Interjú a tízéves The Mojo zenekarral
2021-08-13 | beszélgetések
A Mojo Workings 2011-ben Budapesten jött létre, a nevüket 2018 végén The Mojo-ra változtatták. A csapat kezdetben trió felállásban zenélt, 2014-ben csatlakozott hozzájuk Pengő Csaba és Mezőfi István. A zenekar fennállásának tizedik évfordulója alkalmából kértem fel interjúra a három alapító tagot, Honfi Imre Olivért, Horváth Jánost és Szabó Tamást.
A Mojo megalakulása előtt milyen együttesekben zenéltél?
Olivér: Sok zenekarban játszottam, a legkülönfélébb stílusokban, a Fővárosi Nagycirkusztól a Neotonig. Amiket kiemelnék, az a Blues Condition, a Police Line és az Anna and the Barbies.
János: Klasszikus gitárt tanultam zeneiskolában, a tábortűzi dalokat leszámítva a könnyűzene, különösen a blues csak később jött be az életembe. Az első említésre méltó próbálkozásom a Slowhand zenekar volt, amit én alapítottam a kétezres évek elején, egy Eric Clapton-tribute formáció. Aztán jött a Macskaköröm, egy zenés-irodalmi produkció, ami Márai Sándor Füveskönyvét dolgozta fel, itt ismerkedtünk meg Olivérrel. Továbbá alapítója voltam egy itt élő amerikai énekes-gitáros, Jonathan C. Nelson együttesének is. Aztán jött, úgy emlékszem pár év szünet meg keresgélés, és utána kezdtünk duózni Olival.
Sokáig Jánossal duóban játszottatok. Honnét az ismeretségetek?
Olivér: Egy zenesulis basszusgitáros barátom, Hernádi Dávid zenélt együtt Jánossal egy Clapton-tribute zenekarban, aztán amikor a Macskaköröm formáció, aminek alapító tagja voltam, akusztikus gitárost keresett, Dávid akkor Jánost hívta el. Innen a külföldi munkáim miatt kikerültem, de Jánossal megmaradt a kapcsolat, és mikor épp itthon voltam, összejártunk muzsikálni. A többi már történelem.
Hogyan ismertétek meg Tamást? Melyikőtök ötlete volt, hogy létrehozzatok egy közös zenekart?
János: 2010 körül élte fénykorát az R33, Jonathannel nekünk is ott volt a próbatermünk, és volt egy zenészkocsma-klub a szomszédban, ahová szinte csak a környéken próbáló zenészek jártak, rendszeresen spontán zenélések alakultak ki. Itt találkoztam Jencivel (Fekete Jenő), akivel aztán néhányszor muzsikáltunk még a Fészek Klubban, meg itt-ott. Egyszer a Picasso Pointban is beszálltam, amikor Jenő a Tamással játszott duóban, csak Tamás késett egy másik koncertje miatt. Meg is lepődött alaposan, mikor megérkezett, és azt látta, hogy Jenci már játszik valaki mással a színpadon. De aztán jót zenéltünk együtt, és a következő alkalomra, mikor én Olivérrel léptem fel ugyanitt, meghívtam Tamást. Akkor persze csak feldolgozásokat játszottunk, amiket mindannyian ismertünk, de rögtön jól tudtunk együtt muzsikálni. Hogy a folytatás pontosan kinek az ötlete volt, azt már nem is tudom, elég magától értetődő volt. Ettől fogva elkezdtünk együtt zenélni, aztán 2011-ben már komolyabban dolgozni, próbálni és saját számokat, felvételeket készíteni.
Az együttes sok érési fázison ment keresztül. Hogy látod, mikorra találtátok meg a saját hangotokat?
Olivér: Nem tudom, hogy megtaláltuk-e, szerintem ez folyamatosan alakul. Az biztos, hogy a háromszólamú éneklés ad egyfajta karaktert a hangzásunknak. Ezt szinte az első próbán felfedeztük. Ugyanakkor ugyanúgy szeretjük a tradicionális Old Cinema Session lemezünket, mint a progresszívebb The Mojo-t. Ha ez a jó értelemben vett eklektika saját hangnak számít, akkor ezt viszont már a kezdetekkor megleltük.
Ma már a zenekarok szinte mindent önerőből oldanak meg. Nálatok kialakult valamiféle feladatmegosztás?
János: Igen, mi is mindent önerőből csinálunk. Ha zenei szempontból nézzük a feladatmegosztást, akkor a Mojo-t követők azt hiszem, már tudják, hogy a saját számokat Olivér írja, általában meg is hangszereli. Aztán ezeket a demóverziókat elkezdjük boncolgatni, a zenekarra formálni. Tamás szokta hozzátenni a tradicionális, autentikus blueselemeket, ha olyan a nóta, adott esetben a hangzásokat, illetve egy-egy feldolgozás ötletét is mostanában ő hozza. Én meg afféle szerkesztőként megpróbálom kihúzatni a túl sok zenei fordulatot, hogy egyszerűsödjön, jobban gördüljön egy-egy nóta. Ha az együttes életét vesszük, akkor a képi világunkért Tamás felel, legyen szó a zenekari fotózások témájáról, klipforgatásról, lemezborítókról, a saját plakátjainkról stb. A koncertek szervezését szintén ő viszi, néha besegítek én is. Olivér szokta a saját készítésű felvételeink hangrögzítését vezényelni, kitalálja a mikrofonozást, felvételtechnikát, meg ami szükséges. Én csinálom a csapat Facebook-oldalát, az esetleges pályázatokat különböző támogatásokra, illetve az eddig megjelent hat lemezünkből négyet én kevertem és mastereltem.
Vannak együttesek, melyek klubot működtetnek, ahol vendégzenészekkel kiegészítve rendszeresen fellépnek. Részetekről nem merült még fel egy ilyen létrehozásának a gondolata?
János: Amikor kezdtük trióban, akkor a zenekaros koncertek is úgy jöttek létre, hogy vendégekkel egészültünk ki, aztán Pengő Csabi nagybőgővel-basszusgitárral és Mezőfi ’Fifi’ István dobokkal az együttes tagjai lettek. Ma már jobban szeretünk így, öten koncertezni, mert sokkal szélesebbek a zenei lehetőségeink. Rendszeres klubot nemigen tud szerintem ma már senki csinálni, a jóval nagyobb közönséget vonzó zenekarok is csak egy-egy koncertet engedhetnek meg maguknak egy szezonban Budapesten, mert olyan nagy a programkínálat, hogy a többi nem lenne rentábilis. Mi nyáron fixen egy Kobuci Kertet, ősszel-tavasszal egy-egy Muzikum Klub & Bisztróbeli koncertet tudunk tartani a fővárosban, ezen felül vannak a vidéki fellépéseink, ahová pedig, néhány kivétellel, inkább két-három évente hívnak vissza egy zenekart, legyen az klub vagy fesztivál.
Júniusban a budapesti Gondola sétahajón ünnepeltétek a zenekar tizedik születésnapját, augusztus 24-én a Kobuciban tartjátok a Tim Lotharral közös, még tavaly megjelent Old Cinema Session című lemezetek bemutatóját. A jubileumi év kapcsán terveztek még valamit?
Tamás: A tizedik évünk alkalmából nincsenek egyéb terveink. Tavaly, a pandémia közepette készítettünk két lemezt. Még március első napjaiban jelent meg Timmel a második közös albumunk, ami Old Cinema Session címmel látott napvilágot, és amit a járványügyi intézkedések miatt nem tudtunk koncerten bemutatni. Aztán szeptemberben kiadtuk a csapat negyedik sorlemezét MOJO néven, de leszámítva a Kobuci Kertben tartott lemezbemutatót, ezt az anyagot sem tudtuk máshol eljátszani. Idén remélhetőleg egy miniturnéval be tudjuk pótolni a lemezbemutatót Tim Lotharral együtt, illetve az őszi szezonban néhány városban és fesztiválon eljátszani az új, saját lemezünk anyagát. Szeretnénk, ha az új album dalait minél többen megismernék. Sajnos, a vírus sok mindent megváltoztatott, felforgatott, és most újra kell rendezni a sorokat. Egyébként a születésnapi koncertünk nagyon jó hangulatú volt, pont amilyennek szerettük volna. Nagyon sok, számunkra kedves ismerős eljött a koncertre, akik szinte a kezdetektől fogva segítették a munkánkat. Egy ilyen alkalom rádöbbent arra, hogy mennyi mindent köszönhetünk a háttérembereknek.
Milyen volt, és hogy zajlott a közös munka Tim Lotharral?
Tamás: A most bemutatásra kerülő lemez, ahogy már említettem, a második a sorban. Az első, Traveling Blues Nights című közös albumunkat egy korábbi koncertturné élő felvételeinek anyagából szerkesztettük össze, külön érdekessége, hogy kedves kollégánk, Mazura János tubás hozta a basszusfunkciót. Az Old Cinema Session CD-n az alapcsapat játszik, Pengő Csaba nagybőgőzik, Fifi dobol. A lemezen tradicionális bluesokat dolgoztunk fel, főleg a ’20-as és ’30-as évek folkelőadóinak szerzeményeit, és az anyagot egy régi, ma már nem működő moziban vettük fel. A korai bluesfelvételekhez hasonlóan a számok rögzítése egy térben, élőben játszva történt. Nekünk rekordnak számító időtartamban, mindössze másfél nap alatt rögzítettünk, hangszereltünk meg tíz nótát. Valójában a tradicionális blueszenekarok körében ez egyáltalában nem ritka dolog, inkább csak számunkra volt érdekes tapasztalat és kihívás. Tim szándékosan nem is akart rákészülni a felvételre, nem agyalt a számok szerkezetén, sőt az is nagyrészt ott derült ki, hogy egyáltalán melyik dalokat fogjuk játszani.
Az elmúlt években jócskán megváltoztak a zenehallgatási szokások. Hogy látod, van még értelme lemezt készíteni?
Tamás: Szerintem ez a folyamat már tíz-egynéhány elkezdődött. Mára egy alkotó zenekarnak, zenésznek nem feltétlen a lemezekből kitermelt profit a legfontosabb. Tény, hogy nem árt, ha hasznot hoz a konyhára, de valójában az a lemezpiac, ami jellemző volt a hetvenes-nyolcvanas években, még a CD-k megjelenése előtt, mára már eltűnt. Ugyan vissza-visszakacsintgat megint a bakelit, a bakeliten megjelent zenék, de valójában az ahhoz kapcsolódó lemezhallgatási kultúra már nem jön vissza, mert nem engedi meg a világunk diktálta tempó. Helyette számos más formája lett a zenehallgatásnak és -vásárlásnak, amiről persze lehetne oldalakat írni, hogy jó, vagy nem jó. Az is megváltozott, amit az emberek hallgatnak, és ahol hallgatják. Ma alapdolog például kocsiban zenét hallgatni, ellentétben a régmúlttal, amikor luxusnak számított, ha mondjuk egy Ladában vagy egy mikrobuszban volt kazettás magnó. Az újdonság habzsolása, vagy éppen a hiányok pótlása már teljesen ösztönünkké vált, kell, mert mi lesz majd, ha a dolgokról lemaradunk. Ez az egyik oldal, viszont nekünk, zenészeknek a lemezkészítés az egyetlen olyan momentum, amivel bizonyíthatjuk, hogy létezünk mint zenészek, előadók, alkotók. A koncerteken a hang elszáll, és csak egy emlék marad, ami idővel torzul, szépül, vagy éppen feledésbe merül. Egy festőnek is festeni kell, és alkotni kell ahhoz, hogy létezzen önmaga számára, akár közzé akarja tenni a művét, akár nem. Az megint egy másik kérdés, hogy eljut-e, vagy hogyan jut el a produktum a hallgatóhoz, a vevőhöz. Én a nagyobb problémát nem is a mérhetetlen mennyiségű új zene megjelenésében látom, hanem abban, hogy a zenével foglalkozó közlési csatornák, rádiók, tévéadók, internetes portálok lehetőségei is szűkülnek, vagyis kénytelenek szűrni, mert kevés a hely és az idő. Ráadásul ugyanúgy a nyakukban van a kényszerű profittermelés, mint a gazdaság más ágazataiban. Én maradi vagyok ebben a kérdésben, nekem mindig is fontos lesz egy új album, amit a kézben lehet tartani, nézegetni a borítót, olvasni a szövegeket, mert tudom, milyen hatalmas a különbség, hogy egy zeneletöltő portálon hallgatsz zenét, vagy a kezedben tartod a korongot. Bár ma már egy lemez megjelenésének szinte semmilyen hírértéke nincs önmagában (többnyire mindig hozzá kell kapcsolni valami extrát), nekünk és talán a hallgatóságnak is fontos, hogy megjelenik a zenénk valamilyen hanghordozón, tudatva a világgal, hogy egy korszakot lezártunk, vagy éppen elkezdtünk. Szerintem ez nagyon fontos!
Mi az a momentum az elmúlt tíz évből, amire a legszívesebben visszaemlékeztek?
Olivér: A külföldi muzsikálások mellett az Old Cinema Session című, Tim Lotharral közös lemezünk munkálatait az elejétől a végéig imádtam.
János: Nagyon szerettem a Mojo acoustic-koncertet, mert az tényleg olyan volt, mint egy MTV unplugged, abból a szempontból, hogy tényleg minden hangszer akusztikus volt, teljesen áthangszereltük emiatt a nótákat. Nagyon nagy élmény és tapasztalat volt a European Blues Challenge Olaszországban, egyébként is minden külföldi fellépés komoly feltöltődés, mert ilyenkor megbizonyosodunk arról, hogy nemzetközi szinten is megálljuk a helyünket. És nagyon élvezem a felvételkészítést, az utómunkát, azt a folyamatot, ahogyan hosszú szöszmötölés után megszületik egy nóta, és aztán megszólal mondjuk egy lemezen.
Tamás: Éveken keresztül minden évben rendszeresen hívtunk a decemberi koncertjeinkre vendégzenészeket, de sokszor volt olyan is, hogy a nyári bulik valamelyikén muzsikáltunk velük. A teljesség igénye nélkül néhány név: Wild Cow Sonny, Nikodém Norbert, Fejér Simon, Dániel Balázs, Mazura János, Nemes Zoltán, Födő Sándor. A koncertre való felkészülés nekem mindig kihívás volt, hiszen számtalan olyan számot tanultunk meg, hangszereltünk át, amit csak egyszer játszottunk el, és többet nem hallhatta tőlünk a közönség. Ezek a koncertek mindig feltöltötték a csapatot, mert azon kívül, hogy a blues különböző, általunk nem játszott irányzataiba is belekóstoltunk, megismertük mások gondolkodását, érzékenységét, fogékonyságát. Ilyenkor egy új hangkép született, amiben öröm volt lubickolni. Számomra fontos a tradíció, de közben folyamatosan kell a megújulás is. Az összes olyan koncert, amin más kollégákkal közösen játszottunk fontos, és kedves emlék számomra. Mindig el lehet lesni valamit tőlük, amivel a mi múltunk is gazdagabb lesz.
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János és Szabó Tamás
A Mojo megalakulása előtt milyen együttesekben zenéltél?
Olivér: Sok zenekarban játszottam, a legkülönfélébb stílusokban, a Fővárosi Nagycirkusztól a Neotonig. Amiket kiemelnék, az a Blues Condition, a Police Line és az Anna and the Barbies.
János: Klasszikus gitárt tanultam zeneiskolában, a tábortűzi dalokat leszámítva a könnyűzene, különösen a blues csak később jött be az életembe. Az első említésre méltó próbálkozásom a Slowhand zenekar volt, amit én alapítottam a kétezres évek elején, egy Eric Clapton-tribute formáció. Aztán jött a Macskaköröm, egy zenés-irodalmi produkció, ami Márai Sándor Füveskönyvét dolgozta fel, itt ismerkedtünk meg Olivérrel. Továbbá alapítója voltam egy itt élő amerikai énekes-gitáros, Jonathan C. Nelson együttesének is. Aztán jött, úgy emlékszem pár év szünet meg keresgélés, és utána kezdtünk duózni Olival.
