Archívum

Koncertek márciusban

2011-02-28 | koncertajánló

Blues B.R.Others Show
2011. március 26. - Budapest, Old Man's Music Pub

Blues Bell
2011. március 05. – Szentes, Buffalo Pub
2011. március 11. – Szeged, IH Cafe – Bluesban úszol lemezbemutató koncert
2011. március 25. – Szeged, Gin-Tonic Pub & Dance Hall

The BLUESBERRY Band
2011. március 04. – Veszprém, Expresszó Tranzit – vendég: Mohai Tamás

Boll Weevil Folk Blues Gang
2011. március 29. – Budapest, Bonyai Étterem

Bőrgyári Capriccio
2011. március 13. – Csopak, I. Csopaki Bor-Blues-Böllér Napok – vendég: Török Ádám
2011. március 19. – Budapest, Budavári Művelődési Ház – vendég: Török Ádám

Colombre Band
2011. március 01. – Veszprém, Pannon Egyetem
2011. március 12. – Győr, Rómer Ház
2011. március 22. – Budapest, Gödör Klub

Deák Bill Blues Band
2011. március 05. – Tatabánya, Roxy Music Club
2011. március 08. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. március 11. – Gödöllő, Trafó Club
2011. március 19. - Budapest, Josefina Blues Bell
2011. március 22. - Budapest, Old Man's Music Pub
2011. március 25. – Zalaegerszeg, Extrém Cafe & Club

Dr. Valter Blues Társasága
2011. március 17. - Debrecen, Újinkognitó

Ferenczi György és a Rackajam
2011. március 08. – Budapest, Gödör Klub – Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben
2011. március 21. – Kecskemét, Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ
2011. március 24. – Pécs, Kodály Zoltán Hangversenyterem
2011. március 29. – Debrecen, Kölcsey Konferencia Központ

Ice Cream Blues Band
2011. március 25. – Budapest, Bazilika
2011. március 26. – Szeged

Jack Cannon Blues Band
2011. március 24. - Budapest, Picasso Point Blues & Jazz Klub

Jambalaya
2011. március 08. - Budapest, Gödör Klub – Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben

Johnny Biglip Band
2011. március 05. – Budapest, Alcatraz Music Club & Restaurant - 20 éves jubileumi koncert

Ölveti Blues Band
2011. március 04. - Hajdúszoboszló, Rock Cafe
2011. március 26. - Debrecen, Lovarda - koncert Boros György megsegítésére

Pribojszki Mátyás Band
2011. március 08. - Budapest, Gödör Klub – Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben
2011. március 18. - Budapest, Fat Mo’s Music Club

Pribojszki Trió
2011. március 25. - Budapest, Budavári Művelődési Ház – Szájharmonika Klub

Rambling Blues Trió
2011. március 09. – Szeged, SZTEage

Sonny & Szabó Tamás
2011. március 24. – Biatorbágy

Sonny And His Wild Cows
2011. március 05. – Budapest, Tündérgyár
2011. március 12. – Budapest, Hungexpo – Tattoo Expo
2011. március 18. – Budapest, Fogasház

T. Rogers
2011. március 04. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. március 10. - Budapest, Fregatt Music Pub
2011. március 17. - Budapest, Fat Mo’s Music Club
2011. március 18. - Budapest, Fregatt Music Pub

Tenderfoot Blues Unit
2011. március 14. - Budapest, Fészek Művészklub
2011. március 26. - Budapest, West-Bahnhof Underground

Tengs-Lengs
2011. március 11. – Érd, Blues Tanya
2011. március 12. - Gomba
2011. március 19. – Zebegény, Kulacs Borozó és Falatozó
2011. március 26. - Budapest, Fészek Művészklub
2011. március 28. – Budapest, Vásárhelyi Pál Kollégium – WhiteFül klub

Tom White és Barátai
2011. március 11. – Budapest, Lurdy Ház – International Tattoo Convention Budapest

Török Ádám és a Misi
2011. március 04. – Paks, Új Hullám – vendég: Závodi János
2011. március 05. – Baja, Giorgio Café & Club – vendég: Závodi János
2011. március 06. - Budapest, Budavári Művelődési Ház – vendég: Pribil György, Kőszegi Zsolt
2011. március 14. – Szigetvár, Flórián Terem – vendég: Závodi János

Tűzkerék xT
2011. március 24. - Budapest, Petőfi Csarnok - Club '68

VasZoli & Özséb
2011. március 10. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

VasZoli & Vladár Karcsi
2011. március 25. - Budapest, Zöld Macska Diákpince

Village Lizards
2011. március 03. – Budapest, Lámpás

Összeállította: hcs

Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben

2011-02-26 | koncertajánló

Mardi Gras Mese – Karnevál a Gödörben
Budapest, Gödör Klub
2011. március 08.

