Archívum
Szólólemezzel jelentkezett Horváth Misi
2014-03-31 | beszélgetések
Horváth Misi szájharmonikásként és a Lábatlani Blues Fesztivál főszervezőjeként vált blues körökben országosan ismertté. A közelmúltban megjelent szólóalbumán új oldaláról bemutatkozott be. Erről további információk interjúnkból tudhatók meg.
A napokban jelent meg első szólóalbumod, a Megpróbálok cigi nélkül élni. Zeneileg mire számíthatnak a lemezt megvásárlók?
Arra törekedtem, hogy a lemez hangulatos, modern, pozitív hangvételű legyen, amire szükség van e nehéz világban. Szeretek minden zenét stílustól függetlenül, így az albumon a blues, a funky, a latinos érzések mellett egy kicsit az elvontabb világ is megtalálható. A szövegek nagy részét Aranyodi Zoltán barátom verseskötetéből merítettem, de írtam sajátokat is. Van két instrumentális nóta, a Kelet vadnyugat és a Mexico. Ezeket filmzeneként is el tudnám képzelni.
Zenészek sokaságát hívtad meg a felvételekre. Komoly feladat lehetett megszervezni ezt.
Igen, ez nehéz feladat volt, mivel a stílusok miatt gondolkoznom kellett, hogy kiket hívjak a lemezfelvételre. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a zenész kollegák. Ezúton is köszönöm nekik önzetlen segítségüket, amiért első szóra mellettem álltak. Kiemelném Pfeff Mártont (Borsodi Blue), a kedvenc basszusgitárosomat, aki a basszust és a dobot játszotta fel. Ő dolgozott a legtöbbet velem. Nagyon sokat köszönhetek Török Ádámnak, aki felkarolt és megtanított arra, hogy alázattal legyek a zenészek és a közönség iránt, saját zenéket írjak, alkossak, és ami nagyon fontos, csakis magyar nyelven. Mindig hallgattam rá, hisz tizenöt év ismeretség után kimerem jelenteni, a legbecsületesebb, legsegítőkészebb veterán zenész, akivel valaha találkoztam a szakmában. Marci és Török bácsi mellett a lemezen szerepelt még többek között Benkő Zsolt, Ulbert Ferenc, Németh Károly, Kovács Erik és Kerekes Blanka.
Az albumon jó pár számban a szájharmonika mellett énekelsz és gitáron is játszol, ami sokaknak meglepetést okozhat. Ez utóbbi hangszeren mikor kezdtél el játszani?
Hát igen, talán ez lesz a legnagyobb meglepetés azok számára, akik ismernek. Én sem gondoltam volna, amikor kezembe vettem a gitárt harminckilenc évesen, hogy megvalósítom álmom és saját dalokat tudok majd írni. Belevágtam, eltelt öt év, segítség nélkül napi nyolc-tíz óra gyakorlás meghozta gyümölcsét. Íme, az első albumom! És annyira beindultam, hogy már a következő lemez anyagán dolgozom. Megnyugtatok mindenkit, eszem ágában sincs, hogy gitárhős legyek, ezt jelzi az is, hogy a lemezen sokszor kértem profi barátaimat, hogy néhány kíséretben, szólóban segítsenek, de érzéseimet, dallamaimat rögzíteni tudom, és ez volt a cél.
A lemezbemutatót május 10-én a közelmúltban nyílt budapesti Old Buda rock és blues klubban tartod. Ezen az esten több kiegészítő program is lesz. Mik ezek?
Ezt az estet nem lemezbemutatónak tervezem, inkább egy kis ízelítőnek. A probléma az, hogy a kísérőzenekarom nem ér rá aznap, ezért majd egy másik helyen tartom meg a lemezbemutató koncertet. Ettől függetlenül Aranyodi Zoltán első és második verseskötete, valamint a lemezem kapható lesz a helyszínen. Aztán egy fantasztikus fotós, Preisz Tivadar kiállítása is megrendezésre kerül, és fellép még a Harakyru zenekar vendégekkel. Hatalmas buli ígérkezik, érdemes ellátogatni.
Köztudott, hogy te vagy az ötletgazdája, főszervezője a minden nyáron Lábatlanon megrendezett blues fesztiválnak. Tavaly minimális költségvetésből hoztatok létre egy igazán színvonalas estet. Hogy látod, idén is sikerül megrendezni a sokak által várt rendezvényt?
