Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Koncertek novemberben
2010-10-31 | koncertajánló


Benkő Zsolt & Garda Zsuzsa duó
2010. november 13. – Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont – Kontra Blues Fest

Blues B.R.Others Show
2010. november 26. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Bell
2010. november 06. - Szeged, Milleniumi Kávéház
2010. november 13. - Szeged, Milleniumi Kávéház
2010. november 27. - Szeged, Milleniumi Kávéház

Blues Floor
2010. november 03. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blúz tér 10
2010. november 14. – Budapest, Gödör Klub – Jókedv blues lemezbemutató koncert

Bornemissza Ádám
2010. november 09. - Budapest, Fészek Művészklub

Bőrgyári Capriccio
2010. november 19. - Budapest, Irish Cat Pub
2010. november 26. - Törökszentmiklós, Művelődési Ház

Colombre Band
2010. november 12. – Székesfehérvár, Műhely Kávézó
2010. november 19. – Győr, Hey Joe Pub
2010. november 20. – Budapest, Szabad az Á

Deák Bill Blues Band
2010. november 05. – Szentendre, Pest Megyei Könyvtár
2010. november 06. – Debrecen, Lovarda
2010. november 12. – Sopron, Hangár
2010. november 19. – Budapest, SYMA Sport- és Rendezvényközpont – 40 év blues
2010. november 26. – Budapest, Rózsa Tanya Pub
2010. november 27. – Budapest, Josefina Blues Bell

Dr. Valter Gipsy Jam Band
2010. november 11. - Debrecen, Újinkognitó

Ferenczi György és a Rackajam
2010. november 13. – Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont – Kontra Blues Fest
2010. november 27. – Budapest, Szikra – A rackák világa könyv- és lemezbemutató koncert

Hobo
2010. november 07. - Budapest, Ericson Stúdió – Látja Isten, hogy állok a napon
2010. november 10. - Budapest, Ericson Stúdió – Látja Isten, hogy állok a napon
2010. november 11. - Budakalász, Kós Károly Művelődési Központ – Akasztottak balladája

Jack Cannon Blues Band
2010. november 11. – Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Jambalaya
2010. november 17. – Budapest, Silenus Pub

Living Blues Project
2010. november 07. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. november 13. - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont – Kontra Blues Fest

Palermo Boogie Gang
2010. november 08. - Budapest, Old Man's Music Pub

Pribojszki Mátyás Band
2010. november 11. – Budapest, A38 Hajó – A38 Blues Summit

Rambling Blues Trió
2010. november 24. - Szeged, Milleniumi Kávéház

S-Modell
2010. november 13. - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont – Kontra Blues Fest

Sonny & The Wild Cows
2010. november 06. – Lábatlan, Toborzó

Takáts Tamás Bues Band
2010. november 07. – Győr, Tio Pepe Étterem
2010. november 11. - Budapest, Old Man's Music Pub
2010. november 20. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Tenderfoot Blues Unit
2010. november 09. – Budapest, Gödör Klub - Blues Junior Breakdown Vol. 4
2010. november 13. - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont – Kontra Blues Fest
2010. november 19. – Budapest, Club 49
2010. november 25. – Békéscsaba, Elefánt Söröző

Tengs-Lengs
2010. november 13. - Dunabogdány, Forgó Söröző

Tom White és Barátai
2010. november 06. – Kecskemét, Club Da Vinci
2010. november 27. – Békéscsaba, Városi Sportcsarnok
2010. november 27. – Budapest, Gödör Klub – XIII. Blues Patika Jamboree

Török Ádám és a Mini
2010. november 07. - Budapest, Budavári Művelődési Ház
2010. november 10. - Budapest, Szimpla Kert
2010. november 13. - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont – Kontra Blues Fest
2010. november 20. - Budapest, Budavári Művelődési Ház
2010. november 22. - Szekszárd, Takler Pince és Panzió
2010. november 27. - Tarján, Öreg Favágó Kocsmája

Török Ádám és a Misi
2010. november 04. - Budapest, Lámpás
2010. november 12. – Esztergom

Tűzkerék xT
2010. november 18. – Budapest, Petőfi Csarnok - Club '68
2010. november 19. - Esztergom, Zsinagóga

Vadvirágok Blues Band
2010. november 09. – Budapest, Gödör Klub - Blues Junior Breakdown Vol. 4

VasZoli & Özséb
2010. november 20. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Village Lizards
2010. november 24. – Békéscsaba, Helyőrségi Klub

Összeállította: hcs


Junior Wells & The Aces: Live In Boston
2010-10-30 | kritika


Junior Wells zenei pályafutása tizenéves korában indult el. A ’40-es évek közepén Chicagóba költözött, majd felkereste a kor nagy öregjeit, Tampa Redet és Johnny Jones-t, hogy játsszon velük. Hírnevet 1952-ben szerzett, amikor lemezt készített Muddy Waters-szel. Érdekesség, hogy a 18 éves fiú Little Waltert váltotta ekkor.
A Blues Kis Óriása 1965-ben készítette el a Chicago blues egyik alapalbumát, a Hoodoo Man Blues-t. A korong megjelenése után klubkoncerteket adott a Szeles város klubjaiban. Ennek a korszaknak a légkörét, a már-már elfelejtett előadások egyikét tartalmazza a most megjelent, lenyűgöző, 65 perces hosszúságú Live In Boston című CD.
Ízléses digipack csomagolásban jött ki a lemez, az ebben szereplő bőséges információ Scott Dirks munkáját dicséri. Sajnos a felvétel minőségét nem tüntették fel, így aki nem tájékozódik előre, akár meg is lepődhet a Lo-Fi hangminőségen. A felvételen a The Aces zenészei: Louis Myers, Dave Myers, Fred Below kísérik. Ezen muzsikusok – mint ez hallható is - nagyon érzik egymást. Játékukon érződik a bizonyítási kényszer, a becsvágy, de a virtuóz megoldásoknak is teret engednek. A lemezen hallható zene olyan, mint amilyen Junior Wells személyisége volt: magabiztos, merész és agresszív. Az album fénypontjai: a Junior’s Whoop, a Messin’ With The Kid, a Hideaway és a Got My Mojo Workin’ nóták. A dalok között található közjátékok nem lettek kivágva, így betekintést kaphatunk abba, hogy milyen módon kommunikál Wells a közönséggel.
Tizenegy dal, tizenegy pillanatfelvétel Junior Wells pályájának azon szeletéből, ami vitathatatlanul karrierje csúcsa volt. Most már csak idő kérdése, hogy ez a lemez is a klasszikusok sorába lépjen.

Delmark Records, 2010

hcs


Blúz tér 10: Jókedv blues
2010-10-28 | kritika


A budapesti székhelyű Blúz tér 10 zenekart 2007 januárjában Szabó Joe és Kiss Dala Péter alapította. A kezdeti pillanattól fogva abszolút tudatos építkezés folyik az együttesben, ami a zenei világ kialakításában és a tagok kiválasztásában is tükröződik. Az első koncertjükre 2008 tavaszán került sor, ezt számtalan kisebb klubban, és nagyobb fesztiválon adott sikeres fellépés követette.
Megalakulásuk után több mint három évvel adódott lehetőségük a Jókedv blues című bemutatkozó CD-jük elkészítésére. A lemezre került dalok ritmikailag és zeneileg változatosak, mivel a szélesebb hallgatóság számára próbálják „ehetővé" tenni a blues-t, melyhez a jazz, a funky, a rockabilly, és a rock and roll elemeit, mint fűszert használják. Olyan, a koncertjeiken már közönségkedvenc dalok kerültek rögzítésre a jelenlegi felállását 2009 elején elnyerő zenekar által, mint a Jókedv blues, az esem itsE, a Ritmus és a Jó bőr, de a többi szerzeményre sem lehet panaszunk, hisz hamar megszerettetik magukat. A banda (Szabó Joe - ének, Kiss Dala Péter - szájharmonika, Borbély Tamás - gitár, Kertész Bence - billentyű, Hrecska Bálint - basszusgitár, Németh Tamás - dob) nagyon egyben van, s mindenki igyekszik a maximumot nyújtani. Itt említendő meg az egyetlen negatívum: többen többfele játszanak, és ez a koncerteken sokszor a helyettesítésüket teszi szükségessé.
A csapat énekesének, Szabó Joe-nak pozitív töltetű, játékos rímelésű dalszövegei az iróniát és a humort sem nélkülözik, közülük némelyik akár önálló versként is megállná a helyét.
A Blúz tér 10 együttes, amit eddig tehetett, megtette. Elkészített egy remek dalokat tartalmazó, szórakoztató és szerethető debütáló anyagot. A többi most már a nagyérdemű dolga.

Szerzői kiadás, 2010

hoati


Hobo Pilinszkyt ad elő - újabb kötettel bővül a Hangzó Helikon-sorozat
2010-10-26 | hír


A zene és az irodalom mindig összekapcsolódott a magyar történelem során, a ritmus, a rímek zenei játéka pedig hozzátartozik a költészet lényegéhez. E két művészeti ág találkozásából született meg a Hangzó Helikon CD-sorozat, amelynek legújabb kiadványán Hobo (Földes László) kelti életre Pilinszky János rigmusait.

A Helikon Kiadó és Gryllus Dániel 2004-ben indított sorozata – a Hangzó Helikon – ismert zenészek előadásában vonultatja fel a magyar költészet nagyjait: Ady Endre, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Dsida Jenő, Faludy György, József Attila, Kányádi Sándor, Kosztolányi Dezső, Lázár Ervin, Nagy László, Petőfi Sándor, Weöres Sándor művei szólalnak meg a verseskötetekhez mellékelt CD-ken. Akik pedig tolmácsolják számunkra az irodalom remekeit, olyan neves előadók, mint Palya Bea, Lovasi András, Ferenczi György, Cseh Tamás, a Kaláka, a Misztrál és a Sebő együttes, Sebestyén Márta, Kátai Zoltán és a Villő Énekegyüttes.
A most 21 kötetes sorozat az elmúlt években számos díjat kapott, a lemezek közül több platina- és dupla platinalemez lett.
1984-ben, a Hobo Blues Band Vadászat című lemezén hangzott el először Pilinszky János Négysorosa. A vers rendkívüli visszhangot keltett mind a közönség, mind pedig a szakma soraiban. Hobo így nyilatkozik Pilinszky verséről: „A mű az abban a helyzetben érzett és felvállalt kilátástalan szomorúságot, a pontosan felismert reménytelenséget és vigaszként a kötelező őszinteséget jelentette számomra. Versei azóta kísérnek csavargásaimban, és nemegyszer visszahoztak egy-két sötét mellékútról.”
Hobo 2009-ben, a Circus Hungaricus album elkészülte után ismét Pilinszky felé fordult, ám ezúttal szeretetet, hitet és reményt keresve a versszakok között.
2010. november 4-én 17 órai kezdettel a Hangzó Helikon-sorozat bemutatóján Hobo Pilinszky János műveihez való különleges kapcsolatáról, érzéseiről és gondolatairól beszél a PortH Városi Csárdában (Budapest, Dohány u. 7.).
A zenei anyag az alapja a 2010. november 7-i Hobo-premiernek a Budapesti Kamaraszínházban, a bemutatót Vidnyánszky Attila rendezi, címe: Látja Isten, hogy állok a napon.


Blues Buddha: I Like It A Lot
2010-10-24 | kritika


Tommy Dudley, alias Blues Buddha neve a bluesbarátok körében vélhetően idegenül cseng. Ez nem meglepő, hisz a szaksajtóban az énekessel csak a néhány hete megjelent lemeze kapcsán találkozhattunk.
A New York-i Tommy Dudley kb. tíz éve élete legnehezebb szakaszában döntött úgy, hogy a szabadidejét az éneklésnek szenteli. A zenéhez mindig is szenvedéllyel viszonyult, de abban az időben egyedül az éneklés tartotta benne a lelket, segítette mérsékelni fájdalmát. Kezdetben különféle zenei stílusokkal, rhythm & blueszal, soullal és rockkal próbálkozott, majd rátalált a bluesra.
2009 elején Scott Statonnal és Denny Leroux-val megismerkedve elkezdtek dalokat írni az aktuális projectje részére. Ezek rögzítésére a hangmérnök Larry Alexander (Bruce Springsteen, Janis Ian) stúdiójában a Blues Buddha Band tagjai mellett számtalan profi muzsikus (Gil Paris, Jeff Ganz, Alan Childs, Nicole Hart, stb.) közreműködésével került sor.
Az eredmény egy lendületes, táncba hívogató, a blues, a soul és a rock keverékét tartalmazó arányos megszólalású korong, Tommy Dudley erőteljes, meggyőző hangjával, mely egyesíti Wilson Pickett, Otis Redding, Eric Burdon és Tom Jones énekstílusát. Nincs is mit mondani többet, ez a CD úgy jó, ahogy van.

