Little G Weevil and his Band: Play On
2021-02-14 | hír
Little G Weevil a közelmúltban két kiadvánnyal is jelentkezett: a Játssz tovább című könyvvel, melyben megírta a világban átélt kalandjait, és egy lemezzel. A Play On-t hazai és külföldi sztárok vendégszereplésével rögzítették, Vastag Gábor vezetésével, a budapesti Sounday Stúdióban. Az albumot február 19-én egy live stream koncert keretében mutatják be a Trip Webszínház oldalán. A külföldi előadók nem vehetnek részt a bemutatón az utazási korlátozások miatt, remélhetőleg a 2021 őszére tervezett Müpa-nagybulin már ők is szerepelhetnek majd. Az alábbiakban Little G mutatja be a lemez tizenegy számát.1. Call Me What You Want - Hívj, aminek akarsz, ez a dal címe. Tulajdonképpen egy ünnepi induló, arról szól, hogy az nevet, aki utoljára nevet. A sokadik buktatón túl, de mégis itt vagyok, élek, lemezt készítek, játszom tovább. Majdnem sikerült az ördög terve, de az utolsó pillanatban feleszméltem, talpra álltam. A tanulsága az, hogy ha én össze tudtam szedni magam a személyes tragédiák után, te is és bárki más is képes ugyanerre.
2. Sugar Hip Ya Ya - Ennek a nótának a szövegét egy kenyai ismerősöm története ihlette. Mindig kiváló tanuló volt, ösztöndíjat nyert egy magyar egyetemre. Tizenkilenc évesen, teljesen egyedül megérkezett Európába, belevetette magát a könyvekbe, csinálta, amit elvártak tőle otthon a szülei. Két év után meghallott egy ismerős afrikai dallamot, táncra perdült, és az addig csendes, tipikus stréber tanulóként ismert leányka nemsokára a Stadion színpadán táncolt Havasinak. Édesapja nem jó szemmel nézte a táncolós képeket, „Nem azért küldtelek Európába, hogy táncikálj, hanem hogy tanulj” – mondta. A lány szót fogadott, nem táncolt többet. De titokban másra sem vágyik jobban.
3. Love - Bizonyára mindannyian álmodunk egy paradicsomi helyről, ahol felhőtlen boldogságban, szerelemben éldegélnénk életünk végéig. Ennek a dalnak a szövege az egyik spanyolországi turném felettébb kellemes élménye alapján íródott.
4. New Blues - Ez egy szemtelen dal. Minden nő magabiztos férfira vágyik, aki nemcsak nappal legény, de éjjel is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Igen ám, de az ilyen férfi erős személyiség, és szereti ő megszabni a szabályokat.
5. You’re The One - Van olyan helyzet, hogy éppen akkor talál meg az igazi szerelem, amikor a legkevésbé számítasz rá. Klisének hangzik, de nem az. Rengeteg embert ismerek, akiket a jelenlegi társuk húzott ki az évek óta tartó magányból vagy kilátástalanságból, és joggal hálásak neki ezért. Ha találsz egy ilyen társat, becsüld meg, vigyázz rá. A szöveg ezt a gondolatot dolgozza fel.
6. Break - Ez a szöveg szintén egy megtörtént esetet dolgoz fel. Mikor Londonban éltem, jártam ilyen open mic vagy open jam sessionökre. Bejön a zenész az utcáról, feliratkozik egy listára, majd érkezési sorrendben hívja a házigazda vagy a házigazda zenekar. Egy ilyen alkalommal elsőként érkeztem a helyszínre, és iratkoztam fel a listára, mégis utolsónak hívtak a színpadra, három órával később. Míg a többiek három számra kaptak lehetőséget, én csak egyre, mert annyi idő maradt. Míg a többiek választhattak akár több zenésztárs közül is, én mindössze egy dobost és egy basszusgitárost kaptam. Semmi baj, gondoltam, és feltekertem az erősítőt, sikított a Fibenare gitárom. A tradicionális E-shuffle-t álló ovációval fogadta a jelenlévő kábé kétszáz ember. Megköszöntem szépen, kihúztam a gitárom, haladok le a színpadról, odafut hozzám a házigazda. - Úristen, úristen, játsszál még egyet! - Mi van köcsög, most már van idő? És ezzel elhagytam a helyiséget. Hahaha.
7. Let It Rain - A diszkrimináció vagy bármilyen megkülönböztetés ember és ember között véleményem szerint a világ jelenleg is nagy problémát okozó szégyene. Mint külföldre vetődött magyar én is áldozata voltam ennek jó néhányszor. A Break című dal története is egyfajta megkülönböztetés eredménye. Nem úgy néztem ki, nem azt a nyelvet beszéltem, mint a többség. Amerikában volt olyan eset, hogy a színpadról lelépve megkérdezte egy addig az én zenémre táncoló hölgy, honnan való vagyok. Mikor elmondtam, nekem esett, hogy mit keresek én itt, ez az ő országa, illegális vagyok-e, mutassam meg a papírjaimat. Képzeljük el egy kisebbséghez tartozó ember életét. Hányszor kerül hasonló vagy sokkal súlyosabb helyzetbe, minden ok nélkül? Ez hatalmas probléma, és teljesen alaptalan. Nem szabad félni a másságtól, nem szabad hallgatni a médiából áradó, bennünket akaratlanul is manipuláló propagandára. A világ attól szép, hogy ennyiféle ember él benne. Ha a víz lemossa a bűneinket, Istenem, adj esőt! Ez a nóta refrénje.
9. Sunflower - Mostanában szinte mást sem hallunk, látunk a médiában, csak a vitatkozást, veszekedést, botrányokat, az egymásra mutogatást. Elgondolkodtam, vajon a gyermekeink mit gondolhatnak rólunk, felnőttekről, milyen példát mutatunk nekik? Minden szülő büszke szeretne lenni a gyerekeire, közben meg a felnőtt életünket hazugságok, ármánykodások, kapzsiság, a szeretet, a tisztelet és az együttérzés hiánya jellemzi. Ideje, hogy megvilágosodjunk mindannyian, a sötétség helyett a fényt választva, akár a napraforgó virága.
10. Not Too Late - Ennek a dalnak a refrénjét aznap este írtam, amikor megtudtam, hogy egy közeli rokonomnál rákos megbetegedést diagnosztizáltak. A versszakok egy velem megtörtént esetről szólnak, ennek segítségével próbálom átadni azt az üzenetet, hogy soha nem késő megbékélni, kimondani hangosan, hogy szeretlek. Az elvesztegetett időt senki nem adja vissza. Ez a legdrágább kincsünk: az idő.
11. See My Worth - Ez egy nagyon személyes történet, afféle vallomás. A tanulság a végén talán az, hogy ha valaki nem látja a benned élő jóságot, az értékeidet, akkor tovább kell lépni. Legyünk tisztában az értékeinkkel, és olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik inspirálnak, motiválnak, felemelnek.
„Everything is turning upside down and I’m not the sheep that sticks around
So, I will not waste another word because I see my worth, yes, I see my worth”.
So, I will not waste another word because I see my worth, yes, I see my worth”.
Bemutatkozik a Gospel Moments nevű duó
2020-12-18 | beszélgetések
Horváth Misi és Gál Csaba Boogie az elmúlt évben sokat koncertezett országszerte, mint tradicionális, de a popzenével is kacérkodó blues duó. A Gospel Moments nevű formációjuk új arcukat mutatja meg, hiszen repertoárjuk az 1920-as, ’30-as évek spirituáléira, gospel dalaira épül. Az alábbiakban többek között a duóról, az I Belong To The Band című bemutatkozó lemezükről kérdeztem a két zenészt.
Mikor alapítottátok meg a Gospel Moments nevű duót? Korábban már zenéltetek közösen?
Boogie: Nagyon régóta ismerjük egymást, de fura módon csak az utóbbi három évben kezdtünk együtt muzsikálni. Tradicionális blues duóként működtünk, koncerteztünk, videókat is csináltunk. 2018 végén jött az ötlet, hogy a blues műsorunkat sem elhagyva a blues egyik társműfaját, tradicionális gospeleket is játsszunk, sőt, ezt tegyük fő profilunkká.
Hogy jellemeznétek a zenéteket?
Boogie: A gospelt legtöbben az Apáca show című sikerfilm alapján ismerik. Mi ennek a zenének egy korábbi változatához nyúltunk vissza, amelynek a hangvétele sokkal egyszerűbb, nincs benne nagy kórus, teljes zenekar. Ez sokkal inkább egy vagy legfeljebb két-három személy intim vallomása a hitről, a helyesnek gondolt életről és a reményről.
A napokban jelent meg a formáció bemutatkozó lemeze. Mennyire szerencsés a megjelenés ideje, hiszen ez az időszak nem az élőzenét játszó formációknak kedvez.
Boogie: Erre többféle választ lehet adni. Egyrészt igaz az élőzene részleges térvesztése, de nekünk nem az általános trendeknek kell megfelelnünk. Ez eleve rétegzene, nem általános pop. Mi ezt a tényt elfogadtuk, amikor blues zenészek lettünk, és a gospel-profil is szorosan kapcsolódik a blueshoz. A mi esetünkben különösen igaz ez. A decemberi zenei kínálat azonban kicsit speciális, nem kis részben a karácsonyhoz kötődik, amikor jobban érvényesülnek a hagyományosabb zenei formák is. De ismétlem: nekünk nem kell zenei trendeknek megfelelnünk, fura is lenne tőlünk az ilyen szemforgatás, és senki sem fogadna el tőlünk igazán divatos zenét. Talán egy dologban vagyunk korszerűek: igyekeztünk a döntően akusztikus megszólalásunkat a mai minőségi követelmények szem előtt tartásával rögzíteni.
Mi döntötte el, hogy mely dalok kerülnek a I Belong To The Band című lemezre?
Boogie: Az alapötlet az enyém volt, és így a számokat is én hoztam.
Kik közreműködtek vendégként az albumon?
Boogie: Kevés résztvevő van rajtunk kívül. Pribojszki Matyival egy dalt vettünk fel nagyon vidám körülmények között: Misivel harmonika-duetteznek, én csak énekelek, ebben a számban nincs is más hangszer. Gingl Zoltán, a Mo’ Gigs nevű „szurtos-soul” együttesem dobosa négy számban muzsikál: hol enyhén hiphopos ízt csempész be, hol vonatszerűen zakatol, míg az egyik nótában a New Orleans-i parádék hangulatát idézi meg. Giret Gábor – aki az igényes utómunkát végezte el a stúdióban – basszusgitáron és ütőhangszereken játszott egyik-másik felvételen.
Tekinthető a lemez valamilyen szempontból a Come On Over To My House folytatásának?
Boogie: Ez egy fél-akusztikus album, amelyen én vagyok az egyik főszereplő. Ha ez elég ok, hogy folytatásnak nevezzük, akkor igen. Nyilván nem egyetlen hanganyag erejéig játszottam akusztikus bluest, tehát időről időre, lehetőségeimhez mérten fel-felbukkanok valamilyen hanganyagon, ahol a blues ezen műfaját játszom. Ennyi a köze hozzá, mert tematikailag kevésbé köthető össze a két lemez. Meg hát huszonhat év is elválasztja őket.
Ősszel egy kisfilm jelent meg a rezonátoros gitárról. Mesélnél erről?
Boogie: Ezt egy NKA-s pályázati kiírás alapozta meg, ahol oktatóanyagot kellett kreálni. Misi ötlete volt, hogy vágjunk bele. Igyekeztem röviden összefoglalni, amit fontosnak tartottam, figyelve arra, hogy azért valamennyire szórakoztató is legyen a végeredmény. Ne csak a szűk értelemben vett szakmának szóljon, hanem érthető legyen egy érdeklődő kívülállónak is. Annyit azért megjegyeznék az elkészítéssel kapcsolatban, idézve egy régi rádióműsor címét: „Beszélni nehéz!”
A Gospel Moments mellett mindkettőtök más formációkban is zenél. Milyen aktualitásokat tudtok mesélni ezekről?
Boogie: A korábban említett Mo’ Gigs egy új dalt jelentetett meg a fekete péntek „megünneplésére”, kicsit más oldalról megvilágítva ezt a kereskedelmi eseményt. Van egy popzenés formációm is Harangozó Sebestyén részvételével. Az idén jött létre, és elkészültek az első nótáink, amelyek részben sajátok, de van két feldolgozásunk is. A rádiós és a tévés világban is megmerítkeztünk már egy kicsit, így reméljük, szép lassan megismernek minket.
Misi: Ami nálam aktuális a Gospel Moments mellett, az a Kontor Horváth Acoustic, a Luis Eduardo Castagno Trió, és Fekete Jenővel duózok. Mindhárom formáció szívügyem, ráadásul szájharmonikásként a Kontor Horváth Acoustic és a Luis Eduardo Castagno Trió hatalmas kihívás zeneileg. Kontor Tomival az elmúlt években találtunk egymásra, és azóta töretlenül dolgozunk. Tavaly jött ki az első közös albumunk az NKA támogatásával, a Tom-Tom Records gondozásában. A lemezen saját szerzeményeink hallhatóak. A napokban jelenik meg második hanganyagunk a támogatóknak köszönhetően. A mostani lemez címe All Covered, és Tamás két saját szerzeménye mellett tizennégy feldolgozás kapott helyet rajta, csodálatos vendégzenészekkel. A Luis Eduardo Castagno Trió egy latin projekt, Luis gitározik és énekel, Ursu Gábor gitározik, és én szájharmonikázom. Ez a produkció egy csodálatos utazás Latin-Amerikába. A trió műsorában felcsendülnek olyan dél-amerikai országok zenéi, mint Mexikó, Argentína, Kuba, Peru, valamint spanyol slágerek, de ismert sztenderdek is elhangzanak. Koncertjeinken mindig fergeteges a hangulat. Jencivel kb. húsz éve játszom, tavaly megjelent egy közös albumunk. Azt hiszem, őt nem kell bemutatnom a blues közönségének, hiszen itthon ő az egyik legautentikusabb képviselője a műfajnak. Az utóbbi időben nagy kedvenceim hívtak a lemezeikre játszani, ami hatalmas megtiszteltetés. Így közreműködtem Szabó Leslie, Fekete Jenő, Charlie és Bajnok & Zefi legutóbbi kiadványain.
Hogyan élitek meg a pandémiás helyzetet?
Boogie: Annyi előnye van neki, hogy az ember kényszerből is kreatívkodik, előre menekül. A Gospel Moments lemezre emiatt is volt bőven időnk. Reméljük, hogy egyszer véget ér ez az időszak, és akkor színpadra is tudjuk vinni ezt és a többi formációinkat is. Viszont nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy semmi bajunk. Mert nagyon is van: nem dolgozhatunk, tehát nincs bevételünk.
Misi: Én is folyamatosan alkotok, fotózok, tanulom a videóklip-készítést, vágást stb. Amire nagyon büszke vagyok, az Little G Weevil legújabb videóklipje, amit teljes egészében Urbán Laci barátommal készítettem. Emellett írom a saját dalaimat, és jövőre megjelenik a második szólóalbumom, ami zeneileg sokoldalú lesz, és elképesztően jó zenészekkel fogom rögzíteni. Egyébként nagyon hiányoznak a barátaim, a zenészkollégák, a koncertek és a közönségünk. Nincs könnyű helyzetünk, de én elég optimista vagyok ahhoz, hogy ne adjam fel az álmaimat. Tehát kitartás, és hamarosan láthatjuk egymást a koncerteken.
Szöveg: hoati, fotó: Urbán László
Mikor alapítottátok meg a Gospel Moments nevű duót? Korábban már zenéltetek közösen?
Boogie: Nagyon régóta ismerjük egymást, de fura módon csak az utóbbi három évben kezdtünk együtt muzsikálni. Tradicionális blues duóként működtünk, koncerteztünk, videókat is csináltunk. 2018 végén jött az ötlet, hogy a blues műsorunkat sem elhagyva a blues egyik társműfaját, tradicionális gospeleket is játsszunk, sőt, ezt tegyük fő profilunkká.
Hogy jellemeznétek a zenéteket?
Boogie: A gospelt legtöbben az Apáca show című sikerfilm alapján ismerik. Mi ennek a zenének egy korábbi változatához nyúltunk vissza, amelynek a hangvétele sokkal egyszerűbb, nincs benne nagy kórus, teljes zenekar. Ez sokkal inkább egy vagy legfeljebb két-három személy intim vallomása a hitről, a helyesnek gondolt életről és a reményről.
A napokban jelent meg a formáció bemutatkozó lemeze. Mennyire szerencsés a megjelenés ideje, hiszen ez az időszak nem az élőzenét játszó formációknak kedvez.
Boogie: Erre többféle választ lehet adni. Egyrészt igaz az élőzene részleges térvesztése, de nekünk nem az általános trendeknek kell megfelelnünk. Ez eleve rétegzene, nem általános pop. Mi ezt a tényt elfogadtuk, amikor blues zenészek lettünk, és a gospel-profil is szorosan kapcsolódik a blueshoz. A mi esetünkben különösen igaz ez. A decemberi zenei kínálat azonban kicsit speciális, nem kis részben a karácsonyhoz kötődik, amikor jobban érvényesülnek a hagyományosabb zenei formák is. De ismétlem: nekünk nem kell zenei trendeknek megfelelnünk, fura is lenne tőlünk az ilyen szemforgatás, és senki sem fogadna el tőlünk igazán divatos zenét. Talán egy dologban vagyunk korszerűek: igyekeztünk a döntően akusztikus megszólalásunkat a mai minőségi követelmények szem előtt tartásával rögzíteni.
Mi döntötte el, hogy mely dalok kerülnek a I Belong To The Band című lemezre?
Boogie: Az alapötlet az enyém volt, és így a számokat is én hoztam.
Kik közreműködtek vendégként az albumon?
Boogie: Kevés résztvevő van rajtunk kívül. Pribojszki Matyival egy dalt vettünk fel nagyon vidám körülmények között: Misivel harmonika-duetteznek, én csak énekelek, ebben a számban nincs is más hangszer. Gingl Zoltán, a Mo’ Gigs nevű „szurtos-soul” együttesem dobosa négy számban muzsikál: hol enyhén hiphopos ízt csempész be, hol vonatszerűen zakatol, míg az egyik nótában a New Orleans-i parádék hangulatát idézi meg. Giret Gábor – aki az igényes utómunkát végezte el a stúdióban – basszusgitáron és ütőhangszereken játszott egyik-másik felvételen.
Tekinthető a lemez valamilyen szempontból a Come On Over To My House folytatásának?
Boogie: Ez egy fél-akusztikus album, amelyen én vagyok az egyik főszereplő. Ha ez elég ok, hogy folytatásnak nevezzük, akkor igen. Nyilván nem egyetlen hanganyag erejéig játszottam akusztikus bluest, tehát időről időre, lehetőségeimhez mérten fel-felbukkanok valamilyen hanganyagon, ahol a blues ezen műfaját játszom. Ennyi a köze hozzá, mert tematikailag kevésbé köthető össze a két lemez. Meg hát huszonhat év is elválasztja őket.
Ősszel egy kisfilm jelent meg a rezonátoros gitárról. Mesélnél erről?
Boogie: Ezt egy NKA-s pályázati kiírás alapozta meg, ahol oktatóanyagot kellett kreálni. Misi ötlete volt, hogy vágjunk bele. Igyekeztem röviden összefoglalni, amit fontosnak tartottam, figyelve arra, hogy azért valamennyire szórakoztató is legyen a végeredmény. Ne csak a szűk értelemben vett szakmának szóljon, hanem érthető legyen egy érdeklődő kívülállónak is. Annyit azért megjegyeznék az elkészítéssel kapcsolatban, idézve egy régi rádióműsor címét: „Beszélni nehéz!”
A Gospel Moments mellett mindkettőtök más formációkban is zenél. Milyen aktualitásokat tudtok mesélni ezekről?
Boogie: A korábban említett Mo’ Gigs egy új dalt jelentetett meg a fekete péntek „megünneplésére”, kicsit más oldalról megvilágítva ezt a kereskedelmi eseményt. Van egy popzenés formációm is Harangozó Sebestyén részvételével. Az idén jött létre, és elkészültek az első nótáink, amelyek részben sajátok, de van két feldolgozásunk is. A rádiós és a tévés világban is megmerítkeztünk már egy kicsit, így reméljük, szép lassan megismernek minket.
Misi: Ami nálam aktuális a Gospel Moments mellett, az a Kontor Horváth Acoustic, a Luis Eduardo Castagno Trió, és Fekete Jenővel duózok. Mindhárom formáció szívügyem, ráadásul szájharmonikásként a Kontor Horváth Acoustic és a Luis Eduardo Castagno Trió hatalmas kihívás zeneileg. Kontor Tomival az elmúlt években találtunk egymásra, és azóta töretlenül dolgozunk. Tavaly jött ki az első közös albumunk az NKA támogatásával, a Tom-Tom Records gondozásában. A lemezen saját szerzeményeink hallhatóak. A napokban jelenik meg második hanganyagunk a támogatóknak köszönhetően. A mostani lemez címe All Covered, és Tamás két saját szerzeménye mellett tizennégy feldolgozás kapott helyet rajta, csodálatos vendégzenészekkel. A Luis Eduardo Castagno Trió egy latin projekt, Luis gitározik és énekel, Ursu Gábor gitározik, és én szájharmonikázom. Ez a produkció egy csodálatos utazás Latin-Amerikába. A trió műsorában felcsendülnek olyan dél-amerikai országok zenéi, mint Mexikó, Argentína, Kuba, Peru, valamint spanyol slágerek, de ismert sztenderdek is elhangzanak. Koncertjeinken mindig fergeteges a hangulat. Jencivel kb. húsz éve játszom, tavaly megjelent egy közös albumunk. Azt hiszem, őt nem kell bemutatnom a blues közönségének, hiszen itthon ő az egyik legautentikusabb képviselője a műfajnak. Az utóbbi időben nagy kedvenceim hívtak a lemezeikre játszani, ami hatalmas megtiszteltetés. Így közreműködtem Szabó Leslie, Fekete Jenő, Charlie és Bajnok & Zefi legutóbbi kiadványain.
Hogyan élitek meg a pandémiás helyzetet?
Boogie: Annyi előnye van neki, hogy az ember kényszerből is kreatívkodik, előre menekül. A Gospel Moments lemezre emiatt is volt bőven időnk. Reméljük, hogy egyszer véget ér ez az időszak, és akkor színpadra is tudjuk vinni ezt és a többi formációinkat is. Viszont nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy semmi bajunk. Mert nagyon is van: nem dolgozhatunk, tehát nincs bevételünk.
Misi: Én is folyamatosan alkotok, fotózok, tanulom a videóklip-készítést, vágást stb. Amire nagyon büszke vagyok, az Little G Weevil legújabb videóklipje, amit teljes egészében Urbán Laci barátommal készítettem. Emellett írom a saját dalaimat, és jövőre megjelenik a második szólóalbumom, ami zeneileg sokoldalú lesz, és elképesztően jó zenészekkel fogom rögzíteni. Egyébként nagyon hiányoznak a barátaim, a zenészkollégák, a koncertek és a közönségünk. Nincs könnyű helyzetünk, de én elég optimista vagyok ahhoz, hogy ne adjam fel az álmaimat. Tehát kitartás, és hamarosan láthatjuk egymást a koncerteken.
Szöveg: hoati, fotó: Urbán László
Nyolcadik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2020-08-27 | koncertajánló
Jövő héten immár nyolcadik évadát kezdi meg a Blues Session koncertsorozat a Budapest VIII. kerületben található Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek:
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: https://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek:
szeptember 3. – Grunting Pigs
szeptember 11. – EC 70 – Eric Clapton Tribute Band – Koncert Eric Clapton 75. születésnapjára
szeptember 18. – Little G Weevil Acoustic Band Fish Tank EP bemutató & Said Tichiti Quartet
szeptember 24. – Nikodém Norbert és vendégei
október 1. – Peter Green emlékest, közreműködik a Turnaround együttes és vendégei
október 8. – Zongorista találkozó, közreműködik: Nemes Zoltán, Bacsa Gyula és Nagy Szabolcs
október 9. – Török Ádám és a Mini (Elhallgatott zenekarok sorozat)
október 16. – Message To Hendrix
október 30. – Blues B.R.Others Show
október 31. – Kéknyúl
szeptember 11. – EC 70 – Eric Clapton Tribute Band – Koncert Eric Clapton 75. születésnapjára
szeptember 18. – Little G Weevil Acoustic Band Fish Tank EP bemutató & Said Tichiti Quartet
szeptember 24. – Nikodém Norbert és vendégei
október 1. – Peter Green emlékest, közreműködik a Turnaround együttes és vendégei
október 8. – Zongorista találkozó, közreműködik: Nemes Zoltán, Bacsa Gyula és Nagy Szabolcs
október 9. – Török Ádám és a Mini (Elhallgatott zenekarok sorozat)
október 16. – Message To Hendrix
október 30. – Blues B.R.Others Show
október 31. – Kéknyúl
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: https://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Lábatlani Blues Fesztivál immár tizennyolcadszor
2020-08-23 | koncertajánló
Szeptember első hétvégéjén immár tizennyolcadik alkalommal tartják meg a Lábatlani Blues Fesztivált. A rendezvény ismét színes és színvonalas koncerteket kínál az érdeklődnek.Tizennyolc esztendeje pattant ki Horváth Misi szájharmonikás fejéből a gondolat, hogy a lábatlani Gerenday Kert szabadtéri színpadán egész estét betöltően, hamisítatlan blues muzsika szóljon. Kezdetben a Búcsúbál részét képezte ez a produkció, majd Lábatlani Blues Fesztivál néven nőtte ki magát keresett és népszerű eseménnyé. Az eltelt években országosan, esetenként nemzetközileg ismert zenekarok, előadók léptek fel a koncerteknek helyet adó Gerenday Kertben. A rendezvény törzslátogatókkal is bír, akik az ország számos pontjáról (Budapest, Győr, Szeged, Szentes stb.) és a Felvidékről érkeznek. A szervezők célja a város kulturális rendezvényeinek színesítése és ismertségének elősegítése, nemcsak a környék, hanem az egész ország számára. A szeptember 4-5-én megrendezendő fesztiválon, a járványügyi helyzet szabályai miatt, naponta maximum ötszáz fő vehet részt. A szervezők az ezzel kapcsolatos költségek fedezésére jelképes 1000 Ft/nap belépőjegyet szednek. A jegyeket elővételben a Gerenday Házban és online (1. nap, 2. nap) lehet megvásárolni.
Részletes program:
szeptember 4.
18.30 – Captain Brothers
20.00 – Nemcsak Berry
21.30 – Tűzkerék xT
23.00 – Cry Free Deep Purple Cover Band
szeptember 5.
18.00 – Kontor-Horváth Acoustic
19.00 – Török Ádám és a Mini
20.30 – Jumping Matt And His Combo
22.00 – Little G Weevil Band
22.30 – King Cat Rhythm
hoati
Little G Weevil: Produktív volt az elmúlt néhány hónap
2020-08-09 | beszélgetések
Little G Weevil áprilisban Let It Rain címmel single-t adott ki, majd a napokban négyszámos EP-vel jelentkezett. A többszörösen díjnyertes muzsikus erről, a koronavírus-járvány zeneiparra gyakorolt hatásáról, és a jövőbeli terveiről is beszélt az alábbi mini interjúban.
Hogyan élted meg a koronavírus-járvány kezdeti szigorú járványügyi rendelkezéseit? Mivel töltötted az idődet?
Megmondom őszintén, én elég antiszociális üzemmódban élem az életem már jó két-három éve. Sok időt töltök egyedül, rengeteget gondolkodom, elmélkedek, zenével, angol nyelvvel, történelem-kutatással stb. foglalkozom, tehát nem unatkozom soha. Most ráadásul írom a könyvemet, amit ebben a hónapban kell leadnom, így – bármennyire is furcsa – csak azt sajnálom, hogy ez a vírus egyáltalán létezik, és szeretném, ha minél hamarabb, minél kevesebb bajt okozva egyszerűen túlesnénk az általa okozott gondokon. Van két gyerekem, idős szüleim. Hogyan tervezhet bármit is így az ember? Szóval én nem problémázok a rendelkezések miatt, csinálom, amit lehet, amit meg nem lehet, azt nem. Az egyik gyerekem Londonban, a másik Atlantában él. Napi szinten nézem az ottani híreket, amelyek közel sem pozitívak. Mi Magyarországon még szerencsések vagyunk, maradjon is így!
Mennyire hatott a kreativitásodra ez az időszak?
Nézd, megittam néhány liter pálinkát. Haha... De a viccet félretéve, kiadtam egy single-t áprilisban Dionne Bennett és az elektromos zenekar közreműködésével, most meg egy EP-t négy dallal és az akusztikus bandával. Lassan kész a könyv, tehát mindenképp produktív volt az elmúlt néhány hónap, vírus ide vagy oda.
Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány?
Ezzel kapcsolatban talán annyit kell megértenie a nem szakmabeli publikumnak, hogy jelenleg a világon a könnyűzene az egyetlen művészeti ágazat, ahol egy dalt vagy lemezt, azaz egy kész szellemi terméket bárki gyakorlatilag ingyen megkaphat a digitális stream-rendszernek köszönhetően. A szobrász vagy a festőművész sem dobálja ki az ablakon az alkotásait, nekünk pedig a bevételi forrást a koncertek jelentik. Szóval örülök, hogy valamilyen formában, de tudunk ismét játszani itthon, mert az amerikai vagy angol kollégáim szó szerint éhen halnak lassan. Én egy szót sem szólok, csak lehessen menni, be a cuccot a kocsiba, és gyerünk, nem érdekel, mekkora a nézőközönség. Május 28-án tudtommal én voltam az első muzsikus itthon, aki közönség előtt játszott két hónap karantén után. A Muzikumban ott volt ötven ember, és a két kezemet összetettem, annyira hálás voltam!
Valamikor ez a vírus csak eltűnik, és el lehet kezdeni építeni a jövőt, ami pozitív hatással lesz a hazai zenészek életére és munkájára. Van ez a könnyűzenei stratégia, amiről biztos hallottál. Remélem, elfogadják, és rögtön elkezdhetünk dolgozni. Tegnap is késő lett volna.
A napokban jelent meg egy új EP-d. Mit kell tudni róla?
A Fish Tank című EP négy saját dalt tartalmaz, és az Acoustic Band tagjaival követtük el: Pengő Csaba nagybőgőn, K.C. Brown szájharmonikán játszik, én pedig gitározok, énekelek, illetve három dalban dobolok is. Az élő EP-bemutatón a dobos Tiszai Vivien lesz. Szeptember 18-án a Muzikumban mutatjuk be az anyagot, ahol a marokkói Said Tichiti Gnawa Quartet is szerepel majd. Gyönyörű, blues-os este lesz. A jegyek már kaphatók a tixa.hu-n.
Milyen terveid vannak az elkövetkező időszakra? Merre fogsz koncertezni?
Most a szeptemberi EP-bemutatókra készülünk, Viviennel kiegészülve. Budapest, Pécs, Csongrád és Kecskemét. Aztán tartok egy kis szünetet ősszel. November végén a könyv és a nagylemez egyszerre jön ki a tervek szerint, de erről még nem árulhatok el többet. Adja Isten, hogy sikerüljön! De ahogy a Vasti (Vastag Gábor – a szerk.) szokta mondani, az a lényeg, hogy az egészség meglegyen. Haha... Vigyázzatok magatokra, és köszi az érdeklődést!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
Hogyan élted meg a koronavírus-járvány kezdeti szigorú járványügyi rendelkezéseit? Mivel töltötted az idődet?
Megmondom őszintén, én elég antiszociális üzemmódban élem az életem már jó két-három éve. Sok időt töltök egyedül, rengeteget gondolkodom, elmélkedek, zenével, angol nyelvvel, történelem-kutatással stb. foglalkozom, tehát nem unatkozom soha. Most ráadásul írom a könyvemet, amit ebben a hónapban kell leadnom, így – bármennyire is furcsa – csak azt sajnálom, hogy ez a vírus egyáltalán létezik, és szeretném, ha minél hamarabb, minél kevesebb bajt okozva egyszerűen túlesnénk az általa okozott gondokon. Van két gyerekem, idős szüleim. Hogyan tervezhet bármit is így az ember? Szóval én nem problémázok a rendelkezések miatt, csinálom, amit lehet, amit meg nem lehet, azt nem. Az egyik gyerekem Londonban, a másik Atlantában él. Napi szinten nézem az ottani híreket, amelyek közel sem pozitívak. Mi Magyarországon még szerencsések vagyunk, maradjon is így!
Mennyire hatott a kreativitásodra ez az időszak?
Nézd, megittam néhány liter pálinkát. Haha... De a viccet félretéve, kiadtam egy single-t áprilisban Dionne Bennett és az elektromos zenekar közreműködésével, most meg egy EP-t négy dallal és az akusztikus bandával. Lassan kész a könyv, tehát mindenképp produktív volt az elmúlt néhány hónap, vírus ide vagy oda.
Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány?
Ezzel kapcsolatban talán annyit kell megértenie a nem szakmabeli publikumnak, hogy jelenleg a világon a könnyűzene az egyetlen művészeti ágazat, ahol egy dalt vagy lemezt, azaz egy kész szellemi terméket bárki gyakorlatilag ingyen megkaphat a digitális stream-rendszernek köszönhetően. A szobrász vagy a festőművész sem dobálja ki az ablakon az alkotásait, nekünk pedig a bevételi forrást a koncertek jelentik. Szóval örülök, hogy valamilyen formában, de tudunk ismét játszani itthon, mert az amerikai vagy angol kollégáim szó szerint éhen halnak lassan. Én egy szót sem szólok, csak lehessen menni, be a cuccot a kocsiba, és gyerünk, nem érdekel, mekkora a nézőközönség. Május 28-án tudtommal én voltam az első muzsikus itthon, aki közönség előtt játszott két hónap karantén után. A Muzikumban ott volt ötven ember, és a két kezemet összetettem, annyira hálás voltam!
Valamikor ez a vírus csak eltűnik, és el lehet kezdeni építeni a jövőt, ami pozitív hatással lesz a hazai zenészek életére és munkájára. Van ez a könnyűzenei stratégia, amiről biztos hallottál. Remélem, elfogadják, és rögtön elkezdhetünk dolgozni. Tegnap is késő lett volna.
A napokban jelent meg egy új EP-d. Mit kell tudni róla?
A Fish Tank című EP négy saját dalt tartalmaz, és az Acoustic Band tagjaival követtük el: Pengő Csaba nagybőgőn, K.C. Brown szájharmonikán játszik, én pedig gitározok, énekelek, illetve három dalban dobolok is. Az élő EP-bemutatón a dobos Tiszai Vivien lesz. Szeptember 18-án a Muzikumban mutatjuk be az anyagot, ahol a marokkói Said Tichiti Gnawa Quartet is szerepel majd. Gyönyörű, blues-os este lesz. A jegyek már kaphatók a tixa.hu-n.
Milyen terveid vannak az elkövetkező időszakra? Merre fogsz koncertezni?
Most a szeptemberi EP-bemutatókra készülünk, Viviennel kiegészülve. Budapest, Pécs, Csongrád és Kecskemét. Aztán tartok egy kis szünetet ősszel. November végén a könyv és a nagylemez egyszerre jön ki a tervek szerint, de erről még nem árulhatok el többet. Adja Isten, hogy sikerüljön! De ahogy a Vasti (Vastag Gábor – a szerk.) szokta mondani, az a lényeg, hogy az egészség meglegyen. Haha... Vigyázzatok magatokra, és köszi az érdeklődést!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2020-02-21 | koncertajánló
Tavasszal is folytatódik a Blues Session koncertsorozat a Muzikumban.
Tervezett koncertek
március 12. – Ripoff Raskolnikov & Paul Batto
március 13. – Mojo & Tim Lothar - Old Cinema Session lemezbemutató koncert
március 21. – Kéknyúl
március 26. – Blues B.R.Others Show
március 27. – EC 70 Band - koncert Eric Clapton 75. születésnapjára
március 28. – Little G Weevil Acoustic Band & Said Tichiti Gnawa Quartet
április 04. – Magyar Atom
április 09. – Suba Attila & The Soulfool Band
április 16. – Grunting Pigs - lemezbemutató koncert + meglepetés vendégek
április 25. – Hobo klubest
április 30. – Nikodém Norbert és barátai
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Balogh Gyula: egyedi kiállású és megszólalásmódú zenekar vagyunk
2019-11-18 | beszélgetések
A Huckleberry Guys a fellépésein a delta blues, a hill country blues és a juke joint klubok hangulatát idézi meg. A Közép-Európa-szerte koncertező szegedi együttest az elmúlt években nagy siker fogadta többek közt Little G Weevil, a Ferenczi György és a Rackajam, a Ripoff Raskolnikov Band, a Pribojszki Mátyás Band és a Borsodi Blues Collective előzenekaraként. A napokban jelent meg első lemezük, a Nice Trunk!, mely először november 21-én a Gee Wee Blues & Roots klubban adandó koncertjükön lesz elérhető. További részleteket a zenekarról, a lemezről Balogh Gyula énekes-gitárostól tudtunk meg.
Prekop Győző szájharmonikással alapítottad az együttest. Ezt megelőzően zenéltetek valahol?
Számtalan formációban megfordultunk a Huckleberry Guys előtt és közben is. A legfontosabb a szentesi Sweet 16 zenekar volt. Ott kezdtünk komolyabban megismerkedni a Chicago blues szabályaival, ez az időszak nagyon hasznos tapasztalat volt számunkra. Győző sokáig játszott a Goodman Sly, a Minimal Bogart tagjaként, utóbbinak számos albuma készült. Én egy időben one man band-eztem, ebből az időszakból maradt meg a bőrönd-lábdob ötlete.
Győző és jómagam utcazenéltünk is. Rengeteg nótát az utcán gyúrtunk a mai formájához hasonlóvá. Ugyancsak abban az időben kezdtük használni a bőrönd-dob mellett a harmonika hangosítására használt fémtölcsért. Illetve ekkortájt, a kapolcsi és veszprémi utcazene fesztes fellépéseinkkor már ott volt velünk az „iskolai” Tesla hangfalakból épített gitárkombó is. Ez a három attribútum jelenik meg a napokban megjelent lemezünk különböző oldalain. Egyébként azóta én vagyok a Szegedi Utcazene Fesztivál művészeti vezetője. Ez egy érdekes, külön fejezet a történetben.
Balogh Ede Farkas 2015 nyarán csatlakozott hozzátok. Miért bővültetek trióvá?
Jól működött a dolog úgy is, hogy én a lábammal pumpáltam az alapot, trance-punk-blues-nak hívtuk a műfajt, de ki szerettük volna próbálni változatosabb dobritmusokkal is a műsort. Meg persze a rendezvényszervezők és a hallgatóság is máshogy viszonyul egy trióhoz, több fellépési lehetőséget biztosít, és jobban vonzza a közönséget. Mivel tényleg sikeresnek bizonyult a változtatás, most már a koncertek nagy többségét hárman adjuk, Balogh Ede Farkas dobosunkkal, aki egyébként a testvérem. Vele sokszor zenéltünk már együtt korábban, és bár jelenleg Monoron lakik, egyértelmű volt, hogy őt hívjuk.
Kik inspiráltak, inspirálnak titeket zeneileg?
Nehéz lenne listát összeállítani. Általában egy óriási koncertélmény hatására szokta az ember eldönteni, hogy elkezd gyakorolni. Győzőnek egy Tom White koncert, nekem egy Ian Siegal koncert volt ez a „nagy bumm”. Ede metállal kezdte. De ezek a dolgok nem előzmény nélküliek. Kiváló a magyarországi szakma, ha az ember nyitott a blues-ra, valósággal dőlnek a hatások. Persze fontos a régió, a szegedi rezidens Blues Bell és Rambling koncerteken például mindig ott voltunk.
De sokszor nem is a zene, hanem az a döntő, hogy a saját koncertjük közben és után mit mondanak, hogyan viselkednek a mesterek. A magyar blues-szakmát egy hálózatos rendszerként érdemes szemlélni, emiatt nehéz neveket említeni.
De hogy ne beszéljek teljesen mellé, a repertoárunkat és hangzásvilágunkat meghatározó néhány előadó: Hound Dog Taylor, Lightnin’ Hopkins, John Lee Hooker, Robert Lee Burnside és Robert Johnson.
Csakis feldolgozásokat játszotok, vagy vannak saját szerzeményeitek is?
Kezdetben foglalkoztunk magyar nyelvű, saját dalokkal, azok azóta is talonban vannak, de a jelenlegi műsorunk és a lemez – egy kivétellel – mind feldolgozás. Az egy szem saját szerzeményünk a Drum’n’harp című dal, amely egyben műfajmegjelölés is. Ebben Ede bőrönd groove-jának és Győző füstös, effektes herflijátékának kettőse hallható. Ennek különböző változatai vannak, egy felkerült a lemezünkre is. Én ebben nem játszom, eredetileg azért találtuk ki, hogy míg gitárt cserélek, addig is legyen műsor. Viszont annyira tetszett a közönségnek, hogy azóta minden koncerten előadjuk ezt a saját számunkat.
2017-ben játszottatok a szegedi Kisszínházban színpadra állított Csehov-darabban, a Ványa bácsiban. Hogyan jött ez a lehetőség?
Hát az egy hihetetlen történet. Egy átlagosnak mondható szegedi szabadtéri fesztiválon zenéltünk egyik este a Széchenyi téren, amikor észrevettem, hogy kezében rollert tartva, a távolból figyel minket Bodolay Géza rendező. Korábban egyébként nem ismertük őt személyesen. Amint végeztünk, odalépett hozzám, hogy lenne-e kedvünk játszani a Ványa bácsiban, ő lesz ugyanis a rendezője a Szegedi Nemzeti Színházban. Így kezdődött.
Ti milyen szerepet kaptatok?
Ez egy jó kérdés, tulajdonképpen meghatározhatatlant. Cilinderes, katonaruhás zenészek voltunk a darabban, akik hol élőben játsszák a bluest, hol pedig népzenére tátikáznak. Olykor kiálltunk, átvonultunk a színpadon. Az előadásokat mi nyitottuk egy Hound Dog Taylor dallal, a Let’s get funky-val, ez a lemezen is rajta van. A végén viszont szépen meg is haltunk. Alapvetően egyébként igen improvizatív feladatkört kaptunk.
Ilyen figurák természetesen nincsenek a Csehov-darabban, de megvolt ennek a mellékszerepnek a funkciója, a kötődése a darab szereplőihez és végső soron az alkotóbrigádhoz, de ez innentől már színháztörténet.
Mire vagytok a leginkább büszkék?
Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, sok mindenre büszkék vagyunk: neves rendezvényszervezők, intézmények, neves zenészek elismeréseire, felkéréseire, külföldi meghívásokra, a korai évek zenei versenyein elért sikerekre. Összességében arra, hogy sikerült felépítenünk egy olyan zenekart, amelynek egyedi kiállása és olyan megszólalásmódja van, amelyet mind a szakma, mind az aktuális közönség elégedettséggel nyugtáz.
A napokban jelent meg a Nice Trunk! című lemezetek. Ezt megelőzően készült már felvételetek?
Létezik pár felvétel a duó idejéből, de sosem fektettünk nagy hangsúlyt a stúdiózásokra, inkább az élő előadásokat részesítettük előnyben, abból viszont minél többet. A korai négy dal nem is került fel a lemezre.
Persze ez csupán féligazság, de a blues autentikus funkcióját tekintve is inkább úgy működik, mint a népzene. Összejövünk, a zenészek húzzák, aztán hazamegyünk. Mi nem foglalkoztunk rögzítéssel, se képi, se hanganyaggal, csak zenéltünk. Ezért is lehet, hogy alig vagyunk észrevehetőek a neten.
Mire utal az album címe?
A lemezcím a lábdobot jelöli, amely a borítón is szerepel, és amely tulajdonképpen a zenekar legfőbb attribútuma. Maga a bőrönd pedig nyilván azokat az elmúlt tíz év alatt összegyűjtött, magunkkal hordott gönceinket rejti, amelyek jól állnak nekünk. A cím egy szleng-kifejezésből ered (Csinos koffer!), amelynek persze ezer formája akad, mégis a „trunk” tűnt ezek közül a legkevésbé elkoptatottnak.
Honnan jött az ötlet, hogy a lemez masterelésére az Egyesült Államokban kerüljön sor?
Big Jon Atkinson nemcsak zenészként ismeretes, hanem arról is, hogy kizárólag vintage cuccokkal készíti a felvételeit. A stúdiójában minden a Chicago blues hőskorából származik. Ez már régen felkeltette az érdeklődésünket, aztán ahogy elkészült a mix, összeültünk, hogy mi lenne, ha? Elküldtük neki az anyagot, ő pedig belehallgatott, és elvállalta. Ami azt hiszem, elég nagy megtiszteltetés számunkra.
hoati
Prekop Győző szájharmonikással alapítottad az együttest. Ezt megelőzően zenéltetek valahol?
Számtalan formációban megfordultunk a Huckleberry Guys előtt és közben is. A legfontosabb a szentesi Sweet 16 zenekar volt. Ott kezdtünk komolyabban megismerkedni a Chicago blues szabályaival, ez az időszak nagyon hasznos tapasztalat volt számunkra. Győző sokáig játszott a Goodman Sly, a Minimal Bogart tagjaként, utóbbinak számos albuma készült. Én egy időben one man band-eztem, ebből az időszakból maradt meg a bőrönd-lábdob ötlete.
Győző és jómagam utcazenéltünk is. Rengeteg nótát az utcán gyúrtunk a mai formájához hasonlóvá. Ugyancsak abban az időben kezdtük használni a bőrönd-dob mellett a harmonika hangosítására használt fémtölcsért. Illetve ekkortájt, a kapolcsi és veszprémi utcazene fesztes fellépéseinkkor már ott volt velünk az „iskolai” Tesla hangfalakból épített gitárkombó is. Ez a három attribútum jelenik meg a napokban megjelent lemezünk különböző oldalain. Egyébként azóta én vagyok a Szegedi Utcazene Fesztivál művészeti vezetője. Ez egy érdekes, külön fejezet a történetben.
Balogh Ede Farkas 2015 nyarán csatlakozott hozzátok. Miért bővültetek trióvá?
Jól működött a dolog úgy is, hogy én a lábammal pumpáltam az alapot, trance-punk-blues-nak hívtuk a műfajt, de ki szerettük volna próbálni változatosabb dobritmusokkal is a műsort. Meg persze a rendezvényszervezők és a hallgatóság is máshogy viszonyul egy trióhoz, több fellépési lehetőséget biztosít, és jobban vonzza a közönséget. Mivel tényleg sikeresnek bizonyult a változtatás, most már a koncertek nagy többségét hárman adjuk, Balogh Ede Farkas dobosunkkal, aki egyébként a testvérem. Vele sokszor zenéltünk már együtt korábban, és bár jelenleg Monoron lakik, egyértelmű volt, hogy őt hívjuk.
Kik inspiráltak, inspirálnak titeket zeneileg?
Nehéz lenne listát összeállítani. Általában egy óriási koncertélmény hatására szokta az ember eldönteni, hogy elkezd gyakorolni. Győzőnek egy Tom White koncert, nekem egy Ian Siegal koncert volt ez a „nagy bumm”. Ede metállal kezdte. De ezek a dolgok nem előzmény nélküliek. Kiváló a magyarországi szakma, ha az ember nyitott a blues-ra, valósággal dőlnek a hatások. Persze fontos a régió, a szegedi rezidens Blues Bell és Rambling koncerteken például mindig ott voltunk.
De sokszor nem is a zene, hanem az a döntő, hogy a saját koncertjük közben és után mit mondanak, hogyan viselkednek a mesterek. A magyar blues-szakmát egy hálózatos rendszerként érdemes szemlélni, emiatt nehéz neveket említeni.
De hogy ne beszéljek teljesen mellé, a repertoárunkat és hangzásvilágunkat meghatározó néhány előadó: Hound Dog Taylor, Lightnin’ Hopkins, John Lee Hooker, Robert Lee Burnside és Robert Johnson.
Csakis feldolgozásokat játszotok, vagy vannak saját szerzeményeitek is?
Kezdetben foglalkoztunk magyar nyelvű, saját dalokkal, azok azóta is talonban vannak, de a jelenlegi műsorunk és a lemez – egy kivétellel – mind feldolgozás. Az egy szem saját szerzeményünk a Drum’n’harp című dal, amely egyben műfajmegjelölés is. Ebben Ede bőrönd groove-jának és Győző füstös, effektes herflijátékának kettőse hallható. Ennek különböző változatai vannak, egy felkerült a lemezünkre is. Én ebben nem játszom, eredetileg azért találtuk ki, hogy míg gitárt cserélek, addig is legyen műsor. Viszont annyira tetszett a közönségnek, hogy azóta minden koncerten előadjuk ezt a saját számunkat.
2017-ben játszottatok a szegedi Kisszínházban színpadra állított Csehov-darabban, a Ványa bácsiban. Hogyan jött ez a lehetőség?
Hát az egy hihetetlen történet. Egy átlagosnak mondható szegedi szabadtéri fesztiválon zenéltünk egyik este a Széchenyi téren, amikor észrevettem, hogy kezében rollert tartva, a távolból figyel minket Bodolay Géza rendező. Korábban egyébként nem ismertük őt személyesen. Amint végeztünk, odalépett hozzám, hogy lenne-e kedvünk játszani a Ványa bácsiban, ő lesz ugyanis a rendezője a Szegedi Nemzeti Színházban. Így kezdődött.
Ti milyen szerepet kaptatok?
Ez egy jó kérdés, tulajdonképpen meghatározhatatlant. Cilinderes, katonaruhás zenészek voltunk a darabban, akik hol élőben játsszák a bluest, hol pedig népzenére tátikáznak. Olykor kiálltunk, átvonultunk a színpadon. Az előadásokat mi nyitottuk egy Hound Dog Taylor dallal, a Let’s get funky-val, ez a lemezen is rajta van. A végén viszont szépen meg is haltunk. Alapvetően egyébként igen improvizatív feladatkört kaptunk.
Ilyen figurák természetesen nincsenek a Csehov-darabban, de megvolt ennek a mellékszerepnek a funkciója, a kötődése a darab szereplőihez és végső soron az alkotóbrigádhoz, de ez innentől már színháztörténet.
Mire vagytok a leginkább büszkék?
Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, sok mindenre büszkék vagyunk: neves rendezvényszervezők, intézmények, neves zenészek elismeréseire, felkéréseire, külföldi meghívásokra, a korai évek zenei versenyein elért sikerekre. Összességében arra, hogy sikerült felépítenünk egy olyan zenekart, amelynek egyedi kiállása és olyan megszólalásmódja van, amelyet mind a szakma, mind az aktuális közönség elégedettséggel nyugtáz.
A napokban jelent meg a Nice Trunk! című lemezetek. Ezt megelőzően készült már felvételetek?
Létezik pár felvétel a duó idejéből, de sosem fektettünk nagy hangsúlyt a stúdiózásokra, inkább az élő előadásokat részesítettük előnyben, abból viszont minél többet. A korai négy dal nem is került fel a lemezre.
Persze ez csupán féligazság, de a blues autentikus funkcióját tekintve is inkább úgy működik, mint a népzene. Összejövünk, a zenészek húzzák, aztán hazamegyünk. Mi nem foglalkoztunk rögzítéssel, se képi, se hanganyaggal, csak zenéltünk. Ezért is lehet, hogy alig vagyunk észrevehetőek a neten.
Mire utal az album címe?
A lemezcím a lábdobot jelöli, amely a borítón is szerepel, és amely tulajdonképpen a zenekar legfőbb attribútuma. Maga a bőrönd pedig nyilván azokat az elmúlt tíz év alatt összegyűjtött, magunkkal hordott gönceinket rejti, amelyek jól állnak nekünk. A cím egy szleng-kifejezésből ered (Csinos koffer!), amelynek persze ezer formája akad, mégis a „trunk” tűnt ezek közül a legkevésbé elkoptatottnak.
Honnan jött az ötlet, hogy a lemez masterelésére az Egyesült Államokban kerüljön sor?
Big Jon Atkinson nemcsak zenészként ismeretes, hanem arról is, hogy kizárólag vintage cuccokkal készíti a felvételeit. A stúdiójában minden a Chicago blues hőskorából származik. Ez már régen felkeltette az érdeklődésünket, aztán ahogy elkészült a mix, összeültünk, hogy mi lenne, ha? Elküldtük neki az anyagot, ő pedig belehallgatott, és elvállalta. Ami azt hiszem, elég nagy megtiszteltetés számunkra.
hoati
Új blues & roots klub indul Rákosligeten
2019-09-17 | koncertajánló
Szeptember 19-én új blues & roots klub indul Rákosligeten, a színvonalas, kiváló étel- és ital választékkal rendelkező Törzshely food & wine bárban. A klub ötlete a hely tulajdonosában fogant meg, aki megkereste az International Blues Challenge-nyertes Little G Weevilt, azaz Szűcs Gábort. A tizennégy év után hazaköltözött gitáros, énekes és zeneszerző a XVII. kerületben nőtt fel, így a kezdeményezés mellé állt. „Nagyon fontosnak tartanám, hogy legyen valami rendszeres élő zene a kerületben, pláne olyan műfajok, amik a véleményem szerint érteket képviselnek. Ilyen a blues és az azt körülvevő zenei műfajok. Szeptember 19-én nyitom a szezont, majd minden csütörtökön más fellépő érkezik. A programot jómagam állítom össze, mint ahogy a különleges blues meal receptjét is én hozom minden csütörtökön. Ez úton is köszönöm a séf úrnak a fantasztikus hozzáállást.” – nyilatkozta oldalunknak Little G. A rendezvényekre a belépés ingyenes, a nyitóestre azonban már nincs szabad hely.
hoati
hoati
Kerek évfordulót ünnepel Kőmíves András
2019-07-31 | beszélgetések
Kőmíves András Stone 2008 óta aktív résztvevője a hazai blues-zenei életnek. Formációival rendszeres fellépője fővárosi, valamint vidéki kluboknak és fesztiváloknak. Az elmúlt tíz év során gyakorlatilag nem volt olyan ismert magyar blues-zenész, akivel ne zenélt volna együtt egy színpadon. Negyvenedik születésnapján nagyszabású koncerttel ünnepel a Kobuciban. A közönség igazi örömzenélésre, egy egész estés mini blues-fesztiválra készülhet.2008 óta aktív szereplője vagy a hazai blues-zenei életnek. Mi volt ez idáig a legmeghatározóbb sikerélményed?
Nehéz lenne egyetlen sikerélményt kiemelni, mert rengeteg szép emlékem van az elmúlt tíz esztendőből. Példának okáért, amikor Kepes Robi egy buli után odajött hozzám, és azt mondta: „Csak így tovább, nagyon nagy a lendület és a muzikalitás benned.” Vagy 2015 őszén, amikor az EC70-nel léptünk fel Békéscsabán, közel 700 ember volt kíváncsi a zenénkre, eszméletlen szeretet és jókedv áradt felénk akkor. De talán a Tátrai Tiborral történt első közös zenélést emelném ki, ez még 2013 tavaszán történt az akkori zenekarom, a Living Blues Project ötödik születésnapján. Nagyon nagy élmény volt nekem a gyerekkori idolommal egy színpadon muzsikálni. Tibusszal a mai napig mondhatni haveri a kapcsolatom, nem véletlen, hogy a negyvenedik születésnapi koncertemre is eljön zenélni.
Nagyszabású koncerttel ünnepled a negyedik x-et. Mire számíthatnak az estre ellátogatók?
Nem szeretném teljes egészében lelőni a poént, mert nagyon sok mindenre készülünk. Három főbb blokkból fog felépülni a koncert, lesz olyan rész, ahol csak ketten leszünk a színpadon, és lesz olyan is, amikor mind a tizennyolcan együtt zenélünk majd. A próbák már részben elkezdődtek. A repertoár még formálódik, de lesz olyan dal, amelyet még nem hallhatott a közönség tőlem-tőlünk, és lesz olyan, amelyet már igen, de kicsit megcsavarva, áthangszerelve játsszuk majd el.
Az est vendégzenészei a hazai blues-élet élvonalát képviselik. Izgulsz, ha ilyen muzsikusokkal lépsz fel, vagy inkább fel vagy dobva?
Kettős érzés van bennem, fel vagyok dobódva, de egyben izgulok is, bár én a mai napig – legyen az klubkoncert vagy fesztiválszereplés – mindig állati lámpalázas vagyok, persze ez az izgalom rögtön az első hang megpengetésekor elillan. Egy ismerősöm említette a minap, hogy ez a koncert olyan lesz, mint egy hazai Crossroads fesztivál, és igazat kell neki adnom. Színpadra áll majd Tátrai Tibor, Little G Weevil, Pribojszki Matyi, Szász Feri, Tom Lumen, Fekete Jenő, Tóth János Rudolf és Petendi Tomi. Valamint természetesen mindkét zenekar ritmusszekciója, a Bluestone pedig ez alkalommal fúvósokkal kiegészülve lép fel.
Milyen fellépéseket tartogat a Bluestone és az EC 70 – Eric Clapton Tribute Band számára a nyári fesztiválszezon?
A fesztiválszezon közepén tartunk már, minden időmet és energiámat az augusztus 21-i esemény körüli szervezések kötik most le. Révfülöpre azért ellátogatunk augusztus 1-jén a Bluestone-nal. Az EC 70-nel Fekete Jenő korábbi betegsége miatt nem mertem nyárra bulikat lekötni, de hála az égnek, most már Jenő jól van, és újra zenél.
Hol szeretnél tartani tíz év múlva, az ötvenedik születésnapodon?
Remélem, jól sikerül ez a kobucis buli, és ezúttal is köszönettel tartozom a hely házigazdájának, Kaszap Attilának, hogy első megkeresésemre igent mondott, és befogadta ezt a rendhagyó jubileumi estet. A Muzikum mellett a Kobuci a másik kedvenc zenés helyem, így a későbbiekben is szeretnék ide majd hasonló, nagyszabású koncerteket szervezni.
Programigazgatóként is dolgozol a Muzikum Klubban, ahol a Blues Session koncertsorozat hatodik évadja májusban zárult. Milyen évadot tudhattok a hátatok mögött?
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a munkám a hobbim is egyben, azaz azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Nagyon szép évadot zártunk, sikerült túlszárnyalnunk az előzőt, ugyanis a hozzánk ellátogató közönség száma közel 10%-kal növekedett. Örömteli továbbá, hogy a huszonéves korosztályból egyre többen ellátogatnak hozzánk. Több Blues Session-koncert telt házas volt, és más zenekarok koncertjei esetében is a hétvégi napokon rendre ki kellett tennünk a bejáratra a „telt ház”-táblát. Most nyáron szokás szerint szünetelünk, augusztusban egy nagyobb felújítás vár ránk, amely a koncerttermet is érinti. Szeptember 12-én startol a 2019/2020-as évad, amelynek az első fele már teljesen le van kötve, így most kicsit hátra lehet dőlni, és tudok koncentrálni más feladataimra is.
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
Öt nap blues Óbudán
2019-07-09 | koncertajánló
Mára a műfaj egyik legfontosabb fővárosi ünnepévé nőtte ki magát az Óbudai Blues Fesztivál a Kobuci Kertben. Július 21. és 25. között világhírű zenészek és itthoni mesterek gyűlnek össze az óbudai Zichy-kastély kertjében, hogy az élő blues örömébe invitálják a közönséget. Az idei fellépők között ott lesz a European Blues Challenge tavalyi győztese, a Ragtime Rumours, Big Daddy Wilson, Little G Weevil és a Brooklynból érkező énekesnő-dalszerző Shilpa Ray is, aki olyan világsztárokkal dolgozott együtt, mint Patti Smith vagy Nick Cave.A VII. Óbudai Blues Fesztivál minden bizonnyal a fesztivál történetének egyik legerősebb műsorkínálatával várja a közönséget. A rendezvény tavalyi sikere és szakmai elismertsége mára megteremtette annak a lehetőségét, hogy a programban egyszerre szerepeljen a European Blues Challenge tavalyi nyertese, a European Blues Awards legjobb férfi előadója és egy International Blues Challenge győztes. A szervezők a tradicionális, a delta-, a chicagói-, a memphisi és a southern soul-bluesból táplálkozó zenék melletti elköteleződésüket fel nem adva a határműfajok felé is nyitnak. Be szeretnék mutatni, hogy a blues mennyi más stílust is megtermékenyít anélkül, hogy tudnánk róla. Ezért lett az esemény idei szlogenje blues & roots.
A fesztivál Tom Waits zsenialitása és őrülete előtt tisztelgő Braindogs koncertjével kezdődik, a közönség ezen az estén veheti kézbe először az együttes hamarosan megjelenő albumát. Július 22-én Shilpa Ray lép színpadra, akinek hangját és zenei világát egyaránt hasonlították már Screamin' Jay Hawkinséhoz és Ella Fitzgeraldéhoz is. Shilpa indián harmónium kíséretére épülő, elemi erejű zenéjében a blues gyökereit olykor a punk radikalitása felé nyitja meg, így a fesztivál történetében a „blues and roots” műfajok utóbbi vonulatát újabb távlatokban képviseli majd. Másnap a The Mojo, a Muddy Shoes és a fesztivál sztárvendége, a holland Ragtime Rumours koncertezik, akik tavaly elnyerték a European Blues Challenge első díját. Zenei attitűdjüket az old-school ragtime, a gipsy-jazz és a blues műfaji hármassága jellemzi, világukban mintha Tom Waits Django Reinhardttal találkozna, és a műfajok legélesebb határterületei termékenyítenék meg egymást. Július 24-én a nemzetközi blues-szcéna egyik legtöbbet utazó kiválósága, az osztrák ’Sir’ Oliver Mally-t követően egy igazi mester, Big Daddy Wilson az amerikai Dél hangulatát idézi fel a Kobuciban. A funk, a soul, a gospel és a country gyökereit a bluesban újragondoló muzsikus játéka senkihez sem hasonlítható, egyénisége és lelke egyből magával ragadja a hallgatókat. A fesztivált az Ölveti Blues Band, a Jambalaya és Little G Weevil születésnapi nagykoncertje zárja. Ez utóbbi zenész szellemisége és zenei világa több mint fél évtizede a fesztivál szimbóluma is, hiszen hidakat teremtve köti össze a blues eredeti, tengerentúli és hazai kultúráját. A koncert vendége Tátrai Tibor lesz, így ezen az estén a gitár duplán főszerepbe kerül.
Részletes program
Július 21.
Braindogs
Július 22.
17.00 Bárszék színpad – Teddy Harpo (HUN)
19.00 The Devil’s Trade (HUN)
20.30 Shilpa Ray (USA)
Július 23.
17:30 The Mojo (HUN)
19:00 Muddy Shoes (HUN)
20:30 The Ragtime Rumours (NL)
Július 24.
17:30 Mo’ Gigs (HUN)
19:00 ’Sir’ Oliver Mally & Peter Schneider (A-D)
20:30 Big Daddy Wilson (USA)
Július 25.
17:30 Ölveti Blues Band (HUN)
19:00 Jambalaya (HUN)
20:30 Little G Weevil feat. Tátrai Tibor (HUN)
Lábatlani Blues Fesztivál immár tizenhetedszer
2019-07-05 | koncertajánló
Július második felében immár tizenhetedik alkalommal tartják meg a Lábatlani Blues Fesztivált. A rendezvény ismét színes és színvonalas koncerteket kínál az érdeklődők részére.Tizenhét esztendeje pattant ki Horváth Misi szájharmonikás fejéből a gondolat, hogy a lábatlani Gerenday Kert szabadtéri színpadán egész estét betöltően, hamisítatlan blues muzsika szóljon. Kezdetben a Búcsúbál részeként megtartott produkció Lábatlani Blues Fesztivál néven nőtte ki magát keresett és népszerű eseménnyé. Az eltelt években országosan, esetenként nemzetközileg ismert zenekarok, előadók léptek fel a koncerteknek helyet adó Gerenday Kertben. A rendezvény törzslátogatókkal is bír, akik az ország számos pontjáról (Budapest, Győr, Szeged, Szentes, stb.) és a Felvidékről érkeznek. A szervezők célja a város kulturális rendezvényeinek színesítése és ismertségének elősegítése, nemcsak a környék, hanem az egész ország számára. A július 19-20-án tartandó fesztiválra, amelynek szlogenje, „Élő környezetben élő zenével”, a támogatóknak köszönhetően a belépés díjtalan.
Részletes program
július 19.
18.00 - 19.15 Sam Redbreast Wilson duó
19.45 - 21.00 King Cat Rhythm
21.15 – 22.30 HWY61
23.00 Bonus Track Band
július 20.
18.00 - 19.15 Belvárosi Betyárok
19.45 - 21.00 Little G Weevil szólókoncert
21.15 - 22.30 OLYVÉRSKY
23.00 Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák
hoati
Jambalaya: Whatever Happens
2019-05-06 | hír
A Jambalaya sorban hatodik lemeze, a Whatever Happens április végén került kiadásra. Az alábbiakban a sokadszor megújult zenekar frontembere, Nemes Zoltán mutatja be az albumot.A Whatever Happens lemez igen fontos mérföldkő számunkra. Sok évvel ezelőtt, a zenekar alakulásakor pontosan ezt, a mostani a zenénket szerettük volna játszani. Megőrizni New Orleans zenei megközelítését úgy, hogy közben rátalálunk a Jambalaya saját hangzására. Hosszú utat kellett ehhez bejárnunk, de a korábbi részeredményekből éreztük, hogy érdemes folytatnunk, hát most végre úgy gondoljuk, sikerült. A kizárólag saját szerzeményekből álló album valamennyi dalához személy szerint nagyon kötődöm. Így van ez, amikor rengeteg élmény és különleges sztorik kapcsolódnak az egész alkotói folyamathoz a komponálástól, a közös zenekari munkán át a hangfelvételekig és utómunkálatokig. A lemezanyag sok szempontból merített ihletet a négy évvel ezelőtti egyesült államokbeli koncert turné élményeiből, melyet Little G Weevil barátomnak köszönhetek. A turné után ráadásul visszamentem turistáskodni is New Orleansba, ahol életre szóló barátságok és kalandok tették maradandóvá az ottlétemet és az utazásaimat. A felvételeken igyekeztünk minél inkább a vintage hangszereknél és azok eredeti hangzásánál maradni, ezért Hammond Leslie-t, Fender Rhodes zongorát, pianínót és sok-sok féle analóg kütyüt használtunk az anyag készítésénél, de még az utómunkálatoknál is. Műfaját tekintve az albumra talán a funk és soul lehet a legjellemzőbb általános besorolás, bár vannak itt-ott feltűnő second line ritmusok, Leonard Cohen, vagy Tom Waits világát idéző hatás is, nem beszélve egy csipet világzenei érzetről, ami egy szédületes latin-karibi mixtúrából született fantáziánk eredménye.
I’m Operable - Nem titkolt szándékunk volt ajtóstul berontani a hallgatóhoz ezzel a számmal rögtön nyitásként. Különleges és húzós, bár nem különösebben gyors tempójú groove és - még New Orleansban is talán szokatlan - gitár centrikusság jellemzi a nótát úgy, hogy közben nagyon is New Orleans-i marad az összhatás. Itt utalnék vissza a fent említett „Jambalaya hangzásra” és arra, hogy igenis érdemes bátran újítani és akár elegyíteni a zenei eszköztár adta lehetőségeket. A dal egyébként arról szól, hogy még működőképes vagyok, ne tessenek engem leírni. Egyfajta bluesos „Nem csak a húszéveseké a világ”…
Partisan Second Line - Húzós indítás után, húzós folytatás kívánkozott ki belőlünk ezzel a hamisítatlan, talán kicsit retrospektív funky muzsikával. Csodálatos hangú vokál énekesnők csatlakoztak a felvételhez Kabelács Rita, Monori Gabi és Pintér Mónika személyében. Repetativ jellegű, de mégis összetett szerkezetű a nóta úgy, hogy közben ez az összetettség könnyen gurul, magától értetődőnek hat. Szerettünk volna nagy és halhatatlan New Orleans-i előadóknak adózni ezzel a dallal, feltétel nélkül szolgálni a műfaj elkötelezettjeit, miközben mi itt, Budapesten partizánkodunk a zenénk által.
Lovely Jeaolus Heart - Ha már second line ritmusról énekeltünk az előzőekben, elérkezettnek láttuk az időt, hogy be is mutassuk ezt a sajátos dob groove-ot a valóságban is. Erre a ritmusra épül tehát a nóta, amit egy 102 éves pianinón volt szerencsém feljátszani, amelyhez vokálosaink mellett Szabó Tamás barátom is csatlakozott, szőrös szájharmonika soundjával. Zenei eszközökkel próbáltam az örök körforgást éreztetni, miszerint kistercenként egy irányba haladva folyton ugyanoda érkezünk vissza. Ennek szellemében a dal is egy örökzöld antihősről, a nagy zöld szemű szörnyetegről szól.
What I Won’t Do - A lemez egyetlen remake nótája jellemzi talán legszemléletesebben a fent említett „Jambalaya hangzás” megtalálását és annak rögös útját. Ez a szám, a zenekar első 2005-ös albumán szerepel hatnyolcados ritmusban, más szerkezetben, merőben más hangszereléssel. Mindig is szerettem ezt a nótát, és éreztem benne a potenciált, ugyanakkor azt is éreztem, hogy a régi formával nagyon nem stimmel valami. A kulcsot a helyes groove megtalálása hozta. A dal műfaja is új értelmet nyert. Az ezáltal jóval modernebb felfogású soul nótánk szövegét Todd Williams barátomnak köszönhetjük, a dal a honvágyról szól.
Vampires Dance - Vámpírok márpedig léteznek, és ez nem csak mese. New Orleans pedig jellemző helyszín vámpír ügyben, gondoljunk akár csak az Interjú egy vámpírral című film helyszínére. Instrumentális szerzeménnyel rukkoltunk elő ebben a témában, amit a gitár sound egyedi, sivatagi hangzásával, virtuóz moog billentyű szólóval (utóbbi ismereteim szerint kevésbé bevett szokás a New Orleans-i zenében) és egy jellemzően filmzenére emlékeztető, kicsit talán Tarantino-s érzettel is igyekeztünk aláhúzni. A dalban bariton szaxofon hozza a groove-ot, a téma két különböző trombitán lett felfújva unisonoban, és egy váratlan dobszóló is borzolja a kedélyeket.
What Could Be The Code - Az album fontos ékköve ez a szám. Amellett, hogy az egyetlen lassú nóta, a vendégek névsora és hangszereik különlegessége is igen figyelemre méltó. Vokálosaink mellett Szabó Tamás ezúttal - egy idehaza egyedülállónak számító különleges hangszeren - harmonettán működött közre. Mindezek mellett vendégként csatlakozott még hozzánk hangmérnök-producerünk Vastag Gábor ’Vasti’ steel gitáron. A dalt kisfiamnak írtam, aki autizmussal él, és nagyon különleges kis kölyök. Nem is tudnám pontosan megmondani, hogy neki-e inkább, vagy róla… Mindenesetre az ő szemszögéből igyekeztem láttatni a világot.
Southern Music Ecstasy - Büszkén hallgatom ezt a nótát és közben eszembe jut, hogy milyen hatékonyan alakultak egymásból a zenei ötletek, míg elérkeztünk a végeredményhez. Ez - mint oly sokszor, most is - közös munka eredménye, hiszen a Jambalaya egy remekül működő alkotó műhely. Megint létrejött egy újabb egyedi szerkezet, ami magától értetődően és könnyen gurul. A zenei ötletek konstruktív módon történő alakulása egyébként a stúdióban is folytatódott a feljátszások alkalmával. Vendégeink voltak a már jól bevált garnitúrából Szabó Tamás és a lányok. A dal egy az egyben az amerikai turnéról és annak is a déli részén tett utazásainkról szól.
Whatever Happens - „Avagy a tökéletes címadó”. Az eddigi visszajelzések alapján is a lemez egyik nagy sláger várományosa. Egy szám, ami képes alattomosan befészkelődni a fülekbe. Ennél a felvételnél ismét segítségünkre voltak a lányok. Velük együtt idéztünk fel egy retrós funky világot, ami reméljük, megfertőz majd sokakat. A jövőre nézve és általánosan is merjünk nagyot álmodni, hiszen bármi megtörténhet. Olyan is, amiről még csak álmodni sem mertünk korábban. A dalcím egyébként egy véletlen felismerésből passzolt ennyire kézenfekvően lemezcímnek is. Csajozós témájú nóta, amikor belép a nő, ledönt a lábadról a puszta lényével, persze ebből még bármi is kisülhet…
Woodoo Funk Groove & Caribbean - Korábban annyira hanyagoltuk az instrumentális műfajt, hogy erre az albumra még egy kikívánkozott belőlünk. Igaz bár, hogy a dal címének szövegét csorda vokálban nyomtuk soronként, de kezdetben lényegében instrumentális volt ez a szerzeményünk. Aztán jött egy remek ötlet Vastitól, miszerint hívjuk meg a lemezre MC Guachot, alias Tabeira Iván freestyle művészt. Iván Uruguayban született és rendkívül izgalmasan tolja spanyol nyelven. New Orleans nemcsak francia, de spanyol gyarmat is volt, eleve fontos zenei és kulturális olvasztótégely, így azt mondtuk az ötletre, hogy vágjunk bele. Rendkívül izgalmas világzenei, latinos funk muzsika kerekedett belőle.
Yellow Zebra - Drága barátomat, Little G Weevilt sikerült felkérnem erre a nótára, melyet duettben éneklünk és igen szokatlan módon rögzítettünk. Történt ugyanis, hogy Gabesz még tavaly ősszel amerikai állampolgárként látogatott haza, de mi csak rá egy hónapra kezdtük el felvenni az albumot. A technikának és a leleményességnek hála, egy jól sikerült demó felvétel alapjára rögzítettük Little G énekét és gitár játékát, miközben a lemezfelvételek csak bő egy hónap múlva kezdődtek el. Kicsit olyan volt, mintha a házat a tetőnél kezdtük volna felépíteni. Mint oly sokszor a lemezen, most is velünk voltak a lányok. A dalt egy közös nagy kedvenc budapesti szórakozóhelyünkről írtuk.
Music Factory - „Végre Hammond-orgonálhatok.” Illetve ha Hammondot nem is, de lelkét, a Hammond Leslie-t használhattam ennél a dalnál. (Igazság szerint több számban is használtam az albumon, de itt dominált a legjobban.) Ismét segítségünkre voltak a lányok ebben a dalban. A felvételt megelőző időszakban egyébként már körvonalazódott számunkra, hogy igen erős koncert számunk lesz ez a nóta. New Orleans francia negyedében található a Music Factory. Egy hanglemezbolt, ami azonban ott egyáltalán nem számít őskövületnek, vagy kihalóban lévő állatfajnak, sokkal inkább fontos találkahely zenészek számára. Nemes Nagy Peti barátommal még élő zenekart is láttunk ebben a hanglemezboltban. Talán nem kell tovább részleteznem, muszáj volt írnunk erről is egy dalt.
Fekete Jenőt jótékonysági koncerttel segítik
2019-04-29 | koncertajánló
Nagyszabású jótékonysági koncertet szerveznek barátai az egészségi problémákkal küzdő ismert blues zenész, Fekete Jenő megsegítésére május 7-re az óbudai Kobuci Kertbe.
A hazai blues élet egyik legfontosabb alakja, az 54 éves énekes, gitáros és dalszerző gerincproblémái miatt hónapokig nem tud fellépni, emiatt komoly anyagi nehézségei támadtak, mivel a koncertezés jelenti számára az egyetlen bevételi forrást. A május 7-i összejövetelen Fekete Jenő zenésztársai, barátai, a hazai blues és rock színtér színe-java összegyűlik, hogy az est bevételével segítse a Palermo Boogie Gang korábbi frontemberét.
Fellép az Asphalt Horseman, a BlueStone, a Cabaret Medrano, a Chuck Berry Emlékzenekar, a Dep’art, az EC 70 Band, Écska és Huba, az ef Zámbó Happy Dead Band, az Éles Gábor Trio, Frenk, a HWY61, a Hendrix Project, Király Vajk, Kontor Tamás és Horváth Misi, a Lead Zeppelin, Little G Weevil, a Muddy Shoes feat. Little G Weevil, Szász Ferenc, Ripoff Raskolnikov, a Quimby (Kiss Tibi, Varga Livius, Gerdesits Faszi, Mikuli Ferenc, Kárpáti Dódi), Redbreast Wilson, Ripoff Raskolnikov, a Roy és Ádám Trió, a Stoned, a Bits - Beatles emlékzenekar, a The Mojo, a The Whu, a Varga János Project, Víg Misi és a Vintage Voices.
A hazai blues élet egyik legfontosabb alakja, az 54 éves énekes, gitáros és dalszerző gerincproblémái miatt hónapokig nem tud fellépni, emiatt komoly anyagi nehézségei támadtak, mivel a koncertezés jelenti számára az egyetlen bevételi forrást. A május 7-i összejövetelen Fekete Jenő zenésztársai, barátai, a hazai blues és rock színtér színe-java összegyűlik, hogy az est bevételével segítse a Palermo Boogie Gang korábbi frontemberét.
Fellép az Asphalt Horseman, a BlueStone, a Cabaret Medrano, a Chuck Berry Emlékzenekar, a Dep’art, az EC 70 Band, Écska és Huba, az ef Zámbó Happy Dead Band, az Éles Gábor Trio, Frenk, a HWY61, a Hendrix Project, Király Vajk, Kontor Tamás és Horváth Misi, a Lead Zeppelin, Little G Weevil, a Muddy Shoes feat. Little G Weevil, Szász Ferenc, Ripoff Raskolnikov, a Quimby (Kiss Tibi, Varga Livius, Gerdesits Faszi, Mikuli Ferenc, Kárpáti Dódi), Redbreast Wilson, Ripoff Raskolnikov, a Roy és Ádám Trió, a Stoned, a Bits - Beatles emlékzenekar, a The Mojo, a The Whu, a Varga János Project, Víg Misi és a Vintage Voices.
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2019-02-23 | koncertajánló
Tavasszal ismét kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session koncertsorozat keretén belül a Budapest VIII. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
március 08. - Message To Hendrix
március 21. - Mojo feat. Wild Cow Sonny
március 29. - EC 70 – Eric Clapton 74. születésnapi koncert
április 05. Jumping Matt & His Combo
április 06. - 25 éves a Magyar Atom
április 11. - Bluestone & The Horn Section 5. születésnapi koncert feat. Tátrai Tibor
április 18. - Kéknyúl
április 27. - Jambalaya Whatever Happens lemezbemutató koncert feat. Little G Weevil, Szabó Tamás
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
március 08. - Message To Hendrix
március 21. - Mojo feat. Wild Cow Sonny
március 29. - EC 70 – Eric Clapton 74. születésnapi koncert
április 05. Jumping Matt & His Combo
április 06. - 25 éves a Magyar Atom
április 11. - Bluestone & The Horn Section 5. születésnapi koncert feat. Tátrai Tibor
április 18. - Kéknyúl
április 27. - Jambalaya Whatever Happens lemezbemutató koncert feat. Little G Weevil, Szabó Tamás
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Idén is folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2019-01-08 | koncertajánló
Az új évben is folytatódik a 2013 őszén indított Blues Session koncertsorozat a Muzikumban. A programok közül kiemelkedik Little G Weevil legújabb, az Egyesült Államokban készült Back In Alabama című lemezének dupla bemutatója. A többszörös díjnyertes, nemzetközi hírű blues zenész a szólóprogramja mellett akusztikus zenekarával is előad majd dalokat.
Tervezett koncertek
január 10. - The Mojo
január 11. - Muddy Shoes – A huszonharmadik…
január 17. - Ripoff Raskolnikov Band
január 18. - Voodoo Papa & Szokolay Dongó Balázs
január 31. - Ölveti Blues Band – Blues farsang
február 07. - Big Mouflon feat. Szakcsi Lakatos Béla
február 08. - Blues B.R.Others Show
február 15. - Soulbreakers feat. Pribojszki Mátyás & Jar Of Soul
február 16. - Magyar Atom
február 21. és 22. - Little G Weevil – Back In Alabama lemezbemutató koncertek
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
január 10. - The Mojo
január 11. - Muddy Shoes – A huszonharmadik…
január 17. - Ripoff Raskolnikov Band
január 18. - Voodoo Papa & Szokolay Dongó Balázs
január 31. - Ölveti Blues Band – Blues farsang
február 07. - Big Mouflon feat. Szakcsi Lakatos Béla
február 08. - Blues B.R.Others Show
február 15. - Soulbreakers feat. Pribojszki Mátyás & Jar Of Soul
február 16. - Magyar Atom
február 21. és 22. - Little G Weevil – Back In Alabama lemezbemutató koncertek
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
A Little G Weevil Band szilveszteri koncertje
2018-12-10 | koncertajánló
Little G Weevil, a 29. International Blues Challenge szóló-duó kategóriájának győztese, Blues Music Award jelölt, az őszi szólókoncertje után a Something Poppin’ című lemezéről ismert fantasztikus zenekarával ad két felvonásos koncertet december 31-én a fővárosi Muzikum közönségének. A két felvonás várható kezdési időpontja: 22.00 és 00.30.Közreműködik: Little G Weevil - gitár, ének | Borsodi László - gitár, Pfeff Márton - basszusgitár, Szumper Ákos - dobok, Premecz Mátyás - billentyűs hangszer
Belépő: 6000 HUF
Jegyek 2018. december 4-től kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15-21 óráig, szombaton 17-21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében. További információ: +36 20 221 7767 | bisztro@muzikum.hu
Little G Weevil: A jövőt az európai piacban látom
2018-11-26 | beszélgetések
Hazánk nemzetközi szinten legelismertebb blues előadója, Szűcs Gábor, vagyis Little G Weevil hamarosan Back In Alabama címmel stúdió és koncert felvételeket felvonultató albummal örvendeztet meg bennünket, melyről sok más mellett most az olvasóinknak mesél.
A napokban Back In Alabama címmel élő stúdió és koncert felvételekből álló lemezed jelenik meg. Mit kell tudni erről a kiadványról?
A Back In Alabama hivatalosan december 4-én jelenik meg. Igazi bluesos anyag, tradicionális, egyszerű, déli hangzással. A tőlem megszokott apró kis csavarok persze ott vannak a szerzeményekben. Kilenc új dalt és két feldolgozást tartalmaz a lemez. A szóló számok mellett több nótában két vokalista hölgy, Carla és Rachel, azaz az AfroUnicorn duó vendégszerepel, illetve Tamara Nicolai nagybőgőn és Maurice Nazzaro szájharmonikán közreműködik. Még szeptemberben rögzítettünk mindent egy alabamai koncert alkalmával, illetve az élő stúdió felvételek is abban a kisvárosban, Columbianában készültek. Vidám műsor, énekelhető, dúdolható nóták, jó kis szövegek és groove-ok jellemzik. Olyan house rent party feeling. A weboldalamon megrendelhető tőlem személyesen. Nagyon szívesen alá is írok minden példányt. Természetesen le is tölthető, csak az kevésbé személyes.
Várható, hogy hazánkban is bemutatod majd?
Január végén indulok európai turnéra. Spanyolországban kezdek, majd Hollandia, Belgium, Németország. Február közepe-vége fele tervezzük a magyarországi lemezbemutatókat.
A Something Poppin’ egy új korszak nyitánya volt a pályafutásodban. Egy év telt el a megjelenése óta. Összességében milyen visszajelzéseket kaptál?
Én nem éreztem annyira új korszaknak, bár úgy hozta le a sajtó mindenhol. Nekem az is ugyanaz a feeling, csak éppen ugrottam előre két évtizedet hangzásban, amikor a blues már a soul és funk ritmusokkal keveredett a korai ’70-es években. Az új akusztikus anyag dalai sem kizárólag a megszokott tradko blues recept szerint készültek. Jól jön a refrén néha például. Haha. Nem szabok már határt a kreativitásnak és nem foglalkozom azzal, hogy ez most tradicionális blues vagy nem. Az évek alatt kialakult egyfajta Little G-s blues. Akár elektromos, akár akusztikus, ez mind a North Mississippi-Memphis-Alabama fajta bluesokból ered, ezt szeretném a magam módján valahogy picit modernizálni. A Something Poppin’ fogadtatása jó volt, de azt éreztem, hogy a tradicionális blues rajongóim kevésbé voltak elragadtatva. Ezért hoztam ki ezt az új lemezt. Szerintem jó ötlet egyik évben elektromos, a másik évben akusztikus albumot csinálni. Így mindenki boldog remélhetőleg, és én sem érzem, hogy skatulyába vagyok szorítva zeneszerzésileg.
A koncertezés terén is váltottál, kiiktatva a kis klubok nagy részét, a minőségi helyek irányába fordulva. Mennyire járható ez az út? Magyarországon van menedzsered, de Amerikában is van olyan személy, aki segít?
Folyamatos marketing és tőkével rendelkező célirányos management kell ahhoz, hogy ezt folyamatosan vinni lehessen koncerttermekben. Ez mindenhol így van a világon. Az mára egyértelmű, hogy a Little G Weevil szóló vagy az elektromos zenekar muzsikája és fellépései vannak olyan színvonalon, hogy sikeres legyen bárhol. Erre bizonyíték a rengeteg pozitív sajtó kritika a világ minden részéből, az amerikai blues slágerlistás lemezek, vagy éppen a szakmai díjak itthon és az Egyesült Államokban. Tavasszal volt egy telt házas MÜPA nagyterem koncert. Ezerkétszáz ember Magyarországon egy angolul éneklő blues produkción. Ettől nem szabad elszállni, de szerénykedni sem kell. A zene a lényeg, és ha az jó, az emberek eljönnek Kambodzsában, Atlantában vagy magyar honban. Magyarországon az utóbbi években Podlovics Péter segített koncerteket szervezni, illetve félig meddig management munkát is csinált, próbálta tolni a bandát amennyire tudta. Az exkluzivitás mára megszűnt, Petinek ezer dolga van, én meg közben egy nemzetközi „blues brandben” gondolkodom. Ennek felépítése nem egyszerű, valamilyen szinten költséges. Támogatók, cégek kellenek a háttérbe, akiknek nemzetközi vagy Uniós érdekeltségük van. Az Egyesült Államokban a blues zenekarok 80%-a haldoklik, csak a három-négy kiadó vagy music group által futtatott, nem éppen blues zenekarok vannak talpon. Az, hogy vannak blues fesztiválok, az egy dolog. Szóval ott nem igazán érdemes próbálkozni. Európa nyitottabb, pozitívabb és kísérletezőbb blues szinten, én a jövőt az európai piacban látom.
Jó pár éve, hogy az Egyesült Államokban élsz. Hogy érzed, mennyire változtál meg?
A jó pár éven már talán túl vagyok, hiszen lassan tizenöt éve mentem el Magyarországról. Oké, volt három év Anglia. Fogalmazzunk úgy, hogy közben felnőttem emberileg és zeneileg. Nem egyszerű élet ez, de mindenkinek van dolga a Földön. Nekem ezt osztotta Isti bácsi. Nem bánom egy percig sem.
2013-ban megnyerted a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et. Azóta mennyire követed figyelemmel ezt a versenyt? Esetleg van olyan zenész vagy együttes, akit a közelmúltba hallva felkaptad a fejed?
Ha tudok, elmegyek egy-két napra Memphisbe szórakozni a verseny alatt, megnézek zenekarokat, jammelgetek, stb... Jó buli és jó néha összejönni hasonló felfogású arcokkal. Jövő márciusban, San Franciscóban a tavalyi szóló kategória győztessel közösen lépek majd fel.
Többször említetted már, hogy a folyamatos fejlődés híve vagy. Mi lesz a következő lépcsőfok, amit meg akarsz ugrani?
Az nem titok, hogy huszonhét új dal ötlet van a tarsolyban egy esetleges elektromos lemezre 2020-ban. De ezt csak akkor érdemes elkészíteni, ha profi managementet és támogatókat tudok szerezni a projectre. Más, zenével, rádióval, tévével, oktatással kapcsolatos dolgok is foglalkoztatnak, de most itt a hatodik album, a Back In Alabama, erre koncentrálok és szeretném bemutatni minél több helyen ezt az izgalmas, vidám akusztikus blues estet két vokalistával, nagybőgővel, harmonikával. Zene és turnédátumok a www.gweevil.com oldalon. Gyertek ezren!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
A napokban Back In Alabama címmel élő stúdió és koncert felvételekből álló lemezed jelenik meg. Mit kell tudni erről a kiadványról?
A Back In Alabama hivatalosan december 4-én jelenik meg. Igazi bluesos anyag, tradicionális, egyszerű, déli hangzással. A tőlem megszokott apró kis csavarok persze ott vannak a szerzeményekben. Kilenc új dalt és két feldolgozást tartalmaz a lemez. A szóló számok mellett több nótában két vokalista hölgy, Carla és Rachel, azaz az AfroUnicorn duó vendégszerepel, illetve Tamara Nicolai nagybőgőn és Maurice Nazzaro szájharmonikán közreműködik. Még szeptemberben rögzítettünk mindent egy alabamai koncert alkalmával, illetve az élő stúdió felvételek is abban a kisvárosban, Columbianában készültek. Vidám műsor, énekelhető, dúdolható nóták, jó kis szövegek és groove-ok jellemzik. Olyan house rent party feeling. A weboldalamon megrendelhető tőlem személyesen. Nagyon szívesen alá is írok minden példányt. Természetesen le is tölthető, csak az kevésbé személyes.
Várható, hogy hazánkban is bemutatod majd?
Január végén indulok európai turnéra. Spanyolországban kezdek, majd Hollandia, Belgium, Németország. Február közepe-vége fele tervezzük a magyarországi lemezbemutatókat.
A Something Poppin’ egy új korszak nyitánya volt a pályafutásodban. Egy év telt el a megjelenése óta. Összességében milyen visszajelzéseket kaptál?
Én nem éreztem annyira új korszaknak, bár úgy hozta le a sajtó mindenhol. Nekem az is ugyanaz a feeling, csak éppen ugrottam előre két évtizedet hangzásban, amikor a blues már a soul és funk ritmusokkal keveredett a korai ’70-es években. Az új akusztikus anyag dalai sem kizárólag a megszokott tradko blues recept szerint készültek. Jól jön a refrén néha például. Haha. Nem szabok már határt a kreativitásnak és nem foglalkozom azzal, hogy ez most tradicionális blues vagy nem. Az évek alatt kialakult egyfajta Little G-s blues. Akár elektromos, akár akusztikus, ez mind a North Mississippi-Memphis-Alabama fajta bluesokból ered, ezt szeretném a magam módján valahogy picit modernizálni. A Something Poppin’ fogadtatása jó volt, de azt éreztem, hogy a tradicionális blues rajongóim kevésbé voltak elragadtatva. Ezért hoztam ki ezt az új lemezt. Szerintem jó ötlet egyik évben elektromos, a másik évben akusztikus albumot csinálni. Így mindenki boldog remélhetőleg, és én sem érzem, hogy skatulyába vagyok szorítva zeneszerzésileg.
A koncertezés terén is váltottál, kiiktatva a kis klubok nagy részét, a minőségi helyek irányába fordulva. Mennyire járható ez az út? Magyarországon van menedzsered, de Amerikában is van olyan személy, aki segít?
Folyamatos marketing és tőkével rendelkező célirányos management kell ahhoz, hogy ezt folyamatosan vinni lehessen koncerttermekben. Ez mindenhol így van a világon. Az mára egyértelmű, hogy a Little G Weevil szóló vagy az elektromos zenekar muzsikája és fellépései vannak olyan színvonalon, hogy sikeres legyen bárhol. Erre bizonyíték a rengeteg pozitív sajtó kritika a világ minden részéből, az amerikai blues slágerlistás lemezek, vagy éppen a szakmai díjak itthon és az Egyesült Államokban. Tavasszal volt egy telt házas MÜPA nagyterem koncert. Ezerkétszáz ember Magyarországon egy angolul éneklő blues produkción. Ettől nem szabad elszállni, de szerénykedni sem kell. A zene a lényeg, és ha az jó, az emberek eljönnek Kambodzsában, Atlantában vagy magyar honban. Magyarországon az utóbbi években Podlovics Péter segített koncerteket szervezni, illetve félig meddig management munkát is csinált, próbálta tolni a bandát amennyire tudta. Az exkluzivitás mára megszűnt, Petinek ezer dolga van, én meg közben egy nemzetközi „blues brandben” gondolkodom. Ennek felépítése nem egyszerű, valamilyen szinten költséges. Támogatók, cégek kellenek a háttérbe, akiknek nemzetközi vagy Uniós érdekeltségük van. Az Egyesült Államokban a blues zenekarok 80%-a haldoklik, csak a három-négy kiadó vagy music group által futtatott, nem éppen blues zenekarok vannak talpon. Az, hogy vannak blues fesztiválok, az egy dolog. Szóval ott nem igazán érdemes próbálkozni. Európa nyitottabb, pozitívabb és kísérletezőbb blues szinten, én a jövőt az európai piacban látom.
Jó pár éve, hogy az Egyesült Államokban élsz. Hogy érzed, mennyire változtál meg?
A jó pár éven már talán túl vagyok, hiszen lassan tizenöt éve mentem el Magyarországról. Oké, volt három év Anglia. Fogalmazzunk úgy, hogy közben felnőttem emberileg és zeneileg. Nem egyszerű élet ez, de mindenkinek van dolga a Földön. Nekem ezt osztotta Isti bácsi. Nem bánom egy percig sem.
2013-ban megnyerted a legrangosabb bluesversenyt, az International Blues Challenge-et. Azóta mennyire követed figyelemmel ezt a versenyt? Esetleg van olyan zenész vagy együttes, akit a közelmúltba hallva felkaptad a fejed?
Ha tudok, elmegyek egy-két napra Memphisbe szórakozni a verseny alatt, megnézek zenekarokat, jammelgetek, stb... Jó buli és jó néha összejönni hasonló felfogású arcokkal. Jövő márciusban, San Franciscóban a tavalyi szóló kategória győztessel közösen lépek majd fel.
Többször említetted már, hogy a folyamatos fejlődés híve vagy. Mi lesz a következő lépcsőfok, amit meg akarsz ugrani?
Az nem titok, hogy huszonhét új dal ötlet van a tarsolyban egy esetleges elektromos lemezre 2020-ban. De ezt csak akkor érdemes elkészíteni, ha profi managementet és támogatókat tudok szerezni a projectre. Más, zenével, rádióval, tévével, oktatással kapcsolatos dolgok is foglalkoztatnak, de most itt a hatodik album, a Back In Alabama, erre koncentrálok és szeretném bemutatni minél több helyen ezt az izgalmas, vidám akusztikus blues estet két vokalistával, nagybőgővel, harmonikával. Zene és turnédátumok a www.gweevil.com oldalon. Gyertek ezren!
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
Tony Bigmouth Pearson, a Slovakian Blues Challenge nyertese
2018-10-08 | beszélgetések
Stefan Uhrinak, művésznevén Tony Bigmouth Pearson Kassán született, jelenleg Budapesten él. Mentorként tekint Little G Weevilre, a Slovakian Blues Challenge versenykiírására véletlenül lelt. A Skalicán megrendezett versenyen az első helyet sikerült megszereznie.
Tinédzserként kezdtél zenélni. A családban volt olyan, akinek a példáját követted?
A családunkban az általános műveltség részeként volt jelen a zene, gyerekkoromban zongorázni tanultam. Szüleim orvosi pályára szántak, de a képzés során kiderült számomra, hogy nem ez az én igazi utam, így végül a zene győzedelmeskedett.
Mely előadók, zenekarok voltak a legnagyobb hatással rád?
Az USA-ban töltött időszak alatt hallottam először Stevie Ray Vaughan zenéjét, ezután találtam rá a három blues királyra (B.B. King, Freddie King és Albert King). Innen egyenes út vezetett a jazz felé, José James, Gregory Porter és Kurt Elling felvételeit kezdtem hallgatni. Az utóbbi időben olyan tradicionális, akusztikus blues zenészek felé fordult a figyelmem, mint Sam Chatmon vagy R.L. Burnside.
Honnét a művészneved, pontosan mit jelent?
A Tony Bigmouth a kicsit keményebb, szókimondó dalszövegeimre vonatkozó utalás, továbbá sokak szerint a hétköznapokban a megszokottnál többet beszélek. A családom egy része Amerikában él, tinédzserként náluk töltöttem egy rövidebb időszakot, és ők voltak azok, akik segítségével megvehettem az első elektromos gitáromat. Ők a Pearson család, a névválasztás egyfajta tiszteletadás feléjük.
Mentorként tekinthetsz a jelenleg Atlantában élő Little G Weevilre. Hogy akadtatok egymásra?
Kazai Ági hívta fel a figyelmemet Little G Weevil munkásságára. Nagyon megtetszett G zenéje, ezért úgy döntöttem, felkeresem. Az ekkor indult együttműködés olyan jól sikerült, hogy később is folytattuk a közös munkát. Sokat köszönhetek neki, igazán hasznos tanácsokkal látott el a dalszerzés területén.
Véletlenül lelted meg a Slovakian Blues Challenge versenykiírását. Hogyan épült fel a verseny, kikkel versenyeztél?
A Slovakian Blues Challenge válogatása a jelentkezők által beküldött hangfelvételek alapján zajlott. A többfordulós versenybe először tizenegy produkciót válogattak be, majd a nemzetközi zsűri döntése alapján a Tony Bigmouth Pearson gitár-ének szóló projekt, az öt fős Eva Halczyn Band és Andy Ray Haverda négytagú zenekara jutottak be a döntőbe. Az én repertoárom saját dalokból és néhány blues standardből állt, ezzel a programmal nyertem meg a versenyt a másik két zenekarral szemben.
Győzelmednek köszönhetően Te képviseled jövőre Szlovákiát az Azori-szigeteken megrendezendő European Blues Challenge-en. Mit vársz ettől az úttól?
Nagyszerű lehetőségnek tartom, hogy egyre szélesebb körben mutathatom be a saját zenémet, amit leginkább modern blues-ként tudnék definiálni. Az European Blues Challenge alkalmas terepet biztosít kapcsolatteremtésre a kiadókkal, koncert- és fesztiválszervezőkkel, managerekkel.
Kassán születtél, rövid ideig az Egyesült Államokban is éltél. Jelenleg hol van az otthonod?
Közel öt éve élek Budapesten, kezdetben a zenei fejlődésem érdekében választottam ezt a sokszínű, pezsgő kulturális élettel rendelkező várost. A kötődésemet ma már az is erősíti, hogy az ELTE mesterszakos hallgatója vagyok, és néhány éve már a magánéletem miatt is Budapest a bázisom. Rendszeresen utazom Európa-szerte, hamarosan visszatérek az Egyesült Államokba is.
Néhány hét telt el a sikered óta. Mennyire nőtt meg a kereslet irántad? Hol láthatnak következőnek az érdeklődők?
A Slovakian Blues Challenge eredményhirdetése után azonnal kaptam új felkéréseket Szlovákiából, Csehországból és Lengyelországból. Megjelent rólam egy cikk a legnagyobb közép-európai blues magazinban, a Twoj Blues-ban, és meghívott egy nagyinterjúra a Szlovák Nemzeti Rádió is (RTVS). A győzelemről hírt adott a Fülesbagoly blog és a Petőfi TV is megkeresett, ahol élőzenés interjút adtam. Legközelebb Csehországban, a Stetson & Bourbon Festivalon találkozhat velem a közönség 2018. november 3-án.
Nemcsak szólóban játszol, hanem a DUSKA nevű akusztikus duóban is. Mit kell tudni erről a formációról?
Kazai Ági jazzénekes-énektanárral közösen hoztuk létre a DUSKA formációt, amelyben saját szövegeink mellett magyar versek angol fordításait használjuk dalszövegként. Alapvetően az akusztikus megszólalásra törekszünk, de koncertjeinken előszeretettel alkalmazunk experimentális megoldásokat is, looper és effektek segítségével. Kazai Ágival öt éve ismerkedtem meg, amikor zenei fejlődésem érdekében hangképző tanárt kerestem Budapesten. A DUSKA hivatalosan 2018. májusa óta létezik, azóta koncerteztünk Magyarország több nyári fesztiválján, Budapesten, Kassán, Brünnben és Berlinben. Legközelebb a Pozsonyi Jazz Fesztiválon lépünk fel, ami egy nagyon izgalmas feladat és nagy lépés számunkra.
hoati
Tinédzserként kezdtél zenélni. A családban volt olyan, akinek a példáját követted?
A családunkban az általános műveltség részeként volt jelen a zene, gyerekkoromban zongorázni tanultam. Szüleim orvosi pályára szántak, de a képzés során kiderült számomra, hogy nem ez az én igazi utam, így végül a zene győzedelmeskedett.
Mely előadók, zenekarok voltak a legnagyobb hatással rád?
Az USA-ban töltött időszak alatt hallottam először Stevie Ray Vaughan zenéjét, ezután találtam rá a három blues királyra (B.B. King, Freddie King és Albert King). Innen egyenes út vezetett a jazz felé, José James, Gregory Porter és Kurt Elling felvételeit kezdtem hallgatni. Az utóbbi időben olyan tradicionális, akusztikus blues zenészek felé fordult a figyelmem, mint Sam Chatmon vagy R.L. Burnside.
Honnét a művészneved, pontosan mit jelent?
A Tony Bigmouth a kicsit keményebb, szókimondó dalszövegeimre vonatkozó utalás, továbbá sokak szerint a hétköznapokban a megszokottnál többet beszélek. A családom egy része Amerikában él, tinédzserként náluk töltöttem egy rövidebb időszakot, és ők voltak azok, akik segítségével megvehettem az első elektromos gitáromat. Ők a Pearson család, a névválasztás egyfajta tiszteletadás feléjük.
