Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Jubileumi koncertet ad Török Ádám
2018-09-18 | koncertajánló


Korunk egyik legjobb rock-blues fuvolistája, énekese, dal- és szövegírója, zenei szervezője Török Ádám, a műfaj hazai ősmotorja, egyik legkiemelkedőbb egyénisége hetven éves és ötven éve van a színpadon. Pályafutása során a stílus szinte minden fontos hazai eseményénél előtérben volt. Életműve bizonyítja, hogy szövegei, előadói stílusa, zenei ötletei, a közönség szeretete, és a benne élő, szűnni nem akaró zenei őstűz, spirituális erő, nem csak saját korosztályára, de a mai huszonévesekre is hatással van. Török Ádám és a Mini zenekar október 27-én jubileumi koncertet ad a legendás bemrockparti Mini klubban, a Budavári Művelődési Házban. A koncert egyben könyv és CD bemutató: a kötet az Emlékutazás, míg a lemez az Álomkoncert címet viseli. A 2 x 1 órásra tervezett esten elhangzanak a legendás Mini balladák, örökzöldek, rockdalok, valamint a méltán híres Bartók-feldolgozások. Olyan kiváló zenészek lépnek majd színpadra, mint Papp Gyula, Németh Károly, Nagy István és Török Ádám. A koncert keretein belül fiatal tehetségek ugyancsak bemutatkoznak: az év hegedűsét, Kézdy Lucát, Tóth Dénes dobost, továbbá a tizenhárom éves bluesgitárost, Fehér Ádámot is meghallgathatja majd a nagyérdemű. Az estet 19 órakor a Jazztrió fellépése nyitja.

Belépő: elővételben 2500 Ft, a koncert napján 3500 Ft.
Jegyek kaphatók személyesen a Budavári Művelődési Ház jegypénztárában, valamint a TIXA.HU online rendszerében.


Josh Smith: Burn To Grow
2018-09-11 | kritika


Josh Smith Connecticutban született, de Floridában nőt fel. Három esztendősen kapta az első gitárját, hat évesen pedig már gitárleckéket vett. A blues zene természetes választás volt számára, mivel szülei sokat hallgatták otthon Muddy Waters, Albert King, Freddie King, B.B. King, Albert Collins és T-Bone Walker felvételeit. Tizenkét éves korától már jammekben szerepelt, a Rhino Cats nevű bandához tizenhárom esztendősen csatlakozott. Két lemezt készítettek közösen, hamar Florida egyik legkeresettebb blues zenekarává váltak. Az érettségit követően megalapította a Josh Smith And The Frosttot, mellyel nemzetközi turnéra indult. Első világszerte terjesztett albuma, a Too Damn Cold 1998 márciusában került piacra, a produceri feladatokat a többszörös Grammy-díjas Jim Gaines végezte el. A 2001-es év fordulópontot jelentett az életében. Egész eddig csak a blues érdekelte, a következő Kenny Wayne Shepherd vagy Jonny Lang akart lenni. Egy furgonban élt, évi háromszáz koncertet adott. Huszonkét évesen azonban úgy érezte, kiégett, változtatni kell az életén, ezért Los Angelesbe költözött. Eleinte egy videojáték-fejlesztő cégnél dolgozott, videojátékokat tesztelt, később session gitárosként, kísérőzenészként és producerként tevékenykedett. Ezek a munkák segítettek családja anyagi hátterét megerősíteni. A német CrossCut Records-szal 2010-ben kötött szerződést, ennek köszönhetően ismertsége Európában is növekedni kezdett. Együttműködésük három lemezt eredményezett. Új albumát, a Burn To Growt az öreg kontinensen már a szintén német M2 Music adta ki. Smith pályafutásának talán legjobb, csakis saját szerzeményeit felvonultató lemezén folytatja, amit az előző két albumán elkezdett: a zenei sokszínűségre törekedett, a dalok soul, jazz és rock hatásokkal rendelkeznek, miközben a hangsúly a zenéjén belül a blueson van. A lemez rögzítésekor Travis Carlton, Lemar Carter, Pete Thomas, Davey Faragher és Carey Frank voltak a partnerei, de egy öttagú fúvós szekció is meghívásra került. Az öt oktávos hangterjedelemmel bíró, a modern és a klasszikus zenében is otthonosan mozgó Monét Owens a Your Love (Is Making Me Whole) című szerzeményt énekli, a többi számban vokálozik. A repertoár legerősebb dala egy lassú blues, a What We Need, mégis a blues, rock és pop elegyét képező Through The Night a legesélyesebb arra, hogy bekerüljön a rádiók műsorfolyamába. A You Never Know-ban a gitárjáték Albert Collins-t juttatja eszembe, míg a címadó nótát akár Dan Auerbach is írhatta volna. Josh Smith új albuma kapcsán nem kell bánkódnunk, hogy a dalait nem hallgathatjuk meg élőben, hiszen a lemezbemutató turné hazánkat is érinti.

M2 Music / VizzTone Label Group, 2018

hoati


Big banddel mutatja be új lemezét Pribojszki Mátyás
2018-09-05 | koncertajánló


Az itthon és Európa-szerte is népszerű szájharmonikás, Pribojszki Mátyás és zenekara Dressed up címmel mutatja be legújabb nagylemezét szeptember 20-án a fővárosi MOM Kulturális Központban. Az album a Pénzügyőr Zenekar big bandjével készült, tizenegy saját szerzemény és egy klasszikus Big Joe Turner darab került rögzítésre nagyzenekari felállásban. A hangzásvilág egyediségét a szájharmonika és a fúvósok közös játéka adja.



Pribojszki Mátyás nemcsak itthon, hanem Európában is az egyik legismertebb szájharmonikás, aki olyan zenészekkel dolgozott már együtt, mint Tom Jones, Bob Margolin, Charlie Musselwhite, Paul Lamb, Ian Siegal vagy Lee Oskar. Pályafutása során mindig arra törekedett, hogy hangszerét, a szájharmonikát újrapozícionálja, és a műfaji határokat átlépve lebontsa a hozzá köthető sztereotípiákat. Az elmúlt tizenöt évben együttesével Pribojszki Mátyás Band néven koncertezett, idén februárban azonban a zenekarvezető úgy döntött, hogy a megszokott tagokkal, de új néven Jumping Matt and His Combo-ként folytatják a munkát. Az új zenekarnév a frontember becenevére, valamint a csapat egyedi zenei stílusára utal.
A négyfős formáció hosszú évek óta együttműködik a Pénzügyőr Zenekar (Custom Big Band) fúvóskarával. A szeptember 20-án debütáló Dressed up című lemezt 2018 nyarán készítették el közösen. A nagyzenekarral feljátszott számokat a big band harsonása, Almási Attila hangszerelte. A dalokban központi szerepet jut Pribojszki hangszerének, ráadásul a szájharmonika a klasszikus hangzása mellett, speciális, elektromos hangzásban is többször megszólal, a Pénzügyőr Zenekar fúvóskarával együtt abszolút egyedi hangzást eredményezve. Az albumon tizenkét nóta található, közülük tizenegy korábbi, angol nyelvű saját szerzemény. A zárószám, a Switchin’ in the kitchen egy Big Joe Turner darab feldolgozása, ami már hosszú évek óta szerepel a banda repertoárjában, de nagyzenekari hangzásban most rögzítették először. A lemez összességében egy rendkívül vidám, pozitív hanganyag, úgynevezett West Coast Jump stílust képvisel, amelyben keverednek az autentikus és a kortárs blues elemek, a boogie-woogie, a swing, a rock and roll, mindez finoman megspékelve soul és funky érzésekkel. - árulta el Pribojszki Mátyás.


