Jarekus Singleton: Refuse To Lose
2015-10-19 | kritika
Jarekus Singleton a blues szülőföldjén, a Mississippi-deltában született, ott ahol olyan nagyságok látták meg a napvilágot, mint Charley Patton, Son House, B.B. King és Otis Rush. Gyermekkorában többféle stílus megérintette: családtagjai révén a gospel, majd a blues zene, Albert King, B.B. King, Freddie King és Stevie Ray Vaughan munkássága különösen lenyűgözte, később pedig a rap. Mindezen hatás második lemeze, a Refuse To Lose nótáiban tetten érhető. Az Alligator Records részére készített album a számok témaválasztását, a néhol meglepő dalszövegeket és a zenei stílus frissességét tekintve is kortárs anyag. A harmincas évei elején járó zenész együttesét Ben Sterling basszusgitáros, John ’Junior’ Blackmon dobos és James Salone orgonista alkotja. Ez utóbbi muzsikus játéka hangulatos keretbe foglalja a lemezen található izgalmas zenét. A dalok szerzőként vagy társszerzőként Jarekus Singleton nevéhez fűződnek, akiről nyilvánvaló, hogy sokat fogunk még hallani a jövőben.Alligator Records, 2014
hoati
Soulbreakers lemezbemutató a Muzikumban
2015-10-16 | koncertajánló
Soulbreakers – Beat Up! lemezbemutató koncert
2015. október 22.
Budapest, Muzikum Klub
A soul, funk és blues dalokat játszó Soulbreakerst Ratkóczi Huba alapította, aki eredetileg gitáros, ebben a formációban azonban basszusgitáron játszik. A Napokon zenekarból csatlakozott hozzá Mózes Zoltán. Az alapítók között volt még Péter Gábor és Radovics László ’Kyru’ is. Őket a ’90-es évek legendás rhythm & blues együtteséből, a Kyru Gotta Humble-ből ismerhetjük. A zenekar énekesnője, Pleszkán Écska sikerrel szerepelt 2012-ben a The Voice műsorában Somló Tamás csapatának versenyzőjeként. Écska az elmúlt másfél évben elválaszthatatlan részévé, teljes körű tagjává vált a Soulbreakers megzabolázhatatlan és energiával teli formációjának, valamint tökéletes kiegészítője a banda férfi énekesének, Kyrunak. A Soulbreakers zenekar 2015. október 22-én a fővárosi Muzikum Klubban mutatja be debütáló, Beat Up! című albumát, és zárja a 2015-ös „Örökség” koncertsorozatát, ahol a nagy öregek zenei szellemiségét vették át sok-sok közös zenélés keretében. Természetesen ezen az estén is lesz vendégük, Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf személyében.
hoati
2015. október 22.
Budapest, Muzikum Klub
A soul, funk és blues dalokat játszó Soulbreakerst Ratkóczi Huba alapította, aki eredetileg gitáros, ebben a formációban azonban basszusgitáron játszik. A Napokon zenekarból csatlakozott hozzá Mózes Zoltán. Az alapítók között volt még Péter Gábor és Radovics László ’Kyru’ is. Őket a ’90-es évek legendás rhythm & blues együtteséből, a Kyru Gotta Humble-ből ismerhetjük. A zenekar énekesnője, Pleszkán Écska sikerrel szerepelt 2012-ben a The Voice műsorában Somló Tamás csapatának versenyzőjeként. Écska az elmúlt másfél évben elválaszthatatlan részévé, teljes körű tagjává vált a Soulbreakers megzabolázhatatlan és energiával teli formációjának, valamint tökéletes kiegészítője a banda férfi énekesének, Kyrunak. A Soulbreakers zenekar 2015. október 22-én a fővárosi Muzikum Klubban mutatja be debütáló, Beat Up! című albumát, és zárja a 2015-ös „Örökség” koncertsorozatát, ahol a nagy öregek zenei szellemiségét vették át sok-sok közös zenélés keretében. Természetesen ezen az estén is lesz vendégük, Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf személyében.
hoati
Mark Robinson single-t adott ki
2015-10-13 | hír
Mark Robinson sokáig a tanult hivatásában, a telekommunikációban dolgozott, és ha tehette kedvtelésének, a gitározásnak hódolt. Élete döntő fordulatot 2004-ben vett, amikor úgy döntött, hogy a munkáját feladva csakis a zenélésnek él. Eddigi két blues rock stílusú lemeze, a 2010-ben megjelent Quit Your Job - Play Guitar, majd a három év múlva kiadott Have Axe - Will Groove kiváló kritikákat kapott, bizonyítva, hogy az évekig háttéremberként muzsikáló nashville-i zenészből valódi egyéniség lett. Robinson legfrissebb anyaga, a kizárólag digitálisan megjelent Gone South két különböző felállással rögzített számot tartalmaz, a címadó dal elektromos rock és akusztikus roots verzióját. Mindkét változathoz Charles Brandon rendezésében videó készült, amelyek ide és ide kattintva tekinthetők meg.hoati
Csepelen és Óbudán is zenéjével emlékeznek Radics Bélára
2015-10-08 | koncertajánló
Épp október 18-án lesz harminchárom esztendeje annak, hogy minden idők egyik legjobb magyar gitárosa, Radics Béla visszaadta lelkét teremtőjének. Azóta számtalan kisebb-nagyobb koncerttel, rendezvénnyel tisztelegtek emléke előtt, s úgy tűnik az egykori rajongóknak, az újabb kori követőknek természetes igénye marad a fiatalon elhunyt zenész emlékének ápolása. Idén különböző szervezetek, személyek rendezvénysorozattal róják le tiszteletüket.2015. október 10-én a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Ház (1214 Budapest, Vénusz u. 2.) már 18 órától várja a gitárkirály híveit egy hamisítatlan rock koncertre, ahol az RB Emlékzenekar, a Rockblock és a Tűzkerék xT idézi fel a hőskort a Kapitány, valamint a korszak legjobb dalaival. Ismert, Radics Béla 2012 júliusa óta posztumusz Csepel díszpolgára, s több szálon kötődik a Radnóti Miklós Művelődési Házhoz, így az épület folyosóján Radics Béla a Radnótiban címmel időszaki fotókiállítás is megtekinthető lesz.
Október 16-án ugyancsak Radics Béla emlékműsort rendeznek, Észak-Pest után ezúttal az óbudai Glob Royal Klubban (1036 Budapest, Csemete u. 5.). Az est házigazdája Török Ádám, aki amellett, hogy a Mini együttes frontembere, Béla korai zenésztársa, barátja is volt. A koncert főszereplője ezúttal is az esztergomi Tűzkerék xT, aki immár huszonöt éve gondozza Radics zenei örökségét. A zenekarral meglepetésvendégek is színpadra lépnek. Az óbudai klub egyébként kéthavonta ad otthont majd a Tóth Tamás Béla vezette neves csapatnak.
Október 17-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Radics Béla – Rockzenészek Érdekvédelmi Emléktársasága (volt Radics Béla RB. Emléktársaság) koszorút helyez el a XIII. ker. Gyöngyösi u. 47. szám alatti, egykori lakóhelyének házfalán. Az emléktábla koszorúzást követően a gitárkirály hívei a közelben felállított szobornál is leróhatják tiszteletüket.
Lemezbemutató koncertet ad Upor András
201510-05 | koncertajánló
Upor András - Let The Song Work On You lemezbemutató koncert
2015. október 08.
Budapest, Toldi Klub
Upor András gyerekként először klasszikus gitárt kezdett tanulni, de kamaszkorában, az USA-ban töltött évek alatt megismerte a delta bluest és egyre inkább ez a zenei irányzat kezdte érdekelni. Aztán a londoni Goldsmiths Egyetem zeneszakán tanult, ahol diplomát is szerzett 2013-ban. Hazatérése után mutatkozott be szóló produkciójával, és azóta rendszeresen koncertezik országszerte. A Let The Song Work On You című első nagylemeze október 2-án jelent meg a budapesti Lone Waltz Records-nál. A kiadvány tíz dala mind különböző állomásokat és műfaji érdeklődéseket jelenít meg az ifjú zenész eddigi pályájáról, épp úgy szerves része az amerikai folk, mint a delta blues, a polbeat, vagy a nyolcvanas évek punk zenéje. A kiadványhoz tartozó első videoklip, a One Bright Morning szeptember 24-én került bemutatásra, míg a lemezbemutató koncertre október 8-án kerül sor a Toldi Klubban.
