Új lemezzel jelentkezett Teddy Harpo
2020-04-06 | hír
Medve Balázs, vagyis Teddy Harpo Magyarország egyik kiemelkedő egyszemélyes zenekara. A sokoldalú zenész szájharmonika, gitár és lábdobok összhangzása révén hozza létre a muzsikáját. Stílusa a bluesban gyökerezik, de nagy hatással volt rá a rock'n'roll és az afro-funk zene is. Legújabb lemeze, a Naked Planet egy trilógia harmadik része: a Onemanband és LITTLE big után egy igazán eklektikus album született. Az akusztikus hangszerelésű anyag érdekessége, hogy minden hangszert Teddy rögzített és kevert, a ritmustól a kíséreten át a dallamokig. Egy igazán őszinte alkotás jött létre, amely összefoglalja a zenésznek az elmúlt években átélt érzelmeit és sajátos világszemléletét. „Az akusztikus hangszerek az igazán bensőséges produktum romantikáját jelképezik. Az album szöveges művek sora, amely a szerelemből kibontakozó magasztos élményeken át ível egyfajta magányosság felé, ami új lehetőséget kínálhat” – nyilatkozta oldalunknak a Vadvirágok Blues Bandben és a Dynamite Dudesban is megfordult muzsikus. Az egyedi hangszerelés a ritmusban is megnyilvánul: dobseprűzés, hétköznapi lábas hangja, egy kerti szék mint fémes ritmuseffekt és az egyszerű „hand groove on guitar” is megjelenik. A leeresztett E-húrok (G-re, A-ra) többször basszusként szolgálnak, slap vagy szimpla pengetés technikával. A kihagyhatatlan blues szájharmonikázás minden dalban fontos szerephez jut, az ének és szövegek pedig egyfajta keretet adnak a hangszerek kavalkádjának. Teddy Harpo egyik kedvenc hangszere a '67-es Cremona Luby jazzgitár három számban is szerepel, de a különböző akusztikus gitárok mellett egy banjogitár és egy nyolchúros balalajka is felbukkan a felvételeken.
hoati
Megjelent a Suba Attila & The SoulFool Band lemeze
2020-04-02 | hír
A Suba Attila & The SoulFool Bandet 2014 elején alapította Suba Attila és Hébenstreit Máté. A zenekar számára a New Orleans-i swing a kiindulópont, onnan haladnak a blues és a soul érintésével egyenesen a gospel és a New Orleans-i fesztiválhangulat felé. Olyan neves zenészek muzsikája befolyásolja stílusukat, mint James Brown, Ray Charles és Otis Redding. Tavalyelőtt a SoulFool Band képviselte hazánkat Norvégiában a European Blues Challenge-en. Igaz, hogy nem értek el helyezést, mégis fontos mérföldkő volt számukra, hogy felléphettek Hell városában, mert sok pozitív visszajelzést kaptak. Az együttes a napokban jelentette meg bemutatkozó albumát I Believe In Music, I Believe In Love! címmel. A felvételek Magyarországon, Hollandiában és Bulgáriában készültek, a keverésre Kaliforniában került sor. „Az alapvető koncepciónk az volt, hogy egy vidám hangulatú blues és gospel lemezt hozzunk össze, amelyen a bulis daloknak mondanivalójuk is van” – nyilatkozta oldalunknak Suba Attila. Az albumon tíz saját nóta és egy Louis Jordan feldolgozás található, ami a kiadvány címadó dala lett, ennek a dalnak az üzenetét visszhangozza a többi. „Hébenstreit Máté szerzőtársam Budapestről küldte a zenét, én pedig az amszterdami kanális partján írtam hozzá a szöveget, majd végül Harry Gale Kaliforniában állította össze a végleges hangzást” – mondta még az énekes. A lemez egyelőre csak digitális a platformokon érhető el, a későbbiekben LP formátumú megjelenést is terveznek.hoati
Tim Lothar: Saját világomban létezhetek
2020-02-28 | beszélgetések
Tim Lothar először a Budapest Blues Fesztivál keretében zenélt hazánkban, majd a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon találkozhatott vele a közönség. A dán muzsikus az akusztikus blues tradicionális irányzatát képviseli, sajátos szerzeményeiről gyakran nem lehet eldönteni, hogy saját dal vagy a korai bluesok valamelyikének átdolgozása. Tavaly nyáron egy kétnapos session keretében Tim Lothar és a Mojo felvette második közös lemezét, aminek az Old Cinema Session címet adták. Az alábbi interjú a fővárosi lemezbemutató alkalmából készült.
Dobosként kezdted zenei pályafutásodat, majd gitárra váltottál. Mi okozta ezt a váltást?
Egy barátom Robert Johnsont játszott nekem. Ezután elrohantam otthonról, és vásároltam egy akusztikus gitárt, azóta is gyakorolok. Többé nem is dobolok, de előtte elég jó dobos voltam.
Mit jelent neked a blues? Van zenefilozófiád?
A blues számomra a zenét jelenti. Ez egy érzés, egy nyelv, ami összeköti az embereket. Ezt szeretem benne. A saját világomban létezhetek, ugyanakkor megoszthatom ezt a világot másokkal. És mások megoszthatják az ő világukat velem. Ez nagyon személyes dolog és egyben univerzális. Hát nem csodálatos?
Miből meríted az ihletet a dalaid megírásához?
A régi akusztikus blues, azok a darabok, amelyeket dobosként játszottam különböző dalszerzőkkel, ezek inspirálnak engem. Legtöbbször kizárólag az inspirációimra hagyatkozom.
Számos lemez köthető a nevedhez. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Van néhány dal a Stories és a More Stories lemezeken, amelyeket különösen kedvelek.
Melyik volt életed legérdekesebb időszaka? Mi volt a karriered legjobb és legrosszabb pillanata?
A legérdekesebb időszak a jelenlegi, mivel sokat játszom, és sokat utazom.
A legrosszabb pillanat? Többször megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a zenélést, mert ez nagyon nehéz élet. Ha igazán foglalkozol a zenével, az a mindened, az étkezésed, az alvásod, a munkád. Minden egyes nap, egész nap. A szabadságod… az nem is létezik. De szeretem, amit csinálok.
Volt idő, amikor fel akartam adni az egészet, és munkát akartam vállalni. De a zene nagyon sokat jelent számomra, és mindig is sokat jelentett.
Én nem játszom a zenét, hanem megélem azt, amikor játszom. Kizárok minden mást. Ez tart életben, és nagyon valószínű, hogy ez fog megölni. De egy napon úgyis meghalunk, nem igaz? A legrosszabb pillanatom, amikor olyan színpadon állok, amely nem illik hozzám. Ez előfordul néha, de szerencsére már nem gyakran.
Ha létezne időgép, mikor és kivel töltenél el szívesen néhány napot?
A barátnőmmel. Haha! Szeretek vele lenni mostanság. Néha, ha a régi fényképeit nézem, elképzelem, milyen volt abban az időben, és milyen volt a világ körülötte.
OK, te a zenészekre gondoltál.
Clarksdale-ben voltam néhány éve. Elképzeltem milyen lehetett körülbelül száz évvel ezelőtt, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy akkor és ott biztonságban éreztem volna magam. Szerettem volna megtapasztalni a blues reneszánszát a ’60-as évek közepén az Államokban… A fiatal embereket a kávézókban, ahogy a régi legendák, John Estes, John Hurt, Son House és mások nevét emlegetik.
Meglehetősen élénk a dán blues színtér. Mely előadókat/zenekarokat ajánlanád a figyelmünkbe?
Hmm… Ez nehéz kérdés, mert sokan vannak, és nem akarok senkiről megfeledkezni. De talán nézzetek utána ezeknek a neveknek: Mike Andersen, Big Creek Slim, Jesper Theis, HP Lange, Troels Jensen, Nisse Thorbj?rn és még sokan mások…
Hogyan ismerkedtél meg a The Mojo tagjaival?
Tamással először a Tiszavirág Fesztiválon találkoztam, Szolnokon. Ezen a fesztiválon háromszor vagy négyszer jártam. Őszintén szeretem ezt a fesztivált. Utoljára, amikor ott játszottam, Tamás és én adtunk egy jam sessiont az egész zenekarral együtt, egy kis színpadon, a parkban. Csodálatos volt.
Márciusban jelenik meg új közös albumotok. Mit kell tudni erről a lemezről?
Az albumot élőben vettük fel egy gyönyörű, régi moziban. Nem találhatók rajta általunk írt eredeti dalok. Úgy gondoltuk, visszanyúlunk a gyökerekig, aztán hozzáadjuk ezekhez a dalokhoz a mi energiánkat és a mi játékstílusunkat. Ez nem egy „old-school” album, nem akartuk lemásolni az 1930-as évek hangzását. Úgy játszunk rajta, ahogy élőben szoktunk. Miután már készítettünk több albumot eredeti dalokkal, igazán élveztem, hogy úgy döntöttünk, néhány dal esetében megmutatjuk, mi inspirál minket a blues zene előadására. Nagyon szeretem ezt az albumot.
Mik a terveid az idei évre?
Valójában nincsenek nagy terveim erre az évre. Az utóbbi években nagyon elfoglalt voltam, és ez az év is ugyanolyan mozgalmasnak tűnik. A jó oldala ennek az, hogy nem kell aggódnom, hogy nem lesz elég dolgom. A rossz oldala, hogy nem marad sok idő új projektekre. De nagyon élvezem azt, hogy most ilyen sokat utazom.
Mojo & Tim Lothar Old Cinema Session lemezbemutató koncert
2020. március 13.
Budapest, Muzikum Klub és Bisztró
Szöveg: hoati, fotó: Kozma Misi, Nagy János
Dobosként kezdted zenei pályafutásodat, majd gitárra váltottál. Mi okozta ezt a váltást?
Egy barátom Robert Johnsont játszott nekem. Ezután elrohantam otthonról, és vásároltam egy akusztikus gitárt, azóta is gyakorolok. Többé nem is dobolok, de előtte elég jó dobos voltam.
Mit jelent neked a blues? Van zenefilozófiád?
A blues számomra a zenét jelenti. Ez egy érzés, egy nyelv, ami összeköti az embereket. Ezt szeretem benne. A saját világomban létezhetek, ugyanakkor megoszthatom ezt a világot másokkal. És mások megoszthatják az ő világukat velem. Ez nagyon személyes dolog és egyben univerzális. Hát nem csodálatos?
Miből meríted az ihletet a dalaid megírásához?
A régi akusztikus blues, azok a darabok, amelyeket dobosként játszottam különböző dalszerzőkkel, ezek inspirálnak engem. Legtöbbször kizárólag az inspirációimra hagyatkozom.
Számos lemez köthető a nevedhez. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Van néhány dal a Stories és a More Stories lemezeken, amelyeket különösen kedvelek.
Melyik volt életed legérdekesebb időszaka? Mi volt a karriered legjobb és legrosszabb pillanata?
A legérdekesebb időszak a jelenlegi, mivel sokat játszom, és sokat utazom.
