Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Scott Ellison: Walkin’ Through The Fire
2012-01-03 | kritika


Scott Ellison változatos karrierrel büszkélkedhet. Az oklahomai Tulsából származó muzsikus évekig Clarence ’Gatemouth’ Brown zenekarának tagja volt, később a The Coasters, a The Box Tops, a The Drifters és a Peaches & Herb nevű formációkban játszott, szappanoperák és TV show-k részére komponált zenét. Saját együttesét a ’90-es évek elején hozta létre.
A debütáló lemezét 1995-ben Live At Joey's címmel elkészítő gitáros-énekes hetedik albuma, a Walkin’ Through The Fire tavaly ősszel jelent meg. A JSE Records gondozásában kiadott CD-n Ellison társszerzőkkel, Charles Tuberville-lel és Eric Clapton billentyűsével, Walt Richmonddal írt dalait hallhatjuk. A korong a funky-s elemekkel fűszerezett Hits Like Dynamite-tal indul. A folytatásban a memphis-i Stax Records-ot megidéző Shakin’ With The Blues következik. A repertoárban helyet kapott még egy jump blues szerzemény, a No Way To Live, az önéletrajzi ihletésű Driftin’ Man és a reggae színezetű The Name Of Your Game is. A slide gitárral előadott Trouble Times a lemez csúcspontjának tekinthető. A tizenöt tételt tartalmazó album a humoros The Man Who Shot Mustang Sally-vel ér véget.
A Walkin’ Through The Fire nyilvánvalóan jól összeállított korong, mely a változatos hangszerelésű, különféle tempójú és hangulatú szerzemények révén könnyen belophatja magát a zenekedvelők szívébe.

JSE Records, 2011

hoati


Fat Cat koncert az Instantban
2012-01-01 | koncertajánló


Fat Cat
Budapest, Instant
2012. január 09.


2012. január 9-én különleges klubkoncertet ad a hazai blues-rock szféra sebesen felfelé törő együttese, a Fat Cat. A fiatal budapesti formáció ez alkalommal a fővárosi Instant falai közt fog zajongani. A ’60-as évek végi, ’70-es évek eleji blues-rockot néhol pszichedelikus elemekkel megbolondító banda rövid idő alatt felhívta magára a közönség és a szakma figyelmét, lévén olyan zenét szervíroz, ami manapság valóságos hiánycikknek számít. Az utóbbi, nem egészen egy évben több nívós budapesti klub (Gödör Klub, A38 hajó) visszatérő fellépőiként ismerhette meg őket a publikum, valamint mára már több külföldi koncertet is magukénak tudhatnak. Czibolya Tamás, a zenekar vezetőjének elmondása szerint pár hónapig biztos, hogy ez lesz az egyetlen magyarországi fellépésük, az év elejét illetőleg szinte csak Ausztriában vannak lekötött dátumaik.


2011 legjobb albumai
2011-12-29 | hír


A zene, ezen belül egy-egy album az alkotója által sem kiszámítható, tervezhető érzelmeket, gondolatokat ébreszt a hallgatóban. Egyes dalok megérintenek, mások iránt immúnisak vagyunk. A blues, mint tudjuk nem csak a hangokkal való zsonglőrködésről szól, hanem az invenciókról, a hangzásról, az átszellemülésről, a megérintettségről, a jó zene ezen felül felkelti a figyelmet és kimozdít a lelkiállapotunkból is. Így év végén, kétfős szerkesztőségünk leült és összeírta, hogy melyek azok a lemezek, amik leginkább a „hatalmukba” kerítették. Ha tehetitek, hallgassátok meg őket, miközben figyeljünk az ösztöneinkre, legyünk nyitottak, érzékenyek, alázattal viszonyuljunk a különböző stílusok műfaji megnyilvánulásaihoz.

hoati
1. Tommy Castro: The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live! (Alligator Records)
2. Big Pete: Choice Cuts (Delta Groove Productions)
3. Johnny Rawls: Memphis Still Got Soul (Catfood Records)
4. Király István & G-jam Project: Sides Of The Soul (Szerzői kiadás)
5. Too Slim And The Taildraggers: Shiver (Underworld Records)
6. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
7. Little G. Weevil: The Teaser (Apic Records)
8. Candye Kane: Sister Vagabond (Delta Groove Productions)
9. Grady Champion: Dreamin’ (GSM Music Group LLC)
10. Ütött-kopott angyal: Ösvény az éjszakában (Kultmédia)
11. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
12. Ana Popovic: Unconditional (Eclecto Groove Records)
13. Borsodi Blue: Moonshine & Wine (Szerzői kiadás)
14. The Mighty Mojo Prophets: The Mighty Mojo Prophets (Rip Cat Records)
15. Hadden Sayers: Hard Dollar (Blue Corn Records)

    

hcs
1. Tedeschi Trucks Band: Revelator (SonyMasterworks)
2. Tracy Nelson: Victim Of The Blues (Delta Groove Music)
3. Marcia Ball: Roadside Attractions (Alligator Records)
4. Beth Hart & Joe Bonamassa: Don't Explain (J&R Adventures)
5. Trampled Under Foot: Wrong Side Of The Blues (VizzTone Label Group)
6. Little G Weevil: The Teaser (Apic Records)
7. Demetria Taylor: Bad Girl (Delmark Records)
8. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
9. Samantha Fish: Runaway (RUF Records)
10. JJ Grey & Mofro: Brighter Days (Alligator Records)
11. The Cash Box Kings: Holler And Stomp (Blind Pig Records)
12. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
13. Henrik Freischlader: Still Frame Replay (Cable Car Records)
14. Seasick Steve: You Can’t Teach An Old Dog New Tricks (Play It Again Sam)
15. Donna Herula: The Moon Is Rising – Songs Of Robert Nighthawk (DH Records)

hcs


BAD ForesT: Hallótávolságban
2011-12-27 | kritika


A BAD ForesT nevű zenekart 2008-ban négy barát hozta létre. A székesfehérvári csapat a megalakulása óta számtalan helyre eljutott, felkapott klubokban és jól ismert fesztiválokon játszottak, s riportot készítettek velük a Motoroshang és a NeoFM rádióban.
Az idei Unicum tehetségkutató első fordulóját megnyerő együttes bemutatkozó lemeze Hallótávolságban címmel jelent meg. A tizenhat tételt tartalmazó hanganyag magába foglalja a 2009-ben rögzített demójuk nótáit is. A blues-rock stílusú szerzemények humorban bővelkedő dalszövegeit az énekes-szájharmonikás Szél László írta. A számok hallgatása közben néhány zenetörténeti klasszikusra való utalással szembesülünk: az Édes otthonom Magyarország, a Sweet Home Alabama átirata, amibe belecsempészték a Hej Dunáról fúj a szél című népdalt, Horváth Martina Veronika előadásában, de Eric Clapton örökbecsűjének, a Cocaine-nak is megcsinálták a magyar nyelvű verzióját, Igyál címmel.
A saját meghatározása szerint „abszurd bluest” játszó BAD ForesT albumából árad a vidámság és a zene szeretete, a humoros dalszövegek képesek bárkit jókedvre deríteni, amire a gondokkal teli hétköznapokban sokszor szükségünk is lehet.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Borsodi Blue: Moonshine & Wine
2011-12-22 | kritika


Borsodi László az első blues formációját Virga Negra néven 2000-ben hozta létre, mellyel csodálatos éveket élt meg. A gitáros-énekes legfőbb vágya azonban egy saját dalokat játszó csapat volt, ezért 2005-ben megalakította a Borsodi Blue nevű quartettet.
A békéscsabai székhelyű együttes az első hanganyagát, a Hit The Road And Live The Blues-t három éve készítette el. Az öt számos EP-t napjaink egyik legsokoldalúbb gitárosa, a padovai származású Enrico Crivellaro ajánlotta a zenekedvelők figyelmébe, aki a Borsodi Blue-t az európai feljövő blues generáció egyik legizgalmasabb formációjaként jellemezte. A zenekar első teljes hosszúságú lemeze a napokban kerül kiadásra. A korábban már többször beharangozott Moonshine & Wine című CD-n tíz szerzemény található. A blues, a soul és a jazz határán mozgó, gazdag harmóniájú dalok zenéjét Borsodi László, míg a szövegeket Little G. Weevil jegyzi. Nem szívesen emelek ki egyetlen számot sem az egységes albumból, ám úgy hiszem, hogy a So Long Baby és a Make My Guitar Sing Once Again hallatán, még a legkényesebb ízlésűek is elismerőn csettinthetnek. Az együttes névadójának technikás, ötletes gitárjátékáról, szenvedélyes énekéről, valamint muzsikustársai, Magda Lajos (billentyűs hangszerek), Pfeff Márton (basszusgitár) és Teleki Pál (dob) teljesítményéről csakis az elismerés hangján beszélhetünk. Az élőben felvett dalokban olyan kiváló erőket képviselő zenészek is közreműködtek, mint Pribojszki Mátyás, Abbas Murád és Csizmadia Dávid.
Csak reménykedni tudok abba, hogy minél több blues rajongóhoz eljut, a nemzetközi szintű csapat szórakoztató, egyben az érzelmekre is ható, magas zenei értéket képviselő produkciója.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Shabby Blues Band: Blues vadász
2011-12-21 | kritika


Húsz év, hat nagylemez, egy DVD, s nyolcszáznál is több koncert. Röviden így lehetne summázni az első fellépését 1991 júliusában adó Shabby Blues Band eddigi történetét.
A zalaegerszegi együttes idén ősszel, születésnapi koncerttel ünnepelte fennállásának húszéves évfordulóját. A jubileumra új albummal jelentkezett a szájharmonikás Kránitz Antal vezette formáció, melynek összetétele az utóbbi időben átalakult - az énekes Molnár Zsolt 2009-ben kilépett a zenekarból, ami teljes átrendeződést vont maga után. Visszatért a bandába két alapító tag, Angyal Tibor (ének) és Gedeon Attila (gitár), a dobos posztját egy szintén visszatérő muzsikus, Kovács Barnabás töltötte be. A basszusgitáros Németh Attila lett, a legnagyobb változást azonban egy újabb frontember, Gál Szabolcs belépése jelentette. A Blues vadász című CD-n található saját dalok esetében a szövegírói feladatot Gál Szabolcs, a zeneszerzést pedig Gedeon Attila vállalta magára. Három tradicionális blues is feljátszásra került, melyekhez Lukács Sándor írt magyar szöveget. Az ötvenpercnyi hosszúságú korong szélesebb alapokon nyugszik, mint a korábbi Shabby Blues Band kiadványok, hisz a hagyományos bluestól a rock balladákig számos irányzat felfedezhető rajta.
A Shabby Blues Band az egyik vidéki blues műhely abból a kevésből, ami még megmaradt. Bízom benne, hogy túlélnek minden mélypontot és divathullámot, s még jó pár évig élvezhetjük koncertjeiket, újonnan megjelenő lemezeiket.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Blues van, babám - Közjáték (5.)
2011-12-19 | névjegy


Már megint elmúlt egy éjszaka. Csak rajzoltam, miről álmodtam, csak leírtam, amit gondoltam. Megint erre szállt az a hajó a szélben, már megint zöld volt a sárga és piros a kék. A Mária utcai tivornyatórium másik végében Dj Ramses Hoppa alussza a nyugtalanok lehető legmélyebb álmát, vagy egy hete itt van már a héder, hangos szó még nem esett, csak vagyunk, mint a gyöngyök Isten cserepes tenyerén, testvérem ő nekem, hogyne volna itt a helye a főhadiszálláson, ha bármikor…
Ő az egyetlen dj, akinek a muzsikáját gond nélkül be tudom fogadni. Még akkor is, ha hatalmas acid basszusokkal bombáz, hozza a nyolcvanas évek amszterdami hangrobbanásának emlékeit, amiből én csak a teuton válfajt ismertem és voltam bátor anno sugárban okádni a dobgépek digitális dorbézolásától. Aki tehetséges, az nagyon az. Folyékonyan beszél zenéül és emberül, ennél több még akkor sem kell, ha valaki amszterdami létére jobban csipázza Budapestet, mint Rotterdamot netán Hágát. Amszterdami vagyok, nem holland - közli oda mosolyogva, ha ilyesmiről faggatják.
Mire megöregszem, lepkegyűjtő leszek, barátokat és szerelmeket tűzök a gombostű végére, szépen lajstromozott kollekcióm lesz. Jó itt a Világ Köldökén ücsörögni ebben a fehér lótusz - fotelben, hagyni, hogy a zene sodorjon, soha meg nem unható felhőfiesta. Miközben a velem egyidős kispályások és nagyágyúk egyre vadabb meneteket birkóznak Herr Halálfélelemmel és Fraulein Aggodalommal, mind jobban szórakozom eme bolhacirkuszon. Tanulságos hangyahadgyakorlat, sajtó mortale online. Minden nap új ízt csempész szájpadlásomra, újabb vajszínű árnyalat az éjféli őrjáratok vásznain.
Volt időm megszeretni saját hangjaimat és szavaimat. Ha valami életben marad ezen a vincseszteren, az már érvényes. Dicsérhetik, szidhatják, már mindegy. Úgyis megtalál mindenkit minden, amit magához vonz. Miért volna fontos, ki mit tart (netán ír vagy mond) felőlem, és teszi ezt mekkora példányszámban? Hiúnak lenni macerás dolog, bíbelődős műfaj, nem sajátom nekem.
Az Univerzum tökéletes alkotás, én meg tükörképe volnék. Jól metszett kristálytükör.
Lázasan lüktető agy már nem dorombolja átkait, ha figyelmen kívül hagyom szerfelett nagy elszánását, hogy korlátozzon e tökéletes lét tökéletes átélésében. Kikopott belőlem az a nagy taníthatnék is immár. Gyógyítani pedig pláne, csak ha valóban fontos.
Pompás társaságban forgok napra nap.
Senki nincs, akit jobban értenék, mint magam, és aki jobban értene engem, mint én.
Blues van.
Blues van, babám…

Hetesi Péter Pál/G3


Tommy Castro: The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live!
2011-12-17 | kritika


Tommy Castro a blues szcéna egyik legkarizmatikusabb előadója. A varázslatos képességű muzsikus tavaly fantasztikus esztendőt zárt, hisz nem kevesebb, mint négy díjat vehetett át a 31. Blues Music Awards gálán, ami a pályafutását ismerőknek, cseppet sem meglepetés.
Az évi százötven fellépést magáénak tudó Castro legújabb lemeze, a Contemporary Blues Album Of The Year címmel jutalmazott Hard Believer-hez hasonlóan, a chicagói székhelyű Alligator Records-nál jelent meg. A The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live! című albumon, a San Jose-ból származó gitáros-énekes különböző helyszíneken, vendégzenészek közreműködésével adott koncertjeiből hallhatunk felvételeket. A tizenkét számot tartalmazó korong a Legendary Rhythm & Blues Cruise-on 2010 októberében rögzített Wake Up Call-lal kezdődik. Az óceánjáró hajón felvett műsorból, Sista Monica Parker és Theodis Ealey által előadott dalok is a CD-re kerültek. A független lemezkiadóhoz tartozó zenészek közül Michael Burks, Rick Estrin és Janiva Magness egy-egy számban szerepel. Az ’Iron Man’ becenevű Burks saját kompozícióját, a Voodoo Spell-t adta elő, ami az album csúcspontjának tekinthető. A Kalifornia államtól egészen Virginiáig terjedő helyszíneken Joe Louis Walker, Debbie Davies, valamint a Trampled Under Foot zenészei is játszottak. Az elhangzó szerzeményekben az állandóságot, a Tommy Castro Band tagjai, Scot Sutherland, Ronnie Smith és Tony Stead jelentik, akik bizonyítják, hogy nem véletlenül díjazták őket Band Of The Year címmel a 2010-es Blues Music Awards-on.
Imádtam Tommy Castro előző CD-jét, gyakorlatilag hónapokig hallgattam rendszeresen, egyszerűen megunhatatlannak bizonyult. Éppen ezért nagy várokozással néztem az új korongja elé, bár sejtettem, ezúttal sem ér majd csalódás. És így is lett!

