Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Ha Tengs-Lengs – a Tengs-Lengs együttes dalszövegei
2010-08-30 | névjegy


3 lekváros kenyér

3 lekváros kenyér megy az úton,
az 1ik az vissza se néz,
a héja oly kemény, meg is rúgom;
nincs-e benne mész?

Mind a 3 érzi már; ez a végzet.
Ma minden véget ér,
Mert olvad a lekvár, ne is nézzed!
Szinte el se fér.

Ref.:
A szél tovafújja minden panaszát,
és én azt elítélem, ki a kenyérre nem tesz ruhát!

3 lekváros kenyér megy az úton,
az 1ik az vissza se néz, a héja oly kemény, nem is tudom,
mért ettem meg én?

Turós György


Blues Patika Klub a rockabilly jegyében
2010-08-29 | koncertajánló


Blues Patika Klub
Budapest, Gödör Klub
2010. szeptember 14.


A hazai blues élet karakteres előadóinak, tehetségének és sikerének köszönhetően 2010-re Közép-Európa bluesban egyik legerősebb országa lettünk. A harminc-negyven éve megerősödött blues élet mára már közel 250 zenekart számlál, mégis keveset tudunk az igazi blues életformáról. Ebbe kíván bepillantást engedni a Blues Patika Alapítvány és a Gödör Klub közös szervezésében, szeptember 14-ei kezdéssel útjára induló szakmai klubsorozat.
A Blues Patika Alapítvány kezdeményezésére 2008-ban elindított School Jamboree néven futó iskolai oktatóprogram továbbgondolásaként a havonta megrendezésre kerülő estek során a szakma ikonjai a koncertek mellett workshopokkal, filmvetítésekkel, blues történeti előadásokkal és kötetlen beszélgetésekkel várják az érdeklődőket, miközben a tehetséggondozás jegyében egy-egy fiatal zenészt is bemutatnak a közönségnek. Ezek az esték lehetőséget biztosítanak a fiataloknak, hogy a zenészekkel közösen értelmezzék újra a blues zenéről és annak kulturális jelentőségéről alkotott olykor homályos elképzeléseket, miközben fergeteges hangulatú koncerteket élvezhetnek.
Az első alkalommal a rockabilly-val csapnak a húrok közé. Az est házigazdája Tom White és Barátai, akik este 18 órától várják az érdeklődőket.

A tervezett program:

18:00 - 19:30: delta blues, rhythm blues, rock ’n’ roll, rockabilly video klipek vetítése az 50-es évektől napjainkig

19:30 - Rockabilly suli előadás megnyitó a Rockabilly suli című dallal
Tom White - ének, szájharmonika
Motyovszki László "Motyó" - gitár
Mitch Farty - nagybőgő
Reggel Ferenc - dob

19:35 - 19:50: delta és country blues szájharmonika bemutató
Besenyei Csaba - ének, szájharmonika
Motyovszki László "Motyó" - akusztikus gitár

19:50 - 20:05: dobro gitár bemutató
Motyovszki László "Motyó" – dobro gitár
Tom White - ének, szájharmonika
Mitch Farty - nagybőgő
Reggel Ferenc - dob

20:05 - 20:20: chicago és west coast blues szájharmonika bemutató
Tom White – ének, szájharmonika
Motyovszki László "Motyó" – elektromos gitár
Mitch Farty - nagybőgő
Reggel Ferenc - dob

20:20 - 20:25: Fender Bassman szájharmonika erősítő bemutatása
Fritz Péter - villamosmérnök

20:25 - 20:40: Jerry Lee Lewis játékstílusa, pályája
Kovács Bence - ének, zongora
Siptár Dániel - gitár
Kiss Csaba - basszusgitár
Reggel Ferenc - dob

20:40 - 20:55: rockabilly énekesnők az 50-es években
Nitus - ének
Flames - nagybőgő
Motyovszki László "Motyó" - gitár
Reggel Ferenc - dob

20:55 - 21:10: klasszikus és modern rockabilly gitár bemutató
Lukáts Péter "Pete Gorilla" – gitár
Lukáts Tamás "Tom Alien" - nagybőgő
Tom White - ének
Reggel Ferenc - dob

21:10 - 21:25: Elvis Presley előadásmódja, pályája
Ed Philips - ének
A zenei kíséret CD-ről megy.

21:25 - 21:35: rockabilly nagybőgő bemutató
Lukáts Tamás "Tom Alien" - nagybőgő
Lukáts Péter "Pete Gorilla" – ének, gitár
Reggel Ferenc - dob

21:35 - 23:00: jam session a workshopban szereplő zenészekkel.


