barátaink, a Mystery Gang társaságában. A koncert antologikusan lesz felépítve, a húszas évek hangulatában saját szerzeménnyel indítunk, aztán az előző albumunk anyagából Delta Disco-t játszunk egy erősebb blokkban, végül az új albumra szánt anyagból is bemutatunk jó pár saját szerzeményt. Mindenkit szeretettel várunk, aki fogékony az újdonságokra, táncolni szeretne, és jól akarja magát érezni!

Tölgyi Kriszta

Világsztárokkal lép fel Dániel Balázs

2013-10-24 | koncertajánló

A tavalyi nagy siker után idén ismét megrendezi győri fesztiválját Dániel Balázs boogie woogie zongorista. A tehetséges fiatal zenész decemberi koncertjeire azonban már most elkelt minden jegy, de kis szerencsével még lehet belépőt szerezni a fergeteges show-ra.

Dániel Balázst egyre kevesebb embernek kell bemutatni, a győri fiatal és az általa képviselt stílus egyre szélesebb körben vonzza a rajongókat. A tehetséges zongorista mindössze 23 éves, de már évekkel ezelőtt kiérdemelte a boogie woogie hazai nagykövete címet, szülővárosát pedig a boogie legújabb fellegvárává emelte. Balázs életét tíz éve az imádott stílus határozza meg, a tehetség és a szorgalom pedig meghozta gyümölcsét: rangos nemzetközi fesztiválokon fordul meg, világszerte elismert nevekkel zenél egy színpadon. Idén többek között Ausztriában, Angliában, Svájcban és Németországban játszott, például Hamburgban, ahol az az Axel Zwingenberger és Vince Weber tartanak fesztivált 1988 óta, akik a kontinensen meghonosították a boogie woogie-t. „Ide a műfaj leghíresebb képviselőit hívják, megtiszteltetés, hogy ott játszhattam” - árulta el Balázs, akinek meghívására több mint egy tucat országból érkeztek már fellépők Győrbe. Korábbi boogie woogie- és bluesestjei akkora sikert arattak, hogy tavaly háromnapos fesztivállá bővítette az eseményt.

Győr az ország boogie woogie fellegvára

Az idei, 6. Boogiefeszt - Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztiválon is több világsztárt sorakoztat fel. A folyók városába érkezik Nicolle Rochelle amerikai énekesnő, aki a sanzonoktól kezdve a jazzen és swingen át a bluesig számos műfajban otthonosan mozog. Három külföldi zenészt is vendégül lát Balázs: Siggi Fassl Ausztriából érkezik, aki a világhírű Mojo Blues Band gitárosaként a nemzetközi bluesélet meghatározó alakja. Richie Loidl szintén Ausztriából jön hozzánk, aki egyedi játékával és énekével biztosan felrázza a közönséget, ő földön, vízen és akár levegőben is zongorázik. A fiatal generációt a német Andi Heinrich képviseli majd. A koncerteket ismét táncosok színesítik, ezúttal egy norvég pár ropja, a műfaj legjobbjai, többszörös világbajnokok. Természetesen Balázs triója is fellép, azaz a zongora kiegészül dobbal Koch Barnabás, illetve bőgővel Zink Ferenc révén, valamint idén is érkeznek meglepetésvendégek.
A program egy ingyenes koncerttel indul december 12-én, Balázs az Árkádban Boogie Christmas néven koncertezik az adventi forgatagban. Másnap a Hotel Konferenciában folytatódik a fesztivál egy kötetlen bulival, ahová a régi idők Amerikájának hangulatát varázsolja a Hungaria Tribute zenekar, melynek a győri zongorista is tagja. A hangulatot a fesztivál többi fellépője is fokozza majd. Szombaton oktatást tartanak a világbajnok táncosok az érdeklődőknek, este pedig a Richter Teremben veszi kezdetét a fergeteges Boogie Show, a fesztivál nagykoncertje. A kétrészes műsorban a vérbeli blues-számoktól kezdve a virtuóz négy-, hat- vagy nyolckezes boogie-őrületig minden megtalálható. A show késő estétől az El Pasóban folytatódik, ahol hajnalig tartó afterpartyn találkozhat a közönség az összes fellépővel.
A decemberi fesztiválra akkora az érdeklődés, hogy már most elfogytak a jegyek, de a várólistára még fel lehet iratkozni. Dániel Balázzsal azonban addig is találkozhat a közönség, október 26-án fellép triójával a győri Aréna étteremben és csatlakozik hozzájuk Szabó Tamás szájharmonikás is, akit már ismerhet a nyugat-dunántúli város közönsége a nyári, Széchenyi téri koncertről. „Nagyon sajnálom, hogy nem jöhet el mindenki a fesztivál eseményeire, aki szeretne, de a 26-i est vendégei közül két szerencsés az ottani sorsoláson nyerhet jegyet a Richter termi show-ra” - mondta el a zongorista. Hogy a jövőben első kézből értesülhessenek az érdeklődők a fesztiválról, hangsúlyozta, hogy a Boogiefeszt első számú tájékoztatási felülete a www.boogiefeszt.hu honlap. Itt fel lehet iratkozni hírlevélre is, mellyel folyamatosan tájékoztatja a közönséget a koncertekről és eseményekről. „Már szervezem a jövő évi fesztivált is. A hatalmas igény „kezelésére” megoldásként nem a jelentős jegyáremelést szeretném választani, mert továbbra is távlati célom a műfaj egyre szélesebb körben való megismertetése és megszerettetése minden kedves érdeklődővel. Ezért azon dolgozom, hogy az összes feltétel teljesülése esetén 2014-ben bővíteni tudjuk a fesztivált még egy Richter termi előadással. A kezdetektől fogva a műfajt a külföldön tapasztalt magas színvonalon hozom Győrbe, örülök, hogy a város vezetése is maximálisan támogat ebben, és külön köszönöm, hogy minden évben dr. Somogyi Tivadar alpolgármester úr vállalja a fesztivál fővédnökségét” - fejtette ki.

