Dan Patlansky
vendég:
VoluMen

2016.08.29.


Henrik Freischlader Trio

2016.11.14.


Ajánlott albumok

Grunting Pigs
Grunting Pigs
Grunt Away
Pribojszki Mátyás Band
Pribojszki Mátyás Band
My Stories
John Mayall
John Mayall
Jazz Blues Fusion
AG Weinberger
AG Weinberger
Nashville Calling
Guy Verlinde
Guy Verlinde
Rooted In The Blues
Jordan Patterson
Jordan Patterson
The Back On Track Recording Project
James Harman
James Harman
Bonetime
Curtis Salgado
Curtis Salgado
The Beautiful Lowdown




Black & Tan Records


Boo Boo Davis
Ain't Gotta Dime


Boo Boo Davis
Name Of The Game


Doug MacLeod
The Utrecht Sessions


Various Artists
Keeping Living Music Alive vol. 2


Billy Jones
my Hometown


TBoo Boo Davis
Drew, Mississippi


Turnip Greens
Carry Me Down The Aisle


Roscoe Chenier
Waiting For My Tomorrow


Doug MacLeod
Where I Been


Harrison Kennedy
VOICE STORY

Kerek évfordulót ünneplünk
2016-07-25 | hír


Kedves Olvasó! Oldalunk, a BLUES VAN a mai nap tíz éves lett. Induláskor kimondatlanul is célunk volt egy központi „bluesos” site létrehozása, a meglévő tátongó űr csökkentése. Bízunk benne, Ti is úgy látjátok, ez sikerült, hisz tíz esztendeje hétről-hétre jelennek meg írásaink, tájékoztatva arról, hogy e több mint száz éves csodálatos műfaj honnan jött, merre tart. A kerek évforduló kapcsán, ez úton szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik bármilyen módon támogatták munkánkat, jó tanáccsal, építő kritikával láttak el bennünket.

Horváth Attila és Horváth Csaba


Óbudai Blues Fesztivál a Kobuci Kertben
2016-07-20 | koncertajánló


Július 27-e és 29-e között három napra ismét a blues otthonává változik a fővárosi Kobuci Kert. Az immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Óbudai Blues Fesztiválon fellépő hazai és nemzetközi művészek fényes névsora, szakmai elismertsége, tehetsége ezúttal is a műfaj világviszonylatban is első vonalbeli hagyományaival való találkozást ígéri.



Részletes program
július 27.
17.30 - The Devil's Trade (HUN)
19.00 - Suitcase Brothers (ESP)
20.30 - Ian Siegal Band (UK)

július 28.
17.30 - Redbreast Wilson (HUN)
19.00 - ’Sir’ Oliver Mally (AUS)
20.30 - T-99 (NED)

július 29.
17.30 - Jambalaya (HUN)
19.00 - Mr. Swagger (SER)
20.30 - Little G Weevil’s Memhis Music Celebration feat. Raphael Wressnig

Az elővételes jegyek csak az online rendszeren keresztül (www.kobuci.hu) kaphatóak, normál jegyeket a koncertek napján, a helyszínen fognak árusítani.

hoati


Ismét bluestól lesz hangos Lábatlan városa
2016-07-15 | koncertajánló


Idén 14. alkalommal kerül megrendezésre a Lábatlani Blues Fesztivál a nagy múltú Gerenday Kertben. A szervezők a színvonalas koncertek mellett kiegészítő családi programokkal, gasztronómiai csemegékkel várják a közönséget. A kétnapos fesztiválra, amelynek szlogenje, „Élő környezetben élő zenével”, a támogatóknak köszönhetően a belépés díjtalan.

Részletes program
július 22.
18.00 – Fekete Jenő & Horváth Misi
20.00 – Jambalaya
21.30 – Borsodi Blues Collective, vendég: Fehér Ádám
23.00 – Sonny And His Wild Cows

július 23.
17.00 – Blues Rádió Budapest
18.30 – Frim Fram
20.00 – Tűzkerék xT
21.30 – Török Ádám és a Mini
23.00 – Stoned - 100% Rolling Stones

hoati


A blues zene egy kincs – interjú Little G Weevillel
2016-07-09 | beszélgetések


Little G Weevil 2004-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol csaknem a nulláról indulva megnyerte az International Blues Challenge-t, nemzetközi viszonylatban is megsüvegelendő sikert elérve. A közeljövőben új lemezzel jelentkezik, ez alkalomból beszélgettem vele.

Még július hónapban új akusztikus hanganyaggal jelentkezel. Ki fogja kiadni a lemezt?
Az előző lemez a VizzTone Label Group kiadásában jelent meg, és bár néhány hónappal ezelőtt még úgy volt, velük dolgozom ismét, a stúdió munkák utolsó fázisában úgy döntöttem, a magyar Xlnt Records-szal és a saját kiadómmal (APIC) felesben adjuk majd ki az anyagot.

Javarészt saját szerzeményeket játszol, személyes történeteket mondasz el, ritkán adsz elő feldolgozásokat. Változtattál ezen a koncepción?
Koncerteken a kedvemtől függ, mennyi feldolgozást adok elő, de például lemezre mindenképp saját szerzeményeket érdemes rögzíteni szerintem. Most is így van, az új albumon egy feldolgozás hallható majd, illetve másfél, mert a másik instrumentális. Egyébként ez a lemez két sessionből áll: a CD első fele St. Louisban készült a Blue Lotus stúdióban, a másik fele pedig itthon Magyarországon. Az Államokban Paul Niehaus volt a vendég több hangszeren, a budapesti felvételeken Pribojszki Matyi, Nemes Zoli és Pintér Zsolt közreműködik pár számban. Igazi blues lemez lett, nincs túlbonyolítva. Egyszerű, de velős, feelinges. Ahogy én ezt szeretem. Three Chords Too Many, azaz „Három akkord túl sok” címet kapta az anyag. Innen már lehet tudni, mire számíthat az ember. Ha-ha-ha…



Egy populárisabb, szélesebb közönséget megcélzó albumon is dolgozol…
Az, hogy lesz-e belőle egy önálló lemez, az majd a közönség reakcióján múlik. Csináltunk három számot a magyar SoulClap Budapest zenekarral, illetve Frankkel a fedélzeten, baromira élveztem a közös munkát. Az elmúlt években írtam egy tucatnyi olyan dalt, amit nem igazán tudtam beleilleszteni a tradicionális blues karrierembe. Nem megyek el technóba, ezt én rhythm and blues műfajnak tartom. Van benne rock, reggae, funky, blues és rock ’n’ roll. Bluesosan feelinges a zene, élő emberek pengetnek, csak maibb a hangszerelés. A szövegek igazak, hitelesek. Nincs rózsaszín jaguár és deluxe hotel fajta kamu érzés. Tök jó szerintem. Az első nótával és a klippel szeptemberben jövünk ki. Remélem tetszeni fog.

Szólóban vagy zenekarban élvezed jobban a muzsikálást?
Természetesen mind a kettőt egyformán szeretem. Nagyon örülök, hogy tíz évvel ezelőtt elkezdtem koncentrálni az egyedüli játékra. Mostanában ráadásul gondolkodom egy nagyon őrült egyszemélyes projecten, csak időt kéne találnom a kidolgozásához. Talán majd télen. Amint látod, tele vagyok ötletekkel. Addig nincs baj, amíg ez így van.

Sok hazai zenész panaszkodik, hogy szükség lenne managementre, produkciós irodákra. Az USA-ban mi a helyzet? Ott is a muzsikusok végeznek mindent, a koncertszervezéstől a plakátkészítésig? Melletted van olyan személy, aki ezeket a feladatokat elvégzi?
A panaszkodás nem az én műfajom. Megoldást kell találni a problémára. Az utóbbi öt évben volt Amerikában is exkluzív szerződésem, koncertszervező iroda, kiadó, de idén ismét inkább én tartok kézben mindent. A kiadómat szeretném felfuttatni, egy másik céget is tervezek. Nem dolgozom exkluzívan senkivel, kivéve Magyarországon, ahol minden koncert és managementi feladat Podlovics Péternél fut össze, ő tartja fejben a tennivalókat. Ez nagyon szeretném, ha így maradna. Jól dolgozunk együtt szerintem. Ezen felül úgy érzem, nem lehet mástól várni a csodát. Ez blues. Tudjuk mi van. Ha nincs közönség, nincs produkciós iroda, sem management. A mi feladatunk, zenészeké, hogy a muzsikánk minél több ember tetszését megnyerje. Azért mert blues, nem azt jelenti, hogy eladhatatlan. De ezt nekünk, zenészeknek kell bebizonyítani. Ennyi az egész.

Mégis, a zenész feladata nem az, hogy dalokat szerezzen, hogy muzsikáljon?
De igen, az. De ha egyszer ilyen lett a világ, akkor üljek és keseregjek? A mostani költőkért, írókért szerinted sorban állnak a kiadók? Francokat. Ők intézik a nyomdát, kiadást, marketinget. Nem az a megoldás, hogy nyavalygok. Más reggel ötkor kel és megy dolgozni. Én heti hat napot mosogattam, tizenegy órás műszakokban túrtam a szart. Most szerinted azon fogok sírni, hogy nincs management? Örülök, hogy nem kell felvennem a kötényt. Én megbecsülöm, ami van, és szerintem ez nagyon hasznos. Semmi okom nincs panaszra. Örülök, hogy nem kell valami nálam sokkal butább főnöknek a seggét nyalnom és más zsebére dolgozni az életem végéig. Tudjuk, hogy nem populáris, amit csinálunk, mégis csinálni akarjuk, mert hiszünk benne, szeretjük. Jól kell játszani és legfőképp ezerrel megbecsülni, ami éppen van. Saját magadnak segítesz ezzel.

Nemzetközi sikereidnek és az X-Faktorban való szereplésednek is köszönhetően elkezdtek egyre többen járni blues koncertekre. Hogyan tartható az érdeklődés legalább ezen a szintem?
Azt nem tudom, hogy ez teljes mértekben így van-e, de ha valami közöm van hozzá, annak én mindenképpen örülök. Ezt ti látjátok jobban. Én próbálok kreatív maradni és magasan tartani a lécet, de nem hiszem, hogy mindig ugyanazt kéne csinálnom. Én ennél sokkal szélesebb látókörrel létezem. A blueson belül persze. A blues nem attól blues, hogy maximum három akkord. Én hiszek abban, hogy a blues zene egy kincs. Az érték, amit képvisel, a népzenei hitelesség, a történelem, az igazság érzet és legfőképpen a túlélés sikere, amit hordoz magában, minden egyes igazul előadott blues dal. Ezt kell tovább vinni. Csak érteni kell, igazán miről szól a műfaj.

Itt a nyár, itt a fesztiválszezon. Merre láthatnak, hallhatnak az érdeklődők?
Július 20-án és 21-én a veszprémi Utcazene Fesztiválon lépek fel, július 29-én Budapesten a Kobuci Kertben, 30-án pedig a mezőtúri East Festen adok koncertet. De ne feledjétek, e hónapban új lemez, aminek a dedikálási időpontjait lassan közzé tesszük. Köszönöm szépen az érdeklődést, további sok sikert az oldalnak!

Szöveg: hoati, fotó: Nagy János


Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire
2016-07-01 | hír


Május elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek összeállították az idei Blues Blast Music Awards jelöltjeinek listáját. A szavazás július 1-jén indul és augusztus 15-ig tart, a díjátadóra szeptember 25-én a champaigni The Fluid Events Centerben kerül sor. Szavazni mindazok jogosultak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 36000 feliratkozóval rendelkező internetes blues magazin hírlevelére.



A jelöltek listája

Contemporary Blues Album

The Jimmys - Hot Dish
Eugene Hideaway Bridges - Hold On A Little Bit Longer
Victor Wainwright & The Wildroots - Boom Town
Guy King - Truth
Toronzo Cannon - The Chicago Way
Shemekia Copeland - Outskirts Of Love

Traditional Blues Album
Golden State Lone Star Blues Revue - Golden State Lone Star Blues Revue
Bob Margolin - My Road
Chris James And Patrick Rynn - Trouble Don't Last
Jimmy Burns - It Ain't Right
Andy T - Nick Nixon Band - Numbers Man
Anthony Geraci & The Boston Blues All-Stars - Fifty Shades Of Blue

Soul Blues Album
Mr. Sipp - The Mississippi Blues Child
Benny Turner - When She’s Gone
Bey Paule Band - Not Goin' Away
Curtis Salgado - The Beautiful Lowdown
Johnny Rawls - Tiger In A Cage
Billy Price And Otis Clay - This Time For Real

Rock Blues Album
Dave Weld & The Imperial Flames - Slip Into A Dream
Walter Trout - Battle Scars
Mike Wheeler - Turn it Up
Peter Karp - The Arson's Match
Too Slim And The Taildraggers - Blood Moon
Tommy Castro & The Painkillers - Method To My Madness

Acoustic Blues Album
Andra Faye & Scott Ballantine - Coulda Woulda Shoulda
Matt Woods - Sawdust & Gasoline
Jimmy ’Duck’ Holmes - Live At Briggs Farm Blues Festival
Luther Dickinson - Blues & Ballads (A Folksingers Songbook) Volumes I & II
The Ragpicker String Band - The Ragpicker String Band
Guy Davis - Kokomo Kidd

Live Blues Recording

Dave Muskett Acoustic Blues Band - Live From The Slippery Noodle
Jon Spear Band - Live Music Is Better
Jimmy ’Duck’ Holmes - Live At Briggs Farm Blues Festival
Peter Karp - The Arson's Match
Mitch Woods - Jammin On The High C's
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys – Live At The Big Bull

Historical Or Vintage Recording
Various Artists - Oslo Bluesklubb 20 Ar
Various Artists - Blues For Big Walter
Magic Sam Blues Band - Black Magic
Henry Gray & Bob Corritore - Blues Won't Let Me Take My Rest
Bobby Rush - Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush

New Artist Debut Album
Amanda Fish - Down In The Dirt
Shoji Naito - New Cool Old School
Danielle Nicole - Wolf Den
Ebony Jo-Ann - Please Save Your Love For Me
Jonn Del Toro Richardson - Tengo Blues
Corey Dennison Band - Corey Dennison Band

Blues Band
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Bey Paule Band
Nick Moss Band
Golden State Lone Star Blues Revue
Victor Wainwright & The Wildroots
Andy T - Nick Nixon Band

Male Blues Artist
Sugar Blue
Kid Andersen
Bob Margolin
Curtis Salgado
Toronzo Cannon
Bobby Rush

Female Blues Artist
Fiona Boyes
Shaun Murphy
Danielle Nicole
Janiva Magness
Karen Lovely
Shemekia Copeland

Sean Costello Rising Star Award

Big Harp George
Markey Blue
Amanda Fish
Andy Poxon
Guy King
Corey Dennison

hoati


Gastroblues Fesztivál huszonnegyedszer
2016-06-24 | koncertajánló


24. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2016. július 1-3.
Paks


Hazánk legrégebben folyamatosan megrendezésre kerülő bluesfesztiválja ezúttal is különleges csemegékkel várja július első hétvégéjén a Paksra látogatókat. Az immár hagyományosan baráti, családi jellegű fesztivál a jól megszokott mederben folytatódik: a színvonalas koncerteket borbarát találkozó, a vasárnapi főzőverseny, kispályás focimeccsek és a kuriózumnak számító templomi hangverseny kíséri. Különleges eseménynek ígérkezik az angol gitáros díva, Joanne Show Taylor és a súlyos betegségből felépült egykori John Mayall’s Bluesbreakers gitáros, Walter Trout, valamint az amerikai Sean Carney és Shaun Booker soul-blues énekesnő közös fellépése. A már korábban megismert kedvencek – Ian Siegal, Big Daddy Wilson, Little G Weevil, Ripoff Raskolnikov, Cliff Moore, Veronica & the Red Wine Serenanders, Magyar Atom és a Tűzkerék xT – mellett fellép még a hazai rock színtér három nagy zenekara, a P. Mobil, a Skorpió és a Török Ádám és a Mini is. Az idei fesztivál egyúttal felkészülés a jövő évi jubileumi 25. Gastroblues Fesztiválra. A bérletet vásárlók tetszés szerint CD vagy DVD lemezt választhatnak a korábbi kiadványok közül.



Takáts Tamás Blues Band: Úton
2016-06-16 | kritika


Takáts Tamás első saját együttesét 1989 végén alapította Takáts Tamás Dirty Blues Band néven. Eleinte klasszikus bluesokat és Hagyó Béla szerzeményeket játszottak kis klubokban, népszerűségük növekedésével egyre több meghívást kaptak az ország különböző részéből. A ’90-es években a hazai bluesfesztiválok állandó vendégei, előzenekarként felléptek Alvin Lee, Eric Burdon, John Mayall, Chris Farlowe és a Rolling Stones magyarországi koncertjein. Az együttesben az évek során sok ismert zenész fordult meg, a jelenleg formációt Takáts Tamás, Gál Gábor, Patyi Sándor és Tóth Károly alkotja. A mostanra a „dirty” jelzőt elhagyó csapat a fennállásának huszonöt éves jubileuma alkalmából készítette el az Úton című albumot, mely idén januárban vált kézzelfoghatóvá. A lemez repertoárjában tizenhárom friss dal mellett a Megöl a vágy és a Pocsolyába léptem újra felvett verziója kapott helyet. A dalszövegek a még mindig kölyökképű Takáts Tamás nevéhez köthetőek, ezek a szokásosnál is melankolikusabbak, rengeteg nosztalgikus visszaemlékezés fogalmazódik meg bennük, persze a humor, a finom gúny sem hiányzik belőlük. Gál Gábor szerzeményei tovább keményedtek, míg Patyi Sándor dalai a líraibb hangulatot képviselik, a szövegek tónusához jobban illenek, ezért nekem a basszusgitáros nótái tetszenek jobban. Az album legnagyobb „slágerei” az Engedj el és a Várjuk a szép időt című dalok, amik reményeim szerint méltó társai lesznek a koncertfavoritoknak. A nagyszabású lemezbemutató koncertet őszre tervezi a zenekar, sok meghívott vendéggel, addig is hallgassuk a csapat történetének talán legjobb albumát. „Optimizmus, búfelejtés, rock and roll!” – ahogyan Takáts Tamás szokta mondani.

Golden Music 2011 Kft., 2016

hoati


Jubileumra készül a Mojo Workings
2016-06-08 | hír


A Mojo Workings 5. születésnapi koncertjét adja 2016. június 29-én a budapesti Kobuci Kertben. A fél évtizedes évforduló alkalmából foglalta össze gondolatait Szabó Tamás.

Tudjuk, öt év nem sok idő egy zenekar életében, de a mai világban és a lehetőségeket nézve mégis soknak tűnik. A Mojo Workings 2011 tavaszán alakult, és akkor, amikor elkezdtünk dolgozni, még csak halvány körvonalai voltak a hosszútávú közös munkának. Az első koncerteket a Fat Mo's-ban játszottuk, inkább csak próbálgattuk egymást a színpadon. (Itt szeretnék köszönetet mondani a Nothing But The Blues kocsmának is, akik az elsők között biztosítottak koncerthelyszínt nekünk.) Az eltelt idő sok változást hozott a csapat életében. A trió lassan-lassan ötösfogattá nőtte ki magát, csatlakozott hozzánk Pengő Csaba (nagybőgő) és Mezőfi ’Fifi’ István (dob), de a mai napig többször játszunk az eredeti trió felállásban. Az öt év alatt eddig két nagylemezt készítettünk (Back In The Day, Long Step), és a születésnapot megünnepelve most megjelenik egy harmadik album (Just Another Button), amely János és Olivér jóvoltából készülhet el. Nekik köszönhetően sok koncertünket felvettük, így ez a lemez néhány már ismert szám koncertverzióját tartalmazza majd, kiegészítve egy-két eddig még nem publikált szerzeménnyel. Az album megjelenését a június 29-i születésnapi koncertünkre időzítettük, ami Budapesten lesz a Kobuci Kertben.



Amikor ma valaki belevág egy új együttes létrehozásába, gyakran bele sem gondol, mekkora a verseny ezen a pici piacon, és mennyi háttérmunka kell egy csapat össze- és életben tartásához, a lehetőségek felkutatásához. A kapcsolatok megszerzése és megtartása külön művészet, mert ugyan nagy a koncertszervezők tábora, de még több a zenekar. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Mojo öt év alatt rengeteg helyre jutott el és talán a külföldi lehetőségek is szép lassan megnyílnak előttünk. Ma szinte minden Budapesten centralizálódik, mégis sokszor volt szerencsénk vidéki klubokban, fesztiválokon is játszani, és azt láttuk, hogy az embereket érdekeli a műfaj, gyakran lelkesebb és érdeklődőbb a közönség, mint a fővárosban. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy sok, általunk is tisztelt kollegával játszhattunk közös koncertet, készítettünk videó- vagy lemezfelvételt. A teljesség igénye nélkül: Nikodém Norbert, Mazura János, Herr Attila, Long Tall Sonny, Ripoff Raskolnikov, Little G Weevil, Tim Lothar, Dániel Balázs.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert láthatatlanul ugyan, de jónéhány barátunk serénykedik körülöttünk, ami igazán nagy segítség - például, el vagyunk kényeztetve „képmesterekből”, hiszen sok fotósnak köszönhetjük, hogy megörökítik a koncertpillanatokat, vagy esetleg megkeresésünkre lelkesen fotóznak egy-egy promóciós sorozatot rólunk. A Mojo Workings arculatát nem csak mi, hanem ők is alakítják. A folyamatos képes beszámolókért külön köszönet Császár Mártának, Zsila Sándornak, Pályi Péternek, Vámosi Lászlónak, Csízy Lászlónak, Kozma Mihálynak, Csuray Bálintnak, a koncertvideókért pedig Tzaffetas Rolandnak, valamint Pázmány András és csapatának!
Mint minden zenekar, a legszemélyesebb pillanatokat mi is a közönségünktől kapjuk. Nem könnyű koncertről koncertre hallgatóságot toborozni, mégis elmondhatjuk, hogy kialakult egy törzsközönség, akik néha még külföldre is utánunk jönnek egy-egy bulira és hírünket viszik a zeneszerető ismerősök körében. Igazi megtiszteltetés őket magunk körül tudni és időről időre találkozni velük, jelenlétük mindig bensőségesebbé teszi a koncertjeinket.
A blues nagyon sokoldalú műfaj. Mindenki másként értelmezi, másként játssza. A viszonylag kötött zenei forma ellenére szinte kimeríthetetlen, ezerarcú. A mi felfogásunk egy a sok közül, és az is folyamatosan változik. Zenei pályafutásom alatt nem egyszer kísérleteztem a műfaj legkülönbözőbb irányzataival, és ez a nyitottság az együttesre is átragadt. A zenénkben ezen túl is szeretnénk megidézni a tradicionális elemeket, esetleg közösen koncertezni tradicionális bluest játszó előadókkal, de ugyanakkor, továbbra is nyitottak maradunk a blues más irányzatokkal való vegyítésével. Talán a legfontosabb az elmúlt öt év eredményei közül, a kitűzött elképzelések megvalósulása mellett, a hitünk megtartása, és a lelkesedés. Néha persze, (ismerve a hazai piacot) ez nem mindig megy könnyen. Viszont, mikor színpadra állunk és elkezdődik egy koncert, akkor az összes kétely szerteszáll, és nincs más, csak a közös örömzenélés.


Kerek évfordulót ünnepel Nemes Zoltán
2016-06-05 | koncertajánló


Jambalaya – Nemes Zoltán 40. születésnapi koncertje
2016. június 15.
Budapest, Kobuci Kert


A nyár egyik kiemelkedő Jambalaya koncertjére kerül sor 2016. június 15-én a Kobuci Kertben. Nemes Zoltán, az együttes frontembere ezen a napon kerek születésnapi évfordulóját ünnepli meghívott vendégekkel és fergeteges show műsorral. Az esten közreműködik DJ Q-Cee és a Mojo Workings zenekar, csakúgy mint a csapat korábbi tagjai. Számos új dal és újszerű fúziók elevenednek meg a színpadon, ezért bizonyos értelemben a koncert ősbemutatóként is aposztrofálható - azok akik ellátogatnak a fővárosi szórakozóhelyre, egy igen exkluzív és egyedi alkalmi formában láthatják a zenekart és kiváló vendégeit együtt muzsikálni.  Mindez mellett sokfelé lép fel a teljes Jambalaya legénység a nyár folyamán, és továbbra is folynak a „Jambalaya light” koncertek kisebb felállásban. A részletek nyomon követhetők a legnépszerűbb közösségi oldalon, valamint a banda honlapján.

hoati


Új lemezzel jelentkezik a Pribojszki Mátyás Band
2016-06-01 | koncertajánló


Pribojszki Mátyás Band My Stories lemezbemutató
2016. június 8.
Budapest, Kobuci Kert


A Pribojszki Mátyás Band elkészítette ötödik, My Stories című albumát, amely 2016. június 8-án jelenik meg. A lemez tizenkét számot tartalmaz, a dalok mind egy-egy saját történetet mesélnek el a hallgatónak, szomorú és vidám momentumokat a szerző, Pribojszki Mátyás életéből. A My Stories nem csak az apró kis nosztalgiák miatt különleges: a korong nem tekinthető tipikus blues albumnak, műfaját tekintve jóval túlmutat a klasszikus blues zenén, hiszen a saját szerzeményekben a soul, a jazz és a funky hangulata is keveredik. Az egyetlen feldolgozás Wee Willie Wayne dala, a Traveling Mood, az akusztikus nótát a banda névadója és Szász Ferenc gitáros Bill Barrett és Ryan Donohue közreműködésével rögzítette, de hallhatjuk még a lemezen Charlie Musselwhite, Bob Margolin, Kid Andersen, Andy J. Forest, Ripoff Raskolnikov, Raphael Wressnig, Little G Weevil és Nemes Zoltán játékát is. Az album megjelenését lemezbemutató koncerttel ünnepli meg a csapat, a budapesti Kobuci Kertben mutatják be az anyagot a megjelenés napján, 2016. június 8-án. Az esten fellép Andy J. Forest, Raphael Wressnig, Nemes Zoltán és további meglepetés vendégek.

hoati


Johnny Rawls: Tiger In A Cage
2016-05-28 | kritika


Otis Clay és Johnny Rawls közös hanganyaga, a Soul Brothers 2014-ben került a boltok polcaira. A lemezt Soul Blues Album kategóriában a legjobbak közé jelölték a Blues Music Awards-on, a végleges győzelmet azonban nem sikerült megszereznie. Johnny Rawls soron következő, immár saját neve alatt megjelenő Tiger In A Cage című albumát két év elteltével adta ki. A bevált recepten ezúttal sem változtatott, a dalok rögzítésében állandó kísérőzenekara, a The Rays segédkezett. A banda vezetőjével, egyben a Catfood Records főnökével, Bob Trenchardal 1998-ban ismerkedett meg, a kiadó 2008 óta gondozza anyagait. Az elhangzó számok egy része saját, a másik része Trenchardal közös, de találunk a lemezen Sam Cooke, Jackie Wilson és Rolling Stones nótát is. Folyamatosan foglalkoztatják társadalmi, politikai kérdések, ezeknek dalaiban rendszeresen hangot ad. Remek példa erre a címadó felvétel, amely egy tizenkilenc éves, drogvád miatt börtönbe került, ott öngyilkosságot elkövető fekete férfiről szól, utalva arra, hogy mennyire elhibázott az Egyesült Államok drogpolitikája. Az albumon több vendégművész képviselteti magát, közülük a legismertebb a mentora után Little Boogaloo becenévre keresztelt Eden Brent. A szólókarrierjét 1985-ben kezdő Rawls utóbbi lemezei rangos jelöléseket és díjakat kaptak. A mind zeneileg, mind szövegileg mívesen kidolgozott kompozíciókat, jó hangszereléseket, kiváló zenészi teljesítményeket felvonultató Tiger In A Cage sem kerülheti el a sorsát.

Catfood Records, 2016

hoati


Ismét Budapesten koncertezik Ryan McGarvey
2016-05-21 | koncertajánló


Tavaly nyári emlékezetes bemutatkozó koncertje után ismét Budapesten játszik Ryan McGarvey. Generációjának egyik legtehetségesebb blues-rock gitárosa és megújult zenekara az európai turnéjuk keretén belül, németországi és ausztriai fellépéseket követően május 29-én az A38 Hajón lép fel.
Bár még csak a húszas éveinek a végén jár, Ryan McGarvey megszámlálhatatlanul sok rangos díjat nyert világszerte, és a legnagyobbak elismerését is begyűjtötte: B.B. King, Eric Clapton, Jeff Beck és Joe Bonamassa is felfigyelt rá. Az Új-Mexikóból származó zenész nagyon komoly munkatempót diktál, szinte egyfolytában turnézik, maradék idejében pedig lemezeket vesz fel. Eddig összesen három stúdióalbumot adott ki, melyek közül a 2014-es The Road Chosen a legutóbbi. Csak saját dalait játssza a lemezeken, koncertjein is csak ritkábban, meglepetésként bukkan fel egy-egy feldolgozás kedvenceitől. Idei európai turnéjára új ritmusszekcióval érkezik, hiszen egy korábbi zenésztárs, Chris Hill foglal majd helyet a doboknál, míg a basszusgitárnál egy igazi zenészlegendát üdvözölhetünk Carmine Rojas személyében.
 
Belépő: elővételben 2900 Ft, a koncert napján 3900 Ft. Jegyek kaphatók a budapesti Musicland lemezboltban, az A38 Hajón, valamint a www.a38.hu weboldalon.

hoati


Henrik Freischlader Trio: Openness
2016-05-14 | kritika


Henrik Freishlader bemutatkozó lemezét 2006-ban adta ki. A rákövetkező években rendszeresen jelentkezett albumokkal, melyek változatos, remek dalokat, kellemes énekhangot és ízes gitárjátékot tartogattak az érdeklődők számára. A német származású, Wuppertalban született muzsikus 2014-ben, tíz évnyi kemény munka után bejelentette, hogy feloszlatja zenekarát és  visszavonul. Stílusosan vett búcsút a közönségtől, hiszen utolsó lemeze, a Live 2014 a búcsúturnéján készült felvételeinek válogatás anyagát tartalmazta. Bizakodtunk, hogy döntése nem végleges, csak pihenésre, feltöltődésre van szüksége. Reményeink valóra váltak, hiszen tavasszal saját kiadója égisze alatt friss albummal jelentkezett. Trióban kezdett zenélni, nagyon megszerette ezt a zenélési módot, így az Openness című CD-t trió formációban rögzítette. Az együttesébe újdonsült társakat keresett: Alex Grube basszusgitárost régóta ismerte, ő hozta magával Carl-Michael Grabinger dobost. A lemezen jól megférnek egymás mellett a blues-rock nóták és a balladák, de találunk rajta egy tradicionális tizenkét ütemű bluest is az Early Morning Blues képében. Akárcsak a korábbi anyagok esetében, a hazánkban többször megfordult Freischlader ezúttal sem tudott Jimi Hendrix szellemétől szabadulni, amit a High Expectations című nótában idézett meg. A CD csúcspontja a Techno, míg az akusztikus His Love tökéletes zárása a lemeznek.

Cable Car Records, 2016

hoati


Átadták a Blues Music Awards díjait
2016-05-07 | hír


Csütörtökön átadták a 37. Blues Music Awards díjait. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Két-két díjat vihetett haza Buddy Guy, Victor Wainwright, Cedric Burnside és Walter Trout, míg két posztumusz díjjal honorálták a néhai Otis Clay teljesítményét.



A díjazottak:

Acoustic Album

Duke Robillard: The Acoustic Blues & Roots Of Duke Robillard

Acoustic Artist
Doug MacLeod

Album
Buddy Guy: Born To Play Guitar

Band
Victor Wainwright & The Wild Roots

B.B. King Entertainer
Victor Wainwright

Best New Artist Album

Mr. Sipp: The Mississippi Blues Child

Contemporary Blues Album
Buddy Guy: Born To Play Guitar

Contemporary Blues Female Artist
Shemekia Copeland

Contemporary Blues Male Artist
Joe Louis Walker

Historical Album

Slim Harpo: Buzzin’ The Blues (Bear Family Records)

Instrumentalist – Bass
Lisa Mann

Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside

Instrumentalist – Guitar

Sonny Landreth

Instrumentalist – Harmonica
Kim Wilson

Instrumentalist – Horn
Terry Hanck

Koko Taylor Award (Traditional Blues Female)
Ruthie Foster

Pinetop Perkins Piano Player
Allen Toussaint

Rock Blues Album Of The Year
Walter Trout: Battle Scars

Song
Walter Trout: Gonna Live Again (Walter Trout: Battle Scars)

Soul Blues Album
Billy Price & Otis Clay: This Time For Real

Soul Blues Female Artist
Bettye LaVette

Soul Blues Male Artist
Otis Clay

Traditional Blues Album
Cedric Burnside Project: Descendants Of Hill Country

Traditional Blues Male Artist

John Primer

hoati


Freddy King: Heads Up! - The First Fourteen Singles
2016-05-03 | kritika


Freddy King, a modern blues gitározás úttörője 1934-ben a Texas állambeli Gilmer városában jött világra. Hat évesen édesanyja és egyik nagybátyja segítségével kezdett el gitározni tanulni. Családjával 1949 őszén Chicagóban telepedett le, napközben az acélműben dolgozott, éjszaka muzsikált, a The Every Hour Blues Boys nevű zenekarát az ’50-es évek derekán hozta létre. Első felvételeit 1956-ban az El-Bee Records részére készítette el. Többször megkereste a Chess Records-ot, de mindig elutasították, így 1960-ban a Federal Records-hoz szerződött. A Syd Nathan alapította lemezkiadó által 1960–62 között megjelentetett kislemezeit fogja csokorba a Heads Up! - The First Fourteen Singles címet viselő album. A lemez néhány kevésbé ismert dal mellett számos King örökzöldet tartalmaz, melyeket szinte minden valamire való blues zenész feldolgozott már. A Hide Away, a Lonesome Whistle Blues, a See See Baby, a San Ho Zay, az I’m Tore Down és a Christmas Tears című szerzemények felkerültek a Billboard rhythm and blues listájára, nem véletlen, hogy a Texas Cannonball néven is emlegetett muzsikus egy időben kereskedelmileg a legsikeresebb blues zenész volt. A negyvenkét évesen elhunyt Freddy Kinget 2012-ben választották be a Rock and Roll halhatatlanjai közé, a rock műfajára gyakorolt jelentős hatását elismerve. Olyan zenészek tisztelték mesterükként, mint Eric Clapton, Mick Taylor és Stevie Ray Vaughan.

Jasmine Records, 2015

hoati


Boogie Woogie Est Győrben
2016-04-26 | koncertajánló


Boogie Woogie Est
2016. május 21.
Győr, Vaskakas Művészeti Központ

Az évek óta sikeres Boogiefeszt főszervezője és házigazdája, Dániel Balázs hagyományteremtő szándékkal rendezi meg májusban egész estés koncertjét, mely egyszerűen és lényegre törően a Boogie Woogie Est nevet kapta. A koncertnek május 21-én a felújított Vaskakas Művészeti Központ ad otthont. Ebben a műsorban is – ahogy már a közönség megszokhatta - a virtuóz zongorajátéké, a pezsgő ritmusoké és a zenei bravúroké a főszerep. A boogie woogie egy nehéz és egyedi zongorázási technikát igénylő műfaj, amelyben az improvizáció több mint lényeges, így bármennyi előadáson vesz is részt valaki, bizonyos, hogy sosem lesz része kétszer ugyanabban a műsorban.

Fellépők:
A Dániel Balázs Boogie Woogie Trió az egyetlen olyan zenekar jelenleg Magyarországon, amely tradicionális felállásban játszik boogie woogie-t egész estés produkció keretében. Mindenki, aki csak látta és hallotta őket, meggyőződött róla, hogy nem csak Dániel Balázs, de Zink Ferenc és Koch Barnabás is mesterien bánnak hangszerükkel. A technikai tudáshoz remek hangulat, ütős poénok és játékukat fűszerező színes elemek egyaránt társulnak. Ezeket a koncerteket nehéz ülve végighallgatni, hiszen a lüktető ritmusokra mindenkinek járni kezd keze-lába, így a közönség gyakran akár széksorok között is táncra perdül.

