Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek júliusban
2011-06-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2011. július 06. – Békéscsaba, Városházi Esték

Blues Bell
2011. július 29. – Szeged, Középfölde

Blues Floor
2011. július 02. – Sopron, VOLT Fesztivál

Blúz tér 10
2011. július 09. – Révfülöp, Tóparti Művészeti Hetek IV.
2011. július 26. – Budapest, Gödör Klub

Borsodi Blue Trio
2011. július 07. – Gyula
2011. július 09. – Esztergom, Trafó Café
2011. július 15. – Békéscsaba, Elefánt Söröző
2011. július 16. – Szanazug, Blues Fesztivál
2011. július 22. – Szekszárd, III. Szekszárdi Rock And Roll Hétvége
2011. július 23. – Lábatlan, IX. Lábatlani Blues-Rock Fesztivál

Bőrgyári Capriccio
2011. július 06. – Budapest, Városligeti Sörsátor
2011. július 07. – Gyöngyös
2011. július 08. – Budakalász, Lupa Fesztivál
2011. július 20. – Siófok, Bor-kikötő
2011. július 23. – Lábatlan, IX. Lábatlani Blues-Rock Fesztivál
2011. július 28. – Bükfürdő - vendég: Török Ádám, Fekete Jenő, Horváth Misi

Colombre Band
2011. július 02. – Sóly, Sólyomünnep
2011. július 09. – Sárvár, Nyáréj Fesztivál
2011. július 10. – Kemence, Heted7 Vígasság
2011. július 14. – Budapest, Utcazene a Ráday utcában
2011. július 15. – Szentendre, ElevenPont
2011. július 25. – Kapolcs, Művészetek Völgye
2011. július 31. – Kissomlyó, Rák Fesztivál

Deák Bill Blues Band
2011. július 01. – Paks, 19. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2011. július 02. – Kisoroszi, IX. Duna-ünnep
2011. július 09. – Pécs, Rockmaraton
2011. július 15. – Tokaj-Hegyalja, Hegyalja Fesztivál
2011. július 16. – Orosháza, „Puszta ízei” – Orosháza Fesztivál
2011. július 22. – Debrecen, Campus Fesztivál
2011. július 24. – Gyula, VI. Vár Blues Fesztivál
2011. július 25. – Budapest, Zöld Pardon
2011. július 30. – Sümeg

Fat Cat Band
2011. július 02. – Budapest, Gödör Klub – I. Blues Junior Breakdown Festival

Ferenczi György és a Rackajam
2011. július 17. – Nagymaros, Regejáró Misztrál Fesztivál
2011. július 18. – Gödöllő, Trafó Klub
2011. július 21. – Balatongyörök, Balatongyöröki Borfesztivál

Hobo és Bandája
2011. július 09. – Pécs, Rockmaraton

Jack Cannon Blues Band
2011. július 15. – Budapest, Gitárpont Café - Csili Művelődési Központ

Jambalaya
2011. július 08. – Mezőkövesd, Zsóry Fesztivál

Jambalaya Light
2011. július 05. – Budapest, Gödör Klub
2011. július 21. – Budapest, Treffort Kert

Little G. Weevil
2011. július 15. – Békéscsaba, Elefánt Söröző
2011. július 16. – Szanazug, Blues Fesztivál
2011. július 19. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil & Horváth Misi
2011. július 09. – Esztergom, Trafó Café
2011. július 12.- Vác, Bár-ka

PMD Blues Band & Eb Davis
2011. július 24. – Gyula, VI. Vár Blues Fesztivál

Pribojszki Mátyás Band
2011. július 02. - Budapest, Gödör Klub – I. Blues Junior Breakdown Festival
2011. július 06. – Békéscsaba, Városházi Esték
2011. július 14. - Hajdúszoboszló
2011. július 22. – Balatongyörök, Balatongyöröki Borfesztivál

Ripoff Raskolnikov Band
2011. július 09. – Badacsony, Laposa Dal- és Borfesztivál

Ripoff Raskolnikov & Pribojszki Mátyás
2011. július 23. – Szentendre, Új Művész Étterem és Kávézó
2011. július 24. – Gyula, VI. Vár Blues Fesztivál


S-Modell
2011. július 01. – Paks, 19. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál

T. Rogers
2011. július 01. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. július 08. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. július 15. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. július 21. – Révfülöp, Hullám Hostel
2011. július 22. – Révfülöp, Hullám Hostel
2011. július 30. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Takáts Tamás Blues Band
2011. július 02. - Áporka
2011. július 08. – Szigetcsép, BSE Terasz Söröző
2011. július 09. – Komárom, Pista Parádé

Tenderfoot Blues Unit
2011. július 02. - Budapest, Gödör Klub – I. Blues Junior Breakdown Festival
2011. július 13. – Veszprém, Veszprémi Utcazene Fesztivál
2011. július 14. - Veszprém, Veszprémi Utcazene Fesztivál
2011. július 15. - Veszprém, Veszprémi Utcazene Fesztivál
2011. július 16. - Veszprém, Veszprémi Utcazene Fesztivál

Tengs-Lengs
2011. július 16. – Csepel, Kavicsos tó

Tom White és Barátai
2011. július 02. – Gyenesdiás, Országos Polgárőr Nap
2011. július 07. – Budapest, Roham Café Bár
2011. július 09. – Komárom, Pista Parádé
2011. július 15. – Budapest, Old Man's Music Pub
2011. július 22. – Kapolcs, Művészetek Völgye
2011. július 23. - Szekszárd, III. Szekszárdi Rock And Roll Hétvége
2011. július 24. – Kapolcs, Művészetek Völgye
2011. július 25. – Kapolcs, Művészetek Völgye
2011. július 26. – Kapolcs, Művészetek Völgye
2011. július 27. – Kapolcs, Művészetek Völgye
2011. július 28. – Kapolcs, Művészetek Völgye

Török Ádám & Horváth Misi & Balogh Zoltán
2011. július 02. – Lábatlan

Török Ádám & Horváth Misi & Závodi János
2011. július 06. - Budapest, Városligeti Sörsátor
2011. július 07. – Gyöngyös, II. Gyöngyösi Sörfesztivál

Török Ádám és a Mini
2011. július 15. – Budakalász, Lupa Fesztivál
2011. július 16. - Szanazug, Blues Fesztivál
2011. július 28. – Bükfürdő
2011. július 29. – Badacsony, Badacsonyi Borhetek 2011

Török Ádám és a Mini
2011. július 08. – Balatonszepezd, Présház Étterem

Tűzkerék xT
2011. július 03. - Paks, 19. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2011. július 16. - Tamási
2011. július 21. - Budapest, Petőfi Csarnok - Club '68
2011. július 29. - Bóly, VIII. KántoRock Fesztivál

Vadvirágok Blues Band
2011. július 02. - Budapest, Gödör Klub – I. Blues Junior Breakdown Festival

Village Lizards
2011. július 11. - Debrecen, Hal Köz
2011. július 23. – Újkígyós

Összeállította: hcs


Ismét itthon koncertezik Little G. Weevil
2011-06-29 | koncertajánló


Július folyamán ismét hazalátogat a 2004-ben az Egyesült Államok déli részébe költözött, Southern blues-t játszó Little G. Weevil. A gitáros-énekes különböző formációkban (szólóban, duóban és a Borsodi Blue Trióhoz csatlakozva) fog fellépni, s villantja meg tehetségét estéről estére. A koncerteken a szerencsések egy kis ízelítőt is kaphatnak az új lemezanyagából.

Fellépések:
Little G. Weevil
2011. július 15. – Békéscsaba, Elefánt Söröző
2011. július 16. – Szanazug, Blues Fesztivál
2011. július 19. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil & Horváth Misi
2011. július 09. – Esztergom, Trafó Café
2011. július 12. – Vác, Bár-ka

hcs


24Pesos: Busted Broken And Blue
2011-06-28 | kritika


Aligha van örömtelibb dolog, amikor egy olyan zenekarral találkozunk, akik valami új, valami érdekes dolog létrehozásával próbálkoznak. Ilyen a londoni 24Pesos, akikről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nincs önálló karakterük.
Valamikor 2008 táján két angol zenész úgy érezte, ideje együttest alapítani. Az addig producerként és session zenészként dolgozó Julian Burdock és Silas Maitland hiába keresett jól, mégsem volt elégedett. A 24Pesos megalakulásakor célként fogalmazták meg maguknak, hogy legyenek szórakoztatóak, érdekesek és kihívóak.
A 2010-ben megjelent Busted Broken And Blue címet viselő album ékes bizonyítéka annak, hogy lehet a blues, a gospel, a soul, és a funk stílust a hip hoppal úgy keverni, hogy ezek szimbiózusa megvalósuljon, s egy új minőség legyen létrehozva. Eredetileg Neckbones And Gumbo munkacímet adták a lemeznek, majd ezt az angol politikai életben (is) jelen lévő korrupció, valamint a világméretű recesszió hatására változtatták meg. A CD 11 saját szerzemény hallható. A dalok jól kitaláltak, ügyesen kidolgozottak, egyszerűen, közvetlenül szólalnak meg, szólnak hozzánk. A csapat egyedisége a Maxwell Street és az In The Summertime végighallgatása után kétségbevonhatatlan, ráadásul a steliritás és a személytelenség is messze kerüli ezt a produkciót. Nem egy az elidegenedés jeleit mutató muzsika szólal meg itt, hanem inkább egy gyermeki látásmódot tükröző, dinamikus, tökösen rakendrollos zeneanyagot sikerült összerakniuk a muzsikusoknak.
A korong legnagyobb erénye, hogy képes szélesebb közönséghez szólni, de elsősorban mégis olyan fiataloknak ajánlanám ezt a lemezt, akik most ismerkednek a műfajjal.

Ougate Records, 2010

hcs


Blues van, babám - Nem vagyok itt, csak a hangom
2011-06-27 | névjegy


Ne menjünk időrendben, mert az nem lesz pontos.
Inkább csak sodródjanak a képek.
Szikár, hosszú beállítások fekete-fehérben.
A Punkrációnak három vagy négy koncertje volt.
Mind botrányba fulladt. Mind nagy kaland volt.
Egyik se úgy, ahogy szerettem volna.
De volt banda, és én a színpadon álltam.
Énekeltem, kiabáltam.
Túl komolyan vettem.
Hiányzott belőlem az irónia. Harcoltam magammal.
És ez volt, akinek tetszett.
Én másra vágytam.
De amit igazán élveztem, azok a zenészlógások.
Mandával, Széll Árpival a Citromból, az első dumákat Hobóval, Hunyadi Karcsival (Balaton).
Menyhárt Jenőhöz és Müller Péter Ivánhoz (URH) nem is mertem szólni, ők már nagy fiúk voltak akkor.
Én meg még, szűz kis pöcs, akinek nagyon kellett volna néhány megértő és bíztató szó, kritika.
Az első bulin, a Moravcsik Klubban Bódy Gábor bukdácsol, kezében méregdrága videó kamera.
Az öltözőben Pajor Tomi (Neurotic) ül fehérre festett arccal, épp egy csajt fűz.
Feuer Gábor, alkalmi énekesünk azt üvölti: nem vagyok itt, csak a hangom, hogy aztán kecsáppal locsolja a második cés lánybrigádot.
Jata a wc tartályba áztatja kezeit, amit vörös színházi festékkel küldött meg.
Rajtam bőrkabát, kalap, félig kitört üvegű hegesztő szemüveg, nyakkendő.
Inkább wave, mintsem punk.
Grandpierre Attila nekem esik, és ellökdös a mikrofontól koncert közben, hogy ő üvölthessen.
Életre szóló ellenláb.
A legendák szerint, az önkéntes sötét sámán ezen alkalommal sebzi meg magát úgy egy üvegdarabbal, hogy mentőt kell hívni.
Én már nem vagyok ott.
Nagyon izgulok, hogy latin óra helyett Punkráció koncertre mentem.
Bűntudat.
Csak anyám meg ne…
Süki felhívja Hobót.
Ismeri őt, mint az Ötödik sebesség egyszeri riportere.
Luki és Bence bluesolnak egyet, amikor a Medve bejön a sárkánybarlangba a próbánkra.
Rendben, föllép velünk.
Neee…
Jata ellopja a Zep Moby Dick-jének riffjét, és megírja, az Aki maga elé mered zenéjét.
Vers Utassy Józsefé.
“Őrültek háza éjszaka.
Vizelet szaga, vér szaga.”
Én elkövetem az első bluesom (Sajtos kenyér blues).
Amibe Hobo majd beszáll.
Aztán leteperjük, és mi fölfaljuk.
Már a hátán fekszik, amikor nyitott gyomorszájába Grandpierre Attila repülne fejjel.
Hobo gyomorszájon rúgja.
Elszáll a dobcucc.
Vége.
Sükit kitiltják a Jóskából.
Dr. Palotás János igazgató úr jóvoltából hajam szála sem görbül.
Érettségizhetek.
De a Punkrációnak vége.
Kilépek.
Elegem van Sükiből, hogy folyton átkúr mosolyogva.
Nem lehet más a politika.
De erről még nem tudok, csak a fasz kivan a folytonos balhékkal.
Csak az erotika a tisztességes politika - hallom nem sokra rá Hobótól.
T. Kriszti hat ellenlábast vakar le rólam, mire ágyba dug asztalitenisz edzést hazudva otthon szentfazék édesanyjának.
Mire föleszmélek, október van, október 25., már a Sárga házban vagyok ágyrajáró.
Házhoz jött a Pokol és a Menny.
Meghalok.
Feltámadok.
Nem vagyok itt, csak a hangom…

Hetesi Péter Pál/G3


„A pillanatok a fontosak…”
2011-06-24 | beszélgetések


Tóth János Rudolfot jól ismerhetjük a Bergendyből, a Hobo Blues Bandből, a Magyar Atomból, vagy éppen a Macskafogó című rajzfilmből, melynek Négy gengszter dalához kölcsönözte a hangját. Első saját lemeze 2009-ben jelent meg, míg a második, az Ütött-kopott angyal zenekarral készített albumának megjelenése szeptemberre várható. Ez utóbbiakról, s jövőbeni terveiről kérdeztem a népszerű gitáros-énekest.

hoati: Pályafutásod kezdete óta több zenekarban megfordultál, de az első önálló lemezed csak 2009-ben jelent meg. Mi adta a lökést a Boldog-szomorú blues című album elkészítéséhez?
Tóth János Rudolf: Hetesi Péter Pál (HePePe) nem mindennapi dalszövegekkel, majd két évig tartó ösztökéléssel hajtott bele a lemezkészítésbe, amit én egyáltalán nem akartam. Egyrészt a lustaságom miatt, másrészt ismerve a hazai könnyűzenei állapotokat. A Haláltánc-tanár című nótát még Németországban írtam meg, ahol éppen a Dioptrio-val játszottunk, és ez volt az első dal és az alibim, hogy már készülődök, közben azon törtem a fejem, hogyan lehetne kimászni a dologból. Egyáltalán nem érdekelt a lemezkészítés, de a HePePe csak erősködött. Aztán megmutattam a Babos Gyuszinak a szövegeket, aki azt mondta: „ezek nagyon kemény dolgok, nagyon rávilágítanak a valóságra” - akkor döntöttem el, hogy megcsinálom. Sorban jöttek a további nóták és kialakult a lemez arculata. Az összes szervezési munkát a HePePe intézte. Először teljesen akusztikusnak indult, de a felvételek közben egyre többet és többet kívánt a vázlat, és jöttek a barátaim: a Magyar Atom (Tátrai, Solti, Zsoldos Tomi, Jamie Winchester), Fekete Pisti, Fekete Kovács Kornél, Gyöngyösi Gábor (volt növendékem), Szabó Tamás, Bizják Gabi, Marosi Zoli, Henrik fiam és Evelyn lányom, valamint a Pizzicato vonósnégyes. A Trendetlen arra utal, hogy távol van minden általános zenei hangzástól, és a stílusok egybeolvadása miatt, nem lehet csak úgy besorolni bármilyen kategóriába. Ez szándékosan van így. A soul és a blues nem formailag, hanem spirituálisan van jelen, ez már régóta így van, de a Fekete szivárvány azért formailag is blues, igaz, nem a séma szerint.

h.: Két év távlatából, milyennek látod a végeredményt? Visszahallgatva a CD-t, változtatnál rajta valamit?
T.J.R.: A megtörtént dolgokat vállalni kell. Nem változtatnék semmit. A „pillanatok” a fontosak, amik a stúdióban születtek és kerültek felvételre. Semmi nem volt kidolgozva, csak vázlatok voltak, így aztán az ott született pillanatokat vettük fel, amik előtte sohasem voltak. Ezekért a pillanatokért érdemes muzsikálni.

h.: Lassan közeleg jelenlegi zenekaroddal, az Ütött-kopott angyallal készített második korongodnak a kiadása. Mit kell tudni erről a hanganyagról?
T.J.R.: Az Ütött-kopott angyal egy elektroakusztikus trió, amivel bluest, rhythm and bluest és balladákat játszunk, egy nótán belül angolul és magyarul. A fordításokat én készítettem azzal a céllal, hogy tartalmilag is megismerje az angolul nem értő közönség, miről is szólnak a dalok. A trió nevét a Boldog-szomorú blues egyik tételének a címéről vettük. Életem során rengeteg számot játszottam már a soul és a blues műfajából, és sokszor volt olyan érzésem, hogy fontos lenne a tartalmi rész is a közönség „lelki manipulálásához”.
Fejér Simon Pál, aki jelenleg a Deák Bill Blues Band gitárosa, a trióban a mandolin, vagy ha kell a brácsa kezelője, Li Olivér (gitár) pedig a Cry Free-ben játszik, és ha a dolgok úgy adódnak, akkor John Lorddal (Deep Purple) lépnek fel Közép-Európában. Természetesen vokáloznak is. 22 évesek, szemben az én 62 évemmel, azaz 40 év korkülönbséggel ülünk a színpadon, ami nem jelent semmiféle problémát.  Példa értékű is lehet, hogy generációs nézetkülönbség csak ott van, ahol nem akarják megérteni egymást az emberek. Mindketten Kőbányán végeztek a legkiválóbb minősítéssel, én már az első évfolyamban felfigyeltem rájuk. Innét jött az ötlet a trióra, de csak a harmadik évben szóltam nekik - hiányzott a Dioptrio, majdnem megcsináltuk újra, de a Ferenczi Gyuri addigra már nagyon elfoglalt ember lett, és véglegesítette azt a zenei utat, amin járni akart. Ez így van rendjén. Akkor raktuk össze a triót, ami végül az Ösvény az éjszakában című lemezt létrehozta.

h.: Dalaid szövegírója, Hetesi Péter Pál dokumentumfilmet tervez forgatni az Ütött-kopott angyalról. Hogyan fogadtad az ötletét? Mikorra várható a forgatás kezdete?
T.J.R.: Nem igazán lelkesedem az ötletért, az én terepem a színpad, legyen az bármekkora. A világ, amit manapság elénk rak, egyáltalán nem vonz. Túl harsány, kíméletlen, indiszkrét és helyenként nagyon bunkó. Nem fogok ehhez a világhoz tartozni. A zene az igazi birodalom a számunkra, ezt érzi a Simon és az Olivér is. Angolul és németül beszélnek, érdekli Őket a világ igazi arca, nem ez a celeb-kergető műanyag csillogás. A közös felfogásra álljon itt egy szövegrészlet az egyik nótánkból.

„Ha nem kell a blues, nézz Megasztárt
Ott nincs sok érzelem
A műmosoly és a csillogás
Nem az esetem
Ne egy style-ist mondja meg
Milyen legyek
És ahhoz sem kell jó tanács, hogy
Mikor mit egyek”

A HePePe nagyon szorgalmazza ezt a film dolgot, Ő másképpen látja a világot. Én pedig csak a magam mércéje szerint vállalom, ha igazán látszik a dolog lényege. HePePe szerint fontos a jelenlét, az elérhetőség, az éjjel-nappal láthatóság. Ez persze szöges ellentétben áll a felfogásommal, így aztán majd meglátjuk, mennyire is jutunk. Állítólag valamikor az ősszel kezdődik a forgatás, és remélem nem egy baráti és munkakapcsolat végét hozza magával.

h.: A Kőbányai Zenestúdió tanára is vagy. Milyennek látod a mai fiatalokat?
T.J.R.: Sok a tehetséges fiatal. A baj nem velük, hanem a zenei környezettel van. A rádiók ontják az üzleti zenét, vagy valami ahhoz hasonlót. A melódiák, a hangzás uniformizálódott, és sok esetben a technika uralja a dolgot. Az érzelmeket gépekre bízni felelőtlenség, az eredmény az igényes hallgató számára nem kielégítő. Sémák, műkedv, csillogás… , amit az előbb idéztem. Ha a fiatal generáció megérti, hogy zenei korszakváltásra van szükség, akkor eljött az idejük. A változásokat mindig az ifjúság ereje és akarata hozza létre, ez mindig így volt. Kérdés, hogy akarnak-e változást, van-e bátorságuk, gondolatuk és egyáltalán érzik-e a dolog súlyát?

h.: Milyen ötleteid, terveid vannak a jövőre nézve?
T.J.R.: Csinálunk egy verslemezt - szintén trendetlen módon -, ahol végre tíz éves álom után előkerülnek a 2007-ben elhunyt Mózsi Ferenc, chicagói költő barátom dolgai is. Császár Angéla 30 verset mondott fel a Feri anyagából, a stúdióban ezeket fogjuk felhasználni a kétnyelvű előadás mellett. Az Ösvény az éjszakában című, ősszel megjelenő album záródala is erre a lemezre utal. A nem igazán olvasó emberek világát talán a zenével meg lehet közelíteni. Ki tudja?
Azonkívül van egy Meeting Point nevezetű zenekar, akikkel szintén lemezmunkán törjük a fejünket. Természetesen akkor, amikor az emberek nem vásárolnak lemezeket. Ilyen most a világ, nincs sok szeretni való benne. A Meeting Point más profil. Csadó Attila - gitár, (ex-Tóth Vera zenekar), Móré Attila - dob (ex-Herfli Davidson, Jamie Winchester - Hrutka Róbert, Palermo Boogie Gang, …) és a Zsoldos Tomi - basszusgitár, akivel a Magyar Atomban is játszom, és a többi zenekarát azt hiszem, már Ő sem tudja felsorolni. Brian Auger, Colosseum, Jethro Tull, War, Blind Faith, és ehhez hasonló korai progresszív muzsika a műsor, tehát eljött az ideje egy saját anyagnak, természetesen a HePePe szövegeivel.

hoati


Kaye Bohler: Like A Flower
2011-06-21 | kritika


Az amerikai Kaye Bohler karrierje kezdete óta megfordult hazája jelentős blues fesztiváljain, s beutazta a világot Japántól Alaszkáig. Fellépései során olyan nagyságokkal osztotta meg a színpadot, mint Johnnie Johnson, Magic Slim, Tommy Castro, Bozz Skaggs és Rod Piazza.
Az elmúlt évtized végén, hatévnyi várakozást követően jelent meg ez idáig utolsó lemeze Like A Flower címmel. A „fehér Tina Turner” címmel illetett Bohler a negyedik korongján, az előző hanganyagaihoz hasonlóan a blues, a soul és az R & B népszerűsítését tűzte zászlajára. A csakis saját szerzeményeket tartalmazó album nótáit hallgatva Aretha Franklin, Gladys Knight, Tina Turner és Dinah Washington neve ugrik be. Az elhangzó dalok női szemen keresztül a világ jó és rossz oldalát mutatják be. Az igazán erőteljes, lélekkel teli, szépen kimunkált énekhanggal bíró Kaye Bohler a lemez rögzítéséhez többek között Robben Fordot, Tommy Castrot, Danny Caront, Garth Webbert és Nancy Wrightot hívta segítségül.
Ha szeretnél elmerülni a ’40-’70-es évek zenei világában, akkor a kaliforniai énekesnő Like A Flower című korongja ideális választás a számodra.

Magánkiadás, 2009

hoati


Hadden Sayers: Hard Dollar
2011-06-16 | kritika


A texas-i születésű Hadden Sayers zenei pályafutását a 80-as évek végén kezdte. Eleinte az Antone’s Records „házi együttesében” muzsikált, később Lucky Petersonnal turnézott. Szóló karrierjét elindítva sorra jelentek meg albumai, s megközelítőleg évi 200 fellépése volt.
A felfelé ívelő pályája az új évezredben megtört: lemezkiadója tönkrement, koncertszervezője elhagyta, és elvesztette nagybátyját, a kísérőzenekarában doboló Rick Frye-t is. Az őt ért sokk hatására hátat fordított a zenének, és egy düledező dél-ohiói halászkunyhóba költözött. A talpraállásban lakótársa, a nyugdíjas kőműves Conrad McCorkle segítette. A közelmúltban kiadott visszatérő korongja repertoárjának összeállítása szimpatikus, ugyanis a gitáros-énekes vállalva a kockázatot, bátran támaszkodott önnön képességeire, így csakis saját nóták kerültek feljátszásra. Az alapvetően gitárközpontú album zenei spektruma meglehetősen széles, hisz a rockos Take Me Back To Texas-tól, az All I Want Is You című swamp rock balladán át az R & B alapú Flat Black Automobile-ig, különböző stílusú darabokat hallhatunk. A lemez sarokköve, a Ruthie Fosterrel előadott duett (Back To The Blues) az énekesnő frissen megjelentetett Live At Antone’s koncert CD/DVD-jén is megtalálható.
Hadden Sayers legújabb hanganyaga által ismét egy olyan korongot vehetünk a kezünkbe, amelyen a kivételes minőségű zene tökéletes előadással találkozik. Az ilyen felvételek, és a hozzá méltóan ízléses kiállítású digipack-ként kiadott albumok miatt érdemes még mindig CD-ket gyűjteni.

Blue Corn Records, 2011

hoati


Blues van, babám - Közjáték (3.)
2011-06-13 | névjegy


Ha jönnek a kolombrékok, menés van. Mindenképp. Egyrészt, mert csak. Másrészt, mert nagyon basev. És őrületes dumák. Cigi, kóla, sör, unikum, underground világhír… Ilyen ez.
A Colombre Bandet Tóth János Rudolfnak köszönhetem, mint annyi minden mást. (Őt pedig persze Hobónak. Mint annyi minden mást…) Tóth János Rudolf gyakorló tengerész és fogsorkatona játszott 2009-ben a győri Mediawave feszten, közös dalainkat Váray Laci truppjával adta elő, amikor először találkoztunk. Vártam, hogy csuklási roham jön rám saját nagyságom árnyékában, de szerencsére nem, csak élveztem a muzsikát. Meg a cimborálást, melyről ekkoriban kezdett végleg bebizonyosodni, hogy a blues és minden más zene leglényege.
A Colombre Band valami olyat tud, amit csak a legnagyobbak. Egyaránt szólnak szívhez, agyhoz, lélekhez és testhez. Váray ’Villon’ László, elsőrangú dalszerző, aki önmagában is megállná a helyét, de szerencsére nem akar Bob Dylan 62 lenni, ezért igen kell neki, hogy a cajonon Kovács Gábor ott legyen, nem kevésbé fontos Deák Gabi napról napra tisztuló gitározása és Csordás Veronika világklasszis vokálja. Olyan street parade ez, amihez életemben nem volt fogható.
Csak az a fránya Budapest - Győr távolság, az ne volna, vagy lenne meg az Indian motorom, hogy nyugodtan száguldhassak utánuk, ha útra kelnek. Persze, ha száguldhatnék, nem utánuk mennék, hanem az Esthajnalcsillagot kergetném doszt, de ez már egyéni szociális probléma…
Vannak nagy leírhatatlanságok. Ilyen a Colombre Band is. Maradjunk tehát annyiban, ha jönnek a kolombrékok, menés van. És egyszer lesz majd egy nagy sziget, ahol mindenki összegyűlik. Koboldok, marionettmandrók, költők, énekesek, és mind az az ezer ebugatta fattyú, akivel utam során találkoztam és még találkozni fogok. Csak zene lesz, hozzá bor, tábortűz, holdra nézés, akadozó félmondatok, hogy tudod ember, úgy van ez…

Hetesi Péter Pál/G3


Graná Louise: Gettin Kinda Rough!
2011-06-10 | kritika


Mivel tud hódítani a gyengébbik nem? A lényével, a belső kisugárzásával, a testével, a tekintetével, a figyelmességével… és hát jelen estben a zenéjével is. Graná Louise egy olyan kemény, szenvedélyes nő, aki élvezi az élet minden cseppjét - legyen az édes vagy keserű, aki lenyűgöző sokoldalúságot mutat a muzsikájában, aki könnyedén eléri, hogy bizseregés fusson át az ember testén, hogy belehasítson a szívébe, amikor megszólal a hangja, egy olyan nő, aki olykor az erkölcstelen kiszólásoktól sem riad vissza, aki úgy gondolom, hogy nagyobb figyelmet érdemelne. Graná Louise egy viszonylag új szereplő Chicago zenés térképén.
Az első dolog amit észrevettem, amikor kezembe vettem az énekesnő Gettin Kinda Rough! CD-jét, egy nagy sárga matrica volt. A rajta található rövid figyelmeztetés a szexuális tartalmú szövegekre hívja fel a figyelmet. Megbotránkoztatóan pornográf kiszólások ennek ellenére nincsenek az albumon, inkább humorosan van megközelítve a testi szerelem témája. A korong anyaga két részre osztható: az első hét szám stúdióban készült, az ezt követő öt szerzemény élő felvétel. Az első résszel nincs gondom. Erős, energikus, sziporkázó, szellemes, az önismétlés csapdáit elkerülő produkciót hallhatunk. Áttetsző szövetű, kiérlelt muzsika szólal meg, amelyben a dinamika, a ritmika, a dallamok mind-mind a helyükön vannak. A második rész kis csalódással töltött el. Nem a zenei minőséggel van a bajom, hanem a választott számokkal, hisz ki ne hallotta volna már számtalanszor a Queen Bee, a Back Door Blues, a I Can’t Stand The Rain vagy a Hey Joe című szerzeményeket. Talán szerencsésebb lett volna itt a banalitást elkerülni. Az énekesnő a korong egészén nyugodtan számíthat zenésztársai partnerségére, hisz tökéletes társai Ők. A lemezanyag centrális darabjai a Learning How To Cheat On You és a Bang Bang Ba-Bang Bang Bang Bang! tételek.
Zárásként: azt nem állítom, hogy az egész lemez lenyűgözött, de azt igen, hogy az a bizonyos bizsergés és szívfájdalom megvolt, és ez éppen elég!

Delmark Records, 2011

hcs


King King: Take My Hand
2011-06-08 | kritika


A glasgow-i The Nimmo Brothers a szigetország meghatározó blues formációi közé tartozik. A több mint egy évtizede működő banda névadói, Alan és Stevie Nimmo néhány éve úgy döntöttek, hogy külön-külön is kipróbálják magukat. Ez előbbi muzsikus megalakította a King King nevű zenekart, míg testvére Texas-ba utazott első szólóalbumát rögzíteni.
A quartett felállásban játszó King King lélegzetállító bemutatkozására a Monaghan Blues Festival-on került sor. Sikerüket jellemzi, hogy csakhamar olyan fesztiválokon léphettek fel, mint a Great British Rhythm And Blues Festival, az Edinburgh Jazz And Blues Festival és az Abertillery Festival. A debütáló Broken Heal című EP-jük 2008-ban jelent meg, melyet idén a Take My Hand követett. A 11 számos hanganyag dalainak több mint felét Alan Nimmo, és a basszusgitáros Lindsay Coulson szerezte, de hallhatóak John Hiatt, Eric Clapton – Robert Cray, Howlin' Wolf és Toussaint McCall szerzeményei is. Az elhangzó blues-rock stílusú, mérhetetlen életerőtől, energiától duzzadó nótákat a zenekar olyan elsöprő lendülettel és intenzitással adja elő, hogy előlük kitérni nem csak dőreség, de jószerivel reménytelen.
A King King a Take My Hand című lemezével megszilárdította jó hírnevét, s bebizonyította, hogy ma is lehet olyan színvonalú muzsikát létrehozni, mint közel ötven éve a brit blues boom idején.

Manhaton Records, 2011

hoati


Blues gálaműsor a Naszvadi Tűzvirág Művészetek Hete Fesztiválon
2011-06-04 | koncertajánló


Harmadik alkalommal rendezi meg a Naszvadi CSEMADOK, Felvidék egyik legnevesebb és leglátogatottabb művészeti fesztiválját, melyen minden alkalommal megtartásra kerül egy tehetségkutató is. Ez évben a blues, blues-rock zenészek léphettek versenybe a zsűri elismeréséért. Elsősorban szlovákiai magyar együttesek jelentkezését várták, akik még az „utolsó fűszálba” is megkapaszkodva képviselik a már lassan eltűnőben lévő zenei stílust.
Alig akadt néhány jelentkező és értékelhető produkció a bírák számára, így a szervezők kézbe vették az irányítást, s személyesen felkeresték a legnépszerűbb bandákat. Ez nagyon jó döntés volt a részükről, mert igazi blues gálaműsor várható 2011. június 10-én. Aki e sorokat olvassa, annak ismerősen cseng Sajtos Feri neve. Ő az egyetlen „bluesman” Szlovákiában, aki minden rangosabb fesztiválon képviselteti magát, mint muzsikus, mint megszállott szervező, és mint információbirtokos. Naszvadra a Joint Venture nevű zenekarával érkezik, és hagyományos bluest játszanak majd a nagyérdeműnek. Nagykéri székhelyű a CsukaMájOlaj együttes. Saját szerzeményeikben egyedi szövegekkel és zenei stílussal örvendeztetik meg a rajongótáborukat. A Bluesweiser, még a 80-as évek elején alakult Turtev Juraj kezdeményezésére, és azóta is hihetetlen sokaságú koncertet ad, főleg Lengyelország, Csehország és Szlovákia szerte. Hazai pályán állhat színpadra a legnépszerűbb felvidéki blues-rock formáció, a História, akiknek a napokban jelenik meg a harmadik nagylemezük. Igazi csemegére is sor kerül ezen az estén, tudhattuk meg Dobosi Róberttől, a CSEMADOK elnökétől, a fesztivál főszervezőjétől. „Csakis a mi kedvünkért áll a színpadra a Visegrad Blues Band. A „visegrádi négyek” olyan kiválóságai ékesítik ezt a csapatot, mint Póka Egon, Solti János, Peter Lipa, Ondrej Konrad, Zbigniew Jakubek és Leszek Cichonski. Mindenkit nagy szeretettel várunk a rendezvényünkre, melyen e nagyszerű együtteseken kívül, más zenei hírességek és képzőművészek is képviseltetik maguk a községünk templomaiba, kultúrhelyiségeibe, tájházába, éttermeibe és kocsmáiba, a világ minden részéről.”
A művészeti fesztivál 2011. június 3-án kezdődik és június 13-án ér véget. A programról bővebb információk itt találhatók.


Marcia Ball: Roadside Attractions
2011-06-01 | kritika


New Orleans és környéke már hosszú idő óta a térség zenei életének a központja, egy olyan hely ahol az ott élő afro-amerikaiak, latin-amerikaiak és európaiak mind hozzáadtak valamit a gazdag zenei örökséghez. Számos jelentős zongoristát, billentyűst is magáénak tudhat a város, pl.: Professor Longhair, James Booker, Dr. John és Allen Toussaint. E zenei hagyományt gazdagítja a New Orleans-i zongorajátékot a boogie woogie-val, az országúti ritmusokkal és Texas soullal vegyítő Marcia Ball is.
Marcia Ball 1949-ben Texas-ban született egy olyan családban, ahol a hölgyek közül mindenki zongorán játszott. Ez a tény nagyban befolyásolta a későbbi sorsát, de a gyakori zongoraleckék mellett a legnagyobb hatással mégis Irma Thomas energikus, tüzes előadása volt rá. 1978-ban jelent meg a debütáló – country-rock jegyeket magán viselő - albuma a Capitol Records-nál. Az elkövetkező éveket úgy írhatnánk le, mint a saját hang megtalálásának az időszaka. A sikeres albumok ezekben az években sem maradtak el, miközben hat albumot készített a Rounder Records-nál. Újabb korszak kezdetét jelenti a 2001-es Alligator Records-hoz történő szerződése. Jobbnál jobb korongok és díjak jelzik Ball töretlen fejlődését.
Idén jelent meg a művésznő tizenkettedik - Roadside Attractions címet viselő - az eddigiek közül talán a legönéletrajzibb albuma. A lemez amolyan személyes napló: tele van országúti történetekkel, a turnébusz ablakából ellesett pillanatokkal. A dalok visszatükrözik az elmúlt negyven év tapasztalatait, betekintést engednek az úton eltöltött évekbe, kihangsúlyozva a szeretet és a család maradandó értékét. Marcia Ballnak érzelmes, kellemes stílusa van, vidám hangon, energikusan szólal meg. Természetes nyitottsággal, szokatlan könnyedséggel mesél. Zenésztársai ott, akkor és olyan hangsúllyal szerepelnek, ahogy ezt a zene szövete megkívánja, így minden adott a szárnyaláshoz. Varázslatos pillanatokat hoznak a Between Here And Kingdom Come, az I Heard It All, a Believing In Love és a The Party’s Still Going On című számok.
Marcia Ball egy magával ragadó, az élet örömeiről szóló albummal ajándékozott meg minket, élvezzük hát, ezeket a pillanatokat!

Alligator Records, 2011

hcs