„Meghalt a gitáros, felszállt ezer lepke...”

2013-10-17 | hír

Közúti balesetben vesztette életét Pribil György dalszerző, előadóművész, a blues és rock műfajok kivételesen invenciózus gitárosa. 46 éves volt.

Ezt is le kell írnia valakinek, de pont nekem? Bár a halál sem válogat, hát még a média; a szakmai orgánumok kivételével ugyan lesz-e felület, hol egy kismarosi frontális karambol vonatkozásában, túl a száraz adatokon, a nem mindennapi tehetség kerül említésre?
Pedig tények akadnak a tálentum kapcsán is. Például, hogy nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal. Valamit nagyon, mert balkezesként gitárért nyúlni eleve komoly hendikep: sem az instrument, sem a tanár, sem a világ nem akarja, csak az adottság boldog, boldogtalan tulajdonosa. De ő igazán! Jobb híján autodidakta módon sajátítja el az alapokat, mígnem a kiválasztott tárgy egyszerre lesz test és lélek része, ötödik végtag, harmadik szem. Készséggé fejlődik a képesség, no meg az öntudat, a szuverenitás mindent felülíró vágya.
Mert „mit tehet egy szegény srác, azonkívül, hogy egy rock and roll bandában énekel?" Gitározik – válaszol Mick Jagger felvetésére Keith Richards a Rolling Stones dalszerzője, vagy negyven éve szaggatva a Street Fighting Man fenyegető alaptémáját. Egyszerre minden a helyére kerül! Talán több teret is foglalva a lehetségesnél...
Hiszen, az ismeretlenül is ismerős mentor egy másik dimenzió szabadságát élvezi, értékrendje alkalmazhatatlan a kelet-európai kocsmaszínpadok valóságában, így hiába a díjak, elismerések, a tucatnyi sorlemez, a struktúra összeomlik, maga alá temetve az ideát. Módosulnak a pályák és az érdekek, ritkulnak a telefonok, és a kémia elillan. Immáron végleg.
Nem tudom, lesz-e kollektív memória megőrizni azt, aminek lényege dokumentálhatatlan? A megszállottság energiáit, a hajnali ködben felváltva rohanást a mikrobusz előtt, nehogy az árokban kössön ki a zenekar, a szűnni nem akaró kreativitást, ahogy a dallamok angol halandzsával, de életre kelnek kazetták százain, a tökélyre fejlesztett hangzást, mikor húsz órán keresztül egyetlen akkordért folyik a küzdelem, a karmesteri titulust, mert a sörös rekeszekből tákolt alkalmi színpad is a világ közepe, és egyáltalán; a naiv, életképtelen, kompromisszumot nem ismerő, de mégis tiszteletet parancsoló heroizmust! Lesz-e?
Nem tudom. De boldog vagyok, hogy megpróbálhattam feje tetejére állítani a rendszert, és ez a szerzőtársam nélkül nem ment volna. Megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhattam vele. Nyugodjék békében.

Szöveg: Novák Péter, fotó: Császár Márta (Kifra)
Forrás: Kultúrpart

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról