Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Bluestone
2024.03.21.


Sari Schorr

2024.03.22.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Gary Moore Emlékest lemezbemutatóval
2017-03-31 | koncertajánló


Gary Moore 65. születésnapjának előestéjén, a nemzetközi rajongói klub immár hatodik alkalommal rendezi meg a gitáróriás munkássága előtt tisztelgő Emlékestet, melyen külföldi és hazai tisztelői, Gary családtagjai és volt zenésztársai elevenítik fel legismertebb dalait és ritkábban feldolgozott alapvetéseit, valamint az ír gitáros által ihletett saját szerzeményeket.

Ahogy 2012 tavasza óta minden évben, idén április 3-án is Budapesten, az A38 Hajón találkoznak Gary Moore tisztelői és rajongói, hogy egy vérbeli rock, blues-rock koncerttel adózzanak az ír gitáros emléke és zenei hagyatéka előtt. Európa számos országából és a tengerentúlról érkeznek a résztvevők, vendégek. Ezúttal is itt lesz velünk Gary testvére, a szintén zenész Cliff Moore, aki mellett ez évben is felbukkan Gary Moore kislánya, a tavalyi koncerten már két dalban bemutatkozó Lily Rendle-Moore. A nemrégiben önálló koncerttel Budapestre látogató finn gitáros, Ben Granfelt ismét velünk tart, valamint a szinte a szemünk előtt felnőtté váló Harrisen Larner-Main is szerephez jut az este folyamán. Új vendégként üdvözölhetjük az Írországból érkező The Pat McManus Band legénységét, akik kelta hatású blues-rock muzsikájukkal minden bizonnyal új színt hoznak az Emlékest műsorába. Hazánkat az egyik legtehetségesebb fiatal gitáros, Somogyi Remig, illetve a minden évben fellépő Vámos Zsolt képviseli, de további vendégek megjelenésére is számíthatunk. Megint eljön Henrik Freischlader, napjaink egyik legkiemelkedőbb blues-rock gitárosa, egyúttal a hazai blues közönség és gitáros szakma nagy kedvence, aki már számtalan alkalommal bizonyított az A38 Hajó színpadán. Ezúttal a hazai VoluMen zenekar kíséri, de csatlakozik hozzá az új vendégnek számító angol gitáros, Ben Poole. Freischlader különleges meglepetéssel készül az Emlékest kapcsán, hiszen az április 4-én megjelenő új albumát is ezen az estén mutatja be, itt lesz először megvásárolható. A Budapesten debütáló lemez címe Blues For Gary. Az albumon szereplő dalok közül műsorra kerül néhány csemege, melyekben olyan zenészekkel játszik Henrik Freischlader, mint a Gary Moore együtteséből ismert Vic Martin billentyűs és Pete Rees basszusgitáros. Az A38 Hajón értékesítésre kerülő lemezekből befolyó összeget Henrik felajánlotta a The Lord Of The Strings rajongói klub további emlékmegőrző tevékenységének támogatására, a mára már a hivatalos státuszt betöltő Gary Moore Emlékest életben tartására.

Az este menetrendje:
19:00 - Kapunyitás
20:00 - Műsorkezdés (a program várhatóan 23.30-ig tart, rövid szünetekkel)

Belépő: elővételben 4500 Ft, a koncert napján 5500 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, a Musicland lemezboltban, valamint online a www.a38.hu weboldalon.

hoati


Borsodi László: Közvetlennek és folyékonynak kell lenni
2017-03-27 | beszélgetések


Borsodi László 2014-ben Borsodi Blues Collective néven új formációt hozott létre, a zenekarvezetőhöz Mezőfi István „Fifi” dobos és Binder Norbert billentyűs csatlakozott. A trió jól működött, de egy koncertükön beszállt hozzájuk jammelni Pfeff Márton basszusgitáros, és annyira megdörrent a banda a Mezőfi - Pfeff ritmusszekciótól, hogy a folytatás adta magát. A Borsodi Blue és a Borsodi Blues Collective így gyakorlatilag összeolvadt, a srácoknak azonban tetszett az új név, ezért azt tartották meg. Fontos fejlemény az együttes életében, hogy a napokban lemezzel jelentkeznek, de ami ennél is fontosabb, idén ők képviselik Magyarországot a Dániában megrendezésre kerülő European Blues Challenge-en.

Milyen volt a Borsodi Blues Collective fogadtatása az eddigi koncertjeiteken?
Eddig is tetszett a közönségnek, amit csináltunk, de most érezhetően nagyobb a lelkesedés. Elsősorban nekünk kell jól érezni magunkat zenélés közben, megtalálni azt az oldott állapotot, amikor egyszer csak elkezd áramolni az energia a közönség felé, onnan meg vissza. Amíg ez a kölcsönös gerjesztés nem indul be, aligha beszélhetünk hatásról. Nehéz ezt elérni pl. Budapesten, ahol évente egyszer játszunk negyvenöt percet. Ott maximum a fantáziánk indul be, nem az energiák… Ennek ellenére jól fogadtak minket a fővárosi Muzikumban.



Februárban stúdióba vonultatok, hogy elkészítsétek új lemezeteket. Mikorra várható ez?

Március végén kézben lesz a lemez, a tervek szerint. Tizenegy dal van a rajta, túlnyomórészt a Moonshine And Wine című CD stílusát viszi tovább, de akad három-négy hagyományosabb dal is, ami a műfaj előtt tiszteleg – ilyen a lemez záró Ghost Town, amit Little G Weevillel közösen rögzítettünk. Gábor énekli és gitározik is a felvételen. A dalszövegekbe ezúttal besegített Ripoff Raskolnikov barátunk is, igazán jól sikerült az együttműködés.

Abban a megtiszteltetésben részesültetek, hogy az idén ti képviselitek hazánkat az European Blues Challenge-en. Honnan jött a lehetőség?
Tavaly a Csabai Csípős Blues Club felvételt nyert a brüsszeli székhelyű European Blues Union tagságába, így hivatalosan is jogosult delegálni zenekart a versenyre. Ez idáig Paksnak köszönhetően kiváló zenekarok képviselték Magyarországot, idén a csabai klub kitartó munkájának eredményeként mi kerültünk sorra. Ez nagy öröm és nagy felelősség is egyben. Jó motivációs erőt is jelent a verseny, a CD felvétel biztosan nem kezdődött volna el, ha nincs az European Blues Challenge.

Két nap alatt huszonegy nemzet nevezői mutatkoznak be. Feltérképezteted már a konkurenciát? Ti hogyan fogjátok felépíteni a rendelkezésetekre álló műsoridőt?
Nem csak az idei, hanem az előző évek résztvevőit is meghallgattam, továbbá több alkalommal is beszélgettem a korábbi résztvevő magyar zenekarok tagjaival, mindkettő nagyon tanulságos volt. Idén igen magas a színvonal, nagyon jó bandák vannak. A horvát, a dán, a holland, a svéd résztvevő nagyon erős. Van néhány produkció, ami nekem nem tetszik különösebben, de az látszik, hogy rendkívül komoly csapattal dolgoznak. Profi klipek, kiadó, managerek, turnék vannak a hátuk mögött. Ilyesmi nekünk nincs, csak arra a húsz percre támaszkodhatunk, amit ott muzsikálunk. Az új lemezünket azért majd terjesszük, két dal biztosan arról csendül fel, valamint egy régebbi szerzemény. Semmi másban nem bízhatunk, csak abban, hogy erősek a dalaink, különböznek attól, amit más játszik, és felüdülésképp fog hatni a „másságunk”. Emellett profin kell előadni és hatással kell lenni az emberekre. Közvetlennek és folyékonynak kell lenni, nem valami befordult szofisztikált művésznek.

A versenynek létezik egy expo része is. Hogyan készültök bemutatni a hazai blues életet?
Az expón elsősorban magunkat, illetve a nevező klubot reprezentáljuk. Hazánkat akkor képviseljük, amikor zenélünk, ettől függetlenül én fontosnak tartom, hogy legyenek az asztalunkon más zenekaroktól is CD-k, fesztiválokkal, rádiókkal, honlapokkal kapcsolatos szórólapok, vagy bármi, ami a blueshoz köthető, tehát bármilyen megkeresést szívesen veszünk.

European Blues Challenge
Az European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, blues magazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blues zene Európában reflektorfénybe kerüljön. A közös cél érdekében évente megrendezik az European Blues Challenge-et, mely eddig Németországban, Franciaországban, Litvániában, Belgiumban és Olaszországban került megtartásra, míg idén Dánia ad otthont neki. A koncertek mellett szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik.

