Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Hírek

„Meghalt a gitáros, felszállt ezer lepke...”
2013-10-17


Közúti balesetben vesztette életét Pribil György dalszerző, előadóművész, a blues és rock műfajok kivételesen invenciózus gitárosa. 46 éves volt.

Ezt is le kell írnia valakinek, de pont nekem? Bár a halál sem válogat, hát még a média; a szakmai orgánumok kivételével ugyan lesz-e felület, hol egy kismarosi frontális karambol vonatkozásában, túl a száraz adatokon, a nem mindennapi tehetség kerül említésre?
Pedig tények akadnak a tálentum kapcsán is. Például, hogy nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal. Valamit nagyon, mert balkezesként gitárért nyúlni eleve komoly hendikep: sem az instrument, sem a tanár, sem a világ nem akarja, csak az adottság boldog, boldogtalan tulajdonosa. De ő igazán! Jobb híján autodidakta módon sajátítja el az alapokat, mígnem a kiválasztott tárgy egyszerre lesz test és lélek része, ötödik végtag, harmadik szem. Készséggé fejlődik a képesség, no meg az öntudat, a szuverenitás mindent felülíró vágya.
Mert „mit tehet egy szegény srác, azonkívül, hogy egy rock and roll bandában énekel?" Gitározik – válaszol Mick Jagger felvetésére Keith Richards a Rolling Stones dalszerzője, vagy negyven éve szaggatva a Street Fighting Man fenyegető alaptémáját. Egyszerre minden a helyére kerül! Talán több teret is foglalva a lehetségesnél...
Hiszen, az ismeretlenül is ismerős mentor egy másik dimenzió szabadságát élvezi, értékrendje alkalmazhatatlan a kelet-európai kocsmaszínpadok valóságában, így hiába a díjak, elismerések, a tucatnyi sorlemez, a struktúra összeomlik, maga alá temetve az ideát. Módosulnak a pályák és az érdekek, ritkulnak a telefonok, és a kémia elillan. Immáron végleg.
Nem tudom, lesz-e kollektív memória megőrizni azt, aminek lényege dokumentálhatatlan? A megszállottság energiáit, a hajnali ködben felváltva rohanást a mikrobusz előtt, nehogy az árokban kössön ki a zenekar, a szűnni nem akaró kreativitást, ahogy a dallamok angol halandzsával, de életre kelnek kazetták százain, a tökélyre fejlesztett hangzást, mikor húsz órán keresztül egyetlen akkordért folyik a küzdelem, a karmesteri titulust, mert a sörös rekeszekből tákolt alkalmi színpad is a világ közepe, és egyáltalán; a naiv, életképtelen, kompromisszumot nem ismerő, de mégis tiszteletet parancsoló heroizmust! Lesz-e?
Nem tudom. De boldog vagyok, hogy megpróbálhattam feje tetejére állítani a rendszert, és ez a szerzőtársam nélkül nem ment volna. Megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhattam vele. Nyugodjék békében.

Szöveg: Novák Péter, fotó: Császár Márta (Kifra)
Forrás: Kultúrpart


Blueskocsma archív sajtóanyagok
2013-10-15


A harminc éve megnyílt Blueskocsmáról eddig Nemes Nagy Péter, Kováts Katalin és Szabó Tamás visszaemlékezését tettük közzé. Most két archív sajtóanyag, az első estéről az időközben megszűnt ifjúsági hetilapban, a Magyar Ifjúságban, és 1987 júniusában, a KISZ KB ifjúságpolitikai lapjában, a Stafétában megjelent írás olvasható el oldalunkon. Ez utóbbi, mint később kiderült, lehetett volna akár a Blueskocsma nekrológja is.

Egy este a Blues-kocsmában

Az ember megannyi megélt próbálkozás után már teli van előítélettel (intellektuális csömörrel), midőn egy új - úgynevezett - kulturális eseményről hall, mert ugye itt újra a „szabad idő kulturált eltöltéséről” van szó. Így: eleve gúnyosan, cinikusan áll hozzá a dolgokhoz.
A puding próbája… Megettük. Amikor a Blues-kocsma (szeptember 17-én a Kassák Klubban) késő este bezárt, a partvisok nemcsak a cigerettahamut, hanem az előítéletek roncsait is eltakarították a parkettáról. Mert a Blues-kocsma hat óra alatt Eseménnyé nőtte ki magát. Eseménnyé tette Bodonyi Attila (zenész) örökös házigazda és barátainak remek, örömteli zenélése, valamint Rózsa Péter (riporter) szenvedélyes vitája Csörsz István íróval a mai magyar fiatalságról. Vélhetnénk: a közönség csak ült, hüppögött, magában mondott véleményt, s nem vállalt föl egy görcs nélküli, nyílt és aktív vitatkozó szerepet, és így megint - idősebbek - beszéltek róla, mondták el, hogy neki miféle gondjai és bajai is vannak. Csakhogy… Az ócska kocsmáktól különbözve: az asztaltársaságok egymás felé fordultak, és ritkán látott, halott és megélt vita alakult ki. S ettől lett az esemény - Esemény. A közönség miatt nem mondható el, hogy a blues és a beszélgetés kényszerházassága volt ez az este. Mert itt a különböző „műfajú” önkifejezési formák találkoztak (nemritkán azonos közérzeteket „énekelve meg”): segítették és kiegészítették egymást. E kettős „médium” adott és ad progressziót és jövőt a kéthetenként a Kassák Klubban kinyitó Blues-kocsmának.

(gulyás)

Matematikus blues

Bodonyi Attila 1954. július 23-án született Tiszavasváriban. 1979-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika szakán. 1980 decemberében állandó vendége volt a Hobo Blues Bandnek, 1982 elejétől a zenekar tagja lett. 1983 szeptemberében ezzel párhuzamosan önálló műsorral jelentkezett, megszervezte a Kassák Klubban a blueskocsmát. 1984 őszén kivált a HBB-ből.

Öles betűk hirdetik a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házának falán, hogy (minden pénteken) újra működik a blueskocsma, melynek házigazdája Bodonyi Attila.
- Attila, van olyan művelődési ház, ahonnan nem rúgtak még ki kocsmástul, bluesostul?
- Persze. Ahol nem voltam.
- Nem értem, mi a gond. Üzletnek nem rossz, a rendezők szolidabb melót ki sem foghattak volna maguknak.
- Ezt a népművelőnek kéne kifejtened.
- Azt sem mondhatod, hogy a műfajjal lenne a bajuk, a Kassák klubban azóta is rendszeresen föllép a rhythm and bluest játszó Tengs-Lengs.
- A Kassákból az előző klubvezető távozása után nekem is el kellett jönnöm. A Lágymányosi Közösségi Házban az elemi föltételeket sem biztosították: baj volt erősítéssel, rendezéssel egyaránt.
- Miért fogtál bele ebbe a vállalkozásba?
- Olyan helyet kerestem, ahol saját bluesaimat játszhatom, s emellett ehhez az életérzéshez közel álló produkcióknak is teret adhatunk; Cseh Tamás, Vallai Péter is szerepelt itt, meg mások mellett ír népzenészek s a nyugatnémet Hans Blues and Boogie. Lehetőséget kaptak és kapnak „névtelenek” is; közönség előtt derüljön ki, tehetségesek-e vagy sem. Ma már ez az egész jóval több, mint aminek indult.
- Tudsz róla, hogy másutt is működik már blueskocsma?
- Igen.
- Tehetik, hiszen a név nincs „levédve”.
- A blueskocsmának kialakult egy imágója. Folytatnom kell, hogy ne kerüljön avatatlan kezekbe a dolog. Számomra a saját műsorom a fontos, de még magamat sem tudom menedzselni. Nekem a blueskocsma nem üzlet.
A színem megjelenik az Udvari Bolondok nevet viselő együttes, Attila elsiet. Hol a színfalak mögül bukkan elő, hol a technikusok kalitkájából. A tradicionális bluesokat és a hatvanas évek blues-rockját bemutató zenekar programja után Nemes Nagy Péter „bluesológus” kiselőadását hallgathatják az érdeklődők. Füstölnek a cigik, folynak a sörök. A falról Ecsődi Ákos Gyöngysoros hölgye néz le ránk megbocsátón. Festett nyugalmát nem zavarhatják meg Bodonyi Attila opuszai sem. A lassú, elbeszélő nyitószám után (Kéne már egy blues) Robert Johnson klasszikus balladája, az Én és a Sátán következik.
Mintha Kerouac Útonjának figurái ülnének a nézőtéren; a csavargások, stopozások élménye egyszerre közös és egyedien magyar. Az Újévi blues története sem kötődik helyhez. A megfogalmazott hangulat egy hamburgi lakásban éppúgy átélhető, mint egy pestlőrinci családi házban. A blues a kiábrándultság és fájdalom eszperantója. Lehet személyes indulatokat közvetítő kesergés, mint Attila Matematikus bluesa, de szólhat a munkásszállók kéthetente-havonta „ingázóiról” is, mint a Mátészalka blues. Tömör dalok ezek, nincs bennük helye fölösleges locsogásnak. Célratörő és nyílt beszéd Robert Johnson Kicsi, vörös és forró című éneke is. Félreérthetetlenül kétértelmű a téma, akárcsak a következő darab (32 - 20) szójátékai, utalásai. Végül gitárját letéve, csak szájharmonikával kísérve önmagát, Attila elénekli a beatirodalom egyik legfontosabb versét, a Leples Bitangot.
Az Udvari Bolondok tagjai érkeznek, beszállnak néhány dal erejéig az örömzenébe. Bodonyi Attila ezúttal basszusgitárt akaszt a nyakába, már nyomják is a Stormy Monday-t. Tény, hogy az itt előadott számok nem kerülnének föl a legprecízebben hangszerelt dalok listájára, de nem is ez a lényeg. A gitárral feleselgető szájharmonika mögött pontosan zakatol a dob, szokatlanul dallamosan brummog a basszus. Egy körre beugrik Vas Zoltán is, tanúbizonyságát adva nem mindennapi képességeinek. Nincs csápolás, műextázis, verekedés, üvegdobálás. Csak blues.
Tizenegy óra előtt öt perccel a házigazda a jövő heti viszontlátás reményében köszön el a publikumtól.

Hetesi Péter Pál

Köszönjük Nemes Nagy Péternek, hogy a sajtóanyagokat rendelkezésünkre bocsátotta az archívumából.


Visszaemlékezések a Blueskocsmáról
2013-10-01


A zuglói Kassák Klubból kezdte el szárnyalását egykoron Sebő Ferencék táncházmozgalma éppúgy, mint a Szabados György vezette MAKUZ nevű improvizatív társulás, vagy az alternatív zenét játszó, mára már kultikussá vált URH, a Kontroll Csoport és a Vágtázó Halottkémek együttes. 1983 őszén, ebben a közegben döntött úgy Kováts Katalin, a Kassák Klub vezetője, hogy felkarolja a Hobo Blues Bandben szájharmonikázó bohókás matematikus, Bodonyi Attila kezdeményezését, és létrehozza a Blueskocsmát. Kováts Katalin 1986-ig vett részt a Blueskocsma és a Kassák Klub életében. Az alábbiakban az Ő, és az ezen a helyen feltűnt, mára már nemzetközi szinten is jegyzett szájharmonikás, Szabó Tamás Blueskocsmáról szóló visszaemlékezését adjuk közzé.

„Hogy jöhetne össze a kultúra és az italozós dajdajozás.”

1983-ban lettem a budapesti Kassák Klub vezetője. A megörökölt és már korábban híressé vált Sebő - Halmos táncházak, rendszeres alternatív zenei koncertek, kísérleti színházak előadásainak szervezése mellett néhány barátommal olyan programokról álmodoztunk, ahol új műfajok, új együttléti formák is teret kapnak.
Bodonyi Attilával diákkorunktól barátok voltunk, ő ugyan matematikusként végzett, de akkoriban a zene, leginkább a blues sokkal jobban érdekelte, mint tanult mestersége. Gitározott, szájharmonikázott, énekelt, dalt - zenét szerzett, és vele együtt sokan éreztük úgy, hogy ez a közösségteremtő műfaj - méltatlanul - alig volt ismert akkor Magyarországon. Néhányan ugyan közel kerültek hozzá, de amatőrként nem kaptak teret bemutatkozásukra sehol. E hiány pótlására jött egy bluesra koncentráló programsorozat ötlete. Vendéglátóhely akkoriban erre nem jöhetett szóba, pedig hát az lett volna az igazi, a művelődési házak nagy terei pedig túl ridegek voltak ehhez a közvetlen műfajhoz. Köztes megoldás lett a művházi „kocsma”, amit persze nem volt könnyű engedélyeztetni, hiszen hogy jöhetne össze a kultúra és az italozós dajdajozás… A kocsma név természetesen nem a közkeletű ivó helyeket takarta, hanem némi üdítő-, sör-, bor és zsíros kenyér melletti szervezett beszélgetést zenéről, zenészekről, kultúráról, társadalomról, fiatalokat izgató kérdésekről, mindig más meghívott vendéggel, sok zenével és spontán kapcsolódásokkal.
Reméltük, hogy lesz érdeklődés, de pár alkalom után már minden reményünket túlszárnyalta, amit tapasztaltunk, rendkívül népszerű lett a program, mindig megtelt a terem, hirdetések nélkül is hírünk ment, és ami még izgalmasabbá tette rendezvényeinket, az az volt, hogy nem lett rétegrendezvény, több korosztály és mindenféle státuszú dolgozó felnőtt is szívesen töltötte ott estéit. S nem csak a közönség gyarapodott, jöttek új zenészek, szakértők, szakmai érdeklődők, sőt új programsorozatok is nőttek ki a Blueskocsmából, ilyen volt a Chuck-buli rock and roll parti, és a más területet, a keleti kultúrát közelítő Sana Klub, ahol szintén zene - társadalom - gasztronómia, előadások, beszélgetések hozták hozzánk a Távol-Kelet iránt érdeklődőket.
Boldog vagyok, ha ezekre az időkre és a velem tevékenykedő lelkes csapatra, a blues mai népszerűségében játszott szerepünkre gondolok vissza, és fáj a szívem, ha belegondolok, hogy nincs már Kassák Klub, de más hasonló hely is alig.

Kováts Katalin



„Akkoriban nem voltak ilyen jellegű kocsmák.”

Számomra egy meghatározó klub volt, nem csak azért, mert akkoriban nem voltak ilyen jellegű kocsmák, hiszen nem volt jellemző a kocsmazenélés a különböző vendéglátós helyeken, hanem mert a hangszerem iránti szeretetem is itt kapott igazán erőre. A hely hangulata is, a maga vöröstéglás belső kiképzésével, a nagy fa asztalokkal egy sajátságos életérzést sugárzott. Az emberek ismeretlenül is leültek egymás mellé, beszélgettek, zenéket csereberéltek, így sok új haverság, barátság alakulhatott ki. Sok olyan zenészt ismertem meg, akik akkoriban láthatatlanok voltak számomra, és akik a későbbiekben segítették pályámat. (Vas Zoltán, Bocskai István, Vladár Károly, Nyeső Mari, Bacsek István, Hagyó Béla…)
Hagyó Béla elmesélése alapján, a Palermo Boogie Gang is a nevét a helynek köszönhette. A büfében, a kávégép oldalára voltak ragasztva mindenféle matricák, és mikor a Béla előzetesen lement, hogy lekössön egy koncertet az akkor még duóban játszó csapatának, akkor Attila kérdezte, hogy mi legyen a plakátra kiírva. Mi a zenekar neve? A Béla a matricákra nézett, ahol egy felirat díszelgett: Milano Jazz Gang. Mivel olyan már volt, gondolta legyen Palermo Boogie Gang, és lám, ez a név rajta maradt a csapaton.
Nagyon nehéz leírni pár mondattal azt, hogy mit jelentett azoknak az embereknek ez a hely, akik többnyire mindig megjelentek a klubestéken. Barátságokat, egy műfajhoz való kötődést, emberi kapcsolatokat, örömzenélést, egy mozgásteret. Szerintem Bodonyi Attila igazi hagyatéka az volt, hogy elindított egy olyan kulturális mozgalmat, amit sokan követtek a rákövetkező években. Sok hasonló hely nyílt, de talán ellentétben a többivel, az első blues kocsma szellemiségében sokkal érettebb volt, hiszen azon emberek munkálkodtak a megteremtésén, azok szervezték, akiknek hite volt a blues műfaj, akiknek a hétköznapjai után az a hely adott erőt, kedvet, amit úgy hívtak: Kassák BLUESKOCSMA.