Az évről évre a jazz szülővárosában, New Orleans-ban megrendezésre kerülő Mardi Gras (magyarul húshagyó kedd), a farsangi időszak végét, a tél búcsúztatását ünneplő jelmezes felvonulás. Az Egyesült Államok legnagyobb karneváljának hangulatát igyekszik visszaadni a Gödör Klubban tartandó koncertáradat, melyre a jelmezben vagy álarccal érkezők közül szakmai zsűri jutalmazza a legsikerültebbeket.
Elsőként Pribojszki Mátyás fúvós szekcióval kiegészült csapata lép fel, és várhatóan több új dal is elhangzik majd a nemrég piacra dobott Boogie On The Ship albumukról. Utánuk az est házigazdája, a Jambalaya következik, akik a műfaj egyedüli hazai képviselőiként életre hívták ezt a rendezvényt, és akik méltán vívták ki az elmúlt években a legdögösebb „magyar New Orleans-i” csapat címet. Műsorukra illusztris vendégek, Mohai Tamás (gitár), Varga Livius (ütőhangszerek), Kollmann Gábor (szaxofon), Korb Attila (harsona), valamint Király Orsolya és tánccsoportja közreműködésével kerül sor. Befejezésül igazi zenei csemegének ígérkezik a közelmúltban történetének legjobb, A Rackák világa című lemezét megjelentető Ferenczi György és a Rackajam koncertje.
A nagyböjt előtti utolsó napon tartandó eseményt rögzíti a Duna Televízió - minél frappánsabb a megjelenésed, annál nagyobb az esély arra, hogy felbukkanj a képernyőn.

Andres Roots: Roundabout

2011-02-23 | kritika

Az Észtország legfontosabb export árucikkeként aposztrofált Bullfrog Brown zenekar 2003-ban jött létre. A trió megalakulása óta több hanganyagot készített, melyek közül a 2008-ban megjelent Mother River Delta albumot a kanadai Blues Underground Network a Best European Release díjjal jutalmazta.
Az együttes gitárosa, Andres Roots tavaly szólólemezzel jelentkezett. A Roundabout című korong rögzítésének alapötletét az Eric Gebhardt-al adott turnéja promóciójához készített dal, a Redecoration Day adta. A Red Mouth becenévre hallgató énekessel feljátszott, az észt nemzeti televízió videoklip slágerlistájának az élén landolt nótával egyetemben csakis Roots szerzeményei kerültek a CD-re. A diddley bow-val előadott Duck Soup-pal kezdődik az anyag, ami előrevetíti a továbbiakat: Delta bluest kapunk némi modern ízzel. A kimunkáltságával és ötletességével magával ragadó dalok színvonala egyenletesen magas, nincsen egy haloványabb pillanat sem. Az énekesi feladatokat meghívott vendégzenészek látják el (Eric Gebhardt, Dave Arcari, Bottleneck John, Black River Bluesman), de rajtuk kívül hallhatjuk többek között a dobos Kalle Kindel, a szájharmonikás Jantso Jokelin és a trombitás Uku Püttsepp játékát is.
Andres Roots bemutatkozó lemeze az igazán igényes blues rajongóknak éppúgy maradandó élményt nyújt, mint azoknak, akik csak most ismerkednek ezzel a zenei irányzattal.

Roots Records, 2010

hoati

Blues van, babám - Közjáték (1.)

2011-02-21 | névjegy

Pörög a Mindenség, pörög rendesen, mindig ez van, ha hagyom, hogy a zene sodrásában múljon a csermelyléptű idő. Időtörésvonalak mentén száguldozom gyémántcsillagtól a Magma Vulvata legmélyéig. Eszem a cigit, nagyon kéne egy löket Tokaji vagy Cserszegi fűszeres, hogy szépen hullámozzon bennem ez a milliárd dimenzió.
Mondom, mindig ez van, ha csak a zene van. És évek óta nincs már más. Olykor bolondos dobgépek szögelik a Végtelent kövér acid basszusok kíséretében, olykor nyugtalan - szép jazzgitár kalandozik messzire. De ha fölöttébb jól óhajtom magam érezni, sosincs más végül, mint reggae vagy blues.
Falamon tibeti titkosírás indázik a plafontól a padlóig, csillag - geometria, egy matematikai szaklap geek joke rovatába való képletek.
Semmi sem komoly. Ami sürgős, az ráér. Maga a teremtés sem egyéb, mint bohóctréfa, drága karma, engedd, hogy felhőtlenek maradjunk, hadd járja kagyló - könnyű táncát örök asszonyunk, nostra cara Luna, Lunaria, a Telihold…
A Megvilágosodás Kertjeiben már nincsenek lényegtelen dolgok. Abcúg Fájdalom, aus Félelem, abtreten Aggodalom. A kapu nyitva áll. Ha erre tévedsz, kukucskálj be, ígérem nem mész tovább.
Lesz zene, lesz tánc, lesz ölelés. Orgazmus - mátrix ad infinitum libre…
Istennek alapos oka van rá, hogy meglegyen a véleménye rólunk. De ez még sosem tartotta távol attól, hogy szeretete bizonyságát adja. Úgy, ahogy csak tudja. Ahogy az nekünk a legjobb.
Semmink sincs, de Ő a miénk.
Miért ne lapozgathatnám hát előző életeim képeskönyvét? Rég lelécelt már a kétség és a bizonytalanság sziámi ikerpárja, nyugodt az óceán. Hadd legyek rá büszke, hogy egykori önmagammal van tele az Encyclopedica Britannica. Ettől még nem lesz nehezebb elkölteni az esedékes havi 67 ezer forint rokkantnyugdíjat…
Már hajózni sem muszáj. Csak izgalmas és fölöttébb tanulságos. De mielőtt még a mennyekbe szállnék önnön nagyszerűségem bádog - szárnyain, bevallom, mindez csak azért van, mert Small Sky, a Hősök Tere Legjobb Gitárosa, a városligeti Jim Morrison, jól irányzott mozdulattal mély sebet ejtett balkezén, rágyújtania is francnyavalya, nem hogy lefogni egy akkordot a gitár nyakán. Ha nem így volna, most is nála lébecolnék a Dembinszky utcában, és öreg bluesokat dörmögnék kedvemre, míg elegünk nem lenne belőlünk, s ki nem avázkodnánk a függőfolyosóra királydekkel a szánk szögletében.
Nem mondom, jó ez az írás dolog, jó igencsak, se nehezen, se lassan nem megy, de nyomába sem érthet annak, amikor magukról megfeledkezett hangok zuhannak elő a Fender gitárládából, hogy egy Hohner Blues Harp ugatása alá simuljanak karcosan…
Amikor blues van.
Blues van, babám…

