Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Szomorú augusztus 20-a a blues színterén
2008-08-21 | hír


2008. augusztus 20-án elhunyt az énekes-gitáros Phil Guy, Buddy Guy testvére. A 68 éves művészt a halál a St. James kórházban, Olympia Fields-ben (IL) érte.
Phil Guy 1940. április 28-án született Lettsworth-ben (Louisiana), ahol már gyerekkorában elkezdett gitározni.
1957-ben Raful Neal ritmusgitárosa lett, ugyanebben a bandában a gitáros, Buddy Guy volt.
1969-ben Chicagó-ban csatlakozott testvére saját bandájához, később olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Junior Wells, Byther Smith és Jimmy Dawkins.
A ’80-as években elkezdte építeni a saját karrierjét, számos országban turnézott, de olyan hírnévre, népszerűségre nem tett szert, mint a bátyja. Első saját lemeze 1983-ban jelent meg a JSP Records-nál (ezt ennél a kiadónál több is követte), de a Red Lightin’ és a Wolf Records is megjelentette egy-egy albumát.

Szintén tegnap hunyt el a nagyszerű chicagó-i harmonikás, Little Arthur Duncan. 74 éves volt.
Arthur Duncan 1934. február 5-én született Indianola-ban (Mississippi). 16 éves korában Chicagó-ba költözött, ahol összebarátkozott Little Walter-rel. Ő inspirálta arra, hogy harmonikázzon. Ezekben az években gyakran együtt játszott Earl Hooker-rel.
Évtizedeken keresztül csak a szeles városban ismerték, itt is főleg a saját klubjában, a Back Scratcher Social Club-ban.
1999-ben jelent meg a Delmark Records-nál az első lemeze Singin' With The Sun címmel, majd egy rövid kitérő után, 2007-ben ismét a Delmark adja ki a lemezét. A Live At Rosa's Blues Lounge koncertlemez CD-n és DVD-n is megjelent.

Turista


Duke Robillard: A Swingin Session with Duke Robillard
2008-08-19 | kritika


Bizony nagyszerű perceket szerzett Duke Robillard és csapata ez év április 5-én az V. Budapest Blues Fesztiválon az ott megjelenteknek. Elegancia és precizitás jellemezte az akkori műsorát, ahol már játszott a megjelenés előtt álló albumáról, az A Swingin Session With Duke Robillard-ról is.
Európában és a tengerentúlon a kultusz-státuszú zenész nem először kalandozik a negyvenes évek swing-jazz világába, hiszen a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején jelentkezett a Swing és az After Hours Swing Session albumaival. Ennek mintegy folytatásaként közös lemezt készített a veterán dzsesszgitárossal, Herb Ellis-szel, ami Conversation In Swing Guitar címmel jelent meg. Ezt is folytatás követte, 2003-ban jelent meg a More Conversation In Swing Guitar című CD.
A 2008-ban kiadott lemezen közreműködő csapat a nagy big band-eket juttatja az eszünkbe, olyanokat, amik Louis Armstrong-ot, Louis Jordan-t, Eddie „Cleanhead” Vinson-t vagy Jay McShann-t kísérték.
Robillard-ot mindig is a magas szintű stílusismeret jellemezte - most sincs ez másképp -, így nagyszerűen kalauzol bennünket az általa annyira szeretet swing-es, jazz-es, jump blues-os világba.
Az album nyitódala a Deed I Do Walter Hirsch/Fred Rose szerzeménye, amit többen rögzítettek már, pl.: Earl Hines, Sophie Tucker, Benny Goodman, Mose Allison. A lemezen találhatunk még Ray Charles feldolgozást (Them That Got), rockos, táncba hívó számot (Just Because), jump blues-os szerzeményt (They Raided The Joint) és szentimentális dalt (When Your Lover Has Gone) is.
Duke Robillard kedvencei a blues-os irányultságú jazz zenészek - régen számtalan olyan jazz zenész volt, aki kiválóan játszott bluest is, elég ha csak Ben Webster-re, Lester Young-ra, Louis Armstrong-ra, Jack Teagarden-re, Johnny Hodges-ra és Count Basie-re gondolunk - , így új albuma minden jazz és blues szerető embernek szól.

Stony Plain Records/Dixiefrog Records, 2008

Turista


Dalszöveg(elés) Özsébbel
2008-08-17 | névjegy


Egy napon az Isten

Egy napon az Isten
Unalm-, s bánatában
Ténfergett az utcán,

Motyogott magában.
Nézte a szarni készülő
Kutyákat a téren,
Meg egy mosolygó nőt,
Ki a hirdetésben
Szenzációs áron
Ugyanazt kínálta,
Mit elébb a kutya
Pottyantott a sárba.


Isten továbblépett,
Látványtól nem tombolt,
Nem jött el az idő,
Talán erre gondolt,
Vagy valami másra,
De elsétált csendben
És ahogy volt azelőtt
Úgy maradott minden.

Zöld naplemente

Szombat este naplemente nélkül lett sötét
Zöld volt minden körülöttem röhögött az ég
Kapu nőtt a szekrényemben félig nyitva volt
Kilépett egy fehér disznó és belém karolt
Mondtam, hogy a vacsorámat most melegítem
Kínáltam de sietett én meg utánamentem

Kutyát láttam lovagolni szürke foltosat
Nyereg nélkül szőrén ülte büszkén a lovat
Megemelte kalapját és rám köszöntött
Kedélyesen érdeklődött hogy merről jövök
Mondtam neki dohányboltot keresem éppen
Értette és búcsúra lendült a pálca a kezében

Továbblépve egy csinos nyulat pillantottam meg
Bosszús arccal valamit a sárban keresett
Leültem és segítettem neki kutatni
Odaszólt hogy várjak mert akar valamit mutatni
Mikor már a mocsárból csak a füle látszott
Meglelte a valamit és nagyot kiáltott

Poros úton gerlegalamb jött velem szembe
Kalotaszegi voltát piros fonál jelezte
Húzta kínnal maga után a fehér lepedőt
Amihez hímezték kissé lassította őt
Tüzet kért de mire én gyufát gyújtottam
Fölrepült és rikácsolni kezdett
Hogy kurva komcsik tűnés innen meg ilyenek…

Körülnézve fehér disznót láttam meg újra
Bokor alatt kuporgott a nyúllal összebújva
Egymásnak vetett háttal valami dalt énekeltek
Indulóban voltam ígyhát nevetve integettek
Búcsúzóul mindketten a számukat megadták
Bátran hívjam őket ha lesz valami ezt mondták
És mivel a fejemben a burok fellazult
Elindultam visszafele hosszú lesz az út

Özséb


Ian Siegal koncertek
2008-08-15 | koncertajánló


Az angol énekes-gitáros Ian Siegal már jól ismert a hazai zeneszerető közönség körében, hisz többször koncertezett már nálunk szólóban, magyar muzsikusok kíséretében, vagy a nemzetközi Tom Waits projekt tagjaként, (a) The Braindogs zenekarral. De láthattuk saját együttesével és (a) The Lee Sankey Group énekeseként is.
Jövő héten két koncertet ad Magyarországon, augusztus 19-én Gödöllőn a Kiskastélyban lép fel Kepes Róbert (basszusgitár) és Gyenge Lajos (dob) társaságában, másnap, augusztus 20-án pedig szólóban Szentendrén, az Új Művész kávéházban.


Pampalini


„Valóra tudtam váltani az álmom…”
2008-08-12 | beszélgetések


Rene Trossman 40 évig a „blues fővárosában”, Chicagó-ban élt. Játszott a város jelentős blues muzsikusaival, majd 13 évvel ezelőtt Prágába költözött. A MEDIAWAVE által szervezett ravazdi blues workshop alkalmával személyesen is találkoztam vele, melyet néhány nap múlva egy interjú követett.