Sokáig Jánossal duóban játszottatok. Honnét az ismeretségetek?
Olivér: Egy zenesulis basszusgitáros barátom, Hernádi Dávid zenélt együtt Jánossal egy Clapton-tribute zenekarban, aztán amikor a Macskaköröm formáció, aminek alapító tagja voltam, akusztikus gitárost keresett, Dávid akkor Jánost hívta el. Innen a külföldi munkáim miatt kikerültem, de Jánossal megmaradt a kapcsolat, és mikor épp itthon voltam, összejártunk muzsikálni. A többi már történelem.
Hogyan ismertétek meg Tamást? Melyikőtök ötlete volt, hogy létrehozzatok egy közös zenekart?
János: 2010 körül élte fénykorát az R33, Jonathannel nekünk is ott volt a próbatermünk, és volt egy zenészkocsma-klub a szomszédban, ahová szinte csak a környéken próbáló zenészek jártak, rendszeresen spontán zenélések alakultak ki. Itt találkoztam Jencivel (Fekete Jenő), akivel aztán néhányszor muzsikáltunk még a Fészek Klubban, meg itt-ott. Egyszer a Picasso Pointban is beszálltam, amikor Jenő a Tamással játszott duóban, csak Tamás késett egy másik koncertje miatt. Meg is lepődött alaposan, mikor megérkezett, és azt látta, hogy Jenci már játszik valaki mással a színpadon. De aztán jót zenéltünk együtt, és a következő alkalomra, mikor én Olivérrel léptem fel ugyanitt, meghívtam Tamást. Akkor persze csak feldolgozásokat játszottunk, amiket mindannyian ismertünk, de rögtön jól tudtunk együtt muzsikálni. Hogy a folytatás pontosan kinek az ötlete volt, azt már nem is tudom, elég magától értetődő volt. Ettől fogva elkezdtünk együtt zenélni, aztán 2011-ben már komolyabban dolgozni, próbálni és saját számokat, felvételeket készíteni.
Az együttes sok érési fázison ment keresztül. Hogy látod, mikorra találtátok meg a saját hangotokat?
Olivér: Nem tudom, hogy megtaláltuk-e, szerintem ez folyamatosan alakul. Az biztos, hogy a háromszólamú éneklés ad egyfajta karaktert a hangzásunknak. Ezt szinte az első próbán felfedeztük. Ugyanakkor ugyanúgy szeretjük a tradicionális Old Cinema Session lemezünket, mint a progresszívebb The Mojo-t. Ha ez a jó értelemben vett eklektika saját hangnak számít, akkor ezt viszont már a kezdetekkor megleltük.
Ma már a zenekarok szinte mindent önerőből oldanak meg. Nálatok kialakult valamiféle feladatmegosztás?
János: Igen, mi is mindent önerőből csinálunk. Ha zenei szempontból nézzük a feladatmegosztást, akkor a Mojo-t követők azt hiszem, már tudják, hogy a saját számokat Olivér írja, általában meg is hangszereli. Aztán ezeket a demóverziókat elkezdjük boncolgatni, a zenekarra formálni. Tamás szokta hozzátenni a tradicionális, autentikus blueselemeket, ha olyan a nóta, adott esetben a hangzásokat, illetve egy-egy feldolgozás ötletét is mostanában ő hozza. Én meg afféle szerkesztőként megpróbálom kihúzatni a túl sok zenei fordulatot, hogy egyszerűsödjön, jobban gördüljön egy-egy nóta. Ha az együttes életét vesszük, akkor a képi világunkért Tamás felel, legyen szó a zenekari fotózások témájáról, klipforgatásról, lemezborítókról, a saját plakátjainkról stb. A koncertek szervezését szintén ő viszi, néha besegítek én is. Olivér szokta a saját készítésű felvételeink hangrögzítését vezényelni, kitalálja a mikrofonozást, felvételtechnikát, meg ami szükséges. Én csinálom a csapat Facebook-oldalát, az esetleges pályázatokat különböző támogatásokra, illetve az eddig megjelent hat lemezünkből négyet én kevertem és mastereltem.
Vannak együttesek, melyek klubot működtetnek, ahol vendégzenészekkel kiegészítve rendszeresen fellépnek. Részetekről nem merült még fel egy ilyen létrehozásának a gondolata?
János: Amikor kezdtük trióban, akkor a zenekaros koncertek is úgy jöttek létre, hogy vendégekkel egészültünk ki, aztán Pengő Csabi nagybőgővel-basszusgitárral és Mezőfi ’Fifi’ István dobokkal az együttes tagjai lettek. Ma már jobban szeretünk így, öten koncertezni, mert sokkal szélesebbek a zenei lehetőségeink. Rendszeres klubot nemigen tud szerintem ma már senki csinálni, a jóval nagyobb közönséget vonzó zenekarok is csak egy-egy koncertet engedhetnek meg maguknak egy szezonban Budapesten, mert olyan nagy a programkínálat, hogy a többi nem lenne rentábilis. Mi nyáron fixen egy Kobuci Kertet, ősszel-tavasszal egy-egy Muzikum Klub & Bisztróbeli koncertet tudunk tartani a fővárosban, ezen felül vannak a vidéki fellépéseink, ahová pedig, néhány kivétellel, inkább két-három évente hívnak vissza egy zenekart, legyen az klub vagy fesztivál.
Júniusban a budapesti Gondola sétahajón ünnepeltétek a zenekar tizedik születésnapját, augusztus 24-én a Kobuciban tartjátok a Tim Lotharral közös, még tavaly megjelent Old Cinema Session című lemezetek bemutatóját. A jubileumi év kapcsán terveztek még valamit?
Tamás: A tizedik évünk alkalmából nincsenek egyéb terveink. Tavaly, a pandémia közepette készítettünk két lemezt. Még március első napjaiban jelent meg Timmel a második közös albumunk, ami Old Cinema Session címmel látott napvilágot, és amit a járványügyi intézkedések miatt nem tudtunk koncerten bemutatni. Aztán szeptemberben kiadtuk a csapat negyedik sorlemezét MOJO néven, de leszámítva a Kobuci Kertben tartott lemezbemutatót, ezt az anyagot sem tudtuk máshol eljátszani. Idén remélhetőleg egy miniturnéval be tudjuk pótolni a lemezbemutatót Tim Lotharral együtt, illetve az őszi szezonban néhány városban és fesztiválon eljátszani az új, saját lemezünk anyagát. Szeretnénk, ha az új album dalait minél többen megismernék. Sajnos, a vírus sok mindent megváltoztatott, felforgatott, és most újra kell rendezni a sorokat. Egyébként a születésnapi koncertünk nagyon jó hangulatú volt, pont amilyennek szerettük volna. Nagyon sok, számunkra kedves ismerős eljött a koncertre, akik szinte a kezdetektől fogva segítették a munkánkat. Egy ilyen alkalom rádöbbent arra, hogy mennyi mindent köszönhetünk a háttérembereknek.
Milyen volt, és hogy zajlott a közös munka Tim Lotharral?
Tamás: A most bemutatásra kerülő lemez, ahogy már említettem, a második a sorban. Az első, Traveling Blues Nights című közös albumunkat egy korábbi koncertturné élő felvételeinek anyagából szerkesztettük össze, külön érdekessége, hogy kedves kollégánk, Mazura János tubás hozta a basszusfunkciót. Az Old Cinema Session CD-n az alapcsapat játszik, Pengő Csaba nagybőgőzik, Fifi dobol. A lemezen tradicionális bluesokat dolgoztunk fel, főleg a ’20-as és ’30-as évek folkelőadóinak szerzeményeit, és az anyagot egy régi, ma már nem működő moziban vettük fel. A korai bluesfelvételekhez hasonlóan a számok rögzítése egy térben, élőben játszva történt. Nekünk rekordnak számító időtartamban, mindössze másfél nap alatt rögzítettünk, hangszereltünk meg tíz nótát. Valójában a tradicionális blueszenekarok körében ez egyáltalában nem ritka dolog, inkább csak számunkra volt érdekes tapasztalat és kihívás. Tim szándékosan nem is akart rákészülni a felvételre, nem agyalt a számok szerkezetén, sőt az is nagyrészt ott derült ki, hogy egyáltalán melyik dalokat fogjuk játszani.
Az elmúlt években jócskán megváltoztak a zenehallgatási szokások. Hogy látod, van még értelme lemezt készíteni?
Tamás: Szerintem ez a folyamat már tíz-egynéhány elkezdődött. Mára egy alkotó zenekarnak, zenésznek nem feltétlen a lemezekből kitermelt profit a legfontosabb. Tény, hogy nem árt, ha hasznot hoz a konyhára, de valójában az a lemezpiac, ami jellemző volt a hetvenes-nyolcvanas években, még a CD-k megjelenése előtt, mára már eltűnt. Ugyan vissza-visszakacsintgat megint a bakelit, a bakeliten megjelent zenék, de valójában az ahhoz kapcsolódó lemezhallgatási kultúra már nem jön vissza, mert nem engedi meg a világunk diktálta tempó. Helyette számos más formája lett a zenehallgatásnak és -vásárlásnak, amiről persze lehetne oldalakat írni, hogy jó, vagy nem jó. Az is megváltozott, amit az emberek hallgatnak, és ahol hallgatják. Ma alapdolog például kocsiban zenét hallgatni, ellentétben a régmúlttal, amikor luxusnak számított, ha mondjuk egy Ladában vagy egy mikrobuszban volt kazettás magnó. Az újdonság habzsolása, vagy éppen a hiányok pótlása már teljesen ösztönünkké vált, kell, mert mi lesz majd, ha a dolgokról lemaradunk. Ez az egyik oldal, viszont nekünk, zenészeknek a lemezkészítés az egyetlen olyan momentum, amivel bizonyíthatjuk, hogy létezünk mint zenészek, előadók, alkotók. A koncerteken a hang elszáll, és csak egy emlék marad, ami idővel torzul, szépül, vagy éppen feledésbe merül. Egy festőnek is festeni kell, és alkotni kell ahhoz, hogy létezzen önmaga számára, akár közzé akarja tenni a művét, akár nem. Az megint egy másik kérdés, hogy eljut-e, vagy hogyan jut el a produktum a hallgatóhoz, a vevőhöz. Én a nagyobb problémát nem is a mérhetetlen mennyiségű új zene megjelenésében látom, hanem abban, hogy a zenével foglalkozó közlési csatornák, rádiók, tévéadók, internetes portálok lehetőségei is szűkülnek, vagyis kénytelenek szűrni, mert kevés a hely és az idő. Ráadásul ugyanúgy a nyakukban van a kényszerű profittermelés, mint a gazdaság más ágazataiban. Én maradi vagyok ebben a kérdésben, nekem mindig is fontos lesz egy új album, amit a kézben lehet tartani, nézegetni a borítót, olvasni a szövegeket, mert tudom, milyen hatalmas a különbség, hogy egy zeneletöltő portálon hallgatsz zenét, vagy a kezedben tartod a korongot. Bár ma már egy lemez megjelenésének szinte semmilyen hírértéke nincs önmagában (többnyire mindig hozzá kell kapcsolni valami extrát), nekünk és talán a hallgatóságnak is fontos, hogy megjelenik a zenénk valamilyen hanghordozón, tudatva a világgal, hogy egy korszakot lezártunk, vagy éppen elkezdtünk. Szerintem ez nagyon fontos!
Mi az a momentum az elmúlt tíz évből, amire a legszívesebben visszaemlékeztek?
Olivér: A külföldi muzsikálások mellett az Old Cinema Session című, Tim Lotharral közös lemezünk munkálatait az elejétől a végéig imádtam.
János: Nagyon szerettem a Mojo acoustic-koncertet, mert az tényleg olyan volt, mint egy MTV unplugged, abból a szempontból, hogy tényleg minden hangszer akusztikus volt, teljesen áthangszereltük emiatt a nótákat. Nagyon nagy élmény és tapasztalat volt a European Blues Challenge Olaszországban, egyébként is minden külföldi fellépés komoly feltöltődés, mert ilyenkor megbizonyosodunk arról, hogy nemzetközi szinten is megálljuk a helyünket. És nagyon élvezem a felvételkészítést, az utómunkát, azt a folyamatot, ahogyan hosszú szöszmötölés után megszületik egy nóta, és aztán megszólal mondjuk egy lemezen.
Tamás: Éveken keresztül minden évben rendszeresen hívtunk a decemberi koncertjeinkre vendégzenészeket, de sokszor volt olyan is, hogy a nyári bulik valamelyikén muzsikáltunk velük. A teljesség igénye nélkül néhány név: Wild Cow Sonny, Nikodém Norbert, Fejér Simon, Dániel Balázs, Mazura János, Nemes Zoltán, Födő Sándor. A koncertre való felkészülés nekem mindig kihívás volt, hiszen számtalan olyan számot tanultunk meg, hangszereltünk át, amit csak egyszer játszottunk el, és többet nem hallhatta tőlünk a közönség. Ezek a koncertek mindig feltöltötték a csapatot, mert azon kívül, hogy a blues különböző, általunk nem játszott irányzataiba is belekóstoltunk, megismertük mások gondolkodását, érzékenységét, fogékonyságát. Ilyenkor egy új hangkép született, amiben öröm volt lubickolni. Számomra fontos a tradíció, de közben folyamatosan kell a megújulás is. Az összes olyan koncert, amin más kollégákkal közösen játszottunk fontos, és kedves emlék számomra. Mindig el lehet lesni valamit tőlük, amivel a mi múltunk is gazdagabb lesz.
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János és Szabó Tamás
Végre fesztiválozhattunk a Balaton partján! Sikeres volt a 13. Révfülöp Blues seregszemle – 2. nap
2020-08-21 | kritika
A csütörtök esti ijesztő felhőknek péntekre nyoma sem volt, és hétvége lévén jobban megtelt a nézőtér is a Mojo fél nyolcas kezdésére. Az akusztikus hangszerelésű zenekar 2011-ben eredetileg Mojo WorKings néven alakult meg, majd két év múlva ritmusszekcióval egészült ki. Az este a Szabó Tamás (ének, szájharmonika, harmonetta), Horváth János (ének, akusztikus gitár), Honfi Imre Olivér (ének, elektromos gitár, diddley bow, cigar box gitár), Herr Attila (basszusgitár) és Mezőfi ’Fifi’ István (dob) felállással léptek színpadra.
A felvezető interjúban Tamás bemutatta a többféle hangon megszólaltatható harmonettát, amely inkább kísérőhangszer. Ez az instrumentum egy „rendes” blues- vagy rockbanda hangszerarzenáljában nem található meg. Zenésztársa, Honfi Imre Olivér pedig a száz évvel ezelőtt a Mississippi-delta vidékén játszó bluesmanek által a házkörüli lomokból épített húros-hangszerek közül mutatott be kettőt: a diddley bowt, és az egy- vagy kéthúros pengetős instrumentumot, a seprűnyélből és szivardobozból kialakított cigar box gitárt.
Az együttes egy balladával, a Long Steppel kezdett, majd egy ritmusosabb, rockosabb nóta (Cryin’ Won’t Bring You Back) következett Olivér énekével, melyben mind a szájharmonika, mind az elektromos gitár szerephez jutott mint izgalmas improvizációs hangszer. Saját szerzeményüket, az I Got A Religiont Horváth János tolmácsolta, a számban Honfi sajátos, jazzes gitárimprovizációi és Szabó lapátnyi hangszerével tangóharmonika-szerű akkordokat megszólaltató játéka voltak emlékezetesek. Az It Hurts Me Too című, alaposan átdolgozott opuszt valódi blues-stílusban tálalták, Tamás dinamikájában és ritmikájában is felépítette az ideálisan visszaadható blues-dramaturgiát. A koncert egy autentikus stílusban előadott szerzeménnyel folytatódott, melyben Honfi Imre Olivér megszólaltatta, sőt improvizált is a diddley bow-ján. Ezután stílusváltás következett, a fiúk egy New Orleans-i nótát játszottak. Egy, természetesen angol nyelven tolmácsolt, korai saját dal után János kapta maga elé a mikrofont, hogy egy gyors lüktetésű Slim Harpo dalt, a Hey, Little Lee-t énekelje el, Honfi tekerős gitárszólójával a középrészben. Majd ismét saját számok következtek, a már-már slágeres Nothing Can Fix The Devil és a Too Much Talking csendült fel a szeptemberben megjelenő lemezről. Az utóbbiban Honfi Imre Olivér a másik „csodahangszert”, a cigar box gitárt is megszólaltatta. A Pawn Show című, egy gazdag fiú történetét elmesélő nótát vaskos Chicago-blues köntösben, reggae-ritmusban Horváth János énekelte, végül egy balladával, a My Dog Hates You című dallal zárták műsorukat a fiúk. Szabó Tamás harmonikája szépen búgott a már sötét Balaton-parti éjszakában, míg Olivér férfiasan lágy hangjával, finoman kezdett, végül rendesen bevadult, jó háromkörösre sikeredett gitárimprovizációjával ért véget a koncert. A ritmusszekció, Herr Attila és Mezőfi ’Fifi’ István pontosan, precízen tették a dolgukat, némi szólóra is kaptak lehetőséget. Elmondható, hogy a Mojo a fesztivál legjobban megszerkesztett koncertjét nagy gondossággal párosulva adta elő.
A hosszú átszerelés után már rendesen besötétedett, az ülőhelyeket mind elfoglalták, így a nézősereg egy része a színpad körül kényszerült állni. Ekkor lépett a közönség elé a Jumping Matt & His Combo. A szájharmonika-virtuóz és fúvós szekcióval kiegészített csapata befogadhatóbb zenével kedveskedett a nagyérdeműnek, mint az előttük bemutatkozók. A főnök fekete ingben a színpad közepén állt, táncolt, ugrált a mikrofonja mögött, míg zenei jobb keze, Szász Ferenc (gitár, vokál) tőle balra játszott. A színpad jobb oldalán a két fúvós, Magda Zsolt (tenor és baritonszaxofon) és Tettamanti Tamás (trombita, szárnykürt, pozan) helyezkedett el, Molnár Dániel (dob) és Csizmadia László (basszusgitár) pedig a színpad hátsó részén foglalt helyet. A boogie-woogie, a rock and roll, a soul és a funky műfajok felé is nyitó, a színpadi show-ra sokat adó Pribojszki Mátyás az utóbbi időben sorra adta ki lemezeit: hol duóban, hol kvartettel, hol egy tizenegy tagú big banddel készített anyaggal rukkolt elő, ezek mind-mind a sokoldalúságát bizonyítják. Eddig – a korai évek Blues Fools lemezeit is beleszámítva – tizennégy lemezt készített, és ez feltétlenül megsüvegelendő.
A koncertet megelőző beszélgetésben Pribojszki elárulta, hogy nemcsak itthon népszerűek, hanem az észak-európai országokban, valamint Belgiumban és Hollandiában is. Az ex-Stones-os Bill Wyman hazai koncertjén örömmel vállalták az előzenekar szerepét, de a teljesen más műfajban utazó veterán Sir Tom Jones felkérésére sem mondtak nemet.
Koncertjük nagyrészt a Dressed Up című, a Custom Big Banddal készült lemezükre épült: hét számot erről az albumról szólaltattak meg. Egy dögös rockkal, a Running Out Of Time-mal kezdtek, majd a Ripoff Raskolnikovval mint társszerzővel komponált Real Good Man című, funky-s beütésű dal hangzott el, hogy aztán egy vadabb ritmusú nóta, a Banging On Your Door jöjjön. Az ezt követő Can’t Make You Stay-t, az előző dalhoz hasonlóan Mátyás vitte a hátán káprázatos rögtönzésével. Sajnos, a kibontakozási lehetőséget adó Zydecola Boogie-ban még sem a szaxofonos, sem a trombitás nem melegedett bele megfelelőképpen az örömzenélésbe. A Soul Stealin’ Mama soulos hangszerelésben alaposan próbára tette Pribojszki énektudását, Szász gitárjátéka ugyanakkor tökéletes volt, és Tettamanti a szárnykürttel újított. Ugyanezt tette Magda is a következő számban, a She’s 19-ben, ahol baritonszaxofonra váltott, de a hosszú, több körben előadott, kromatikus harmonikáján egyre tüzesebben játszó zenekarvezető szólója generálta inkább a vastapsot, és a bátrabb nézők táncoló csoportja is megszállta a zenekar előtti teret. Mátyás egyik saját dalában, a Memphis Soulban ragyogóan énekelt, majd az ezt követő Hard Workin’ Man című shuffle-ban megint az improvizációk számára nyílt lehetőség: Szász teljesen belemelegedett a gitározásba, míg Pribojszki megidézte az Al Wilsonos, öblös harmonika-soundot a Canned Heat hőskorából. A frontember hozta a következő dögös soul nótát is, hogy aztán a Full Time Baby-vel fokozzák a hangulatot. Ha azt mondom, hogy egy hangszeres virgázik, annak kissé pejoratív jelentése van. Nos, Pribojszki Mátyás esetében nem: olyan gyors futamokat, technikailag nehezen megoldható skálázást vitt véghez hangszerén, amiket csak ő tud, és ez a tudás adja hírnevét is. A rockabilly korszakát megidéző dallal (Love Is Fake) lassítottak le ideiglenesen, amelyben a két fúvós vitte a főszerepet, a kelleténél talán hosszabb lélegzetű szólóikkal. A ráadás az egykor Tom Jones-szal előadott Strange Things Happening Everyday című szám volt, és tizenegy óra jócskán elmúlt, mire a művészek letették hangszereiket.
Szöveg: Gróf István, fotó: Kurucz Attila
A felvezető interjúban Tamás bemutatta a többféle hangon megszólaltatható harmonettát, amely inkább kísérőhangszer. Ez az instrumentum egy „rendes” blues- vagy rockbanda hangszerarzenáljában nem található meg. Zenésztársa, Honfi Imre Olivér pedig a száz évvel ezelőtt a Mississippi-delta vidékén játszó bluesmanek által a házkörüli lomokból épített húros-hangszerek közül mutatott be kettőt: a diddley bowt, és az egy- vagy kéthúros pengetős instrumentumot, a seprűnyélből és szivardobozból kialakított cigar box gitárt.
Az együttes egy balladával, a Long Steppel kezdett, majd egy ritmusosabb, rockosabb nóta (Cryin’ Won’t Bring You Back) következett Olivér énekével, melyben mind a szájharmonika, mind az elektromos gitár szerephez jutott mint izgalmas improvizációs hangszer. Saját szerzeményüket, az I Got A Religiont Horváth János tolmácsolta, a számban Honfi sajátos, jazzes gitárimprovizációi és Szabó lapátnyi hangszerével tangóharmonika-szerű akkordokat megszólaltató játéka voltak emlékezetesek. Az It Hurts Me Too című, alaposan átdolgozott opuszt valódi blues-stílusban tálalták, Tamás dinamikájában és ritmikájában is felépítette az ideálisan visszaadható blues-dramaturgiát. A koncert egy autentikus stílusban előadott szerzeménnyel folytatódott, melyben Honfi Imre Olivér megszólaltatta, sőt improvizált is a diddley bow-ján. Ezután stílusváltás következett, a fiúk egy New Orleans-i nótát játszottak. Egy, természetesen angol nyelven tolmácsolt, korai saját dal után János kapta maga elé a mikrofont, hogy egy gyors lüktetésű Slim Harpo dalt, a Hey, Little Lee-t énekelje el, Honfi tekerős gitárszólójával a középrészben. Majd ismét saját számok következtek, a már-már slágeres Nothing Can Fix The Devil és a Too Much Talking csendült fel a szeptemberben megjelenő lemezről. Az utóbbiban Honfi Imre Olivér a másik „csodahangszert”, a cigar box gitárt is megszólaltatta. A Pawn Show című, egy gazdag fiú történetét elmesélő nótát vaskos Chicago-blues köntösben, reggae-ritmusban Horváth János énekelte, végül egy balladával, a My Dog Hates You című dallal zárták műsorukat a fiúk. Szabó Tamás harmonikája szépen búgott a már sötét Balaton-parti éjszakában, míg Olivér férfiasan lágy hangjával, finoman kezdett, végül rendesen bevadult, jó háromkörösre sikeredett gitárimprovizációjával ért véget a koncert. A ritmusszekció, Herr Attila és Mezőfi ’Fifi’ István pontosan, precízen tették a dolgukat, némi szólóra is kaptak lehetőséget. Elmondható, hogy a Mojo a fesztivál legjobban megszerkesztett koncertjét nagy gondossággal párosulva adta elő.
A hosszú átszerelés után már rendesen besötétedett, az ülőhelyeket mind elfoglalták, így a nézősereg egy része a színpad körül kényszerült állni. Ekkor lépett a közönség elé a Jumping Matt & His Combo. A szájharmonika-virtuóz és fúvós szekcióval kiegészített csapata befogadhatóbb zenével kedveskedett a nagyérdeműnek, mint az előttük bemutatkozók. A főnök fekete ingben a színpad közepén állt, táncolt, ugrált a mikrofonja mögött, míg zenei jobb keze, Szász Ferenc (gitár, vokál) tőle balra játszott. A színpad jobb oldalán a két fúvós, Magda Zsolt (tenor és baritonszaxofon) és Tettamanti Tamás (trombita, szárnykürt, pozan) helyezkedett el, Molnár Dániel (dob) és Csizmadia László (basszusgitár) pedig a színpad hátsó részén foglalt helyet. A boogie-woogie, a rock and roll, a soul és a funky műfajok felé is nyitó, a színpadi show-ra sokat adó Pribojszki Mátyás az utóbbi időben sorra adta ki lemezeit: hol duóban, hol kvartettel, hol egy tizenegy tagú big banddel készített anyaggal rukkolt elő, ezek mind-mind a sokoldalúságát bizonyítják. Eddig – a korai évek Blues Fools lemezeit is beleszámítva – tizennégy lemezt készített, és ez feltétlenül megsüvegelendő.
A koncertet megelőző beszélgetésben Pribojszki elárulta, hogy nemcsak itthon népszerűek, hanem az észak-európai országokban, valamint Belgiumban és Hollandiában is. Az ex-Stones-os Bill Wyman hazai koncertjén örömmel vállalták az előzenekar szerepét, de a teljesen más műfajban utazó veterán Sir Tom Jones felkérésére sem mondtak nemet.
Koncertjük nagyrészt a Dressed Up című, a Custom Big Banddal készült lemezükre épült: hét számot erről az albumról szólaltattak meg. Egy dögös rockkal, a Running Out Of Time-mal kezdtek, majd a Ripoff Raskolnikovval mint társszerzővel komponált Real Good Man című, funky-s beütésű dal hangzott el, hogy aztán egy vadabb ritmusú nóta, a Banging On Your Door jöjjön. Az ezt követő Can’t Make You Stay-t, az előző dalhoz hasonlóan Mátyás vitte a hátán káprázatos rögtönzésével. Sajnos, a kibontakozási lehetőséget adó Zydecola Boogie-ban még sem a szaxofonos, sem a trombitás nem melegedett bele megfelelőképpen az örömzenélésbe. A Soul Stealin’ Mama soulos hangszerelésben alaposan próbára tette Pribojszki énektudását, Szász gitárjátéka ugyanakkor tökéletes volt, és Tettamanti a szárnykürttel újított. Ugyanezt tette Magda is a következő számban, a She’s 19-ben, ahol baritonszaxofonra váltott, de a hosszú, több körben előadott, kromatikus harmonikáján egyre tüzesebben játszó zenekarvezető szólója generálta inkább a vastapsot, és a bátrabb nézők táncoló csoportja is megszállta a zenekar előtti teret. Mátyás egyik saját dalában, a Memphis Soulban ragyogóan énekelt, majd az ezt követő Hard Workin’ Man című shuffle-ban megint az improvizációk számára nyílt lehetőség: Szász teljesen belemelegedett a gitározásba, míg Pribojszki megidézte az Al Wilsonos, öblös harmonika-soundot a Canned Heat hőskorából. A frontember hozta a következő dögös soul nótát is, hogy aztán a Full Time Baby-vel fokozzák a hangulatot. Ha azt mondom, hogy egy hangszeres virgázik, annak kissé pejoratív jelentése van. Nos, Pribojszki Mátyás esetében nem: olyan gyors futamokat, technikailag nehezen megoldható skálázást vitt véghez hangszerén, amiket csak ő tud, és ez a tudás adja hírnevét is. A rockabilly korszakát megidéző dallal (Love Is Fake) lassítottak le ideiglenesen, amelyben a két fúvós vitte a főszerepet, a kelleténél talán hosszabb lélegzetű szólóikkal. A ráadás az egykor Tom Jones-szal előadott Strange Things Happening Everyday című szám volt, és tizenegy óra jócskán elmúlt, mire a művészek letették hangszereiket.
Szöveg: Gróf István, fotó: Kurucz Attila
Mozgalmas hónapok előtt a Mojo
2019-06-16 | beszélgetések
A 2011-ben alakult Mojo Workings az utóbbi időben Mojo név alatt koncertezik. A zenekarra mozgalmas hónapok várnak: számos koncert mellett két lemezt készítenek és új videoklippel is jelentkeznek. Részleteket az alábbi mini interjúból Szabó Tamástól tudhatunk meg.
A közelmúltban megváltozott a zenekar neve. Mi tette szükségessé ezt?
A zenekart anno Mojo Workings névre kereszteltük. Hosszú idő óta töprengtünk már azon, hogy megváltoztatjuk a nevünket, mert kicsit hosszúnak találtuk, és a köztudatban is többnyire csak Mojonak hívtak minket. Így tavaly novemberben váltottunk.
Véget ért a klubszezon, megkezdődött a fesztiválszezon. Merre láthatnak benneteket az érdeklődök?
Sokfelé megfordulunk, de két fontosabb eseményt szeretnék kiragadni. Az egyik, hogy az idén is játszunk a Kobuci Kertben, de ezúttal Tim Lothar dán gitáros-énekes társaságában. Akik követik a munkásságunkat, azok már ismerik Őt. Lassan négy éves közös koncertezés áll a hátunk mögött, továbbá 2017-ben készítettünk vele egy lemezt, ami Dániában jelent meg. Eddig a Tim Lothar And The Mojo produkció csapatában a basszust Mazura János tubás barátunk hozta, de most Pengő Csaba nagybőgősünkkel kiegészülve játszunk. „Tuba Jánossal” -, ahogy Tim szokta viccesen nevezni - továbbra is lesznek közös koncertjeink, sőt a 2020 januárjában tartandó külföldi Traveling Blues Nights turnénk oszlopos tagja is Ő.
Timmel az idén a második koncert etapot kezdjük, aminek kiegészítéseként szeretnénk vele egy új lemezanyagba is belekezdeni, aminek az előmunkálatai már folynak. Nyáron a Kobuci Kertben július 10-én, Veszprémben 11-én és Szolnokon 12-én találkozhat velünk a közönség.
A másik kiemelt koncertünk szintén a Kobuci Kerthez köthető, hiszen a helyszínt immáron hét éve ők biztosítják az Óbudai Blues Fesztiválnak. Nagyon megtisztelő, hogy Podlovics Péter, az esemény főszervezője, az idén ránk is gondolt. A hét év alatt rengeteg bluesformáció megfordult a fesztiválon, többek között mi is játszottunk már itt, bár, akkor még csak trió felállásban. Az idén először muzsikálunk majd az ötös fogattal. Örülök, hogy Péter nyitott a műfaj mindenféle irányzatának bemutatására, hiszen mi sem az a tipikus „rattya-rattya” tradicionális vagy a ma divatos west-coast blues stílus játsszuk. Jó látni, hogy az idei fesztivál programjában a funkos, rockos, vagy éppen a kísérletező blues is megmutatkozhat, a tradicionálisabb hangzású zenekarok mellett. Mi július 23-án játszunk a Muddy Shoes, illetve The Ragtime Rumours zenekarokkal, akik a tavalyi Europian Blues Challange győztesei voltak. Remélem, hogy a blues fesztiválokhoz méltóan sessionra is sor kerül majd.
Tervben van egy új Mojo album is. Mikorra várható ennek a megjelenése?
A terveink szerint a késő ősz folyamán jelenne meg a Mojo új lemeze. A számok egy részét már felvettük, de a nyári koncertezés miatt a „finisht” eltoltuk őszre. Szerintem egy izgalmas album készülődik. A lemezanyagon egy-két szám kivételével saját dalok szerepelnek. A zenekari hangzáson változtattunk egy kicsit, hiszen háttérbe szorítottuk az eddig ránk jellemző akusztikus hangképet. A hangszerelésben továbbra is szerepet kapnak az akusztikus hangszerek, de most más funkcióban használjuk, mint eddig. A részletekről viszont majd később, az anyag elkészültével beszélnénk. A Kobuciban tartandó fesztiválon fogunk már játszani számokat az új albumról, sőt az augusztus folyamán egy videoklippel is jelentkezünk.
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
A közelmúltban megváltozott a zenekar neve. Mi tette szükségessé ezt?
A zenekart anno Mojo Workings névre kereszteltük. Hosszú idő óta töprengtünk már azon, hogy megváltoztatjuk a nevünket, mert kicsit hosszúnak találtuk, és a köztudatban is többnyire csak Mojonak hívtak minket. Így tavaly novemberben váltottunk.
Véget ért a klubszezon, megkezdődött a fesztiválszezon. Merre láthatnak benneteket az érdeklődök?
Sokfelé megfordulunk, de két fontosabb eseményt szeretnék kiragadni. Az egyik, hogy az idén is játszunk a Kobuci Kertben, de ezúttal Tim Lothar dán gitáros-énekes társaságában. Akik követik a munkásságunkat, azok már ismerik Őt. Lassan négy éves közös koncertezés áll a hátunk mögött, továbbá 2017-ben készítettünk vele egy lemezt, ami Dániában jelent meg. Eddig a Tim Lothar And The Mojo produkció csapatában a basszust Mazura János tubás barátunk hozta, de most Pengő Csaba nagybőgősünkkel kiegészülve játszunk. „Tuba Jánossal” -, ahogy Tim szokta viccesen nevezni - továbbra is lesznek közös koncertjeink, sőt a 2020 januárjában tartandó külföldi Traveling Blues Nights turnénk oszlopos tagja is Ő.
Timmel az idén a második koncert etapot kezdjük, aminek kiegészítéseként szeretnénk vele egy új lemezanyagba is belekezdeni, aminek az előmunkálatai már folynak. Nyáron a Kobuci Kertben július 10-én, Veszprémben 11-én és Szolnokon 12-én találkozhat velünk a közönség.
A másik kiemelt koncertünk szintén a Kobuci Kerthez köthető, hiszen a helyszínt immáron hét éve ők biztosítják az Óbudai Blues Fesztiválnak. Nagyon megtisztelő, hogy Podlovics Péter, az esemény főszervezője, az idén ránk is gondolt. A hét év alatt rengeteg bluesformáció megfordult a fesztiválon, többek között mi is játszottunk már itt, bár, akkor még csak trió felállásban. Az idén először muzsikálunk majd az ötös fogattal. Örülök, hogy Péter nyitott a műfaj mindenféle irányzatának bemutatására, hiszen mi sem az a tipikus „rattya-rattya” tradicionális vagy a ma divatos west-coast blues stílus játsszuk. Jó látni, hogy az idei fesztivál programjában a funkos, rockos, vagy éppen a kísérletező blues is megmutatkozhat, a tradicionálisabb hangzású zenekarok mellett. Mi július 23-án játszunk a Muddy Shoes, illetve The Ragtime Rumours zenekarokkal, akik a tavalyi Europian Blues Challange győztesei voltak. Remélem, hogy a blues fesztiválokhoz méltóan sessionra is sor kerül majd.
Tervben van egy új Mojo album is. Mikorra várható ennek a megjelenése?
A terveink szerint a késő ősz folyamán jelenne meg a Mojo új lemeze. A számok egy részét már felvettük, de a nyári koncertezés miatt a „finisht” eltoltuk őszre. Szerintem egy izgalmas album készülődik. A lemezanyagon egy-két szám kivételével saját dalok szerepelnek. A zenekari hangzáson változtattunk egy kicsit, hiszen háttérbe szorítottuk az eddig ránk jellemző akusztikus hangképet. A hangszerelésben továbbra is szerepet kapnak az akusztikus hangszerek, de most más funkcióban használjuk, mint eddig. A részletekről viszont majd később, az anyag elkészültével beszélnénk. A Kobuciban tartandó fesztiválon fogunk már játszani számokat az új albumról, sőt az augusztus folyamán egy videoklippel is jelentkezünk.
Szöveg: hoati, fotó: Nagy János
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2018-10-21 | koncertajánló
Az ősz utolsó, a tél első hónapjában is kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session sorozat keretén belül a budapesti VIII. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
november 02. - Akimer feat. Sipeki Zoltán
november 09. - EC 70 – Eric Clapton Tribute Band
november 15. - Fekete Jenő – Horváth Misi Duó, Dirty Deep Band (F)
november 16. - A Hendrix Project bemutatja: Hendrix 76. feat. Tátrai Tibor, Csanyi Zoltán, Mester Dániel
november 22. - Bluestone feat. Pribojszki Mátyás
november 23. - Jambalaya – Egy éjszaka New Orleansban
november 24. - Ripoff Raskolnikov – Small World lemezbemutató koncert
november 29. - Mojo Workings
december 01. - Message To Hendrix
december 21. - Jumping Matt And His Combo – Bluest, kolbászt, békességet!
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
november 02. - Akimer feat. Sipeki Zoltán
november 09. - EC 70 – Eric Clapton Tribute Band
november 15. - Fekete Jenő – Horváth Misi Duó, Dirty Deep Band (F)
november 16. - A Hendrix Project bemutatja: Hendrix 76. feat. Tátrai Tibor, Csanyi Zoltán, Mester Dániel
november 22. - Bluestone feat. Pribojszki Mátyás
november 23. - Jambalaya – Egy éjszaka New Orleansban
november 24. - Ripoff Raskolnikov – Small World lemezbemutató koncert
november 29. - Mojo Workings
december 01. - Message To Hendrix
december 21. - Jumping Matt And His Combo – Bluest, kolbászt, békességet!
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Hatodik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2018-08-30 | koncertajánló
Jövő hónap közepén immár hatodik évadát kezdi meg a Blues Session koncertsorozat a Muzikum Klubban. Szeptember és október három lemezbemutatót tartogat az érdeklődők számára, hiszen az amerikai Josh Smith, a Nagyváradon született AG Weinberger és a kanadai Layla Zoe a lemezbemutató turnéja keretén belül Budapesten is bemutatja új albumát.
Tervezett koncertek
szeptember 14. - Bluestone & The Horn Section feat. Tátrai Tibor
szeptember 18. - Josh Smith - Burn To Grow lemezbemutató
szeptember 21. - Message To Hendrix
szeptember 27. - Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
október 04. - A BLUESVAN.HU bemutatja: AG Weinberger - ReBorn lemezbemutató
október 11. - Mojo Workings
október 12. - Borsodi Blues Collective: „Három királyok” - A Tribute To Albert King, B.B. King And Freddie King
október 17. - Layla Zoe - Gemini lemezbemutató
október 19. - Little G Weevil szólókoncertje
október 26. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
szeptember 14. - Bluestone & The Horn Section feat. Tátrai Tibor
szeptember 18. - Josh Smith - Burn To Grow lemezbemutató
szeptember 21. - Message To Hendrix
szeptember 27. - Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
október 04. - A BLUESVAN.HU bemutatja: AG Weinberger - ReBorn lemezbemutató
október 11. - Mojo Workings
október 12. - Borsodi Blues Collective: „Három királyok” - A Tribute To Albert King, B.B. King And Freddie King
október 17. - Layla Zoe - Gemini lemezbemutató
október 19. - Little G Weevil szólókoncertje
október 26. - Jumping Matt & His Combo
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2018-02-24 | koncertajánló
Tavasszal ismét kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session koncertsorozat keretén belül a Budapest VIII. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
március 02. - Lars Kutschke & The BP Connection feat. Fekete Jenő
március 03. - Pribojszki Mátyás Band feat. Bill Barrett & Lazy Brad Lewis
március 07. - Big Mouflon
március 09. - Mojo Workings
március 17. - Chuck Berry Emlékest
március 24. - Magyar Atom
március 30. - Meghívás bluesra – Hobo akusztikus koncertje vol. 2
április 12. - Ripoff Raskolnikov Band
április 26. - Jack Cannon feat. Nagy Ádám & Petendi Tamás
április 27 - Jazztelen & Soulbreakers feat. Tátrai Tibor
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, http://www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
március 02. - Lars Kutschke & The BP Connection feat. Fekete Jenő
március 03. - Pribojszki Mátyás Band feat. Bill Barrett & Lazy Brad Lewis
március 07. - Big Mouflon
március 09. - Mojo Workings
március 17. - Chuck Berry Emlékest
március 24. - Magyar Atom
március 30. - Meghívás bluesra – Hobo akusztikus koncertje vol. 2
április 12. - Ripoff Raskolnikov Band
április 26. - Jack Cannon feat. Nagy Ádám & Petendi Tamás
április 27 - Jazztelen & Soulbreakers feat. Tátrai Tibor
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, http://www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Lemezbemutatót tart a Blue sPot
2018-01-13 | koncertajánló
Stílusgyakorlatok címmel új CD-vel jelentkezett a Blue sPot zenekar. Január 19-én a Hunnia Art Bisztróban tartandó lemezbemutató koncerten a meglepetésvendégeknek köszönhetően soha nem hallott teljességükben szólalnak meg az új és a korábbi album dalai.
A Blue sPot tagjai 2005 óta muzsikálnak együtt. Műsorukon eredetileg blues-klasszikusok, később változatos stílusú, funky, jazz, folk elemekkel vegyített saját szerzemények szerepeltek. Rendszeres fellépői budapesti kluboknak és hazai fesztiváloknak. A kapolcsi Művészetek Völgye egyik házigazdájaként évekig saját színpadot vezettek, ahol számtalan művészvendéggel együtt adtak improvizatív műsorokat. A 2012-ben megjelent 15 eredeti dalt tartalmazó bemutatkozó lemezük a kapolcsi fesztivál emlékére a Blue sPot Café címet kapta. Az együttes Oszkó Péter (szájharmonika) 2016-os kiválása óta trió felállásban működik. Tagjai: Bárth János gitáros-énekes, jelenleg a Blue sPoton kívül a The Bits Beatles emlékzenekar tagja. Főállásban az ELTE bölcsészkarának nyelvész tanára. Kelemen László basszusgitáros, korábban a The Nobles együttest erősítette. Adótanácsadóként dolgozik. Mezőfi István ’Fifi’ dobos, a blues műfaj egyik legelismertebb magyarországi hangszeres előadója. Zenekaraival (Palermo Boogie Gang, Muddy Shoes, Jambalaya, Soultramps, Mojo Workings stb.) három évtizede meghatározó szereplője a blueséletnek Magyarországon és külföldön egyaránt. 2017 decemberében adták ki új albumukat Stílusgyakorlatok címmel. Az előzetes koncepciónak megfelelően a csapat korábbi blues-rock-alternatív stílusát kitágítva olyan nóták kerültek a lemezre, amelyek más műfajok felé is mutatnak. A „stílusgyakorlatok”-ba így bekerült a gospel, a punk-rock, az angolszász gitárpop és a jazz-funky, csakúgy mint az instrumentális, klasszikus utalások és a nagy elődök előtti tisztelgés. A saját dalok szövegvilágával jól harmonizál Noszlopi Botond kortárs költő versének, a Létdilemmáknak blues-feldolgozása. Az album felvételei 2017 nyarán és őszén zajlottak. „Az eszközök (analóg keverés, kompresszálás, zengetés, vintage erősítők, effektek és hangszerek) kiválasztásával arra törekedtünk, hogy a hatvanas évek klasszikus hangzásvilágát a legmodernebb hangminőség-elvárásokkal ötvözzük.” – nyilatkozta oldalunknak Bárth János, a zenekar vezetője. Kiváló zenészbarátaik vendégként egy-egy poszton nagyban hozzájárultak a teljesebb megszólaláshoz: Kendik Gergely és Derecskei Zsolt zongorán közreműködött, Czerovszky Henriett és Kelemen Angelika egy számban vokálozott, Studer-Kovács Veronika pedig klasszikus stílusú éneklésével színezte három dal összképét. A Szerelmesdal című szerzeményhez klip készült Lapos László rendezésében. A CD fizikai formában is megvásárolható, de elérhető valamennyi nagyobb zenemegosztó portálon. A lemezbemutató koncertre 2018. január 19-én a fővárosi Hunnia Art Bisztróban kerül sor.
hoati
A Blue sPot tagjai 2005 óta muzsikálnak együtt. Műsorukon eredetileg blues-klasszikusok, később változatos stílusú, funky, jazz, folk elemekkel vegyített saját szerzemények szerepeltek. Rendszeres fellépői budapesti kluboknak és hazai fesztiváloknak. A kapolcsi Művészetek Völgye egyik házigazdájaként évekig saját színpadot vezettek, ahol számtalan művészvendéggel együtt adtak improvizatív műsorokat. A 2012-ben megjelent 15 eredeti dalt tartalmazó bemutatkozó lemezük a kapolcsi fesztivál emlékére a Blue sPot Café címet kapta. Az együttes Oszkó Péter (szájharmonika) 2016-os kiválása óta trió felállásban működik. Tagjai: Bárth János gitáros-énekes, jelenleg a Blue sPoton kívül a The Bits Beatles emlékzenekar tagja. Főállásban az ELTE bölcsészkarának nyelvész tanára. Kelemen László basszusgitáros, korábban a The Nobles együttest erősítette. Adótanácsadóként dolgozik. Mezőfi István ’Fifi’ dobos, a blues műfaj egyik legelismertebb magyarországi hangszeres előadója. Zenekaraival (Palermo Boogie Gang, Muddy Shoes, Jambalaya, Soultramps, Mojo Workings stb.) három évtizede meghatározó szereplője a blueséletnek Magyarországon és külföldön egyaránt. 2017 decemberében adták ki új albumukat Stílusgyakorlatok címmel. Az előzetes koncepciónak megfelelően a csapat korábbi blues-rock-alternatív stílusát kitágítva olyan nóták kerültek a lemezre, amelyek más műfajok felé is mutatnak. A „stílusgyakorlatok”-ba így bekerült a gospel, a punk-rock, az angolszász gitárpop és a jazz-funky, csakúgy mint az instrumentális, klasszikus utalások és a nagy elődök előtti tisztelgés. A saját dalok szövegvilágával jól harmonizál Noszlopi Botond kortárs költő versének, a Létdilemmáknak blues-feldolgozása. Az album felvételei 2017 nyarán és őszén zajlottak. „Az eszközök (analóg keverés, kompresszálás, zengetés, vintage erősítők, effektek és hangszerek) kiválasztásával arra törekedtünk, hogy a hatvanas évek klasszikus hangzásvilágát a legmodernebb hangminőség-elvárásokkal ötvözzük.” – nyilatkozta oldalunknak Bárth János, a zenekar vezetője. Kiváló zenészbarátaik vendégként egy-egy poszton nagyban hozzájárultak a teljesebb megszólaláshoz: Kendik Gergely és Derecskei Zsolt zongorán közreműködött, Czerovszky Henriett és Kelemen Angelika egy számban vokálozott, Studer-Kovács Veronika pedig klasszikus stílusú éneklésével színezte három dal összképét. A Szerelmesdal című szerzeményhez klip készült Lapos László rendezésében. A CD fizikai formában is megvásárolható, de elérhető valamennyi nagyobb zenemegosztó portálon. A lemezbemutató koncertre 2018. január 19-én a fővárosi Hunnia Art Bisztróban kerül sor.
hoati
2017 legjobb albumai
2017-12-29 | hír
Mint minden év végén most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban idén.
hoati
1. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
2. Johnny Rawls: Waiting For The Train (Catfood Records)
3. John Primer & Bob Corritore: Ain’t Nothing You Can Do! (Delta Groove Music)
4. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
5. Thorbjorn Risager & Black Tornado: Change My Game (Ruf Records)
6. Monster Mike Welch And Mike Ledbetter: Right Place, Right Time (Delta Groove Music)
7. John Németh: Feelin’ Freaky (Memphis Grease)
8. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
9. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
10. Doug MacLeod: Break The Chain (Reference Recordings)
11. Nick Schnebelen: Live In Kansas City (VizzTone Label Group)
12. Rick Estrin & The Nightcats: Groovin' In Greaseland (Alligator Records)
13. Hurricane Ruth: Ain’t Ready For The Grave (Szerzői kiadás)
14. Erin Harpe And The Delta Swingers: Big Road (Juicy Juju Records/VizzTone Label Group)
15. Danny Bryant: BIG Live In Europe (Jazzhaus Records)
hcs
1. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
2. Karen Lovely: Fish Outta Water (Szerzői kiadás)
3. Kai Strauss: Getting Personal (Continental Blue Heaven)
4. James Armstrong: Blues Been Good To Me (Catfood Records)
5. Samantha Fish: Chills & Fever (Ruf Records)
6. Coco Montoya: Hard Truth (Alligator Records)
7. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
8. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
9. Billy Flynn: Lonesome Highway (Delmark Records)
10. Gregg Allman: Southern Blood (Rounder Records)
11. Paul Lamb & The King Snakes: Live At The Royal Albert Hall (The Big Shed Music Company)
12. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
13. Andy T Band: Double Strike (American Showplace Music)
14. Watermelon Slim: Golden Boy (Dixiefrog Records)
15. Tim Lothar & Mojo WorKings: Travelling Blues Nights (Szerzői kiadás)
hoati
1. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
2. Johnny Rawls: Waiting For The Train (Catfood Records)
3. John Primer & Bob Corritore: Ain’t Nothing You Can Do! (Delta Groove Music)
4. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
5. Thorbjorn Risager & Black Tornado: Change My Game (Ruf Records)
6. Monster Mike Welch And Mike Ledbetter: Right Place, Right Time (Delta Groove Music)
7. John Németh: Feelin’ Freaky (Memphis Grease)
8. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
9. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
10. Doug MacLeod: Break The Chain (Reference Recordings)
11. Nick Schnebelen: Live In Kansas City (VizzTone Label Group)
12. Rick Estrin & The Nightcats: Groovin' In Greaseland (Alligator Records)
13. Hurricane Ruth: Ain’t Ready For The Grave (Szerzői kiadás)
14. Erin Harpe And The Delta Swingers: Big Road (Juicy Juju Records/VizzTone Label Group)
15. Danny Bryant: BIG Live In Europe (Jazzhaus Records)
 |  |  |  |
hcs
1. Altered Five Blues Band: Charmed & Dangerous (Blind Pig Records)
2. Karen Lovely: Fish Outta Water (Szerzői kiadás)
3. Kai Strauss: Getting Personal (Continental Blue Heaven)
4. James Armstrong: Blues Been Good To Me (Catfood Records)
5. Samantha Fish: Chills & Fever (Ruf Records)
6. Coco Montoya: Hard Truth (Alligator Records)
7. Guy Davis & Fabrizio Poggi: Sonny & Brownie’s Last Train (M.C. Records)
8. The Cash Box Kings: Royal Mint (Alligator Records)
9. Billy Flynn: Lonesome Highway (Delmark Records)
10. Gregg Allman: Southern Blood (Rounder Records)
11. Paul Lamb & The King Snakes: Live At The Royal Albert Hall (The Big Shed Music Company)
12. Little G Weevil: Something Poppin' (XLNT Records/VizzTone Label Group)
13. Andy T Band: Double Strike (American Showplace Music)
14. Watermelon Slim: Golden Boy (Dixiefrog Records)
15. Tim Lothar & Mojo WorKings: Travelling Blues Nights (Szerzői kiadás)
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2017-10-28 | koncertajánló
Az ősz utolsó, a tél első hónapjában is kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session sorozat keretén belül a budapesti VIII. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
november 02. - Mojo Workings
november 04. - Magyar Atom
november 05. - Fekete Jenő és barátai – John Lee Hooker 100
november 09. - Josh Smith
november 17. - Soulbreakers
november 18. - EC 70 – Eric Clapton Tribute Band
november 24. - A Hendrix Project bemutatja: Hendrix 75
december 09. - Pribojszki Mátyás Band – Blues, kolbász, békesség
december 21. - Mojo Workings & Voodoo Papa
december 31. - Ian Siegal Band szilveszter
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
november 02. - Mojo Workings
november 04. - Magyar Atom
november 05. - Fekete Jenő és barátai – John Lee Hooker 100
november 09. - Josh Smith
november 17. - Soulbreakers
november 18. - EC 70 – Eric Clapton Tribute Band
november 24. - A Hendrix Project bemutatja: Hendrix 75
december 09. - Pribojszki Mátyás Band – Blues, kolbász, békesség
december 21. - Mojo Workings & Voodoo Papa
december 31. - Ian Siegal Band szilveszter
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Közös lemezzel jelentkezik Tim Lothar és a Mojo Workings
2017-01-19 | koncertajánló
Tim Lothar és a Mojo Workings Traveling Blues Nights lemezbemutató2017. február 02.
Budapest, Muzikum Klub
A napokban jelenik meg Tim Lothar és a Mojo Workings új koncertlemeze. A Traveling Blues Nights című albumon hallható felvételek a 2016-os közös turnéjukon kerültek rögzítésre. A koncertkörút megszervezése nagy feladatot jelentett, mivel mind a technikai, mind pedig a logisztikai része komoly figyelmet igényelt. „Tim zenéje eltér a miénktől, ezért igyekeztünk a fellépéseinket blokkokra bontani, így Ő is és mi is játszottunk külön-külön, valamint a koncert végén közösen együtt. A felvételeket visszahallgatva sikerült jól kitalálni a koncertek ívét, amit a most megjelenő lemezen hasonlóan alkalmaztunk a számok összeállításánál. Reméljük, aki nem látta anno a koncerteket, annak is átjön majd a bulik hangulata.” – nyilatkozta az albumról Szabó Tamás. Tim Lothar először 2010-ben zenélt hazánkban a Budapest Blues Fesztivál keretében, majd a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon találkozhatott vele a közönség. A számtalan díjat magáénak tudható muzsikus a 2012-es Tiszavirág Fesztiválon ismerkedett meg Szabó Tamással, ahol többször is felléptek duó felállásban. Tim a szervezők jóvoltából 2015-ben ismét Szolnokon játszott, ekkor ismerte meg egy session alkalmával a Mojo Workings többi tagját. A jól sikerült koncert után jött az ötlet a tavaly áprilisi közös turné megszervezéséhez. A koncertkörúton a 2011-ben alakult formáció bőgőse, Pengő Csaba nem tudott részt venni, helyette Mazura János tubás hozta a basszust. A lemez keverését közösen végezték a fiúk, a lebonyolításában Horváth János vállalt oroszlánrészt. A borító kivitelezése Szabó Tamás munkája. A Traveling Blues Nights Tim Lothar jóvoltából Dániában kerül kiadásra, de itthon is kapható lesz a Mojo Workings koncertjein. A lemezbemutatóra 2017. február 2-án a budapesti Muzikumban kerül sor, de az album dalai február 3-án Szegeden és február 4-én Zentán is elhangzanak majd.
Közreműködők:
Tim Lothar: ének, akusztikus gitár, stompbox
Honfi Imre Olivér: ének, elektromos gitár, hawaii gitár
Horváth János: ének, akusztikus gitár
Szabó Tamás: ének, szájharmonika, harmonetta
Mezőfi István: dobok
Special guest:
Mazura János: tuba
Belépő: 1300 HUF (elővételben) | 1800 HUF (a koncert napján)
Jegyek kaphatók a helyszínen (hétköznapokon 15–21 óráig, szombaton 17–21 óráig, fizetés kizárólag készpénzzel) és a TIXA rendszerében.
hoati
Idén is folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2017-01-09 | koncertajánló
Az új évben is folytatódik a 2013 őszén indított Blues Session koncertsorozat a Muzikumban.
Tervezett koncertek
január 13. - Message To Hendrix
január 20. - Pribojszki Mátyás Band - Blues, kolbász, lemezbemutató ráadás
január 28. - Magyar Atom
február 2. - Tim Lothar and Mojo Workings lemezbemutató
február 4. - Soulbreakers
február 18. - Éles Gábor Trió feat. Tóth Vera
február 24. - Blues B.R.Others Show
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
január 13. - Message To Hendrix
január 20. - Pribojszki Mátyás Band - Blues, kolbász, lemezbemutató ráadás
január 28. - Magyar Atom
február 2. - Tim Lothar and Mojo Workings lemezbemutató
február 4. - Soulbreakers
február 18. - Éles Gábor Trió feat. Tóth Vera
február 24. - Blues B.R.Others Show
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2016-10-19 | koncertajánló
Az ősz utolsó, a tél első hónapjában is kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session sorozat keretén belül a budapesti V. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
november 3. – Mojo Workings
november 4. – Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
november 10. – Beaux Jaxon And Friends
november 12. – Raphael Wressnig & The Soul Gift Band lemezbemutató
november 19. – Magyar Atom
november 25. – Hendrix Project: Hendrix ’74’, közreműködik: Lamm Dávid - gitár, ének, Tomor Barnabás - basszusgitár, Molnár Dániel - dobok; vendégek: Király Martina - ének, II. Szász Ferenc - gitár, Kardos Dániel - gitár, Rónai Zsolt - gitár
december 1. – Őrtorony feat. Gál Gábor
december 2. – Jambalaya feat. DJ Q-CEE
december 11. – Ian Siegal Band
december 14. – Vojnits Attila ’40+20’ születésnapi koncert
december 20. – Stoned - 100 % Rolling Stones feat. Peter Kovary & The Royal Rebels
december 21. – Mojo Working feat. Wild Cow Sonny
december 22. – Ripoff Raskolnikov Band, előzenekar: Terra Profonda
december 23. – Muddy Shoes 20. születésnapi koncert
december 29. – EC 70 - Eric Clapton Tribute Band, vendég: Borsodi Blues Collective
hoati
Tervezett koncertek
november 3. – Mojo Workings
november 4. – Ripoff Raskolnikov & Nagy Szabolcs
november 10. – Beaux Jaxon And Friends
november 12. – Raphael Wressnig & The Soul Gift Band lemezbemutató
november 19. – Magyar Atom
november 25. – Hendrix Project: Hendrix ’74’, közreműködik: Lamm Dávid - gitár, ének, Tomor Barnabás - basszusgitár, Molnár Dániel - dobok; vendégek: Király Martina - ének, II. Szász Ferenc - gitár, Kardos Dániel - gitár, Rónai Zsolt - gitár
december 1. – Őrtorony feat. Gál Gábor
december 2. – Jambalaya feat. DJ Q-CEE
december 11. – Ian Siegal Band
december 14. – Vojnits Attila ’40+20’ születésnapi koncert
december 20. – Stoned - 100 % Rolling Stones feat. Peter Kovary & The Royal Rebels
december 21. – Mojo Working feat. Wild Cow Sonny
december 22. – Ripoff Raskolnikov Band, előzenekar: Terra Profonda
december 23. – Muddy Shoes 20. születésnapi koncert
december 29. – EC 70 - Eric Clapton Tribute Band, vendég: Borsodi Blues Collective
hoati
Jubileumra készül a Mojo Workings
2016-06-08 | hír
A Mojo Workings 5. születésnapi koncertjét adja 2016. június 29-én a budapesti Kobuci Kertben. A fél évtizedes évforduló alkalmából foglalta össze gondolatait Szabó Tamás.
Tudjuk, öt év nem sok idő egy zenekar életében, de a mai világban és a lehetőségeket nézve mégis soknak tűnik. A Mojo Workings 2011 tavaszán alakult, és akkor, amikor elkezdtünk dolgozni, még csak halvány körvonalai voltak a hosszútávú közös munkának. Az első koncerteket a Fat Mo's-ban játszottuk, inkább csak próbálgattuk egymást a színpadon. (Itt szeretnék köszönetet mondani a Nothing But The Blues kocsmának is, akik az elsők között biztosítottak koncerthelyszínt nekünk.) Az eltelt idő sok változást hozott a csapat életében. A trió lassan-lassan ötösfogattá nőtte ki magát, csatlakozott hozzánk Pengő Csaba (nagybőgő) és Mezőfi ’Fifi’ István (dob), de a mai napig többször játszunk az eredeti trió felállásban. Az öt év alatt eddig két nagylemezt készítettünk (Back In The Day, Long Step), és a születésnapot megünnepelve most megjelenik egy harmadik album (Just Another Button), amely János és Olivér jóvoltából készülhet el. Nekik köszönhetően sok koncertünket felvettük, így ez a lemez néhány már ismert szám koncertverzióját tartalmazza majd, kiegészítve egy-két eddig még nem publikált szerzeménnyel. Az album megjelenését a június 29-i születésnapi koncertünkre időzítettük, ami Budapesten lesz a Kobuci Kertben.
Amikor ma valaki belevág egy új együttes létrehozásába, gyakran bele sem gondol, mekkora a verseny ezen a pici piacon, és mennyi háttérmunka kell egy csapat össze- és életben tartásához, a lehetőségek felkutatásához. A kapcsolatok megszerzése és megtartása külön művészet, mert ugyan nagy a koncertszervezők tábora, de még több a zenekar. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Mojo öt év alatt rengeteg helyre jutott el és talán a külföldi lehetőségek is szép lassan megnyílnak előttünk. Ma szinte minden Budapesten centralizálódik, mégis sokszor volt szerencsénk vidéki klubokban, fesztiválokon is játszani, és azt láttuk, hogy az embereket érdekeli a műfaj, gyakran lelkesebb és érdeklődőbb a közönség, mint a fővárosban. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy sok, általunk is tisztelt kollegával játszhattunk közös koncertet, készítettünk videó- vagy lemezfelvételt. A teljesség igénye nélkül: Nikodém Norbert, Mazura János, Herr Attila, Long Tall Sonny, Ripoff Raskolnikov, Little G Weevil, Tim Lothar, Dániel Balázs.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert láthatatlanul ugyan, de jónéhány barátunk serénykedik körülöttünk, ami igazán nagy segítség - például, el vagyunk kényeztetve „képmesterekből”, hiszen sok fotósnak köszönhetjük, hogy megörökítik a koncertpillanatokat, vagy esetleg megkeresésünkre lelkesen fotóznak egy-egy promóciós sorozatot rólunk. A Mojo Workings arculatát nem csak mi, hanem ők is alakítják. A folyamatos képes beszámolókért külön köszönet Császár Mártának, Zsila Sándornak, Pályi Péternek, Vámosi Lászlónak, Csízy Lászlónak, Kozma Mihálynak, Csuray Bálintnak, a koncertvideókért pedig Tzaffetas Rolandnak, valamint Pázmány András és csapatának!
Mint minden zenekar, a legszemélyesebb pillanatokat mi is a közönségünktől kapjuk. Nem könnyű koncertről koncertre hallgatóságot toborozni, mégis elmondhatjuk, hogy kialakult egy törzsközönség, akik néha még külföldre is utánunk jönnek egy-egy bulira és hírünket viszik a zeneszerető ismerősök körében. Igazi megtiszteltetés őket magunk körül tudni és időről időre találkozni velük, jelenlétük mindig bensőségesebbé teszi a koncertjeinket.
A blues nagyon sokoldalú műfaj. Mindenki másként értelmezi, másként játssza. A viszonylag kötött zenei forma ellenére szinte kimeríthetetlen, ezerarcú. A mi felfogásunk egy a sok közül, és az is folyamatosan változik. Zenei pályafutásom alatt nem egyszer kísérleteztem a műfaj legkülönbözőbb irányzataival, és ez a nyitottság az együttesre is átragadt. A zenénkben ezen túl is szeretnénk megidézni a tradicionális elemeket, esetleg közösen koncertezni tradicionális bluest játszó előadókkal, de ugyanakkor, továbbra is nyitottak maradunk a blues más irányzatokkal való vegyítésével. Talán a legfontosabb az elmúlt öt év eredményei közül, a kitűzött elképzelések megvalósulása mellett, a hitünk megtartása, és a lelkesedés. Néha persze, (ismerve a hazai piacot) ez nem mindig megy könnyen. Viszont, mikor színpadra állunk és elkezdődik egy koncert, akkor az összes kétely szerteszáll, és nincs más, csak a közös örömzenélés.
Tudjuk, öt év nem sok idő egy zenekar életében, de a mai világban és a lehetőségeket nézve mégis soknak tűnik. A Mojo Workings 2011 tavaszán alakult, és akkor, amikor elkezdtünk dolgozni, még csak halvány körvonalai voltak a hosszútávú közös munkának. Az első koncerteket a Fat Mo's-ban játszottuk, inkább csak próbálgattuk egymást a színpadon. (Itt szeretnék köszönetet mondani a Nothing But The Blues kocsmának is, akik az elsők között biztosítottak koncerthelyszínt nekünk.) Az eltelt idő sok változást hozott a csapat életében. A trió lassan-lassan ötösfogattá nőtte ki magát, csatlakozott hozzánk Pengő Csaba (nagybőgő) és Mezőfi ’Fifi’ István (dob), de a mai napig többször játszunk az eredeti trió felállásban. Az öt év alatt eddig két nagylemezt készítettünk (Back In The Day, Long Step), és a születésnapot megünnepelve most megjelenik egy harmadik album (Just Another Button), amely János és Olivér jóvoltából készülhet el. Nekik köszönhetően sok koncertünket felvettük, így ez a lemez néhány már ismert szám koncertverzióját tartalmazza majd, kiegészítve egy-két eddig még nem publikált szerzeménnyel. Az album megjelenését a június 29-i születésnapi koncertünkre időzítettük, ami Budapesten lesz a Kobuci Kertben.
Amikor ma valaki belevág egy új együttes létrehozásába, gyakran bele sem gondol, mekkora a verseny ezen a pici piacon, és mennyi háttérmunka kell egy csapat össze- és életben tartásához, a lehetőségek felkutatásához. A kapcsolatok megszerzése és megtartása külön művészet, mert ugyan nagy a koncertszervezők tábora, de még több a zenekar. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Mojo öt év alatt rengeteg helyre jutott el és talán a külföldi lehetőségek is szép lassan megnyílnak előttünk. Ma szinte minden Budapesten centralizálódik, mégis sokszor volt szerencsénk vidéki klubokban, fesztiválokon is játszani, és azt láttuk, hogy az embereket érdekeli a műfaj, gyakran lelkesebb és érdeklődőbb a közönség, mint a fővárosban. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy sok, általunk is tisztelt kollegával játszhattunk közös koncertet, készítettünk videó- vagy lemezfelvételt. A teljesség igénye nélkül: Nikodém Norbert, Mazura János, Herr Attila, Long Tall Sonny, Ripoff Raskolnikov, Little G Weevil, Tim Lothar, Dániel Balázs.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert láthatatlanul ugyan, de jónéhány barátunk serénykedik körülöttünk, ami igazán nagy segítség - például, el vagyunk kényeztetve „képmesterekből”, hiszen sok fotósnak köszönhetjük, hogy megörökítik a koncertpillanatokat, vagy esetleg megkeresésünkre lelkesen fotóznak egy-egy promóciós sorozatot rólunk. A Mojo Workings arculatát nem csak mi, hanem ők is alakítják. A folyamatos képes beszámolókért külön köszönet Császár Mártának, Zsila Sándornak, Pályi Péternek, Vámosi Lászlónak, Csízy Lászlónak, Kozma Mihálynak, Csuray Bálintnak, a koncertvideókért pedig Tzaffetas Rolandnak, valamint Pázmány András és csapatának!
Mint minden zenekar, a legszemélyesebb pillanatokat mi is a közönségünktől kapjuk. Nem könnyű koncertről koncertre hallgatóságot toborozni, mégis elmondhatjuk, hogy kialakult egy törzsközönség, akik néha még külföldre is utánunk jönnek egy-egy bulira és hírünket viszik a zeneszerető ismerősök körében. Igazi megtiszteltetés őket magunk körül tudni és időről időre találkozni velük, jelenlétük mindig bensőségesebbé teszi a koncertjeinket.
A blues nagyon sokoldalú műfaj. Mindenki másként értelmezi, másként játssza. A viszonylag kötött zenei forma ellenére szinte kimeríthetetlen, ezerarcú. A mi felfogásunk egy a sok közül, és az is folyamatosan változik. Zenei pályafutásom alatt nem egyszer kísérleteztem a műfaj legkülönbözőbb irányzataival, és ez a nyitottság az együttesre is átragadt. A zenénkben ezen túl is szeretnénk megidézni a tradicionális elemeket, esetleg közösen koncertezni tradicionális bluest játszó előadókkal, de ugyanakkor, továbbra is nyitottak maradunk a blues más irányzatokkal való vegyítésével. Talán a legfontosabb az elmúlt öt év eredményei közül, a kitűzött elképzelések megvalósulása mellett, a hitünk megtartása, és a lelkesedés. Néha persze, (ismerve a hazai piacot) ez nem mindig megy könnyen. Viszont, mikor színpadra állunk és elkezdődik egy koncert, akkor az összes kétely szerteszáll, és nincs más, csak a közös örömzenélés.
Kerek évfordulót ünnepel Nemes Zoltán
2016-06-05 | koncertajánló
Jambalaya – Nemes Zoltán 40. születésnapi koncertje2016. június 15.
Budapest, Kobuci Kert
A nyár egyik kiemelkedő Jambalaya koncertjére kerül sor 2016. június 15-én a Kobuci Kertben. Nemes Zoltán, az együttes frontembere ezen a napon kerek születésnapi évfordulóját ünnepli meghívott vendégekkel és fergeteges show műsorral. Az esten közreműködik DJ Q-Cee és a Mojo Workings zenekar, csakúgy mint a csapat korábbi tagjai. Számos új dal és újszerű fúziók elevenednek meg a színpadon, ezért bizonyos értelemben a koncert ősbemutatóként is aposztrofálható - azok akik ellátogatnak a fővárosi szórakozóhelyre, egy igen exkluzív és egyedi alkalmi formában láthatják a zenekart és kiváló vendégeit együtt muzsikálni. Mindez mellett sokfelé lép fel a teljes Jambalaya legénység a nyár folyamán, és továbbra is folynak a „Jambalaya light” koncertek kisebb felállásban. A részletek nyomon követhetők a legnépszerűbb közösségi oldalon, valamint a banda honlapján.
hoati
A sikert csak csapatmunkában lehet elérni - interjú Szabó Tamással
2016-04-14 | beszélgetések
A tradicionális blues, a hatvanas évek beat, illetve a későbbi korok pop dallamainak világát ötvöző Mojo Workings képviselte Magyarországot az idei European Blues Challenge-n. Élményeikről, tapasztalataikról, a hazai blues szcéna helyzetéről, múltbéli és közeljövőbéli koncertekről faggattam Szabó Tamást, a 2011-ben alakult csapat szájharmonikás-énekesét.
A múlt hétvégén megrendezésre került European Blues Challenge-n a Mojo Workings képviselte hazánkat. Hogy sikerült a fellépéseteket, milyen tapasztalatokat szereztetek?
Nagyon nagy élmény volt az utunk. Az idén Olaszország volt a házigazda, huszonegy nemzet nevezői voltak jelen. Fantasztikus fesztivál hangulat fogadott minket. A mosolygás szinte minden közreműködő kelléktárában benne volt. A nagy zenekari öltözőkben kb. három zenekar öltözött, de sokszor még így is kicsinek minősült, mert annyi érdekes, drága vagy ritka hangszer volt lerakva, hogy mozdulni nem lehetett. Ami pozitívum volt, hogy szinte senki nem ivott a fellépése előtt, ha igen, akkor csak koccintás jelleggel, és sehol nem lehetett érezni a varázs cigik illatát. Sok zenekar produkciója nagyon tetszett, azt kell mondanom, hogy jóval nyitottabban állnak ehhez a műfajhoz a külföldi előadók, mint itthoniak. Nálunk valamiért görcsösen ragaszkodunk a blues bevett formáihoz. Nem is igazán értem, hogy itt Európa közepén, miért akarunk mindig úgy játszani, mint a színesbőrű előadók, vagy mint például Jimi Hendrix. Én nagyon fontosnak tartom a stilisztikát, de szerintem, amikor a zenész már megtanulta, akkor ültesse bele saját játékába, alkalmazza azt, de törekedjen egy sajátos hangkép kialakítására. A világban játszó „klónok” többnyire csak rövid ideig érdekesek a szakmának és a közönség is fenntartással kezeli őket. Szóval elképesztő sokszínűség jellemző erre a kontinensre. Nekem a svédek, az angolok és az olaszok nevezettjeinek játéka és leginkább felfogása jött be. Az is nagyon tetszett, hogy egy-két zenekart leszámítva, nem hallottam igazán utánzó, csak feldolgozásokat játszó csapatot.
Minden fellépő, így ti is húsz perc bemutatkozási lehetőséget kaptatok. Hogyan építettétek fel ezt a meglehetősen rövid műsoridőt?
Érdekes volt, számos zenekar végig sem játszotta, pedig elég rövidke idő a húsz perc. Többnyire három számot fűztek csokorba. Változó volt, hogy ki hogy töltötte meg tartalommal. Volt, aki inkább kevesebb számot, hosszú szólókkal játszott, és nem egy zenekar inkább a hatásvadász elemeket használta. Legalább három zenekar front szólistáját láttam „fetrengeni” a közönség soraiban, mint bevett show elem. Mi úgy állítottuk össze a műsorunkat, hogy jusson is és maradjon is. A német nevezők nagyon szépen játszottak, de a front ember annyira tömény volt, hogy nekem úgy tűnt, nincs egy őszinte pillanata, túlzóan ripacskodós volt. Pedig, ha csak a felét használta volna a frontember, akkor ők nyerték volna meg, így csak harmadikok lettek.
Az idei verseny az európai blues szcéna nyomon követői számára is számos ismeretlen nevet tartogatott. Kit-kiket találtál figyelemre méltónak a koncerteket megtekintve?
Nem neveznék meg előadókat, az az igazság, hogy egy verseny mindig egy kényes dolog. Húsz perc nagyon kevés, hogy reálisan megítéljek valakit, milyen játékos. Azt sem tudom, hogy rossz passzban van-e, vagy tényleg csak annyit tud, mint amit mutat. Az biztos, hogy a hazai zenekarok technikailag nem maradnak el a más országokhoz képest. Amin javítani kell, az a nyelvhasználat, a kiállás és az ötletgazdagság. Ez a verseny nem a „nagyokról” szól, inkább az ismeretlen friss formációk megmérettetése. Ez nem azt jelenti, hogy kezdők, hanem, hogy a piacon még nem ismert nevek. Némely csapat egy-egy zenekari tagját már ismertem vagy hallottam, sőt van olyan énekes, akinek egy másik formációjától van lemezem. Inkább arról szól ez a verseny, hogy löketet adjon számos tehetségnek. Sajnos ez nem mindig jön össze, például a tavalyi győztesek idei fellépéseinek mennyiségét látva, nem kerültek közelebb a tűzhöz. Szerintem a verseny expo része az, ami fontos és érdekes lehet, hiszen ott lehet kapcsolatokra találni.
Látsz-e esélyt arra, hogy valaha ezt a rangos versenyt Magyarországon rendezik meg?
Hmmm... Ez egy kényes kérdés. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem. Elég szomorú voltam a magyar „delegációt” illetően. Nagyon jó dolog, hogy anno voltunk bátrak, hogy tagjai legyünk az EBU-nak. De ettől még nem vagyunk felkészülve! Az, hogy kifizetjük az éves tagdíjat, nem elég. Ki kéne építeni egy infrastruktúrát, fellépő helyekkel, a műfajt támogató médiával stb. Az idén például az olasz Tv1 közvetítette az eseményt. Az volt az első, hogy kezünkbe nyomtak egy papírt, hogy hozzájárulunk-e a közvetítéshez, tehát nem önhatalmúlag vették fel. A lengyeleknél számos napilap megemlítette a versenyt. A németeknél az egyik legismertebb blues portál élőben közvetítette a fellépők koncertjeit. Nálunk, ha nem lenne Facebook, egy-két internetes fórum, akkor senki nem tudná mi is ez az egész.
Az expo részénél pontosan ez derült ki. A magyar stand a Gasztroblues Fesztivál szórólapjaival volt teli, valamit kint volt még két tavalyról maradt Éles Gábor CD, illetve sajt, kolbász, pálinka. Szerintem nem ennyi a hazai blues élet. Ha mi nem próbáljuk nyomni magunkat a magyar asztalnál, akkor az sem derült volna ki, hogy ők mihozzánk tartoznak, illetve hogy mi ő hozzájuk tartozunk. Mi vittünk rengeteg pólót, lemezt, névjegyet stb. Horváth János gitárosunk ötletére megkértük Sinkovits Balázst, aki kvázi, mint kontakttartó volt jelen. Mások pultjánál gyönyörű könyves kiadványokat láttam, lemezeket, plakátokat mindenféle éves fesztiválokról.
Nem egy zsűritag sétált a kiállító pultok között, figyelték az embereket, beszélgettek stb. Gondolom azt is nézték, hogy egy-egy ország milyen marketinget fektet bele a saját nevezettjeibe és kultúrájába. Mint a díjátadón kiderült, nem csak a versenyzőket díjazzák, hanem az újságírókat, szervezőket, tehát azok munkáját is elismerik, akik a műfaj népszerűsítéséért dolgoznak, mint háttéremberek. Mi versenyzők, lehet, hogy készülünk, kitesszük a lelkünket, de ha nem építünk ki egy komolyabb országos managmentet, akkor nem fogunk dobogósok lenni. A sikert csak csapatmunkában lehet elérni, mind a zenekarnak, mind a háttérben serénykedő embereknek össze kell dolgozni, meg tanulni mosolyogni, befektetni pénzt, energiát, kapcsolatokat. Lehet, hogy túlgondolom a dolgokat, de például az idén a norvégok nyerték a zenei megmérettetést. Mivel a dán fellépők (ők szervezik 2017-ben a következő versenyt) nevezettjei nem voltak erősek, a norvégokat hozták ki győztesnek, akik 2018-ban rendezik meg a Blues Challenge-t. Marketing, marketing, marketing. Szerintem még sokat kell dolgoznunk rajta, hogy nyugodt szívvel meg tudjunk egy ilyen nagyszabású rendezvényt szervezni.
Az elmúlt években a magyarországi blues élet egy helyben topog, nem képes a megújulásra, önmaga megszervezésére. Te is így látod ezt?
Igen is, meg nem is! Számos új fiatal tűnt fel, ők már sajátosan játsszák a bluest, egyre nagyobb népszerűséggel, bár nem mindig tudják, hogyan induljanak el az ismertség felé, ezért többnyire a háttérbe szorulnak. Itt megint talán a „háttéripar” hiányáról kéne beszélnem. A bluest itthon a kocsmazenék közé sorolják. Miért? Mert ott lehet hallani. Az évenként országosan megrendezett három-négy fesztivál nem elég, hogy számottevően megjelenjen a műfaj. Nagyobb helyek nem szeretnek kockáztatni, így nem vállalnak be blues koncerteket, vagyis a kígyó a saját farkába harap. A helyzet: tehetséges fiatal előadók szétmorzsolódva, itt-ott, bárhol a „talányba”. Hogyan juthat el így a közönséghez a műfaj, hogy lehet közönséget tobozozni? Itthon van négy-öt ismert előadó, akik fémjelzik a műfajt, és kész. Pedig nem ennyien vagyunk! Az sem ritka, hogy a szervezők csak külföldi nevekkel bombázzák a hazai közönséget. Azt látom, hogy szinte boldog-boldogtalan idejár, turnéznak évente akár többször is. Igen, jó hogy jönnek, mert lehet tanulni tőlük, jó koncerteket adnak. Ám be kéne látni, hogy a magyar blues kultúrát nem ők alakítják, és ha nem adunk elég fórumot a hazai zenészeknek, akkor olyan, mintha mondjuk, az angol klubélet ideköltözne. Nem alakulhat ki egy sajátos arculat, és tényleg nem lesz miért és kinek zenélni. Félreértés ne essen, nem a külföldi fellépők ellen szólok. Mindig örülök, ha valaki olyan zenész látogat el hazánkba, akit még nem, vagy csak régen láttam zenélni, viszont kevésnek tartom a hazai zenészek lehetőségeit.