2015. október 08.
Budapest, Toldi Klub
Upor András gyerekként először klasszikus gitárt kezdett tanulni, de kamaszkorában, az USA-ban töltött évek alatt megismerte a delta bluest és egyre inkább ez a zenei irányzat kezdte érdekelni. Aztán a londoni Goldsmiths Egyetem zeneszakán tanult, ahol diplomát is szerzett 2013-ban. Hazatérése után mutatkozott be szóló produkciójával, és azóta rendszeresen koncertezik országszerte. A Let The Song Work On You című első nagylemeze október 2-án jelent meg a budapesti Lone Waltz Records-nál. A kiadvány tíz dala mind különböző állomásokat és műfaji érdeklődéseket jelenít meg az ifjú zenész eddigi pályájáról, épp úgy szerves része az amerikai folk, mint a delta blues, a polbeat, vagy a nyolcvanas évek punk zenéje. A kiadványhoz tartozó első videoklip, a One Bright Morning szeptember 24-én került bemutatásra, míg a lemezbemutató koncertre október 8-án kerül sor a Toldi Klubban.
Little G Weevil novemberben Budapesten koncertezik
2015-10-02 | koncertajánló
Little G Weevil & The Juke Joint Trio2015. november 21.
Budapest, Muzikum Klub
Little G Weevil, vagy ahogy itthon sokan ismerik, Szűcs Gábor az egyetlen olyan magyar blues zenész, aki Amerikában sikereket ért el, és neve a tengerentúlon is névjeggyé vált. Első, teljes egészében saját számokból álló szólólemeze Southern Experience címmel 2008-ban jelent meg az Egyesült Államokban. Szóló karrierének második albuma, a The Teaser világszerte kitűnő kritikát kapott. A korong számos amerikai és nemzetközi blues slágerlista dobogós helyén szerepelt. 2013 januárjában megnyerte a The Blues Foundation által évente megrendezésre kerülő International Blues Challenge versenyt szóló/duó kategóriában, ugyanekkor kategóriája legjobb gitárosa címet is megszerezte. Ugyanezen év nyarán került kiadásra harmadik önálló CD-je Moving címmel. Az angliai Mojo Magazine a 2013-as esztendő legjobb albumai közé választotta a lemezt. Utazásai során számos világhírű muzsikussal játszott együtt, a Muzikum Klubba a The Juke Joint nevű triójával érkezik.
Belépő: 3900 Ft. Jegyek – limitált példányszámban – 2015. október 5-től kaphatók a Muzikumban, valamint a L’Harmattan Kiadó könyvesboltjaiban (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 14–16.; 1085 Budapest, Horánszky u. 20.).
hoati
Kiosztották a Blues Blast Music Awards díjakat
2015-09-29 | hír
Szeptember 25-én a champaigni The Fluid Events Centerben kiosztották az idei Blues Blast Music Awards díjakat. A jelöltek listáját a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai, vezetői és egyéb zeneipari szakemberek állították össze, szavazásra jogosultak pedig a világszerte nagy népszerűségnek örvendő online blues magazin hírlevelére feliratkozók voltak. A nagyszabású gála keretein belül életműdíjat kapott Eddy ’The Chief’ Clearwater és Jay Sieleman.
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Traditional Blues Album
Mud Morganfield & Kim Wilson: For Pops
Soul Blues Album
Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers
Rock Blues Album
Tinsley Ellis: Tough Love
Acoustic Blues Album
Steve Earle & The Dukes: Terraplane
New Artist Debut Album
Magnus Berg: Cut Me Loose
Live Blues Album
John Mayall: Live In 1967
Historical / Vintage Album
John Mayall: Live In 1967
Blues Band
Mississippi Heat
Male Blues Artist
Elvin Bishop
Female Blues Artist
Marcia Ball
Sean Costello Rising Star Award
Selwyn Birchwood
hoati
A díjazottak:
Contemporary Blues Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Traditional Blues Album
Mud Morganfield & Kim Wilson: For Pops
Soul Blues Album
Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers
Rock Blues Album
Tinsley Ellis: Tough Love
Acoustic Blues Album
Steve Earle & The Dukes: Terraplane
New Artist Debut Album
Magnus Berg: Cut Me Loose
Live Blues Album
John Mayall: Live In 1967
Historical / Vintage Album
John Mayall: Live In 1967
Blues Band
Mississippi Heat
Male Blues Artist
Elvin Bishop
Female Blues Artist
Marcia Ball
Sean Costello Rising Star Award
Selwyn Birchwood
hoati
Led Zeppelin újrakiadások: a kör bezárult
2015-09-27 | kritika
A Led Zeppelin egykori kiadója, a Warner hatalmas vállalkozás keretében fogott hozzá, hogy a legendás, stílusteremtő zenekar sorlemezeit bónusz felvételekkel kiegészítve ismét megjelentesse. Az albumokat a gitáros Jimmy Page keverte újra, aki mindig is rajta tartotta a szemét az életművön, nem engedte, hogy a kiadók mindenféle anyagokat adjanak ki, amelyek előbb-utóbb eltorzítják, vagy agyonnyomják a banda örökségét. Az újrakiadás-sorozat a Presence, az In Through The Out Door és a Coda megjelentetésével ért véget.
A két hét leforgása alatt feljátszott Presence hivatalosan 1976. március 28-án jelent meg, de a gyártás akadályoztatása miatt késéssel került a boltokba. Az akkori pletykák arról szóltak, hogy az album létrejöttét annak köszönhette, hogy Robert Plantot és feleségét görögországi vakációjuk során autóbaleset érte, minek folytán az énekes komoly kar- és lábcsonttöréseket szenvedett. Mivel emiatt az együttes lemondta az amerikai koncertkörutat, ismét stúdióba vonultak, és elkészítették a mai napig a leginkább alulértékelt lemezüket, amelynek borítóját a Houses Of The Holy grafikájáért felelős Hipgnosis tervezőcsapat készítette.
Az In Through The Out Doort, utolsó „igazi” stúdióanyagukat 1978 decemberében, az ABBA zenekar stockholmi, Polar nevet viselő stúdiójában készítették el. Munkamódszerük kényszerűségből megváltozott: eddig mindig közösen dolgozták ki a dalok ötletét, most azonban John Paul Jones és Robert Plant építette fel a számok szerkezetét, a másik két tag, Jimmy Page és John Bohnam folyamatos stúdióból való késése miatt. A lemez a világ minden táján az eladási listák első helyére került, és heteken át tartotta a pozícióját, de utólag már kijelenthető: a Led Zeppelin stúdióalbumai közül egyértelműen ez a leggyengébb.
A sorozat utolsó darabja, a Coda két évvel John Bonham halála és a Led Zeppelin feloszlása után, 1982. november 19-én került kiadásra. A lemezen addig hivatalosan meg nem jelent szerzemények hallhatóak, amelyeket 1970 és 1978 között vettek fel. Az eredeti formájában csupán nyolc dalt tartalmazó album borítója kívülről visszafogott, szerény benyomást kelt. A hátsó borítón gabonakörök adják a misztikum érzetét, belül fotómontázs a bandáról, a boldog szép időkből. A cím eredeti jelentése: egy zenei darab befejező tétele, lezárása.
A kiszerelés ezúttal is a szokásos, szimpla és dupla, a Codánál tripla CD, illetve vinyl lemez, digitális letöltés és Super Deluxe díszdoboz. A sorozat darabjai a díszdobozt leszámítva meglehetősen baráti áron kerültek forgalomba itthon is, így aki ezután tervezi beszerezni az életművet, annak mindenképp ajánlott, a fanatikus rajongók pedig úgyis megvették már őket.
Warner Bros. Records / Magneoton, 2015
hoati
 |  |  |
A két hét leforgása alatt feljátszott Presence hivatalosan 1976. március 28-án jelent meg, de a gyártás akadályoztatása miatt késéssel került a boltokba. Az akkori pletykák arról szóltak, hogy az album létrejöttét annak köszönhette, hogy Robert Plantot és feleségét görögországi vakációjuk során autóbaleset érte, minek folytán az énekes komoly kar- és lábcsonttöréseket szenvedett. Mivel emiatt az együttes lemondta az amerikai koncertkörutat, ismét stúdióba vonultak, és elkészítették a mai napig a leginkább alulértékelt lemezüket, amelynek borítóját a Houses Of The Holy grafikájáért felelős Hipgnosis tervezőcsapat készítette.