BLUES VAN: Hogyan emlékszel vissza az USA-ban eltöltött évekre? Kikkel zenéltél együtt?
Rene Trossman: A legszebb emlékek életem az Államokban töltött időszakából a blues-zal és azokkal az emberekkel kapcsolatosak, akikkel találkozhattam. Szerencsés voltam, hogy bebocsátást nyertem Chicago blues „szentélyébe”. Barátságot kötöttem a Scott családdal, Buddy Scott-al, Walter Scott-al és Howard Scott-al, akik mind nagyszerű zenészek, valamint Little Mack Simmons-szal, Dave Myers-szel, Byther Smith-el, Joe és Nick Moss-szal, Sharon Lewis-szal, Lorenzo Thompson-nal, Nate Turner-rel, James Wheeler-rel, Bob Stroger-rel, Willie "Big Eyes" Smith-el, és még több nagyszerű zenésszel.
Buddy Scott végül a tanárom, mentorom és a barátom lett. Csak miután találkoztam ezekkel a hihetetlen emberekkel, értettem meg igazán, mit is jelent blues zenét játszani és milyen elhivatottság szükséges hozzá.
Valóra tudtam váltani az álmom, és fejlődött a játékom. Röviddel ezután, ezek a nagyszerű emberek meghívtak, hogy játsszak másodgitárosként az együtteseikben!

B.: Mi fogadott Európában? Mennyire más ez a zenei közeg, mint a tengerentúli?
R.T.: Európában nem várt semmi. Úgy jöttem Európába, hogy nem ismertem senkit. Bár nem tartott túl sokáig, hogy megtaláljam a blues zene iránt érdeklődő embereket.
Ami az Egyesült Államokbeli és az európai „zenei élet közötti különbséget” illeti, hát igen, a különbség valóban nagy. Mindenekelőtt az európai blues élet sokkal „rockosabb" és a „sztárok" fiatal, korunkbeli zenészek. Nehezebb hagyományosabb stílust játszó bandákat találni.
E probléma egyik része könnyen érthető, a világ legnagyobb blues zenészei mind az Egyesült Államokban élő idősebb emberek.
Chicagó-ban még mindig Muddy Waters az etalon, Európában azonban több ember hallgat Eric Clapton-t és Robben Ford-ot. Ez ugyan lassan változni látszik, de rengeteg idő kell még ahhoz, hogy a dolgok igazán megváltozzanak.

B.: A Postmarked Illinois című lemezed előtt mások albumain játszottál. Mikor jött el az a pillanat, amikor úgy döntöttél, saját csapatod lesz?
R.T.: Rájöttem ahhoz, hogy valódi eredményt érjek el és észrevetessem magam blues körökben, énekelnem kell, és énekesként CD-t készítenem.
Ezenkívül, volt több dal is, amin dolgoztam, és nagyon szerettem volna felvenni a saját dalaimat.
A saját dalaim közül négy került fel a Postmarked Illinois CD-re: a My Endless Blue Mood, a Take, Take and Take, az Ain't Gonna Hurt Me No More és a Postmarked Illinois.
A saját bandám megalapítását illetően, miután legyőztem minden félelmemet azzal kapcsolatosan, hogy annyi éven át másodgitárosként játszottam chicagó-i bandákban, úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy legyen egy együttesem. 1995-ben Prágában Jan Korinek zongoristával/orgonistával megalapítottuk az első európai blues bandámat a The Next Generation Blues Band-et, amely rövid ideig The Blues Generation, majd végül a Jan Korinek and Groove néven futott.
Jelenlegi együttesemet, a Rene Trossman Band-et 2001-ben alapítottam. Jan Korinek a billentyűse ennek a bandának is. Vele a „blues szövetségünk” már több mint 12 éve tart.
Persze volt néhány vicces bandám más blues őrülttel még otthon Chicagó-ban, de ezek a bandák inkább csak arra voltak jók, hogy megtanuljunk rendesen blues-t játszani, és felkészüljünk a koncertekre, melyekre az otthoni valódi „sztárok” szerződtettek bennünket.
Az első profi fellépésem Nate Turner-rel és a The Windy City Blues Band-del volt Murphysboro-ban, Illinois államban. Még most is emlékszem, hogyan remegett a térdem és mennyire rettegtem attól, hogy hibázok.
Byther Smith, a nagyszerű blues zenész Chicagó-ból, egyike volt azon embereknek, aki a játék zenén túli aspektusaira megtanítottak, nagy hatással volt rám az ő vezetési stílusa, ahogy kiáll az együttes elé, ahogy megtervezi a látványt és különösen az, ahogy megteremti a kapcsolatot a közönséggel. Byther Smith-nek ezenkívül volt egy hosszú szabálylistája, melyet az együttesében és a koncerteken játszó zenészeknek be kellett tartaniuk. Először azt gondoltam, hogy egyszerűen megőrült! Ma azonban egy nagyon hasonló szabályrendszerrel dolgozom a saját együttesemben.
Ezek a fantasztikus emberek Chicagó-ból 30, 40, de egyesek akár 50 évig is dolgoznak a blues világában! Őrült lettem volna, ha nem hallgatok ezekre a mesterekre, de megtettem és ma is megteszem!

B.: Bemutatnád pár szóban a Postmarked Illinois című CD-det?
R.T.: A Postmarked Illinois személyes tisztelgés a hőseim előtt. Otis Rush, Earl Hooker, Albert Collins, James Wheeler és Buddy Scott dalokat vettem fel.
Valójában az összes saját dal is, melyet a CD-re írtam, „tisztelgés” a mesterek előtt: a My Endless Blues Mood B.B. King, a Take, Take and Take Jimmy Reed, a Postmarked Illinois Pee Wee Crayton, az Ain't Gonna Hurt Me No More Albert King előtt.
Azt hiszem nagyon fontos, hogy megismerjük ezeket a különböző stílusú blues-t játszó zenészeket. Ezek azok az emberek, akik megteremtették ezt a zenét!

B.: Júliusban Ravazdon egy többnapos workshop-on vendégtanárként vettél részt. Ezt megelőzően, volt e hasonlóban részed? Hogy érezted magad, hisz az időjárás elég mostoha arcát mutatta…
R.T.: A legutóbbi ravazdi workshop fantasztikus élményt nyújtott. Tartottam már workshop-okat Prágában, de mindig csak egynapos, két órás előadásokat. A ravazdi workshop ezzel szemben négy napig tartott, így sokkal több dolog részletesebb feltárására nyílt lehetőség, és sokkal jobban meg lehetett ismerni a diákokat és játékukat, mint két órában.
A nem túl kedvező időjárás valójában nem sokat számított. A tanítványok és a tanárok mind teljesen a blues-ra és a gitárokra fókuszáltak, az időjárás ezen mit sem változtatott.

B.: Mennyire fogékonyak a mai fiatalok erre a stílusra?
R.T.: Először egy kicsit nyugtalan voltam, mert azt éreztem, hogy sok diák úgy érzi, hogy nincs szükségük arra, amit én magammal vittem Ravazdra, és hogy inkább szeretnének megtanulni úgy tépni, mint Stevie Ray Vaughan és Jimi Hendrix! Történt azonban valami vicces dolog megérkezésem legelső éjszakáján.
Az üdvözlő vacsorát közös rögtönzött zenélés követette, mely során több diákkal is játszottam néhány dalt. Döbbenetemre ezeknek az embereknek nagy problémát jelentett egyszerű, normál 12-ütemű blues-t játszani, és nagyon gyakran elvesztették a fonalat, amikor ezt a legegyszerűbb, alap 12-ütemes, I-IV-V blues-t játszották!
Ekkor jöttem rá, hogy bizony tudok mit tanítani a diákoknak Ravazdon, és hogy még sokat kell tanulniuk. Mégpedig nagyon alapvető dolgokat. Ez egy kisebbfajta sokként ért engem.
Általában a diákok közül sokan tudtak kicsit szólózni, de valójában hiányoztak az eszközeik ahhoz, hogy egy énekest vagy szólistát kísérjenek. Az akkordok és a hangnemek ismeretének teljes hiánya nagyon nyilvánvaló volt szinte az első pillanatban.
A következő reggelen megtartottam a hét első workshop-ját. Különösen olyan dolgokat mutattam be, amelyek a diákok gyenge pontjainak bizonyultak, mint az akkordok ismerete és a hangnemek ismeretének fontossága.
Miután megtartottam az előadást, úgy gondolom, hogy sok diákot kezdet nagyon érdekelni az a mód, ahogy játszom. Gyorsan felismerték, hogy nagyon sok hiányzott nekik abból az alaptudásból, melyek minden blues zenélés alap „építőelemei".
Később, a hét során sok diák jött oda hozzám különböző kérdésekkel, és érdeklődött még részletesebben a workshop-on bemutatott koncepciókról. Tehát, végül mindenkit sikerült magam mellé állítanom!