A legrosszabb pillanat? Többször megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a zenélést, mert ez nagyon nehéz élet. Ha igazán foglalkozol a zenével, az a mindened, az étkezésed, az alvásod, a munkád. Minden egyes nap, egész nap. A szabadságod… az nem is létezik. De szeretem, amit csinálok.
Volt idő, amikor fel akartam adni az egészet, és munkát akartam vállalni. De a zene nagyon sokat jelent számomra, és mindig is sokat jelentett.
Én nem játszom a zenét, hanem megélem azt, amikor játszom. Kizárok minden mást. Ez tart életben, és nagyon valószínű, hogy ez fog megölni. De egy napon úgyis meghalunk, nem igaz? A legrosszabb pillanatom, amikor olyan színpadon állok, amely nem illik hozzám. Ez előfordul néha, de szerencsére már nem gyakran.
Ha létezne időgép, mikor és kivel töltenél el szívesen néhány napot?
A barátnőmmel. Haha! Szeretek vele lenni mostanság. Néha, ha a régi fényképeit nézem, elképzelem, milyen volt abban az időben, és milyen volt a világ körülötte.
OK, te a zenészekre gondoltál.
Clarksdale-ben voltam néhány éve. Elképzeltem milyen lehetett körülbelül száz évvel ezelőtt, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy akkor és ott biztonságban éreztem volna magam. Szerettem volna megtapasztalni a blues reneszánszát a ’60-as évek közepén az Államokban… A fiatal embereket a kávézókban, ahogy a régi legendák, John Estes, John Hurt, Son House és mások nevét emlegetik.
Meglehetősen élénk a dán blues színtér. Mely előadókat/zenekarokat ajánlanád a figyelmünkbe?
Hmm… Ez nehéz kérdés, mert sokan vannak, és nem akarok senkiről megfeledkezni. De talán nézzetek utána ezeknek a neveknek: Mike Andersen, Big Creek Slim, Jesper Theis, HP Lange, Troels Jensen, Nisse Thorbj?rn és még sokan mások…
Hogyan ismerkedtél meg a The Mojo tagjaival?
Tamással először a Tiszavirág Fesztiválon találkoztam, Szolnokon. Ezen a fesztiválon háromszor vagy négyszer jártam. Őszintén szeretem ezt a fesztivált. Utoljára, amikor ott játszottam, Tamás és én adtunk egy jam sessiont az egész zenekarral együtt, egy kis színpadon, a parkban. Csodálatos volt.
Márciusban jelenik meg új közös albumotok. Mit kell tudni erről a lemezről?
Az albumot élőben vettük fel egy gyönyörű, régi moziban. Nem találhatók rajta általunk írt eredeti dalok. Úgy gondoltuk, visszanyúlunk a gyökerekig, aztán hozzáadjuk ezekhez a dalokhoz a mi energiánkat és a mi játékstílusunkat. Ez nem egy „old-school” album, nem akartuk lemásolni az 1930-as évek hangzását. Úgy játszunk rajta, ahogy élőben szoktunk. Miután már készítettünk több albumot eredeti dalokkal, igazán élveztem, hogy úgy döntöttünk, néhány dal esetében megmutatjuk, mi inspirál minket a blues zene előadására. Nagyon szeretem ezt az albumot.
Mik a terveid az idei évre?
Valójában nincsenek nagy terveim erre az évre. Az utóbbi években nagyon elfoglalt voltam, és ez az év is ugyanolyan mozgalmasnak tűnik. A jó oldala ennek az, hogy nem kell aggódnom, hogy nem lesz elég dolgom. A rossz oldala, hogy nem marad sok idő új projektekre. De nagyon élvezem azt, hogy most ilyen sokat utazom.
Mojo & Tim Lothar Old Cinema Session lemezbemutató koncert
2020. március 13.
Budapest, Muzikum Klub és Bisztró
Szöveg: hoati, fotó: Kozma Misi, Nagy János
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2020-02-21 | koncertajánló
Tavasszal is folytatódik a Blues Session koncertsorozat a Muzikumban.
Tervezett koncertek
március 12. – Ripoff Raskolnikov & Paul Batto
március 13. – Mojo & Tim Lothar - Old Cinema Session lemezbemutató koncert
március 21. – Kéknyúl
március 26. – Blues B.R.Others Show
március 27. – EC 70 Band - koncert Eric Clapton 75. születésnapjára
március 28. – Little G Weevil Acoustic Band & Said Tichiti Gnawa Quartet
április 04. – Magyar Atom
április 09. – Suba Attila & The Soulfool Band
április 16. – Grunting Pigs - lemezbemutató koncert + meglepetés vendégek
április 25. – Hobo klubest
április 30. – Nikodém Norbert és barátai
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Klubot indít a Boeghoe zenekar
2020-02-10 | koncertajánló
Ebben az évben ünnepli a Boeghoe együttes megalakulásának harmincadik évfordulóját. Moldován Gyula énekes-gitáros-dalszerző kalandos életű formációja többek között egy önálló klub indításával szeretné megkoronázni ezt a kerek évfordulót. A fővárosi Yes Pub jóvoltából februártól havonta egyszer klubestet tartanak, minden egyes alkalommal vendégekkel színesítik a programot. Segítségükre lesz ebben Zoltán János rockzenei szakíró is.
A Boeghoe makacs különcnek számít a hazai blues-rock zene palettáján, amelynek tagjait soha nem érdekelték a különböző trendek. Számos ismert muzsikus megfordult ebben a együttesben, de a sajátos karakterű muzsika mindig ugyanaz maradt. Ebből adódóan a vendégeik is olyan zenekarok, előadók lesznek, akiknek van saját zenei világuk, stílusuk, mondanivalójuk. Először február 15-én 19 órától várják vendégeiket a klub házigazdái, ezen az estén a Gasztroblues Fesztiválról már ismert Ask The Dust formációval osztoznak a színpadon. A fiatal blues-rock generáció tehetséges képviselőinek tavalyelőtt jelent meg az első albuma. Március 14-én következik az utcazenei fesztiválokon is komoly sikereket elért, nemrég a Kék Ördögök műsorban vendégeskedett veresegyházi Red One House. A különleges hangulatú hokum-blues stílus hazai képviselői a közelmúltban dupla CD-vel lepték meg rajongóikat, melyhez egy szellemes képregényt is mellékeltek. Ezenkívül még lesznek meglepetések, de ez maradjon a jövő titka. Az mindenesetre nyílt titok, hogy „Gyuszi Bácsi” Bőgője két hanghordozó megjelenését is tervezi ebben az évben. Szeretettel várják mindazokat, akik a kisklubos rockzenei szórakozás keretei között a megszokotthoz képest valami másra vágynak. A jelszó: legyünk barátok, legyetek klubtagok, kalandra fel!
A Boeghoe makacs különcnek számít a hazai blues-rock zene palettáján, amelynek tagjait soha nem érdekelték a különböző trendek. Számos ismert muzsikus megfordult ebben a együttesben, de a sajátos karakterű muzsika mindig ugyanaz maradt. Ebből adódóan a vendégeik is olyan zenekarok, előadók lesznek, akiknek van saját zenei világuk, stílusuk, mondanivalójuk. Először február 15-én 19 órától várják vendégeiket a klub házigazdái, ezen az estén a Gasztroblues Fesztiválról már ismert Ask The Dust formációval osztoznak a színpadon. A fiatal blues-rock generáció tehetséges képviselőinek tavalyelőtt jelent meg az első albuma. Március 14-én következik az utcazenei fesztiválokon is komoly sikereket elért, nemrég a Kék Ördögök műsorban vendégeskedett veresegyházi Red One House. A különleges hangulatú hokum-blues stílus hazai képviselői a közelmúltban dupla CD-vel lepték meg rajongóikat, melyhez egy szellemes képregényt is mellékeltek. Ezenkívül még lesznek meglepetések, de ez maradjon a jövő titka. Az mindenesetre nyílt titok, hogy „Gyuszi Bácsi” Bőgője két hanghordozó megjelenését is tervezi ebben az évben. Szeretettel várják mindazokat, akik a kisklubos rockzenei szórakozás keretei között a megszokotthoz képest valami másra vágynak. A jelszó: legyünk barátok, legyetek klubtagok, kalandra fel!
A Gee Wee Blues & Roots Club aktuális koncertjei
2020-01-21 | koncertajánló
Fekete Csaba – egyszemélyes zenekar a YouTube-on
2020-01-18 | beszélgetések
A korábbi Blues Traffic és Blues Rockets zenekarokból ismert szájharmonikás, Fekete Csaba #BluesTube néven indított egyszemélyes online blues projektet. A produkcióról a korábbi zenésztárs, Kiss Ákos készített vele vlog interjút, amelyből kiderül, hogy áll a blues műfaj ma hazánkban, és hogy mire elég egy Telecaster, meg egy számítógépbe dugott keverőpult.
Blues est a komárnói RÉV-ben
2020-01-14 | koncertajánló
Komárno városában található a RÉV – A Magyar Kultúra Háza, amely 1999-es indulása óta számos blues estnek és fesztiválnak adott már otthont. Ilyen volt többek között a hat alkalommal megszervezett Felvidéki Blues Project Fesztivál és a 2012-es Blues Slovakia Festival is. 2020. január 25-én ismét blues zenétől lesz hangos a hangulatos pincehelyiség.Az estet Lábszky Olivér, a felvidéki História együttes énekes-frontemberének, a Harmónia-díj ötletgazdájának a szólózenekara, az OLIVÉRSKY nyitja. A banda 2018 októberében mutatkozott be először a színpadon. Zenéjük a hard rock és a blues stílusok ötvözete, repertoárjukat saját számok alkotják, de műsorukban Olivér korábbi nótái is megtalálhatóak. Őket a hazánkból érkező Kontor Horváth Acoustic követi. Kontor Tamást és Horváth Misit régi barátság köti össze, mindketten több mint húsz éve erősítik a magyar könnyűzenei élvonalat. A duó színpadi produkciója gitár, ének, loop pedál, harmonika, beatbox és a lábdob segítségével komplett zenekarként szólal meg. Dalaik stílusa elsősorban pop-rock, de megjelenik benne a swing, a country és a blues is. A formáció saját nevét viselő debütáló albuma a Tom-Tom Records gondozásában tavaly látott napvilágot. Az est utolsó fellépője a Sonia és a Blues and Roll lesz. Sonia Zambrano 1991-ben költözött Peruból Magyarországra. Nem sokkal ezt követően megalapította a Sonia és a Sápadtarcúak zenekart, mellyel rendszeresen felléptek az ország blues klubjaiban, de bemutatkoztak a John Mayall’s Bluesbreakers és Carlos Santana előtt is. Sonia a banda feloszlását követően számos formációban énekelt, 2017-ben ismerkedett meg a Blues and Roll tagjaival, akikkel Sonia és a Blues and Roll néven kezdett el koncertezni. A csapat repertoárját Sonia korábbi nótáiból és a Blues and Roll műsorából állították össze. Mivel a fellépők mindegyike bemutatkozott már a közelben évről-évre megrendezésre kerülő Lábatlani Blues Fesztiválon, ezért az Észak-Komáromban tartandó estet akár „kis Lábatlani Blues Fesztiválnak” is nevezhetjük.
hoati
Máklikőr ihlette a Jumping Matt & His Combo új dalát
2020-01-10 | hír
Már sok előadó írt nagyszerű dalt különböző italokról, whiskeyről, borról, sörről, pálinkáról, most a Jumping Matt & His Combo is beállt ebbe a sorba. A Pribojszki Mátyás vezette csapat új szerzeményét, a Poppy Seed Liquort egy különleges magyar ital, a máklikőr ihlette.
„Mintegy négy évtizedes barátság fűz ennek a rendkívül különleges italnak a megalkotójához, név szerint Lukácsi Sándorhoz, akivel együtt jártunk óvodába, általános iskolába, együtt vezettünk autót, motort, jogosítvány nélkül, csajoztunk, szórakoztunk. A közös élményeket felsorolni sem lenne egyszerű” – kezdte a dal történetét Pribojszki Mátyás. „A máklikőr 2011-ben debütált, azóta több nemzetközi innovációs díjat gyűjtött be a világ szinte minden táján. Én azon szerencsések közé tartozom, akik az elsők között kóstolhatták meg, és már akkor éreztem, hogy ebből bizony előbb-utóbb dal lesz” – tette hozzá. Több év kitartó kóstolgatás, a likőr fogyasztása végül meghozta az ihletet, hogy megírja a számot angolul, Poppy Seed Liquor, vagyis Máklikőr címmel. Amint elkészült a dal, Pribojszki tudta, hogy mindenképp szeretne videoklipet is forgatni hozzá: egyeztetett barátaival, Szelei Mónikával, aki a látványért volt felelős, valamint Magyar Balázzsal, aki a videót rendezte és vágta. Az operatőr Balla Bálint volt, az utómunkálatokat a győri Chromeball Stúdióban Kollár Adrián végezte. A forgatás helyszínéül a budapesti Muzikum Klub szolgált, ahol a zenekar minden évben legalább kétszer fellép, és jó a kapcsolatuk a klub vezetőivel és a főszervezővel, Kőmíves Andrással is. A videoklip nem reklámfilmnek készült, a szám és a klip is inkább a pozitív életérzést igyekszik közvetíteni. „Élvezzük az élet ízét, pattanjunk fel a székről, hagyjuk a telefonunk nyomkodását, táncoljunk boogie-woogie-t egész éjjel” – foglalta össze a tavaly december végén bemutatott videoklip tartalmát Mátyás. A kiváló szájharmonikás idén először január 17-én a Grunting Pigs nevű duójával lép színpadra a Budavári Művelődési Házban, az akusztikus formáció második lemezének bemutatóját pedig április 16-án tartja a Muzikum Klubban. Az elkövetkező hónapok számos más hazai és külföldi koncertet is hoznak a Grunting Pigs és a Jumping Matt & His Combo számára, míg nyáron Pribojszki Mátyás a Baltic-Nordic Harmonica Festival nemzetközi zsűrijének a tagja lesz. Közben Dániel Balázs boogie-woogie zongoristával karöltve úgy döntöttek, hogy összeállítanak egy boogie-woogie műsort duóban, ami különleges színfolt lehet a zenei palettán.
hoati
hoati
Bejelentették a 41. Blues Music Awards jelöltjeit
2020-01-07 | hír
Nyilvánosságra hozták a 41. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Idén huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a több évtizedes múltra visszatekintő The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra ünnepélyes gála keretein belül 2020. május 7-én a memphisi Orpheum Színházban kerül sor.
A jelöltek:
Acoustic Blues Album
Catfish Keith: Catfish Crawl
Terry Robb: Confessin’ My Dues
Fruteland Jackson: Good As Your Last Dollar
Bruce Katz: Solo Ride
Bob Margolin: This Guitar And Tonight
Acoustic Blues Artist
Eric Bibb
Guy Davis
Rhiannon Giddens
Fruteland Jackson
Doug MacLeod
Album Of The Year
Watermelon Slim: Church Of The Blues
The Cash Box Kings: Hail To The Kings!
Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish
Toronzo Cannon: The Preacher, The Politician Or The Pimp
Billy Branch & The Sons Of Blues: Roots And Branches: The Songs Of Little Walter
B.B. King Entertainer Of The Year
Billy Branch
Rick Estrin
Sugaray Rayford
Bobby Rush
Mavis Staples
Band Of The Year
The Cash Box Kings
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling
Rick Estrin And The Nightcats
Southern Avenue
Sugaray Rayford Band
Best Emerging Artist Album
Ben Levin: Before Me
Hudspeth & Taylor: Folie a deux
Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish
Spectacular Class: Jontavious Willis
John ’Blues’ Boyd: Through My Eyes
Blues Rock Album
Tommy Castro & The Painkillers: Killin’ It Live
Albert Castiglia: Masterpiece
Joanne Shaw Taylor: Reckless Heart
Walter Trout: Survivor Blues
North Mississippi Allstars: Up And Rolling
Blues Rock Artist
Albert Castiglia
Tommy Castro
Tinsley Ellis
Eric Gales
Walter Trout
Contemporary Blues Album
Rick Estrin And The Nightcats: Contemporary
Various Artists: Don’t Pass Me By: A Tribute To Sean Costello
Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish
Toronzo Cannon: The Preacher, The Politician Or The Pimp
Larkin Poe: Venom & Faith
Contemporary Blues Female Artist
Diane Blue
Vanessa Collier
Shemekia Copeland
Samantha Fish
Janiva Magness
Contemporary Blues Male Artist
Toronzo Cannon
Gary Clark Jr.
Luther Dickinson
Rick Estrin
Christone ’Kingfish’ Ingram
Instrumentalist Bass
Willie J. Campbell
Patrick Rynn
Bill Stuve
Larry Taylor
Michael ’Mudcat’ Ward
Instrumentalist Drums
Tony Braunagel
Cedric Burnside
June Core
Derrick D’Mar Martin
Kenny ’Beedy Eyes’ Smith
Instrumentalist Guitar
Christoffer ’Kid’ Andersen
Laura Chavez
Christone ’Kingfish’ Ingram
Junior Watson
Monster Mike Welch
Instrumentalist Harmonica
Billy Branch
Rick Estrin
Dennis Gruenling
Brandon Santini
Kim Wilson
Instrumentalist Horn
Mindi Abair
Jimmy Carpenter
Vanessa Collier
Trombone Shorty
Nancy Wright
Instrumentalist Piano (Pinetop Perkins Piano Player)
Anthony Geraci
Bruce Katz
Dave Keyes
Jim Pugh
Victor Wainwright
Instrumentalist Vocals
Shemekia Copeland
Sugaray Rayford
Curtis Salgado
Mavis Staples
Dawn Tyler Watson
Song Of The Year
Rebecca Lovell: Bleach Blonde Bottle Blues (Larkin Poe: Venom & Faith)
Nick Moss: Lucky Guy (The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: Lucky Guy!)
Rick Estrin, Joe Louis Walker And JoJo Russo: Resentment File (Rick Estrin & The Nightcats: Contemporary)
Eric Corne: Time To Get Movin (Sugaray Rayford: Somebody Save Me)
Joe Nosek, John Hahn And Oscar Wilson: The Wine Talkin’ (The Cash Box Kings: Hail To The Kings!)
Soul Blues Album
Billy Price: Dog Eat Dog
Southern Avenue: Keep On
Tad Robinson: Real Street
Bobby Rush: Sitting On Top Of The Blues
Sugaray Rayford: Somebody Save Me
Soul Blues Female Artist
Annika Chambers
Thornetta Davis
Bettye LaVette
Terrie Odabi
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Billy Price
Sugaray Rayford
Tad Robinson
Curtis Salgado
Wee Willie Walker
Traditional Blues Album
Watermelon Slim: Church Of The Blues
The Cash Box Kings: Hail To The Kings!
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: Lucky Guy!
Billy Branch & The Sons Of Blues: Roots And Branches: The Songs Of Little Walter
Jontavious Willis: Spectacular Class
Traditional Blues Female Artist (Koko Taylor Award)
Rory Block
Sue Foley
Mary Lane
Trudy Lynn
Teeny Tucker
Traditional Blues Male Artist
Lurrie Bell
Billy Branch
John Primer
Jimmie Vaughan
Jontavious Willis
hoati
A jelöltek:
Acoustic Blues Album
Catfish Keith: Catfish Crawl
Terry Robb: Confessin’ My Dues
Fruteland Jackson: Good As Your Last Dollar
Bruce Katz: Solo Ride
Bob Margolin: This Guitar And Tonight
Acoustic Blues Artist
Eric Bibb
Guy Davis
Rhiannon Giddens
Fruteland Jackson
Doug MacLeod
Album Of The Year
Watermelon Slim: Church Of The Blues
The Cash Box Kings: Hail To The Kings!
Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish
Toronzo Cannon: The Preacher, The Politician Or The Pimp
Billy Branch & The Sons Of Blues: Roots And Branches: The Songs Of Little Walter
B.B. King Entertainer Of The Year
Billy Branch
Rick Estrin
Sugaray Rayford
Bobby Rush
Mavis Staples
Band Of The Year
The Cash Box Kings
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling
Rick Estrin And The Nightcats
Southern Avenue
Sugaray Rayford Band
Best Emerging Artist Album
Ben Levin: Before Me
Hudspeth & Taylor: Folie a deux
Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish
Spectacular Class: Jontavious Willis
John ’Blues’ Boyd: Through My Eyes
Blues Rock Album
Tommy Castro & The Painkillers: Killin’ It Live
Albert Castiglia: Masterpiece
Joanne Shaw Taylor: Reckless Heart
Walter Trout: Survivor Blues
North Mississippi Allstars: Up And Rolling
Blues Rock Artist
Albert Castiglia
Tommy Castro
Tinsley Ellis
Eric Gales
Walter Trout
Contemporary Blues Album
Rick Estrin And The Nightcats: Contemporary
Various Artists: Don’t Pass Me By: A Tribute To Sean Costello
Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish
Toronzo Cannon: The Preacher, The Politician Or The Pimp
Larkin Poe: Venom & Faith
Contemporary Blues Female Artist
Diane Blue
Vanessa Collier
Shemekia Copeland
Samantha Fish
Janiva Magness
Contemporary Blues Male Artist
Toronzo Cannon
Gary Clark Jr.