Alligator Records, 2011

hoati


Király István & G-jam Project: Sides Of The Soul
2011-12-15 | kritika


Volt idő, amikor meglehetősen sok instrumentális gitárlemezt hallgattam. Nagyon szerettem Steve Vai, Joe Satriani, Tonny MacAlpine albumait, az itthoni muzsikusok közül pedig Szekeres Tamásért rajongtam. Az évek során a zenei ízlésem változott, mégis örömmel vettem a kezembe a Király István & G-jam Project Sides Of The Soul című korongját.
A mátészalkai Király István első igazán komoly együttese a Szinkron volt. A Gidófalvy Attila által menedzselt banda egyetlen hanganyagát 1993-ban adták ki, mely kb. ötezer példányszámban kelt el. A csapat a turnéi és a fesztivál fellépései során rengeteg neves zenésszel (Edda, Sing Sing, Szekeres Tamás, …) játszott együtt, majd 1995-ben feloszlott.
A gitáros ezt követően saját formációt hozott létre G-jam Project néven, azzal a céllal, hogy a magyar zenei palettát a sokak számára ismeretlen instrumentális stílussal színesítse. A debütáló lemezük On The Road Again címmel 2008-ban jelent meg. A tíz kompozíciót tartalmazó album nemcsak a rajongók, hanem a kritikusok egyöntetű tetszését is elnyerte.
Második korongjuk, a Sides Of The Soul idén februárban került kiadásra. A feszített tempóban elkészült CD két részre osztható, a lemez első felén lendületes rockos nóták találhatóak, míg a második öt szám a bluesos vonalat képviseli. Az átgondoltan felépített, fülbemászó melódiájú szerzeményeket a közérthetőség jellemzi. Király István érezhetően az összes jelentős gitáros stílusát ismeri, és úgy tűnik, hogy sikerült neki az őt ért hatásokat egy letisztult formában egyesíteni. A Tom-Tom Stúdióban rögzített felvételeken a zenekarvezető mellett, a muzsikustársak is nagyot alakítottak: a pazar billentyűszólók éppúgy dicséretet érdemelnek, mint a remek szájgitár, vagy a halálpontos ritmusszekció.
A Király István & The G-jam Project világszínvonalú produktumot tett le az asztalra, melyet ha meghallgattuk, csak ülünk döbbenten, és újra és újra meg akarjuk hallgatni. A Sides Of The Soul az év legfontosabb lemezei között említendő, mondhatni kihagyhatatlan album!

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Blues a karácsonyért
2011-12-11 | koncertajánló


Blues a karácsonyért
Budapest, Gödör Klub
2011. december 18.


Egy kivételes összefogás eredményeként ingyenes jótékonysági napra hív mindenkit Erzsébetváros Önkormányzata, a Gödör Klub, a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezet és a VII. kerületi Bolgár Kisebbségi Önkormányzat.
A rendezvény célja: a létminimum alatt élő családoknak segítséget nyújtsunk, hogy mi is hozzájárulhassunk az ünnepek meghittségéhez. A helyszínen a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezet várja az adományozókat és a szórakozni vágyókat 2011. december 18-án, Aranyvasárnap. Vigyél magaddal tartós élelmiszert, és támogasd a rászoruló családokat! Várnak lisztet, rizst, cukrot, étolajat, készétel konzervet, mindent, ami a karácsonyi vacsorához kellhet, illetve édességeket. Persely is kihelyezésre kerül, az abba helyezett pénzbeli adományokkal is segíthettek szebbé tenni a karácsonyt!

Délutáni program:
Játszósarok
Daloljunk együtt Sebestyén Katjával
Blues Mikulás meglepetés
Bolgár ételkóstoló
Vadvirágok And Blues Juniors

Esti program:
Magyar Atom
Vasko Krupkata (Bg) - vendég: Pribojszki Mátyás
Deák Bill Blues Band


Blues Trappers: Street Meeting
2011-12-09 | kritika


A budapesti Blues Trappers 2009-ben alakult, azzal a céllal, hogy az élőzene segítségével megismertesse az érdeklődők számára példaképük, a The Blues Brothers munkásságát.
Az együttes tavaly szinte lehetetlennek tűnő vállalkozásba fogott, amikor Budapest legfrekventáltabb köztereire utcazenés miniturnét szervezett. A Street Meeting című DVD-n ennek a megvalósítását követhetjük végig, a kezdetektől egészen az utólagos konklúziókig. A film kiindulópontját az előkészületek, valamint a banda tagjainak a nyilatkozatai adják. Ezt követően a koncertsorozatból láthatunk részleteket, jó pár nagyszerű szerzemény csendül fel a hihetetlen összhangot, zeneszeretetet árasztó csapat előadásában. A dalokat rocksztárokkal, értelmiségiekkel, járókelőkkel és hajléktalanokkal folytatott beszélgetések szakítják meg. A riportalanyoktól eltérő véleményeket hallhatunk a rendhagyó miniturnéról. A 76 perces mozi bemutatja azt is, hogy milyen bürokráciai buktatói vannak egy ilyen eseménysorozat megszervezésének, és mennyi munkát kell befektetni, ha „hátszél” nélkül, teljes mértékben önerőből, illetve baráti segítséggel szeretnéd megoldani mindezt.
A 2010-ben forgatott szabadságot sugárzó, tartalmas kikapcsolódást nyújtó film elgondolkodásra ösztönöz, a hangulata pedig könnyen magával ragadhatja a zenekedvelőket.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Steve Gerard & The National Debonaires: Voodoo Workin’
2011-12-05 | kritika