Hetesi Péter Pál/G3

Marshall Lawrence: Blues Intervention

2011-02-18 | kritika

A kanadai Marshall Lawrence zenei pályára Jimi Hendrix hatására lépett. Az évtizedekig különböző formációkban játszó, a többek között Maple Blues Award-ra jelölt, Doctor Of The Blues becenévre hallgató muzsikus szólólemezei 2003 óta jelennek meg.
A gitáros-énekes a Where's The Party albummal mutatkozott be, amit öt év múlva az akusztikus bluest tartalmazó, The Morning After követett - ezt a zenei irányultságot folytatja aktuális hanganyaga is. A Blues Intervention címet viselő korong kínálatát Lawrence szerzeményei uralják, mellettük olyan neves művek szerepelnek a repertoárban, mint a Traveling Blues, a Walking Blues és a tradicionális Going Down The Road Feeling Bad. A nyers, dinamikus gitárjátékkal és adrenalin-vezérelt hanggal bíró Marshall úgy épít be más zenei stílusokból (rock, soul és funky) származó elemeket a produkciójába, hogy a fő vonal, a blues egyáltalán nem csorbul. A dalok rögzítésében Sherman Doucette (szájharmonika), valamint B.B. King egykori basszusgitárosa, Russell Jackson segédkezett.
A juharleveles ország blues királya azon zenészek szűk csoportjához tartozik, aki tudják, hogyan kell határtalan lelkesedéssel, friss energiával és egyedi ötletek által megújítani a tradicionális Delta bluest.

Szerzői kiadás, 2010

hoati

A szájharmonika világa

2011-02-15 | beszélgetések

Nem mindennapi csemegére számíthatnak azok, akik ellátogatnak a Budavári Művelődési Házba, a Pribojszki Trió közreműködésével, havi rendszerességgel tartandó Szájharmonika Klub estekre. Zenés beszélgetések lesznek itt, a szájharmonika múltjáról, jelenéről és jövőjéről, zenei műfaji korlátok bontogatásával. Pribojszki Mátyást kérdeztem a sorozattal kapcsolatban.

hcs: Szájharmonika Klub indul a Budavári Művelődési Házban február 18-án, a Pribojszki Trió közreműködésével. Hány részes lesz ez a sorozat?
Pribojszki Mátyás: Egyenlőre három alkalomra kaptam felkérést, havi rendszerességgel. Az első alkalom február 18-án lesz, majd ezt követően március 25-én, illetve április 15-én. Remélem, hogy sikerül egy hosszabb távú együttműködést kialakítani a Bem Rockpartal, de ehhez természetesen szükség van az érdeklődőkre is.

hcs: Az első alkalommal Szabó Tamás lesz a vendégetek. Milyen további meghívottakra számíthatnak azok, akik ellátogatnak ezekre a koncertekre?
P.M.: Több ötletem is van, remélem, hogy sikerül vendégül látnom majd Bobos barátomat Szlovákiából, így akár nemzetközi szintű is lehetne a klub, de a hazai herflis, illetve zenész barátaim közül is sok mindenkit szeretnék vendégül látni, egy közös zenélésre, beszélgetésre.

hcs: A klubestek folyamán beszélgetés is lesz a hangszer múltjáról, jelenéről és a jövőjéről. Milyennek látod ma a szájharmonika helyzetét?
P.M.: A szájharmonika és a szájharmonikázás is fejlődik folyamatosan. 10-15 évvel ezelőtt még sok esetben nem igazán magas technikai tudású herflisekkel találkoztam a világban, akár személyesen, akár csak felvételeken. Ma viszont rengeteg jó szájharmonikás van, és ez viszi előre a hangszert is. A herflik minősége ma már sok esetben sokkal jobb, tartósabb, mint mondjuk 15-20 éve. A legtöbb cég igyekszik felülmúlni a másikat, ezáltal még jobb szájharmonikákat gyártani a herflis világnak, ami azért nem kicsi, bár kétségtelen, hogy nem túl populáris.

hcs: Milyen új irányzatok, technikai megoldások, hangképek vannak?
P.M.: Az internet szabadsága teljes zenei szabadságot (is) ad(hat), persze annak, aki tud élni ezzel a szabadsággal. Újabb technikai megoldások vannak, alakulnak, amik fejlődnek folyamatosan és nyitogatják az eddig korlátoltnak hitt szájharmonika határait is. Ilyen pl. az „overblow” és a „overdraw” technika, aminek helyes elsajátításával komplett kromatikus skála is kijátszható egy egyszerű 10 hanglyukú, diatonikus „blues” herflin.
Kezdik újra felfedezni a szájharmonika csodálatos hangját egyéb zenei stílusokban is, így a jazzben, pop zenében, a világzenei irányzatokban, sőt az elektronikus zenékben is. Ez szerintem nagyon jó.

hcs: Melyek azok a hatások, amelyek formálják a hangszer megszólalását?
P.M.: A hangszer megszólaltatására a legnagyobb hatással véleményem szerint az van, hogy milyen zenéken, zenei stílusokon nőtt fel, szocializálódott az adott muzsikus, de nagyon fontos a későbbiekben a kreativitás is, valamint az, hogy az adott zenész mit akar hallani, mit szeretne előadni, elmondani, eljátszani a hangszerén keresztül. Mindenkinek meg kell találnia a saját világát, tónusát, ami a legnagyszerűbb ennél a hangszernél. Persze vannak, akik egész életükben csak valakire, vagy valakikre (általában a nagy elődökre) szeretnének hasonlítani és ezért meg is tesznek mindent. Ez az egyik út, sőt az elején ez érthető, és amivel nincs is semmi gond, hiszen az elődeink nagyon, nagyon sokat hagytak ránk, amit ápolnunk kell. De én úgy gondolom, hogy nekünk ezen felül az is a feladatunk, hogy megpróbáljunk valami újat alkotni, létrehozni, akár technikában, akár soundban és nem utolsó sorban, zenében is.

hcs

Slawek Wierzcholski i Nocna Zmiana Bluesa + Jan Bledowski: Koncert w Suwalkach

2011-02-12 | kritika

Slawek Wierzcholski, a komoly hagyományokkal rendelkező lengyel blues élet egyik legnépszerűbb előadója. Az ötvenes éveiben járó muzsikus jelenlegi együttesével, az 1982-ben alapított Nocna Zmiana Bluesa-val számtalan lemezt készített, de komponált zenét film, televíziós sorozat és színházi darab részére is.
Az Európa-szerte jól ismert zenekarával tavaly év elején, a Suwalki Blues Festival-on adott fellépése hanganyagát rögzítették, mely Koncert w Suwalkach címmel került kiadásra. Az est különlegességét a legendás blues hegedűs, Jan Bledowski szereplése adta. A jelenleg Németországban élő, számtalan neves együttesben (Krzak, Niemen, SBB, stb.) megfordult zenész mellett Bogdan Topolski egy számban (Nieznajomy Przyjaciel) vendégeskedett. A koncerten elhangzott műsor repertoárja Wierzcholski sokat bizonyított kompozícióira, valamint tradicionális dalokra (Amazing Grace, Hejnal) épült. A színvonalas csapatmunkán túl kiváló egyéni teljesítményekkel, virtuóz hangszeres szólókkal találkozhatunk a lendületes szerzeményeket és lírai nótákat egyaránt tartalmazó kiadványon.
Élő felvétel lévén fültanúi lehetünk a közönség reakcióinak is. A „kritika” rendre felcsattanó taps formájában érkezik, ami nagyon jól érzékelteti a koncertterem felfokozott atmoszféráját.

4ever Music, 2010

hoati

The Mayer’s bemutatkozó koncert

2011-02-09 | koncertajánló

The Mayer’s bemutatkozó koncert
Budapest, Gödör Klub
2011. február 12.

A december elején alapított The Mayer’s névre hallgató John Mayer cover bandet a patinás Kőbányai Zenei Stúdió szupergroupja, valamint egy több éves rutinnal bíró, vérbeli frontember, a Tenderfoot Blues Unit énekese alkotja. Az együttes tervei szerint a háttérvetítéssel kiegészített, nagyobb volumenű fellépések mellett intimebb hangulatú klubkoncerteken is terjesztenék John Mayer rockban, bluesban és popban fürösztött muzsikáját, akinek meggyőződésük szerint országszerte hatalmas rajongótábora van. A The Mayer’s olyan igényes cover bandként szeretné felhívni magára a figyelmet, mely nem szolgaian utánzó lenyomattal, hanem egyedi zenei megoldásokkal és vibráló, vérpezsdítő hangulattal jár a publikum kedvében.
Bemutatkozó koncertjükre 2011. február 12-én 22:00-kor, a jól ismert Gödör Klub Nagyszínpadán kerül sor.

A zenekar tagjai:
Bécsy Bence – gitár
Egri Márton – dob
Gyarmati Gábor – basszusgitár
Megyeri Dániel – ének, perka

Blues van, babám - Kis vörös kakas a nagy vörös ködben

2011-02-08 | névjegy

Az első valamire való bluest (Építők Napja Blues) Vas Zoli vezette elő a Ki mit tudon. Szerencsére a mindenható zsűriben ott ült Pernye András, aki szépen elmondta, ez bizony country blues, igen, igen. Annyit már tudtam Ungvári Tamás Rock mesterei című kötetéből, hogy a r&r = c&w + r&b (rock and roll egyenlő country and western plusz rhythm & blues) De hogy blues és country egyben?
Mindegy, ez már valami volt, épkézláb fogódzó, nyom, amin a magamfajta vadászvizsla beljebb merészkedhetett a sűrűbe. Valahogy ez idő tájt került a kezembe a Muszty - Dobay házaspár legendás narancsszín gitáriskolája, ahol már ott guggolt kottával, tabulatúrával együtt az első igazi blues némi útmutatás kíséretében.
Nagyvilág volt, nagyon nagyvilág. Édúr, ádúr, háhetes. Tonika, domináns, szubdomináns. Köszönöm, Uram…
Az Isten amúgy nem nagyon játszott odahaza minálunk. Virtigli ateista család voltunk, ahol a templom csak műemlék, azt meg hogy Ószövetség, Újszövetség leginkább szovjet bibliamagyarázatok gúnyolódó filippikáiból lehetett megtudni. Na meg József Attilától, akinek Ódáját Julitól kaptam ajándékba tizennégy évesen a Felkelő Nap Házával egyetemben.
A hetes számú szalag Juli katonáskodó bátyjáé volt, mi csak bitoroltuk a cselédszobát a Lipótvárosban, még csókolódzni se nagyon tudtunk, de az biztos volt, hogy ez már szerelem, gyomorfalbontás, tenyérizzadás, hajnali naplemente, hormonháború.
Ahogy kell megjöttek az első saját dalok is. Elsőként Li Taj Po négysorosa, majd a Két Hexameter. 1977 vagy 78 karácsonyán a dobogókői BM üdülőben hullott ki belőlem az a strófa, amit azóta sem tudok folytatni. Tán nem is kell…

“Ha van Isten, adjon néked,
bort, szerelmet, békességet.
Házad kerülje a harag.
Igaz legyen minden szavad…”

Zenéről olvasni akkortájt leginkább a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapjaiban lehetett. Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúsága. Utóbbiban a szerkesztőség egy ízben hosszan odanyilatkozott, tessék csak várni kedvenc együttesünk egész oldalas fotójára, mert a Magyar Távirati Iroda külföldi képszolgálata korántsem gyorsvonat, mire ez a nagy kapkodás elvtársak, egyáltalán tessenek csak örülni, hogy a múltkor is volt Bay City Rollers… Lesz még Sweet, lesz még Smokie, ABBA meg pláne… Addig is, ahogy Lenin elvtárs mondotta volt: tanulni, tanulni, tanulni…
A Múzeum körúti antikvárium előtti flaszteron már dübörgött a lemezbörze, fejedelmi dolog volt ott kagylózni, ahogy a nagyok tolták a szakvakert, hogy a Jugoton meg a Dum Dum India az egy rakás borzalom, hallgasd csak meg a japán kiadást, jövő héten hozom, gyere vissza érte. A maszek lemezboltosok első nemzedéke élőben tanulta a gerillamarketinget, underground új gazdasági mechanizmus a Brezsnyevi pangás kellős közepette.
Nem vették észre, hogy egyszer még zenész leszek. A hivatalos álláspont szerint az én botfülemmel ütötték a Kodály - módszer nyomát. Szolmizálni ma is csak prózában. De az énekórák elején Sass tanár úr a díszteremben mindig odaült a zongorához, és panyókára vetett kockás rock and roll zakóban biztatott, hogy énekeljünk vele. Finom félmosollyal tűrte, hogy Sánta Lúcsiának csúfoltuk Santa Luciát, és big band rezeket üvöltöttünk a Careless Love kellős közepette. Az iskolai rendezvényeken zokszó nélkül elvezényelte a szovjet himnuszt meg a Dal a hazárólt, de tudta: akinek a szívében ott lüktet a kettőnégy, az már be nem tiltható. Úton van a szabadság felé.
Dómimimirédózó, szófámimimirédószó…
Irdatlan kamasznyerítéseimet, melyekkel rendre megzavartam a tanítás menetét, néhány soros intőkkel díjazta, amit sem ő, sem én, sem a szülői munkaközösségben ügyködő anyai haderő nem vett komolyan. Ki - ki eljátszotta a rá kiszabott szerepet a karma kamaraszínházában, letudtuk a látszat-létezés kötelező penzumait, mindegy is volt, nagyon mindegy, csak zene legyen, mert anélkül elpattant volna a homloklebeny mögött az a bizonyos húr…
Miközben az ABBA és a Boney M uralta a maszek trafikok nejlonszatyor- és trikókészletét, én már tudtam, hogy van Floyd, Zep, Purple, Uriah Heep, Nazareth, Free, Bad Company, Animals. Gyülekeztek a felhők a székesfőváros fölött, pára nyomasztotta a budai lankákat, ám a vihar még nem tört ki. Volt már szalagos magnóm, lemezjátszóm (mindkettő Tesla), dobozgitárom. Csak bandám nem a Beida Sahra óta. A házi készítésű szütyőre sosem volt zenekarokat firkáltam: Bonzo dobolt, Hendrix gitározott és Jaco tolta a basst. Belül már szólt a basev, gyönyörűen, kint még nem találtam párját.
A suliból hazafelé menet elképzelt bandáim koncertjét vizslattam. A kedvencem a Five Guitars volt, ahol az énekes, aki erősen Jaggerre hajazott, a dob mögül indította a bált egy elegáns szaltóval. Fogalmam sem volt, hogy odaát a nagy vízen túl már igenis van egy Aerosmith nevű megfejtés, akik kiköpött úgy néznek ki, és úgy tolják a mjúzikot, ahogy azt én megálmodtam.
Honnan lett volna fogalma ennek a jóravaló, alaposan túlsúlyos ifjúkommunistának arról, hogy van az a dimenzió, ahol az álmaink szépen upgradelik a valóságot… Ha mondták volna, se hiszem tán. De senki nem mondta. Maradtunk annyiban, hogy a lét határozza meg a tudatot és szabadság a felismert szükségszerűség.
Ha csak úgy nem.
Ám a Kis vörös kakas már itt kukorékolt a nagy vörös ködben. Mint a Magyar Ifjúság hírül adta, Földes László, közkeletű nevén Hobo, saját együttest hozott tető alá, méghozzá blues bandát HBB néven. A veretes egész oldalas irályban szó esett még arról is, hogy Hobo nem elégszik meg a puszta zenéléssel, hanem igen izgatja a rock és az irodalom, a színház netán a film kapcsolata, és erősen szándékában áll elénekelni Allen Ginsberg hippi pápa Lelpes bitangját…
Bumm. Bumm. Bumm. Leadták a díszlövést az Auróra cirkáló ütegei. A Kis vörös kakas peckes díszlépésekkel vonult be a Kárpátok ölelő karéjába, hogy összekapirgálja a neki rendszeresített gyémánt félkrajcárt ezen a csonka Magyarország nevű szemétdombon.