Vendégművész: Edwin Kimmler (D)
Képzeljenek el egy virtuóz boogie woogie zongoristát. Aztán egy autentikus blues gitárost. Aztán egy szájharmonika művészt, és végül egy egyedi hangú énekest. Aztán képzeljék el mindezt egy személyben. Ő Edwin Kimmler. A német zenész igazi mókamester a színpadon, egy jelenség, az ember nem tudja róla levenni a szemét… de a fülét sem. A Boogiefeszt közönsége már hallhatta őt játszani, így akik ott voltak a fesztiválon tudják, hogy mire számíthatnak, hiszen a vendég pont kiszámíthatatlan!

Jegyek kaphatók a helyszínen 3200 Ft-os áron, valamint foglalhatók az info@mrfirehand.com  e-mail címen.


Lemezbemutató koncertet ad a Grunting Pigs
2016-04-19 | koncertajánló


Grunting Pigs Grunt Away lemezbemutató koncert
2016. április 29.
Budapest, Muzikum Klub


Pribojszki Mátyás nemcsak Magyarország, de talán Európa egyik legismertebb szájharmonikása is, aki az elmúlt húsz évben mintegy tíz nagylemezt, valamint egy DVD-t jelentetett meg saját neve alatt futó zenekarával. Száz Ferenc gitárossal közös Grunting Pigs nevű formációját 2014 januárjában alakította meg. Az egyedi stílusú, energikus és vidám duó koncertjein, csakúgy mint a bemutatkozó Grunt Away című lemezén kizárólag angol nyelvű klasszikus és kevésbé ismert blues szerzemények hallhatók. A többek között Jimmy Reed, Willie Dixon, Muddy Waters, Little Walter, Sonny Boy Williamson és Junior Parker felvételeit tartalmazó CD bemutatójára 2016. április 29-én, a budapesti Muzikum Klubban kerül sor. A koncerten Molnár Dániel és Csizmadia László vendégeskedik.

Belépő: 1200 HUF (elővételben) | 1500 HUF (a koncert napján)

Jegyek kaphatók a Muzikumban, valamint a L’Harmattan Kiadó könyvesboltjaiban (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 14–16. | 1085 Budapest, Horánszky u. 20.).

hoati


A sikert csak csapatmunkában lehet elérni - interjú Szabó Tamással
2016-04-14 | beszélgetések


A tradicionális blues, a hatvanas évek beat, illetve a későbbi korok pop dallamainak világát ötvöző Mojo Workings képviselte Magyarországot az idei European Blues Challenge-n. Élményeikről, tapasztalataikról, a hazai blues szcéna helyzetéről, múltbéli és közeljövőbéli koncertekről faggattam Szabó Tamást, a 2011-ben alakult csapat szájharmonikás-énekesét.

A múlt hétvégén megrendezésre került European Blues Challenge-n a Mojo Workings képviselte hazánkat. Hogy sikerült a fellépéseteket, milyen tapasztalatokat szereztetek?
Nagyon nagy élmény volt az utunk. Az idén Olaszország volt a házigazda, huszonegy nemzet nevezői voltak jelen. Fantasztikus fesztivál hangulat fogadott minket. A mosolygás szinte minden közreműködő kelléktárában benne volt. A nagy zenekari öltözőkben kb. három zenekar öltözött, de sokszor még így is kicsinek minősült, mert annyi érdekes, drága vagy ritka hangszer volt lerakva, hogy mozdulni nem lehetett. Ami pozitívum volt, hogy szinte senki nem ivott a fellépése előtt, ha igen, akkor csak koccintás jelleggel, és sehol nem lehetett érezni a varázs cigik illatát. Sok zenekar produkciója nagyon tetszett, azt kell mondanom, hogy jóval nyitottabban állnak ehhez a műfajhoz a külföldi előadók, mint itthoniak. Nálunk valamiért görcsösen ragaszkodunk a blues bevett formáihoz. Nem is igazán értem, hogy itt Európa közepén, miért akarunk mindig úgy játszani, mint a színesbőrű előadók, vagy mint például Jimi Hendrix. Én nagyon fontosnak tartom a stilisztikát, de szerintem, amikor a zenész már megtanulta, akkor ültesse bele saját játékába, alkalmazza azt, de törekedjen egy sajátos hangkép kialakítására. A világban játszó „klónok” többnyire csak rövid ideig érdekesek a szakmának és a közönség is fenntartással kezeli őket. Szóval elképesztő sokszínűség jellemző erre a kontinensre. Nekem a svédek, az angolok és az olaszok nevezettjeinek játéka és leginkább felfogása jött be. Az is nagyon tetszett, hogy egy-két zenekart leszámítva, nem hallottam igazán utánzó, csak feldolgozásokat játszó csapatot.



Minden fellépő, így ti is húsz perc bemutatkozási lehetőséget kaptatok. Hogyan építettétek fel ezt a meglehetősen rövid műsoridőt?
Érdekes volt, számos zenekar végig sem játszotta, pedig elég rövidke idő a húsz perc. Többnyire három számot fűztek csokorba. Változó volt, hogy ki hogy töltötte meg tartalommal. Volt, aki inkább kevesebb számot, hosszú szólókkal játszott, és nem egy zenekar inkább a hatásvadász elemeket használta. Legalább három zenekar front szólistáját láttam „fetrengeni” a közönség soraiban, mint bevett show elem. Mi úgy állítottuk össze a műsorunkat, hogy jusson is és maradjon is. A német nevezők nagyon szépen játszottak, de a front ember annyira tömény volt, hogy nekem úgy tűnt, nincs egy őszinte pillanata, túlzóan ripacskodós volt. Pedig, ha csak a felét használta volna a frontember, akkor ők nyerték volna meg, így csak harmadikok lettek.

Az idei verseny az európai blues szcéna nyomon követői számára is számos ismeretlen nevet tartogatott. Kit-kiket találtál figyelemre méltónak a koncerteket megtekintve?
Nem neveznék meg előadókat, az az igazság, hogy egy verseny mindig egy kényes dolog. Húsz perc nagyon kevés, hogy reálisan megítéljek valakit, milyen játékos. Azt sem tudom, hogy rossz passzban van-e, vagy tényleg csak annyit tud, mint amit mutat. Az biztos, hogy a hazai zenekarok technikailag nem maradnak el a más országokhoz képest. Amin javítani kell, az a nyelvhasználat, a kiállás és az ötletgazdagság. Ez a verseny nem a „nagyokról” szól, inkább az ismeretlen friss formációk megmérettetése. Ez nem azt jelenti, hogy kezdők, hanem, hogy a piacon még nem ismert nevek. Némely csapat egy-egy zenekari tagját már ismertem vagy hallottam, sőt van olyan énekes, akinek egy másik formációjától van lemezem. Inkább arról szól ez a verseny, hogy löketet adjon számos tehetségnek. Sajnos ez nem mindig jön össze, például a tavalyi győztesek idei fellépéseinek mennyiségét látva, nem kerültek közelebb a tűzhöz.  Szerintem a verseny expo része az, ami fontos és érdekes lehet, hiszen ott lehet kapcsolatokra találni.