Hatodik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2018-08-30 | koncertajánló


Jövő hónap közepén immár hatodik évadát kezdi meg a Blues Session koncertsorozat a Muzikum Klubban. Szeptember és október három lemezbemutatót tartogat az érdeklődők számára, hiszen az amerikai Josh Smith, a Nagyváradon született AG Weinberger és a kanadai Layla Zoe a lemezbemutató turnéja keretén belül Budapesten is bemutatja új albumát.



Tervezett koncertek
szeptember 14. - Bluestone & The Horn Section feat. Tátrai Tibor
szeptember 18. - Josh Smith - Burn To Grow lemezbemutató
szeptember 21. - Message To Hendrix
szeptember 27. - Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
október 04. - A BLUESVAN.HU bemutatja: AG Weinberger - ReBorn lemezbemutató
október 11. - Mojo Workings
október 12. - Borsodi Blues Collective: „Három királyok” - A Tribute To Albert King, B.B. King And Freddie King
október 17. - Layla Zoe - Gemini lemezbemutató
október 19. - Little G Weevil szólókoncertje
október 26. - Jumping Matt & His Combo

A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub

hoati


Dupla lemezbemutató koncert az A38 Hajón!
2018-08-22 | koncertajánló


A napokban jelenik meg a hazánkban nagy ismertségnek örvendő Henrik Freischlader friss albuma, a Hands On The Puzzle, melyet a német gitáros nálunk is bemutat. Az A38 Hajón tartandó koncertet a szigetországból érkező Ben Poole fellépése nyitja, akiről a Total Guitar Magazin nem kevesebbet állított anno, mint hogy „Ben Poole a következő Joe Bonamassa”.

Henrik Freischlader 1982-ben Wuppertal városában született. Gitározni autodidakta módon tanult meg, példaképei Gary Moore, Stevie Ray Vaughan, B.B. King, Peter Green, Albert Collins és Albert King lemezeit hallgatva. Első zenekarai a Lash és a Bluescream voltak, a Henrik Freischlader Banddet 2004-ben hozta létre. Bemutatkozó albuma, a The Blues 2006-ban került kiadásra, nevét az egymaga feljátszott Recorded by Martin Meinschäfer tette szélesebb körökben ismerté. A Still Frame Replay címet viselő lemezén Joe Bonamassa vendégeskedett, a Night Train To Budapest dalainak, dalötleteinek nagy részét pedig egy korábbi magyarországi látogatásának élményei inspirálták. A munkamániás blues-rock gitáros „ajánlólevelét” közös munkáik, koncertjeik alkalmával olyan nagyságok írták alá, mint B.B. King, Gary Moore, Peter Green, Johnny Winter, és a már említett Joe Bonamassa. Szinte már hazajáró vendégnek számít, hiszen szeptember 12-én immár negyedik alkalommal tér vissza turnéi hagyományos helyszínére, ahol a tavaly betegség miatt elmaradt fellépését pótolja. Az A38 Hajó színpadán adandó esten új felállással, a vadonatúj albuma dalait mutatja be, természetesen a műsorban helyet kapnak majd korábbi, jól ismert Freischlader szerzemények is. Henrik különleges hangulatú koncertjeit ezúttal az a tény is a kihagyhatatlan kategóriába emeli, hogy az őszi turnén egyedülálló módon, csakis Budapesten lép fel előtte a zenekarával az ugyancsak lemezbemutató turnén lévő angol Ben Poole, akit az elmúlt két évben már megismerhetett a magyar közönség a Gary Moore Emlékestek műsorában.

Henrik Freischlader Band
- Old School Tour 2018 -

Henrik Freischlader - gitár, ének
Moritz Meinschäfer - dob
Armin Alic - basszusgitár
Roman Babik - billentyűs hangszerek
Marco Zügner - szaxofon

Vendég: Ben Poole
- Anytime You Need Me Tour 2018 -

Ben Poole - gitár, ének
Tom Swann - basszusgitár
Joe Mac - billentyűs hangszerek
Sam Wade - dob

Kapunyitás: 19.00, kezdés: 19.45

Belépő: elővételben 3500 Ft, a koncert napján 4500 Ft.
Jegyek kaphatók személyesen a budapesti Musicland lemezboltban és a HangszerPlaza áruházban, valamint az A38 Hajó honlapján és a TIXA.HU online rendszerében.

hoati


Big Daddy Wilson: Songs From The Road
2018-08-16 | kritika


Big Daddy Wilson több mint ötven évvel ezelőtt az észak-karolinai Edentonban született. Mélységes szegénységben nőtt fel, mégis gyönyörű gyermekkora volt. Hétköznap iskolába járt, szombatonként dohány- és gyapotültetvényeken dolgozott, vasárnaponként pedig elment a templomba. A meglehetősen félénk, visszahúzódó fekete tinédzser számára egyedül a hadsereg kínált kitörési lehetőséget, amit Wilson tizenhét évesen meg is ragadott. Az alapkiképzés után Németországba vezényelték, ott ismerkedett meg évekkel később azzal a német lánnyal, aki aztán a felesége lett, akinek kedvéért Európában ragadt. Fura mód a blueszal Németországban találkozott először, ráadásul akkor, amikor már közel járt a harminchoz. „Végre megtaláltam, amit kerestem! Ez a nekem való zene, ez az én zeném.” – lelkendezett első blues koncertjét átélve. Egy héttel később megalakította első zenekarát Carolina Blues Connection néven, később a gitáros Wolfgang ’Doc Fozz’ Feld társaságában énekelte saját bluesait, csak úgy pőrén, akusztikusan. 2004-ben gyűlt össze belőlük egy lemezre való, így született meg a beszédes című My Day Will Come, melyen keresztül fedezték fel maguknak őt egyre többen. A hazai bluesrajongók ugyancsak ekkoriban találkozhattak vele először, az Oláh Andor szájharmonikás által életre keltett Mississippi Grave Diggersszel többször koncertezett Magyarországon, sőt, közös albumot is kiadtak. Lemezei az elmúlt években a Dixiefrog Records, a Phamosa Records és a Ruf Records gondozásában láttak napvilágot. Tavaly a Blues Caravan tagjaként, Vanessa Collier és Si Cranstoun társaságában turnézott, de pályafutása huszonötödik évfordulója alkalmából is több koncertet adott. 2017. október 8-án a svájci Rubigenben lépet fel együttesével, az est Songs From The Road címmel került rögzítésre. A repertoár felét a 2009-ben megjelent, a karrierjében igazi áttörést jelentő Love Is The Key, és az utolsó albuma, a Neckbone Stew dalai uralják. A fennmaradó nóták közül csupán a nyitó Wake Up jelent újdonságot, hiszen a többi szám szintén fellelhető Big Daddy valamelyik stúdió- vagy koncertlemezén. Valamennyi dalszöveg az egykor nehézsúlyú bokszolóként is komoly eredményeket elérő énekes nevéhez köthető. Két önéletrajzi ihletésű dal született, az egyik a Miss Dorothy Lee, melyet az édesanyja, a másik az Anna Mae, melyet a felesége számára írt. Blues, soul, funky és gospel dallamok csendülnek fel, amint meghalljuk Wilson csodálatosan meleg bariton hangját, rögtön érezzük déli, vidéki gyökereit. Korábban a Roberto Morbioli Trio tagjainak társaságában turnézott, a Ruf Records által kiadott kiváló élő albumon már csak Paolo Legramandi basszusgitáros és Nik Taccori dobos kíséri, hozzájuk csatlakozott Cesare Nolli gitáros és Enzo Messina billentyűs. Mint ahogy azt már a német lemezcég hasonló címet viselő anyagainál már megszoktuk, a CD mellé egy DVD-t is mellékeltek. Ez utóbbi adathordozó még további három szerzeményt tartalmaz a koncertről.