Luther Dickinson
Rick Estrin
Christone ’Kingfish’ Ingram
Instrumentalist Bass
Willie J. Campbell
Patrick Rynn
Bill Stuve
Larry Taylor
Michael ’Mudcat’ Ward
Instrumentalist Drums
Tony Braunagel
Cedric Burnside
June Core
Derrick D’Mar Martin
Kenny ’Beedy Eyes’ Smith
Instrumentalist Guitar
Christoffer ’Kid’ Andersen
Laura Chavez
Christone ’Kingfish’ Ingram
Junior Watson
Monster Mike Welch
Instrumentalist Harmonica
Billy Branch
Rick Estrin
Dennis Gruenling
Brandon Santini
Kim Wilson
Instrumentalist Horn
Mindi Abair
Jimmy Carpenter
Vanessa Collier
Trombone Shorty
Nancy Wright
Instrumentalist Piano (Pinetop Perkins Piano Player)
Anthony Geraci
Bruce Katz
Dave Keyes
Jim Pugh
Victor Wainwright
Instrumentalist Vocals
Shemekia Copeland
Sugaray Rayford
Curtis Salgado
Mavis Staples
Dawn Tyler Watson
Song Of The Year
Rebecca Lovell: Bleach Blonde Bottle Blues (Larkin Poe: Venom & Faith)
Nick Moss: Lucky Guy (The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: Lucky Guy!)
Rick Estrin, Joe Louis Walker And JoJo Russo: Resentment File (Rick Estrin & The Nightcats: Contemporary)
Eric Corne: Time To Get Movin (Sugaray Rayford: Somebody Save Me)
Joe Nosek, John Hahn And Oscar Wilson: The Wine Talkin’ (The Cash Box Kings: Hail To The Kings!)
Soul Blues Album
Billy Price: Dog Eat Dog
Southern Avenue: Keep On
Tad Robinson: Real Street
Bobby Rush: Sitting On Top Of The Blues
Sugaray Rayford: Somebody Save Me
Soul Blues Female Artist
Annika Chambers
Thornetta Davis
Bettye LaVette
Terrie Odabi
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Billy Price
Sugaray Rayford
Tad Robinson
Curtis Salgado
Wee Willie Walker
Traditional Blues Album
Watermelon Slim: Church Of The Blues
The Cash Box Kings: Hail To The Kings!
The Nick Moss Band Featuring Dennis Gruenling: Lucky Guy!
Billy Branch & The Sons Of Blues: Roots And Branches: The Songs Of Little Walter
Jontavious Willis: Spectacular Class
Traditional Blues Female Artist (Koko Taylor Award)
Rory Block
Sue Foley
Mary Lane
Trudy Lynn
Teeny Tucker
Traditional Blues Male Artist
Lurrie Bell
Billy Branch
John Primer
Jimmie Vaughan
Jontavious Willis
hoati
Idén is folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2020-01-02 | koncertajánló
Az új évben is folytatódik a Blues Session koncertsorozat a Muzikumban.
Tervezett koncertek
január 04. – Jambalaya: New Orleans Music Show - Új év, új dalok
január 09. – Ebcsont Before
január 10. – Muddy Shoes
január 16. – AG Weinberger: Standard Weinberger
január 18. – Hobo klubest
január 23. – Johanna és a Big Mouflon
január 31. – Jazztelen
február 06. – Bluesjárat
február 08. – Ripoff Raskolnikov Band
február 14. – Bluestone & The Horn Section
február 15. – Message To Hendrix
február 20. – Gentlemen’s
február 21. – Magyar Atom
február 22. – Ian Siegal Band
február 28. – Borsodi Blues Collective
február 29. – Hobo klubest
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
január 04. – Jambalaya: New Orleans Music Show - Új év, új dalok
január 09. – Ebcsont Before
január 10. – Muddy Shoes
január 16. – AG Weinberger: Standard Weinberger
január 18. – Hobo klubest
január 23. – Johanna és a Big Mouflon
január 31. – Jazztelen
február 06. – Bluesjárat
február 08. – Ripoff Raskolnikov Band
február 14. – Bluestone & The Horn Section
február 15. – Message To Hendrix
február 20. – Gentlemen’s
február 21. – Magyar Atom
február 22. – Ian Siegal Band
február 28. – Borsodi Blues Collective
február 29. – Hobo klubest
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
2019 legjobb albumai
2019-12-29 | hír
Mint minden év végén, most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban 2019-ben.
hoati
1. John Primer: The Soul Of A Blues Man (Blues House Productions)
2. Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish (Alligator Records)
3. Benny Turner And Cash McCall: Going Back Home (NOLA Blue Records)
4. Keb’ Mo’: Oklahoma (Concord Records)
5. Delbert McClinton And Self-Made Men + Dana: Tall, Dark, & Handsome (Hot Shot Records)
6. Vaneese Thomas: Down Yonder (Segue Records)
7. Billy Branch & The Sons Of Blues: Roots and Branches - The Songs Of Little Walter (Alligator Records)
8. The BB King Blues Band: The Soul Of The King (Ruf Records)
9. Various Artists: Cadillac Baby’s Bea & Baby Records - The Definitive Collection (Earwig Music Company)
10. Annika Chambers: Kiss My Sass (VizzTone Label Group)
11. Jambalaya: Whatever Happens (Eastern Deluxe Productions)
12. Big Daddy Wilson: Deep In My Soul (Ruf Records)
13. Bob Corritore & Friends: Do The Hip-Shake Baby! (VizzTone Label Group)
14. Rosie Flores: Simple Case Of The Blues (The Last Music Company)
15. Fekete Jenő: Sárarany (Szerzői kiadás)
hcs
1. Delbert McClinton And Self-Made Men + Dana: Tall, Dark, & Handsome (Hot Shot Records)
2. Kenny Parker: Hellfire (Rock-a-While)
3. Vaneese Thomas: Down Yonder (Segue Records)
4. Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish (Alligator Records)
5. Rosie Flores: Simple Case Of The Blues (The Last Music Company)
6. Walter Trout: Survivor Blues (Mascot Label Group)
7. The Texas Horns: Get Here Quick (Severn Records)
8. Jimmie Vaughan: Baby, Please Come Home (The Last Music Company)
9. Heather Newman: Rise From The Flames (VizzTone Label Group)
10. 24 Pesos: Flesh & Bones (Our Gate Records)
11. Dana Gillespie: Take It Off Slowly (Wolf Records)
12. North Mississippi Allstars: Up And Rolling (New West Records)
13. Huckleberry Guys: Nice Trank! (Szerzői kiadás)
14. Tiny Legs Tim: Elsewhere Bound (Sing My Title)
15. J.P. Soars: Let Go Of The Reins (Whiskey Bayou Records)
hoati
1. John Primer: The Soul Of A Blues Man (Blues House Productions)
2. Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish (Alligator Records)
3. Benny Turner And Cash McCall: Going Back Home (NOLA Blue Records)
4. Keb’ Mo’: Oklahoma (Concord Records)
5. Delbert McClinton And Self-Made Men + Dana: Tall, Dark, & Handsome (Hot Shot Records)
6. Vaneese Thomas: Down Yonder (Segue Records)
7. Billy Branch & The Sons Of Blues: Roots and Branches - The Songs Of Little Walter (Alligator Records)
8. The BB King Blues Band: The Soul Of The King (Ruf Records)
9. Various Artists: Cadillac Baby’s Bea & Baby Records - The Definitive Collection (Earwig Music Company)
10. Annika Chambers: Kiss My Sass (VizzTone Label Group)
11. Jambalaya: Whatever Happens (Eastern Deluxe Productions)
12. Big Daddy Wilson: Deep In My Soul (Ruf Records)
13. Bob Corritore & Friends: Do The Hip-Shake Baby! (VizzTone Label Group)
14. Rosie Flores: Simple Case Of The Blues (The Last Music Company)
15. Fekete Jenő: Sárarany (Szerzői kiadás)
 |  |  |  |
hcs
1. Delbert McClinton And Self-Made Men + Dana: Tall, Dark, & Handsome (Hot Shot Records)
2. Kenny Parker: Hellfire (Rock-a-While)
3. Vaneese Thomas: Down Yonder (Segue Records)
4. Christone ’Kingfish’ Ingram: Kingfish (Alligator Records)
5. Rosie Flores: Simple Case Of The Blues (The Last Music Company)
6. Walter Trout: Survivor Blues (Mascot Label Group)
7. The Texas Horns: Get Here Quick (Severn Records)
8. Jimmie Vaughan: Baby, Please Come Home (The Last Music Company)
9. Heather Newman: Rise From The Flames (VizzTone Label Group)
10. 24 Pesos: Flesh & Bones (Our Gate Records)
11. Dana Gillespie: Take It Off Slowly (Wolf Records)
12. North Mississippi Allstars: Up And Rolling (New West Records)
13. Huckleberry Guys: Nice Trank! (Szerzői kiadás)
14. Tiny Legs Tim: Elsewhere Bound (Sing My Title)
15. J.P. Soars: Let Go Of The Reins (Whiskey Bayou Records)
Új év, új dalok - Jambalaya koncert a Muzikumban
2019-12-21 | koncertajánló
A Jambalaya legújabb lemeze Whatever Happens címmel idén jelent meg. Ez az album fontos mérföldkő a zenekar életében, mely a koncertrepertoárjuk szempontjából is jelentős megújulást eredményezett. A hazánk első számú New Orleans-i zenét játszó együtteseként számon tartott csapat 2020. január 4-én különleges évnyitó koncertre készül: a Muzikum Klubban tartandó esten az új lemez dalai mellett legújabb szerzeményeiket is bemutatják. Vendégzenészként színpadra lép Monori Gabriella és Pintér Mónika is. „Az új dalok a későbbiekben live session formájában lesznek rögzítve és megismertetve a nagyközönség számára.” – nyilatkozta az oldalunknak a zenekar vezetője, Nemes Zoltán. A zongorista-énekes elmondta még, hogy az új esztendőre máris számos meghívást kaptak, továbbá a terveik között szerepel, hogy ismét fellépjenek többfelé az ország határain túl is.Belépő: 1500 HUF (elővételben) | 2000 HUF (teljes ár)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
hoati
Szalay Huba: Mi egy hobbizenekar vagyunk
2019-12-14 | beszélgetések
Szalay Huba nevét a ’90-es évek jól ismert formációja, a Paid Holiday tagjaként ismerhettük meg. A kiváló szájharmonikás az együttes feloszlását követően a Deep Friedben folytatta pályafutását. Fennállásuk alatt felléptek a Nyírbátori Bluesfesztiválon, az Esztergomi Bluestáborban, de Jugoszláviában és Ausztriában is adtak koncerteket. Huba csaknem két évtizednyi kihagyás után Huba & The Hozentrogers néven új csapatot szervezett, melynek első teljes estés koncertje december 19-én a fővárosi Prága Music Pubban lesz.
Meglehetősen későn, huszonkét évesen kezdtél szájharmonikázni. Hogyan esett a választásod erre a hangszerre?
Teljesen véletlenül. Persze ma már tudom, hogy korántsem volt az.
Azon a nyáron (1991-ben – a szerk.) Londonban töltöttem két hónapot, ahol zsebpénz-kiegészítésként plakátokat árultam az utcán. Egy Brightonban töltött nap végén, melyet rekord bevétellel zártam, egy aprócska hangszerbolt kirakatában hatalmas szájharmonika-arzenált pillantottam meg. Vaskos pénztárcával a zsebemben rendkívül csábító látványt nyújtottak. Mire felocsúdtam, már egy Hohner Special 20-as harmonikát tartottam a kezemben – ezt a bolt hölgy eladója javasolta blues zenéhez.
