Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Nemzetközi Boogie Woogie Fesztivál a folyók városában
2012-10-27 | beszélgetések


Az elmúlt négy évben Győrben megtartásra került Boogie Woogie és Blues Est olyan nagy sikert aratott, hogy Dániel Balázs háromnapos (2012. december 6-7-8.) ünnepet rendez a stílus szerelmeseinek. A tehetséges zongorista mindössze 22 éves, de már most elmondhatja, ő a boogie woogie hazai nagykövete. Az eddigi koncertek során tíz országból érkeztek fellépők a folyók városába, és idén is tovább bővül a lista.

hoati: Öt éve rendeztétek meg először a Boogie Woogie és Blues Estet. Az ötlet és annak megvalósítása között csupán három hónap telt el. Elég kockázatos vállalkozásnak tűnt ez a hazai zenei helyzetet ismerve.
Dániel Balázs: Az Első Magyarországi Boogie Woogie és Blues Estet egy klubkoncert előzte meg még 2007-ben a győri Rómer Házban. Ez volt az első önálló egész estés koncertem, ami nagy sikerrel zárult. A teltházas koncertet követően sokan kérdezték, hogy lesz-e még ilyen rendezvény, és ekkor gondoltam arra, hogy szülővárosomban szervezzek egy nagyobb megmozdulást a boogie woogie műfajában. Külföldön láttam, hogy az ilyen rendezvények hatalmas sikernek és látogatottságnak örvendenek, így a recept egyszerűnek látszott: próbáljuk meg ugyanezt meghonosítani Magyarországon.
Az első estet valóban mindössze három hónappal a koncert előtt – mely 2008. december elején volt – kezdtük el szervezni. Utólag visszagondolva ez hatalmas rizikó volt, de a dolgok szerencsére jól alakultak. Nagy izgalommal vártam az estet. A jegyek két nappal a koncert előtt fogytak el. A koncertre példaképemet, Christoph Steinbach osztrák zongoristát hívtam el, aki Európa egyik legvirtuózabb boogie woogie zongoristája és egyben Liszt Ferenc rokona is. Minden várakozásomat felülmúlva a közönség többször is álló vastapssal jutalmazta az előadást.
A koncertet követően még nem is sejtettük, hogy ebből a kezdeményezésből koncert-sorozat, majd pedig egy országosan egyedülálló fesztivál lesz.

h.: Idén három napos fesztivállá bővül az est. Mire számíthatnak az érdeklődők?
D.B.: A Boogie Woogie Esteket egyre nagyobb népszerűség övezte, így a nagy érdeklődésre való tekintettel idén már három napos fesztivállá bővül a rendezvény. A szervezést a kezdetek óta szüleimmel együtt végzem, mely mindig egy évnyi kemény munkát jelent számunkra. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy ez a siker nem valósulhatna meg a támogató cégek és segítő magánszemélyek nélkül. A fesztivál fővédnöke Győr Megyei Jogú Város Alpolgármestere, Dr. Somogyi Tivadar.
A fesztivál új arculattal, 5. Boogiefeszt - Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztivál néven 2012. december 6-7-8-án kerül megrendezésre. A három nap alatt öt különböző rendezvény várja a műfaj kedvelőit. December 6-án a győri ÁRKÁD-ban lesz egy fesztiválindító zenélés külföldi vendégzenészekkel, melyre a belépés ingyenes. Pénteken a győri Hotel Konferencia báltermében vacsorával egybekötött táncos-zenés est várja az érdeklődőket. December 8-án három rendezvény kerül megrendezésre: a délután folyamán egy tánc workshop, este a hagyományos nagykoncert a Richter Teremben, majd ezt követően egy hajnalig tartó afterparty.
A fesztivál fellépői idén is a műfaj és a magyar zenei élet kiváló képviselői. Ismét elhívtam a fesztiválra példaképemet, Christoph Steinbachot, akivel az első boogie estet indítottuk. Sokan kérdezték azóta, hogy mikor jön újra Győrbe, így örömmel mondhatom, hogy ismét hallhatják játékát a fesztiválra látogatók. A másik fő fellépő Christian Christl lesz, aki Németországból érkezik a fesztiválra. Számos zenei díj tulajdonosa, a blues legnevesebb képviselőivel játszott már együtt, mint például Ray Charles, B. B. King vagy Miles Davis. Külön érdekesség, hogy édesanyja magyar, mégis első ízben muzsikál hazánkban. A pénteki rendezvény főszereplője egy magyar-szerb rock and roll zenekar, a Streetrockers lesz. Az esteket színesíti egy profi táncos testvérpár is Lengyelországból, akik jelenleg a világranglista második helyezettjei. A koncerteken én természetesen triómmal lépek fel, és további meglepetésvendégekre is számíthat a közönség a hagyományoknak megfelelően.
További információ a programokról és a fesztiválról a www.boogiefeszt.hu oldalon érhető el.

h.: A fesztiválra egy új lemezt is tervezel. Mit kell erről tudni?
D.B.: Nyáron felvettem egy szóló lemezt, melyen a legújabb számaimat játszom. A CD-n nemcsak kizárólag boogie woogie számok hallhatók (persze többségében azok), hanem más stílusok is. Nagyon friss lesz a lemez, az utolsó simításokat most végezzük rajta. A gyártótól szinte egyenesen a fesztiválra viszem a korongokat.

h.: Év közben is számtalan helyen felléptél. Merre jártál, kikkel koncerteztél?
D.B.: Az idei év is koncertekben gazdagra sikeredett, a hazai fellépések mellett koncerteztem Ausztriában, Németországban, Lengyelországban és Angliában is. Úgy érzem, hogy egyre jobban kezdek bekerülni a nemzetközi boogie woogie vérkeringésbe, ami nagy örömmel tölt el. A külföldi fesztiválokon a stílus legnagyobb képviselőivel játszhatok együtt, ami sok inspirációt ad számomra.

h.: Lassan befejezed az egyetemet. Hogyan tovább?
D.B.: Ez egy nehéz kérdés. Több út áll előttem: vagy elkezdek dolgozni vagy tovább tanulok (esetleg külföldön). Valószínű a kezdetekben a szakmámban szeretnék elhelyezkedni és amellett zenélni, aztán bízom benne, hogy egyre jobban a zene irányába fog eltolódni a dolog és pár év múlva főállású zenész lehetek.