Ruf Records, 2018

hoati


Buddy Guy: The Blues Is Alive And Well
2018-08-09 | kritika


Buddy Guy csak egy srác volt Louisiana-ból, amikor Chicago-ba érkezett szerencsét próbálni. A feszes-tüzes gitár riffekkel operáló, az erősítőről leugró, fogaival pengető, magát a közönség közé vető ifjú zenész nevét azonban hamar megismerték a blues rajongók. 1959-től majdnem tíz évet húzott le a legendás Chess Records-nál, de csak háttérzenészként, mert az alapító Leonard Chess zajnak tartotta gitárjátékát. Szerepelt Muddy Waters akusztikus Folk Singer albumán, 1965-ben tagja volt az American Folk Blues Festival Európában turnézó csapatának. A modern, városi elektromos blueszenét képviselő Guy játéka inspirálólag hatott olyan gitárosok számára, mint Eric Clapton, Jeff Beck és Keith Richards. A ’80-as, ’90-es években került igazán reflektorfénybe, ma már a legjelentősebb blues előadók között tartják számon. Pályafutását harminchét Blues Music Awards-díjjal ismerték el, 2005-ben pedig beiktatták a Rock And Roll Hall Of Fame tagjai közé. Barack Obama elnöksége alatt négyszer járt a Fehér Házban, az egyik alkalommal a következőket mondta az Egyesült Államok első emberének: „Tudja, Elnök Úr, hosszú út vezetett a gyapotszedéstől a Fehér Házi gitározásig.” Az élő legenda napjainkban is aktív, telt házas koncerteket ad, rendszeresen jelentkezik lemezekkel. A The Blues Is Alive And Wellt nyolcvanegy éves korában készítette, nem kisebb nevek közreműködésével, mint Jeff Beck, Keith Richards, Mick Jagger és James Bay. Meghívásuk valamiféle tiszteletadás azon brit zenészek előtt, akik a ’60-as években újraélesztették a blues zenét. Az album döntően a Grammy-díjas producer, Tom Hambridge dalait tartalmazza, a repertoárban egyedüli feldolgozásként Sonny Boy Williamson II klasszikusa, a Nine Below Zero kapott helyet. Beck és Richards egy lassú bluesban, a Cognacba szerepel, fantasztikus gitárhármast hallunk, az egyik legvibrálóbb felvételt sikerült összehozniuk a korongon. Jagger a You Did The Crime-ba száll be, ám hiába is várjuk, hogy énekeljen, inkább a herflit fújja. Meglepetésként hatott James Bay meghívása, a húszas évei végén járó gitáros-énekes a Blue No More-ban énekel duettet az öreggel. Az alapzenekar majdhogynem mindvégig azonos, három számban a The Muscle Shoals Horns színezi a hangzást. Buddy Guy ez elmúlt években kiváló lemezekkel jelentkezett, a 2010-es Living Proof az életműve egyik legjobb anyaga. A The Blues Is Alive And Wellről is elmondható, hogy pontosan olyan album, amelyet egy ilyen kaliberű előadótól elvár az ember.

Silvertone/RCA Records, 2018

hoati


Bob Corritore & Friends: Don’t Let The Devil Ride!
2018-08-02 | kritika


Bob Corritore életének meghatározó pillanata volt, amikor tizenkét évesen az egyik chicago-i rádióállomáson meghallotta Muddy Waters-t. „Tudtam, hogy olyan zenét találtam, ami tiszta és megindító. Tökéletesen egyesítette a keménység és a sebezhetőség ellentétes elemeit.” - nyilatkozta korábban oldalunknak. Kevesebb, mint egy évvel később már szájharmonikán játszott és blues lemezeket gyűjtött. Gimnazistaként elkezdett koncertekre járni, megfordult Big Walter Horton, Little Mack Simmons, Louis Myers, Junior Wells, Big John Wrencher és Carey Bell fellépésein. A szeles városból az arizonai Phoenix-be 1981-ben tette át a székhelyét, ahol rövidesen a helyi bluesélet vezéralakja lett. 1984-től rádióműsort vezet, 1991-ben pedig megnyitotta blues klubját, a The Rhythm Roomot. A klub új perspektívákat nyitott Corritore számára, hiszen a meghívott zenészeket saját együttesével, a The Rhythm Room All-Stars-szal kísérheti. Fellépett itt sokak mellett Bo Diddley, Jimmy Rogers, Pinetop Perkins, Honeyboy Edwards, Lil’ Ed, Robert Lockwood Jr., John Primer és Eddy Clearwater is. Pályafutása során tizenkét saját albuma jelent meg, további hetven lemezen vendégzenészként közreműködött. Aktuális anyaga, a Don’t Let The Devil Ride! 2014 és 2017 között rögzített felvételeket tartalmaz. A dalokat hét énekes, Willie Buck, Oscar Wilson, Sugaray Rayford, Alabama Mike, Bill Perry, George Bowman és Tail Dagger adja elő, közülük négyen saját szerzeménnyel is képviseltetik magukat. A kísérőzenészek, Big Jon Atkinson, Junior Watson, Chris James, Rockin’ Johnny, Fred Kaplan, Patrick Rynn, Bob Stroger, Brian Fahey stb. a kortárs blues legnagyobbjai közé tartoznak, majd valamennyiük szerepelt már Bobbal közös lemezem. A szájharmonikás a Fork In The Road című dalt jegyzi, melyet Oscar Wilson, a The Cash Box Kings énekesének az előadásában halljuk, csakúgy mint Little Walter klasszikusát, az eredetileg 1953-ban megjelent Tell Me Mama-t. Mindkét számban közreműködött Howlin’ Wolf egykori zongoristája, a veterán Henry Gray. Az Albert King által ismerté tett Laundromat Blues Corritore kromatikus szájharmonika, valamint Atkinson gitárjátéka miatt emlékezetes. A két zenész 2016-ban közösen készített korongját, a House Party At Big Jon's-t Blues Music Awards-jelöléssel jutalmazták. A Don’t Let The Devil Ride! az ’50-es, ’60-as éveket megidéző felvételei kilenc különböző időben kerültek feljátszásra, az összkép mégis egységes. Ez tovább növeli az amúgy is remek album értékét.

VizzTone Label Group, 2018

hoati


História: A bohócnak is jár a taps
2018-07-26 | kritika


A História együttes 2005 decemberében alakult a naszvadi Művelődési Központ pincéjének próbahelyiségében. A Lábszky Olivér énekes, Ágh Attila gitáros, Flaisz József basszusgitáros és Pásztó Tibor dobos alkotta formáció az elkövetkező hónapokban rendszeresen próbált, számos feldolgozást gyakorolt be és sorra születtek a saját szerzemények is. Bemutatkozó lemezüket 2007-ben jelentették meg Mit ír az újság címmel. Az albumról hamar közönség kedvencé váltak az olyan dalok, mint a Kína, a Mit ír az újság, vagy az Édes fekete lány. Ekkorra már folyamatosan kluboztak, egyre nagyobb körben kezdték megismerni a sztárallűröktől mentes blues-rock zenekart a Felvidéken. Második korongjuk, a História Rádió 2008-ban került piacra, amit három év múlva az Árva fillér követett. A Hunnia Records gondozásában kiadott lemez címadó szerzeményét Az év dala kategóriában jelölték a Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díjra, a nóta egészen a döntőig jutott. Aktuális hanganyaguk, A bohócnak is jár a taps a pályafutásuk legnépszerűbb szerzeményeit felvonultató akusztikus koncertlemezük megjelenését követően négy évvel készült el. Az album stílusban szélesebb és színesebb spektrumot ölel fel, mint az eddigiek: bluest, hard rockot, kocsmadalt, rock ’n’ rollt, lírát és csipetnyi funky-t találunk rajta. Az elhangzó nóták javarészt az Ágh Attila - Lábszky Olivér dalszerző-szövegíró páros nevéhez köthetők. Az alapító tagok közül napjainkra csupán ők ketten maradtak, a további tagok: Haris Csaba, Nagy Csaba és Holop Szilveszter. A zenekarvezető Lábszky egyedi hangvételű dalszövegei közül a Ma este indián leszek bír a legmélyebb mondanivalóval. Az Engedjetek szabadon a P. Mobilt juttatja eszembe, míg az Ezek az utcákat akár Rúzsa Magdi is énekelhetné. Az utóbbi szerzeményt Nagy Haris Krisztina előadásában halljuk, mellette még Tornóczi Tibor (ének, herfli, vokál) vendégeskedett a lemezen. Megzenésítésre került a skót származású pszichiáter, pszichológus R. D. Laing Tandori Dezső által magyarra fordított, az emberi kapcsolatokról szóló két verse, a Daisy és a Lezserül élni. A Van ami úgy jó, ahogy van kiváló zárószám, Lábszky, Tornóczi és Nagy Haris énekel benne, igazi örömzenélést hallunk.

Magánkiadás, 2018

hoati


Memphis bluestól a gerilla soulig – blues fesztivál a Kobuciban
2018-07-18 | koncertajánló


A blues nem más, mint életérzés – vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri. A magyar zenekarok mellett hallhatjuk többek között a texasi James & Blacket, a kortárs blues világviszonylatban is egyik legfontosabb előadóját, Ian Siegalt és a holland T-99-et.



A blues határai kinyíltak, a műfaj legnevesebb előadói ma már jóval szélesebb zenei világból merítenek, mint azt elsőre gondolnánk. Jó példa erre Bruce James és Bella Black 2011-ben alapított duója, a James & Black. Texas, New Orleans és Memphis zenei hagyományaiból építkeznek, ám jóval túl is lépnek azon: a soul, a blues és a hiphop egyedi hibridjét hozták létre. Az általuk „Guerilla Soul”-ként nevezett műfaj a két énekes hangjára, a billentyűs hangszerekre és az erős dalszövegekre épít. Az eredmény egy táncolható, ritmusos bulizene, melynek Bella hangja olykor Nina Simone-i színezetet ad. Koncertjükre július 24-én az Eric Clapton 70. születésnapja alkalmából összeállt, döntően a „lassúkezű” saját dalait interpretáló EC 70 - Eric Clapton Tribute Band fellépése után kerül sor. Az estet a világ egyik legjobb hangú fekete blues énekese, Big Daddy Willson zárja. A soul, a gospel, a funk és a country gyökereit a bluesban újragondoló mester élete és zenéje elválaszthatatlan egymástól. Észak-Karolinában született egy nagyon szegény családban, így a társadalmi ranglétra aljáról küzdötte fel magát a világhírig. Pályáját gospel énekesként kezdte, de egykor nehézsúlyú bokszolóként is komoly sikereket ért el. A bluest feleségének és Németországnak köszönheti, pedig szinte a bőröndjében hozta magával a műfajt Amerikából. Karrierjét ma már számtalan szakmai elismerés és tizenkét album kíséri, a Kobuci Kertbe saját együttesével érkezik.
A fesztivál középső napján a Voodoo Papa Duo nyitja a sort. A Szert Zsigmond és Fejér Simon Pál alkotta formáció gyakorlatilag egy nagyzenekar energiájával alkotja meg sajátos hangzásvilágát, ami a ’60-as és ’70-es évek rhythm & blues múltja felől érkezik. Őket a MOJO Magazin szerint a leginnovatívabb, legtehetségesebb és leglebilincselőbb kortárs blues előadó, Ian Siegal követi. A brit zenész a Meat & Potatoes című lemezéért a British Blues Awards díjazottja lett, sokak szerint olyan zenei világok autentikus örökösének tekintendő, mint Howlin' Wolf, Muddy Waters, Bo Diddley, Son House vagy Junior Kimbrough. Az est utolsó fellépője a három bohém fiatalemberből és egy öreg kutyából verbuválódott T-99 lesz. Az Amszterdamból érkező együttes zenéje a rock 'n' roll, a country, a surf, a punk stílusait ötvözve fordul vissza a blues alapjaihoz. Fellépéseiket a bohém karakterek, a vintage hangszerek és a színpadról áradó elképesztő energia teszi feledhetetlenné.
Július 26-án a Kőbányai Zenei Stúdió két frissen végzett hallgatója, Nagy Barnabás és Kiss Peti által alapított The Pontiac, a virtuóz szájharmonikás, Pribojszki Mátyás zenekara, a Jumping Matt & His Combo és Little G Weevil lép színpadra, akinek zenei világa és szellemisége több mint fél évtizede a fesztivál szimbóluma is: hidakat teremtve köti össze a blues eredeti, tengerentúli és hazai kultúráját. A koncertek mellett különleges és atipikus blues-hangszereket bemutató workshopok, a műfaj gyökereiről szóló beszélgetések, valamint a blues hazai és tengerentúli történetét feltáró filmvetítések is várják a közönséget.

Részletes program

július 23.
Bárszékszínpad: Redbreast Wilson, Huckleberry Guys
Hangszer workshop, filmvetítés az Esernyősben

július 24.
EC 70 – Eric Clapton Tribute Band (HUN)
James & Black (USA)
Big Daddy Wilson (USA - D)

július 25.
Voodoo Papa Duo (HUN)
Ian Siegal (UK)
T-99 (NL)

július 26.
The Pontiac (HUN)
Jumping Matt & His Combo (HUN)
Little G Weevil (HUN)

július 27.
Hangszer workshop az Esernyősben

Jegyárak: elővételben: 3000 Ft, a koncert napján: 3500 Ft. Hetijegy: 8000 Ft Az elővételes jegyek és hetijegyek csak az online rendszeren keresztül kaphatóak, normál jegyek a koncertek napján, a helyszínen.

hoati


The Nick Moss Band featuring Dennis Gruenling: The High Cost Of Low Living
2018-07-12 | kritika


Nick Moss zenei pályafutását basszusgitárosként kezdte. Eleinte Buddy Scott és Jimmy Dawkins együttesében játszott, 1993-ban csatlakozott a Legendary Blues Bandhez, melynek utolsó, Money Talks című korongján szerephez is jutott. A zenekarvezető, Willie ’Big Eyes’ Smith tanácsára váltott gitárra, tehetségének köszönhetően hamarosan Chicago egyik legkeresettebb gitárosává vált. Muddy Waters egykori zenészeiből 1980-ban létrejött, az idők folyamán több tagcserén átesett csapatban két esztendőt töltött, majd három évig zenélt fiatalkori ideálja, Jimmy Rogers zenekarában. Saját együttesét, a Nick Moss & The Flip Tops-ot 1997-ben hozta létre, 2009 óta Nick Moss Band néven működnek. Moss az elmúlt évtizedekben tizenkét lemezt készített, huszonegy Blues Music Award jelölést kapott, és olyan nagyságokkal osztotta meg a színpadot, mint Buddy Guy, Kenny Wayne Shepherd, Gary Clark Jr. és David Hidalgo. Aktuális anyaga, a The High Cost Of Low Living az Alligator Records gondozásában látott napvilágot. A tizenhárom számos repertoár javarészt Nick Moss és Dennis Gruenling szerzeményeire épül. Ez utóbbi zenész a Harp Attack! című Alligator-klasszikust halva kezdett el szájharmonikázni, nevét ma már a legnagyobbak között említik. Nick és Dennis húsz éve ismerték egymást, de csak tavaly döntöttek úgy, hogy Gruenling csatlakozik a bandához. A lemez érzelmi csúcspontja a Barrelhouse Chuck előtt tisztelgő lassú blues, a He Walked With Giants, mellette még az Elmore James inspirálta No Sense-t szükséges kiemelni. Míg a két éve megjelent, a blues születését és fejlődését bemutató dupla koncept albumon, a From The Root To The Fruit-on a legszélesebb spektrumban játsszák a bluest, addig a friss lemez visszatérés a gyökerekhez: tradicionális chicago blues, amit hallunk, a hangzás azonban friss és korszerű. A produceri feladatokat Christoffer 'Kid' Andersen látta el, akinek játékát két dalban (No Sense, Lesson To Learn) élvezhetjük.

Alligator Records, 2018

hoati


Lábatlan Blues Fesztivál tizenhatodszor
2018-07-05 | koncertajánló


Július második felében immár tizenhatodik alkalommal tartják meg a Lábatlan Blues Fesztivált. A rendezvény színes és színvonalas koncerteket kínál az érdeklődők részére.

Először 2002-ben került megrendezésre a Lábatlan Blues Fesztivál. Az azóta eltelt években országosan, esetenként nemzetközileg ismert együttesek, előadók léptek fel a koncerteknek helyet adó Gerenday Kertben. A rendezvény törzslátogatókkal is bír, akik az ország számos pontjáról (Budapest, Győr, Szeged, Szentes, Pécs, stb.) és a Felvidékről érkeznek évről évre. A szervezők célja a város kulturális rendezvényeinek színesítése és ismertségének elősegítése, nemcsak a környék, hanem az egész ország számára. A célok elérését a páratlan környezeti adottságok önmagukban rejtik, felhívva a figyelmet az élő természet szépségeire. A fesztivál szlogenjének megválasztásával is ezt a kapcsolatot kívánták érzékeltetni: „Élő környezetben élő zenével.” A július 20-21-én tartandó rendezvényre begurul az Arany-busz, a Petőfi Irodalmi Múzeum mozgótárlata, mely a 200 éve született Arany János életművét mutatja be.

Részletes program
július 20.
18.00 - Teddy Harpo
19.30 - Cseles Csávók
21.00 - Fekete Jenő session
22.45 - A Blues Rádió Budapest ZZ Top műsora

július 21.
17.00 - Kontor Tamás
18.30 - Petra Börnerova trió
19.45 - Bonus Track
21.30 - Sonia és a Blues and Roll, vendég: Fehér Ádám
23.00 - Message To Hendrix

hoati


Saját nyelvezetét játszó gitáros vagyok – interjú AG Weinbergerrel
2018-06-25 | beszélgetések


AG Weinberger Nagyváradon született. Zenei munkássága mellett rádiós és televíziós szakember, lemezkiadó producer, akit a kritika a romániai Mr. Blues névvel illetett. B.B. King „kiváló, dinamikus gitárosnak” nevezte. A közelmúltban új lemezt készített a Kozma Orsi Quartet zenészeivel, melynek a megjelenése augusztusban várható.

Már tíz évesen tudtad, hogy a zenei pályát választod. Fel sem merült benned más alternatíva?
Igen, már tíz évesen - egy agyhártyagyulladás okozta négy napos kómából felébredve mondtam anyámnak, hogy én rock’n’roll gitáros akarok lenni. Azóta nap mint nap erre készülök.

A nagyváradi Metropolban játszottál a ’80-as évek közepén. Miért váltak el útjaitok?
Tudni kell, hogy ifjú koromban én rajongtam a Metropol zenekarért, amelynek fénykora a 70’-es években volt, nem hagytam ki egyetlen nagyváradi fellépésüket sem. 1985 elején kerültem az együttesbe. A húszas éveim elején jártam, örültem a lehetőségnek, de az már a banda utolsó periódusa volt. Zeneileg nem tanultam tőlük semmi újat, nagy volt a korkülönbség is közöttünk - ők már negyven felett jártak, a motivációjuk leginkább a pénzkeresés lett, nem volt sok közös beszédtémánk, nekem teljesen más volt a zenei ízlésem, így belülről úgy éltem meg, hogy ez már csak halvány árnyéka az egykori nagy csapatnak. Csalódás volt szembesülni mindezzel, nem meglepő, hogy végig kívülállónak éreztem magam. Ezzel együtt nekem ők jelentették a legjobb zene business iskolát. Itt tanultam meg a koncert szervezés titkait, a színpad dinamikáját, a technikusok fontosságát, a dörzsöltség magasiskoláját. A kiválásom oka egy konkrét esetre vezethető vissza: 1987-ben, egy rock fesztiválon, amikor színpadra léptünk, a közönség elkezdte kórusban kiabálni az én nevemet, ezzel aztán betelt az a pohár, ami már kb. egy évvel ez incidens előtt kezdett telni, amikor nem voltam hajlandó leszedni hangról hangra valamilyen Judas Priest szám gitárszólóját - én abban az időszakban Pat Metheny, Miles Davis, Wes Montgomery, Larry Carlton és Tommy Bollin zenéjében lubickoltam, szánalmasnak éreztem magát a kérést is. Nem sokkal ezután közölték velem, hogy ‘AG koma, októbertől egy másik gitáros jön majd.‘ Hát elmentem. Aztán a zenekar 1988-ban fel is bomlott, mert két tagja kivándorolt...



Úttörő szerepet vállaltál fel a blues terén Romániában, a Te nevedhez köthető az első román blues lemez, a Good Morning, Mr. Blues is. Hogyan látod most ennek a műfajnak a helyzetét az országban?
Örömmel tapasztalom, hogy a műfaj éldegél, de eléggé gyerekcipőben jár még. A közönség érdeklődő, jól informált és igényes. Egyre nehezebb meggyőzni őket, ami egy jó jel. Emiatt sokkal hangulatosabb és forróbb koncertélményben van része a hiteles és jól megszólaló zenekaroknak. Az utóbbi években egy növekvő tendenciát lehet észrevenni a blues fesztiválok számát illetően is. A jazz már régen megtalálta méltó helyét, de most úgy néz ki, hogy a blues ideje jött el. Egyre több amerikai és kitűnő európai zenész látogat Romániába. Sokan utaznak, körülnéznek a világban, friss és kreatív tapasztalatokkal térnek haza. A zenészek szempontjából még egy kicsit le van maradva a román piac, de ez is megoldódik majd idővel, szerintem hamarosan felzárkóznak az európai szinthez.

A ’90-es évek elején akasztotta rád a román sajtó a „blues zenész” címkét, ami ellen mindig tiltakozol. Mégis akkor hogyan jellemeznéd a zenédet?
Én egy stilisztikai szintézisnek tartom magam, némi esztétikai kalandozással fűszerezve. Földrajzi és társadalmi eredetem, egy jól meghatározható kulturális korszakhoz való tartozásom egyszerűen felszabadít az ilyenfajta besorolások terhe alól. Azonban tiszta szívvel és etikai felelősségem teljes tudatában felvállalom a „blues-al rokon” mivoltomat, egyszerűen saját „nyelvezetét” játszó gitáros vagyok.

Igazi világpolgár vagy, hiszen megszámlálhatatlanul sok országban éltél. Hol érezted magadat a legjobban?
Az Államokban, ott nincs semmiféle akadály, kizárólag magadtól függ minden.

Létrehoztál egy alapítványt a román zenész szakma érdekeinek védelmére. Miért láttad szükségét ennek?
Az alapítványom neve „Bluesylvania Foundation” - 1998-ban hoztam létre. Inkább a blues-al és a hozzá kapcsolódó dolgokkal foglalkozik. Romániában még a mai napig sincs egy olyan szervezet, ami a zenészek érdekeit és munkakörülményeit védené és megszervezné. Erre még várni kell.

A lemezipar szinte összeomlott, a lemezboltok nagy része bezárt, a rajongók elvétve vásárolnak fizikai hanghordozót. Mi várható a zeneiparban öt év múlva? Mi jelentheti a túlélést?
Ha én ezt tudnám, akkor már nagyon gazdag lennék, lol… A jelek arra mutatnak, hogy a világhálón fog majd minden történni. Még arra is gondolok, hogy koncerteket lehet majd holografikus változatban az ebédlőasztalra rendelni és a család körbe táncolhatja a szobát, kedvenceit hallgatva, nézve. A zeneipar egyre inkább függetleníti magát és felszabadul a régies gondolkodású és merev lemezkiadók oligarchiája alól.