Hetesi Péter Pál/G3

Meghalt Gary Moore

2011-02-07 | hír

Váratlanul elhunyt Gary Moore, a világ egyik legjobb gitárosa, aki szólópályája mellett olyan együttesekben játszott, mint a Skid Row, a Thin Lizzy és a Colosseum II. A Belfastból származó zenészt Spanyolországban, 58 esztendősen érte a halál. Hivatalos honlapjának közleménye szerint Moore üdülni utazott Spanyolországba. Az Irish Times online kiadása úgy értesült, hogy holttestét vasárnap a kora reggeli órákban találták meg estephonai hotelszobájában. A halottkémi eljárásra a közeli Malagában kerül sor - tette hozzá a lap.

Hetesi Péter Pál/G3: Gary Moore Blues

Elment Gary Moore, és a cigim is elfogyott
Elment Gary Moore, és a cigim is elfogyott
Soha többet ilyen rohadt vasárnapot.

Eggyel kevesebben vagyunk idelent
Egyre kevesebben vagyunk idelent
Sűrűbb lett a sötét, ahogy ő elment...

Rozsdás eső hullik, Gary Moore halott
Rozsdás eső hullik, Gary Moore halott
Vigyázzanak rá tépett angyalok...

So long Mester, good bye, viszlát odaát
So long Mester, good bye, viszlát odaát
Pokolba a Mennyel, ha nem találok rád...

„Muzsikánk valószínűen más érdeklődésű közegben fog betalálni…”

2011-02-06 | beszélgetések

A tradicionális akusztikus bluest játszó Dr. Valter & The Lawbreakers meglehetősen hangos sikert aratott, itthon és külföldön egyaránt. A 2002-es feloszlásukat követően mindenki hozzálátott saját elképzelése megvalósításához. Az elmúlt hónapokban azonban a két régi zenésztárs, Oláh Andor és Gál Csaba Boogie útjai ismét találkoztak, s megalapították a Mississippi Beat nevű zenekart. A 2011. február 15-én, budapesti Gödör Klubban tartandó bemutatkozó koncertjük apropójából kerestem meg Őket.

