Gaye Adegbalola: The Griot
2019-03-17 | kritika
Gaye Todd a virginiai Fredericksburgban született és nőtt fel. A középiskola befejeztével a bostoni egyetemen biokémikusi diplomát szerzett, egy ideig bakteriológusként dolgozott. Az egyetemi évei alatt emberjogi harcossá vált, nevét ekkor Adegbalolára változtatta. Polgári pályája során tevékenykedett még tanárként, 1992-ben a Virginia State Teacher Of The Year címmel jutalmazták. A zene mindig közel állt hozzá, csakúgy, mint a szüleihez: édesapja pedagógusként dolgozott, mellette jazz zenész is volt, míg édesanyja mindig hazavitte a régi lemezeket, amit a munkahelyén a zenegépből lecseréltek. Gaye 1984-ben barátnőjével, egyben gitártanárával, Ann Rabsonnal létrehozta a Saffire - The Uppity Blues Women zenekart. Eleinte duóként léptek fel, majd a több hangszeren kitűnően játszó Andra Faye McIntosh belépésével trióvá alakultak. Kilenc albumukat jelentette meg az Alligator Records, ezek többsége a chicagói lemezcég legkeresettebb, a legnagyobb eladási darabszámú kiadványai lettek. A zenekar huszonöt évnyi közös zenélést követően 2009-ben feloszlott. Az idén hetvenötödik életévét betöltött előadó első szólólemezét még 1999-ben adta ki, melyről a Middle Aged Blues Boogie című szerzeményt W.C. Handy Awards díjjal jutalmazták. Aktuális anyaga, a The Griot a Bob Margolin és Richard Rosenblatt által alakított VizzTone Label Group gondozásában látott napvilágot. A griot afféle modern kori trubadúr és énekmondó, a napi hírekről és a történelmi múltról egyaránt hallhatunk tőle. Adegbalola kellő élettapasztalattal rendelkezik, hogy betöltse ezt a szerepet. Az album javarészt a saját dalait tartalmazza, ezek a szexizmus, a szegénység, a szennyezés, a szerelem, az önteltség, a szabadság és az árulás témáival foglalkoznak, mindezt Gaye védjegyeként ismert észjárásba és bölcsességbe csomagolva. A több hangszeren játszó Jeff Covert volt fő társa a lemezen, mellette zongora, tamburine, cselló és fúvósok tették színesebbé a hangzást.VizzTone Label Group, 2019
hoati
Tomislav Goluban: Chicago Rambler
2019-03-10 | kritika
Tomislav Goluban 1997-ben kezdett szájharmonikázni Sonny Terry, Slim Harpo, Paul Butterfield, Gary Primich és Kim Wilson hatására. A Little Pigeon's ForHill Blues zenekart 2001 decemberében alakította meg, mivel szerette volna megismertetni a country bluest hazájában. Trió formációban négy évig zenéltek, majd négyfősre bővült a csapat. Ekkor már Tomislav Goluban & Little Pigeon's ForHill Blues néven játszottak. A horvát herflis 2005-ben részt vett a trossingeni World Harmonica Festivalon, ahol negyedik helyezést ért el, majd négy év múlva az International Blues Challenge-en. Ez utóbbi útja során ellátogatott a legendás Sun Studio-ba, ahol két óra leforgása alatt öt dalt rögzített, amik alapját adták a $200 SUN Memphis Album címet viselő szólólemezének. Négy éve Nebojse Buhin társaságában a 2012-ben eltávozott Drazen Buhin emlékére készített lemezt. A tavaly piacra dobott Velvet Space Love Tomislav új oldalát mutatta be, hiszen a Toni Staresinic-csel közösen rögzített anyagon a blues az elektronikus zenével került házasításra. Sorban tizedik lemeze, a Chicago Rambler a chicagói Joy Ride Studio-ban került feljátszásra. Az albumon Eric Noden gitáros, E.G. McDaniel basszusgitáros és Kenny ’Beedy Eyes’ Smith dobos közreműködött, de Joe Filisko szájharmonika játékát is hallhatjuk két számban (Bag Full Of Troubles, Little Pigeon). A repertoár az Isel budem v kleticu (I Will Go A My Cottage) című tradicionális horvát népdalt leszámítva csakis Goluban saját szerzeményeire épül. A megbocsátásról szóló, 12/8 ütemű Locked Heartben egyértelműen tetten érhető Jimmy Reed és Slim Harpo hatása. A Jerry Ricks On My Mind Philadelphia Jerry Ricks tiszteletére íródott, a nóta két verzióban is felcsendül. A tradicionális blues kiválósága az élete utolsó éveit a horvátországi Kastav városában töltötte, ott is helyezték végső nyugalomra. Az One Way Tickethez animációs videoklip készült. A dal azt boncolgatja, hogy mindenki élete fordulóponthoz érkezhet, amikor el kell dönteni, van-e bátorságunk a megszokást és biztonságot feladni, az ismeretlent és bizonytalant választva. Tomislav Goluban régi vágya teljesült a Chicagóban rögzített lemezzel, míg mi egy nagyszerű albummal lettünk gazdagabbak.Spona, 2019
hoati
A Rolling Stones kubai koncertje a Pólus Moziban
2019-03-03 | hír
Március 14-én a Rolling Stones Havana Moon című koncertfilmjével folytatódik a Pólus Mozi Rock Klub vetítéssorozata. A vetítés előtti felvezető beszélgetés vendége Horváth Charlie rock, jazz és blues énekes.A Rolling Stones 2016 tavaszán Dél-Amerikában turnézott, az América Latina Olé elnevezésű koncertkörút csúcspontja több szempontból is a turnét záró havannai fellépés volt. A világ számtalan országában megfordult, több mint ötven éve működő együttes első alkalommal kapott meghívást Kubába, ahol a korábbi évtizedekben zenéjüket ideológiailag problémásnak tartotta a vezetés. A nagyszabású koncertre rengeteg hazai és külföldi rajongó utazott Havannába. A kubai főváros Coliseo de la Ciudad Deportiva nevű arénájában és a körülötte lévő területeken összesen mintegy 1 millió ember hallgatta a koncertet, ami örökre beírta magát minden idők legnagyobb rockkoncertjei közé.
A kirobbanó formában színpadra lépő Mick Jagger, Keith Richards, Ron Wood és Charlie Watts 18 dalt adott elő a hatalmas videófalakkal bővített színpadon. A történelmi jelentőségű koncertet teljes hosszában rögzítették, majd az eseményről Havana Moon címmel mozifilm készült a Grammy-díjas Paul Dugdale rendezésében. A két órás koncertfilm többek között olyan klasszikus slágereket vonultat fel, mint a Jumpin' Jack Flash, az It's Only Rock 'n Roll, a Gimme Shelter, a Brown Sugar és elmaradhatatlan Satisfaction.
A koncertfilmet 2016-ban, a világpremierrel egy időben Magyarországon is bemutatták. Most egyetlen alkalomra visszatér a mozivászonra: a rocktörténeti klasszikusokat felvonultató Pólus Mozi Rock Klub következő kiemelt eseményén, 2019. március 14-én 19:00 órakor vetítik. A koncertfilm előtti felvezető beszélgetés vendége Horváth Charlie zenész, Liszt Ferenc-díjas rock, jazz és blues énekes, akivel Gerebics Sándor filmrendező, rádiós műsorvezető beszélget a koncert jelentőségéről és a Stones hatásairól a hazai könnyűzenére.
