Hírek
Back In The Day
2012-12-02
A Mojo WorKings a napokban adja ki bemutatkozó lemezét Back In The Day címmel. Ennek kapcsán osztja meg gondolatait velünk Szabó Tamás.Nehéz időket élünk, de mikor nem volt nehéz, minden kornak meg volt a maga nyűge, ugyanakkor a szépsége is.
A lemez címe ellenére mégis jókedvűek és derűsek a napjaink, hiszen egy ilyen nehéz anyagi és kulturális környezetben is tudunk alkotni. Hozzátenném, hogy rengeteg munka, türelem és kitartás kell.
- Szerencsém volt, hogy a Palermo keretein belül megélhettem a magyarországi blues robbanást (a rendszerváltás környékén), hogy keresztbe-kasul zenélhettem hazánkat és eljuthattam megannyi más országba is. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy lehet majd másként is, mint buli-buli hátán. Ám, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva bekövetkezett a hanyatlás. Egyre kevesebb fellépési lehetőség, kisebb „rivaldafény”. Más műfajok kerültek előre és a blues lassan háttérbe szorult.
Sok önálló lemezzel a hátam mögött felértékelődik a múlt. Ismét a szerencse kegyeltjének tarthatom magam, hogy igen, meg tudtam csinálni, és elkészíthettem ezeket a lemezeket. Nagyon büszke vagyok azokra a zenészekre, akikkel már évek óta dolgozhattam, mind az albumokon, mind a koncerteken. Egy rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül: Nagy Szabolcs, Czomba Imre, Bacsa Gyula, Nemes Zoltán, Long Tall Sonny, Gál ’Boogie’ Csaba, Fekete Jenő, Császári Gergely, Frenk, Varga László, Varga Livius, Szűcs Gábor.
- Érdekes látni, hogy az évek alatt kinek merre tart az útja. Az egykori „zöldfülű” kezdőkből, hogy váltak profikká a zenészbarátok. Azt gondolom mindegyikük esetében a befektetett munka és kitartás az, ami a gyümölcsöt érlelte.
Egy pár sor erejéig kitérnék arra, hogy a felsorolt emberek többségével hosszú éveken keresztül játszottam mindenféle zenekarban: Palermo Boogie Gang, Taylor’s Clothes, Spo-Dee-O-Dee, Largo, Silence stb. Miután megszűntek e zenekarok (az utolsó 2007-ben), azt gondoltam, hogy nem fogok bele új csapat építésébe, mert egy zenekar bejáratásához rengeteg energia kell. Nem sok kedvem volt „nyakamba venni a lábdobot, hogy az éjszakában buszon, vagy taxival cipeljem a hangszereket vagy éppen a hangosítást, gombokért árulva a zenénket”. Ezért, évekig magánzóként szálldostam kisebb-nagyobb produkciók oldalbordájaként. Aztán eljött az a pillanat, mikor a „festő ecsetért kiált” és ismét el kezdtem dolgozni, keresni a helyem, azt a formációt megtalálni, ahol jól érzem magam, ami nem egy hakni brigádként működik, hanem egy csapatként.
- Véletlenül levetődve egy belvárosi kocsmába, két gitárosra lettem figyelmes. Kiderült, hogy az év némely napján kedvtelésből játszogatnak egymással, HOHO Band néven (Honfi Imre Olivér, Horváth János). Izgalmas akusztikus bluesokkal, régi slágerekkel szórakoztatták a nagyérdeműt. Színpadon folyamatos mosolygásuk elárulta, hogy élvezik a játékot (sajnos hazánkban nem jellemző ez a féle kiállás).
Telt-múlt az idő és komótosan megismerkedtünk, majd elhatároztuk egy közös project létrehozását.
Lassan alakult ki, az, az arculat, amit ma hallhat a közönség. Próba hegyek következtek, ami máig is tendencia maradt. Többen kérdezik, hogy mit kell a blueson próbálni!
Igen, ez a hozzáállás néha jellemző a műfajra. (A standardok ismerete kötelező, ami önmagában már ki tesz egy két órás műsort, így igazából nehéz elvérezni.) Valahol igaz, hiszen sokszor a blues koncertek megérzéseken és pillanatokon alapulnak, viszont nem gondolom, hogy ma azt a korszakot éljük, amikor elég volt este felhívni a zenészeket, ki ér rá éppen másnap egy koncertre, vagy, mint ahogy nem egy az ’50-es - ’60-as években készült rögtönzött stúdióanyagon hallani, a felkészületlenséget, az ahogy esik, úgy puffan bluesokban. Nyilván annak is meg van és volt a varázsa.
Szóval kialakult a kis csapat, és el kezdtünk dolgozni, aminek a megkoronázása lett a Back In The Day című lemezünk. Ez az album cím kicsit utal azokra az évekre, és azokra kezdeti lépéseinkre, mikor még „tipegőben” jártunk, és amikor a zenei közegben jobban érvényesülhetett egy blues csapat.
- Stilisztikailag nem egy korhű lemezben gondolkodtunk, senki ne keresse a kora harmincas, vagy hatvanas évek hangzását. Mi, csak bele csempésztünk egy-egy figurát a korai hangzásvilágból, így utalva, mind a példaképeinkre, mind az adott korra. Sok sajátos megoldással ötvöztük a bluest. Nem egy olyan elem is van benne, ami más kort hoz, és ami ma is hat ránk. Pop, jazz, rock. Ez részint nem csak a koncepciónknak a része, hanem a tagok eklektikus zenei érdeklődésének is köszönhető. Ma itthon nem lehet stilisztikából megélni, még akkor sem, ha az ember tudja a műfaj csinnyát-binnyát. Olivér, számtalan vendéglátós zenekarban játszott, miközben megfordult a Stoni Blues Bandben, de a Gergely Róbert produkció és a Neoton Família hakni verziójában is végig ment a golgotán. János, a klasszikus gitártanulást abbahagyva belekóstolt a bluesba a Jonathan Blues Band tagjaként, majd az irodalmat a zenével vegyítő Macskaköröm formációban jeleskedett.
- A számok részint saját szerzemények, részint feldolgozások (bár többségét eléggé kiforgattuk), amik kiválasztásánál főleg egy-egy hangulat megfogása és megteremtése volt az elsődleges cél.
Miben különbözik a mi triónk egy másik triótól?
Azt vettem észre, hogy hazánkban nagyon kevés a vokális produkció, főleg ebben a műfajban. Engem mindig is örömmel tölt el, ha többszólamú zenét hallok. A blues eredendően nem vokális műfaj, de mi megpróbálunk belecsempészni egy kis fehér világot. Ettől a megrögzött tradicionális blues szeretők poposnak gondolhatják. Igen, a saját számok, jobban elrugaszkodnak a blues zárt világától, de a műfaj legnagyobbjai is élnek a más műfajok adta lehetőségeivel: B.B. King, Robert Cray, Eric Clapton stb. és ettől még blues zenészek maradtak.
Próbálunk számtalan érdekes hangszert is beépíteni a zenénkbe, mind a koncerteken, mind a lemezen. Pl.: diddley bow, stomp box, harmonetta stb.
A többnyire trióban feljátszott számok mellett három vendégzenészt is elhívtunk, akik szintén járatosak a műfajban: Szabó Csobán Gergő - bőgő, Mezőfi ’Fifi’ István - dob, Mazura János - tuba.
- Remélem, hogy a mostani formációnk időtálló lesz. Tudom, nagyon nehéz ma egyben tartani egy zenekart, még ha oly kicsi is létszámát tekintve, mint a mienk, mert a pénz az nagyúr, és mindenki ott próbál érvényesülni, ahol tud. Remélem a kezdeti lelkesedés is megmarad, mert azt tapasztaljuk, hogy van értelme muzsikálni. Ez a gondolat mindig akkor erősödik fel bennünk, amikor a zajos közönség elcsendesedik, vagy amikor visszatapsolnak a koncert végén.
Elkészítette bemutatkozó lemezét a Mojo Workings
2012-11-12
A Mojo WorKings 2010 nyarán jött létre. A Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás alkotta trió elmúlt másfél éve sok munkával telt, ami alatt nemcsak a koncertek értendők, hanem a próbák és a személyes összecsiszolódás is. A fiúk szeptemberben stúdióba vonultak, hogy elkészítsék debütáló lemezüket. A Back In The Day címmel rögzített, decemberben megjelenő CD-re fele részben saját számok, fele részben jelentősen átformált, sokszor az iróniát sem nélkülöző feldolgozások kerültek. Próbálták a legszínesebben kihasználni a hármuk adta lehetőségeket, különféle hangszíneket, még akkor is, ha a laikus talán úgy gondolja, hogy két gitárral és szájharmonikával elég szűkösek lehetnek a lehetőségek. Az albumra három dal erejéig Szabó Csobán Gergely (nagybőgő), Mezőfi ’Fifi’ István (dob) és Mazura János (tuba) személyében vendégzenészeket hívtak. A lemezbemutató koncertet december 15-én, Perjés Katalin és Long Tall Sonny közreműködésével tartják, helyszíne a budapesti Bazaar Klub.hoati
Szeptemberben könyv jelenik meg Radics Béláról
2012-08-31
Szeptember 10-én jelenik meg Bálint Csaba könyve Radics Béla a beatkorszakban címmel. A kötet a legendás magyar gitárkirály, Radics Béla pályájának kezdeti éveit mutatja be.Az angyalföldi származású Radics Béla a ’60-as években, a beatkorszakban a Sakk-Matt előtt az Atlantis, az Atlantis Nr2, a Pannónia és Sankó Beat Group együttesekben játszott. 1965 és 1967 között kilenc kislemezen is szerepelt, melyeket a köztudat eddig nem igazán ismert. Erről a kevésbé közkeletű, feltáratlan korszakról és az ekkor készült felvételekről szól a Radics Béla a beatkorszakban című könyv. Megszólalnak akkori zenésztársai, barátai, felsejlik a múlt ködéből egy olyan kor – a magyar beatkorszak –, ahol az untig ismételt Illés – Metró – Omega triászon kívül a rocktörténelmet sokan mások is írták. A kötethez CD-t mellékeltek, melyen található húsz szenzációs, eddig szinte ismeretlen stúdiófelvételen Radics játszik szólógitárosként. Ezekben a dalokban már megcsillan az a briliáns technikai tudás, aminek később lenyomata – a Taurus kislemezeken kívül – csak amatőr koncertfelvételeken maradt fenn az utókor számára. A könyv ára 3990 Ft, megrendelhető a rockmuzeum@gmail.com e-mail címen.
Kislemez sorozattal jelentkezik The Soul Of John Black
2012-08-09
John Bigham, művésznevén The Soul Of John Black változatos karriert tudhat magáénak. A Los Angelesből származó muzsikus nyolc évig a Fishbone együttes tagja volt, később olyan zenészekkel turnézott és készített felvételeket, mint Miles Davis, Eminem, Dr. Dre, Nikka Costa és Bruce Hornsby. Szólólemezei 2002 óta jelennek meg, melyek közül a The Good Girls Blues-t a The Blues Foundation a Best New Artist Debut címre jelölte. A közelmúltban A Sunshine State Of Mind címmel digitális kislemez sorozatot indított el. Az első két dal, a Lemonade és a Summertime Thang az egyéni stílusú előadó Badcamp oldaláról tölthető le, csakúgy, mint az egészen késő őszig megjelenő újabb single-k.hoati
A jövő gitáros istenei – újabb könyv Géczi Lászlótól
2012-07-16
Május végén került piacra Géczi László könyve, a Nyitott Blues. Jóformán meg sem száradt a nyomdafesték a mű lapjain, a szerző A jövő gitáros istenei címmel újabb kötettel jelentkezett.A gitárosok istenítésének története 1965-ben kezdődött, amikor egy húsz éves fiatal angol gitáros olyan hatással volt a közönségre, hogy Londonban megjelentek a tűzfalakon és a metróban a Clapton is God (Clapton az isten) graffitik. A Lassúkezűnek becézett muzsikus abban az időben John Mayall Bluesbreakers-ében játszott. Eric Clapton rászolgált a rajongók istenítésére, odaadó szeretetére, hiszen a mára hetven felé közelítő művész pályafutása szinte azóta is töretlen. A jövő gitáros istenei című könyv azonban nem róla, még csak nem is a múlt és a jelen szerencsére még élő gitáros istenségeivel foglalkozik, hanem a legfiatalabb trónkövetelőkkel. A műben szereplő 33 (a szám a krisztusi korra utal) ifjú gitáros többsége a húszas-harmincas éveiben jár, mindössze néhányan vannak közülük, akik a negyvenes középgenerációt képviselik. Bár a blues, a blues-rock zenét általában férfiak művelik, ennek ellenére 7 szédítő tehetséggel megáldott hölgyről is olvashatunk az e-könyv és hagyományos papír alapú formában is kiadott kötetben.
hoati
Géczi László: Nyitott Blues
2012-05-24
Ha szereted a bluest, ezt a könyvet neked írták. A szerző szakíró, a zenei irányzat egyik legjobb hazai ismerője, a Rockháló szerkesztője. A blues pedig - Willie Dixon örökérvényű mondása szerint - a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs.A Publio kiadásában a napokban megjelent e-könyv Géczi László Fekete rhythm & blues fehérben című, 1994-es, ma már sehol nem kapható nyomtatott könyvének átdolgozott, kibővített és aktualizált változata.
A szerző a blues meghatározó egyéniségeinek portréit tárja elénk. Mint írja, ezek nem zenetörténeti tanulmányok, a tények sokaságának monotonnak tűnő felsorolását megpróbálta feloldani a művészek életének érdekességeivel, személyes élményei, érzései felidézésével. Szögezzük le, sikerrel, ez valóban nem egy száraz lexikon, olvasmánynak is jó. A legfontosabb mégis, hogy megismerhetjük a műfaj nagyjait.
A feketék R&B-ának számtalan árnyalata közül leginkább a chicagói városi blueszal foglalkozik, annak legismertebb képviselőit mutatja be röviden. Azért éppen őket (Muddy Waters, Sonny Boy Williamson, Howlin’ Wolf, Otis Spann, B.B. King …), mert nagyon sok fiatal brit zenésznek ők voltak a példaképei, tanítómesterei. Többen közülük az ötvenes évek végén, a hatvanas években rendszeresen felléptek Európában is.
Milyenek lettek a tanítványok? „Minden elfogultság nélkül” állítható, hogy azok, akik Alexis Korner, Cyril Davies, Graham Bond és John Mayall „zenetanodájából” kerültek ki, a R&B, majd pedig a rock műfaj legtehetségesebb, legsokoldalúbb zenészeivé váltak. A következő portrékban őket mutatja be, mint a blues két hullámának legjobbjait (Animals, Yardbirds, Them, Pretty Things, Rolling Stones …, illetve Chicken Shack, Cream, Taste, Savoy Brown …).
Ezeknek a zenekaroknak nem csak Európában volt óriási szerepük a műfaj felvirágoztatásában, hanem a tengerentúlon is erőt adtak a blueshullám fiatal képviselőinek és megmutatták, hogy a fekete R&B fehéren még szebben csillog. Találóak Joe Tex, amerikai énekes hálás szavai: „Ha nincs a nagy angol blues áttörés, ez a zene megszűnt vagy elhalványodott volna.”
Az ezt követő részben a szerző felvázolja a brit blues amerikai „visszacsatolását” az Allman Brothers Band, Johnny Winter, a Mountain, Stevie Ray Vaughan pályafutásán keresztül. Ezen kívül bemutat néhányat azok közül is (Paul Butterfield Blues Band, Canned Heat …), akik az európai „blues-dózistól” független, önálló utat jártak. Nem hagyható ki a könyvből a műfaj olyan besorolhatatlan óriása sem, mint Jimi Hendrix!
Miért éppen ezeket a zenészeket, illetve zenekarokat választottam? – teszi fel a kérdést a szerző ismertetőjében. Elhihetik, a bőség zavarával küszködtem, nagyon sokan vannak rajtuk kívül is, akiknek itt lenne a helyük, de hát ez egy szubjektív válogatás.
Géczi László hozzáteszi, könyvét elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlja, akik csak a mai rockzenében tájékozottak, – vagy talán még abban sem – s szeretnének minél többet megtudni a műfaj múltjáról, megismerni a gyökereit. Reméli, hogy könyve elolvasása után kedvet kapnak majd felkutatni, beszerezni azokat a CD-ket, esetleg bakelit lemezeket, amelyekről ezt a nagyszerű zenét hallani lehet. A portrék végén található Ajánlott albumok listája ehhez próbál segítséget nyújtani. Abban bízik, hogy a blues és a rhythm and blues művészeinek megismerése után a fiatalok és a lélekben fiatalok sokkal igényesebbek lesznek a mai rockzenével szemben.
Átadták a Blues Music Awards díjait
2012-05-11
Tegnap átadták a 33. Blues Music Awards díjait. Nagyszabású gála keretein belül huszonhat kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. A díjátadóra a memphis-i Cook Convention Centerben került sor.A díjazottak:
Acoustic Album
David Maxwell & Otis Spann: Conversations in Blue
Acoustic Artist
Eric Bibb
Album Of The Year
Tedeschi Trucks Band: Revelator
B.B. King Entertainer
Tab Benoit
Band
Tedeschi Trucks Band
Best New Artist Debut
Samantha Fish: Runaway
Contemporary Blues Album
Tab Benoit: Medicine
Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi
Contemporary Blues Male Artist
Tab Benoit
DVD
Ruthie Foster: Live At Antone's (Blue Corn)
Gibson Guitar Award
Derek Trucks
Historical AlbumHowlin' Wolf: Smokestack Lightning/The Complete Chess Masters 1951-1960 (Chess)
Instrumentalist - Bass
Biscuit Miller
Instrumentalist - Drums
Chris Layton
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Instrumentalist - Horn
Terry Hanck
Instrumentalist - Other
Sonny Rhodes (Lap Steel Guitar)
Koko Taylor Award (Traditional Blues Female)
Ruthie Foster
Pinetop Perkins Piano Player
Marcia Ball
Rock Blues AlbumJoe Bonamassa: Dust Bowl
Song
Johnny Sansone: The Lord Is Waiting, The Devil Is Too (Johnny Sansone: The Lord Is Waiting And The Devil Is Too)
Soul Blues Album
Bobby Rush: Show You A Good Time
Soul Blues Female Artist
Denise LaSalle
Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado
Traditional Blues Album
Billy Boy Arnold, John Primer, Billy Branch, Lurrie Bell, Carlos Johnson: Chicago Blues A Living History The (R)evolution Continues
Traditional Blues Male Artist
Charlie Musselwhite
hoati
Lépj fel kedvenceiddel!
2012-05-03
A kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon idén Blue sPot Café néven új koncerthelyszín indul azzal a céllal, hogy minél több feltörekvő zenész kapjon lehetőséget fellépni akár önállóan, akár a hazai blues-rock világ már ismert muzsikusaival és bandáival együtt. Várják mindazok jelentkezését, akik 2012. július 27. és augusztus 5. között szívesen kipróbálnák előadói képességeiket a fesztiválozó közönség előtt, vagy lenne bátorságuk akár együtt is zenélni Fekete Jenővel, Benkő Zsolttal, Pribojszki Mátyással, az S-modellel, Roy & Ádámmal, vagy a főszervező Blue sPot tagjaival. Akiben van kellő merészség, hogy kipróbálja magát, az a jelentkezés részleteit itt találja meg.A Slovakblues.com által szervezett szavazás eredménye
2012-03-17
Szlovákia legismertebb blues portálja, a Slovakblues.com minden évben kikéri olvasóinak véleményét több kategória legjobbjaival kapcsolatban. A 2011-es esztendő nyerteseinek névsora a közelmúltban került nyilvánosságra hozva.Slovak Blues Top 2011
The most popular CD
Bena & Ptaszek - Music of the Mississippi River
The most popular band
Cool Blues Band
The most popular duo
Bena & Ptaszek
The most popular female-singer
Zuzana Suchánková
The most popular male-singer
Peter Bonzo Radványi
The most popular instrumentalist
Erich Bobos Procházka - szájharmonika
The best Slovak blues festival in Slovakia
Sitno Blues, Pocúvadlianske jazero
The best Slovak blues club
Pizzeria Blues Pub, Nové Zámky
The best Slovak blues concert
Jeff Beck - Pozsony
hoati
Online keresztelő a győri Colombre Banddel - legyél keresztszülő a Facebookon!
2012-02-12
Vadonatúj felvételét tette közkinccsé az interneten a Colombre Band és úgy döntött, közönségére bízza, hogy elnevezze a számot. A zenekar Facebook oldalán lehet szavazni három lehetséges dalcímre. A felhívás szerint, amelyik verzió február 12-től február 22-e éjfélig a legtöbb szavazatot kapja, azzal az elnevezéssel kerül fel a szerzemény a következő albumra. A szóban forgó dalt szintén a legnagyobb közösségi oldalon keresztül hallgathatják meg az érdeklődők. Ne maradj ki belőle, hallgasd meg az új Colombre Band dalt és kereszteld el Te!A zenekarról:
A Colombre Band tavaly év végén metamorfózison ment keresztül, hiszen az elmúlt négy év turnéin és a 2010-ben megjelent lemezükön (Tánc az ördöggel, Gryllus Kiadó) megismert, teljesen akusztikus hangzást parkolóra tette a csapat. Ahogy énekesük fogalmazott: a gyönyörű és szerethető lepke testből át-trollosodtak a ronda báb állapotba. Nem meglepő a zenekarnak ez a húzása, hiszen rock 'n' roll műsorukkal, olyan időszakban kezdték el az országot járni, amikor a full akusztikus megszólalás nem volt magától értetődő és megszokott. 2011. év végén viszont megint kiálltak a sorból, koncertjeik után ezzel a felvétellel köszöntik a rajongóikat, hamarosan pedig két újabb dallal jelentkeznek.
A zenekar tagjai:
Váray László - ének, gitár, mandolin, Csordás Veronika - ének, Deák Gábor - gitár, Kovács Gábor - dob
A felvételen közreműködött:
Baczoni Gergely - basszusgitár
2011 legjobb albumai
2011-12-29
A zene, ezen belül egy-egy album az alkotója által sem kiszámítható, tervezhető érzelmeket, gondolatokat ébreszt a hallgatóban. Egyes dalok megérintenek, mások iránt immúnisak vagyunk. A blues, mint tudjuk nem csak a hangokkal való zsonglőrködésről szól, hanem az invenciókról, a hangzásról, az átszellemülésről, a megérintettségről, a jó zene ezen felül felkelti a figyelmet és kimozdít a lelkiállapotunkból is. Így év végén, kétfős szerkesztőségünk leült és összeírta, hogy melyek azok a lemezek, amik leginkább a „hatalmukba” kerítették. Ha tehetitek, hallgassátok meg őket, miközben figyeljünk az ösztöneinkre, legyünk nyitottak, érzékenyek, alázattal viszonyuljunk a különböző stílusok műfaji megnyilvánulásaihoz.
hoati
1. Tommy Castro: The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live! (Alligator Records)
2. Big Pete: Choice Cuts (Delta Groove Productions)
3. Johnny Rawls: Memphis Still Got Soul (Catfood Records)
4. Király István & G-jam Project: Sides Of The Soul (Szerzői kiadás)
5. Too Slim And The Taildraggers: Shiver (Underworld Records)
6. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
7. Little G. Weevil: The Teaser (Apic Records)
8. Candye Kane: Sister Vagabond (Delta Groove Productions)
9. Grady Champion: Dreamin’ (GSM Music Group LLC)
10. Ütött-kopott angyal: Ösvény az éjszakában (Kultmédia)
11. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
12. Ana Popovic: Unconditional (Eclecto Groove Records)
13. Borsodi Blue: Moonshine & Wine (Szerzői kiadás)
14. The Mighty Mojo Prophets: The Mighty Mojo Prophets (Rip Cat Records)
15. Hadden Sayers: Hard Dollar (Blue Corn Records)
hcs
1. Tedeschi Trucks Band: Revelator (SonyMasterworks)
2. Tracy Nelson: Victim Of The Blues (Delta Groove Music)
3. Marcia Ball: Roadside Attractions (Alligator Records)
4. Beth Hart & Joe Bonamassa: Don't Explain (J&R Adventures)
5. Trampled Under Foot: Wrong Side Of The Blues (VizzTone Label Group)
6. Little G Weevil: The Teaser (Apic Records)
7. Demetria Taylor: Bad Girl (Delmark Records)
8. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
9. Samantha Fish: Runaway (RUF Records)
10. JJ Grey & Mofro: Brighter Days (Alligator Records)
11. The Cash Box Kings: Holler And Stomp (Blind Pig Records)
12. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
13. Henrik Freischlader: Still Frame Replay (Cable Car Records)
14. Seasick Steve: You Can’t Teach An Old Dog New Tricks (Play It Again Sam)
15. Donna Herula: The Moon Is Rising – Songs Of Robert Nighthawk (DH Records)
hcs
hoati
1. Tommy Castro: The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live! (Alligator Records)
2. Big Pete: Choice Cuts (Delta Groove Productions)
3. Johnny Rawls: Memphis Still Got Soul (Catfood Records)
4. Király István & G-jam Project: Sides Of The Soul (Szerzői kiadás)
5. Too Slim And The Taildraggers: Shiver (Underworld Records)
6. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
7. Little G. Weevil: The Teaser (Apic Records)
8. Candye Kane: Sister Vagabond (Delta Groove Productions)
9. Grady Champion: Dreamin’ (GSM Music Group LLC)
10. Ütött-kopott angyal: Ösvény az éjszakában (Kultmédia)
11. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
12. Ana Popovic: Unconditional (Eclecto Groove Records)
13. Borsodi Blue: Moonshine & Wine (Szerzői kiadás)
14. The Mighty Mojo Prophets: The Mighty Mojo Prophets (Rip Cat Records)
15. Hadden Sayers: Hard Dollar (Blue Corn Records)
 |  |  |  |
hcs
1. Tedeschi Trucks Band: Revelator (SonyMasterworks)
2. Tracy Nelson: Victim Of The Blues (Delta Groove Music)
3. Marcia Ball: Roadside Attractions (Alligator Records)
4. Beth Hart & Joe Bonamassa: Don't Explain (J&R Adventures)
5. Trampled Under Foot: Wrong Side Of The Blues (VizzTone Label Group)
6. Little G Weevil: The Teaser (Apic Records)
7. Demetria Taylor: Bad Girl (Delmark Records)
8. Victor Wainwright & The WildRoots: Lit Up! (WildRoots Records)
9. Samantha Fish: Runaway (RUF Records)
10. JJ Grey & Mofro: Brighter Days (Alligator Records)
11. The Cash Box Kings: Holler And Stomp (Blind Pig Records)
12. Ian Siegal And The Youngest Sons: The Skinny (Nugene Records)
13. Henrik Freischlader: Still Frame Replay (Cable Car Records)
14. Seasick Steve: You Can’t Teach An Old Dog New Tricks (Play It Again Sam)
15. Donna Herula: The Moon Is Rising – Songs Of Robert Nighthawk (DH Records)
hcs
Bemutatkozik a Mojo Workings
2011-11-23
Szabó Tamásról utoljára múlt év végén adtunk hírt, amikor a Good Morning Mr. Blues projektjét mutattuk be. A sokoldalú zenész most egy új formációval jelentkezett, ahol természetesen ismét „vendégként” köszönthetjük a bluest. Ő mesél most az új csapatról és a terveikről.A zenéléssel eltöltött hosszú évek során számos zenekar alapító tagja lehettem, olyanoké, mint a Palermo Boogie Gang, a The Tailor’s Clothes, a Spo-Dee-O-Dee, a Silence, vagy a Largo Cammino. Ezeknek a csapatoknak a hosszabb-rövidebb fennállásuk alatt meg kellett küzdeniük azért, hogy az adott zenei trendek és ízlések között talpon maradjanak. Ma egy zenekar megismertetése a világgal nagy kihívást jelent, mert számtalan formáció van, akik között elvész egy-egy új banda. Most mégis megkísérlem, noha a ma közkedvelt irányzatai között nem nagyon szerepel a blues.
A mostanra kialakult trió formáció két tagjára tavaly akadtam egy pesti kocsmában, ahol a két úriember fület gyönyörködtetően muzsikált. Telt-múlt az idő, és valahogy egymáshoz sodort minket a sors. Lassan fél éve, hogy elkezdtünk dolgozni repertoárunkon, ami mostanra érett meg, s most jött el az ideje annak is, hogy tudassuk a világgal: megalakult a Mojo WorKings (a zenekar neve egy magyaros szójáték következtében alakult ki). A zenei irányt tekintve ez blues zene, de nem tisztán blues (nem stílushű), hiszen számos más műfaj is helyett kapott benne - persze a blues műfajnak behódolva. A hangszerelésben a gitárokon kívül mindenféle érdekes szájharmonika (akkord, basszus stb.), és a vokál kapott szerepet. Hazánkban, viszonylag ritka a többszólamú éneklés ebben a műfajban. Óriási szerencse, hogy mind a hárman éneklünk, mert így teljesen más hangképet tudunk létrehozni, mint azon zenekarok, ahol egy ember az énekes főhős.
Terveink: ahogy mondta Tom Nolimit ez egyik kimagasló riportjában: „Tervek nincsenek, csak project”. Természetesen nem ilyen egyszerű. Mi alapjába véve a klubzenekar kategóriájába tartozunk, talán annyival toldanám meg, hogy azon belül egy igényesebb vonalat szeretnénk meghonosítani idehaza. Nem csak hangképben, hanem az előadásmódban is.
Az elmúlt idő arra volt elegendő, hogy kipróbáljuk magunkat egymás között mint zenész, mind a színpadon, mind emberileg. Elkészítettük a honlapunkat: www.mojoworkings.hu - ez folyamatos bővítés alatt áll, ill. elkészíthettünk egy jobb minőségű koncert anyagot, aminek részletei nemsokára felkerülnek majd a website-unkra, ill. a youtube-ra is. Remélhetőleg a következő évben sikerül megismertetni a Mojo Workings nevet a nagyérdeművel, lehetőségünk adódik sok koncertet játszani és megjelentetni egy stúdióalbumot.A Mojo WorKings felállása:
Honfi Imre Olivér - gitárok (akusztikus, elektromos, slide), ukulele, ének
Horváth János - akusztikus gitárok, ének
Szabó Tamás- harmonikák, washboard, ének
Koncertek a közeljövőben:
2011.12.01. – Budapest, Nothin' But The Blues Pub
2011.12.16. – Budapest, Gitár Pont Café
2011.12.18. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011.12.27. – Szolnok, Andante Bor és Gasztrokultúrház – közreműködik: Long Tall Sonny és Crazy Benny
Lemez a Török Ádám - Horváth Misi duótól
2011-10-23
A hazai progresszív rock-blues immár veterán alakja, Török Ádám hosszú pályája alatt képes volt többször úgy megújulni, hogy a megkezdett útjáról lényegében nem lépett le. Első és sokszorosan megújított együttesének, a Mininek sikeres számait rendre átörökítette azokba a közbenső formációkba (Tátrai - Török Tandem, R.A.B.B.), amelyekkel esetenként szinte újrakezdte pályáját. Legújabb ilyen kísérlete, a kiváló szájharmonikás Horváth Misivel 2006-ban alakított duó bemutatkozó albuma a napokban került kiadásra. Az Éjszakai utazások Zeneországban című CD-n a fuvolát és szájharmonikát dobgép, groove-ok és samplerek egészítik ki. Ádám zenei palettáján eddig is megtalálható volt a fúziós jazz és a latin ritmusok alkalmazása, ami itt még inkább hangsúlyt kap, emellett törekedtek a modern fiatalos zenei hangzásra, a blues, az etno és a world music elemeinek ötvözésére. A két különböző nemzedékhez tartozó muzsikus a lemezfelvételre meginvitálta Balogh Zoltánt, aki a sokoldalú virtuóz gitárjátékával hívta fel a figyelmet. Ohio - Simonyi Nyári Egyetem és a pécsi „blues projekt”
2011-09-27
Elképzelhető, hogy a pécsi könnyűzene, blues és társműfajai hosszú évek óta kilátástalan jövőjét, szakmai szerveződését és képviseleti gondját néhány hazai és ohiói diák fogja megoldani? A stílusos válasz: oh, yeh!
Öt éve gazdasági és kulturális missziónak is tekinthető együttműködés zajlik a Pécsi Tudományegyetem és a Charles Simonyi Alapítvány között. A régió vállalkozásai és az egyetemisták körében jól ismert Ohio - Simonyi Nyári Egyetem keretében évről-évre a térség üzleti életének feltérképezésén dolgoznak amerikai, angol és magyar hallgatók, szakmai vezetők irányításával. A hathetes munka során a diákok pécsi vállalkozásoknak segítenek üzleti tervet írni, pénzügyeiket strukturálni, nemzetközi kapcsolatokat létesíteni. A képzést a híres magyar-amerikai vállalkozó, Charles Simonyi szponzorálja. Anyagi támogatással az emberekbe fektet be az alapítvány. Az együttműködés során az amerikai gazdasági szemléletet terjesztik a térségben, illetve a közép-európai gazdasági modelleket tanulmányozzák.
A 2011 nyarán ismét meghirdetett Ohio - Simonyi Nyári Egyetem kurzusainak egyikén, a pécsi „blues és társműfajai” téma is terítékre került. Az Ormosy Bence csoportvezető, Csécs Viktória, Brandon Barkley, Victor Colella és Daniel Kanyok alkotta team feladatául kapta Fekete Kálmán „blues projekt”-je üzleti tervének és megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését. A hatvan oldalas anyag címe: Blues Organization Plan - A Global Consulting Program Project. Időközben elkészült a projekt magyar nyelvű változata, sőt, már a megvalósításán is dolgozik egy újabb egyetemi diákcsoport. Minderről Fekete Kálmán így nyilatkozott: „Álmaim, zenészek álmai válnak valóra, ha minden igaz, és rögtön leszögezném, nemcsak a bluesról van szó, hanem az annak társműfajait képviselő pécsi kortárs könnyűzenei formációk sorsáról.
A Blues Organization Plan elsősorban Gombár Gabriella és férje, a perzsa származású, de már Pécsett élő közgazdaságtan oktató, Kia Golesorkhi, a nyári egyetem magyar vezetője lelkesedésének és érdeklődésének köszönhető. Ők figyeltek fel az általam 2005-ben megírt I. Regionális Könnyűzenei Projectre, mely itthon eddig sehol, semmilyen szinten nem talált kellő fogadtatásra. Ezért is volt óriási öröm és megtiszteltetés számomra, hogy e munkám bekerült az Ohio - Simonyi Nyári Egyetem programjába.
A kapcsolatfelvételtől kezdve, az itthonitól jelentősen eltérő, igen pozitív szemlélettel szembesültem. A konzultációt rutinosan vezető Ormosy Bencéről eleinte azt hittem, kirendelt, tapasztalt közgazdász, aki tanórát vezet. Később tudtam meg, hogy Bence is „csak” diák! Maximális profizmussal dolgozott, hosszan és részletesen ismertette velem a project készítésének fázisait, annak pontos célját. Az általam írt anyagot előbb alaposan áttanulmányozta, majd a vendég diákoknak gondosan, türelmesen lefordította, ennek alapján láttak munkához.
Ugyancsak kellemes meglepetésként hatott az ohiói diákok őszinte érdeklődése és lelkesedése a pécsi könnyűzenei élet iránt, amely túlmutatott a konzultáció eredeti célján: felajánlották, hogy a lehetőségeikhez képest zenészi csere kapcsolatok elősegítését is vállalják Ohio és Pécs között. Nemcsak elméletben tettek az ügyért, de eljöttek egyik koncertünkre is (I. Várkert Blues-Jazz & Rock Fesztivál), így láthatták és hallhatták azokat a kortárs pécsi zenekarokat, akikért valójában a Blues Organization Plan megszületett.
Külön köszönet Csécs Viktóriának, aki Ormosy Bencével a nagyon komoly közgazdasági tanulmány magyar fordítását is elvégezte.
A Blues Organization Plan az első olyan hazai marketing és szakmai project, amely a könnyűzene gyökerének, alapjának számító blues műfajának megvalósítási programlehetőséget kínál. Marketing szempontból is jelentős mű, hiszen sem az országban, sem Pécsett nem született még hasonló.
Friss és igen jó hír, hogy a Blues Organization Plan megvalósításán, a pécsi egyetemen már dolgozik egy újabb szemeszternyi diák, akik december elején mutatják be „dolgozatukat”. Így hát kezdek reményt látni arra, hogy a pécsi kortárs könnyűzene, blues és társműfajai ága végre méltó helyére kerüljön, jövőképet, működési teret kapjon. Ehhez azonban még kell egy aprócska dolog: az érintett pécsi és régiós zenészek, bandák összefogása, és egyesületté alakulása…”
Közben a Fekete Kálmán vezette PMD Blues Band sem tétlenkedik, hisz a közelmúltban koncerttel ünnepelték a Tubesen található János-kilátó, éppen tíz esztendővel ezelőtti átadását. A zenekar gyönyörű környezetben, 611 méter magasan, a kilátó tövében megtartott fellépése alkalmával mutatta be a Tubes blues című, Gyetvai Erika szövegére írt dalát, mely hamarosan CD-n is kiadásra kerül.
Öt éve gazdasági és kulturális missziónak is tekinthető együttműködés zajlik a Pécsi Tudományegyetem és a Charles Simonyi Alapítvány között. A régió vállalkozásai és az egyetemisták körében jól ismert Ohio - Simonyi Nyári Egyetem keretében évről-évre a térség üzleti életének feltérképezésén dolgoznak amerikai, angol és magyar hallgatók, szakmai vezetők irányításával. A hathetes munka során a diákok pécsi vállalkozásoknak segítenek üzleti tervet írni, pénzügyeiket strukturálni, nemzetközi kapcsolatokat létesíteni. A képzést a híres magyar-amerikai vállalkozó, Charles Simonyi szponzorálja. Anyagi támogatással az emberekbe fektet be az alapítvány. Az együttműködés során az amerikai gazdasági szemléletet terjesztik a térségben, illetve a közép-európai gazdasági modelleket tanulmányozzák.
A 2011 nyarán ismét meghirdetett Ohio - Simonyi Nyári Egyetem kurzusainak egyikén, a pécsi „blues és társműfajai” téma is terítékre került. Az Ormosy Bence csoportvezető, Csécs Viktória, Brandon Barkley, Victor Colella és Daniel Kanyok alkotta team feladatául kapta Fekete Kálmán „blues projekt”-je üzleti tervének és megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését. A hatvan oldalas anyag címe: Blues Organization Plan - A Global Consulting Program Project. Időközben elkészült a projekt magyar nyelvű változata, sőt, már a megvalósításán is dolgozik egy újabb egyetemi diákcsoport. Minderről Fekete Kálmán így nyilatkozott: „Álmaim, zenészek álmai válnak valóra, ha minden igaz, és rögtön leszögezném, nemcsak a bluesról van szó, hanem az annak társműfajait képviselő pécsi kortárs könnyűzenei formációk sorsáról.
A Blues Organization Plan elsősorban Gombár Gabriella és férje, a perzsa származású, de már Pécsett élő közgazdaságtan oktató, Kia Golesorkhi, a nyári egyetem magyar vezetője lelkesedésének és érdeklődésének köszönhető. Ők figyeltek fel az általam 2005-ben megírt I. Regionális Könnyűzenei Projectre, mely itthon eddig sehol, semmilyen szinten nem talált kellő fogadtatásra. Ezért is volt óriási öröm és megtiszteltetés számomra, hogy e munkám bekerült az Ohio - Simonyi Nyári Egyetem programjába.
A kapcsolatfelvételtől kezdve, az itthonitól jelentősen eltérő, igen pozitív szemlélettel szembesültem. A konzultációt rutinosan vezető Ormosy Bencéről eleinte azt hittem, kirendelt, tapasztalt közgazdász, aki tanórát vezet. Később tudtam meg, hogy Bence is „csak” diák! Maximális profizmussal dolgozott, hosszan és részletesen ismertette velem a project készítésének fázisait, annak pontos célját. Az általam írt anyagot előbb alaposan áttanulmányozta, majd a vendég diákoknak gondosan, türelmesen lefordította, ennek alapján láttak munkához.
Ugyancsak kellemes meglepetésként hatott az ohiói diákok őszinte érdeklődése és lelkesedése a pécsi könnyűzenei élet iránt, amely túlmutatott a konzultáció eredeti célján: felajánlották, hogy a lehetőségeikhez képest zenészi csere kapcsolatok elősegítését is vállalják Ohio és Pécs között. Nemcsak elméletben tettek az ügyért, de eljöttek egyik koncertünkre is (I. Várkert Blues-Jazz & Rock Fesztivál), így láthatták és hallhatták azokat a kortárs pécsi zenekarokat, akikért valójában a Blues Organization Plan megszületett.
Külön köszönet Csécs Viktóriának, aki Ormosy Bencével a nagyon komoly közgazdasági tanulmány magyar fordítását is elvégezte.
A Blues Organization Plan az első olyan hazai marketing és szakmai project, amely a könnyűzene gyökerének, alapjának számító blues műfajának megvalósítási programlehetőséget kínál. Marketing szempontból is jelentős mű, hiszen sem az országban, sem Pécsett nem született még hasonló.
Friss és igen jó hír, hogy a Blues Organization Plan megvalósításán, a pécsi egyetemen már dolgozik egy újabb szemeszternyi diák, akik december elején mutatják be „dolgozatukat”. Így hát kezdek reményt látni arra, hogy a pécsi kortárs könnyűzene, blues és társműfajai ága végre méltó helyére kerüljön, jövőképet, működési teret kapjon. Ehhez azonban még kell egy aprócska dolog: az érintett pécsi és régiós zenészek, bandák összefogása, és egyesületté alakulása…”
Közben a Fekete Kálmán vezette PMD Blues Band sem tétlenkedik, hisz a közelmúltban koncerttel ünnepelték a Tubesen található János-kilátó, éppen tíz esztendővel ezelőtti átadását. A zenekar gyönyörű környezetben, 611 méter magasan, a kilátó tövében megtartott fellépése alkalmával mutatta be a Tubes blues című, Gyetvai Erika szövegére írt dalát, mely hamarosan CD-n is kiadásra kerül.