hoati: Első közös zenekarotok a Dr. Valter & The Lawbreakers volt, mellyel a Delta blues magyarországi népszerűsítését tűztétek ki célul. Hogy látjátok, mennyire sikerült ez?
Oláh Andor: Az együttest 1992-ben alapítottam - a 20-as évek zenei világának szeretetétől fűtötten - azzal a céllal, hogy azt játsszam, amit igazából szeretek, és ezt minél több emberrel meg tudjam osztani. A Delta blues hazánkban történő meghonosítása iránti tudatosságunk meglepően jó eredményeket hozott: minden szombaton saját teltházas klubot tartottunk fent, az összes fesztivál kereste a bandát, városi rendezvényeken, magán partikon játszottunk és sok európai országban a magyar bluest a Dr. Valter & The Lawbreakers nevű zenekarral azonosították.
A CrossRoads Records segített bennünket az első, Baby Ride című kazettánk kiadásával, és ezt még három lemez követte. Évi százhúsz körüli koncertet adtunk, és csak azért ennyit, mert közülünk két muzsikusnak munkahelye volt, illetve úgy döntöttünk, hogy nem akarunk a zenéléstől függeni. A szervezést menedzser hiányában én intéztem, és azt hiszem ennek köszönhetően lett belőlem szervező is.
Gál Csaba: Rengeteg kalandunk volt, nem fogtuk magunkat vissza a szórakozás terén, nem foglalkoztunk a szakma véleményével (nem igazán érdekelt ez bennünket), csak játszottunk boldogan. Voltak persze nehéz idők, de sok iróniával és a muzsikával minden megszépült valahogy. Érdemes lenne leülni a régi tagokkal és megírni a saját könyvünket! Akkor alakult a zenekar, amikor a bluesnak még nagy keletje volt Magyarországon. Aztán a működésünk alatt ez egyre inkább kezdte erejét veszteni, de nekünk mégis szerencsénk volt: fenn tudtunk maradni, sok koncertet játszottunk, lemezeket adtunk ki. Mindig is volt valami hendikepje az akusztikus bluesnak az elektromossal szemben, főként a rock-blues ellenében. Ezzel együtt viszont a mi hatókörünk meglepően széles volt, mert a jazzkedvelők és a népzene-fanok is megtalálhatták bennünk a szeretnivalójukat, és még motoros fesztiválon sem vallottunk szégyent. Mi voltunk minden idők legsikeresebb akusztikus blues bandája.

h.: Milyen emlékeitek vannak az együtt töltött évekről?
O.A.: Nekem csak jó emlékem van ebből a korszakból. A Boogie-val hangszereltük a nótákat, valamint készítettük a saját számokat, ez heti két próbát jelentett. Mindig körültekintően, odafigyelve építettük fel a dalokat, és ennek köszönhetően született meg a jellegzetes Dr. Valteres hangzás. Ketten annyit játszottunk együtt, hogyha leülnénk, szerintem száz-százötven nótát el tudnánk játszani, emlékezve a saját témákra és az átvariált szerkezetekre egyaránt.
G.Cs.: Sok dolog összefolyik már nálam, mert elég régen, 16-17 éve kerültem a zenekarba. Azt hiszem, hogy szinte egy könyvet is megérdemelne az a rengeteg sztori, a sok bumlizás, amin keresztülmentünk. A számtalan szigetes fellépés (mindig tök sokan voltak), a német-holland turnék, eltöltött időnk a Yellow Stúdióban, a ki nem fizetett gázsis bulik, a debreceni Folk Másfélnap és a Tolerancia Fesztivál, a Gyökér Klub, a Crossroads Klub (ettük a micset), ahol most a Lágymányosi híd budai leágazása van, a bodajki bulik (pl. András nap) a helyi SZTK/Bring Bear Banddel, Csécsei Szilveszter, Vincze Béla, a „menedzserünk”, a szlovákiai Szímő „királya”, Vajda Tibi, a címlistán elején díszelgő „O, mint Oroszlány” felirat, ugyanott a Fekete Bárány, meg buli a postás Árpiéknál (Zsenáék, Dölá stb.), a gombai bulik, ahol sokszor nekünk volt nagyobb sikerünk, mint a helyi rockzenekarnak, amikor a Tatrossal vagy a Ternipével együtt játszottunk felvételen, Bob Cohen a csángó bál másnapján a stúdióban, John Cephas és Phil Wiggins Drezdában, Téka-táborok Nagykállóban, sok, sok minden.

h.: A banda feloszlását követően nyolc év elteltével milyen koncepcióval hoztátok létre az új formációtokat?
O.A.: Szerintem a Dr. Valter & The Lawbreakers valamennyiünk számára szakmai továbbképzést jelentett, ismeretek és zenei vonatkozásban egyaránt. De eljött annak az ideje, hogy mindenki kipróbálja magát a vadvizeken és megvalósítsa saját elképzelését. Valter elektromos bandát épített, Bényei Tibor brass együttest hozott életre, Boogie a Megasztárban szerepelt és beutazott a pop vizeire is, én meg a Mississippi Grave Diggers-t vezetve először Big Daddy Wilsonnal, majd Karen Carroll-lal zenéltem.
Az újdonsült formáció Boogie-val megint egy új korszak kezdete és ugyanazt a töltés érzem, mint a Dr. Valter & The Lawbreakers időszakában. Egy olyan formát szeretnénk meghonosítani országunkban, ami egy hiányzó fogaskerék a hazai blues életben a Nu blues parti közegben való megjelentetésével.
G.Cs.: Lehet egy kicsit más, nem annyira hagyománytisztelő oldalról megközelítve is bluest játszani. A gyökereinkhez továbbra is ragaszkodunk, de szeretnénk keverni a Mississippi bluest modern elektronikus tánczenei elemekkel. Ettől sok hagyományosabb felfogású zenerajongónak égnek áll a haja, de mi nem hagyjuk magunkat.