A közeljövőben jelenik meg az új lemezed, mely egy teljesen új formációval került rögzítésre. Mit kell tudni erről az anyagról?
Már csak a grafikai kivitelezésre várunk. Nagyszerű élmény volt ezzel a kitűnő és vérbeli profi jazz trióval (a Kozma Orsi Quartet zenészei – a szerk.) dolgozni. Egy bukaresti koncerten hallottam őket játszani, és ott, a közöttük létrejött alkémia annyira magával ragadott, hogy a vacsoránál meg is kérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük egy lemezt csinálni velem. Két hónap múlva már bent ültünk egy budapesti stúdióban. Nekem pontosan a jazz zenészek sajátos ritmikai és harmónia világára volt szükségem ehhez az anyaghoz. Így a blues-os és rockosabb helyzetek egy sajátos, roppantul élvezhető és maximálisan rádióbarát végkifejletté nőtték ki magukat. Hárs Viktor, Cseke Gábor és Pusztai Csaba könnyedén és üdén illeszkedtek be egy szándékosan klisémentes anyagba.  Terveink szerint ez év augusztusa végén fog majd megjelenni a REBORN című album.

Mi az, ami ihletet ad a zenéléshez? Kész nótákkal érkeztél a stúdióba, vagy ott is születtek dalok?
Ez változó. Nézd, az ihlet egy olyan dolog, amit egy tapasztalt zenész, szerző már könnyedén kezel. A sok-sok év alatt felgyűlik egy olyan irdatlan mennyiségű „zenei szótár” és kifejezési eszköztár, aminek jól hangzó kezeléséhez csak a megfelelő szituáció szükséges, és máris le lehet teríteni azt a térképet, amin a zenészek keresztül-kasul és „szabadon” mozoghatnak.
Ezen a lemezen van két feldolgozás - Willie Dixon klasszikusa, a Wang Dang Doodle, és egy kevésbé ismert gitáros, - akivel személyesen ismertük egymást - Johnnie Bassett mélyen groove-os Cadillac Blues című nótája. Vannak vadonatúj dolgok is, ezek közül van olyan, ami ott helyben született, van egy pár újabb verziója régebbi dalaimnak, de a felkészülés időszakában küldtem egy-két vázlatot a fiúknak, amikből aztán remek számok születtek.

hoati


Jeff Beck: Live At The Hollywood Bowl
2018-06-18 | kritika


Jeff Beck a hatvanas évek nagy generációjának kiemelkedő gitárosa. Neve a Yardbirds tagjaként vált széles körben ismertté, majd több évtizedes szólópályája során tovább erősítette tekintélyét. Nyolcszoros Grammy-díjas, kétszer választották be a Rock And Roll Hall Of Fame-be: először 1992-ben a Yardbirds tagjaként, második alkalommal 2009-ben, mint szóló előadó. Ötvenéves zenei karrierjét 2016-ban ünnepelte egy nagyszabású koncerten a Beatles által híressé tett Hollywood Bowl színpadán. Az esten készült felvételek Live At The Hollywood Bowl címmel láttak napvilágot. A dupla koncertalbum bemutatja Beck zenei karrierjének majd valamennyi állomását. A nyitó szám, a The Revolution Will Be Televised eredetileg a két éve kiadott Loud Haileren található. Az abszolút modern, huszonegyedik századi zenét tartalmazó korongról még a Live In The Dark és a Scared For The Children került előadásra. Hallunk dalokat (Over Under Sideways Down, Heart Full Of Soul, For Your Love) a Yardbirdstől, attól a zenekartól melyben Beck Claptont váltotta, örökzöld szerzeményeket (Beck’s Bolero, Big Block, Morning Dew) a saját repertoárból, de több feldolgozás (Let Me Love You, I'd Rather Go Blind, A Day In The Life) is terítékre került. Jeff a hetvenes-nyolcvanas években remek jazz-rock lemezeket (Wired, There And Back) készített, ezt a korszakot egykori zenésztársával, Jan Hammerrel idézte meg. Nem csak a szép emlékű Mahavishnu Orchestra billentyűse kapott meghívást az életműkoncertre, hiszen a második félidőre pár nem kevésbé híres kollégáját, Billy F. Gibbonst, Buddy Guy-t, Beth Hartot és Steven Tylert is színpadra kérte az ünnepelt. Öt fős alapzenekarában Rhonda Smith, a keresett session zenész, valamint a Wet Willie énekese, Jimmy Hall a legnagyobb ászok. A nyitószámot megafonnal éneklő Rosie Bones és Carmen Vandenberg ritmusgitáros nevével már a Loud Hailer kapcsán találkoztunk, Beck a Bones két tagjával a Quenn dobos Roger Taylor 2015-ös születésnapi buliján ismerkedett meg. A brit gitárlegenda szerteágazó zenei pályáját remekül összefoglaló kiadvány Prince-re emlékezve a Purple Rainnel zárul.

Rhino, 2018

hoati


Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire
2018-06-12 | hír


Április elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek összeállították az idei Blues Blast Music Awards jelöltjeinek listáját. A szavazás július 1-jén indul és augusztus 31-ig tart, az ünnepélyes díjátadóra szeptember 29-én a rockfordi Tebala Event Center kerül sor. Szavazni mindazok jogosultak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 36000 feliratkozóval rendelkező internetes blues magazin hírlevelére.



A jelöltek listája

Contemporary Blues Album
Victor Wainwright & The Train - Victor Wainwright & The Train
Selwyn Birchwood - Pick Your Poison
Chis Cain - Chis Cain
Danielle Nicole - Cry No More
Bernard Allison - Let It Go
Jason Ricci & The Bad Kind - Approved By Snakes

Traditional Blues Album
The Nick Moss Band featuring Dennis Gruenling - The High Cost Of Low Living
Kim Wilson - Blues and Boogie Vol. 1
Rick Estrin & The Nightcats - Groovin' In Greaseland
Oscar Wilson - One Room Blues
The Cash Box Kings - Royal Mint
Mud Morganfield - They Call Me Mud

Soul Blues Album
Wee Willie Walker & The Anthony Paule Soul Orchestra - After A While
Johnny Rawls - Waiting For The Train
Bettye LaVette - Things Have Changed
Benny Turner - My Brother’s Blues
Markey Blues & Ric Latina Project - Raised In Muddy Water
Ivy Ford - Time To Shine

Rock Blues Album
Walter Trout - We're All In This Together
Albert Castiglia - Up All Night
Tinsley Ellis - Winning Hand
Tommy Castro & The Painkillers - Stompin' Ground
Ghost Town Blues Band - Backstage Pass
Savoy Brown - Witchy Feelin'

Acoustic Blues Album
Curtis Salgado and Alan Hager - Rough Cut
Doug MacLeod - Break The Chain
Mitch Woods - Friends Along The Way
Daniel Eriksen - Narrative Boogie
Sonny Landreth - Recorded Live In Lafayette
Sunny Lowdown - Down Loaded

Live Blues Recording
Sonny Landreth - Recorded Live In Lafayette
John Mayall - Three For The Road
Ghost Town Blues Band - Backstage Pass
Muddy Waters - Live At Rockpalast
Nick Schnebelen - Live In Kansas City
Casey Hensley - Live featuring Laura Chavez

Historical Or Vintage Recording
Muddy Waters - Live At Rockpalast
Luther Allison Box Set
Johnny Nicholas - Too Many Bad Habits
Paul Delay – Live At Notodden '97
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys - My Life

New Artist Debut Album
Patrick Recob - Perpetual Luau
Ben Levin - Ben's Blues
Heather Newman - Burn Me Alive
Casey Hensley - Live featuring Laura Chavez
Orphan Jon - Abandoned No More
Ilya Portnov - Strong Brew

Blues Band
The Nick Moss Band featuring Dennis Gruenling
Rick Estrin & The Nightcats
The Cash Box Kings
Ghost Town Blues Band
Welch Ledbetter Connection
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys featuring Westside Andy

Male Blues Artist
Victor Wainwright
Chis Cain
Walter Trout
Oscar Wilson
Kid Ramos
Benny Turner

Female Blues Artist
Danielle Nicole
Shaun Murphy
Samantha Fish
Bettye LaVette
Beth Hart
Karen Lovely

Sean Costello Rising Star Award
Ben Levin
Joyann Parker
Orphan Jon
Ivy Ford
Heather Newman

hoati


Ten Years After jubileumi koncert az A38 Hajón
2018-06-05 | koncertajánló


Megalakulásának 50. évfordulójára időzítve adott ki új stúdiólemezt a Ten Years After. A woodstocki generáció emblematikus zenekara július 1-jén az A38 Hajón mutatja be az A Sting In The Tail dalait és a régi klasszikusokat.