Big Pete Pearson: Screamer
2010-08-27 | kritika


A blues énekes Big Pete Pearson 1936. október 4-én, Jamaicán született, majd fiatal fiúként nagyszüleivel az Austin közeli St. Johns-ba telepedtek le. Először zongoraórákat vett, később megtanult gitározni és basszusgitározni, végül az éneklésnél kötött ki. "A nagymamám volt az, aki megtanított, hogyan kell használni a hangomat” – emlékezett vissza Pete.
Kilenc évesen már templomokban, bárokban lépett fel és gyakran koncertezett a T.D. Bell And The Cadillacs nevű zenekarral. A húszas évei végén Phoenix-be költözött, ahol felvételeket készített a Jimmy Knight And The Knights Of Rhythm-mel – a dalok egy részével a német Bear Family által kiadott Phoenix R&B antológián találkozhatunk. Csakhamar „lokális sztárrá” vált, saját zenekaraival szerepelt, de dolgozott együtt B.B. Kinggel, Muddy Waters-szel és John Lee Hookerrel, hogy csak néhány nevet említsek.
A 2001 óta megjelenő szólólemezei közül a kimagasló kritikákkal illetett I’m Here Baby-n és a Finger In Your Eye-n közreműködtek a The Rhythm Room All-Stars zenészei, Chris James, Patrick Rynn, Brian Fahey és Bob Corritore (az énekes ugyancsak tagja az 1991-ben alakult formációnak). Hasonlóan jól sikerült korong a hetvenen túl még mindig magabiztos és életerős, energiával teli Pearson Screamer című CD-je. Terry Davis által vezetett zenekara, valamint a Hammond B3 varázsló, Joey DeFrancesco vendégszereplésével rögzített album csúcspontját a címadó dal jelenti, de szükséges kiemelni az akusztikus Trustworthy Woman-t és a feleségének, Kelly-nek írt gyönyörű lassú bluest, a Plending My Love-ot is.
Big Pete Pearson rendkívüli énektudása mellett a fantasztikus koncertjei, a lemezei magas színvonala és a zene iránti feltétlen alázata mind-mind bizonyítékként szolgálnak arra, hogy méltán kapta az „Arizona's King Of The Blues” jelzőt.

Modesto Blues Records, 2009

hoati


Közép-európai Blues Est a Magyar Dal Napján
2010-08-25 | koncertajánló


A Magyar Dal Napja sokszínű, gazdag eseményfolyam. Ezen a napon mindenkinek szól a dal, minden előadó eljut a maga közönségéhez – a legkényesebb ízlésű zenei ínyenc is talál hallgatnivalót a kínálatban. A szervezők szeretnék, ha ez a nap igazi ünnep lehetne, ezért is igyekeztek a 2010-es kínálatot – a tavalyihoz hasonlóan – izgalmasra hangolni.
2010. szeptember 12-én az ország 24 pontján csendülnek fel magyar dalok. Kilenc vidéki városban, illetve Budapest tizenöt színpadán - köztük a Millenárison, ahol Közép-európai Blues Estet tartanak - szól majd a zene.
A hazai blues élet karakteres előadóinak, tehetségének és sikerének köszönhetően Közép-Európa bluesban legerősebb országai között lehetünk. A harminc-negyven éve megerősödött „paletta” mára már közel 250 zenekart számlál, és számos rádió, televízió, illetve egyéb médium foglalkozik a műfajjal, kielégítve a hazai mértékkel mérve nagy létszámú rajongóközönséget. A rendezvényen olyan kiemelkedő zenészek lépnek fel, akik számos elismerést gyűjtöttek már be példaértékű és úttörő munkájuk jutalmaként. Az állami és szakmai elismerésekkel felruházott előadók mellett – mint Hobo, Tátrai Tibor vagy Póka Egon – az est folyamán további, már több évtizedes múlttal rendelkező zenekarokat hallhatunk.

A tervezett program:
18:30 – 19:30: Tengs-Lengs
20:00 – 21:00: Háború
21:30 – 23:00: Póka Egon és Barátai – Közép-európai Blues Est, sztárvendégek: Hobo, Tátrai Tibor


Paul Thorn: Pimps And Preachers
2010-08-22 | kritika


Paul Thorn Wisconsinban született, de gyerekkorában szüleivel együtt Mississippi álam Tupelo városába költözött. Zenei karrierjének kezdete előtt profi bokszoló volt, játszott a négy súlycsoportban világbajnoki címet nyerő Roberto Duran ellen is. Sportolói pályafutása befejeztével bútorgyárban dolgozott, mígnem Miles Copeland felfedezte a helyi klubokban időközönként fellépő Thornt.
Szerződést kötött az A&M Records-szal, ahol 1997-től nyolc albuma jelent meg. Legutolsó CD-je, a Pimps And Preachers már a saját lemezkiadója által került kiadásra, és a Billboard Top 200-as listája 86-odik helyén debütált.
A lemez borítója nyüzsgő utcaképet mutat a Redemption Lane és a Turn Out Boulevard kereszteződésében. Két alak emelkedik ki a tömegből, egy strici és egy prédikátor – az énekes-dalszerző az album címe mellett ezzel is utal arra a tényre, hogy a nagybátyja strici volt, az édesapja pedig a mai napig prédikátorként tevékenykedik. Mindketten a kilencvenes években divatos széles karimájú kalapot viselnek, kurvák és szentek veszik őket körül, mutatva az utat a végromláshoz vagy az üdvözüléshez. Szinte elveszik a nagy kavarodásban a Pault megszemélyesítő kisfiú, aki tele van ellentmondással, hisz az egyházhoz tartozik, mégis visszapillant abba az utcába, ahol a bűn lakozik - művészetében is megtalálható e kettősség, nem véletlenül szokták munkásságát Tom Waits, Lucinda Williams, Robert Johnson és Hank Williams pályafutásához hasonlítani.
A jót és a rosszat bemutató, hol humoros, hol szívszorító dalszövegek cseppet sem közhelyesek, a görcs nélkül összerakott számokban pedig remekül megfér együtt a rock, a blues és a country. Paul Thorn kiváló éneke, érzelmektől fűtött előadásmódja mellett a zenei kíséret kidolgozottsága, és a zenészek hibátlan játéka is magával ragadja a hallgatót.

