Akelek Blues Band
2015.05.15.


Ryan McGarvey

2015.06.05.


Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Esztrád
Mississippi Big Beat
Mississippi Big Beat
Delta Disco
Mojo Makers
Mojo Makers
Devils Hands
Ana Popovic
Ana Popovic
Can You Stand The Heat
Harrison Kennedy
Harrison Kennedy
Voice + Story
Anthony Gomes
Anthony Gomes
Electric Field Holler
Magis Slim & The Teardrops
Magis Slim & The Teardrops
Pure Magic
Albert King
Albert King
King Of The Blues Guitar




Black & Tan Records


Boo Boo Davis
Ain't Gotta Dime


Boo Boo Davis
Name Of The Game


Doug MacLeod
The Utrecht Sessions


Various Artists
Keeping Living Music Alive vol. 2


Billy Jones
my Hometown


TBoo Boo Davis
Drew, Mississippi


Turnip Greens
Carry Me Down The Aisle


Roscoe Chenier
Waiting For My Tomorrow


Doug MacLeod
Where I Been


Harrison Kennedy
VOICE STORY

’Sir’ Oliver Mally & Frank Schwinn: Devils, Monkeys, Aliens
2015-04-21 | kritika


Ha nyugati szomszédunk, Ausztria blues zenei életét áttekintjük, akkor ’Sir’ Oliver Mally nevét feltétlenül meg kell említeni. A Stájerországban fekvő Wagna városában született zenész első gitárját tizenöt évesen kapta. Autodidakta módon tanult meg gitározni, stílusára a kezdetekben Albert King, Buddy Guy, John Lee Hooker, B.B. King és Albert Collins voltak hatással. Zenekarát, a ’Sir’ Oliver Mally’s Blues Distillery-t 1990-ben hozta létre. A ’90-es évek vége óta szóló előadóként is szerepel. A mono felvételeket tartalmazó lemeze, a Strong Believer 2012-ben került kiadásra. A két nap leforgása alatt rögzített albumon négy szám erejéig közreműködött az Ausztriában 1992-ben letelepedett német származású gitáros, Frank Schwinn. Az együttműködés olyan jól sikerült, hogy a rákövetkező évben elkészítették a Devils, Monkeys, Aliens című, szintén mono felvételeket tartalmazó duó lemezt. A két muzsikus a maximális odafigyelést igénylő, döntően saját számokat nagy szívvel, belső hittel, dögösen adja elő. Az egyetlen idegen tollból származó szerzemény a Grammy-díjas folk zenész, Guy Clark dala, a The Cape. A tizenegyszámos Devils, Monkeys, Aliens rögzítése élőben történt, a dalok mindenféle különösebb utómunka nélkül kerültek a lemezre.

Sir-Oliver-Records, 2013

hoati


Robben Ford – Irány a nap!
2015-04-16 | beszélgetések


Március 30-án jelent meg a blues legenda Robben Ford legújabb stúdióalbuma, Into The Sun címmel. A ’70-es évek legeleje óta aktív muzsikus ezúttal sem tagadta meg önmagát, híveinek legnagyobb örömére eme friss munkát éppúgy körvonalazzák a jól ismert Robben Ford-stílusjegyek, mint a gitármester korábbi alkotásait, még akkor is, ha ezúttal egy modernebb hangvételű, kortárs blues rock anyag került ki a műhelyéből. Mr. Ford kaliforniai otthonából adott rövid helyzetjelentést magazinunknak.

Milyen irányelveket határoztál meg magadnak az új lemez koncepciójának kialakításakor?
Ezúttal azt tűztem ki fő célul, hogy az anyagon érződjön a mai kor lenyomata. El akartam vonatkoztatni az ’50-es, ’60-as évek formuláitól, persze a tradíciók bizonyos mértékű megtartásával. Az utóbbi pár lemezemen inkább a gyökereim újbóli feltárásán munkálkodtam, most azonban mindenképpen el szerettem volna szakadni ettől. Úgy álltam hozzá a dalszerzéshez, hogy nincsenek korlátok, és a legkülönlegesebb elképzelések számára is teremtek platformot. Ez a hozzáállás persze keményen megdolgoztatott, de beleadtam minden tudásomat, és ennek meg is lett az eredménye. A legcsodálatosabb ötletek törvényszerűen akkor születnek, amikor az ember nyitott különböző perspektívák befogadására. Rendkívül pozitív kicsengésű, lendületes albumot sikerült ezúttal készíteni, tele változatos ritmusokkal, színekkel, finom árnyalatokkal. Mindenképpen úgy tekintek az Into The Sun korongra, mint karrierem egyik csúcspontjára.



Manapság is ugyanúgy írod a dalokat, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt?
Egyáltalán nem. Egyrészt, sokkal jobb dalszerző vagyok ma, mint amilyen annak idején voltam, másrészt a prioritásaim is megváltoztak. Jóval letisztultabb szerzeményeket írok, mint régen, sokat egyszerűsödtek a dalaim az idők folyamán. Már nem elsőrendű szempont, hogy komplex akkordfűzéseket találjak ki, de a művészet már csak ilyen, az ember ösztönösen érzi, hogy mire van szüksége a továbblépéshez.

Ha már itt tartunk, mi a nehezebb, bonyolult témákat vagy direktebb megközelítésű dalokat írni?
Legyen valami akár összetett, vagy éppenséggel egyszerű, nagyjából ugyanazt az erőfeszítést kívánja mindkét megközelítés.

Számtalan nagynevű vendég teszi tiszteletét az albumon, elég csak Warren Haynes, Robert Randolph és Sonny Landreth neveit megemlíteni…
Új menedzsmenttel dolgozom, és ők találták ki, hogy hívjunk pár vendéget. Nagyon jól sült el az ötlet, különböző stílusok összeolvasztásából az esetek túlnyomó többségében érdekes dolgok kerekednek. Robert Randolph például elképesztő pedal steel játékos, hihetetlenül különleges művész.

A gitárszólóidat hogyan írod?
Mindig improvizálok, a stúdióban is. Életemben nem fordult még olyan elő, hogy kidolgoztam volna egy szólót. Tudod, én még a régi blues és jazz iskolákat képviselem…

Az Into The Sun album felvételeihez milyen felszerelést használtál?
A fő erősítő az a Dumble Overdrive Special volt, amit már több mint harminc éve hajtok. Emellett használtam egy ősöreg Fender Tweed Pro-t, amit Larry Carlton barátom adott kölcsön. Ami a gitárokat illeti, a hűséges 1960-as Fender Telecaster természetesen szerepet kapott, a két, 1963-as és 1964-es évjáratú Gibson SG-re viszont még inkább támaszkodtam. Ezek mellett különböző vintage akusztikus gitárokon, például egy Gibson B-25 modellen is feljátszottam ezt-azt.

A láncba pedálokat nem is iktattál?
Egyáltalán nem, mert szeretem, ha a gitár jele egyenesen az erősítőbe fut bele. Az effekteket csak később tettük rá a gitárszólamokra. Nem vagyok egy nagy pedál-őrült, de nyilván, amikor élőben játszom, magam sem tekinthetek el a használatuktól, hiszen a stúdió effekteket nem tudom magammal cipelni a koncertekre.



Hogy fest az aktuális pedál board-od?
Az overdrive egy Hermida Audio Zendrive, aztán van benne egy TC Electronic Hall Of Fame reverb, egy Strymon TimeLine delay, a legfontosabb pedál azonban a Vertex Boost, amit viszont nem boosterként használok, nem a hangerőt növelem meg a segítségével, hanem kiegyenesítem vele a pedálok által befolyásolt tónust. E pedállal tudok a lehető legközelebb kerülni a Dumble erényeit és valóságosságát kihasználó stúdiós gitárhangzáshoz. A szólók kiemeléséhez egyébként a Dumble boost-funkciója a legmegfelelőbb, amit lábkapcsolóval tudok vezérelni.

Mennyire követed figyelemmel a mai blues színteret? Kik azok a fiatal tehetségek, akik a leginkább figyelemre méltóak ebben a műfajban szerinted?
Őszinte leszek, az albumon is játszó Tyler Bryant az egyetlen fiatal, akit ismerek, ő viszont elképesztő tehetség, tanítani való, ahogy a bluest ötvözi a rockkal.

Végül, de nem utolsó sorban, mit jelent számodra a blues?
A legalapvetőbb emberi érzésekre épülő zenei formát, ami főleg nekünk, amerikaiaknak mond sokat. A műfaj történetmesélős jellegéből adódóan ez a zene tele van olyan bölcsességekkel, ami nélkül szegényebbek lennénk. A blues ajándék az emberiségnek.

Szöveg: Danev György, fotók: Piper Ferguson

A beszélgetés eredetije a Music Media Magazin oldalán jelent meg.


A Budapest Parkban ünnepel Hobo
2015-04-11 | koncertajánló


Május 2-án a Budapest Parkban monstre koncerttel ünnepli 70. születésnapját Földes László Hobo. Az énekes a várhatóan két és fél órás produkcióról szerdai budapesti sajtótájékoztatóján beszélt, ahol elmondta, a műsorban legalább 25 szám kap majd helyet, régiek, újak vegyesen. Önironikus, vidám születésnapi buli lesz – fogalmazott Hobo.



„A 70. születésnapom, ez a szörnyűséges jubileum februárra esett, akkor az időjárás miatt nem lehetett szabadtéri fellépést létrehozni, ezért arra időzítve egy színházi estet csináltunk a Nemzetiben. Most egy rock ’n’ roll buli előtt állunk, amely jelentősen fog különbözni attól” – árulta el az énekes.
Ahogy az utóbbi években megszokhattuk, az előadó a Hobo és Bandája nevű formációval lép majd színpadra, amelyben társai Póka Egon (basszusgitár), Fekete-Kovács Kornél (trombita, gitár, billentyűs hangszerek), ifj. Tornóczky Ferenc (gitár) és Szakadáti Mátyás (dob). Hobo hangsúlyozta, ez az együttes a Hobo Blues Band szerves folytatása, majd hozzátette, korábban nem tervezte, hogy ennyire stabil lesz a banda, de manapság minden zenei elképzelése e csapat körül forog.
A születésnapi koncert felvezetéseként a Hobo és Bandája több vidéki nagyvárosban is fellép: Debrecenben, Pécsett és Keszthelyen is játszanak majd. És a május 2-i fellépést követően sem állnak le. Nyáron több nagy fesztiválon is jelen lesznek: fellépnek a soproni VOLT-on és természetesen idén is lesz Kapolcson, a Művészetek Völgyében Hobo Klub.
A Kossuth-díjas előadóművész, szövegíró elárulta, hogy Debrecen városától felkérést kapott egy zenés Csokonai-est elkészítésére, emellett készül egy könyv, amely írásait gyűjti össze, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával pedig oktatási segédanyagot (könyvet és egy pendrive-ot) juttatnak el közép- és zeneiskolákba legfontosabb albumaival, estjeivel, koncertjeivel. Ősszel Hobo új monodrámáját mutatja be a Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila rendezésében.


Súlyos tünetekkel kórházba került a blueskirály
2015-04-07 | hír


Kiszáradás miatt kórházba szállították B.B. Kinget. A tüneteket a 2-es típusú cukorbetegség okozta, de „most már sokkal jobban van” – mondta el a nyolcvankilenc éves, hazánkban is többször megfordult amerikai blues zenész lánya, Claudette a Los Angeles Times részére.



A zenészlegenda több mint két évtizede küzd cukorbetegséggel. 2014 októberében a turnéja utolsó nyolc koncertjét le kellett mondania a kiszáradás és a kimerültség miatt. Pályafutását a ’40-es években kezdte, rossz egészségi állapota ellenére még mindig sok élő fellépést ad, de koncertjeinek számát ebben az évtizedben háromszázról százra csökkentette.
Karrierje során megszámlálhatatlan lemezt adott ki. B.B. Kinget minden idők egyik legjobb gitárosaként tartják számon. A Rolling Stone magazin 2011-ben a hatodik helyre sorolta Jimi Hendrix, Eric Clapton, Jimmy Page, Keith Richards és Jeff Beck után. Múzeumot kapott szülővárosától, Indianolától nyolcvanadik születésnapjára. A többszörös Grammy-díjas zenészt 1987-ben választották be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.

hoati


Gary Moore Emlékkiállítás a Rockmúzeumban
2015-04-05 | hír


Április 4-én, Gary Moore születésnapján nyílt meg a Rockmúzeumban az az időszakos kiállítás, amelynek keretében ritka lemezeket és egyéb kiadványokat, fotókat és a 2011. február 6-án elhunyt felejthetetlen ír gitároshoz kapcsolódó érdekes és ritka emléktárgyakat tekinthetnek meg az érdeklődők, Európa egyik legátfogóbb gyűjteményéből összeállítva.



A kiállítás egy hónapon át, május 3-ig minden szombaton és vasárnap megtekinthető.

A kiállítás helyszíne:
Rockmúzeum, Radnóti Miklós Művelődési Központ
1133 Budapest, Kárpát u. 23.

Látogatási idők:
Szombat: 10-18 óra
Vasárnap: 10-18 óra

Látogatói jegy:
1000 Ft - fényképezési engedéllyel


Vajdasági magyar zenész a legismertebb kölni blues banda élén
2015-03-27 | beszélgetések


A Cologne Blues Clubot, Németország egyik legismertebb feltörekvő blues zenekarát 2009-ben Micka Kunze és Michael Gebhart hozta létre. A megalakulásuk óta háromszor vettek részt a German Blues Challenge-en és turnéztak a kirobbanó tehetségű gitárossal, Jonny Langgal. Az év elején kivált a bandából Thilo Hornschild, azóta Cologne Blues Club feat. Timo Gross néven koncerteznek. Terveik szerint a nyár végén vagy legkésőbb ősszel jelentkeznek harmadik albumukkal. Számunkra azonban a legérdekesebb információ az együttesről az, hogy frontembere a vajdasági magyar Tényi Géza. Az alábbiakban a German Blues Awards „legjobb” szájharmonikás” díjára jelölt muzsikust ismerhetjük meg.

Mikor, milyen körülmények között kerültél kapcsolatba a blues muzsikával?
Hogy pontosan mikor, nagyon nehéz lenne megmondani, mivel a XX. századi zenéknek alapja a blues valójában. Az általános iskolában barátaimmal nagyon szívesen hallgattuk Jimi Hendrix, Janis Joplin, a The Rolling Stones, a The Doors és a Dire Straits felvételeit, később a ’90-es évek elején a zentai Mojo Clubban rengeteg alkalommal élvezhettem a bluest, nemcsak lemezről, hanem élőben is, koncerteken.

Otthon a Vajdaságban volt együttes, amiben zenéltél?
Természetesen több zenekarban muzsikáltam. Az első együttesemben, hiszed vagy nem, hegedültem, a horvát tengerparton Brac szigetén zenéltünk hónapokig, ez volt a Bartók Béla Revue zenekar. Akkor még gyerekek voltunk, de ezek a fellépések nagyon sokat segítettek a jövendőbeli zenei pályafutásomhoz. Az első blues-rock bandámat Kelemen Gábor, Vadnai Zoltán és Balás Piri Attila barátaimmal alakítottuk The Wheels néven, majd Kiss Juhász István csatlakozásával a The Wheels együttesből alakult a Wake Up, és ha jól emlékszem ’95-ben jelent meg az egyetlen albumunk, a Dadai Moziklub és a zentai Mojo Club támogatásával. Később a Mojo Club jam session zenekarából létrejött City Call Jam Band énekes-szájharmonikása lettem, majd párhuzamosan frontembere voltam a tizennégy zenészből álló újvidéki Last Stationnak, és a szintén újvidéki Mad Dog Boogie-nak is. 1999 májusában elhagytam Jugoszláviát, Egyiptomban, Norvégiában és Tanzániában muzsikáltam 2004-ig, magyar, szerb, lengyel, német, francia, orosz és amerikai zenészekkel.

Több mint egy évtizede Kölnben élsz. Miért döntöttél úgy, hogy ide költözöl?
Az igazság az, hogy mielőtt Kölnbe jöttem volna, nagy vágyamhoz álltam közel, aminek neve Ázsia volt. Úgymond egy bankoki szerződéssel a kezemben ismertem meg feleségemet, Kerstint, aki gyorsan meggyőzött arról, hogy Köln csodálatos város. Tizenegy éve alapítottuk a kölni Tényi családot, mely ma már négytagú: 2004-ben született Tibor, és 2006-ban Ida.

Jelenleg Micka Kunze gitáros és Michael Gebhart basszusgitáros által 2009-ben alakított Cologne Blues Club tagja vagy. Hogyan kerültél kapcsolatba a fiúkkal?
2009-ben figyelmes lettem egy hirdetésre az interneten, amelyben egy kölni blues együttes énekest keresett. Michael Gebhartal beszéltem telefonon, nem jött rögtön össze a dolog, mivel én nem csak énekelni, hanem szájharmonikázni is akartam, ők azonban csak énekest kerestek. Így megköszöntük egymásnak a beszélgetést. Mégis pár nap múlva Michael visszahívott, és meginvitált egy meghallgatásra. Azóta is nyomjuk a bluest.

A zenekar megalakulása óta számos elismerésben volt részetek. Mik ezek?
Kritikusoknak, blueszal foglalkozó lapoknak köszönhetően 2012 óta már háromszor is részt vettünk a German Blues Challenge-en, ezen kívül Frank Bruns 2013-ban mint legjobb dobos, és jómagam 2012-ben mint legjobb szájharmonikás voltunk a German Blues Awardsra jelölve, csakúgy mint második lemezünk, a tavaly megjelent Hanging By A Thread.

Többször adtatok már közös koncertet Jonny Langgal, aki többek között fellépett már a The Rolling Stonesszal, az Aerosmith-szel, B.B. Kinggel, Buddy Guy-jal, Jeff Beckkel, de szerepelt a Fehér Házban is. Honnan az ismeretség? Milyen embernek ismerted meg Jonnyt?
Ismeretségünk a Mascot Label Groupon keresztül jött létre 2013 elején, és mondhatom, nagyszerű élmény volt Jonny Lang zenekarával együtt zenélni. Jonny egy igazi gentleman és egy borzasztó jó fej, ahhoz képest, hogy egy igazi sztárról van szó, akár még szerény fickónak is nevezhetném. Igazi zenész, és egy őszinte, szabad és nyitott személyiség. Rengeteg pozitív élményre tettünk szert e koncerteken. Reméljük, hogy a harmadik albumunk a Mascot Label Group közreműködésével jelenik meg, ami nagy siker lenne részünkre, hiszen a kiadó olyan előadók lemezeit gondozza, mint Robert Cray, Robben Ford vagy Joe Bonamassa.

Milyen márkájú szájharmonikát és erősítőt használsz? Mi az, amiben ezek pluszt nyújtanak számodra a többi márkához képest?
Ez a kérdés nekem mindig gondot okozott, meg hát okozni is fog valószínűleg, mivel nagyon szeretek szájharmonikákat és erősítőket cserélgetni, váltogatni. Per pillanat Suzuki és Hohner szájharmonikákat használok, és egy új Laney erősítőm van, amelyet mondhatnám egy kicsit átdolgoztam, és az az érzésem, hogy pár évig használni fogom. Ezen kívül a pincém tele van különböző Fender erősítőkkel és rengeteg Seydel és Hering szájharmonikám van ott.

hoati


Gary Moore Emlékest immár negyedik alkalommal
2015-03-22 | koncertajánló


Gary Moore Emlékest 2015
2015. április 03.
Budapest, A38 Hajó


Április 3-án, Gary Moore születésnapjának előestéjén, immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre a gitáróriás munkássága előtt tisztelgő nemzetközi emlékest, amelyen külföldi és hazai tisztelői elevenítik fel ismertebb dalait és ritkábban feldolgozott alapvetéseit, valamint a 2011. február 6-án elhunyt ír gitáros által ihletett saját szerzeményeket.
Az idei emlékkoncertre Finnországból érkezik Ben Granfelt, aki a '80-as évek végétől olyan formációkban zenélt, mint a Gringos Locos, a Leningrad Cowboys vagy a Guitar Slingers, majd csatlakozott a legendás brit csapathoz, a Wishbone Ash-hez. Természetesen felesleges kiemelni, mekkora hatással volt rá Gary zenéje, gitárjátéka. Saját, jelenleg is aktív és nemzetközileg elismert blues-rock együttesét több mint húsz éve alapította. Ahogy eddig mindhárom budapesti emlékkoncerten, ezúttal is csatlakozik a fellépőkhöz Gary Moore testvére, a szintén kiváló gitáros Cliff Moore, aki már régi kedves ismerősként tér vissza a Hajó fedélzetére, hogy külföldi és magyar barátaival közösen emlékezzen meg testvéréről, és annak felbecsülhetetlen zenei örökségéről. Azt est folyamán szintén felbukkan az angol Harrisen Larner-Main, de bemutatkozik a fiatal gitáros Somogyi Remig és Szirota Jennifer közös formációja is. Velük tart a Run For Power – Gary Moore Emlékzenekar két tagja, Vámos Zsolt és Szebényi Dániel is, de további vendégekre és Rád is számítanak!


Colombre Band: Hívogató
2015-03-17 | kritika


Az ÁNTSZ nem jelentette, holott egyre inkább tűnik úgy, hogy új járvány ütötte fel a fejét az országban. A gócpont (egyelőre) a Kisalföld. Kórisme: kislemez. A diagnózis: kiváló! Így hát nem hibáztatom a mélyen (vagy még mélyebben) tisztelt sóhivatalt a közlés elmaradásáért, mégis: valakinek meg kell osztania a néppel, hogy mi újság, nem igaz?!
A mosonmagyaróvári Anonym Project észbontó/észveszejtő ötszámos EP-je (Forma 1 és húsleves) után most a győri Colombre Band tett le egy minőségi négyszámosat az asztalunkra, többé-kevésbé virtuálisan. Nem kizárólag a szövegek fontossága közös a két együttes szemléletében, a dolgokhoz való hozzáállásában, hanem az a nem elhanyagolható „tulajdonság” is, hogy ha ráízelődsz a zenéjükre, képtelen vagy szabadulni tőlük többé! Az Anonym Project lemezéről szóló írásra rá lehet keresni jól a www.riff.hu portálon, ez pedig (amint azt az írás címe egyértelműen mutatja) a Colombre Band újdonságáról szól. Meg a zenekarról. Bizonyos fokig legalábbis. Mivel csak a hanganyagot kaptam meg recenzálásra, annyit tudok róluk, hogy átalakult a banda valamelyest az előző album készítése óta. Az ütőképességéből azonban szemernyit sem veszített eközben, sőt!



Igen, ezek a dalok is ütnek, akár a harangok: mindegyikük másként! A tempós, első hallásra is szimpi Volt úgy szívtájékon talál: (könnyű lefolyású) szakításról szól. Jellemző sorai: „teli poharakkal hazudtunk és elittunk minden bajt”, meg hogy „ami széttört, azt hagyni kell néha elrohadni!” No comment, elvégre férfiak lennénk vagy mi, túl kell tenni magunkat néha egyen és máson.
A címadó Hívogató afféle kellemes, kvázi magyaros reggae, extra érdekes sorokkal, gondolat – csavarokkal és – facsarásokkal. „Jelenetet rendeztél életem filmjében. Romantikus horror”. Kell ennél intenzívebb kedvcsináló? Ha igen, jöjjön egy megfellebbezhetetlen felismerés: „Az élet ugyanúgy csak a halál része”, hogy a világért se legyünk depisek, csupán realisták ezek után.
Meg lírai lelkületűek is, ezért jön be nagyon a Kontroll nélkül, hiszen „tudsz a képekről, amik a szívedről készültek éjjel”, nem mellesleg „az Élet fájával fűtünk be ma éjszakára”. A távlatok azonban kevéssé megnyugtatóak, mert „ugyanarra néz a Nyugat és a Balkán”. Akármi legyen a nyugat-balkáni tényállás, néhány hónapig még bizonyosan lobogni fog a tűz, amivel ez a szám a szívünket melengeti. Addig is, mintha magam írnám, bár én nem tudnám ilyen szépen: „elhamarkodott sorokkal, tökéletes borokkal kutatom a halál előtti életet”! A dal címének miértjéről és mikéntjéről direkt nem beszélek, hagyva nektek is felfedezni valót a CD és az univerzum legnagyobb titkaiból.
Kétségkívül rejtélyes a kor, amelyben élünk, de biztosíthatlak: a Marketinges duma címet viselő Colombre számtól messze többet kapsz, mint amit annak alapján várnál: a „fogyasztói társadalom” paródiáját. Azt is persze, gondolhattad, hogy nem úszod meg, ám garantálom: ennyire intelligensen sosem hallottad még! Váray Laci bandája simán kijön belőle, és felül emelkedik rajta.
Igen, így kell ezt: beledögleni az életbe, miközben átlépsz rajta mégis, mint egy göröngyön! Ennyire egyszerű, nincs titok. Keresd, hallgasd meg a Colombre Band új kislemezét, és lazíts… Kb. ennyi!

Szerzői kiadás, 2014

olasz


Tavaszi cseh turnéra indul a Jack Cannon
2015-03-12 | hír


A Jack Cannon zenekar 2006-ban alakult, akkor még duóként. Később kibővült egy bőgőssel, majd egy dobossal is, így az utóbbi években már kvartettként zenélnek. 2008-ban megnyertek egy hazai tehetségkutatót, a fődíj egy lemezszerződés volt. A lemez el is készült, de a kiadó végül nem adta ki. Még ugyanebben az évben az első helyen végeztek az egyik legismertebb nemzetközi blues tehetségkutató versenyen, a Blues Aperitiven, amelynek eredményeképp kétszer is felléptek a rangos Blues Alive Fesztiválon. Azóta külföldi fesztiválok, fellépőhelyek állandó vendégei, mi több, Lengyelországban és Csehországban, ahol a legnépszerűbb blueszenekarok közét tartoznak, rendszeresen turnéznak. Márciusban ismét Csehországba készülnek, kilenc állomásos turnét adnak. A tavaszi turné előtt februárban stúdióba vonultak, ahol elkezdték rögzíteni az új, saját dalaikból álló lemezüket.

Fellépések
március 26. – České Budějovice, Modrý Dveře
március 28. – Litoměřice, Kulturní klub Hrádek
március 29. – Černošice, Club Kino
március 30. – Prága, Carpe Diem
március 31. – Ořech, Klub za pecí
április 01. – Jablonec nad Nisou, Klub na Rampě
április 02. – Náchod, Krčma Maštal
április 03. – Kroměříž, Stará Masna
április 04. – Olomouc, Bounty Rock Café

hoati


EC 70 – koncert Eric Clapton 70. születésnapjára
2015-03-08 | koncertajánló


EC 70
2015. március 28.
Budapest, Muzikum Klub


Mr. Slowhand, azaz a „lassúkezű” március 30-án tölti be 70. életévét. Ennek a jeles eseménynek tisztelegve állt össze egy magyar zenészekből álló zenekar, hogy Eric Clapton nagy ívű és igen sokrétű zenei pályájából megidézzen egy-egy jelentősebb korszakot. Biztosan felcsendül majd néhány örökzöld szerzemény tőle, illetve olyan dalok is, melyeket nem ő írt, de általa váltak ismertté és népszerűvé.

Közreműködik:
Tóth János Rudolf (ének, gitár), Fekete Jenő (ének, gitár), Petendi Tamás (gitár), Kőmíves ’Stone’ András (gitár), Nagy Szabolcs (billentyűs hangszerek), Pengő Csaba (basszusgitár) és Mezőfi ’Fifi’ István (dobok)

Belépő: 1200 Ft | 1500 Ft
Jegyek kaphatók a helyszínen, valamint online megrendelhetők a Zenekupon.hu oldalán.


Lemezbemutató sztárvendéggel a Bemrockparton
2015-03-05 | koncertajánló


Immár két és fél évtizedes múltra tekint vissza a hírnevét a svájci illetőségű Jammin’-ban megalapozó ütős, Tom Beck és Török Ádám barátsága. A zseniális dobos ezúttal 2015. március 21-én látogat Budapestre, ahol a Zsoldos 50 – Mini Klub 45 lemezbemutató koncerten az új-Mini és a Budavári Művelődési Ház vendégszeretetét élvezi majd.

Szinte még el sem ültek a Zsoldos 50 – Mini Klub 45 szuperkoncert hullámai, máris itt a következő bemrockparti szuperbuli. A Gazdag Viktor gitáros, Németh Károly billentyűs, Zsoldos Tamás basszusgitáros, Tóth Dénes dobos, és persze a fuvolista Török Ádám alkotta új-Mini formáció a már említett kettős jubileum felvételét CD-n jelenteti meg. A lemezbemutató koncertre 2015. március 21-én, szombaton 19 órától kerül sor. Az est sztárvendége a Jammin’, a Paul Camilleri Band és a Jazzattakk emblematikus ütőse, Tom Beck lesz. A fuvolalovag és az ötvenedik születésnapját a koncert napján ünneplő dobos bizonyára elnosztalgiáznak majd a hajdani bécsi és svájci közös dzsemmeléseken, de a 2012-ben megjelent, Paul Camilleri és Török Ádám szerzeményeit tartalmazó One Step Closer (Egy lépéssel közelebb - A fény felé) című album egyes dalai is terítékre kerülhetnek.

hoati


Kettős jubileumot ünnepel Garda Zsuzsa
2015-03-02 | koncertajánló


Garda Zsuzsa – 20/40 jubileumi koncert
2015. március 14.
Budapest, Kombó Klub


A tetovált énekesnő nemsokára negyvenedik születésnapját ünnepli, valamint húsz éve élvezheti gyönyörű hangját a közönség. A kettős kerek évforduló okán döntött úgy, hogy egy exkluzív koncertet szervez, amelyen az összes jelenlegi formációja képviselteti magát. A fantasztikusnak ígérkező estén a poptól a musicalen át a bluesig minden szólni fog.



Garda Zsuzsa 1995-ben még világraszóló álmokkal lépett „ama” deszkákra. Bár a „kommersz” hírnév elkerülte, mégis kitartott, mert az élet megajándékozta az underground klubvilág semmihez sem fogható atmoszférájával. A füstös kocsmák, őszinte beszélgetések, éjszakákon át tartó bulik hangulata megfogta és nem engedte többé. Hangja azonban nem csak a pubok igényes közönségének szívét melengette, hanem felcsendült hírességek mögött is. Zsuzsa vokálozott Janicsák Veca szimfonikus koncertjén a RaM Colosseumban, musical énekesként többek között Varga Miklóssal, Keresztes Ildikóval, Demeter Györggyel, Makrai Pállal állt egy színpadon. Több ezer ember előtt énekelt a Janis Joplin Emlékzenekarral és a Kimnowakkal a Szigeten, fellépett a Hangfoglaláson, a Gastroblues Fesztiválon, három sikeres klubturnén vett részt Csehországban, valamint kiadott egy lemezt a Garda – Benkő Duóval. Több teltházas koncertet adtak a progresszív rock legjelentősebb együttesének, a Ping Floydnak munkásságát ápoló Keep Floyding zenekarral. Az elmúlt két évtizedben kipróbálta magát szinte az összes tehetségkutatóban – némi plusz ismertség reményében –, ám egyik produkcióban sem hazudtolta meg önmagát: a Kifutóban Janis Joplint alakította, a Megasztárban rockot énekelt, végül a Voice-ban is rock és blues szólt a torkából.

Fellépők:
PopArt Akusztik
Keep Floyding
Mr Sam Band
Díva feat. Simon Edina
Garda – Benkő Duó
Janis Joplin Emlékzenekar

Vendégművészek:
Demeter György, Kósa Zsolt

Műsorvezető:
Nemes Nagy Péter


Egy hosszú lépés, avagy megjelent a Mojo Workings második lemeze
2015-02-26 | hír


A Mojo Workings 2011-ben jött létre, nagyjából egy évvel azután, hogy Honfi Imre Olivér, Horváth János és Szabó Tamás elkezdett időnként összejárni örömzenélni. Debütáló lemezük 2012 decemberében jelent meg, amely sikerét mind a hazai, mind a külföldi koncertmeghívások bizonyítják. Második albumok, a Long Step című anyag a héten jön ki. Ennek okán foglalta össze gondolatait az elmúlt esztendőkről, a CD-ről Szabó Tamás.

„A 2012-ben megjelent Back In The Day lemezünk óta sok minden történt velünk. Sok koncert és még több próba van a hátunk mögött. A tavalyi év igazán kegyes volt hozzánk, hiszen a sok munka mellett sikerült elkészíteni az új albumunk felvételeit is. Az idén megjelenő korongon főleg saját szerzeményeink hallhatóak, de egy-két feldolgozást is rátettünk. Olyan szerzőktől idéztünk, akiket zenei példaképeinknek tekintünk.  Ez a lemez ellentétben az előzővel, főleg „nagyzenekari” felállásban készült, azaz kiegészült a csapat Pengő Csaba nagybőgős és Mezőfi István dobos személyével. Alapjában véve megmaradtunk trió zenekarnak, hiszen a nagyzenekaros felállást nem könnyű kiállítani a pénzben szűkölködő fesztiválokon és a klubokban sem, de törekszünk minél többször megjelenni teljes létszámban. Ha megkérdeznék tőlem, hogy a blues melyik ágát játssza a Mojo, akkor elég nagy bajban lennék. Az biztos, hogy a fehér vonulatot képviseljük, hiszen mind az énekhangok, mind a hangszerelések a „fehér” bluesra jellemzőek, de közben sok olyan szám van, aminek stilisztikai elemei inkább a tradicionális fekete bluesra, vagy a merőben más irányzatot idéző country-ra, vagy a jug zenére jellemző. Ez az eklektikusság főleg abból ered, hogy mindegyikünk más zenei világból érkezett. Olivér főleg a hatvanas évek beat zenéjét hallgatta, János inkább az akusztikus zenéket, míg én a tradicionális bluest hoztam magammal. (Hozzátenném, tőlem nem áll messze az elektronikus popzene, vagy más, a bluestól távol álló zenei irányzatok sem.) Szerintem ettől izgalmas ez az anyag. Persze megmaradtunk az akusztikus hangzásnál, mindenkiből csak egy csipetnyit tettünk a számokba. Egyébként a zenei sokszínűség nem egyedülálló a világban. John Fogerty, Ry Cooder, Taj Mahal albumaira szintén jellemző.
Aki ismer minket és rendszeresen jár a koncertjeinkre, az tudja, hogy gyakran használunk olyan hangszereket, amikkel nem minden nap találkozik a nagyérdemű. Ezt a jó szokásunkat most is megtartottuk, így a már megszokottnak mondható harmonettán, diddley bown kívül újabb instrumentumok kerültek a felszínre, úgymint a cigarbox gitár, az ukulele és a tölcséres harmonika.



Ha már szóba kerültek ezek a hangszerek, fontos kiemelnem, hogy a lemezre csupán egy vendéget hívtunk. Nagy megtiszteltetés, hogy Little G Weevil barátunk elvállalta felkérésünket. Kimondottan neki írtunk egy számot, aminek a szövegét Gábor írta. Ugyan a szövegre mi is készítettünk egy verziót, de Ő sokkal stílusosabb szöveget alkotott, hiszen Gábor ott él, abban a miliőben, ahol ennek a műfajnak szigorú szabályai vannak. Személy szerint nagyon büszke vagyok Gábor sikereire, és arra, hogy valamikor talán én is tudtam mutatni neki egy-két dolgot a szakmán belül. Most Ő mutat nekem, nekünk. A közös munka igazi kihívás volt, és a visszajelzések alapján sikeres!

A CD a Long Step címet kapta. Amikor az album címén gondolkodtunk, olyan fogalmakat, címeket kerestünk, amik tükrözik a mögöttünk álló munkával telt időszakot, mutatva mind az idő múlását, mind a befektetett munka eredményeit. Szerettünk volna a műfajhoz illő címet találni, miközben arra is figyeltünk, hogy legyen benne egy kis kétértelműség, játékosság. A Long Step kifejezés magyarra lefordítva nem csak szó szerint hosszú lépést jelent.
Az egész lemezanyagot szinte egyszerre muzsikáltuk fel, azaz kerültük az utólagos feljátszásokat. Próbáltuk úgy rögzíteni a számokat, mint ahogyan azt a koncerteken játsszuk. Egy stúdiómunkából mindig sokat tanul az ember, olyan dolgokat is észrevesz, amit a koncertek alatt talán nem. Itt főleg hangszerelési problémákra és hangképekre gondolok.
Az albumot saját kiadásban jelentettük meg. Hogy miért? Ennek számtalan oka van. A legszembeötlőbb talán az, hogy nagyon kicsi lett a lemezpiac. Mindenki mp3-ban gondolkodik, mindenféle butított letöltésben, szinte csak a megszállottak vesznek ma már CD-t. A kiadóknak sem igazán éri meg a kisebb példányszám. Sajnos a stúdióköltségek csak növekedtek, így nem egyszer többe kerül a „leves, mint a hús”. Ma nem divat a szponzoráció vagy a mecenatúra. A zenekarok szinte mindent önerőből oldanak meg.  Mi is, amit tudtunk saját magunk munkájával teremtettünk meg. A hangkeverés és hangkép János munkája, míg a borító kivitelezése az enyém. A lemezbemutató koncertünk szervezését Olivér vállalta magára, ami március 14-én lesz a budapesti Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben.
Azt gondolom, amikor egy zenész vagy zenekar lemezt készít, akkor az egy korszak lezárását, esetleg egy új korszak kezdetét jelenti. Szerintem mi inkább egy új korszak elé nézünk. Számtalan ötletünk, lehetőségünk van, hogy merrefelé vigyen a közös út. Tudjuk ehhez sok munka és kitartás szükséges, hogy nem egy kipárnázott sétányon lépkedünk. Erre az anyagra úgy tekintünk, mint egy ugródeszka a célok eléréséhez. Most, amikor fellendülni látszik a hazai és európai blues élet minden esélyünk meg van a kitűzött elképzelések megvalósítására. Ehhez természetesen nem csak szerencse kell, hanem lehetőségek és kapcsolatok is. Örvendetes, hogy végre vannak klubok, fesztiválok, amik támogatják a blues zenekarokat, mint például a budapesti Muzikum Klub & Bisztró. Olyan helyek, ahol a szervezők fontosnak tartják a minőségi zenét és nyitottak az újszerű produkciókra.”


A Physical Graffitival folytatódik a remaszterelt Led Zeppelin lemezek megjelentetése
2015-02-19 | hír


Újabb Led Zeppelin remaszterelt album jön: a Physical Graffiti Deluxe Edition pontosan negyven évvel az eredeti anyag megjelenése után 2015. február 24-én kerül a boltok polcaira.



Idén is folytatódik a Led Zeppelin albumok újrakiadása, ezúttal az egykor az USA-ban tizenhatszoros platina minősítést kapott, a valaha létezett egyik legjobb rock lemezként számon tartott Physical Graffiti duplaalbumát vehetjük majd kezünkbe a frissített változatban. A kiadvány napra pontosan a negyvenedik évfordulón érkezik, hiszen 1975. február 24-én jelent meg az együttes hatodik sorlemeze. Ahogy az összes többi korábbi megjelenést, így ezt is Jimmy Page újramaszterelte és keverte. Az eredeti kétlemezes verzió mellett háromlemezes verzió is megjelenik, a plusz albumon eddig kiadatlan szerzemények kaptak helyet. A kiadvány legizgalmasabb darabjának azonban a Super Deluxe Box Set számít, amely tartalmazza a két alaplemezt és a harmadik korongot CD-n, illetve 180 gr-os bakeliteken, ezen kívül egy letöltő kódot a teljes anyag digitális verziójához, egy kilencvenhat oldalas bookletet korábban nyilvánosságra nem került fotókkal és az eredeti borítókép nagy felbontású poszterét, amikből az első harmincezer példány egyedileg sorszámozott.

hoati


Az Öreg Medve és én
2015-02-13 | hír


1986 nyara. PeCsa előtér, délután. Ketten beszélgetnek az egyik asztalnál. Az egyik egy hatalmas termetű, hosszú hajú negyvenes, a másik egy idősebb, szemüveges, erősen kopaszodó, szakállas.



Az utóbbival már találkoztam személyesen évekkel korábban, amikor a Bölcsészkaron tartott előadást. Az óriással azonban most állok először szemtől szembe. Hamarosan mindketten a színpadon lesznek. Az idősebb úr dedikálja magyar nyelvű kötetét, majd interjút ad nekem. Az óriás csak figyel, kettőnk közös pillanatai azonban ekkor kezdődnek el.
Kitalálhatták, hogy ki a két úriember. Az idősebb úr Allen Ginsberg (legyen neki könnyű a föld), a hosszú hajú óriás pedig azóta is a beat-nemzedék hűséges szolgálója, Földes László, azaz Hobo.
Két évvel később. 1988. december, ismét PeCsa. Jim Morrison-est, hatalmas gyertyákkal. Az előadás után beszélgetünk. Hobo már évek óta ápolja Jim örökségét, a dalokat, a verseket. Megkérdezem tőle, hogy nem tervez-e írni egy Morrison könyvet. Ő nem, mert most nincs ideje, de írjam meg én, minden segítséget megkapok tőle hozzá. Így is lesz: életem egyik legzűrzavarosabb korszakában írom a könyvet, rendszeresen konzultálunk Hobo Gyorskocsi utcai lakásában, sokszor egész nap együtt vagyunk, egy alkalommal hatalmas hahotában tör ki, amikor leülünk a konyhájukban enni valamit, és kenyeret próbálok szelni. Örül ugyanis, hogy lát egy másik balkezest, aki ugyanolyan bénán szel, mint ő. A könyv egy héttel Jim eltűnésének 20. évfordulója előtt jelenik meg, azóta is végigkíséri az életemet. (De már nem kísérti, miként maga Morrison sem…)
Közben rendszeres vendég leszek a Lágymányosi Közösségi Házban, a Hobo klubban. Akkoriban válnak igazán részemmé az ő dalai, kicsit megkésve, de annál nagyobb erővel. A Hetediket azóta sem tudom másképpen elképzelni, a Viharban születtem befejező négy soráról egykor azt gondoltam, hogy ez lesz a sírfeliratom, de azóta már eldöntöttem, hogy nem lesz sírkövem. Sokszor szakadt meg a szívem azon, hogy „teérted hajtok, hogy mindened meglegyen”, és átéreztem, hogy mit jelent megáldva és leköpve lenni mindenütt, míg a Másik Magyarországot az utóbbi években érzem igazán aktuálisnak, akárcsak a Vidéki országot. No és most elmentek, vagy visszajöttek a vadászok, vagy el se mentek? Egy alkalommal Nagyfiam is elkísér a Klubba, Mikulás előtt, Hobo megkérdezi tőle, hogy mi a kedvenc dala, mire a kölyök szemrebbenés nélkül rávágja: A rock and roll doktor.
Jim Morrison József Attilába torkollik, és miközben én az utolsókat rúgom a Sárkánygyík-királyba, Laci beavat készülő műsorába, amit a Katona József Színházban mutatnak be Márta Pista zenéjével, Jordán Tamás rendezésében. Nemcsak a versválogatás titkait tudhatom meg, hanem ott lehetek a zenés próbákon, amikor Pista instruálja Hobót a Légy ostoba! halálos tangójára, és verkliszóra nevetik ki a lányok a fiúkat… Még a premier előtt lemegyünk Kapolcsra, az elő-ősbemutatóra, előtte majd két órát Jimezünk a rádióban. Tíz évvel később a Nemzeti Múzeum udvarán az Enyém, tied, kié? előadása során kiszól nekem a színpadról: „Tiéd, ugye, Lacikám, a Doors…”
És folytathatnám még sokáig. Egy sokadik interjú esetét, amikor Hobo belebonyolódik saját mondataiba, majd legyint: „Úgyis tudod, mit akarok mondani, majd te megfogalmazod…”.  Az önálló esteket, ahol minden fizikai átalakulás nélkül elhiszem neki, hogy ő József Attila vagy Vlagyimir Viszockij. („Tegnap szabadságot kaptam, mihez kezdek ma vele.”) Amikor egymás mellett állunk a Kossuth téren a Demokratikus Charta legnagyobb tüntetésén. Amikor Faludy Gyurka bácsi mesél hihetetlen öniróniával életéről a fiataloknak, a banda pedig belecsap: „Csak én, csak én fogjam be a pofámat?” Amikor a Kobuciban az új csapattal adják elő a Vadászatot, amelybe félelmetes könnyedséggel illeszkedik be Pilinszky, Ady, József Attila, no és legszívesebben együtt üvöltenénk:

Lábaink és állkapcsaink gyorsak,
Felelj falkavezér, mondd meg hát,
A puskacsövek elé hajtanak minket,
Miért nem törünk ki a tiloson át?