A Ten Years After zenekart négy fiatal 1967-ben alakította az angliai Nottinghamshire-ben. Alvin Lee, Leo Lyons, Ric Lee és Chick Churchill formációja az évtizedek alatt a rocktörténelem egyik meghatározó együttesévé nőtte ki magát. Ismertté válásukban mérföldkőnek bizonyult az 1969-es Woodstocki Zenei és Művészeti Vásáron, vagyis a Woodstocki Fesztiválon történt fellépésük. Az I’m Going Home című daluk rögzítésre is került, és az egyik központi jelenetét adta a fesztiválról szóló, később Oscar-díjat nyerő dokumentumfilmnek. Ezen a fellépésükön is megmutatták sajátos zenei felfogásukat, amely ötvözte a blues, a jazz és a rockzene legfontosabb elemeit. A megalakulást követő, az 1974-es első feloszlásig tartó években a csapat lemezei rendre felkerültek az amerikai és angol toplistákra. Az 1983-as Reading Fesztiválon tűntek fel újra, majd 1989-ben egy új albumot is kiadtak, de a tagok nem maradtak együtt tartósan. Az együttesben ma két alapító tag, Ric Lee dobos és Chick Churchill billentyűs zenél - a 2000-es évek elején kivált Alvin Lee 2013-ban hunyt el, Leo Lyons pedig 2014-ben lépett ki a bandából. Az aktuális felállásnak egy brit basszusgitáros ikon, Colin Hodgkinson (Back Door, Alexis Corner, Spencer Davis, Jon Lord, Chris Rea,) és a többszörös British Blues Awards győztes gitáros-énekes, Marcus Bonfanti (Ginger Baker, Earl Thomas, Eric Burdon, Buddy Whittington) a tagja. Az elmúlt 5 évben a megújult zenekar több mint 150 kiváló hangulatú koncertet adott, életben tartva ezáltal az immár 50 éves Ten Years After munkásságát. A fél évszázados évfordulóra időzítve A Sting In The Tale címmel adtak ki új lemezt tavaly ősszel, mely 12 friss dalt tartalmaz. A jubileumi turné július 1-én ér Budapestre, ahol az A38 Hajón láthatjuk a legendás formációt.

Belépő: elővételben 6500 Ft, a koncert napján 6900 Ft
Jegyek kaphatók az A38 Hajó recepcióján és a CD Pincében, a http://tixa.hu, a http://a38.hu és a http://www.eventim.hu  weboldalakon, valamint a Ticketportal hálózatában.


Blues est Székesfehérváron
2018-05-30 | koncertajánló


Egy igazi zenei csemegének ad otthont június 9-én a székesfehérvári Ikon Club. Magyarországon az aktív blues zenekarok közül csak nagyon kevesen játszanak tisztán tradicionális bluest. Ebből a merítésből két zenekar is fellép a koronázó városban, a tavaly újjáéledt Dr. Valter and the Lawbreakers, illetve a székesfehérvári Hangover Porch Zombies.



Dr. Valter and the Lawbreakers
Az 1992-ben alakult négylemezes formáció repertoárján a blues műfaj minden árnyalatát meg lehet találni: az archaikus és a városi bluest éppúgy, mint a tájjellegű válfajokat. Igazi különlegesség, hogy bőgő helyett tuba szólal meg, illetve számos, idehaza unikumnak számító hangszert - vörcsök (kazoo), hat húros gitár-bendzsó, mosódeszka, kanna - is használnak.

A zenekar tagjai:
Csonka Valter – ének, vokál, vörcsök, taps
Gál Csaba (Boogie) – akusztikus gitár, dobro gitár, hathúros banjo, ének, vokál
Bényei Tibor – tuba, jug

https://www.facebook.com/drvalterandthelawbreakers

Hangover Porch Zombies
A székesfehérvári zenekar 2017-ben alakult. Műsorukban klasszikus blues, bluegrass, country és swing dallamok szólalnak meg, de mindent kicsit a saját szájuk íze szerint alakítanak.

A zenekar tagjai:
Benke András (Buddy) – nagybőgő, basszusgitár
Békefi Róbert – gitár, dobro gitár, ukulele
Rechner Balázs (Uncle Ben) – gitár, banjo, szájharmonika, vokál
Szél László – ének, szájharmonika, washboard, kazoo, autoharp

http://hopz.hu
https://www.facebook.com/hopzband

Az Ikon CLub elérhetőségei:
Székesfehérvár, Fürdősor 1.
https://www.facebook.com/ikon.club.fehervar

Belépő: 1000 Ft, a jegyek a koncertek napján, a helyszínen vásárolhatók.


Félszáz gyertya Lábszky Olivér tortáján
2018-05-22 | beszélgetések


Néhány hete jubileumi nagykoncerttel ünnepelte 50. születésnapját a Felvidék karizmatikus énekes-dalszövegírója, a História nevű blues-rock csapat frontembere, a naszvadi Lábszky Olivér. Különös, hogy a zenéléssel aktívabban csak 40 éves kora táján kezdett el foglalkozni, ennek ellenére 12 év zenei terméséből bőven válogathatott a jubileumra.

Két évtized alatt több albumnyi dalszöveg és töredék halmozódott fel a fiókodban. Olyan is akad, amit az eddig egyetlen szlovákiai magyar félvér íróval, az 1989-ben tragikus körülmények között elhunyt Kenya Palival azaz Pálovics Lászlóval közösen kezdtél írni. De volt, hogy Győry Attila is ott sündörgött. Ekkor, vagyis a szoci utolsó hónapjaiban, szöktél át az osztrák határon, s emiatt politikai fogoly lettél volna, ha elkapnak...
Jó társaság zenélgetett a naszvadi kultúrház pincéjében. Egyszer egy üveg vodka kíséretében lementem hozzájuk. Kissé letörve próbáltak, mert éppen távozni készült az énekes lány, de már az átalakulásról beszélgettek. Ekkor felajánlottam, ha akarják, írok nekik pár dalt, sőt van néhány szövegsablon a fiókom mélyén. A banda következő próbájára jött is két dalszöveg. Letettem az asztalra, olvasgatták, elemezgették. Aztán valaki megjegyezte: „ha ilyen hülye szöveget írtál, énekeld is el”. Itt kezdődött a zenekarosdim. Aztán jöttek – és jönnek a mai napig – az új és a fiókom mélyén lapuló dalok is. Kenyával gyakran üldögéltünk a pozsonyi Mamut sörözőben vagy a Gemer nevű kocsmában, és aki ismerte, sokszor láthatta őt Irodalmi Szemlével a hóna alatt érkezni. Amikor nála volt a Szemle, tudtuk, hogy találunk benne Kenyától valamit. Néha vitáztunk az írásain, néha csendesen beleolvasgattunk, időnként magam is előhúztam az általam írt verset (vagy inkább dalszöveget), odatoltam elé, és vártam a reakciót. Volt, hogy egyből énekelni kezdtünk, és sokszor egészen nagy csoportokba verődve, sörözgetve szórakoztattuk magunkat. Amikor megérkezett Süne (Győry Attila), mindig történnie kellett valaminek. Neki is akkoriban jelentek meg az első novellái, főleg az Irodalmi Szemlében. Nagyszerű időszak volt. Ez időben kaptam meg a második, halasztás nélküli sorozásomat. Be is soroztak, méghozzá a lehető legtávolabbi helyre a lakhelyemtől. Nem mintha ez számított volna, de sokszor mondtam, hogy ezeknek egy percet sem katonáskodom, és csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy dobbanthassak. Emigráltam is, Nyugaton gyűjtöttem az élményeket, kalandoztam Ausztriától Franciaországig, de lassan elfelejtettem a filmekből látott nyugati, amerikai álom utáni vágyakozásom. Bármennyit is csavarogtam, miközben az ausztráliai kivándorlásomra vártam, mindig eszembe jutottak a hazai emlékeim is. Egyre jobban közeledett a „bolsevikok? bukásának ideje, és tudtam, ha ez bekövetkezik, akkor hazatérek. Megtörtént, s mivel változott a rendszer, már nem kellett attól tartanom, hogy megbüntetnek.