Perpetual Obscurity Records, 2010

hoati


Tim Woods: The Blues Sessions
2010-08-13 | kritika


Tim Woods több mint 25 éve énekel, valamint akusztikus és elektromos gitáron játszik. 2005 júniusában David “Honeyboy” Edwards, Homesick James, Sam Lay és Pinetop Perkins társaságában egy jam sessionben vett részt. A közös zenélés adott inspirációt bemutatkozó albuma, a Delta blues legendás mesterei előtt tisztelgő The Blues Session elkészítéséhez.
A CD rögzítésére hat hónapos időszak alatt Chicago, Atlanta és Clarksdale stúdióiban került sor. A felvételekhez a blues világ színe-javát hívta segítségül, akiknek névsora meglehetősen hosszú, ezért csak a legtöbb dalban szereplő David “Honeyboy” Edwards, Big Jack Johnson, Eric Noden, Kenny Smith és Allen Batts nevét említem meg.
Korai Delta- és Chicago blues stílusú szerzemények friss megközelítéseire épül a repertoár, David “Honeyboy” Edwards alig játszott, Wind Howlin’ Blues dala pedig igazi kuriózumnak számít, mivel utoljára 1942-ben került rögzítésre. Érzelemgazdag, szenvedélyes éneke és egyedülálló, jellegzetes gitárjátéka a Do The Do-ban és a World Comes Tumblin' Down-ban érvényesül leginkább, de a lemezanyag egészéről elmondható, hogy Woods méltó partnere tudott lenni a vendégzenészeknek.
A gitáros-énekes kiváló muzsikusok bevonásával olyan, a műfaj minden szépségét megmutató CD-t készített, mellyel nem csak a közönség rokonszenvét, hanem a szakma elismerését is sikerült kivívnia.

Earwig Music, 2010

hoati


Ha Tengs-Lengs – a Tengs-Lengs együttes dalszövegei
2010-08-10 | névjegy


Maradj az ágyban

Maradj az ágyban édes
Behozom neked a kávét
Aztán nekem kéne mennem
Szerezni valami lóvét
Lehet, hogy
Megkérdezem tényleg
A főnököt, hogy végre
Ad-e ma lóvét?

Maradj az ágyban, én meg
Hozok neked virágot
Vacsorára valami gyorsat
Hogy szebben lásd a világot
Lehet hogy
Megetetlek tényleg
Valamivel, hogy szebben
Lásd a világot!

Ref.:
Pihenjünk egy kicsit
Kapjunk be valamit, valami jót!
Aztán majd felkelünk
És együtt elmegyünk
És minden megy majd tovább.

Turós György


Jimmy Dawkins Presents: The LERIC Story
2010-08-08 | kritika


Ismerősen cseng Jimmy Dawkins neve a bluest szeretők, értők fülében, hisz számos kiváló albummal örvendeztetett meg minket a West-Side Chicago blues gitáros. Ismerjük, figyeljük a munkásságát, azt azonban hozzánk hasonlóan kevesen tudják, hogy a ’80-as években LERIC Records név alatt lemezkiadót működtetett, és olyan előadók lemezeit jelentette meg bakeliten, mint Tail Dragger, Queen Sylvia Embry, Little Johnny Christian és Nora Jean (Wallace/Bruso).
A Delmark Records most hozzányúlt ezekhez a felvételekhez, s kiadott egy válogatást, ezzel is gazdagítva a chicagói blues történelmet. Jimmy Dawkins neve már önmagában garanciát jelent, a lemez pedig, különleges zenei csemegét ígér hallgatóinak. 8 előadó, 16 felvétele között kedvére válogathat az ember. A művészek közül sok ismertté vált, de olyanok is akadnak, akik végig az „árnyékban” maradtak a nagyközönség számára, hiába voltak Chicago klubjainak ismert/elismert alakjai.
Ha végigböngésszük az előadók neveit, bizony megállapíthatjuk, hogy egyes felállások amolyan All Star csapatot alkotnak. Ki ne csettintene elismerően egy Tail Dragger, Johnny B. Moore, Jesse Lee Williams, Willie Kent, Larry Taylor, Eddie "Jewtown" Burks felállás hallatán, vagy kinek ne borsózna meg a háta, ha egy számban szerepel Little Johnny Christian, Chico Banks és Michael Coleman?
A CD legjobb darabjai azonban nem (csak) ezekhez az ismert zenészekhez köthetőek. Az izgalmasabb számok közé tartozik Queen Sylvia Embry két dala (I Know I Ain’t Number One, Too Bad Baby) és Sister Margo And Healing Center Choir gospel szerzeményei is.
Különleges csemegét ígér még Vance Kelly három dala, mivel ezeket a nótákat még sehol sem jelentették meg.
A The LERIC Story tele van elveszett drágakövekkel, s bepillantást enged a ’82 és ’87 között készült felvételek legjavába.

Delmark Records, 2010

hcs


Shawn Pittman With The Moeller Bros: Triple Troubles
2010-08-06 | kritika


Shawn Pittmannek tavaly óta három lemeze jelent meg az olasz székhelyű Feelin’ Good Records-nál. A sort a Movin’ & Groovin’ című, Pittman első négy lemezének felvételeiből készült válogatás nyitotta, majd az európai turné együttesével rögzített Too Hot következett. Idén a két régi jó baráttal, Johnny- és Jay Moeller-rel vonult a stúdióba.
A Moeller testvérek neve leginkább a The Fabulous Thunderbirds-ből ismert, de Johnny szóló lemezeivel is felhívta magára a figyelmet. Shawn Pittmannel történő együttműködésük nem új keletű, hisz többször szerepeltek már vendégzenészként a gitáros CD-in.
A Triple Troubles című album régi és új felvételek keveréke, mivel a lemezre került szerzemények nagy része 10 éve került rögzítésre. Ez azonban nem érzékelhető, a dalok hallgatása során ebből mit sem veszünk észre. A CD hangzása a szokatlan zenekari felállásnak köszönhetően (két gitár és dob) nyers, leginkább Robert Nighthawk Live On Maxwell Street és Hound Dog Taylor Beware Of The Dog albumainak soundját idézi meg.
A texasi gitárnyűvő kilencedik lemezén sem tudott hibázni. Ha valaki valami csoda, vagy átok folytán nem ismerné Shawn Pittman munkásságát, az sürgősen pótolja a mulasztását!

