Leural a stressz, vagy életben tartanak az álmaid? – Hozzád szól a Tornóczky All Access újdonsága!
2023-09-02 | hír
Szeptember 15-én kerül kiadásra a minőségi rock-bluest képviselő Tornóczky All Access első albuma, az Elkezdték, folytatjuk… A formáció szeptember 30-án az Akvárium Klubban tartja lemezbemutató koncertjét. A korongról elsőként a Kémia című dal érkezett meg még májusban, most pedig itt egy újabb előfutár, az Ördög vigye el klipje.
„Az ember időről időre megél pocsék éjszakákat, amikor mindent megpróbál, hogy jobb legyen. Az aggodalmat olyan dolgok szülik, mint a munkahelyi problémák, a pénz, az egészség. Azon gondolkodunk, hogy merre megy tovább az életünk, hogy mit kezdjünk a valódi énünkkel, hogy többre vagyunk képesek, miközben meg kellene elégednünk a kevesebbel is. Ezeken az estéken az ember egyedül marad a kételyeivel” – kezdte Lombos Marci a nóta kapcsán. „Ha Berciéknek írok, az olyan, mintha magamnak írnék. Érdekes, hogy komolyabb beszélgetések nélkül is képes vagyok ráérezni Ricsi világára. Ahogy neki, nekem is vannak kérdéseim, vizsgálom a sérüléseimet, megoldásokat keresek. Mára azt gondolom, hogy az a legfontosabb dolog az életben, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikkel azt érzed, hogy a helyeden vagy, akik inspirálnak” – tette még hozzá. „Egy interjú során sok mindent elmondtam Marcinak magamról, azóta úgy érzem, ezeket a dalokat maximálisan rólam írja. Egy koncertünk után beszélgettünk, így derült ki, hogy az írás során magából indul ki. Pontosan ezért működnek jól ezek a szövegek! Mert mindenki belelátja a saját történetét” – csatlakozott Nagy Ricsi.
Az Ördög vigye el című nótához Mirtse Kori rendezésével, Bikali Sanyi operatőri munkásságával, továbbá Simon Kornél főszereplésével készült videóklip. „A klip kapcsán célunk volt, hogy fókuszt kapjon egy ikonikus fekete-sárga gitár, így ez a két szín előtérbe kerül a képi világban. A sárga irigység egy szófordulat, ami valójában helytelen, ugyanis a sárga az egyik legvidámabb, legenergikusabb szín. Egy meleg tónus, ami energiát sugall, optimizmust és boldogságot áraszt. Szimbolizálja még az életerőt, az egészséges életmódot, az értelmet, az elért tudást, a személyiség kibontakozását. Továbbá a tanítók színének is tartják, akik pedig fontos szerepet töltenek be a magán-, valamint a szakmai életünkben is. Gondolunk itt olyan barátainkra, akik már nem lehetnek velünk, például Szappanos Gyurira és Póka Egonra” – mondta el az együttes basszusgitárosa, Temesi Berci. „A klipben Simon Kornél alakítja a főhőst, aki sokszoros szerencsétlenség-cunamit szenved el. Nyomasztják a számlák, rémálmai vannak, de van egy gitárja is…” – árulta el a Fonogram- és Artisjus-díjas muzsikus.
A zenekarról:
Tavaly nyáron több, mint huszonöt sikeres szakmai év után új fejezethez érkezett el ifj. Tornóczky Ferenc pályafutása. A Kőbányai Zenei Stúdió igazgatóhelyettese megalapította saját dinamikus, autentikus, sallangmentes együttesét, amelyben olyan kiválóságok bizonyítanak, mint Nagy Ricsi (ének), Temesi Berci (basszusgitár), és Zombori Atus (dob). A csapat 2022 júliusában mutatkozott be hivatalosan, azóta húsznál is több videót publikáltak a legnagyobb videómegosztón, többek között egy stúdió session sorozatot olyan fantasztikus előadókkal kiegészülve, mint Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor vagy éppen László Attila.
„Az ember időről időre megél pocsék éjszakákat, amikor mindent megpróbál, hogy jobb legyen. Az aggodalmat olyan dolgok szülik, mint a munkahelyi problémák, a pénz, az egészség. Azon gondolkodunk, hogy merre megy tovább az életünk, hogy mit kezdjünk a valódi énünkkel, hogy többre vagyunk képesek, miközben meg kellene elégednünk a kevesebbel is. Ezeken az estéken az ember egyedül marad a kételyeivel” – kezdte Lombos Marci a nóta kapcsán. „Ha Berciéknek írok, az olyan, mintha magamnak írnék. Érdekes, hogy komolyabb beszélgetések nélkül is képes vagyok ráérezni Ricsi világára. Ahogy neki, nekem is vannak kérdéseim, vizsgálom a sérüléseimet, megoldásokat keresek. Mára azt gondolom, hogy az a legfontosabb dolog az életben, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikkel azt érzed, hogy a helyeden vagy, akik inspirálnak” – tette még hozzá. „Egy interjú során sok mindent elmondtam Marcinak magamról, azóta úgy érzem, ezeket a dalokat maximálisan rólam írja. Egy koncertünk után beszélgettünk, így derült ki, hogy az írás során magából indul ki. Pontosan ezért működnek jól ezek a szövegek! Mert mindenki belelátja a saját történetét” – csatlakozott Nagy Ricsi.
Az Ördög vigye el című nótához Mirtse Kori rendezésével, Bikali Sanyi operatőri munkásságával, továbbá Simon Kornél főszereplésével készült videóklip. „A klip kapcsán célunk volt, hogy fókuszt kapjon egy ikonikus fekete-sárga gitár, így ez a két szín előtérbe kerül a képi világban. A sárga irigység egy szófordulat, ami valójában helytelen, ugyanis a sárga az egyik legvidámabb, legenergikusabb szín. Egy meleg tónus, ami energiát sugall, optimizmust és boldogságot áraszt. Szimbolizálja még az életerőt, az egészséges életmódot, az értelmet, az elért tudást, a személyiség kibontakozását. Továbbá a tanítók színének is tartják, akik pedig fontos szerepet töltenek be a magán-, valamint a szakmai életünkben is. Gondolunk itt olyan barátainkra, akik már nem lehetnek velünk, például Szappanos Gyurira és Póka Egonra” – mondta el az együttes basszusgitárosa, Temesi Berci. „A klipben Simon Kornél alakítja a főhőst, aki sokszoros szerencsétlenség-cunamit szenved el. Nyomasztják a számlák, rémálmai vannak, de van egy gitárja is…” – árulta el a Fonogram- és Artisjus-díjas muzsikus.
„Több kötődésem van a zenekarhoz, ugyanis Feri édesapja tanított gitározni, napjainkban pedig Feri fejleszt. Berci keresett meg ezzel a szereppel, akivel az Álarcos énekes műsorban is együtt dolgoztunk. Érdekes kihívásnak találtam, érdekelt, hogy milyen egy videóklip forgatása, szerettem volna megtapasztalni, hogyan passzolhat össze egy képi világ és egy dal. Nagyon jól éreztem magam a forgatás során, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen pici stábbal ennyire jól lehet haladni. Nemcsak a munkafolyamat volt gyors, azt gondolom, hogy a végeredmény is professzionális lett. A klip története és a szám szövege szépen támogatják egymást” – avatott be minket Simon Kornél.
Stressz, szorongás, rengeteg munka, megoldásra váró problémák. A nagybetűs életben végül minden jóra fordul. Vagy nem? Járj utána a friss-ropogós videóklip segítségével!A zenekarról:
Tavaly nyáron több, mint huszonöt sikeres szakmai év után új fejezethez érkezett el ifj. Tornóczky Ferenc pályafutása. A Kőbányai Zenei Stúdió igazgatóhelyettese megalapította saját dinamikus, autentikus, sallangmentes együttesét, amelyben olyan kiválóságok bizonyítanak, mint Nagy Ricsi (ének), Temesi Berci (basszusgitár), és Zombori Atus (dob). A csapat 2022 júliusában mutatkozott be hivatalosan, azóta húsznál is több videót publikáltak a legnagyobb videómegosztón, többek között egy stúdió session sorozatot olyan fantasztikus előadókkal kiegészülve, mint Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor vagy éppen László Attila.
Micke Björklöf & Blue Strip: Colors Of Jealousy
2023-08-29 | kritika
A Micke Björklöf & Blue Strip nevű formációt Micke Björklöf és Seppo Nuolikoski 1991-ben alapította. Akusztikus feldolgozás-bandaként indultak, majd rövidesen saját dalok írásába fogtak. Ahogy az megszokott, a kezdeti felállásban történt némi változás, a zenekart 1998 óta Micke Björklöf (ének, szájharmonika és gitár), Ville ’Lefty’ Leppänen (gitár), Seppo Nuolikoski (basszusgitár), Teemu Vuorela (dob) és Timo Roiko-Jokela (ütőhangszerek) alkotja. Az együttes kétszer nyert a Finnish Blues Awardson, 2015-ben ők képviselték hazájukat az European Blues Challenge-en. A finn bluesszintér egyik legnépszerűbb koncertzenekarának számítanak, Európa szinte valamennyi országában, az Egyesült Államokban és Japánban is felléptek. A Colors Of Jealousy című lemezükön 2017 elején kezdtek el dolgozni, a legtöbb dal 2020-ra már megvolt. Kiadását eredetileg 2021-re tervezték, azt megünnepelendő, hogy harminc éve turnéznak, a Covid-világjárvány azonban közbeszólt. A járvány folyamatos átütemezésekhez vezetett, miközben a próbák megszervezése sem egyszerű egy olyan banda esetében, ahol a tagok országszerte élnek, és más zenei projektekben is részt vesznek. Az albumról két kislemezt adtak ki, a Billy Gibbons-szerű riffel operáló Highway Highway-t és a Colors Of Jealousy-t, mely némileg Ennio Morricone filmzenéinek hangulatát idézi meg. Az Are You Real az előző lemezük felvétele során született, de időhiány miatt csak most sikerült rögzíteniük. A dal egy életfogytiglani börtönbüntetését töltő rab gondolatairól szól. Annak ellenére, hogy több nóta témája is sötét, az egész pozitivitásba fordul az együttes energikus és érzelmes előadásán keresztül. Fieldholler-témával indul, kitörő gitárszólóval zárul az album utolsó szerzeménye, a dinamikus, ütőhangszerek által uralt It Takes Two. A zenekar dolgozott már londoni, New Orleans-i és walesi stúdióban, az új kiadványuk felvételére ezúttal Finnországban, a legendás finn hangmérnök, Kimmo Ahola közreműködésével került sor. A Colors Of Jealousy készítése során számos akadályt kellett legyőzniük, sokszor frusztráltnak érezték magukat, és a kreativitásukat is újra és újra meg kellett találni. Mégis, most egy olyan lemezt tarthatunk a kezünkben, amire a Micke Björklöf vezette csapat igazán büszke lehet.Hokahey! Records, 2023.
hoati
The LH Express: új név, új lemez
2023-08-24 | hír
A kanadai The Lucas Haneman Express a 2010-es évek közepén alakult. A névadó, Lucas Haneman gitáros, énekes koraszülötten jött világra, és szinte teljes látáskárosodást szenvedett. A gitározás alapjait édesapja ismertette meg vele, fiatalon több zenei stílust is kipróbált. Zenekarának bemutatkozó albuma, a Welcome Aboard 2015-ben jelent meg, majd a rákövetkező évben az International Blues Challengen az elődöntőbe jutottak. Az együttest 2018-ban a Best New Act címre jelölték a Maple Blues Awardson, míg a 2019-es Catch The Westbound című albumuk kíváló visszajelzéseket kapott a zenekritikusok részéről világszerte. Sorban negyedik lemezük, a Painting Stars már The LH Express néven került piacra. Az új névben az L betű Megan Laurence énekesnőt, a H pedig Lucas Hanemant jelöli. Laurence a banda előző albumain is énekelt, továbbá régóta együtt dolgozik Hanemannal egy akusztikus blues/roots duóban, a The Blind And The Beautifulban is. Az együttesben a ritmusszekciót az ottawai zenei szcéna évtizedek óta aktív tagja, Martin Newman basszusgitáros és Valera Negovora dobos alkoja. Ez utóbbi muzsikus 2016-ban költözött Ukrajnából Kanadába. „Közel három év csend után, amikor sok zenész nem tudott dolgozni, a Painting Stars egy olyan album, amelyen a zenekar minden tagjának van mondanivalója, és van mit bizonyítania” – mondta a csapat saját dalait tartalmazó kiadvány kapcsán Megan, majd hozátette: a lemez sikeresen kíván reményt és optimizmust közvetíteni a problémákkal sújtott világban.
hoati
Raphael Wressnig & Igor Prado: Live
2023-08-19 | kritika
Raphael Wressnig nem épp szokványos Hammond-orgonista. A soul, a funk, a jazz és a blues műfajokban való jártassága a kritikusok nemzetközi táborának figyelmét is kivívta, így rendszeresen helyet kap a DownBeat magazin „Az év legjobb orgonistája” listáján. Eddigi pályafutása során húszat is meghaladó számú lemezt készített, közülük kiemelendő a Soul Gumbo, melyet New Orleansban vett fel, többek között a Grammy-díjas Jon Cleary, George Porter Jr., Stanton Moore és az R&B legenda, Walter ’Wolfman’ Washington közreműködésével. Wressnig az olaszországi Porretta Soul Fesztiválon ismerkedett meg Igor Pradóval. A gitáros az első dél-amerikai zenész, aki a 2015-ben megjelent Way Down South című albumának köszönhetően Blues Music Award-jelölést kapott. Már az első találkozásukkor kiderült a számukra, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkodnak, így a közös munka mellett döntöttek. Az elmúlt években rendszeresen turnéztak Dél-Amerikában és Európában, továbbá két stúdióalbumot is készítettek. Legújabb anyaguk Live címmel került kiadásra. A koncertlemez repertoárja a Groove & Good Times című albumukra épül, így nem meglepő, hogy a kiadvány a More Groove, More Good Times alcímet kapta. A lemezt Bill Withers 1972-ben született dala, a Kissing My Love nyitja, de a továbbiakban is javarészt feldolgozások következnek olyan előadóktól, mint a The Isley Brothers, Reese Wynans, a The Meters és Snooks Eaglin. A zenekari darabok mellet csak két énekelt nóta, a Born To Roam és a Drive It Home hallható. Az előbbi dalt Raphael, az utóbbit Igor énekli, akinek bátyja, Yuri dobokon játszik az albumon. A zárószám, a Faceslap Swing No. 5 a gitáros saját szerzeménye. Raphael Wressnig és Igor Prado gyakran koncertezik Magyarországon. A következő hazai fellépésükig hallgassuk élő lemezüket, ami remekül visszaadja a koncertjeik energiáját, hangulatát.Pepper Cake, 2023.
hoati
Vasicsek Öcsi, a bluesdoktor
2023-08-16 | beszélgetések
Vasicsek János Öcsi sokoldalú személyiség, hiszen választott hivatása, a fogorvosi pálya mellett énekel, verseket ír és színészkedéssel is foglalkozik, míg korábban versenyszerűen sportolt. A Johnny Biglip Band és az AkiMer alapítója, a Bluestone-hoz 2021-ben csatlakozott, mellyel augusztus 23-án a Kobuci Kertben lép fel. Az esten a zenekar Végtelen reggel című számának a fővárosi premierjére is sor kerül.
Kilencévesen kezdtél vízilabdázni, a Szolnokkal Magyar Kupát nyertetek, hatszoros magyar válogatott vagy. Miként kerültél kapcsolatba a vízilabdával?
Sportoló családba születtem, apám röplabdaedző volt, így nővéremnek is, nekem is kötelező volt valamit sportolni. A nővérem először teniszezett, aztán röplabdázott, én pedig, mivel Szolnokon nagyon jó volt a vízilabda, azt kezdtem el. Szerencsére a kitartás mellett érzékem is volt hozzá, így komoly sikereket értem el. És persze rengeteget tanultam a sportból.
Készültél a ’92-es olimpiára, végül nem kerültél be az utazókeretbe. Hogyan élted meg ezt?
A sportnak velejárója az állandó bizonyítási kényszer, így a siker mellett a kudarcot is el kellett viselni. Nekem ez a része nehezen ment. Most nem a vereségre gondolok, hanem mások véleményére. A sport elég jól mérhető, nem ízlés kérdése, hogy valaki jó játékos, vagy nem. Nem igazán tudtam elfogadni, hogy más szempontok is befolyásolhatják a csapatösszeállítást. Később aztán rájöttem, hogy ez az élet más területein is így van.
Gyerekként csillagász, költő vagy hadvezér akartál lenni, végül fogorvos lettél. Orvosdinasztiába születtél, mennyire volt egyértelmű, hogy te is az orvosi pályát választod?
Nagyapám orvos volt, édesanyám családjában mindenki egészségügyi dolgozó, ezért nekem is ez volt a sorsom. Nagyapám ukázba adta, hogy orvos legyek. Nyugodt természetem van és jó kézügyességem, úgyhogy a fogorvosi pálya kézenfekvő volt. Szerencsére az idő bebizonyította, hogy helyes döntést hoztam.
Mikor kerültél kapcsolatba az énekléssel?
A gimnáziumban csináltunk egy duót egy barátommal, amolyan Simon and Garfunkelt. Saját dalokat írtunk két szólamban, azokat adtuk elő főként lányoknak. A szolnoki rádióban felvételt is készítettünk.
2017-ben alakítottad az AkiMer nevű szupergroupot, amivel még ugyanebben az évben lemezzel jelentkeztetek. Várható ennek folytatása?
Az Akimer Visz a víz című albumának bemutatója a MOM-ban volt, szép sikerrel. Ha tehetem, színházzal ötvözöm a koncerteket. A már keverés alatt lévő második lemezünk bemutatóját is rockjátékként tervezem megvalósítani, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni.
A Bluestone zenekarhoz 2021 elején csatlakoztál. Hogy kerültél kapcsolatba a fiúkkal?
Eredetileg a korábbi zongoristájuk, Nagy Szabi ajánlott be az együttesbe, de természetesen mindenkit ismertem már korábban is a csapatból, egytől egyig kiváló zenészek. Nagyon jól érzem magam, sok energia összpontosul a színpadon. Nekem rendkívül fontos, hogy emberileg is megértsük egymást, mivel ez „szívzene”, szeretet nélkül bluest nem lehet jól játszani.
Terveitek között szerepel egy stúdiólemez elkészítése. Mit kell erről tudni?
A lemez már nemcsak terv, hiszen lassan nyomdába kerül. Azok a számok kerültek rá, amiket a legerősebbnek érzünk játék közben, rögzítéséhez nagyszerű vendégművészeket is meghívtunk. Az albumon a feldolgozások mellett hallható lesz egy saját szerzemény, aminek zenéjét Nemes Zoltán írta, szövegét én, a Bluestone zenekar pedig remekül meghangszerelte. A Végtelen reggel című számunk fővárosi premierjére a Kobuciban kerül sor.
szöveg: hoati, fotó: Kurucz Attila
Kilencévesen kezdtél vízilabdázni, a Szolnokkal Magyar Kupát nyertetek, hatszoros magyar válogatott vagy. Miként kerültél kapcsolatba a vízilabdával?
Sportoló családba születtem, apám röplabdaedző volt, így nővéremnek is, nekem is kötelező volt valamit sportolni. A nővérem először teniszezett, aztán röplabdázott, én pedig, mivel Szolnokon nagyon jó volt a vízilabda, azt kezdtem el. Szerencsére a kitartás mellett érzékem is volt hozzá, így komoly sikereket értem el. És persze rengeteget tanultam a sportból.
Készültél a ’92-es olimpiára, végül nem kerültél be az utazókeretbe. Hogyan élted meg ezt?
A sportnak velejárója az állandó bizonyítási kényszer, így a siker mellett a kudarcot is el kellett viselni. Nekem ez a része nehezen ment. Most nem a vereségre gondolok, hanem mások véleményére. A sport elég jól mérhető, nem ízlés kérdése, hogy valaki jó játékos, vagy nem. Nem igazán tudtam elfogadni, hogy más szempontok is befolyásolhatják a csapatösszeállítást. Később aztán rájöttem, hogy ez az élet más területein is így van.
Gyerekként csillagász, költő vagy hadvezér akartál lenni, végül fogorvos lettél. Orvosdinasztiába születtél, mennyire volt egyértelmű, hogy te is az orvosi pályát választod?
Nagyapám orvos volt, édesanyám családjában mindenki egészségügyi dolgozó, ezért nekem is ez volt a sorsom. Nagyapám ukázba adta, hogy orvos legyek. Nyugodt természetem van és jó kézügyességem, úgyhogy a fogorvosi pálya kézenfekvő volt. Szerencsére az idő bebizonyította, hogy helyes döntést hoztam.
Mikor kerültél kapcsolatba az énekléssel?
A gimnáziumban csináltunk egy duót egy barátommal, amolyan Simon and Garfunkelt. Saját dalokat írtunk két szólamban, azokat adtuk elő főként lányoknak. A szolnoki rádióban felvételt is készítettünk.
2017-ben alakítottad az AkiMer nevű szupergroupot, amivel még ugyanebben az évben lemezzel jelentkeztetek. Várható ennek folytatása?
Az Akimer Visz a víz című albumának bemutatója a MOM-ban volt, szép sikerrel. Ha tehetem, színházzal ötvözöm a koncerteket. A már keverés alatt lévő második lemezünk bemutatóját is rockjátékként tervezem megvalósítani, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni.
A Bluestone zenekarhoz 2021 elején csatlakoztál. Hogy kerültél kapcsolatba a fiúkkal?
Eredetileg a korábbi zongoristájuk, Nagy Szabi ajánlott be az együttesbe, de természetesen mindenkit ismertem már korábban is a csapatból, egytől egyig kiváló zenészek. Nagyon jól érzem magam, sok energia összpontosul a színpadon. Nekem rendkívül fontos, hogy emberileg is megértsük egymást, mivel ez „szívzene”, szeretet nélkül bluest nem lehet jól játszani.
Terveitek között szerepel egy stúdiólemez elkészítése. Mit kell erről tudni?
A lemez már nemcsak terv, hiszen lassan nyomdába kerül. Azok a számok kerültek rá, amiket a legerősebbnek érzünk játék közben, rögzítéséhez nagyszerű vendégművészeket is meghívtunk. Az albumon a feldolgozások mellett hallható lesz egy saját szerzemény, aminek zenéjét Nemes Zoltán írta, szövegét én, a Bluestone zenekar pedig remekül meghangszerelte. A Végtelen reggel című számunk fővárosi premierjére a Kobuciban kerül sor.
Mire számíthatnak augusztus 23-án a Kobuciban tartandó koncertetekre ellátogatók?
Tavaly óriási sikerünk volt itt, szeretnénk ezt az idén is megismételni. Vendégként Hobo ismét fellép velünk, akivel úgy érezzük, kölcsönös a szeretet. Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy ennyire elismeri a zenekart, és nemcsak a színpadon, hanem a backstage-ben is támogat minket.szöveg: hoati, fotó: Kurucz Attila
Burger – Blues – Beer Fest a Bikás parkban
2023-08-12 | koncertajánló
Augusztus 25-26-27-én ismét várnak minden blues-, burger- és sörimádót a Bikás parki nyárzáró street food fesztiválra. A hazai blues elismert képviselőinek koncertjei mellett burgerspecialitásokat, több mint 200 féle kézműves és nagyüzemi sört kóstolhatsz, ha ellátogatsz a rendezvényre. A gyerekekről sem feledkeztek meg a szervezők, őket gyermekkoncertek, vidámpark és interaktív programok várják. A rendezvény látogatása ingyenes!
Koncertek:
augusztus 25.
17:30 – Juhász Marci akusztik
19:30 – Takáts Tamás Blues Band
augusztus 26.
12:30 – ZSEBszalma gyermekzenekar
15:00 – Mesélő Bőrönd Társulat interaktív gyermekműsora
17:00 – Delta Bastards
18:30 – Redbreast Wilson
20:00 – Lonesome Carrol Rockabilly Show
augusztus 27.
15:00 – Mese-zene-bona – Interaktív gyermekműsor buborékpartival
16:30 – Fat & Járási Laci Duó
18:00 – Ask The Dust
19:30 – Jambalaya
Cím: Budapest, 11. kerület, Bikás park
Nyitvatartás:
péntek: 12:00 - 23:00
szombat: 12:00 - 23:00
vasárnap: 12:00 - 22:00
hoati
Koncertek:
augusztus 25.
17:30 – Juhász Marci akusztik
19:30 – Takáts Tamás Blues Band
augusztus 26.
12:30 – ZSEBszalma gyermekzenekar
15:00 – Mesélő Bőrönd Társulat interaktív gyermekműsora
17:00 – Delta Bastards
18:30 – Redbreast Wilson
20:00 – Lonesome Carrol Rockabilly Show
augusztus 27.
15:00 – Mese-zene-bona – Interaktív gyermekműsor buborékpartival
16:30 – Fat & Járási Laci Duó
18:00 – Ask The Dust
19:30 – Jambalaya
Cím: Budapest, 11. kerület, Bikás park
Nyitvatartás:
péntek: 12:00 - 23:00
szombat: 12:00 - 23:00
vasárnap: 12:00 - 22:00
hoati
Új album a nyolcfős The Bluesland Horn Bandtől
2023-08-10 | hír
A nyugat-kanadai The Bluesland Horn Band nevű együttest Terry Medd gitáros, zeneszerző alapította. A nyolctagú formációt az amerikai és európai színpadokon jól ismert muzsikusok alkotják, zenéjükben a blues, a memphisi rhythm 'n' blues, a soul, a gospel és a country műfajok elemei találhatóak meg. 1998 és 2004 között számos turnét adtak Nyugat-Kanadában, és kiadták bemutatkozó lemezüket, a 1st Streetet. Ezt követően közel egy évtizedes szünet következett az együttes történetében, mígnem 2013-ban Medd hallotta egy jam sessionon Marty Cochrane-t énekelni, és úgy döntött Cochrane-nel az énekesi poszton újraindítja a bandát. Azóta négy albumot jelentettek meg, ezek mindegyikét előszeretettel játszották a kanadai rádióállomások. Legújabb lemezük június közepén Six címmel került piacra. A repertoár valamennyi szerzeményét Terry Medd írta a Covid-világjárvány alatt. A dalok írásához a megfigyeléseiből merített ihletet, amelyek különösen introspektívek voltak, tekintve az elszigeteltséget, amellyel mindannyiunknak, így Terry-nek is szembe kellett néznie. Az albumon két instrumentális darab hallható, míg a Solitaire című dalban Rita McDade énekesnő vendégeskedett. „Ez a legkevésbé „bluesos” nóta, de talán a legművészibb és legmeghatóbb" – mondta a női szemszögből a múltbeli szerelmek emlékeiről és a magányról szóló dalról Medd. „Egy magányos kolibrit figyelve, aki tavaly velünk töltötte a telet, elgondolkodtam az emberek hasonló helyzetén” – tette hozzá a zenekarvezető.hoati
Bob Corritore: High Rise Blues
2023-08-08 | kritika
Bob Corritore zenei karrierjét szülővárosában, Chicagóban kezdte, de névjegyét igazán az arizonai Phoenixbe költözve tette le. Az elmúlt több mint fél évszázadban bluesnagyságok sokaságával játszott, és százat is meghaladó lemezen közreműködött. Mindezek mellett producerkedik, és műsorvezető a KJZZ rádióállomásnál. A Those Lowdown Blues műsorát a Blues Foundation Keeping The Blues Alive-díjjal jutalmazta. 1991-ben nyitotta meg legendás bluesklubját, a The Rhythm Roomot, ahol számtalan neves bluesmuzsikus megfordult. Velük rendszerint stúdióba is vonult egy-egy dalt rögzíteni. Ezeket a felvételeket a klasszis szájharmonikás 2007-től a From The Vaults sorozaton keresztül a nyilvánosság részére is elérhetővé teszi. A sorozat idén három kiadvánnyal bővült, a legújabb darabja a tavasz végén megjelent High Rise Blues. A Chicago blues felvételeket tartalmazó albumon 1992 és 2022 között rögzített nóták hallhatók, közülük több eddig még sehol sem került publikálásra. A lemezt Jimmy Rogers a The Last Time című saját szerzeménnyel nyitja. A gitáros a ’40-es évek végén, az ’50-es évek elején Muddy Waters zenekarának tagja volt. A közreműködők közül többen, így Magic Slim, Sam Lay, John Primer, Pinetop Perkins és Willie ’Big Eyes’ Smith is együtt zenélt a Blues Hall of Fame-be 1980-ban beiktatott Watersszel. A címadó nóta Howlin’ Wolf egykori dobosához, a Phoenixbe Corritore ösztönzésére 1987-ben költözött Chico Chism nevéhez köthető. Az egyetlen női előadó a lemezen Koko Taylor, aki a Twenty-Nine Ways című Willie Dixon-kompozícióban énekel. Az énekesnőt a Bob Margolin, Little Frank Krakowski, Bob Stroger, Willie ’Big Eyes’ Smith és Bob Corritore alkotta all-star csapat kíséri. Ugyancsak all-star felállás támogatja Eddie Taylor Jr.-t Lightnin' Hopkins szerzeményében, a Short Haired Womanben. Sokaknak ismeretlenül csenghet a saját dalát előadó Manuel Arington neve. Az énekes, komikus számos alkalommal bemutatkozott a Chicago Blues Fesztiválon, egy ideig tagja volt a fesztivál szervezőcsapatának is. Sokadszorra dicséret illeti a valamennyi számban közreműködő Bob Corritore-t, amiért megörökítette ezeket a felvételeket, melyek előadói közül többen már nincsenek köztünk. A High Rise Blues minden bluesrajongónak kötelező darab.VizzTone Label Group/SWMAF Records, 2023.
hoati
Új lemez a blues-rock gitáros Eric Johansontól
2023-08-05 | hír
Eric Johanson a louisianai Alexandriában született, az első gitárját ötévesen kapta. Tinédzser korában rendszeresen New Orleansba utazott, hogy tapasztaltabb muzsikusokkal játsszon. Később a zene városában telepedett le, de amikor 2005 augusztusában a Katrina hurrikán lecsapott a térségre, elvesztette otthonát és szinte minden vagyonát. A trauma hatására Új-Zélandra költözött, ahol négy évig élt. New Orleansba 2010-ben tért vissza, és újra elmerült a város vibráló zenei és kulturális történelmében, úgy érzi, ott a helye, ahol van. Az elmúlt években olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Cyril Neville, Anders Osborne, JJ Grey, Eric Lindell és Tab Benoit. Bemutatkozó albumát ez utóbbi muzsikus adta ki saját lemezkiadójánál, a Whiskey Bayou Recordsnál. Legújabb lemeze 2023. július 28-án jelent meg a Ruf Records gondozásában. A The Deep And The Dirty-t a stúdióban élőben, két nap leforgása alatt rögzítették, Johanson zenésztársai Eric Vogel basszusgitáros és a Grammy-díjas dobos, Terence Higgins voltak. „Amikor ezt a fajta zenét játsszuk, olyan pillanatokat teremtünk, amelyeket nem lehet megismételni, ha az egyes részeket külön-külön veszük fel” – mondta az album kapcsán Johanson. „A gitárszólóimat sem írom meg előre, és nem is veszem fel külön. Interakcióra van szükségem a zenekarral. Még ha van is egy-két hiba, akkor is úgy érzem, hogy ez a pillanat őszinte ábrázolása” – folytatta a gitáros-énekes. A lemez dalai a koronavírus-világjárvány alatt születtek, amikor Johanson kényszerűségből otthon volt. A produceri feladatokat Jesse Dayton (The Supersuckers, Rob Zombie) látta el. A címadó nótához klip is készült, melyet a New Orleans-i Snake & Jake's Christmas Club Lounge-ban forgattak. A videóról Eric így nyilatkozott: „A The Deep And The Dirty egyrészt két utalás az amerikai Délre, a Deep Southra és a Dirty Southra. Emellett az alaposra és a profánra is vonatkoztatom, a magasabb ideálok és az alacsonyabb rendű ösztönök kettősségére. A dal ezeket a fogalmakat egy déli utazó történetén keresztül dolgozza fel, aki a városon belül és kívül, a pillanat örömeinek él. A nóta a múló kapcsolatokról, egy sötét helyen lévő emberről szól, aki egy új arcban próbál fényt találni.” Eric Johanson jelenleg Samantha Fish és Jesse Dayton Death Wish Blues című turnéján mint előzenekar veszt részt, de számos koncertet ad önállóan is.Grainne Duffy: Dirt Woman Blues
2023-08-01 | kritika
Grainne Duffy egy kicsinyke ír városban, Castleblayney-ben nőtt fel. Nővéreivel együtt lelkes zenerajongó volt, így közösen alapítottak egy zenekart, mellyel feldolgozásokat játszottak olyan bandáktól, mint a Free, a Led Zeppelin és a The Rolling Stones. Egy környékbeli fesztiválon látta először Peter Greent koncertezni, aki mély benyomást tett rá. Példakép még számára B.B. King, Stevie Ray Vaughan, Eric Clapton és természetesen Rory Gallagher. Zenei diplomát a National University of Irelanden szerzett, ahol jazzt, bluest és klasszikus zenét tanult. Az egyetemi tanulmányai során kezdett el a gitározás mellett a dalszerzéssel is foglalkozni. Duffy bemutatkozó albuma, az Out of the Dark 2007-ben került a boltok polcaira. A lemezbemutató turné során kapott meghívást a 2008. évi Glastonbury Fesztiválra, ahol óriási sikert aratott. A neves fesztiválon a későbbiekben is fellépett, de koncertezett többek között Norvégiában, Németországban, Franciaországban, Kanadában és Ausztráliában is, hazánkban 2018-ban járt. Háromszoros győztese a Blues Matters Magazine Writers’ Pollnak és tavaly az Independent Blues Awardson is a legjobbnak bizonyult a Modern Roots Artist kategóriában. Az American Blues Scene „Rory Gallagher honfitársaként és szellemi utódjaként” jellemezte Duffy-t. Sorban ötödik lemeze Dirt Woman Blues címmel látott napvilágot. A Mississippi-delta blues, a memphisi soul, a dél-kaliforniai klasszikus rock és a kelta zene keverékét tartalmazó album Grainne és férje, Paul Sherry közös szerzeményeit tartalmazza. A rögzítésére Kaliforniában került sor, a zenei rész és az ének felvétele négy napot vett igénybe, amit egy nap utómunkálat követett. A kísérőzenekart Sherry és a The Black Crowes egykori tagja, Marc Ford, valamint Gary Clark Jr. ritmusszekciója, JJ Johnson és Elijah Ford alkotta. Hozzájuk csatlakozott néhány szám erejéig John Ginty, Peter Levin és Sam Goldsmith. A formációt a Forddal egyetemben a produceri feladatokat ellátó Chris Goldsmith állította össze. A Dirt Woman Bluest a jól kidolgozott, változatos dalok, továbbá Grainne Duffy éneke, gitározása és zenekarának sokoldalúsága, hangszeres virtuozitása teszi az első másodperctől az utolsóig magával ragadóvá. A stílus híveinek érdemes egy próbát tenni vele.Blue Heart Records, 2023.
hoati
Új lemez és video Reverend Freakchildtól
2023-07-29 | hír
Reverend Freakchild Hawaiin nőtt fel, filozófiából és vallásból szerzett diplomát a bostoni Northeastern Egyetemen, jelenleg pedig Coloradóban él. A Bananafish alapítója, de koncertezett a Neptune Ensemble, a Soul Miners, a Lucky Devils és a Cosmic All-Stars zenekarokkal is. Kiemelt szólistája és tagja volt a Metro Mass Gospel Choirnak, mellyel olyan helyeken lépett fel, mint a Carnegie Hall, az Avery Fischer Hall és a Town Hall Theater. Zenéje számos tévéműsorban és reklámban, valamint országos rádiós reklámkampányokban is szerepelt. Pályafutása tizenhetedik lemezén, a Songs Of Beauty For Ashes Of Realization-on található nóták nem újak, hanem a 2001 óta tartó szólókarrierje során írt dalainak átdolgozott változatai. Freakchild mindig szerette meghívni barátait az albumaira, a legújabbon vendégként többek között Hugh Pool, Chris Parker, G. Love, Hazel Miller, Mark Karan, Chris Bergson és Reverend Shawn Amos közreműködött. A nyitódalhoz, az All I Got Is Now-hoz videoklip készült. A nóta először a gitáros-énekes Hillbilly Zen-Punk Blues című lemezén volt hallható.
hoatiJohn Mayall: harminc éve szólt a „telefonébresztő”
2023-07-25 | névjegy
John Mayall, akit gyakran „a brit blues keresztapjának” neveznek, lenyűgöző zenei karrierrel rendelkezik. Az angol énekes, billentyűs, szájharmonikás és gitáros a hatvanas években alapította a John Mayall & The Bluesbreakerst. Az együttes hazánkban többször is megfordult, először 1985. júniusában, amikor Budapesten és több vidéki városban lépett fel. 1993. július 25-én, 26-án és 27-én a Wake Up Call című lemezét mutatta be Tatabányán, Budapesten és Békéscsabán. Az első helyszínen a Natur Blues Band, a fővárosban a Takáts Tamás Dirty Blues Band, míg a Viharsarokban a Sonia és a Sápadtarcúak volt az előzenekar. A Magyar Blues Társaság a koncertekre Mayall életének főbb állomásait bemutató, képekkel, diszkográfiával illusztrált kiadványt is megjelentetett ezer példányban. Az alábbiakban a harminc évvel ezelőtti tatabányai koncertet idézi fel a helyi szervező, Regős László.
„Telefonébresztő” másfél órában – John Mayall Tatabányán
Harasztifalu az ország nyugati határától néhány km-re fekvő kis falu, Körmend mellett. Itt él Zsoldos Báró Zoltán, a nemrég megszűnt Natur Blues Band vezetője. Amikor John Mayall 1987-ben másodszor járt nálunk, több vidéki városban is fellépett, többek között Szombathelyen is. Az előzenekar Báró és együttese volt. Akkor találkozott először azzal az emberrel, akit addig csak a lemezborítókról ismert. Az együtt eltöltött pár óra alatt olyan hatások érték a zenekart, amelyek további fejlődésüket, irányvonalukat nagyban meghatározták.
Egy harasztifalui „bluesos hétvégén” merült fel az ötlet, hogy hívjuk meg a Mestert Magyarországra, és az előzenekar újra a Natur Blues Band legyen. Annyira hittem ebben, hogy otthon azonnal elkezdtem a szervezőmunkát. Az első és legfontosabb feladat a fő szponzor felkutatása volt. Nem kis nehézségek árán sikerült megnyerni a tatabányai Sport Kft.-t és a város zeneszerető polgármesterét, Bencsik Jánost. Kisebb cégek, lelkes vállalkozók is beszálltak, de ők nem anyagiakkal, hanem más módon járultak hozzá a koncert megszervezéséhez. Ezután kerestem meg Brády Mártont, a Showtime Budapest menedzser-igazgatóját, akivel már az 1992-es fesztiválon is jól együttműködtünk. (1995-ben Marci hozta Magyarországra a Rolling Stonest!) Rövid időn belül sikerült három magyarországi koncertidőpontot lekötni Mayall menedzserével. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a Wake Up Call (Telefonébresztő) lemezbemutató turné első állomása Tatabányán legyen.
A másik két koncertet Budapest és Békéscsaba vállalta. Azt feltételeztük, hogy a Dunántúlon élők valószínűleg Tatabányán fogják megnézni a Bluesbreakerst, és nem a fővárosban. Mint kiderült, az elgondolás nem jött be, a többség inkább a másnapi budapesti koncertre készülődött.
A koncertekre készült kiadvány címlapja.
Első alkalommal kerültem közel egy világhírű zenész koncertjének megszervezéséhez. Akkor még nem tudtam, mekkora feladat ez. A fő szponzor és a támogatók megtalálása után a helyszínt kellett kiválasztani. A szabadtéri színpad nem jöhetett szóba a környéken lakók miatt, egy lehetőség maradt, a városi sportcsarnok. Fontos volt a színpad mérete, az öltözők és a stage büfé színvonala, a hangosítás és fénytechnika, a rendezőgárda felállítása, a koncert reklámozása (plakát, újság, tévé, rádió), a sajtótájékoztató megszervezése, a szálloda minősége, a művész különböző kéréseinek teljesítése stb. Győrben, a helyi tévé stúdiójában tartottunk egy elő-sajtótájékoztatót a Győri Rádió munkatársának, Cserjés Lászlónak köszönhetően. Erről videofilm készült, amelyet több dunántúli település városi televízióiban és a szombathelyi regionális tévé adásában is bemutattak.
1993. július 25-én elérkezett a várva várt nap. A Bécs felől érkező kamion begördült a sportcsarnok elé. A brit roadok némi magyar segédlettel vagy negyedóráig cipelték be a kiegészítő berendezéseket, hangszereket. Az arcokon öröm és izgalom. Ez igaz? Tényleg itt van? Akkor döbbentünk rá Báróval, hogy amit Harasztifaluban megálmodtunk, most valóság lett. Rövid egyeztetés után nekem jutott a feladat, hogy elkísérjem őket szálláshelyükre, az Árpád Hotelbe. Mayall fáradt volt, pénteken Bécsben, szombaton Zürichben koncertezett, és pihenni szeretett volna a sajtótájékoztató előtt. Hihetetlen élményben volt részem, a buszban ott ült körülöttem a teljes Bluesbreakers!
A koncert előtti sajtótájékoztatót a sportszékházban tartottuk. A város részéről Bencsik János polgármester, a rendező cég nevében Zöld László üdvözölte a vendéget. A sajtó munkatársainak kérdései után közös fotózással, dedikálással zárult a találkozó.
Mire a csarnokba értünk, már színpadon volt a Natur Blues Band. Báróék a szokásos műsorukat játszották, ha lehet még nagyobb átéléssel, mint előtte bármikor. Igényes zenéjükkel kiváló hangulatot teremtettek a főműsor előtt.
Rövid átszerelés után már színpadon is volt a Bluesbreakers. John Mayall (ének, szájharmonika, billentyűk, gitár), Coco Montoya (gitár), Rick Cortes (basszusgitár) és Joe Yuele (dobok) legújabb lemezük, a Wake Up Call anyagát mutatták be, de természetesen elhangzott néhány régi örökzöld is. Bámulatos felkészültséggel, technikai tudással játszottak. Nem volt szükség füstre, lila fényekre, sem más show-elemekre, hogy a zenét, a jó zenét élvezhessük. Mayall hangja mit sem változott az elmúlt évtizedek során. Énekével, szájharmonika- és billentyűsjátékával szinte az eksztázisig fokozta a hangulatot. Coco Montoya öt-tízperces gitárszólói, Rick Cortes basszusfutamai élményszámba mentek.
Fergeteges este volt, ám nagy fájdalmunkra ezen a vasárnapon alig ezer embert érdekelt a ZENE. A koncert komoly anyagi veszteséggel zárult. Másnap Budapesten, majd harmadnap Békéscsabán léptek fel. A Petőfi Csarnok szabadterén csaknem háromezren, a Viharsarok fővárosában több mint kétezren voltak a nézőtéren. A budapesti koncerten adta át Nemes Nagy Péter elnök azt a diplomát, amelyben a Magyar Blues Társaság tiszteletbeli tagjának fogadja John Mayallt.
A három magyarországi fellépés után még várták őt írországi és angliai rajongói. A másfél órás koncert Tatabánya könnyűzenei életének eddigi legjelentősebb eseménye volt. Mindannyiunknak, akik láttuk, felejthetetlen élmény marad.
Az írás Fekete Kálmán Első magyar blueskönyv című kötetében megjelent beszámoló javított változata.
A fotók Regős László archívumának részét képezik.
Zsoldos Báró Zoltán, John Mayall és Regős László
Harasztifalu az ország nyugati határától néhány km-re fekvő kis falu, Körmend mellett. Itt él Zsoldos Báró Zoltán, a nemrég megszűnt Natur Blues Band vezetője. Amikor John Mayall 1987-ben másodszor járt nálunk, több vidéki városban is fellépett, többek között Szombathelyen is. Az előzenekar Báró és együttese volt. Akkor találkozott először azzal az emberrel, akit addig csak a lemezborítókról ismert. Az együtt eltöltött pár óra alatt olyan hatások érték a zenekart, amelyek további fejlődésüket, irányvonalukat nagyban meghatározták.
Egy harasztifalui „bluesos hétvégén” merült fel az ötlet, hogy hívjuk meg a Mestert Magyarországra, és az előzenekar újra a Natur Blues Band legyen. Annyira hittem ebben, hogy otthon azonnal elkezdtem a szervezőmunkát. Az első és legfontosabb feladat a fő szponzor felkutatása volt. Nem kis nehézségek árán sikerült megnyerni a tatabányai Sport Kft.-t és a város zeneszerető polgármesterét, Bencsik Jánost. Kisebb cégek, lelkes vállalkozók is beszálltak, de ők nem anyagiakkal, hanem más módon járultak hozzá a koncert megszervezéséhez. Ezután kerestem meg Brády Mártont, a Showtime Budapest menedzser-igazgatóját, akivel már az 1992-es fesztiválon is jól együttműködtünk. (1995-ben Marci hozta Magyarországra a Rolling Stonest!) Rövid időn belül sikerült három magyarországi koncertidőpontot lekötni Mayall menedzserével. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a Wake Up Call (Telefonébresztő) lemezbemutató turné első állomása Tatabányán legyen.
A másik két koncertet Budapest és Békéscsaba vállalta. Azt feltételeztük, hogy a Dunántúlon élők valószínűleg Tatabányán fogják megnézni a Bluesbreakerst, és nem a fővárosban. Mint kiderült, az elgondolás nem jött be, a többség inkább a másnapi budapesti koncertre készülődött.
Első alkalommal kerültem közel egy világhírű zenész koncertjének megszervezéséhez. Akkor még nem tudtam, mekkora feladat ez. A fő szponzor és a támogatók megtalálása után a helyszínt kellett kiválasztani. A szabadtéri színpad nem jöhetett szóba a környéken lakók miatt, egy lehetőség maradt, a városi sportcsarnok. Fontos volt a színpad mérete, az öltözők és a stage büfé színvonala, a hangosítás és fénytechnika, a rendezőgárda felállítása, a koncert reklámozása (plakát, újság, tévé, rádió), a sajtótájékoztató megszervezése, a szálloda minősége, a művész különböző kéréseinek teljesítése stb. Győrben, a helyi tévé stúdiójában tartottunk egy elő-sajtótájékoztatót a Győri Rádió munkatársának, Cserjés Lászlónak köszönhetően. Erről videofilm készült, amelyet több dunántúli település városi televízióiban és a szombathelyi regionális tévé adásában is bemutattak.
1993. július 25-én elérkezett a várva várt nap. A Bécs felől érkező kamion begördült a sportcsarnok elé. A brit roadok némi magyar segédlettel vagy negyedóráig cipelték be a kiegészítő berendezéseket, hangszereket. Az arcokon öröm és izgalom. Ez igaz? Tényleg itt van? Akkor döbbentünk rá Báróval, hogy amit Harasztifaluban megálmodtunk, most valóság lett. Rövid egyeztetés után nekem jutott a feladat, hogy elkísérjem őket szálláshelyükre, az Árpád Hotelbe. Mayall fáradt volt, pénteken Bécsben, szombaton Zürichben koncertezett, és pihenni szeretett volna a sajtótájékoztató előtt. Hihetetlen élményben volt részem, a buszban ott ült körülöttem a teljes Bluesbreakers!
A koncert előtti sajtótájékoztatót a sportszékházban tartottuk. A város részéről Bencsik János polgármester, a rendező cég nevében Zöld László üdvözölte a vendéget. A sajtó munkatársainak kérdései után közös fotózással, dedikálással zárult a találkozó.
Mire a csarnokba értünk, már színpadon volt a Natur Blues Band. Báróék a szokásos műsorukat játszották, ha lehet még nagyobb átéléssel, mint előtte bármikor. Igényes zenéjükkel kiváló hangulatot teremtettek a főműsor előtt.
Rövid átszerelés után már színpadon is volt a Bluesbreakers. John Mayall (ének, szájharmonika, billentyűk, gitár), Coco Montoya (gitár), Rick Cortes (basszusgitár) és Joe Yuele (dobok) legújabb lemezük, a Wake Up Call anyagát mutatták be, de természetesen elhangzott néhány régi örökzöld is. Bámulatos felkészültséggel, technikai tudással játszottak. Nem volt szükség füstre, lila fényekre, sem más show-elemekre, hogy a zenét, a jó zenét élvezhessük. Mayall hangja mit sem változott az elmúlt évtizedek során. Énekével, szájharmonika- és billentyűsjátékával szinte az eksztázisig fokozta a hangulatot. Coco Montoya öt-tízperces gitárszólói, Rick Cortes basszusfutamai élményszámba mentek.
Fergeteges este volt, ám nagy fájdalmunkra ezen a vasárnapon alig ezer embert érdekelt a ZENE. A koncert komoly anyagi veszteséggel zárult. Másnap Budapesten, majd harmadnap Békéscsabán léptek fel. A Petőfi Csarnok szabadterén csaknem háromezren, a Viharsarok fővárosában több mint kétezren voltak a nézőtéren. A budapesti koncerten adta át Nemes Nagy Péter elnök azt a diplomát, amelyben a Magyar Blues Társaság tiszteletbeli tagjának fogadja John Mayallt.
A három magyarországi fellépés után még várták őt írországi és angliai rajongói. A másfél órás koncert Tatabánya könnyűzenei életének eddigi legjelentősebb eseménye volt. Mindannyiunknak, akik láttuk, felejthetetlen élmény marad.
Az írás Fekete Kálmán Első magyar blueskönyv című kötetében megjelent beszámoló javított változata.
A fotók Regős László archívumának részét képezik.
16. alkalommal rendezik meg a Révfülöp Blues Festet
2023-07-22 | koncertajánló
Az idén augusztus 3. és 5. között tizenhatodik alkalommal megrendezésre kerülő Révfülöp Blues Music Fest egyre nagyobb elismertségnek örvend mind a közönség, mind a zenekarok körében, komoly rangot vívott ki magának a néhány országos bluesfesztivál között. A rendezvény ideje alatt a bluesélet jeles képviselői koncerteznek, a szervezők célja, hogy a hazai előadóknak évről évre fellépési, bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak.
Sokan visszatérő látogatói az augusztusi eseménynek, mely a Balaton-parti rendezvények között egyedülállónak tekinthető. „A megvalósításhoz az ötletet az adta, hogy Révfülöpön olyan programot szerettünk volna meghonosítani, ami nincs a környező településeken. A blues az a zene, amelyből a legtöbb stílus merített, és mindenki számára befogadható. Ahogy Willie Dixon mondta: „A blues a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs.” Aki egyszer megismerkedik ezzel a zenével, az szinte biztosan megszereti, így esett erre a műfajra választásunk” – nyilatkozta oldalunknak Kovács Pepi, a fesztivál főszervezője.
A programsorozat az eddigi években kizárólag Révfülöp Nagyközség Önkormányzatának támogatásával valósult meg, az idei évben a rendezvényt a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program is támogatja. A fesztivál ideje alatt újdonságként a rendezvényhez kapcsolódó kiállítást is szerveztek, Kurucz Attila ZENE-KÉP című, koncerteken készült fotóinak tárlata lesz megtekinthető a Tóparti Galériában.
Az együttesek közti átszerelések alatt hangszerbemutató, zenei ismeretterjesztés várja a közönséget. Sikerült a szervezőknek kiváló vendégművészeket meghívniuk, akik színesítik a zenekarok programját, és lehetőség lesz örömzenélésekre is. Fontos a számukra, hogy olyan programok valósuljanak meg az önkormányzat szervezésében, amelyek kulturálisan építő jellegűek, és hogy az élő zene iránti igény minél több ember életének szerves részévé váljon.
Az ingyenes fesztiválnak idén is a 2018-ban átadott Szabadtéri Színpad ad otthont.
hoati
Sokan visszatérő látogatói az augusztusi eseménynek, mely a Balaton-parti rendezvények között egyedülállónak tekinthető. „A megvalósításhoz az ötletet az adta, hogy Révfülöpön olyan programot szerettünk volna meghonosítani, ami nincs a környező településeken. A blues az a zene, amelyből a legtöbb stílus merített, és mindenki számára befogadható. Ahogy Willie Dixon mondta: „A blues a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs.” Aki egyszer megismerkedik ezzel a zenével, az szinte biztosan megszereti, így esett erre a műfajra választásunk” – nyilatkozta oldalunknak Kovács Pepi, a fesztivál főszervezője.
A programsorozat az eddigi években kizárólag Révfülöp Nagyközség Önkormányzatának támogatásával valósult meg, az idei évben a rendezvényt a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program is támogatja. A fesztivál ideje alatt újdonságként a rendezvényhez kapcsolódó kiállítást is szerveztek, Kurucz Attila ZENE-KÉP című, koncerteken készült fotóinak tárlata lesz megtekinthető a Tóparti Galériában.
Az együttesek közti átszerelések alatt hangszerbemutató, zenei ismeretterjesztés várja a közönséget. Sikerült a szervezőknek kiváló vendégművészeket meghívniuk, akik színesítik a zenekarok programját, és lehetőség lesz örömzenélésekre is. Fontos a számukra, hogy olyan programok valósuljanak meg az önkormányzat szervezésében, amelyek kulturálisan építő jellegűek, és hogy az élő zene iránti igény minél több ember életének szerves részévé váljon.
Az ingyenes fesztiválnak idén is a 2018-ban átadott Szabadtéri Színpad ad otthont.
hoati
Hála, hangulat, élvezet: Buddy Guy búcsúturnéja Prágában
2023-07-18 | kritika
Hálás lehetek a sorsnak, hogy az ereje teljében levő, dinamikus, már hetven körüli Rolling Stones-fiúk és az életművét korrektül bemutató, a nyolcvanat betöltő John Mayall mellett most meghallgathattam a turnézást nyolcvanhét éves korában lezáró blueslegendát, Buddy Guyt is. A rock és a blues kortalan, ezt bizonyították. Kihagyni őket kár, sőt felelőtlenség lett volna. Igaz, ez utóbbi fellépésére 500 km-t kellett utaznunk barátaimmal Prágába.
George ’Buddy’ Guy Louisianában született, földműves családba. Azt, hogy zenész lesz, már korán elhatározta. Huszonegy évesen, 1957-ben a blues fővárosába, Chicagóba költözött. Karrierje nehezen indult be annak ellenére, hogy a Chess lemeztársasággal már 1959-től leszerződött. A neves kiadónál session gitárosként tevékenykedett, olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Muddy Waters, Howlin' Wolf, Little Walter és Sonny Boy Williamson. A korabeli East End-i klubversenyeken, gitárpárbajokon legtöbbször győztesen került ki, elverve híres kortársát, Otis Rusht is, de végül csak Junior Wells szájharmonikással duóban kezdett befutni a ’70-es évek elején. A ’80-as években már elismert zenész. A neves fekete bluesfaterok mellett a brit fehér blueszenészekkel (The Rolling Stones, Eric Clapton, Jeff Beck) is kitűnő viszonyt ápolt, együttműködött velük. A ’90-es években már szupersztár, nyolc Grammy-díj birtokosa, és Chicago legmenőbb bluesklubjának, a Buddy Guy’s Legendsnek a tulajdonosa. Két hét múlva, július 30-án betölti nyolcvanhetedik életévét.
A prágai Kongresszusi Központ hatalmas, minden igényt kielégítő nagyterme szinte teljesen megtelt a nemcsak Csehországból, hanem egyéb közép-európai országokból is ideutazott bluesrajongókkal. A borsos jegyár néha – mint esetünkben – nem számít. Táskakutatás nincs, félrészeg hangoskodókat nem lelünk, szemét sehol egy darab sem: Európában vagyunk!
Az előzenekar szerepét a Tom Hambridge dobos és Daniel Souvigny zongorista, a később fellépő együttes fehér tagjaiból alkotott duó töltötte be. Az első két dal után elhangzott lassú blues már a lelkekig is elért: mind Tom éneke, mind Daniel briliáns zongorajátéka nagyszerű volt ugyanúgy, mint az azt követő boogie, a duó felállás ellenére kitűnő, telt hangzással. Ezután a műsoruk legjobbja, egy szép ballada hangzott el tőlük. A dinamikai váltásokkal jól sáfárkodtak: hol halk, hol közepes, hol pedig erős hangzással befolyásolták hangulatunkat, és ez elmondható volt a Happy Blues című, zongorán lengőbasszussal tálalt számukról is. Souvigny ötletes, virtuóz zongorafutamai mellett Hambridge hangja is teljesen rendben volt, az elé kitett, állva megszólaltatott pergődobjával és egyetlen cinjével komoly ütőshangzást ért el: nemhiába ő Buddy Guy zenekarának másfél évtizede dobosa, valamint producere.
Jó félóra várakozás, némi türelmetlen füttyögés után lépett színre a Damn Right Farewell Tour keretében a földgolyó legnevesebb fekete blueselőadója, Buddy Guy. Középen állt az énekes-gitáros, pöttyös ingben és kis fehér sapkában. Tom Hambridge tekintélyes dob-arzenáljával mögötte ült. Daniel Souvigny billentyűivel a színpad bal oldalán helyezkedett el, míg a két fekete zenész, Orlando Wright basszusgitáros és Ric ’Jazz’ Hall másodgitáros a pódium jobb oldalán álltak. A nyolcvanhét éves Mester a Damn Right, I’ve Got The Blues című lassú tizenkettessel kezdett. Már itt bemutatta eredeti és összetéveszthetetlen előadásmódját. A halk gitárriffekkel, suttogó énekkel indító bevezetés után egyre keményedett a dal, mely a parádés zongoraszólóval érte el csúcspontját. A következő három nóta, a Hoochie Coochie Man, a She’s Nineteen Years Old és az I Just Wanna Make Love To You Muddy Waters repertoárjából származott. Megállapítottuk azt a kedves, önzetlen gesztust, hogy koncertje háromnegyedét a blues fekete és fehér halhatatlanjainak műsorából idézte fel a Mester, mintegy tiszteletadásként, főhajtásként. Jó egyperces halk, érzéki gitár-nyávogtatás után zendült fel a jól ismert „Gipsy woman told my mother” sor, az ’50-es évek végi, ’60–as évek eleji tipikus urban blues hangzással tolmácsolta ezt a banda. És persze a vérbeli showmant egy percre sem hagyta el a szórakoztatás szándéka: megnevettetett, mosolyt varázsolt arcunkra. A blokkban hosszan és élvezetesen játszott a másik gitáros, Ric is, B.B. King dalában, a How Blue Can You Getben. A Grits Ain’t Groceries című középtempójú bluesban aztán a gitármágus virgázott már: hol a gitárját az erősítő szélén húzogatva, ütögetve, hol a törülközőjével a húrokat verve játszott, felidézve a Cream Sunshine Of Your Love és a Rolling Stones Miss You nótáinak dallamait. John Lee Hookerre a Boom Boom, Jimi Hendrixre, szájával gitározva, a Voodoo Chile dalokkal emlékezett két-két percben, majd a Skin Deep következett Daniel ízléses orgonajátékával. Lenyűgöző volt Buddy éneke, a tercek is ültek, sőt minket is megénekeltetett benne. Buddy Guy eredetisége, meg nem kopott életereje jött le a következő számban (Someone Else In Steppin’ In), amiben lesétált a színpadról a közönség közé, hogy a nézőtéri sorok között gitározzon. Az est végéhez közeledve egy Albert King slow bluesban folytatta a közönség megénekeltetését, ugyanakkor szóhoz juttatva ismét zenésztársát, Ric Hallt. Rövid emlékezés következett barátjára, Eric Claptonra a Strange Brew-val, majd Watersre a Got To Mojo Workin’-nel, hogy aztán az I Let My Guitar To Do Talking-gal, a tavalyi lemezén található, önéletrajzi utalásokat tartalmazó dallal búcsúzzon el tőlünk. Míg gitárpengetőket szórt szerencsés nézőknek, a banda tovább játszott, majd ők is elköszöntek a közel másfél óra hosszúságú koncert után.
A hangulat, Waters, Hooker, King, és a többiek felidézése felejthetetlen volt, a műélvezet sem maradt el annak ellenére, hogy Buddy Guy erős, telt baritonja már nem zengett olyan erővel, mint korábban. Gitártudása azonban mit sem kopott. A háláról pedig már szóltam.
Szöveg: Gróf István, fotó: Petr Cejka
George ’Buddy’ Guy Louisianában született, földműves családba. Azt, hogy zenész lesz, már korán elhatározta. Huszonegy évesen, 1957-ben a blues fővárosába, Chicagóba költözött. Karrierje nehezen indult be annak ellenére, hogy a Chess lemeztársasággal már 1959-től leszerződött. A neves kiadónál session gitárosként tevékenykedett, olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Muddy Waters, Howlin' Wolf, Little Walter és Sonny Boy Williamson. A korabeli East End-i klubversenyeken, gitárpárbajokon legtöbbször győztesen került ki, elverve híres kortársát, Otis Rusht is, de végül csak Junior Wells szájharmonikással duóban kezdett befutni a ’70-es évek elején. A ’80-as években már elismert zenész. A neves fekete bluesfaterok mellett a brit fehér blueszenészekkel (The Rolling Stones, Eric Clapton, Jeff Beck) is kitűnő viszonyt ápolt, együttműködött velük. A ’90-es években már szupersztár, nyolc Grammy-díj birtokosa, és Chicago legmenőbb bluesklubjának, a Buddy Guy’s Legendsnek a tulajdonosa. Két hét múlva, július 30-án betölti nyolcvanhetedik életévét.
A prágai Kongresszusi Központ hatalmas, minden igényt kielégítő nagyterme szinte teljesen megtelt a nemcsak Csehországból, hanem egyéb közép-európai országokból is ideutazott bluesrajongókkal. A borsos jegyár néha – mint esetünkben – nem számít. Táskakutatás nincs, félrészeg hangoskodókat nem lelünk, szemét sehol egy darab sem: Európában vagyunk!
Az előzenekar szerepét a Tom Hambridge dobos és Daniel Souvigny zongorista, a később fellépő együttes fehér tagjaiból alkotott duó töltötte be. Az első két dal után elhangzott lassú blues már a lelkekig is elért: mind Tom éneke, mind Daniel briliáns zongorajátéka nagyszerű volt ugyanúgy, mint az azt követő boogie, a duó felállás ellenére kitűnő, telt hangzással. Ezután a műsoruk legjobbja, egy szép ballada hangzott el tőlük. A dinamikai váltásokkal jól sáfárkodtak: hol halk, hol közepes, hol pedig erős hangzással befolyásolták hangulatunkat, és ez elmondható volt a Happy Blues című, zongorán lengőbasszussal tálalt számukról is. Souvigny ötletes, virtuóz zongorafutamai mellett Hambridge hangja is teljesen rendben volt, az elé kitett, állva megszólaltatott pergődobjával és egyetlen cinjével komoly ütőshangzást ért el: nemhiába ő Buddy Guy zenekarának másfél évtizede dobosa, valamint producere.
Jó félóra várakozás, némi türelmetlen füttyögés után lépett színre a Damn Right Farewell Tour keretében a földgolyó legnevesebb fekete blueselőadója, Buddy Guy. Középen állt az énekes-gitáros, pöttyös ingben és kis fehér sapkában. Tom Hambridge tekintélyes dob-arzenáljával mögötte ült. Daniel Souvigny billentyűivel a színpad bal oldalán helyezkedett el, míg a két fekete zenész, Orlando Wright basszusgitáros és Ric ’Jazz’ Hall másodgitáros a pódium jobb oldalán álltak. A nyolcvanhét éves Mester a Damn Right, I’ve Got The Blues című lassú tizenkettessel kezdett. Már itt bemutatta eredeti és összetéveszthetetlen előadásmódját. A halk gitárriffekkel, suttogó énekkel indító bevezetés után egyre keményedett a dal, mely a parádés zongoraszólóval érte el csúcspontját. A következő három nóta, a Hoochie Coochie Man, a She’s Nineteen Years Old és az I Just Wanna Make Love To You Muddy Waters repertoárjából származott. Megállapítottuk azt a kedves, önzetlen gesztust, hogy koncertje háromnegyedét a blues fekete és fehér halhatatlanjainak műsorából idézte fel a Mester, mintegy tiszteletadásként, főhajtásként. Jó egyperces halk, érzéki gitár-nyávogtatás után zendült fel a jól ismert „Gipsy woman told my mother” sor, az ’50-es évek végi, ’60–as évek eleji tipikus urban blues hangzással tolmácsolta ezt a banda. És persze a vérbeli showmant egy percre sem hagyta el a szórakoztatás szándéka: megnevettetett, mosolyt varázsolt arcunkra. A blokkban hosszan és élvezetesen játszott a másik gitáros, Ric is, B.B. King dalában, a How Blue Can You Getben. A Grits Ain’t Groceries című középtempójú bluesban aztán a gitármágus virgázott már: hol a gitárját az erősítő szélén húzogatva, ütögetve, hol a törülközőjével a húrokat verve játszott, felidézve a Cream Sunshine Of Your Love és a Rolling Stones Miss You nótáinak dallamait. John Lee Hookerre a Boom Boom, Jimi Hendrixre, szájával gitározva, a Voodoo Chile dalokkal emlékezett két-két percben, majd a Skin Deep következett Daniel ízléses orgonajátékával. Lenyűgöző volt Buddy éneke, a tercek is ültek, sőt minket is megénekeltetett benne. Buddy Guy eredetisége, meg nem kopott életereje jött le a következő számban (Someone Else In Steppin’ In), amiben lesétált a színpadról a közönség közé, hogy a nézőtéri sorok között gitározzon. Az est végéhez közeledve egy Albert King slow bluesban folytatta a közönség megénekeltetését, ugyanakkor szóhoz juttatva ismét zenésztársát, Ric Hallt. Rövid emlékezés következett barátjára, Eric Claptonra a Strange Brew-val, majd Watersre a Got To Mojo Workin’-nel, hogy aztán az I Let My Guitar To Do Talking-gal, a tavalyi lemezén található, önéletrajzi utalásokat tartalmazó dallal búcsúzzon el tőlünk. Míg gitárpengetőket szórt szerencsés nézőknek, a banda tovább játszott, majd ők is elköszöntek a közel másfél óra hosszúságú koncert után.
A hangulat, Waters, Hooker, King, és a többiek felidézése felejthetetlen volt, a műélvezet sem maradt el annak ellenére, hogy Buddy Guy erős, telt baritonja már nem zengett olyan erővel, mint korábban. Gitártudása azonban mit sem kopott. A háláról pedig már szóltam.
Szöveg: Gróf István, fotó: Petr Cejka
Zsámbéki Blues Piknik immár hetedszer
2023-07-16 | koncertajánló
A Zsámbéki Blues Pikniket a Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár eddig hat alkalommal rendezte meg. Az eseményre az idei évben is nagy szeretettel várnak minden bluesrajongót az ország egyik legszebb szabadtéri rendezvényhelyszínén. A Zsámbéki Művelődési Ház vezetője, Balázs Csilla két blueszenésszel, Pfeiffer Gáborral és Benkő Zsolttal közösen, a büfét és a kísérőprogramok számára helyszínt is biztosító helyi vendéglátóhelyekkel összefogva szervezi a rendezvényt. A „piknikkosárba” sok minden belefér: a koncerteken kívül kiállítások, könyvbemutató, hangszeres workshop és sok más színesíti a programot – de a blueshoz, vagy blueszenészekhez természetesen mindennek köze van. A zenei kínálatban állandó közreműködők a helyi és környékbeli zenekarok – a Sonia és a Blues and Roll, az Ecseri János Blues Trupp és a Bluesmegálló –, hiszen a Zsámbéki Blues Piknik eredendően azért jött létre, hogy ők évente egyszer találkozhassanak egymással és a közönséggel, hogy együtt zenéljenek a Romtemplom melletti szabadtéri színpadon, ezen az ikonikus helyen. Melléjük minden évben izgalmas vendégegyüttesek érkeznek az ország különböző részeiből.A részletes program:
2023. július 28.
16.00 - Fesztivál- és kiállításmegnyitó Kurucz Attila fotóiból (zenészportrék, koncertfelvételek); zenei közreműködők: Kató Lilla (ének), Benkő Zsolt (gitár) és Benkő Máté (gitár)
Helyszín: Lámpás Étterem, Galéria (Magyar u. 29.)
18.00 - Koncertek: Sonia és a Blues and Roll, Bluesmegálló, Simple Blues Band
Helyszín: Romtemplom melletti szabadtéri színpad (Corvin János u.)
23.00 - RockMűhely koncert
Helyszín: Művelődési Ház, nagyterem (Etyeki u. 2.)
július 29.
11.00 - 14.00 - Szottfried Zsófia festő kiállítása és workshop festett ékszerekkel
Helyszín: Művelődési Ház (Etyeki u. 2.)
14.30 - Szájharmonika workshop Szabó Tamással
Helyszín: Lámpás Étterem, Galéria (Magyar u. 29.)
16.00 - Pfeiffer Gábor: Emigráns blues, könyvbemutató Liszt Zoltán és Pfeiffer Ákos zenei közreműködésével
Helyszín: Lámpás Étterem, Galéria (Magyar u. 29.)
18.00 - Koncertek: Ecseri János Blues Trupp, Blueshangers, Tornóczky All Access
Helyszín: Romtemplom melletti szabadtéri színpad (Corvin János u.)
23.00 - Rockin' All Over The World koncert
Helyszín: Művelődési Ház, nagyterem (Etyeki u. 2.)
július 30.
10.00 - Piknikzárás gitárterápiával, vezeti: Benkő Zsolt
Helyszín: Művelődési Ház, udvar (Etyeki u. 2.)
Belépő: napijegy - 3500 Ft, fesztiváljegy - 6000 Ft
Jegyek kaphatók a Funcode.hu online rendszerében is.
Danny Bryant: új lemez a brit gitárostól
2023-07-13 | hír
Danny Bryant két évvel a kritikusok által is elismert The Rage To Survive című albuma kiadását követően szeptember 29-én új lemezzel jelentkezik. A Rise egy újabb mérföldkőnek ígérkezik a hazánkban is megfordult negyvenes éveiben járó muzsikus diszkográfiájában: megmutatja művészi fejlődését, miközben hű marad a blues-rock gyökerekhez, amelyek meghatározzák jellegzetes hangzását. A produceri feladatokat a Grammy-díjas Ian Dowling látta el, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Bryant hangzásvilága új színekkel gazdagodott. A JazzHaus Records gondozásában megjelenő lemez rögzítésére az év elején a neves angliai Chapel Studiosban került sor. A Bob Dylan által írt I Want You című dalt leszámítva az album kizárólag saját szerzeményeket tartalmaz. Az őszi kiadást megelőzően több kislemez is megjelenik, melyek közül a címadó Rise már elérhető, míg a második single, a Louise július 27-én lát napvilágot.Giles Robson: Blues From The Road: Vol 1 - France
2023-07-11 | kritika
Az Egyesült Királyságban, Jersey szigetén 1978-ban született Giles Robson álomszerű zenei karriert futott be. Peter Green és Eric Clapton után ő a harmadik brit blues előadó, aki Memphisben elnyerte a Blues Music Awardot, és az egyetlen európai vagy brit zenész, akinek lemeze jelent meg a chicagói székhelyű Alligator Recordsnál. Albumai a világ legrangosabb zenei magazinjainak kritikai szavazásain az első helyen szerepelnek, és évente több mint tizenöt országban turnézik. Négy évvel a legutolsó lemeze (Don't Give Up On The Blues) megjelenése után idén tavasszal ötszámos EP-vel jelentkezett. A Blues From The Road: Vol 1 - France rögzítésére a nemrégiben Franciaországban lezajlott turnéja során került sor. A szájharmonikás-énekest az ország legismertebb zenészei kísérték. Az együttes tagja volt a Memphis Slimmel felvételeket készítő zongorista, Philippe LeJeune, és Franck Goldwasser párizsi születésű gitáros, aki a nyolcvanas évek elején Kaliforniába költözése után az Egyesült Államok legelismertebb blueszenészeivel dolgozott együtt. A ritmusszekciót Mig Toquereau basszusgitáros és Pascal Delmas dobos alkotta. Ez utóbbi muzsikus öt évig játszott Otis Grand zenekarában. Az EP Robson négy saját szerzeményét, valamint egy Goldwasserrel közös dalt (Turnin’ & Burnin’) tartalmaz. Személyes kedvenceim a lemezről a Too Hot For The Devil és az instrumentális Stompin' at Lolo's Place című nóták, de a teljes EP végighallgatása minden alkalommal örömet nyújtott.Szerzői kiadás, 2023.
hoati
Hetvenéves a chicagói székhelyű Delmark Records
2023-07-04 | hír
Hetven évvel azelőtt alapította meg a néhai Bob Koester a Delmark Recordsot, mely mára a világ legrégebb óta működő független jazz- és blues-lemezkiadója. A kerek évforduló alkalmából július 21-én tízszámos antológia kerül kiadásra CD, LP és digitális formátumban.
Bob Koester 1932-ben a Kansas állambeli Wichita városban született, a jazz és a blues már tizenéves korában rabul ejtette. Szorgalmasan látogatta a lemezboltokat, és amikor tehette, koncertekre is eljárt. Főiskolásként a kollégiumi szobájában lemezekkel kezdett foglalkozni, jó haszonra tett szert a korongok csereberéjével, így egy barátjával Blue Note Record Shop néven lemezboltot nyitottak St. Louis-ban. Egy évvel később, 1953-ban Koester már egyedül alapította meg a Delmar Records-ot. A legelső album, ami a kiadó égisze alatt megjelent, a tradicionális jazzt játszó Windy City Six lemeze volt. 1958-ban üzleti megfontolásból Chicagóba költözött, megvásárolt és Jazz Record Mart névre átkeresztelt egy lemezboltot. A lemezkiadó az alagsorba került, amit pedig Delmark Recordsra nevezett át. Koester fokozatosan betagozódott Chicago zenei életébe, sikeresen építette kapcsolatait a muzsikusokkal és az iparággal. Nem a nyereség, hanem az érdeklődés motiválta, képes volt a zenészekből a legjobbat kihozni, mert barátként viszonyult hozzájuk. Mivel akkoriban a mainstream sajtó és a lemezkiadók alig vagy egyáltalán nem foglalkoztak a város kocsmáiban játszott zenével, a boltja a Delmark művészeinek és más blues- és jazz-csillagoknak a találkozóhelyévé vált. Üzletében elkötelezett munkatársak dolgoztak, akik idővel saját kiadókat hoztak létre, mint az Alligator, a Flying Fish, a Rooster, a Nessa és az Earwig, de egykori Delmark-alkalmazott indította útjára a neves Living Blues Magazine-t is. A Delmark Records által kiadott albumok a Mississippi-delta akusztikus gitárosaitól (Sleepy John Estes, Big Joe Williams) a Magic Sam, Otis Rush és Luther Allison által képviselt chicagói elektromos blueszenekarokig terjedtek. A leghíresebb, egyben a legnagyobb példányszámban eladott kiadványuk Junior Wells Hoodoo Man Blues című lemeze. A Blues Hall of Fame-be beválasztott Bob Koester 2018-ban vonult vissza, Julia A. Miller és Elbio Barilari vette át a stafétát. Az elmúlt öt év alatt több mint harminc albumot adtak ki, több mint tizenkétezer dalt tettek digitálisan elérhetővé, és folytatták az új tehetségek felkutatását. A kiadó az idén ünnepli alapításának hetvenedik évfordulóját, melynek apropóján július 21-én egy antológia jelenik meg CD-n, LP-n és digitálisan.
A Delmark 70th Anniversary Blues Anthology című lemezen található dalok:
1. Junior Wells with Buddy Guy - Snatch It Back And Hold It
2. Magic Sam - All Of Your Love
3. Otis Rush - All Your Love (I Miss Loving)
4. Jimmy Dawkins with Otis Rush & Big Voice Odom - All For Business
5. Dinah Washington - Blues For A Day
6. T-Bone Walker - I Want A Little Girl
7. Big Time Sarah - Long Tall Daddy
8. Little Walter with Muddy Waters - I Just Keep Loving Her
9. Memphis Slim with Matt Guitar Murphy - Memphis Slim U.S.A.
10. Jimmy Johnson - Ashes In My Ashtray
hoati
Bob Koester 1932-ben a Kansas állambeli Wichita városban született, a jazz és a blues már tizenéves korában rabul ejtette. Szorgalmasan látogatta a lemezboltokat, és amikor tehette, koncertekre is eljárt. Főiskolásként a kollégiumi szobájában lemezekkel kezdett foglalkozni, jó haszonra tett szert a korongok csereberéjével, így egy barátjával Blue Note Record Shop néven lemezboltot nyitottak St. Louis-ban. Egy évvel később, 1953-ban Koester már egyedül alapította meg a Delmar Records-ot. A legelső album, ami a kiadó égisze alatt megjelent, a tradicionális jazzt játszó Windy City Six lemeze volt. 1958-ban üzleti megfontolásból Chicagóba költözött, megvásárolt és Jazz Record Mart névre átkeresztelt egy lemezboltot. A lemezkiadó az alagsorba került, amit pedig Delmark Recordsra nevezett át. Koester fokozatosan betagozódott Chicago zenei életébe, sikeresen építette kapcsolatait a muzsikusokkal és az iparággal. Nem a nyereség, hanem az érdeklődés motiválta, képes volt a zenészekből a legjobbat kihozni, mert barátként viszonyult hozzájuk. Mivel akkoriban a mainstream sajtó és a lemezkiadók alig vagy egyáltalán nem foglalkoztak a város kocsmáiban játszott zenével, a boltja a Delmark művészeinek és más blues- és jazz-csillagoknak a találkozóhelyévé vált. Üzletében elkötelezett munkatársak dolgoztak, akik idővel saját kiadókat hoztak létre, mint az Alligator, a Flying Fish, a Rooster, a Nessa és az Earwig, de egykori Delmark-alkalmazott indította útjára a neves Living Blues Magazine-t is. A Delmark Records által kiadott albumok a Mississippi-delta akusztikus gitárosaitól (Sleepy John Estes, Big Joe Williams) a Magic Sam, Otis Rush és Luther Allison által képviselt chicagói elektromos blueszenekarokig terjedtek. A leghíresebb, egyben a legnagyobb példányszámban eladott kiadványuk Junior Wells Hoodoo Man Blues című lemeze. A Blues Hall of Fame-be beválasztott Bob Koester 2018-ban vonult vissza, Julia A. Miller és Elbio Barilari vette át a stafétát. Az elmúlt öt év alatt több mint harminc albumot adtak ki, több mint tizenkétezer dalt tettek digitálisan elérhetővé, és folytatták az új tehetségek felkutatását. A kiadó az idén ünnepli alapításának hetvenedik évfordulóját, melynek apropóján július 21-én egy antológia jelenik meg CD-n, LP-n és digitálisan.
A Delmark 70th Anniversary Blues Anthology című lemezen található dalok:
1. Junior Wells with Buddy Guy - Snatch It Back And Hold It
2. Magic Sam - All Of Your Love
3. Otis Rush - All Your Love (I Miss Loving)
4. Jimmy Dawkins with Otis Rush & Big Voice Odom - All For Business
5. Dinah Washington - Blues For A Day
6. T-Bone Walker - I Want A Little Girl
7. Big Time Sarah - Long Tall Daddy
8. Little Walter with Muddy Waters - I Just Keep Loving Her
9. Memphis Slim with Matt Guitar Murphy - Memphis Slim U.S.A.
10. Jimmy Johnson - Ashes In My Ashtray
hoati
Dupla albumot jelentetett meg a The Smokestackers
2023-07-01 | hír
A The Smokestackerst Joao Belchior (ének, akusztikus gitár és szájharmonika) és Diogo Mao de Ferro (akusztikus és elektromos gitár) 2017-ben alakította. Az eleinte duó formációként működő portugál zenekar bemutatkozó lemeze, a Road Songs 2020 januárjában csak digitális formátumban jelent meg. Tavaly csatlakozott az együtteshez Marc Jung dobos és Vasco Pereira basszusgitáros, és elkezdtek új dalokon dolgozni. „A zenekarunk filozófiája alapvetően abból áll, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat, miközben azt a zenét játsszuk, amit szeretünk. Mindannyian saját hatásainkkal és eszményeinkkel járulunk hozzá az alkotói folyamathoz, és elég szerencsések vagyunk, hogy identitásunk illeszkedik ehhez a csapathoz. Őszintén hiszem, hogy a zenén is hallható az a csodálat és tisztelet, amelyet mindannyian egymás iránt tanúsítunk” – nyilatkozta az együttes filozófiájáról Pereira. Tavaly novemberben megnyerték a Portugal Blues Challenge-et, így idén júniusban ők képviselték Portugáliát a lengyelországi Chorzówban megrendezett European Blues Challenge-en. Második albumuk májusban Road Songs & Tales of Wandering Thoughts címmel látott napvilágot. A dupla kiadvány első lemeze a 2020-as albumukat, míg a második hét új saját szerzeményüket tartalmazza.hoati
Alabama Mike: Stuff I've Been Through
2023-06-27 | kritika
Michael A. Benjamin, művésznevén Alabama Mike 1964-ben született az Alabama állambeli Talladega városában. Édesapja éneke nagy hatást gyakorolt rá, aki arra biztatta őt és testvéreit, hogy már fiatalon kezdjenek el templomban énekelni. Tinédzserként Milwaukee-ba költözött, majd rövid ideig a haditengerészetnél szolgált, professzionálisan előadni bluest 1999-ben kezdett. Bemutatkozó lemeze (Day To Day) 2009-ben került a boltok polcaira. A következő évtizedben a The Hound Kings nevű akusztikus blues-trióval zenélt, az egyetlen albumuk, az Unleashed Blues Music Award-jelölést kapott, de szerephez jutott az Andy T Band Double Strike és Junior Watson Nothin' To It But To Do It című lemezén is. Sorban ötödik szólóalbuma, a Stuff I've Been Through tizenegy saját számot tartalmaz, közülük kilencet a kaliforniai San Joséban található Greaseland stúdióban vettek fel. Az énekes mögött ütős zenészcsapat áll, a közreműködők között megtalálható többek között Kid Andersen, Rusty Zinn, Anson Funderburgh, Jim Pugh és Derrick ‘D’Mar’ Martin neve. Alabama Mike nagyon karizmatikus előadó, emellett lenyűgöző dalszerző. A dalai többnyire olyan problémákat dolgoznak fel, amelyek szinte mindenkit érintenek, aki ma a világon él. A lemezt két koncertfelvétel zárja: a Mississippi című szerzemény San Joséban, míg Mike szokásos koncertzáró nótája, a God Is With You a svájci Bázelben került rögzítésre. A Stuff I've Been Through-nak ott a helye az idei év legjobban sikerült albumait tartalmazó listákon.Little Village Foundation, 2023.
hoati