A közelmúltban rendeztétek meg a Szájharmonikások éjszakája nevű estet számos fiatal herflisnek bemutatkozási lehetőséget adva. Várható-e folytatása ennek a kezdeményezésnek?
Szeretnénk rendszeressé tenni. Sajnos arra nincs pénz, és talán a közönség is félve nyúl a dolgokhoz, hogy egy-egy külföldi nagy nevet elhozzunk mindig. Amúgy is, szerintem nem árt, ha csak az itthoniak kapnak fórumot, és nem valamelyik „sztár” nevével próbáljuk életben tartani a szájharmonikás kultúrát. Jó lett volna az idén egy nagyobb pezsgést megszervezni. Sajnos hely hiányában nem tudtunk találkozókat, workshopokat becsempészni a programba. Így is óriás köszönet a Muzikum Klub szervezőinek, hogy bevállalták ennek az estének a lebonyolítását, mivel ez, inkább csak a harmonikásokról(nak) szólt. Igazából ez is lenne a cél.
Kiket tudnál kiemelni a hazai szájharmonikás utánpótlásból?
Nem neveznék meg neveket, mert véletlen kihagynék valakit a sokból. Jó néhány sajátosan játszó harmonikás van itthon, akik már nem feltétlen a tradicionális hangképet hozzák, hanem izgalmasan kísérleteznek, vegyítik a játékot ilyen-olyan irányzatokkal.
Április közepén miniturnéra indultok Tim Lotharral. Személy szerint Te nem először játszol együtt a dán származású, pályafutása során több rangos díjat begyűjtött muzsikussal.
Évekkel ezelőtt ismertem meg Timet. Podlovics Péter szervezésében volt egy évenkénti blues fesztivál sorozat, és Péter az egyik fesztivál után összehozott egy after party-t. Én ott találkoztam vele először, majd évekre rá a Tiszavirág fesztivál szervezőin keresztül játszottam is vele többször. A véletlen közös zenélés nagy hatással volt rám. Tim a műfaj pont azon irányzatát játssza, ami mindig is közel állt a szívemhez. Tavaly a Mojoval játszottunk egy sessiont, ahol ő is meghívott zenész volt. A jól sikerült koncert után jött az ötlet, hogy most mi hívjuk meg Őt, és mutassuk meg Magyarországnak. Nagyon készülünk a koncertsorozatra. A turné érdekessége, hogy nagybőgő helyett most tubás barátunkat hívtuk el, Mazura Jánost. Itthon talán furán néz ki ez a felállás, de a bluesban már bevett hangszer a tuba és számtalanszor megjelenik. A koncerten külön-külön és Timmel közösen is fogunk játszani. Fontosnak tartom, hogy az Ő személyisége domináljon, hiszen egy igazán zseniális zenész, kivételes előadó. A turné két állomására is hívtunk hazai blues, illetve boogie csapatot, így egy mini fesztivált hozva össze. A Dániel Balázs nevével fémjelzett trió hazánk egyetlen egy boogie formációja. Balázs szinte minden ma élő boogie zongoristával játszott már, neve ismerősen cseng a külföldi koncertszervezők körében. Ővelük Győrben hoztunk össze egy közös muzsikálást. A Rambling Blues Trio a szegedi koncerten lesz vendég. A több mint két évtizede alakult csapat a blues autentikus irányzatát játssza, így tökéletesen kiegészítik az elképzelésünket. Reméljük, hogy sikeres lesz a koncertsorozat, mindenkinek figyelmébe ajánlom, aki szereti az igényes akusztikus blues zenét.
Szöveg: hoati, fotó: Marco Mazzolai
A múlt hétvégén megrendezésre került European Blues Challenge-n a Mojo Workings képviselte hazánkat. Hogy sikerült a fellépéseteket, milyen tapasztalatokat szereztetek?
Nagyon nagy élmény volt az utunk. Az idén Olaszország volt a házigazda, huszonegy nemzet nevezői voltak jelen. Fantasztikus fesztivál hangulat fogadott minket. A mosolygás szinte minden közreműködő kelléktárában benne volt. A nagy zenekari öltözőkben kb. három zenekar öltözött, de sokszor még így is kicsinek minősült, mert annyi érdekes, drága vagy ritka hangszer volt lerakva, hogy mozdulni nem lehetett. Ami pozitívum volt, hogy szinte senki nem ivott a fellépése előtt, ha igen, akkor csak koccintás jelleggel, és sehol nem lehetett érezni a varázs cigik illatát. Sok zenekar produkciója nagyon tetszett, azt kell mondanom, hogy jóval nyitottabban állnak ehhez a műfajhoz a külföldi előadók, mint itthoniak. Nálunk valamiért görcsösen ragaszkodunk a blues bevett formáihoz. Nem is igazán értem, hogy itt Európa közepén, miért akarunk mindig úgy játszani, mint a színesbőrű előadók, vagy mint például Jimi Hendrix. Én nagyon fontosnak tartom a stilisztikát, de szerintem, amikor a zenész már megtanulta, akkor ültesse bele saját játékába, alkalmazza azt, de törekedjen egy sajátos hangkép kialakítására. A világban játszó „klónok” többnyire csak rövid ideig érdekesek a szakmának és a közönség is fenntartással kezeli őket. Szóval elképesztő sokszínűség jellemző erre a kontinensre. Nekem a svédek, az angolok és az olaszok nevezettjeinek játéka és leginkább felfogása jött be. Az is nagyon tetszett, hogy egy-két zenekart leszámítva, nem hallottam igazán utánzó, csak feldolgozásokat játszó csapatot.
Minden fellépő, így ti is húsz perc bemutatkozási lehetőséget kaptatok. Hogyan építettétek fel ezt a meglehetősen rövid műsoridőt?
Érdekes volt, számos zenekar végig sem játszotta, pedig elég rövidke idő a húsz perc. Többnyire három számot fűztek csokorba. Változó volt, hogy ki hogy töltötte meg tartalommal. Volt, aki inkább kevesebb számot, hosszú szólókkal játszott, és nem egy zenekar inkább a hatásvadász elemeket használta. Legalább három zenekar front szólistáját láttam „fetrengeni” a közönség soraiban, mint bevett show elem. Mi úgy állítottuk össze a műsorunkat, hogy jusson is és maradjon is. A német nevezők nagyon szépen játszottak, de a front ember annyira tömény volt, hogy nekem úgy tűnt, nincs egy őszinte pillanata, túlzóan ripacskodós volt. Pedig, ha csak a felét használta volna a frontember, akkor ők nyerték volna meg, így csak harmadikok lettek.
Az idei verseny az európai blues szcéna nyomon követői számára is számos ismeretlen nevet tartogatott. Kit-kiket találtál figyelemre méltónak a koncerteket megtekintve?
Nem neveznék meg előadókat, az az igazság, hogy egy verseny mindig egy kényes dolog. Húsz perc nagyon kevés, hogy reálisan megítéljek valakit, milyen játékos. Azt sem tudom, hogy rossz passzban van-e, vagy tényleg csak annyit tud, mint amit mutat. Az biztos, hogy a hazai zenekarok technikailag nem maradnak el a más országokhoz képest. Amin javítani kell, az a nyelvhasználat, a kiállás és az ötletgazdagság. Ez a verseny nem a „nagyokról” szól, inkább az ismeretlen friss formációk megmérettetése. Ez nem azt jelenti, hogy kezdők, hanem, hogy a piacon még nem ismert nevek. Némely csapat egy-egy zenekari tagját már ismertem vagy hallottam, sőt van olyan énekes, akinek egy másik formációjától van lemezem. Inkább arról szól ez a verseny, hogy löketet adjon számos tehetségnek. Sajnos ez nem mindig jön össze, például a tavalyi győztesek idei fellépéseinek mennyiségét látva, nem kerültek közelebb a tűzhöz. Szerintem a verseny expo része az, ami fontos és érdekes lehet, hiszen ott lehet kapcsolatokra találni.
Látsz-e esélyt arra, hogy valaha ezt a rangos versenyt Magyarországon rendezik meg?
Hmmm... Ez egy kényes kérdés. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem. Elég szomorú voltam a magyar „delegációt” illetően. Nagyon jó dolog, hogy anno voltunk bátrak, hogy tagjai legyünk az EBU-nak. De ettől még nem vagyunk felkészülve! Az, hogy kifizetjük az éves tagdíjat, nem elég. Ki kéne építeni egy infrastruktúrát, fellépő helyekkel, a műfajt támogató médiával stb. Az idén például az olasz Tv1 közvetítette az eseményt. Az volt az első, hogy kezünkbe nyomtak egy papírt, hogy hozzájárulunk-e a közvetítéshez, tehát nem önhatalmúlag vették fel. A lengyeleknél számos napilap megemlítette a versenyt. A németeknél az egyik legismertebb blues portál élőben közvetítette a fellépők koncertjeit. Nálunk, ha nem lenne Facebook, egy-két internetes fórum, akkor senki nem tudná mi is ez az egész.
Az expo részénél pontosan ez derült ki. A magyar stand a Gasztroblues Fesztivál szórólapjaival volt teli, valamit kint volt még két tavalyról maradt Éles Gábor CD, illetve sajt, kolbász, pálinka. Szerintem nem ennyi a hazai blues élet. Ha mi nem próbáljuk nyomni magunkat a magyar asztalnál, akkor az sem derült volna ki, hogy ők mihozzánk tartoznak, illetve hogy mi ő hozzájuk tartozunk. Mi vittünk rengeteg pólót, lemezt, névjegyet stb. Horváth János gitárosunk ötletére megkértük Sinkovits Balázst, aki kvázi, mint kontakttartó volt jelen. Mások pultjánál gyönyörű könyves kiadványokat láttam, lemezeket, plakátokat mindenféle éves fesztiválokról.
Nem egy zsűritag sétált a kiállító pultok között, figyelték az embereket, beszélgettek stb. Gondolom azt is nézték, hogy egy-egy ország milyen marketinget fektet bele a saját nevezettjeibe és kultúrájába. Mint a díjátadón kiderült, nem csak a versenyzőket díjazzák, hanem az újságírókat, szervezőket, tehát azok munkáját is elismerik, akik a műfaj népszerűsítéséért dolgoznak, mint háttéremberek. Mi versenyzők, lehet, hogy készülünk, kitesszük a lelkünket, de ha nem építünk ki egy komolyabb országos managmentet, akkor nem fogunk dobogósok lenni. A sikert csak csapatmunkában lehet elérni, mind a zenekarnak, mind a háttérben serénykedő embereknek össze kell dolgozni, meg tanulni mosolyogni, befektetni pénzt, energiát, kapcsolatokat. Lehet, hogy túlgondolom a dolgokat, de például az idén a norvégok nyerték a zenei megmérettetést. Mivel a dán fellépők (ők szervezik 2017-ben a következő versenyt) nevezettjei nem voltak erősek, a norvégokat hozták ki győztesnek, akik 2018-ban rendezik meg a Blues Challenge-t. Marketing, marketing, marketing. Szerintem még sokat kell dolgoznunk rajta, hogy nyugodt szívvel meg tudjunk egy ilyen nagyszabású rendezvényt szervezni.
Az elmúlt években a magyarországi blues élet egy helyben topog, nem képes a megújulásra, önmaga megszervezésére. Te is így látod ezt?
Igen is, meg nem is! Számos új fiatal tűnt fel, ők már sajátosan játsszák a bluest, egyre nagyobb népszerűséggel, bár nem mindig tudják, hogyan induljanak el az ismertség felé, ezért többnyire a háttérbe szorulnak. Itt megint talán a „háttéripar” hiányáról kéne beszélnem. A bluest itthon a kocsmazenék közé sorolják. Miért? Mert ott lehet hallani. Az évenként országosan megrendezett három-négy fesztivál nem elég, hogy számottevően megjelenjen a műfaj. Nagyobb helyek nem szeretnek kockáztatni, így nem vállalnak be blues koncerteket, vagyis a kígyó a saját farkába harap. A helyzet: tehetséges fiatal előadók szétmorzsolódva, itt-ott, bárhol a „talányba”. Hogyan juthat el így a közönséghez a műfaj, hogy lehet közönséget tobozozni? Itthon van négy-öt ismert előadó, akik fémjelzik a műfajt, és kész. Pedig nem ennyien vagyunk! Az sem ritka, hogy a szervezők csak külföldi nevekkel bombázzák a hazai közönséget. Azt látom, hogy szinte boldog-boldogtalan idejár, turnéznak évente akár többször is. Igen, jó hogy jönnek, mert lehet tanulni tőlük, jó koncerteket adnak. Ám be kéne látni, hogy a magyar blues kultúrát nem ők alakítják, és ha nem adunk elég fórumot a hazai zenészeknek, akkor olyan, mintha mondjuk, az angol klubélet ideköltözne. Nem alakulhat ki egy sajátos arculat, és tényleg nem lesz miért és kinek zenélni. Félreértés ne essen, nem a külföldi fellépők ellen szólok. Mindig örülök, ha valaki olyan zenész látogat el hazánkba, akit még nem, vagy csak régen láttam zenélni, viszont kevésnek tartom a hazai zenészek lehetőségeit.
A közelmúltban rendeztétek meg a Szájharmonikások éjszakája nevű estet számos fiatal herflisnek bemutatkozási lehetőséget adva. Várható-e folytatása ennek a kezdeményezésnek?
Szeretnénk rendszeressé tenni. Sajnos arra nincs pénz, és talán a közönség is félve nyúl a dolgokhoz, hogy egy-egy külföldi nagy nevet elhozzunk mindig. Amúgy is, szerintem nem árt, ha csak az itthoniak kapnak fórumot, és nem valamelyik „sztár” nevével próbáljuk életben tartani a szájharmonikás kultúrát. Jó lett volna az idén egy nagyobb pezsgést megszervezni. Sajnos hely hiányában nem tudtunk találkozókat, workshopokat becsempészni a programba. Így is óriás köszönet a Muzikum Klub szervezőinek, hogy bevállalták ennek az estének a lebonyolítását, mivel ez, inkább csak a harmonikásokról(nak) szólt. Igazából ez is lenne a cél.
Kiket tudnál kiemelni a hazai szájharmonikás utánpótlásból?
Nem neveznék meg neveket, mert véletlen kihagynék valakit a sokból. Jó néhány sajátosan játszó harmonikás van itthon, akik már nem feltétlen a tradicionális hangképet hozzák, hanem izgalmasan kísérleteznek, vegyítik a játékot ilyen-olyan irányzatokkal.
Április közepén miniturnéra indultok Tim Lotharral. Személy szerint Te nem először játszol együtt a dán származású, pályafutása során több rangos díjat begyűjtött muzsikussal.