Látsz-e esélyt arra, hogy valaha ezt a rangos versenyt Magyarországon rendezik meg?
Hmmm... Ez egy kényes kérdés. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem. Elég szomorú voltam a magyar „delegációt” illetően. Nagyon jó dolog, hogy anno voltunk bátrak, hogy tagjai legyünk az EBU-nak. De ettől még nem vagyunk felkészülve! Az, hogy kifizetjük az éves tagdíjat, nem elég. Ki kéne építeni egy infrastruktúrát, fellépő helyekkel, a műfajt támogató médiával stb. Az idén például az olasz Tv1 közvetítette az eseményt. Az volt az első, hogy kezünkbe nyomtak egy papírt, hogy hozzájárulunk-e a közvetítéshez, tehát nem önhatalmúlag vették fel.  A lengyeleknél számos napilap megemlítette a versenyt. A németeknél az egyik legismertebb blues portál élőben közvetítette a fellépők koncertjeit. Nálunk, ha nem lenne Facebook, egy-két internetes fórum, akkor senki nem tudná mi is ez az egész.
Az expo részénél pontosan ez derült ki. A magyar stand a Gasztroblues Fesztivál szórólapjaival volt teli, valamit kint volt még két tavalyról maradt Éles Gábor CD, illetve sajt, kolbász, pálinka. Szerintem nem ennyi a hazai blues élet. Ha mi nem próbáljuk nyomni magunkat a magyar asztalnál, akkor az sem derült volna ki, hogy ők mihozzánk tartoznak, illetve hogy mi ő hozzájuk tartozunk. Mi vittünk rengeteg pólót, lemezt, névjegyet stb. Horváth János gitárosunk ötletére megkértük Sinkovits Balázst, aki kvázi, mint kontakttartó volt jelen. Mások pultjánál gyönyörű könyves kiadványokat láttam, lemezeket, plakátokat mindenféle éves fesztiválokról.
Nem egy zsűritag sétált a kiállító pultok között, figyelték az embereket, beszélgettek stb. Gondolom azt is nézték, hogy egy-egy ország milyen marketinget fektet bele a saját nevezettjeibe és kultúrájába. Mint a díjátadón kiderült, nem csak a versenyzőket díjazzák, hanem az újságírókat, szervezőket, tehát azok munkáját is elismerik, akik a műfaj népszerűsítéséért dolgoznak, mint háttéremberek. Mi versenyzők, lehet, hogy készülünk, kitesszük a lelkünket, de ha nem építünk ki egy komolyabb országos managmentet, akkor nem fogunk dobogósok lenni. A sikert csak csapatmunkában lehet elérni, mind a zenekarnak, mind a háttérben serénykedő embereknek össze kell dolgozni, meg tanulni mosolyogni, befektetni pénzt, energiát, kapcsolatokat.  Lehet, hogy túlgondolom a dolgokat, de például az idén a norvégok nyerték a zenei megmérettetést. Mivel a dán fellépők (ők szervezik 2017-ben a következő versenyt) nevezettjei nem voltak erősek, a norvégokat hozták ki győztesnek, akik 2018-ban rendezik meg a Blues Challenge-t. Marketing, marketing, marketing. Szerintem még sokat kell dolgoznunk rajta, hogy nyugodt szívvel meg tudjunk egy ilyen nagyszabású rendezvényt szervezni.

Az elmúlt években a magyarországi blues élet egy helyben topog, nem képes a megújulásra, önmaga megszervezésére. Te is így látod ezt?
Igen is, meg nem is! Számos új fiatal tűnt fel, ők már sajátosan játsszák a bluest, egyre nagyobb népszerűséggel, bár nem mindig tudják, hogyan induljanak el az ismertség felé, ezért többnyire a háttérbe szorulnak. Itt megint talán a „háttéripar” hiányáról kéne beszélnem. A bluest itthon a kocsmazenék közé sorolják. Miért? Mert ott lehet hallani. Az évenként országosan megrendezett három-négy fesztivál nem elég, hogy számottevően megjelenjen a műfaj. Nagyobb helyek nem szeretnek kockáztatni, így nem vállalnak be blues koncerteket, vagyis a kígyó a saját farkába harap. A helyzet: tehetséges fiatal előadók szétmorzsolódva, itt-ott, bárhol a „talányba”. Hogyan juthat el így a közönséghez a műfaj, hogy lehet közönséget tobozozni? Itthon van négy-öt ismert előadó, akik fémjelzik a műfajt, és kész. Pedig nem ennyien vagyunk! Az sem ritka, hogy a szervezők csak külföldi nevekkel bombázzák a hazai közönséget. Azt látom, hogy szinte boldog-boldogtalan idejár, turnéznak évente akár többször is. Igen, jó hogy jönnek, mert lehet tanulni tőlük, jó koncerteket adnak. Ám be kéne látni, hogy a magyar blues kultúrát nem ők alakítják, és ha nem adunk elég fórumot a hazai zenészeknek, akkor olyan, mintha mondjuk, az angol klubélet ideköltözne. Nem alakulhat ki egy sajátos arculat, és tényleg nem lesz miért és kinek zenélni. Félreértés ne essen, nem a külföldi fellépők ellen szólok. Mindig örülök, ha valaki olyan zenész látogat el hazánkba, akit még nem, vagy csak régen láttam zenélni, viszont kevésnek tartom a hazai zenészek lehetőségeit.



A közelmúltban rendeztétek meg a Szájharmonikások éjszakája nevű estet számos fiatal herflisnek bemutatkozási lehetőséget adva. Várható-e folytatása ennek a kezdeményezésnek?
Szeretnénk rendszeressé tenni. Sajnos arra nincs pénz, és talán a közönség is félve nyúl a dolgokhoz, hogy egy-egy külföldi nagy nevet elhozzunk mindig. Amúgy is, szerintem nem árt, ha csak az itthoniak kapnak fórumot, és nem valamelyik „sztár” nevével próbáljuk életben tartani a szájharmonikás kultúrát. Jó lett volna az idén egy nagyobb pezsgést megszervezni. Sajnos hely hiányában nem tudtunk találkozókat, workshopokat becsempészni a programba. Így is óriás köszönet a Muzikum Klub szervezőinek, hogy bevállalták ennek az estének a lebonyolítását, mivel ez, inkább csak a harmonikásokról(nak) szólt.  Igazából ez is lenne a cél.

Kiket tudnál kiemelni a hazai szájharmonikás utánpótlásból?
Nem neveznék meg neveket, mert véletlen kihagynék valakit a sokból. Jó néhány sajátosan játszó harmonikás van itthon, akik már nem feltétlen a tradicionális hangképet hozzák, hanem izgalmasan kísérleteznek, vegyítik a játékot ilyen-olyan irányzatokkal.

Április közepén miniturnéra indultok Tim Lotharral. Személy szerint Te nem először játszol együtt a dán származású, pályafutása során több rangos díjat begyűjtött muzsikussal.
Évekkel ezelőtt ismertem meg Timet. Podlovics Péter szervezésében volt egy évenkénti blues fesztivál sorozat, és Péter az egyik fesztivál után összehozott egy after party-t. Én ott találkoztam vele először, majd évekre rá a Tiszavirág fesztivál szervezőin keresztül játszottam is vele többször. A véletlen közös zenélés nagy hatással volt rám. Tim a műfaj pont azon irányzatát játssza, ami mindig is közel állt a szívemhez. Tavaly a Mojoval játszottunk egy sessiont, ahol ő is meghívott zenész volt. A jól sikerült koncert után jött az ötlet, hogy most mi hívjuk meg Őt, és mutassuk meg Magyarországnak. Nagyon készülünk a koncertsorozatra. A turné érdekessége, hogy nagybőgő helyett most tubás barátunkat hívtuk el, Mazura Jánost. Itthon talán furán néz ki ez a felállás, de a bluesban már bevett hangszer a tuba és számtalanszor megjelenik. A koncerten külön-külön és Timmel közösen is fogunk játszani. Fontosnak tartom, hogy az Ő személyisége domináljon, hiszen egy igazán zseniális zenész, kivételes előadó. A turné két állomására is hívtunk hazai blues, illetve boogie csapatot, így egy mini fesztivált hozva össze. A Dániel Balázs nevével fémjelzett trió hazánk egyetlen egy boogie formációja. Balázs szinte minden ma élő boogie zongoristával játszott már, neve ismerősen cseng a külföldi koncertszervezők körében. Ővelük Győrben hoztunk össze egy közös muzsikálást. A Rambling Blues Trio a szegedi koncerten lesz vendég. A több mint két évtizede alakult csapat a blues autentikus irányzatát játssza, így tökéletesen kiegészítik az elképzelésünket. Reméljük, hogy sikeres lesz a koncertsorozat, mindenkinek figyelmébe ajánlom, aki szereti az igényes akusztikus blues zenét.

Szöveg: hoati, fotó: Marco Mazzolai


Megjelentette harmadik lemezét a Colombre Band
2016-04-10 | hír


Váray László és a Colombre Band harmadik lemeze március végén jelent meg. A korábbi albumokon megismert zenei sokszínűség, a szövegek megoldásai és a hangzás olyan egységgé álltak össze erre a lemezre, amelynek részletei már megjelenés előtt, kislemezként vagy rádiós útjain rengeteg új helyre és emberhez elvitte a győri székhelyű zenekart. Az itt szereplő dalszövegek most is úgy hatnak, mint egy lézeres szemműtét, amivel az ember fél szembenézni, de egy pillanat alatt segít tisztán látni a dolgokat. Az Ember vagyok című nagylemez, amit egy kreatív ötlettel „audio-szelfinek” neveztek el, megvásárolható a Kaláka Zenebolt oldalán, az info@colombre.hu címre levelet küldve, vagy a csapat koncertjen.

A lemezbemutató koncertek dátumai:
április 30. - Komárom, Mediawave Fesztivál
május 05. - Budapest, Mika Tivadar Mulató - közös koncert a Csaszi PillanatmŰvek zenekarral
május 07. - Győr, Színhely Kultúrpince

hoati


Kacatok - Ripoff Raskolnikov az új lemeze dalairól
2016-04-07 | névjegy


Az osztrák származású, de Vas megyében élő Ripoff Raskolnikov egy hosszabb, négyéves szünet után jelentette meg az Odds And Ends címet viselő korongját. Az alábbiakban a tiszteletbeli magyarnak számító zenész mutassa be az új album dalait a saját szavaival.

1. Virgo Angel
Egy gondtalan kis szerelmes nóta, ami sokkal tartozik Bo Diddley-nek. A dalban remek szólógitározás szerepel régi cimborámtól, Little G-től, azaz Szűcs Gábortól. Mindenki, akinek köze volt a lemezhez, úgy gondolta, hogy ennek kell lennie a nyitószámnak.

2. I Don’t Wanna Know
Attól tartok, hogy ez egy amolyan kis lázadó himnusz... azt hiszem volt idő, amikor Siegal barátomhoz hasonlóan kalóznak tartottam magam... most viszont már tapasztalt hajóskapitány vagyok, aki mindent megtesz, hogy rozzant lélekvesztőjét távol tartsa a cápáktól terhelt vizektől.

3. Abalone Earrings
Ez egy igaz történet - mind a nő, mind a fülbevalók igaziak -, vagy ahogyan megtörtént igaziak voltak. Másrészről viszont a dal mégsem annyira nőkről és fülbevalókról szól, sokkal inkább egy férfiról, aki jól érzi magát és nem törődik a végkifejlettel.

4. Late Monday Night
Ennek a szerzeménynek a gyökere már régóta, a harmincas éveim óta megvolt bennem, de sehogy se tudtam dűlőre jutni vele. Viszont mivel azt gondoltam, hogy a Late Monday Night egész jó számcím, soha nem dobtam ki a hozzá tartozó vázlataimat - és láss csodát, valamikor a tavalyi évben, főképp a zenekar inspirálására életre kelt. Újraírtam a szöveget, leegyszerűsítettem az akkordmenetet és ez született meg belőle.

5. The Edge
Egy kis haraggal visszatekintés egy elmúlt szerelemre. Eredetileg sokkal hagyományosabb bluesos dal lett volna, de egy ponton a bennem megbújó Keith Richards átvette az irányítást. Az egész nótában remek Nagy Szabolcs zongorajátéka.

6. Dead End Blues
A dal ötlete, ez az ál-kelta gitármotívum azután talált meg, miután egy intenzív hetet Nick Drake számainak hallgatásával töltöttem. Drake elképesztően tehetséges brit dalszerző-énekes volt, aki huszonhat évesen követett el öngyilkosságot. Arról is lehetne beszélgetni, hogy az ő, életről alkotott optimista szemlélete mennyire hatott a dalszövegre.

7. Train

Az egyik kedvencem ezen a lemezen. Dal szerelemről, veszteségről, szívfájdalomról, de optimista felhangokkal. Ugyanakkor annak az első látásra szerelemnek a története is, amit Podlovics Péter steel gitárjával kapcsolatban megéltem.

8. Get Away

Ezt eredetileg a Pribojszki Mátyással közös duóalbumra, a Room For Two-ra rögzítettük. Alapvetően arról szól, hogy egy idősebb férfi tanácsot ad egy fiatalabbnak egy enyhén szólva is rossz kapcsolat megszakításáról. Elég büszke vagyok a mandolinjátékomra ebben, de persze nem tudhatjuk, hogy Jimmy Page mit gondolna róla.

9. Evil-Hearted Women
Mindig is sok blues volt a zenémben, viszont ezen az új lemezen, talán ez az egyetlen dal, amelyben nyilvánvaló a hatás. Emelem öreg kalapom Skip James, Blind Willie McTell, Robert Johnson és a többi nagy korai blues zenész előtt, bármerre is legyenek mostanság.

10. Sailor Song
Ez a szerzemény eredetileg egy filmben szerepelt volna, amiben én egy Waits-szerű vagabondként, egy használaton kívüli benzintöltő előtt adtam volna elő. A rendező ötlete volt az, hogy írjak arról a régi elképzelésről, hogy minden alkalommal meghal egy hajós, ha valaki gyertyával gyújt meg egy cigarettát. A film természetesen nem készült el, úgyhogy be kell érnünk csak a dallal...

11. Odds & Ends

Amolyan életközép utáni önvizsgálat. "Tízezer mérföldet jöttem és semmit nem tudok felmutatni..." - ilyesmi.

12. Cheap Hotel
Ez pedig egy kis óda a házasságtöréshez, illetve ahhoz a szép sor színvonaltalan szemétládához, akihez hű dalszerzőtöknek szerencsétlensége volt az elmúlt negyvenakárhány évben.