A 7. European Blues Challenge 2017. április 6-8-án Horsens városában tartandó programja
április 7.: Detonics (NL), Chris Kramer & Beatbox‘n’Blues (DE), Gaelle Buswel Band (FR), The Cornfeds (DK), Slovak Blues Project (SK), Hot Tamales Trio (PL), Messias And The Hot Tones (PT), Southernman Robbie (RO), The Blues Infusion (AT), Borsodi Blues Collective (HU), Bayou Moonshiners (IT)
április 8.: Pascal Geiser Band (CH), Kid Colling (LU), Rolin Humes (HR), Headline Blues Band (SE), Kaz Hawkins Band (GB), Daniel Eriksen (NO), Honey B. Family (FI), Rene Paul Blues Band (EE), Los Mambo Jambo (ES), The BluesBones (BE)

hoati


Koncerttel ünnepel a Magyar Atom és Tátrai Tibor
2017-03-23 | koncertajánló


A BLUESVAN.HU bemutatja:
Magyar Atom „23” és Tátrai Tibor „65”
2017. március 31.
Budapest, Muzikum Klub


Tátrai Tibor és a Hobo Blues Band három tagja, Deák Bill Gyula, Póka Egon és Döme Dezső hozta létre a Radics Béla Emlékzenekart, pár évvel a legendás gitáros halála után. A csapat, bár nem létezett sokáig, azért bejárta az egész országot azokkal a dalokkal, amelyeket egykori zenésztársuk is mindig műsoron tartott. Ez az együttes nevezhető a Magyar Atom elődjének, amit a HBB egy másik felállásának zenészei hoztak létre: Tátrai ezúttal Tóth János Rudolf gitáros-énekessel, Zsoldos Tamás basszusgitárossal és Solti János dobossal szövetkezett arra, hogy blues és rhythm and blues örökzöldeket adjon elő a színpadokon. „Már a megalakuláskor megbeszéltük, hogy nem adunk arcot a bandának. Ami annyit jelent, hogy nem játszunk saját zenét. Nem, mert a Magyar Atom egészen másról szól. Méghozzá leginkább a felelősség nélküli zenélésről.” – nyilatkozta korábban a 2016-ban Magyarország Érdemes Művésze díjjal kitüntetett gitáros. Idén tavasszal lesz huszonhárom esztendeje annak, hogy a Magyar Atom megalakult, továbbá április 5-én tölti be 65. születésnapját Tátrai Tibor. A fiúk koncerttel ünnepelnek, hiszen 2017. március 31-én a Muzikumban lépnek fel. Rendhagyó alkalom és koncert, a stílus rajongóknak kötelezően ajánlott program.

Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.

hoati


King King: Live
2017-03-17 | kritika


A King King zenekar a nevét a tagok egyik közös kedvence, a Los Angeles-i The Red Devils egyetlen koncertalbuma után kapta. Megalakulásuk óta rendszeresen fellépnek Európában, lehetőséget kaptak, hogy John Mayall és a Thunder előzenekaraként is megmutassák magukat. Az elmúlt években taroltak a British Blues Awards gálákon, ahol számos kategóriában a legjobbként végeztek. Dalaik leginkább dallamos blues-rockként kategorizálhatóak, melyekben Alan Nimmo karakteres énekhangja és kiváló gitárjátéka dominál, amit vokálok és a holland Bob Fridzema briliáns Hammond-orgona játéka támogat meg. Régóta dédelgetett álmuk egy koncertlemez, tavaly látták elérkezettnek az időt a kiadásához. Az eddigi pályafutásuk összegzéseként is tekinthető Live címre keresztelt dupla album rögzítésére a zenekarvezető Nimmo szülővárosában, Glasgow-ban, az ikonikus O2 ABC-ben került sor. A koncerten elhangzó nótákat eddigi három lemezükről válogatták össze. Legnagyobb rádiós slágereik közül felcsendült a Rush Hour és a Crazy, a Hurricane sajnos valamiért kimaradt a műsorból. Glasgow egyik leghíresebb szülöttje, Frankie Miller előtt a melankolikus Jealousy előadásával tisztelegtek. Nem ez az egyetlen feldolgozás, amit hallhatunk, hiszen a The Fabulous Thunderbirds-től a Wait On Time is felcsendült. A You Stopped The Rain megírásában Alant bátyja, Stevie Nimmo betegsége inspirálta, aki gitártechnikusként vett részt az esten. Stevie a koncert végén megjegyezte, hogy még nem hallotta az együttestől ennyire fantasztikusan előadni a dalt. A digipack formátumú kiadványhoz egy live DVD-t mellékeltek, amit az angliai Holmfirth-ben, a The Picturedrome-ban vettek fel. A több mint száz éves, korábban színházként és moziként is működő koncertterem könnyű választás volt: korábban több nagysikerű fellépést adtak itt a fiúk, a terem akusztikája kiváló és filmezésre is nagyszerűen alkalmas. A két est műsora csaknem azonos, különbség csupán annyi, hogy a CD-ken nem található meg Eric Clapton 1980-ban született Old Love című számának feldolgozása, míg a DVD-ről a Wait On Time átdolgozása hiányzik. A koncertek íve jól felépített, az ízig-vérig profi quartettnek az első perctől az utolsóig sikerült fenntartania a lelkesedést, a figyelmet és a jó hangulatot, joggal sorolják őket az Egyesült Királyság legnépszerűbb és legsikeresebb blues formációi közé.

Manhaton Records, 2016

hoati


AG Weinberger: Kiírom magamból az elégedetlenségeimet
2017-03-10 | beszélgetések


A nagyváradi születésű AG Weinberger kivételes képességű gitáros, énekes, szájharmonikás, rádiós és televíziós szakember, lemezkiadó producer, „az első bluesmisszionárius” zenész, akit a kritika a romániai Mr. Blues megnevezéssel illetett. Tizenegy albumot jelentetett meg, tizennyolc színházi előadáshoz írt zenét, számos rádió és tévé műsor ötletgazdája, alkotója, producere. 2011-ben Románia Elnöki Hivatala a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatát adományozta neki különleges zenei karrierjének elismeréseként és az új tehetségek felfedezésére és támogatására tett folyamatos erőfeszítéseiért. Jelenleg új műsorával járja Romániát, a 2017. február 24-ei dévai fellépése előtt készített interjút vele Szűcs László. A beszélgetés eredetije az Erport.ro online közéleti és kulturális lap oldalán jelent meg.

Új műsoroddal járod az országot, hol léptél fel, merre készülsz?

A Gringo Tronic szólóestem turnéján vagyunk, méghozzá a kellős közepén. Januárban kezdtem Brassóban, utána Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban léptem fel, aztán februárban Drobeta Turnu Severinben, majd Ludason játszottam. Ma este Déván játszom, holnap este pedig a Szebeni Filharmónia termében. Utána vissza Bukarestbe, aztán március végén, 28-án következik Gyulafehérvár, 29-én Nagyvárad, 30-án Nagykároly. Váradon a Filharmóniában lépek fel, a színházba nekem lehetetlen bejutnom. Ez egy ilyen város lett. Április elején megint Brassó, onnan pedig következik az ország északkeleti része, Suceava, Botosani, Iasi.

Mit kínál ez a Gringo Tronic?
Volt nekem a Gringo című műsorom, ami három évig futott. Sajnos ezzel el sem tudtam jutni Váradra, mert nem érdekelt senkit a szervezők körében, pedig az egész országban telt házakkal ment. Ez az eredetihez képest annyiban más, hogy elektronikus zenei elemekkel van megspékelve. Úgy is mondhatnám, ez egy igazi improvizatív helyzet, minden este egészen más. Nagyon izgalmas nekem is ez, teljesen új zenei nyelvezeten próbálok beszélni. Telt házak fogadnak, s meglepem az embereket, mert nem tudják, mi ez. Többen elárulták, hogy egészen másra számítottak.



Egy klasszikus blues estre?
Igen, dalokra, bluesra, jazzre, egy szál gitárral, mesélő, regélő énekessel. Ez pedig inkább egy szinkretikus tapasztalatot kínál. Van egy óriási kivetítő vásznam, azon egy érdekes kollázs jelenik meg három szinten. Arról szól, hogyan nőtt fel az én lelkiismeretem. Én egy modernkorbeli ember vagyok, most pedig egy posztmodern korban élek, másfajta nyelvezettel, technológiákkal és másfajta félelmekkel. Megmutatom az embereknek azt, amiből én vagyok. Fotó és film fut a vásznon, s van rajtam egy kamera, amely átveszi a mozgásomat. Mindenféle képek váltakoznak, az egyiken Mark Twain sörözik Teslával, utána megjelenik Marilyn Monroe fél melle, aztán Trockij, majd Gershwin, jönnek a hatvanas évek, Miles Davis, időbeli zűrzavar.

Ezeket a fotókat ki rakta össze?
Hát én. (Nevet) A fotók mögött pedig fut egy film, amit Chicagóban vettem fel. A sziluettem pedig arra szolgál, hogy a fotókon belül egy ablakot nyit a filmre. Ahogy a sziluettem élőben mozog a képernyőm, ott jelenik meg a film.

Te pedig közben zenélsz.

A színpad logisztikai elrendezése arról szól, hogy körül vagyok véve mindenféle hangszerrel, kütyükkel, laptopokkal. Koncert előtt megnézem a közönséget, kilesem a hangulatot. S aztán leülök a székre, s hozzáérek valamelyik kütyürühöz, véletlenszerűen. Az beindít valamit bennem, arra kezdek építeni. Ez egy megismételhetetlen pillanat. És akkor mesélek is a közönségnek. Hogy miről szól ez a pillanat. Néha összeáll ebből egy ismertebb szám is, de nem feltétlenül. Attól függ, mihez ér hozzá a térdem vagy a könyököm. Elindul egy ritmus. Később felveszek egy gitárt, s játszom valamit, ami ott születik a fejemben. Megvan az improvizáció legtisztább dialektikája. Előre nem látható és megismételhetetlen. Egy hosszan tartó kulturális onanizáció. Aminek persze megvan a tudományos, intellektuális és filozófiai magyarázata. Mert minden hangot és minden szót alá tudok támasztani. Mert belőlem van. A mi iskolánkból van, a Schneider Tóni tanár úr irodájából, ahol megnézhettük a Hairt. Emlékszel? Meg a Kompromisszum 83 irodalmi csoportból, meg a Sall Laci féle Plánéta című előadásból, amiben szegény Szabó Barna játszott, s én írtam zenét hozzá. Meg a Kortárs Színpadból, meg az Ady-körből. Én ezekből a dolgokból vagyok, én Habsburgiából jöttem.

Szoktad rögzíteni ezeket a koncerteket?
Nem kell én rögzítsem. Rögzíti a közönség s teszik fel a Facebookra.

Egy ilyen sorozat komoly szervezői munkát igényel. Ezt ki csinálja?

A feleségem. Azzal kezdjük, hogy leülünk a térkép elé, kiválasztjuk a helyszíneket, hogy a költségek is optimálisak legyenek, utána ő elkezd telefonálni. Minden városban tárt karokkal várnak, kivéve a szülővárosomat. Egyedül Várad az, ahol „nu se poate”. Ez nekem nagyon fáj, de egyféle dacot is kivált belőlem. Ha esik, ha szakad, én március 29-én elmegyek Váradra, hogy azt a koncertet megcsináljam.
Egyébként is olyan országban élünk, ahol a művészeknek nincs megfelelő szociális státuszuk. A szabadúszók óriási hátrányt szenvednek azokhoz képest, akik minden hónapban szépen megkapják a fizetésüket, függetlenül attól, mennyire jó az, amit csinálnak. S nem kell nyugdíjas éveikre sem aggodalommal gondoljanak. Engem nem ismer el az állam. Diszkriminálva érzem magam ebben az országban, sok más szabadúszó kollégámmal együtt. Ki is írom magamból az elégedetlenségeimet, március végén jelenik meg román nyelvű kötetem Singular címmel. Ebben vannak versek, esszék, de zenetudományi írások is, például a klezmer és a jazz kapcsolatáról.

Utóbbi nyilván összefügg azzal is, hogy zeneszerzés szakon egyetemi tanulmányokat végzel, s legutóbbi beszélgetésünk idején éppen csellóműveket komponáltál.
Igen, az idén már el is végzem zeneszerzés szakon a mesteri képzést. A munkák is gyűlnek szépen, s ami a legjobb: a tanulás egy csomó mindent helyretett a fejemben. Jobban odafigyelek, jobban fel tudom építeni logikailag a dolgaimat. Még az improvizatív szituációkat is. Csodálatos tanáraim vannak, rengeteget tanultam tőlük. Ha végzek, utána a doktorátust is igyekszem megszerezni, a spekulatív objektivizmus a zenében téma foglalkoztat. Például milyen hatást gyakorolhat, mondjuk egy tíz perces mű az emberre, hogyan képes őt manipulálni.


Többszörös British Blues Awards nyertes az A38 Hajón
2017-03-06 | koncertajánló


Végre Magyarországon is bemutatkozik az utóbbi évek egyik legjobb brit blues-rock zenekara, a King King. Három stúdiólemezzel és egy élő albummal a tarsolyában, március 22-én lép fel a gitáros-énekes Alan Nimmo vezette együttes a budapesti A38 Hajón.

A King King 2008-ban alakult meg, bemutatkozó anyaguk három évvel rá Take My Hand címmel került piacra. A lemez a szakma és a közönség körében nagy sikert aratott, a banda a 2012-es British Blues Awards gálán a legjobb albumért és a legjobb zenekarért járó díjat is megkapta. A következő két lemezükkel tartani tudták a helyes irányt, szinte minden évben trófeákat nyertek a rangos brit díjátadón. Tavaly koncertalbummal jelentkeztek, a ’best of’ lemeznek is beillő anyag a szülővárosukban, Glasgow-ban rögzített fellépésüket tartalmazza. Az együttes rendszeresen koncertezik az Egyesült Királyságban, de meghívást kapott számos európai országba is. Aktuális turnéjuk keretén belül március 22-én Budapesten lépnek fel, így végre a hazai közönség is élvezheti élőben a '70-es évek rockzenéjéből (is) táplálkozó dallamos blues-rock dalokat, Alan Nimmo remek hangjával és kiváló gitárjátékával megfűszerezve. A fővárosi koncertet a Zeals nyitja, melynek frontembere ismerős lehet sokaknak, hiszen Harrisen Larner-Main az utóbbi öt évben szinte hazajár az A38 Hajóra, hogy részt vegyen a már hagyományos Nemzetközi Gary Moore Emlékesteken.


King King:

Alan Nimmo – gitár/ének
Bob Fridzema – billentyűs hangszerek/vokál
Lindsay Coulson – basszusgitár
Wayne Proctor – dob/vokál

Diszkográfia:

- Take My Hand (2011)
- Standing In The Shadows (2013)
- Reaching For The Light (2015)
- Live (2016)

Az este menetrendje:
19:00 – Kapunyitás
20:00 – Zeals (UK)
21:00 – King King (UK)

Belépő: elővételben 3900 Ft, a koncert napján 4500 Ft
Jegyek kaphatók személyesen az A38 Hajón, a Musicland lemezboltban, valamint online a www.a38.hu weboldalon.

hoati


Tomislav Goluban: Kaj Blues Etno
2017-03-02 | kritika


Tomislav Goluban a horvát blues zenei élet meghatározó alakja. Szájharmonikázni 1997-ben kezdett, többek között Sonny Terry-t, Slim Harpót és Paul Butterfieldet tartja példaképének. Részt vett a 2005-ös trossingeni World Harmonica Festivalon, ahol negyedik helyezést ért el. Két alkalommal képviselte hazáját az International Blues Challenge-n. Az első memphisi útja során a Sun Studióban mindössze két óra leforgása alatt rögzítette a $200 SUN Memphis Album című lemezt. Tavaly jelent meg pályafutása nyolcadik stúdióalbuma, a Kaj Blues Etno. Ahogy a cím is sugallja, a lemezen több zenei stílus, Goluban szülőföldje, Zagorje tradicionális muzsikája, a blues és az ethno képviselteti magát. A figyelemre méltó, huszonegy dalt felvonultató korongon nem kevesebb, mint negyven zenész közreműködött. Közülük a legismertebb Mike Sponza és Nebojsa Buhin neve. Mindkét gitáros szerepelt már Goluban korábbi lemezein, mi több, a Bjelovarban született zenésszel közös albumot (For A Friend & Brother) is készített. A kiváló hangszerelési ötletekkel teli, változatos felépítésű számok többsége a szájharmonikás nevéhez köthető, de néhány tradicionális darab is hallható a lemezen. Az utóbbi csoportba tartozik a nyitó Na Zagorskom Brijegu, melynek érdekessége, hogy a vallásos témájú Down By The Riverside zenéjéhez Goluban írt horvát nyelvű szöveget. A vonat örök inspirációs forrásként szolgál számára, az új anyagon a Vlak Vozi című szerzemény foglalkozik ezzel a témával. A dalhoz egy szórakoztató videoklip készült, amiben fa játékvonat szimbolizálja az igazi vonatot, mint központi motívum.

Spona, 2016

hoati