A Steve Gerard & The National Debonaires bemutatkozó lemeze, a New Sounds From Kansas City 2007-ben jelent meg, amit három év múlva követett a Words Are Like Bullets című hanganyag. A Mississippi állambeli Jackson székhelyű formáció albumain az énekesi feladatot David ’Elmo’ Bailey látta el, a dalok rögzítésében segédkezett többek között Lee McBee, Jimi Bott, Doug ’Sarge’ Rynack és Mike Clark is.
A gitáros-zenekarvezető Steve Gerard a Central Mississippi Blues Society által 2009 végén szervezett jam session során ismerkedett meg James ’Rock’ Gray-jel, akit felkért egy közös lemez elkészítésére. A legendás énekes örömmel elfogadta a megkeresést, így idén elkészült a banda harmadik korongja, a Voodoo Workin’. A mindössze félórányi hosszúságú CD-t Charles Sheffield címadó száma nyitja, majd olyan előadók szerzeményei következnek, mint Willie Mabon, Big Joe Turner és Nappy Brown. Az ’50-es, a ’60-as éveket megidéző tételekhez hangulatilag remekül illik a veterán Gray három dala. A javarészt középtempójú kompozíciókban az újraformálódott, Preston Hubbard, Dwight Ross Jr., Mike Sedovic, Doug James és Greg Demchuk alkotta The National Debonaires biztosítja a tökéletes zenei hátteret.
A több évtizede a pályán lévő profi muzsikusok által létrehozott, érzelmes éneket, remek hangszeres játékot, kiváló nótákat tartalmazó album nívós szórakozást nyújt az érdeklődök számára.

Blue Edge Records, 2011

hoati


Jim Allchin: Overclocked
2011-12-01 | kritika


Jim Allchin egy floridai farmon nőtt fel, ifjúkori éveit a családi gazdaságban dolgozva töltötte. Kamaszként megszállottan trombitálni tanult, majd a The Ventures és Jimi Hendrix hatására gitárra váltott. Az egyetem megkezdésével a zenélés háttérbe szorult. Az iskola befejezését követően nem sokkal a Microsoftnál helyezkedett el, ahol a társelnök pozícióig jutott a ranglétrán. A szoftvercég-óriástól egészségügyi probléma miatt távozott.
Az informatika világában töltött évtizedek után visszatért tinédzserkori szerelméhez, a zenéhez. A bemutatkozó lemeze Enigma címmel 2009-ben jelent meg, amelyre szinte minden hangszert saját maga játszott fel. A gitáros, énekes és dalszerző következő hanganyagának elkészültére két esztendőt kellet várni. Az Overclocked című albumon a néhány színtiszta blues szerzemény mellett blues-rock, rock és pop-rock stílusú tételeket hallhatunk. Az énekesi feladatokat Keely Whitney látja el az One For The Money-ban, aki duettet énekel Allchinnal a Perfect Game címet viselő kompozícióban. A korongon két instrumentális nóta, a Fall és az Opening My Eyes To Love is helyet kapott. A nem mindennapi képességű gitáros játékát érzelmi töltöttség jellemzi, nem kérkedni akar a tudásával, hanem elvarázsolni a hangszerével és a zenéjével. A kísérőmuzsikusok a profizmuson túlmutató lelkesedéssel teszik oda magukat a Jim Allchin saját dalait tartalmazó produkcióba.
Az Overclocked egy érett, kiegyensúlyozott, átgondolt hangszerelésű lemez, amit lehet szeretni a remek hangulatú dallamai, az érzés és a technika egyedi keverékét tartalmazó gitárszólói miatt.

