Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Jake Lear: Diamonds And Stones
2013-01-17 | kritika


A Vermont államban született Jake Lear immár harmadik albuma tavaly december elején került a zeneáruházak polcaira. A hanganyag repertoárjában saját szerzemények, valamint feldolgozások hallhatók, bár ez utóbbiak jóval kisebb arányt képviselnek. A két vendégdal a Jack O’ Diamonds (John Lee Hokker) és a Work, Work, Work (Junior Wells), melyek új köntösben részesültek. A tíz számos lemezt egy zenekari darab (Boogie Time) zárja. Korábbi albumaihoz (Love And Charm, Lost Time Blues) képest jobbak lettek a dalok, változatosabb, izgalmasabb a zene, úgy tűnik az időközben eltelt évek, a rendszeres koncertek megtették a hatásukat, egyre jobban kezdi megtalálni saját egyéniségét. Együttesét Carlos Arias (basszusgitár) és Roy Cunningham (dob) alkotja, akik nem kaptak látványos lehetőséget tudásuk csillogtatására, de közös produkciójuk hiba nélküli.

Szerzői kiadás, 2012

hoati


A Hunnia Blues Klub programja az első negyedévre
2012-01-05 | koncertajánló


A napokban véglegessé vált a Hunnia Blues Klub programja 2013 első negyedévre. A változatos zenei világot képviselő együttesek fellépése mellett akusztikus gitár és szájharmonika workshop megtartására is sor kerül. A szervezők tervei között szerepel, hogy koncertenként két-kétjelentkező részére lehetővé teszik, hogy néhány előre egyeztetett dal előadásába beszálljanak. Ezzel kapcsolatban információk a Hunnia Blues Klub Facebook oldalán fognak megjelenni. Az egyre népszerűbbé váló klubnak a Hunnia Art Bisztro (Budapest, Bank u. 5.) ad otthont. A koncertek 21 órakor kezdődnek, a belépés ingyenes.

A tervezett program:
január 10.: Béta Block Blues Band + Blues4You
január 24.: Let the Monkey Drive + Nickelblack akusztik
február 8.: Bernáth & Igali duó + Mojo WorKings
február 14.: Jimi Taylor Duo + Valami Blues + akusztikus gitár workshop
február 28.: Kind Of Blues + Védett Férfiak
március 14.: Sanzon Duo + Jack Cannon Blues Band + szájharmonika workshop
március 21.: The Boll Weevil Folk Blues Gang + VasZoli és Özséb

hoati


Tim Lothar: Stories
2013-01-02 | kritika


Dánia komoly blues központtá fejlődött az utóbbi években, s elképesztően jó blues muzsikusokkal örvendeztette meg a műfaj szerelmeseit – elég, ha csak Mike Andersen, Thorbjorn Risager, Peter Nande vagy a most bemutatásra kerülő Tim Lothar dolgaira gondolunk.
Tim Lothar 25 dobolással eltöltött év után döntött úgy, hogy akusztikus gitárra vált, elkezd énekelni, s beleássa magát a klasszikus delta blues világába. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy tehetséges, s a 2006-ban megjelent első Cut To The Bone lemeze után az érdeklődés, a pozitív kritika és a siker sem maradt el. A következő 2008-ban kiadott In It For The Ride korongjának köszönhetően az európai fesztiválok kedvelt, keresett fellépője lett, majd munkája elismeréseként megkapta a Danish Blues Artist Of The Year és a Best Danish Blues Album díjakat.
Az idén kiadott Stories címet viselő lemezét a dániai Aarhus városában található Indeed stúdióban rögzítette. A korongon csak saját kompozíciók találhatóak, a történetek személyesek, a mindennapi életből vett mesék. Látványos kiteljesedésnek lehetünk a tanúi, hiszen a zene egy magabiztos, érett dalszerzőt mutat, aki számtalan órát töltött azzal, hogy fejlessze gitárjátékát. Stílusbeli hiányosságnak nyoma sincs, lenyűgöző közvetlenséggel mutatja be, értő tolmácsolásban adja elő a 21. század emberének egy régebbi kor zenéjét úgy, hogy ez nyomot hagy benne. Egyszerre nyers és érzéki, a hallgató szívéhez szóló.
Ez az az album, amit nem tudok megunni, lenyűgöz, ellenállhatatlanul a bűvkörébe von. Érdemes lesz tehát a dániai zenész további útját figyelemmel kísérnünk!

Szerzői kiadás, 2012

hcs


2012 legjobb albumai
2012-12-30 | hír


Ahogy az már lenni szokott, a Blues van szerkesztősége idén év végén is áttekintette a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, s összeállította a 2012-es év legjobbnak tartott albumainak a listáját.

hoati
1. The Mannish Boys: Double Dynamite (Delta Groove Music)
2. Michael Burks: Show Of Strength (Alligator Records)
3. Ian Siegal & The Mississippi Mudbloods: Candy Store Kid (Nugene Records)
4. Hans Theessink & Terry Evans: Delta Time (Blue Groove Records)
5. Mighty Sam McClain: Too Much Jesus (Not Enough Whiskey) (Mighty Music)
6. The Lucky Peterson Band featuring Tamara Peterson: Live At The 55 Arts Club Berlin (Blackbird Music)
7. Linsey Alexander: Been There Done That (Delmark Records)
8. Tail Dragger & Bob Corritore: Longtime Friends In The Blues (Delta Groove Music)
9. Johnny Rawls: Soul Survivor (Catfood Records)
10. Mississippi Big Beat: Delta Disco (Black & Tan Records)
11. Mary Bridget Davies: Wanna Feel Somethin' (Szerzői kiadás)
12. B.B. & The Blues Shacks: Come Along (CrossCut Records)
13. Brad Hatfield: Uphill From Anywhere (Szerzői kiadás)
14. The Nimmo Brothers: Brother To Brother (Armadillo Music)
15. Mojo Workings: Back In The Day (MMM Records)

    

hcs
1. Mud Morganfield: Son Of The Seventh Son (Severn Records)
2. Janiva Magness: Stronger For It (Alligator Records)
3. Steve Strongman: A Natural Fact (Szerzői kiadás)
4. Robert Cray Band: Nothing But Love (Provogue Records)
5. Curtis Salgado: Soul Shot (Alligator Records)
6. Eddie C. Campbell: Spider Eating Preacher (Delmark Records)
7. Billy Boy Arnold: Sings Big Bill Broonzy (Electro-Fi Records)
8. Raphael Wressnig & Alex Schultz: Soul Gift (ZYX Music / Pepper Cake)
9. Rory Block: I Belong To The Band: A Tribute To Rev. Gary Davis (Stony Plain Records)
10. Mojo Workings: Back In The Day (MMM Records)
11. Doug Deming & The Jewel Tones: What’s It Gonna Take (VizzTone Label Group)
12. Paul Rishell: Talking Guitar (Mojo Rodeo Records)
13. Oli Brown: Here I Am (Ruf Records)
14. Tim Lothar: Stories (Szerzői kiadás)
15. Liz Mandeville: Clarksdale (Blue Kitty Music)


Elhunyt Jimmy McCracklin
2012-12-27 | hír


Életének 91. évében, december 20-án elhunyt Jimmy McCracklin zongorista, énekes és dalszerző, akit a West Coast blues egyik legjelentősebb képviselőjeként tartottak számon.

Jimmy McCracklin (eredeti neve: James David Walker) 1921. augusztus 13-án St. Louisban született. Tinédzserkorában profi bokszoló volt, majd három évig az Egyesült Államok Haditengerészetében szolgált. Zenészi karrierje 1945-ben kezdődött. Pályafutása során több mint húsz lemezt készített. Olyan dalok fűződnek a nevéhez, mint a The Walk, a Just Got To Know, a Shame, Shame, Shame, a Think és a My Answer. Lowell Fulsonnal közös kompozícióját, a Trampot az Otis Redding - Carla Thomas páros vitte világsikerre. Szerzeményeit többek közt a The Beatles, B.B. King, Buddy Guy, a Roomful Of Blues és a Salt-N-Peppa is feldolgozta. Munkássága elismeréseként 2008-ban beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be. Utolsó szólóalbuma két éve Hey Baby címmel jelent meg.

hoati


Török Ádám zenéje táncba szőve
2012-12-22 | koncertajánló


A magyar underground, a progresszív rock és a blues kiemelkedő csapata, a Török Ádám és a Mini társult a Gödöllő Táncszínház táncosaival egy közös előadásra, melyet december 28-án este hét órától a Gödöllői Művészetek Házában mutatnak be.

A Kell a barátság című tánctrilógiában a Gödöllő Táncszínház fellépő tagjai között ott találjuk a Magyar Táncművészeti Főiskola Táncpedagógus-képző Intézetének hallgatóit is. Az est témája a legendás muzsikus Török Ádám életének zenei stílusait mutatja be, a kezdetektől napjainkig, ezzel is bizonyítva nagyságát, s megújulási képességét. A tánctrilógia alkotói Kézér Gabriella és Vajda Gyöngyvér, a Magyar Táncművészeti Főiskola Táncpedagógus-képző Intézetének tanárai. A mű engedi szabadon szárnyalni a nézők fantáziáját, az élőzenét és a látvány szabad értelmezését. Az első rész (Regék - Hősök - Mesék) Török Ádám legrégebbi dalai közül válogat, a második rész (Utazás) az együttes új hangvételű zenei anyagait veszi terítékre, míg a harmadik rész (A nap) a blues világába viszi a nézőket. Mindhárom rész lezárásaként felhangzik a Kell a barátság című számból egy-egy részlet, mely hangszerelése és a dal egésze a trilógia végére, a fináléra fog kiteljesedni, mintegy hangsúlyozva a három rész tanulságát, hogy minden helyzetben szükséges az emberi kapcsolatok jelenléte az életünkben.


Megjelent a Petra Börnerová duo bemutatkozó lemeze
2012-12-19 | hír


A héten jelent meg a Petra Börnerová duo debütáló, Acoustic Session című stúdióalbuma a Pure Music gondozásában. Az ismert cseh énekesnő – aki hazánkban már többször fellépett elektromos blues-rock zenekarával, amelyben Benkő Zsolt, Bornemissza Ádám és Tánczos István voltak társai – most egy akusztikus lemezzel állt elő. Petra zenei partnere a férje, Tomás 'Bobek' Bobrovniczky szlovákiai dobos és szervező. A Szlovák Blues Szövetség által Bluesman Of The Year-díjjal idén kitüntetett Bobek ezúttal gitározik, énekel és egyben az album produceri teendőit is ellátta. Acoustic Session, ahogy már a lemez címe is elárulja, a duó vendégeket hívott a felvételekhez. A dalokban közeli barátaik működnek közre: az ausztrál Gwyn Ashton, a magyar Bornemissza Ádám és három remek szlovákiai zenész, Juraj ’Dura’ Turtev, Milos Zeleznák és Erich ’Bobos’ Procházka. Az album tizenegy számot tartalmaz, ebből nyolc feldolgozás és három saját dal. A műsort mindössze tíz óra alatt játszották fel a cseh Indies stúdióban, a keveréssel együtt is csak huszonöt óra kellett a lemez elkészültéhez. A felvételek így spontán hangulatot kaptak. A hanganyagot Bronek Smid keverte, a grafikai tervet Dömötör Ede komáromi fényképész készítette, kiadását Bílina város, a Tonex Komárno és a Hudebniraj.cz támogatta.


The Lucky Peterson Band featuring Tamara Peterson: Live At The 55 Arts Club Berlin
2012-12-13 | kritika


Lucky Peterson négy évesen Bill Doggett hatására kezdett el Hammond B-3 orgonán játszani. Első dala a Willie Dixon segítségével rögzített 1-2-3-4 volt, mellyel a The Tonight Show-ban és a The Ed Sullivan Show-ban is szerepelt. Gitározni nyolc éves korában tanult meg. Tinédzserként Little Milton és Bobby ’Blue’ Bland zenekarait erősítette, szólópályára a ’80-as évek második felében lépett. Lemezei közül a 2010-ben megjelent You Can Always Turn Around Blues Music Awards jelölést kapott az Acoustic Album Of The Year kategóriában.
Együttesével idén márciusban Berlinben adott koncertet, aminek extrákkal kiegészített kép- és hanganyaga Live At The 55 Arts Club Berlin címmel került kiadásra. Az elhangzó műsor két DVD-n, illetve két CD-n kapott helyet. A koncert repertoárja ismert és kevésbé ismert feldolgozásokból, saját, valamint felesége, Tamara Peterson szerzeményeiből tevődik össze. A kakukktojás dal Prince világslágere, a Kiss. Lucky Peterson kísérőzenekarát a néhai Mel Brown egykori tanítványa és barátja, a gitáros Shawn Kellerman, a basszusgitáros Tim Waites és a kubai származású dobos, Raul Valdes alkotja. Közülük Kellerman kapta a legtöbb lehetőséget tehetsége felvillantására. Tamara Peterson énekét tizenegy számban hol szólóban, hol a párjával duóban hallhatjuk. A csaknem két és fél órás műsor az elejétől a végéig lebilincselő, az előadás profi, a dalokból elementáris erő árad. A kiadvány harmadik DVD-t is tartalmaz, melyre az interjúk mellett a városba érkezés és a koncert előkészületeinek pillanatai kerültek. A zenészekről bőséges információkkal szolgál a húsz oldalas booklet.
Sokunknak nem volt még lehetősége élőben megtekinteni Lucky Peterson és csapata fellépését, így az októberben piacra dobott kiadványt megismerve némileg kárpótolhatjuk magunkat.

Blackbird Music, 2012

hoati


’Sir’ Oliver Mally: Strong Believer
2012-12-07 | kritika


Az ausztriai Wagna városában született Oliver Mally első gitárját tizenöt évesen kapta. Autodidakta módon tanult meg gitározni, stílusára leginkább Albert King, Buddy Guy, John Lee Hooker, B.B. King és Albert Collins volt nagy hatással. A ’Sir’ Oliver Mally’s Blues Distilleryt 1990-ben hozta létre. A ’90-es évek vége óta szóló előadóként is játszik.
A mono felvételeket tartalmazó lemeze, a Strong Believer két nap alatt került rögzítésre. A tizenegy számos albumon egyetlen feldolgozás, a Girl From The North Country kapott helyet, mely Bob Dylan második lemezén, a The Freewheelin' Bob Dylanen volt először hallható. Bár a zene és a mondanivaló nem komor, nem szomorú, mégis az album maximális odafigyelést igényel. A nyitó Down With The Blues dallamát nehéz elfelejteni, már első hallásra belopja magát az ember szíve csücskébe, de ugyanígy vagyok a Crazy ‘Bout That Musickal is. Négy dalban közreműködött a The Banty Roosters és a Blues Juice formációk tagja, az Ausztriában 1992-ben letelepedett német származású gitáros, Frank Schwinn.
A személyes hangvételű, nyers hangzású, az itt-ott szinte tökéletes Strong Believert hamar megszerettem, mi több, az egyik kedvenc Oliver Mally lemezemmé is vált.

sir-oliver-records, 2012

hoati


Kötődöm a dalokhoz - interjú Nemes Zoltánnal
2012-12-04 | beszélgetések


Nemes Zoltán, a New Orleans-i muzsikát játszó Jambalaya vezetője szólólemezzel jelentkezett. A részletekről tudhatunk meg többet a vele készített beszélgetésből.

hoati: A napokban jelent meg Noblesse Oblige - Piano Solo Album címmel az első szólólemezed. Mire utalsz a cím első felével?
Nemes Zoltán: A lemez címének jelentése egy híres francia uralkodói kifejezés nyomán: a nemesség kötelez, ami egy infantilis szójáték a vezetéknevemmel (hiszen így hangzik a szó szerinti fordítás). Én azonban sokkal jobban szeretek egy hasonlóan elterjedt változatot, mely úgy hangzik: a rang kötelez. Nem az én akármiféle rangomról van szó, hanem a zene rangjáról. Aktualitásként pedig az élő muzsika napjainkban elszenvedett rangon aluli helyzetére szerettem volna felhívni a figyelmet.
Mindemellett zongorista-énekes zenész vagyok. Ez határozza meg a zenei identitásomat. Régóta dédelgetett álmom volt egy ilyen album elkészítése, ezért az apropó duplán is összevágott.