hoati


Felvidéki Blues Project Fesztivál Révkomáromban
2012-10-22 | koncertajánló


6. Felvidéki Blues Project Fesztivál
Révkomárom, RÉV – Magyar Kultúra Háza
2012. november 03.

November 3-án immár hatodik alkalommal kerül megrendezésre a Felvidéki Blues Project Fesztivál. A révkomáromi RÉV – Magyar Kultúra Házában tartandó eseményen a felvidéki blues zenekarok mellett magyarországi formációk is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra. Este 7 órai kezdettel a Blues Zone, majd az 1998 óta működő ekecsi Last Blues Band műsorát láthatják az érdeklődők. Ezt követően a blues, fúziós jazz, etno és a world music elemeinek ötvözésére törekvő Török Ádám - Horváth Misi duó zenél. Őket Felvidék talán legnépszerűbb blues-rock bandája, a História váltja a színpadon. A Lábszky Olivér vezette csapat 2011-ben Árva Fillér címmel készítette el pályafutása ez idáig utolsó lemezét. A fesztivált a budapesti illetőségű country-rockot játszó Don Dino nevű együttes zárja.

hoati


A Jack Cannon Blues Band a Fészek Művészklubban
2012-10-13 | koncertajánló


Jack Cannon Blues Band
Budapest, Fészek Művészklub
2012. október 16.


A Jack Cannon Blues Band 2006 őszén jött létre. A Zoltai György (szájharmonika ének), Bíró Ádám (gitár) és Gyergyádesz Péter (basszusgitár) alkotta csapat a közelmúltban új taggal, a dobos Lakatos Attilával bővült. A legnagyobb sikerét 2008-ban egy hazai országos tehetségkutató, valamint ugyanebben az évben a Csehországban megrendezésre került Blues Aperitiv megnyerésével elérő csapat friss felállása következőnek 2012. október 16-án a fővárosi Fészek Művészklubban tekinthető meg. Az este 9 órakor kezdődő koncert után jam sessiont tartanak, melyben Fekete Jenő is közreműködik. További hír a zenekar háza tájáról, hogy saját számokból álló lemezt terveznek, mely dalainak írását már el is kezdték.

hoati


Bálint Csaba: Radics Béla a beatkorszakban
2012-10-10 | kritika


Pengék és halak, Csodálatos utazás és Radics Béla a beatkorszakban. Három évtized, három könyv, persze mindegyik más dioptrián keresztül nézve. Ez utóbbi - Bálint Csaba munkája - régóta fehéren virító foltot fest színesre.
„Nem vagyok én teknősbéka, hogy százhúsz évig éljek!” – jelentette ki ellentmondást nem tűrően a főhős anno, majd villámgyorsan eltüntette szájában pohara tartalmát. Nyilván ennek is köszönhető, hogy Radics Béla neve a kortárs és az utód populáció tudatában valamilyen alkoholnemű itallal párosul. Az ok-okozati összefüggés boncolgatására persze már nem veszi fáradságot a „hálás utókor”, elég, ha a verdikt kimondtatik. A bélyeg pedig, már tulajdonságánál fogva is, ott marad…
A beatkorszak egykori sztárjai emlékeznek. Nem csak arra, hogy a Kapitány torkán akkoriban egy korty nem sok, annyit sem ment le, se sörből, se konyakból. És ez fontos. Mint ahogy az is, hogy a kompromisszumokra nehezen hajló, jól fésült, szorgalmas, tehetséges, fiatal gitáros nem hajlandó saját dalok komponálására, hiszen azok nem ütik meg a nagy kedvencek, Clapton és Hendrix által felállított mércét. S, hol volt még a legendás bíbor Gibson! Ekkoriban egy nagytestű Eko gitár ontja a Ventures, a Shadows és a Beatles melódiáit az Atlantisz mindkét formációjában és a Pannóniában, de már megjelennek a progresszívebb darabok is a kérészéletű Sankó zenekarban.
Az egykori zenésztársak közül, aki él, mozog és főként emlékezni tud, meg is szólal, beleértve az egykori Atlantis-vezér, szupersztár, későbbi üzletember Neményi Bélát is. A szerző képzeletbeli bonckése alaposan meghámozza az orvosi gilisztát, méghozzá oly módon, hogy véletlenül se sértsen húst. Elmélyült beat-patológiai tevékenysége nyomán évszámok, események kerülnek egymás mellé, mígnem összeáll a kronológia. A mellkas szorító érzelmi töltést záróakkordként a második Pintér István interjú adja meg: a fiatalkori jóbarát elbeszélése premier plán közelségbe hozza Radics Bélát, az embert, a zenészt, miközben beleshetünk a hatvanas évekbeli társadalom résnyire nyitva felejtett ablakán.
Aki nem hiszi, hallgassa meg a könyv mellé csomagolt húsz-számos bónusz CD-t!

Hegedűs István


A Petenders a IV. Sör- és Pálinkaházi Vigadalmon
2012-10-07 | koncertajánló


Petenders
Budapest, Silenus Pub
2012. október 12.


Magyarország legfrissebb és legrobbanékonyabb blues-rock bandája, a Petendi Tamás által vezényelt Petenders ezúttal a Silenus Pubban zenél, méghozzá a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő helyi sör- és pálinkafesztivál keretei között. Készülő debütáló albumukról még több számot hallhat a nagyérdemű, az pedig már csak hab a tortán, hogy a budapesti szórakozóhelyen ezen a jeles napon minden csapolt sört fél áron mérnek (abból pedig hatalmas a választék), ráadásul belépőt sem szednek a bejáratnál.


Henrik Freischlader Band: House In The Woods
2012-10-04 | kritika


Henrik Freischlader 2011-ben Still Frame Replay címmel készítette el eddigi pályafutása legjobb lemezét. Az album koncertkörútjának utolsó állomásán adott fellépését rögzítették, majd turnéfilmmel és interjúkkal kiegészítve most szeptemberben DVD formátumban kiadták.
A Show No. 47 megjelenésével csaknem egy időben került piacra a gitáros-énekes friss hanganyaga, a House In The Woods is. Tisztességesen megírt, változatos dalok sorakoznak az eddigieknél rockosabb hangzású lemezen. Többszöri újrahallgatást követően a Nowhere To Go, az 1999, valamint a Won’t You Help Me című szerzeményeket tartom a CD húzó tételeinek. Persze minél gyakrabban hallgatom meg az albumot, annál több felfedeznivalót találok, így előfordulhat, saját ajánlásom ranglistája holnap már egészen másképp alakul. Henrik Freischlader énekhangja összetéveszthetetlen, gitártudása a legnagyobbakhoz méltó. Magas szövegírói kvalitására a House In The Woods és a Won’t You Help Me a legfőbb bizonyíték. Az évek óta együtt lévő kísérőzenekarát Theofilos Fotiadis (basszusgitár, vokál), Björn Krüger (dob, vokál) és Moritz Fuhrhop (Hammond C3, billentyűs hangszerek) alkotja.
Annak ellenére, hogy a Still Frame Replay-t egy klasszissal jobbnak tartom, az új kiadványt is csak méltatni tudom. A jövőre nézve azt gyanítom, hogy a fiatal német muzsikus hamarosan újra hatalmasat fog alkotni, ahogy azt a tavalyi évben már egyszer megtette.

Cable Car Records, 2012

hoati


The Blasters: Fun On Saturday Night
2012-09-30 | kritika


A The Blasters 1979-ben a Kalifornia államban fekvő Downey városában jött létre. A Phil Alvin, Dave Alvin, John Bazz és Bill Bateman alkotta csapat a 80-as évek elején olyan nagyszerű lemezeket tett le az asztalra, mint az American Music, az együttes nevét viselő The Blasters és a Non Fiction. A gitáros-dalszerző Dave Alvin 1986-ban úgy döntött, hogy szólópályára lép. Ezt követően több tagcserén estek át, válogatás- és koncertalbumokat adtak ki, majd 2005-ben elkészítették a 4-11-44-t, mely visszafogott hangvételű kritikákat kapott.
Az új lemezük, a Rip Cat Records által piacra dobott Fun On Saturday Night megjelenésére hét évet kellett várni. A címválasztás tökéletesen sikerült, hisz úgy tűnik, mintha a zenekar tagjai összejöttek volna jókedvükben, hogy eljátsszák néhány kedvenc dalukat. A CD kisebb részben saját (Penny, Breath Of My Love, Maria Maria), nagyobb részben idegen szerzők kompozícióit tartalmazza. Rögzítésre került James Brown klasszikusa, a Please Please Please, mely a koncertjeik elmaradhatatlan számai közé tartozik. Phil Alvin és Exene Cervenka duettjét Johnny Cash slágerében, a Jackson-ban hallhatjuk – a dal a legendás country énekes 1968-as koncertlemezén, az At Folsom Prison-on jelent meg először. A blues, r & b, rockabilly, rock ’n’ roll, country és folk stílusjegyeit magukon viselő számok között Tiny Bradshaw, Magic Sam, J.E. Mainer egy-egy szerzeményét is fellelhetjük. A tradicionális bluest Sonny Boy Williamson II kompozíciója, a No More Nights By Myself képviseli.
Dave Alvin távozásával sokan úgy érezték, hogy lefejezték az együttest. A Fun On Saturday Night reménykedéssel töltheti el a rajongókat, ugyanis a The Blasters láthatóan kezd magára találni. Amint az a szaksajtóban megjelent, Phil Alvin az album megjelenését követően a Valenciában adott koncerten rosszul lett, légcsőmetszést kellett végrehajtani rajta. Szerencsére már jobban van, bízom benne, hogy mihamarabb csakis a zenélésre kell koncentrálnia.

Rip Cat Records, 2012

hoati


Budapesten lép fel Henrik Freischlader
2012-09-26 | koncertajánló


Henrik Freischlader Band - House In The Woods Tour
Budapest, A38 Hajó
2012. október 17.

Előzenekar: Message To Hendrix


Szeptember 7-én House In The Woods címmel jelent meg Henrik Freischlader új lemeze, mely a kivételes tehetségű német blues-rock gitáros immár ötödik stúdióalbuma. Ennél már csak az örömtelibb hír, hogy az egészen december közepéig tartó több mint 50 állomásos lemezbemutató turné dátumai között egy magyarországi helyszínt is felfedezhetünk.
Henrik Freischlader 1982. november 3-án Wuppertal városában született. Első zenekarai a Lash és a Bluescream voltak, a Henrik Freischlader Banddet 2004-ben hozta létre. Bemutatkozó albuma, a The Blues 2006-ban került kiadásra, amit éves rendszerességgel újabb korongok követettek. Neve az egymaga feljátszott Recorded by Martin Meinschäfer című hanganyaga által vált szélesebb körökben ismerté. Az elmúlt években megállás nélkül dolgozó muzsikus „ajánlólevelét” közös munkáik, koncertjeik alkalmával olyan nagyságok írták alá, mint Joe Bonamassa, B.B. King, Gary Moore, Peter Green és Johnny Winter.
Az áprilisi Gary Moore Emlékkoncerten nem egy új rajongót szerző Henrik Freischlader a stúdióban élőben felvett, ezúttal lényegesen rockosabb hangzású új lemezének dalaival, illetve korábbi albumainak kötelező darabjaival érkezik Budapestre. Az előzenekar szerepét a Petendi Tamás vezette Message To Hendrix tölti be.

hoati


A Hunnia Blues Klub októberi programja
2012-09-24 | koncertajánló


Szeptember közepén a Hunnia Art Bisztróban indult útjára a Hunnia Blues Klub. A sikeres, csaknem teltházas kezdést követően október folyamán a Mojo Workings, a Let the Monkey Drive, valamint a Blues n’ Trogers ad koncertet a fővárosi szórakozóhelyen.
A Honfi Imre Olivér (gitár, ukulele, ének), Horváth János (gitár, ének) és Szabó Tamás (szájharmonika, washboard, ének) alkotta Mojo Workings október 5-én lép fel a Hunnia Art Bisztróban. A trió zenéjében a blues számos egyéb műfajjal keveredik. Mivel mindhárom tag énekel, teljesen más hangképet tudtak létrehozni, mint azon bandák, ahol egy ember az énekes főhős. A fiúk a napokban stúdióba vonultak, hogy elkészítsék bemutatkozó lemezüket.
A harmadik klubesten, október 11-én a Let the Monkey Drive adja elő műsorát, melyben a megszokott dalok mellett jól ismert popszámok blues-zal, swinggel átitatott interpretációi is elhangzanak majd, a közelmúltban a Muzsikus Rádióban és Motoroshang Rádióban bemutatkozási lehetőséget kapott együttestől. Az est másik fellépője, a Blues n’ Trogers sokszínű repertoárjában blues és rock ’n’ roll klasszikusok (Muddy Waters, Howlin’ Wolf, Eric Clapton, Stevie Ray Vaughan, Buddy Holly, Elvis Presley, …) éppúgy megtalálhatóak, mint saját szerzemények. Koncertjeiken arra törekednek, hogy igazi bulihangulat legyen, ennek jegyében a műsoruk kilencven százaléka pörgős, táncolható dalokból áll. A Hunnia Blues Klubban akusztikus programot adó zenekar felállása: Pöttendi Gábor – ének, szájharmonika, Máhig Szilárd – szólógitár, vokál, Balogh Dániel – ritmusgitár, vokál, Mészáros Miklós – basszusgitár, Komáromi Kristóf – dob, Illy Tamás – szájharmonika.

hoati


Tim ’Too Slim’ Langford: Broken Halo
2012-09-21 | kritika


Az Amerikai Polgárháború idejében a blues magányos, egyszemélyes műfaj volt. Az énekesek bendzsóval, gitárral vagy szájharmonikával magas érzelmi töltetű, őszinte dalokat adtak elő. Idővel a zenészek elkezdtek összeállni együttesekké, így a műfaj jelentős változása kezdődött el. Természetesen vannak még olyan muzsikusok, akik az eredeti utat járják.
Tim ’Too Slim’ Langford 26 év után, melyet sikeres zenekarával, a több mint 100000 lemezt értékesített Too Slim And The Taildraggers-szel töltött, döntött úgy, hogy visszatér a blues ősi vonalához. A Seattle-ből származó muzsikus akusztikus szólóalbumát Broken Halo címmel készítette el. A korong repertoárjában csakis saját szerzeményei hallhatók. Az önéletrajzi ihletésű, „emberközeli” számok között két instrumentális kompozíció, a La Llorona és a Princeville Serenade is helyet kapott. Ez utóbbi vidám hangvételű dalban a polinéz szigetvilág kedvelt hangszere, az ukulele is megszólal. A You Hide It Well erősen emlékeztet Muddy Waters korai időszakára. A záró tétel, a Gracie keserédes tűnődés arról, miért is nem értékeljük az embereket addig, amíg túl késő nem lesz. Langfordot igazán mélyen érinti ez a kérdés, aminek mindenki részese lehet, aki elvesztett egy számára kedves, szeretett embert.
A Broken Halo egy lágyan csengő mestermű, talán a legszemélyesebb hangvételű blues lemezek egyike. A multiinstumentalista-énekes Tim Langford minden bizonnyal sokáig dolgozott rajta, hiszen a felépítésében és kivitelezésében szinte tökéletes.

Underworld Records, 2012

hoati


Koncert a Radics - Bencsik - Barta hármas emlékére
2012-09-17 | koncertajánló


Égi Zenekar Fesztivál
Budapest, PeCsa Music Hall
2012. szeptember 30.


Égi Zenekar Fesztivál címmel koncertet rendeznek a magyar rockzene történetének három kiemelkedő gitárosa, Radics Béla, Bencsik Sándor és Barta Tamás emlékére szeptember 30-án a fővárosi PeCsa Music Hallban. Az ünnepélyes hangulatú eseményen a három tragikus körülmények között elhunyt gitáros egykori zenész- és pályatársain kívül azok a fiatalabb nemzedékhez tartozó muzsikusok, előadóművészek is részt vesznek, akik fontosnak és értékesnek tartják Radics Béla, Bencsik Sándor és Barta Tamás életművét, vagy „csak” egyszerűen úgy érzik, tartoznak a Mesterek emlékének annyival, hogy eljönnek a róluk szóló estre egy jót zenélni. A koncert napján délután konferenciát is rendeznek a PeCsa Caféban Radics Béla emlékét és a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Magyarország kulturális, rockzenei és társadalmi életét felidézve. Az eszmecserén történészek, egyetemi tanárok és újságírók működnek közre.

Fellépők: a Tűzkerék xT és P. Mobil zenekarok, Bergendy István, Cziránku Sándor, Csomós Péter, Felkai Miklós, Frenreisz Károly, Gál Gábor, Harmath Albert, Horváth Péter Olivér, Kékesi László, Kiss Zoltán, Koroknai Árpád, Lugosy László, Mr. Basary, Nagyfi László, Nyerges Attila, Oláh Ibolya, Pálmai Zoltán, Sáfár József, Sándor József, Sárdy Barbara, Somogyi Remig, Szécsi Attila, Szűcs Antal Gábor, Varga Miklós, Zselencz László


Corvin Sör és XV. Blues Patika Fesztivál a Corvin Sétányon
2012-09-15 | koncertajánló


Corvin Sör és XV. Blues Patika Fesztivál
Budapest, Corvin Sétány
2012. szeptember 27-30.


A XV. Blues Patika Fesztivál szeptember 27-e és 30-a között a Corvin Sétányon kerül megrendezésre két elszakíthatatlan partnere, a sör és a film kíséretében. A négy napos sörsétány és örömzene minden nap kora délutántól késő estig tart, számos hazai és nemzetközi fellépőt felvonultatva. A zenei élet kiválóságainak bemutatkozása mellett a fesztivál remek alkalmat teremt a magyarországi és külföldi sörfőzdék termékeinek megismerésére, de megvásárolhatók lesznek üveg, kerámia és fa kézműves termékek is. A Mozi korzón a sörhöz, a blues zenéhez köthető kultikus filmek kerülnek vetítésre.

Állandó programok
10.00 - 23.00:
Hazai és külföldi kézműves sörfőzdék találkozója, házi sörök, sörkorcsolyák, sörcsapoló bemutatók, gasztronómiai látványosságok
Kézműves sétány és lemezbörze
Corvin Kupa (söröshordó gurítás, korsólökés, kártyavár építés, stb.), Társas - Játék - Tér, snapszer bajnokság
Mozi korzó: legendás sörhöz, a blues zenéhez köthető filmek vetítése

Blues Színpad
Szeptember 27.: Blue sPot, Ripoff Raskolnikov, Mojo Workings, Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers, Egri Péter rockabilly party
Szeptember 28.: Mini Trió, Blues Revolver, Tom White és Barátai, Mystery Gang, blues beat party
Szeptember 29.: Vadvirágok Blues Band, Apukalipszis, Sonia And The Soulbreakers, Mississippi Big Beat, Gyo CC Kretz, blues beat party
Szeptember 30.: Rambling Blues, Jambalaya, Jimi Hendrix Memorial, Ferenczi György és a Rackajam, blues beat party

hoati


„Lelkének egy darabja mindig itt lesz a szívemben” – interjú ifj. Katona Tamással
2012-09-13 | beszélgetések


Ifj. Katona Tamás első nagy és jelentős fellépése 1994-ben a paksi Gastroblues Fesztiválon volt. A sajtó úgy ünnepelte őt, mint ahogy egykor a gyermek Mozartot egész Európa. A tizennegyedik életévét még be sem töltötte, amikor a hazai blues rajongók már mind ismerték a nevét. 2007. október 3-án Texasba utazott és azóta ott él. Az eltelt években olyan zenészekkel játszott együtt, mint Wes Jeans, Alan Haynes, Jim Suhler, Lance Lopez, Texas Slim és Tommy Shannon, Stevie Ray Vaughan egykori basszusgitárosa. Jelenleg új lemezének utómunkálatain dolgozik.

hoati: Lassan öt éve annak, hogy az Egyesült Államokba költöztél. Hogyan sikerült megszoknod az egészen más kultúrát?
Ifj. Katona Tamás: Eleinte nagyon furcsa volt, ugyanakkor jó érzés is, hogy eljuthattam arra a földre, ahova régóta vágytam. Kizárólag Stevie Ray Vaughan iránti erős vonzalmam miatt jöttem Texasba. Egy különös belső érzés irányított, hogy nekem itt a helyem és vinnem kell tovább, amit Stevie itt hagyott. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy olyan emberek álltak és állnak mellettem, akik rengeteget segítettek a beilleszkedésben. Először egy magyar származású barátom adott szállást otthonában közel másfél évig. Voltak pillanatok, amikor kicsit elbizonytalanodtam, gyötört a honvágy, magányos voltam. Megfordult a fejemben, hogy haza kellene mennem, de a szüleim nagyon sokat bátorítottak, hogy legyek erős és tartsak ki lelkileg. Ez nekik sem volt egyszerű, sőt, sokszor nagyon nehéz volt. A Jóisten viszont úgy akarta, hogy itt maradhassak. 2009 elején megismertem azt a lányt, aki immár három éve a feleségem. Rachelnek köszönhetem egyrészt azt, hogy hivatalos letelepedési engedélyt kaptam és jövőre már állampolgárságot kérhetek, másrészt pedig a biztos egzisztenciát, amit az ő segítsége nélkül nagyon nehéz lett volna elérni. Tavaly költöztünk egy szép kis házba Friscóba, ahol most boldogan élünk. Azt hiszem, ezzel a gyermekkori álmom megvalósult. Egy napon talán még könyvet is írhatnék az itteni kalandjaimról.

h.: A Voodoo Blue nevű zenekarral példaképed, Stevie Ray Vaughan örökségét ápoljátok. Mennyire van igény egy ilyen tribute bandára?
K.T.: Erre nagy igény van főleg itt Dallas környékén, mivel rengeteg ember – főleg a 40-50 év körüli és efölötti korosztály – emlékezik Stevie Ray Vaughanre. A legtöbben még élőben is látták és az óta is emlékeznek a tragikus napra, amikor a rádiók és TV-k Stevie halálhírével voltak tele. A Voodoo Blue célja, vagy inkább küldetése, hogy ennek a csodálatos embernek a zenei hagyatékát ápolja, hogy mindig emlékezzenek az emberek, ki is volt Stevie Ray Vaughan. Rengeteg rajongónk van az egész Dallas / Fort Worth körzetben. Egyelőre itt játszunk a leggyakrabban, de másfelé is utazunk, Austinban, Houstonban és más texasi városokban is megfordultunk már. Igazából most egy profi menedzsmentet keresünk, ami országszerte tudna koncerteket szervezni. Büszkén mondhatom, hogy a világ minden tájékáról vannak rajongók, akik rendszeresen üzennek nekünk interneten keresztül és kérdezik, hogy mikor megyünk már koncertezni, pl. Japánba. Óriási érzés, hogy így szeretnek bennünket. Ez mindhámunkat épít, inspirál.

h.: Jelenleg saját együtteseddel, a Tommy Katona Banddel rögzített lemezed utómunkálatai folynak. Mire számíthatnak az érdeklődök?
K.T.: A Voodoo Blue és a Tommy Katona Band ugyanaz a zenekar, csak más repertoárt játszunk. A Voodoo Blue - Tribute To Stevie Ray Vaughan kizárólag SRV számokat ad elő. A nevemet viselő együttessel többfajta zenét is játszunk, saját szerzeményeket, régi bluesokat modernebb felfogásban és hangszereléssel. Ezekből a dalokból fog összeállni az a bizonyos lemez. Itt a cél végül is hasonló, mint Stevie Ray Vaughannál: a blues örökség ápolása, életben tartása, megújítása. Ez a saját vonal, amivel igazán szeretnék előre törni. Nem áll szándékomban egész életemben Stevie muzsikáját játszani és a kalapját viselni, bármennyire is jólesik. Belőle csak egy volt, egyszeri és megismételhetetlen. Lelkének egy darabja mindig itt lesz a szívemben és bármilyen zenét is fogok csinálni a jövőben, az ő inspirációja mindig jelen lesz.

h.: Mikorra tervezed az album megjelenését, milyen úton-módon lehet majd Magyarországon beszerezni?
K.T.: Elvileg októberre tervezzük a megjelenést, addig pedig intézzük a szerzői jogi ügyeket, valamint a lemezborító tervezését. Az interneten is meg lehet majd vásárolni az iTunes zeneáruházában.

h.: A közelmúltban egy hangszergyártó cég keresett meg. Mesélnél erről nekünk?
K.T.: Az Indiana államban székelő Hamiltone gitár- és erősítőgyártó cégtől idén áprilisban kaptam a megtisztelő lehetőséget, hogy az elsőszámú reklámemberük (endorser) lehetek. Az együttműködés révén nagyon jutányos áron sikerült hozzájutnom egy erősítőhöz, illetve Stevie Ray Vaughan Hamiltone gitárjának pontos másához. Ezt a bizonyos gitárt lehet látni többek között a Cold Shot és Couldn’t Stand The Weather videoklipeken.  Emellett a New York Amp Show-ra is meghívtak – ez egy nagyszabású gitár, erősítő és pedál kiállítás –, hogy ott képviseljem a céget. Sosem jártam New Yorkban azelőtt, így óriási élményekkel gazdagodtam. A Times Square-en, B.B. King klubjában sikerült egy helyi blues együttessel jammelni, a következő napon megnéztem a híres Carnegie Hallt, ahol Stevie a 30. születésnapi koncertjét játszotta 1984-ben, ezután pedig ismét egy blues jamre mentem a West Village-be, Manhattan szívébe. Nagyszerű volt, nagyon jó zenészekkel játszhattam együtt és nagy elismerést kaptam. A Hamiltone céggel természetesen azóta is kapcsolatban vagyok és minden koncerten használom ezt a csodaszép hangszert.

h.: Július elején néhány napot Magyarországon töltöttél. Milyen élményekkel tértél vissza Texasba?
K.T.: Nagyon jó volt ismét otthon lenni, bár nagyon rövid volt az idő. Jó érzés volt újra látni a családomat és a barátaimat. Ez nekem feltöltődés minden alkalommal, amikor hazamehetek kicsit. Szülővárosomban, Pécsett a Zsolnay Negyedben található E78 klubban adtam egy koncertet a PMD Blues Banddel, annak idején velük kezdődött a zenei pályafutásom, édesapám által kerültem be az együttesbe kilenc évesen. Ezután a 20. Paksi Gastroblues Fesztiválon játszottam régi barátaimmal, zenésztársaimmal, Fekete Attilával és Mezőfi ’Fifi’ Istvánnal. Hihetetlen szeretettel fogadtak, a közönség nagyon hálás volt, így még különlegesebb volt a fellépés. Közreműködött még édesapám, id. Katona Tamás és Pfeiffer Ákos. Elmondhatatlanul jó érzés látni olyan fiatal tehetségeket, mint Ákos, aki 2005-ben Pakson, ugyanazon a színpadon látott engem először játszani és ennek hatására ragadott gitárt, s mostanra profi gitárossá fejlődött és szép sikereket ért el. Megnyugtat, hogy a blues jövője igenis jó kezekben van, és a fiatalok viszik tovább az ősök zenéjét, szellemét.
Itt szeretném külön megköszönni Gárdai Györgynek a meghívást a fesztiválra, azt hiszem az ő segítsége nélkül talán nem is jutottam volna el idén Magyarországra. Óriási élmény volt, nagyon köszönöm mindenkinek, aki ott volt és támogatott!

h.: Milyen fellépések várnak rád a közeljövőben?
K.T.: Folyamatosan játszunk a zenekarral, hetente két-három koncert van, de előfordul, hogy több is. Vannak klubok, bárok, ahová rendszeresen visszajárunk. A naptárunk elég sűrűn be van táblázva, van dolgunk bőven, hála Istennek. Szabadtéri koncerteken is játszunk, illetve privát meghívásokat is vállalunk. Szép számú közönségünk van, sokan szeretnek és támogatnak. Remélem ez csak gyarapodni fog és egyre többen megismerhetnek a közeljövőben.

hoati


Emlékkoncert Radics Béla tiszteletére
2012-09-11 | koncertajánló


Emlékkoncert Radics Béla tiszteletére
Budapest, Csokonai Művelődési Ház
2012. szeptember 22.


Radics Béla, a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja 1982. október 18-án távozott a földi világból. Halálának 30. évfordulója alkalmából emlékkoncertet adnak egykori zenész kollégái, pályatársai, barátai, tisztelői és mai csodálói. A budapesti Csokonai Művelődési Házban szeptember 22-én tartandó esten több mint 25 szerzemény fog elhangozni, a kb. 3 órás műsorban olyan dalok is megszólalnak, melyeket Radics már nem tudott előadni, de tervezte azokat akkoriban színpadra állítani, sajnos korai halála ebben meggátolta.

Fellépők: Závodi János, Fischer László, Török Ádám, Takáts Tamás, Zeffer András, Kékesi László, Mogyorósi László, Szentkirályi Jani, a Team Rock Band
Előzenekar: Branyó Experience
Műsorvezető: Török Ádám és Zeffer András

hoati


A Hunnia Blues Klub szeptemberi programja
2012-09-04 | koncertajánló


1993. szeptember 17-én Budapesten, a zuglói Kassák Klubban nyitotta meg kapuit a legendássá vált Blueskocsma. Az elmúlt közel két évtizedben számos próbálkozás volt hasonló hely létrehozására kisebb-nagyobb sikerrel. A legutolsó ilyen kezdeményezés a budapesti Hunnia Art Bisztóban induló Hunnia Blues Klub, melynek első klubestjén 2012. szeptember 13-án 21 órától a Let the Monkey Drive és a Valami Blues ad koncertet.
A Let the Monkey Drive nevű blues, blues-rock zenekar 2011-ben jött létre. Tagjai: Rácz Dávid – ének, szájharmonika, Horváth András – gitár, Kőhalmi András – basszusgitár, László Zoltán – dob. A banda a megalakulása évében saját nótákat és a nagy elődöktől (Willie Dixon, Muddy Waters, Howlin’ Wolf, ZZ Top, Jonny Lang, Jessie J.) feldolgozásokat vett repertoárba. Hangszerelésben a friss, energikus megszólalásra, átiratoknál a hitelességre törekedve nyerték el végleges formájukat a számok. A feldolgozások kiválasztásakor lényeges szempont volt, hogy illeszkedjen a saját szerzemények hangulatához. A klubkoncerteken összecsiszolódott tagok 2012 második felére akusztikus változatban is hangszerelik a műsorukat, hogy kisebb, csendesebb helyekre is el tudják vinni a dalaikat.
A Valami Blues megalakításának ötlete egy repülőgépen Bortnyák Adorján és Bakos Gábor fejében fogant meg. A 2009-ben létrehozott együttes jelenlegi felállását (Terebessy András – ének, Csajbók Béla – gitár, Gergely Viktor – billentyű, szájharmonika, Cser László – basszusgitár, Bakos Gábor – dob) idén januárban nyerte el. A csapat repertoárjában többek között B.B. King, Etta James, Eric Clapton, Jimi Hendrix, a Booker T. & the MG's és a Hobo Blues Band számai, valamint saját szerzeményeik találhatók meg.
A koncertek előtt 17 órától a SelectGuitars tart nyílt napot, ahol válogatott, ritka és kiváló minőségű hangszereket (Fender, Gibson, Martin) és erősítőket (Marshall, Fender, Mesa/Boogie) tekinthetnek, próbálhatnak és vásárolhatnak meg az érdeklődők.

hoati


Szeptemberben könyv jelenik meg Radics Béláról
2012-08-31 | hír


Szeptember 10-én jelenik meg Bálint Csaba könyve Radics Béla a beatkorszakban címmel. A kötet a legendás magyar gitárkirály, Radics Béla pályájának kezdeti éveit mutatja be.

Az angyalföldi származású Radics Béla a ’60-as években, a beatkorszakban a Sakk-Matt előtt az Atlantis, az Atlantis Nr2, a Pannónia és Sankó Beat Group együttesekben játszott. 1965 és 1967 között kilenc kislemezen is szerepelt, melyeket a köztudat eddig nem igazán ismert. Erről a kevésbé közkeletű, feltáratlan korszakról és az ekkor készült felvételekről szól a Radics Béla a beatkorszakban című könyv. Megszólalnak akkori zenésztársai, barátai, felsejlik a múlt ködéből egy olyan kor – a magyar beatkorszak –, ahol az untig ismételt Illés – Metró – Omega triászon kívül a rocktörténelmet sokan mások is írták. A kötethez CD-t mellékeltek, melyen található húsz szenzációs, eddig szinte ismeretlen stúdiófelvételen Radics játszik szólógitárosként. Ezekben a dalokban már megcsillan az a briliáns technikai tudás, aminek később lenyomata – a Taurus kislemezeken kívül – csak amatőr koncertfelvételeken maradt fenn az utókor számára. A könyv ára 3990 Ft, megrendelhető a rockmuzeum@gmail.com e-mail címen.


Közös lemezzel turnézik Paul Camilleri és Török Ádám
2012-08-28 | koncertajánló


Az angol gitáros, énekes és dalszerző Paul Camilleri máltai családnévvel és libanoni ősökkel rendelkezik. Triójával 2004 óta rendszeresen turnézik Angliában, Németországban és választott hazájában, Svájcban, de Magyarországon is többször megfordult már. Hosszú évekre visszanyúló barátság fűzi össze Török Ádámmal, a Mini együttes frontemberével. A példás zenész kapcsolat jegyében született a napokban megjelent One Step Closer (Egy lépéssel közelebb – A fény felé) című lemez, melyen Paul Camilleri szerzeményei, két feldolgozás nóta, valamint Török Ádám a R.A.B.B.-bal elhíresült balladái hallhatók. Épphogy megszáradt a festék a hazánkon kívül Svájcban és Németországban forgalmazásra kerülő album borítóján, a közreműködő muzsikusok máris készülődnek a lemezbemutató turnéra. Négy egymást követő napon csendülnek majd fel a korong dalai: elsőként szeptember 6-án 19 órakor Veszprémben a Völgyikút Ház színpadán találkozhatnak az együttessel az igényes zene rajongói, másnap 20 órai kezdettel a biatorbágyi Cafe Chaplin látja vendégül a nemzetközi csapatot, míg szeptember 8-án este 9 órától az V. Csabai Blueskert Nemzetközi Blues Fesztivált célozzák meg a fiúk. Természetesen a legendás Bemrockpart sem maradhat ki a jóból, a kultikus színhelyen szeptember 9-én 17 órakor kezdődik a családias hangulatú koncert.

hoati


Blues klub indul a Hunnia Art Bisztróban
2012-08-25 | koncertajánló


A Hunnia Art Bisztró néhány éve vált a hazai zenei élet egyik bejáratott helyévé. A rendszeres fellépők között alternatív, blues, jazz és folk muzsikát játszó együttesek találhatók (Balaton, Pluto, Kaukazus, Kafkaz, Stoned, stb.) meg. A budapesti szórakozóhelyen már többször adott koncertet a Let the Monkey Drive is, aminek vezetője, Kőhalmi András és a Hunnia Art Bisztró tulajdonosa, Horváth Ákos 2012 tavaszán elhatározta, hogy szeptembertől blues klubbot indítanak. Az ötletgazdák tisztában vannak azzal, hogy a fővárosban több jól működő, kulturált hely van, ami fellépési lehetőséget biztosít a blues zene művelőinek, de ők olyan klubban gondolkodtak, ahol csütörtökönként (esetenként péntekenként) általában két-két blues zenekar adna koncertet.



A Hunnia Art Bisztró Blues Klub idei tervezett programja:
szeptember 13.: Let the Monkey Drive + Valami Blues
október 5 .: Mojo Workings
október 11.: Let the Monkey Drive + Blues n’ Trogers
november 8.: Let the Monkey Drive + Védett Férfiak
november 22.: Hubstation feat. Sonia és Kyru
december 6.: Teddy Cool + Blues n’ Trogers
december 20.: Let the Monkey Drive + Living Blues Project

hoati


Blues Rockets: demo
2012-08-21 | kritika


A Blues Rockets 2010 júniusában alakult, a jelenlegi felállás ugyanezen év vége óta van együtt. A csapat valamennyi tagja a debreceni Rocksuliban tanult zenélni, többük ismertebb formációkban is megfordult már. A próbatermükben januárban rögzítették első demójukat azzal a céllal, hogy tükröt tartsanak maguk elé, hogy lássák, hol tartanak. A négy számos hanganyag az együttes mottójaként is szolgáló Always On The Road című dallal indul. A nagyjából tíz perc alatt, egy félresikerült próba során született szerzeményt két magyar nyelvű kompozíció, a Csavargónak hívnak és a Rúgd be a motorod követi, melyek közül különösen tetszik a második szám felépítése. A demót Muddy Waters klasszikus dala, a számtalan feldolgozást megélt Got My Mojo Working zárja. Az elhangzó nótákban az előadásmód végig magabiztos, a Blues rakéták összeszokott zenekar képét mutatják. Sajnos a banda a tagok különböző irányú elfoglaltsága miatt feloszlik, utolsó fellépésükre szeptemberben Debrecenben kerül sor.

hoati


Jubilált a Lábatlani Blues-Rock Fesztivál
2012-08-14 | kritika


Engedtessék meg, hogy néhány gondolatom leírjam az első napi koncertekről is, bár tudom, újdonsült blues barátom, Pleskonics Andrásnak is készült egy beszámolója. A gyülekezés ideje alatt a „művházban” hangszer és fotókiállítást nyitott meg Lábatlan polgármestere. A szomszédos Nyergesújfaluban készített Blausius basszusgitárok megnyerték a látogatók tetszését, csakúgy mint Horváth Misi fotói és a korábbi fesztiválok plakátjai.
Mielőtt a zenekarok elfoglalták volna a színpadot, azt egy szegedi egyetemi tanár, Pleskonics András vette birtokba és egy zenékkel illusztrált blues történeti előadást kerekített színesen, érdeklődést felkeltően.
A fesztivált a csolnoki illetőségű Blues And Roll nevű csapat nyitotta, amelynek sajátja, hogy apa és fia pendül tíz húron és egy szemrevaló hölgy áll az énekmikrofon mellett. A tíz húrból hatot a fiú Pfeiffer Ákos penget, míg a további négyen az apa „dörmög”, hozza a stabil mély alapot. Zömében feldolgozásokat játszottak, közülük is elsősorban a kedvenc texasi SRV darabokat. A hangulat megalapozása jól sikerült és az utánuk következő Zsebrakéta saját kompozícióit is jól fogadta a gyarapodó nézősereg.
A hazai blues élet két kiemelkedő együttese, a Pribojszki Mátyás Band és a Muddy Shoes fejezte be az első napot. Úgy vélem, minden méltatás helyett többet mond az a tény, hogy ennek a két csapatnak megjelenése bármely színpadon rangot ad az illető rendezvénynek. Pribojszki Matyi hazánk egyik vezető szájharmonikása, aki a nemzetközi színtéren is elismerést vívott ki. Kiváló hangszeres játéka mellett jól énekel és karizmatikus frontember.
A hazai blues színtér másik emblematikus figurája Fekete Jenő, a Muddy Shoes gitáros-énekese. Zenekara egyfajta Magyar Blues Válogatott is a zongorista Nagy Szabolccsal, a basszeros Pengő Csabával és a dobos Mezőfi István Fifivel.
A fesztivál résztvevőit a hirtelen kitört zápor sem zavarta meg a sátortető alatt, sőt a muzsika annyira lekötött mindenkit, hogy észre sem vették a hűsítő égi áldást.
Szombaton az előző későesti eső nem tért vissza és jóval többen látogattak a rendezvényre, mint pénteken. Benkő Zsolt gitárkurzust tartott, közben kora délután Fekete Jenő és Besenyei Csaba duója vette birtokba a sátor alatti színpadot, miközben egyre gyarapodott a nézősereg. A hangulat is fokozódott és ez nem csupán a rendezvény Szalon sörének volt betudható, amellyel az 1848-ban alapított Pécsi Sörgyár támogatta a fesztivált. Jenőék megadták az alaphangulatot, műsorukban nem csak tradicionális bluesok, hanem gospel dal is helyet kapott.
One Man Band, egyszemélyes zenekar következett: Pesti Zoli énekelt, gitározott és fújta a nyakába akasztott szájharmonikát, valamint két lábával egy-egy fadobozon, amelybe mikrofont rejtett, verte az ütemet. Az Ain´t No Sunshine című darabban, melyet eddig különböző zenekarok előadásában hallottam, most remek szólót fújt az állványra rögzített herflijén. Műsorába a közismert blues sztenderdeken kívül még Beatles számot is becsempészett.
Az egyszemélyes zenekart a Gébert - Ulbert Project követte. Bevallom nem hallottam még felőlük. Ahogy a beállásnál megláttam a nagybőgőt, már sejtettem, nem kifejezetten rockos hangzással fogok találkozni. Így is lett: a négy fiú és egy hölgy alkotta csapat jazzes hangzással színesítette a bluest. A nem épp szulfid alkatú énekesnő hangja időnként Etta Jamest és Janis Joplint idézte.
A Benkő Zsolt - Garda Zsuzsa kettős ezúttal a szervező Horváth Misivel kiegészülve játszott és ez a létszámbővítés jót tett az előadásnak. Szerény véleményem szerint Zsuzsa és Zsolt duója az elektronikus-gépi kísérete nagyszínpadon nem érvényesül, hiányérzetet kelt. De más zenész bevonásával már jobban szól.
Az eredeti programhoz képest a Capriccio Band lépett fel a Jambalaya időpontjában. Alapos vérfrissítésen esett át a gitáros Gazdag Viktor vezette csapat. Két fúvóssal bővültek és vendégként Török Ádám (ének, fuvola) és Németh Károly (billentyűk) a Miniből egészítették ki az egykori Bőrgyárból indult formációt. A műsorból nem maradhattak ki a Mini-örökzöldek sem.
A Nemes Zoltán vezette Jambalaya ezúttal is New Orleans zenei világát varázsolta a Duna mellé és a hangulat csak fokozódott.
A Borsodi Blue nevű formáció neve nem az Észak-Magyarországi megyére, hanem a gitáros Borsodi Lacira utal és Békés-megyéből jöttek. Borsodi Laci egyébként gitárja mellett a Viharsarki pálinkafőző termékeit is magával hozta. A zenekar műsora a Moonshine Wine című CD-jükre épült. Az este pedig egy fergeteges hangulatú örömzenélésbe, vagy ahogy a szakma hívja, jam-be torkollott. Színpadra léptek a fesztivál eddigi fellépői, gitáron Benkő Zsolt és Fekete Jenő, szájharmonikán Besenyei Csaba és Horváth Misi. Vasárnap hajnali kettőre járt az idő, amikor a muzsikusok befejezték és a büfé kínálata alaposan megcsappant.
A két napos, ritka jó hangulatú fesztivál közönsége még sokáig együtt maradt és stílszerűen gajdolhatták, hogy „Messze még a hajnal, három óra húsz, Nem enged aludni, nem hagy most a blues…” Csak így tovább, várjuk a folytatást!

Szöveg és fotó: Nemes Nagy Péter