Stoopid Daddy Records, 2010

hoati


Joe Bonamassa ismét Budapesten
2010-10-21 | koncertajánló


Amerika egyik legtehetségesebb blues-rock gitárosa, Joe Bonamassa 2010. október 28-án újfent hazánkba látogat, és a Petőfi Csarnokban ad koncertet. Bonamassa játékát tökéletes technikai tudás, ízes, érzelmekkel teli játék jellemzi a jól kidolgozott saját és feldolgozás nótákban.

Joe Bonamassa 1977. május 8-án a New York állambeli Utica városában látta meg a napvilágot. Érdekesség, 66 évvel ezelőtt, ugyanezen a napon született Robert Johnson is. A kis Joe-nak nem volt idegen a zenei közeg, hisz édesapja hangszerüzletet vezetett és hatalmas lemezgyűjteménnyel rendelkezett. Az első gitárt négyévesen akasztotta a nyakába, hatévesen pedig hangról hangra megtanulta Jimi Hendrix Voodoo Child-ját. Alig 12 évesen már B.B. King előtt léphetett fel, vele később többször is együtt turnézott. Két év múlva a Bloodline nevű zenekarban játszott a jazz- és rock világ nagyjainak „csemetéivel”, Berry Oakley Jr.-ral, Waylon Kriegerrel és Erin Davis-szel.
Első saját lemeze 2000-ben A New Day Yesterday címmel jelent meg, olyan zenészek vendégszereplésével, mint Gregg Allman, Rick Derringer és Leslie West. Ezt 2002-ben a So It's Like That követte, mely sokkal rockosabbra sikerült, mint a bemutatkozó album. Az igazi sikert azonban a Blues Deluxe hozta meg a részére. A „Blues évében”, 2003-ban megjelent korongjával a Billboard blues slágerlistájának az élére került. A CD három saját szerzemény mellett feldolgozás nótákat tartalmaz B.B. Kingtől, John Lee Hookertől, Elmore James-től és Albert Collins-tól.
A 2005-ben kiadott hanganyaga, a Had To Cry Today az Album Of The Year címet kapta a világ egyik legismertebb blueszal foglalkozó internetes oldala, a BluesWax olvasóitól.
A soron következő You And Me című lemezével ismét a Billboard blues listájának az élén landolt. A 2006-ban piacra dobott album producere Kevin Shirley volt, akinek a segítségével erőteljes hangzást sikerült elérni. A bevált recept szerint saját és feldolgozás nóták kerültek rögzítésre, melyek közül kiemelkedik Jimmy Page és Robert Plant szerzeménye, a Tea For One. A dobos ki is lehetne más, mint a legendás Led Zeppelin korán elhunyt dobosának fia, Jason Bonham.
A Sloe Gin 38 hétig szerepelt a Billboard blues slágerlistájának Top 10-ében, míg a 2009 februárjában megjelent The Ballada Of Jon Henry az első helyre került. Még ebben az évben a londoni Royal Albert Hallban (ami a világ egyik legrangosabb koncerthelyszíne) teltházas koncertet adott, ahol a színpadon vendégként köszöntötte a legendás gitárost, Eric Claptont. A koncertről egy dupla DVD-ből álló kiadvány is készült (Live From The Royal Albert Hall).
Legújabb, tizedik szólóalbumát (Black Rock) 2010 márciusában rögzítették Görögországban, a Black Rock Studióban. A CD-n egy közös dal is hallható a blues királyával, B.B. Kinggel.
Világkörüli turnéjának egyik állomásaként, október 28-án a Petőfi Csarnokban láthatjuk és hallhatjuk újra a nagy blues-rock gitárost!

Diszkográfia:
A New Day Yesterday, 2000
A New Day Yesterday Live, 2002
So, It's Like That, 2002
Blues Deluxe, 2003
Had To Cry Today, 2004
You & Me, 2006
Sloe Gin, 2007
Shepherds Bush Empire, 2007
Live From Nowhere In Particular, 2008
The Ballada Of Jon Henry, 2009
Live From The Royal Albert Hall, 2010
Black Rock, 2010


Charlie Musselwhite: The Well
2010-10-19 | kritika


Mindig jó érzés, ha a nagy öregek új anyaggal rukkolnak elő. Azonban ami nekünk jó, az az alkotó számára bizony sok esetben gyötrelmekkel, szenvedéssel teli szembenézés. Mondom ezt azért, mert Charlie Musselwhite az új, The Well címet viselő albumán élete néhány fájdalmasabb momentumán keresztül kalauzol minket. Ezek az alkoholfüggőség és a szerettek elvesztése.
A herflis az idei lemezével visszatért ahhoz a chicagói Alligator Records-hoz, ahol a ’90-es évek elején már készített három sikeres albumot. A Rambler's Blues-zal indít a korong. Ez az egyik legjobb szám a CD-n hallhatók közül, melyben tankönyve illően egyesíti a chicagói és a memphis-i soundot. A Dig The Pain és a The Well az alkoholfüggőségével ill. a gyógyuláshoz vezető úttal foglalkozik. A Sad And Beautiful World édesanyja 2005-ben történt haláláról szól. A dal majdnem olyan, mint egy levél, amit neki írt. Ebben Mavis Staples-szel duettezik, s bár ez nem egy párbeszéd anya és fiú között, az énekesnő meleg vokálja mégis felidézi a szülő jelenlétét, ami szívbemarkolóvá teszi ezt. A személyes jelleg folytatódik a Cook County Blues-ban is, itt egy történetet mesél el viccesen. Zárásként a Sorcerer’s Dream szólal meg. Ennél a nótánál olyan érzés keríti a hatalmába a hallgatót, hogy egy meghitt baráttal egy ismerős utat járt be, s olyan dolgokat látott, mint azelőtt soha.
A The Well koronggal Musselwhite a legszemélyesebb, önéletrajzi momentumokat tartalmazó albumát készítette el. Szép, szomorú, leleplező részleteket tudhatunk meg a harmonikás színes életéből. A szerzemények egyszerűek, ízlésesen hangszereltek, a megszólalás azonban különbözik attól, mint ami az előző két lemezén hallható.
Ha létezik zenén keresztül megváltás, akkor úgy gondolom Charlie Musselwhite megtisztulva lépett elénk.

Alligator Records, 2010

hcs


Jay Gaunt: Harmonicopia
2010-10-17 | kritika


Jay Gaunt-ot tizenkét éves korában kerítette hatalmába a szájharmonika iránti rajongás. Jon Paris és Dennis Gruenling mellett számtalan tanára volt, akiktől rengeteget tanulhatott. Rendkívüli tehetségének köszönhetően hamar felfigyeltek rá, s nevét a fiatal szájharmonikás generáció legmeghatározóbb alakjai között emlegetik.
Játékát kimagasló technikai tudás jellemzi, ami megengedi számára, hogy gyakorlatilag azt játsszon, amit csak akar. Bár legközelebb a blues áll hozzá, mégis bármilyen stílusban feltalálja magát, legyen szó jazz-ről, rockról, vagy akár popról. Ez a nemrégiben megjelent, a találó Harmonicopia nevet viselő korongja repertoárjának kiválasztásában is tükröződik. A lemezre került felvételek közt megtalálhatjuk többekkel egyetemben Gregg Allman, Bobby Charles, Muddy Waters, Peter Green kompozícióit, melyek közül hét instrumentális, a fennmaradóak pedig a memphis-i Victor Wainwright énekével kerültek rögzítésre.
Véleményem szerint a Louisiana Blues az album legjobb nótája, de nagyon közel került a szívemhez a Why People Like That? Josh Roberts (Reba Russell Band) lenyűgöző slide gitár játékával, és az 1580-ban született angol szerelmes dal, a Greensleeves újraértelmezése.
A még mindig csak tinikorú herflisnek sikerült megugrania a két évvel ezelőtt a Blown Away-jel kellően magasra tett lécet. Teljes biztonsággal ki merem jelenteni, hogy a Harmonicopia elsőrangú és minden elemében eltalált anyag.