A Hármasoltár keleti szárnya – a nyugati szárnyon pedig ott a „break on through to the other side”. És a söntéspultnál megszólít egy fiatalember, akinek az életét változtatta meg a könyvem…
Hobo a Csavargók Tízparancsolata dedikációjában „útitársnak” nevez. Én is tartom e törvényeket. Most csak az utolsó kettőt idézném visszafelé: 10. Légy szerelmes az életbe. 9. Hagyj jeleket magad után az úton. Ez utóbbit már mindketten megtettük a magunk módján. De még vár az út tőlük további jeleket. Mert úton lenni boldogság, és messze a megérkezés…

GNL


Megjelentette második albumát a Blues Brigantik
2015-02-11 | hír


A Blues Brigantik 2007-ben jött létre, akkor még duóként. A Hontvári László (gitár, ének) és Flandera Norbert (szájharmonika, ének) alkotta akusztikus formáció kezdetben a tradicionális blues klasszikus darabjait játszotta. Aztán egyre-másra születtek a saját szerzemények, amelyek közül a legjobbakat 2012 decemberében a Balatonfalva című lemezen megjelentették. A billentyűs hangszereken játszó Pécsi Balázs 2013-ban csatlakozott a fiúkhoz. Második albumuk, az Értékmegőrző idén januárban látott napvilágot. A tizenkétszámos hanganyag a nagy példaképek, többek között Big Maceo Merriweather, Robert Johnson, Sonny Terry, Brownie McGhee és James ’Yank’ Rachell Hontvári László által magyarított szerzeményeit tartalmazza. A CD kereskedelmi forgalomba nem kapható, csakis a trió koncertjein vagy a Facebook oldalán keresztül szerezhető be. A lemezbemutató koncertre 2015. február 13-án, Biatorbágy főterén fekvő, az egykori vasútállomásból átalakított Biatorbágyi Faluházban található Café Chaplinben kerül sor.

hoati


Big Daddy Wilsonnal koncertezik Pribojszki Mátyás
2015-02-06 | koncertajánló


Világsztárt lát vendégül Pribojszki Mátyás február 13-án a Budavári Művelődési Házban, ugyanis az ismert szájharmonikás és csapata Big Daddy Wilson amerikai blues zenésszel lép színpadra. Az est folyamán saját dalaik kerülnek terítékre, egyedi hangszerelésben.



Big Daddy Wilson gospelen nevelkedett, de a muzsika mellett a küzdősport is jelen volt az életében: egykor nehézsúlyú bokszolóként komoly eredményeket ért el. Az észak-karolinai születésű énekes a tradicionális blues képviselője, ám otthonosan mozog a soul, a gospel és a dzsessz világában is. Jól ismert név már Magyarországon, mintegy tíz éve visszatérő vendége a hazai fesztiváloknak és kluboknak. Big Daddy Wilson és Pribojszki Mátyás a 2000-es évek közepén egy nemzetközi blues fesztiválon találkozott először, az est közös örömzenéléssel végződött. Ezt az alkalmat számos koncert követte, többek között 2009-ben a Művészetek Palotájában, ahol Wilson Ripoff Raskolnikov gitáros és Nagy Szabolcs zongorista társaságában lépett fel. Tavaly ősszel, Pribojszki Mátyás amerikai turnéját követően fogalmazódott meg egy közös koncertsorozat és lemezfelvétel gondolata, amely idén februárban meg is valósul. Magyarországon három koncertet adnak közösen: február 12-én Békéscsabán a Csabagyöngye Kulturális Központban, másnap a Budavári Művelődési Házban, február 14-én pedig Tállyán. A repertoárban a Pribojszki Mátyás Band és Big Daddy Wilson saját szerzeményei szerepelnek, egyedi hangszerelésben, Wilson különleges énekhangjával, stílusával fűszerezve. Felcsendülnek blues, soul, gospel és funky dallamok is.


Öröklángú léghajó
2015-01-24 | kritika


Ikonikus 20. századi felvétel az 1937. május 6-i lakehursti katasztrófáról készült fotó. Ekkor gyulladt ki máig tisztázatlan körülmények között és zuhant le a német Hindenburg léghajó, amely a zeppelinek végét jelentette a repüléstörténetben. Immár ugyanilyen 20. századi ikon az e képről készült grafika, amely a Led Zeppelin első albumának borítóján látható. A kettő tartalma közötti különbség, hogy a Hindenburg megsemmisült, a Page – Plant – Jones – Bonham négyes léghajója pedig azóta is lángol és lebeg, de nem a vizek felett, hanem sokmilliónknak idebent, szívverésünk ritmusává válva.
Most, 46 évvel első eljövetele után, ismét kézbe vehetjük ezt a korszakalkotó lemezt, újrakeverve, különböző luxuskiadásokban, és sorban következnek egymás után a többi Zep albumok is. Hozzám először az I. mellett a nem kevésbé emblematikus IV. (Four Symbols, ZOSO, The Hermit, ahogy tetszik) jutott el.

  

Kevés olyan bemutatkozó rockalbum született, amely teljes fegyverzetben mutatja be előadóját. A Led Zeppelin I. ilyen: a mindent elsöprő, minden keretet szétfeszítő rocktól a többszörösen darabokra tört, és újjáépített bluesig, a pszichedelikus hangoktól a keleti motívumokig, a néhány perces gyújtóbombáktól a nagysűrűségű, többtételes drámákig terjed a korong repertoárja. És ha belegondolunk, hogy mindez csupán nyersanyag az igazából élőben csúcsra járó együttesnek, nem csodálkozhatunk, hogy megjelenése után közel fél évszázaddal is ugyanúgy üt, mint újkorában, sőt, a mi nemzedékünknek még jobban, hiszen együtt öregedtünk a zenére rakódott nemes patinával. Hogy ez mennyire így van, azt ékesen igazolja az új kiadás „társlemeze”, az 1969 októberében a párizsi Olympiában tartott koncert felvétele, amelynek egyes darabjai – mindenekelőtt a Dazed And Confused, a Moby Dick és a How Many More Times – még az őshívőket is meglepik.
A IV. a tökéletes alkotás, amihez nehéz bármit is hozzátenni. Itt a bónusz inkább csak a legvájtabb fülűeknek szól, hangszerelési finomságokkal, keverési alternatívákkal. De, mint minden remekműnél, az „eredeti” lemeznél eljátszhatunk azzal, hogy mire nem figyeltünk fel az eddigi ezer lejátszás során, vagy hogy az újrakeverés, amit a legilletékesebb, Jimmy Page végzett, milyen új ínyencségeket hozott ki. Nem szégyelljük bevallani, ha valami csak ezeregyedszer tűnik fel.
Az új Zep-összkiadás már a Physical Graffitinél tart, és nem véletlen, hogy minden klasszikus albumot kiadnak ismét bakelit lemez formájában is. Mert legyünk őszinték: a Led Zeppelin zenéje még mindig a mikrobarázdákról robban a legnagyobb erővel. Remélhetőleg nemcsak a bandán felnőttek első generációja hallja így.

GNL


Mintha haza mennék - születésnapi koncertet adott a Blues And Roll
2015-01-17 | kritika


Mintha haza mennék. Ez jutott először eszembe. Scorsese blues sorozata: „Feel Like Going Home”. És többedmagammal bevetettük magunkat a csolnoki Rákóczi söröző koncerttermébe. Már az úton beszélgettünk, hogy milyen szürrealisztikus az egész. Egy kis magyar település ’70-es éveket idéző vendéglátó ipari egységében a lelkesedés, az akarás és a profizmus keveredéséből született blues happening. A hely szelleme, a családias vendégszerető légkör, és a mindenki által szeretett blues egysége. Olyan, mintha hetente ide járnánk. Otthon érzem magam. Pfeiffer Gábor V8-as motorként fáradhatatlanul szervezi, menedzseli a csapatát és a települést. „The Soul Of A Man”. Ezek után nyilván elfogult vagyok, ha a koncertről, a zenéről és a zenészekről kell véleményt mondanom. Röviden, de kicsit sem tárgyilagosan!



A Blues And Roll hangzásának nagyon jót tett a billentyűs bevétele az együttesbe. A biztos alapok mellett színesebbé, teljesebbé vált a megszólalás. Andrea úgy játszott, mintha évek óta együtt zenéltek volna. Jó dalokat választottak az estére, a közreműködők is jól beleillettek a repertoárba. Fekete Jenő érett játéka jól passzolt Ákos rockosabb megszólalásához, de néha úgy éreztem, hogy a kevesebb több lenne Jenőtől. Viki hangja felejthetetlen. És Ő az egyetlen, aki végig mosolygott az előadás alatt. Ezt a fiúknak is javaslom eltanulni. Tommy Katona profizmusa és Petendi Tomi ereje mindig feldobta a bandát az együtt zenélések során. Igaz ők félig csapat vagy inkább családtagok. Minden tiszteletem Gábornak és Norbinak, mert a sok vendég fellépőnek folyamatosan adták az alapot, ami figyelembe véve a koncert idejét, nem semmi. „Warming By The Devil's Fire”. Rövid átszerelés után – ami alatt talán hallgathattunk volna egy kis bluest felvételről – egy igazi gitárpárbajban részesültünk. Csak kapkodtam a fejem (meg a fülem) a sok elzúgó futam és riff elől. Tommy Katona, Fekete Jenő és Petendi Tomi felelgetése, kiegészülve a blues érzéshez elengedhetetlen herflivel a zene gyökeréig hatolt. „The Road To Memphis”. Már éjfél körül járt, jött a Blues Revolver, akik a nevüket meghazudtolva nem csak bluest, hanem az abból kinőtt rockot is játszottak nekünk. Jól. Nem is értem, Ákos hogy bírt ennyit hiba nélkül játszani.
A hangulat már túljutott a csúcsponton. Elfáradtunk. És ebbe besegített az elfogyasztott sör és bor mennyisége. „Red, White & Blues”. Tudom, nehéz úgy játszani koncerten, hogy nem sokat lehet gyakorolni az együtt zenélést. Ezen csak az segít, ha a zenészek egy hullámhosszon vannak, szeretik, amit csinálnak, és tisztelik a többieket. Ez ezen a koncerten mind összejött. „Godfathers And Sons”.
Otthon éreztem magam. Jól éreztem magam Csolnokon. Megint. És ezen az sem változtatott, hogy havat kellett takarítani az autóról és lépésben jöttünk haza a sötét és havas Pilisen keresztül. Halkan bluest hallgattunk. „Piano Blues”.

Szöveg: Hegedűs Péter, fotó: Császár Márta (Kifra)


Újévi összegzés Szabó Tamástól
2015-01-09 | hír


Szabó Tamásnak, az egyik legismertebb hazai herflisnek mindenről van véleménye, amit rendszerint meg is oszt olvasóinkkal. Az alábbiakban a tavalyi évet összegzi a jelenlegi együttesével, a Mojo Workings-szel a második lemezük megjelenése előtt álló muzsikus.



„Most, amikor összegzésként visszatekintek a tavalyi évre, azt kell mondanom, hogy igazán jó évet zárt a hazai blues szakma. Örömmel láttam, hogy zenekarok végre megmozdultak, újjáéledtek. Végre vannak produkciók, fantasztikus szólisták, akikre, és amikre igazán érdemes odafigyelni. Sok kollega tudott bizonyítani, itthon és külföldön is. Jó volt látni, hogy nem egy zenésztársam eljutott a blues hazájába, és a szerzett élményeket megosztotta a publikummal. Talán évek óta nem volt ennyi blues fesztivál, blues koncert, mint 2014-ben. Sok érdekes együttes, produkció igazán feltöltötte a már hosszú ideje csak pislákoló blues életet. Sajnos a vidéki zenekarok még mindig nehezen tudnak koncertezni Budapesten, de reméljük, hogy a fellendülés a klubbokra is kihat, ami több meghívással jár. Látom, hogy sok „háttérember” dolgozik azon, hogy megint erőre kapjon ez a stílus. Jó lenne, ha a pubok mellett, végre kinyitnák a kapuikat azok a nagyobb koncerttermek is, amik eddig elzárkóztak a műfajtól, hiszen látni kell, hogy ma már ennek az irányzatnak épp úgy jogosultsága van a nagyobb színpadokon, koncerttermekben, mint mondjuk a jazznek. 2014 folyamán sikerült sok fiatal, még nem ismert zenekar és zenész koncertjére eljutnom (sajnos sokukéra nem). Igazán szívmelengető érzés volt ugyanazokat a gesztusokat az arcokon látni, mint amit, a korosztályom, a hazai blues hullám öregedő fényképein látok. Talán kimondható: ez a műfaj a megszállottaké. Remélem, hogy ez a lendület még tart egy darabig, és az idén még több fórum adódik a megjelenésre. Remélhetőleg megmaradnak azok a kezdeményezések, amik az idén megtöltötték a nyarat, pld. a Kobuci blues estek, Kapolcs, Tata, Veszprémi jazz-blues napok, sőt bővül a kör. Jó lenne látni több fiatalos produkciót ezeken a fesztiválokon. Tudom, nehéz bekerülni a vérkeringésbe, hiszen minden fesztivál teltházra számít, amit az ismert nevekkel próbál elérni, de a főhősök mellett jó lenne, ha fel-felbukkanna egy-egy ismeretlenebb csapat, előadó. Nos, ez a szervezők nyitottságán is múlik. Jó lenne sok jó hangfelvétel és minőségi videó, hiszen sok mindenről így értesül az ember, és lehetne kevesebb a zsebből felvett IPados link a YouTube-on. Előre 2015-ben is, külföldön és itthon egyaránt, hogy legyen miről beszámolni a médiumokban, hiszen van már most is mit mutogatni!”