Az In Through The Out Doort, utolsó „igazi” stúdióanyagukat 1978 decemberében, az ABBA zenekar stockholmi, Polar nevet viselő stúdiójában készítették el. Munkamódszerük kényszerűségből megváltozott: eddig mindig közösen dolgozták ki a dalok ötletét, most azonban John Paul Jones és Robert Plant építette fel a számok szerkezetét, a másik két tag, Jimmy Page és John Bohnam folyamatos stúdióból való késése miatt. A lemez a világ minden táján az eladási listák első helyére került, és heteken át tartotta a pozícióját, de utólag már kijelenthető: a Led Zeppelin stúdióalbumai közül egyértelműen ez a leggyengébb.
A sorozat utolsó darabja, a Coda két évvel John Bonham halála és a Led Zeppelin feloszlása után, 1982. november 19-én került kiadásra. A lemezen addig hivatalosan meg nem jelent szerzemények hallhatóak, amelyeket 1970 és 1978 között vettek fel. Az eredeti formájában csupán nyolc dalt tartalmazó album borítója kívülről visszafogott, szerény benyomást kelt. A hátsó borítón gabonakörök adják a misztikum érzetét, belül fotómontázs a bandáról, a boldog szép időkből. A cím eredeti jelentése: egy zenei darab befejező tétele, lezárása.
A kiszerelés ezúttal is a szokásos, szimpla és dupla, a Codánál tripla CD, illetve vinyl lemez, digitális letöltés és Super Deluxe díszdoboz. A sorozat darabjai a díszdobozt leszámítva meglehetősen baráti áron kerültek forgalomba itthon is, így aki ezután tervezi beszerezni az életművet, annak mindenképp ajánlott, a fanatikus rajongók pedig úgyis megvették már őket.
Warner Bros. Records / Magneoton, 2015
hoati
Pure Blues koncertsorozat Jászberényben
2015-09-23 | koncertajánló
A 2015 ősze és 2016 tavasza között Jászberényben megrendezésre kerülő, nyolc estéből álló Pure Blues koncertsorozaton hazánk legnagyszerűbb zongoristái, szájharmonikásai, gitárosai és énekesei lépnek színpadra szombat esténként. A szervezők olyan muzsikusokat invitálnak, akik nem csupán kivételes hangszeres tudással rendelkeznek, de szenvedéllyel és ihletetten, nem utolsó sorban autentikus hangon szólaltatják meg a különböző korszakok és földrajzi régiók – Mississippi Delta, Chicago, Louisiana, Kansas City, Memphis, stb. – zenéjét. Törekedtek rá, hogy az ismertebb, elektromos hangszereken játszott irányzatok mellett az akusztikus instrumentumokon előadott tradicionális műfajok is teret kapjanak, és az 1950-es és 1960-as évek nagyvárosi bluesa mellett a háború előtt időszak, illetve a blues rokonműfajai – bluegrass, country, rockabilly, soul – is méltóképpen reprezentálásra kerüljenek. A Pure Blues koncertsorozat zenei alapkoncepciója szerint olyan produkciókra válthat jegyet az érdeklődő, amelyek korábban soha nem voltak láthatók-hallhatók: a meghívott csapatok mind vendégzenészekkel állnak fel, a double feature estéken közös produkciókat adnak elő, illetve direkt ezen alkalomra szerveződött társulások is színpadra lépnek. A zenei koncepció része az is, hogy a muzsikusok nem csupán a szokásos programot játsszák el, hanem olyan személyes kedvencekkel toldják meg a set listet, amelyeket mindig is szerettek volna előadni, de valamely megfontolásból rendre kimaradtak a hivatalos repertoárból. A koncerteknek a Lehel Film-Színház emeletén található B Part Caffe ad otthont.Tervezett koncertek
szeptember 26. – Blues Bell feat. Szabó Tamás and Fekete Jenő
október 10. – Nyughatatlan, Inmates
november 14. – Boogie-woogie Piano Night (Nemes Zoltán, Kertész Bence, Ábel Viktor, Besenyei Csaba)
december 27. – Grunting Pigs, Long Tall Sonny & Sándor Béla feat. Szabó Gergő
február 13. – Rambling Blues Trio, Huckleberry Guys
március 12. – Tom Stormy, Rockabilly Circus feat. Ed Phillips
március 26. – Redneck Roadkill, Louisiana Double
április 27. – Szirtes Edina Mókus, Blues Quartet feat. Special Guests
Pribil György Emlékkoncert a Muzikumban
2015-09-16 | koncertajánló
Láttad a várost este… - Pribil György Rhythm & Blues Jamboree2015. szeptember 20.
Budapest, Muzikum Klub
A hazai blues rock színtér egyik kiemelkedő alakjára, a 2013-ban tragikus körülmények között elhunyt kiváló gitáros és dalszerző Pribil Györgyre emlékeznek egykori zenésztársai, pályatársai és barátai egy remélhetőleg hagyományteremtő dzsemborin, szemezgetve az általa írt, előadott vagy kedvelt dalokból, egy felejthetetlen és utánozhatatlan életműből.
Tervezett program
18.30 – Cocklers
19.00 – New Black Mood
19.30 – Marlboro Man
20.00 – Stoned 100% Rolling Stones
20.30 – Janis Joplin Emlékzenekar / Claptones
21.00 – S-Modell
Fellépők
Kőszegi Zsolt, Garda Zsuzsa, Bacsa Gyula, Csibi Tamás, Dióssy D. Ákos, Gáspár Gergő, Gerdesits Ferenc, Gillián Gábor, Jókay Árpád, Madácsy Tamás, Mezei András, Nagy Liszt Zsolt, Vidák Róbert
Vendégek
Fekete Jenő, Ripoff Raskolnikov, Nagy Ádám, Szabó Attila
hoati
Eric Clapton: Forever Man
2015-09-12 | kritika
Eric Clapton olyan életművel büszkélkedhet, mely nehezen utolérhető: ő az egyetlen, akit háromszor is beiktattak a Rock And Roll Hall Of Fame-be – először, mint a Yardbirds, aztán a Cream tagjaként, majd szóló előadóként is. A Brit Birodalom Legkiválóbb Tagja kitüntetés tulajdonosa, tizennyolcszoros Grammy-díj nyertes és az élmezőnyben szerepel a minden idők 100 legjobb gitárosát felsoroló listán. A legendás muzsikus a 2007 októberében megjelent első teljes körű válogatása, a Complete Clapton után Forever Man címmel újabb, ezúttal csakis a Reprise Records-nál töltött három évtizedet felölelő két, illetve három CD-ből álló gyűjteménnyel jelentkezett. A zenei listák előkelő helyeit megjárt friss válogatás első lemezén stúdiófelvételek hallhatók, a merítés a nyolcvanas évek közepétől jelen évtized elejéig terjed. A második korongon koncertrészleteket találunk, ami lehetővé tette, hogy Clapton korábbi korszakai, a Creamben és a Blind Faith-ben töltött évek is megjelenítődjenek. A repertoár a bővített újrakiadást megélt Unplugged, a 24 Nights, a Live From Madison Square Garden és a One More Car, One More Rider dalaiból került kialakításra. Szólópályáját mindig is furcsa kettősség jellemezte: a legnagyobb slágerei szinte kivétel nélkül a saját érzelmes popballadái közül kerültek ki, miközben zenei szempontból a legjobb alakításait mindig mások blues vagy bluesos szerzeményével aratta. Talán ez utóbbi tényt is figyelembe vették a szerkesztők, hiszen a harmadik albumra többek között Bo Diddley, Robert Johnson, Tampa Red, Eddie Boyd és Sleepy John Estes feldolgozások kerültek. Eric Claptonnak, akit még John Mayall nevezett el tréfából „Lassúkezűnek”, a több mint öt évtizedet átfogó pályafutása során sikerült szinte minden akadályt leküzdenie. Napjainkban is nagy népszerűségnek örvend, ám a turnézás elviselhetetlenül fárasztó számára, ezért a Forever Man megjelenésének napján, ami egybeesett hetvenedik születésnapjával, visszavonult a színpadtól.Warner Bros. Records / Magneoton, 2015
hoati
Harmadik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2015-09-08 | koncertajánló
Szeptember 18-án a harmadik évadját kezdi a műfaj hazai élvonala mellett feltörekvő zenekaroknak, egy-egy külföldi bandának is bemutatkozási lehetőséget biztosító Blues Session koncertsorozat a budapesti Kossuth Klubban található Muzikumban.