Feelin’ Good Records, 2010

hoati


Smokin' Joe Kubek and Bnois King: Have Blues, Will Travel
2010-08-01 | kritika


Nem egy megszokott dolog a blues világában, hogy egy „páros” mindkét tagja ugyanazon a hangszeren játszik, méghozzá kitűnően. Pedig Smokin' Joe Kubek és Bnois King már több mint húsz éve zenélnek együtt, és a két gitárosnak ez immár a második albuma (az első Blood Brothers, azaz Vértestvérek címmel 2008-ban jelent meg) a jó nevű Alligator Records-nál.
Na de nézzük, hogy mitől is működik ez a dolog ilyen kiválóan? Zenei stílusuk az idei lemezükön is a modern Texas blues, a roadhouse blues-rock és a boogie keveréke, ahogy ezt már megszokhattuk tőlük.
Bár mindkét zenész gitáron játszik, mégis különbözően nyúlnak hozzá, közelítik meg a blues zenét, a blues gitározást. Kubeknek erőteljes, piszkos gitárjátéka van, az egyik legvadabb mai Texas blues gitáros. King meleg, érzelmes hanggal rendelkezik, mindemellett ügyes ritmusgitáros. A szólók többségét Kubek „jegyzi”, de Kingnek is lehetősége van arra, hogy megmutassa képességeit.
Az album jó része gyors tempójú dalokból áll. Zenéjüket végig feszültség, vibrálás jellemzi, s a figyelem a tempó lassulásával sem csappan, köszönhetően Kubek sokoldalú gitárjátékának.
Összeszokottságuk leginkább a Wishful Thinking című nótában figyelhető meg. A dal egy viszonzatlan szerelemről szól, melyben King szóban, Kubek pedig gitárjával meséli el fájdalmát.
Ha van hibája a kiadványnak, akkor azt a szövegekben kell keresni. Bizony már régóta nagy kihívás a blues muzsikusoknak, hogy ne a megszokott történeteket meséljék el, hanem valami eredetivel rukkoljanak elő. Úgy tűnik ennek tudatában vannak a zenészek is, mivel a My Space Or Yours? című dalba az internet nyelvét csempészik bele.
Kiváló gitárszólók, ellenállhatatlan ritmusok, finom balladák, vajon kell ennél több?

Alligator Records, 2010

hcs


Koncertek augusztusban
2010-07-31 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2010. augusztus 11. – Budapest, Sziget
2010. augusztus 19. – Békéscsaba, Belváros

The BLUESBERRY Band
2010. augusztus 21. – Balatonalmádi, Borfesztivál

Bőrgyári Capriccio
2010. augusztus 13. - Budapest, Sziget
2010. augusztus 19. – Gyömrő, VII. Tóparti Jazz-Rock-Blues Fesztivál

Colombre Band
2010. augusztus 07. – Budapest, Nyár a Lánhídon Fesztivál
2010. augusztus 28. – Szolnok, V. Szolnoki Tiszavirág Fesztivál
2010. augusztus 29. – Győr, Zenepavilon - II. Győri Bornapok

The Braindogs
2010. augusztus 05. – Nagyharsány, Szoborpark – III. Ördögkatlan Fesztivál

Ferenczi György és a Rackajam
2010. augusztus 05. – Kisharsány, Játszótér - III. Ördögkatlan Fesztivál
2010. augusztus 14. - Budapest, Sziget
2010. augusztus 19. – Gyömrő, VII. Tóparti Jazz-Rock-Blues Fesztivál
2010. augusztus 28. – Budapest, Kobuci Kert

Hobo
2010. augusztus 01. – Kapolcs - Circus Hungaricus Porondszínház
2010. augusztus 14. – Csongrád - Circus Hungaricus
2010. augusztus 21. – Kondoros - Circus Hungaricus

Jack Cannon Blues Band
2010. augusztus 27. – Szentendre, Szabadtér
2010. augusztus 28. – Szeged, I. Szegedi Nemzetközi Tetováló Fesztivál

Jambalaya
2010. augusztus 08. – Sárospatak, Zempléni Fesztivál
2010. augusztus 22. – Ajka, Ajkai Nyári Fesztivál
2010. augusztus 28. - Szolnok, V. Szolnoki Tiszavirág Fesztivál

Living Blues Project
2010. augusztus 28. – Budapest, Fat Mo’s Music Club

Ölveti Blues Band
2010. augusztus 14. – Fehérgyarmat

Pribojszki Mátyás Band
2010. augusztus 13. – Pannonhalma, Pannonhalmi Jazz-Terasz
2010. augusztus 26. – Budapest, Gödör Klub

Rambling Blues Trió
2010. augusztus 27. – Szeged, Szegedi Ifjúsági Napok

Rézangyal
2010. augusztus 15. - Budapest, Sziget

Ripoff Raskolnikov Band
2010. augusztus 29. – Szentendre

Sonny & The Wild Cows
2010. augusztus 01. – Tiszaújváros, Triatlon Nagyhét
2010. augusztus 19. – Gyömrő, VII. Tóparti Jazz-Rock-Blues Fesztivál