Mikor a szállásomra visszaérkezve alaposan kipróbáltam a hangszert, óriási volt a csalódásom, mert az egyáltalán nem úgy szólt, mint a korabeli Levi’s reklámokban a Mannish Boy. Ezt egyértelműen az eladó hölgy számlájára írtam, meg voltam ugyanis győződve róla, hogy egyszerűen rossz hangszert javasolt. De aztán hetek, hónapok kitartó gyakorlásával lassan kezdte kiforrni magát a dolog…
Ezt követően továbbra is autodidakta módon tanultál vagy jártál valakihez?
Eleinte kb. egy-két évig magamtól, autodidakta módon tanultam. Rendkívül szerencsés voltam, ugyanis a londoni túráról visszatérve az egyetemi kollégiumban rögtön alakult egy alkalmi zenekar. Az emeletünkön lakott egy basszusgitáros és egy gitáros srác, akik rendszeresen elhajoltak, és olyankor mindig előkerültek a hangszerek. Kizárólag bluesnótákat játszottak, s én örömmel csatlakozhattam hozzájuk. Ráadásul az egyik srác öccse szuper jól dobolt, így Moha és Páfrány néven már meg is alakult az első formáció, melyben a harmonikázás mellett az énekléssel is kísérletezhettem – bár ez sosem érdekelt annyira, mint maga a játék.
Innentől nem volt megállás, két hónap múlva már a kollégium nagyszínpadán debütált a csapat. Nem sokkal később egy másik egyetemi zenekarba is meghívtak, majd egy harmadikba is, így gyakorlatilag az első pillanattól kezdve folyamatosan volt lehetőségem játszani, és az állandó fellépések miatt motivációm gyakorolni és fejlődni. Olyan volt ez, mint mikor egy kezdő futó hetente benevez egy versenyre, s így folyamatosan van miért edzenie, gyakorolnia.
Kb. két év telt el így. Ekkorra, mind technikailag, mind a stílust illetően egy már vállalható középhaladó szintig jutottam, de természetesen szerettem volna tovább fejlődni. A sors a lehető legjobbkor sietett a segítségemre.
Ferenczi Gyuri ekkortájt kezdett el tanítani. Kapva kaptam a lehetőségen, és rendszeres résztvevője lettem a Gyuri által szervezett csoportos oktatásoknak, szeánszoknak. Nagyon szerettem hozzá járni, csak végső esetben hagytam ki egy-egy alkalmat, és jó diák módjára mindig alaposan felkészültem az aktuális leckéből. Ez a körülbelül másfél év, amit Gyuri szárnyai alatt töltöttem, óriási fejlődést jelentett, technikailag a mai napig rendkívül sokat profitálok ebből az időszakból, nagyon hálás is vagyok neki érte.
Az ezt követő időszakban Szabó Tamástól vettem rendszeresen órákat, körülbelül másfél éven keresztül. Tamással elsősorban a technika finomításán, a különböző stílusjegyek megismerésén és alkalmazásán, majd később az érzelmek és a zenei mondanivaló kifejezésének lehetséges eszközein dolgoztunk. Nagyon hasznos időszak volt ez számomra, mely a zenei alázat szempontjából is rendkívül sokat adott, és rávilágított az egyedi játékstílus és hangzás kialakításának fontosságára is. Ezúton is szeretném megköszönni Tamásnak a fáradozásait.
Kik voltak és kik most a példaképeid?
A kezdeti időszakban Paul Butterfield volt rám a legnagyobb hatással. Elementáris energia árad a játékából, és ez teljesen magával ragadott.
Később Billy Branch, Rod Piazza, Gary Primich és Sugar Blue lemezeit hallgattam előszeretettel. Manapság Little Walter zsenialitásának újrafelfedezését élem, legújabb zenekarommal játszunk is tőle jó néhány számot.
Alapítója voltál az 1994-ben létrejött Paid Holiday-nek. Kinek az ötlete alapján jött létre a banda?
A Paid Holiday zenekarnak Arsenic Alex volt egyértelműen a hajtómotorja és a szellemi vezére.
Ami a megalakulást illeti, véletlen(nek látszó) találkozások sorozata vezetett az első közös próbához, ahol mindannyiunk számára teljesen egyértelmű volt, hogy valami meseszerű dologba csöppentünk bele.
Úgy gondolom, hogy az együttes esszenciáját a rendkívül feszes ritmusszekció adta. A Palermo Boogie Gangen kívül nem nagyon volt akkoriban más olyan zenekar, ahol annyira húzós volt az alap, és úgy együtt volt a dob és a basszus, mint nálunk. Balázs és Dobi (Gyenge Balázs és Dobos András – a szerk.) gyerekkoruk óta országos cimborák voltak, amolyan sülve-főve együtt haverok, talán ezért is tudtak annyire „egy húron pendülni”. Ezt a stabil alapot színezték meg aztán a szólisták ízes, virtuóz, de ugyanakkor mondanivalóban gazdag improvizációkkal.
S mindehhez Alex egy szuper frontemberkaraktert hozott a maga exhibicionista személyiségével. Szinte izzott körülötte a színpad, igazi showman volt, s a hangulat, amit kialakított, az egész bandát magával rántotta.
Számtalan klubban, fesztiválon megfordultatok, lemezt is készítettetek. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
Szenvedélyesen szerettük azt a zenét, amit játszottunk, és ezt a közönség azonnal megérezte és rendkívül nagyra értékelte. Felejthetetlen évek voltak ezek a számomra, melyek zenei emlékeim között a mai napig az első helyen szerepelnek. Szerencsére maradtak fenn írásos emlékek ebből az időszakból, a zenekarnak megjelent egy kazettája (Second Hand Blues, 1995) és egy CD-je (Colours Of The Blues, 1997), melyeknek az anyaga éppen a napokban került fel a YouTube-ra, így immáron digitális formában is hozzáférhető az utókor számára.
Az együttes három és fél év után megszűnt. Mi vezetett a feloszlásához?
Egy idő után személyi feszültségek alapultak ki a csapaton belül, s végül ez vezetett a különváláshoz.
A következő zenekar, melyben játszottál a Deep Fried volt. Mennyiben tért el a Deep Fried stílusa a Paid Holiday-étől?
A Deep Fried gyakorlatilag a Paid Holiday tagjaiból alakult, azzal a különbséggel, hogy a gitáros frontember szerepét Sántha Gábor vette át Alextől. Illetve az együttes a zongoravirtuóz Nemes Zoli és a fiatal szaxofontehetség, Jász Andris állandó taggá válásával hat fősre bővült, s ezzel a hangzás jóval telítettebbé és egyben változatosabbá is vált. Bár eleinte a repertoár nagyon hasonlított a Paid Holiday műsorához, idővel a dalok lecserélődtek, és egyre inkább kialakult a Deep Fried saját műsora és stílusa. Megszólalásában a csapat kezdett egy nagyzenekarhoz hasonlítani, melyben – ha csak az én szerepemet nézzük – ügyesen lehetett a szaxofon/szájharmonika párost fúvósszekcióként használni, s ezzel kitágultak a hangszerelés lehetőségei is.
A Deep Fried után meglehetősen sokáig nem lehetett felőled hallani. Mi volt ennek az oka?
1999-ben, Áron fiam születése előtt néhány hónappal döntöttem úgy, hogy abbahagyom a játékot. A munka és a zene egyre nehezebben fért meg egymással, s azt semmiképpen sem akartam, hogy kisgyermekes apukaként ne jussom elég időm a családra, szabadidőmnek minden pillanatát velük akartam tölteni. Úgy érzem, tökéletesen döntöttem. Gyermekeim időközben felnőttek, s mostanra a zene szépen lassan ismét visszaszivárgott az életembe.
Tavaly hoztad létre a Huba & The Hozentrogers nevű formációt. Bemutatnád a csapatot?
A Huba & The Hozentrogers egy West Coast Boogie stílusban játszó négytagú formáció.
A csapat hobbizenekarként alakult. A tagok között az első pillanattól kezdve nagyon jól működik a kémia, a próbák és a fellépések baráti hangulatban telnek. Ez nagyon fontos, mert ettől maradunk hobbizenekar. Persze mindez nem a muzsika színvonalára értendő, abban szeretnénk színvonalas, igényes, profi produkcióval elkápráztatni a nagyérdeműt.
Mint tudjuk, a név kötelez – és ezt mi komolyan is vesszük. Minden koncertünkön régies stílusú, elegáns öltözetben lépünk fel, melynek szerves részét képezi a nadrágtartó, azaz a hozentroger. A zenei stílust a rock’n roll, a boogie-woogie és a blues műfajok sajátos keveredése jellemzi, a repertoár többségében pergőbb ritmusú feldolgozásokat, illetve saját szerzeményeket tartalmaz.
A zenekar tagjai: Dobos András – elektromos nagybőgő, ének; Csicsák György – gitár, vokál; Kárpáti Zoltán – dob, vokál; Szalay Huba – mississippi szaxofon, ének
Mik a terveitek a jövőre nézve? Hol látható legközelebb az együttes?
A zenekar első teljes estés koncertje december 19-én a Prága Music Pubban lesz, ide mindenkit sok szeretettel várunk!
Egyébként nincsenek világmegváltó terveink, egy hangulatos klubot szeretnénk Budapesten, ahol hat-nyolc hetente játszhatunk. Jelenleg ezt a Prágában képzeljük el, nem is tervezünk máshol fellépni. Csupán annyi a célunk, hogy akik ellátogatnak a koncertünkre, azok jól érezzék magukat, és egy különleges zenei élményben legyen részük.
hoati
Meglehetősen későn, huszonkét évesen kezdtél szájharmonikázni. Hogyan esett a választásod erre a hangszerre?
Teljesen véletlenül. Persze ma már tudom, hogy korántsem volt az.
Azon a nyáron (1991-ben – a szerk.) Londonban töltöttem két hónapot, ahol zsebpénz-kiegészítésként plakátokat árultam az utcán. Egy Brightonban töltött nap végén, melyet rekord bevétellel zártam, egy aprócska hangszerbolt kirakatában hatalmas szájharmonika-arzenált pillantottam meg. Vaskos pénztárcával a zsebemben rendkívül csábító látványt nyújtottak. Mire felocsúdtam, már egy Hohner Special 20-as harmonikát tartottam a kezemben – ezt a bolt hölgy eladója javasolta blues zenéhez.
Mikor a szállásomra visszaérkezve alaposan kipróbáltam a hangszert, óriási volt a csalódásom, mert az egyáltalán nem úgy szólt, mint a korabeli Levi’s reklámokban a Mannish Boy. Ezt egyértelműen az eladó hölgy számlájára írtam, meg voltam ugyanis győződve róla, hogy egyszerűen rossz hangszert javasolt. De aztán hetek, hónapok kitartó gyakorlásával lassan kezdte kiforrni magát a dolog…
Ezt követően továbbra is autodidakta módon tanultál vagy jártál valakihez?
Eleinte kb. egy-két évig magamtól, autodidakta módon tanultam. Rendkívül szerencsés voltam, ugyanis a londoni túráról visszatérve az egyetemi kollégiumban rögtön alakult egy alkalmi zenekar. Az emeletünkön lakott egy basszusgitáros és egy gitáros srác, akik rendszeresen elhajoltak, és olyankor mindig előkerültek a hangszerek. Kizárólag bluesnótákat játszottak, s én örömmel csatlakozhattam hozzájuk. Ráadásul az egyik srác öccse szuper jól dobolt, így Moha és Páfrány néven már meg is alakult az első formáció, melyben a harmonikázás mellett az énekléssel is kísérletezhettem – bár ez sosem érdekelt annyira, mint maga a játék.
Innentől nem volt megállás, két hónap múlva már a kollégium nagyszínpadán debütált a csapat. Nem sokkal később egy másik egyetemi zenekarba is meghívtak, majd egy harmadikba is, így gyakorlatilag az első pillanattól kezdve folyamatosan volt lehetőségem játszani, és az állandó fellépések miatt motivációm gyakorolni és fejlődni. Olyan volt ez, mint mikor egy kezdő futó hetente benevez egy versenyre, s így folyamatosan van miért edzenie, gyakorolnia.
Kb. két év telt el így. Ekkorra, mind technikailag, mind a stílust illetően egy már vállalható középhaladó szintig jutottam, de természetesen szerettem volna tovább fejlődni. A sors a lehető legjobbkor sietett a segítségemre.
Ferenczi Gyuri ekkortájt kezdett el tanítani. Kapva kaptam a lehetőségen, és rendszeres résztvevője lettem a Gyuri által szervezett csoportos oktatásoknak, szeánszoknak. Nagyon szerettem hozzá járni, csak végső esetben hagytam ki egy-egy alkalmat, és jó diák módjára mindig alaposan felkészültem az aktuális leckéből. Ez a körülbelül másfél év, amit Gyuri szárnyai alatt töltöttem, óriási fejlődést jelentett, technikailag a mai napig rendkívül sokat profitálok ebből az időszakból, nagyon hálás is vagyok neki érte.
Az ezt követő időszakban Szabó Tamástól vettem rendszeresen órákat, körülbelül másfél éven keresztül. Tamással elsősorban a technika finomításán, a különböző stílusjegyek megismerésén és alkalmazásán, majd később az érzelmek és a zenei mondanivaló kifejezésének lehetséges eszközein dolgoztunk. Nagyon hasznos időszak volt ez számomra, mely a zenei alázat szempontjából is rendkívül sokat adott, és rávilágított az egyedi játékstílus és hangzás kialakításának fontosságára is. Ezúton is szeretném megköszönni Tamásnak a fáradozásait.
Kik voltak és kik most a példaképeid?
A kezdeti időszakban Paul Butterfield volt rám a legnagyobb hatással. Elementáris energia árad a játékából, és ez teljesen magával ragadott.
Később Billy Branch, Rod Piazza, Gary Primich és Sugar Blue lemezeit hallgattam előszeretettel. Manapság Little Walter zsenialitásának újrafelfedezését élem, legújabb zenekarommal játszunk is tőle jó néhány számot.
Alapítója voltál az 1994-ben létrejött Paid Holiday-nek. Kinek az ötlete alapján jött létre a banda?
A Paid Holiday zenekarnak Arsenic Alex volt egyértelműen a hajtómotorja és a szellemi vezére.
Ami a megalakulást illeti, véletlen(nek látszó) találkozások sorozata vezetett az első közös próbához, ahol mindannyiunk számára teljesen egyértelmű volt, hogy valami meseszerű dologba csöppentünk bele.
Úgy gondolom, hogy az együttes esszenciáját a rendkívül feszes ritmusszekció adta. A Palermo Boogie Gangen kívül nem nagyon volt akkoriban más olyan zenekar, ahol annyira húzós volt az alap, és úgy együtt volt a dob és a basszus, mint nálunk. Balázs és Dobi (Gyenge Balázs és Dobos András – a szerk.) gyerekkoruk óta országos cimborák voltak, amolyan sülve-főve együtt haverok, talán ezért is tudtak annyire „egy húron pendülni”. Ezt a stabil alapot színezték meg aztán a szólisták ízes, virtuóz, de ugyanakkor mondanivalóban gazdag improvizációkkal.
S mindehhez Alex egy szuper frontemberkaraktert hozott a maga exhibicionista személyiségével. Szinte izzott körülötte a színpad, igazi showman volt, s a hangulat, amit kialakított, az egész bandát magával rántotta.
Számtalan klubban, fesztiválon megfordultatok, lemezt is készítettetek. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
Szenvedélyesen szerettük azt a zenét, amit játszottunk, és ezt a közönség azonnal megérezte és rendkívül nagyra értékelte. Felejthetetlen évek voltak ezek a számomra, melyek zenei emlékeim között a mai napig az első helyen szerepelnek. Szerencsére maradtak fenn írásos emlékek ebből az időszakból, a zenekarnak megjelent egy kazettája (Second Hand Blues, 1995) és egy CD-je (Colours Of The Blues, 1997), melyeknek az anyaga éppen a napokban került fel a YouTube-ra, így immáron digitális formában is hozzáférhető az utókor számára.
Az együttes három és fél év után megszűnt. Mi vezetett a feloszlásához?
Egy idő után személyi feszültségek alapultak ki a csapaton belül, s végül ez vezetett a különváláshoz.
A következő zenekar, melyben játszottál a Deep Fried volt. Mennyiben tért el a Deep Fried stílusa a Paid Holiday-étől?
A Deep Fried gyakorlatilag a Paid Holiday tagjaiból alakult, azzal a különbséggel, hogy a gitáros frontember szerepét Sántha Gábor vette át Alextől. Illetve az együttes a zongoravirtuóz Nemes Zoli és a fiatal szaxofontehetség, Jász Andris állandó taggá válásával hat fősre bővült, s ezzel a hangzás jóval telítettebbé és egyben változatosabbá is vált. Bár eleinte a repertoár nagyon hasonlított a Paid Holiday műsorához, idővel a dalok lecserélődtek, és egyre inkább kialakult a Deep Fried saját műsora és stílusa. Megszólalásában a csapat kezdett egy nagyzenekarhoz hasonlítani, melyben – ha csak az én szerepemet nézzük – ügyesen lehetett a szaxofon/szájharmonika párost fúvósszekcióként használni, s ezzel kitágultak a hangszerelés lehetőségei is.
A Deep Fried után meglehetősen sokáig nem lehetett felőled hallani. Mi volt ennek az oka?
1999-ben, Áron fiam születése előtt néhány hónappal döntöttem úgy, hogy abbahagyom a játékot. A munka és a zene egyre nehezebben fért meg egymással, s azt semmiképpen sem akartam, hogy kisgyermekes apukaként ne jussom elég időm a családra, szabadidőmnek minden pillanatát velük akartam tölteni. Úgy érzem, tökéletesen döntöttem. Gyermekeim időközben felnőttek, s mostanra a zene szépen lassan ismét visszaszivárgott az életembe.
Tavaly hoztad létre a Huba & The Hozentrogers nevű formációt. Bemutatnád a csapatot?
A Huba & The Hozentrogers egy West Coast Boogie stílusban játszó négytagú formáció.
A csapat hobbizenekarként alakult. A tagok között az első pillanattól kezdve nagyon jól működik a kémia, a próbák és a fellépések baráti hangulatban telnek. Ez nagyon fontos, mert ettől maradunk hobbizenekar. Persze mindez nem a muzsika színvonalára értendő, abban szeretnénk színvonalas, igényes, profi produkcióval elkápráztatni a nagyérdeműt.
Mint tudjuk, a név kötelez – és ezt mi komolyan is vesszük. Minden koncertünkön régies stílusú, elegáns öltözetben lépünk fel, melynek szerves részét képezi a nadrágtartó, azaz a hozentroger. A zenei stílust a rock’n roll, a boogie-woogie és a blues műfajok sajátos keveredése jellemzi, a repertoár többségében pergőbb ritmusú feldolgozásokat, illetve saját szerzeményeket tartalmaz.
A zenekar tagjai: Dobos András – elektromos nagybőgő, ének; Csicsák György – gitár, vokál; Kárpáti Zoltán – dob, vokál; Szalay Huba – mississippi szaxofon, ének
A zenekar első teljes estés koncertje december 19-én a Prága Music Pubban lesz, ide mindenkit sok szeretettel várunk!
Egyébként nincsenek világmegváltó terveink, egy hangulatos klubot szeretnénk Budapesten, ahol hat-nyolc hetente játszhatunk. Jelenleg ezt a Prágában képzeljük el, nem is tervezünk máshol fellépni. Csupán annyi a célunk, hogy akik ellátogatnak a koncertünkre, azok jól érezzék magukat, és egy különleges zenei élményben legyen részük.