Szabó Tamás


Harminc éve nyitotta meg kapuit a Blueskocsma
2013-09-17


Ma harminc esztendeje annak, hogy Budapesten, az Uzsoki utcában álló pici, de patinás Kassák Klubban először nyitotta meg kapuit a Blueskocsma. Az időközben megszűnt ifjúsági hetilap, a Magyar Ifjúság így írt az első estéről: „... a Blueskocsma hat óra alatt Eseménnyé nőtte ki magát. Eseménnyé tette Bodonyi Attila (zenész) örökös házigazda és barátainak remek, örömteli zenélése, valamint Rózsa Péter (riporter) szenvedélyes vitája Csörsz István íróval a mai magyar fiatalságról.” A Blueskocsmának a Kassák Klub ’86 tavaszáig adott helyet, majd a Lágymányosi Közösségi Házba, később a Fővárosi Művelődési Házba tette át a székhelyét. Az utolsó klubest 1987. április 17-én került megtartásra.

Budapest XIV. kerületében, Zuglóban, az Uzsoki utca 57. szám alatt, a Kassai térnél működött egykor a Kassák Klub, mint a kerületi Tanács Művelődési Házának fiókintézménye. Abban az időben, egészen az 1980-as évek végéig a voltaképp papíron létező Művelődési Ház legnagyobb intézményeként létezett.
A Kassák Klub nevezetes volt igényes zenei programjairól, amellyel zömében rétegigényeket elégített ki. A ’60-as évek végén itt játszott a Radics Béla vezette Sakk-Matt, majd a Kex együttes, a ’70-es évektől táncház, jazz és kortárs zenei műhely működött itt, majd az újhullámos zenekarok koncertjeinek adtak otthont. Ezeket a rendezvényeket a mindenkori klubvezetők szervezték, gyakran a vezetőség ellenére. Történetünk idején Kováts Katalin volt a Kassák Klub klubvezetője.
1983. augusztus utolsó napjaiban levelet hozott a posta. A borítékban a Kassák Klub ’83 őszi programját találtam. A Kassák Lajos egy 1952-ben készült tusrajzát borítóján viselő füzetecske hetedik oldalán a következők álltak:

„BLUES KOCSMA
Magyarországon eddig alig volt lehetőség arra, hogy a blues kedvelői képet kapjanak a zene történetéről, neves művelőiről. Sajnálatos módon ritkák azok a helyek is, ahol ki-ki kedvére való zene mellett, beszélgetésekkel, ismeretgyarapítással töltheti baráti társaságban estéit.
Mi ezt a hiányt szeretnénk pótolni: a jó zene mellé meghívunk írókat, költőket, társadalomkutatókat és más érdekes embereket, akik valami módon kapcsolatba kerültek azzal a kultúrával, aminek kialakulásában a blues fontos szerepet játszik.
Állandó házigazdánk és zenészünk BODONYI ATTILA lesz.
Időpontok: szeptember 17., október 1., október 15., október 29., … szombaton 5-10 óráig.”



Az, hogy az első klubnap épp a születésnapomra esett, különösen csábító volt. Terjesztettem is baráti körben az eseményt. Egyébként egy azóta elhunyt blueslemez-gyűjtő barátom, Benedek Bence másfél évvel korábbi sörözésünk alkalmával felvetette, hogy egy blueskocsmát kellene csinálni. Ugyanis az akkortájt megnyíló sörözőkben többnyire a mi fülünknek nem kedves zenék szóltak.
Előzetesen valami elképzelés vagy inkább elvárás kialakult bennem a dologról, mert azon a nyáron volt alkalmam megismerni Amszterdam és London néhány zenés helyét, külvárosi kocsmáját, ahol hasonló zenéket játszottak élőben vagy éppen hangfelvételről.

Első időszak - Kassák Klub, 1983. szeptember 17. - 1986. május 17.

Felfokozott várakozással és friss nyugati élményeimmel érkeztem a Kassák Klubba. A ház a megszokottól eltérő képet mutatott. Az előtérben magnózene szólt, a ruhatár mellett büfépult üzemelt, amely mögött egy csinos fiatal hölgy – mint később kiderült, a házigazda-zenész barátnője, élettársa – és egy szakállas, mosolygós, mackós külsejű férfi szolgáltak ki. A terem gyalulatlan faasztalokkal, padokkal kocsmaszerűen volt berendezve. A gyülekezőket nézve megállapítottam, hogy jobbára a harmincas korosztály érkezett. A színpadon együttes készülődött, majd hat óra előtt pár perccel Bodonyi Attila lépett a dobogóra, leült gitárjával és a húrokba csapott: „Itt van a blues megint, itt van a blues megint, hull akár a jégeső…” - énekelte magyarul Robert Johnson Hellhound On My Trail című számát. Mit mondjak? Leesett az állam: nagy kedvencem, Robert Johnson bluesa magyarul!? A dal után Bodonyi bemutatkozott és ismertette az esti programot, majd folytatta magyarított bluesokkal. Az este folyamán jegyzeteltem, amiről később írógéppel feljegyzést készítettem. A következő héten megjelent Magyar Ifjúság című hetilap egy rövid cikkben emlékezett meg az eseményről.
A zenei program felelőse természetesen a házigazda Bodonyi Attila, aki akkor a Hobo Blues Band tagja volt. Az „érdekes embereket” Rózsa Péter riporter hozta. A közönség, ahogy az előbb már utaltam rá, úgy a harminc év körüli értelmiségi vagy a hozzájuk közeli körből került ki. Összetételük a korai időszakban nem változott, és kialakult egy 30-50 főnyi törzsgárda. Jelentős részük valamelyik korábban létezett, de időközben megszűnt kulturális közegből, teaház, jazzklub, stb. jött. Az embereket vonzotta a hely újszerűsége, az újfajta muzsika és az érdekesnek ígérkező beszélgetések. Az első idényben általában 80-100 ember járt a rendezvényre.
Mivel hazánkban ekkor kevesen művelték a bluest, az élő zenei műsor mellett rövidesen bluestörténeti előadások és hanglemez bemutatók is helyet kaptak. Ebben szerep jutott szerény személyemnek is. Ugyanis az első klubnap végén bemutatkoztam Bodonyi Attilának, elmondtam, hogy a nyáron Hollandiában és Angliában jártam, milyen blues élményekkel gazdagodtam, valamint említést tettem A blues nyomában címmel elkészült kéziratomról. Attila rögtön felkért, hogy tartsak élménybeszámolót, emellett pár nap múlva meglátogatott, megnézte a lemezeimet és a kéziratot.
A kezdeti időszak lendületét megtörte egy szervezési hiba, ami végül Rózsa Péter elmaradásához vezetett. A műsor rendszerint zenei blokkal indult és csak úgy fél nyolc tájban kezdődött a beszélgetés. Kocsmáról lévén szó, az idő előrehaladtával és az alkoholszint növekedésével többen megzavarták a beszélgetéseket. Gondot jelentett az élő zenei program szűk keresztmetszete is. A közönség egy nagyon értő, mindenre nyitott része emiatt elmaradt. Ennek ellenére a Blueskocsma változatlan sikerrel üzemelt tovább, mert az elmaradók helyett mindig jöttek újabb emberek, és a szervezők fejéből friss ötletek pattantak ki, amelyeket sikerült is kivitelezniük. Egy ilyen sikeres húzás volt Cseh Tamás meghívása abban az időben, amikor Bereményi Géza bejelentette közös munkakapcsolatuk megszűntét.
A Blueskocsma „beszélgetős” vendégei voltak az első idényben fe Lugossy László, Földes László Hobo, Csalog Zsolt, Szepesi József Nógrád-megyei cigányköltő, akinek két versét megzenésítette Bodonyi Attila, Kása Béla fotóművész, akinek képeit ki is állították, vagy ifj. Csóri Sándor és Éri Péter, a Muzsikás együttes tagjai. Természetesen a muzsikusvendégek nem csak beszéltek, hanem játszottak is. Nagy sikert aratott Melczer Tibor irodalomtörténész előadása Francois Villonról. Ugyanekkor adta elő megzenésített Villon verseit Tihanyi László saját énekével és gitárkíséretével. Emlékezetes volt a Vígszínház művészének, Vallai Péternek irodalmi estje, amelyet a beat-költők műveiből állított össze.
Az első idényből még két klubnap műsora maradt meg jegyzeteim között. 1984. március 3-án Hobo beszélt a Vadászat című album készítéséről, valamint előadott öt számot Vas Zoltán gitár és Bodonyi Attila szájharmonika kíséretével. Ezek a dalok hangzottak el: You Gotta Move/Indulnod kell, Othello blues, Baby Please Don’t Go, Sittin’ On Top Of The World, Little Red Rooster. Nem tudom, készített-e valaki felvételt ezen az estén. Az idény vége előtt, május 11-én Kása Béla fotókiállítása mellett bemutatkozott a Nomád Nemzedék nevű formáció. Ifj. Csóri Sándor énekelt, Éri Péter elektromos gitáron játszott, énekelt, Ökrös Csaba hegedült, Kása Béla dobolt, a basszusgitáros nevére már nem emlékszem. Játszották többek között a Nem úgy van az, mint volt régen és a Szomorú az idő, nem akar változni kezdetű dalokat, és Bodonyi Attila csatlakozásával a 32-20 Bluest.



A második, 1984/85-ös idény a házigazda, Bodonyi Attila személyének ideiglenes háttérbe vonulása mellett két meglepetéssel szolgált. Egyrészt emelkedett a látogatók száma, másrészt csökkent a közönség átlagéletkora. Ekkoriban került bevezetésre a „szabad színpad”, ahol egyre több fiatal „bluesista” mutatkozott be, mint a Bacsek Blues Trió, az Udvari Bolondok, Hagyó Béla és Fekete Jenő, több formációba szállt be a szárnyait bontogató szájharmonikás, Szabó Tamás. (Attila közben az országot járta Blueskocsma programjával. 1984. október 1-jén például a debreceni Vigadóban szerepelt, ahová magával vitt engem is beszélgetőpartnerként a kéziratban lévő könyvemről.) 1984. november 3-án az Ausztriában élő holland Hans Theessink személyében az első külföldi előadó lépett fel a Blueskocsmában. Őt 1985. május 11-én követte a nyugat-berlini Hans Blues & Boogie művésznéven szereplő gitáros-énekes.
A harmadik idény végén a klubvezető Kováts Katalin megvált az intézménytől, így a Blueskocsma is új helyszínre költözött. Ezt az első időszakot nevezhetném akár boldog gyermekkornak is. Talán ehhez az időszakhoz kötődnek legjobb élményeim. De a történet folytatódott!

Második időszak - Lágymányosi Közösségi Ház, 1986. szeptember 26. - december 5.

A házigazda Bodonyi Attila, aki akkor már vagy két éve nem volt a HBB tagja, de itt talált helyet, ahová időközben a Hobo Blues Band klubja is átköltözött a Fővárosi Művelődési Ház körterméből. Sajnos itt egy-két botrányos eseményre is sor került, és három hónap után elhagytuk ezt a helyszínt. Jó emlékem egyedül a Tátrai-Török Tandem fellépését őrizte meg.

Harmadik időszak - Fővárosi Művelődési Ház, 1987. február 27. - április 17.

Az indulásról az akkori Esti Hírlap kis hírben adott előzetes információt. Bár naptárilag ez volt a Blueskocsma legrövidebb időszaka, de itt nem kéthetente, hanem hetente pénteki napon volt műsor. Előbb a körteremhez vezető folyosón kaptunk helyet. A kissé rideg helyszínt a fellépők és a látogatók tették otthonossá, majd az emeleti, lakájosabb terembe kerültünk. Emlékezetes maradt a vak zongorista Weszely Ernő együttese, a gitáros Balogh Mihály Jimi Hendrix Emlékzenekara a már három éve megszokott Bodonyi és Vas Zoli formációk mellett. De fellépett az Udvari Bolondok együttes, Szabó Tamás szájharmonikás… És sok-sok „dzsemmelés”, örömzenélés különböző emberek beugrásával. Elnézést azoktól, akiknek a neve most nem jutott eszembe.
A KISZ KB ifjúságpolitikai lapjában, a Stafétában már a rövidre méretezett idény után, júniusban jelent meg Hetesi Péter Pál írása Matematikus blues címmel, Kiss Gábor fotóival. Mint később kiderült, lehetett volna ez a helyszínt és rendezvényt plasztikusan bemutató írás akár a Blueskocsma nekrológja is.
Bodonyi Attila 1988. január 7-én – Attila napon – elhagyta az országot, hogy a világ más részén kezdjen új életet.
1988 őszén, ugyanezen a helyszínen Vas Zolival Komplex Blues Kantin néven folytattuk, de ez más történet.

Nemes Nagy Péter


Új lemez a Jack Cannon Blues Bandtől
2013-08-22


Fennállása legnagyobb sikereit 2008-ban egy hazai országos tehetségkutató és a Csehországban megrendezett Blues Aperitiv megnyerésével elért Jack Cannon Blues Band augusztus közepén Electric Live címmel, új lemezzel jelentkezett. Az album különlegessége, hogy ugyan stúdióban került rögzítésre, de egy élő előadás érzését szerették volna visszaadni, ezért egyszerre játszották fel a dalokat. „Remélhetőleg aki meghallgatja a lemezt, érezni fogja, amit át szeretnénk adni ezzel a felvétellel és annyira fogja élvezni az albumot, amennyire mi élveztük annak felvételét” - monda az együttes frontembere, a szájharmonikás-énekes Zoltai György az elektronikus hangszerekkel feljátszott, minimális utómunkával elkészült lemezről. A fiúkra a hétvégén egy igen fontos koncert vár, hiszen augusztus 24-én a lengyelországi Torunban a Harmonica Bridge Fesztiválon lépnek fel. A 2006-ban duóként megalakult, majd sokáig trióként, tavaly óta kvartettként működő zenekart immár második alkalommal hívják vissza (a főszervező, Slawek Wierzcholski nagy kedvenceként) e neves fesztiválra, ahol idén az ezer fő befogadására alkalmas Ethnographic Museum Amphiteatherben adnak koncertet.

hoati


Henrik Freischlader friss lemezét magyarországi látogatásai ihlették
2013-08-11


A hazánkban már többször megfordult Henrik Freischlader november 22-én új stúdiólemezzel jelentkezik, aminek a címe, valamint dalainak, dalötleteinek nagy része is a Magyarországon töltött napok hatására született meg. Ahogy az már a tavalyi House In The Woods címet viselő albumon is érezhető volt, az igen tehetséges német gitáros-énekes a rockosabb hangzás irányába mozdul el, de természetesen blues és soul hatások is jellemzik a Night Train To Budapestre szánt tizenegy szerzeményt, melyeket első ízben Henrik szülővárosában november 22-én mutat be a Henrik Freischlader Band. A wuppertali koncertet követő lemezbemutató turnéra egészen jövő tavaszig kell majd várnunk, azonban addig sem tétlenkedik a zenekar, hiszen a nyár hátralévő részében és ősszel is adnak még koncerteket Franciaországban, Macedóniában, Németországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban. Azoknak pedig, akik nem jutnak el a fellépéseikre, az augusztus 30-án megjelenő, két korábbi turné egy-egy koncertjét tartalmazó Live In Concerts című négylemezes kiadvánnyal kedveskedik az együttes. Ezzel egy időben jelenik meg Layla Zoe friss albuma, a The Lily is, amin a kanadai származású énekesnőt Freischlader és Moritz Fuhrhop kíséri.
A Henrik Freischlader Band jelen állás szerint a húsz állomásos tavaszi lemezbemutató körúton Németországban, Svájcban és Ausztriában mutatja be az új stúdióalbum dalait, míg a nyerő, huszonegyedik fellépés április 3-án, Budapesten az A38 Hajón esedékes. A belépők augusztus elsejétől már elérhetők.

hoati


Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire!
2013-07-14


Május elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, menedzserek, fesztiválok támogatói és zenészek összeállították az idei Blues Blast Music Awards jelöltjeinek listáját. A szavazás 2013. július 15-én indul és augusztus 31-éig tart, a díjátadóra 2013. október 31-én a chicagói Buddy Guys’ Legends-ben kerül sor. Szavazni jogosultak mindazok, akik feliratkoztak a világ leggyorsabban növekvő, a több mint 90 országból több mint 22000 feliratkozóval rendelkező internetes blues magazin ingyenes hírlevelére.

A jelöltek listája

Contemporary Blues Album
4 Jacks: Deal With It
Ian Siegal & The Mississippi Mudbloods: Candy Store Kid
Michael Burks: Show Of Strength
Shaun Murphy: Ask For The Moon
Rick Estrin & The Nightcats: One Wrong Turn
Robert Cray: Nothin' But Love

Traditional Blues Album
Eddie Shaw & The 757 Allstars: Still Riding High
The Cash Box Kings: Black Toppin'
The Kid Ramos & Bob Corritore: The Phoenix Sessions
Mannish Boys: Double Dynamite
Doug MacLeod: There's A Time
Little Joe McLerran: Facebook Blues

Blues Rock Album
Albert Castiglia: Living The Dream
Tinsley Ellis: Get It!
Walter Trout: Blues For Modern Daze
Royal Southern Brotherhood: Royal Southern Brotherhood
Jason Elmore And Hoodoo Witch: Tell You What
Simon McBride: Crossing The Line

Soul Blues Album
Barbara Carr: Keep The Fire Burning
Curtis Salgado: Soul Shot
John Németh: Soul Live
Johnny Rawls: Soul Survivor
Mighty Sam McClain: Too Much Jesus (Not Enough Whiskey)
Theodis Ealey: You And I Together

Song Of The Year
Sena Ehrhardt - Ed Ehrhardt: Dreamin’ Or Dyin’ (Sena Ehrhardt: All In)
Curtis Salgado - Dave Duncan: A Woman Or The Blues (Curtis Salgado: Soul Shot)
Cee Cee James - Rob "Slideboy" Andrews: I Got A Right To Sing The Blues (Cee Cee James: Blood Red Blues)
Doug MacLeod: Black Nights (Doug MacLeod: There's A Time)
Peter Karp - Sue Foley: Analyze’N Blues (Peter Karp And Sue Foley: Beyond The Crosssroads)
Sam McClain - Pat Herlehy: Too Much Jesus (Not Enough Whiskey) (Mighty Sam McClain: Too Much Jesus (Not Enough Whiskey))

New Artist Debut Release
Southern Hospitality: Easy Livin'
Andy T & Nick Nixon Band: Drink Drank Drunk
Paula Harris: Turning On The Naughty
Frank Bey With The Anthony Paule Band: You Don't Know Nothing
James ‘Buddy’ Rogers: My Guitar Is My Only Friend
Mike Wheeler: Self Made Man
Alabama Shakes: Boys & Girls

Male Blues Artist
Curtis Salgado
Doug MacLeod
John Németh
Lucky Peterson
Mud Morganfield
Rick Estrin

Female Blues Artist
Deanna Bogart
Shaun Murphy
Janiva Magness
Shemekia Copeland
Teeny Tucker
Teresa James

Blues Band Of The Year
Rick Estrin & The Nightcats
Southern Hospitality
Lil' Ed & The Blues Imperials
The Cash Box Kings
Mannish Boys
Tedeschi Trucks Band

Sean Costello Rising Star Award
Andy Poxon
Brandon Santini
Doug Deming
Kevin Selfe
Mike Wheeler
Paula Harris
Victor Wainwright
Sena Ehrhardt

hoati


Átadták a Blues Music Awards díjait
2013-05-11


Csütörtökön nyilvánosságra hozták a 34. Blues Music Awards nyerteseinek a névsorát. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét.

A díjazottak:

Acoustic Album
Ann Rabson w/ Bob Margolin: Not Alone

Acoustic Artist
Eric Bibb

Album Of The Year
Michael Burks: Show Of Strength

B.B. King Entertainer
Curtis Salgado

Band
Tedeschi Trucks Band

Best New Artist Debut
Big LLou Johnson: They Call Me Big Llou

Contemporary Blues Album
Michael Burks: Show Of Strength

Contemporary Blues Female Artist
Janiva Magness

Contemporary Blues Male Artist
Tab Benoit

DVD
Muddy Waters & Rolling Stones: Live At Checkerboard Lounge (Eagle Rock Entertainment)

Gibson Guitar Award
Derek Trucks

Historical Album
Various Artists: Plug It In! Turn It Up! Electric Blues (Bear Family Records)

Instrumentalist – Bass
Bob Stroger

Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside

Instrumentalist – Harmonica
Rick Estrin

Instrumentalist – Horn
Eddie Shaw

Koko Taylor Award (Traditional Blues Female)
Ruthie Foster

Pinetop Perkins Piano Player
Victor Wainwright

Rock Blues Album
Tedeschi Trucks Band: Everybody’s Talkin’

Song
Janiva Magness & Dave Darling: I Wont Cry (Janiva Magness: Stronger For It)

Soul Blues Album
Curtis Salgado: Soul Shot

Soul Blues Female Artist
Irma Thomas

Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado

Traditional Blues Album
The Mannish Boys: Double Dynamite

Traditional Blues Male Artist
Magic Slim

hoati


Little G Weevil sikere az International Blues Challenge-en
2013-02-04


A 29. International Blues Challenge január 29-e és február 2-a között Memphisben, a legendás Beale Streeten került megrendezésre. A szóló/duó kategóriát Little G Weevil, azaz Szűcs Gábor nyerte, aki kategóriájában megkapta a legjobb gitárosnak járó címet is.
A The Blues Foundation által szervezett párbajra tizenhét ország, több mint kétszázötven előadója és zenekara nevezett be. Az elődöntők tizenhét helyszínen zajlottak, a díjátadónak a memphisi Orpheum Színház nagyterme adott otthont. A zsűri a szóló/duó kategóriában a nyolc döntős közül Little G Weevilnek ítélte az első díjat. Az Egyesült Államokba 2004-ben költözött, az Atlanta Blues Society támogatásával indult muzsikus győztesként 2000 dollárt, egy sajtó-promóciós csomagot és több nemzetközi blues fesztiválon (Traditional Acoustic Blues Festival, Rootsway Roots ‘n’ Blues & Food Festival, Heritage Blues Festival, Hot Springs Blues Festival, Legendary Rhythm and Blues Caribbean Cruise, …) való fellépést kapott. Ezen túl, mint kategóriája legjobb gitárosa egy Saint Blues Cigar Box gitárral lett gazdagabb. A második helyet a Suitcase Brothers (Barcelona Blues Society) szerezte meg.
A zenekar kategóriában a Selwyn Birchwood Band (Suncoast Blues Society) érdemelte ki a fődíjat, a második helyen a Michael van Merwyk Bluesoul (German Blues Network), a harmadik helyen pedig a Dan Treanor's Afrosippi Band with Erica Brown (Colorado Blues Society) végzett.

hoati


Elkészítette bemutatkozó lemezét a Blues Brigantik
2013-02-01


A Blues Brigantik 2007-ben jött létre. A Hontvári László (gitár, ének) és Flandera Norbert (szájharmonika, ének) alkotta akusztikus duó a nagy példaképek, Big Bill Broonzy, Muddy Waters, Little Walter, Sonny Terry és Brownie McGhee nyomdokain jár. Kezdetben, aligha meglepő módon, a tradicionális blues klasszikus darabjait tanulták és játszották. Aztán egyre-másra születtek a saját szerzemények. Mára már egy teljes repertoárt adnak ki ezek a számok. A legjobban sikerült dalaikat tavaly decemberben kiadták lemezen. A Balatonfalva című albumra tizenkét magyar nyelvű country blues felvétel került rögzítésre, melyekben vendégzenészként Bibi (ének) és Dietmar Dietrich (tambura) közreműködött. A CD bolti forgalomban nem kapható, csakis a duó koncertjein szerezhető be.

hoati


2012 legjobb albumai
2012-12-30


Ahogy az már lenni szokott, a Blues van szerkesztősége idén év végén is áttekintette a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, s összeállította a 2012-es év legjobbnak tartott albumainak a listáját.

hoati
1. The Mannish Boys: Double Dynamite (Delta Groove Music)
2. Michael Burks: Show Of Strength (Alligator Records)
3. Ian Siegal & The Mississippi Mudbloods: Candy Store Kid (Nugene Records)
4. Hans Theessink & Terry Evans: Delta Time (Blue Groove Records)
5. Mighty Sam McClain: Too Much Jesus (Not Enough Whiskey) (Mighty Music)
6. The Lucky Peterson Band featuring Tamara Peterson: Live At The 55 Arts Club Berlin (Blackbird Music)
7. Linsey Alexander: Been There Done That (Delmark Records)
8. Tail Dragger & Bob Corritore: Longtime Friends In The Blues (Delta Groove Music)
9. Johnny Rawls: Soul Survivor (Catfood Records)
10. Mississippi Big Beat: Delta Disco (Black & Tan Records)
11. Mary Bridget Davies: Wanna Feel Somethin' (Szerzői kiadás)
12. B.B. & The Blues Shacks: Come Along (CrossCut Records)
13. Brad Hatfield: Uphill From Anywhere (Szerzői kiadás)
14. The Nimmo Brothers: Brother To Brother (Armadillo Music)
15. Mojo Workings: Back In The Day (MMM Records)

    

hcs
1. Mud Morganfield: Son Of The Seventh Son (Severn Records)
2. Janiva Magness: Stronger For It (Alligator Records)
3. Steve Strongman: A Natural Fact (Szerzői kiadás)
4. Robert Cray Band: Nothing But Love (Provogue Records)
5. Curtis Salgado: Soul Shot (Alligator Records)
6. Eddie C. Campbell: Spider Eating Preacher (Delmark Records)
7. Billy Boy Arnold: Sings Big Bill Broonzy (Electro-Fi Records)
8. Raphael Wressnig & Alex Schultz: Soul Gift (ZYX Music / Pepper Cake)
9. Rory Block: I Belong To The Band: A Tribute To Rev. Gary Davis (Stony Plain Records)
10. Mojo Workings: Back In The Day (MMM Records)
11. Doug Deming & The Jewel Tones: What’s It Gonna Take (VizzTone Label Group)
12. Paul Rishell: Talking Guitar (Mojo Rodeo Records)
13. Oli Brown: Here I Am (Ruf Records)
14. Tim Lothar: Stories (Szerzői kiadás)
15. Liz Mandeville: Clarksdale (Blue Kitty Music)


Elhunyt Jimmy McCracklin
2012-12-27


Életének 91. évében, december 20-án elhunyt Jimmy McCracklin zongorista, énekes és dalszerző, akit a West Coast blues egyik legjelentősebb képviselőjeként tartottak számon.

Jimmy McCracklin (eredeti neve: James David Walker) 1921. augusztus 13-án St. Louisban született. Tinédzserkorában profi bokszoló volt, majd három évig az Egyesült Államok Haditengerészetében szolgált. Zenészi karrierje 1945-ben kezdődött. Pályafutása során több mint húsz lemezt készített. Olyan dalok fűződnek a nevéhez, mint a The Walk, a Just Got To Know, a Shame, Shame, Shame, a Think és a My Answer. Lowell Fulsonnal közös kompozícióját, a Trampot az Otis Redding - Carla Thomas páros vitte világsikerre. Szerzeményeit többek közt a The Beatles, B.B. King, Buddy Guy, a Roomful Of Blues és a Salt-N-Peppa is feldolgozta. Munkássága elismeréseként 2008-ban beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be. Utolsó szólóalbuma két éve Hey Baby címmel jelent meg.

hoati


Megjelent a Petra Börnerová duo bemutatkozó lemeze
2012-12-19


A héten jelent meg a Petra Börnerová duo debütáló, Acoustic Session című stúdióalbuma a Pure Music gondozásában. Az ismert cseh énekesnő – aki hazánkban már többször fellépett elektromos blues-rock zenekarával, amelyben Benkő Zsolt, Bornemissza Ádám és Tánczos István voltak társai – most egy akusztikus lemezzel állt elő. Petra zenei partnere a férje, Tomás 'Bobek' Bobrovniczky szlovákiai dobos és szervező. A Szlovák Blues Szövetség által Bluesman Of The Year-díjjal idén kitüntetett Bobek ezúttal gitározik, énekel és egyben az album produceri teendőit is ellátta. Acoustic Session, ahogy már a lemez címe is elárulja, a duó vendégeket hívott a felvételekhez. A dalokban közeli barátaik működnek közre: az ausztrál Gwyn Ashton, a magyar Bornemissza Ádám és három remek szlovákiai zenész, Juraj ’Dura’ Turtev, Milos Zeleznák és Erich ’Bobos’ Procházka. Az album tizenegy számot tartalmaz, ebből nyolc feldolgozás és három saját dal. A műsort mindössze tíz óra alatt játszották fel a cseh Indies stúdióban, a keveréssel együtt is csak huszonöt óra kellett a lemez elkészültéhez. A felvételek így spontán hangulatot kaptak. A hanganyagot Bronek Smid keverte, a grafikai tervet Dömötör Ede komáromi fényképész készítette, kiadását Bílina város, a Tonex Komárno és a Hudebniraj.cz támogatta.


Back In The Day
2012-12-02


A Mojo WorKings a napokban adja ki bemutatkozó lemezét Back In The Day címmel. Ennek kapcsán osztja meg gondolatait velünk Szabó Tamás.

Nehéz időket élünk, de mikor nem volt nehéz, minden kornak meg volt a maga nyűge, ugyanakkor a szépsége is.

A lemez címe ellenére mégis jókedvűek és derűsek a napjaink, hiszen egy ilyen nehéz anyagi és kulturális környezetben is tudunk alkotni. Hozzátenném, hogy rengeteg munka, türelem és kitartás kell.
- Szerencsém volt, hogy a Palermo keretein belül megélhettem a magyarországi blues robbanást (a rendszerváltás környékén), hogy keresztbe-kasul zenélhettem hazánkat és eljuthattam megannyi más országba is. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy lehet majd másként is, mint buli-buli hátán. Ám, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva bekövetkezett a hanyatlás. Egyre kevesebb fellépési lehetőség, kisebb „rivaldafény”. Más műfajok kerültek előre és a blues lassan háttérbe szorult.
Sok önálló lemezzel a hátam mögött felértékelődik a múlt. Ismét a szerencse kegyeltjének tarthatom magam, hogy igen, meg tudtam csinálni, és elkészíthettem ezeket a lemezeket. Nagyon büszke vagyok azokra a zenészekre, akikkel már évek óta dolgozhattam, mind az albumokon, mind a koncerteken. Egy rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül: Nagy Szabolcs, Czomba Imre, Bacsa Gyula, Nemes Zoltán, Long Tall Sonny, Gál ’Boogie’ Csaba, Fekete Jenő, Császári Gergely, Frenk, Varga László, Varga Livius, Szűcs Gábor.
- Érdekes látni, hogy az évek alatt kinek merre tart az útja. Az egykori „zöldfülű” kezdőkből, hogy váltak profikká a zenészbarátok. Azt gondolom mindegyikük esetében a befektetett munka és kitartás az, ami a gyümölcsöt érlelte.

Egy pár sor erejéig kitérnék arra, hogy a felsorolt emberek többségével hosszú éveken keresztül játszottam mindenféle zenekarban: Palermo Boogie Gang, Taylor’s Clothes, Spo-Dee-O-Dee, Largo, Silence stb. Miután megszűntek e zenekarok (az utolsó 2007-ben), azt gondoltam, hogy nem fogok bele új csapat építésébe, mert egy zenekar bejáratásához rengeteg energia kell. Nem sok kedvem volt „nyakamba venni a lábdobot, hogy az éjszakában buszon, vagy taxival cipeljem a hangszereket vagy éppen a hangosítást, gombokért árulva a zenénket”. Ezért, évekig magánzóként szálldostam kisebb-nagyobb produkciók oldalbordájaként. Aztán eljött az a pillanat, mikor a „festő ecsetért kiált” és ismét el kezdtem dolgozni, keresni a helyem, azt a formációt megtalálni, ahol jól érzem magam, ami nem egy hakni brigádként működik, hanem egy csapatként.

- Véletlenül levetődve egy belvárosi kocsmába, két gitárosra lettem figyelmes. Kiderült, hogy az év némely napján kedvtelésből játszogatnak egymással, HOHO Band néven (Honfi Imre Olivér, Horváth János). Izgalmas akusztikus bluesokkal, régi slágerekkel szórakoztatták a nagyérdeműt. Színpadon folyamatos mosolygásuk elárulta, hogy élvezik a játékot (sajnos hazánkban nem jellemző ez a féle kiállás).

Telt-múlt az idő és komótosan megismerkedtünk, majd elhatároztuk egy közös project létrehozását.
Lassan alakult ki, az, az arculat, amit ma hallhat a közönség. Próba hegyek következtek, ami máig is tendencia maradt. Többen kérdezik, hogy mit kell a blueson próbálni!
Igen, ez a hozzáállás néha jellemző a műfajra. (A standardok ismerete kötelező, ami önmagában már ki tesz egy két órás műsort, így igazából nehéz elvérezni.) Valahol igaz, hiszen sokszor a blues koncertek megérzéseken és pillanatokon alapulnak, viszont nem gondolom, hogy ma azt a korszakot éljük, amikor elég volt este felhívni a zenészeket, ki ér rá éppen másnap egy koncertre, vagy, mint ahogy nem egy az ’50-es - ’60-as években készült rögtönzött stúdióanyagon hallani, a felkészületlenséget, az ahogy esik, úgy puffan bluesokban. Nyilván annak is meg van és volt a varázsa.



Szóval kialakult a kis csapat, és el kezdtünk dolgozni, aminek a megkoronázása lett a Back In The Day című lemezünk. Ez az album cím kicsit utal azokra az évekre, és azokra kezdeti lépéseinkre, mikor még „tipegőben” jártunk, és amikor a zenei közegben jobban érvényesülhetett egy blues csapat.

- Stilisztikailag nem egy korhű lemezben gondolkodtunk, senki ne keresse a kora harmincas, vagy hatvanas évek hangzását. Mi, csak bele csempésztünk egy-egy figurát a korai hangzásvilágból, így utalva, mind a példaképeinkre, mind az adott korra.  Sok sajátos megoldással ötvöztük a bluest. Nem egy olyan elem is van benne, ami más kort hoz, és ami ma is hat ránk. Pop, jazz, rock. Ez részint nem csak a koncepciónknak a része, hanem a tagok eklektikus zenei érdeklődésének is köszönhető. Ma itthon nem lehet stilisztikából megélni, még akkor sem, ha az ember tudja a műfaj csinnyát-binnyát. Olivér, számtalan vendéglátós zenekarban játszott, miközben megfordult a Stoni Blues Bandben, de a Gergely Róbert produkció és a Neoton Família hakni verziójában is végig ment a golgotán. János, a klasszikus gitártanulást abbahagyva belekóstolt a bluesba a Jonathan Blues Band tagjaként, majd az irodalmat a zenével vegyítő Macskaköröm formációban jeleskedett.

- A számok részint saját szerzemények, részint feldolgozások (bár többségét eléggé kiforgattuk), amik kiválasztásánál főleg egy-egy hangulat megfogása és megteremtése volt az elsődleges cél.
Miben különbözik a mi triónk egy másik triótól?
Azt vettem észre, hogy hazánkban nagyon kevés a vokális produkció, főleg ebben a műfajban. Engem mindig is örömmel tölt el, ha többszólamú zenét hallok. A blues eredendően nem vokális műfaj, de mi megpróbálunk belecsempészni egy kis fehér világot. Ettől a megrögzött tradicionális blues szeretők poposnak gondolhatják. Igen, a saját számok, jobban elrugaszkodnak a blues zárt világától, de a műfaj legnagyobbjai is élnek a más műfajok adta lehetőségeivel: B.B. King, Robert Cray, Eric Clapton stb. és ettől még blues zenészek maradtak.
Próbálunk számtalan érdekes hangszert is beépíteni a zenénkbe, mind a koncerteken, mind a lemezen. Pl.: diddley bow, stomp box, harmonetta stb.
A többnyire trióban feljátszott számok mellett három vendégzenészt is elhívtunk, akik szintén járatosak a műfajban: Szabó Csobán Gergő - bőgő, Mezőfi ’Fifi’ István - dob, Mazura János - tuba.

- Remélem, hogy a mostani formációnk időtálló lesz. Tudom, nagyon nehéz ma egyben tartani egy zenekart, még ha oly kicsi is létszámát tekintve, mint a mienk, mert a pénz az nagyúr, és mindenki ott próbál érvényesülni, ahol tud. Remélem a kezdeti lelkesedés is megmarad, mert azt tapasztaljuk, hogy van értelme muzsikálni. Ez a gondolat mindig akkor erősödik fel bennünk, amikor a zajos közönség elcsendesedik, vagy amikor visszatapsolnak a koncert végén.


Elkészítette bemutatkozó lemezét a Mojo Workings
2012-11-12


A Mojo WorKings 2010 nyarán jött létre. A Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás alkotta trió elmúlt másfél éve sok munkával telt, ami alatt nemcsak a koncertek értendők, hanem a próbák és a személyes összecsiszolódás is. A fiúk szeptemberben stúdióba vonultak, hogy elkészítsék debütáló lemezüket. A Back In The Day címmel rögzített, decemberben megjelenő CD-re fele részben saját számok, fele részben jelentősen átformált, sokszor az iróniát sem nélkülöző feldolgozások kerültek. Próbálták a legszínesebben kihasználni a hármuk adta lehetőségeket, különféle hangszíneket, még akkor is, ha a laikus talán úgy gondolja, hogy két gitárral és szájharmonikával elég szűkösek lehetnek a lehetőségek. Az albumra három dal erejéig Szabó Csobán Gergely (nagybőgő), Mezőfi ’Fifi’ István (dob) és Mazura János (tuba) személyében vendégzenészeket hívtak. A lemezbemutató koncertet december 15-én, Perjés Katalin és Long Tall Sonny közreműködésével tartják, helyszíne a budapesti Bazaar Klub.

hoati


Szeptemberben könyv jelenik meg Radics Béláról
2012-08-31


Szeptember 10-én jelenik meg Bálint Csaba könyve Radics Béla a beatkorszakban címmel. A kötet a legendás magyar gitárkirály, Radics Béla pályájának kezdeti éveit mutatja be.

Az angyalföldi származású Radics Béla a ’60-as években, a beatkorszakban a Sakk-Matt előtt az Atlantis, az Atlantis Nr2, a Pannónia és Sankó Beat Group együttesekben játszott. 1965 és 1967 között kilenc kislemezen is szerepelt, melyeket a köztudat eddig nem igazán ismert. Erről a kevésbé közkeletű, feltáratlan korszakról és az ekkor készült felvételekről szól a Radics Béla a beatkorszakban című könyv. Megszólalnak akkori zenésztársai, barátai, felsejlik a múlt ködéből egy olyan kor – a magyar beatkorszak –, ahol az untig ismételt Illés – Metró – Omega triászon kívül a rocktörténelmet sokan mások is írták. A kötethez CD-t mellékeltek, melyen található húsz szenzációs, eddig szinte ismeretlen stúdiófelvételen Radics játszik szólógitárosként. Ezekben a dalokban már megcsillan az a briliáns technikai tudás, aminek később lenyomata – a Taurus kislemezeken kívül – csak amatőr koncertfelvételeken maradt fenn az utókor számára. A könyv ára 3990 Ft, megrendelhető a rockmuzeum@gmail.com e-mail címen.