T. Rogers
2010. augusztus 05. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. augusztus 06. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. augusztus 13. – Budapest, Darling Bár
2010. augusztus 20. - Budapest, Fregatt Music Pub
2010. augusztus 23. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. augusztus 27. - Budapest, Fregatt Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2010. augusztus 06. – Abaliget, VIII. Nemzetközi Bluegrass- és Akusztikus Zenei Fesztivál
2010. augusztus 13. – Budapest, Roham Bár
2010. augusztus 26. – Budapest, Delirium Pub

Tengs-Lengs
2010. augusztus 21. - Gyömrő, Eskü tér

Tom White és Barátai
2010. augusztus 01. – Szekszárd, II. Szekszárdi Rock & Roll Hétvége

Török Ádám és a Mini
2010. augusztus 05. – Balatonszepezd, Stand
2010. augusztus 06. – Balatonudvari, Strand
2010. augusztus 07. - Balatonfűzfő, Szimpla Balaton Klub
2010. augusztus 13. – Diósjenő, Kámor Fogadó és Panzió
2010. augusztus 15. – Badacsonytördemic, Szürkebarát Bor- és Szürkemarha gulyásfőző verseny és Falunap
2010. augusztus 18. – Zamárdi, Party Fészek
2010. augusztus 19. – Gyömrő, VII. Tóparti Jazz-Rock-Blues Fesztivál
2010. augusztus 25. – Budapest, Városligeti Sörsátor
2010. augusztus 26. – Balatonalmádi, Balatonalmádi Pálinka Fesztivál
2010. augusztus 28. – Szilasliget, Szilasligeti Napok
2010. augusztus 31. - Budapest, Old Man's Music Pub

Tűzkerék xT
2010. augusztus 07. – Esztergom-Búbánatvölgy, Kalifa tanya
2010. augusztus 14. – Körmend

White Coffee Blues Band
2010. augusztus 12. - Budapest, Sziget
2010. augusztus 14. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2010. augusztus 25. - Budapest, Silenus Étterem & Pub

Összeállította: hcs


Koncertlemez a Pribojszki Mátyás Bandtől
2010-07-28 | hír


Július végén jelenik meg a Pribojszki Mátyás Band legújabb lemeze Boogie On The Ship címmel.
Az albumot tavaly decemberben rögzítették Budapest egyik legexkluzívabb, nemzetközi fellépők által is közkedvelt klubjában. A hanganyag az élő koncert felvétele, az utómunkálatok során semmi technikai változtatás nem történt, így a lemez teljes mértékben visszaadja a teltházas koncert hangulatát.
A közel 50 perces lemez 9 számot tartalmaz, melyek többségét a régi szerzemények adják, de hallhatóak új, még soha nem játszott dalok, tradicionális blues nóták új „köntösben”, valamint igazi boogie woogie és rock ’n’ roll dallamok is.
A lemez címadó dala a Boogie On The Ship, a zenekar egyik új, saját szerzeménye. A cím is jól mutatja, hogy a hallgató egy vidám, felszabadult élő koncertbe csöppen bele, ahol klasszikusnak nem nevezhető blues zenével találkozik majd, melyet rengeteg improvizációval is teli tűzdelt a csapat.
A zenekar tagjai kiváló blues muzsikusok, akik a világ számos országában is letették névjegyüket, és akiket a saját hangszerükön az itthoni legjobbak között tartanak számon: Pribojszki Mátyás - szájharmonika, ének, Kepes Róbert - basszusgitár, Kovács Erik - zongora, Molnár Dániel - dob, valamint Szász Ferenc - gitár.
Az új Pribojszki Mátyás Band lemez méltán ajánlható minden élőzene rajongónak, korosztálytól függetlenül.
A lemezbemutató koncertre 2010. augusztus 26-án a budapesti Gödör Klubban kerül sor.


Eddie Turner: Miracles And Demons
2010-07-26 | kritika


A gitáros-énekes Eddie Turner Kubában született, majd Chicagóban nőt fel. Első említésre méltó zenekara a The Immortal Nightflames nevű punk/R&B banda volt, melyet számos különböző stílust képviselő formáció követett (Mother Earth, 4-nikators, Zephyr, Otis Taylor Band).
A 2005 óta megjelenő, a kanadai NorthernBlues Music által gondozott szólólemezeit fantáziadús, komplex zenei világ jellemzi. A Devil Boy becenévre hallgató muzsikus szerzeményeiben ugyanis jól megférnek egymás mellett az afro-kubai ritmusok, a Chicago blues, a jazz, az R&B és a pszichedelikus rock, miközben felsejlik a példakép, Jimi Hendrix szelleme.
A fenti megállapítások érvényesek aktuális, Miracles And Demons című CD-jére is, mely album gondolati világa az emberi érzelmek teljes skáláját mutatja be. A közel egy órás anyag produceri teendőit az a Kenny Passarelli látta el, aki felelős volt Otis Taylor White African és Respect The Dead korongjainak hangzása megalkotásában. Munkája ismételten dicséretet érdemel: az ének, a hangszerek arányosan, erőtől duzzadóan szólalnak meg.
Eddie Turner lehengerlően izgalmas, sallangoktól mentes CD-je nem tartozik a könnyed, popularitást hajszoló albumok közé, ezért a vele történő ismerkedés nagy nyitottságot igényel.

NorthernBlues Music, 2010

hoati


Rob Stone: Back Around Here
2010-07-23 | kritika


A bostoni születésű Rob Stone utolsó szólólemeze hét éve Just My Back címmel jelent meg, ezért a Michael Frank vezette Earwig Music által kiadott Back Around Here-t némi izgalommal, és kíváncsisággal telve helyeztem a CD lejátszóba.
Az 50 percnyi hosszúságú lemezt megismerve elégedetten konstatáltam, hogy az énekes-szájharmonikás által képviselt stílus az eltelt években mit sem változott - a CD-re került felvételeket a háború utáni Chicago blues jellemzi, melyek többsége combo felállásban került rögzítésre. Rob Stone szájharmonika szólói rövidek és tömörek, játékában példaképei, Little Walter, Big Walter Horton, Sonny Boy Williamson (Rice Miller) és Junior Wells stílusjegyei fedezhetőek fel.
A lemezanyag megírásában komoly segítséget nyújtottak egykori kísérőzenekarának tagjai, Chris James és Patrick Rynn, de helyet kapott a CD-n Sonny Boy Williamson (John Lee), Magic Sam, Leroy Carr és Lowman Pauling egy-egy szerzeménye is. A két régi jó barát, zenésztárs mellett még David Maxwell, Aaron Moore, Sam Lay és Willie „Big Eyes” Smith játékát élvezhetjük a korongon.
A chicagói székhelyű lemezkiadó a közelmúltban hat újdonsággal jelentkezett – ezek közül Rob Stone Back Around Here című CD-je került legközelebb a szívemhez. Nem csak herfli kedvelőknek kötelező hanganyag!

Earwig Music, 2010

hoati


Blues az élet soulja
2010-07-21 | koncertajánló


Sziget
Budapest, Óbudai-sziget
2010. augusztus 11-16.


A Sziget Blues Színpada a rendezvény kezdete óta az ország legnagyobb blues fesztiváljának számít. Minőségi blues muzsikával feltöltve a hazai és külföldi rajongókat, a zene ritmusa évről évre eggyé kovácsolja a blues „trendetleneit” származástól és identitástól függetlenül!
Kit érdekel a blues a XXI. században? A mindennapok során gyakran halljuk ezt a kérdést. Látva azonban, hogy „tévelygő” lelkek sokasága minduntalan megtölti a színpad előtti teret egy-egy fesztiválon, biztosak vagyunk abban, hogy azok a zeneszeretők, akiknek a lelke a bluesban gyökeredzik, nem szívesen cserélnek műfajt. E rajongók pedig nincsenek kevesen: ne felejtsük el, hogy B.B. King és a Hobo Blues Band is 15 ezer fős teltházat produkált a Papp László Sportarénában!
Bár Ők nem lépnek fel, de a Sziget idén is jó alkalmat teremt, hogy minden blues rajongó megtalálja a maga zenéjét az ötnapos kultúrkavalkád ideje alatt. A szervezők műfajon belül színes palettát ígérnek a látogatóknak a stílusok kimeríthetetlen tárházából bőkezűen válogatva, kiváló magyar és nemzetközi előadók meghívásával. A tradicionális bluestól, a rockabilly-n át a rock és funky hangjait is hallhatjuk, az áldást pedig a gospel osztja ki.

   

A tervezett program:

Augusztus 11.: Blues Trappers, ef Zámbó Happy Dead Band, Blues B.R.Others Show, Firkin, Lord Bishop Rocks (UK)
Augusztus 12.: White Coffee, Palermo Boogie Gang, Hubert Tubbs featuring Dirty Fred Blues Band (US – HU - SK), Doors emlékzenekar - Chicago blues session, vezeti: Palermo Boogie Gang
Augusztus 13.: Bőrgyári Capriccio, Háború, Thanks Jimi Fesztivál, Póka Egon Experience, Message To Hendrix - Jimi Hendrix memorial session
Augusztus 14.: Rhythm Sophie, The Silver Shine, Sonny & His Wild Cows, Mystery Gang - rockabilly session
Augusztus 15.: Rézangyal, Kék Nyúl Hammond Band, Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers (US – HU - SK), Road Kill Café - funky session, vezeti: Road Kill Café


Ha Tengs-Lengs – a Tengs-Lengs együttes dalszövegei
2010-07-20 | névjegy


Túró kocsmája

Füstös a helyiség, részeg a vendég,
A sör, az Unicum az asztalon
Nyomom, amíg csak bírom…

Én vagyok én, a kocsma közepén,
Magyar ember evés közben nem beszél
Nyomom, amíg csak bírom…

Kíváncsi vendég most jött be nem rég,
Kérdezne valamit, meg se hallgatom
Nyomom, amíg csak bírom…

Boldog vagyok, igen boldog vagyok,
Hogy a Túró kocsmájában játszhatok,
Nyomom, amíg csak bírom…

A csapos egy szőke nő, nézd de feltűnő
Csak nem a festékes vödörből bújt elő,
Nyomom, amíg csak bírom…

Vannak napok, mikor részeg vagyok,
Tántorogva lépek, azért jól vagyok
Nyomom, amíg csak bírom…

Kamarás Zoltán


Mahsa Vahdat & Mighty Sam McClain: Scent Of Reunion - Love Duets Across Civilizations
2010-07-18 | kritika