Novemberben új lemezzel jelentkezik Little G. Weevil
2011-09-18
Szeptember folyamán stúdióba vonult atlantai együttesével Little G. Weevil, hogy elkészítse új albumát. Szóló, duó és zenekaros számok fognak szerepelni a korongon, amelyek egytől egyig a gitáros-énekes szerzeményei. Több mint húsz dalból lesznek kiválasztva a legjobbak, és valószínűleg bonus nóták is felkerülnek majd az eddig ki nem adott anyagokból. „Nagyon örülök, hogy hosszú évek várakozása és a sok munka eredményeként végre egy teljes lemezt rögzíthetek az Egyesült Államokban. Nekem ez nagyon nagy dolog. Az atlantai stúdió egyébként ideális helyszínnek látszik, és a hangmérnök legutóbbi „bluesos” munkája Shemekia Copeland nemrég megjelent albuma volt ugyanebben a stúdióban.” – mondta a zenész.A CD megjelenésének az időpontja még nincs pontosítva, de valószínűnek tűnik a november vége. Magyarországon is terjesztésre kerül a hanganyag, még karácsony előtt elérhető lesz a hazai vásárlók számára.
hcs
Kepes Róberttől búcsúzunk
2011-08-12
Délután három órakor, a kókai temetőben eltemették Kepes Róbertet. Családja, barátai, zenésztársai és tisztelői egy szál fehér virággal köszöntek el tőle.Kepes Róbert a blues műfaj egyik legjobb basszusgitárosa volt, egy olyan muzsikus, aki mögött óriási tapasztalat, zenei múlt állt. Az utóbbi három évtizedben zenélt többek között a Palermo Boogie Gangben, a Ferenczi György és a Herfli Davidsonban, a Ripoff Raskolnikov Bandben, a Felkai Jamben és a Pribojszki Mátyás Bandben. Egy kedves, tehetséges, családcentrikus ember ment el, akinek az emléke örökre a szívünkben marad. Két hozzá közelálló személy idézi fel lényét a következő sorokban.
Podlovics Péter nekrológja
Tegnap délután elment egy kiváló basszusgitáros. Nem arról ismertük, hogy kijátssza a közönség szemét, nagy ívben tett az ilyesfajta öncélú magamutogató cirkuszra. Ezzel szemben viszont rendelkezett a zenészek számára legfontosabb kinccsel: saját soundja volt. Ha ő állt a színpadon, azt azonnal meg lehetett hallani. Teljesen mindegy, hogy egy apró kis gyakorló erősítőn vagy egy 8x10-es Ampegen játszott, a „sound” mindig ugyanaz maradt.
Anno a Palermo Boogie Gang tagjaként lett országszerte ismert, majd hamarosan hazánkon túl is fogalommá vált a neve. Alapító tagja a Herfli Davidsonnak, több mint 20 éve Ripoff Raskolnikov elválaszthatatlan partnere, szintén hosszú ideje a Felkai Jam meghatározó tagja, és a sort folytathatnánk még sokáig. Sok sztárral muzsikált együtt, mégis számtalanszor előfordult, hogy a koncert utáni dicséretek nem a főhősöknek szóltak, hanem a szolid alapokat emlegette mindenki. Fifivel, illetve Gyenge Lajossal közösen legendás ritmusszekciókat alkottak.
Tucatnyi tanítvány nőtt fel a kezei alatt, akik mára elismert élvonalbeli zenészek. Türelemmel, de könyörtelen következetességgel tanított.
Imádott sakkozni, szinte mindent tudott az időjárásról, a földrajzról. Mániákus gyalogló volt, jól vezetett, de ennek ellenére inkább átsétált a város másik végébe, minthogy autóba üljön.
47 évesen ment el, 3 gyereke és a felesége most biztos nagyon nehezen tudja feldolgozni azt a hatalmas hiányt, amit hagyott maga után. Sajnos a zenei életben ugyanígy betöltetlen marad ez az űr.
Az írás eredetije a Lángoló Gitárok oldalán 2011. augusztus 05-én jelent meg.
Szabó Tamás visszaemlékező sorai
Őszintén megvallom, nem szívesen írok róla, hiszen egy ilyen szomorú esemény nagyon személyesnek kell, hogy legyen, maradjon. Nem lehet visszaadni szavakban azt, amit az ember érez, mert hiányosnak vagy éppen ömlengősnek tűnnek a mondatok.
Igen, 25 éven keresztül játszottunk. Gyakorlatilag az első pillanatban benne volt a csapatban. Annak idején még a Jenci mutatta be nekünk, hiszen együtt voltak katonák.
Telt-múlt az idő, és ahogy peregtek az évek, a kezdeti őrületes bulik, a fiatalságra oly jellemző „adjunk az estének”, Robi szavait idézve: „menjünk le kutyába”, lassan eltűnt és átalakult. Komolyabb és felelősségteljesebb lett.
Egy olyan ember volt, aki senki segítségével nem számolt, nem vette készpénznek az ígéreteket, mindent saját önerőből teremtett elő. Lakott Trabantban, albérletben, de soha nem lakott senkinél ingyen. Mindenért fizetett, viszont joggal, másokkal szemben is ezt várta el. Fontos volt neki a család, ahogy tudta védelmezte gyermekeit, feleségét. Felnézett a papájára, aki szintén zenész volt egykoron, és ápolta emlékét. Fontos volt neki a vidék, hiszen maga is kisközségből jött Budapestre.
Játékáról: nem tudok mit mondani, meg kell hallgatni, pontos, precíz, lélekkel teli. Amikor színpadon állt csak egy dolog létezett számára, a zene.
Talán nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a Palermo volt az a zenekara, amelyik igazán fontos volt számára. Annak idején Őt viselte meg leginkább a zenekar feloszlása. Az elmúlt években mindig csillogott a szeme, ha a koncerten találkoztunk, és mindig mosolygott a tagok láttán. Kitartott mellettünk, és kitartott a zenei minőség mellett. Apait-anyait beleadott, figyelt a többiekre, kiegészítette a zenét, vagy éppen korrigálta a hibákat. Pont olyan lelkesen muzsikált, mint annak idején, amikor még csak éppen, hogy ismerkedett a zenéléssel.
Számtalan produkcióban játszott, és talán kijelenthetem, hogy minden zenészkollegája tisztelte tehetségét, nem hiába ostromolták tanítványai. Olyan embereket indított el a pályán, mint pl. Varga László (Spo-Dee-O-Dee, Hiperkarma, PUF, Jambalaya,) és Mikuli Ferenc (Quimby).
A napokban elgondolkodtam: milyen furcsa, hogy hányszor elmegyünk egymás mellett, anélkül, hogy éppen a ráérős időnkben eszünkbe jutna, hogy felhívjunk valakit, hogy érdeklődjünk felőle, mi is van vele. Tán’ azért, mert senki sem számol a mindig bekövetkező „hiánnyal”. Mert, „Ej, ráérünk arra még”, hiszen mindig elérhető. S lám, most már nem.
Hosszú idő ez a 25 év, és sok kaland, jó és kevésbé kellemes emlék halmozódott fel. Most egy kupacban van a „szobámban”, és válogatok, mindegyiket eltenném, de nem lehet. Megmaradnak azok az emlékek, képek, amikre szívesen emlékszem, amiket nem akarok elfelejteni, ami büszkévé tesz, hogy ismerhettem Őt. Most, hogy meghallgattam egy-két régi lemezünket, teljesen átértékelődtek a hangfelvételek, mint például a Robert’s Sunrise című száma (Bottle Up And Go, 1993), ami igazán nem is a film elején kapott értelmet, hanem a végén.
Zenekarai: Palermo Boogie Gang (1986 - ), Ferenczi György és a Herfli Davidson (1990 -1993), Ripoff Raskolnikov Band (1990 - ), Felkai Jam (1997 - ), Pribojszki Mátyás Band (2009 - ).
Összeállította: hcs
Elhunyt Kepes Róbert basszusgitáros
2011-08-05
A tegnapi nap folyamán elhunyt Kepes Róbert, kiváló magyar blues zenész. A basszusgitáros olyan együttesekkel játszott, mint a Felkai Jam, a Palermo Boogie Gang, Ferenczi György egykori zenekara, a Herfli Davidson, valamint a Pribojszki Mátyás Band."Magyarország egyik legkiválóbb zenésze volt. Olyan belső lüktetéssel és ritmusvilággal rendelkezett, mint senki más. Minden általa játszott hangnak külön élete volt. Nem mellesleg nagyon jó ember volt, aki soha senkinek nem ártott. A zenének és a családjának élt. Nagy veszteség a halála." - nyilatkozta Kepes Róbertről a multiinstrumentalista Ferenczi György.
A csütörtökön váratlanul eltávozott muzsikus halálának híre barátait és zenésztársait is megrendítette.
Öt évesek lettünk!
2011-07-25
Kedves Olvasó! Oldalunk, a Blues van szerkesztését 2006. július 25-én kezdtük el, így a mai nap ünnepeljük öt éves születésnapunkat. Az indulás óta eltelt időben folyamatosan szolgáltunk információkkal a hazai és a nemzetközi blues zenei élettel kapcsolatban, s bízunk benne, hogy hozzájárulhattunk a blues muzsika magyarországi népszerűsítéséhez. E kerek évforduló alkalmából szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik valamiképpen segítséget nyújtottak munkánkhoz. Külön kiemelnénk Császár Márta nevét a nagyszerű fotókért, míg Hetesi Péter Pált a rengeteg információért, no meg a Blues van, babám blues regény megjelentetésének lehetőségéért említenénk meg. HePePe köszöntővel is megtisztelt bennünket, melyet az alábbiakban olvashattok.
„Öt éve immár, hogy Blues van. Mármint a világháló magyar fertályán. Kellett már igencsak, hogy így legyen, hisz veszni látszott itt a Kárpátok karéjában, amiért még érdemes magyarnak maradni. A médiamerániak torkunkra tették rendesen a pengét.
De elegendő egy talpalatnyi föld, hogy az emberszívűek népe megvesse lábát, tovább taposva a maga ösvényét. Széllel bélelt szegényen finánc, zsandár, kufár ki nem fogott még sosem. Most sincs esélyük…
Se velünk, se énekeinkkel szemben…”
„Öt éve immár, hogy Blues van. Mármint a világháló magyar fertályán. Kellett már igencsak, hogy így legyen, hisz veszni látszott itt a Kárpátok karéjában, amiért még érdemes magyarnak maradni. A médiamerániak torkunkra tették rendesen a pengét.
De elegendő egy talpalatnyi föld, hogy az emberszívűek népe megvesse lábát, tovább taposva a maga ösvényét. Széllel bélelt szegényen finánc, zsandár, kufár ki nem fogott még sosem. Most sincs esélyük…
Se velünk, se énekeinkkel szemben…”
A 32. Blues Music Awards díjazottjai
2011-05-06
A tegnapi nap folyamán nyilvánosságra hozták a 32. Blues Music Awards nyerteseinek a névsorát. A memphis-i Cook Convention Centerben, ünnepélyes gála keretein belül huszonhat kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. A ceremónia legnagyobb nyertese a chicagói blues legenda, Buddy Guy, aki nem kevesebb, mint öt díjat vehetett át.A díjazottak:
Acoustic Album Of The Year
The Nighthawks: Last Train To Bluesville
Acoustic Artist Of The Year
John Hammond
Album Of The Year
Buddy Guy: Living Proof
B.B. King Entertainer Of The Year
Buddy Guy
Band Of The Year
The Derek Trucks Band
Best New Artist Debut
Matt Hill: On The Floor
Contemporary Blues Album Of The Year
Buddy Guy: Living Proof
Contemporary Blues Female Artist Of The Year
Robin Rogers
Contemporary Blues Male Artist Of The Year
Buddy Guy
DVD
Luther Allison: Songs From The Road (Ruf Records)
Historical Album Of The YearBob Corritore & Friends: Harmonica Blues (Delta Groove Productions)
Instrumentalist - Bass
Bob Stroger
Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside
Instrumentalist - Guitar
Derek Trucks
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Instrumentalist - Horn
Eddie Shaw
Instrumentalist - Other
Sonny Rhodes (Lap Steel Guitar)
Koko Taylor Award
Ruthie Foster
Pinetop Perkins Piano Player
Dr. John
Rock Blues Album Of The YearKenny Wayne Shepherd Band Featuring Hubert Sumlin, Willie 'Big Eyes' Smith, Bryan Lee And Buddy Flett: Live In Chicago
Song Of The Year
Tom Hambridge/Buddy Guy: Living Proof (Buddy Guy: Living Proof)
Soul Blues Album Of The Year
Solomon Burke: Nothing's Impossible
Soul Blues Female Artist Of The Year
Irma Thomas
Soul Blues Male Artist Of The Year
Solomon Burke
Traditional Blues Album Of The Year
Pinetop Perkins & Willie 'Big Eyes' Smith: Joined At The Hip
Traditional Blues Male Artist Of The Year
Charlie Musselwhite
hoati
Film készül Tóth János Rudolfról
2011-04-28
Tóth János Rudolf a hazai könnyűzenei élet egyik meghatározó, ugyanakkor szerényen a háttérbe húzódó alakja számos lemezen szerepelt már előadóként és szerzőként egyaránt. Saját hanganyagot hosszú ideig nem tudhatott magáénak, mígnem 2009-ben Hetesi Péter Pál ötletének, s kitartó biztatásának köszönhetően megjelent a Boldog-szomorú blues címet viselő albuma.„Végtelen utakon, végtelen nyugalom"
Lassan közeleg jelenlegi zenekarával, az Ütött-kopott angyallal készített második CD-jének a kiadása, mely kapcsán megörökítik a muzsikálás mellett a Kőbányai Zenei Stúdióban tanító gitáros-énekes életének egy szeletét. De erről inkább olvassuk az elképzelés mozgatórugójának, Hetesi Péter Pálnak sorait: „A tegnapi napon Bán István (Unlimited Pictures) és Hetesi Péter Pál/G3 (DiSfish Records) megállapodást kötött Trendetlen címmel dokumentumfilm megalkotásáról. Ez az ízig-vérig blues mozi Tóth János Rudolf triójának, az Ütött-kopott angyalnak a sorsát követi majd nyomon az Ösvény az éjszakában című lemez megjelenésétől kezdve. Filmünket ajánljuk mindazoknak, akik már szeretik a bluest, és azoknak, akik még nem ismerik, vagy nem tudnak róla eleget, de nem a csatornapatkányok és pókzabáló celebek dáridójára kíváncsiak, hanem a valóságra. Vállalkozásunk első számú internetes baráti hadereje, a Blues van. Elsőként mindig innen értesülhetnek a blues barátok, mi merre hány méter...”
hoati