h.: A dalok szalagos magnóval kerültek rögzítésre. Miért éppen ezt az adatrögzítő eszközt választottad, hogyan dolgoztál?
N.Z.: Év elején vendégzenélésre invitált egy banda és a munkálatok közben láttam, hogy a stúdióban használaton kívül porosodik egy megörökölt szalagos magnó. Egyeztettem a hangmérnökkel, örömömmel tapasztaltam, hogy számukra is külön kihívást jelentene az eszköz bevetése. (Azóta tudom, hogy több - nagyobb formációval rögzített - hanganyagot is készítettek a szalagos magnóval. Ezúton is köszönet, hogy úttörő lehettem náluk e-téren.)
Sok régebbi munkámnál is felfigyeltem az analóg módon rögzített felvételek meggyőző mivoltára. Zenészek, hangmérnökök, hifi-őrültek teljes egyetértésben a szalagos magnóval készült hanganyagok mellett teszik le a voksukat.
A szokásos keverési utómunkálatok helyett, inkább a felvételek előkészítésére - főleg a mikrofonok gondos kiválasztására és elhelyezésére - volt szükség a legmegfelelőbb hangzás eléréséhez. Gyakorlatilag leültem a Steinway zongorához és énekkel együtt feljátszottam a tervezett repertoárt fülhallgató, megállások és egyéb kényszerítő körülmények nélkül egy külön erre a célra kiépített mahagónifa borítású teremben.

h.: Milyen szerzeményekből épül fel a lemez repertoárja?
N.Z.: Még kb. egy éve - mikor már komolyan gondolkodtam a lemezen - volt pár görcsös szempontom (pl.: csak olyat feljátszani, amit még soha-sehol máskor, vagy hogy csak saját dalok legyenek, stb.). Szerencsére ezektől később megszabadítottam magamat. Rájöttem, hogy szólóban senkihez és semmihez nem kell igazodnom, ezért inkább pont az ebből fakadó szabadsággal kéne élnem. Mi lenne, ha egyszerűen csak játszanám, ami jelenleg a legjobban esik?
A repertoárban vannak saját számok, van hogy egy barátom a szerző, vagy hogy egy másik barátommal közösen írtuk. Kötődöm a dalokhoz, történetek fűződnek hozzájuk és ez nagyon fontos számomra. Filmzenék, híres és kevésbé ismert szerzemények, gospel, ragtime, cajun és persze New Orleans-i blues muzsika is felcsendül, számos egyéb zenei hatás mellett.

h.: Mikor és hol tartod a lemezbemutató koncertet?
N.Z.: Az biztos, hogy igazi zongorán szeretném bemutatni az albumot, a részletek szervezése jelenleg is folyamatban van. Ha lesz rá mód, örömmel hírt adnék majd az eseményről a Blues van oldalán. Addig is, akit érdekel a lemez, szívesen látom a koncertjeimen. Kiemelnék két szólóban játszott belvárosi megmozdulást: december 6-án az Arborétumban, 11-én a Kék Ló Fashion Pubban jászom, ezeket a koncerteket már a lemezbemutató előhírnökének szánom.

h.: Mi a helyzet a Jambalaya háza táján? Már régebben felmerült, hogy a zenekar friss lemezzel jelentkezik. Lehet erről tudni valamit?
N.Z.: A 2011-es és a 2012-es élő felvételeinkből, valamint a nemrég stúdióban feljátszott dalokból fog állni az új album. Innentől az utómunka, a különböző helyeken rögzített felvételek összecsiszolása és további zenei ínyencségek lesznek irányadók. A kész hanganyag remélhetőleg már az óévben jelentősen körvonalazódik. A megjelentetésre több elképzelésünk is van, remélhetőleg hamarosan új hírekkel tudok szolgálni.

hoati


Back In The Day
2012-12-02 | hír


A Mojo WorKings a napokban adja ki bemutatkozó lemezét Back In The Day címmel. Ennek kapcsán osztja meg gondolatait velünk Szabó Tamás.

Nehéz időket élünk, de mikor nem volt nehéz, minden kornak meg volt a maga nyűge, ugyanakkor a szépsége is.

A lemez címe ellenére mégis jókedvűek és derűsek a napjaink, hiszen egy ilyen nehéz anyagi és kulturális környezetben is tudunk alkotni. Hozzátenném, hogy rengeteg munka, türelem és kitartás kell.
- Szerencsém volt, hogy a Palermo keretein belül megélhettem a magyarországi blues robbanást (a rendszerváltás környékén), hogy keresztbe-kasul zenélhettem hazánkat és eljuthattam megannyi más országba is. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy lehet majd másként is, mint buli-buli hátán. Ám, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva bekövetkezett a hanyatlás. Egyre kevesebb fellépési lehetőség, kisebb „rivaldafény”. Más műfajok kerültek előre és a blues lassan háttérbe szorult.
Sok önálló lemezzel a hátam mögött felértékelődik a múlt. Ismét a szerencse kegyeltjének tarthatom magam, hogy igen, meg tudtam csinálni, és elkészíthettem ezeket a lemezeket. Nagyon büszke vagyok azokra a zenészekre, akikkel már évek óta dolgozhattam, mind az albumokon, mind a koncerteken. Egy rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül: Nagy Szabolcs, Czomba Imre, Bacsa Gyula, Nemes Zoltán, Long Tall Sonny, Gál ’Boogie’ Csaba, Fekete Jenő, Császári Gergely, Frenk, Varga László, Varga Livius, Szűcs Gábor.
- Érdekes látni, hogy az évek alatt kinek merre tart az útja. Az egykori „zöldfülű” kezdőkből, hogy váltak profikká a zenészbarátok. Azt gondolom mindegyikük esetében a befektetett munka és kitartás az, ami a gyümölcsöt érlelte.

Egy pár sor erejéig kitérnék arra, hogy a felsorolt emberek többségével hosszú éveken keresztül játszottam mindenféle zenekarban: Palermo Boogie Gang, Taylor’s Clothes, Spo-Dee-O-Dee, Largo, Silence stb. Miután megszűntek e zenekarok (az utolsó 2007-ben), azt gondoltam, hogy nem fogok bele új csapat építésébe, mert egy zenekar bejáratásához rengeteg energia kell. Nem sok kedvem volt „nyakamba venni a lábdobot, hogy az éjszakában buszon, vagy taxival cipeljem a hangszereket vagy éppen a hangosítást, gombokért árulva a zenénket”. Ezért, évekig magánzóként szálldostam kisebb-nagyobb produkciók oldalbordájaként. Aztán eljött az a pillanat, mikor a „festő ecsetért kiált” és ismét el kezdtem dolgozni, keresni a helyem, azt a formációt megtalálni, ahol jól érzem magam, ami nem egy hakni brigádként működik, hanem egy csapatként.

- Véletlenül levetődve egy belvárosi kocsmába, két gitárosra lettem figyelmes. Kiderült, hogy az év némely napján kedvtelésből játszogatnak egymással, HOHO Band néven (Honfi Imre Olivér, Horváth János). Izgalmas akusztikus bluesokkal, régi slágerekkel szórakoztatták a nagyérdeműt. Színpadon folyamatos mosolygásuk elárulta, hogy élvezik a játékot (sajnos hazánkban nem jellemző ez a féle kiállás).

Telt-múlt az idő és komótosan megismerkedtünk, majd elhatároztuk egy közös project létrehozását.
Lassan alakult ki, az, az arculat, amit ma hallhat a közönség. Próba hegyek következtek, ami máig is tendencia maradt. Többen kérdezik, hogy mit kell a blueson próbálni!
Igen, ez a hozzáállás néha jellemző a műfajra. (A standardok ismerete kötelező, ami önmagában már ki tesz egy két órás műsort, így igazából nehéz elvérezni.) Valahol igaz, hiszen sokszor a blues koncertek megérzéseken és pillanatokon alapulnak, viszont nem gondolom, hogy ma azt a korszakot éljük, amikor elég volt este felhívni a zenészeket, ki ér rá éppen másnap egy koncertre, vagy, mint ahogy nem egy az ’50-es - ’60-as években készült rögtönzött stúdióanyagon hallani, a felkészületlenséget, az ahogy esik, úgy puffan bluesokban. Nyilván annak is meg van és volt a varázsa.



Szóval kialakult a kis csapat, és el kezdtünk dolgozni, aminek a megkoronázása lett a Back In The Day című lemezünk. Ez az album cím kicsit utal azokra az évekre, és azokra kezdeti lépéseinkre, mikor még „tipegőben” jártunk, és amikor a zenei közegben jobban érvényesülhetett egy blues csapat.

- Stilisztikailag nem egy korhű lemezben gondolkodtunk, senki ne keresse a kora harmincas, vagy hatvanas évek hangzását. Mi, csak bele csempésztünk egy-egy figurát a korai hangzásvilágból, így utalva, mind a példaképeinkre, mind az adott korra.  Sok sajátos megoldással ötvöztük a bluest. Nem egy olyan elem is van benne, ami más kort hoz, és ami ma is hat ránk. Pop, jazz, rock. Ez részint nem csak a koncepciónknak a része, hanem a tagok eklektikus zenei érdeklődésének is köszönhető. Ma itthon nem lehet stilisztikából megélni, még akkor sem, ha az ember tudja a műfaj csinnyát-binnyát. Olivér, számtalan vendéglátós zenekarban játszott, miközben megfordult a Stoni Blues Bandben, de a Gergely Róbert produkció és a Neoton Família hakni verziójában is végig ment a golgotán. János, a klasszikus gitártanulást abbahagyva belekóstolt a bluesba a Jonathan Blues Band tagjaként, majd az irodalmat a zenével vegyítő Macskaköröm formációban jeleskedett.

- A számok részint saját szerzemények, részint feldolgozások (bár többségét eléggé kiforgattuk), amik kiválasztásánál főleg egy-egy hangulat megfogása és megteremtése volt az elsődleges cél.
Miben különbözik a mi triónk egy másik triótól?
Azt vettem észre, hogy hazánkban nagyon kevés a vokális produkció, főleg ebben a műfajban. Engem mindig is örömmel tölt el, ha többszólamú zenét hallok. A blues eredendően nem vokális műfaj, de mi megpróbálunk belecsempészni egy kis fehér világot. Ettől a megrögzött tradicionális blues szeretők poposnak gondolhatják. Igen, a saját számok, jobban elrugaszkodnak a blues zárt világától, de a műfaj legnagyobbjai is élnek a más műfajok adta lehetőségeivel: B.B. King, Robert Cray, Eric Clapton stb. és ettől még blues zenészek maradtak.
Próbálunk számtalan érdekes hangszert is beépíteni a zenénkbe, mind a koncerteken, mind a lemezen. Pl.: diddley bow, stomp box, harmonetta stb.
A többnyire trióban feljátszott számok mellett három vendégzenészt is elhívtunk, akik szintén járatosak a műfajban: Szabó Csobán Gergő - bőgő, Mezőfi ’Fifi’ István - dob, Mazura János - tuba.

- Remélem, hogy a mostani formációnk időtálló lesz. Tudom, nagyon nehéz ma egyben tartani egy zenekart, még ha oly kicsi is létszámát tekintve, mint a mienk, mert a pénz az nagyúr, és mindenki ott próbál érvényesülni, ahol tud. Remélem a kezdeti lelkesedés is megmarad, mert azt tapasztaljuk, hogy van értelme muzsikálni. Ez a gondolat mindig akkor erősödik fel bennünk, amikor a zajos közönség elcsendesedik, vagy amikor visszatapsolnak a koncert végén.


A Hunnia Blues Klub decemberi programja
2012-11-30 | koncertajánló


A blues rajongóknak idén még két alkalommal lesz lehetőségük ellátogatni a Hunnia Art Bisztróban tartandó Hunnia Blues Klubba, ahol két-két zenekar koncertjét tekinthetik meg.
December 6-án először a Medve Balázs (kromatikus, diatonikus szájharmonika) és Gunyhó Kolos (akusztikus gitár) alkotta Teddy Cool lép fel. A duó repertoárjában a jazzen, swingen át bluesos, popos feldolgozások és saját szerzemények találhatók. Zenéjüket hallva sokaknak francia városok ódon utcáinak, kávézóinak képe ugrik be. Az akusztikus formációt a klubban korábban már bemutatkozási lehetőséget kapott Blues n’ Trogers váltja a színpadon.
Szintén visszatérő vendég a december 20-án koncertet adó Let the Monkey Drive. Az est másik fellépője a 2008-ban alakult Living Blues Project, mely műsorában a blues örökzöldek mellett rokon műfajok klasszikus darabjai is felcsendülnek. Az együttes tagjai: Draskóczy Csaba - gitár, Kőmíves András - gitár, Borbély Tamás - basszusgitár, Németh Tamás - dob. Eddigi énekesük, Hollai-Heiser Ádám október végén külföldre távozott. Ezen a koncerten debütál az új frontemberük, akinek személye egyelőre titok. A Let the Monkey Drive és a Living Blues Project fellépése előtt hangszerbemutatót tekinthetnek meg az érdeklődők.

hoati


Hans Theessink & Terry Evans: Delta Time
2012-11-27 | kritika


Hans Theessink és Terry Evans húsz éve Winnipegben találkozott először. Első közös lemezük, a Vision Blues Music Awards jelölést kapott az Acoustic Album Of The Year kategóriában. Újabb duó albumukat négy év elteltével idén Delta Time címmel készítették el.
A Los Angelesben rögzített hanganyag kilenc feldolgozás nótát, valamint négy Theessink szerzeményt tartalmaz. Az átiratok közül a The Birds And The Beest a Vicksburgből származó Evans a ’60-as években a The Turnarounds tagjaként énekelte először. Herbert Newman kompozíciója mellett többek közt Tampa Red, Bobby Charles, JB Lenoir, James Carr és Jimmy Reed egy-egy dala került feljátszásra. Ezeket a szerzeményeket számtalan verzióban hallottuk már különböző zenészek lemezein, mégsem lehet megunni őket. A Mississippi eredetije Hans Theessink negyvenedik születésnapja alkalmából készített albumon, a Johnny & The Devilen található. A dalban Arnold McCuller és Willie Greene Jr. vokálja hallható. A két vendégmuzsikus négy további számban is szerepelt, gospeles ízt adva azoknak. Rajtuk kívül meghívásra került még Ry Cooder, aki világhírnévre a Wim Wenders-féle Paris, Texas filmzenéje és a Buena Vista Social Club felfedezése által tett szert.
A szeptemberben piacra dobott Delta Time hamar felkúszott a zenei ranglistámon a 2012-es év legjobb kiadványai közé. A legapróbb lelkiismeret furdalás nélkül adok rá csillagos ötöst.

Blue Groove Records, 2012

hoati


Még egyszer együtt - a 65 esztendős Török Ádám 45 éve a színpadon
2012-11-24 | koncertajánló


Török Ádám jövő januárban tölti be hatvanötödik életévét. A Mini formációk legendás vezéralakja ebből az alkalomból életmű áttekintést tart 2013. január 12-én és január 13-án a fővárosi Budavári Művelődési Házban.
A négy generációt átfogó legújabb alakulat, a Mini Co. izzítja be a hangulatot a 2013-as év feltehetően első, ám frenetikusnak ígérkező buliján. Galyas László, Galyas Marcell, Szűcs Gergely, Pomázi Orsolya (a Mini-történelem eddigi első és egyetlen hölgy tagja), Németh Károly és Horváth Mihály az új idők régebbi, valamint kevésbé régi dalait interpretálják, persze az ünnepelt zenekarvezető vezényletével. Török Ádám immár két esztendeje hívta (újra) életre az ős-Miniként jelölt, 1971 és ’73 között működő formációt Nagy Istvánnal, Németh ’Nemecsek’ Tamással és Papp Gyulával. A korszak dalai attól a négy muzsikustól lesznek hallhatóak, akik megalkották, és koncertről-koncertre játszották azokat. Az 1968 és 2008 közötti negyven év különböző felállásait jeleníti meg a Török Ádám, Závodi János, Németh Alajos, Köves ’Pinyó’ Miklós és Németh Károly alkotta csapat. A kölcsönös barátság, valamint a zene szeretetének jegyében óriási jam session zárja majd a virtuális időutazást az esten fellépő tizenhárom kiváló muzsikus közreműködésével.
A három felvonásos, tisztán három órás bulit követően az ünnepelt közös koccintásra, a születésnapi torta elfogyasztására, valamint dedikálásra és fotózkodásra várja közönségét, akiért immár negyvenöt esztendeje, több mint nyolcezer koncert után is szól a csodálatos ezüstfuvola, a Gőzhajó, a Vissza a városba és a többi fantasztikus dal varázslatos futamaival.
Még egyszer együtt - szól a szlogen, s reméljük, Török Ádám és mindenkori csapata még nagyon sok fantasztikus bulival ajándékoz meg bennünket.

Hegedűs István


Randy Kaplan: Mr. Diddie Wah Diddie
2012-11-20 | kritika


Randy Kaplant az egyik legnagyszerűbb előadóként tartják számon az Egyesült Államokban, aki a blues gyermekekkel történő megismertetésén fáradozik. A New York-i születésű, jelenleg Los Angelesben élő zenész filozófiát és irodalmat tanult, majd színházi darabokban, filmekben és televíziós sorozatokban szerepelt. Mint gitáros-énekes bejárta az egész USA-t, számos lemezt készített, melyek közt négy gyermekek részére szánt album található.
Legutolsó gyermekbarát lemezén, az idén nyáron kiadott Mr. Diddie Wah Diddie-n több mint két évet dolgozott. Az albumon klasszikus country blues és ragtime darabok sorakoznak, olyan előadóktól, mint Robert Johnson, Sonny Boy Williamson, Jimmie Rodgers, Blind Blake, Blind Boy Fuller, Bessie Smith és Mance Lipscomb. A „felnőtt témájú” dalszövegek átformálásra kerültek, hogy azok a legfiatalabbak részére szalonképesek legyenek. A számok között egy híres képzeletbeli bluesman, Lightnin 'Bobkins sokszor vicces átkötő szövege hallható, információval szolgálva a blues legendákról és az előadott nótákról. A lemezhez húsz oldalas kísérőfüzet tartozik, ami szintén azt segíti elő, hogy a gyerkőcök minél többet megtudjanak Amerika zenei örökségéről. A hanganyag rögzítésében számtalan zenész közreműködött, közülük a bluegrass muzsikus Mike West neve a legismertebb hazánkban.
A Mr. Diddie Wah Diddie nemcsak a gyermekek, hanem a játékos kedvű felnőttek számára is szórakoztató perceket nyújt. Fontos, minél több ilyen alternatíva létezzen, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen a blues, mint egy hagyományőrző, mégis modern zene megismerésére, ezáltal talán az értékítéletük a kereskedelmi médiumok defektes útvesztőiben sem kap gellert.

myKaZoo Music, 2012

hoati


20. Jubileumi Gastroblues Fesztivál lemezbemutató koncertek
2012-11-16 | koncertajánló


20. Jubileumi Gastroblues Fesztivál lemezbemutató koncertek
Budapest, PeCsa Music Hall
2012. december 07.
Paks-Dunakömlőd, Dunakömlődi Faluház
2012. december 08.


Az idén huszadik alkalommal megrendezésre került paksi Gastroblues Fesztivál szervezői az eddigi hagyományokat folytatva ismét kép- és hanglemezekkel teszik feledhetetlenné a nyári fesztivál élményeket. Valószínűség szerint világszerte egyedülálló a Gastroblues Fesztiválok dokumentálása. Nincs tudomásunk arról - legalább is a blues világában, - hogy hangban és képben ilyen mélységben archiválva lenne egy rendezvény története. Ebből a páratlan anyagból kerül kiadásra több tematikus válogatás CD és DVD formátumban. Külön-külön lemezeken jelennek meg a magyar, a brit, a különböző külföldi előadók, az alkalmi formációk, valamint a templomi koncertek anyagai.
A fesztivál múltjára visszatekintve az 1993-ban indult sorozat hazánkban elsőként „házasította” a minőségi zenét és a kulináris élvezeteket együtt egy rendezvényen. A gasztronómiai bemutatók és a főzőversenyek mellett, a 6. fesztiváltól minden évben megrendezték a Borbarátok Találkozóját is. A vezérelv: a legjobb zene sem élvezhető száraz torokkal és korgó gyomorral.
A december 8-i lemezbemutató koncert hagyományosan a Dunakömlődi Faluházban kerül megrendezésre, de tekintettel a jubileumi 20. évfordulóra, ebből az alkalomból előző este, december 7-én a budapesti PeCsa Music Hallban is megrendezik a bemutatót. Mindkét helyszínen fellép szólóban a világhírű Rick Wakeman billentyűs, aki örömmel vállalta a fellépést, mivel nagyon jól érezte magát a nyári fesztiválon. A holland gitáros Julian Sas a korábbi években ismeretlen volt a magyar közönség előtt, de paksi fellépései alkalmával közönség kedvenc lett, így meghívása szinte törvényszerű. A fővárosi koncerten a Varga János Projekt és a Tom Stormy Trió társul a külhoni vendégekhez, míg a Paks melletti Dunakömlődön az Ismerős Arcok, a Tűzkerék xT és az Elvis emlékzenekar teszi ünnepivé a 20. fesztivál záróeseményét.
A díszdobozos sorszámozott kiadvány – amely 6 CD-t, 6 DVD-t, egy fotóalbumot és egy könyvet tartalmaz – kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak a két lemezbemutató koncert helyszínén, korlátozott számban vásárolható meg. A belépőjegy teljes összegét (3500 Ft) levonják a kiadvány árából.


Elkészítette bemutatkozó lemezét a Mojo Workings
2012-11-12 | hír


A Mojo WorKings 2010 nyarán jött létre. A Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás alkotta trió elmúlt másfél éve sok munkával telt, ami alatt nemcsak a koncertek értendők, hanem a próbák és a személyes összecsiszolódás is. A fiúk szeptemberben stúdióba vonultak, hogy elkészítsék debütáló lemezüket. A Back In The Day címmel rögzített, decemberben megjelenő CD-re fele részben saját számok, fele részben jelentősen átformált, sokszor az iróniát sem nélkülöző feldolgozások kerültek. Próbálták a legszínesebben kihasználni a hármuk adta lehetőségeket, különféle hangszíneket, még akkor is, ha a laikus talán úgy gondolja, hogy két gitárral és szájharmonikával elég szűkösek lehetnek a lehetőségek. Az albumra három dal erejéig Szabó Csobán Gergely (nagybőgő), Mezőfi ’Fifi’ István (dob) és Mazura János (tuba) személyében vendégzenészeket hívtak. A lemezbemutató koncertet december 15-én, Perjés Katalin és Long Tall Sonny közreműködésével tartják, helyszíne a budapesti Bazaar Klub.

hoati


Blues Slovakia Festival Révkomáromban
2012-11-09 | koncertajánló


20. Blues Slovakia Festival
Révkomárom (Sk), RÉV – Magyar Kultúra Háza
2012. december 01.


December 1-jén Révkomáromban kerül megrendezésre a 20. Blues Slovakia Festival. A Szlovák Blues Szövetség által szervezett fesztiválnak 2003-ig Nagyszombat, majd Szakolca, Léva, Privigye, Pozsony, Bártfa, Érsekújvár és Homonna városok adtak otthont. A jubileumi fesztiválon a szlovákiai zenekarok mellett bemutatkozási lehetőséget kap a Csehországból érkező Petra Börnerová, aki férjével, a Révkomáromból származó Tomas ’Bobek’ Bobrovniczky-val duóban adja elő műsorát, valamint egy magyarországi muzsikus, az akusztikus bluest játszó Bornemissza Ádám is.

Részletes program:
18.00 - Second Band
19.00 - Old Gang
20.00 - Petra Börnerová duo
21.00 - Bornemissza Ádám
22.00 - B. & The MoneyMakers
23.00 - D Blues Band

hoati


Rene Trossman: I’m On A Roll
2012-11-02 | kritika


Rene Trossman negyven évig a blues fővárosában, Chicagóban élt, ahol olyan muzsikusokkal játszott, mint Byther Smith, Lurrie Bell, Iceman Robinson, Little Mack Simmons és Deitra Farr. Az Egyesült Államokban tapasztalható „kulturális vákuum”, bűnözés, pénzéhes társadalom, valamint az amerikai kormány politikája végett 1994-ben Prágába költözött.
A cseh fővárosban kezdetben a The Next Generation Blues Band és a Jan Korinek And Groove tagjaként zenélt, majd az évezred elején szólópályára lépett. Bemutatkozó lemeze, a javarészt példaképei dalait tartalmazó Postmarked Illinois megjelenése után öt esztendővel készítette el második albumát. Karrierje eddig sem a zeneipar forradalmasításáról szólt, és hála az égieknek, most sincsen, semmi ilyesmiről szó, hisz az I’m On A Roll-on ízlésesen hangszerelt, magabiztosan előadott, Chicago blues stílusban íródott nóták találhatók. A közel háromnegyed óra hosszúságú korongra Freddie King és Otis Rush egy-egy instrumentális tétele mellett csakis Trossman szerzeményei kerültek feljátszásra, aki énekesként nem akkora ász, viszont ízléses, jó technikájú gitáros. Az I Still Think About You című számban Lenka Novotná éneke hallható, de a felvételek rögzítésében vendégmuzsikusként közreműködött Charlie Slavík, Joe Crump, Jirí Hokes, valamint az Osian Roberts vezette fúvósszekció is.
A dalok egységesen magas színvonalat képviselnek, a lemez hangzása hibátlan, nagyon egyben van az egész. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az I’m On A Roll a hazánkban már többször bemutatkozott Rene Trossman pályafutásának egyik fontos állomása.

Hold It! Records, 2012

hoati


A Hunnia Blues Klub novemberi programja
2012-10-30 | koncertajánló


Nincs is jobb, mint egy fárasztó munkanap után kiereszteni a gőzt. Remek alkalmak ígérkeznek erre a Hunnia Art Bisztróban tartandó Hunnia Blues Klub jövő havi koncertjein.
November 8-án Gál Béla személyében új basszusgitárossal mutatkozik be a Let the Monkey Drive a budapesti szórakozóhelyen. Az új tag a meghallgatások során rendkívül felkészülten, nagy alapossággal nyúlt a zenekar számaihoz. A fiúk nagy reményekkel készülnek vele a folytatásra. A korábbi basszusgitáros, Kőhalmi András blues és jazz elegyét képviselő formáció létrehozásán fáradozik. Ugyanezen a napon adja elő műsorát a Védett Férfiak® is. A 2003 őszén alapított csapat nevét Robert Merle világhírű regénye után kapta. A névválasztás a nyers hangzásra, a gyakran irodalmi inspiráció hatására született saját dalokra és a férfikorba érkezett legénységre utalt. Megalakulásuk óta országszerte számos klubban koncerteztek és 13 szerzeményt rögzítettek stúdióban. Az együttes tagjai: Fábián András – ritmusgitár, ének, Kulcsár Géza – szólógitár, Hollósy Bálint – basszusgitár, Balogh Szabolcs – dob.
A Jambalaya Light, vagyis a Nemes Zoltán (zongora, ének) és Albert Zoltán (szaxofon) alkotta duó november 14-én lép színpadra. Repertoárjuk egy-két kihagyhatatlan Jambalaya nóta mellett a tradicionálisabb New Orleans-i muzsika irányába mutat, így jó eséllyel felcsendülnek majd Dr. John, Professor Longhair, James Booker, Johnny Adams, vagy épp Tom Waits dalai.
November 22-én elsőként az idén nyáron létrejött ZságbaMacska kap bemutatkozási lehetőséget. A fiatalokból álló zenekartól (Kelemen Ákos – gitár, ének, Fürdős Ferenc – gitár, Madarasi Dóra – ének, Chelemen Paula – klarinét) többek között Cab Calloway, Hindi Zahra, John Williams, a Tankcsapda, a Kispál és a Borz és az Alvin és a Mókusok akusztikusan hangszerelt szerzeményeit hallhatják az érdeklődők. Őket Ratkóczi Huba legfrissebb kezdeményezése, a Hubstation követi. Jelenleg a Sonia & The Soulbreakers, a Napokon és a Seen nevű formációkban is muzsikáló gitáros-basszusgitáros egyszemélyes produkciója alapvetően blues gyökerű, a meditatív, merengő hangulatokból kibontakozó tételek soha nem hangoznak el kétszer ugyanúgy. A Hunnia Art Bisztróban adandó fellépés igen érdekesnek ígérkezik, mivel Sonia és Kyru lesznek a vendégei ennek az amúgy is egyedülálló show-nak.

hoati