A Rock Klub vetítésre jegyek kaphatók a Pólus Mozi jegypénztárában és honlapján. Részletek: http://poluscentermozi.hu
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2019-02-23 | koncertajánló
Tavasszal ismét kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session koncertsorozat keretén belül a Budapest VIII. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
március 08. - Message To Hendrix
március 21. - Mojo feat. Wild Cow Sonny
március 29. - EC 70 – Eric Clapton 74. születésnapi koncert
április 05. Jumping Matt & His Combo
április 06. - 25 éves a Magyar Atom
április 11. - Bluestone & The Horn Section 5. születésnapi koncert feat. Tátrai Tibor
április 18. - Kéknyúl
április 27. - Jambalaya Whatever Happens lemezbemutató koncert feat. Little G Weevil, Szabó Tamás
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
március 08. - Message To Hendrix
március 21. - Mojo feat. Wild Cow Sonny
március 29. - EC 70 – Eric Clapton 74. születésnapi koncert
április 05. Jumping Matt & His Combo
április 06. - 25 éves a Magyar Atom
április 11. - Bluestone & The Horn Section 5. születésnapi koncert feat. Tátrai Tibor
április 18. - Kéknyúl
április 27. - Jambalaya Whatever Happens lemezbemutató koncert feat. Little G Weevil, Szabó Tamás
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Ina Forsman: Been Meaning To Tell You
2019-02-16 | kritika
Ina Forsman hat esztendős volt, amikor úgy döntött, énekes akar lenni. Tizenhét évesen indult a The Voice Of Finland tehetségkutatón, Etta James All I Could Do Cry című dalát énekelte. Előadása olyannyira lenyűgözte Helge Tallqvist-et, hogy a finn szájharmonika legenda rövidesen felvette a kapcsolatot vele. Az Ina Forsman with Helge Tallqvist Band az öreg kontinens számos országában fellépett, 2014-ben ők képviselték Finnországot az European Blues Challenge-n. Saját neve alatt 2016-ban készített lemezt először, mely világszerte egyöntetű éltetésben részesült a kritika részéről. Még ugyanezen évben Blues Caravan címmel Layla Zoe és Tasha Taylor társaságában turnézott. A koncertkörút során új nótákat írt, ezeket telefonján rögzítette. New Yorkban azonban balszerencse érte, elhagyta a készülékét, így a dalszerzést újra kellett kezdenie. „Végső soron boldog vagyok, hogy elveszítettem a telefonomat. Még inkább élni kezdtem, jobb dalokat írtam, több érzelemmel.” – nyilatkozta az esetről. A két év csúszással megjelent második albuma, a Been Meaning To Tell You kerekre csiszolt, majdhogynem slágeres számai a blues, jazz, rock és pop csodálatos elegyét képezik. A közreműködő zenészek közül a néhai Candye Kane gitárosa, Laura Chavez és Mark ’Kaz’ Kazanoff szaxofonos már a bemutatkozó lemezen is szerepelt. A legtöbb mai blues album megszólalását a gitár uralja, itt inkább a zongorának és a fúvósoknak jut a központi szerep. A dalszövegek valamennyikét Forsman írta, míg a zene döntően Anna Wilkman és Samuli Rautiainen nevéhez köthető. A Whatcha Gonna Do és Why You Gotta Be That Way a szexuális zaklatásról szól: az előbbi nóta a férfi, az utóbbi a nő szemszögéből mondja el a történetet. Mindkét dalban megjelenik a Why You Gotta Be That Way sor, ami igazán megmutatja Forsman szövegírói kreativitását. A Been Meaning To Tell You egészét meghallgatva érezzük, hálásak lehetünk a sorsnak, hogy Ina elhagyta mobilkészülékét.Ruf Records, 2019
hoati
Raphael Wressnig: Chicken Burrito
2019-02-09 | kritika
Raphael Wressnig 1979-ben született Grazban, ma is ott él. Gyerekként kezdett zongorán tanulni, később beleszeretett a Hammond-orgonába. „Felfedeztem, hogy a Hammond-orgona az én járművem a zenében. Nagyon erőteljes és sokoldalú hangszer. Már az elején úgy éreztem, hogy a zongora nem elég átütő nekem és a zenémnek.” – nyilatkozta korábban. Tizennyolc esztendősen együtt játszott az osztrák bluesélet kiemelkedő alakjával, „Sir” Oliver Mally-jal. Rá két évre megismerkedett Larry Garnerrel, aki meghívta saját zenekarába. Sokat tanult a louisianai származású gitárostól, mentorként tekintett rá. Szólókarrierjét a 2000-es évek elején kezdte, az elmúlt esztendőkben Európa számtalan országa mellett járt már Oroszországban, a Közel-Keleten, Afrika egyes részein, Ázsiában, a Karibi országokban, Észak- és Dél-Amerikában is. Zenéjében tökéletes arányban keveri a blues, funk, soul és jazz elemeit, mindezt hatalmas show-műsorral tálalva. A DownBeat Magazine kritikusai 2013, 2015, 2016 és 2017 év legjobb hammondosának jelölték. Pályafutása kiemelkedő pontjának tekinti a Women Of Chicago Blues nevű projektben történő részvételt, mely Deitra Farr, Zora Young és Grana Louise kísérésére alakult. Tavaly megjelent lemezét nem kisebb nevek társaságában rögzítette, mint Alex Schultz és James Gadson. A két legnagyobb kaliforniai szájharmonika legenda, William Clarke és Rod Piazza zenekarában is megfordult gitáros 2002-ben ismerkedett meg Raphaellel. Schultz azóta az osztrák orgonista több albumán szerepelt. Gadson a felvételek idején hetvenkilenc éves volt. A kiváló dobos karrierje során többek között Marvin Gaye, James Brown, Ray Charles, Aretha Franklin és B.B. King társaságában játszott. A Chicken Burrito repertoárjában hét szerzemény kapott helyet, ezek mindegyike Wressnig nevéhez köthető. A Nasty című számhoz videoklip készült, a dal hangulata a ’70-es éveket idézi meg, csakúgy, mint a korong egésze. Raphael Wressnig rögzített már lemezt New Orleansban (Soul Gumbo) és Brazíliában (The Soul Connection), ezen kiadványa Los Angelesben került feljátszásra. Az album egyetlen negatívuma a hossza, hiszen a szűk negyven percnél, amit kapunk, szívesen hallgatnánk többet is.Pepper Cake (ZYX), 2018
hoati
Dave Keller: Every Soul’s A Star
2019-01-26 | kritika
Dave Keller tizenhat éves kora óta gitározik, énekelni húsz esztendősen kezdett. Ugyanekkor találkozott a blues zenével is, akkoriban a példaképei Sonny Boy Williamson II, Albert King és Ronnie Earl voltak. Az első blues zenekar, amiben játszott, a Nate Simmons And Gravy Hands nevet viselte, ma már a soul blues élvonalához tartozik a Massachusetts-ből származó zenész. Dalszerzőként és énekesként közreműködött Ronnie Earl Living In The Light lemezén, a 2014-ben megjelent albuma, a Soul Changes Blues Music Awards jelölést kapott. Aktuális kiadványa, az Every Soul’s A Star a Catfood Records gondozásában látott napvilágot. A lemez rögzítésében a kiadó házizenekara, az eredetileg a soul díva, Kay Kay kísérésére létrejött The Rays segédkezett. „A legtehetségesebb dalszerző, akivel valaha dolgoztam.” – mondta Kellerről a csapat basszusgitárosa, egyben a kiadó főnöke, Bob Trenchard. A két zenész Johnny Rawls-nak köszönheti megismerkedésüket: a soul blues nagyság számtalan nagyszerű albumot készített a Catfood Records számára, évekig együtt dolgozott a The Rays-szel, míg Dave egyik legfőbb mentoraként tekint Rawls-ra. A lemez tizenegy felvételt tartalmaz, melyből tíz Dave Keller nevéhez köthető, a Baby, I Love You pedig Ronnie Shannon szerzeménye. Ez utóbbi dalt 1967-ben Aretha Franklin vitte sikerre. A produceri feladatokat Jim Gaines látta el, útmutatásával Keller felülmúlta korábbi önmagát, éneke egyszerre erős és intim. Nagyszerű a hangszerelés, több helyütt dominál a Hammond-orgona, Dan Fergusonnak köszönhetően. Az egykori Motown gitáros, Johnny McGhee három számban kapott szóló szerepet. Ha szereted Robert Cray, Delbert McClinton vagy Curtis Salgado által képviselt zenei világot, akkor Dave Keller anyaga sem fog csalódást okozni.Catfood Records, 2018
hoati
Johnny ’Guitar’ Watson: For Gangster And Lovers
2019-01-16 | kritika
Johnny ’Guitar’ Watson 1935-ben született az amerikai egyesült államokbeli Texasban. Nyolc éves korában kezdett zongorázni, tizenegy évesen pedig gitáron játszani. Szülei válását követően 1950-ben édesanyjával Los Angelesbe költözött, ahol zongoristakén kezdte zenei karrierjét. Eleinte Chuck Higgins és Amos Milburn társaságában turnézott, az első saját felvételeit tizenhét évesen még Young Johnny Watson néven rögzítette. A Johnny Guitar című westernfilmet 1954-ben látta a moziban, ami annyira nagy hatással volt rá, hogy innentől Johnny ’Guitar’ Watson művésznéven szerepelt. Ekkor már a gitár volt a fő hangszere. Legjobb felvételeit az ’50-es és a ’60-as években készítette. Az 1970-es években a kor zenei divatirányzatai hatással voltak Watson zenéjére is, a gyökereit jelentő bluest soulos és funkos stíluselemekkel kezdte kombinálni. Az 1994-ben kiadott albuma, a Bow Wow Grammy-jelölést kapott. Johnny ’Guitar’ Watson 1996-ban Yokohamában, az Ocean Boulevard Blues Cafe színpadán szívinfarktust kapott és meghalt. Halála óta rendre jelennek meg albumok, melyek pályafutása különböző korszakait igyekszenek összefoglalni. A For Gangster And Lovers című lemez Watson négy felvételét tartalmazza. A vinyl formátumú kiadványt a Class Records részére 1959-ben rögzített The Bear nyitja. A She Moves Me és a Hot Little Mama eredetileg az RPM Records égisze alatt került kiadásra, míg a Gangster Of Love 1962-ben a King Records gondozásában látott napvilágot. Ez utóbbi dalt Steve Miller már 1968-ban feldolgozta a Sailor című lemezén. Johnny ’Guitar’ Watson nem csak a Rock and Roll Hall Of Fame tagjai közé beválasztott gitárosra volt nagy hatással, hiszen többek között Jimmie Vaughan és Frank Zappa is példaképként tekintett rá. Az album jegyzetét az Olaszországban született Little Viktor írta, aki tavaly saját hanganyaggal is jelentkezett.Koko Mojo Records, 2018
hoati
Bejelentették a 40. Blues Music Awards jelöltjeit
2019-01-12 | hír
Nyilvánosságra hozták a 40. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Idén huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a több évtizedes múltra visszatekintő The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra ünnepélyes gála keretein belül 2019. május 09-én a memphisi Cook Convention Centerben került sor.
A jelöltek:
Acoustic Album
Rory Block: A Woman’s Soul
Dom Flemons: Black Cowboys
Eric Bibb: Global Griot
Joe Louis Walker, Bruce Katz & Giles Robson: Journeys To The Heart Of The Blues
Ben Rice: Wish The World Away
Acoustic Artist
Ben Rice
Guy Davis
Hadden Sayers
Harrison Kennedy
Rory Block
Album Of The Year
Shemekia Copeland: America’s Child
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: The High Cost Of Low Living
Joe Louis Walker, Bruce Katz & Giles Robson: Journeys To The Heart Of The Blues
Curtis Salgado And Alan Hager: Rough Cut
Anthony Geraci: Why Did You Have To Go
B.B. King Entertainer
Beth Hart
Bobby Rush
Lil’ Ed Williams
Michael Ledbetter
Sugaray Rayford
Band Of The Year
Anthony Geraci & The Boston Blues All-Stars
Larkin Poe
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Nick Moss Band
Welch-Ledbetter Connection
Best Emerging Artist Album
Heather Newman: Burn Me Alive
Amanda Fish: Free
Kevin Burt: Heartland And Soul
Lindsay Beaver: Tough As Love
Ben Rice: Wish The World Away
Blues Rock Album
Billy F Gibbons: The Big Bad Blues
Too Slim And The Taildraggers: High Desert Heat
Albert Cummings: Live At The ’62 Center
The Reverend Peyton’s Big Damn Band: Poor Until Payday
Tinsley Ellis: Winning Hand
Blues Rock Artist
Billy F Gibbons
Eric Gales
J.P. Soars
Kenny Wayne Shepherd
Tinsley Ellis
Contemporary Blues Album
Shemekia Copeland: America’s Child
Samantha Fish: Belle Of The West
Chicago Plays The Stones Featuring The Living History Band
Kirk Fletcher: Hold On
The Proven Ones: Wild Again
Contemporary Blues Female Artist
Beth Hart
Danielle Nicole
Samantha Fish
Shemekia Copeland
Vanessa Collier
Contemporary Blues Male Artist
Kenny Neal
Rick Estrin
Ronnie Baker Brooks
Selwyn Birchwood
Toronzo Cannon
Instrumentalist – Bass
Danielle Nicole
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
Scot Sutherland
Willie J. Campbell
Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside
Jimi Bott
June Core
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist – Guitar
Anson Funderburgh
Christoffer ’Kid’ Andersen
Laura Chavez
Monster Mike Welch
Ronnie Earl
Instrumentalist – Harmonica
Billy Branch
Bob Corritore
Dennis Gruenling
Kim Wilson
Mark Hummel
Instrumentalist – Horn
Doug James
Jimmy Carpenter
Kaz Kazzanof
Mindi Abair
Nancy Wright
Vanessa Collier
Instrumentalist – Pinetop Perkins Piano Player
Anthony Geraci
Bruce Katz
Jim Pugh
Marcia Ball
Mike Finnigan
Instrumentalist – Vocals
Beth Hart
Danielle Nicole
Janiva Magness
Michael Ledbetter
Shemekia Copeland
Song Of The Year
John Hahn And Will Kimbrough: Ain’t Got Time For Hate (Shemekia Copeland: America’s Child)
Anthony Geraci: Angelina, Angelina (Anthony Geraci: Why Did You Have To Go)
Buddy Guy, Tom Hambridge, Richard Fleming: Cognac (Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well)
Ben Harper: No Mercy In This Land (Ben Harper And Charlie Musselwhite: No Mercy In This Land)
Sue Foley: The Ice Queen (Sue Foley: The Ice Queen)
Soul Blues Album
Frank Bey: Back In Business
Dave Keller: Every Soul’s A Star
Johnny Rawls: I’m Still Around
The Knickerbocker All-Stars: Love Makes A Woman
Billy Price: Reckoning
Soul Blues Female Artist
Annika Chambers
Barbara Blue
Candi Staton
Thornetta Davis
Whitney Shay
Soul Blues Male Artist
Frank Bey
Johnny Rawls
Sugaray Rayford
Wee Willie Walker
William Bell
Traditional Blues Album
Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well
Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: The High Cost Of Low Living
Ronnie Earl & The Broadcasters: The Luckiest Man
Lurrie Bell & The Bell Dynasty: Tribute To Carey Bell
Anthony Geraci: Why Did You Have To Go
Koko Taylor Award (Traditional Blues Female Artist)
Fiona Boyes
Lindsay Beaver
Ruthie Foster
Sue Foley
Trudy Lynn
Traditional Blues Male Artist
Anthony Geraci
Cedric Burnside
James Harman
Lurrie Bell
Nick Moss
hoati
A jelöltek:
Acoustic Album
Rory Block: A Woman’s Soul
Dom Flemons: Black Cowboys
Eric Bibb: Global Griot
Joe Louis Walker, Bruce Katz & Giles Robson: Journeys To The Heart Of The Blues
Ben Rice: Wish The World Away
Acoustic Artist
Ben Rice
Guy Davis
Hadden Sayers
Harrison Kennedy
Rory Block
Album Of The Year
Shemekia Copeland: America’s Child
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: The High Cost Of Low Living
Joe Louis Walker, Bruce Katz & Giles Robson: Journeys To The Heart Of The Blues
Curtis Salgado And Alan Hager: Rough Cut
Anthony Geraci: Why Did You Have To Go
B.B. King Entertainer
Beth Hart
Bobby Rush
Lil’ Ed Williams
Michael Ledbetter
Sugaray Rayford
Band Of The Year
Anthony Geraci & The Boston Blues All-Stars
Larkin Poe
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Nick Moss Band
Welch-Ledbetter Connection
Best Emerging Artist Album
Heather Newman: Burn Me Alive
Amanda Fish: Free
Kevin Burt: Heartland And Soul
Lindsay Beaver: Tough As Love
Ben Rice: Wish The World Away
Blues Rock Album
Billy F Gibbons: The Big Bad Blues
Too Slim And The Taildraggers: High Desert Heat
Albert Cummings: Live At The ’62 Center
The Reverend Peyton’s Big Damn Band: Poor Until Payday
Tinsley Ellis: Winning Hand
Blues Rock Artist
Billy F Gibbons
Eric Gales
J.P. Soars
Kenny Wayne Shepherd
Tinsley Ellis
Contemporary Blues Album
Shemekia Copeland: America’s Child
Samantha Fish: Belle Of The West
Chicago Plays The Stones Featuring The Living History Band
Kirk Fletcher: Hold On
The Proven Ones: Wild Again
Contemporary Blues Female Artist
Beth Hart
Danielle Nicole
Samantha Fish
Shemekia Copeland
Vanessa Collier
Contemporary Blues Male Artist
Kenny Neal
Rick Estrin
Ronnie Baker Brooks
Selwyn Birchwood
Toronzo Cannon
Instrumentalist – Bass
Danielle Nicole
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
Scot Sutherland
Willie J. Campbell
Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside
Jimi Bott
June Core
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist – Guitar
Anson Funderburgh
Christoffer ’Kid’ Andersen
Laura Chavez
Monster Mike Welch
Ronnie Earl
Instrumentalist – Harmonica
Billy Branch
Bob Corritore
Dennis Gruenling
Kim Wilson
Mark Hummel
Instrumentalist – Horn
Doug James
Jimmy Carpenter
Kaz Kazzanof
Mindi Abair
Nancy Wright
Vanessa Collier
Instrumentalist – Pinetop Perkins Piano Player
Anthony Geraci
Bruce Katz
Jim Pugh
Marcia Ball
Mike Finnigan
Instrumentalist – Vocals
Beth Hart
Danielle Nicole
Janiva Magness
Michael Ledbetter
Shemekia Copeland
Song Of The Year
John Hahn And Will Kimbrough: Ain’t Got Time For Hate (Shemekia Copeland: America’s Child)
Anthony Geraci: Angelina, Angelina (Anthony Geraci: Why Did You Have To Go)
Buddy Guy, Tom Hambridge, Richard Fleming: Cognac (Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well)
Ben Harper: No Mercy In This Land (Ben Harper And Charlie Musselwhite: No Mercy In This Land)
Sue Foley: The Ice Queen (Sue Foley: The Ice Queen)
Soul Blues Album
Frank Bey: Back In Business
Dave Keller: Every Soul’s A Star
Johnny Rawls: I’m Still Around
The Knickerbocker All-Stars: Love Makes A Woman
Billy Price: Reckoning
Soul Blues Female Artist
Annika Chambers
Barbara Blue
Candi Staton
Thornetta Davis
Whitney Shay
Soul Blues Male Artist
Frank Bey
Johnny Rawls
Sugaray Rayford
Wee Willie Walker
William Bell
Traditional Blues Album
Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well
Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: The High Cost Of Low Living
Ronnie Earl & The Broadcasters: The Luckiest Man
Lurrie Bell & The Bell Dynasty: Tribute To Carey Bell
Anthony Geraci: Why Did You Have To Go
Koko Taylor Award (Traditional Blues Female Artist)
Fiona Boyes
Lindsay Beaver
Ruthie Foster
Sue Foley
Trudy Lynn
Traditional Blues Male Artist
Anthony Geraci
Cedric Burnside
James Harman
Lurrie Bell
Nick Moss
hoati
Idén is folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2019-01-08 | koncertajánló
Az új évben is folytatódik a 2013 őszén indított Blues Session koncertsorozat a Muzikumban. A programok közül kiemelkedik Little G Weevil legújabb, az Egyesült Államokban készült Back In Alabama című lemezének dupla bemutatója. A többszörös díjnyertes, nemzetközi hírű blues zenész a szólóprogramja mellett akusztikus zenekarával is előad majd dalokat.
Tervezett koncertek
január 10. - The Mojo
január 11. - Muddy Shoes – A huszonharmadik…
január 17. - Ripoff Raskolnikov Band
január 18. - Voodoo Papa & Szokolay Dongó Balázs
január 31. - Ölveti Blues Band – Blues farsang
február 07. - Big Mouflon feat. Szakcsi Lakatos Béla
február 08. - Blues B.R.Others Show
február 15. - Soulbreakers feat. Pribojszki Mátyás & Jar Of Soul
február 16. - Magyar Atom
február 21. és 22. - Little G Weevil – Back In Alabama lemezbemutató koncertek
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
január 10. - The Mojo
január 11. - Muddy Shoes – A huszonharmadik…
január 17. - Ripoff Raskolnikov Band
január 18. - Voodoo Papa & Szokolay Dongó Balázs
január 31. - Ölveti Blues Band – Blues farsang
február 07. - Big Mouflon feat. Szakcsi Lakatos Béla
február 08. - Blues B.R.Others Show
február 15. - Soulbreakers feat. Pribojszki Mátyás & Jar Of Soul
február 16. - Magyar Atom
február 21. és 22. - Little G Weevil – Back In Alabama lemezbemutató koncertek
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
John Mayall visszatér az Akvárium Klubba!
2019-01-02 | koncertajánló
A brit blues zene atyjaként emlegetett John Mayall ismét Budapestre érkezik. Az idén nyolcvanöt éves zenész legenda március 19-én játszik majd az Akvárium Klubban.
John Mayall zenekedvelő családban született Manchesterben, apja jazzgitáros volt, akinek lemezgyűjteménye jelentős szerepet játszott zenei ízlésének irányításában. 1965-től készít lemezeket, az általa alapított John Mayall & the Bluesbreakersben olyan hírességek fordultak meg, mint például Eric Clapton, Peter Green, Jack Bruce, John McVie, Mick Fleetwood vagy Mick Taylor. A nyolcvanöt éves legenda most ismét Európai turnéra indul, amire elkíséri Carolyn Wonderland, az elképesztő tehetségű gitáros, illetve vele tart Greg Rzab, basszusgitáros és Jay Davenport dobos is, akik a John Mayall Band állandó tagjai. Mayall sajtóközleményben beszélt az európai turnéjáról, amiben azt ígéri, 2019-ben már a boltokban lesz új albuma, amin kedvenc gitárosai is szerepet kapnak, többek között Joe Bonamassa, Carolyn Wonderland, Todd Rundgren, Larry McCray, Alex Lifeson és Steven Van Zent. A lemez a Nobody Told Me címet fogja viselni. John Mayall ezzel az albummal élőben is megmutatja majd a budapesti közönségének, hogy a blues talán erősebb, mint valaha.