Tervezett koncertek
szeptember 18. – Kéknyúl
szeptember 20. – Láttad a várost este… – Pribil György Rhythm & Blues Jamboree
szeptember 25. – Magyar Atom
október 1. – Ripoff Raskolnikov Band
október 2. – Claptones, vendégek: Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Janis Joplin Emlékzenekar
október 8. – Ütött-Kopott Angyal
október 9. – Blues B.R.Others Show
október 10. – Grunting Pigs & Pribojszki Mátyás Band
október 16. – Mojo Workings
október 22. – Soulbreakers lemezbemutató, vendégek: Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf
október 24. – Message To Hendrix
október 30. – Ferenczi György és a Rackajam
október 31. – Muddy Shoes – „Egy híján 20”
hoati
Tervezett koncertek
szeptember 18. – Kéknyúl
szeptember 20. – Láttad a várost este… – Pribil György Rhythm & Blues Jamboree
szeptember 25. – Magyar Atom
október 1. – Ripoff Raskolnikov Band
október 2. – Claptones, vendégek: Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Janis Joplin Emlékzenekar
október 8. – Ütött-Kopott Angyal
október 9. – Blues B.R.Others Show
október 10. – Grunting Pigs & Pribojszki Mátyás Band
október 16. – Mojo Workings
október 22. – Soulbreakers lemezbemutató, vendégek: Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf
október 24. – Message To Hendrix
október 30. – Ferenczi György és a Rackajam
október 31. – Muddy Shoes – „Egy híján 20”
hoati
Új koncertfelvételekkel jelentkezik Joe Bonamassa
2015-09-04 | hír
Joe Bonamassa a kortárs blues rock talán legfontosabb, és minden bizonnyal legmeghatározóbb egyénisége. A harmincas éveiben járó, hazánkban már többször megfordult muzsikus a közelmúltban kiadott, Muddy Waters és Howlin’ Wolf előtt tisztelgő Muddy Wolf At Red Rocks című koncertlemez után ősszel ismét élő kiadvánnyal jelentkezik. Az október 2-án megjelenő Live At Radio City Music Hall az év elején a New York-i Radio City Music Hall színpadán adott két teltházas koncertjét örökíti meg. A CD/DVD, CD/Blu-ray, bakelit és digitális változatban is kiadásra kerülő anyag félig akusztikus, félig elektromos hangszereken előadott szerzeményeket tartalmaz, de korábban kiadatlan élő felvételek, újonnan rögzített dalok és egy negyvenöt perces dokumentumfilm is felkerült a korongokra.hoati
Henry Gray & Bob Corritore – Vol. 1: Blues Won’t Let Me Take My Rest
2015-08-28 | kritika
Henry Gray termékeny zenei karrierje több mint hét évtizedet fog át. Legsikeresebb időszakának a Howlin’ Wolf együttesében eltöltött tizenkét esztendőt tekinthetjük. Ez idő tájt vált keresett session zenésszé, olyan nagyságokkal vonult stúdióba vagy koncertezett, mint Robert Lockwood Jr., Billy Boy Arnold, Muddy Waters, Johnny Shines, Little Walter Jacobs, Jimmy Rogers és Jimmy Reed. Napjaink egyik legkelendőbb szájharmonikásával, a zenélés mellett producerként, rádiós műsorvezetőként, klubtulajdonosként is tevékenykedő Bob Corritore-ral barátsága, zenei együttműködésének kezdete 1996-ig nyúlik vissza. A mindig elegáns zongorista idén töltötte be kilencvenedik születésnapját. Ez alkalomból Corritore összegyűjtötte együttműködésük legjobban sikerült felvételeit, amelyek a Vol. 1: Blues Won’t Let Me Take My Rest című lemezen láttak napvilágot. A blues nagyságok sokaságát felvonultató, az idei év legfontosabb albumai közé sorolandó lemezen található tizennégy számból tíz eddig még nem került kiadásra. A dalok többségében Henry Gray énekel, de hallhatjuk egy-egy szerzeményben Robert Lockwood Jr., John Brim, Nappy Brown, Tail Dragger és Dave Riley énekhangját is. Az album címe további felvételeket vetít előre. Érdeklődve várom a folytatást, amire remélhetőleg nem kell sokat várni.Delta Groove Music, 2015
hoati
Kőbánya Blues Fesztivál, immár harmadszor
2015-08-15 | koncertajánló
3. Kőbánya Blues FesztiválBudapest, Óhegy-park
2015. augusztus 20.
Kőbánya zenei múltja, jelene és reménybeli jövője nem csak arra kötelezi a kerületet, hogy foglalkozzon a fiatal tehetségekkel és nekik lehetőségeket kínáljon, hanem arra is, hogy blues fesztivállal ünnepelje meg az itt élő és az innen elszármazó zenészeket. Az először 2013-ban megrendezett fesztivál sikere - melynek ötletadói Kovács Róbert Kőbánya polgármestere, Póka Egon Kőbánya díszpolgára, a Kőbányai Zenei Stúdió vezetője és Joós Tamás a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ igazgatója voltak - egyértelművé tette, hogy az egyszeri alkalomból hagyomány szülessen és minden év augusztus hónapjában a kőbányai Óhegy-parkban zenei programmal várják az érdeklődőket. Az idei fesztivál augusztus 20-án kerül megrendezésre, a koncerteket követően tűzijáték szórakoztatja a közönséget.
Részletes program
14.00 – Jack Cannon Band
15.15 – Varga János Project
16.30 – Pribojszki Mátyás Band
17.45 – Deák Bill Blues Band
19.00 – Takáts Tamás Blues Band
20.30 – Tátrai Band
hoati
Születésnappal egybekötött lemezbemutatót tart az ős-Mini
2015-08-13 | koncertajánló
Ős-Mini – Emlékút a Balladafolyón lemezbemutató, Nagy István 70. születésnapi koncertBudapest, Városligeti Sörsátor
2015. augusztus 19.
A Mini egyik legrégibb formációja, a Török Ádám, Papp Gyula, Nagy István és Németh ’Nemecsek’ Tamás alkotta ős-Mini 2015. augusztus 19-én nagyszabású koncertet ad a Városligeti Sörsátorban. Az esten egyrészt a GrundRecords által az idén áprilisban megjelentetett Emlékút a Balladafolyón című album bemutatóját tartják, másrészt az együttes basszusgitárosa, Nagy István ezzel az eseménnyel ünnepeli meghívott barátai és zenésztársai társaságában hetvenedik születésnapját. A 20 órakor kezdődő ingyenes dzsemborin az ős-Mini tagságán kívül fellép a gitárvirtuóz Tátrai Tibor, a zseniális szaxofonos Muck Ferenc, valamint az új-Mini két kiválósága, Gazdag Viktor gitáros és Horváth Misi szájharmonikás is.
hoati
RR birthday blues
2015-08-10 | kritika
A ’90-es években, akárcsak szerte a világon, nálunk is felragyogott ismét a blues csillaga. Szinte nem volt olyan hónap, amikor ne rendeztek volna valahol blues fesztivált. Budapesten a Pecsa, a Goldmann Menza, később az Old Man’s, a Tabánban a Bluesapest voltak emlékezetesek, a Szigetnek is megvolt a maga blues színpada. De eljártunk vidékre is, Esztergomba, Ózdra, Pécsre és főleg Paksra, a Gasztroblues Fesztiválra. Talán éppen ez utóbbin hallottam először játszani Ripoff Raskolnikovot, de az biztos, hogy ott készítettem vele interjút. Bő két évtizede már annak és hihetetlen számomra, hogy ez a kiváló osztrák (tiszteletbeli magyar) muzsikus 60. születésnapját ünnepelte szombat este a Kobuci Kertben.