A blues fesztivál idén is sok fejtörést okoz, folyamatos egyeztetések, tárgyalások zajlanak a rendezvénnyel kapcsolatban, ezért még nem tudok mit mondani. Azt sajnálom, hogy a helyi vállalkozók, vállalatok nem támogatják ezt az igazán igényes, ingyenes fesztivált. Az önkormányzat finanszírozza egy részét, de nagyon nehéz a helyzet. Néhányan ígéretekkel hitegetnek a fesztiválok napján, hogy majd jövőre, de én ezeken már csak mosolygok. A dátum július 19-e, szombat. Amint tudok konkrétumokat, beszámolok róla.
Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)
A napokban jelent meg első szólóalbumod, a Megpróbálok cigi nélkül élni. Zeneileg mire számíthatnak a lemezt megvásárlók?
Arra törekedtem, hogy a lemez hangulatos, modern, pozitív hangvételű legyen, amire szükség van e nehéz világban. Szeretek minden zenét stílustól függetlenül, így az albumon a blues, a funky, a latinos érzések mellett egy kicsit az elvontabb világ is megtalálható. A szövegek nagy részét Aranyodi Zoltán barátom verseskötetéből merítettem, de írtam sajátokat is. Van két instrumentális nóta, a Kelet vadnyugat és a Mexico. Ezeket filmzeneként is el tudnám képzelni.
Zenészek sokaságát hívtad meg a felvételekre. Komoly feladat lehetett megszervezni ezt.
Igen, ez nehéz feladat volt, mivel a stílusok miatt gondolkoznom kellett, hogy kiket hívjak a lemezfelvételre. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a zenész kollegák. Ezúton is köszönöm nekik önzetlen segítségüket, amiért első szóra mellettem álltak. Kiemelném Pfeff Mártont (Borsodi Blue), a kedvenc basszusgitárosomat, aki a basszust és a dobot játszotta fel. Ő dolgozott a legtöbbet velem. Nagyon sokat köszönhetek Török Ádámnak, aki felkarolt és megtanított arra, hogy alázattal legyek a zenészek és a közönség iránt, saját zenéket írjak, alkossak, és ami nagyon fontos, csakis magyar nyelven. Mindig hallgattam rá, hisz tizenöt év ismeretség után kimerem jelenteni, a legbecsületesebb, legsegítőkészebb veterán zenész, akivel valaha találkoztam a szakmában. Marci és Török bácsi mellett a lemezen szerepelt még többek között Benkő Zsolt, Ulbert Ferenc, Németh Károly, Kovács Erik és Kerekes Blanka.
Horváth Misi - lábatlani származású, jelenleg Budapesten él - tinédzserként electric boogie- és breaktáncosként elit szállodákban, felkapott discókban lépett fel - nyolc-kilenc évesen megismerkedet a szájharmonikával, komolyabban húsz évesen kezdett el foglalkozni a hangszerrel - közreműködött Zámbó Jimmy, a Tunyogi Rock Band, a The Rock Band és a Török Ádám és a Mini lemezein - jelenleg a Török Ádám és a Mini oszlopos tagja, de rendszeresen fellép Fekete Jenővel is |
Az albumon jó pár számban a szájharmonika mellett énekelsz és gitáron is játszol, ami sokaknak meglepetést okozhat. Ez utóbbi hangszeren mikor kezdtél el játszani?
Hát igen, talán ez lesz a legnagyobb meglepetés azok számára, akik ismernek. Én sem gondoltam volna, amikor kezembe vettem a gitárt harminckilenc évesen, hogy megvalósítom álmom és saját dalokat tudok majd írni. Belevágtam, eltelt öt év, segítség nélkül napi nyolc-tíz óra gyakorlás meghozta gyümölcsét. Íme, az első albumom! És annyira beindultam, hogy már a következő lemez anyagán dolgozom. Megnyugtatok mindenkit, eszem ágában sincs, hogy gitárhős legyek, ezt jelzi az is, hogy a lemezen sokszor kértem profi barátaimat, hogy néhány kíséretben, szólóban segítsenek, de érzéseimet, dallamaimat rögzíteni tudom, és ez volt a cél.
A lemezbemutatót május 10-én a közelmúltban nyílt budapesti Old Buda rock és blues klubban tartod. Ezen az esten több kiegészítő program is lesz. Mik ezek?
Ezt az estet nem lemezbemutatónak tervezem, inkább egy kis ízelítőnek. A probléma az, hogy a kísérőzenekarom nem ér rá aznap, ezért majd egy másik helyen tartom meg a lemezbemutató koncertet. Ettől függetlenül Aranyodi Zoltán első és második verseskötete, valamint a lemezem kapható lesz a helyszínen. Aztán egy fantasztikus fotós, Preisz Tivadar kiállítása is megrendezésre kerül, és fellép még a Harakyru zenekar vendégekkel. Hatalmas buli ígérkezik, érdemes ellátogatni.
Köztudott, hogy te vagy az ötletgazdája, főszervezője a minden nyáron Lábatlanon megrendezett blues fesztiválnak. Tavaly minimális költségvetésből hoztatok létre egy igazán színvonalas estet. Hogy látod, idén is sikerül megrendezni a sokak által várt rendezvényt?
A blues fesztivál idén is sok fejtörést okoz, folyamatos egyeztetések, tárgyalások zajlanak a rendezvénnyel kapcsolatban, ezért még nem tudok mit mondani. Azt sajnálom, hogy a helyi vállalkozók, vállalatok nem támogatják ezt az igazán igényes, ingyenes fesztivált. Az önkormányzat finanszírozza egy részét, de nagyon nehéz a helyzet. Néhányan ígéretekkel hitegetnek a fesztiválok napján, hogy majd jövőre, de én ezeken már csak mosolygok. A dátum július 19-e, szombat. Amint tudok konkrétumokat, beszámolok róla.
Szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)
Henrik Freischlader lemezbemutató a Gary Moore Emlékesten
2014-03-26 | koncertajánló
Április 3-án a 2014-es Gary Moore Emlékesttel összevonva tartja budapesti lemezbemutató koncertjét Henrik Freischlader. A német gitáros-énekes számára az A38 Hajós állomás lesz a tavaszi turné tetőpontja, hiszen az új album címét is a magyar főváros ihlette - a Night Train To Budapest dalai mellett a korai lemezek rég hallott szerzeményei is előkerülnek majd. Az este folyamán szintén fellép a Run For Power - Gary Moore Emlékzenekar, valamint Gary testvére, Cliff Moore is játszik saját együttese élén.
A Magyarországon is lelkes rajongótáborral bíró nagyszerű német muzsikus, Henrik Freischlader tavaly novemberben jelentette meg legutóbbi stúdiólemezét, melynek már címe is felkeltheti a gitárközpontú zenék hazai szerelmeseinek érdeklődését. Az új album dalait ugyanis Henrik tavaly tavaszi budapesti látogatása ihlette, egész pontosan a fővárosunkba vezető vonatút: ekkor született meg a Night Train To Budapest című lemez ötlete.
A friss hanganyag Freischlader hatodik stúdióalbuma, melyet ezúttal is főként egymaga készített, mindössze Moritz Fuhrhop billentyűs segítségét vette igénybe. A lemez tökéletesen illeszkedik a 2006 óta megjelent, példásan igényes kiadványok sorába, melyeken remekül nyomon követhető az autodidakta „blues polihisztor” zenei fejlődése, és a nagy példaképek hatásai mellett saját stílusának csiszolódása is. A blues, funk és a soul éppúgy jelen van dalaiban, mint az utóbbi két albumon egyre inkább előtérbe kerülő rock, mind hangzásban, mind a dalok szerkezetében.
A Henrik Freischlader Band negyedik éve játszik azonos felállásban, és ahogy azt már bizonyították a korábbi hazai koncertek alkalmával, kétség sem férhet hozzá, hogy a megfelelő zenészekkel vette körül magát az igen szimpatikus gitáros. Björn Krüger dobos, Theofilos Fotiadis basszusgitáros, és a már említett Moritz Fuhrhop billentyűs is egyaránt sokat adnak hozzá az összképhez, és segítik hozzá Henriket, hogy továbbra is az európai blues-rock élet egyik meghatározó előadója lehessen.
A turnézáró budapesti koncert már csak azért is különleges lesz, mert az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Gary Moore Emlékest is ezen a napon lesz megtartva az A38 Hajón, összekötve így a két remek műsort, Gary születésnapjának előestéjén. Henrik Freischlader 2012-ben és 2013-ban is eljött hazánkba, hogy legnagyobb zenei példaképe előtt tisztelegjen, és ez idén sem lesz másképp - minden bizonnyal ő és együttese is kiveszi részét az ír gitáros legenda szerzeményeinek megidézésben.
A program 19.00 órakor kezdődik a már tavaly is bizonyított hazai formáció, a Run For Power - Gary Moore Emlékzenekar műsorával, majd Gary testvére, Cliff Moore veszi át a stafétát. Ezúttal ő is saját együttesével érkezik, de további vendégek is csatlakoznak a műsorhoz az este során. Ezt követően lép színpadra Freischlader és zenekara, akik vendégek közreműködésével szintén eljátszanak néhány Gary Moore számot a ráadásban.
Belépő: elővételben 2900 Ft, a rendezvény napján 3500 Ft. Jegyek kaphatók az A38 Hajón, illetve a www.a38.hu oldalon. Korlátozott darabszámban nyomdai belépők vásárolhatók a budapesti Musicland lemezboltban.
A Magyarországon is lelkes rajongótáborral bíró nagyszerű német muzsikus, Henrik Freischlader tavaly novemberben jelentette meg legutóbbi stúdiólemezét, melynek már címe is felkeltheti a gitárközpontú zenék hazai szerelmeseinek érdeklődését. Az új album dalait ugyanis Henrik tavaly tavaszi budapesti látogatása ihlette, egész pontosan a fővárosunkba vezető vonatút: ekkor született meg a Night Train To Budapest című lemez ötlete.
A friss hanganyag Freischlader hatodik stúdióalbuma, melyet ezúttal is főként egymaga készített, mindössze Moritz Fuhrhop billentyűs segítségét vette igénybe. A lemez tökéletesen illeszkedik a 2006 óta megjelent, példásan igényes kiadványok sorába, melyeken remekül nyomon követhető az autodidakta „blues polihisztor” zenei fejlődése, és a nagy példaképek hatásai mellett saját stílusának csiszolódása is. A blues, funk és a soul éppúgy jelen van dalaiban, mint az utóbbi két albumon egyre inkább előtérbe kerülő rock, mind hangzásban, mind a dalok szerkezetében.
A Henrik Freischlader Band negyedik éve játszik azonos felállásban, és ahogy azt már bizonyították a korábbi hazai koncertek alkalmával, kétség sem férhet hozzá, hogy a megfelelő zenészekkel vette körül magát az igen szimpatikus gitáros. Björn Krüger dobos, Theofilos Fotiadis basszusgitáros, és a már említett Moritz Fuhrhop billentyűs is egyaránt sokat adnak hozzá az összképhez, és segítik hozzá Henriket, hogy továbbra is az európai blues-rock élet egyik meghatározó előadója lehessen.
A turnézáró budapesti koncert már csak azért is különleges lesz, mert az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Gary Moore Emlékest is ezen a napon lesz megtartva az A38 Hajón, összekötve így a két remek műsort, Gary születésnapjának előestéjén. Henrik Freischlader 2012-ben és 2013-ban is eljött hazánkba, hogy legnagyobb zenei példaképe előtt tisztelegjen, és ez idén sem lesz másképp - minden bizonnyal ő és együttese is kiveszi részét az ír gitáros legenda szerzeményeinek megidézésben.
A program 19.00 órakor kezdődik a már tavaly is bizonyított hazai formáció, a Run For Power - Gary Moore Emlékzenekar műsorával, majd Gary testvére, Cliff Moore veszi át a stafétát. Ezúttal ő is saját együttesével érkezik, de további vendégek is csatlakoznak a műsorhoz az este során. Ezt követően lép színpadra Freischlader és zenekara, akik vendégek közreműködésével szintén eljátszanak néhány Gary Moore számot a ráadásban.
Belépő: elővételben 2900 Ft, a rendezvény napján 3500 Ft. Jegyek kaphatók az A38 Hajón, illetve a www.a38.hu oldalon. Korlátozott darabszámban nyomdai belépők vásárolhatók a budapesti Musicland lemezboltban.
Various Artists: Delmark 60 Years Of Blues
2014-03-21 | kritika
Kedvenc lemezkiadóm, a chicagói Delmark Records tulajdonosa és alapítója Bob Koester, aki büszkén elmondhatja: ő az Egyesült Államok legrégebbi független lemezcégének első embere, egyben övé a chicagói Jazz Record Mart, a világ legnagyobbjának tartott jazzlemez-bolt. Az egyenletesen magas színvonalat nyújtó, a múlékony zenei divatokkal szembeni makacs ellenállást tanúsító, méltán világhírű lemezkiadó ötévente válogatáslemezt ad ki. Tavaly, a hatvanadik születésnap apropóján megjelent Delmark 60 Years Of Blues című album az elmúlt évtizedek Delmark-kiadványaiból válogat, találunk rajta eddig publikálatlan gyöngyszemeket olyan legendás előadóktól, mint Junior Wells, Magic Sam, Little Walter, Big Joe Williams, Detroit Jr., és egy dalt Giles Corey közeljövőben megjelenő szólólemezéről. A tizenhat szerzeményt felvonultató válogatás a leendő gyűjtőnek jó kezdet, a más műfajban utazónak pompás keresztmetszet, de a bluesrajongók részére is kellemes időtöltést nyújt.
Delmark Records, 2013
hoati
Delmark Records, 2013
hoati
Lemezbemutatót tart a Jambalaya zenekar
2014-03-14 | koncertajánló
2014 márciusában Mardi Gras Mese címmel jelenik meg a Jambalaya legújabb albuma. A lemezbemutató helyszíne a 3K, azaz a Kaszásdűlői Kulturális Központ lesz március 29-én.
A New Orleans-i zenét játszó Jambalaya együttes a 2005-ös megalakulása óta számos sikeres állomáson van túl: három korábban megjelent önálló album, számos válogatás lemezen való részvétel, koncert DVD-k, a 2010. évi Gundel Művészeti Díj, videoklipek, televíziós élőkoncertek, rádiós szereplések, külföldi és hazai fellépések egész sora fűződik a nevükhöz.
A zenekar idén márciusban immár második alkalommal jelentkezik magyar nyelvű anyaggal. Első két korongjukat angol nyelven jelentették meg, később váltottak az anyanyelvre. Saját elmondásuk szerint ez a kettősség szándékosan jellemzi őket, hiszen a műfaj honosítási szándéka mellett az öreg kontinens számos rangos helyszínén volt már alkalmuk fellépni, ahol elsősorban a New Orleans-i zene eredeti, angol nyelvű verzióját játszották.
Friss lemezük, a Mardi Gras Mese repertoárja az együttes 2011-es és 2012-es koncertfelvételeiből, valamint a 2013-ban stúdióban rögzített dalaiból állt össze. Az albumon többek között olyan kiváló muzsikusok működtek közre vendégként, mint Ferenczi György, Mohai Tamás és Varga Livius. A fővárosi lemezbemutató vendégművésze Bellák Miklós gitáros lesz. Az ünnepi eseményre, mely a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos programsorozatának a része, számos meglepetéssel készül az öttagú formáció.
A Jambalaya országos szinten, április és május hónapokban több állomásos turnén is bemutatja új hanganyagát. A nyári fesztiválok után Nemes Zoltán, a zenekar frontembere két hónapig New Orleans-ban és annak „környékén” szórakoztatja a nagyérdeműt.
A New Orleans-i zenét játszó Jambalaya együttes a 2005-ös megalakulása óta számos sikeres állomáson van túl: három korábban megjelent önálló album, számos válogatás lemezen való részvétel, koncert DVD-k, a 2010. évi Gundel Művészeti Díj, videoklipek, televíziós élőkoncertek, rádiós szereplések, külföldi és hazai fellépések egész sora fűződik a nevükhöz.
A zenekar idén márciusban immár második alkalommal jelentkezik magyar nyelvű anyaggal. Első két korongjukat angol nyelven jelentették meg, később váltottak az anyanyelvre. Saját elmondásuk szerint ez a kettősség szándékosan jellemzi őket, hiszen a műfaj honosítási szándéka mellett az öreg kontinens számos rangos helyszínén volt már alkalmuk fellépni, ahol elsősorban a New Orleans-i zene eredeti, angol nyelvű verzióját játszották.
Friss lemezük, a Mardi Gras Mese repertoárja az együttes 2011-es és 2012-es koncertfelvételeiből, valamint a 2013-ban stúdióban rögzített dalaiból állt össze. Az albumon többek között olyan kiváló muzsikusok működtek közre vendégként, mint Ferenczi György, Mohai Tamás és Varga Livius. A fővárosi lemezbemutató vendégművésze Bellák Miklós gitáros lesz. Az ünnepi eseményre, mely a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos programsorozatának a része, számos meglepetéssel készül az öttagú formáció.
A Jambalaya országos szinten, április és május hónapokban több állomásos turnén is bemutatja új hanganyagát. A nyári fesztiválok után Nemes Zoltán, a zenekar frontembere két hónapig New Orleans-ban és annak „környékén” szórakoztatja a nagyérdeműt.
Eddie Cotton: Here I Come
2014-03-07 | kritika
Nem is volt olyan régen, midőn a feketék által sűrűn lakott Délen az első néger egyetemista beléphetett a Jackson State University főkapuján. Igen, John F. Kennedy rendelkezett erről, annak ellenére, hogy rasszista körökből komoly ellenakcióra volt kilátás. Az ellenzők ökölbe szorított kézzel, de lenyelték a békát. Eddie Cotton, a Mississippi állambeli Clinton település prédikátora gyakran befogta az istentiszteleteken fiát, Eddie Jr.-t orgonálni, így a gospel, a blues már a fejében, a kezében volt, mikor az említett egyetemen a zeneelméleti fakultásra beiratkozott. Persze gitárra váltott, és a Chicago bluest funky ritmussal variálva, hamarosan a Dél elismert bluesmanje lett. Az ezredforduló évében került piacra első lemeze, ami a jacksoni Alamo Színházban rögzített koncertfelvétel volt, rajta többek között a Born Under A Bad Sign tizenegy perces blues sztenderddel. Két esztendő múlva az Extra című stúdióalbuma jelent meg, majd tizenkét évvel később, idén januárban a harmadik hanganyaga, a Here I Come. A legfrissebb lemezen tíz nótát mutat be Cotton, majdnem egyedül. Nem sok teret ad kísérőzenészeinek a kibontakozásra, de még a meghívott vendégzenészeknek sem. Ennek oka egyszerű: olyan elementáris erővel tör fel kemény soulos, de mégis selymes énekhangja, hogy bárkinek beszállni mellé meggondolatlanság lenne. Gitárszólói a ’70-es évek nagy gitárosainak, a harmadik bluesfater nemzedéket alkotó Buddy Guy és Albert Collins játékára emlékeztetnek: nincs öncélú, extravagáns virga, inkább kevesebb, de „odatett, odaérzett, beszúrt” hangok. Nem szoktam különösebben az akkordgitározásra figyelni, de Eddie - hiszen ő játszotta fel ezt is - jazzes akkordmeneteire nem lehet nem felfigyelni. Ha a kemény, funky ritmusú címadó szerzemény ötös osztályzatot kapna, akkor a következő, az A Woman’s Love csillagos ötöst. Ez utóbbi dal egy hagyományos tizenkettes blues, melyben olyan lágyan, selymesen, hol suttogva, hol kiabálva énekel Cotton, hogy az még Bobby ’Blue’ Blandnek is becsületére válna. A Pay To Play egy hangulatos shuffle, első hallásra rendreutasítandó gitár-impróval. Néhány szerzeményben a soul, a funky és a reggae lép át a blueson, ezekben inkább Eddie hangja kiemelendő, mint a hangszerelés. Ellenben a Leave Love Alone című dallal kapcsolatban meg kell említeni Grady Champion vérbő szájharmonika játékát, mellyel alaposan feldobja a számot. A Back In A Bit az egyetlen felelgetős blues, amolyan Jimmy Reedes hangulatú nóta, magasan sípoló herflivel, Earl Phillipses dobolással. Ugyancsak delta bluesos, unplugged hangszerelésű a Berry So Black című blues shuffle, megint csak Grady szájharmonika aláfestésével. A rend kedvéért írjuk ide az albumon szereplő zenészeket: Myron Bennett - basszusgitár, Samuel Scott Jr. - dob, Sam Brady - orgona, Carlos Russell, és a már megdicsért Grady Champion - szájharmonika. Aki 2014-ben profi városi soul-bluest akar hallani, annak feltétlenül ajánlom Eddie Cotton Jr. lemezét meghallgatásra.
DeChamp Records, 2014
Gróf István
DeChamp Records, 2014
Gróf István