Kislemez sorozattal jelentkezik The Soul Of John Black
2012-08-09


John Bigham, művésznevén The Soul Of John Black változatos karriert tudhat magáénak. A Los Angelesből származó muzsikus nyolc évig a Fishbone együttes tagja volt, később olyan zenészekkel turnézott és készített felvételeket, mint Miles Davis, Eminem, Dr. Dre, Nikka Costa és Bruce Hornsby. Szólólemezei 2002 óta jelennek meg, melyek közül a The Good Girls Blues-t a The Blues Foundation a Best New Artist Debut címre jelölte. A közelmúltban A Sunshine State Of Mind címmel digitális kislemez sorozatot indított el. Az első két dal, a Lemonade és a Summertime Thang az egyéni stílusú előadó Badcamp oldaláról tölthető le, csakúgy, mint az egészen késő őszig megjelenő újabb single-k.

hoati


A jövő gitáros istenei – újabb könyv Géczi Lászlótól
2012-07-16


Május végén került piacra Géczi László könyve, a Nyitott Blues. Jóformán meg sem száradt a nyomdafesték a mű lapjain, a szerző A jövő gitáros istenei címmel újabb kötettel jelentkezett.

A gitárosok istenítésének története 1965-ben kezdődött, amikor egy húsz éves fiatal angol gitáros olyan hatással volt a közönségre, hogy Londonban megjelentek a tűzfalakon és a metróban a Clapton is God (Clapton az isten) graffitik. A Lassúkezűnek becézett muzsikus abban az időben John Mayall Bluesbreakers-ében játszott. Eric Clapton rászolgált a rajongók istenítésére, odaadó szeretetére, hiszen a mára hetven felé közelítő művész pályafutása szinte azóta is töretlen. A jövő gitáros istenei című könyv azonban nem róla, még csak nem is a múlt és a jelen szerencsére még élő gitáros istenségeivel foglalkozik, hanem a legfiatalabb trónkövetelőkkel. A műben szereplő 33 (a szám a krisztusi korra utal) ifjú gitáros többsége a húszas-harmincas éveiben jár, mindössze néhányan vannak közülük, akik a negyvenes középgenerációt képviselik. Bár a blues, a blues-rock zenét általában férfiak művelik, ennek ellenére 7 szédítő tehetséggel megáldott hölgyről is olvashatunk az e-könyv és hagyományos papír alapú formában is kiadott kötetben.

hoati


Géczi László: Nyitott Blues
2012-05-24


Ha szereted a bluest, ezt a könyvet neked írták. A szerző szakíró, a zenei irányzat egyik legjobb hazai ismerője, a Rockháló szerkesztője. A blues pedig - Willie Dixon örökérvényű mondása szerint - a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs.

A Publio kiadásában a napokban megjelent e-könyv Géczi László Fekete rhythm & blues fehérben című, 1994-es, ma már sehol nem kapható nyomtatott könyvének átdolgozott, kibővített és aktualizált változata.
A szerző a blues meghatározó egyéniségeinek portréit tárja elénk. Mint írja, ezek nem zenetörténeti tanulmányok, a tények sokaságának monotonnak tűnő felsorolását megpróbálta feloldani a művészek életének érdekességeivel, személyes élményei, érzései felidézésével. Szögezzük le, sikerrel, ez valóban nem egy száraz lexikon, olvasmánynak is jó. A legfontosabb mégis, hogy megismerhetjük a műfaj nagyjait.
A feketék R&B-ának számtalan árnyalata közül leginkább a chicagói városi blueszal foglalkozik, annak legismertebb képviselőit mutatja be röviden. Azért éppen őket (Muddy Waters, Sonny Boy Williamson, Howlin’ Wolf, Otis Spann, B.B. King …), mert nagyon sok fiatal brit zenésznek ők voltak a példaképei, tanítómesterei. Többen közülük az ötvenes évek végén, a hatvanas években rendszeresen felléptek Európában is.
Milyenek lettek a tanítványok? „Minden elfogultság nélkül” állítható, hogy azok, akik Alexis Korner, Cyril Davies, Graham Bond és John Mayall „zenetanodájából” kerültek ki, a R&B, majd pedig a rock műfaj legtehetségesebb, legsokoldalúbb zenészeivé váltak. A következő portrékban őket mutatja be, mint a blues két hullámának legjobbjait (Animals, Yardbirds, Them, Pretty Things, Rolling Stones …, illetve Chicken Shack, Cream, Taste, Savoy Brown …).
Ezeknek a zenekaroknak nem csak Európában volt óriási szerepük a műfaj felvirágoztatásában, hanem a tengerentúlon is erőt adtak a blueshullám fiatal képviselőinek és megmutatták, hogy a fekete R&B fehéren még szebben csillog. Találóak Joe Tex, amerikai énekes hálás szavai: „Ha nincs a nagy angol blues áttörés, ez a zene megszűnt vagy elhalványodott volna.”
Az ezt követő részben a szerző felvázolja a brit blues amerikai „visszacsatolását” az Allman Brothers Band, Johnny Winter, a Mountain, Stevie Ray Vaughan pályafutásán keresztül. Ezen kívül bemutat néhányat azok közül is (Paul Butterfield Blues Band, Canned Heat …), akik az európai „blues-dózistól” független, önálló utat jártak. Nem hagyható ki a könyvből a műfaj olyan besorolhatatlan óriása sem, mint Jimi Hendrix!
Miért éppen ezeket a zenészeket, illetve zenekarokat választottam? – teszi fel a kérdést a szerző ismertetőjében. Elhihetik, a bőség zavarával küszködtem, nagyon sokan vannak rajtuk kívül is, akiknek itt lenne a helyük, de hát ez egy szubjektív válogatás.
Géczi László hozzáteszi, könyvét elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlja, akik csak a mai rockzenében tájékozottak, – vagy talán még abban sem – s szeretnének minél többet megtudni a műfaj múltjáról, megismerni a gyökereit. Reméli, hogy könyve elolvasása után kedvet kapnak majd felkutatni, beszerezni azokat a CD-ket, esetleg bakelit lemezeket, amelyekről ezt a nagyszerű zenét hallani lehet. A portrék végén található Ajánlott albumok listája ehhez próbál segítséget nyújtani. Abban bízik, hogy a blues és a rhythm and blues művészeinek megismerése után a fiatalok és a lélekben fiatalok sokkal igényesebbek lesznek a mai rockzenével szemben.


Átadták a Blues Music Awards díjait
2012-05-11


Tegnap átadták a 33. Blues Music Awards díjait. Nagyszabású gála keretein belül huszonhat kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. A díjátadóra a memphis-i Cook Convention Centerben került sor.

A díjazottak:

Acoustic Album
David Maxwell & Otis Spann: Conversations in Blue

Acoustic Artist
Eric Bibb

Album Of The Year
Tedeschi Trucks Band: Revelator

B.B. King Entertainer
Tab Benoit

Band
Tedeschi Trucks Band

Best New Artist Debut
Samantha Fish: Runaway

Contemporary Blues Album
Tab Benoit: Medicine

Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi

Contemporary Blues Male Artist
Tab Benoit

DVD
Ruthie Foster: Live At Antone's (Blue Corn)

Gibson Guitar Award
Derek Trucks

Historical Album
Howlin' Wolf: Smokestack Lightning/The Complete Chess Masters 1951-1960 (Chess)

Instrumentalist - Bass
Biscuit Miller

Instrumentalist - Drums
Chris Layton

Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite

Instrumentalist - Horn
Terry Hanck

Instrumentalist - Other
Sonny Rhodes (Lap Steel Guitar)

Koko Taylor Award (Traditional Blues Female)
Ruthie Foster

Pinetop Perkins Piano Player
Marcia Ball

Rock Blues Album
Joe Bonamassa: Dust Bowl

Song
Johnny Sansone: The Lord Is Waiting, The Devil Is Too (Johnny Sansone: The Lord Is Waiting And The Devil Is Too)

Soul Blues Album
Bobby Rush: Show You A Good Time

Soul Blues Female Artist
Denise LaSalle

Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado

Traditional Blues Album
Billy Boy Arnold, John Primer, Billy Branch, Lurrie Bell, Carlos Johnson: Chicago Blues A Living History The (R)evolution Continues

Traditional Blues Male Artist
Charlie Musselwhite

hoati