Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Blues koncertek a veszprémi Utcazene Fesztiválon
2008-07-08 | koncertajánló


Idén, július 15-e és 19-e között már kilencedik alkalommal rendezik meg Veszprémben az Utcazene Fesztivált. Az ingyenes fesztiválon blues előadók/zenekarok is fellépnek, mely koncertek időpontjai az alábbiakban találhatóak.

2008. július 15.
AEGON Magyarország Nagyszínpad
Chris Cain (USA)
Chris Cain dzsesszes ízű, blueszal átitatott expresszív gitárjátékán a zenének szentelt élet tudása, tapasztalata érződik, ami a hozzá párosuló mély, B.B. Kingre emlékeztető hangjával együtt kiemeli a kortárs blueselőadók sorából.
Már gyermekkorában a blues vette körül: édesapja jóvoltából mindig a legnagyobbak (Muddy Waters, Ray Charles, B.B. King, Freddie King, Albert King) zenéi szóltak a ház körül, családi program gyanánt gyakran mentek koncertre (hároméves korában látta először B.B. Kinget). Nyolcéves korában kezdett autodidakta módon gitározni tanulni, tizennyolc éves korában már mesterien játszott. Ezután főiskolán tanult zenét, ahol hamarosan dzsessz improvizációt tanított társainak. A következő húsz évben megtanult játszani zongorán, basszusgitáron, klarinéton, alt és tenor szaxofonon.
A '80-as évek közepén kezdett el kaliforniai bluesklubokban játszani, egy kiváló háttérzenekarral. A gyorsan növekvő rajongói tábor hamar lemezszerződéshez juttatta, s 1987-ben megjelent debütáló albuma, a Late Night City Blues, ami 1988-ban négy W.C. Handy Award jelölést kapott (köztük az év blueszenekara és az év gitárosa címre), s a lemez sikerének köszönhetően már Európába is hívták koncertezni együttesével.
Következő két albumukkal (Cuttin' Loose, Can't Buy A Break) egy sor díjat és elismerést gyűjtöttek be. '95-ben jelenik meg negyedik albumuk, a blues-, dzsessz-, funk- és gospel elemeket ízlésesen vegyítő Somewhere Along The Way. Eleddig utolsó anyagát 2003-ban adta ki Hall Of Shame címmel, melyen újfent bebizonyította, hogy nem a véletlen műve, hogy Albert King és Robben Ford is csodálói közt vannak.

Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio (A/I/USA)
A Hammond B3-on játszó osztrák Raphael Wressnig az elmúlt pár évben vált a nemzetközi blues- és dzsessz színtér egyik legelismertebb szereplőjévé. In Between című lemezét 2004 legjobb dzsessz albumának választották a Concerto-magazin kritikusai és olvasói, s a hónap orgonistájának is megválasztotta az International Archieves For The Jazz Organ nevű szervezet.
A padovai születésű, s később Los Angelesbe költöző Enrico Crivellaro napjaink egyik legvibrálóbb, legsokoldalúbb bluesgitárosa. Ronnie Earl, Duke Robillard és Kenny Burrell tanítványa számos hírneves blues-, szving-, dzsessz- és rock- csapat (többek közt a Lester Butler's "13", a James Harman Band, a Janiva Magness Band, a Royal Crown Revue) gitárosa volt. A 2002-es Swing Awardson elnyerte a legjobb szvinggitáros címet, 2004-ben pedig a legjobb kortárs gitárosának választotta az Euroblues.
Már eddig is számos kiváló Hammond-kombó fedezte fel magának a dzsessz és a blues közti területet, de Enrico Crivellaro és Raphael Wressnig egy lépéssel tovább mennek, s a régi és új, a hagyományos és a modern zene közti határokat is fel akarják térképezni, s mindehhez Lukas Knöfler személyében meg is találták az ideális dobost is. Közös lemezükön, a Mosquito Bite-on (2006) nem csak ámulatba ejtő dzsessz- és bluestudásról tesznek tanúbizonyságot, de lenyűgöző könnyedséggel emelnek be surf-, szving- és funky elemeket is, de acid jazzes/hiphopos és delta blues hangulatú darabok is felbukkannak rajta.

Blup! Kamaraszínpad - Furtuna udvar
Ferenczi György és a Rackajam

Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
M.C.S. Blues Band

Man At Work színpad - Vár áruház előtt
Tenderfoot Blues Unit
A hatfős banda bluest játszik - a '30-as évektől egészen napjaink felhozataláig -, mindezt megspékelve egy kis funkyval és rock and rollal. Idén új dobos püföli a bőröket, a szólógitáros viszont az "eredeti" lesz, hiszen utóbbi tavaly külföldön tartózkodott a fesztivál ideje alatt, amikor is a közönségszavazáson a harmadik helyezést érte el a csapat: Megyeri Dániel (ének, perka), Horváth Ádám (elektromos gitár, vokál), Horváth Bálint (akusztikus és elektromos gitár), Kőhalmi András (szájharmonika, vokál), Stubnya Bence (basszusgitár).

2008. július 16.
Blup! Kamaraszínpad - Furtuna udvar
Marcel Flemr Blues Band (CZ)

Melódiák Színpad - Kossuth utca
Tenderfoot Blues Unit

Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
Little G. Weevil

2008. július 17.
Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
Tenderfoot Blues Unit

Man At Work színpad - Vár áruház előtt
The BLUESBERRY Band

2008. július 18.
VODAFONE Nagyszínpad
Mardi Gars.bb (D)
2005. után idén ismét Veszprémbe érkezik az elmúlt évek egyik legjobb koncertzenekara, a Mardi Gars.bb. Az Uli "Reverend" Kruger és Doc Wenz által létrehozott, s mára már tizenegy főssé duzzadt fúvós csapat - mely nevét egy New Orleans-i húshagyókeddi (franciául Mardi Gras) felvonulásról kapta - a tradicionális New Orleans-i hagyományokból építkezve játszik sajátos funkos-soulos-boogies egyveleget, melyben jól elférnek modernebb stílusok is tradicionális hangszerelésben, egy kis elektronikával megspékelve.
Már az első, az 1999-es Alligatorsoup című lemezükkel elnyerték mind a szakma, mind a közönség elismerését, amire csak rátett egy lapáttal koncertjeik elsöprő lendülete. A kezdetekben utcazenekarként működő csapat megtanulta, hogyan kell - a legjobb értelemben véve - szórakoztatni a publikumot, melynek csak egyik eszköze, amikor lemasíroznak a közönség közé is zenélni - mint azt már a veszprémi közönség is megtapasztalhatta.
Tavaly adták ki hetedik, The Exile Itch című, szépen fogyó lemezüket, amivel azt is bebizonyították, hogy a minőség és a közönségsiker nem egymást kizáró fogalmak!

Pannon Egyetem Színpad - Gizella udvar
Tenderfoot Blues Unit

2008. július 19.
Blup! Kamaraszínpad - Furtuna udvar
Big Daddy Wilson - Ripoff Raskolnikov - Rozsnyói Péter

Reider Optika - Alexandra könyvesbolt
Tenderfoot Blues Unit

További részletek a fesztivál honlapjáról.


Több gulyás, kevesebb spagetti
2008-07-08 | kritika


Olvastad a beszámolót a tavalyi talján Hendrix-balhéról? Akkor biztos arra vagy kíváncsi, az idein hány gyönyörű, elvágott torkú, hotelszobában hagyott, cápacsaliként a tengerre bízott, illetve elásott nő mérföldkövezte a Jimi Hendrix Memorial útját Toszkánáig és vissza. Kérlek alássan, nagyon kevés. Nagyobb részt inkább kiástuk a tavalyiakat. Kiástuk signora Pitigliano-t, aki éltes kora (és elvágott torka) ellenére is gyönyörű maradt, kiástuk signorina Saturnia-t, ki több ezer év alatt sem kelt el (vagyis még mindig mindenkinek ingyen osztja bájait), ám semmit sem veszített kényeztető, gyöngéd kedvességéből, és persze kiástuk signora Agriturizmo al Melograno-t, aki tavaly bőségesen, finom falatokkal vendégelt bennünket, s vándortársulatunk interpretazione-jét is kegyeskedett megtekinteni. No, de azok számára, akik nem ismerik őket, mégiscsak ideollózom bemutatásukat abból a tavaly valamiképp kiszivárgott levélből. Signora Pitigliano valójában „egy város, de mintha Hollywoodban tervezték volna egy középkori filmhez, csak igazi. Hatalmas sziklákra épült, olyan sivár kőfalak feszülnek alatta, hogy ott csak a sasmadár érezheti otthon magát, mégis házak szoronganak rajta egymás oldalába bújva, egymás fején állva, ablakaik egyenest ötszáz méter mélységbe nyílnak, szinte látod a középkori némbert, amint a pisával teli küblit kiborítja az ablakon, és látod a kétkerekű kordét is, amin a pestisjárvány hulláit tolják ki a kapun. De ha olyan a szemed, láthatod ott Júliát és Rómeót is, igaz ők egy másik városba vannak bejelentve állandóra. Távolabb signorina Saturnia fülledt, buja teste omlik el a tájon, combjai közül, vagyis a hegy oldalából forró gejzír szakad ki, lezuhan, s hogy ne töltse tétlenül az elmúlt és a következő egymillió évet, szép kis kőmedencéket épít az embereknek, akik oda is sereglenek, és ülnek a forró, büdös vízben, ami csodálatos, és így tettünk mi is. Mindez ingyen, ahogy Istentől kaptuk.”
Aztán vissza a tetthelyre. Tavaly így írtam róla: …”egy tanya, terméskőből épült mediterrán ház, két szárnnyal, a kettő közt vadszőlő lugas, ez növi be a falakat is, körben gyep és a toscanai dombok, kissé távolabb medence, olyan egyszerű fajta, beton teknő kékre festve, annak is egyik oldala benőve vadszőlővel, de a vize, mint a hajnali harmat, a kertben kétszáz éves tölgyfa asztalok, hófehér terítővel, hatfogásos vacsorákkal, paszta parmezánnal, vadpörkölt, fokhagymás párolt spenót, lencse füstölt hússal, mindenféle pesto meg pane, meg amiket nem is ismerek, és a gazda saját vörösbora, ami cseppet sem kannás és nem is rossz, hanem istenien finom.” Álljunk itt meg egy szóra. Idén a medencét gusztustalan zöld alga uralta, úgy nézett ki, mint egy menzán készült parajfőzelék, az egyik kétszáz éves asztal használat közben egész egyszerűen eltört, a vacsora a mai budapesti belvárosi és balatoni vendéglátás szintjére süllyedt (odáig merészkedtek az olaszok, hogy kolbászt készítettek nekünk magyaroknak, de olyat, hogy azért lovagiasabb időkben legkevesebb egy pengeváltással tartoznának), a bor meg… talán rosszabb nem lett (de talán igen), azonban olyan szűken mérték, hogy sokszor vadászni kellett rá másik asztaloknál.
Kvártélyozó hölgyünk, signora Agriturizmo al Castagnella még ennél is fukarabbnak bizonyult, mézes-mázos mosolya mögül egy vérbeli balatoni panziós torz, kapzsi vigyora sejlett elő. Legyen elég csak annyi, hogy reggelire egy hetes kenyeret kaptunk citromlekvárral (ami nyilvánvalóan egy fatális félreértés citrom és ember között) és pótkávéval, de épp csak annyit, hogy olasz reggeliző-társainkat végül Andrisnak kellett ellátnia magyar tartós teszkós kenyérrel és szalámival. (Itt megragadom az alkalmat, hogy bemutassam új muzsikálótársunkat, sőt a zenekar új Benjaminját… tisztelt hölgyek és urak… a dobok mögött a színpadóóóóóóóóóón: Váti András!) Úgyhogy a háziasszony signora-t mégiscsak el kellett ásnunk a saját kertjében.
Szóval úgy jártunk egyik-másik szinyórával és szinyorínával, mint amikor eltelik egy év az új szerelemben, s a szerelem már nem igyekszik annyira, mint első alkalommal.
Na, de elsősorban muzsikálni mentünk, nem pedig enni-inni, ugye. (Ez szemenszedett hazugság, mert de.) A muzsikálás pedig nagyszerűen sikerült. Én ugyan – röviden elmerengve ember és zene misztikus viszonyán – kicsit átszabtam az Astro Man-t, de mintha csak szándékosan tettem volna, esztétikailag nem vétettünk benne. Sőt továbbmegyek, akkorát ráztunk, hogy olaszok, hollandok egyaránt térdre borultak (akadt, aki szó szerint), kivétel nélkül elibénk járultak leróni hódolatukat, s mindannyian biztosítottak róla, hogy ezt a zenét Európában toronymagasan mi játsszuk a legjobban. Nem szabadkoztunk, hisz nekik sokkal nagyobb rálátásuk van Európára, mint nekünk, na meg akár igaz, akár nem, mért ne fürdőztünk volna kicsit rajongó (alig borgőzös) szeretetükben, hisz ritkán tehetjük. Főhősünket (kinek tündöklő fénye visszaverődött rajtunk, egyszerű zenei szakmunkásokon is) jeleskedése jutalmaként az a megtiszteltetés érte, hogy az Olaszországban nagy népszerűségnek örvendő blues-énekesnő, Francesca de Fazzi a színpadra szólította, ugyan baseváljanak már együtt egy kicsit. „Hol az a magyar srác, aki olyan nagyszerűen gitározik?”, kérdezte. Ám a nagyszerűen gitározó magyar srác nem vette át kitüntetését, hanem inkább vizelni ment. Francesca pedig koncertje végére (vagy inkább a közben is dédelgetett palack tartalmának végére) nem csak a magyar srácokról feledkezett meg, hanem önmagáról is, és komolyan aggódnunk kellett testi épsége miatt, ahogy a zsinórok, állványok, erősítők közt tipegett húszcentis cipősarkán. Ám valóban nagyszerűen énekelt, s még gitározott is hozzá. Azért nem volt baj, hogy a tavaly nálunk is vendégszerepelt Emanuele Fizzotti (Lele) is gitározott neki. Ő maga önállóan is nagyszerű koncertet adott, pedig állandó zenekara nem kísérte el Rómából, állítólag azért (de én ezt nem tudom komolyan venni), mert a feleségeik nem engedték el őket.
Játszottak ott aztán Doriano-k, Guiseppe-k, Giovanni-k és hollandok is, meghallgattuk őket és tapsoltunk nekik, ahogy ők is nekünk.
Tamás barátunk, aki kiválóan bír világnyelveket, így hamar összebratyizik bármilyen náció tagjaival, idén elkísért bennünket, vagyis inkább elvitt magával, mivel a szállító gépjármű nagyobb (jóval nagyobb) részben az övé. Az olaszok azonnal a zenekarhoz tartozónak tekintették, s őt is nagy lendülettel veregették hátba, miután játszottunk. Tamás kissé még mérges volt a felszolgált kolbász miatt, nem beszélve arról a beazonosíthatatlan, tengeri moszat granulátumnak tűnő fogásról, amire csak annyit jegyzett meg: „Nem azért küzdöttem fel magam a táplálkozási lánc csúcsára, hogy ilyen szarokat egyek”. Így, amikor olasz beszélgetőpartnere azt firtatta, miképp érjük el ezt a fantastico hangzást és megszólalást, kissé durcásan azt felelte: „More gulyás, less spagetti!”
Ja és a tenger! Vagyis signorina mare Mediterraneo, a Földközi tenger. Neki nem sikerült elvágnunk a torkát, sőt kis híján ő purcantott ki minket, amint egyik szigetén a harmincnégy fokos kánikulában hegymászásra adtuk a hülye fejünket, s még a világítótornyot sem találtuk meg, amiért pedig nekiindultunk. Visszavágásképpen megmártóztunk volna hűs, ölelő karjaiban, de ezúttal karjait halott szürkének és végtelenül koszosnak találtuk. Megmosdatni nem maradt időnk, így faképnél hagytuk signorina Marciano kedvéért, akiről kiderült, hogy signor, de nagyon barátságos fickó, erősen hasonlít signorina Pitigliano-ra, biztos az öccse.
És aztán haza a kies Magyarországra, ahol sokkal jobb a kolbász, de nem vár ránk semmiféle koncert, sem fesztivál, úgy néz ki, legközelebb Hollandiában játszunk, na ott vajon mit eszünk majd, tulipánt meg mariskás sütit?

Berta Zsolt


Blues workshop Ferenczi György vezetésével
2008-07-07 | hír


”ÚJ UTAK - NEW LINES 3”
Nemzetközi Zenei Műhelyek
PASSPORT CONTROL projekt
MEDIAWAVE NEMZETKÖZI NYÁRI MŰVÉSZETI TÁBOR keretében
Ravazd (Győr-Moson-Sopron megye), 2008. július 18–26.


A két évvel ezelőtt elindított zenei műhely-sorozatok közül idén nyáron elsősorban a hazai és a környező országok (cseh-szlovák-lengyel-magyar és osztrák) blues zenészei számára kínálnak a szervezők újdonságot! A Blues Műhely július 20 és 23 között kerül megrendezésre a Visegrádi Alap támogatásával, Ferenczi György vezetésével és szlovák-cseh-lengyel tanárok értő irányításával.
Elegendő jelentkező esetén az Underground Zenei Műhelyt is elindítják Hajnóczy Csaba (Kampec Dolores, ex-Kontroll) vezetésével.
A legizgalmasabb, speciális zenei műhely a táborra érkező marokkói Gnawa törzsi zenészek (ütősök, gitárosok, énekesek) segítségével fog létrejönni, akik a blues műhely munkáját is színesíteni fogják.

Visegrádi Blues Műhely Ferenczi György vezetésével
(HUN – CZ – SK – PL)
Ravazd, 2008. július 20-23.

A már jól ismert szlovák blues-rock gitáros virtuóz, René Lacko és a győri legenda, Drapán László billentyűs-szaxofonos mellett több külföldi és magyar vendég tanár is feltűnik majd.
A műhelymunkát irányítja Ferenczi György hegedűs, énekes, harmonikás, a Herfli Davidson és a Rackajam együttesek vezetője.

Vendégtanárok:
Rene Trossman (CZ/USA) - Prágában élő híres gitáros, a chicagó-i blues vonal elkötelezett híve és művelője.
www.renetrossman.com
Leszek Cichonski (PL) - Lengyelország kultikus gitárhőse, a wroclaw-i Thanks Jimi Fesztivál főszervezője. (ez az az esemény, ahol minden évben több ezer gitáros egyszerre nyomja a Hey Joe-t)
www.cichonski.art.pl
René Lacko (SK) - a már jól ismert zenész a texasi blues rockot ötvözi Hendrix játékstílusával. Az eddigi workshopok vezetője.
www.renelacko.com

Tervezett program:
Július 20.
délután - Gyülekezés, sátorverés, próbahelyek elfoglalása, ismerkedés – 14 órától
- Tábor nyitó: 18 óra
(bemutatkozás, próbák megbeszélése)
- Nyitókoncert: 20 óra
Rómer Blues Műhely ’2007 - René Lacko vezetésél

Július 21-23. között
- Délelőtt: 10 órától a vendégtanárok speciális kurzusai (hétfő - Trossman, kedd - Cichonski, szerda - Lacko)
- Délután: közös próba, koncertprogram kialakítása
- Esténként: koncert + jam session
Július 23.
- zárókoncert: 20:00
a műhelymunka során kialakult blues formációk bemutatkozása

A részvétel költségei
Az eddigi workshop előzményektől eltérően a szervezők sajnos már nem tudják a műhelymunkát ingyenesen biztosítani, csak kedvezményes konstrukciót sikerült kialakítani a Visegrádi Alap hozzájárulásával!
Részvételi díj: 15.000 Ft, mely magában foglalja az oktatás költségét, sátorozási lehetőséget és napi háromszori étkezést (első nap csak vacsora). Emellett a zenei workshop résztvevői ingyenesen vehetnek részt a marokkói zenészek vezetésével tartandó gnawa ütős és tánc oktatásban is.

További információk az alábbi oldalon találhatóak meg.


„Élő környezetben élő zenével”
2008-07-05 | koncertajánló


A július 25-én és 26-án megrendezésre kerülő Arborétum Blues Feszt-nek idén is a lábatlani Arborétum ad helyet. Az eseményt színvonalas kulturális, gasztronómiai és idegenforgalmi programok teszik még színesebbé.
Az idén hatodik alkalommal megrendezésre kerülő blues fesztivál többek között azt a célt szolgálja, hogy e kellemes és nagymúltú környezetben, értékes zenét hallgatva töltsünk el két napot, két estét.


Turista: Mi a rendezvény célja?
Horváth Misi: A cél a város kulturális rendezvényeinek színesítése és ismertségének elősegítése. Természetesen teret engedünk a kultúra más területeinek is, így kiállítási, bemutatkozási lehetőséget adunk a környékbeli képzőművészeknek és a gasztronómiának. A célok elérését a páratlan környezeti adottságok önmagukban rejtik, felhívva figyelmünket az élő természet szépségeire, védelmére. A fesztivál szlogenjének megválasztásával is ezt a kapcsolatot kívántuk érzékeltetni: „Élő környezetben élő zenével”.

T.: A korábbi évek rendezvényei alapján milyen a zenészek visszajelzése?
H.M.: A zenészektől kapott visszajelzések nem egyszerűen pozitívnak mondhatók, hanem bevallásuk szerint ilyen jól még fesztiválon nem érezték magukat, ami további késztetést nyújt az idei év megszervezéséhez.

T.: Kinek szól elsősorban ez a fesztivál?
H.M.: A rendezvénnyel Lábatlant és a környéke apraja-nagyját szeretnénk szórakoztatni. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a rendezvény ingyenes lesz, ami Magyarországon egyedinek mondható. Azon kívül, hogy belépőt nem kérünk el, nagyon fontos szempontunk, hogy a gasztronómiai árak sem lehetnek magasak, mivel az átlag ember számára szeretnénk elérhetővé tenni egy kulturált környezetben létrehozott, abszolút magas színvonalat nyújtani tudó rendezvényt, ahova ugyanúgy várjuk a családosokat és idősebbeket, mint a fiatal korosztályt.

T.: Hogyan kívánjátok vonzóvá tenni a helyszínt?
H.M.: Az Arborétum alapvetően gyönyörű helyszín, páratlan környezeti adottságokkal rendelkezik. Hangsúlyt fektetünk a látványra, így igényes sörsátrak, bódék felállítását tervezzük a vendégek kényelmes, színvonalas kiszolgálásához; napernyők felállítása, ami hűsítő árnyékként szolgál a szabadtéri színpad előtti fedetlen nézőtéren ücsörgőknek.
Tapasztalataink szerint naponta 1000-1500 néző látogatja az ingyenes fesztivált!

T.: Milyen zenei program várja a fesztiválra ellátogatókat?
H.M.: A fesztiválon hazai, élvonalbeli együttesek, előadók lépnek fel. Terveink szerint a pénteki, első napon Little G. Weevil és a Hara Kyru Band kezd, aztán a szegedi Blues Bell következik, majd a Pribojszki Mátyás Band jön. A nap zárásaként együtt jam-elnek a zenészek.
A szombati, második napon Fodor Sanyi és a Hats Off kezd. A fellépők közt szerepel a Sonny & His Wild Cows, Békés megyéből a Borsodi Blue zenekar, valamint egy Rolling Stones Tribute zenekar, a Stoned.

Turista


Borsodi Blue: Hit The Road And Live The Blues
2008-07-03 | kritika


Fura, deja vu érzéssel hallgatom már napok óta a Borsodi Blue Hit The Road And Live The Blues EP-jét. Fura, hiszen utoljára talán a Pure Blues Chump Change lemeze hatott rám ennyire a reveláció erejével, ami szintén EP volt.
Borsodi László 2005 táján alapította meg a Borsodi Blue nevű formációt, ami előtt számtalan más próbálkozása is volt. Az első jelentősebb csapata a Kőkorsó Trió nevet viselte, ezt követte a Virga Negra nevű együttes. Ez időben rengeteg blues zenésszel ismerkedett meg, játszott együtt, pl.: Fekete Jenő, Szűcs Gábor, Benkő Zsolt, Pribojszki Mátyás, Török Ádám és a Mini. Az új csapat létrejöttét főként az a vágy motiválta, hogy végre saját szerzeményeit játszhassa.
Ha már az elején szóba került Szűcs Gábor, akkor idézzük Őt, hogy nyilatkozott e formációról: „… ez egy igazán jó zene! Eszméletlen jó gitár sound, tökéletes, feszes alap, lehelet finom, ízes billentyű, fantáziadús számok.”
A lemez egy rövid Intro-val indul, melyet egy egyedülállóan ritka „hármas” követ. Ebből a csokorból az első darab a Hit The Road And Live The Blues című szerzemény, amelyet a Wings To Fly című, andalító, remek dallamvezetésű szám követ. A My Babe’ Is A Black Woman egy tempósabb, gitárcentrikusabb nóta.
Az albumot egy lassú blues, a Guitar Weep Too When They’re Sad zárja.
Egyedülállóan ritka „hármas” írtam, s ezt azért gondolom, mert ha ezek a szerzemények bármely csapat nagylemezén szólalnának meg, hátradőlhetnének, hogy nagyot alkottak.
Nem esett még szó a zenészekről és a játszott stílusról sem. Borsodi László zenésztársai: Magda Lajos – zongora, billentyűk, Pfeff Márton – basszusgitár, Teleki Pál – dobok, a blues felől közelítik meg a zenét, de számtalan más dologgal megfűszerezik, úgymint jazz, soul, groove, valamint teret engednek az improvizációnak is.
Az albumon Enrico Crivellaro dicsérő sorai olvashatóak, de máris aggódom, nehogy elsikkadjon e remek banda a hazai érdektelenségben.
Az együttes egyébként az év végén egy nagylemez megjelentetését tervezi, amelyet élőben vennének fel fúvóskarral, egyéb ínyencségekkel kiegészítve.

Magánkiadás, 2008

Turista


Koncertek júliusban
2008-06-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2008. július 27. – Gyula, Végvári esték

Blues Bell
2008. július 18. – Szeged
2008. július 25. – Lábatlan, Blues Fesztivál

Blúz tér 10
2008. július 5. - Báta, Keszeg Fesztivál
2008. július 6. - Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 7. - Budapest, Gödör Klub
2008. július 12. - Szigethalom, Cseszi Rock-Blues Fesztivál
2008. július 19. - Felsőtárkány, 14. Amerikai Autóstalálkozó és Fesztivál
2008. július 25. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad
2008. július 26. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar
2008. július 27. - Pécs, III. Summertime Blues & Jazz Fesztivál - Pécsi Szabadtéri Játékok

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. július 1. – Budapest, Bonyai étterem
2008. július 27. - Kapolcs

Borsodi Blue
2008. július 17. – Szeged, Milleneumi kávézó
2008. július 25. - Szanazug
2008. július 26. - Lábatlan, Blues Fesztivál

Bőrgyári Capriccio
2008. július 17. – Balaton, Zamárdi – Bike Weekend

Dr. Valter Blues Társasága
2007. július 19. – Sárospatak, Csillagpont Fesztivál

Ferenczi György és a Rackajam
2008. július 3. – Budapest, MokKata Kávézó
2008. július 5. – Monorierdő, Motoros találkozó
2008. július 10. - Budapest, MokKata Kávézó
2008. július 11. – Diósgyőr, Kaláka Fesztivál
2008. július 12. – Szolnok, Tiszaliget
2008. július 17. - Budapest, MokKata Kávézó
2008. július 18. – Kőszeg, Szélrózsa Fesztivál
2008. július 20. – Nagymaros, Mistrál Fesztivál
2008. július 24. - Budapest, MokKata Kávézó

Hobo
2008. július 3. – HBB – Békéscsaba
2008. július 4. – HBB – Sopron, Volt Fesztivál
2008. július 5. – HBB – Bodajk
2008. július 9. – HBB – Tokaji Fesztivál
2008. július 10. – HBB – Budapest, Old Man’s Pub
2008. július 12. – HBB – Pécs, Rockmaraton
2008. július 13. – HBB – Budapest, Gödör klub
2008. július 14. – HBB – Fertődi Kastély
2008. július 16. – HBB – Dunaújváros, EFOTT
2008. július 18. – Esztergom, Csattanuga csucsu
2008. július 20. – HBB – Budapest, Gödör klub
2008. július 23. – HBB – Zenta
2008. július 24. – HBB – Budapest, Old Man’s Pub

Jambalaya
2008. július 4. – Budapest, Gödör klub

Little G. Weevil
2008. július 4. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 5. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 6. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 16. – Veszprém

Little G. Weevil Trio:
2008. július 26. – Sárospatak

Little G. Weevil – Horváth Misi
2008. július 19. – Zebegény, Reneszánsz Club
2008. július 27. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil és a Hara Kiru Band
2008. július 25. – Lábatlan, Blues Fesztivál

Ölveti Blues Band
2008. július 5. – Onga, Péli Blueskocsma
2008. július 18. – Dunaújváros, EFOTT
2008. július 25. – Debrecen, Campus Fesztivál
2008. július 26. – Badacsony, Molóparti Sétány

Pawn Shop Boys
2008. július 25. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad
2008. július 26. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar
2008. július 27. - Kapolcs

Pribojszki Mátyás Band
2008. július 11. Jászberény, Blues és Jazz Estek
2008. július 12. – Marcali, Aranyhíd Fesztivál
2008. július 25. – Lábatlan, Blues Fesztivál
2008. július 26. Veszprém, Várkert, Herbie Hancock after party

Rambling Blues Trió
2008. július 24. – Szeged

Rockin’ Chair
2008. július 4. – Törökszentmiklós, Utca Fesztivál
2008. július 11. – Budapest, Fészek Klub
2008. július 18. – Pomáz, Patak Fesztivál
2008. július 19. – Eger, 14. Amerikai Autók Nemzetközi Találkozója és Rockfesztivál
2008. július 25. – Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad
2008. július 26. – Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar
2008. július 27. - Pécs, III. Summertime Blues & Jazz Fesztivál - Pécsi Szabadtéri Játékok

S-Modell
2008. július 4. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 12. – Kismarton, Málna Fesztivál

Sonny
2008. július 3. – Sopron, VOLT Fesztivál + Wild Cows
2008. július 4. – Törökszentmiklós, Utcazenész Fesztivál
2008. július 5. – Agárd + Wild Cows
2008. július 26. – Lábatlan, Blues Fesztivál + Wild Cows

T-Rogers
2008. július 6. – Paks, Gastroblues Fesztivál

Tengs-Lengs
2008. július 5. – Tibolddaróc, Fiatalok Napja

The BLUESBERRY Band
2008. július 4. – Veszprém, Várkert
2008. július 10. – Budapest, Mamut 2
2008. július 27. – Herend, Vadászok és Erdészek Napja


Tom White és Barátai
2008. július 4. – Törtel
2008. július 26. – Kapolcs, Király Kő Kocsma – 14.30 órától
2008. július 26. – Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad – 19 órától
2008. július 26. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar – 24 órától

Török Ádám
2008. július 27. – Dunaújváros, Zenepavilon

Török Ádám és a Mini
2008. július 2. – Budapest, Sörsátor
2008. július 4. – Orosháza, Gyopáros Fesztivál
2008. július 6. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 11. – Budapest, Old Man’s Pub
2008. július 12. – Tokaj, Hegyalja Fesztivál
2008. július 16. - Budapest, Sörsátor
2008. július 18. – Dunaújváros, EFOTT
2008. július 19. – Maglód, Rockfesztivál
2008. július 25. – Szolnok, Garden Hotel
2008. július 26. – Gyomaendrőd, Apolló Mozi
2008. július 30. – Budapest, Sörsátor
2008. július 31. – Szigliget, Szent Antal Pince

Tűzkerék XT
2008. július 6. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 21-22. – Pécs, Rockmarathon
2008. július 25-26. – Boly, Kantorock Fesztivál

Turista


Little G. Weevil: Southern Experience
2008-06-24 | hír


A 2008-as év első felében a műfaj hazai elitjét képező előadók, zenekarok sorra jelentették meg új lemezeiket. Az alábbiakban Little G. Weevil a márciusban megjelent Southern Experience című albumán található dalokat mutatja be.

1. Hey Jody - Jody Bartlett egy nagyon szexi hölgy, akivel a memphis-i Beale Streeten találkoztam még 2005-ben. Emlékszem épp lejöttem a színpadról, ő odajött és megnyalta a fejem tetejét. Kell a férfinak több? Egy-két napot szórakoztunk, aztán soha többet nem láttam. Erről szól a szám.

2. The Woman I Ain't Never Seen – XXI. századi szerelembe esés interneten keresztül. Sokaknak sikerült, és így lesz értelme az eleinte furának hangzó címnek: „Beleszeretni a nőbe, akit soha nem láttam”. Jó kis boogie.

3. Going Back South – Nem nehéz kitalálni, ez az Egyesült Államok déli része iránt érzett szerelmem egyik tanúsága. Ezt a számot itt Magyarországon írtam egy évvel, miután hazajöttem az Államokból. Itt csak álmodozom arról, hogy egyszer remélhetőleg ismét a Mississippi környékén fogok sétálni.

4. Place A Dollar In My Hand – A legfrissebb darab a lemezen, idén februárban írtam. Ez egy saját tapasztalataimon alapuló nóta, igazi North Mississippi Blues. Valahogy úgy látom, hogy a nők csak addig hajtanak a férfira, ameddig csak épp szükséges. Aztán jön a jegygyűrű, esetleg a gyerek és megőrülnek. Elszedik a pénzed, nincs tiszta ruhád, de nem is engedik, hogy te mossál magadra, a végén még elrontod a mosógépet. Csoda, hogy ennyi férfi jár a kocsmába?

5. Anson And Sam - Texasi stílusban egy instrumentális darab. Pár évvel ezelőtt volt szerencsém többször is találkozni a névadó amerikai zenészekkel. Anson Funderburgh és Sam Myers évtizedekig muzsikáltak együtt és testvérként szerették egymást. Az ő tiszteletükre íródott a nóta.

6. Weird Dancing Woman – A dal címe eredetileg American Woman volt, ami egy teljesen spontán, majdnem színpadon született szerzemény. 2003 környékén pár hónapig Budapesten tartózkodott egy amerikai hölgy Dallasból. Emily egy elég őrült lány volt, imádott szórakozni, inni és a szexet sem vetette meg, azért valljuk be. Annak idején sokat játszottuk a Mojo Working című számot, és megunva a szöveget elkezdtem improvizálni ugyanarra az alapra. Később saját formámra alakítottam a zenét, dúrból moll lett, majd később kipofoztam a szöveget is. Mint mondtam, Emily nem volt egy semmi jelenség, sokak számára emlékezetes volt az ő ittléte. Hát nekem is.

7. Chocolate Pie – Ez egy abszolút szexuális töltésű szám. Tudod, az én párom egy jamaicai származású hölgy, tehát csoki. Plusz még elég édes szájú is, és az első pár találkozásunk szinte az ágyban kezdődött és végződött. Így már nem nehéz értelmezni a szám szövegét. Magyarul, adok neked egy kis csokit, ha ma este is…

8. Glad To Have You Back - Ez az egyetlen szóló szám a lemezen és milyen meglepő, szintén egy hölgyről szól. Ez már csak így megy ebben a korban. Hosszú ideig együtt voltam a szóban forgó hölggyel, aki még Amerikába is utánam jött, aminek nagyon örültem. Mégis a sors úgy hozta, hogy elválltunk egymástól.

9. Nobody Loves The Blues But Me – Egy gyönyörű, lassú blues. Amikor az Államokba, Alabamába költöztem és hónapokig csak dolgoztam reggeltől estig, eléggé el voltam keseredve. Nem úgy alakultak eleinte a dolgok, és a város valahogy teljesen passzív volt a blues zenére. Ott kezdtem el írni a számot, amit később Memphisben fejeztem be. Érdekes, hogy ugyanaz a hölgy van megemlítve itt, mint az ezt megelőző számban. Mégis, aminek ott örültem, annak már itt kevésbé…

10. She's The One – Egy erőteljes Little G. boogie. Nem hiszem, hogy sokat kéne magyarázni. Ha az ember végre megtalálja élete párját, jó számokat ír.

Összességében én azt hiszem, meg vagyok elégedve az anyaggal. Ezekben az években így játszom a bluest és ezt sikerült is felvenni. Az életem teljesen egyszerű, és mindig ugyanarról szól: zene, nők, család, barátok, utazás, szórakozás, pénzkeresés, szex, szeretet és tisztelet.
Lehet, hogy sokaknak ez primitív, de akkor sem fogom ezt túlmisztifikálni. Nem bonyolult sem a szöveg, sem a zene, mint ahogy én sem vagyok az. Mégis iszonyat erő van az albumban, azért mert 100%-ig őszinte, és a közreműködő zenészek is kitűnő munkát végeztek. Nincs kit kiemelni, magyart vagy amerikait. Mind nagy szeretettel fogadták el a meghívásomat, amit ezúton is köszönök.
Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Én senkivel nem akarok versenyezni, játszom, amit játszom, és csak remélni tudom, hogy egy-egy koncert után boldogan és elégedetten tér haza a közönség.

Little G. Weevil


Magyarországon járt az ír gitárfenomén
2008-06-22 | beszélgetések


Sok Gary Moore rajongó álma vált valóra, amikor június 14-én hazánkban lépett fel az ír gitárfenomén a Nemzetközi Harley-Davidson Fesztiválon, Alsóörsön. A koncertet megelőzően egy remek hangulatú sajtótájékoztatón vehetett részt néhány újságíró a balatonalmádi Ramada Hotelben.
Most ennek a szerkesztett változata olvasható.


Először zongorázni tanultál. Miért hagytad abba?
Gary Moore: Mert borzasztó voltam! Szörnyű! (nevet) Én voltam a legrosszabb tanítvány. Nem szerettem a kottaolvasást, így aztán hamar véget is értek a tanulmányaim.

A hetvenes években csatlakoztál a Thin Lizzy zenekarhoz…
Gary Moore: Igen, háromszor is! (nevet)

...hogyan emlékszel vissza a legendás Black Rose albumra?
Gary Moore: Az album igazából dalok gyűjteménye volt. Néhány dal nem is erre az albumra készült, hanem Phil Lynott szólóalbumára, de mivel nem volt elég számunk az új Lizzy lemezhez, felhasználtuk őket. Ilyen például a "Sarah", amit nagyrészt én írtam. Szintén segítettem a "Black Rose", valamint a "Thoughest Street In Town" dalok szerzésében, így mondhatjuk, hogy nagy szerepem volt a lemez megírásában.

A ’90-es években újjáalakult a Cream, Clapton helyett Te csatlakoztál…
Gary Moore: Nem, ez hülyeség, teljesen téves! Azt a zenekart (BBM) én alapítottam. Eredetileg ez egy új Gary Moore albumnak indult, később csatlakozott Jack Bruce és legnagyobb meglepetésemre Ginger Baker-t ajánlotta dobosnak, mivel akkortájt még nem volt meg a dobosunk. Az ilyen jellegű kérdések ölték meg azt a zenekart!

Az első két szám arról a lemezről a "Waiting In The Wings" és a "City Of Gold" nagyon hasonlít a Cream "White Room" és "Crossroads" című számaira.
Gary Moore: És? Mit vártál? (nevet) Nézd, ha van egy dobosod a Cream-ből, egy énekesed a Cream-ből, aki ráadásul szinte az összes Cream dalt szerezte, illetve te egy gitáros vagy aki kölyökként a Cream zenéjén nőtt fel, mindenképp kicsit hasonlítani fog a végeredmény a Cream-re. Talán az lenne a furcsa, ha nem így történne. Egyébként az albumról kislemezen is megjelent "Where In The World” című dal teljesen távol áll a Cream zenei világától és a lemezt záró "Wrong Side Of Town" is inkább egy jazz ballada, tehát voltak dalok, amiknek közük nem volt a Cream-hez, melyek persze rögtön hasonló hangzásvilágot kapnak, ha Jack Bruce énekli őket.

Van valamilyen kapcsolatod Peter Green-el mostanában?
Gary Moore: Nem, azt hiszem Svédországban él jelenleg. Évek óta nem láttam már…

Ez az első alkalom, hogy Magyarországon jársz?
Gary Moore: Igen.

Van bármilyen elképzelésed a magyar blues vagy rockzenéről, vagy egyáltalán Magyarországról általában?
Gary Moore: Ha jól tudom, Magyarországnak igen komoly jazz tradíciói vannak. Amit örömmel hallottam, hiszen a jazznek szoros kapcsolata van a blues-al.

Mi volt az oka, hogy 1995-ben végül nem játszottál a Rolling Stones előtt Magyarországon?
Gary Moore: Nem fizettek eleget! (nevet) Azt mondták: "Adunk 5000 dollárt…"

Hogy látod, mennyire szerették a rajongók a legutóbbi "Close As You Get" című lemezedet? Mennyire volt sikeres?
Gary Moore: Nem tudom mennyire fogyott, a lemezkiadó nem árulta el! (nevet) Az biztos, hogy én szerettem azt a lemezt!

A ’90-es évek végén megjelent "Dark Days In Paradise" című album sok rajongódnak…
Gary Moore: …sokkhatás volt. (nevet)

Tervezel hasonló jellegű lemezt készíteni a jövőben?
Gary Moore: Mindig is azt csináltam amit épp szerettem volna csinálni, és úgy gondolom ez nagyon fontos egy muzsikus számára. Az összes zenész akit tisztelek, nem fél új és új dolgokat kipróbálni. Következő lemezem után, talán megpróbálkozom egy akusztikus albummal. Egy akusztikus-dance albummal persze! (nevet)

Mit várhatunk az új albumtól, annak dalaitól?
Gary Moore: Agresszívebbek lesznek az előző album dalainál. Az sokkal szellősebb volt, több balladával. Ez most sokkal tempósabb lesz. Néhány dal az új albumról kifejezetten rockosabb, persze még mindig a blues határain belül, de sokkal rockosabb hangzással.

Manapság egyre többet látni Fender Telecaster gitárokkal a színpadon. Lesz ennek bármilyen hatása az új lemez hangzására?
Gary Moore: Igen, például lesz az albumon egy country nóta, amihez tökéletesen passzol a Telecaster hangja. Szintén ezt a típusú gitárt használom majd néhány lassabb dalhoz is. Egyébként gyerekként az első igazi gitárom is pont egy Telecaster volt. Nagyon szeretek játszani ezeken a gitárokon.

Pár éve úgy volt, hogy fellépsz Romániában is…
Gary Moore: Még mindig nagyon szeretnék fellépni ott. Szeretném látni Romániát. Idén is volt egy ajánlatunk onnan, de végül sajnos nem jött össze a dolog.

Mi volt az oka, hogy pár éve nem sikerült?
Gary Moore: Nem emlékszem. Talán valami a rendezőkkel. Már nem emlékszem.

Van valami kötődésed a motorokhoz?
Gary Moore: Nincs. (nevet)

Tudsz bárkit magadon kívül, akit meghívtak a Monsters Of Rock és a Montreux Jazz Fesztiválra is?
Gary Moore: (hosszú gondolkodás után) Nem. (nevet)

Mi lenne a tanácsod fiatal zenészek számára, akik még csak most vannak karrierjük elején?
Gary Moore: Manapság ez nagyon nehéz, talán most a legnehezebb a fiatal zenészeknek! Minden a pénzről szól, így nagyon nehéz lemezszerződéshez jutni. Ha sikerül is, a lemezkiadók csak használják a zenekarokat, megrágják, és már köpik is ki őket. Úgyhogy ez nagyon nehéz manapság. Azt tanácsolnám, hogy tanuljanak meg játszani minél jobban, tanulják meg kifejezni magukat a hangszerükön, és ne nagyon rágódjanak azon, hogy híresek legyenek …mert talán nem is lesznek.

Van összefüggés aközött, hogy játszátok a ”Don’t Believe Word” című Lizzy számot, és hogy a dobosod, Brian Downey, a Thin Lizzy egykori dobosa?
Gary Moore: Igen, hiszen többen vagyunk az én bandámban abból a zenekarból, mint a jelenlegi Thin Lizzy-ben. Úgyhogy egy dalt mindenképp be kellett raknunk a programba! (nevet)

Épp 13 éve halt meg Rory Gallagher. Hogyan emlékszel rá?
Gary Moore: 14 évesen felléptem előtte Belfastban, amikor először jött a városba. Végtelenül kedves és figyelmes ember volt. Akkoriban nem volt pénzünk, így húrokra sem futotta és megesett, hogy egymás gitárjait használtuk, ha sajátunkon elszakadtak a húrok. Halála előtt nem sokkal Londonban találkoztunk. Egy Hotelben élt és már nagyon rossz állapotban volt. Nagyon szomorú volt. Összes gitárja ott volt vele. Csak ültünk, beszélgettünk és gitároztunk kicsit. Egy alkalomtól eltekintve sosem játszottunk együtt a színpadon. A Thin Lizzy egyik koncertjén szállt be és az egyik gitáromat használta.

Tervezel koncert DVD kiadását mostanában?
Gary Moore: Igen. Felvesszük a Montreux Jazz Fesztivál-os fellépésemet most júliusban, ahol barátom Otis Taylor, Buddy Guy és John Mayall is fellép majd, úgyhogy ez az anyag valószínűleg megjelenik. Továbbá hamarosan kiadják a tavaly októberben Londonban rögzített Jimi Hendrix emlékestet is, ahol Billy Cox és Mitch Mitchell társaságában játszottunk Jimi Hendrix dalokat.

Úgy hírlik, a ’80-as évek elején Ozzy Osbourne akart megszerezni gitárosának. Ez igaz?
Gary Moore: Igen, így volt. Ezért is utál annyira. (nevet) Elmondom hogy történt. Még Randy Rhoads előtt szerette volna, ha én leszek a gitárosa. Épp Los Angelesben éltem, és Ozzy miután kirúgták a Black Sabbath-ból szintén L.A.-ben, egy Hotelben lakott. Sharon-nal barátok voltak akkoriban, de igazából nem nagyon találkozgattak. Sharon volt a menedzserem. Ozzy-nak épp egy zenekart próbáltak összehozni, de Ő csak engem akart gitárosának. Mivel a Thin Lizzy után nem igazán akartam ismét egy drogfüggő énekes zenekarában szerepelni, és különben is megvolt már a saját zenekarom (G-Force), így csak segítettünk neki a zenészek meghallgatásakor. Ha épp egy doboson és basszusgitároson volt a sor, én is beszálltam gitáron, ha pedig basszusgitáros és gitáros volt a meghallgatott zenész, akkor a dobosom, Mark Nauseef segített. Így talált rá Randy Rhoads-ra.
A probléma akkor kezdődött, mikor Randy Rhoads halála után már másnap hívtak, hogy fejezzem be a turnét! Akkoriban Greg Lake zenekarában voltam, de mivel egy baleset következtében eltörtem egy csontot a kézfejemben, amúgy sem tudtam volna játszani. Sharon viszont ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy megsérültem, és nem tudok játszani, azt hazudta Ozzy-nak, hogy nem veszem fel a telefonjait! Amikor Sharon megkérdezett, hogy be tudnám e fejezni a turnét, azt válaszoltam: "Igen". Viszont azon az éjszakán, vagy a következőn, még mielőtt Amerikába utaztunk volna a Greg Lake Band-el, futás közben elestem és megsérült a kezem.

Hogyan képzelted el gyerekként a karrieredet, és hogy látod most?
Gary Moore: Azt mondhatom, hogy abban a szituációban vagyok, amit mindig is akartam. Gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy zenész leszek és nagyon sok időt töltöttem egymagamban, ezekről a dolgokról ábrándozva. Talán ez is segített, hogy végül valóra vált. Olyan zenészekkel játszhattam együtt, akikről mindig is álmodtam. Mostanra barátokká váltunk. Nagyon boldog vagyok.

Mesélnél első gitárodról és az ehhez kapcsolódó élményeidről?
Gary Moore: (nevet) Egyik péntek este apám hazajött a munkából és megkérdezte: "Szeretnél gitározni tanulni?". "Igen, szeretnék." mondtam, hiszen mindig is gitározni akartam. Úgyhogy szombat reggel el is vitt egy barátunk házába, ahol ez az ismerős mutatott egy akkordot. Volt egy eladó gitárja 5 fontért, apám meg is vette. Egy szörnyű, Németországban készült Framus gitár volt. Olyan magas hangszer, mint én akkoriban, úgyhogy amikor a buszmegállóban várakoztam, ki sem látszódtam a gitár mögül. Nagyon nehéz volt rajta játszani, mivel a húrok túl magasan voltak… az összes 25 év körüli gitáros csak csodálkozott, "Hogy a fenében tudsz ezen játszani?". Viszont számomra ez nagyon hasznos volt, hiszen később a jó gitárokon már nagyon könnyű volt játszani.

Hogy tetszik Magyarország?
Gary Moore: Mindössze egy napot töltöttem Budapesten, úgyhogy igazából nem nagyon volt időm. Sétáltunk egyet, körülnéztünk. Gyönyörű a város, kicsit olyan, ahogy korábban is elképzeltem, de sajnos elég kevés időt töltöttünk itt.

Talán hallottad, hogy korábban öcséd Cliff is járt már nálunk párszor…
Gary Moore: Igen, Budapesten egy hajón lépett fel.

Igen …és néhány héten belül újra hazánkba érkezik.
Gary Moore: Tudom, épp a napokban beszéltem vele.

Elképzelhetőnek tartod, hogy a jövőben akár együtt is szerepeljetek egy lemezen?
Gary Moore: Nem, nem hiszem. Nagyon különböző a stílusunk. Ő inkább a ’80-as éveket kedveli. (nevet)

…talán Jeff Beck lehetne a közös nevező.
Gary Moore: Igen, Ő is szereti Jeff Beck-et. Mostanában kezdett újból jobban belemélyedni a zenébe. Korábban néhány szörnyű bandát is kedvelt. Kérdeztem is: "Miért hallgatod azt a sok szart?" Sokat vitatkoztunk a zene miatt. "Miért hallgatod a Rush-t például, miért hallgatod azt a sok progresszív rock zenét?" kérdezem mindig. "Nagyon szeretem őket!" mondta. Úgyhogy, ment is megnézni ezeket a bandákat élőben. Mostanában kezdett egy kicsit jobban körülnézni és rájött, hogy más is van a világon. Jeff Beck-et szereti, úgyhogy az rendben van! (nevet)

Mi a véleményed a manapság elharapódzott zenei letöltésről?
Gary Moore: Én is csinálom. (nevet) Mit tehetünk, ez a modern világ! Én is szeretek letölteni, van is vagy már 12.000 dalom! (nevet)

Köszönet Csillag Zoltánnak és a magyarországi Gary Moore Fanclub-nak (www.garymoore.hu), hogy a beszélgetést rendelkezésünkre bocsátotta!


Egy nemzetközi csapat
2008-06-20 | beszélgetések


A BLUES VAN történetében eddig csak hazai zenészekkel készültek interjúk, most először keríttetünk alkalmat, hogy kicsit távolabb kalandozzunk.
Választásunk a rév-komáromi származású Tomas „Bobek” Bobrovniczky-ra és feleségére Petra Börnerová-ra esett, akik együtt is zenélnek a Petra Börnerová Band-ben.
Interjúm során a kezdetekről, a magyar zenei kapcsolatokról és az új lemezről is kérdeztem őket.


Turista: Kezdjük talán a kezdeteknél, hogyan kerültetek kapcsolatba a blues-al? Mi miatt döntöttetek a zenészpálya mellett?
Bobek: Én blues és rock zenén nőttem fel. Mivel édesapám is dobolt, így természetesen otthon is sok lemezünk volt. Legtöbbet Jimi Hendrix, Johnny Winter, a Beatles, a Colosseum és a Deep Purple zenekarok voltak azok, amiket hallgattam. A szüleim eleinte nem nagyon akartak támogatni a zenében, de miután látták, hogy menyire a szívemhez nőt a dobolás, és hogy ez nem fog megváltozni, így más megoldásuk nem maradt, mint támogatni engem. Egy gimnáziumi rock, majd punk zenekarban kezdem 17 éves koromban, de mivel a blues volt az ami igazán érdekelt, így 1996-ban megalakítottam az első blues zenekaromat. Egy idő után sikerült megismerkedni egy-két blues lemezgyűjtővel ill. zenésszel, akiktől volt lehetőségem tanulni és hanganyagokat kapni.
Petra: Én egy észak-nyugati cseh kisvárosból, Bilinából származom, ahol nagyon sok lehetőség nem volt. Gyerekkoromban szerettem volna gitározni vagy zongorázni. Mivel gitárra már nem volt szabad hely a zeneiskolában, így a tanárok tangóharmonikára javasoltak. Persze, ez a volt rendszerben elég nagy divat volt Csehországban. Mikor elvégeztem a hat éves iskolát, konzervatóriumba jelentkeztem. Ugyanebben az időszakban már énekeltem rock zenekarokban és döntenem kellett a harmonika és az éneklés között. Végül az ének mellet döntöttem, és Prágában egy ismert jazz énekesnőnél, Jana Koubková-nál vettem magánórákat. Ebben az időszakban már gyakran jártam egy helyi klubba, ahol blues zenekarok is játszottak, és valahogy megtetszett ez a zenei irányzat. Eleinte Jimi Hendrix, Janis Joplin, tehát a Woodstock generációval ismerkedtem meg.

T.: Milyen korai próbálkozásaitok voltak?
Bobek: Ahogy már írtam, az első blues zenekaromat egy közeli barátommal 1996-ban alakítottam meg Komáromban. Igazából az első "profi" zenekarom a pozsonyi Bluesweiser volt 1998-ban. Mivel zeneileg fejlődni szerettem volna és a kisvárosunkban minden lehetőséget felhasználtam, így muszáj volt a városon kívül szerencsét próbálni. A Bluesweiser-ben egy évet játszottam, de nagyon sok tapasztalatot, új barátokat és kontaktusokat szereztem. 2007-ben ismét tagja lettem a zenekarnak.
Petra: Az első igazi blues zenekarom Prágában volt, Handsfree Blues Band név alatt. Ezzel a zenekarral főleg Prágában játszottunk. Ezután 2003-ban megismerkedtem Bobekkel, aki egy ideig velünk dobolt, aztán megalakítottuk a közös zenekarunkat.

T.: Közös csapatotokon a Petra Börnerová Band-on kívül számos formáció tagja is vagy. Bemutatnád ezeket?
Bobek: Jelenleg aktívan a szlovákiai funk-blues stílusú Bluesweiser-ben, az immár 20 éve létező zenekarban játszom (www.bluesweiser.sk). Ezen kívül a magyaroszági Jugging Stones zenekarral is zenélek, de mivel nagy a távolság, így csak a fesztiválokat ill. a csehországi koncerteket vállalom be. Mivel itt Prágában is sok profi zenész van, akik több zenekarban is játszanak, így gyakran kisegítem a dobos kollégáimat és beugrok helyettük a zenekarjaikba. Legtöbbször a Roman Pokorný & Bluesbox Heroes Band-ben, vagy Luboą Andrąt legendás cseh blues gitáros zenekarában játszom.

T.: Korábban magyar zenészek is tagjai voltak a Petra Börnerová Band-nek. Mi miatt szakadt meg ez a kapcsolat?
Bobek: Igen, az első zenekar a Petra Börnerová Band feat. Benkő Zsolt név alatt futott. 2005 nyarán meghívást kaptunk Petrával a Nyírbátori Rhythm & Blues Fesztiválra, de mivel Petra akkori zenekara nem volt hajlandó utazni, így felkértem Benkő Zsoltot és a Bluesrivers zenekar tagjait. Őket régebbről ismertem és már együttműködtünk. A nyírbátori fellépés nagy-nagy sikert aratott, így úgy döntöttünk, hogy tovább folytatjuk. Nem gondoltam volna, hogy három évig sikerül egyben tartanom ezt a remek bandát, de mivel tényleg nagy volt a távolság, és mi Petrával szerettük volna a saját zenénket is csinálni, így 2007 év végén úgy döntöttünk, hogy egy időre szüneteltetjük ezt a nemzetközi zenekart. Remek három évet töltöttünk együtt és bejártuk fél Európát. Nehéz volt a búcsúzás, mert egy család alakult ki a zenekarból, de ha tovább akarunk lépni, muszáj volt ilyen döntést hoznunk. Sajnos az utóbbi időben a Zsolton kívül a basszusgitárosunk Bornemissza Ádám és a szaxofonosunk Táncos István nem is értek rá, és a vendégzenészekkel már nem az a csapat volt. De nem zárjuk ki, hogy még valamikor összeállhat az eredeti csapat. Nagyon jó barátok maradtunk, és tartjuk a kapcsolatot. Az Ádám írt egy rakás dalt a Petrának, amelyeket most az új zenekarral játszunk.

T.: Készül egy új lemez is. Mikorra várható ennek a megjelenése?
Petra: Igen, készül az új stúdió lemez, amin Bornemissza Ádám angol szövegei és saját cseh nyelvű dalaink szerepelnek majd. Ha minden jól megy, akkor ősszel vagy télen meg is jelenik.

T.: Kik a zenésztársaitok?
Petra: Miloą ®elezňák - egy remek jazz gitáros Szlovákiából, Pavel Novák - cseh basszusgitáros, aki néha a Benkő Zsoltos fellalásban is játszott. Bobek dobol, én éneklek és egy dalban tangóharmonikázom.

T.: Változott a zenei koncepciótok?
Petra: A cover dalokon kívül a műsorunk felét saját szerzemények töltik ki. Ezek a blues, a jazz és a folk stílusok keverékei.

T.: Mivel az új felállás is többnemzetiségű, adódik a kérdés, hogy mennyire törekedtek erre? Tudatos ez?
Bobek: Az új felállás cseh, szlovák és szlovákiai magyar tagokból áll. Természetesen ezt érezni a saját dalainkban is, és persze a többnemzetiségű zenekarnak a koncertszervezésnél nagy előnye van. Egy nemzetközi zenekart könnyebben el tudunk adni otthon, de külföldön is.

T.: Úgy tudom koncert ill. fesztiválszervezéssel is foglalkozol.
Bobek: Igen, már több éve szervezek blues koncerteket, kisebb fesztiválokat. Nincs szervező irodám, az egészet hobbiból ill. a blues iránt érzett szeretetből csinálom. Már negyedik éve szervezem Bilinában a Blues na Kyselce nevű nemzetközi fesztivált (www.bluesnakyselce.wz.cz). Ezen kívül néha segítek egy-két zenész barátomnak koncertszervezésben. Sajnos az utóbbi időben egyre nehezebb itt Csehországban, azért próbálkozunk Petrával Németország, Lengyelország, ill. más EU-s országban fellépést szervezni.

T.: Mennyire van keletje felétek ma a blues zenének? Melyek azok a formációk melyekre mindenképen érdemes odafigyelni?
Bobek: Ahogy már írtam, itt is eléggé romlott a helyzet. A zenekarokból sok van, de sajnos a klubokból és a fesztiválokból kevés. Csehországban inkább a rock, a folk, a country ill. a populáris zenére van igény, de van néhány blues zenekar és előadó, amely biztos, hogy nemzetközi szinten nem hozna szégyent Csehországra. A legendás Luboą Andrąt Blues Band, amely valami olyan Csehországban, mint Tátrai Tibusz Magyaroszágon. Aztán van sok fiatal blues zenész, mint például a Marce Flemr Band, a Hocchie Coochie Band, Jan Kořínek, a 10 éve Prágában élő chicagói blues gitáros zenekara a Rene Trossman Band, és még sokan mások. 2007-ben megalakítottam egy blues társaságot és az első cseh blues információs weboldalt. Sajnos a társaságból 2008 elején kiléptem, de a weboldalra még gyakran küldök mindenféle infókat. A www.czechblues.com oldalon megtalálhatod az összes csehországi blues klubot, fesztivált és zenekart.
Petra: Egyetértek Bobekkal. Szerencsére mi nem a zenéből élünk, így ha átlagban havi négy koncertünk van, az elegendő. De vannak zenekarok, amelyek rendszeresen játszanak, főleg a prágai klubokban.
Köszönjük a beszélgetést és remélem hamarosan ismét Magyaroszágon játszhatunk, legközelebb augusztus 16-án a Cseszneki Blues Fesztiválon!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


16. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008-06-19 | koncertajánló


16. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 1-6. - Paks





ESZI Sportcsarnok:

Július 4.
- Böllér Blues Band
- S-Modell
- Erja Lyytinen
- Ian Siegal Band
- LMT Connection, vendég: Mary Broadcast - ének, gitár

Július 5.
- László Attila Band
- Saffron Monkey
- The British Blues Quintet
- Carl Palmer Trio
- RawHide

Július 6.
- Ripoff Raskolnikov
- Cliff Moore Band
- Török Ádám & Mini 60/40 koncert

Templomi koncertek, július 5.
10:00 - 12:00 - László Attila, Cliff Moore & Steve Hacking, Little G. Weevil, Maggie Bell - Miller Anderson - Zoot Money
13:00 - 15:00 - LMT Connection, Ian Siegal, Erja Lyytinen, Mary Broadcast

Kerti koncertek, július 6.
- Blúz tér 10
- Soundtrack
- Joint Venture
- Tűzkerék XT
- T. Rogers
- Varga János Combo
- Sárga Taxi


Török Ádám 60 DVD bemutató koncert
2008-06-18 | koncertajánló


Török Ádám 60 DVD bemutató koncert
2008. július 2. 19:00 – Budapest, Városligeti Sörsátor


Július 2-án jelenik meg Török Ádám 60 címmel a Mini új DVD-je. A bemutató koncert színhelye az együttes nyári klubjában, a Városligeti Sörsátorban lesz. A másfél órás DVD anyag a januári jubileumi koncerten készült, a felvételeket az 5-ös Csatorna televízió készítette.
Az 5-ös Csatorna kiváló munkát végzett, a felvétel hang- és képminősége is ragyogó.
A bemutatónak otthont adó Városligeti Sörsátor húsz éves fennállását ünnepli e nyáron. Kitűnő koncerthelyszínné vált az utóbbi években, aki felhőtlenül akar szórakozni a Mini nyári bulijain, bátran látogasson el ide.
A július 2-i DVD-premieren fellépnek a jubileumi koncert és a DVD főszereplői: Török „Gyugyó” Ádám, Köves „Pinyó” Miklós, Németh Károly, Paróczai „Tacskó” Attila, Závodi „Zacskó” János, Mohai Tamás, Muck „Muki” Ferenc, Horváth Misi és Török Péter.

Ádámék mindenkit szeretettel várnak!


Tomcat Courtney: Downsville Blues
2008-06-17 | kritika


Írásaimban folyamatosan igyekszem a hazánkban kevésbé ismert blues előadókra/zenekarokra fókuszálni, így kapóra jött a Blue Witch Records május 20-án megjelent kiadványa. „Blue Witch Records Is The Biggest Little Blues Label In The Country”, írják a kiadóról, és azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, ezt Tomcat Courtney Downsville Blues című albuma csak erősíteni fogja.
A san diego-i Tomcat Courtney 1929-ben Waco-ban (Texas) született, Lightnin' Hopkins és T-Bone Walker zenéjén nőt fel, akiket személyesen is ismert. A fiatal feltörekvő bluesman, mivel szerette a táncot és az éneket, utazó cirkuszokban is fellépett. A ’60-as években Kaliforniába kötözött, majd a ’70-es évek elején San Diego-ba, ahol azóta él.
Az első felvételei az Advent Records által 1974-ben megjelentetett San Diego Blues Jam című lemezen voltak hallhatók.
A Downsville Blues című albumon a ritmusszekciót a legendás chicagó-i dobos Willie “Big Eyes” Smith és a basszusgitáros Patrick Rynn alkotja. Willie hosszú ideig Muddy Waters zenekarának a tagja volt. Szájharmonikán Bob Corritore játszik, vele Courtney 2007-ben ismerkedett meg a gitáros Chris James által, aki szintén szerepel a lemezen. James 13 évesen, a ’80-as évek elején csatlakozott Tomcat bandájához.
A legjobb texas country blues tradíciókat követő Tomcat Courtney rendkívüli dalszerzői képességekkel rendelkezik, erőteljes énekét, jellegzetes gitárjátékát tizenkét számon keresztül élvezhetjük.
A Blue Witch Records érdeme, hogy egy ilyen nagyszerű blues zenész felvételeit nemzetközi szinten is mindenki számára elérhetővé teszi.

Blues Witch Records, 2008

Pampalini


Új lemez Walter Trout-tól
2008-06-14 | hír


Hosszú idő után The Outsider címmel új lemezzel jelentkezik Walter Trout. Az album a Provogue Records gondozásában június 24-én fog megjelenni és eddig több mint 500000 darab megrendelés érkezett a CD-re.
A lemez tizenhárom Trout szerzeményt tartalmaz, társai nem a megszokott kísérőzenekarának a Radicals-nak a tagjai, hanem session zenészek. Így hallhatjuk a dobos Kenny Aronoff, a basszusgitáros Hutch Hutchinson, a zongorista Jon Cleary játékát, Hammond B3 orgonán pedig Skip Edwards-ot és Samuel Avila-t. További vendég a „szájharmonika varázsló” Jason Ricci. A lemez producere John Porter (B.B. King, Los Lonely Boys, Ryan Adams).
Walter Trout jelenleg Kanadában és az Egyesült-Államokban koncertezik, augusztustól Európa következik.

Számcímek:
1. Welcome To The Human Race
2. Next Big Thing
3. All My Life
4. Love Song Of J. Alfred Bluesrock
5. Don't Wanna Fall
6. Child Of Another Day
7. Turn Your Eyes To Heaven
8. Restless Age
9. Gone Too Long
10. Matter Of The Heart
11. Can't Have It All
12. Sanjay
13. Outsider

Pampalini


Kórházba szállították Nappy Brown-t
2008-06-10 | hír


A 79 éves veterán blues zenészt Nappy Brown-t, június 1-jén Newton-ban (New Jersey) kórházba szállították.
Az énekes nemrégiben adott remek koncertet a Blues Music Awards díjátadóján Tunica-ban (Mississippi), majd további fellépései is lettek volna San Francisco-ban, majd a Live Oak Music Festival-on Santa Barbara-ban.
Napoleon Brown Culp 1929. október 12-én született, ifjúkorában evangéliumi csoportok tagja volt. 1954-ben szerződést kötött a Savoy Records-sal, 1955-ben a Billboard második helyére került a Don't Be Angry című dallal.
Az ötvenes évek végén egy all-star show előadójaként turnézott Jackie Wilson-nal, Little Richard-dal, Chuck Berry-vel, Bo Diddley-vel és Buddy Holly-val.
A ’80-as évek elején megújulva tért vissza, majd 1983-ban sikeresen turnézott a skandináv országokban.
Az utolsó albuma 2007. májusában jelent meg a Blind Pig Records-nál Long Time Coming címmel.

Turista


Eddie „Big Town Playboy” Taylor: Bad Boy
2008-06-07 | kritika


Chicagó-nak, a „szelek városának” egyik ismert gitáros alakja Eddie Taylor, aki 1923-ban Benoit-ban (Mississippi) született. Eddie-t fiatalon megbabonázta Memphis Minnie, Charley Patton, Robert Petway, Son House és Robert Johnson zenéje, így 13 évesen megtanult gitározni.
Az első formációt, melyben zenélt, gyermekkori cimborájával Jimmy Reed-del alapította (Taylor mutatta meg a gitározás alapjait Reed-nek), majd 1949-ben Chicagó-ba költözött. Itt rögzítették az első, Jimmy Reed-del közös felvételeiket a VeeJay Records számára, de hallhatjuk John Lee Hooker-nek szintén e kiadónál megjelent lemezein, valamint együtt zenélt Homesick James-sel, Snooky Pryor-ral, Floyd Jones-sal, Elmore James-sel, Big Walter Horton-nal és John Brim-mel is.
Eddie Taylor első saját felvételeit a VeeJay Records jelentette meg, melyek közül a Bad Boy, a Ride 'Em On Down és a Big Town Playboy klasszikus darabokká váltak.
Az ausztriai Wolf Records 1995-ben, halála után tíz évvel Bad Boy címmel adta ki a chicagó-i Odyssey Stúdióban 1983. júliusában és 1984. augusztusában rögzített felvételeit.
A lemezen Taylor zenésztársai (a) The West Side Allstar Band tagjai: Johnny B. Moore (gitár), Willie Kent (basszusgitár), valamint felesége Vera Taylor (ének), fia Tim (dob) és mostohafia Larry (dob).
Az album nyitószáma a Bad Boy, melynek első verzióját 1955-ben rögzítették, akkor Eddie Taylor-t harmonikán Jimmy Reed kísérte. A Take Your Hands Dows című dalban megtapasztalhatjuk, hogy Eddie Taylor és Johnny B. Moore milyen nagyszerűen tudnak közösen játszani, szóló szólót követ.
A Look Over Yonders Wall számtalan feldolgozást megért nóta Jazz Gillum-tól, a Three O’ Clock In The Morning Lowell Fulson szerzeménye, mely B.B. King egyik első sikerszámává vált.
Az I Got Long To Stay a korai rockabilly számokra emlékeztet.
A feleséget négy dalban is hallhatjuk, nekem leginkább Otis Rush All Your Lovin című számában tetszik. Egyébként Vera testvérei, Eddie és Jimmy Burns Chicago ismert zenészei.
A Bad Boy egy jó muzsikushoz méltó lemez, melyet bátran ajánlok mindenkinek.

Wolf Records, 1995

Pampalini


Bőrgyári Capriccio: Progressive
2008-06-04 | kritika


Hazánkban az első blues fesztivált Woodstock 20. évfordulójának tiszteletére 1989. augusztus 11-én Esztergomban tartották. Az ezt követő évek a magyarországi „blues boom” kezdetét jelentették. Fesztivál, fesztivált követett, melyeken jelentős szerepet játszottak a ’60-as, ’70-es évek blues-rock szerzeményeit játszó zenekarok. Mára a „robbanás” hatása megszűnt, de napjainkban is léteznek olyan bandák, akik hasonló utat választottak. Ilyen a Bőrgyári Capriccio nevű együttes is.
A zenekar 2000. tavaszán Újpesten alakult, a név a világhírű cseh író Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio című regényére utal. A név figyelemfelkeltő, hisz ki ne ismerné hazánkban Hrabal munkásságát, regényhőseit: Maryska-anyut, Francin-aput és Pepin bácsit.
Az induló zenekar tagjai: Gazdag Viktor - gitár, Bányai Gyula - basszusgitár, Rozgonyi Zoltán - szájharmonika, ritmusgitár, Zarubay Bence - ének, szájharmonika, fuvola és Szabó Zsolt – dobok. Eleinte klasszikus blues és rock szerzeményeket játszottak, melyek folyamatosan egészültek ki Santana és a Ten Years After felvételeivel. 2002-ben ismerkedtek meg Preszmayer Katával, aki elvállalta a zenekar menedzselését. Ennek köszönhetően Török Ádám többször meghívta Őket a legendás Bem Rockpartra, valamint állandó klubbot indítottak a Fészek klub pincehelyiségében. A banda első lemeze 2003-ban jelent meg Sodródás címmel, a felvételek Horváth János hangmérnök segítségével az ARION hangstúdióban készültek. Ebben az évben kaptak először meghívást a keszthelyi Motorostalálkozóra, melynek azóta a rendszeres fellépői, valamennyi alkalommal teltházas, nagysikerű koncertet adtak.
2005. őszén alakul ki a jelenlegi zenekari felállás, az „ős” tagok közül már csak Gazdag Viktor és Zarubay Bence maradtak, kiegészülve Tóth „Diza” Dénessel (dob) és Barabás Attilával (basszusgitár).
A következő év a zenei változásé, progresszívebb irányba indultak, repertoárjukat kiegészítve Jethro Tull, újabb Ten Years After, ill. Alvin Lee szerzeményekkel.
Ez a vonulat tetten érhető a zenekar 2007. nyarán Progressive címmel megjelent lemezén is. A CD nyitó nótája a One Of These Days, mely Alvin Lee szerzeményt a Ten Years After A Space In Time című albumán lehetett először hallani. De további négy dalt is feldolgoztak a „Nyugat leggyorsabb kezű gitárosától”.
Hallható még két Jethro Tull nóta (Locomotive Breath, New Day Yesterday), az egyik legnagyobb Cream sláger, a Bruce – Baker – Clapton hármas által írt Sunshine Of Your Love, a Troggs Wild Thing-je, melyet Jimi Hendrix tett ismerté, valamint Hendrix Who Knows-a is.
A lemezt hallgatva ízelítőt kaphatunk a blues-rock és a progresszív zene jelentős felvételeiből a Bőrgyári Capriccio hiteles tolmácsolásában. És már csak egy lépés, hogy tovább kutakodjuk az „ősök” hagyatékában.

Magánkiadás, 2007

Pampalini


Koncertek júniusban
2008-05-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2008. június 14. – Budapest, Old Man's Music Club

Blúz tér 10

2008. június 7. - Nyírbátor, X. Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2008. június 13. - Hajdúböszörmény, Jazz-Blues Jamboree Zenei Fesztivál
2008. június 14. - Barcs, Barcsi Blues és Jazz Fesztivál

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. június 3. – Budapest, Bonyai Étterem

Borsodi Blue
2008. június 7. 18:00 - Gyomaendrőd
2008. június 7. 21:00 - Békéscsaba, Sport2

Bőrgyári Capriccio
2008. június 27. – Szentendre, Artunió Galéria - Unplugged-koncert
2008. június 28. – Szeged, Kiskundorozsma Sportcsarnok

Dr. Valter Blues Társasága
2008. június 6. – Biharkeresztes
2008. június 7. – Fehérgyarmat
2008. június 13. – Berettyóújfalu, Középiskola
2008. június 21. – Debrecen, Református Kollégium

Ferenczi György és a Rackajam
2008. június 1. – Kiskunhalas, Halas Feszt
2008. június 7. – Diósgyőri Folk Fesztivál
2008. június 13. – Körmend
2008. június 14. – Szombathely
2008. június 27. - Budapest, Old Man's Music Club

Hobo
2008. június 5. – Budapest, Politikatörténeti Intézet - Doors műsor
2008. június 11. – HBB - Budapest, Zöld Pardon
2008. június 12. - HBB - Budapest, Old Man's Music Club
2008. június 21. – Bánhorváti Kastély - Csavargók Tízparancsolata
2008. június 26. - HBB - Budapest, Old Man's Music Club

Horváth Misi
2008. június 21. – Lábatlan, Gerendai Kert - Folklór Nap

Jambalaya
2008. június 5. – Budapest, Szilvüplé
2008. június 14. – Kőszeg, Rocco Pizzéria
2008. július 27. – Badacsony

Little G. Weevil és Horváth Misi
2008. június 22. – Budapest, Szimpla Kert
2008. június 29. - Budapest, Szimpla Kert

Ölveti Blues Band
2008. június 7. - Nyírbátor, X. Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2008. június 13. - Szekszárd, Húsvasaló Pub

Pribojszki Mátyás Band
2008. június 25. – Szombathely, Lamantin Jazz Fesztivál

Rambling Blues Trió
2008. június 22. – Algyő
2008. június 28. – Jánoshalma
2008. június 29. – Szolnok

Rockin’ Chair
2008. június 6. - Nyírbátor, X. Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2008. június 20. – Budapest, Lompos Farkas Étterem
2008. június 28. – Budapest, Meta Terasz

S-Modell
2008. június 6 . - Budapest, Mikszáth tér

Tengs Lengs
2008. június 7. – Budapest, Üllő GRAS Kft. Nyílt Nap
2008. június 14. – Barcs, Barcsi Blues és Jazz Fesztivál

The BLUESBERRY Band
2008. június 6. – Budapest, Jam Pub / Mamut 2.
2008. június 12. – Alsóörs, Harley-Davidson Fesztivál

Tom White és Barátai
2008. június 6. – Nagykőrös, Club Mango
2008. június 7. - Csemő, Templom Kert - Jawa Motoros találkozó - I. Rock és Sör Fesztivál
2008. június 21. – Cegléd, Sportcsarnok előtt - Laska Fesztivál
2008. június 27. – Törtel, Művelődési Ház – Apák Napja
2008. június 29. – Budapest, Hungaroring - Suzuki Családi Nap

Török Ádám és a Mini
2008. június 6. - Nyírbátor, X. Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2008. június 7. - Badacsony, Kéknyelű Fesztivál
2008. június 8. - Göd, Piarista juniális
2008. június 13. - Győr, No Stress Rock Club
2008. június 14. - Alsóörs, Harley-Davidson Fesztivál
2008. június 20. - Miskolc, JMB Fesztivál
2008. június 21. - Budapest, Zöld Pardon

Török Ádám és a Misi
2008. június 10. – Budapest, Szimpla Kert

Tűzkerék XT
2008. június 19. –
Esztergom, Fesztergom

Vas & Halper
2008. június 2. – Budapest, Picasso
Point

Pampalini


„… aki eddig hallotta, kész lett tőle.”
2008-05-29 | beszélgetések


Borsodi László kevésbé ismert, de annál tehetségesebb blues gitáros-énekes zenekarával a Borsodi Blue-val Hit The Road And Live The Blues címmel EP-vel jelentkezett. Ez alkalomból kérdeztem Őt.

Pampalini: Mindenekelőtt kérlek, mesélj arról, hány évesen, minek a hatására kezdtél el gitározni?
Borsodi László: Egészen pici gyerekkorom óta csakis a zene érdekelt, az ágyon extázisban ugráltam, miközben ment a Zenebutik. Később a rádió előtt gubbasztottam, s polimer kazettákra vettem fel mindenféle zenét, majd azokat rongyosra hallgattam. Aztán megéreztem a gitár hangját, jött az a furcsa borzongás. 11 évesen beiratkoztam a helyi zeneiskolába (Battonya), egészen az érettségiig klasszikusgitárt tanultam - más nem volt. Majd rockzenekarosdi, önképzés és vendéglátózás következett.

P.: Az első jelentősebb formáció, amiben zenéltél a Virga Negra volt, velük három évig játszottál. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
B.L.: A Virga Negrát megelőzően volt azért egy jelentős formáció, a Kőkorsó Trió, kb. 19 éves korunktól 5 évig tartott. Ez időtájt felköltöztünk Pestre, jazz-zenészekhez jártunk tanulni, én Kormos Janóhoz a Postásba. Teljesen be voltunk gőzölve, még lemezt is csináltunk, azt hittük megváltjuk a világot, de lássuk be, csak lelkes amatőrök voltunk. Egyébként akkori zenésztársam Paróczai Attila ma a Török Ádám és a Mini basszusgitárosa, de mint tudjuk, Ő nyomta le a Piramis bulikat is. Aztán 25 évesen hazaköltöztem vidékre, s kitaláltam a Virga Negra nevű blues-formációm, ekkoriban érdeklődésem már teljesen a blues felé fordult. 2001 nyarán Török Ádámékkal turnéztam a balcsi körül, ott vendégeskedett Horváth Misi herflis barátunk is, aki csatlakozott a friss Virgához, s kezdetét vette az a csodálatos, őrült három év. Misi remek szervező volt, rengeteget koncerteztünk az egész országban, azok a pesti éjszakák, forró nyarak, kocsiban alvás, Tabáni bulik a legnagyobbakkal... S megvalósult álmok, megismerkedtünk, együtt játszottunk azokkal a zenészekkel, akiket addig csak bámultunk koncertjeiken.

P.: Ezt követően létrehoztad a saját zenekarodat. Kik az együttes tagjai, kérlek mutasd be Őket!
B.L.: A Borsodi Blue zenekar azért jött létre 2005 környékén, mert én finomabb muzsikát szerettem volna játszani, a saját szerzeményeimet. A Virgával szinte csak feldolgozásokat nyomtunk, lakhelyemhez közel van a megyeszékhely Békéscsaba és Gyula telis-tele kiváló muzsikusokkal. Itt álmodtam meg az új formációt, az első dobos a zseniális Köles Márk volt, Őt később egy másik isteni dobos Teleki Pál váltotta. A basszusgitárt egy fenomén Pfeff Márton kezeli, a zongorista, hát kérem, nem találok rá szavakat, Őt Magda Lajosnak hívják. Elnézést kérek mindenkitől, de nem tudok rájuk szerényebb jelzőket használni.

P.: Milyen stílust képviseltek?
B.L.: A zenei stílusunk... Hát sok minden van benne, én a blues felől közelítek, de a harmóniák nagyon gazdagok, ugyanakkor tök egyszerűek is egyben. Felbukkan egy kis soul, jazz, groove-ok, szinte csak a gitár blues-os, meg talán az ének. Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, a szakmából aki eddig hallotta, kész lett tőle.
Amikor zenét szerzek, számomra nem elég, hogy "csak egy" dalt írok, én baromi jó nótát akarok, olyat, ami érzelmileg felkavaró, szívbe markoló. Erre talán a Guitars Weep Too c. dal jó példa, de ez már nem az én dolgom, hogy eldöntsem. Mindenesetre komponáláskor nem az a fő szempont, hogy mit lehet eladni, és mire lehet táncolni. A zene szórakoztasson, de az érzelmekre is hasson!

P.: A napokban Hit The Road And Live The Blues címmel EP-vel jelentkeztetek, melynek lemezbemutató koncertjét a békéscsabai Elefánt sörözőben tartottátok. Mit kell tudni erről a lemezről, a koncerten kik voltak a vendégek?
B.L.: A Hit The Road And Live The Blues még csak egy kislemez, de a Békéscsabán működő klubunkban (www.elefantsorozo.hu) jó kis lemezbemutatót kerekítettünk! A vendégekhez azt hiszem, nem kell kommentár, számunkra óriási megtiszteltetés volt, hogy nagy-nagy örömmel utazott le hozzánk Benkő Zsolt, Pribojszki Mátyás és Little G. Weevil (Szűcs Gabesz), Ő egyébként 16 állomásos amerikai turnéjáról érkezett. Fantasztikusat jammeltünk. Köszönöm Nektek!!! Az Elefánt Blues-Club egyébként lassan országos hírű, rengeteg koncert volt már itt, mindenki fantasztikusan érzi magát, 150-200 fővel zsufi teltházak előtt mennek az előadások, a hangulat elképesztő.

P.: A lemezborítón Enrico Crivellaro dicsérő sorai olvashatóak. Honnét ez az ismeretség?
B.L.: Enrico-t személyesen nem ismerem, csupán néhány e-mailt váltottunk, Ő Pribojszki Matyival muzsikált rendszeresen, megkerestük az ajánlóval kapcsolatban, s miután meghallgatta a lemezt, örömmel vállalta! Ezúton is köszönet a szép szavakért!!!

P.: Melyek azok a zenészek, akikkel az eddigi pályafutásod alatt szívesen játszottál?
B.L.: Az elmúlt hosszú időben, mint már meséltem, rengeteg csodálatos muzsikussal játszhattam, jammelhettem, mindet felsorolni képtelenség, így csak azt a két gitáros-énekes-frontembert emelném ki (mivel magam is ez volnék, vagy mi) akiktől a legtöbbet tanultam. Fekete Jenő és Little G. Weevil. Na és persze Török Ádámékkal a legendás Mini-ben is fantasztikus érzés volt játszani.

P.: Mik a jövőbeni terveitek? Várható-e, hogy a nyár folyamán nagyobb fesztiválokon is felléptek?
B.L.: A terveink között ez év végén vagy legkésőbb jövő év elején az első nagylemez szerepel, full élőben egyszerre játszva, fúvóskarral! Remek dalokkal, modern hangszereléssel, már alig várom! S a koncertek, fesztiválok? Hát ez érdekes történet. Ha valaki ellátogat a honlapunkra (www.borsodiblue.hu) észreveheti, hogy nem hemzseg a koncertmenü. Én, közel 10 éve játszom a nagy nyári fesztiválokon, még a Kőkorsóval kezdtünk, majd jött a Virga, majd a Borsodi Blue. Mindig fillérekért játszottunk, akkor is, mikor mondjuk közben a Mini-vel ezrek előtt játszottam a Szigeten. Az idén kértem némi gázsiemelést, ezért cserébe eljött volna velünk Little G. Londonból (még így is olcsó János voltam), két órás műsort + jammet ígértem, sehova nem kellett.
Novemberben a legendás zentai MOJO klubban játszunk amerikai és belgrádi zenekarokkal egy blues-fest keretében, franciaországi és hollandiai egyeztetések is folynak. Egyértelműen a külföldben, főleg Nyugat-európában és a skandináv vidékben látunk fantáziát. Természetesen idehaza is minden meghívást örömmel veszünk, látogassátok meg honlapunkat, hallgassatok bele a zenénkbe + csekkoljátok meg a videót, s írjatok a vendégkönyvbe!
Köszönöm szépen a Bluesvan-nak az érdeklődést, nagyon sok szeretettel üdvözlünk minden kedves BLUES-kedvelőt!!!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Pribojszki Mátyás Band lemezbemutató
2008-05-28 | koncertajánló


Pribojszki Mátyás Band lemezbemutató

2008. június 9. 20:00 - Budapest, Take Five
2008. június 10. 20:00 - Békéscsaba, Jókai Színház


2008. májusában jelenik meg a Pribojszki Mátyás Band legújabb stúdiólemeze How Many More? címmel. Az új lemez 12 számot tartalmaz, melynek többsége saját szerzeményekből, valamint egyedi felfogású, tradicionális jazz/blues dalokból állnak. Ez egy igazi csapatmunka, ahol a dalok megkomponálásában mind az öt muzsikus letette zeneszerzői névjegyét.

A zenekar tagjai kiváló jazz/blues muzsikusok, akiket a saját hangszerükön az itthoni legjobbak között tartanak számon: Pribojszki Mátyás - szájharmonika, ének, Pengő Csaba - nagybőgő, basszusgitár, Kovács Erik - zongora, Gyenge Lajos - dob, valamint II. Szász Ferenc - gitár.

A nagylemez legfőbb mondanivalója az anyag címadó dala, How Many More?, amelynek igényes szövegét Póka Angéla írta.
Az egész album hanganyaga rendkívül színvonalas, hangulatos és változatos, egy igazi zenei csemege, mely szűk műfaji keretek közé nem szorítható. A dallamos, modern "smooth jazz" elemek egyaránt felfedezhetőek, (How Many More?, I'll Play The Blues For You), ugyanúgy mint a klasszikus swing és blues motívumok (Hard Working Man, Mistery Train, Ain't The Fine, The Moonshiner). S ugyanakkor hallhatunk dinamikus groove-os és erős funky érzésekkel teli dalt (It's Too Late Brother), illetve különleges hangulatú, saját szerzeményeket is (Old Fellows, Glare Of A Sea-dog). A hanganyag zárószáma egy csodálatos feldolgozása Lonnie Johnson: Old Rocking Chair című számának, mely méltó befejezése ennek az új albumnak.

Az új Pribojszki Mátyás Band lemez méltán ajánlható minden élőzene rajongónak, korosztálytól függetlenül.


A T. Rogers kíséri Mem Shannon-t a nyugat-európai turnéján
2008-05-26 | hír


Május 29-től nyugat-európai turnén vesz részt a T. Rogers zenekar, amelyen Mem Shannon kísérőzenekara lesznek. A turné közel egy hónapos, s Németországot, Franciaországot, Ausztriát, Belgiumot és Luxemburgot érinti. Magyarországi fellépés nem szerepel egyelőre a dátumok között. Mind Mem Shannon, mind a T. Rogers ugyanannál az ügynökségnél van, így jutott hozzá kemény lobbizás árán ehhez a lehetőséghez a hazai együttes.
Mem Shannon New Orleans-ban született, gyerekkorában klarinéton kezdett el játszani, csak később, 15 éves korában váltott gitárra. Eleinte (a) The Ebony Brothers Hot Band zenekarral játszott, majd a Free Enterprize-zal. Édesapja 1981-ben meghalt, ekkor taxizni kezdett, hogy a családját el tudja tartani. Pár évig abba is hagyta a zenélést, amit 1990-től folytatott, majd 1991-ben megnyertek egy tehetségkutató versenyt. 1995-ben jelent meg az első albuma A Cab Driver's Blues címmel, ezt még továbbiak követték.
Mem Shannon zenéjében a funk, a jazz, a rock & roll és a soul keveredik, CD-i remek modern gitár blues korongok.
A T. Rogers-ről tudni kell, hogy a Nemzetközi Dalszerző Verseny blues kategóriájának ötödik helyezettje a Goin' Home Train szerzeménnyel. A csapat a nyár folyamán a paksi Gastroblues Fesztiválon is játszik.

Turista