A rokonszenves zenészt nemcsak a nézőtér köszöntötte telt házzal, hanem a színpad is. Hazai és külföldi muzsikusok egész sora érkezett, hogy „Ripi” egy-egy dalát, esetleg többet is eljátszanak, hol vele, hol pedig nélküle. Talán ezért is volt, hogy a több mint két órás koncert időnként „leült” egy kicsit, vagy pedig Raskolnikov melodikusabb hangvételű, hol Dyant, hol Tom Waitset vagy Van Morrisont idéző dalai ebben a közegben nem ütöttek eléggé. A beengedés és a koncert kezdete között eltelt egy óra sem tett jót a bulinak, és sajnos sokan voltak, akik nem a zenéért jöttek, és nemigen törődtek azokkal, akik elsősorban hallgatni akarták a zenét. Azért így is akadtak emlékezetes pillanatok az ünnepelttől, főleg a koncert elején és a ráadásban, de nagy meglepetés volt, amikor magyar népdal feldolgozást adott elő Éri Péterrel és Kiss Tiborral. A vendégjátékok közül a venezuelai Ismael Barrios közreműködésével előadott már-már a ’60-as évek végét idéző pszichedelikus darab ragadott meg leginkább, hozta a formáját Pribojszki Mátyás, Ian Siegal a maga kissé „Creedence-es” utánérzésével kicsit túlszerepeltette magát, ezzel szemben Szűcs Gábor, azaz Little G Weevil játéka hallatán ismét megérthettük, hogy miért szerették őt meg a blues hazájában is.
A koncert csúcsát a végére hagyták, az Abalone Earrings igazán dögös bluesával és a Kiss Me Conny egészséges boogie-jával, amelyben Pribojszki és Szabó Tamás együtt fújták szét herflijüket. Kár, hogy ezekből nem volt több. De ne legyünk telhetetlenek.
Elhangzott a színpadon, hogy egy bluesman élete 60 felett kezdődik. Ripoff Raskolnikovnak tehát van még jócskán ideje…
Szöveg: Göbölyös N. László, fotó: Császár Márta
A rokonszenves zenészt nemcsak a nézőtér köszöntötte telt házzal, hanem a színpad is. Hazai és külföldi muzsikusok egész sora érkezett, hogy „Ripi” egy-egy dalát, esetleg többet is eljátszanak, hol vele, hol pedig nélküle. Talán ezért is volt, hogy a több mint két órás koncert időnként „leült” egy kicsit, vagy pedig Raskolnikov melodikusabb hangvételű, hol Dyant, hol Tom Waitset vagy Van Morrisont idéző dalai ebben a közegben nem ütöttek eléggé. A beengedés és a koncert kezdete között eltelt egy óra sem tett jót a bulinak, és sajnos sokan voltak, akik nem a zenéért jöttek, és nemigen törődtek azokkal, akik elsősorban hallgatni akarták a zenét. Azért így is akadtak emlékezetes pillanatok az ünnepelttől, főleg a koncert elején és a ráadásban, de nagy meglepetés volt, amikor magyar népdal feldolgozást adott elő Éri Péterrel és Kiss Tiborral. A vendégjátékok közül a venezuelai Ismael Barrios közreműködésével előadott már-már a ’60-as évek végét idéző pszichedelikus darab ragadott meg leginkább, hozta a formáját Pribojszki Mátyás, Ian Siegal a maga kissé „Creedence-es” utánérzésével kicsit túlszerepeltette magát, ezzel szemben Szűcs Gábor, azaz Little G Weevil játéka hallatán ismét megérthettük, hogy miért szerették őt meg a blues hazájában is.
A koncert csúcsát a végére hagyták, az Abalone Earrings igazán dögös bluesával és a Kiss Me Conny egészséges boogie-jával, amelyben Pribojszki és Szabó Tamás együtt fújták szét herflijüket. Kár, hogy ezekből nem volt több. De ne legyünk telhetetlenek.
Elhangzott a színpadon, hogy egy bluesman élete 60 felett kezdődik. Ripoff Raskolnikovnak tehát van még jócskán ideje…
Szöveg: Göbölyös N. László, fotó: Császár Márta
Hatvanadik születésnapját ünnepli Ripoff Raskolnikov
2015-07-28 | koncertajánló
Ripoff Raskolnikov 60 – All Star Birthday Party
2015. augusztus 08.
Budapest, Kobuci Kert
Ripoff Raskolnikov osztrák bluesmuzsikus lassan magyar állampolgárságért folyamodhat, hiszen az elmúlt évtizedek során szinte már hazajár hozzánk. Megkockáztathatjuk, hogy senki sem gyakorolt akkora hatást a hazai blues élet alakulására, mint a Linzben született, fiatalon utcazenészként Európát végigcsavargó, örökös kívülálló, mindenhol otthonosan mozgó muzsikus, így nem csak ajánlott, hanem szinte kötelező a jelenés a 60. születésnapja alkalmával a budapesti Kobuci Kertben rendezett koncerten. A party résztvevői közt éppúgy találhatunk külföldi sztárfellépőket, mint a hazai blues és rock and roll szcéna színe-javát.
Fellépők:
Chuck LeMonds (USA), Éri Péter, Fekete Jenő, Gyenge Lajos, Ian Siegal (UK), Ismael Barrios (VEN), Kaszap Attila, Kiss Tibor, Little G Weevil, Martin Gasselsberger (A), Nagy Szabolcs, Pribojszki Mátyás, ’Sir’ Oliver Mally (A), Szabó Tamás & Mojo Workings, Varga Laca, Varga Livius
Belépő elővételben 3000 Ft, a koncert napján 3500 Ft. Elővételes jegyek a koncert napját megelőző nap éjfélig online és nyomtatott formában a helyszínen kaphatóak.
hoati
2015. augusztus 08.
Budapest, Kobuci Kert
Ripoff Raskolnikov osztrák bluesmuzsikus lassan magyar állampolgárságért folyamodhat, hiszen az elmúlt évtizedek során szinte már hazajár hozzánk. Megkockáztathatjuk, hogy senki sem gyakorolt akkora hatást a hazai blues élet alakulására, mint a Linzben született, fiatalon utcazenészként Európát végigcsavargó, örökös kívülálló, mindenhol otthonosan mozgó muzsikus, így nem csak ajánlott, hanem szinte kötelező a jelenés a 60. születésnapja alkalmával a budapesti Kobuci Kertben rendezett koncerten. A party résztvevői közt éppúgy találhatunk külföldi sztárfellépőket, mint a hazai blues és rock and roll szcéna színe-javát.
Fellépők:
Chuck LeMonds (USA), Éri Péter, Fekete Jenő, Gyenge Lajos, Ian Siegal (UK), Ismael Barrios (VEN), Kaszap Attila, Kiss Tibor, Little G Weevil, Martin Gasselsberger (A), Nagy Szabolcs, Pribojszki Mátyás, ’Sir’ Oliver Mally (A), Szabó Tamás & Mojo Workings, Varga Laca, Varga Livius
Belépő elővételben 3000 Ft, a koncert napján 3500 Ft. Elővételes jegyek a koncert napját megelőző nap éjfélig online és nyomtatott formában a helyszínen kaphatóak.
hoati
Az őszinteségre való törekvés hiányzik ma – interjú Ráduly Mihállyal
2015-07-23 | beszélgetések
A Syrius fogalom volt. Túlzás nélkül mondható, kultuszt teremtett. Még azok is szerették és tisztelték, akiknek valójában túl merész, túl avantgárd volt az a zene, amit az együttes játszott. A Syrius egyik meghatározó tagjával, Ráduly Mihállyal a Szombathelyen tizenhatodik alkalommal megrendezésre került Lamantin Jazz Fesztiválon készítettem a riportot, a „nagy” Syrius értékeit megőrző és továbbvivő Syrius Legacy együttes koncertje előtt.
A máról, a tegnapról és a holnapról is lenne néhány kérdésem…
Arra gondolsz, hogy volt egy ilyen című Syrius lemez? Ennek nem sok köze volt a zenekarhoz. Nem szeretem az ilyen összetákolt dolgokat. Valójában itt, Magyarországon kiadtuk az Ausztráliában készült lemezünket, a másodikhoz azonban soha nem járultak hozzá, hogy legyen. Ezenkívül csak egy olyan lemez van még, amit a magunkénak mondhatunk: a Széttört álmok szvitnek a rádióközvetítése. Ez egy negyed hanggal lejjebb szól, mert annyira nem érdekelte a lemezgyárat, vagy azt, aki kiadta, hogy utána sem néztek ennek. Na, de hogy hangzott a kérdés?
A mával kapcsolatosan kérdezem, hogy mi a Syrius Legacy küldetése, mit és hogyan gondoltál?
Én nem gondoltam semmit. Ez a banda a Maloschik Robi ötlete volt, így semmi közöm ahhoz, hogy létrejött a zenekar. Nem is mentorálltam őket. Igazából örültem, amikor meghallottam, hogy öt tehetséges srác a dobos Benkó Ákos vezetésével összejött. Én valójában a harmadik próbájukra mentem le először, aminek már majdnem egy éve van.
De tiszteletbeli nevelőapjuk azért csak vagy?
Ilyen értelemben igen, de én nem szólok bele, hogy mit csináljanak. Augusztus végén, szeptemberben készítenek majd egy lemezt, amelyről a napokban aláírták a szerződést, és előadják a saját képmásukra formált Az ördög álarcosbálját. Ez egy egyfajta reprodukció, illetve nem is, inkább valójában az átöröklés része a Syrius Legacy. Hagyomány és öröklés, de ahogy ők látják, és ahogy ők formálják.
Bizonyos fokig elvárható, hogy ráfigyelsz a hagyatékra, hiszen a legendás Syriusból Zsolt, András és Jackie már nincsenek az élők sorában, Laci pedig Bécsben lakik.
Ő itt van sokat, de nem aktív részese ennek. Egy másik zenekarban, a Frank Zappa Emlékzenekarban van benne, de ők is játszottak a Syrius repertoárból.
Van-e benned keserűség azért amiatt, hogy a karrieretek úgy alakult, ahogy a ’70-es évek közepén. Az Aczél Györgyi kultúra három T rendszere, melyben a középső, azaz a tűrt kategóriába skatulyáztak benneteket, avagy a lemezgyári Bors – Erdős tandem eléggé el nem ítélhető tevékenysége alapot adhat erre.
Nem voltak az ellenségeim. Az égvilágon semmi keserűség sincs bennem. Ez akkor történt, és sajnos, úgy történt. Elvágták a lehetőséget előlünk. Tűrtek, de jobban támogattak volna minket azzal, ha csak egy kicsivel többet tűrnek, de nem így volt. Bennem semmi csalódás, keserűség sincs. Az a múlt volt. Én nem élek a múltban. Örülök, hogy élek, ellentétben jó pár emberrel.
Ezt azért mondom, mert a rehabilitáció egy-két másik csapatnál azért megtörtént, mint a Beatrice, vagy a P. Mobil esetében. Ezek a formációk mind feljutottak a csúcsra, az egekbe mentek.
Ha mindnyájan élnének közülünk, nem hiszem, hogy akarnák a rehabilitációt. Egyetlen egyszer volt 2001-ben egy reunion koncert. Az Isten tudja, hogy az is kellett volna, vagy sem… De nem baj, hogy megvolt.
A múltról beszéljünk. A jazzből jöttél. Én úgy gondolom, hogy a ’60-as évek közepe-vége, a ’70-es évek eleje nem csak az amerikai, hanem a hazai jazzben is aranykor volt ugyanúgy, mint a beat, vagy a rock vonatkozásában.
Az egész kultúrában nagy fellendülést az 1968 és ’73 közötti évek jelentettek. Egyfajta kegyelmi állapot, egyfajta áldott állapot volt ez a korszak. Abba a rendszerbe, ahonnan elkezdődött, ahogyan kialakult, bele tudott férni az a fajta gondolkodás, mint pl. a párhuzamosan működő zenekarok egymásra találása. Az egy csoda volt.
Ekkor jött Szakcsi Lakatos, Babos Gyuszi, Kőszegi, Te, akik máig meghatározó személyiségei a hazai jazz világának…
Én ugyan már nem játszom, de mindenképpen részese voltam annak a világnak, történéseknek, kísérletezésnek. Minden együttes története befejezetlen maradt, így a Syriusé is, a Rákfogóé is, és a Szabados Gyuri vonala is, pedig azt jó lett volna folytatni, de sorolhatnám tovább a befejezetlen karriereket.
Emlékszem, otthon, Sárváron, a ’80-as években Markó Péter, a művház helyettes igazgatója meghívta Szabadost egy ottani koncertre. Négyen voltunk: a művész, a házigazda meg még ketten.
Most egy jó páran összefogtunk, mert már csak közös munkával lehet összeszedni a Gyuri zenei munkásságát. De meglepően sok dolog fennmaradt: több mint 100 felvétel, 600 írás, koncertjegyek, lemezkritikák. Koncertjei akkor eseményszámba mentek. Soha nem lehet lebecsülni egy koncertet. Nagy a különbség, ha négyen ülnek ott, mintha telt ház van. Azért, mert minden koncert egyfajta kölcsönösségre alapul.
Te a jazzből jöttél, más tagtársad a bluesból, megint más a beatből, avagy az ennél fejlettebb rockzenéből. Ez az összekovácsolódás egy csodálatos szintézise volt a Ti találkozásotoknak.
Ebben sok véletlen is volt…
De mindenki változott is, rendesen!
Azért, mert mindenki hozta a gyökerét, hozta azt, ahonnan jött, ami neki fontos volt, és abból lett egy jó értelemben vett amalgám. Anélkül, hogy egymásra ráerőltettük volna a sajátunkat, kipróbáltuk az ötleteket, és abból lett a Syrius együttes zenéje.
Olvastam az életrajzodban, hogy a cirkusztól a Mediterrán együttesen keresztül Németh Lehel kísérőjéig mindenhol játszottál.
Igen, a vendéglátótól a jazzklub próbálkozásokig, sok helyen.
Azt, - feltételezem, - nem mered kijelenteni, hogy „mindenevő” vagy, de fiatal korban nyilván voltak kényszerhelyzetek is.
Nem vagyok „mindenevő”! A Mediterrán meg a vendéglátózás gimnazista koromban volt, érettségi tájékán. Akkori másféléves szaxofonos ténykedésem kifejezetten a megélhetésemet segítette. Közben is próbáltunk jazzt játszani, de sok lehetőség nem adódott. Ma jóval több van, de ahhoz képest, hogy mennyi tehetséges fiatal van, és mennyi platform, bemutatkozási lehetőség alig nyílik meg előttük. És ez elég szomorú. De ez a világon mindenhol így van. A jazz sohasem volt egy népszerű műfaj.
Egy-két kulisszatitokra volnék kíváncsi. Az ausztrál turné előtt, amikor befutott, de sikerre éhes amatőrök voltatok, vagy azután, ’72-73-ban, már rutinosan próbáltatok többet az előadásokra készülve?
Egyformán, és elég sokat! Mindig a próbákon alakult ki az egyfajta - túlzás lenne koncepciónak mondani, hiszen nem volt koncepció - zenén keresztüli egymásra találás. Erre voltak jók a próbák. Többnyire kísérleteztünk, hacsak nem volt egy-egy konkrét ötlete valakinek. Pataki írta a számok zömét, ő már többet leírt előre.
Ki vezette a próbákat, mármint zeneileg?
Aki éppen volt, vagy éppen elől volt, vagy aki szerezte a zenét. Ez teljesen demokratikusan ment. Baronits volt a zenekarvezető, ennél fogva ő volt a zenekar élén, és csodálatos módon megengedte a Tranzisztori és Így mulat egy beates magyar úr után, hogy ez összejöjjön.
Éppen Zsolt nyilatkozta egykor, hogy egy számot sohasem játszottatok ugyanúgy, - a jazzben az természetes és magától értetődő -, de hát a témákat, a felvezetéseket, azokat ki kellett gyakorolni…
Ezt fogod ma hallani a fiataloktól! Megtartják a témát, a számot, a vázat, utána jön a jazzes vonulat. Ők jóval jazzesebben játszanak, mint ahogy mi játszottunk.
Tehát a hosszú próbák alatt gyakoroltátok össze a számokat úgy, ahogy a legközelebbi koncerten hallhatóak voltak?
Igen, a próbák alatt álltak össze a számok, azaz ekkor kezdett csontosodni, kikristályosodni az ötletek halmazából. Meg sokszor összefűztünk számokat, össze nem illő számokat is. Sok olyan spontán ötlet volt, hogy már az ember nem is emlékszik rájuk.
Az előbb említetted a megjelent hanghordozókat. Szerinted megtett-e mindent az utókor, hogy megörökítsék a Syrius munkásságát?
Én azt nevezem utókornak, akik annak idején jelen voltak a Syrius koncertjein, és akik azokat felvették. Én nemrég ezekből állítottam össze két lemezre való anyagot. A koncepció az volt, hogy mindenféle stílus legyen, és ne legyen javítva, megmásítva, csak hallhatóbbá téve a mai kornak a stúdiótechnika segítségével. Már amennyire lehet, hogy ne legyen zavaró az eredetileg rossz magnóra rossz mikrofonnal felvett zene. Ők a megőrzői annak. Nekem egyetlen Syrius szám volt meg magnóra felvéve, amikor kimentem Amerikába. Én nem gyűjtöttem őket, de ők megőriztek több mint ötven CD-re való anyagot, amiről én, miután meghallgattam őket, válogattam össze, hogy mi kerüljön rá arra a két lemezre.
Tehát úgy érzed, hogy ezzel meg van mentve az örökség?
Hát ez maradt: ebből kellett gazdálkodni!
A jövővel, persze a zenével kapcsolatosan úgy érzem, úgy látom, hogy mintha a jazz és a blues műfajban egy visszaszorulás lenne, a perifériára szorulnak egyre jobban. Most egy völgyben vagyunk, pedig volt, amikor a hegyen voltunk.
Ez így van, de az egész világon így van. Ez a médiának is köszönhető. Ez nem „érzés” dolga, ez teljesen világos. Nincs minőség, nincs semmi. Ez is tükrözi azt, ami a világban most van. A világban sincs az a fajta szellemiség, a megvalósításhoz az őszinteségre való törekvés. De a pénz által a hangstúdiók, a hangtechnika is megváltozott.
Az utolsó, befejező kérdésem pedig egy nemrégen veled készített interjúdhoz kötődik: „A zene a mai napig velem van, csak már én nem zenélek! Amit sokan fájlalnak, én viszont nem!” Ez az utolsó kimondott szó? Soha nem veszel a kezedbe már szaxofont?
Nem szeretném ezt módosítani! Meg annyi minden múlik a hangulaton, ahogy az évek változnak. Ez a mondat áll, függetlenül attól, hogy ez sajnos, vagy nem sajnos. Én nem sajnálom. Én nem élek a múltban. Az, hogy a Syriusra ennyien emlékeznek, az is egy furcsa dolog. Azt, hogy mennyit jelentett a Syrius, innen-onnan visszajön, és hogy mennyire segített hozzá a mi zenénk ahhoz, hogy a gyerekek nyíltabbak legyenek, hogy a jazz felé orientálódjak, vagy a klasszikus zene felé, ennek valóban örülök. Részemről nem szögre akasztottam a szaxofont, hanem elmaradt az életemből. Elvesztette a fontosságát. De hogy befejezzem a gondolatot: sokan kérdezték, hogy Te tényleg nem játszol? Tényleg nem! És miért nem? Mert így döntöttem. De a saját kedvtelésedre azért játszol? Nekem a Syrius a kedvtelésem volt, az életem volt. Én a saját kedvtelésemre 56 év után elővettem apámnak a hegedűjét, - a hegedülést 15 évesen abbahagytam, - és most a saját kedvtelésemre játszom. És nem jazzt!
Szöveg: Gróf István, fotó: Büki László 'Harlequin'
A máról, a tegnapról és a holnapról is lenne néhány kérdésem…
Arra gondolsz, hogy volt egy ilyen című Syrius lemez? Ennek nem sok köze volt a zenekarhoz. Nem szeretem az ilyen összetákolt dolgokat. Valójában itt, Magyarországon kiadtuk az Ausztráliában készült lemezünket, a másodikhoz azonban soha nem járultak hozzá, hogy legyen. Ezenkívül csak egy olyan lemez van még, amit a magunkénak mondhatunk: a Széttört álmok szvitnek a rádióközvetítése. Ez egy negyed hanggal lejjebb szól, mert annyira nem érdekelte a lemezgyárat, vagy azt, aki kiadta, hogy utána sem néztek ennek. Na, de hogy hangzott a kérdés?
A mával kapcsolatosan kérdezem, hogy mi a Syrius Legacy küldetése, mit és hogyan gondoltál?
Én nem gondoltam semmit. Ez a banda a Maloschik Robi ötlete volt, így semmi közöm ahhoz, hogy létrejött a zenekar. Nem is mentorálltam őket. Igazából örültem, amikor meghallottam, hogy öt tehetséges srác a dobos Benkó Ákos vezetésével összejött. Én valójában a harmadik próbájukra mentem le először, aminek már majdnem egy éve van.
De tiszteletbeli nevelőapjuk azért csak vagy?
Ilyen értelemben igen, de én nem szólok bele, hogy mit csináljanak. Augusztus végén, szeptemberben készítenek majd egy lemezt, amelyről a napokban aláírták a szerződést, és előadják a saját képmásukra formált Az ördög álarcosbálját. Ez egy egyfajta reprodukció, illetve nem is, inkább valójában az átöröklés része a Syrius Legacy. Hagyomány és öröklés, de ahogy ők látják, és ahogy ők formálják.
Bizonyos fokig elvárható, hogy ráfigyelsz a hagyatékra, hiszen a legendás Syriusból Zsolt, András és Jackie már nincsenek az élők sorában, Laci pedig Bécsben lakik.
Ő itt van sokat, de nem aktív részese ennek. Egy másik zenekarban, a Frank Zappa Emlékzenekarban van benne, de ők is játszottak a Syrius repertoárból.
Van-e benned keserűség azért amiatt, hogy a karrieretek úgy alakult, ahogy a ’70-es évek közepén. Az Aczél Györgyi kultúra három T rendszere, melyben a középső, azaz a tűrt kategóriába skatulyáztak benneteket, avagy a lemezgyári Bors – Erdős tandem eléggé el nem ítélhető tevékenysége alapot adhat erre.
Nem voltak az ellenségeim. Az égvilágon semmi keserűség sincs bennem. Ez akkor történt, és sajnos, úgy történt. Elvágták a lehetőséget előlünk. Tűrtek, de jobban támogattak volna minket azzal, ha csak egy kicsivel többet tűrnek, de nem így volt. Bennem semmi csalódás, keserűség sincs. Az a múlt volt. Én nem élek a múltban. Örülök, hogy élek, ellentétben jó pár emberrel.
Ezt azért mondom, mert a rehabilitáció egy-két másik csapatnál azért megtörtént, mint a Beatrice, vagy a P. Mobil esetében. Ezek a formációk mind feljutottak a csúcsra, az egekbe mentek.
Ha mindnyájan élnének közülünk, nem hiszem, hogy akarnák a rehabilitációt. Egyetlen egyszer volt 2001-ben egy reunion koncert. Az Isten tudja, hogy az is kellett volna, vagy sem… De nem baj, hogy megvolt.
A múltról beszéljünk. A jazzből jöttél. Én úgy gondolom, hogy a ’60-as évek közepe-vége, a ’70-es évek eleje nem csak az amerikai, hanem a hazai jazzben is aranykor volt ugyanúgy, mint a beat, vagy a rock vonatkozásában.
Az egész kultúrában nagy fellendülést az 1968 és ’73 közötti évek jelentettek. Egyfajta kegyelmi állapot, egyfajta áldott állapot volt ez a korszak. Abba a rendszerbe, ahonnan elkezdődött, ahogyan kialakult, bele tudott férni az a fajta gondolkodás, mint pl. a párhuzamosan működő zenekarok egymásra találása. Az egy csoda volt.
Ekkor jött Szakcsi Lakatos, Babos Gyuszi, Kőszegi, Te, akik máig meghatározó személyiségei a hazai jazz világának…
Én ugyan már nem játszom, de mindenképpen részese voltam annak a világnak, történéseknek, kísérletezésnek. Minden együttes története befejezetlen maradt, így a Syriusé is, a Rákfogóé is, és a Szabados Gyuri vonala is, pedig azt jó lett volna folytatni, de sorolhatnám tovább a befejezetlen karriereket.
Emlékszem, otthon, Sárváron, a ’80-as években Markó Péter, a művház helyettes igazgatója meghívta Szabadost egy ottani koncertre. Négyen voltunk: a művész, a házigazda meg még ketten.
Most egy jó páran összefogtunk, mert már csak közös munkával lehet összeszedni a Gyuri zenei munkásságát. De meglepően sok dolog fennmaradt: több mint 100 felvétel, 600 írás, koncertjegyek, lemezkritikák. Koncertjei akkor eseményszámba mentek. Soha nem lehet lebecsülni egy koncertet. Nagy a különbség, ha négyen ülnek ott, mintha telt ház van. Azért, mert minden koncert egyfajta kölcsönösségre alapul.
