Hírek
Egy hosszú lépés, avagy megjelent a Mojo Workings második lemeze
2015-02-26
A Mojo Workings 2011-ben jött létre, nagyjából egy évvel azután, hogy Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás elkezdett időnként összejárni örömzenélni. Debütáló lemezük 2012 decemberében jelent meg, amely sikerét mind a hazai, mind a külföldi koncertmeghívások bizonyítják. Második albumok, a Long Step című anyag a héten jön ki. Ennek okán foglalta össze gondolatait az elmúlt esztendőkről, a CD-ről Szabó Tamás.„A 2012-ben megjelent Back In The Day lemezünk óta sok minden történt velünk. Sok koncert és még több próba van a hátunk mögött. A tavalyi év igazán kegyes volt hozzánk, hiszen a sok munka mellett sikerült elkészíteni az új albumunk felvételeit is. Az idén megjelenő korongon főleg saját szerzeményeink hallhatóak, de egy-két feldolgozást is rátettünk. Olyan szerzőktől idéztünk, akiket zenei példaképeinknek tekintünk. Ez a lemez ellentétben az előzővel, főleg „nagyzenekari” felállásban készült, azaz kiegészült a csapat Pengő Csaba nagybőgős és Mezőfi István dobos személyével. Alapjában véve megmaradtunk trió zenekarnak, hiszen a nagyzenekaros felállást nem könnyű kiállítani a pénzben szűkölködő fesztiválokon és a klubokban sem, de törekszünk minél többször megjelenni teljes létszámban. Ha megkérdeznék tőlem, hogy a blues melyik ágát játssza a Mojo, akkor elég nagy bajban lennék. Az biztos, hogy a fehér vonulatot képviseljük, hiszen mind az énekhangok, mind a hangszerelések a „fehér” bluesra jellemzőek, de közben sok olyan szám van, aminek stilisztikai elemei inkább a tradicionális fekete bluesra, vagy a merőben más irányzatot idéző country-ra, vagy a jug zenére jellemző. Ez az eklektikusság főleg abból ered, hogy mindegyikünk más zenei világból érkezett. Olivér főleg a hatvanas évek beat zenéjét hallgatta, János inkább az akusztikus zenéket, míg én a tradicionális bluest hoztam magammal. (Hozzátenném, tőlem nem áll messze az elektronikus popzene, vagy más, a bluestól távol álló zenei irányzatok sem.) Szerintem ettől izgalmas ez az anyag. Persze megmaradtunk az akusztikus hangzásnál, mindenkiből csak egy csipetnyit tettünk a számokba. Egyébként a zenei sokszínűség nem egyedülálló a világban. John Fogerty, Ry Cooder, Taj Mahal albumaira szintén jellemző.
Aki ismer minket és rendszeresen jár a koncertjeinkre, az tudja, hogy gyakran használunk olyan hangszereket, amikkel nem minden nap találkozik a nagyérdemű. Ezt a jó szokásunkat most is megtartottuk, így a már megszokottnak mondható harmonettán, diddley bown kívül újabb instrumentumok kerültek a felszínre, úgymint a cigarbox gitár, az ukulele és a tölcséres harmonika.
Ha már szóba kerültek ezek a hangszerek, fontos kiemelnem, hogy a lemezre csupán egy vendéget hívtunk. Nagy megtiszteltetés, hogy Little G Weevil barátunk elvállalta felkérésünket. Kimondottan neki írtunk egy számot, aminek a szövegét Gábor írta. Ugyan a szövegre mi is készítettünk egy verziót, de Ő sokkal stílusosabb szöveget alkotott, hiszen Gábor ott él, abban a miliőben, ahol ennek a műfajnak szigorú szabályai vannak. Személy szerint nagyon büszke vagyok Gábor sikereire, és arra, hogy valamikor talán én is tudtam mutatni neki egy-két dolgot a szakmán belül. Most Ő mutat nekem, nekünk. A közös munka igazi kihívás volt, és a visszajelzések alapján sikeres!
A CD a Long Step címet kapta. Amikor az album címén gondolkodtunk, olyan fogalmakat, címeket kerestünk, amik tükrözik a mögöttünk álló munkával telt időszakot, mutatva mind az idő múlását, mind a befektetett munka eredményeit. Szerettünk volna a műfajhoz illő címet találni, miközben arra is figyeltünk, hogy legyen benne egy kis kétértelműség, játékosság. A Long Step kifejezés magyarra lefordítva nem csak szó szerint hosszú lépést jelent.
Az egész lemezanyagot szinte egyszerre muzsikáltuk fel, azaz kerültük az utólagos feljátszásokat. Próbáltuk úgy rögzíteni a számokat, mint ahogyan azt a koncerteken játsszuk. Egy stúdiómunkából mindig sokat tanul az ember, olyan dolgokat is észrevesz, amit a koncertek alatt talán nem. Itt főleg hangszerelési problémákra és hangképekre gondolok.
Az albumot saját kiadásban jelentettük meg. Hogy miért? Ennek számtalan oka van. A legszembeötlőbb talán az, hogy nagyon kicsi lett a lemezpiac. Mindenki mp3-ban gondolkodik, mindenféle butított letöltésben, szinte csak a megszállottak vesznek ma már CD-t. A kiadóknak sem igazán éri meg a kisebb példányszám. Sajnos a stúdióköltségek csak növekedtek, így nem egyszer többe kerül a „leves, mint a hús”. Ma nem divat a szponzoráció vagy a mecenatúra. A zenekarok szinte mindent önerőből oldanak meg. Mi is, amit tudtunk saját magunk munkájával teremtettünk meg. A hangkeverés és hangkép János munkája, míg a borító kivitelezése az enyém. A lemezbemutató koncertünk szervezését Olivér vállalta magára, ami március 14-én lesz a budapesti Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben.
Azt gondolom, amikor egy zenész vagy zenekar lemezt készít, akkor az egy korszak lezárását, esetleg egy új korszak kezdetét jelenti. Szerintem mi inkább egy új korszak elé nézünk. Számtalan ötletünk, lehetőségünk van, hogy merrefelé vigyen a közös út. Tudjuk ehhez sok munka és kitartás szükséges, hogy nem egy kipárnázott sétányon lépkedünk. Erre az anyagra úgy tekintünk, mint egy ugródeszka a célok eléréséhez. Most, amikor fellendülni látszik a hazai és európai blues élet minden esélyünk meg van a kitűzött elképzelések megvalósítására. Ehhez természetesen nem csak szerencse kell, hanem lehetőségek és kapcsolatok is. Örvendetes, hogy végre vannak klubok, fesztiválok, amik támogatják a blues zenekarokat, mint például a budapesti Muzikum Klub & Bisztró. Olyan helyek, ahol a szervezők fontosnak tartják a minőségi zenét és nyitottak az újszerű produkciókra.”
A Physical Graffitival folytatódik a remaszterelt Led Zeppelin lemezek megjelentetése
2015-02-19
Újabb Led Zeppelin remaszterelt album jön: a Physical Graffiti Deluxe Edition pontosan negyven évvel az eredeti anyag megjelenése után 2015. február 24-én kerül a boltok polcaira.
Idén is folytatódik a Led Zeppelin albumok újrakiadása, ezúttal az egykor az USA-ban tizenhatszoros platina minősítést kapott, a valaha létezett egyik legjobb rock lemezként számon tartott Physical Graffiti duplaalbumát vehetjük majd kezünkbe a frissített változatban. A kiadvány napra pontosan a negyvenedik évfordulón érkezik, hiszen 1975. február 24-én jelent meg az együttes hatodik sorlemeze. Ahogy az összes többi korábbi megjelenést, így ezt is Jimmy Page újramaszterelte és keverte. Az eredeti kétlemezes verzió mellett háromlemezes verzió is megjelenik, a plusz albumon eddig kiadatlan szerzemények kaptak helyet. A kiadvány legizgalmasabb darabjának azonban a Super Deluxe Box Set számít, amely tartalmazza a két alaplemezt és a harmadik korongot CD-n, illetve 180 gr-os bakeliteken, ezen kívül egy letöltő kódot a teljes anyag digitális verziójához, egy kilencvenhat oldalas bookletet korábban nyilvánosságra nem került fotókkal és az eredeti borítókép nagy felbontású poszterét, amikből az első harmincezer példány egyedileg sorszámozott.
hoati
Idén is folytatódik a Led Zeppelin albumok újrakiadása, ezúttal az egykor az USA-ban tizenhatszoros platina minősítést kapott, a valaha létezett egyik legjobb rock lemezként számon tartott Physical Graffiti duplaalbumát vehetjük majd kezünkbe a frissített változatban. A kiadvány napra pontosan a negyvenedik évfordulón érkezik, hiszen 1975. február 24-én jelent meg az együttes hatodik sorlemeze. Ahogy az összes többi korábbi megjelenést, így ezt is Jimmy Page újramaszterelte és keverte. Az eredeti kétlemezes verzió mellett háromlemezes verzió is megjelenik, a plusz albumon eddig kiadatlan szerzemények kaptak helyet. A kiadvány legizgalmasabb darabjának azonban a Super Deluxe Box Set számít, amely tartalmazza a két alaplemezt és a harmadik korongot CD-n, illetve 180 gr-os bakeliteken, ezen kívül egy letöltő kódot a teljes anyag digitális verziójához, egy kilencvenhat oldalas bookletet korábban nyilvánosságra nem került fotókkal és az eredeti borítókép nagy felbontású poszterét, amikből az első harmincezer példány egyedileg sorszámozott.
hoati
Az Öreg Medve és én
2015-02-13
1986 nyara. PeCsa előtér, délután. Ketten beszélgetnek az egyik asztalnál. Az egyik egy hatalmas termetű, hosszú hajú negyvenes, a másik egy idősebb, szemüveges, erősen kopaszodó, szakállas.
Az utóbbival már találkoztam személyesen évekkel korábban, amikor a Bölcsészkaron tartott előadást. Az óriással azonban most állok először szemtől szembe. Hamarosan mindketten a színpadon lesznek. Az idősebb úr dedikálja magyar nyelvű kötetét, majd interjút ad nekem. Az óriás csak figyel, kettőnk közös pillanatai azonban ekkor kezdődnek el.
Kitalálhatták, hogy ki a két úriember. Az idősebb úr Allen Ginsberg (legyen neki könnyű a föld), a hosszú hajú óriás pedig azóta is a beat-nemzedék hűséges szolgálója, Földes László, azaz Hobo.
Két évvel később. 1988. december, ismét PeCsa. Jim Morrison-est, hatalmas gyertyákkal. Az előadás után beszélgetünk. Hobo már évek óta ápolja Jim örökségét, a dalokat, a verseket. Megkérdezem tőle, hogy nem tervez-e írni egy Morrison könyvet. Ő nem, mert most nincs ideje, de írjam meg én, minden segítséget megkapok tőle hozzá. Így is lesz: életem egyik legzűrzavarosabb korszakában írom a könyvet, rendszeresen konzultálunk Hobo Gyorskocsi utcai lakásában, sokszor egész nap együtt vagyunk, egy alkalommal hatalmas hahotában tör ki, amikor leülünk a konyhájukban enni valamit, és kenyeret próbálok szelni. Örül ugyanis, hogy lát egy másik balkezest, aki ugyanolyan bénán szel, mint ő. A könyv egy héttel Jim eltűnésének 20. évfordulója előtt jelenik meg, azóta is végigkíséri az életemet. (De már nem kísérti, miként maga Morrison sem…)
Közben rendszeres vendég leszek a Lágymányosi Közösségi Házban, a Hobo klubban. Akkoriban válnak igazán részemmé az ő dalai, kicsit megkésve, de annál nagyobb erővel. A Hetediket azóta sem tudom másképpen elképzelni, a Viharban születtem befejező négy soráról egykor azt gondoltam, hogy ez lesz a sírfeliratom, de azóta már eldöntöttem, hogy nem lesz sírkövem. Sokszor szakadt meg a szívem azon, hogy „teérted hajtok, hogy mindened meglegyen”, és átéreztem, hogy mit jelent megáldva és leköpve lenni mindenütt, míg a Másik Magyarországot az utóbbi években érzem igazán aktuálisnak, akárcsak a Vidéki országot. No és most elmentek, vagy visszajöttek a vadászok, vagy el se mentek? Egy alkalommal Nagyfiam is elkísér a Klubba, Mikulás előtt, Hobo megkérdezi tőle, hogy mi a kedvenc dala, mire a kölyök szemrebbenés nélkül rávágja: A rock and roll doktor.
Jim Morrison József Attilába torkollik, és miközben én az utolsókat rúgom a Sárkánygyík-királyba, Laci beavat készülő műsorába, amit a Katona József Színházban mutatnak be Márta Pista zenéjével, Jordán Tamás rendezésében. Nemcsak a versválogatás titkait tudhatom meg, hanem ott lehetek a zenés próbákon, amikor Pista instruálja Hobót a Légy ostoba! halálos tangójára, és verkliszóra nevetik ki a lányok a fiúkat… Még a premier előtt lemegyünk Kapolcsra, az elő-ősbemutatóra, előtte majd két órát Jimezünk a rádióban. Tíz évvel később a Nemzeti Múzeum udvarán az Enyém, tied, kié? előadása során kiszól nekem a színpadról: „Tiéd, ugye, Lacikám, a Doors…”
És folytathatnám még sokáig. Egy sokadik interjú esetét, amikor Hobo belebonyolódik saját mondataiba, majd legyint: „Úgyis tudod, mit akarok mondani, majd te megfogalmazod…”. Az önálló esteket, ahol minden fizikai átalakulás nélkül elhiszem neki, hogy ő József Attila vagy Vlagyimir Viszockij. („Tegnap szabadságot kaptam, mihez kezdek ma vele.”) Amikor egymás mellett állunk a Kossuth téren a Demokratikus Charta legnagyobb tüntetésén. Amikor Faludy Gyurka bácsi mesél hihetetlen öniróniával életéről a fiataloknak, a banda pedig belecsap: „Csak én, csak én fogjam be a pofámat?” Amikor a Kobuciban az új csapattal adják elő a Vadászatot, amelybe félelmetes könnyedséggel illeszkedik be Pilinszky, Ady, József Attila, no és legszívesebben együtt üvöltenénk:
Lábaink és állkapcsaink gyorsak,
Felelj falkavezér, mondd meg hát,
A puskacsövek elé hajtanak minket,
Miért nem törünk ki a tiloson át?
A Hármasoltár keleti szárnya – a nyugati szárnyon pedig ott a „break on through to the other side”. És a söntéspultnál megszólít egy fiatalember, akinek az életét változtatta meg a könyvem…
Hobo a Csavargók Tízparancsolata dedikációjában „útitársnak” nevez. Én is tartom e törvényeket. Most csak az utolsó kettőt idézném visszafelé: 10. Légy szerelmes az életbe. 9. Hagyj jeleket magad után az úton. Ez utóbbit már mindketten megtettük a magunk módján. De még vár az út tőlük további jeleket. Mert úton lenni boldogság, és messze a megérkezés…
GNL
Az utóbbival már találkoztam személyesen évekkel korábban, amikor a Bölcsészkaron tartott előadást. Az óriással azonban most állok először szemtől szembe. Hamarosan mindketten a színpadon lesznek. Az idősebb úr dedikálja magyar nyelvű kötetét, majd interjút ad nekem. Az óriás csak figyel, kettőnk közös pillanatai azonban ekkor kezdődnek el.
Kitalálhatták, hogy ki a két úriember. Az idősebb úr Allen Ginsberg (legyen neki könnyű a föld), a hosszú hajú óriás pedig azóta is a beat-nemzedék hűséges szolgálója, Földes László, azaz Hobo.
Két évvel később. 1988. december, ismét PeCsa. Jim Morrison-est, hatalmas gyertyákkal. Az előadás után beszélgetünk. Hobo már évek óta ápolja Jim örökségét, a dalokat, a verseket. Megkérdezem tőle, hogy nem tervez-e írni egy Morrison könyvet. Ő nem, mert most nincs ideje, de írjam meg én, minden segítséget megkapok tőle hozzá. Így is lesz: életem egyik legzűrzavarosabb korszakában írom a könyvet, rendszeresen konzultálunk Hobo Gyorskocsi utcai lakásában, sokszor egész nap együtt vagyunk, egy alkalommal hatalmas hahotában tör ki, amikor leülünk a konyhájukban enni valamit, és kenyeret próbálok szelni. Örül ugyanis, hogy lát egy másik balkezest, aki ugyanolyan bénán szel, mint ő. A könyv egy héttel Jim eltűnésének 20. évfordulója előtt jelenik meg, azóta is végigkíséri az életemet. (De már nem kísérti, miként maga Morrison sem…)
Közben rendszeres vendég leszek a Lágymányosi Közösségi Házban, a Hobo klubban. Akkoriban válnak igazán részemmé az ő dalai, kicsit megkésve, de annál nagyobb erővel. A Hetediket azóta sem tudom másképpen elképzelni, a Viharban születtem befejező négy soráról egykor azt gondoltam, hogy ez lesz a sírfeliratom, de azóta már eldöntöttem, hogy nem lesz sírkövem. Sokszor szakadt meg a szívem azon, hogy „teérted hajtok, hogy mindened meglegyen”, és átéreztem, hogy mit jelent megáldva és leköpve lenni mindenütt, míg a Másik Magyarországot az utóbbi években érzem igazán aktuálisnak, akárcsak a Vidéki országot. No és most elmentek, vagy visszajöttek a vadászok, vagy el se mentek? Egy alkalommal Nagyfiam is elkísér a Klubba, Mikulás előtt, Hobo megkérdezi tőle, hogy mi a kedvenc dala, mire a kölyök szemrebbenés nélkül rávágja: A rock and roll doktor.
Jim Morrison József Attilába torkollik, és miközben én az utolsókat rúgom a Sárkánygyík-királyba, Laci beavat készülő műsorába, amit a Katona József Színházban mutatnak be Márta Pista zenéjével, Jordán Tamás rendezésében. Nemcsak a versválogatás titkait tudhatom meg, hanem ott lehetek a zenés próbákon, amikor Pista instruálja Hobót a Légy ostoba! halálos tangójára, és verkliszóra nevetik ki a lányok a fiúkat… Még a premier előtt lemegyünk Kapolcsra, az elő-ősbemutatóra, előtte majd két órát Jimezünk a rádióban. Tíz évvel később a Nemzeti Múzeum udvarán az Enyém, tied, kié? előadása során kiszól nekem a színpadról: „Tiéd, ugye, Lacikám, a Doors…”
És folytathatnám még sokáig. Egy sokadik interjú esetét, amikor Hobo belebonyolódik saját mondataiba, majd legyint: „Úgyis tudod, mit akarok mondani, majd te megfogalmazod…”. Az önálló esteket, ahol minden fizikai átalakulás nélkül elhiszem neki, hogy ő József Attila vagy Vlagyimir Viszockij. („Tegnap szabadságot kaptam, mihez kezdek ma vele.”) Amikor egymás mellett állunk a Kossuth téren a Demokratikus Charta legnagyobb tüntetésén. Amikor Faludy Gyurka bácsi mesél hihetetlen öniróniával életéről a fiataloknak, a banda pedig belecsap: „Csak én, csak én fogjam be a pofámat?” Amikor a Kobuciban az új csapattal adják elő a Vadászatot, amelybe félelmetes könnyedséggel illeszkedik be Pilinszky, Ady, József Attila, no és legszívesebben együtt üvöltenénk:
Lábaink és állkapcsaink gyorsak,
Felelj falkavezér, mondd meg hát,
A puskacsövek elé hajtanak minket,
Miért nem törünk ki a tiloson át?
A Hármasoltár keleti szárnya – a nyugati szárnyon pedig ott a „break on through to the other side”. És a söntéspultnál megszólít egy fiatalember, akinek az életét változtatta meg a könyvem…
Hobo a Csavargók Tízparancsolata dedikációjában „útitársnak” nevez. Én is tartom e törvényeket. Most csak az utolsó kettőt idézném visszafelé: 10. Légy szerelmes az életbe. 9. Hagyj jeleket magad után az úton. Ez utóbbit már mindketten megtettük a magunk módján. De még vár az út tőlük további jeleket. Mert úton lenni boldogság, és messze a megérkezés…
GNL
Megjelentette második albumát a Blues Brigantik
2015-02-11
A Blues Brigantik 2007-ben jött létre, akkor még duóként. A Hontvári László (gitár, ének) és Flandera Norbert (szájharmonika, ének) alkotta akusztikus formáció kezdetben a tradicionális blues klasszikus darabjait játszotta. Aztán egyre-másra születtek a saját szerzemények, amelyek közül a legjobbakat 2012 decemberében a Balatonfalva című lemezen megjelentették. A billentyűs hangszereken játszó Pécsi Balázs 2013-ban csatlakozott a fiúkhoz. Második albumuk, az Értékmegőrző idén januárban látott napvilágot. A tizenkétszámos hanganyag a nagy példaképek, többek között Big Maceo Merriweather, Robert Johnson, Sonny Terry, Brownie McGhee és James ’Yank’ Rachell Hontvári László által magyarított szerzeményeit tartalmazza. A CD kereskedelmi forgalomba nem kapható, csakis a trió koncertjein vagy a Facebook oldalán keresztül szerezhető be. A lemezbemutató koncertre 2015. február 13-án, Biatorbágy főterén fekvő, az egykori vasútállomásból átalakított Biatorbágyi Faluházban található Café Chaplinben kerül sor.hoati
Újévi összegzés Szabó Tamástól
2015-01-09
Szabó Tamásnak, az egyik legismertebb hazai herflisnek mindenről van véleménye, amit rendszerint meg is oszt olvasóinkkal. Az alábbiakban a tavalyi évet összegzi a jelenlegi együttesével, a Mojo Workings-szel a második lemezük megjelenése előtt álló muzsikus.
„Most, amikor összegzésként visszatekintek a tavalyi évre, azt kell mondanom, hogy igazán jó évet zárt a hazai blues szakma. Örömmel láttam, hogy zenekarok végre megmozdultak, újjáéledtek. Végre vannak produkciók, fantasztikus szólisták, akikre, és amikre igazán érdemes odafigyelni. Sok kollega tudott bizonyítani, itthon és külföldön is. Jó volt látni, hogy nem egy zenésztársam eljutott a blues hazájába, és a szerzett élményeket megosztotta a publikummal. Talán évek óta nem volt ennyi blues fesztivál, blues koncert, mint 2014-ben. Sok érdekes együttes, produkció igazán feltöltötte a már hosszú ideje csak pislákoló blues életet. Sajnos a vidéki zenekarok még mindig nehezen tudnak koncertezni Budapesten, de reméljük, hogy a fellendülés a klubbokra is kihat, ami több meghívással jár. Látom, hogy sok „háttérember” dolgozik azon, hogy megint erőre kapjon ez a stílus. Jó lenne, ha a pubok mellett, végre kinyitnák a kapuikat azok a nagyobb koncerttermek is, amik eddig elzárkóztak a műfajtól, hiszen látni kell, hogy ma már ennek az irányzatnak épp úgy jogosultsága van a nagyobb színpadokon, koncerttermekben, mint mondjuk a jazznek. 2014 folyamán sikerült sok fiatal, még nem ismert zenekar és zenész koncertjére eljutnom (sajnos sokukéra nem). Igazán szívmelengető érzés volt ugyanazokat a gesztusokat az arcokon látni, mint amit, a korosztályom, a hazai blues hullám öregedő fényképein látok. Talán kimondható: ez a műfaj a megszállottaké. Remélem, hogy ez a lendület még tart egy darabig, és az idén még több fórum adódik a megjelenésre. Remélhetőleg megmaradnak azok a kezdeményezések, amik az idén megtöltötték a nyarat, pld. a Kobuci blues estek, Kapolcs, Tata, Veszprémi jazz-blues napok, sőt bővül a kör. Jó lenne látni több fiatalos produkciót ezeken a fesztiválokon. Tudom, nehéz bekerülni a vérkeringésbe, hiszen minden fesztivál teltházra számít, amit az ismert nevekkel próbál elérni, de a főhősök mellett jó lenne, ha fel-felbukkanna egy-egy ismeretlenebb csapat, előadó. Nos, ez a szervezők nyitottságán is múlik. Jó lenne sok jó hangfelvétel és minőségi videó, hiszen sok mindenről így értesül az ember, és lehetne kevesebb a zsebből felvett IPados link a YouTube-on. Előre 2015-ben is, külföldön és itthon egyaránt, hogy legyen miről beszámolni a médiumokban, hiszen van már most is mit mutogatni!”
„Most, amikor összegzésként visszatekintek a tavalyi évre, azt kell mondanom, hogy igazán jó évet zárt a hazai blues szakma. Örömmel láttam, hogy zenekarok végre megmozdultak, újjáéledtek. Végre vannak produkciók, fantasztikus szólisták, akikre, és amikre igazán érdemes odafigyelni. Sok kollega tudott bizonyítani, itthon és külföldön is. Jó volt látni, hogy nem egy zenésztársam eljutott a blues hazájába, és a szerzett élményeket megosztotta a publikummal. Talán évek óta nem volt ennyi blues fesztivál, blues koncert, mint 2014-ben. Sok érdekes együttes, produkció igazán feltöltötte a már hosszú ideje csak pislákoló blues életet. Sajnos a vidéki zenekarok még mindig nehezen tudnak koncertezni Budapesten, de reméljük, hogy a fellendülés a klubbokra is kihat, ami több meghívással jár. Látom, hogy sok „háttérember” dolgozik azon, hogy megint erőre kapjon ez a stílus. Jó lenne, ha a pubok mellett, végre kinyitnák a kapuikat azok a nagyobb koncerttermek is, amik eddig elzárkóztak a műfajtól, hiszen látni kell, hogy ma már ennek az irányzatnak épp úgy jogosultsága van a nagyobb színpadokon, koncerttermekben, mint mondjuk a jazznek. 2014 folyamán sikerült sok fiatal, még nem ismert zenekar és zenész koncertjére eljutnom (sajnos sokukéra nem). Igazán szívmelengető érzés volt ugyanazokat a gesztusokat az arcokon látni, mint amit, a korosztályom, a hazai blues hullám öregedő fényképein látok. Talán kimondható: ez a műfaj a megszállottaké. Remélem, hogy ez a lendület még tart egy darabig, és az idén még több fórum adódik a megjelenésre. Remélhetőleg megmaradnak azok a kezdeményezések, amik az idén megtöltötték a nyarat, pld. a Kobuci blues estek, Kapolcs, Tata, Veszprémi jazz-blues napok, sőt bővül a kör. Jó lenne látni több fiatalos produkciót ezeken a fesztiválokon. Tudom, nehéz bekerülni a vérkeringésbe, hiszen minden fesztivál teltházra számít, amit az ismert nevekkel próbál elérni, de a főhősök mellett jó lenne, ha fel-felbukkanna egy-egy ismeretlenebb csapat, előadó. Nos, ez a szervezők nyitottságán is múlik. Jó lenne sok jó hangfelvétel és minőségi videó, hiszen sok mindenről így értesül az ember, és lehetne kevesebb a zsebből felvett IPados link a YouTube-on. Előre 2015-ben is, külföldön és itthon egyaránt, hogy legyen miről beszámolni a médiumokban, hiszen van már most is mit mutogatni!”