Sandy Key Music, 2011

hoati


Blues van, babám - Bende és a Black & Blue Cafe
2011-11-28 | névjegy


Ritkán lesz hirtelen annyira magányos az ember fia, mint amilyen én lettem 2007. augusztus 6-án délben, amikor épp esedékes agglegénykonyhászati remekemet toltam a mikrohullámúba. Szenvtelen hang közölte a Kossuth Rádió Déli Krónikájában, hogy meghalt Daczi Zsolt, a Bikini gitárosa.
Drága Bende, hát hír belőled, ha már a zenédből nem is, de távozásodból mindenképp. Köptem volna szívem szerint egy nagyot, vagy üvöltve káromkodom, de nem mégsem. Amikor hiányod rajtam ütött, rögtön az jutott eszembe, este már ott bazseválsz a Black & Blue Cafe-ban a többi jelentős arcozattal kedvedre. Betegség gyötörte tested többé nem lesz akadály, hogy megszólaljon kezedben a száraz fa, hogy lángot vessen a hegedű…
A nyolcvanas évek végét írtuk, amikor ügyletben ücsörögtem a Polip magazin szerkesztőségében. Úri meló volt, zenét kellett hallgatni napszám, friss demókat, miket behordhattam a Garázsba, Nagy Feró rock and roll show-jába, ahol a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kitüntető figyelme mellett csöveseknek és egyéb nehéz életűeknek szórta az igét a Nemzet Csótánya, ki ekkor még leginkább liberális pelenkában szántotta a világot jelentőket, hol volt még akkor a későbbi vérmagyar celeb!
Szóval ücsörgés, bagó, slágerlista - böngészés, mikor nyílik az ajtó, amin két viharvert figura távozik bé, és kollégámat keresik, hogy demót hoztak. Tekintetükben vidéki bizalmatlanság, Kiskunhalasról avázkodtak elő ide a Nagy Faluba, a sáncok mögé. Egyikük, Óbert Tibi, volt a Rolls egykori dobembere, aki elkísérte első világhódító útjára Daczi Zsoltot, akinek a Polimer kazetta bizonysága szerint úgy szólt kezében a gityó, mint a legnagyobbakéban.
Zavart, kusza, kapkodós duma volt, gyorsan találtunk a formációnak nevet (Mylady), löktem néhány tippet, hová lehet még bedzsanázni ezzel a zeneanyaggal, aztán ők léc, long live rock and roll…
A rádió négyesben épp a finnyás ízlésű zenei szerkesztő Pálosi Pista bűvölte a szalagokat, és közben hevesen jegyzetelte szóban, melyik motívumot ki honnan nyúlta. Na ja, a szöveget írják, a szobrot faragják, a zenét meg szerzik, s mint a korabéli zenészmondás tartja, Beethoven óta minden hang foglalt…
De Bende kazettája még Pálosi mester szűrőjén is gond nélkül átcsúszott, Ferónak és hadsegédjének, Szűcs Frédinek is igen tetszett, adásba is került legott.
Repülőrajt.
A követező körben már a Bikini gitárosaként láttam viszont őt. Németh Lojzi épp Nagy Feró segedelmével csípte őt ki magának.
Dumálni többet nem nagyon dumáltunk. Bende volt a hallgatag rock and roll lovag, valami alap bizalmatlanság álarcát hordta, gyorsan és sikeresen sokat ivott, leginkább a Tüzes Vízben, hol a metálmandrók dajdajoztak, ha tehették, s miért ne tehették volna.
Legközelebb akkor sodort össze minket a jósors, midőn Kalapács Józsi készült Isten hozott holnap címen korongra venni férfikora rock and roll-ját, ahová Bende is hivatalos volt, mint hard disk recorder tulajdonos húrforgató és komponista. A szövegeket én követtem el, tarsolyomban a Tátrai Band Mexicano-jának ajánlólevelével.
Nem metált, elegáns macsó rock and roll lemezt álmodtunk világcsavargó szövegekkel Ilonatelepen egy romlott autó lerakat irodájában Zserbóval közösen, aki akkor már megjárta az Eddát és a glam supergroupnak készülő Fixet is. De nagyon döcögött a négyszögletű kerék, Mr. Mortillo bizonytalan volt, csak tutira akart menni, örökké belepiszkált a vakerokba, hogy ő aztán tudja, mitől döglik az a légy.
Csak a meló nem halad, egyébként hibátlan volt a fennforgás.
Ilonatelepről viszont Bende elhozott a Boráros térig, végre duma, végre orbitális röhögések. Ekkoriban hozta össze a Kyru Gotta Humble-t a „Bolond” Kováccsal és Kyruval, nagyon nagy blues - funk - rock, el is eresztettem a tollam rendesen. Bende parányi kecójában a hálószobában ment a toroktornászati formagyakorlat, a konyhában mely az előszobából nyílott, Kovács úr maga rottyantotta a resztelt májat ezerrel, én meg csak ültem pöfékeltem és reszeltem a szavakat, ha úgy hozta a prozódia.
Nagy idők voltak. Daliás bolondériák, álomporos nekirugaszkodások, felleghajtó fellángolások. Tartott, amíg tartott, gyorsan ellobbant. Nem volt köztünk igazi szervezőember, kilincsre járó vagabubd, aki cipelte volna Danubiustól BMG-ig a stájszot, csak basevisták voltunk, éhenkórász rablólovagok, eladhatatlanul szabad lelkek, akik bármikor belehalnak egy codába, de a píárpityuk és marketingmacák cápavilágában esélyük sincs a túlélésre.
Eccerre két lemez fürdött be. Kalapács hirtelen fordulattal tudatta velünk a sajtó hasábjain, hogy a közös tündöklés helyett inkább fölénekli a nulladik Pokolgép albumot, isten vélünk édes piroskák. A Kyru Gotta Humble is befuccsolt még a start előtt, három nótára futotta belőlünk mindössze. Kár volt érettünk, de most már annyira mindegy. Megvolt a cimboraság, és én már akkor is tudtam, ez a fontos, nem a MAHASZ lista meg az Arany Zsiráf.
Bende Tahiba cuccolt ki egy faházba, pincében stúdió pöpecbe, teraszon meg napsütéses vakerok, körülöttünk Duna - kanyar, leszállópálya Bikini és Tirana Rockers dorbézok után, még kecskét is akart Túró kutya mellé, hadd legyen sűrű az állatkert a birtokon.
Túró csodalény volt. Bende imádta. Legnagyobb mutatványa az volt, hogy addig nyalta körbe - körbe farmerom cipzárját, amíg erekcióm nem lett. Szerinted, mennyit röhögtünk ezen nem kicsit?!
Aztán már csak hírek, hogy nagyon beteg. Orvosi műhiba. Telefon a Szent László Kórház kertjébe, ahol bottal a kézben botorkált. Ne röhögtess Peti, mert kiszakad a bélésem…
Segélykoncert a Wigvamban. Végül már csak egy búcsúdal…
De mire Bendét cserben hagyta a teste, már tudtam, nincs halál. Senkit nem veszíthetek el, aki a szívemben él. Megírtam a Tátrai Bandnek a nótát a Black & Blue Cafe-ról, ahová távozásunk után benéznek a magunk fajta kószák, hogy ott várják ki a hajnalt, mely sohase jön el.
Mind többen vagytok odaát, basznád szájba tesó. Néha úgy tűnik, már én is indulok, de eddig még mindig maradtam. Baromira ráérek. De azért várjatok meg, nélkülem ne legyen hová a menés, ha kérhetem…
Ami sürgős, az ráér nagyon…

Hetesi Péter Pál/G3


Sandy Carroll: Just As I Am
2011-11-25 | kritika


Sandy Carroll egy Tennessee állambeli városban született, igazi otthonának azonban mindig is Memphis-t tekintette. Az énekes-dalszerzőnő az eddigi pályafutása alatt együtt dolgozott Jim Dickinsonnal és Willie Mitchell-lel, s olyan zenészek részére írt szerzeményeket, mint Albert King, Luther Allison, Reba Russell, Ana Popovic, Ellis Hooks és Barbara Blue.
A Premier Player Songwriting Awardra jelölt Carroll szólólemezei 1993 óta jelennek meg, melyek közül a legnagyobb sikert az öt éve kiadott Delta Techno-val érte el. Az aktuális, Just As I Am címet viselő albumának nagy része régóta kész volt, befejezéséhez az utolsó lökést Bob Trenchardtól, a Catfood Records tulajdonosától kapta. A Jim Gaines produceri felügyelete alatt elkészített korong eléggé eklektikusra sikerült, hisz blues, blues-rock, gospel és new orleans-i muzsikát is hallhatunk rajta. Az érzelmek széles körét felölelő számok közül kiemelkedik a CD címadó dala, a Just As I Am, aminek eredetije Luther Allison 1997-ben megjelent Reckless című lemezén található. A többségében saját kompozíciók rögzítésében Memphis legkiválóbb stúdiózenészei (Evan Leake, Dave Smith, Steve Potts, …) segédkeztek, az énekesnő pedig a sokoldalúságát bizonyítandó, néhány tétel erejéig zongorán is játszott.
A texas-i Catfood Records éves szinten csak néhány albumot ad ki, de azok egyöntetűen magas színvonalat képviselnek. Johnny Rawls és Jackie Johnson idén megjelent CD-jéhez hasonlóan, Sandy Carroll legújabb hanganyagáról is csak a legjobbakat lehet elmondani.

Catfood Records, 2011

hoati


Bemutatkozik a Mojo Workings
2011-11-23 | hír


Szabó Tamásról utoljára múlt év végén adtunk hírt, amikor a Good Morning Mr. Blues projektjét mutattuk be. A sokoldalú zenész most egy új formációval jelentkezett, ahol természetesen ismét „vendégként” köszönthetjük a bluest. Ő mesél most az új csapatról és a terveikről.

A zenéléssel eltöltött hosszú évek során számos zenekar alapító tagja lehettem, olyanoké, mint a Palermo Boogie Gang, a The Tailor’s Clothes, a Spo-Dee-O-Dee, a Silence, vagy a Largo Cammino. Ezeknek a csapatoknak a hosszabb-rövidebb fennállásuk alatt meg kellett küzdeniük azért, hogy az adott zenei trendek és ízlések között talpon maradjanak. Ma egy zenekar megismertetése a világgal nagy kihívást jelent, mert számtalan formáció van, akik között elvész egy-egy új banda. Most mégis megkísérlem, noha a ma közkedvelt irányzatai között nem nagyon szerepel a blues.

A mostanra kialakult trió formáció két tagjára tavaly akadtam egy pesti kocsmában, ahol a két úriember fület gyönyörködtetően muzsikált. Telt-múlt az idő, és valahogy egymáshoz sodort minket a sors. Lassan fél éve, hogy elkezdtünk dolgozni repertoárunkon, ami mostanra érett meg, s most jött el az ideje annak is, hogy tudassuk a világgal: megalakult a Mojo WorKings (a zenekar neve egy magyaros szójáték következtében alakult ki). A zenei irányt tekintve ez blues zene, de nem tisztán blues (nem stílushű), hiszen számos más műfaj is helyett kapott benne - persze a blues műfajnak behódolva. A hangszerelésben a gitárokon kívül mindenféle érdekes szájharmonika (akkord, basszus stb.), és a vokál kapott szerepet. Hazánkban, viszonylag ritka a többszólamú éneklés ebben a műfajban. Óriási szerencse, hogy mind a hárman éneklünk, mert így teljesen más hangképet tudunk létrehozni, mint azon zenekarok, ahol egy ember az énekes főhős.

Terveink: ahogy mondta Tom Nolimit ez egyik kimagasló riportjában: „Tervek nincsenek, csak project”. Természetesen nem ilyen egyszerű. Mi alapjába véve a klubzenekar kategóriájába tartozunk, talán annyival toldanám meg, hogy azon belül egy igényesebb vonalat szeretnénk meghonosítani idehaza. Nem csak hangképben, hanem az előadásmódban is.

Az elmúlt idő arra volt elegendő, hogy kipróbáljuk magunkat egymás között mint zenész, mind a színpadon, mind emberileg. Elkészítettük a honlapunkat: www.mojoworkings.hu - ez folyamatos bővítés alatt áll, ill. elkészíthettünk egy jobb minőségű koncert anyagot, aminek részletei nemsokára felkerülnek majd a website-unkra, ill. a youtube-ra is. Remélhetőleg a következő évben sikerül megismertetni a Mojo Workings nevet a nagyérdeművel, lehetőségünk adódik sok koncertet játszani és megjelentetni egy stúdióalbumot.

A Mojo WorKings felállása:
Honfi Imre Olivér - gitárok (akusztikus, elektromos, slide), ukulele, ének
Horváth János - akusztikus gitárok, ének
Szabó Tamás- harmonikák, washboard, ének

Koncertek a közeljövőben:
2011.12.01. – Budapest, Nothin' But The Blues Pub
2011.12.16. – Budapest, Gitár Pont Café
2011.12.18. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011.12.27. – Szolnok, Andante Bor és Gasztrokultúrház – közreműködik: Long Tall Sonny és Crazy Benny


Negyedik Magyarországi Boogie Woogie Est
2011-11-20 | koncertajánló


Negyedik Magyarországi Boogie Woogie Est
Győr, Richter Terem
2011. december 03.