B.: Korábban játszottál már Magyarországon. Hogyan emlékszel vissza az országunkra?
R.T.: A magyarországi koncertekkel kapcsolatosan leginkább a közönség lelkesedése fogott meg! Egyes országokban olyan, mintha halottak előtt játszanánk! Magyarországon az emberek a koncertek első pillanataitól kezdődően megőrülnek.
Emlékezetes még a magyarországi fellépések alkalmával tapasztalt nagy vendégszeretet, melyben részesültünk, és természetesen a nagyon-nagyon gyönyörű magyar nők. A legutóbbi visszatérésem a ravazdi workshop-ra gyorsan az emlékezetembe idézte mindhárom tényt! Egyszerűen csodálatos!

B.: Hosszú pályafutásod alatt, mi volt az, amire máig nagyon büszke vagy?
R.T.: Meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz ezt a kérdést megválaszolni úgy, hogy csak egy dolgot választhatok. De rendben, megpróbálom.
Az eset 1992 körül történt Chicagó-ban, egy klubban a gettó szívében. A barátom - aki egyben zenészként is nagy hatással volt rám -, Jimmy Burns lépett fel, és én elvegyültem a nézők között.
Amikor Jimmy Burns észrevett engem a színpadról, felhívott. Tudnotok kell, hogy nem sokkal ezelőtt váltam profi zenésszé, és a banda, ami aznap este játszott egyszerűen gyilkos volt, a hely pedig egy blues bár a West Side gettó szívében, ami ráadásul teljesen tömve volt!
Még egy dolgot szükséges tudni a csak fekete klubokról, miszerint amikor a közönségnek nem tetszik valakinek a játéka, hátat fordítanak a színpadnak.
Na most, én ott készültem játszani, és szörnyű ideges voltam, hogy az embereknek nem fog tetszeni a játékom, és hátat fordítanak majd a színpadnak a szólóm alatt.
Aztán, amikor rám került a sor egész jól játszottam, és az emberek tapsoltak, kaptam egy csókot a pultos lánytól, többen mondták nekem, hogy „Gyere vissza mielőbb" és „Igazán jól játszottál”.
Soha, soha nem felejtem el azt az estét. Ez volt az én belépőm az igazi blues világába, az elfogadásom az igazi blues zenészek és a rajongók részéről. Ez az, amire a legbüszkébb vagyok. Hogy ezek az emberek elfogadtak engem, és azt mondták, hogy jól játszom.
Az ember barátai mindig azt mondják, hogy „jól játszol”, az ember ellenségei pedig azt, hogy „rosszul”. Nos, ezek a vélemények sohasem számítottak nekem.
Csak az számít, hogy az igazi blues kedvelők, akik ismerik és értik a blues-t, ők mit mondanak a játékomról.

B.: Milyen jövőbeni terveid vannak?
R.T.: Idén októberben Chick Willis-szel, az USA-ból származó veterán blues zenésszel, gitárossal és énekessel indulunk turnézni.
Ez év novemberében a nagyszerű bluesman-nel, Roy Gaines-szel turnézok! Fellépünk a legnagyobb cseh blues fesztiválon, a Blues Alive-on Simperk-ben, és még számos más koncertünk is lesz Gaines-szel a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban.
Roy Gaines W.C. Handy díjas, egy valódi élő blues legenda. Barátja volt és együtt játszott T-Bone Walker-rel, Ray Charles-szal és sok-sok más zenésszel.
2009-ben tervezem felvenni a következő CD-m, melyen saját dalaim lesznek hallhatóak.
Próbálok nem túlságosan előre tervezni, mivel a helyzet folyamatosan „él és változik”.

B.: Chicagó-ból költöztél Európába, Prágába. Mi miatt döntöttél így?
R.T.: Chicagó-ban nagyon kiábrándított a bűnözés, az amerikai kormány politikája, a pénzéhes társadalom, a szennyezettség, a gyors tempó, az amerikaiak új istene a Pénz, a „kulturális vákuum”, és más személyesebb okok miatt döntöttem úgy, hogy miután 40 évet leéltem ilyen körülmények között, más életet akarok látni, érezni és élni, és azután eldönteni, melyik tetszik jobban. 13 év elteltével, mivel ezt Prágából írom, azt hiszem a válasz eléggé nyilvánvaló.
Talán ha Obamát megválasztják elnöknek, visszamegyek rövidebb időre. Hogyha McCain-t (Bush-2), muszáj lesz még 4 évig távol maradnom!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Diszkográfia:
Rene Trossman Band - Postmarked Illinois
Rene Trossman Band - Blowin' In From Chicago – A Tribute to Little Walter
Lorenzo Thompson w/Jan Korinek and Groove - Good Rockin Tonight
Eb Davis w/Jan Korinek and Groove - I Write the Checks

http://www.renetrossman.com/en
http://www.myspace.com/renetrossmanband

A workshop-ról készült felvételek "Visegrádi Blues Műhely zárókoncertek a ravazdi pajtában" címmel megtekinthetőek a MEDIAWAVE oldalán (kb. 90 perc videó).

Pampalini & Turista


Little G. Weevil a Blues In London oldalán
2008-08-12 | hír


Múlt héten interjú jelent meg hazánk egyik legtehetségesebb blues zenészével, Little G. Weevil-lel a Blues In London oldalán. Ezen az oldalon megtalálhatjuk az énekes, gitáros áprilisban megjelent Southern Experience című lemezének a kritikáját is.

Pampalini


Kórházba került T-Model Ford
2008-08-11 | hír


Kórházba szállították az énekes, gitáros, dalszerző T-Model Ford-ot (James Lewis Carter Ford), ebből következően le kellett mondania a fellépéseit, így nem játszhat Clarksdale-ben (Mississippi) a Sunflower Blues Festival-on sem.
T-Model Ford 1924-ben egy vidéki kisvárosban, Forest-ben (Mississippi) született. Gyermekkorában a család farmján dolgozott, később teherautó vezető volt. Élete folyamán két évet börtönben is ült.
Lemezei 1997-től a Los Angeles-i Fat Possum kiadónál jelentek meg, stílusára a kemény, vad, szenvedélyes, nyers jelzők illenek.

Turista


Nyugat-európai turné után
2008-08-08 | beszélgetések


Az International Songwriting Competition-nel (a világ egyik legnagyobb dalszerző versenye) kapcsolatban hívta fel az egyik kedves olvasónk a figyelmünket a T. Rogers zenekarra. Megismertük, megszerettük őket, azóta folyamatosan figyelemmel kísérjük dolgaik alakulását. Május 29-től nyugat-európai turnén vettek részt, melyen Mem Shannon kísérőzenekara voltak.

Turista: Hogyan sikerült ez a közel egy hónapos közös turné?
Kovács Ferenc: Nagyon jól. Bár elég feszített volt a tempó, igyekeztünk elég figyelmet fordítani az utazásra is. Jól éreztük magunkat, Mem is boldog volt, a koncertek jól sikerültek kivétel nélkül. Sokat láttunk és tanultunk, az emberek szerettek minket, és ez remélem később hasznára lesz a T. Rogers-nek is.

T.: Hogyan készültetek fel a repertoárra?
K.F.: Volt egy ütemtervünk, de természetesen az első nap kisiklott, úgyhogy a turné előtt egy-két héttel kezdtük összepróbálni a dalokat. Megpróbáltuk a lehető legjobban átültetni Mem dalait a mi hangszerelésünkre. CD-n megkaptuk a dalok nagyrészét, de volt olyan is, amit a youtube-ról kellett megtanulni. Kaptunk egy listát 28 számmal, amit Mem az első órában kiegészített 32-re. Ezen kívül a beállásokon is tanultunk számokat, valamint olyanok is voltak, amik élőben születtek. Az egyik stabilan bekerült műsorzárónak az utolsó pár koncertre.

T.: Mennyire illett bele a ti zenei világotokba Mem Shannon stílusa, az általa játszott zene?
K.F.: A kérdés inkább az volt, mennyire illünk mi bele az ő elképzeléseibe. Elég szabadon nyúltunk hozzá a nótákhoz, és kissé tartottunk tőle, hogy nem fog neki tetszeni, ahogy majd megszólal, de szerencsére tetszett.
Először meghallgatva nem az a blues volt, ami a legközelebb áll hozzánk, de megszerettük, és ahogy ezen a turnén megszólaltak a számok, nagyon tetszettek. Mi voltunk többen, elég T. Rogers-esen szólt. Utólag azt mondom, hogy a stílusa nagyon is beleillett.

T.: Milyen embernek ismertétek meg Mem Shannon-t?
K.F.: Igazi bluesman. Amikor játszik, teljesen átadja magát a zenéjének. Mindig figyelt arra, hogy a közönség is, és a zenekar is jól érezze magát. Egyáltalán nem szigorú, ahogy azt a szemöldökéből feltételeztük.
Nagyon barátságos mindenkivel, mindig együtt volt velünk, egy zenekar voltunk. Nagyon könnyen meg lehet szeretni. Már első este együtt főztük a gulyást Belgiumban, ahol egy közös próba is volt. Az utolsó koncert előtt hazautazott és vissza, így történt, hogy lebonyolíthattunk egy erős paprika cserét. Ő Erős Pistát kapott, mi meg Louisiana Hot Sauce-t.

T.: Hogyan fogadott a közönség titeket?
K.F.: Nem kezeltek külön minket, ugyanúgy szerettek. Volt egy pár ember, aki meglepődött, hogy magyarok vagyunk - miután beszélgettünk velük buli után -, de mindannyian elismerően nyilatkoztak. Talán 3-4 helyen is játszottunk már előtte, ott kifejezetten örültek nekünk, úgy kezeltek, mint régi ismerősöket. A mi lemezeinket is vették és a T. Rogers iránt is érdeklődtek.

T.: Voltak esetleg visszajelzések is? Gondolok itt újságcikkre, rádióinterjúra…
K.F.: Persze, főleg a francia újságok külön is megemlítik a zenekart, és egy T. Rogers interjút is adtunk, de az első német buli helyszínén még mindig azt hiszik, hogy a Membership játszott. Legalábbis egy internetes oldalból kiindulva.

T.: Lesz esetleg folytatása ennek a közös együttműködésnek?
K.F.: Remélem igen. Legalábbis Mem el szeretne jönni Magyarországra a következő turnéján.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


83 évesen is fáradhatatlan
2008-08-05 | hír


„Szeretem a blues-t és alig várom, hogy megoszthassam ezt a szenvedélyemet, sztorijaimat és a kedvenc zenémet azokkal az emberekkel, akik az XM-et hallgatják…” mondta B.B. King egy nyilatkozatában. Nos, erre már nem kell sokat várnunk, hisz 2008. szeptemberétől indul rádióműsora – a B.B. King’s Bluesville – az XM74 adón. A program átfogó képet fog adni a blues és a gospel zenéről, melyeket King sztorikkal, személyes anekdotákkal fog fűszerezni.
Új albummal is jelentkezik, augusztus 26-án a Geffen Records adja ki a One Kind Favor című lemezét, melynek T-Bone Burnett a producere.
További hír, hogy a B.B. King Museum and Delta Interpretive Center szeptember 13-án nyílik meg, szülővárosában Indianolában, Mississippi-ben. Az intézmény célja nemcsak a Király zenei pályafutásának a bemutatása, hanem hogy megszeretesse a műfajt az újabb generációkkal, és támogassa a fiatalok zenei nevelését.
Ja, és ne feledjük, szeptember 16-án immár 83 éves lesz Riley B. King!

Turista


Blues fesztivál Cseszneken
2008-08-03 | koncertajánló


V. Cseszneki Blues Fesztivál
2008. augusztus 16.

15.00 - Cuha Delta Bluesbreakers
16.00 - Aréna (Radics Béla emlékzenekar)
17.00 - Petra Börnerova Band (Csehország)
18.00 - Blues Floor
19.00 - Takáts Tamás Dirty Blues Band
21.30 - Paul Camilleri Band (Svájc)
22.30 - Török Ádám és a Mini - Török Ádám 60

Átvezető szöveg: Nemes Nagy Péter bluesmogul


Dalszöveg(elés) Özsébbel
2008-08-01 | névjegy


Pillanatokról

Isten teremtette belém a világot,
Meg a józan eszem, s minden bujaságot,
Mit láttam fél térden, s a szószéken állva.

Azt, hogy velem legyek, igen szűkre szabott
Keretei közé szorította, s napot
Éjszakává, majd ismét nappá téve,
Fényét loptam magamból a télre.

Nyarat dideregve hamar vágyaimmal,
Csak akivel vagyok és sohase mással
Kergetem a pillanat foghatatlanságát.

Tán veszélyes lenne tudnom bizonyosan
Bármit is, mert így is modorosan
Csengenek rám vissza a megölt gondolatok,
Nem bíztatnak többé, hogy még élő vagyok.

Isten teremtette belém a világot,
Meg a józan eszem, s minden bujaságot,
Mit láttam fél térden, s a szószéken állva.


Királyhágó blues

Gurulunk hazafelé, utazunk itthonról,
Elhagytuk a kombinátot, jó járat az intertour.
Kolozsvár felé döcögős az út, nem bírja a telet,
Hátul került helyem a buszon, egy gyulakuti lány mellett.
Torda után megállunk, egy új utas száll fel,
Ceglédre megy dolgozni, meg Pestre, hogyha kell,
Bére havi húsz;
Királyhágó blues.

Panaszkodik a hátsó szomszéd, nincs letelepedése,
Havonta hazajár pecsételni, ezt kellett megérnie.
Megkérdi egy utas tőlem:- Merre van a Moszkva tér?
Valahol a Váci úton, he nem tévedek, mondom én.
Falu mellett haladunk el, egy gyerek integet,
Kezében egy napraforgó, a szemünkbe nevet,
Apja birkát nyúz;
Királyhágó blues.

Tankolunk egy benzinkútnál, a WC zárva van,
Kimenőt kapunk a sofőrtől, időnk egy fél konyakra ha van.
Kívül égett, belül nyers, a tetőn miccset rendelünk,
A rendőr pacallevest eszik, egy kölyök hagymát ad el nekünk,
Várad körül esni kezd, az éj az útra ül,
Egy asszony tátott szájjal alszik, a vámos kelti föl,
Útlevelet előhúz;
Királyhágó blues.

Pénzt váltottam jóelőre, nem is vertek át,
Kancsókat intéztem Korondról, olcsón a legjavát,
Fenyőfákról bólint a hold, sáros a mosolya,
Fészkelődik a lány mellettem, fáj a dereka.
Szolnokon még megállunk, utolsó pihenő,
Lassan sétál a túloldalon egy fáradtszemű nő,
Elindul a busz;
Királyhágó blues.

Özséb


Koncertek augusztusban
2008-07-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2008. augusztus 1. – Siófok, Renegade
2008. augusztus 11. – Budapest, Old Man’s Pub
2008. augusztus 14. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 29. – Szeged, SZIN
2008. augusztus 30. - Szolnok

Blues Bell
2008. augusztus 20. - Szentes

Blues Bolhák
2008. augusztus 29. – Nyíregyháza, Mercur Casino

Blúz tér 10.
2008. augusztus 2. - Medgyesegyháza, XIV. Dinnyefesztivál
2008. augusztus 3. – Budapest, Nyár a Lánchídon Fesztivál
2008. augusztus 10. - V. Tolcsvai Borfesztivál
2008. augusztus 28. - Balatonfüredi Borhetek

Bornemissza Ádám
2008. augusztus 2. - Abaliget
2008. augusztus 10. - Tolcsvai Borfesztivál
2008. augusztus 13. – Budapest, Tűzraktér

Bőrgyári Capriccio
2008. augusztus 15. – Budapest, Sziget Fesztivál

Ferenczi György és a Rackajam
2008. augusztus 13. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 15. – Siklós, Vár
2008. augusztus 16. – Százhalombatta
2008. augusztus 17. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 18. – Százhalombatta
2008. augusztus 19. – Kecskemét

Hobo
2008. augusztus 7. – HBB - Budapest, Old Man’s Pub
2008. augusztus 8. – HBB - Zalalövő
2008. augusztus 9. – HBB - Csobánka
2008. augusztus 10. – Csavargók Tízparancsolata, Balatonszárszó
2008. augusztus 11. – Budapest, Sziget Fesztivál, Magyar Dal Napja
2008. augusztus 12. – Csavargók Tízparancsolata, Gyula
2008. augusztus 21. – HBB - Budapest, Old Man’s Pub
2008. augusztus 30. – HBB - Szanazugi Fesztivál
2008. augusztus 29. – HBB - Gyula, Sörfesztivál

Jambalaya
2008. augusztus 15. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 19. - Gyömrő
2008. augusztus 22. - Szentendre

Little G. Weevil Band
2008. augusztus 1. – Tarján, Öreg Favágó Bár
2008. augusztus 12. – Salgótarján-Szered
2008. augusztus 20. – Dunaújváros

Little G. Weevil szóló
2008. augusztus 23. – Szentendre

Little G. Weevil és Horváth Misi
2008. augusztus 26. – Budapest, Szimpla Kert

Musical Trips
2008. augusztus 19. - Gyömrő Blues Fesztivál
2008. augusztus 21. – Budapest, Szimpla Kert
2008. augusztus 22. - Szentendre

Ölveti Blues Band
2008. augusztus 15. - Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 19. - Hajdúböszörmény, Hajdú hét

Pribojszki Mátyás Band
2008. augusztus 13. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 15. – Erdély (Lazarea-Gyergyó), Szárhegy Napok
2008. augusztus 17. – Szlovénia, Ljubjana, Blues Jazz Event with Mike Sponza CEBC!

Rambling Blues Trió
2008. augusztus 31. - Szolnok, Tiszavirág Fesztivál

Rockin' Chair
2008. augusztus 1. - Budapest, Fészek Klub

S-Modell
2008. augusztus 17. – Budapest, Sziget Fesztivál

Sonny
2008. augusztus 6. - Budapest, Szimpla-kert + Horváth Mihály
2008. augusztus 9. - Debrecen + the Wild Cows
2008. augusztus 13. - Budapest, Sziget fesztivál + the Wild Cows
2008. augusztus 15. - Fehérgyarmat, Gyarmati Vigasságok + the Wild Cows

Tengs Lengs
2008. augusztus 15. - Maglód, Patakparti Vígasságok
2008. augusztus 19. - Gyömrő, Jazz Rock Blues Fesztivál

The BLUESBERRY Band
2008. augusztus 2. – Taljándörögd, M(B)űvészetek Völgye
2008. augusztus 20. – Balatonalmádi, Borfesztivál
2008. augusztus 23. - Mammut 2., Jam Pub

Tom White és Barátai
2008. augusztus 09. - Kakucs-Kakucs Ring, Rockabilly Weekend and classic Car Meeting
2008. augusztus 11. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 12. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 16. – Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 22. – Budapest, Hősök Tere, Bor Falu

Török Ádám és a Mini
2008. augusztus 1. - Keszthely, Borfesztivál
2008. augusztus 2. - Balatonudvari, Fövenyes Strand
2008. augusztus 6. - Budapest, Sörsátor
2008. augusztus 7. - Balatonszepezd, Strand
2008. augusztus 8. - Zamárdi, Strand, Fészek Klub
2008. augusztus 9. - Balatonalmádi, Wesselényi Strand
2008. augusztus 11. - Budapest, Sziget Fesztivál, Magyar Dal Napja
2008. augusztus 14. - Budapest, Sziget Fesztivál
2008. augusztus 15. - Balatonboglár, Városi Kultúrális Központ - Török Ádám 60
2008. augusztus 16. - Csesznek, Bluesfesztivál - Török Ádám 60
2008. augusztus 19. - Gyömrő
2008. augusztus 20. - Veszprém, Várkert Étterem
2008. augusztus 23. - Szentendre, Rodin Bluesfesztivál
2008. augusztus 27. - Budapest, Sörsátor
2008. augusztus 28. - Szeged, SZIN
2008. augusztus 30. – Szanazugi Fesztivál + Besenyő Brass
2008. augusztus 31. - Szanazugi Fesztivál

Török Ádám és Horváth Misi
2008. augusztus 22. - Szentendre, Rodin Bluesfesztivál

Pampalini


Pura Fé: Hold The Rain
2008-07-28 | kritika


A múltkori kritikámban ígértem, ismertetni fogok néhány lemezt a francia Dixifrog Records kiadványai közül. Elsőként a választásom Pura Fé Hold The Rain című CD-jére esett, mely nem „színtiszta” blues album. Sőt!
Pura Fé 1959-ben New York-ban született, ahova a Tuscarona indián törzsből származó családja az 1900-as évek elején költözött. Nevét – ami magyarul tiszta hitet jelent - édesapjától, a puerto rico-i Juan Antonio Crescioni-tól kapta. Fiatal korában sokat utazott édesanyjával, Nanice Monk Lund-al, aki operaénekes volt és a Duke Ellington Orchestra-ban is énekelt.
Pura Fé eddigi életútján végigtekintve megállapítható, hogy művészi tevékenysége meglehetősen változatos. Az American Ballet Theatre-ben tanult és játszott, majd feltűnt néhány Broadway musicalben és tv adásban. Énekelt a Mercer Ellington Orchestra-ban, számtalan jazz, r & b és rock bandában, a hetvenes évek végén pedig rövid ideig a hírhedt new york-i Max's Kansas City pub-ban dolgozott, mint felszolgáló.
Első, Follow Your Hearts Desire című lemezét 2006-ban a Music Maker Relief Foundation adta ki, Európában a Dixifrog Records forgalmazta. Az albummal sikerült megnyernie a NAMMY (Native American Music Award) "Best Female Artist" díját. A következő - bár nem szóló - lemeze a Tuscarora Nation Blues a L'académie Charles Cros Award-on (ez a franciák Grammy díja) nyerte el a "Best Word Album" címet.
Második szóló lemeze 2007-ben jelent meg. A Hold The Train egy nagyon személyes album, szinte minden olyan hatás tetten érhető benne, ami Pura Fé-t a pályafutása során érte. A CD nyitó ill. záró száma a My People My Land (part 1, part 2) az indián gyökereire utal, melyben egy indián énekkar is hallható. A blues-os If I Was Your Guitar (I'd Be The Happiest Woman Alive) dal inspirálója Kelly Joe Phelps, további blues-os beütésű felvételek a Little Girl Dreaming és a Home. A jazz-es Summertime-ot édesanyjának ajánlja, aki e dalt gyermekkorában sokat énekelte. A dal sokak által feldolgozásra került már, de bevallom, ilyen színtű előadással még nem találkoztam. A címadó dal második verzióját (part 2) latinosan adja elő, míg a People You Love-ban partnere Eric Bibb.
Pura Fé éneke tökéletesen alkalmazkodik a különböző zenei stílusokhoz, hisz mindegyik területen otthonosan mozog. A számok többségében a partnere a seattle-i akusztikus gitáros Danny Godinez, de hallható a basszusgitáros Farko, valamint a dobos George Aragon játéka is. A zenei élvezetet egy tíz perces videó teszi teljessé, amiben Pura Fé életéről mesél, valamint zenés bejátszások is láthatóak.
Ezen CD a látókör szélesítésére ideális választás.

Dixiefrog Records, 2007

Pampalini


„Legyetek hűségesek a zenéhez.”
2008-07-25 | beszélgetések


Kedves Olvasó! Oldalunk, a BLUES VAN a mai nap két éves lett. Úgy gondolom, hogy e tény a hazánkban „rétegzenének” számító műfajt bemutató újságok/honlapok közt szép teljesítmény, gondoljunk csak a papír alapú, a ’90-es évek végén történt jelentősebb próbálkozásokra (Blues Life, Jazz Papír). Induláskor kimondatlanul is célunk volt, egy központi „blues-os” site létrehozása, a meglévő tátongó űr csökkentése. Bízom benne, Ti is úgy látjátok, ez sikerült, hisz két éve, hétről-hétre jelennek meg írásaink, tájékoztatva arról, hogy e csodálatos műfaj honnan jött, merre tart.
Megköszönve figyelmeteket, sokak segítségét, fogadjátok szeretettel az ünnepelt „ajándékát”, egy beszélgetést a nagyszerű, négyszeres W.C. Handy-díjra jelölt Johnny Rawls-szal.

Pampalini: Pályafutásodat fiatalkori példaképed, O.V. Wright zenekarában kezdted. Hogy emlékszel erre az időre?
Johnny Rawls: Boldog, szép idők voltak. Nagyszerű volt együtt lenni egy legendával. O.V.-vel lenni olyan volt, mint egy valóra vált álom. Igazi komikus volt, mindig megnevettetett bennünket. Két különböző időben játszottam vele. Először tinédzserként, majd a 20-as és 30-as éveimben. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tíz évig voltam vele. Egyedül én voltam vele, amikor meghalt. Azt mondta, hogy folytassam tovább.

P.: O.W. Wright halálát követően elindítottad a szólókarriered. Kikkel zenéltél ezekben az években?
J.R.: Z.Z. Hill-el tinédzserként játszottam, pont azelőtt, hogy O.V.-val elkezdtem zenélni. Miután O.V. meghalt, néhányszor együtt szerepeltem Joe Tex-szel, majd Little Johnny Taylor-ral turnéztam. Én voltam az előzenekara, és a zenekarában is játszottam. Az első felvételeim L.C. Lucket-tel kerültek rögzítésre a Rooster Records-nál Rawls & Luckett néven.

P.: 1996-tól az angliai JSP Records adja ki a lemezeidet, ahol producerként, stúdiózenészként is dolgoztál. Kiknek az albumainak a létrehozásában segédkeztél? Melyek voltak a legsikeresebb lemezek?
J.R.: Ugyanakkor én voltam az ő A & R emberük is, aki a tehetségeket toborozta a JSP számára. Én a kiadónál körülbelül húsz sztár producere voltam, köztük volt Deitra Farr, Percy Strother, Phil Guy, Lonnie Shields, Johnny Marshall. Deitra Farr-é volt a legsikeresebb lemez. Újra kiadták és még mindig árulják.

P.: Miért következett be hat év után a váltás?
J.R.: Azért hagytam ott a JSP-t, mert én akartam irányítani a saját zenémet, az elkészítéstől egészen az eladásig.

P.: Ezt követően megalapítottad saját, Deep South Soul nevű kiadódat…
J.R.: Az előbbiek miatt kezdtem el a Deep South Soul-t. Én határozom meg, hogy milyen dalok legyenek a CD-n, hogy nézzen ki az album borítója, én irányítok mindent.

P.: Az utóbbi időben Bob Trenchard kiadója a Catfood Records adja ki a lemezeidet, melyek közül a No Boundaries az egyik kedvenc lemezem. Hogyan ismerkedtél meg Bob-bal?
J.R.: Akkor találkoztam Bob-bal, amikor 1998-ban felfedeztem a Kay Kay and the Rays-t. Bob volt az együttes vezetője. Kay Kay-ről és a bandáról egy barátomtól, Lee Hammond-tól hallottam, akinek egy blues clubja volt a texas-i Odessa-ban. A Texas Justice CD-jüket én adtam ki 2001-ben. Ő és a Rays többi tagja sokszor segítenek nekem, amikor Texasban vagyok. Ő az egyetlen, akivel együtt fogok dolgozni, ha esetleg felveszek egy lemezt, ami nem az enyém.

P.: A napokban fog megjelenni Red Cadillac címmel az új CD-d. Mit kell tudni erről a lemezről?
J.R.: Átöleli a blues minden területét, a soul-tól a down home blues-on át, egészen a kortárs blues-ig. Igazán jó dalok készültek, igazán jó zenészekkel a hátam mögött. A dalok közül nyolcat én, hatot Bob írt.

P.: 2006-ban megkaptad a West Coast Blues Hall Of Fame RB Male Vocalist Of The Year 2006 díját. Pályafutásod alkalmával négyszer jelöltek W.C. Handy-díjra. Mennyire fontos számodra ez a díj, a jelölések?
J.R.: Megkaptam a 2008-as West Coast díjat is. Örülök az elismerő díjaknak. Úgy gondolom, végre talán megnyerjük a Handy-t a Red Cadillac-kel.

P.: Mit üzensz a magyarországi blues zenészek részére? Mire figyeljenek oda pályafutásuk során?
J.R.: Legyetek hűségesek a zenéhez. Ne aggódjatok a pénz vagy a hírnév miatt, és a többi, már jön magától. Csak koncentráljatok a zenére.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg. Köszönöm a segítséget Bob Trenchard-nak, a Catfood Records tulajdonosának.

Pampalini


Blues Patika a Sziget Fesztiválon
2008-07-24 | koncertajánló


Sziget Fesztivál
2008. augusztus 12-18.
Budapest, Óbudai-sziget

"A blues egy életérzés" - halljuk a nagy öregek (John Lee Hooker, Willie Dixon, stb.) nyilatkozataiban. Ez egy életforma, ami kitölti a napjaidat, az egész életedet, ismert figuráival, szokásaival és a ködbe vesző gyökereivel.

A blues közösségi zene. A blues a kezdetekben lakbér és kerti partikon, esküvőkön, a néha napokig tartó bulikon vidámsággal töltötte meg az emberek életét. A temetésen is szólt a blues, elkísérte az utolsó útjára a néhait. Vigasztalta az özvegyet, ugyanazt az érzést táplálva a gyásznép lelkébe, akik a zene ritmusára ringatták vállukon a koporsót. A blues, így része lett az emberek életének, a születéstől a sírig.

A blues elmond helyetted mindent, te csak élvezd a muzsika nyújtotta érzést. Társaságban, és egy jó whisky mellett az igazi!

Rétegzene?


Lassan az egész világ hallgatja, és már a világzene egyik fontos eleme.

A blues terjedésének ékes bizonyítékaként csak annyit, hogy egy amsterdami szájharmonikás fesztiválra beállított egy eszkimó, és a maga kreált bálna csontból készített hangszerén játszotta saját blues-át.

A 2008-as Sziget Fesztivál Blues színpada színes programmal várja a nagyérdeműt, a blueserek a hazai élvonal mellet számos kitűnő, eredeti, külföldi sztár bandával ismerkedhetnek meg, úgy mint:
  • Ron Ringwood's Gospel Messengers (USA)
  • Karen Carroll & Mississippi Grave Diggers (USA - HU)
  • Hubert Tubbs & SoulBlaster (USA - HU)
  • Paul Lamb & The King Snakes (GB)
Ez a zene már régen itt van, félrevonulva, bölcsen mosolyogva hagyja megtörténni az eseményeket.





Blues színpad


aug. 13.
aug. 14.
aug. 15.
aug. 16.
aug. 17.
17:00 Boll Weevil Folk Blues Gang
Joint Venture (SK)
Bőrgyári Capricció
Blues Steel
S-Modell
18:00 Sonny and his Wild Cows
Blues B.R.Others Show
Ölveti Blues Band
Tom White és barátai
Chilli & the Baracudas (A)
19:40 Pribojszki Mátyás Band
Török Ádám és a Mini - Ádám 60
Jambalaya Karen Carroll & the Mississippi Grave Diggers (USA - H)
Hubert Tubbs & SoulBlaster (USA - HU)
21:20 Takáts Tamás Dirty Blues Band
Deák Bill Blues Band
Ron Ringwood's Gospel Messengers (USA)
Mystery Gang
Paul Lamb & the King Snakes (UK)

Full Of Mojo Session színpad

aug. 13.
aug. 14.
aug. 15.
aug. 16.
aug. 17.
23:00 Takáts Tamás Rythm & Blues Quartett
Sonny
Jambalaya Tom White rockabilly supersession
Chilli & the Baracudas (A)
napkeltéig B.J. Harang
B.J. Harang B.J. Harang B.J. Harang B.J. Harang


Vad és füstölgő
2008-07-21 | kritika


Johnny Rawls 1999-ben fedezte fel a texas-i Kay Kay and The Rays együttest, akikről a Blues Revue magazin azt írta, hogy (a) The Rays-nek „sajátságos szemlélete és üzenete van… funk, jazz, soul és blues a gondolkodó ember számára”. Most az ő lemezeiket hallgattam meg.
A Kay Kay and The Rays featuring Abner Burnett lemeze 2000-ben jelent meg, aminek a borítóján Kay Kay Greenwade és Albert Madrid látható. Az utóbbi tornacipőt viselt, amit egy kritikus meg is jegyzett: „Egy blues kritikus azt mondta nekem, hogy az a legrosszabb az albumban, hogy én tornacipőt viselek a CD-tok borítóján”. Nos, ennél nagyobb bajt én sem véltem felfedezni a korongon, ami 13 számot tartalmaz. Az mindenképpen leszögezendő, hogy „Ez nem az édesanyád soul CD-je, de Ő is szeretni fogja!”. Ennek megfelelően erőteljes hangzást hallható a korongon és a szövegek is eredetire sikeredtek.
A csapat énekesnőjének, Kay Kay Greenwade-nek tökéletes soul-os hangja van, míg a zenekar tökéletesen hozza a ’60-as, ’70-es évek rhythm and blues és soul tradícióit.
Az albumon találhatóak lendületes dalok, Crossfire, Stealing Love In The First Degree, Love Is A Beautiful Thing, de szívbemarkoló lírai szám is szerepel rajta, a Waiting For Dreams, és persze nem feledkezhetek meg az I Can’t Stand The Rain nagyszerű interpretációjáról sem.
Ha a személyes kedvenceimet kellene megneveznem, akkor a Crossfire-t, a Waiting For Dreams-t és a Standing On Shaky Ground-ot jelölném meg.
2001-ben jelent meg a Texas Justice lemezük, ami az igazi sikert meghozta a számukra. A CD-t a Real Blues Magazin beválogatta az USA 25 legjobb kiadványa közé a Ninth Annual Real Blues Awards-on, valamint meghódították a blues zenei listákat is, hiszen elérték a 15. helyet a Living Blues rádió sikerlistáján.
A korong producerei Johnny Rawls és Bob Trenchard voltak, vendég előadóművészként az előbb már említett Johnny Rawls, valamint Andrew „Jr. Boy” Jones szerepelt.
A Blues Wax 2005. május 18-án ezt írta róla: „a Lone Star Justice nyitja ezt a gyilkos CD-t… Ha van igazság, megragadod ezt a pompás szerkezetű, színű, játékú és énekű albumot, amint elolvastad ezt az ismertetést”.
A lemezen a már „megszokott” édes soul zene hallható, nincsenek agyonhasznált klisék, viszont hallhatunk egy nagyszerű soul dívát, nagyszerű kísérőzenészeket, és persze nagyszerű dalokat. Ezek közül is kiemelkedik a Don’t Have To Tell Me című szerzemény, amihez fogható magas hőfokon előadott dalt bizony nagyon rég nem hallottam. Egy igazi gyöngyszem!
A számok többsége soul-os fúvóshangszerelésű, ami nagyon hallgathatóvá teszi a dalokat. Ez egy egységes lemez, olyan remek dalokkal, mint a korábban már említett Don’t Have To Tell Me, vagy a Hey Big Boy, a Drink And A Friend és a Double Standard.
A 2003-as kiadványuknak, a Big Bad Girl-nek a többszörös Grammy díjnyertes Jim Gaines volt a producere. Ezzel a lemezükkel elérték a 10. helyet a Living Blues rádió slágerlistáján, és két hónapig fent is maradtak. Az együttes 2003-as, a W.C. Handy Festival-on adott koncertjét 2004-ben, a helyi televíziók egy óra hosszúságban vetítették.
A Southwest Blues magazin így szólt az albumról: „Szolíd, megkapó blues riffek, erőteljes ének és nagyszerű kompozíciók jellemzik a legújabb kiadványát (a) The Rays-nek… meghökkentően zsigeri dalok… hihetetlenül szenvedélyes ének… egy bámulatos együttes”.
Ezen az albumon is csupa remek szerzeményt hallhatunk, pl.: No Mama’ Boys, Junk Blues, Enron Field, Big Bad Girl, Southside Of The Tracks.
A csapatot Bob Trenchard (basszus), Dan Ferguson (billentyűk), Andy Roman (szaxofon, vokál), Steve Lott (gitár), Tommy Taylor (dob) és J.T. Paz (dob) alkották, s a már jól bevált receptet alkalmazták ezen a CD-n is.
Azonban 2004-ben feloszlottak, de Johnny Rawls meggyőzte (a) The Rays-t, hogy szerepeljenek a következő évben megjelent No Boundaries című lemezén.
Mit is írt róluk az ausztráliai Inpress (heti zenei magazin): „A The Rays vad volt és füstölgő, egy energikus szaxofonossal.”

Kay Kay and The Rays featuring Abner Burnett
Worpt Productions, 2000

Kay Kay and The Rays – Texas Justice
Deep South Soul Records, 2001

Kay Kay and The Rays – Big Bad Girl
Catfood Records, 2003

Turista


Dalszöveg(elés)
2008-07-17 | névjegy


Oldalunkon igyekszünk változatos témájú írásokat megjelentetni. E koncepciót követve mostantól dalszövegeket is megjelentetünk. Elsőként a választás Özsébre, az egyedi hangvételű, közép-európai hangulatot árasztó dalaira esett. A fiatal tehetséges énekes, gitáros 2007-ben Királyhágó Blues címmel lemezzel jelentkezett. Az alábbiakban a nyitódal szövegét olvashatjátok, melyet még jó néhány fog követni.


Korán Kelek Balkán Blues

Korán kelek, mert pálinkát
Iszom minden reggel inkább,
Minthogy a szemedbe nézzek,
Amit látok, attól félek.
Jönnek álmok, felkiáltok,
Mintha élnék, úgy csinálok,
A kedvemre muzsikálok.

Korán kelek, lábam fázik,
Udvaromon szalma ázik,
Ázzon csak, a kutya bánja,
Majd a szomszéd megcsóválja
Szép nagy fejét, s azzal marad,
Verhet homlokához falat,
Lánya úgyis nálam marad.

Korán kelek, zöld erdőben,
Szürke felhők közt a résen
Kisüt a nap, reám ragyog,
Hoz nekem sok vasárnapot.
Utakat én csak keresztben
Vágom át és nyomon-lépten
Kérem Istent, hogy segítsen.
Korán kelek, mert az álom
Cserben hagy és a világom
Jön felém, mutatva utat,
Eleven zsebemben kutat.
Megleli a rég elrejtett
Szemeimben a keservet,
Arcon vág és tovakerget.

Korán kelek, mégis éjfél
Lesz, mire az álom elér,
Sötét égen a csillagok,
Mindahány van, velem ragyog.
Táncolok, s ha hazaérek
Fogadnak fürge kis képek,
Korán reggel csókot kérnek.










Válogatásalbumok a Dixifrog Records-tól
2008-07-15 | kritika


Vegyes érzelmekkel viszonyulok a válogatáslemezekhez. Egyrészt az ilyen típusú kiadványok figyelemfelkeltőek lehetnek egy új zenei stílussal ismerkedők számára, áttekinthetjük velük előadók/zenekarok életútját, megismerhetjük a lemezkiadók kiadványait, stb. Másrészt viszont sok esetben a művészi ötlettelenség kényszeríti rá a zenészeket a válogatás, vagy a Best Of … albumok megjelentetésére.

A francia Dixifrog Records által megjelentetett Sisters Of The South válogatáslemez egyik fenti kategóriába sem sorolható. A dupla album a Music Maker Relief Foundation által rögzített, tizennégy női blues előadó felvételeit tartalmazza.
A Music Maker Relief Foundation egy non profit szervezet, mely segíti a déli zenei tradíciók igazi pionírjait, elfelejtett hőseit. Ma sajnos közülük sokan extrém szegénységben élnek, ételre, egészségügyi ellátásra van szükségük, menedéket keresnek. Az alapítvány, melyet Tim és Denise Duffy alapított az elmúlt több mint 15 évben megpróbált segíteni nekik, közel 100 zenésznek nyújtottak támogatást. De az ügy fontosságát mások is felismerték, olyan támogatókra leltek, mint B.B. King, Taj Mahal, Eric Clapton, Pete Townshend, Bonnie Raitt, Morgan Freeman …
A Sisters Of The South albumon található előadók zenéjükkel az USA délkeleti részén található hagyományok gazdag sokszínűségét illusztrálják.
Mivel a lemezről kiemelni bárkit is igazságtalan lenne, álljon itt az előadók névsora: Algia Mae Hinton, Annie Griggs, Beverly Guitar Watkins, Cora Fluker, Cora Mae Bryant, Essie Mae Brooks, Etta Baker, Lucille Lindsay, Marie & Bishop Dready Manning, Mother Pauline & Elder James Goins, Precious Bryant, Pura Fé, Sweet Betty, Willa Mae Buckner.
A Dixifrog Records ezen kiadványa már a negyedik, mely a Music Maker felvételeit jelenteti meg. A lemezt megvásárolva nemcsak egy gyöngyszemre lelünk, de az előadókat is támogathatjuk ezáltal.

Szintén a francia kiadó újdonsága a Roots & New 2008 – For Blues Lovers című dupla CD, mely a kiadó közelmúltbeli albumairól nyújt egy átfogó válogatást. A lemezeken 33 előadó/zenekar 35 felvétele található, bonusként mindkét CD-re felkerült egy-egy videó, így láthatjuk Popa Chubby – Sally Likes To Run, valamint Pura Fé & Eric Bibb – People You Love című felvételeit. A dalok figyelemfelkeltőek, így a jövőben igyekszem a kiadó néhány albumát részletesen bemutatni.

Sisters Of The South
Dixifrog Records, 2008

Roots & New 2008 - For Blues Lovers
Dixiefrog Records, 2008

Pampalini


III. Nemzetközi Summertime Blues & Jazz Fesztivál
2008-07-12 | koncertajánló


III. Nemzetközi Summertime Blues & Jazz Fesztivál
2008. július 27. - Pécs


18.00 – 18.45: Blúz tér 10.
19.00 – 19.45: Riverside Jazz Band
20.00 – 20.45: Berki Tamás Band
21.00 – 21.45: Rockin’ Chair
22.00 – 22.45: Arrabona Blues Breakers

23.00 – 24.00: PMD Blues Band & Rádóczy Jusztina
24.00 – 00.45: HARMADA


Pribojszki Mátyás Band: How Many More?
2008-07-10 | kritika


Június 9-én Budapesten a Take Five Jazz Club-ban tartotta a Pribojszki Mátyás Band az új lemezének, a How Many More?-nak a lemezbemutató koncertjét. Akkor ott, kicsiny szerkesztői gárdánk egyik fele képviseltette magát – az elismerés hangján szólt az új anyagról -, most itthon, a másik fél hosszabb ismerkedés során vizsgálta meg az elkészült lemezanyagot.
A koncerten kiderülhetett annak, aki nem tudta, bizony személycseréken esett át a csapat, Adamecz Józsefet Gyenge Lajos váltotta a doboknál, ifj. Szász Ferenc pedig teljes értékű tagként szerepelt. Megjelentek még vokalisták, Szirtes „Mókus” Edina és Náray Erika személyében, valamint fúvósok is.
Pribojszki Mátyással kapcsolatban általában mindenhol kiemelik, hogy zenéje újrapozícionálta a szájharmonikát mint hangszert, és a szájharmonikázásról alkotott sztereotípiákat. Azonban nemcsak erről van szó. Bizony sokan szívták a fogukat abban az időben, amikor a west coast-os hangzással operáló Blues Fools feloszlott, s helyette egy merőben más hangzású, más koncepciójú Pribojszki Mátyás Band lépett a színre. A blues háttérbe szorult és egy különleges hangzásvilágú, dallamos jazz-es, erős funky-s, dinamikus groove-okat produkáló csapat lépett a színre, ahol a harmonika játék is sokszor jazz-es színt kapott. A dalok, a dallamok kerültek a középpontba, s nyitottak ezzel egy szélesebb közönség felé.
A How Many More? című szerzeménnyel indul a CD, amin egy kicsit meg is lepődhetünk, mivel ez egy lágyabb szám, azonban azt tudnunk kell, hogy ez a dal - aminek a szövegét Póka Angéla írta - a lemez legfőbb mondanivalója.
A következő darab a Hard Working Man a blues-osabb oldalát domborítja ki a csapatnak, kemény alap, dögös harmonika, fúvósok, valamint Szirtes „Mókus” Edina és Pribojszki Mátyás párosa hallható itt.
Az I’ll Play The Blues For You egy jazz-esebb darab, az Old Fellows-ban a harmonika viszi végig a dallamot bőgővel kisérve, míg a Change In The Weather remek blues-os gitárral nyitó lendületes szám, aminél nekem Eric Clapton neve ugrott be.
A Glare Of A Sea-Dog egy „tiszta” harmonikás szám, Szabó Tamás szokott hasonlókkal próbálkozni a lemezein.
Az Ain’t That Fine egy swinges, elegáns dal, csakúgy mint a The Moonshiner.
Az album hátralévő részén találhatunk még lírai, soul-os számot, a Dog Without A Bone-t, s záródalként is egy elmerengő dal szerepel Old Rockin Char címmel.
Ha összegeznünk kellene a How Many More? CD-ről leírtakat, elmondható, hogy 12 dal, saját és feldolgozások kerültek e májusban megjelent lemezre, amik tovább erősítették a Pribojszki Mátyásról kialakult képet, miszerint bizony nem érdemes a színvonalból engedni, hanem az igényességet előtérbe helyezve kell törekedni a szórakoztatásra.
Jó hír még, hogy az album már a lemezbemutatóra bearanyozódott,
ami a kategóriájában (world music, jazz, próza) 1500 eladott példányt jelent. A CD hazai forgalmazását a Hangvető végzi, de előreláthatólag nyugaton is terjeszteni fogják.

Magánkiadás, 2008

Turista