Szerkesztőségi Top 15 a Classic Bluesban
2014-01-05
Békéscsabán 2013 ősszén elindult a város, egyben a térség egyetlen internetes rádiója, a MiRádiónk. A tematikus műsorok kínálatában a blues is helyet kapott, ugyanis a Classic Blues című műsorban a közkedvelt, nemzetközi szintű zenész, Borsodi László kalauzolja a hallgatókat e több mint száz éves zenei műfaj világában. A minden kedden 21 órától jelentkező adást egyedi hangvétel jellemzi, a műsorvezető a rendelkezésére álló egy óra alatt javarészt kortárs modern blues felvételekből válogat, és a „régi nagyoktól” is inkább a frissebb lemezeket helyezi előtérbe. Az elhangzó adásokat régi és kevésbé régi történetek, live sessionok és interjúk teszik színessé. A január 6-ai műsor különleges lesz, mivel több dal felcsendül majd oldalunk szerkesztőségi Top 15-ös listáján található albumokról. A www.miradionk.hu címen elérhető adást minden szombaton 18 órától megismétlik, de lehetőség van valamennyi eddigi műsor hangtárból történő meghallgatására is.
hoati
hoati
2014 legjobb albumai
2014-12-29
Ahogy az már lenni szokott, a Blues van szerkesztősége idén év végén is áttekintette a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállította a 2014-es év legjobbnak tartott albumainak a listáját.
hoati
1. Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Alligator Records)
2. The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready (Delta Groove Music)
3. Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers (Catfood Records)
4. Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James (Stony Plain Records)
5. Thorbjorn Risager & The Black Tornado: Too Many Roads (Ruf Records)
6. Janiva Magness: Original (Fathead Records)
7. Mississippi Heat: Warning Shot (Delmark Records)
8. Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up (Delta Groove Music)
9. B.B. & The Blues Shacks: Businessmen (CrossCut Records)
10. Eden Brent: Jigsaw Heart (Yellow Dog Records)
11. Ian Siegal: Man & Guitar (Nugene Records)
12. Bob Corritore: Taboo (Delta Groove Music)
13. Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark (Montrose Records)
14. Mikey Junior: Traveling South (VizzTone Label Group)
15. Ben Poole: Live At The Royal Albert Hall (Manhaton Records)
hcs
1. The Robert Cray Band: In My Soul (Mascot Label Group)
2. Billy Branch And Sons Of Blues: Blues Shock (Blind Pig Records)
3. The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready (Delta Groove Music)
4. Ian Siegal: The Picnic Sessions (Nugene Records)
5. Fathead: Fatter Than Ever (Electro-Fi Records)
6. Andy T - Nick Nixon Band: Livin' It Up (Delta Groove Music)
7. Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James (Stony Plain Records)
8. Rick Estrin & The Nightcats: You Asked For It… Live (Alligator Records)
9. Mississippi Heat: Warning Shot (Delmark Records)
10. Raoul And The Big Time: Hollywood Blvd (Big Time Records)
11. Joe Bonamassa: Different Shades Of Blue (J&R Adventures)
12. Morgan Davis: I Got My Own (Electro-Fi Records)
13. The Chris O’Leary Band: Live At Blues Now (VizzTone Label Group)
14. Frozen Steak: The Circus Bear And The Dead Snake's Head (Szerzői kiadás)
15. Dave ’Hurricane’ Hoerl: Un-Twisted (Full Swing Records)
hoati
1. Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Alligator Records)
2. The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready (Delta Groove Music)
3. Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers (Catfood Records)
4. Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James (Stony Plain Records)
5. Thorbjorn Risager & The Black Tornado: Too Many Roads (Ruf Records)
6. Janiva Magness: Original (Fathead Records)
7. Mississippi Heat: Warning Shot (Delmark Records)
8. Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up (Delta Groove Music)
9. B.B. & The Blues Shacks: Businessmen (CrossCut Records)
10. Eden Brent: Jigsaw Heart (Yellow Dog Records)
11. Ian Siegal: Man & Guitar (Nugene Records)
12. Bob Corritore: Taboo (Delta Groove Music)
13. Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark (Montrose Records)
14. Mikey Junior: Traveling South (VizzTone Label Group)
15. Ben Poole: Live At The Royal Albert Hall (Manhaton Records)
 |  |  |  |
hcs
1. The Robert Cray Band: In My Soul (Mascot Label Group)
2. Billy Branch And Sons Of Blues: Blues Shock (Blind Pig Records)
3. The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready (Delta Groove Music)
4. Ian Siegal: The Picnic Sessions (Nugene Records)
5. Fathead: Fatter Than Ever (Electro-Fi Records)
6. Andy T - Nick Nixon Band: Livin' It Up (Delta Groove Music)
7. Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James (Stony Plain Records)
8. Rick Estrin & The Nightcats: You Asked For It… Live (Alligator Records)
9. Mississippi Heat: Warning Shot (Delmark Records)
10. Raoul And The Big Time: Hollywood Blvd (Big Time Records)
11. Joe Bonamassa: Different Shades Of Blue (J&R Adventures)
12. Morgan Davis: I Got My Own (Electro-Fi Records)
13. The Chris O’Leary Band: Live At Blues Now (VizzTone Label Group)
14. Frozen Steak: The Circus Bear And The Dead Snake's Head (Szerzői kiadás)
15. Dave ’Hurricane’ Hoerl: Un-Twisted (Full Swing Records)
Lassan mi következünk…
2014-12-27
Alig fél év alatt ment el a hófehér Johnny, akinek fekete volt a lelke, a vörös Jack, aki a zenében nem ismert lehetetlent, és most a smirglihangú Joe bácsi, aki többször támadt már fel poraiból, de ezúttal tüdejével nem tudta túlordítani a rákot.
Ők valamennyien megérték 70. életévüket. Miként az egy éve elhunyt Ray, a rendíthetetlen nyugalmú Ajtó, vagy a Hammond első Lordja, aki két éve távozott. Másfél év hiányzott a villámkezű Alvinnak és három a bolond hippi Glennek. Tehát egyikük sem halt meg „tragikusan fiatalon”, kis túlzással tisztes kor jutott nekik.
Éppen ez a legszomorúbb.
Egymás után mennek el kamaszkorunk nagy rock-ideáljai, akikhez hasonlítani szerettünk volna, és amikor megérintettek minket, legfeljebb 10-15 évvel voltak nálunk idősebbek. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan mi következünk. Lassan mi indulunk el annak az éjszakának hívó szavára, ahol mit sem számít a láncait vesztett szív, és a barátok kis segítsége.
De azért még odaátról is meglessük a lányokat, akik csak egy kalapot hagynak magukon.
GNL
Ők valamennyien megérték 70. életévüket. Miként az egy éve elhunyt Ray, a rendíthetetlen nyugalmú Ajtó, vagy a Hammond első Lordja, aki két éve távozott. Másfél év hiányzott a villámkezű Alvinnak és három a bolond hippi Glennek. Tehát egyikük sem halt meg „tragikusan fiatalon”, kis túlzással tisztes kor jutott nekik.
Éppen ez a legszomorúbb.
Egymás után mennek el kamaszkorunk nagy rock-ideáljai, akikhez hasonlítani szerettünk volna, és amikor megérintettek minket, legfeljebb 10-15 évvel voltak nálunk idősebbek. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan mi következünk. Lassan mi indulunk el annak az éjszakának hívó szavára, ahol mit sem számít a láncait vesztett szív, és a barátok kis segítsége.
De azért még odaátról is meglessük a lányokat, akik csak egy kalapot hagynak magukon.
GNL
Nyilvánosságra hozták a Blues Music Award jelöltjeinek névsorát
2014-12-12
Nyilvánosságra hozták a 36. Blues Music Award jelöltjeinek névsorát. Huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra 2015. május 7-én a Tennessee állambeli Memphisben, a Cook Convention Centerben kerül sor. A legtöbb jelölést, szám szerint hatot-hatot, Elvin Bishop, Sugar Ray Norcia és a magyar származású John Németh kapta.
Acoustic Album
Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James
Eric Bibb: Jericho Road
Eden Brent: Jigsaw Heart
John Mooney: Son & Moon: A Tribute To Son House
John Hammond: Timeless
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
John Hammond
John Mooney
Rory Block
Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
John Németh: Memphis Grease
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
B.B. King Entertainer
Bobby Rush
Elvin Bishop
John Németh
Rick Estrin
Sugaray Rayford
Band
Elvin Bishop Band
John Németh & The Bo-Keys
Rick Estrin & The Nightcats
Sugar Ray & The Bluetones
The Mannish Boys
Best New Artist Album
Big Harp George: Chromaticism
Selwyn Birchwood: Don’t Call No Ambulance
Fo’ Reel: Heavy Water
Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark
Austin Walkin’ Cane: One Heart Walkin‘
Contemporary Blues Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Janiva Magness: Original
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
Joe Louis Walker: Hornet’s Nest
Keb’ Mo’: BluesAmericana
Contemporary Blues Female Artist
Beth Hart
Bettye LaVette
Janiva Magness
Marcia Ball
Shemekia Copeland
Contemporary Blues Male Artist
Elvin Bishop
Gary Clark Jr.
Jarekus Singleton
Joe Bonamassa
Joe Louis Walker
Historical
Michael Bloomfield: From His Head To His Heart To His Hands (Columbia / Legacy)
Magic Sam: Live At The Avant Garde (Delmark Records)
The ’5’ Royales: Soul & Swagger: The Complete ’5’ Royales 1951-1967 (RockBeat Records)
Pee Wee Crayton: The Modern Music Sessions 1948-1951 (Ace Records)
Various Artists: The Roots Of It All-Acoustic Blues (Bear Family Records)
Instrumentalist - Bass
Bob Stroger
Lisa Mann
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
Willie J. Campbell
Instrumentalist - Drums
Jimi Bott
June Core
Kenny Smith
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist - Guitar
Anson Funderburgh
Joe Bonamassa
Johnny Winter
Kid Andersen
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Kim Wilson
Mark Hummel
Rick Estrin
Sugar Ray Norcia
Instrumentalist - Horn
Al Basile
Deanna Bogart
Jimmy Carpenter
Sax Gordon
Terry Hanck
Koko Taylor Award
Alexis P Suter
Diunna Greenleaf
EG Kight
Ruthie Foster
Trudy Lynn
Pinetop Perkins Piano Player
Barrelhouse Chuck
Bruce Katz
David Maxwell
Eden Brent
Marcia Ball
Rock Blues Album
Johnny Winter: Step Back
Kenny Wayne Shepherd Band: Goin’ Home
Nick Moss Band: Time Ain’t Free
Royal Southern Brotherhood: Heartsoulblood
Walter Trout: The Blues Came Callin’
Song
Carl Gustafson & Donald Markowitz: Another Murder In New Orleans (Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions)
John Németh: Bad Luck Is My Name (John Németh: Memphis Grease)
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right)
Janiva Magness & Dave Darling: Let Me Breathe (Janiva Magness: Original)
Ray Norcia: Things Could Be Worse (Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear)
Soul Blues Album
Vaneese Thomas: Blues For My Father
Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions
The Robert Cray Band: In My Soul
John Németh: Memphis Grease
Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers
Soul Blues Female Artist
Candi Staton
Missy Andersen
Sharon Jones
Sista Monica
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Bobby Rush
Curtis Salgado
John Németh
Johnny Rawls
Otis Clay
Traditional Blues Album
Dave Alvin And Phil Alvin: Common Ground: Dave Alvin And Phil Alvin Play And Sing The Songs Of Big Bill Broonzy
Mud Morganfield & Kim Wilson: For Pops (A Tribute To Muddy Waters)
Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
Mark Hummel: The Hustle Is Really On
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
Traditional Blues Male Artist
Billy Boy Arnold
John Primer
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
hoati
Acoustic Album
Rory Block: Hard Luck Child: A Tribute To Skip James
Eric Bibb: Jericho Road
Eden Brent: Jigsaw Heart
John Mooney: Son & Moon: A Tribute To Son House
John Hammond: Timeless
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
John Hammond
John Mooney
Rory Block
Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
John Németh: Memphis Grease
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
B.B. King Entertainer
Bobby Rush
Elvin Bishop
John Németh
Rick Estrin
Sugaray Rayford
Band
Elvin Bishop Band
John Németh & The Bo-Keys
Rick Estrin & The Nightcats
Sugar Ray & The Bluetones
The Mannish Boys
Best New Artist Album
Big Harp George: Chromaticism
Selwyn Birchwood: Don’t Call No Ambulance
Fo’ Reel: Heavy Water
Annika Chambers & The Houston All-Stars: Making My Mark
Austin Walkin’ Cane: One Heart Walkin‘
Contemporary Blues Album
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right
Janiva Magness: Original
Jarekus Singleton: Refuse To Lose
Joe Louis Walker: Hornet’s Nest
Keb’ Mo’: BluesAmericana
Contemporary Blues Female Artist
Beth Hart
Bettye LaVette
Janiva Magness
Marcia Ball
Shemekia Copeland
Contemporary Blues Male Artist
Elvin Bishop
Gary Clark Jr.
Jarekus Singleton
Joe Bonamassa
Joe Louis Walker
Historical
Michael Bloomfield: From His Head To His Heart To His Hands (Columbia / Legacy)
Magic Sam: Live At The Avant Garde (Delmark Records)
The ’5’ Royales: Soul & Swagger: The Complete ’5’ Royales 1951-1967 (RockBeat Records)
Pee Wee Crayton: The Modern Music Sessions 1948-1951 (Ace Records)
Various Artists: The Roots Of It All-Acoustic Blues (Bear Family Records)
Instrumentalist - Bass
Bob Stroger
Lisa Mann
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
Willie J. Campbell
Instrumentalist - Drums
Jimi Bott
June Core
Kenny Smith
Tom Hambridge
Tony Braunagel
Instrumentalist - Guitar
Anson Funderburgh
Joe Bonamassa
Johnny Winter
Kid Andersen
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Kim Wilson
Mark Hummel
Rick Estrin
Sugar Ray Norcia
Instrumentalist - Horn
Al Basile
Deanna Bogart
Jimmy Carpenter
Sax Gordon
Terry Hanck
Koko Taylor Award
Alexis P Suter
Diunna Greenleaf
EG Kight
Ruthie Foster
Trudy Lynn
Pinetop Perkins Piano Player
Barrelhouse Chuck
Bruce Katz
David Maxwell
Eden Brent
Marcia Ball
Rock Blues Album
Johnny Winter: Step Back
Kenny Wayne Shepherd Band: Goin’ Home
Nick Moss Band: Time Ain’t Free
Royal Southern Brotherhood: Heartsoulblood
Walter Trout: The Blues Came Callin’
Song
Carl Gustafson & Donald Markowitz: Another Murder In New Orleans (Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions)
John Németh: Bad Luck Is My Name (John Németh: Memphis Grease)
Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right (Elvin Bishop: Can’t Even Do Wrong Right)
Janiva Magness & Dave Darling: Let Me Breathe (Janiva Magness: Original)
Ray Norcia: Things Could Be Worse (Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear)
Soul Blues Album
Vaneese Thomas: Blues For My Father
Bobby Rush With Blinddog Smokin’: Decisions
The Robert Cray Band: In My Soul
John Németh: Memphis Grease
Otis Clay & Johnny Rawls: Soul Brothers
Soul Blues Female Artist
Candi Staton
Missy Andersen
Sharon Jones
Sista Monica
Vaneese Thomas
Soul Blues Male Artist
Bobby Rush
Curtis Salgado
John Németh
Johnny Rawls
Otis Clay
Traditional Blues Album
Dave Alvin And Phil Alvin: Common Ground: Dave Alvin And Phil Alvin Play And Sing The Songs Of Big Bill Broonzy
Mud Morganfield & Kim Wilson: For Pops (A Tribute To Muddy Waters)
Andy T - Nick Nixon Band: Livin’ It Up
Sugar Ray & The Bluetones: Living Tear To Tear
Mark Hummel: The Hustle Is Really On
The Mannish Boys: Wrapped Up And Ready
Traditional Blues Male Artist
Billy Boy Arnold
John Primer
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford
hoati
A magyar dzsesszélet kiválóságai a Rockmúzeum színpadán
2014-10-18
Új programsorozatot indít a Radics Béla RB Emléktársaság. A Hírességek Csarnoka, a magyar Rockmúzeum támogatásával megvalósuló rendezvény „Nyilvános interjúk, baráti beszélgetések kortárs zenészekkel” címmel 2014. október 26-án 15 órakor kezdődik, ahol az őszi klubidényben első alkalommal a hazai dzsessz-rock nagy úttörőit látják vendégül. A színvonalas beszélgetést Halper László vezeti, akinek nemrég került boltokba a különböző formációjú Rákfogó együttesről szóló kötete Zenészlegendák II. címmel. A nemzetközi szintű dzsesszgitáros interjúalanyai az Új Rákfogó – és persze több más zenekar – legendás tagjai lesznek: Babos Gyula, Kati Horváth Lajos, Kőszegi Imre, Ráduly Mihály és Szakcsi Lakatos Béla. A klubbelépő egyben a múzeum megtekintéséül is szolgál. A Rockmúzeum a RAM Colosseum területén, a Budapest, XIII. kerület, Kárpát u. 23. szám alatt található.Mini Európa turnéra indul a Jack Cannon
2014-10-08
A Jack Cannon zenekar (korábban Jack Cannon Blues Band) 2006-ban alakult, akkor még duóként. Később kibővült egy bőgőssel, majd egy dobossal is, így az utóbbi években már kvartettként zenélnek. 2008-ban megnyertek egy hazai tehetségkutatót, a fődíj egy lemezszerződés volt. A lemez el is készült, de a kiadó végül nem adta ki. Még ugyanebben az évben az első helyen végeztek az egyik legismertebb nemzetközi blues tehetségkutató versenyen, a Blues Aperitiven, amelynek eredményeképp kétszer is felléptek a rangos Blues Alive Fesztiválon. Azóta külföldi fesztiválok, fellépőhelyek állandó vendégei, mi több, Lengyelországban és Csehországban, ahol a legnépszerűbb blueszenekarok közét tartoznak, rendszeresen turnéznak. Októberben ismét e két országba készülnek, négy állomásos mini turnét adnak. A toruni fellépés érdekessége, hogy az együttes alapító tagja, a gitáros Bíró Ádám a szigetországból származó Danny Bryant-tel egyetemben gitár workshopot tart.Fellépések
október 17. – Prága (CZ), Reduta Jazz Club
október 19. – Prága (CZ), Blues Sklep
október 20. – Torun (PL), Pamela Pub, vendég: Slawek Wierzcholski
október 21. – Pila (PL), Boogie Bar
hoati
Török Ádám új klubja Óbudán
2014-09-30
Nem hiába bábáskodott a magyar Fuvolalovag a júliusban megrendezett Csemete Fesztivál szervezése körül. A biliárdgolyók koccanása mellett október 3-tól immár a rock és a blues hangjaitól is hangos lesz a Glob Royal Club az óbudai Csemete utcában.Pénteken, október 3-án 20 órától ünnepélyes keretek között nyit a 2014-es őszi klubszezon. A forró hangulatról a Török Ádám és a Mini, valamint a Capriccio zenekar gondoskodik. Szombaton 21 órától a Triumvirátus, vagyis Zeffer András, Kékesi ’Bajnok’ László és Závodi János veszi birtokba a színpadot. A nyitó hétvégét követően az új zenés klub minden héten pénteken és szombaton a magyar blues-rock legendák szuperkoncertjeivel várja az igényes muzsika kedvelőit. Ahogy azt a Török Ádám nevével fémjelzett klubszervezésekben megszokhattuk, a bulik most is belépődíjmentesek lesznek. Terveik szerint a Glob Royal Rock & Blues Club ad majd otthont az első magyar Nyugdíjas Rockzenész Klubnak is, emellett a nyitóbulin közreműködő Capriccio, illetve Triumvirátus együttesek is az óbudai Csemete utcai rockszentély állandó fellépői lesznek. A különböző Mini formációk frontembere régóta figyelemmel kíséri a hazai zenei élet alakulását, különös tekintettel az utánpótlásra. Ádám ezúttal sem hanyagolja el a fiatal, tehetséges muzsikusok felkarolását: ígérete szerint időről időre megmutathatják magukat a Glob Royal közönsége előtt.
Koncertfelvétel a Tűzkerék zenekartól
2014-06-25
Ma is sokan és sokféleképpen teszik fel a kérdést: milyen zenész is volt Radics Béla? A felvetést érzelemmentesen és adekvát módon nehéz megválaszolni, különösen egy konkrét koncertfelvétel fényében. Annyi bizonyos: aki csak egyszer is látta őt a színpadon, hallotta egyedi, invenciózus játékát, egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb. R.B. Kapitány pályája során a legkiválóbb hangszeres muzsikusokat igyekezett maga köré gyűjteni, s mindez a kölcsönösségen alapult: Radics Bélával szívesen játszottak az ország vezető zenészei. Játékát leginkább amatőr felvételek őrizték meg az utókornak. Ezek közé tartozik az iváncsai kultúrházban 1978. június 25-én rögzített Tűzkerék (Radics Béla, Póka Egon és Döme Dezső) koncert is, amely felvétel Radics Béla művészetének egy fontos darabja, a magyar rockzenei örökség része. A koncert először bakeliten jelent meg, de azt az időkorlát miatt meg kellett vágni. Ezúttal a teljes hanganyag látott napvilágot természetesen digitálisan gondosan megtisztítva, hogy a kor minőségi elvárásainak megfelelhessen. A Tűzkerék ’78 című CD a Retro Mediának köszönhetően került piacra.Átadták a Blues Music Awards díjait
2014-05-09
Tegnap átadták a 35. Blues Music Awards díjait. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonöt kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Az akusztikus előadó kategóriában jelölték Szűcs Gábort, vagyis Little G Weevilt, aki fellépőként is szerepelt az eseményen. A díjátadón végül a papírforma érvényesült, és Doug MacLeod lett a legjobb akusztikus előadó, ahogyan ő kapta a legjobb akusztikus albumért járó trófeát is. A magyar származású Ronnie Earl és John Németh egy-egy díjat vihetett haza.A díjazottak:
Acoustic Album
Doug MacLeod: There’s A Time
Acoustic Artist
Doug MacLeod
Album Of The Year
Billy Boy Arnold, Charlie Musselwhite, Mark Hummel, Sugar Ray Norcia, James Harman: Remembering Little Walter
B.B. King Entertainer
Buddy Guy
Band
Tedeschi Trucks Band
Best New Artist DebutShawn Holt & The Teardrops: Daddy Told Me
Contemporary Blues Album
Trampled Under Foot: Badlands
Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi
Contemporary Blues Male Artist
Gary Clark Jr.
DVD
Royal Southern Brotherhood: Songs From The Road (Ruf Records)
Historical Album
Various Artists: The Sun Blues Box (Bear Family Records)
Instrumentalist - Bass
Danielle Schnebelen
Instrumentalist - Drums
Cedric Burnside
Instrumentalist - Guitar
Ronnie Earl
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Instrumentalist - Horn
Eddie Shaw
Koko Taylor Award
Diunna Greenleaf
Pinetop Perkins Piano Player
Victor Wainwright
Rock Blues AlbumTedeschi Trucks Band: Made Up Mind
Song
Lurrie Bell: Blues In My Soul (Lurrie Bell: Blues In My Soul)
Soul Blues Album
Bobby Rush: Down In Louisiana
Soul Blues Female Artist
Irma Thomas
Soul Blues Male Artist
John Németh
Traditional Blues Album
Billy Boy Arnold, Charlie Musselwhite, Mark Hummel, Sugar Ray Norcia, James Harman: Remembering Little Walter
Traditional Blues Male Artist
James Cotton
hoati
Magyar zenekar az European Blues Challenge-en
2014-04-09
2014. április 11-12-én immár negyedik alkalommal rendezik meg az European Blues Challenge-et. Az idén Rigában tartandó rendezvényen Magyarországot a T. Rogers képviseli.Az European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, blues magazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blues zene Európában reflektorfénybe kerüljön. A közös cél megvalósulása érdekében évről évre megrendezik az European Blues Challenge-et, mely eddig Németországban és Franciaországban került megtartásra, míg idén Litvánia fővárosa, Riga ad otthont neki. Az ez évi versenyen tizennyolc európai ország egy-egy zenekara indul, az EBC történetében elsőként Magyarországot a Gastroblues Fesztiválnak köszönhetően a T. Rogers zenekar képviseli. A koncertek mellett szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik.
Az European Blues Challenge idei fellépői:
április 11.: 44 Blues (CRO), Big Creek Slim & The Cockroaches (DK), The Hightones (SE), Lavrix Band (LV), Marco Pandolfi Trio (IT), Mike Seeber Trio (DE), Bomb Lane Band (RU), Ina Forsman & Helge Tallqvist Band (FI), T. Rogers (HU)
április 12.: A Contra Blues (ES), Fred and the Healers (BE), Shake Your Hips (FR), The Bacon Fats (CH), David Migden & The Twisted Roots (UK), The Blues Nation (RO), Pristine (NO), Edi Fenzl Band (AT), The John F. Klaver Band (NL)
A verseny ide kattintva élőben követhető.
hoati
Új EP-vel jelentkezett a Capriccio zenekar
2014-02-18
A Capriccio együttes 2000 tavaszán, az egykori újpesti bőrgyár falai között jött létre Bőrgyári Capriccio néven. Többszörös tagcsere után alakult ki a jelenlegi felállás: az énekesi posztot Magyarország egyik legkarakteresebb hangja, Radovics ’Kyru’ László tölti be, Gazdag Viktor és Kecskés András gitározik, a ritmusszekciót Zsoldos Tamás basszusgitáros és Tóth Dénes dobos alkotja. A kizárólag élőben koncertező zenekar, a „hőskorszak” hangulatát felidézve, a blues-rock műfaját tűzte zászlajára. 2003-ban jelentkeztek első ízben önálló lemezzel, melyet az óta három hanganyag követett. A Capriccio a legújabb kiadványát 2014. február 21-én a közelmúltban megnyílt óbudai Old Buda blues és rock klubban (Budapest, III. kerület, Bécsi út 38-42.) mutatja be. A háromszámos EP Hátha Ő az címmel látott napvilágot. Az opuszok zeneszerzője Gazdag Viktor, a szöveg Szabó Leslie munkája. Az album érdekessége, hogy a hangzást színesítendő, vendégzenészt is hívtak: két dalban Gyöngyösi Gábor játszik Hammond orgonán.hoati
Slovak Blues Top 2014
2014-02-14
Szlovákia legismertebb blues portálja, a Bluesmusic.sk minden évben kikéri olvasóinak a véleményét több kategória legjobbjaival kapcsolatban. A 2013-as esztendő nyerteseinek névsora a napokban került nyilvánosságra hozva. A jelöltekre Szlovákia mellett leginkább a Cseh Köztársaságból érkeztek szavazatok.
A díjazottak:
The best blues CD
René Lacko: Blind Man
The best blues band
René Lacko & Down Town
The best blues duo
Lubos Bena & Bonzo Radványi
The best blues female singer
Zuzana Suchánková
The best blues male singer
Peter ’Bonzo’ Radványi
The best blues instrumentalist
Erich ’Bobos’ Procházka
The best Slovak blues festival
Hudba v Meste, Skalica
The best Slovak blues club
Hlava 22, Bratislava
The best Slovak blues concert
Dorrey Lin Lyles - Jazz Blues Jamboree, Nové Zámky
International - The best blues act in the Czech Republic
Festival Blues Alive - Sumperk
hoati
A díjazottak:
The best blues CD
René Lacko: Blind Man
The best blues band
René Lacko & Down Town
The best blues duo
Lubos Bena & Bonzo Radványi
The best blues female singer
Zuzana Suchánková
The best blues male singer
Peter ’Bonzo’ Radványi
The best blues instrumentalist
Erich ’Bobos’ Procházka
The best Slovak blues festival
Hudba v Meste, Skalica
The best Slovak blues club
Hlava 22, Bratislava
The best Slovak blues concert
Dorrey Lin Lyles - Jazz Blues Jamboree, Nové Zámky
International - The best blues act in the Czech Republic
Festival Blues Alive - Sumperk
hoati
Old Buda néven új rock és blues klub nyílik Óbudán
2014-01-17
Végre, valahol valaki, vagy valakik gondoltak azon kiérdemesült rock, blues, illetve progresszív muzsikusokra, akik a divattrendek változásai következtében ritkábban jutnak szóhoz, vagyis fellépési lehetőséghez. Török Ádám, a különböző Mini-formációk atyja Óbudán exkluzív rock és blues klubot létesített, ahol a Nagy Generáció máig aktív zenészei mellett a fiatal tehetségek is bemutatkozhatnak. És ami cseppet sem mellékes: a rendezvények belépődíj mentesen látogathatók.
A jobb híján könnyűnek nevezett zenei műfaj lassan ötvenedik évfordulóját üli. Szándékosan említettem „ülést”, hiszen mai, televíziós tehetségkutatókkal terhelt, „torta körüli tolongásos” világunkban aligha van okunk csillagszórók, vagy örömtüzek gyújtására, önfeledt ünneplésre. Az elmúlt fél évszázadban stílusok jöttek és mentek, együttesek alakultak és bomlottak fel, többen pedig - érdemeik elismerése mellett - nyugdíjba vonultak, azaz felhagytak az aktív muzsikálással, netán az Égi zenekarban folytatták pálya-, illetve vesszőfutásukat.
Azoknak a zenészeknek a száma sem kevés, akik annak idején rózsaszín álmokat szövögetve bábáskodtak a műfaj születésénél, elkeseredett harcokat vívtak a különböző korszakok kultúrbürokratáival, majd a jól végzett munka örömével a lelkükben úgy gondolták, hátradőlhetnek. Ehelyett ma is muzsikálnak. Igaz, többségük meg sem tudna lenni kedvenc hangszere, vagy zenéje nélkül. Még igény is volna rá. Ám a körülmények nem mindig a legkedvezőbbek…
Régi, dédelgetett álma a Mini frontemberének, Török Ádámnak, hogy fellépési lehetőséget, helyszínt biztosítson a Nagy Generáció, ma is élő, aktív zenészeinek, formációinak. Erre legalkalmasabbnak Óbudán, a Bécsi út 38-42. szám alatti hely bizonyult, ahol az igényes zene szerelmesei kulturált környezetben, exkluzív körülmények között a csütörtöki, pénteki és szombati napokon rendszeresen találkozhatnak a rock, a blues és a progresszív műfaj jeles képviselőivel. És ami nagyon fontos: pénztárcakímélő okokból a rendezvények ingyenesek!
Az Old Buda klub 2014. január 23-án, csütörtökön sajtótájékoztatóval indul este 7 órakor. 20 órakor kapunyitás, a színpadon a Capriccio várja az érdeklődőket. Egy órával később egy fergeteges rock & blueslegendák session veszi kezdetét többek között Török Ádám, Tátrai Tibor, Zsoldos Tamás, Németh Károly, Ferenczi György és Gazdag Viktor közreműködésével.
Az elkövetkezendő napokban, hetekben olyan kiváló formációk fognak színpadra lépni az óbudai szórakozóhelyen, mint a Sonny and his Wild Cows, a Tengs-Lengs, a Halper Hendrix Experiment, a Zappa - Syrius emlékzenekar, a The Bluesberry és a Borsodi Blue Trio. Részletes program a klub Facebook oldalán tekinthető meg.
Hegedűs István
A jobb híján könnyűnek nevezett zenei műfaj lassan ötvenedik évfordulóját üli. Szándékosan említettem „ülést”, hiszen mai, televíziós tehetségkutatókkal terhelt, „torta körüli tolongásos” világunkban aligha van okunk csillagszórók, vagy örömtüzek gyújtására, önfeledt ünneplésre. Az elmúlt fél évszázadban stílusok jöttek és mentek, együttesek alakultak és bomlottak fel, többen pedig - érdemeik elismerése mellett - nyugdíjba vonultak, azaz felhagytak az aktív muzsikálással, netán az Égi zenekarban folytatták pálya-, illetve vesszőfutásukat.
Azoknak a zenészeknek a száma sem kevés, akik annak idején rózsaszín álmokat szövögetve bábáskodtak a műfaj születésénél, elkeseredett harcokat vívtak a különböző korszakok kultúrbürokratáival, majd a jól végzett munka örömével a lelkükben úgy gondolták, hátradőlhetnek. Ehelyett ma is muzsikálnak. Igaz, többségük meg sem tudna lenni kedvenc hangszere, vagy zenéje nélkül. Még igény is volna rá. Ám a körülmények nem mindig a legkedvezőbbek…
Régi, dédelgetett álma a Mini frontemberének, Török Ádámnak, hogy fellépési lehetőséget, helyszínt biztosítson a Nagy Generáció, ma is élő, aktív zenészeinek, formációinak. Erre legalkalmasabbnak Óbudán, a Bécsi út 38-42. szám alatti hely bizonyult, ahol az igényes zene szerelmesei kulturált környezetben, exkluzív körülmények között a csütörtöki, pénteki és szombati napokon rendszeresen találkozhatnak a rock, a blues és a progresszív műfaj jeles képviselőivel. És ami nagyon fontos: pénztárcakímélő okokból a rendezvények ingyenesek!
Az Old Buda klub 2014. január 23-án, csütörtökön sajtótájékoztatóval indul este 7 órakor. 20 órakor kapunyitás, a színpadon a Capriccio várja az érdeklődőket. Egy órával később egy fergeteges rock & blueslegendák session veszi kezdetét többek között Török Ádám, Tátrai Tibor, Zsoldos Tamás, Németh Károly, Ferenczi György és Gazdag Viktor közreműködésével.
Az elkövetkezendő napokban, hetekben olyan kiváló formációk fognak színpadra lépni az óbudai szórakozóhelyen, mint a Sonny and his Wild Cows, a Tengs-Lengs, a Halper Hendrix Experiment, a Zappa - Syrius emlékzenekar, a The Bluesberry és a Borsodi Blue Trio. Részletes program a klub Facebook oldalán tekinthető meg.
Hegedűs István
2013 legjobb albumai
2013-12-30
Ahogy az már lenni szokott, a Blues van szerkesztősége idén év végén is áttekintette a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállította a 2013-es év legjobbnak tartott albumainak a listáját.
hoati
1. Buddy Guy: Rhythm & Blues (RCA Records / Silvertone Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
4. Doug MacLeod: There's A Time (Reference Recordings)
5. Johnny Rawls: Remembering O.V. (Catfood Records)
6. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
7. John Primer & Bob Corritore: Knockin' Around These Blues (Delta Groove Music)
8. Toronzo Cannon: John The Conquer Root (Delmark Records)
9. Marshall Lawrence: House Call (Szerzői kiadás)
10. Too Slim And The Taildraggers: Blue Heart (Underworld Records)
11. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
12. Hans Theessink: Wishing Well (Blue Groove Records)
13. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
14. Mark Robinson: Have Axe - Will Groove (Blind Chihuahua Records)
15. Király István & G-Jam Project: Melodic Vision (Szerzői kiadás)
hcs
1. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
4. Sugaray Rayford: Dangerous (Delta Groove Music)
5. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
6. The Cash Box Kings: Black Toppin’ (Blind Pig Records)
7. Dave Riley And Bob Corritore: Hush Your Fuss! (VizzTone Label Group)
8. Chris James & Patrick Rynn: Barrelhouse Stomp (Earwig Music)
9. Barrelhouse Chuck & Kim Wilson's Blues All-Stars: Driftin' From Town To Town (The Sirens Records)
10. Andy T - Nick Nixon Band: Drink Drank Drunk (Delta Groove Music)
11. Harmonica Shah: Havin' Nothin' Don't Bother Me (Electro-Fi Records)
12. Bryan Lee: Play One For Me (Severn Records)
13. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
14. Walter Trout & His Band: Luther’s Blues (Provogue Records)
15. Watermelon Slim & The Workers: Bull Goose Rooster (NothernBlues Music)
hoati
1. Buddy Guy: Rhythm & Blues (RCA Records / Silvertone Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
4. Doug MacLeod: There's A Time (Reference Recordings)
5. Johnny Rawls: Remembering O.V. (Catfood Records)
6. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
7. John Primer & Bob Corritore: Knockin' Around These Blues (Delta Groove Music)
8. Toronzo Cannon: John The Conquer Root (Delmark Records)
9. Marshall Lawrence: House Call (Szerzői kiadás)
10. Too Slim And The Taildraggers: Blue Heart (Underworld Records)
11. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
12. Hans Theessink: Wishing Well (Blue Groove Records)
13. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
14. Mark Robinson: Have Axe - Will Groove (Blind Chihuahua Records)
15. Király István & G-Jam Project: Melodic Vision (Szerzői kiadás)
 |  |  |  |
hcs
1. Lurrie Bell: Blues In My Soul (Delmark Records)
2. James Cotton: Cotton Mouth Man (Alligator Records)
3. Little G Weevil: Moving (VizzTone Label Group)
4. Sugaray Rayford: Dangerous (Delta Groove Music)
5. 4Jacks: Deal With It (EllerSoul Records)
6. The Cash Box Kings: Black Toppin’ (Blind Pig Records)
7. Dave Riley And Bob Corritore: Hush Your Fuss! (VizzTone Label Group)
8. Chris James & Patrick Rynn: Barrelhouse Stomp (Earwig Music)
9. Barrelhouse Chuck & Kim Wilson's Blues All-Stars: Driftin' From Town To Town (The Sirens Records)
10. Andy T - Nick Nixon Band: Drink Drank Drunk (Delta Groove Music)
11. Harmonica Shah: Havin' Nothin' Don't Bother Me (Electro-Fi Records)
12. Bryan Lee: Play One For Me (Severn Records)
13. Pribojszki Mátyás Band: Treat (Szerzői kiadás)
14. Walter Trout & His Band: Luther’s Blues (Provogue Records)
15. Watermelon Slim & The Workers: Bull Goose Rooster (NothernBlues Music)
Gondolatok az évadzáró koncert kapcsán
2013-12-16
A Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás alkotta trió, a Mojo Workings december 29-én évadzáró koncertet ad több vendégzenész közreműködésével. A budapesti Muzikum Klub & Bisztróban tartandó fellépés kapcsán osztotta meg velünk gondolatait Szabó Tamás szájharmonikás.
„Itthon soha nem volt, és most sincs könnyű dolguk azon zenekaroknak, akik az akusztikus vagy fél akusztikus duó, illetve trió formációt választják. Többnyire besorolják őket a vendéglátós háttérzene kategóriájába. A fesztiválokon délután négy órakor játszanak, máskor egy nagy koncert utáni levezető produkciónak szánják ezen csapatokat, beültetve a „sarokba”. (A közönség éppen jön, vagy már éppen részegen megy haza.) Sajnos sok duó, trió azért szűnik meg, vagy fásul bele idő előtt, mert nem tud kikerülni a bor- és pálinkafesztiválok spiráljából, mert nem adatik meg néha-néha a nagyszínpadok varázsa. Nincs belső kényszerítő erő megújulni, egy idő után elmarad a megálmodott produkció, és megélhetési zenekarokká válnak. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen a problémát részint a jelenlegi gazdasági és kulturális helyzet, részint a számtalan rossz beidegződés gerjeszti. Nem beszélve a blues hazai lehetőségeiről, megítéléséről a többi műfaj között. Nyilván idő kell ahhoz is, hogy ne csak Jimi Hendrix, vagy Radics Béla, esetleg a Rolling Stones zenéjében merüljön ki a műfaj „népszerűsége”, ismerete.
A megoldásra várni kell még, de remélem, hogy lassan kialakulnak azon fórumok, és lesznek fesztiválok, ahol a szervezők egy produkció milyenségét nem feltétlen a csinnadrattától, az olcsóságától, vagy „ne adj Isten” a hangerejétől teszik sikeressé, közönségcsalogatóvá, hanem a zene igényességtől, a színpadi produkciótól. Köszönet azon koncertszervezőknek, akik követve a külföldi példákat, megpróbálnak főműsoridőbe tenni egy-egy szólistát, duót, triót, megmutatva a közönségnek, hogy kevés ember is csinálhat jó hangulatot.
Azt gondolom, hogy igazán gazdag volt ez az év a zenekarunknak. Számos helyre eljutottunk mind itthon, mind külföldön. Sok felkérést kaptunk 2014-re is. Idén ugyan nem készítettünk lemezt, viszont forgattunk két klippet, a Cup Of Tea, illetve a Sunrise című számunkból. Hozzátenném, hogy ez utóbbi dal Alexis Kornernek állít emléket. 2014. január 1-én lesz harminc éve, hogy elhunyt a blueszenészek legendás tanítómestere, aki többek között olyan emberek karrierjét segítette, mint Robert Plant, Paul Rodgers, Charlie Watts, Steve Miller és Colin Hodkingson.
A koncertjeinkre rendszeresen járók tudják, hogy többnyire trió felállásban játszunk. Ez az alkalom kivételesen más lesz: csapatunkat több meghívott zenészkollegával egészítjük ki. Sokukkal jó kapcsolatban vagyunk, mert vendégművészként, vagy „háttéremberként” már dolgoztunk együtt. De hívtunk zenészeket, akikkel még soha nem zenéltünk sem színpadon, sem lemezfelvételen. A koncertre felkértük Mazura János tubást, Mezőfi ’Fifi’ István dobost (Muddy Shoes, Jambalaya, Frenk), Gayer Ferenc nagybőgőst (Budapest Ragtime Band, Pleszkán Frigyes Trió) és Nikodém Norbert steel-gitárost. Mindegyikük kiváló muzsikus, a legkülönbözőbb műfajokban bizonyították tehetségüket.
Utószó:
Gyakran megkérdezik tőlem, miért nem játszotok többször, vagy rendszeresen itt-ott? (Főleg a budapesti kocsmákban.) Ilyenkor, gyakran hosszabb litániába kell kezdenem.
Egy zenekar nem attól válik zenekarrá, hogy napról-napra koncertezik, mert az csak rövid időre lehet út a sikerhez, ismertséghez. Ilyenkor a közönség szétforgácsolódik, mert arra helyre fog járni, ami a legolcsóbb, és ahol a hely kisugárzása a legjobb. A napról-napra való megjelenés unalmassá válik a rajongók számára, és egy idő után robotnak tűnik az együttesnek. Mindkét oldal megérzi.
Sajnos sokszor azt látom, hogy a zenekarnak áron alul mennek el zenélni országszerte, csak hogy egy koncerttel több legyen. Tudom, kell a koncert, hiszen a zenészek ebből élnek, de nem gondolom, hogy ez a „helyes út”. Nem az lenne a cél, hogy hakniból-hakniba tegyük meg a „vándormagyart”, hogy el tudjuk mondani majd az év végén, hogy nekünk kétszáz koncertünk volt.
Egy másik gondolat: egy együttes honoráriumában, benne kell, hogy legyen többek között a belefektetett munka, az eltelt évek és a naprakészség. A zenekar oldaláról viszont fontos, hogy a zenekar áldozzon, pénzt, időt arra, hogy mindig produkció maradjon, amire érdemes odafigyelni. Mi is efelé próbálunk tendálni, és remélem, hogy aki rendszeresen megjelenik a koncertjeinken, az nem csak a pohár fenekét látja, hanem azt is, hogy a banda mindig próbál valami pluszt adni.
A december 29-ei bulink ebbe a sorba tartozik, ez a koncert is el fogja varázsolni azt, aki eljön.
Reméljük, hogy minden nehézség ellenére a 2014-es év bőséges lesz koncertekben és más jellegű produkciókban. Kívánjuk, hogy nem csak mi, hanem sok más zenekar, magánzó és előadó is jó évet tudjon majd magáénak.”
„Itthon soha nem volt, és most sincs könnyű dolguk azon zenekaroknak, akik az akusztikus vagy fél akusztikus duó, illetve trió formációt választják. Többnyire besorolják őket a vendéglátós háttérzene kategóriájába. A fesztiválokon délután négy órakor játszanak, máskor egy nagy koncert utáni levezető produkciónak szánják ezen csapatokat, beültetve a „sarokba”. (A közönség éppen jön, vagy már éppen részegen megy haza.) Sajnos sok duó, trió azért szűnik meg, vagy fásul bele idő előtt, mert nem tud kikerülni a bor- és pálinkafesztiválok spiráljából, mert nem adatik meg néha-néha a nagyszínpadok varázsa. Nincs belső kényszerítő erő megújulni, egy idő után elmarad a megálmodott produkció, és megélhetési zenekarokká válnak. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen a problémát részint a jelenlegi gazdasági és kulturális helyzet, részint a számtalan rossz beidegződés gerjeszti. Nem beszélve a blues hazai lehetőségeiről, megítéléséről a többi műfaj között. Nyilván idő kell ahhoz is, hogy ne csak Jimi Hendrix, vagy Radics Béla, esetleg a Rolling Stones zenéjében merüljön ki a műfaj „népszerűsége”, ismerete.
A megoldásra várni kell még, de remélem, hogy lassan kialakulnak azon fórumok, és lesznek fesztiválok, ahol a szervezők egy produkció milyenségét nem feltétlen a csinnadrattától, az olcsóságától, vagy „ne adj Isten” a hangerejétől teszik sikeressé, közönségcsalogatóvá, hanem a zene igényességtől, a színpadi produkciótól. Köszönet azon koncertszervezőknek, akik követve a külföldi példákat, megpróbálnak főműsoridőbe tenni egy-egy szólistát, duót, triót, megmutatva a közönségnek, hogy kevés ember is csinálhat jó hangulatot.
Azt gondolom, hogy igazán gazdag volt ez az év a zenekarunknak. Számos helyre eljutottunk mind itthon, mind külföldön. Sok felkérést kaptunk 2014-re is. Idén ugyan nem készítettünk lemezt, viszont forgattunk két klippet, a Cup Of Tea, illetve a Sunrise című számunkból. Hozzátenném, hogy ez utóbbi dal Alexis Kornernek állít emléket. 2014. január 1-én lesz harminc éve, hogy elhunyt a blueszenészek legendás tanítómestere, aki többek között olyan emberek karrierjét segítette, mint Robert Plant, Paul Rodgers, Charlie Watts, Steve Miller és Colin Hodkingson.
A koncertjeinkre rendszeresen járók tudják, hogy többnyire trió felállásban játszunk. Ez az alkalom kivételesen más lesz: csapatunkat több meghívott zenészkollegával egészítjük ki. Sokukkal jó kapcsolatban vagyunk, mert vendégművészként, vagy „háttéremberként” már dolgoztunk együtt. De hívtunk zenészeket, akikkel még soha nem zenéltünk sem színpadon, sem lemezfelvételen. A koncertre felkértük Mazura János tubást, Mezőfi ’Fifi’ István dobost (Muddy Shoes, Jambalaya, Frenk), Gayer Ferenc nagybőgőst (Budapest Ragtime Band, Pleszkán Frigyes Trió) és Nikodém Norbert steel-gitárost. Mindegyikük kiváló muzsikus, a legkülönbözőbb műfajokban bizonyították tehetségüket.
Utószó:
Gyakran megkérdezik tőlem, miért nem játszotok többször, vagy rendszeresen itt-ott? (Főleg a budapesti kocsmákban.) Ilyenkor, gyakran hosszabb litániába kell kezdenem.
Egy zenekar nem attól válik zenekarrá, hogy napról-napra koncertezik, mert az csak rövid időre lehet út a sikerhez, ismertséghez. Ilyenkor a közönség szétforgácsolódik, mert arra helyre fog járni, ami a legolcsóbb, és ahol a hely kisugárzása a legjobb. A napról-napra való megjelenés unalmassá válik a rajongók számára, és egy idő után robotnak tűnik az együttesnek. Mindkét oldal megérzi.
Sajnos sokszor azt látom, hogy a zenekarnak áron alul mennek el zenélni országszerte, csak hogy egy koncerttel több legyen. Tudom, kell a koncert, hiszen a zenészek ebből élnek, de nem gondolom, hogy ez a „helyes út”. Nem az lenne a cél, hogy hakniból-hakniba tegyük meg a „vándormagyart”, hogy el tudjuk mondani majd az év végén, hogy nekünk kétszáz koncertünk volt.
Egy másik gondolat: egy együttes honoráriumában, benne kell, hogy legyen többek között a belefektetett munka, az eltelt évek és a naprakészség. A zenekar oldaláról viszont fontos, hogy a zenekar áldozzon, pénzt, időt arra, hogy mindig produkció maradjon, amire érdemes odafigyelni. Mi is efelé próbálunk tendálni, és remélem, hogy aki rendszeresen megjelenik a koncertjeinken, az nem csak a pohár fenekét látja, hanem azt is, hogy a banda mindig próbál valami pluszt adni.
A december 29-ei bulink ebbe a sorba tartozik, ez a koncert is el fogja varázsolni azt, aki eljön.
Reméljük, hogy minden nehézség ellenére a 2014-es év bőséges lesz koncertekben és más jellegű produkciókban. Kívánjuk, hogy nem csak mi, hanem sok más zenekar, magánzó és előadó is jó évet tudjon majd magáénak.”