10 év alatt egy demót, 3 stúdióalbumot és egy akusztikus koncertlemezt adtatok ki a História zenekarral. Továbbá egy komplett stúdióanyag mesterszalagja jogi viták miatt kiadatlanul hever egy magyarországi kiadó polcán, és hamarosan kijön egy új lemez is, valamint – párhuzamosan vele – a szülinapi koncerted anyaga. Ezenkívül van jó pár kiadatlan felvételetek, Ágh Attilával megírtad a sikeres Felvidék himnusza című dalt, és nem olyan régen megalakítottad a MaO JAM-et. Tehát nem lazsáltál, alaposan bepótoltad az aránylag kései indulást, s a Harmónia-díj ötletéről még nem is beszéltünk. Hogy fért bele mindez bő tíz évbe?
Lendületbe jöttünk, koncerteztünk, és alkottunk. Elég gyorsan eljutottunk három nagylemezig, persze el-elkövettünk hibákat, például nem figyeltünk eléggé a hangzásra, nem cizelláltuk meg a dalokat, ahogyan azt most tennénk, ennek ellenére elfogadták, a közönségünk pedig énekli. A História új lemeze pontosan május 19-én jelenik meg hivatalosan. A komáromi RÉV-ben tartunk egy ünnepi bemutatót és koncertet. A szólólemezem is megérkezett a stúdióból, s irány a lemezgyár... A napokban van egy éve, hogy elkezdtünk a MaO JAM-mel koncertezni. Ez egy akusztikus kis duó, amellyel a régebben és újonnan írt dalokat adjuk elő.

Amikor a kérdéseimre válaszolsz, épp a Los Angeles felé tartó repülőn ülsz vagy már megérkeztél Amerikába. Honnan jött a meghívás, és mit adtok elő az Újvilágban?
A repülőn sikerült beleolvasnom a kérdéseidbe, aztán telefonon el is meséltem, hogy Amszterdamban embercsempésznek néztek a túlbuzgó stewardessek, majd egy csomó rendőr és titkos ügynök várt a terminál bejáratánál. A Magtár nevű klub meghívására érkeztünk Los Angelesbe, de természetesen más klubokkal is felvettük a kapcsolatot, hiszen főleg a kapcsolatépítés miatt inultunk el a nagyvilágba. Jó volt ott koncertezni, mert egészen új közönség előtt játszhattunk a számomra, számunkra ismeretlenben.

Ha tömören kell megfogalmaznod, mit üzennek a dalszövegeid, a zenéid a szlovákiai magyaroknak, és mit üzensz te magad nekik? Vajon másoknak is ugyanazt üzenik?
Az amerikai utam alatt is megíródott bennem egy lemeznyi anyag, és ezek a dalok főleg élménybeszámoló-szerűek lesznek, de írok a mindennapokról, a nő-férfi kapcsolatról, néha vidám szövegstílusban, néha komolyan értelmezve a mondanivalót. A rock and roll szabad, formálható és mindenkié. Mindenki használja úgy, ahogyan szereti, ez is az én üzenetem.

Lacza Gergely

Az interjú a szlovákiai MAGYAR7 c. hetilap múlt heti számában jelent meg.


A Kobuci Kertben ad koncertet a Jambalaya
2018-05-17 | koncertajánló


Jambalaya
2018. május 22.
Budapest, Kobuci Kert


A Jambalaya hazánk első számú New Orleans-i zenét játszó zenekara. A 2005-ös megalakulásuk óta öt önálló lemezt jelentettek meg, külföldi turnék keretein belül bejárták Európát, munkájukat Gundel Művészeti Díjjal jutalmazták. Műsoruk igazi amerikai ihletésű show, mely az energikus élő koncertek alkalmával nyeri meg hallgatóit. Idén a 2017-ben kiadott Live Session albumukat mutatják be Európa- és országszerte. Az együttes május 22-én a Kobuci Kertben lép színpadra. Az esten dalbemutatóra is készülnek, hiszen a készülő stúdiólemezük néhány vadonatúj dalát is hallhatják majd az érdeklődők.



A zenekar tagjai: Nemes Zoltán - ének, zongora, Bellák Miklós – gitár, Sóvári Tamás - trombita, Albert Zoltán - szaxofonok, Varga Laca - basszusgitár, Szabó Tamás - dobok

Vendégek: Monori Gabriella és Pintér Mónika - ének

Belépő: elővételben 1000 Ft, a koncert napján 1500 Ft. Az elővételes jegyek csak az online rendszeren keresztül kaphatóak, normál jegyek a koncertek napján, a helyszínen.

hoati


Sopronból hódít a The Blues Brothers
2018-05-14 | hír


Országos és nemzetközi érdeklődés veszi körül a The Blues Brothers – The Hungarian Show című produkciót a Soproni Petőfi Színházban. Hazai és külföldi turné előtt állhat a stáb, a megállapodások körvonalazódnak. A leghűségesebb városban május 18-án bérletszünetben látható az előadás, a hónap végén pedig búcsúzik a helyi közönségtől a csapat.

A produkció jogtulajdonosainak képviselői elragadtatással nyilatkoztak az egyedülálló, Broadway-t időző látványvilággal, elkápráztató világítástechnikai megoldásokkal és magas színvonalú zenei parádéval elkészült soproni koncert showról. Neves producer is érdeklődik az előadás iránt, a darab nem csak itthoni, hanem németországi karrier előtt áll. A Feke Pál és Serbán Attila rendező, művészeti vezető, főszereplő kettős irányításával készült nagyszabású előadásban mozis részek, soproni légifelvételek és videografikai megoldások láthatók. A díszlet Tóth Kázmér munkája, a jelmeztervező Szélyes Andrea. A világszintű fényparádé Madarász János ’Madár’, az ország kiemelkedő világítástervezőjének a nevéhez köthető.
A történet szerint a blues-testvérek világ körüli turnéjuk egyik állomásaként érkeznek meg Sopronba, s mivel nem várja őket senki, egy oldalkocsis motorral, vicces helyzetek közben jutnak el a színházig. Itt aztán két órát kapnak, hogy előadják műsorukat, mert jön értük a rendőrség. A keretjátékok megírásában Szente Vajk volt a segítségükre. A koncerten fúvósokkal megerősített kilenctagú zenekar játszik, köztük Gyenes Béla, Barry White egykori szaxofonosa, akinek jelentős számú lemez őrzi fergeteges játékát. A vokálban szintén országos hírű énekesnők, Czerovszky Henriett és Vincze-Fekete Vera erősítik a dalokat. Jónás Andrea és Tóth Vera felváltva énekli Aretha Franklin két nagy slágerét, a Sopron Balett tagjai Túri Lajos koreográfiáira pedig új arcukat megmutatva lepik meg a közönséget.

hoati