Az iráni származású énekesnő, Mahsa Vahdat, valamint a norvég producer és poéta, Erik Hillestad 2003 óta számos közös projekten dolgozott. A szerelmes duetteket tartalmazó lemez elkészítését 2008 decemberében, egy franciaországi költői műhelyben részt véve határozták el. A jól ismert amerikai soul-blues énekesre, Mighty Sam McClainre esett a választás, hogy a dalokat Mashaval előadja.
Minkét előadó az általa képviselt stílust hozta a produkcióba, így az iráni folkot és a soul-bluest is tartalmazó korongra leginkább a világzene kategória illik.
A tavaly megjelent lemez dalszövegeit Erik Hillestad mellett az iráni Mohammad Ebrahim Jafari, míg a zenét Mahsa Vahdat, Sigvart Dagsland, Knut Reiersrud és Jarle Bernhoft írta. A különös hangzású, gyönyörű énekhangokat tartalmazó felvételek három városban (Oslo, New Hampshire és Teherán) kerültek rögzítésre.
A Scent Of Reunion a szerelem mindenhatóságát hirdetve a világ egyetemleges nyelve, a zene segítségével képes arra, hogy felhívja a figyelmet a civilizációk sokszínűségére, s közelebb hozza egymáshoz bolygónk különböző kultúráit, vallásait és politikai rendszereit.

Kirkelig Kulturverksted, 2009

hoati


„Készen állunk a komolyabb megmérettetésekre.”
2010-07-16 | beszélgetések


A Tenderfoot Blues Unit a hazai blues új generációjának egyik legígéretesebb formációja. Az öt éve létező zenekar gyorsan népszerű lett a blues rajongók körében. Számtalan fesztivál és verseny győztesei, igényes, jól kidolgozott produkciójuk mindig kiváltja a közönség elismerését. A napokban megjelenő Cruel Cradle című EP-jük kapcsán válaszolt kérdéseimre a zenekar két alapító tagja, Horváth Bálint és Megyeri Dániel.

hoati: Mikor, és kik hozták létre a Tenderfoot Blues Unitot?
Tenderfoot Blues Unit: A zenekar alapítói, Megyeri Dani, Horváth Ádám és Horváth Bálint 2005 nyarán szerencsés véletleneknek köszönhetően találkoztak (persze Ádám és Bálint testvérek lévén már ismerték egymást), nem sokkal később augusztusban, Dani ötlete nyomán megszületett a Tenderfoot Blues Trio, s elkezdődött a közös zenélés. Első nekifutásra két gitár és ének volt a felállás, cirka egy évig így léptünk fel, de később basszusgitárral (Stubnya Bence), szájharmonikával (Kőhalmi András) és tagcserék után dobbal (Stubnya Péter) kiegészülve nyerte el a zenekar mai formáját, s Unitként a ma is ismert nevét.
A banda azonban továbbra is koncertezik az eredetihez hasonló, autentikusabb és akusztikus felállásban (ének, gitárok, szájharmonika), ami a más hangzás mellett más repertoárt is jelent.

h.: Hogyan írnád le a zenétek stílusát?
TBU.: Mindenképpen a blues van a középpontban, e mellé jönnek a vele rokon műfajok, a funk, a swing és némi rock. Arra törekszünk, hogy megtaláljuk azt a műfaji kevercset, ami egyrészt hagyománytisztelő, másrészt kicsit újító is. Semmiképpen sem a sokadik shuffle-banda szeretnénk lenni.

h.: Milyen zenék, előadók inspirálják a zenekart?
TBU.: Mindenki más-más zenét hallgat a zenekaron belül, így ha a Tenderfoot Blues Unit egyetlen személy lenne, akkor a jazztől a kulturáltabb elektronikus zenéig minden a kedvencei közé tartozna. A közös metszet azonban mindenképpen a blues és egyre inkább a funk, ezért tudunk ennyi ideje együtt muzsikálni.

h.: Az elmúlt években szerepeltetek a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, valamint a Fringe Fesztiválon is. Milyen eredményt sikerült elérnetek?
TBU.: A 2007-es Utcazene Fesztiválon a közönség szavazatai alapján harmadik helyezést értünk el, az ezt követő évben díjjal nem, de rengeteg élménnyel és a közönség bíztató szavaival gazdagodtunk. Az ott megszerzett, felbecsülhetetlen értékű koncertrutinról már nem is beszélve.
A 2007-es Fringe Fesztiválon a zsűri által fellépésre ajánlott zenekarok listájára került fel a Tenderfoot Blues Trio, 2008-ban – immár Unitként – Fringe-díjjal, 2009-ben pedig Szakmai díjjal jutalmazott minket a zsűri (az itt nyert stúdióidőben rögzítettük a Cruel Cradle-re keresztelt EP-nket). Ez idő alatt, ahogy az elismerések is mutatják, évről-évre folyamatos és progresszív fejlődésen ment át a zenekar. 2010-ben díjat ugyan már nem nyerhetett, de részt vett a Pécsett megrendezett fesztiválon a banda – a közönség legnagyobb örömére.
Más vonatkozásban viszont Kőhalmi András a Breaking Blues-zal Különdíjban, Horváth Bálint szólóprodukciója pedig Fringe-díjban részesült, így közvetve mégis csak sikerült elismeréssel távoznunk a 2010-es mustráról.