Évekkel ezelőtt ismertem meg Timet. Podlovics Péter szervezésében volt egy évenkénti blues fesztivál sorozat, és Péter az egyik fesztivál után összehozott egy after party-t. Én ott találkoztam vele először, majd évekre rá a Tiszavirág fesztivál szervezőin keresztül játszottam is vele többször. A véletlen közös zenélés nagy hatással volt rám. Tim a műfaj pont azon irányzatát játssza, ami mindig is közel állt a szívemhez. Tavaly a Mojoval játszottunk egy sessiont, ahol ő is meghívott zenész volt. A jól sikerült koncert után jött az ötlet, hogy most mi hívjuk meg Őt, és mutassuk meg Magyarországnak. Nagyon készülünk a koncertsorozatra. A turné érdekessége, hogy nagybőgő helyett most tubás barátunkat hívtuk el, Mazura Jánost. Itthon talán furán néz ki ez a felállás, de a bluesban már bevett hangszer a tuba és számtalanszor megjelenik. A koncerten külön-külön és Timmel közösen is fogunk játszani. Fontosnak tartom, hogy az Ő személyisége domináljon, hiszen egy igazán zseniális zenész, kivételes előadó. A turné két állomására is hívtunk hazai blues, illetve boogie csapatot, így egy mini fesztivált hozva össze. A Dániel Balázs nevével fémjelzett trió hazánk egyetlen egy boogie formációja. Balázs szinte minden ma élő boogie zongoristával játszott már, neve ismerősen cseng a külföldi koncertszervezők körében. Ővelük Győrben hoztunk össze egy közös muzsikálást. A Rambling Blues Trio a szegedi koncerten lesz vendég. A több mint két évtizede alakult csapat a blues autentikus irányzatát játssza, így tökéletesen kiegészítik az elképzelésünket. Reméljük, hogy sikeres lesz a koncertsorozat, mindenkinek figyelmébe ajánlom, aki szereti az igényes akusztikus blues zenét.
Szöveg: hoati, fotó: Marco Mazzolai
Ismét magyar induló az European Blues Challenge-en
2016-04-03 | hír
2016. április 7-9-én immár hatodik alkalommal rendezik meg az European Blues Challenge-et. A Torrita de Sienában tartandó rendezvényen hazánkat a Mojo Workings képviseli.Az European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, blues magazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blues zene Európában reflektorfénybe kerüljön. A közös cél megvalósulása érdekében évről évre megrendezik az European Blues Challenge-et, mely eddig Németországban, Franciaországban, Litvániában és Belgiumban került megtartásra, míg idén az Olaszországban fekvő Torrita de Siena ad otthont neki. Az ez évi versenyen huszonegy európai ország egy-egy zenekara indul, Magyarországot a Gastroblues Fesztiválnak köszönhetően az ötödik születésnapját június 29-én a fővárosi Kobuci Kertben ünneplő Mojo Workings képviseli. A koncertek mellett szakmai konferenciákat és vásárt is tartanak, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik.
Az European Blues Challenge idei fellépői:
április 08.: Blues Junkers (PL), Bluestream (BG), Red Butler (GB), Tanel Padar Blues Band (ES), Gas Blues Band (FR), Juraj Schweigert & The Grove Time (SK), Christian Bundgaard Trio (DK), Mojo Workings (HU), Johnny Fontane And The Rivals (CH), Ida Bang & The Blue Tears (SE), Johnny B Beast (LT)
április 09.: Tiny Legs Tim (BE), Lena & The Slide Brothers (FI), Ulrich Ellison & Tribe (AT), Paul Venturi & The Junkers (IT), Eric ’Slim’ Zahl And The South West Swingers (NO), Wax & Boogie Rhythm Combo (ES), Budda Power Blues (PT), WellBad (DE), Phil Bee’s Freedom (NL), Zamba (HR)
hoati
Blues Session koncertsorozat a Muzikumban
2016-02-26 | koncertajánló
Tavasszal is kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session koncertsorozat keretén belül a budapesti VIII. kerületben fekvő Muzikum Klub & Bisztróban.
Tervezett koncertek
március 04. – The Bluesberry Band & Muck Ferenc
március 05. – Pribojszki Mátyás Band: Nőnapi blues
március 10. – Rambling Blues Trió feat. Méhes Csaba
március 11. – Szájharmonikások éjszakája: Igali-Bernáth Duó, vendég: Kőhalmi András, Mojo Workings Trió, vendég: Csízy László, Grunting Pigs Trió, vendég: Czigány Attila
március 12. – Ferenczi György és a Rackajam
március 17. – Organism, vendég: Winand Gábor
március 18. – Johnny Biglip Band 25. születésnapi koncert
március 26. – Claptones: Eric Clapton ’71’, vendég: Tóth János Rudolf és Závodi János
április 01. – Ian Siegal Band, előzenekar: Papaver Cousins
április 07. – Jani B(l)ack Blues Band
április 14. – Zolbert lemezbemutató
április 15. – CockLers lemezbemutató, vendég: Blank Canvas Group
április 20. – Mojo Workings feat. Tim Lothar
április 22. – Magyar Atom
április 28. – Jack Cannon 10. születésnapi koncert, vendég: Tátrai Tibor, Tóth András, Túry Árpád, Papp Liza és Pintér Zsolt
április 29. – Grunting Pigs lemezbemutató, vendég: Molnár Dániel és Csizmadia László
április 30. – Stoned 13. születésnapi koncert, vendég: Kőváry Péter, Fekete Jenő, Kőszegi Zsolt és Vadász Dániel
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - vasárnap, reggeltől - estig
Online jegyvásárlás: www.tixa.hu
E-mail: info@muzikum.hu
Web: muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Tervezett koncertek
március 04. – The Bluesberry Band & Muck Ferenc
március 05. – Pribojszki Mátyás Band: Nőnapi blues
március 10. – Rambling Blues Trió feat. Méhes Csaba
március 11. – Szájharmonikások éjszakája: Igali-Bernáth Duó, vendég: Kőhalmi András, Mojo Workings Trió, vendég: Csízy László, Grunting Pigs Trió, vendég: Czigány Attila
március 12. – Ferenczi György és a Rackajam
március 17. – Organism, vendég: Winand Gábor
március 18. – Johnny Biglip Band 25. születésnapi koncert
március 26. – Claptones: Eric Clapton ’71’, vendég: Tóth János Rudolf és Závodi János
április 01. – Ian Siegal Band, előzenekar: Papaver Cousins
április 07. – Jani B(l)ack Blues Band
április 14. – Zolbert lemezbemutató
április 15. – CockLers lemezbemutató, vendég: Blank Canvas Group
április 20. – Mojo Workings feat. Tim Lothar
április 22. – Magyar Atom
április 28. – Jack Cannon 10. születésnapi koncert, vendég: Tátrai Tibor, Tóth András, Túry Árpád, Papp Liza és Pintér Zsolt
április 29. – Grunting Pigs lemezbemutató, vendég: Molnár Dániel és Csizmadia László
április 30. – Stoned 13. születésnapi koncert, vendég: Kőváry Péter, Fekete Jenő, Kőszegi Zsolt és Vadász Dániel
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - vasárnap, reggeltől - estig
Online jegyvásárlás: www.tixa.hu
E-mail: info@muzikum.hu
Web: muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
2015 legjobb albumai
2015-12-31 | hír
Minden év végén picinyke szerkesztőségünk áttekinti a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését, és összeállítja az adott év legjobbnak tartott albumainak tizenötös listáját. Természetesen most sem tettünk másként.
hoati
1. Shemekia Copeland: Outskirts Of Love (Alligator Records)
2. Buddy Guy: Born To Play Guitar (Silvertone / RCA Records)
3. Doug MacLeod: Exactly Like This (Reference Recordings)
4. Anthony Geraci & The Boston Blues All-Stars: Fifty Shades Of Blue (Delta Groove Music)
5. Eric Bibb and JJ Milteau: Lead Belly's Gold (DixieFrog Records)
6. Billy Price & Otis Clay: This Time For Real (Bonedog Records / VizzTone Label Group)
7. The Ragpicker String Band: The Ragpicker String Band: (Yellow Dog Records)
8. Thorbjorn Risager & The Black Tornado: Songs From The Road (Ruf Records)
9. Eugene Hideaway Bridges: Hold On A Little Bit Longer (Armadillo Music)
10. Henry Gray & Bob Corritore: Vol. 1: Blues Won’t Let Me Take My Rest (Delta Groove Music)
11. Bonita & The Blues Shacks: Bonita & The Blues Shacks (CrossCut Records)
12. The Knickerbocker All-Stars: Go Back Home To The Blues (JP Cadillac Records)
13. Eddie Cotton: One At A Time (DeChamp Records)
14. Mighty Mike Schermer: Blues In Good Hands (Finedog Records / VizzTone Label Group)
15. Micke Bjorklof & Blue Strip: Ain' Bad Yet (Hokahey! Records)
hcs
1. Victor Wainwright & The WildRoots: Boom Town (Blind Pig Records)
2. Joe Bonamassa: Muddy Wolf At Red Rocks (J&R Adventures)
3. John Mayall: Find A Way To Care (Forty Below Records)
4. The Nighthawks: Back Porch Party (EllerSoul Records)
5. The Cash Box Kings: Holding Court (Blind Pig Records)
6. Ghost Town Blues Band: Hard Road To Hoe (Szerzői kiadás)
7. The Ragpicker String Band: The Ragpicker String Band: (Yellow Dog Records)
8. Buddy Guy: Born To Play Guitar (Silvertone / RCA Records)
9. Seasick Steve: Sonic Soul Surfer (There's A Dead Skunk Records)
10. Jeff Jensen: Morose Elephant (Swingsuit Records)
11. Mojo WorKings: Long Step (MMM Records)
12. Sugaray Rayford: Southside (Nimoy Sou Records)
13. Harmonica Shah: If You Live To Get Old (Electro-Fi Records)
14. The Kentucky Headhunters: Meet Me In Bluesland (Alligator Records)
15. Micke Bjorklof & Blue Strip: Ain' Bad Yet (Hokahey! Records)
hoati
1. Shemekia Copeland: Outskirts Of Love (Alligator Records)
2. Buddy Guy: Born To Play Guitar (Silvertone / RCA Records)
3. Doug MacLeod: Exactly Like This (Reference Recordings)
4. Anthony Geraci & The Boston Blues All-Stars: Fifty Shades Of Blue (Delta Groove Music)
5. Eric Bibb and JJ Milteau: Lead Belly's Gold (DixieFrog Records)
6. Billy Price & Otis Clay: This Time For Real (Bonedog Records / VizzTone Label Group)
7. The Ragpicker String Band: The Ragpicker String Band: (Yellow Dog Records)
8. Thorbjorn Risager & The Black Tornado: Songs From The Road (Ruf Records)
9. Eugene Hideaway Bridges: Hold On A Little Bit Longer (Armadillo Music)
10. Henry Gray & Bob Corritore: Vol. 1: Blues Won’t Let Me Take My Rest (Delta Groove Music)
11. Bonita & The Blues Shacks: Bonita & The Blues Shacks (CrossCut Records)
12. The Knickerbocker All-Stars: Go Back Home To The Blues (JP Cadillac Records)
13. Eddie Cotton: One At A Time (DeChamp Records)
14. Mighty Mike Schermer: Blues In Good Hands (Finedog Records / VizzTone Label Group)
15. Micke Bjorklof & Blue Strip: Ain' Bad Yet (Hokahey! Records)
 |  |  |  |
hcs
1. Victor Wainwright & The WildRoots: Boom Town (Blind Pig Records)
2. Joe Bonamassa: Muddy Wolf At Red Rocks (J&R Adventures)
3. John Mayall: Find A Way To Care (Forty Below Records)
4. The Nighthawks: Back Porch Party (EllerSoul Records)
5. The Cash Box Kings: Holding Court (Blind Pig Records)
6. Ghost Town Blues Band: Hard Road To Hoe (Szerzői kiadás)
7. The Ragpicker String Band: The Ragpicker String Band: (Yellow Dog Records)
8. Buddy Guy: Born To Play Guitar (Silvertone / RCA Records)
9. Seasick Steve: Sonic Soul Surfer (There's A Dead Skunk Records)
10. Jeff Jensen: Morose Elephant (Swingsuit Records)
11. Mojo WorKings: Long Step (MMM Records)
12. Sugaray Rayford: Southside (Nimoy Sou Records)
13. Harmonica Shah: If You Live To Get Old (Electro-Fi Records)
14. The Kentucky Headhunters: Meet Me In Bluesland (Alligator Records)
15. Micke Bjorklof & Blue Strip: Ain' Bad Yet (Hokahey! Records)
Blues Session koncertek a Muzikumban
2015-10-25 | koncertajánló
Az ősz utolsó, a tél első hónapjában is kiváló koncerteket tekinthetnek meg az érdeklődők a Blues Session sorozat keretén belül a budapesti V. kerületben fekvő Muzikum Klubban.
Tervezett koncertek
november 05. – Ripoff Raskolnikov Band
november 12. – Ütött-Kopott Angyal
november 19. – I.M. B.B. King, közreműködik a Muddy Shoes zenekar, Neumann Balázs, Dennert Árpád és Jász András
november 20. – Capriccio 15. éves születésnapi koncert, vendég: Török Ádám, Tátrai Tibor és Németh Károly
november 21. – Little G Weevil & The Juke Joint Trio
november 27. – Jambalaya – 10 év New Orleans Budapesten
december 03. – Ripoff Raskolnikov Band
december 04. – BlueStone featuring Lukács Peta + SelectGuitars Workshop
december 11. – Magyar Atom
december 16. – Louisiana Double
december 19. – Jerry Lee's Rock'n'Roll Service
december 20. – Keith Richards 72. születésnapi koncert
december 23. – Mojo Workings
december 29. – EC 70 - Eric Clapton est, Borsodi Blues Collective
december 31. – Mystery Gang szilveszter
hoati
Tervezett koncertek
november 05. – Ripoff Raskolnikov Band
november 12. – Ütött-Kopott Angyal
november 19. – I.M. B.B. King, közreműködik a Muddy Shoes zenekar, Neumann Balázs, Dennert Árpád és Jász András
november 20. – Capriccio 15. éves születésnapi koncert, vendég: Török Ádám, Tátrai Tibor és Németh Károly
november 21. – Little G Weevil & The Juke Joint Trio
november 27. – Jambalaya – 10 év New Orleans Budapesten
december 03. – Ripoff Raskolnikov Band
december 04. – BlueStone featuring Lukács Peta + SelectGuitars Workshop
december 11. – Magyar Atom
december 16. – Louisiana Double
december 19. – Jerry Lee's Rock'n'Roll Service
december 20. – Keith Richards 72. születésnapi koncert
december 23. – Mojo Workings
december 29. – EC 70 - Eric Clapton est, Borsodi Blues Collective
december 31. – Mystery Gang szilveszter
hoati
Harmadik évadba lép a Blues Session koncertsorozat
2015-09-08 | koncertajánló
Szeptember 18-án a harmadik évadját kezdi a műfaj hazai élvonala mellett feltörekvő zenekaroknak, egy-egy külföldi bandának is bemutatkozási lehetőséget biztosító Blues Session koncertsorozat a budapesti Kossuth Klubban található Muzikumban.
Tervezett koncertek
szeptember 18. – Kéknyúl
szeptember 20. – Láttad a várost este… – Pribil György Rhythm & Blues Jamboree
szeptember 25. – Magyar Atom
október 1. – Ripoff Raskolnikov Band
október 2. – Claptones, vendégek: Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Janis Joplin Emlékzenekar
október 8. – Ütött-Kopott Angyal
október 9. – Blues B.R.Others Show
október 10. – Grunting Pigs & Pribojszki Mátyás Band
október 16. – Mojo Workings
október 22. – Soulbreakers lemezbemutató, vendégek: Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf
október 24. – Message To Hendrix
október 30. – Ferenczi György és a Rackajam
október 31. – Muddy Shoes – „Egy híján 20”
hoati
Tervezett koncertek
szeptember 18. – Kéknyúl
szeptember 20. – Láttad a várost este… – Pribil György Rhythm & Blues Jamboree
szeptember 25. – Magyar Atom
október 1. – Ripoff Raskolnikov Band
október 2. – Claptones, vendégek: Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Janis Joplin Emlékzenekar
október 8. – Ütött-Kopott Angyal
október 9. – Blues B.R.Others Show
október 10. – Grunting Pigs & Pribojszki Mátyás Band
október 16. – Mojo Workings
október 22. – Soulbreakers lemezbemutató, vendégek: Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf
október 24. – Message To Hendrix
október 30. – Ferenczi György és a Rackajam
október 31. – Muddy Shoes – „Egy híján 20”
hoati