A töretlen sikerű koncertsorozat immár a negyedik előadásához érkezik, hiszen a Dániel Balázs – alias Mr. Firehand - nevéhez fűződő Magyarországi Boogie Woogie Est ismét Győrbe várja a műfaj és a virtuóz zongorázás kedvelőit egy garantáltan vidám, színvonalas szórakozásra.
Balázs és csapata idén is sokszínű műsort állított össze, amelyhez újfent nemzetközi sztárokat hívtak meg. Először látogat Magyarországra Mike Sanchez, a boogie és a rock and roll fenegyereke, aki olyan nagyágyúkkal is szerepelt egy színpadon, mint Paul McCartney vagy Eric Clapton. A zongoristák sorát erősíti Robert Roth Ausztriából, de a világbajnok táncospár, Nicolas Deniau Franciaországból és Mikaela Hellsten Svédországból is igazi különlegességei lesznek az estnek. A show házigazdája a hagyományokhoz híven triójával lép színpadra.
Tehát 2011. december 3-án 19:00 órától a győri Richter Teremben igazi őrületre lehet számítani a színpadon, hiszen ez az a koncert, ahol nem csak a zongoráknak, hanem a zongoristáknak sincs ki a négy kereke. Ne mulassza el, elvégre csak egyszer van boogie est az évben!


Candye Kane: Sister Vagabond
2011-11-18 | kritika


Candye Kane élete fordulatokban bővelkedik. Az egykor modellkedő, sztriptízbárokban fellépő, pornófilmekben szereplő énekesnő serdülőként próbálkozott az operával, country punk és tradicionális country együttesekben játszott, végül a bluesnál kötött ki.
Az utóbbi években a nők személyiségi jogainak fáradhatatlan harcosaként is tevékenykedő Kane közelmúltban megjelent, Sister Vagabond című lemeze, az előző albumához (Superhero) hasonlóan a Delta Groove Productions égisze alatt került kiadásra. A tizenhárom tételt tartalmazó CD egy Johnny ’Guitar’ Watson szerzeménnyel, az I Love To Love You-val indul. A folytatásban a saját számok mellett Brenda Lee, a Jack Tempchin - Glenn Frey szerzőpáros, és Steve White egy-egy kompozícióját is hallhatjuk. A blues, soul és swing keverékét tartalmazó korong egészét Candye Kane csodálatos énekhangja uralja. A feladatát hibátlanul ellátó kísérőzenekar tagjai közül Laura Chavez neve okvetlenül megemlítendő, aki ha kell rendkívüli kifinomultsággal, de ha kell lángoló szenvedéllyel játszó gitáros. Az igényesen összerakott felvételek rögzítéséhez meghívásra került Stephen Hodges (dob), Nathan James (gitár) és James Harman (szájharmonika) is.
Biztosra veszem, hogy az énekesnő tizedik hanganyaga az év végi szakmai értékeléseken ott lesz a legjobbak között, és az sem kizárt, hogy lesz olyan fórum, ahol a Sister Vagabond az élen végez.

Delta Groove Productions, 2011

hoati


15 éves a Muddy Shoes
2011-11-16 | koncertajánló


15 éves a Muddy Shoes
Budapest, Fonó Budai Zeneház
2011. december 03.


Tizenöt év telt el a Muddy Shoes első lemezének, a The Real Shuffling Hungarians-nak a megjelenése óta. A zenekar ezt az évfordulót, egy a „klasszikus időket” idéző koncerttel szeretné megünnepelni. A műsor gerincét alapvetően az együttes két stúdiólemezének anyaga fogja adni, tehát sok olyan szám is elhangzik majd, melyet több mint tíz éve nem hallhatott a közönség.

A zenekar tagjai:
Fekete Jenő - ének, gitár
Nagy Szabolcs - zongora
Pengő Csaba - nagybőgő, basszusgitár
Mezőfi ’Fifi’ István - dob

Vendég a Borsodi Blue, Borsodi László kiváló triója a Viharsarokból.


Whiteboy James And The Blues Express: Extreme Makeover
2011-11-14 | kritika


Kalifornia a 80-as évektől ontotta magából a jobbnál jobb zenészeket. William Clarke, Rod Piazza, James Harman, vagy éppen a The Blasters munkássága mindenki számára ismert, de nem feledkezhetünk meg a Whiteboy James And The Blues Express nevű formációról sem.
Az énekes-szájharmonikás Whiteboy James az elmúlt évezred utolsó évtizedében hozta létre együttesét, a Whiteboy James And The Blues Express-t, akikkel jelentős sikereket ért el. Viszonylag hosszú kihagyást követően 2006-ban a banda újraalakult, a két eredeti tag, James és a gitáros Scott Abeyta új ritmusszekcióval, Blake Watsonnal és Max Bangwell-lel folytatta a munkát. Frissen megjelent harmadik lemezük anyaga nem ismeretlen a rajongók számára, hisz a bemutatkozó, a csapat nevét viselő albumuk került ismételten felvételre. A két vadonatúj szerzeménnyel megspékelt korongon érzelmekkel teli, az első pillanattól az utolsóig energikus és izgalmas muzsika található. A döntően saját kompozíciók humort sem nélkülöző dalszövegei a zenekarvezető személyes tapasztalatain alapulnak. Az elhangzó számok közül a Johnny Cash ihlette Zerg, Shotgun And You, és az ízléses szájharmonika szólót tartalmazó Slowdown & Let Me Love You feltétlen említést érdemel.
A Whiteboy James And The Blues Express minőségi szórakozást akar nyújtani, ami egyszerre könnyed és tartalmas. Úgy hiszem, hogy az Extreme Makeover alkalmas teljesíteni ezt a nem egyszerű feladatot.

Rip Cat Records, 2011

hoati