h.: Felléptetek a fiatal blues zenekarokat bemutató Blues Junior Breakdown-on is. Mennyire találjátok hasznosnak az ilyen koncerteket? Hogyan fogadják a megkereséseket a meghívott vendégzenészek?
TBU.: Felettébb hasznosnak és szükségesnek tartjuk az effajta rendezvényeket, mert nagyon nehezen lehet eljuttatni a(z élő) muzsikát a közönséghez. Egyrészt ugye rétegműfajról van szó, másrészt ebben a rétegműfajban itthon már jó ideje le vannak osztva a lapok. Arra törekszünk, hogy újrakeverjék ezt a paklit, s bekerülhessünk a hazai blues élet körforgásába. Továbbá azt is fontosnak tartjuk, hogy aránylag fiatal korunkból adódóan egy teljesen új réteget tudunk megszólítani a lassacskán száz éves műfajjal.
Nagy szerencsénkre az általunk megkeresett vendégzenészek örömmel jönnek velünk jammelni, habár Benkő Zsoltot régebb óta ismerjük és nem a Gödrös koncert volt az első alkalom, hogy gitárjátékával emelte egy Tenderfoot-est fényét.

h.: A Cruel Cradle című EP-tek anyaga letölthető az oldalatokról, de CD-formátumban is megjelenik. Vannak már visszajelzések róla?
TBU.: Igen, hála az aktív internetes jelenlétnek (MySpace, Facebook). Az eddigi visszajelzések kivétel nélkül pozitívak, a legtöbben az igényes, és a négy szám ellenére is változatos merítést méltatták.

h.: Milyen távolabbi céljaitok vannak?
TBU.: A most megjelent hanganyag nyomán szeretnénk tovább indulni, elsősorban saját számok írása és a még sajátosabb hangzás megtalálása a cél, természetesen a blues és a funk elemeivel ötvözve. Jelenleg ezen dolgozunk, emellett pedig szeretnénk a közönségnek minél több élményt szerezni, erre pedig az aktív koncertezésnél nincs is jobb mód.
Igényes koncertzenekarként szeretnénk bekerülni a hazai blues-körforgásba, a visszajelzések eddig mindenesetre kedvezőek. Készen állunk a komolyabb megmérettetésekre is.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati


Tutu Jones: Inside Out
2010-07-15 | kritika


Tutu Jones-t születésétől kezdve a zene vette körül, hiszen édesapja, Johnny B. Jones és nagybátyja, L.C. Clark gitáron játszott, s a család barátai, Freddie King, Little Joe Blue és Ernie Johnson is gyakran megfordultak házukban. Ezek után cseppet sem meglepő, hogy a kis Tutu már egész fiatalon, 4 és 1/2 évesen dobon játszott, tinédzserként pedig Z.Z. Hill és R.L. Burnside zenekaraiban szerepelt.
Nem sokkal később gitárra váltott, majd szóló előadóként lemezeket készített a JSP- és a Rounder Records részére, melyek közül a Blue Texas Soul W.C. Handy Awards jelölést kapott Soul Blues Album Of The Year kategóriában.
Az elmúlt évezred utolsó éveitől kezdődően meglehetősen keveset hallottunk felőle. A csendet 2005-ös koncertlemeze, majd a tavaly kiadott Inside Out című stúdióalbuma törte meg. Ezek előző albumaihoz hasonlóan magas színvonalú, a Texas blues és a soul sajátos keverékét tartalmazzák, Tutu Jones Freddie Kingre emlékeztető gitár stílusával.
A South Dallas-i muzsikus ötödik korongjával is bizonyítja, hogy nem véletlenül sorolják a 21. század legfigyelemreméltóbb előadói közé. Csak reménykedni tudok benne, hogy újabb lemezéig nem kell éveket várni.

SoulTone Records, 2009

hoati


Tad Robinson: Back In Style
2010-07-13 | kritika


Tad Robinson azon zenészek közé tartozik, aki ismeri a titkot, hogy miként lehet jó dalokat írni, és ezeket életre kelteni.
Az előadó a kilencvenes években számos felvételt készített a Delmark Records számára, mígnem a Maryland központú Severn Records-nál kötött ki. Itt készítette el a Did You Ever Wonder (2004) és az A New Point Of View (2007) CD-ket, mely utóbbit Blues Music Awards díjra jelöltek a Soul Blues Album Of The Year kategóriában.
 A zenész azóta is kitartóan műveli ezt az érzelmes stílust, és elmondható, hogy ihletőleg  a Stax- és a Hi Records előadói, illetve a Memphis- és Motown sound hatottak rá leginkább.
Az idei Back In Style című albumára a dalok jórészét Darrell Nulisch-sal és régi jó barátjával, Steve Gomes-zal írta. A nóták a maguk egyszerűségében is remekül vannak felépítve, intelligensek, és pont annyira érzelmesek, amennyire kell. Szívvel és lélekkel próbálnak hatni a szívre és a lélekre úgy, hogy az album végig igyekszik mellőzni a hatásvadász elemeket.
Robinsonnak egyedülálló, szenvedélyes stílusa van, olyan érzelmeket szólaltat meg a hallgatóban, melyeket legtöbb énekes csak élőben képes megidézni. Egyszerre visszhangzik benne/bennünk Al Green, Tyrone Davis és Syl Johnson.
Ahhoz azonban, hogy ilyen produkció születhessen kellettek a remek zenésztársak is, a lemezen vendégeskedő Memphis Horns és a "Severn házi zenekara": a gitáros Alex Schultz (William Clarke, Rod Piazza and the Mighty Flyers, Deitra Farr), a basszusgitáros Steve Gomes (Ronnie Earl, John Lee Hooker), a dobos Robb Stupka (Luther Allison, Johnny Lang), a billentyűsök Benjie Porecki (Darrell Nulisch, Roy Gaines) és Kevin Anker.
Íme egy megbízható színvonalú album, amelynek egyfajta spontán, őszinte és szerethető légköre van.

Severn Records, 2010

Turista