Te a jazzből jöttél, más tagtársad a bluesból, megint más a beatből, avagy az ennél fejlettebb rockzenéből. Ez az összekovácsolódás egy csodálatos szintézise volt a Ti találkozásotoknak.
Ebben sok véletlen is volt…
De mindenki változott is, rendesen!
Azért, mert mindenki hozta a gyökerét, hozta azt, ahonnan jött, ami neki fontos volt, és abból lett egy jó értelemben vett amalgám. Anélkül, hogy egymásra ráerőltettük volna a sajátunkat, kipróbáltuk az ötleteket, és abból lett a Syrius együttes zenéje.
Olvastam az életrajzodban, hogy a cirkusztól a Mediterrán együttesen keresztül Németh Lehel kísérőjéig mindenhol játszottál.
Igen, a vendéglátótól a jazzklub próbálkozásokig, sok helyen.
Azt, - feltételezem, - nem mered kijelenteni, hogy „mindenevő” vagy, de fiatal korban nyilván voltak kényszerhelyzetek is.
Nem vagyok „mindenevő”! A Mediterrán meg a vendéglátózás gimnazista koromban volt, érettségi tájékán. Akkori másféléves szaxofonos ténykedésem kifejezetten a megélhetésemet segítette. Közben is próbáltunk jazzt játszani, de sok lehetőség nem adódott. Ma jóval több van, de ahhoz képest, hogy mennyi tehetséges fiatal van, és mennyi platform, bemutatkozási lehetőség alig nyílik meg előttük. És ez elég szomorú. De ez a világon mindenhol így van. A jazz sohasem volt egy népszerű műfaj.
Egy-két kulisszatitokra volnék kíváncsi. Az ausztrál turné előtt, amikor befutott, de sikerre éhes amatőrök voltatok, vagy azután, ’72-73-ban, már rutinosan próbáltatok többet az előadásokra készülve?
Egyformán, és elég sokat! Mindig a próbákon alakult ki az egyfajta - túlzás lenne koncepciónak mondani, hiszen nem volt koncepció - zenén keresztüli egymásra találás. Erre voltak jók a próbák. Többnyire kísérleteztünk, hacsak nem volt egy-egy konkrét ötlete valakinek. Pataki írta a számok zömét, ő már többet leírt előre.
Ki vezette a próbákat, mármint zeneileg?
Aki éppen volt, vagy éppen elől volt, vagy aki szerezte a zenét. Ez teljesen demokratikusan ment. Baronits volt a zenekarvezető, ennél fogva ő volt a zenekar élén, és csodálatos módon megengedte a Tranzisztori és Így mulat egy beates magyar úr után, hogy ez összejöjjön.
Éppen Zsolt nyilatkozta egykor, hogy egy számot sohasem játszottatok ugyanúgy, - a jazzben az természetes és magától értetődő -, de hát a témákat, a felvezetéseket, azokat ki kellett gyakorolni…
Ezt fogod ma hallani a fiataloktól! Megtartják a témát, a számot, a vázat, utána jön a jazzes vonulat. Ők jóval jazzesebben játszanak, mint ahogy mi játszottunk.
Tehát a hosszú próbák alatt gyakoroltátok össze a számokat úgy, ahogy a legközelebbi koncerten hallhatóak voltak?
Igen, a próbák alatt álltak össze a számok, azaz ekkor kezdett csontosodni, kikristályosodni az ötletek halmazából. Meg sokszor összefűztünk számokat, össze nem illő számokat is. Sok olyan spontán ötlet volt, hogy már az ember nem is emlékszik rájuk.
Az előbb említetted a megjelent hanghordozókat. Szerinted megtett-e mindent az utókor, hogy megörökítsék a Syrius munkásságát?
Én azt nevezem utókornak, akik annak idején jelen voltak a Syrius koncertjein, és akik azokat felvették. Én nemrég ezekből állítottam össze két lemezre való anyagot. A koncepció az volt, hogy mindenféle stílus legyen, és ne legyen javítva, megmásítva, csak hallhatóbbá téve a mai kornak a stúdiótechnika segítségével. Már amennyire lehet, hogy ne legyen zavaró az eredetileg rossz magnóra rossz mikrofonnal felvett zene. Ők a megőrzői annak. Nekem egyetlen Syrius szám volt meg magnóra felvéve, amikor kimentem Amerikába. Én nem gyűjtöttem őket, de ők megőriztek több mint ötven CD-re való anyagot, amiről én, miután meghallgattam őket, válogattam össze, hogy mi kerüljön rá arra a két lemezre.
Tehát úgy érzed, hogy ezzel meg van mentve az örökség?
Hát ez maradt: ebből kellett gazdálkodni!
A jövővel, persze a zenével kapcsolatosan úgy érzem, úgy látom, hogy mintha a jazz és a blues műfajban egy visszaszorulás lenne, a perifériára szorulnak egyre jobban. Most egy völgyben vagyunk, pedig volt, amikor a hegyen voltunk.
Ez így van, de az egész világon így van. Ez a médiának is köszönhető. Ez nem „érzés” dolga, ez teljesen világos. Nincs minőség, nincs semmi. Ez is tükrözi azt, ami a világban most van. A világban sincs az a fajta szellemiség, a megvalósításhoz az őszinteségre való törekvés. De a pénz által a hangstúdiók, a hangtechnika is megváltozott.
Az utolsó, befejező kérdésem pedig egy nemrégen veled készített interjúdhoz kötődik: „A zene a mai napig velem van, csak már én nem zenélek! Amit sokan fájlalnak, én viszont nem!” Ez az utolsó kimondott szó? Soha nem veszel a kezedbe már szaxofont?
Nem szeretném ezt módosítani! Meg annyi minden múlik a hangulaton, ahogy az évek változnak. Ez a mondat áll, függetlenül attól, hogy ez sajnos, vagy nem sajnos. Én nem sajnálom. Én nem élek a múltban. Az, hogy a Syriusra ennyien emlékeznek, az is egy furcsa dolog. Azt, hogy mennyit jelentett a Syrius, innen-onnan visszajön, és hogy mennyire segített hozzá a mi zenénk ahhoz, hogy a gyerekek nyíltabbak legyenek, hogy a jazz felé orientálódjak, vagy a klasszikus zene felé, ennek valóban örülök. Részemről nem szögre akasztottam a szaxofont, hanem elmaradt az életemből. Elvesztette a fontosságát. De hogy befejezzem a gondolatot: sokan kérdezték, hogy Te tényleg nem játszol? Tényleg nem! És miért nem? Mert így döntöttem. De a saját kedvtelésedre azért játszol? Nekem a Syrius a kedvtelésem volt, az életem volt. Én a saját kedvtelésemre 56 év után elővettem apámnak a hegedűjét, - a hegedülést 15 évesen abbahagytam, - és most a saját kedvtelésemre játszom. És nem jazzt!
Szöveg: Gróf István, fotó: Büki László 'Harlequin'
Guitar Slim Green: Stone Down Blues
2015-07-18 | kritika
Guitar Slim Green, eredeti nevén Norman G. Green 1920. július 25-én született a Texas állambeli Bryant városában. Oklahomában nőtt fel, sokáig Las Vegasban élt, majd 1947-ben Los Angelesben telepedett le. Példaképének a modern bluesgitározás megteremtőjének tartott T-Bone Walkert tekintette. Nem tartozott a legtermékenyebb muzsikusok közé: néhány kislemeze mellett csupán egyetlenegy nagylemeze jelent meg. A Stone Down Blues című albumát a görög származású, zenészként, zeneszerzőként, producerként, rádiós DJ-ként és tévés műsorvezetőként is tevékenykedő Johnny Otis unszolására készítette el. A döntően lassú dalokat tartalmazó hanganyag Johnny és fia, az akkor tizenhét éves Shuggie közreműködésével került rögzítésre, aki ösztönzőleg hatott a zenei pályáját a ’60-as években felfüggesztő Greenre. Rajtuk kívül egyedül csakis Roger Spotts zongorajátékát hallhatjuk a Bumble Bee Blues című szerzeményben. Az 1970-ben készített albumot két bónusszal (My Marie, Rock The Nation) kiegészítve az angol székhelyű Ace Records idén ismét piacra dobta. Az eredeti megjelenéskor a lemez méltánytalanul kevés figyelmet kapva, különösebb visszhang nélkül ködbe veszett. Talán az újrakiadás képes változtatni ezen a helyzeten.Ace Records, 2015
hoati