Mentorként tekinthetsz a jelenleg Atlantában élő Little G Weevilre. Hogy akadtatok egymásra?
Kazai Ági hívta fel a figyelmemet Little G Weevil munkásságára. Nagyon megtetszett G zenéje, ezért úgy döntöttem, felkeresem. Az ekkor indult együttműködés olyan jól sikerült, hogy később is folytattuk a közös munkát. Sokat köszönhetek neki, igazán hasznos tanácsokkal látott el a dalszerzés területén.
Véletlenül lelted meg a Slovakian Blues Challenge versenykiírását. Hogyan épült fel a verseny, kikkel versenyeztél?
A Slovakian Blues Challenge válogatása a jelentkezők által beküldött hangfelvételek alapján zajlott. A többfordulós versenybe először tizenegy produkciót válogattak be, majd a nemzetközi zsűri döntése alapján a Tony Bigmouth Pearson gitár-ének szóló projekt, az öt fős Eva Halczyn Band és Andy Ray Haverda négytagú zenekara jutottak be a döntőbe. Az én repertoárom saját dalokból és néhány blues standardből állt, ezzel a programmal nyertem meg a versenyt a másik két zenekarral szemben.
Győzelmednek köszönhetően Te képviseled jövőre Szlovákiát az Azori-szigeteken megrendezendő European Blues Challenge-en. Mit vársz ettől az úttól?
Nagyszerű lehetőségnek tartom, hogy egyre szélesebb körben mutathatom be a saját zenémet, amit leginkább modern blues-ként tudnék definiálni. Az European Blues Challenge alkalmas terepet biztosít kapcsolatteremtésre a kiadókkal, koncert- és fesztiválszervezőkkel, managerekkel.
Kassán születtél, rövid ideig az Egyesült Államokban is éltél. Jelenleg hol van az otthonod?
Közel öt éve élek Budapesten, kezdetben a zenei fejlődésem érdekében választottam ezt a sokszínű, pezsgő kulturális élettel rendelkező várost. A kötődésemet ma már az is erősíti, hogy az ELTE mesterszakos hallgatója vagyok, és néhány éve már a magánéletem miatt is Budapest a bázisom. Rendszeresen utazom Európa-szerte, hamarosan visszatérek az Egyesült Államokba is.
Néhány hét telt el a sikered óta. Mennyire nőtt meg a kereslet irántad? Hol láthatnak következőnek az érdeklődők?
A Slovakian Blues Challenge eredményhirdetése után azonnal kaptam új felkéréseket Szlovákiából, Csehországból és Lengyelországból. Megjelent rólam egy cikk a legnagyobb közép-európai blues magazinban, a Twoj Blues-ban, és meghívott egy nagyinterjúra a Szlovák Nemzeti Rádió is (RTVS). A győzelemről hírt adott a Fülesbagoly blog és a Petőfi TV is megkeresett, ahol élőzenés interjút adtam. Legközelebb Csehországban, a Stetson & Bourbon Festivalon találkozhat velem a közönség 2018. november 3-án.
Nemcsak szólóban játszol, hanem a DUSKA nevű akusztikus duóban is. Mit kell tudni erről a formációról?
Kazai Ági jazzénekes-énektanárral közösen hoztuk létre a DUSKA formációt, amelyben saját szövegeink mellett magyar versek angol fordításait használjuk dalszövegként. Alapvetően az akusztikus megszólalásra törekszünk, de koncertjeinken előszeretettel alkalmazunk experimentális megoldásokat is, looper és effektek segítségével. Kazai Ágival öt éve ismerkedtem meg, amikor zenei fejlődésem érdekében hangképző tanárt kerestem Budapesten. A DUSKA hivatalosan 2018. májusa óta létezik, azóta koncerteztünk Magyarország több nyári fesztiválján, Budapesten, Kassán, Brünnben és Berlinben. Legközelebb a Pozsonyi Jazz Fesztiválon lépünk fel, ami egy nagyon izgalmas feladat és nagy lépés számunkra.
hoati
Hatodik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2018-08-30 | koncertajánló
Jövő hónap közepén immár hatodik évadát kezdi meg a Blues Session koncertsorozat a Muzikum Klubban. Szeptember és október három lemezbemutatót tartogat az érdeklődők számára, hiszen az amerikai Josh Smith, a Nagyváradon született AG Weinberger és a kanadai Layla Zoe a lemezbemutató turnéja keretén belül Budapesten is bemutatja új albumát.
Tervezett koncertek
szeptember 14. - Bluestone & The Horn Section feat. Tátrai Tibor
szeptember 18. - Josh Smith - Burn To Grow lemezbemutató
szeptember 21. - Message To Hendrix
szeptember 27. - Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
október 04. - A BLUESVAN.HU bemutatja: AG Weinberger - ReBorn lemezbemutató
október 11. - Mojo Workings
október 12. - Borsodi Blues Collective: „Három királyok” - A Tribute To Albert King, B.B. King And Freddie King
október 17. - Layla Zoe - Gemini lemezbemutató
október 19. - Little G Weevil szólókoncertje
október 26. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
szeptember 14. - Bluestone & The Horn Section feat. Tátrai Tibor
szeptember 18. - Josh Smith - Burn To Grow lemezbemutató
szeptember 21. - Message To Hendrix
szeptember 27. - Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
október 04. - A BLUESVAN.HU bemutatja: AG Weinberger - ReBorn lemezbemutató
október 11. - Mojo Workings
október 12. - Borsodi Blues Collective: „Három királyok” - A Tribute To Albert King, B.B. King And Freddie King
október 17. - Layla Zoe - Gemini lemezbemutató
október 19. - Little G Weevil szólókoncertje
október 26. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Memphis bluestól a gerilla soulig – blues fesztivál a Kobuciban
2018-07-18 | koncertajánló
A blues nem más, mint életérzés – vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri. A magyar zenekarok mellett hallhatjuk többek között a texasi James & Blacket, a kortárs blues világviszonylatban is egyik legfontosabb előadóját, Ian Siegalt és a holland T-99-et.
A blues határai kinyíltak, a műfaj legnevesebb előadói ma már jóval szélesebb zenei világból merítenek, mint azt elsőre gondolnánk. Jó példa erre Bruce James és Bella Black 2011-ben alapított duója, a James & Black. Texas, New Orleans és Memphis zenei hagyományaiból építkeznek, ám jóval túl is lépnek azon: a soul, a blues és a hiphop egyedi hibridjét hozták létre. Az általuk „Guerilla Soul”-ként nevezett műfaj a két énekes hangjára, a billentyűs hangszerekre és az erős dalszövegekre épít. Az eredmény egy táncolható, ritmusos bulizene, melynek Bella hangja olykor Nina Simone-i színezetet ad. Koncertjükre július 24-én az Eric Clapton 70. születésnapja alkalmából összeállt, döntően a „lassúkezű” saját dalait interpretáló EC 70 - Eric Clapton Tribute Band fellépése után kerül sor. Az estet a világ egyik legjobb hangú fekete blues énekese, Big Daddy Willson zárja. A soul, a gospel, a funk és a country gyökereit a bluesban újragondoló mester élete és zenéje elválaszthatatlan egymástól. Észak-Karolinában született egy nagyon szegény családban, így a társadalmi ranglétra aljáról küzdötte fel magát a világhírig. Pályáját gospel énekesként kezdte, de egykor nehézsúlyú bokszolóként is komoly sikereket ért el. A bluest feleségének és Németországnak köszönheti, pedig szinte a bőröndjében hozta magával a műfajt Amerikából. Karrierjét ma már számtalan szakmai elismerés és tizenkét album kíséri, a Kobuci Kertbe saját együttesével érkezik.
A fesztivál középső napján a Voodoo Papa Duo nyitja a sort. A Szert Zsigmond és Fejér Simon Pál alkotta formáció gyakorlatilag egy nagyzenekar energiájával alkotja meg sajátos hangzásvilágát, ami a ’60-as és ’70-es évek rhythm & blues múltja felől érkezik. Őket a MOJO Magazin szerint a leginnovatívabb, legtehetségesebb és leglebilincselőbb kortárs blues előadó, Ian Siegal követi. A brit zenész a Meat & Potatoes című lemezéért a British Blues Awards díjazottja lett, sokak szerint olyan zenei világok autentikus örökösének tekintendő, mint Howlin' Wolf, Muddy Waters, Bo Diddley, Son House vagy Junior Kimbrough. Az est utolsó fellépője a három bohém fiatalemberből és egy öreg kutyából verbuválódott T-99 lesz. Az Amszterdamból érkező együttes zenéje a rock 'n' roll, a country, a surf, a punk stílusait ötvözve fordul vissza a blues alapjaihoz. Fellépéseiket a bohém karakterek, a vintage hangszerek és a színpadról áradó elképesztő energia teszi feledhetetlenné.
Július 26-án a Kőbányai Zenei Stúdió két frissen végzett hallgatója, Nagy Barnabás és Kiss Peti által alapított The Pontiac, a virtuóz szájharmonikás, Pribojszki Mátyás zenekara, a Jumping Matt & His Combo és Little G Weevil lép színpadra, akinek zenei világa és szellemisége több mint fél évtizede a fesztivál szimbóluma is: hidakat teremtve köti össze a blues eredeti, tengerentúli és hazai kultúráját. A koncertek mellett különleges és atipikus blues-hangszereket bemutató workshopok, a műfaj gyökereiről szóló beszélgetések, valamint a blues hazai és tengerentúli történetét feltáró filmvetítések is várják a közönséget.
Részletes program
július 23.
Bárszékszínpad: Redbreast Wilson, Huckleberry Guys
Hangszer workshop, filmvetítés az Esernyősben
július 24.
EC 70 – Eric Clapton Tribute Band (HUN)
James & Black (USA)
Big Daddy Wilson (USA - D)
július 25.
Voodoo Papa Duo (HUN)
Ian Siegal (UK)
T-99 (NL)
július 26.
The Pontiac (HUN)
Jumping Matt & His Combo (HUN)
Little G Weevil (HUN)
július 27.
Hangszer workshop az Esernyősben
Jegyárak: elővételben: 3000 Ft, a koncert napján: 3500 Ft. Hetijegy: 8000 Ft Az elővételes jegyek és hetijegyek csak az online rendszeren keresztül kaphatóak, normál jegyek a koncertek napján, a helyszínen.
hoati
A blues határai kinyíltak, a műfaj legnevesebb előadói ma már jóval szélesebb zenei világból merítenek, mint azt elsőre gondolnánk. Jó példa erre Bruce James és Bella Black 2011-ben alapított duója, a James & Black. Texas, New Orleans és Memphis zenei hagyományaiból építkeznek, ám jóval túl is lépnek azon: a soul, a blues és a hiphop egyedi hibridjét hozták létre. Az általuk „Guerilla Soul”-ként nevezett műfaj a két énekes hangjára, a billentyűs hangszerekre és az erős dalszövegekre épít. Az eredmény egy táncolható, ritmusos bulizene, melynek Bella hangja olykor Nina Simone-i színezetet ad. Koncertjükre július 24-én az Eric Clapton 70. születésnapja alkalmából összeállt, döntően a „lassúkezű” saját dalait interpretáló EC 70 - Eric Clapton Tribute Band fellépése után kerül sor. Az estet a világ egyik legjobb hangú fekete blues énekese, Big Daddy Willson zárja. A soul, a gospel, a funk és a country gyökereit a bluesban újragondoló mester élete és zenéje elválaszthatatlan egymástól. Észak-Karolinában született egy nagyon szegény családban, így a társadalmi ranglétra aljáról küzdötte fel magát a világhírig. Pályáját gospel énekesként kezdte, de egykor nehézsúlyú bokszolóként is komoly sikereket ért el. A bluest feleségének és Németországnak köszönheti, pedig szinte a bőröndjében hozta magával a műfajt Amerikából. Karrierjét ma már számtalan szakmai elismerés és tizenkét album kíséri, a Kobuci Kertbe saját együttesével érkezik.
A fesztivál középső napján a Voodoo Papa Duo nyitja a sort. A Szert Zsigmond és Fejér Simon Pál alkotta formáció gyakorlatilag egy nagyzenekar energiájával alkotja meg sajátos hangzásvilágát, ami a ’60-as és ’70-es évek rhythm & blues múltja felől érkezik. Őket a MOJO Magazin szerint a leginnovatívabb, legtehetségesebb és leglebilincselőbb kortárs blues előadó, Ian Siegal követi. A brit zenész a Meat & Potatoes című lemezéért a British Blues Awards díjazottja lett, sokak szerint olyan zenei világok autentikus örökösének tekintendő, mint Howlin' Wolf, Muddy Waters, Bo Diddley, Son House vagy Junior Kimbrough. Az est utolsó fellépője a három bohém fiatalemberből és egy öreg kutyából verbuválódott T-99 lesz. Az Amszterdamból érkező együttes zenéje a rock 'n' roll, a country, a surf, a punk stílusait ötvözve fordul vissza a blues alapjaihoz. Fellépéseiket a bohém karakterek, a vintage hangszerek és a színpadról áradó elképesztő energia teszi feledhetetlenné.
Július 26-án a Kőbányai Zenei Stúdió két frissen végzett hallgatója, Nagy Barnabás és Kiss Peti által alapított The Pontiac, a virtuóz szájharmonikás, Pribojszki Mátyás zenekara, a Jumping Matt & His Combo és Little G Weevil lép színpadra, akinek zenei világa és szellemisége több mint fél évtizede a fesztivál szimbóluma is: hidakat teremtve köti össze a blues eredeti, tengerentúli és hazai kultúráját. A koncertek mellett különleges és atipikus blues-hangszereket bemutató workshopok, a műfaj gyökereiről szóló beszélgetések, valamint a blues hazai és tengerentúli történetét feltáró filmvetítések is várják a közönséget.
Részletes program
július 23.
Bárszékszínpad: Redbreast Wilson, Huckleberry Guys
Hangszer workshop, filmvetítés az Esernyősben
július 24.
EC 70 – Eric Clapton Tribute Band (HUN)
James & Black (USA)
Big Daddy Wilson (USA - D)
július 25.
Voodoo Papa Duo (HUN)
Ian Siegal (UK)
T-99 (NL)
július 26.
The Pontiac (HUN)
Jumping Matt & His Combo (HUN)
Little G Weevil (HUN)
július 27.
Hangszer workshop az Esernyősben
Jegyárak: elővételben: 3000 Ft, a koncert napján: 3500 Ft. Hetijegy: 8000 Ft Az elővételes jegyek és hetijegyek csak az online rendszeren keresztül kaphatóak, normál jegyek a koncertek napján, a helyszínen.
hoati