hoati
John Lee Hooker: The Country Blues Of John Lee Hooker
2019-12-08 | kritika
John Lee Hooker a blues műfajának egyik legjelentősebb alakja. Az 1917-ben született zenész első lemezfelvételét 1948-ban készítette a Los Angeles-i székhelyű Modern Records részére. A kislemezen kiadott Boogie Chillen óriási sikert ért el, a megjelenését követő öt évben milliós eladási példányszámot produkált. A blues rajongók egy generációja Hookert a Canned Heattel közös felvételek révén ismerte meg, míg mások a Blues Brothers című filmben találkoztak először vele. Több évtizedes pályafutása legnagyobb sikerét az 1989-ben piacra dobott albuma, a The Healer jelentette. A másfélmillió példányban elkelt lemezen olyan nagyszerű zenészek közreműködtek, mint Carlos Santana, Bonnie Raitt, Robert Cray, Charlie Musselwhite, George Thorogood, valamint a Canned Heat és a Los Lobos tagjai. John Lee Hooker karrierje során számtalan szólólemezt készített, az ortodox blues rajongók leginkább ezeket kedvelik. Ilyen a The Country Blues Of John Lee Hooker is, melyet 180 grammos LP formátumban ismét kiadtak. Az album eredetileg 1959-ben jelent meg, abban az évben, amikor a gitáros-énekes a House Of The Blues és az I'm John Lee Hooker címet viselő lemezeit is elkészítette. Bill Grauer producer, a Riverside Records tulajdonosa kezdetben Leadbelly dalainak feldolgozását tartalmazó album rögzítésében gondolkodott, de hamar elállt ettől, amikor kiderült, hogy Hooker alig ismeri az amerikai népzene emblematikus alakjának nótáit. A lemez Blind Lemon Jefferson dalával, a Black Snake-kel indul. Nem ez az egyetlen feldolgozás az albumon, hiszen Leroy Carr, Charlie Patton és John Lee ’Sonny Boy’ Williamson egy-egy szerzeménye is szerepel rajta. A King Of The Boogie titulussal illetett muzsikus korai klasszikusai közül a Wobblin’ Baby, a Behind The Plow és a Tupelo Blues hallhatók. Ez utóbbi nóta a Mississippi állambeli Tupelo városról szól, amelyre 1927-ben hatalmas árvíz zúdult. John Lee Hooker a lemez megjelenését követő évben a Newport Folk Festivalon lépett fel, zenéjét a ’60-as évek közepére már az Atlanti-óceán túlpartján is jól ismerték, neve referenciakánt szolgált a feltörekvő brit rhythm and blues együttesek számára.Craft Recordings, 2019
hoati
Új videóklippel jelentkezett Hushegyi János
2019-11-27 | hír
A somorjai székhelyű The Butchers 2011 decemberében alakult. Kezdetben feldolgozásokat játszottak, majd hozzáfogtak saját dalok írásához. Bemutatkozó lemezük, a blues rock nótákat felvonultató Train To Freedom 2013-ban jelent meg. A rá kétévnyire kiadott második, cím nélküli albumuk stílusát tekintve színes anyag, két akusztikus szám is található rajta. Ezek közül a She`s Leaving Now a Szlovák Rádió magyar adásában viszonylag gyakran felcsendül. A zenekar alapítója és egyben „agya”, Hushegyi János tavaly szeptemberben elkezdte szólókarrierjét építeni. A gitáros-énekes a közelmúltban It`s Time címmel új videóklippel jelentkezett, mely felvételei a Szenci Városi Múzeum termeiben készültek. „Az It`s Time az egyik legrégebbi dalom, ezért is örülök annak, hogy rögzítettük, és videó is készült hozzá. A számot kb. nyolc évvel ezelőtt írtam, akkor még nem nagyon tudtam angolul, így a szöveg megírásában egy kedves ismerősöm segített. Bár a dal alapja klasszikus tizenkettes blues, mégsem egy tipikus blues számot hallhatunk.” – árulta el János. A nótát 2018 novemberében játszotta fel, másik két számmal egyetemben. Az első Van aki más címmel még augusztusban vált publikussá, a harmadik dal is hamarosan elérhető lesz a legismertebb videómegosztó oldalon. Hushegyi János 2020. január 18-án a somorjai Mozi kávézóban egy nagyobb szabású szólókoncert ad, miközben a The Butchers zenekarral stúdióba vonultak, hogy rögzítsék első kislemezüket a tervezett kettőből.
hoati
Balogh Gyula: egyedi kiállású és megszólalásmódú zenekar vagyunk
2019-11-18 | beszélgetések
A Huckleberry Guys a fellépésein a delta blues, a hill country blues és a juke joint klubok hangulatát idézi meg. A Közép-Európa-szerte koncertező szegedi együttest az elmúlt években nagy siker fogadta többek közt Little G Weevil, a Ferenczi György és a Rackajam, a Ripoff Raskolnikov Band, a Pribojszki Mátyás Band és a Borsodi Blues Collective előzenekaraként. A napokban jelent meg első lemezük, a Nice Trunk!, mely először november 21-én a Gee Wee Blues & Roots klubban adandó koncertjükön lesz elérhető. További részleteket a zenekarról, a lemezről Balogh Gyula énekes-gitárostól tudtunk meg.
Prekop Győző szájharmonikással alapítottad az együttest. Ezt megelőzően zenéltetek valahol?
Számtalan formációban megfordultunk a Huckleberry Guys előtt és közben is. A legfontosabb a szentesi Sweet 16 zenekar volt. Ott kezdtünk komolyabban megismerkedni a Chicago blues szabályaival, ez az időszak nagyon hasznos tapasztalat volt számunkra. Győző sokáig játszott a Goodman Sly, a Minimal Bogart tagjaként, utóbbinak számos albuma készült. Én egy időben one man band-eztem, ebből az időszakból maradt meg a bőrönd-lábdob ötlete.
Győző és jómagam utcazenéltünk is. Rengeteg nótát az utcán gyúrtunk a mai formájához hasonlóvá. Ugyancsak abban az időben kezdtük használni a bőrönd-dob mellett a harmonika hangosítására használt fémtölcsért. Illetve ekkortájt, a kapolcsi és veszprémi utcazene fesztes fellépéseinkkor már ott volt velünk az „iskolai” Tesla hangfalakból épített gitárkombó is. Ez a három attribútum jelenik meg a napokban megjelent lemezünk különböző oldalain. Egyébként azóta én vagyok a Szegedi Utcazene Fesztivál művészeti vezetője. Ez egy érdekes, külön fejezet a történetben.
Balogh Ede Farkas 2015 nyarán csatlakozott hozzátok. Miért bővültetek trióvá?
Jól működött a dolog úgy is, hogy én a lábammal pumpáltam az alapot, trance-punk-blues-nak hívtuk a műfajt, de ki szerettük volna próbálni változatosabb dobritmusokkal is a műsort. Meg persze a rendezvényszervezők és a hallgatóság is máshogy viszonyul egy trióhoz, több fellépési lehetőséget biztosít, és jobban vonzza a közönséget. Mivel tényleg sikeresnek bizonyult a változtatás, most már a koncertek nagy többségét hárman adjuk, Balogh Ede Farkas dobosunkkal, aki egyébként a testvérem. Vele sokszor zenéltünk már együtt korábban, és bár jelenleg Monoron lakik, egyértelmű volt, hogy őt hívjuk.
Kik inspiráltak, inspirálnak titeket zeneileg?
Nehéz lenne listát összeállítani. Általában egy óriási koncertélmény hatására szokta az ember eldönteni, hogy elkezd gyakorolni. Győzőnek egy Tom White koncert, nekem egy Ian Siegal koncert volt ez a „nagy bumm”. Ede metállal kezdte. De ezek a dolgok nem előzmény nélküliek. Kiváló a magyarországi szakma, ha az ember nyitott a blues-ra, valósággal dőlnek a hatások. Persze fontos a régió, a szegedi rezidens Blues Bell és Rambling koncerteken például mindig ott voltunk.
De sokszor nem is a zene, hanem az a döntő, hogy a saját koncertjük közben és után mit mondanak, hogyan viselkednek a mesterek. A magyar blues-szakmát egy hálózatos rendszerként érdemes szemlélni, emiatt nehéz neveket említeni.
De hogy ne beszéljek teljesen mellé, a repertoárunkat és hangzásvilágunkat meghatározó néhány előadó: Hound Dog Taylor, Lightnin’ Hopkins, John Lee Hooker, Robert Lee Burnside és Robert Johnson.
Csakis feldolgozásokat játszotok, vagy vannak saját szerzeményeitek is?
Kezdetben foglalkoztunk magyar nyelvű, saját dalokkal, azok azóta is talonban vannak, de a jelenlegi műsorunk és a lemez – egy kivétellel – mind feldolgozás. Az egy szem saját szerzeményünk a Drum’n’harp című dal, amely egyben műfajmegjelölés is. Ebben Ede bőrönd groove-jának és Győző füstös, effektes herflijátékának kettőse hallható. Ennek különböző változatai vannak, egy felkerült a lemezünkre is. Én ebben nem játszom, eredetileg azért találtuk ki, hogy míg gitárt cserélek, addig is legyen műsor. Viszont annyira tetszett a közönségnek, hogy azóta minden koncerten előadjuk ezt a saját számunkat.
2017-ben játszottatok a szegedi Kisszínházban színpadra állított Csehov-darabban, a Ványa bácsiban. Hogyan jött ez a lehetőség?
Hát az egy hihetetlen történet. Egy átlagosnak mondható szegedi szabadtéri fesztiválon zenéltünk egyik este a Széchenyi téren, amikor észrevettem, hogy kezében rollert tartva, a távolból figyel minket Bodolay Géza rendező. Korábban egyébként nem ismertük őt személyesen. Amint végeztünk, odalépett hozzám, hogy lenne-e kedvünk játszani a Ványa bácsiban, ő lesz ugyanis a rendezője a Szegedi Nemzeti Színházban. Így kezdődött.
Ti milyen szerepet kaptatok?
Ez egy jó kérdés, tulajdonképpen meghatározhatatlant. Cilinderes, katonaruhás zenészek voltunk a darabban, akik hol élőben játsszák a bluest, hol pedig népzenére tátikáznak. Olykor kiálltunk, átvonultunk a színpadon. Az előadásokat mi nyitottuk egy Hound Dog Taylor dallal, a Let’s get funky-val, ez a lemezen is rajta van. A végén viszont szépen meg is haltunk. Alapvetően egyébként igen improvizatív feladatkört kaptunk.
Ilyen figurák természetesen nincsenek a Csehov-darabban, de megvolt ennek a mellékszerepnek a funkciója, a kötődése a darab szereplőihez és végső soron az alkotóbrigádhoz, de ez innentől már színháztörténet.
Mire vagytok a leginkább büszkék?
Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, sok mindenre büszkék vagyunk: neves rendezvényszervezők, intézmények, neves zenészek elismeréseire, felkéréseire, külföldi meghívásokra, a korai évek zenei versenyein elért sikerekre. Összességében arra, hogy sikerült felépítenünk egy olyan zenekart, amelynek egyedi kiállása és olyan megszólalásmódja van, amelyet mind a szakma, mind az aktuális közönség elégedettséggel nyugtáz.
A napokban jelent meg a Nice Trunk! című lemezetek. Ezt megelőzően készült már felvételetek?
Létezik pár felvétel a duó idejéből, de sosem fektettünk nagy hangsúlyt a stúdiózásokra, inkább az élő előadásokat részesítettük előnyben, abból viszont minél többet. A korai négy dal nem is került fel a lemezre.
Persze ez csupán féligazság, de a blues autentikus funkcióját tekintve is inkább úgy működik, mint a népzene. Összejövünk, a zenészek húzzák, aztán hazamegyünk. Mi nem foglalkoztunk rögzítéssel, se képi, se hanganyaggal, csak zenéltünk. Ezért is lehet, hogy alig vagyunk észrevehetőek a neten.
Mire utal az album címe?
A lemezcím a lábdobot jelöli, amely a borítón is szerepel, és amely tulajdonképpen a zenekar legfőbb attribútuma. Maga a bőrönd pedig nyilván azokat az elmúlt tíz év alatt összegyűjtött, magunkkal hordott gönceinket rejti, amelyek jól állnak nekünk. A cím egy szleng-kifejezésből ered (Csinos koffer!), amelynek persze ezer formája akad, mégis a „trunk” tűnt ezek közül a legkevésbé elkoptatottnak.
Honnan jött az ötlet, hogy a lemez masterelésére az Egyesült Államokban kerüljön sor?