John Mayall zenekedvelő családban született Manchesterben, apja jazzgitáros volt, akinek lemezgyűjteménye jelentős szerepet játszott zenei ízlésének irányításában. 1965-től készít lemezeket, az általa alapított John Mayall & the Bluesbreakersben olyan hírességek fordultak meg, mint például Eric Clapton, Peter Green, Jack Bruce, John McVie, Mick Fleetwood vagy Mick Taylor. A nyolcvanöt éves legenda most ismét Európai turnéra indul, amire elkíséri Carolyn Wonderland, az elképesztő tehetségű gitáros, illetve vele tart Greg Rzab, basszusgitáros és Jay Davenport dobos is, akik a John Mayall Band állandó tagjai. Mayall sajtóközleményben beszélt az európai turnéjáról, amiben azt ígéri, 2019-ben már a boltokban lesz új albuma, amin kedvenc gitárosai is szerepet kapnak, többek között Joe Bonamassa, Carolyn Wonderland, Todd Rundgren, Larry McCray, Alex Lifeson és Steven Van Zent. A lemez a Nobody Told Me címet fogja viselni. John Mayall ezzel az albummal élőben is megmutatja majd a budapesti közönségének, hogy a blues talán erősebb, mint valaha.
2018 legjobb albumai
2018-12-29 | hír
Mint minden év végén most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban idén.
hoati
1. Ian Siegal: All The Rage (Nugene Records)
2. Shemekia Copeland: America’s Child (Alligator Records)
3. Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well (RCA Records)
4. Bob Corritore & Friends: Don’t Let The Devil Ride! (VizzTone Label Group)
5. Fiona Boyes: Voodoo In The Shadows (Reference Recordings)
6. Bob Margolin: One More Day (VizzTone Label Group)
7. Frank Bey: Back In Business (Nola Blue)
8. Kirk Fletcher: Hold On (Szerzői kiadás)
9. Big Daddy Wilson: Songs From The Road (Ruf Records)
10. Teresa James & The Rhythm Tramps: Here In Babylon (Jesi-Lu Records)
11. The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: The Hight Cost Of Low Living (Alligator Records)
12. Maria Muldaur: Don’t You Feel My Leg (Last Music Company)
13. Jumping Matt & His Combo Feat. Custom Big Band: Dressed Up (Szerzői kiadás)
14. Dave Keller: Every Soul’s A Star (Catfood Records)
15. J.P. Soars & The Red Hots: Southbound I-95 (Szerzői kiadás)
hcs
1. Dana Fuchs: Love Lives On (Get Along Records)
2. Anthony Geraci: Why Did You Have To Go (Shining Stone Records)
3. Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well (RCA Records)
4. Danielle Nicole: Cry No More (Concord Records)
5. Rockwell Avenue Blues Band: Back To Chicago (Delmark Records)
6. The Little Red Rooster Blues Band: Lock Up The Liquor (Szerzői kiadás)
7. Jumping Matt & His Combo Feat. Custom Big Band: Dressed Up (Szerzői kiadás)
8. The Reverend Shawn Amos: Breaks It Down (Put Together Music)
9. Fiona Boyes: Voodoo In The Shadows (Reference Recordings)
10. Ben Harper And Charlie Musselwhite: No Mercy In This Land (Anti-/Epitaph)
11. The Blues Band: The Rooster Crowed (Repertoire Records)
12. Sue Foley: The Ice Queen (Stony Plain Records)
13. Joe Louis Walker, Bruce Katz & Giles Robson: Journeys To The Heart Of The Blues (Alligator Records)
14. Jeremiah Johnson: Straitjacket (Ruf Records)
15. Steven Troch Band: Rhymes For Mellow Minds (Sing My Title)
hoati
1. Ian Siegal: All The Rage (Nugene Records)
2. Shemekia Copeland: America’s Child (Alligator Records)
3. Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well (RCA Records)
4. Bob Corritore & Friends: Don’t Let The Devil Ride! (VizzTone Label Group)
5. Fiona Boyes: Voodoo In The Shadows (Reference Recordings)
6. Bob Margolin: One More Day (VizzTone Label Group)
7. Frank Bey: Back In Business (Nola Blue)
8. Kirk Fletcher: Hold On (Szerzői kiadás)
9. Big Daddy Wilson: Songs From The Road (Ruf Records)
10. Teresa James & The Rhythm Tramps: Here In Babylon (Jesi-Lu Records)
11. The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: The Hight Cost Of Low Living (Alligator Records)
12. Maria Muldaur: Don’t You Feel My Leg (Last Music Company)
13. Jumping Matt & His Combo Feat. Custom Big Band: Dressed Up (Szerzői kiadás)
14. Dave Keller: Every Soul’s A Star (Catfood Records)
15. J.P. Soars & The Red Hots: Southbound I-95 (Szerzői kiadás)
 |  |  |  |
hcs
1. Dana Fuchs: Love Lives On (Get Along Records)
2. Anthony Geraci: Why Did You Have To Go (Shining Stone Records)
3. Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well (RCA Records)
4. Danielle Nicole: Cry No More (Concord Records)
5. Rockwell Avenue Blues Band: Back To Chicago (Delmark Records)
6. The Little Red Rooster Blues Band: Lock Up The Liquor (Szerzői kiadás)
7. Jumping Matt & His Combo Feat. Custom Big Band: Dressed Up (Szerzői kiadás)
8. The Reverend Shawn Amos: Breaks It Down (Put Together Music)
9. Fiona Boyes: Voodoo In The Shadows (Reference Recordings)
10. Ben Harper And Charlie Musselwhite: No Mercy In This Land (Anti-/Epitaph)
11. The Blues Band: The Rooster Crowed (Repertoire Records)
12. Sue Foley: The Ice Queen (Stony Plain Records)
13. Joe Louis Walker, Bruce Katz & Giles Robson: Journeys To The Heart Of The Blues (Alligator Records)
14. Jeremiah Johnson: Straitjacket (Ruf Records)
15. Steven Troch Band: Rhymes For Mellow Minds (Sing My Title)
Mike Zito: Blue Room
2018-12-23 | kritika
Mike Zito a Missouri állambeli St. Louis-ból származik. Szegény családba született, édesapja a helyi Anheuser-Busch sörfőzde szakszervezeti alkalmazottja volt, aki a ’70-es évek gazdasági válsága közepette nevelte öt gyermekét. A kis Mike öt évesen kezdett énekelni, később felfedezte magának az elektromos gitárt. Hosszú évekig egy helyi hangszerboltban dolgozott, esténként country, rock és alternatív zenekarokban játszott. Lemezeket 1998 óta készít, ezek egy részét a neves Electro Groove Records és a Ruf Records adta ki. Társalapítója a többek között Cyril Neville-t és Devon Allmant a sorai közt tudó Royal Southern Brotherhoodnak. A szupergrouppal három albumot készített, közülük a Songs From The Roadot Blues Music Awards díjjal jutalmazták. BMA jelöléseket és díjakat alanyi jogon is kapott, pályafutása alatt volt azonban több hullámvölgy: első feleségétől elválva rövid ideig hajléktalanként élt, de alkohol- és kábítószer-függésével is meg kellett küzdenie. Kiadásának huszadik évfordulója alkalmából a Ruf Records remasterelt formában ismét megjelentette bemutatkozó, Blue Room címet viselő albumát. A lemez rögzítésére 1998-ban, egy nap leforgása alatt került sor, a költségek mindössze ezer dollárt tettek ki. A repertoár Zito saját szerzeményeire épül, kivételt képez ez alól a záró Rocket Man, mely a többszörösen díjnyertes Elton John nevéhez köthető. A nyers, kemény és húsbavágó muzsikát tartalmazó kiadvány a Gravy Jam képében egy instrumentális dalt is felvonultat. A kortárs blues kiemelkedő gitáros-énekesétől nemcsak ez az album került piacra idén, hiszen a német lemezcég First Class Life címmel sorban tizenötödik kiadványát is piacra dobta.Ruf Records, 2018
hoati
Jethro Tull: This Was
2018-12-15 | kritika
A Jethro Tull 1967 novemberében jött létre, a formációt Ian Anderson énekes-fuvolás, Mick Abrahams gitáros, Glenn Cornick basszusgitáros és Clive Bunker dobos alkotta. Sok nagy, immár legendássá vált együttes, előadó adta ki első albumát 1968-ban, köztük a hazánkban már kilenc alkalommal megfordult zenekar is. A This Was 1968. október 25-én jelent meg, a felvételek költsége mindössze 1200 angol font volt. A lemez erőteljes blues hatásokat mutat, de már fellelhetők a kelta népzenei beütések, javarészt Andersonnak köszönhetően. A dalok közöl a My Sunday Feeling, a Beggar’s Farm, a Some Day The Sun Won’t Shine és az A Song For Jeffrey vált klasszikussá, ezek évtizedeken keresztül felbukkantak koncertjeik repertoárjában. A tíz számból négy instrumentális, a Cat’s Squirellt többen feldolgozták azokban az években. Ekkor még Ian Anderson nem uralta teljesen a bandát, hiszen a többiek is, különösen Mick Abrahams részt vett a zeneszerzésben. Anderson fuvola- és harmonikaszólóin túl Abrahams remek gitárszólói, Cornick határozott basszusjátéka és Bunker erős, pontos dobolása is már megmutatta, hogy szép remények előtt áll az együttes. Ez ugyan egy pillanatra megtörni látszott, amikor Abrahams ezen album kiadását követően kivált a zenekarból, de az utána jövő gitáros, Martin Lancelot Barre bevétele a csapatba kiváló döntésnek bizonyult. A This Was megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából ősszel kiadták a Jethro Tull pályafutása első mérföldkövének számító lemez három CD-t és egy DVD-t magába foglaló, könyv formátumú deluxe verzióját. A CD-k tartalmazzák az album eredeti sztereó, sztereó és monó újrakevert változatait, két BBC-sessiont, amelyeket a neves DJ, John Peel Top Gear című műsorához vettek fel, kislemezdalokat, továbbá a stúdiók mélyéről előkerült felvételeket. A DVD-n szintén meghallgathatjuk az albumot és még néhány abban az időben készült szerzeményt. A dalok mai füllel hallgatva éppen olyan frissek, elevenek, élvezetesek, mintha el sem telt volna fél évszázad a megjelenésük óta. Egy kilencvenhat oldalas könyvet is lapozgathatunk, ebben Ian Anderson mesél a nótákról, történeteket olvashatunk a korai időkről, régi koncertplakátokat nézegethetünk és tanulmányozhatjuk a Jethro Tull elődjének tartott John Evans Band családfáját is.Chrysalis, 2018
hoati
A Little G Weevil Band szilveszteri koncertje
2018-12-10 | koncertajánló
Little G Weevil, a 29. International Blues Challenge szóló-duó kategóriájának győztese, Blues Music Award jelölt, az őszi szólókoncertje után a Something Poppin’ című lemezéről ismert fantasztikus zenekarával ad két felvonásos koncertet december 31-én a fővárosi Muzikum közönségének. A két felvonás várható kezdési időpontja: 22.00 és 00.30.Közreműködik: Little G Weevil - gitár, ének | Borsodi László - gitár, Pfeff Márton - basszusgitár, Szumper Ákos - dobok, Premecz Mátyás - billentyűs hangszer
Belépő: 6000 HUF
Jegyek 2018. december 4-től kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15-21 óráig, szombaton 17-21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében. További információ: +36 20 221 7767 | bisztro@muzikum.hu
Debütáló lemez a Fekete Jenő – Horváth Misi Duótól
2018-11-28 | hír
Fekete Jenő a magyar blues történetének megkerülhetetlen alakja, aki az 1985-ben alapított Palermo Boogie Ganggel túlzás nélkül a legtöbbet tette Magyarországon a boogie woogie és a chicago blues megismertetéséért. Horváth Misi már nyolc-kilenc évesen megismerkedett a szájharmonikával, hosszú szünet után húsz éves korában kezdett el ismét harmonikázni. A két zenész tizenhat éve játszik együtt. A Fekete Jenő – Horváth Misi Blues Duó novemberben végre megjelentette bemutatkozó lemezét. A formáció nevét viselő album a Boogieman Sound Studio-ban készült Giret Gábor hangmérnök, zenész, a stúdió alapítójának segítségével. A felvételeken törekedtek az élő hangzásra, amit a közönség megszokhatott a koncertjeiken is. A repertoár tradicionális blues dalok feldolgozásaiból, továbbá egy nagy kedvencük, George Harrison While My Guitar Gently Weeps című szerzeményéből áll. A kiadvány megrendelése Horváth Misi (www.horvathmisi.hu) elérhetőségein lehetséges.hoati
Little G Weevil: A jövőt az európai piacban látom
2018-11-26 | beszélgetések
Hazánk nemzetközi szinten legelismertebb blues előadója, Szűcs Gábor, vagyis Little G Weevil hamarosan Back In Alabama címmel stúdió és koncert felvételeket felvonultató albummal örvendeztet meg bennünket, melyről sok más mellett most az olvasóinknak mesél.
A napokban Back In Alabama címmel élő stúdió és koncert felvételekből álló lemezed jelenik meg. Mit kell tudni erről a kiadványról?
A Back In Alabama hivatalosan december 4-én jelenik meg. Igazi bluesos anyag, tradicionális, egyszerű, déli hangzással. A tőlem megszokott apró kis csavarok persze ott vannak a szerzeményekben. Kilenc új dalt és két feldolgozást tartalmaz a lemez. A szóló számok mellett több nótában két vokalista hölgy, Carla és Rachel, azaz az AfroUnicorn duó vendégszerepel, illetve Tamara Nicolai nagybőgőn és Maurice Nazzaro szájharmonikán közreműködik. Még szeptemberben rögzítettünk mindent egy alabamai koncert alkalmával, illetve az élő stúdió felvételek is abban a kisvárosban, Columbianában készültek. Vidám műsor, énekelhető, dúdolható nóták, jó kis szövegek és groove-ok jellemzik. Olyan house rent party feeling. A weboldalamon megrendelhető tőlem személyesen. Nagyon szívesen alá is írok minden példányt. Természetesen le is tölthető, csak az kevésbé személyes.
Várható, hogy hazánkban is bemutatod majd?
Január végén indulok európai turnéra. Spanyolországban kezdek, majd Hollandia, Belgium, Németország. Február közepe-vége fele tervezzük a magyarországi lemezbemutatókat.
A Something Poppin’ egy új korszak nyitánya volt a pályafutásodban. Egy év telt el a megjelenése óta. Összességében milyen visszajelzéseket kaptál?
Én nem éreztem annyira új korszaknak, bár úgy hozta le a sajtó mindenhol. Nekem az is ugyanaz a feeling, csak éppen ugrottam előre két évtizedet hangzásban, amikor a blues már a soul és funk ritmusokkal keveredett a korai ’70-es években. Az új akusztikus anyag dalai sem kizárólag a megszokott tradko blues recept szerint készültek. Jól jön a refrén néha például. Haha. Nem szabok már határt a kreativitásnak és nem foglalkozom azzal, hogy ez most tradicionális blues vagy nem. Az évek alatt kialakult egyfajta Little G-s blues. Akár elektromos, akár akusztikus, ez mind a North Mississippi-Memphis-Alabama fajta bluesokból ered, ezt szeretném a magam módján valahogy picit modernizálni. A Something Poppin’ fogadtatása jó volt, de azt éreztem, hogy a tradicionális blues rajongóim kevésbé voltak elragadtatva. Ezért hoztam ki ezt az új lemezt. Szerintem jó ötlet egyik évben elektromos, a másik évben akusztikus albumot csinálni. Így mindenki boldog remélhetőleg, és én sem érzem, hogy skatulyába vagyok szorítva zeneszerzésileg.
A koncertezés terén is váltottál, kiiktatva a kis klubok nagy részét, a minőségi helyek irányába fordulva. Mennyire járható ez az út? Magyarországon van menedzsered, de Amerikában is van olyan személy, aki segít?
Folyamatos marketing és tőkével rendelkező célirányos management kell ahhoz, hogy ezt folyamatosan vinni lehessen koncerttermekben. Ez mindenhol így van a világon. Az mára egyértelmű, hogy a Little G Weevil szóló vagy az elektromos zenekar muzsikája és fellépései vannak olyan színvonalon, hogy sikeres legyen bárhol. Erre bizonyíték a rengeteg pozitív sajtó kritika a világ minden részéből, az amerikai blues slágerlistás lemezek, vagy éppen a szakmai díjak itthon és az Egyesült Államokban. Tavasszal volt egy telt házas MÜPA nagyterem koncert. Ezerkétszáz ember Magyarországon egy angolul éneklő blues produkción. Ettől nem szabad elszállni, de szerénykedni sem kell. A zene a lényeg, és ha az jó, az emberek eljönnek Kambodzsában, Atlantában vagy magyar honban. Magyarországon az utóbbi években Podlovics Péter segített koncerteket szervezni, illetve félig meddig management munkát is csinált, próbálta tolni a bandát amennyire tudta. Az exkluzivitás mára megszűnt, Petinek ezer dolga van, én meg közben egy nemzetközi „blues brandben” gondolkodom. Ennek felépítése nem egyszerű, valamilyen szinten költséges. Támogatók, cégek kellenek a háttérbe, akiknek nemzetközi vagy Uniós érdekeltségük van. Az Egyesült Államokban a blues zenekarok 80%-a haldoklik, csak a három-négy kiadó vagy music group által futtatott, nem éppen blues zenekarok vannak talpon. Az, hogy vannak blues fesztiválok, az egy dolog. Szóval ott nem igazán érdemes próbálkozni. Európa nyitottabb, pozitívabb és kísérletezőbb blues szinten, én a jövőt az európai piacban látom.
Jó pár éve, hogy az Egyesült Államokban élsz. Hogy érzed, mennyire változtál meg?
A jó pár éven már talán túl vagyok, hiszen lassan tizenöt éve mentem el Magyarországról. Oké, volt három év Anglia. Fogalmazzunk úgy, hogy közben felnőttem emberileg és zeneileg. Nem egyszerű élet ez, de mindenkinek van dolga a Földön. Nekem ezt osztotta Isti bácsi. Nem bánom egy percig sem.
2013-ban megnyerted a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et. Azóta mennyire követed figyelemmel ezt a versenyt? Esetleg van olyan zenész vagy együttes, akit a közelmúltba hallva felkaptad a fejed?
Ha tudok, elmegyek egy-két napra Memphisbe szórakozni a verseny alatt, megnézek zenekarokat, jammelgetek, stb... Jó buli és jó néha összejönni hasonló felfogású arcokkal. Jövő márciusban, San Franciscóban a tavalyi szóló kategória győztessel közösen lépek majd fel.
Többször említetted már, hogy a folyamatos fejlődés híve vagy. Mi lesz a következő lépcsőfok, amit meg akarsz ugrani?
Az nem titok, hogy huszonhét új dal ötlet van a tarsolyban egy esetleges elektromos lemezre 2020-ban. De ezt csak akkor érdemes elkészíteni, ha profi managementet és támogatókat tudok szerezni a projectre. Más, zenével, rádióval, tévével, oktatással kapcsolatos dolgok is foglalkoztatnak, de most itt a hatodik album, a Back In Alabama, erre koncentrálok és szeretném bemutatni minél több helyen ezt az izgalmas, vidám akusztikus blues estet két vokalistával, nagybőgővel, harmonikával. Zene és turnédátumok a www.gweevil.com oldalon. Gyertek ezren!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
A napokban Back In Alabama címmel élő stúdió és koncert felvételekből álló lemezed jelenik meg. Mit kell tudni erről a kiadványról?
A Back In Alabama hivatalosan december 4-én jelenik meg. Igazi bluesos anyag, tradicionális, egyszerű, déli hangzással. A tőlem megszokott apró kis csavarok persze ott vannak a szerzeményekben. Kilenc új dalt és két feldolgozást tartalmaz a lemez. A szóló számok mellett több nótában két vokalista hölgy, Carla és Rachel, azaz az AfroUnicorn duó vendégszerepel, illetve Tamara Nicolai nagybőgőn és Maurice Nazzaro szájharmonikán közreműködik. Még szeptemberben rögzítettünk mindent egy alabamai koncert alkalmával, illetve az élő stúdió felvételek is abban a kisvárosban, Columbianában készültek. Vidám műsor, énekelhető, dúdolható nóták, jó kis szövegek és groove-ok jellemzik. Olyan house rent party feeling. A weboldalamon megrendelhető tőlem személyesen. Nagyon szívesen alá is írok minden példányt. Természetesen le is tölthető, csak az kevésbé személyes.
Várható, hogy hazánkban is bemutatod majd?
Január végén indulok európai turnéra. Spanyolországban kezdek, majd Hollandia, Belgium, Németország. Február közepe-vége fele tervezzük a magyarországi lemezbemutatókat.
A Something Poppin’ egy új korszak nyitánya volt a pályafutásodban. Egy év telt el a megjelenése óta. Összességében milyen visszajelzéseket kaptál?
Én nem éreztem annyira új korszaknak, bár úgy hozta le a sajtó mindenhol. Nekem az is ugyanaz a feeling, csak éppen ugrottam előre két évtizedet hangzásban, amikor a blues már a soul és funk ritmusokkal keveredett a korai ’70-es években. Az új akusztikus anyag dalai sem kizárólag a megszokott tradko blues recept szerint készültek. Jól jön a refrén néha például. Haha. Nem szabok már határt a kreativitásnak és nem foglalkozom azzal, hogy ez most tradicionális blues vagy nem. Az évek alatt kialakult egyfajta Little G-s blues. Akár elektromos, akár akusztikus, ez mind a North Mississippi-Memphis-Alabama fajta bluesokból ered, ezt szeretném a magam módján valahogy picit modernizálni. A Something Poppin’ fogadtatása jó volt, de azt éreztem, hogy a tradicionális blues rajongóim kevésbé voltak elragadtatva. Ezért hoztam ki ezt az új lemezt. Szerintem jó ötlet egyik évben elektromos, a másik évben akusztikus albumot csinálni. Így mindenki boldog remélhetőleg, és én sem érzem, hogy skatulyába vagyok szorítva zeneszerzésileg.
A koncertezés terén is váltottál, kiiktatva a kis klubok nagy részét, a minőségi helyek irányába fordulva. Mennyire járható ez az út? Magyarországon van menedzsered, de Amerikában is van olyan személy, aki segít?
Folyamatos marketing és tőkével rendelkező célirányos management kell ahhoz, hogy ezt folyamatosan vinni lehessen koncerttermekben. Ez mindenhol így van a világon. Az mára egyértelmű, hogy a Little G Weevil szóló vagy az elektromos zenekar muzsikája és fellépései vannak olyan színvonalon, hogy sikeres legyen bárhol. Erre bizonyíték a rengeteg pozitív sajtó kritika a világ minden részéből, az amerikai blues slágerlistás lemezek, vagy éppen a szakmai díjak itthon és az Egyesült Államokban. Tavasszal volt egy telt házas MÜPA nagyterem koncert. Ezerkétszáz ember Magyarországon egy angolul éneklő blues produkción. Ettől nem szabad elszállni, de szerénykedni sem kell. A zene a lényeg, és ha az jó, az emberek eljönnek Kambodzsában, Atlantában vagy magyar honban. Magyarországon az utóbbi években Podlovics Péter segített koncerteket szervezni, illetve félig meddig management munkát is csinált, próbálta tolni a bandát amennyire tudta. Az exkluzivitás mára megszűnt, Petinek ezer dolga van, én meg közben egy nemzetközi „blues brandben” gondolkodom. Ennek felépítése nem egyszerű, valamilyen szinten költséges. Támogatók, cégek kellenek a háttérbe, akiknek nemzetközi vagy Uniós érdekeltségük van. Az Egyesült Államokban a blues zenekarok 80%-a haldoklik, csak a három-négy kiadó vagy music group által futtatott, nem éppen blues zenekarok vannak talpon. Az, hogy vannak blues fesztiválok, az egy dolog. Szóval ott nem igazán érdemes próbálkozni. Európa nyitottabb, pozitívabb és kísérletezőbb blues szinten, én a jövőt az európai piacban látom.
Jó pár éve, hogy az Egyesült Államokban élsz. Hogy érzed, mennyire változtál meg?
A jó pár éven már talán túl vagyok, hiszen lassan tizenöt éve mentem el Magyarországról. Oké, volt három év Anglia. Fogalmazzunk úgy, hogy közben felnőttem emberileg és zeneileg. Nem egyszerű élet ez, de mindenkinek van dolga a Földön. Nekem ezt osztotta Isti bácsi. Nem bánom egy percig sem.
2013-ban megnyerted a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et. Azóta mennyire követed figyelemmel ezt a versenyt? Esetleg van olyan zenész vagy együttes, akit a közelmúltba hallva felkaptad a fejed?
Ha tudok, elmegyek egy-két napra Memphisbe szórakozni a verseny alatt, megnézek zenekarokat, jammelgetek, stb... Jó buli és jó néha összejönni hasonló felfogású arcokkal. Jövő márciusban, San Franciscóban a tavalyi szóló kategória győztessel közösen lépek majd fel.
Többször említetted már, hogy a folyamatos fejlődés híve vagy. Mi lesz a következő lépcsőfok, amit meg akarsz ugrani?
Az nem titok, hogy huszonhét új dal ötlet van a tarsolyban egy esetleges elektromos lemezre 2020-ban. De ezt csak akkor érdemes elkészíteni, ha profi managementet és támogatókat tudok szerezni a projectre. Más, zenével, rádióval, tévével, oktatással kapcsolatos dolgok is foglalkoztatnak, de most itt a hatodik album, a Back In Alabama, erre koncentrálok és szeretném bemutatni minél több helyen ezt az izgalmas, vidám akusztikus blues estet két vokalistával, nagybőgővel, harmonikával. Zene és turnédátumok a www.gweevil.com oldalon. Gyertek ezren!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
The Night Before Hangover – blues est az ELLÁTÓházban
2018-11-23 | koncertajánló
The Night Before Hangover. A beszédes cím egy formabontó és műfajmegújító estet takar, amely remélhetőleg koncertsorozattá növi ki magát. Az est megrendezésének ötlete egy baráti ebéd során spontán fogant. Az ELLÁTÓházban december 13-án tartandó koncert célja egy laza, feelinges R & B este, énekes, gitáros, zongorista és más vendégekkel. Közös együttjátszás, jammelés. És mivel a hangulathoz társuló fogyasztás is lényeges, ezért is a címválasztás. A házigazda zenekar a több mint egy évtizede működő Jack Cannon Band.A Jack Cannon Band tagjai:
Zoltai ’Zozó’ György - szájharmonika, ének
Biró Ádám - gitár
Gyergyádesz Péter - basszus, nagybőgő
Lakatos ’Lakat’ Attila - dob
Az est vendégei:
Garda Zsuzsa - ének
Török Jázmin - ének
Oláh Szabolcs (FreshFabrik) - ének
Nagy Ádám (Roy és Ádám) - gitár
Pulius Tibor (Supernem) - gitár
Sturmann Pál (Kiss Forever Band) - gitár
Tumbász Viktor ’Tumbi’ - gitár
Horváth Zsolt (Deák Bill Blues Band, Tűzmadár) - zongora, billentyűk
A helyszín:
ELLÁTÓház, Budapest, Dob utca 19.
Időpont:
2018. december 13. 19:30
Jegyek:
Early Bird: 999 HUF (online, korlátozott számban)
Elővételes: 1499 HUF (online, december 12-én éjfélig)
Helyszíni: 1999 HUF (a koncert napján 19 órától)
Online jegyvásárlás a TIXA.HU rendszerében.
Marco Marchi & The Mojo Workers: Stand Up
2018-11-17 | kritika
A svájci Marco Marchi & The Mojo Workers nevű akusztikus blues-kvartettet a blues, jazz, folk és pop terén több évtizedes tapasztalattal bíró zenészek alapították 2009 októberében. Bemutatkozó lemezük, a Listening To My Soul a rákövetkezendő évben jelent meg. A zenekar 2011 őszén megnyerte a Swiss Blues Challenge-et, melynek eredményeként részt vettek a berlini kontinentális seregszemlén, majd első svájci együttesként a memphis-i International Blues Challenge-en. Második albumukat 2012 végén My Old River címmel dobták piacra, olyan zenészek közreműködésével, mint Andy J. Forest, Sean Carney és Rich Del Grosso. A visszajelzések az első lemezhez hasonlóan rendkívül pozitívak voltak. A Here And Now három éve került kiadásra, rajta a már megszokott 1920-as és 1950-es évek közti időszak blues zenéje hallható. Közben folyamatosan koncerteztek, Magyarországon szinte hazajáró vendégként tekinthetünk rájuk, mivel rendszeresen megfordulnak a Bohém Ragtime & Jazz Fesztiválon. A Hírös városban mindegyik alkalommal fergeteges sikert arattak, így nem meglepő, hogy az egyik fellépésüket DVD-n is megjelentették. Aktuális hanganyagukat, a Stand Up-ot idény nyáron adták ki. Úgy látszik a fiúk nem babonásak, hiszen az album repertoárjában pontosan tizenhárom számot találunk. A kínálat döntően Marchi saját szerzeményeiből, továbbá más szerzők (Mick Jagger – Keith Richards, Fats Wallers, Country Joe McDonald, Robert Johnson) műveinek átdolgozásából áll. A műfajt innovatívan, egyedi látásmóddal megközelítő csapat végig nagy elánnal játszik. A tipikus gitár - dob - tuba - szájharmonika koncertfelállás a lemezen kicsit kibővült, ugyanis basszusgitárt, szaxofont, trombitát, harsonát és klarinétot is használtak a hangzás színezésére. Habár nem koncertalbumról van szó, a zenekar éppúgy képes tűzbe hozni a hallgatóságot, mint élőben.Szerzői kiadás, 2018
hoati
Jambalaya lemezelőzetes a Muzikum Klubban
2018-11-10 | koncertajánló
A Jambalaya hazánk első számú New Orleans-i zenét játszó zenekara. 2005-ös alakulásuk óta négy önálló lemezt jelenttettek meg, külföldi turnék keretein belül bejárták Európát, munkájukat Gundel Művészeti Díjjal jutalmazták. Műsoruk igazi amerikai ihletésű show, mely az energikus élő koncertek alkalmával nyeri meg hallgatóit. A Muzikum Klubban november 23-án adandó fellépésük alkalmával a 2017-ben megjelent a Live Session című albumuk változatos anyaga mellett jelenleg készülő nagylemezükről válogatnak.A zenekar tagjai: Nemes Zoltán – ének, billentyűs hangszerek | Bellák Miklós – gitár | Varga Laca – basszusgitár | Szabó Tamás – dobok | Albert Zoltán – szaxofonok | Sóvári Tamás – trombita
Vendégek: Monori Gabriella – vokál | Pintér Mónika – vokál
Belépő: 1200 HUF (Early Bird, kizárólag a TIXÁN) | 1500 HUF (elővételben) | 1800 HUF (teljes ár)
Jegyek október 5-től kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA.HU online rendszerében.
hoati
