Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó
2010-01-05 | koncertajánló


Budapest, Petőfi Csarnok
2010. január 22.


Folytatódik Török Ádám hagyományos januári koncertsorozata a Petőfi Csarnokban. Január 22-én az újból divatos retro rock és blues bűvöletében rendezi meg a monstre zenei találkozót.
A generációk különleges találkozója is ez, ahol a varázslatos rock és blues jegyében a fiatal, a már ismert és a műfaj legendáinak számító muzsikusok szinte egymás kezébe adják – mintegy zenei stafétabotot – a hangszereket és a hangokat.
Itt mutatkozik be az Icecream Blues Band, amely a gitárvirtuóz Felkai Miklós, a fuvolalovag Török Ádám és más ismert zenészek szabadidő-zenekara. Ebben a formációban Miki és Ádám kiéli a 60-as évek retro-, rock- és blues iránti rajongását. Csodás Cream és Gary Moore feldolgozásokat is játszanak. Ezen a koncerten vendég még Muck Feri.
A Zöld a Bíbor Band az év meglepetéscsapata. Fischer Laci, Kékesi Bajnok és Donászy Tibi ugyancsak a régi rockzene gyöngyszemeit játssza és elhangzanak az új CD sikerdalai is!
A külföldi vendég Paul Camilleri, az ismert brit gitáros, aki új CD bemutatóját tartja itt. A lemez érdekessége, hogy a szövegeket Pete Brown, a legendás Cream szövegírója írta! Pete olyan dalok szerzője, mint a Sunshine Of Your Love és a White Room. Az együttes dobosa a hazánkban is népszerű Tom Beck.
Ádám és a Mini a koncert befejező akkordjaként fergeteges jam sessiont tart. A megújult együttes a többi fellépővel közösen régi Mini örökzöldeket játszik.

Fellépők:
Rockin’ Chair Duo
Bőrgyári Capriccio
Icecream Blues Band
A Zöld a Bíbor Band
Paul Camilleri Band
Török Ádám & Mini


Richie Arndt: Train Stories
2010-01-03 | kritika


A tematikailag összekapcsolódó dalokból álló, legtöbb esetben egy komplett sztorit kibontakoztató lemezt konceptalbumnak nevezzük – mely, még ha meglehetősen ritkán, de a blues műfajon belül is készül.
Példa erre Richie Arndt & The Bluenatics Rorymania CD-je, mely az ír blues-rock legenda, Rory Gallagher stílusában íródott dalokat tartalmaz, vagy ugyancsak a német gitáros-énekes által készített Train Stories című lemez.
Richie Arndt az album producere, Felix Janosa segítségével több év kutatómunkát követően, több száz folk-, blues-, rock- és pop stílusú „Train Song”-ból válogatta ki a dupla CD-re kerülő szerzeményeket. John Lennon - Paul McCartey, Graham Nash, Leadbelly, Tom Waits, T-Bone Walker, John Lee Hooker és a többiek dalai utasokról, híres-hírhedt vasútvonalakról, úti rablókról, hobókról és hétköznapi dolgokról szóló történetek.
Az első lemezen (Songs) Richie Arndtot zenekara, a The Bluenatics tagjai kísérik vendégzenészekkel kiegészülve, míg a második CD-n (Stories) Arndt szóló előadóként mutatkozik be, a dalok történetét pedig sok-sok érdekes információval kiegészítve, mint egy mesemondó ismerteti a hallgatóval.
A Train Stories jóval az átlag feletti, minden szempontból szórakoztató hanganyag.

Fuego, 2009

hoati


Koncertek januárban
2009-12-31 | koncertajánló


Bedlák és Trabl (Bad Luck and Trouble)
2010. január 06. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Blues B.R.Others Show
2010. január 08. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Bell
2010. január 16. - Szeged, Millenniumi Kávézó

Blúz tér 10
2010. január 26. – Budapest, Gödör Klub

Bőrgyári Capriccio
2010. január 22. – Budapest, Petőfi Csarnok - Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó

Colombre Band
2010. január 22. – Győr, Rómer Ház

Dr. Valter Blues Társasága
2010. január 14. - Debrecen, Havanna Kávézó

Ferenczi György és a Rackajam
2010. január 26. – Budapest, Művészetek Palotája - Petőfi Vándorszínház: A költő utazása

Hobo
2010. január 03. - Debrecen, Csokonai Színház - Vadászat
2010. január 04. - Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2010. január 05. - Debrecen, Csokonai Színház - Vadászat
2010. január 12. - Debrecen, Csokonai Színház – Circus Hungaricus
2010. január 13. - Debrecen, Csokonai Színház – Circus Hungaricus
2010. január 15. – Budapest, Budapesti Kamaraszínház – Tudod, hogy nincs bocsánat
2010. január 16. – Pécs, Ifjúsági Ház - Circus Hungaricus
2010. január 17. - Budapest, Budapesti Kamaraszínház – Csavargók tízparancsolata
2010. január 26. – Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2010. január 30. – Székesfehérvár, Fezen Klub - Circus Hungaricus
2010. január 31. - Debrecen, Csokonai Színház - Csavargók tízparancsolata

Jack Cannon Blues Band
2010. január 28. - Budapest, Picasso Pub

Living Blues Project
2010. január 14. – Budapest, Rock Randevú Klub Söröző

Özséb
2010. január 22. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Rockin' Chair Duo
2010. január 22. - Budapest, Petőfi Csarnok - Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó

S-Modell
2010. január 22. – Budapest, Fészek Klub – Rory Gallagher Nemzetközi Emlékfesztivál
2010. január 23. – Budapest, Kalóztanya Állóhajó - Rory Gallagher Nemzetközi Emlékfesztivál

Sonny & Big Fat Chubby
2010. január 28. – Budapest, Lámpás Klub

Sonny & The Wild Cows
2010. január 15. - Budapest, Amigo Bár

Stoni Blues Band
2010. január 15. - Pécs, Makári Blues Kocsma

Takáts Tamás Blues Band
2010. január 14. - Budapest, Old Man’s Music Pub
2010. január 16. – Nyergesújfalu, Művelődési Ház
2010. január 23. – Székesfehérvár, Dodge City Music Pub
2010. január 29. - Nagykanizsa, Medgyaszay Ház

Tenderfoot Blues Unit
2010. január 14. - Budapest, Szilvuplé

Tengs-Lengs
2010. január 23. - Gyál, Arany János Közösségi Ház
2010. január 30. - Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2010. január 09. – Napkor, Böllérfesztivál
2010. január 16. – Budapest, Szabad az "A"
2010. január 30. – Budapest, Szent Margit Gimnázium

Török Ádám és a Mini
2010. január 22. - Budapest, Petőfi Csarnok - Nemzetközi Retrock & Blues Találkozó

Összeállította: Turista


2009 legjobb albumai
2009-12-30 | hír


Így év végén a zenei szerkesztőségek sorra veszik az eltelt év lemezmegjelenéseit, s mindenki elkészíti saját toplistáját. Mi sem tettük ezt másként, íme közreadjuk az általunk legjobbnak ítélt 2009-es blues albumok rangsorát.

hoati
1. Louisiana Red & Little Victor's Juke Joint: Back To The Black Bayou (Ruf Records)
2. Candye Kane: Superhero (Delta Groove Productions)
3. Dave Riley & Bob Corritore: Lucky To Be Living (Blue Witch Records)
4. Hobo: Circus Hungaricus (EMI)
5. Johnny Rawls: Ace Of Spades (Catfood Records)
6. Eddie C. Campbell: Tear This World Up (Delmark Records)
7. Duke Robillard's Jumpin' Blues Revue: Stomp! The Blues Tonight (Stony Plain Records)
8. Joanne Shaw Taylor: White Sugar (Ruf Records)
9. Richie Arndt: Train Stories (Fuego)
10. Tinsley Ellis: Speak No Evil (Alligator Records)
11. Ripoff Raskolnikov & Pribojszki Mátyás: Room For Two (Magánkiadás)
12. Trendtelen: Boldog-szomorú blues (Tom-Tom Records)
13. Mike Zito: Pearl River (Delta Groove Productions)
14. Matt Schofield: Heads, Tails & Aces (Nugene Records)
15. The Electrophonics: Little A Lot (Retro Swing Records)

    

Turista

1. Nick Moss & The Flip Tops: Live At Chan's: Combo Platter No. 2 (Blue Bella Records)
2. Mike Zito: Pearl River (Delta Groove Prodictions)
3. Zac Harmon: From The Root (NothernBlues Music)
4. The Paid Holiday: Gettings From Holiday (Magánkiadás)
5. Louisiana Red & Little Victor's Juke Joint: Back To The Black Bayou (Ruf Records)
6. Darrell Nulisch: Just For You (Severn Records)
7. Shirley Johnson: Blues Attack (Delmark Records)
8. Duke Robillard's Jumpin' Blues Revue: Stomp! The Blues Tonight (Stony Plain Records)
9. The Insomniacs: At Least I'm Not With You (Delta Groove Productions)
10. Harrison Kennedy: One Dog Barkin' (Electro-Fi Records)
11. Big Pete Pearson: Finger In Your Eye (VizzTone Label Group)
12. Dave Riley & Bob Corritore: Lucky To Be Living (Blue Witch Records)
13. Fiona Boyes: Blues Woman (Yellow Dog Records)
14. Ripoff Raskolnikov & Pribojszki Mátyás: Room For Two (Magánkiadás)
15. Johnnie Bassett: The Gentleman Is Back (Sly Dog Records)


Billy Lavender: Memphis Livin
2009-12-27 | kritika


A Tennessee államban található Memphis a nevét az ókori, két királyságot egyesítő Egyiptom fővárosáról, Memphiszről kapta. A város, a Memphis-i régió a déliek hagyományait ápolva sok híres zenészt adott a világnak, hogy csak a legnagyobbak, Robert Johnson, Muddy Waters, Howlin’ Wolf vagy Elvis Presley nevét említsem.
De a ma élő és alkotó generációknak sincs okuk szégyenkezni. Közülük az egyik legkeresettebb zenész, a gitáros-énekes Billy Lavender, barátja Steve Bryson, az I55 Productions LLC vezetőjének segítségével rögzítette a Memphis Livin albumot.
A 14 dalt tartalmazó CD a legkiválóbb Memphis-i zenészek közreműködésével készült, olyan régi barátok örömzenéléseként, akik az általuk szeretett zenét játsszák. Brad Webb, Dan Cochran, Russell Wheeler, Reba Russell, Vince Johnson, Blind Mississippi Morris és a többiek, mind a legendás Beale Streeten szereztek hírnevet maguknak, és aki itt helytál, az a világ valamennyi színpadán sikerre számíthat – de kvalitásukat bizonyítja közös lemezük is.
A Memphis Livin különleges tisztelgés Bluff City zenéje előtt, számtalan kellemes percet tartogatva a hallgató számára.

I55 Productions, 2009

hoati


Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers: Evolution Revolution
2009-12-23 | kritika


„Járt utat a járatlanért el ne hagyj” - mondja a közmondás, ami bizonyos szempontból igaz is. Azonban sokan vannak olyanok, akik a másoknál jól bevált receptek helyett belevágnak valami újba, annak minden kockázatával együtt. Így tett a chicagói Karen Carroll is, aki belefáradva az ottani kötöttségekbe, a stílusi besorolásba, elhagyta szülőföldjét és 1998-óta a németországi Nürnbergben él.
A The Mississippi Grave Diggers vezetőjével, a szájharmonikás Oláh Andorral édesanyja, Jeanne Carroll által ismerkedett meg. A közös lemezükön hallható zenekari felállás tavaly nyárra alakult ki. A tagok különböző kulturális miliőből érkeztek, sokfajta zenei stílust képviselnek, mely a végeredményen is érezhető – a modern nagyvárosi blues dallamai keverednek bővérű gipsy swinggel és bepop-al, finom folk blues-zal, létrehozva jellegzetes hangzásukat, míg Karen Carroll elementáris erővel ható hangját meghallva az embernek a hátán futkos a hideg.
A koncertfelvételt tartalmazó CD az újraértelmezett blues standardok mellett Karen Carroll és Frankie Látó szerzeményeit tartalmazza, melyeket aprólékosan kidolgozott hangszeres játék jellemez.
 „Aki mer, az nyer” – szól egy másik közmondás, melyre remek bizonyíték a „fekete boszorka”, Karen Carroll és a The Mississippi Grave Diggers által készített lemez.

Gryllus, 2009

hoati


Archaikus hangon
2009-12-20 | beszélgetések


Aki egy picit is ismeri Little G. Weevil eddigi pályafutását, az tudja jól, hogy következetesen a zenei karrierjét építő muzsikusról van szó. Az ismét az Egyesült Államokban élő és alkotó zenész mesél mindennapi életéről, terveiről…

Turista: Nyáron ismét kiutaztál az Egyesült Államokba, mivel az utolsó amerikai turnédon egy produceri ajánlatot kaptál. Mesélnél erről?
Little G. Weevil:
Tulajdonképpen az elmúlt két hónapban már kevésbé működünk együtt, mivel a cég sok társával együtt nehézségekkel küzd, így közös elhatározás eredményeképp egyedül dolgozom tovább. Eleinte az általuk szervezett koncerteket feltétel nélkül meg kellett csinálnom, és ebben nem is volt hiba. Több és más lehetőséget is kínált ez a kapcsolat, de én biztosabbnak éreztem nem aláírni egy exkluzív szerződést. Így nem tartozom senkihez, nem függök senkitől és anyagi zűrbe sem kerülök.

T.: Folyamatosan figyelem a koncertnaptáradat, úgy tűnik ebben a válságban is rendszeresen jutsz fellépési lehetőséghez.
L.G.W.:
Hála Istennek, nincs panaszra okom. Mivel éreztem a cég labilis helyzetét, én már előre elkezdtem dolgozni, nehogy koncert nélkül maradjak. Rengeteg segítséget, felkérést kapok, főleg Alabamából. Valami oknál fogva nagyon szeretnek ott az emberek és a Magic City Blues Society is támogat. Én ezt megpróbálom minden erőmmel viszonozni. Atlanta környéke is tele van élő zenés helyekkel és a memphisi kapcsolataim is jól működnek. Lehetne persze több koncert - vagy kevesebb koncert több pénzért -, de én már így is boldog vagyok. Nem kell nekem hírnév, meg koszorú, csak hely ahol zenélhetek. Szeretek itt lenni. Itt még a legutolsó étteremben is Little Walter vagy hasonló szól.

T.: Ez érdekes, mesélj erről, kérlek! Ezek szerint nem fertőződött meg teljesen a zenei életük?
L.G.W.:
Nem tudom pontosan, mit értesz fertőzés alatt. Nyilván a blues már nem piacvezető zenei műfaj, mint a 30-40-50-es években. Akkor ez egy új hangzás volt, az emberek megőrültek érte. Aztán ebből született a rock ’n’ roll, később jöttek a technikai, digitális megoldások és a blues háttérbe szorult. Valószínűleg ez így is marad. A rock ’n’ roll, illetve Európában a beatzene azért lett nagy durranás, mert egy addig nem hallott hangzást képviseltek az előadók. A rap és a hip-hop sikerének is ez a titka, és még sorolhatnám. A blues mégis Amerika védjegye. Mikor Mississippi államba érsz, ez a tábla köszönt: "Welcome To Mississippi - The Birthplace Of American Music". Szóval a blues Amerikának az, mint nekünk a magyar népzene. A különbség csupán annyi, hogy a blues minden ma létező zenei műfajra hatással volt, illetve azok a bluesból nőttek ki.

T.: Milyen zenét játszanak most a fekete fiatalok?
L.G.W.:
Erre így nem tudok válaszolni, mert ez olyan, mintha azt kérdeznéd, milyen zenét játszanak a magyarok vagy a lengyelek. Az azért biztos, hogy a déli államok kisvárosaiban több fekete blues zenészt találsz, mint mondjuk egy nagyvárosban - Atlanta (Georgia) vagy Houston (Texas). A város mindig hozza magával a divatot. Mississippi, Louisiana, Alabama és Arkansas államok még mindig kb. 20 évvel le vannak maradva a többitől. Ez nekem, mint blues zenésznek egy kincs, mivel úgy, mint bármelyik másik országban, ezeken a helyeken jobban őrzik a hagyományokat. Számos iskola tart rendszeres blues zenei külön órákat, foglalkozásokat, rendezvényeket. Ezek egy részét a kormány is támogatja. A templomi kórusok, zenekarok is fantasztikusak, és mint tudjuk a templomi (gospel) zene tulajdonképpen blues - másképp. Én a közelben (Kennesaw, Georgia) levő "fekete" templomba járok, és meg kell, hogy mondjam, alig várom a vasárnapot. Órákat tudnék még mesélni. A lényeg az, hogy legyen fehér vagy fekete, nem elég ember hallgat bluest, viszont mindenki szereti a jó blues zenét és tisztelik, ha az ember szívből játszik.

T.: Magyarországon is jártál templomba? Zenélsz esetleg a templomi zenekarban is?
L.G.W.:
Rendszeresen nem jártam, és ennek több oka is van, amire nem akarok kitérni, mert sertő lehet pár ember számára. Az itteni mise tulajdonképpen egy ünnep minden vasárnap. Nagyon inspiráló és a beszédekből sokat lehet tanulni. A 10 órai mise kb. 2 órás, aminek az első 30-40 perce csak ének, zene, illetve közben és a végen is teljes zenei őrület. Ez kb. úgy néz ki mint amit a filmekben látsz, néha az emberek transzba esnek, mindenki énekel, táncol, csörgődobol, ilyesmi. A zene, mint motiváció működik közre. Az énekesek és a zenekar mindig olyan lelkesedéssel és szívből játszik, hogy az embert a sírás kerülgeti állandóan.
Nem, én nem játszom a templomi zenekarban. A templomi zenekar több alkalommal próbál egy héten, illetve szerdán és vasárnap szinte egész nap játszanak. Ez egy főállású foglalkozás, amit nem tudok bevállalni a saját koncertjeim miatt.

T.: November közepén szerepeltél az alabamai ABC TV-ben. Honnan jött a lehetőség?
L.G.W.:
Egy nap felhívott a csatorna alabamai PR managere, hogy szeretnék, ha fellépnék ebben a műsorban. Eredményes reklám volt, a következő 2 szóló és 2 duó (Billy Gibsonnal) koncertem teltházasra sikeredett.

T.: Ha már szóba került Billy Gibson, 2010 elején ismét együtt fogtok zenélni. Nem tervezitek esetleg egy közös lemez felvételét?
L.G.W.:
Beszélünk róla természetesen, de ez csak az anyagiak függvénye. Jó lenne kiadni az új számokat jövőre, de egyikünk sem akar lemezt készíteni megfelelő promóció nélkül. Megemlítettük egy esetleges DVD kiadását is, én erre szavaznék inkább. Egyenlőre csak élvezzük a közös játékot és tervezzük a jövő évi európai turnét. Billy Gibson egyébként csókoltat minden kedves magyar embert.

T.: Mivel töltöd a fellépések közötti időszakot? Menyi idő jut a gyakorlásra?
L.G.W.:
Gyakorolni mindig kell. Annyi mindent kell még tanulnom, hogy vicces lenne nem foglalkozni a gitárral. Sokszor csak leülök, pengetek valamit. Ha tetszik felveszem, ha nagyon tetszik 10 perc múlva még kész is lehet a szám. Úgy érzem egyre tradicionálisabb vagyok, nem bonyolítom túl a dolgokat. Hihihi. Inkább a sztorira koncentrálok, és azt próbálom kiszolgálni a zenével. Ezen kívül csak csinálom, amit bárki más. Iszom, drogozom... - csak hülyéskedek! Nemrégen megházasodtam, és a párommal már várjuk is a babát. Még nagyon az elején vagyunk, de mindketten örülünk a helyzetnek. Ha minden jól megy, július környékén már hárman leszünk.

T.: Jórészt szólóban játszol. Nem hiányoznak a zenekaros fellépések?
L.G.W.:
Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy zenekar állandó zenészekkel az, ami néha hiányzik. Tudod, mikor egy csapat rendesen össze van szokva. Ugyanakkor nagyon élvezek egyedül, illetve duóban játszani. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer szóló zenész leszek. Emlékszem, még 2000 környékén Ripoffal borozgattunk édesanyámék hazában és Ő büszkén mesélte, hogy mennyire jó az, amikor az ember egyedül leül a teraszon, és csak gitározgat, énekel. Nekem ez akkor dög unalmasnak hangzott. 10 év eltelt és most inkább egyedül játszom. Ha szükség van zenekarra és kifizetik, természetesen összerakok egy bandát. Ezt általában csak egy fesztivál tudja megengedni magának, illetve ha klub turnén vagyok, akkor a " helyi erő" bevonásával - mintegy jam formájában levezényelem az estet. Viszont másnap megint egyedül indulsz tovább, nem kell öt ember reggeli tortúráját kivárni. Hehehe.

T.: Az év zárásaként Elnora Spencerrel zenélsz? Hogyan találtatok egymásra?
L.G.W.:
2004-ben láttam Elnorát először Birminghamben. Nekem Ő Alabama hangja. Szerintem jelenleg nem találsz még egy ilyen hangot a blues zenei palettán.

T.: Biztosan érdekli a magyarországi blues rajongókat, hogy mikor láthatnak itthon ismét?
L.G.W.:
Az említett helyzet miatt lemondtam a tavaszi európai turnét és csak szeptember-október környékén tervezem a hazamenetelt. Persze jó lenne hamarabb, de nem akarom a feleségemet egyedül hagyni a terhesség alatt.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


Christian Dozzler & Robin Bank$: Livin’ Life
2009-12-16 | kritika


A bécsi születésű multi-instrumentalista, Christian Dozzler és a kanadai énekesnő, Robin Bank$ egy véletlen folytán 2002-ben, Dallasban ismerkedett meg – életre szóló barátságot kötöttek, mely egymás munkásságának kölcsönös tiszteletén, valamint a blues zene szeretetén alapul.
Számtalan jam-session, valamint Dozzler Bank$-nek a 2002-ben megjelent Live After Dark lemezén történt vendégszereplését követően idén nyáron ismét találkoztak, majd rögzítették a Livin’ Life című albumot.
A CD-re egyelő arányba kerültek szerzeményeik, mely meglepő módon csak egy duettet tartalmaz (No More). Ebben a dalban a nem mindennapi termete miatt a „Két méter blues” becenevet viselő ausztriai muzsikus a „mellporszívót”, vagyis a tangóharmonikát is megszólaltatja.
A zongora-ének duó zenei világa bensőséges, harmóniában gazdag és sokszínű – elegyítve a blues, a boogie woogie és a jazz stílusokat.
Nagyszerű adottságokkal megáldott zenészek érett, professzionális produkciója hallható a változatosságában egységes lemezen.

BluesWave Records, 2009

hoati


Zac Harmon: From The Root
2009-12-10 | kritika


Zac Harmon Los Angeles-i stúdiózenészként évekig számtalan előadó és zenekar lemezfelvételein segédkezett. Az áttörést a 2004-es év hozta meg a számára, ekkor a Southern California Blues Society támogatásával részvett az International Blues Challenge-en, amit zenekarával, a Midsouth Blues Revue-vel megnyert. Világhírnévre a két évvel később megjelent The Blues According To Zacariah című albuma révén tett szert, melyet a Blues Music Awards Best New Artist címmel illette.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy új lemezét a jól ismert kanadai lemezkiadónál, a NorthernBlues Music-nál készíthette el.
A CD-n található szerzemények egy része hagyományos blues - ide sorolhatóak a Hattie Mae, a Keep The Blues Alive és a Scratch című dalok, míg a többi felvétel modernebb hangvételű.
Igazi csemegének számít a The Price Of Lovin You, Zac Sueann Carwell-el előadott fülledt hangulatú duettje, vagy a rockos Honey Bee, melyben a Crossroads gitár-riffje hallható. Kimondottan jól sikerült még a záró tétel, a Man Is Not Meant To Be Alone is, mely Neo Blues közreműködésével előadott akusztikus blues.
Zac Harmon zenéje friss, de mégis mélyen a blues tradíciókban gyökerezik, visszatükrözve Mississippi-i neveltetését. Kuriózum a blues világában, ahogy tökéletes gitárjátékával és fantasztikus énekével előadva ötvözni tudja a blues, a soul, a gospel és a reggae zenét – szélesítve ezáltal a blues határait.

NorthernBlues Music, 2009

hoati


„Én a gyorsabb, virtuózabb boogie-kat szeretem…”
2009-12-06 | beszélgetések


A Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est december 11-én Győrben, a Richter Teremben kerül megrendezésre. A garantáltan vidám és színvonalas szórakozást ígérő show-n a házigazda Dániel Balázs mellett fellép a boogie woogie műfaj egyik legnagyobb alakja, a svájci Silvan Zingg, valamint profi boogie woogie táncosok és több meglepetés vendég is. Az estről és az elmúlt egy év történéseiről a 19 éves boogie zongoristát kérdeztem.

hoati: Tavaly, az Első Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est vitathatatlan sikert aratott a közönség soraiban, mely hosszú vastapssal köszönte meg a látottakat, hallottakat. Ugyanekkor jelent meg az első lemezed is. Ez milyen kritikákat kapott?
Dániel Balázs:
Az első CD-m a PANKKK program támogatásával jelent meg. Az Első Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est volt a lemezbemutató koncertem. A CD-m 12 számot tartalmaz, melynek fele saját szerzemény. A lemezen a boogie woogie mellett blues számok is hallhatók. Legjobb tudomásom szerint ez az első olyan lemez Magyarországon, ami csak zongorás boogie woogie-t tartalmaz, ebben Nemes Nagy Péter is megerősített. Írt róla egy kritikát a Rockinformban, melyben legnagyobb örömömre pozitívan nyilatkozott a CD-ről. „Az album kiváló belépő egy sokra hivatott tehetségtől!”
Lemezemet főként a koncertjeim után terjesztem. A nézőktől is, és szakemberektől is elismerő kritikákat kaptam. Külön örülök annak, hogy a külföldi neves boogie woogie zongoristák is dicsérik lemezemet. Fabrice Eurly francia boogie zongorista mondta - akivel nemrég volt közös koncertem -, hogy mindenképpen küldjem el neki Párizsba a CD-met, mert szeretné megmutatni az ismerőseinek is.

h.: Az eltelt egy évben jelentős hazai és külföldi fesztiválokon léptél fel. Kezdjük a magyarországi koncertekkel. Merre jártál, kikkel zenéltél?
D.B.:
Magyarországon számos városban léptem fel. Például: Keszthely, Miskolc, Pécs, Mosonmagyaróvár és Kapuvár. Kiemelném két fellépésemet, mely közül az egyik Kecskeméten a XVIII. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztiválon volt idén márciusban. A fesztivál mindhárom napján volt alkalmam játszani. Az első napon vendégváró zenészként, a második napon a „zongorashow” program keretében, az utolsó napon pedig együtt játszhattam olyan nagy nevekkel, mint Herbert Christ, Jeff Hamilton, Matthias Seuffert, Ad van Beerendonk és Korb Attila. A fesztivál szervezője, Ittzés Tamás már meghívott a jövő évi kecskeméti fesztiválra. A másik koncertem a közelmúltban volt Budapesten, a Take Five Jazz Clubban. Ide két zongoristát hívtam el: Michael Pewny-t Ausztriából és Fabrice Eurly-t Franciaországból. Fabrice most játszott először Magyarországon. A koncert fergeteges volt, a közönség többször visszatapsolt minket. A koncert után Michael meghívott a 2010-es általa szervezett Nemzetközi Boogie Woogie Fesztiválra, melyen a boogie és blues élet olyan nagy nevei lépnek majd fel, mint Axel Zwingenberger, Lila Ammons, Christoph Steinbach és a Mojo Blues Band.

h.: Mi a helyzet külföldön? Ha jól tudom számos hírességgel is sikerült fellépned?
D.B.:
A nyár közepén volt egy kisebb körutam külföldön. Az Első Magyarországi Boogie Woogie és Blues Estet követően a meghívott vendégművész, Christoph Steinbach elhívott az ő boogie fesztiváljára, melyet Kitzbühelben (Ausztria) rendez meg minden évben. Itt a boogie woogie zongoristák krémje volt jelen. Olyan neves zenészekkel is együtt játszhattam, mint a Mungo Jerry zenészei, vagy Tony Sheridan (ex-Beatles tag). A három napos fesztivált követően rögtön Oestrich/Winkelbe vezetett az út, ahol egy jazzhétvége keretében zenéltem. A Frankfurt melletti kisvárosba Herbert Christ hívott el, akivel a Bohém Ragtime & Jazz Fesztiválon találkoztam itthon Kecskeméten. A koncertet követően hazafele Münchenben álltam meg, ahol a Vogler Jazzbarban Christian Christl német boogie woogie zongoristával játszottam együtt.
Hatalmas élmények voltak számomra ezek a koncertek és örülök neki, hogy már több külföldi fesztiválra is van meghívásom. Köztük, a 2010-es Steinbach Boogie Woogie fesztiválra és Michael Pewny fesztiváljára is.

h.: December 11-én ismét nagy dobásra készülsz. Megkérhetlek, mesélnél erről bővebben?
D.B.:
December 11-én este fél nyolckor kerül megrendezésre a Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est. A tavalyi koncert nagy sikerét követően szüleimmel idén is megszervezzük ezt a Magyarországon egyedülálló produkciót. Szeretnék hazánkban hagyományt teremteni a boogie woogie műfajának. Az idei koncertre a világhírű Silvan Zingget hívtam meg. Már fellépett Európa szinte összes országában, de bejárta Szaúd-Arábiát, Amerikát, Kínát és Indiát is. Magyarországon azonban most Győrben lép fel először. Az esten triómmal fogok zenélni, Koch Barnabás dobossal és Zink Ferenc bőgőssel. A koncerten profi boogie woogie táncosok és meglepetés vendégek fokozzák majd a hangulatot. A külföldi nagykoncertekhez hasonlóan egy afterparty zárja a rendezvényt, mely a közeli Golden Ball Clubban lesz. Itt alkalom nyílik a zenészek közelebbi megismerésére, együtt zenélésre és táncolásra is.

h.: Megosztanád velünk, mely boogie woogie lemezeket hallgatod a legszívesebben, hogy mi az, ami igazán megfogott bennük?
D.B.:
Példaképem Christoph Steinbach osztrák boogie woogie zongorista. Az összes lemeze megvan, és már rongyosra hallgattam őket. A játékomra még nagy hatással van Silvan Zingg is, hiszen az ő fesztiválja adta számomra az első „lökést” 2006-ban. Luganóban hallottam először élőben zongorás boogie woogie-t, és akkor döntöttem el, hogy én is ezt szeretném csinálni. Nagy kedvencem még Vince Weber, az ő játéka is hatással van a stílusomra, sőt az első CD-men hallható egy szám, amit neki írtam, egy általa játszott szám alapján. Ezt a számot egyébként eljátszottam neki egy boogie woogie fesztiválon, mely elnyerte tetszését. Hatással van még játékomra Martin Schmitt, Jo Bohnsack és Axel Zwingenberger is. Én a gyorsabb, virtuózabb boogie-kat szeretem a legjobban.
Tehát összefoglalva, a ma élő zongoristák közül inkább a német nyelvterületen élőket kedvelem, de a boogie woogie klasszikusoktól is sok számot szoktam játszani, nagy kedvenceim Pete Johnson szerzeményei. Azonban más stílusokat is zongorázom, például ragtime-ot és stride-ot is, valamint a New Orleans-i zongorázás is nagyon megfogott. Név szerint: Fats Wallertől és James Bookertől tanulok számokat.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Régóta blues van - dalszövegek Vas Zolitól
2009-12-05 | névjegy


Határozók között

Vannak elveink is elvileg
Mihez foghatunk ennélfogva
Vehetünk levegőt ha úgy vesszük
Mehetünk tovább hovatovább

Mehetünk tovább hovatovább
Eloldalazva mindamellett
Amin átmehetnénk mindazonáltal
Előttünk áll még mielőtt

Előttünk áll még mielőtt
Túlesünk rajt' mindenesetre
A végére eljutunk elvégre
Végünk lesz majd végülis

Végünk lesz majd végülis
A nyomunk is eltűnik nyomban
Nemigen leszünk majd képben eképpen
Nem leszünk lények lényegében

Vas Zoli


Slawek Wierzcholski: Blues w filharmonii
2009-12-03 | kritika


A blues és a klasszikus zene összeházasításának kísérlete nem új keletű dolog. Corky Siegel ilyen irányú próbálkozásai a legismertebbek, aki a Chamber Blues nevű zenekarával három lemezt is készített.
Lengyelországban is történtek hasonló kezdeményezések. Ireneusz Dudek (Shakin' Dudi) a ’90-es évek közepén, Hollandiából hazaköltözve játszott szomorúzenészekkel. Műsorukat Nyugat-Európában is bemutatták, sőt egyik fellépésüket a berlini WDR televízió rögzítette.
Idén Slawek Wierzcholski adott ki szimfonikus zenekarral készített lemezt. A szájharmonikás-énekes szerzeményeinek zenei rendezője Bogdan Ciesielski volt, aki a Nocna Zmiana Bluesa zenészei mellett kiaknázta a Bydgoszcz-i Szimfonikus Zenekar kvalitását. Az összhatás a lengyel rádió ’50-es évekbeli zenekarainak hangzására emlékeztet, annál is inkább, mivel a lemez meg van tűzdelve konvencionális latinos, swinges, jazzes, rockabilly-s, és természetesen blues-os hangzású művekkel. A nosztalgikus jelleget erősíti két énekesnő, Anna Heron és Hanna Wozniak szereplése.
Slawek eddigi legeklektikusabb albumán hallható még Steve Baker és Zygmunt Zgraja szájharmonikán, a Wroclaw-i Zeneakadémián tanuló fingerpicking gitáros, Jacek Spruch, és klasszikus gitáron Jan Gregrowicz.
Corky Siegel így jellemezte a Chamber Blues zenéjét: „Se nem klasszikus, se nem blues - hanem csak zene.” E megállapítás Slawek Wierzcholski CD-jére is igaz.

4ever Music, 2009

hoati


Életműdíjat kapott Török Ádám
2009-12-01 | hír


A múlt hét pénteken megrendezésre került XII. Blues Patika Jamboree-n Török Ádám vehette át a Blues Patika Életműdíját, mely odaítéléséről öttagú független szakmai zsűri döntött. Az ef. Zámbó István által készített szobrot Oláh Andor és Bakáts Tibor adta át.
Óriási megtiszteltetés és öröm számomra, hogy én kaptam meg idén ezt az elismerést. Már túl vagyok a hatodik ikszen, és ebben a korban természetes, ha elkezd összegezni az ember. Nyolcszázhetven alkalommal léptem fel a Bemrockparton, kilencvenhét bulit adtam az Ifiparkban, és az én ötletem alapján kezdődtek el a tabáni koncertek, ott hatvanszor léptem fel. Jó érzéssel tölt el, hogy figyelnek rám a szakmában, és hogy remekül működik a Mini, amelyet még gyermekkoromban álmodtam meg – magyarázta az énekes-fuvolista, aki januárban hatórás retro bulival kezdi az évet a Petőfi Csarnokban.

Az Alapítvány posztumusz díját a közelmúltban elhunyt Koko Taylor kapta.


Koncertek decemberben
2009-11-30 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2009. december 09. – Budapest, Szimpla Kávézó
2009. december 18. - Szekszárd, Húsvasaló Pub
2009. december 19. - Paks, Új Hullám Söröző

Blues B.R.Others Show
2009. december 16. – Dunaújváros

Blúz tér 10
2009. december 11. – Pécs, Makári Blues Kocsma

Bőrgyári Capriccio
2009. december 13. – Budapest, Fészek Klub
2009. december 18. – Budapest, Fészek Klub

Deák Bill Blues Band
2009. december 05. – Miskolc, Ifjúsági Ház
2009. december 09. – Budapest, Alcatraz Music Club
2009. december 11. - Nyergesújfalu
2009. december 12. – Szombathely, Végállomás
2009. december 18. – Tököl, Joker Söröző
2009. december 19. – Budapest, Téglagyári Megálló
2009. december 22. – Budapest, Morrison’s 2 Music Pub
2009. december 27. - Szekszárd, Sportcsarnok
2009. december 29. – Budapest, Josefina Blues Bell

Dr. Valter Blues Társasága
2009. december 03. – Debrecen, Havanna Kávézó

Hobo
2009. december 03. – Sopron, Hangár Music Garden - Circus Hungaricus
2009. december 05. – Budapest, Millenáris Teátrum - Circus Hungaricus
2009. december 10. – Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2009. december 11. – Debrecen, Csokonai Színház - Vadászat
2009. december 12. – Kolozsvár, János Zsigmond Unitárius Kollégium - Circus Hungaricus
2009. december 17. – Budapest, Tivoli Színház - Circus Hungaricus
2009. december 18. – Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. december 19. – Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. december 20. - Debrecen, Csokonai Színház - Circus Hungaricus
2009. december 30. – Bakonybél, Faluház – Villon-est

Jambalaya
2009. december 01. – Budapest, Gödör Klub
2009. december 29. – Budapest, Sziluplé

Living Blues Projekt
2009. december 4. - Kiskunfélegyháza, Rocktár
2009. december 16. - Budapest, Kolibri Pince Kávézó

Nemes Zoli & Horváth Misi
2009. december 02. – Budapest, Szimpla Kávézó
2009. december 04. – Budapest, Szilvuplé
2009. december 16. - Budapest, Szimpla Kávézó

Özséb
2009. december 18. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Pribojszki Mátyás Band
2009. december 08. – Budapest, A38 Hajó
2009. december 27. – Budapest, Alcatraz Music Club

Sonny & Horváth Misi
2009. december 03. – Budapest, Lámpás Klub

T. Rogers
2009. december 11. – Budapest, Fregatt Music Pub
2009. december 12. – Budapest, Yes Pub
2009. december 15. – Budapest, Fat Mo’s Music Club
2009. december 18. – Budapest, Fregatt Music Pub
2009. december 26. – Budapest, Fregatt Music Pub

T. Rogers & Son Henry
2009. december 04. – Budapest, Fregatt Music Pub
2009. december 05. - Paks-Dunakömlőd, Faluház

Takáts Tamás Blues Band
2009. december 05. – Budapest, Rockrandevú
2009. december 12. – Zalaegerszeg, Robinson Music Pub
2009. december 17. – Budapest, Old Man's Music Pub
2009. december 18. – Tas, Napsugár Étterem

Tengs Lengs
2009. december 05. - Érd, Blues Tanya
2009. december 18. – Nagymegyer – Felvidéki Blues Karácsony
2009. december 19. – Budapest, Cadillac Sörbár - Lucifer Pincéje

Tom White és Barátai
2009. december 04. – Budapest, Amigo Bár - Rock ’n’ Roll Club
2009. december 11. – Budapest, Big Biker Pub
2009. december 13. - Dunaújváros
2009. december 16. – Szeged, Garabonciás Borozó

Török Ádám és a Mini
2009. december 11. - Várpalota, Kastélydomb - Kávéház étterem
2009. december 12. – Tarján, Öreg Favágó Kocsmája
2009. december 13. - Budapest, Budavári Művelődési Ház
2009. december 31. - Visegrád

Török Ádám és a Misi
2009. december 10. – Budapest, Pótkulcs
2009. december 15. – Budapest, Szimpla Kert

Tűzkerék xT
2009. december 4. - Kiskunfélegyháza, Rock-tár
2009. december 5. – Paks-Dunakömlőd
2009. december 11. - Budapest, József Attila Művelődési Központ - Club '68

VasZoli & Vladár Karcsi
2009. december 12. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Turista


„Számomra csak kétféle zene létezik…”
2009-11-29 | beszélgetések


A New Orleans-i zene legismertebb hazai népszerűsítője, a Jambalaya zenekar az októberben megjelent Végállomás, vagy utazás című CD-jével fontos állomáshoz érkezett, hisz a lemez magyar nyelven, csakis saját szerzeményeket tartalmaz. Erről, és még sok minden másról a zenekarvezető, Nemes Zoltán mesélt.

hoati: Országos ismertségre a Szabó Tamással közösen alakított Spo-Dee-O-Dee-val tettél szert. Közösen négy lemezt is készítettetek, mégis 2005-ben elváltak az útjaitok. Mi volt ennek az oka?
Nemes Zoltán:
Arra a speciális rétegzenére, amit a Spo-Dee-O-Dee a zászlajára tűzött egyre kevesebb igényt éreztünk Magyarországon. Ez akkoriban – 2000-2005 környékén - általánosan jellemző volt az élőzenére, ilyen hullámvölgyek mindig is voltak és lesznek is, és sajnos sokszor okozzák a zenekarok vesztét. Nagyon jólesett azonban tavaly ősszel újra összeállni egy koncert erejéig, amit az Amerikából hazatért Little G.-vel (alias Szűcs Gáborral) és Sonny-val együtt összesen hat főre duzzadt formációval ejtettünk meg a Take Five Jazz Klubban. Tamással egyébként, azóta is számos egyéb lemez készítésén működtünk együtt közösen, alkalmanként szoktunk együtt játszani duóban, vagy kisebb formációkban.

h.: A New Orleans-i zene iránti szeretetedet már a Spo-Dee-O-Dee-ban is megtapasztalhattuk. Mi az, ami annyira megfogott ebben a zenei stílusban?
N.Z.:
Amellett, hogy New Orleans zenetörténetbeli szerepe vitathatatlan, én mégis a legfontosabbnak azt a zenei értelemben vett „ízt” tartom, amivel ők - műfajtól függetlenül - bármilyen muzsikához hozzányúlnak. Fontos számunkra azt a New Orleans-i vonalat követni, ami a mai napig megújuló, azonban klasszikus módon zenei kérdés-felelet jellegű muzsikálást jelent.

h.: A Jambalaya zenekar első két lemeze New Orleans-i darabokat, valamint hasonló stílusban íródott saját dalokat tartalmaz. Mennyire sikerült megszerettetni a közönséggel e rétegzenének számító műfajt?
N.Z.:
Szépen duzzadó közönségünk és a növekvő érdeklődés is azt mutatja, hogy a zenénknek idehaza is van létjogosultsága, nem csak külföldön. Persze az is igaz, hogy a műfajt sok esetben meg kell ismertetni az emberekkel, és ez külön kihívást jelentett, főleg a kezdetekkor. De számomra csak kétféle zene létezik, jó és rossz, ahogy egy zenekarnak is két útja lehet. Mi azt a rögösebb és hosszabb utat tudjuk csak elképzelni magunknak, amihez nem kell főzőműsorokban és szennylapokban feszítenünk műanyag emberek között.

h.: A zenekar harmadik CD-je Végállomás, vagy utazás címmel magyar nyelven jelent meg. Minek köszönhető ez a váltás?
N.Z.:
New Orleans-i alapú muzsika hallható az új albumon, azonban ez már száz százalékban a mi zenénk. Magyarországon élünk, egész más hatások érnek itt bennünket. Szerettük volna az elmúlt időszak inspirálta saját gondolatainkat megmutatni zenei és szövegbeli értelemben egyaránt. A lemezen minden dal saját szerzemény. Külön öröm számomra, hogy a zeneszerzésbe ezúttal a tagokat is be tudtam vonni társszerzőkként.

h.: Milyen visszajelzéseket kaptatok a lemezbemutatóról, az új lemezről? Megkérhetlek, bemutatnád az albumot!
N.Z.:
A lemezbemutató nagyon jól sikerült. Egy összetett hangszerelésű anyagot mutattunk be októberben az A38-on, ami a helyi erőknek köszönhetően nagyon jól megszólalt élőben. Külön energiát jelentett az Octovoice Énekegyüttes szereplése, akik a capella műsorukkal nem csak előzenekarként, de a Jambalaya programban a vokált erősítve is nagy sikert arattak. Aztán, ott volt rajtuk kívül Tóth Vera (ének), Varga Livius (ütőhangszerek), Kolmann Gábor (szaxofon) és Mohai Tamás (gitár), akik egytől-egyig szívüket-lelküket beleadva játszottak. Ők egyébként a lemezen is a vendégeink voltak. Az albumon szereplő többi vendég névsora is igen figyelemre méltó. Tommy Vig (vibrafon) egy igazi világsztár, aki többek között Frank Sinatrával és Eric Claptonnal is együtt dolgozott. Voga Viki nagyon ígéretes tehetségű énekesnő, most jelent meg az első önálló albuma Presser Pici bácsi ajánlásával. A fúvós szekciót a lemezen Almási Attila harsonán erősítette kiváló játékával. Végül, de nem utolsó sorban az albumon játszik Glaser Péter (nagybőgő) is, akinél az albumot készítettük. Az ő állhatatos munkájának köszönhetően úgy érzem örök érvényűt sikerült közösen alkotnunk. A dalok történetében központi szerepet kap az utazás fogalma. Az utazás azonban átvitt értelemben képzeletbeli állomások, hangok, érzések, fogalmak, és nem csupán helyek között folyik. A címadó dalban helyet kapó végállomás szó pedig, önmagában egy rossz üzenetet közvetítene. Mi azonban arra gondoltunk, miért ne fordítsuk meg a dolgot, és miért ne lehetne a mi végállomásunk valami újnak a kezdete.

h.: Az új CD-tek címadó dalához készült video klip már régóta megtekinthető az interneten. Mennyire van arra lehetőség, hogy ezt az országos zenei csatornák is játsszák? Várható újabb klip forgatása?
N.Z.:
El is készült már az új klip a Tóth Verával közösen énekelt Mindenhol című nótára, és úgy tudom, a magyar MTV játszaná is. Ennek az intézése jelenleg folyik, úgyhogy remélem, minél előbb játszani kezdik. Az interneten már megtekinthető az új klip is. A Végállomás című klipünket egyébként a Duna Televízió rendszeresen szokta játszani, bízom benne a két klip – már csak eltérő mivoltuk miatt is - minél szélesebb körben utat tud magának találni.

h.: Hogyan tovább, milyen úton indultok el a következőkben?
N.Z.:
Talán lesz jövőre új klip és sok egyéb tervünk van, de a legfontosabb, hogy mostantól az új album dalai életre kelljenek azáltal, hogy elkezdjük játszani őket országszerte.

h.: Mennyire keresett a zenekar külföldön?
N.Z.:
Európában többfele jártunk már és nagy örömünkre ismét külföldi koncertek elé nézünk. Jövőre is, már biztosan látható, hogy játszani fogunk Németországban, Hollandiában és Ausztriában. Szervezés alatt vannak egyéb országok fesztiváljai és klubjai is. Részben új helyekre megyünk, részben visszahívnak, utóbbi szintén nagyon hízelgő, különösen olyan fesztiváloknál, akik nem gyakran szoktak egy fellépőt több ízben szerepeltetni. A legtávolabbi külföldi meghívásunk 2011 nyár elejére szól.

h.: Hobo új szólólemezén, a Circus Hungaricus-on is játszol. Milyen volt vele a közös munka?
N.Z.:
A munka csak most kezdődött el igazán. Jelenleg a lemez bemutatójára készülünk, ami a Millenárison lesz.  Ezt követően jövőre indul el a lemezbemutató turnésorozata országszerte. Hobóval együtt dolgozni különösen meghatározó élmény. Az én zenei irányultságomat, a blues muzsika iránti elkötelezettségemet neki köszönhetem, mondhatni zenészként ő hívott életre. Mindezen túl is nagyon jó hangulatban folyik a közös munka, a személyisége nagy hatással van rám. A csapat is nagyszerű, Madarász Gábor kiváló gitáros és a lemez zeneszerzője. Először dolgozom vele és nagyon megkedveltem őt, akárcsak a többieket. Egyedüli régi ismerősöm a csapatból Sántha Gábor barátom, a csapat másik gitárosa. Kiváló a ritmusszekció is, Hoffer Péter dobos és Kovács Barnabás basszusgitáros személyében.

h.: Elég gyakran fellépsz duóban, a szájharmonikás Horváth Misivel. Milyen dalok szerepelnek a repertoárotokban?
N.Z.:
New Orleans-i zenéket játszunk, sokszor saját dalokat is, a repertoár azonban nagyban eltér a Jambalaya repertoárjától. James Booker, Dr. John, Johnny Adams, Tom Waits például gyakran kerül terítékre.

h.: Emellett van még olyan projekt, ahol szerepelsz?
N.Z.:
Elsőre talán nem tűnik műfajba vágónak, mégis a saját zenémet játszom a Varga Livius (Quimby) vezette A Kutya Vacsorája nevű formációval is. Ezt úgy kell érteni, hogy az én New Orleans hangulatú honky tonk zongorázásom fuzionál a többiek különbözőségeivel. Ahány felől jövünk, annyiféle dolgot hozunk magunkkal, és ez már sok éve nagyon jól működik így együtt. Tulajdonképpen ez a jelenleg legrégebben működő formációm.

h.: Hazánk zongoristái időközönként közös boogie woogie esttel lepik meg a nagyérdeműt. Várható a közeljövőben hasonló megmozdulás?
N.Z.:
Horváth Miska barátom szokott összehozni évente egy zongorista találkozót, remélem az idei sem marad el. Alkalmanként szóba kerül, hogy ezt gyakrabban is meg lehetne ejteni, nekem sincs ellenemre az ötlet.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Zora Young: The French Connection
2009-11-27 | kritika


Európa és a blues zene kapcsolata az ’50-es években kezdődött, ekkor játszott először itt Big Bill Broonzy, s ekkor lépett fel a franciaországi Limoges-ban is.
A legnagyobb hatással a kontinensre az elkövetkezőkben Muddy Waters koncertkörútja volt, míg 1962-től American Folk Blues Festival néven, a német Lippman-Rau koncertügynökség európai hangversenykörutakat szervezett, fekete blues muzsikusok részvételével.
Zora Young, az egyik legtöbbet utazó énekesnő ’81-ben koncertezett először az öreg kontinensen - ekkor a „Blues With The Girls” turnén szerepelt. A show folyamán 1982 januárjában lépett fel a bevezetőben említett városban. A francia közönség felismerte/elismerte a tehetségét, így később több mint húsz alkalommal bonyolított le turnét gallföldön.
Ezek után nem meglepő, hogy az énekesnő francia zenészekkel készítette el az idei, The French Connection lemezét.
A zenekarvezető Bobby Dirningerrel – aki Limoges-ból származik – 1991-ben ismerkedett meg, egy svájci turné kapcsán. Kapcsolatuk nem szakadt meg, sőt a zenész játszott az énekesnő 2005-ben megjelent Tore Up From The Floor Up albumán is.
Az új CD stúdió és élő felvételek kombinációja, amit az elkészültük után, egy 16 hónapos időszak alatt raktak össze. A korong repertoárja Bob Dylantől a klasszikus blues dalokig terjed. Az albumon három csapat is hallható: egy koncert banda (a párizsi Natural Blues Band), valamint a stúdióban egy elektromos és egy akusztikus formáció.
A zenekarvezető gitáron, zongorán, orgonán és ütőhangszereken játszik, s a hallottak alapján úgy tűnik, tökéletesen tisztában van vele, mi szükséges ahhoz, hogy ihletett állapotba hozza az énekesnőt. Zora Young hangja meleg, keményen zümmögő, néhol háborgó. Technikájában érezhetőek a gyermekkorból megmaradt gospel gyökerek.
Ja, és ha még nem mondtam volna, Zora büszkén vallja, hogy harmadik unokatestvére Howlin’ Wolfnak.

Delmark Records, 2009

Turista


Johnny Rawls: Ace Of Spades
2009-11-24 | kritika


Johnny Rawls, a kortárs soul blues kiemelkedő alakja - akit a kritikusok egy lapon emlegetnek Mighty Sam McClainnel, Little Miltonnal és Bobby Bland-dal - nem ül babérjain, hisz évről-évre jelenteti meg albumait, melyek rendszerint Blues Music Awards jelölést kapnak.
Az ötvenes éveiben járó zenész aktuális hanghordozóján nem változtat az előző, a Red Cadillac albumon bevált recepten. A felvételek két stúdióban, két különböző formációval kerültek rögzítésre. A közreműködő texasi és montanai muzsikusok többségével a 2008-as albumon is találkozhattunk, azonban új nevek is feltűntek: Johnny McGhee (gitár) - Marvin Gaye és Natalie Cole együtteseiben szerepelt, valamint az L.T.D. zenekar tagja is volt, Lance Keltner (gitár) - Rod Stewartal közös munkáiról ismert, Destini Rawls (vokál) – az énekes, gitáros, zeneszerző lánya.
Johnny - változatlan szerzőgárda mellett - a lemezre feldolgozást nem szánt, mely elhatározását a stúdiómunka megkezdését megelőző este Bob Trenchard „enyhe rábeszélésére” megváltoztatott, ebből kifolyólag rögzítésre került Don Robey Ace Of Spades című dala.  E darab O. V. Wright koncert repertoárjának állandó szereplője volt – Rawls ezzel a számmal akarta kifejezni tiszteletét néhai mentora előtt.
Az Ace Of Spades tizenkét, döntően középtempós dala semmilyen szinten nem ad okot a csalódásra, hisz azt kaptam, amit vártam: mívesen kidolgozott kompozíciók mind zeneileg, mind szövegileg. Jó hangszerelések, kiváló zenészi teljesítmények, összeérett csapatmunka.
Nem kell jósnak lennem, hogy kijelentsem, Johnny Rawls új lemeze előkelő helyet mondhat magáénak az évvégi, év elejei népszerűségi listákon.

Catfood Records, 2009

hoati


Boogie woogie és blues est Győrben
2009-11-22 | koncertajánló


Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est
Győr, Richter Terem
2009. december 11.


Egy év után újra boogie woogie-tól lesz hangos Győr legpatinásabb koncertterme. Dániel Balázs, - alias Mr. Firehand - a tavalyi nagysikerű teltházas koncert után idén december 11-én 19:30 órai kezdettel ismét a Richter Terembe várja a boogie, a blues és a virtuóz zongorázás kedvelőit egy garantáltan vidám és színvonalas szórakozásra. A fiatal tehetség idén a műfaj egyik nagyágyúját, a svájci Silvan Zingg-et hozza el Győrbe. A zongorista Hollywood, Szaúd-Arábia, India és Kína után itt mutatkozik be először Magyarországon. Balázs egy sikeres külföldi turné után új formációban, dobos és bőgős kíséretében, triójával fog a közönség elé lépni. A műsor hangulatát profi boogie woogie táncosok és több meglepetés vendég is fokozza.
Az országosan egyedülálló, sőt nemzetközi érdeklődésre is számot tartó „Második Magyarországi Boogie Woogie és Blues Est”-et egy, a Golden Ball Clubban tartandó „afterparty” zárja, ahol ismét lehet találkozni a fellépőkkel, és táncparkett várja a bulizni vágyókat.


Nyáridő a Mungo Jerry zenekarral
2009-11-19 | beszélgetések


Az 1970-ben feltűnt Mungo Jerry zenekar nevét meghallva mindenkinek az In The Summertime című szám ugrik be, mely dal szinte példa nélküli módon hét hétig vezette a brit slágerlistát. A zenekar körüli „Mungomania” akkortájt, már-már a Beatles körüli felhajtást kezdte idézni. Bár a kezdeti évek zajos sikere idővel csendesebb lett, a zenekar mindmáig működik, és sikeresen koncertezik. A Ray Dorset által vezette csapat a XII. Blues Patika Jamboree fő attrakciójaként immár másodszor lép fel Magyarországon.

hoati: 1972-ben jártál már hazánkban. Milyen érzés volt akkor egy szocialista országban fellépni?
Ray Dorset:
Nem nagyon volt különbség, talán az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy a magyar közönség kissé visszafogottabb és udvariasabb volt, mint a nyugati országokban.

h.: A ’70-es években a zenekar körüli „Mungomania” már-már a Beatles körüli felhajtást kezdte idézni. Miben látod sikeretek kulcsát?
R.D.:
Valószínűleg annak köszönhető, hogy a hangzásunk és a megjelenésünk is egyedi volt.

h.: Mely albumotokat tartod a legjobban sikerültnek?
R.D.:
Ez mindig éppen a hangulatomtól függ. Leginkább a Candy Dreams–t szeretem hallgatni, de például vezetéshez a Boot Power, vagy az Adults Only albumokat javasolnám mindenkinek.

h.: Jelenleg kik alkotják a zenekart? Zeneileg hova helyeznéd magatokat?
R.D.:
A felállás: Alan Johnson - gitár, Mark David - dobok, John Playle - basszusgitár, Toby Hounsham - billentyű, és jómagam, harmonika, gitár és ének.
Erősen tradicionális blues, rockabilly, r&b alapú zenéket játszunk. Minden a groovokon alapszik rengeteg spontaneitással és improvizációval.

h.: Az elmúlt hónapokban néhány koncerteteken fellépett veletek az alapító tag, Paul King. Milyen érzés volt újra együtt zenélni Paullal? Mennyire jellemző, hogy a régi tagok feltűnnek koncertjeiteken?
R.D.:
Volt ugyan egy megbeszélésem Paullal, de végül nem léptünk fel együtt. Mike Cole, aki az eredeti Mungo Jerry felállás bőgőse volt gyakrabban megfordul egy-egy koncerten, sőt lemezfelvételhez is csatlakozott a jelenlegi felálláshoz. Tartom a kapcsolatot a régi Mungo Jerry tagokkal és gyakran beszélünk arról, hogy a jövőben összeállunk egy-egy projekt erejéig.

h.: Jövőre ünneplitek 40 éves fennállásotokat? Milyen különlegességekkel készültök a jubileumra?
R.D.:
Rengeteg fellépésünk lesz. Az ünneplést Los Angelesben kezdjük januárban, fellépünk Cannes-ban, több fesztiválon Monacóban. És tervezünk egy Angliai turnét is. Nem utolsó sorban pedig Stephen Phipps tollából megjelenik rólam egy életrajzi könyv.

h.: Számos slágerlistás dalotok közül a legismertebb az In The Summertime című. Melyek azok, amiket még mindig repertoáron tartotok és a budapesti koncerten is meghallgathatunk?
R.D.:
Nem készülök előre összeállított listával, de valószínűleg játszani fogjuk az Open Up, Lady Rose, Baby Jump című dalokat, és talán elhangzik majd az is, hogy: Alright, Alright, Alright...
Már nagyon várom, hogy újra találkozhassak a magyar közönséggel.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget a Jamboree Produkciós Iroda munkatársainak.

hoati


Gwyn Ashton: Two-Man Blues Army
2009-11-16 | kritika


Ausztrália Stevie Ray Vaughanje, Gwyn Ashton miután sikeres koncertet adott a zeneipar egyik legjelentősebb európai szakvásárán, a 2008-as berlini Popkomm-on és tiszteletét tette a londoni Birminghamben a Music Live kiállításon, Dave Small dobos társaságában rögzítette legújabb CD-jét, a Two-Man Blues Army-t.
A lemezen Gwyn és Dave izgalmas alternatív, psychedelic blues és rock duót alkot, lebontva a határokat a különböző zenei stílusok között. Zenéjük nyers és szenvedélyes, Gwynt az erőteljes hangja és a jellegzetes gitárstílusa teljesen egyedivé, kilométerről felismerhetővé teszi.
Töltelék darab nincs a lemezen, mely a Crossroad Bluest (Robert Johnson) és az Outside Woman Bluest (Arthur „Blind Willie” Reynolds) leszámítva Ashton profi módon megkomponált és előadott szerzeményeit tartalmazza - bonus track-ként a Million Dollar Blues rádióbarát verziója került fel.
Ha nyitott vagy és szereted az újat, ha szívesen hallgatsz bluesos beütésű modern zenét, akkor ez a Te lemezed!

Fab Tone Records, 2009

hoati