JBG Music, 2010

hoati


Bob Corritore And Friends: Harmonica Blues
2010-10-14 | kritika


Aligha ünnepelhetné szebben zenei pályája kezdetének 40 éves jubileumát Bob Corritore, mint egy új lemezzel. Tovább emeli a hanghordozó fényét az a tény, hogy az amerikai szájharmonikásnak ritkán jelenik meg saját neve alatt korongja.
Bob Corritore zenei karrierjét szülővárosában, Chicagóban kezdte, de névjegyét igazán Phoenix-be költözve tette le. Eddigi pályafutása során világsztárok sokaságával játszott együtt, amire ékes bizonyíték a Harmonica Blues címmel megjelent, az 1989 és 2009 között Corritore vendégszereplésével készült felvételekből összeállított figyelemreméltó válogatás.
A lemez összképe a számtalan, többnyire tradicionális bluest játszó zenésznek, formációnak (Koko Taylor, Lousiana Red, Nappy Brown, Robert Lockwood jr., Eddy Clearwater, Henry Gray, Carol Fran, stb.) köszönhetően meglehetősen színesre sikeredett. A számok közt éppúgy találhatunk népszerű szerzeményeket (That’s All Right, Big Fat Mama, Bumble Bee), mint alig ismert, de nem kevésbé értékes, élvezetes darabokat (1815 West Roosevelt, Sundown San Diego, Things Have Changed).
A klasszis szájharmonikás a hagyományos chicagói soundot képviseli játékával, és tökéletesen ráérzett arra, hogy mire van szükség: nem „fújja” szét a dalokat, csak annyira kerül a reflektorfénybe, amennyire muszáj.
A folyamatosan jobbnál jobb hanganyagokat megjelentető lemezkiadó közelmúltban piacra dobott kiadványa maradandó élményt nyújt mindenki számára.

Delta Groove Productions, 2010

hoati


Dalszövegek a Tenderfoot Blues Unit-tól
2010-10-12 | névjegy


A 2005 augusztusában alakult Tenderfoot Blues Unit tagjai fiatalos energiával, de korukat meghazudtoló virtuozitással és lendülettel népszerűsítik a nagy múltra visszatekintő műfajt.
A hallgatóság lelkes visszajelzései mellett - a 2007-es Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségszavazása alapján a Tenderfoot a harmadik helyezést érte el - a szakmabelieket sem hagyta hidegen a fáradozásuk: a 2008-as Fringe Fesztiválon a zsűri Fringe-díjban részesítette a zenekart, a 2009-es Fringe+-on pedig Szakmai díjjal jutalmazták a teljesítményüket.
Az elkövetkező időben a zenekar énekesének, Megyeri Dánielnek a dalszövegei lesznek olvashatók oldalunkon. A sort a banda bemutatkozó kislemezének címadó dalával kezdjük.

Cruel Cradle Blues

On the night, when I saw the light
I knew well, that I’ll have the right
To get what I want, I had one thing to choose
Long ago I had the Cruel Cradle Blues

Got myself no milk, I was raised on some brandy
That’s why I’m now such a big fat dandy
Larger than life, but much smaller than my wife
She uses her rolling-pin, while I prefer my knife
(Nice and slow)

Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be
Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be

If I had my way, I’d pick another path
To get as far as I could from the Valley of Death
Cruel Cradle Blues, the jail of my youth
Got hold on me with its huge bloody tooth
(Huge and bloody)

Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be
Cruel Cradle Blues, put a curse on me
Cruel Cradle Blues, oh mama let me be


Ana Popovic: An Evening At Trasimeno Lake.
2010-10-10 | kritika


A szerb származású Ana Popovic-nak sikerült elérnie azt, ami az európai blues zenészek közül keveseknek adatik meg: meghódítani a nehezen bevehető amerikai piacot. Hosszú utat kellett bejárnia azonban a gitáros-énekesnőnek, míg ezt sikerült elérnie, ezért álljanak itt pályafutásának főbb momentumai.
Ana Popovic blueskedvelő édesapja révén ismerkedett meg a stílussal. 19 évesen alapította meg az első zenekarát Hush néven, mely formáció lemezét Hometown címmel 1998-ban adták ki. Még ebben az évben beiratkozott az Utrechti Egyetem grafikus designer szakára, amit egy év múlva a zenélés végett abbahagyott.
A 2001-ben megjelent bemutatkozó szólólemezét (Hush) követően felgyorsultak az események körülötte: részt vett a Jimi Hendrix Tribute Tour koncertsorozaton, első európai blues zenészként a Best New Artist Debut címre jelölték a W.C. Handy Award díjátadón, játszott a „The King Of Soul” címmel illetett Solomon Burke európai turnéján, de számtalan turnét bonyolított le az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. 2006-ban a Ruf Records-ot elhagyva kiadót váltott, az azóta megjelent CD-it (Still Making History, Blind For Love) már az Eclecto Groove Records gondozza.
Legutolsó anyaga egy DVD, melyen az olaszországi Castiglione del Lago városában a Blind For Love lemezbemutató turné keretén belül adott fellépése található. A több mint két órás estet 5000 fős lelkes közönség tekintette meg a város 13. századi, a Trasimeno-tóra kilátást biztosító kastélyának udvarában. A felvételekhez használt hat kamerának egy végtelenül jó hangulatú, energikus koncertet sikerült rögzíteni, ahol a rendkívül dekoratív, mondhatni dögös Ana hozta a tőle megszokott kimagasló formáját, csakúgy, mint a héttagú nemzetközi kísérőzenekar, amiből mindenki beleadott apait-anyait a muzsikálásba.
Egy ilyen kaliberű fellépést a legjobb élőben nézni, hiszen a TV képernyője előtt ülve csak belesajdul az ember szíve, hogy neki csak a DVD jutott.

ArtisteXclusive, 2010

hoati


John Lee Hooker Jr.: Live In Istambul Turkey
2010-10-08 | kritika


Mit tehet az a fiatal, akinek az édesapja a blues történetének egyik legjelentősebb személyisége? A válasz egyszerű: atyja nyomdokain haladva a zenei karriert választja. Így tett a legendás John Lee Hooker gyermekei közül John Lee és Zakiya is.
Az ifjabb John Lee Hooker már nyolc évesen eldöntötte, hogy muzsikus szeretne lenni. Meg sem próbálta azonban utánozni apját, hisz tudta, hogy az lehetetlen feladat, inkább létrehozta saját stílusát. Ennek megfelelően időnként rappes, hip-hoppos ének, soul és funky beütésű modern blues muzsika hallható a 2004 óta megjelenő stúdióalbumain, melyek közül a Cold As Ice és az All Odds Against Me Grammy jelölést kapott.
John Lee Hooker Jr. idén tavasszal negyedik lemezével rukkolt elő, mely matéria az európai turnéja isztambuli állomásának forró intenzitású koncertfelvételét tartalmazza. Az Efes Pilsen Blues Festival-on rögzített fellépése átfogó képet nyújt előző anyagainak repertoárjából. Mindemellett a CD-re került még három új, stúdióban feljátszott nóta, valamint egy animációs videó - a fekete-fehér Extramaterial Affair című rajzfilmben az énekes szuperhősként tűnik fel.
„A vér nem válik vízzé” - szól a jól ismert közmondás, ami John Lee Hooker Jr. esetében is igaz, aki stúdió albumai után egy olyan koncertlemezt készített, melyet hallva büszkeség töltené el édesapját is.

Steppin’ Stone Records / Jazzhaus Records, 2010

hoati


Megjelent a Blúz tér 10 első albuma
2010-10-05 | hír


A budapesti Blúz tér 10 zenekar a napokban adta ki első albumát Jókedv blues címmel. A szerzői kiadásban megjelent CD-n 13 saját, magyar nyelvű szerzemény szerepel. Összességében a dalok, mint ahogyan azt az album címe is előrevetíti, az élet pozitív dolgairól mesélnek. Mindez blues-ban, swing-ben, némi jazz-ben, funky-ban, rockabilly-ben, és rock and roll-ban előadva.
A 2007 elején alapított együttes a zenekar töretlen fejlődése érdekében több tagcserén átesve nyerte el jelenlegi formáját:
Borbély Tamás – gitár, vokál
Hrecska Bálint – basszusgitár
Kertész Bence – billentyű
Kiss Dala Péter – szájharmonika, vokál
Németh Tamás – dob
Szabó József – ének

Az elmúlt három év alatt többek között olyan klubokban, illetve fesztiválokon léptek fel, mint a Gödör Klub (Budapest), Sziget Fesztivál (Budapest), Nemzetközi Gastroblues Fesztivál (Paks), Blues- és Jazz Fesztivál (Barcs), Felvidéki Blues Project Fesztivál (Komárno, Szlovákia), Szegedi Ifjúsági Napok, Művészetek Völgye (Kapolcs), Hetedhét Fesztivál (Kemence).
Az album közel egy órás hanganyagában olyan, az eddigi fellépőhelyeken közönségkedvenccé vált dalok is hallhatók, mint a Jókedv blues, a Sárga busz, az esem itsE, a Végtelen út, vagy éppen a Jó bőr. A koncertlátogatók elismerésében a zene és szöveg életigenlő, vidám hangvételén túl a dalok táncolhatósága is szerepet játszik.
A CD megvásárolható az együttes koncertjein, illetve a www.bluzter10.hu weblapon leadott megrendeléssel.


Pribojszki Mátyás Band: Boogie On The Ship
2010-10-02 | kritika


Az utóbbi időben több olyan fellépését is volt szerencsém látni a Pribojszki Mátyás Bandnek, ahol nem a megszokott bluesos közegben lépett fel. Az eredmény minden esetben elismerő taps, hogy mást ne mondjak, ünneplés volt. Mindebből már elsőre levonható a következtetés, hogy a csapat egy olyan jól felépített, közérthető, szórakoztató műsorral lép fel alkalomról-alkalomra, amely különböző rétegek megszólítására alkalmas.
A zenekar 2003-ban alakult, azzal a céllal, hogy a szájharmonika egy új, modernebb zenei közegben jelenjen meg, egy olyanban, ahol természetes módon keveredik a tradicionális blues, a funky, a dallamos jazz és a dinamikus groove. Többszöri tagcserék után alakult ki a mai felállás, amiben Pribojszki Mátyás énekel és szájharmonikázik, Kovács Erik billentyűs hangszereken játszik, Szász Ferenc gitározik, Kepes Róbert basszusgitározik és Molnár Dániel dobol.
Nem ez az első élő anyag, ami megjelent a zenekartól, hisz 2007-ben már kijöttek egy koncertfelvétellel, igaz akkor DVD-n. Az idők folyamán, a tagcseréknek köszönhetően a csapat stílusa kicsit erőteljesebb, rockosabb, hangosabb lett. A számok, a megszólalás a blues hagyományaira épülnek, a dalok könnyen befogadhatóak, élvezhetőek. A feldolgozás nótákhoz kreatívan nyúltak hozzá, a zenekar hangszerelési és stílusérzéke hibátlan. Az előadásmód kemény, friss, szenvedélyes, közbe-közbe virtuóz. A 100 %-ban elő lemez hűen tükrözi, ahogy feszültség, izzás, vibrálás születik az előadó és a hallgató között.
Az újonnan megjelent CD lemezbemutatója az eddigi talán legsikeresebb, leglátványosabb, legjobb hangulatú lemezbemutató volt, amire mintegy ezer érdeklődő ment el. Mindez bizonyítja, hogy ebben a túlbonyolított világban a közérhetőség, a minőség még megmozgatja az embereket.

Szerzői kiadás, 2010

hcs