Big Jon Atkinson nemcsak zenészként ismeretes, hanem arról is, hogy kizárólag vintage cuccokkal készíti a felvételeit. A stúdiójában minden a Chicago blues hőskorából származik. Ez már régen felkeltette az érdeklődésünket, aztán ahogy elkészült a mix, összeültünk, hogy mi lenne, ha? Elküldtük neki az anyagot, ő pedig belehallgatott, és elvállalta. Ami azt hiszem, elég nagy megtiszteltetés számunkra.
hoati
Prekop Győző szájharmonikással alapítottad az együttest. Ezt megelőzően zenéltetek valahol?
Számtalan formációban megfordultunk a Huckleberry Guys előtt és közben is. A legfontosabb a szentesi Sweet 16 zenekar volt. Ott kezdtünk komolyabban megismerkedni a Chicago blues szabályaival, ez az időszak nagyon hasznos tapasztalat volt számunkra. Győző sokáig játszott a Goodman Sly, a Minimal Bogart tagjaként, utóbbinak számos albuma készült. Én egy időben one man band-eztem, ebből az időszakból maradt meg a bőrönd-lábdob ötlete.
Győző és jómagam utcazenéltünk is. Rengeteg nótát az utcán gyúrtunk a mai formájához hasonlóvá. Ugyancsak abban az időben kezdtük használni a bőrönd-dob mellett a harmonika hangosítására használt fémtölcsért. Illetve ekkortájt, a kapolcsi és veszprémi utcazene fesztes fellépéseinkkor már ott volt velünk az „iskolai” Tesla hangfalakból épített gitárkombó is. Ez a három attribútum jelenik meg a napokban megjelent lemezünk különböző oldalain. Egyébként azóta én vagyok a Szegedi Utcazene Fesztivál művészeti vezetője. Ez egy érdekes, külön fejezet a történetben.
Balogh Ede Farkas 2015 nyarán csatlakozott hozzátok. Miért bővültetek trióvá?
Jól működött a dolog úgy is, hogy én a lábammal pumpáltam az alapot, trance-punk-blues-nak hívtuk a műfajt, de ki szerettük volna próbálni változatosabb dobritmusokkal is a műsort. Meg persze a rendezvényszervezők és a hallgatóság is máshogy viszonyul egy trióhoz, több fellépési lehetőséget biztosít, és jobban vonzza a közönséget. Mivel tényleg sikeresnek bizonyult a változtatás, most már a koncertek nagy többségét hárman adjuk, Balogh Ede Farkas dobosunkkal, aki egyébként a testvérem. Vele sokszor zenéltünk már együtt korábban, és bár jelenleg Monoron lakik, egyértelmű volt, hogy őt hívjuk.
Kik inspiráltak, inspirálnak titeket zeneileg?
Nehéz lenne listát összeállítani. Általában egy óriási koncertélmény hatására szokta az ember eldönteni, hogy elkezd gyakorolni. Győzőnek egy Tom White koncert, nekem egy Ian Siegal koncert volt ez a „nagy bumm”. Ede metállal kezdte. De ezek a dolgok nem előzmény nélküliek. Kiváló a magyarországi szakma, ha az ember nyitott a blues-ra, valósággal dőlnek a hatások. Persze fontos a régió, a szegedi rezidens Blues Bell és Rambling koncerteken például mindig ott voltunk.
De sokszor nem is a zene, hanem az a döntő, hogy a saját koncertjük közben és után mit mondanak, hogyan viselkednek a mesterek. A magyar blues-szakmát egy hálózatos rendszerként érdemes szemlélni, emiatt nehéz neveket említeni.
De hogy ne beszéljek teljesen mellé, a repertoárunkat és hangzásvilágunkat meghatározó néhány előadó: Hound Dog Taylor, Lightnin’ Hopkins, John Lee Hooker, Robert Lee Burnside és Robert Johnson.
Csakis feldolgozásokat játszotok, vagy vannak saját szerzeményeitek is?
Kezdetben foglalkoztunk magyar nyelvű, saját dalokkal, azok azóta is talonban vannak, de a jelenlegi műsorunk és a lemez – egy kivétellel – mind feldolgozás. Az egy szem saját szerzeményünk a Drum’n’harp című dal, amely egyben műfajmegjelölés is. Ebben Ede bőrönd groove-jának és Győző füstös, effektes herflijátékának kettőse hallható. Ennek különböző változatai vannak, egy felkerült a lemezünkre is. Én ebben nem játszom, eredetileg azért találtuk ki, hogy míg gitárt cserélek, addig is legyen műsor. Viszont annyira tetszett a közönségnek, hogy azóta minden koncerten előadjuk ezt a saját számunkat.
2017-ben játszottatok a szegedi Kisszínházban színpadra állított Csehov-darabban, a Ványa bácsiban. Hogyan jött ez a lehetőség?
Hát az egy hihetetlen történet. Egy átlagosnak mondható szegedi szabadtéri fesztiválon zenéltünk egyik este a Széchenyi téren, amikor észrevettem, hogy kezében rollert tartva, a távolból figyel minket Bodolay Géza rendező. Korábban egyébként nem ismertük őt személyesen. Amint végeztünk, odalépett hozzám, hogy lenne-e kedvünk játszani a Ványa bácsiban, ő lesz ugyanis a rendezője a Szegedi Nemzeti Színházban. Így kezdődött.
Ti milyen szerepet kaptatok?
Ez egy jó kérdés, tulajdonképpen meghatározhatatlant. Cilinderes, katonaruhás zenészek voltunk a darabban, akik hol élőben játsszák a bluest, hol pedig népzenére tátikáznak. Olykor kiálltunk, átvonultunk a színpadon. Az előadásokat mi nyitottuk egy Hound Dog Taylor dallal, a Let’s get funky-val, ez a lemezen is rajta van. A végén viszont szépen meg is haltunk. Alapvetően egyébként igen improvizatív feladatkört kaptunk.
Ilyen figurák természetesen nincsenek a Csehov-darabban, de megvolt ennek a mellékszerepnek a funkciója, a kötődése a darab szereplőihez és végső soron az alkotóbrigádhoz, de ez innentől már színháztörténet.
Mire vagytok a leginkább büszkék?
Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, sok mindenre büszkék vagyunk: neves rendezvényszervezők, intézmények, neves zenészek elismeréseire, felkéréseire, külföldi meghívásokra, a korai évek zenei versenyein elért sikerekre. Összességében arra, hogy sikerült felépítenünk egy olyan zenekart, amelynek egyedi kiállása és olyan megszólalásmódja van, amelyet mind a szakma, mind az aktuális közönség elégedettséggel nyugtáz.
A napokban jelent meg a Nice Trunk! című lemezetek. Ezt megelőzően készült már felvételetek?
Létezik pár felvétel a duó idejéből, de sosem fektettünk nagy hangsúlyt a stúdiózásokra, inkább az élő előadásokat részesítettük előnyben, abból viszont minél többet. A korai négy dal nem is került fel a lemezre.
Persze ez csupán féligazság, de a blues autentikus funkcióját tekintve is inkább úgy működik, mint a népzene. Összejövünk, a zenészek húzzák, aztán hazamegyünk. Mi nem foglalkoztunk rögzítéssel, se képi, se hanganyaggal, csak zenéltünk. Ezért is lehet, hogy alig vagyunk észrevehetőek a neten.
Mire utal az album címe?
A lemezcím a lábdobot jelöli, amely a borítón is szerepel, és amely tulajdonképpen a zenekar legfőbb attribútuma. Maga a bőrönd pedig nyilván azokat az elmúlt tíz év alatt összegyűjtött, magunkkal hordott gönceinket rejti, amelyek jól állnak nekünk. A cím egy szleng-kifejezésből ered (Csinos koffer!), amelynek persze ezer formája akad, mégis a „trunk” tűnt ezek közül a legkevésbé elkoptatottnak.
Honnan jött az ötlet, hogy a lemez masterelésére az Egyesült Államokban kerüljön sor?
Big Jon Atkinson nemcsak zenészként ismeretes, hanem arról is, hogy kizárólag vintage cuccokkal készíti a felvételeit. A stúdiójában minden a Chicago blues hőskorából származik. Ez már régen felkeltette az érdeklődésünket, aztán ahogy elkészült a mix, összeültünk, hogy mi lenne, ha? Elküldtük neki az anyagot, ő pedig belehallgatott, és elvállalta. Ami azt hiszem, elég nagy megtiszteltetés számunkra.
hoati
Kislemezzel jelentkezett Tomislav Goluban
2019-11-14 | hír
Tomislav Goluban húsz éve van a zenei pályán. Az énekes-szájharmonikás az elmúlt két évtizedben tíz albumot készített, két kontinens húsz országában lépett fel. 2005-ben részt vett a trossingeni World Harmonica Festivalon, ő volt az első horvát zenész, aki hazáját képviselte az International Blues Challenge-n. Tizenegyedik lemeze Memphis Light címen 2020 januárjában jelenik meg. Az album első kislemeze a Hayloft Blues. A Memphisben rögzített dalt a régi szép idők ihlették, amikor még a szorgos vidéki emberek kézzel aratták és gyűjtötték össze a szénát a jószágaiknak. A modern felszerelések segítsége nélkül minden rendben működött, mert ezek olyan idők voltak, amikor a család és a szomszédok boldogan összegyűltek, hogy önzetlenül segítsenek egymásnak. A szénát lovak, marhák vagy ökrök hajtotta kocsikra rakták fel, a nehéz munka terhein mindig enyhített az éneklés. A single-hez videóklip is készült, mely Tin Borovcak és a CloudMedia munkáját dicséri.
hoati
hoati
A Gee Wee Blues & Roots Club aktuális koncertjei
2019-11-11 | koncertajánló
Suba Attila & The SoulFool Band lemezbemutató a Muzikumban
2019-11-07 | koncertajánló
A Suba Attila & The SoulFool Bandet 2014 elején alapította Suba Attila és Hébenstreit Máté. A zenekar számára a New Orleans-i swing a kiindulópont, onnan haladnak a blues, a soul határain egyenesen a gospel és a New Orleans-i fesztiválhangulat felé. Olyan neves zenészek befolyásolják stílusukat, mint James Brown, Ray Charles és Otis Redding. A tavalyi esztendőben a SoulFool Band képviselte hazánkat a Norvégiában megrendezett European Blues Challenge-en. Igaz, hogy nem értek el helyezést, de fontos mérföldkő volt, hogy felléphettek Hell városában, mert nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak. Az együttes november 21-én jelenteti meg bemutatkozó albumát I Believe In Music, I Believe In Love! címmel. A lemezbemutató koncertre ugyanezen a napon a budapesti Muzikum Klubban kerül sor. Az egyelőre csak digitális platformokon elérhetővé váló kiadvány tíz saját számot tartalmaz, ez később kiegészítik a lemezbemutató koncerten rögzítésre kerülő címadó dallal.A zenekar tagjai:
Suba Attila – ének
Miroslav Naydenov – gitár
Hébenstreit Máté - basszusgitár, billentyű
Mezőfi István – dobok
Raboczki Balázs – szaxofon
Szalóky Balázs – trombita
Szalóky Béla – pozan
Belépő: 1500 HUF (elővételben) | 2000 HUF (teljes ár)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
hoati