h.: Hogyan kategorizálnád a zenéteket? Várhatóak saját dalok is?
O.A.: A Mississippi Beat név magáért beszél. A jövő mindenféleképp saját zene létrehozását követeli meg tőlünk, hisz van mit mondanunk. Muzsikánk valószínűen más érdeklődésű közegben fog betalálni, mint amit eddig megszoktunk, de bízom a fanok nyitottságában!
G.Cs.: Mississippi bigbeat blues? Nu-Delta blues? Kicsit csinált nevek, de ha címke kell, akkor valami ilyesmi. Lényeg, hogy hangzatos legyen, kifejezze röviden, mit is akarunk. Egyelőre - akár magyar nyelvű - feldolgozások lesznek a műsoron, de később teret engedünk saját számainknak is. Már van pár dalkezdemény.

h.: Bemutatkozásotokra 2011. február 15-én a Blues Patika Klub keretében, a budapesti Gödör Klubban kerül sor. Rajtatok kívül kiket láthatnak még az érdeklődők?
O.A.: A Ferenczi György és a Rackajam próbálkozik még a hangulatkeltéssel, szerintem vidám este lesz sok csipkelődéssel és jó zenével!

hoati

Deb Callahan: Tell It Like It Is

2011-02-04 | kritika

A bostoni születésű Deb Callahan életében mindig fontos szerepet töltött be a zene. Már egész fiatal korában kórusban énekelt, majd musical színházban, swing együttesben és acapella csoportban szerepelt. A húszas éveiben Philadelphiába költözött, ahol néhány zenekari próbálkozást követően szólópályára lépett.
A hétköznapi életben szociális munkásként tevékenykedő fotómodell szépségű énekesnő a debütáló lemeze (If The Blues Had Wings) 2002. évi megjelenése óta folyamatosan az érdeklődés középpontjában van. Ez idáig utolsó, Tell It Like It Is című albumán sokadszorra bizonyította kompozíciós készségét, de a saját szerzemények mellett rögzítésre került a Tina Turner által ismerté tett Funkier Than A Moquita’s Tweeter és Bob Dylantől a Cold Irons Bound is. A blues alapú, soul, gospel, jazz és rock hatásokat tartalmazó kiegyensúlyozott, gazdag dallamvilágú hanganyag nótái a szeretetről és az örömről, a hit és a spiritualitás megtalálásáról, valamint a család fontosságáról szólnak.
Deb Callahan tökéletesen azonosul a dalok mondanivalójával és ennek köszönhetően nagy hitelességgel tolmácsolja azokat. A melegséget árasztó hangja mellett, a remek egyéni teljesítmények és a kitűnő hangszerelés a legfőbb jellemzői a korongnak. A Tell It Like It Is tipikusan az a lemez, ami nagyon nehezen kerül vissza, ha egyszer kölcsönadjuk.

Blues Pearl Records, 2010

hoati

James Kinds: Love You From The Top

2011-02-02 | kritika

Bizony, sokat köszönhetnek a blues rajongók a Delmark Records-nak. A kiadó immár 55 éve jelenteti meg a lemezeit, bemutatva köztük a Szeles város előadóit is. Az eltelt évtizedek során a korongok a gyűjtők kedvenceivé, amolyan viszonyítási ponttá váltak. Ha nincs ez az elkötelezett munka, valószínűleg nem jutott volna el hozzánk, a most recenzálásra kerülő James Kinds: Love You From The Top albuma sem. Kinds viszonylag homályban alkotott eddig, és ez az első lemeze, ami széles körben kerül terjesztésre. A 60-as évei második felét taposó muzsikust, 1976-ban a Living Blues magazin a legjobb új hangnak titulálta, ennek ellenére igazán csak Iowa színpadain tett szert ismertségre.
Nincs új a nap alatt, mondhatnám a CD-t meghallgatva. A kulcs azonban az előadásban, abban az egyéni megközelítésben van, amit az előadóművész magával hoz, megszabva ezzel a produkció ízét. Ennek megfelelően egy nyers, szenvedélyes, életerős anyagot hallhatunk. A dalok többsége jól sikerült, hangszerelésük arányos, visszafogott, minden csillogástól, magamutogatástól mentes. Az énekes/gitáros hangja viszonylag vékony, s ott bujkál benne egy csipet gospel és soul is. Kísérői személyében igazi társakra lelt, akik felszabadultan, minden görcsösség nélkül végzik feladatukat. Vendégként, amolyan húzó névként Eddie Shaw (Howlin’ Wolf zenekarának egykori vezetője) szerepel a CD-n négy számban.
Ez az az album, amit többször kell meghallgatni, hogy megérintse a hallgatót, de amennyiben a fülünkbe fészkelődtek a dalok, kevés hajlandóságot mutatatnak onnét továbbállni.

Delmark Records, 2010

hcs

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról