Archívum

Koncertek júniusban

2009-05-31 | koncertajánló

The BLUESBERRY Band
2009. június 05. – Veszprém, Várkert
2009. június 06. – Balatonalmádi, Horgásztanya
2009. június 10. – Alsóörs, Harley Davidson Fesztivál

Blúz tér 10
2009. június 12. – Dunaújváros, U.S.A. Car Autótalálkozó
2009. június 28. – Tata, Víz- Zene- Virág Fesztivál

Bőrgyári Capriccio
2009. június 01. – Budapest, Gödör Klub
2009. június 13. - Máriapócs, Rabócsi Ring - XI. Nyírbátori Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2009. június 20. – Szalkszentmárton, IRON-HORSES motorostalálkozó
2009. június 26. – Budapest, Millenáris

Colombre Band
2009. június 01. – Budapest, Jam Pub
2009. június 20. – Sárvár, Nádasdy-vár
2009. június 21. – Győr, Aranypart

Dr Valter Blues Társasága
2009. június 20. - Debrecen, Református Kollégium udvara - Múzeumok Éjszakája

Hobo
2009. június 03. - Debrecen, Csokonai Színház – Vadászat

Jambalaya
2009. június 19. – Budapest, Rekettyés
2009. június 28. – Tata, Víz- Zene- Virág Fesztivál

Little G. Weevil
2009. június 11. - Dunakeszi, All In Cafe

Little G. Weevil & Kiss Tamás
2009. június 19. - Budapest, Torpedo Art Cafe

Musical Trips Trió
2009. június 08. – Budapest, Szimpla Kert

Ölveti Blues Band
2009. június 12. - Földes, Koppány MC Motorostalálkozó
2009. június 13. - Budapest, Soroksár
2009. június 13. – Tét, I. Téti Rock Fesztivál

Pribojszki Mátyás Band
2009. június 19. - Pécs, Pécsi Kulturális Fesztivál
2009. június 26. – Sándorfalva, Fő tér

Rézangyal
2009. június 01. – Bakonykút, Bakonykúti Falunap
2009. június 06. – Budapest, Zöld Macska
2009. június 21. – Budapest, Petőfi Csarnok - Thanks Jimi Fesztivál

Rockin' Chair
2009. június 06. – Budapest, Négy Szürke Zenész Kocsma - Szabó Ferencz születésnapi koncertje + vendégek
2009. június 12. - Máriapócs, Rabócsi Ring - XI. Nyírbátori Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2009. június 13. - Máriapócs, Rabócsi Ring - XI. Nyírbátori Rhythm & Blues és Motoros Fesztivál
2009. június 18. – Budapest, Könyvtár Klub terasz
2009. június 19. – Szekszárd, Húsvasaló Pub
2009. június 27. – Kulcs, Aranykulcs Fesztivál

Sonny & The Wild Cows
2009. június 20. – Szolnok, Tiszavirág Fesztivál
2009. június 27. – Sopron, Fő tér
2009. június 30. – Eger, Zenepavilon

Szabó Ferenc & Köteles Róbert & Molnár Péter
2009. június 14. – Miskolc, Miskolci Utcazene Színpad

Szabó Ferenc & Zombori Gábor
2009. június 11. – Budapest, City Pub

T. Rogers
2009. június 05. – Budapest, Fregatt
2009. június 12. – Budapest, Fregatt
2009. június 19. – Budapest, Fregatt
2009. június 26. – Budapest, Fregatt

Takáts Tamás Blues Band
2009. június 05. – Balassagyarmat
2009. június 19. – Szob
2009. június 27. – Budapest, Óbuda

Tengs Lengs
2009. június 05. - Vecsés, Oldriders Motoros Találkozó
2009. június 06. - Gomba, Farkasdi Csárda
2009. június 12. - Nagymegyer, Big Man Pub
2009. június 20. – Budapest, Csekovszky Művelődési Ház - Rock Blues Fesztivál
2009. június 20. - Maglód, Szent Iván-éj

Tom White és Barátai
2009. június 04. – Szolnok, Bajor Sörfesztivál
2009. június 20. – Cegléd, Laska Fesztivál

Török Ádám és a Mini
2009. június 04. – Budapest, Városligeti sörsátor
2009. június 06. – Szeged, Szabadtéri kiállítás
2009. június 11. – Alsóőrs, Harley Davidson Fesztivál
2009. június 12. - Tarján, Öreg Favágó Kocsmája
2009. június 13. – Kisapostág, Falunap
2009. június 17. - Budapest, Városligeti sörsátor
2009. június 20. – Zebegény, Sörfesztivál
2009. június 21. – Göd, Piarista Juniális
2009. június 26. – Budapest, Zöld Pardon
2009. június 27. – Tatabánya, West étterem
2009. június 28. - Lázár Puszta
2009. június 29. – Budapest, Westend City Center

Török Ádám és a Misi
2009. június 19. – Pécel, Club 11

VasZoli Nemulass Bistro
2009. június 04. – Budapest, Zöld Macska Diákpince

Turista

Megjelent a Boll Weevil bemutatkozó lemeze

2009-05-28 | hír

Az akusztikus együttesek közül - a Dr. Valter & the Lawbreakers megszűnését követően - a Boll Weevil Folk Blues Gang játssza hazánkban leghitelesebben a tradicionális fekete amerikai népzenét. A zenekar a jelenlegi felállásban már öt éve játszik, és mivel saját hanghordozóval még nem rendelkeztek, nagy adóságukat sikerült törleszteniük a rajongók felé a Messin' Around című lemez megjelentetésével.
A gyapotfúró bogárról elnevezett zenekar hangszerelése egyedülálló: a fémtestű dobro-slide gitár, a bőgő, a szájharmonika, a hegedű mellett megszólal a mandolin, a jug (palack), a kazoo, a derbuka és a furulya is. Arra törekszenek, hogy a korai fekete muzsikát a maga teljességében mutassák be közönségüknek: a bluesok mellett ragtime-okat, spirituálékat, gospelt és balladákat tartanak műsoron - melyből ízelítőt kapunk az újonnan megjelent lemezük segítségével. A blues számukra elsősorban nem a bánat és a levertség, hanem az öröm zenéje.
A lemezbemutató koncert 2009. július 9-én kerül megrendezésre a budapesti Admirál Étteremben. A CD megvásárolható a zenekar fellépésein, vagy megrendelhető a honlapjukon található elérhetőségeken keresztül.

hoati

Tomislav Goluban & Little Pigeon's ForHill Blues: Mr. B.

2009-05-25 | kritika

A Little Pigeon's ForHill Blues-t Horvátország első számú harmonikása, Tomislav Goluban (Little Pigeon) 2001 decemberében alakította, mivel hazájában szerette volna feléleszteni a country/delta blues muzsikát.
A zenekar duóban (Ante Prgin – akusztikus gitár, Tomislav Goluban – szájharmonika), AP/LP Low Voltage néven kezdte meg a működését. A meglehetősen bonyolult nevet a basszusgitáros Nikola Herceg csatlakozásakor változtatták meg. A trió négy évig zenélt együtt, ez idő alatt rengeteg koncertet adtak és elkészítették a Pigeon's Flight albumukat.
A zenekar életében a következő fejezet 2006-ban, tagcserék után kezdődött. A négyfősre bővült csapat munkájának gyümölcse a Mr. B. című lemez. Az eleinte szigorúan csak akusztikus hangszereket használó zenekar az elektromos hangszerek alkalmazásával lehetőségeit egy új dimenzióval gazdagította, azonban a Little Pigeon's ForHill Blues még mindig elsősorban akusztikus együttes. A kilenc saját, három tradicionális és négy feldolgozás dalt tartalmazó CD első felét horvátul, a második felét angolul adják elő. A zene egyéni, jó arányérzékkel sikerült a country bluest a tradicionális horvát zenével kombinálni. Tomislav hangszerét meglehetősen jól fújja, érződik, hogy órák hosszát hallgatott Sonny Terry lemezeket, de ami még ennél is fontosabb, saját zenei identitását a mestere által biztosított alapokra építette fel. Az biztos, hogy a negyedik helyezést a 2005-ös trossingen-i World Harmonica Festival-on nem véletlenül szerezte meg. A csapatot a nálunk is nagy népszerűségnek örvendő, néhai Philadelphia Jerry Ricks is méltatja, az ő sorait a lemezborítón olvashatjuk.
E nagyon jól sikerült albumot a Brzi Vlak című maxi single követte, mindegy ízelítőt adva az idén ősszel megjelenő új albumról. Kíváncsian várom a folytatást!

Aquarius Records / Spona, 2007

hoati

Colombre, a zenélő szörny

2009-05-22 | beszélgetések

Szülővárosomban, Győrben mindig léteztek szeretni való zenekarok. Ilyen volt a jazz-t játszó Art Swing, majd a Granny Had A Goose blues zenekar - mindkét csapatban mára már országosan ismerté vált zenészek is játszottak. Jelenleg a Colombre Band ilyen. Az elmúlt időszakban élőben többször láttam Őket és megállapítottam: egyre jobbak! Az utolsó alkalom során Tóth János Rudolffal muzsikáltak, mely fellépést követően Hetesi Péter Pál - sok nagysikerű előadó szövegírója - fogalmazta meg: „a tiétek a Kárpát-medence egyik legegyénibb hangú szövegírója”. Na, de nézzük, mit is kell tudni róluk - ebben a zenekar vezetője, Váray László (ének, gitár) volt a segítségemre.

hoati: Kezdjük a zenekar nevével. Miért éppen ezt a nevet választottátok? Ezzel szeretnétek valamit kifejezni?
Váray László: Leginkább meg akartam nehezíteni, illetve ki akartam kerülni a felmerült nevekhez kapcsolódó asszociációkat, akár helyesek, akár nem. A „colombre” szó nincs köztudatban, nincs se egyértelmű, se mögöttes tartalma, így a zenekart sem tudja senki a neve alapján megítélni. Nem mellékesen egyébként ez egy Dino Buzzatti novellának a címe, a történet szerint a colombre egy tengeri szörny – nagyon szeretem ezt a novellát, fanyar paródiája a saját démonjaikkal küzdő embereknek.

h.: Mikor alakult meg a zenekar? Kik voltak az alapítók?
V.L.: 2007 májusában alakult az a trió, amit már nyáron Colombre-ra kereszteltem: Kovács Gábor (dob) és Makri Tamás (basszusgitár) barátaimmal egy garázsban kezdtünk próbálni, vittem a dalokat és közösen kidolgoztuk őket. 2008 januárjában Csordás Veronika egy közös próba után csatlakozott a csapathoz, ez a felállás júniusig tartott, akkor Tomi nem tudta tovább vállalni a koncertezéseket, így elváltak útjaink.

h.: Hogy alakult ki a jelenlegi felállás?
V.L.: Miután basszeros nélkül maradtunk, már megvolt a zenekar meghívója a veszprémi Utcazene Fesztiválra, ahol a kiírás szerint egy héten át tartó akusztikus koncertekre szólt a felkérés. Kovács Gabival és Verával leültünk a garázsba az akusztikus gitárral, Deák Gábor barátunkat pedig megkérdeztük nincs-e kedve velünk tartani, mivel kellett még egy hangszer az én gitárom mellé. Áthangszereltük a dalokat, egy hét múlva pedig már Veszprémben muzsikáltunk, és mint újjáalakult Colombre Band jöttünk haza.

h.: Hogyan tudnád meghatározni a zenekar stílusát?
V.L.: Akusztikus pornó – nagyjából így, mivel körülírni tudom csak a stílusunkat, de egzakt választ úgysem tudok adni. Akusztikus blues – rock - funky alapok sok latinos csípéssel és ritmizálással, a szövegeim és előadásmódom hip-hop-os stílusát Vera vérbő blues-os hangja és előadásmódja ellensúlyozza.

h.: Csakis saját szerzeményeket játszatok. A szövegek teljes egészében a Te nevedhez köthetőek. Mi a helyzet a zeneszerzéssel? Közös munka folyik, vagy egy személyben írod őket?
V.L.: A zenék is az én ötleteim, a szöveggel együtt a zenék alapja is adott, amiket a próbákon közösen bontunk ki. Onnantól közös a szerkezet végleges kialakulása. Van egyébként olyan dal is, amiben például Deák Gabi önálló ötletét beemeltük a nóta szerkezetébe.

h.: Koncertjeiteken már több alkalommal szerepelt Ferenczi György. Hogy alakult ki ezen munkakapcsolat? Milyen közös fellépéseitek voltak?
V.L.: Amikor véget ért a veszprémi Utcazene Fesztivál, nem Győrbe jöttünk, hanem Ravazdra, ahol a Mediawave keretein belül egy akusztikus zenei műhely is indult, Ferenczi György volt a vezetője. Egy hasonló alkalommal már dolgoztunk együtt májusban, így a Colombre dalok nem voltak ismeretlenek előtte – végül a zenei műhely zárókoncertjének gerincét Colombre Band dalok alkották, Gyuri instruálása mellett és az ő részvételével énekkel, szájharmonikával, hegedűvel. Akkor úgy köszönt el tőlünk, hogy viszlát egy szeptemberi Rackajam bulin – ez nem volt más, mint a 40. születésnapi koncertje az Új Színházban a Rackajam, Csík és Colombre Band zenekarokkal, illetve Gryllus Dorkával, Ungváry Istvánnal és sok neves művész közreműködésével. Azóta számtalan koncerten együtt muzsikáltunk, illetve adtunk közös koncertet Győrben, Budapesten, Dunaszerdahelyen.

h.: Győrben, a Rómer Házban klubbot indítottatok, melyre helyi vendégzenészeket is rendszeresen meghívtatok? Hogy sikerültek a klubnapok? Lesz ennek ősszel folytatása?
V.L.: Az októberben indult klub nagyon sok tapasztalatot és folyamatos színpadi lehetőséget adott a zenekarnak. Képesek voltunk 9-10 dallal, erősítés nélkül kiülni az első alkalmakkor a színpadra, mondván ez itt most akkor a Colombre Klub - azért a lelkesedésünk rendben van. Hamar megizmosodott a repertoárunk, kipróbálhattuk az ötleteinket, poénjainkat a klub közönsége előtt, nem mellékesen lelkes és hűséges rajongókra tettünk szert - az őszi folytatásra mindenképpen lehet számítani.

h.: Eddig csak egy négy számos promóciós CD-t készítettetek. Mikorra várható az első CD-tek megjelenése?
V.L.: Nem tudjuk, de gyúrunk rá. Nyilván pénzfüggő, most lányokat futtatunk és zsarolással próbálunk egy kis mellékest keresni, úgy gondoljuk ezzel másoknak is jót teszünk – persze ez nem igaz, de jól fizetne.

h.: Merrefele lesztek láthatóak a nyár folyamán?
V.L.: Ami biztos: június 1-én Budapesten a Jam Pubban, 20-án a sárvári Nádasdy-várban lesz koncertünk. Sok helyről várjuk a visszajelzést, potyognak az infók és az e-mail-ek szervezőktől, amint ezek lefixálódnak, küldöm a dátumokat, hogy az olvasók is tudjanak róla, illetve ahol mindezek frissítve fellelhetőek:

www.colombre.hu
www.myspace.com/colombreband

Koncertszervezés: 30-262-5788

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

hoati

Új helyen a Mocsári Fesztivál

2009-05-20 | koncertajánló

II. Mocsári Fesztivál
Budapest, RS9 Kávézó
2009. május 22.

A tervek szerint a II. Mocsári Fesztivál 2009. május 22-én a budapesti Tűzraktérben került volna megrendezésre. Sajnos az eredeti helyszín bezárt, így a rendezvény az RS9 Kávézóban kerül megtartásra.
A program is módosult, 21 órakor a Big Fat Chubby & the Swamp Busters kezd, majd 22:30-tól a Blúz tér 10 játszik.

hoati

Egy kiváló cseh blues banda Budapesten

2009-05-19 | koncertajánló

St. Johnny Band
Budapest, Kolibri Pince
2009. május 28.

A St. Johnny Band zenekart dél-csehországi zenészek alakították 2004-ben, elsősorban az 50-es és 60-as évek stílusában játszott tradicionális amerikai zenék, a blues, a rock & roll, valamint a rockabilly és a country előadására. A trióban St. Johnny (Stehlík Jan) gitározik és énekel, Milan Schmidt basszusgitározik és Martin Kopřiva dobol. Rengeteg dalt játszanak a fekete blues klasszikusaitól (Muddy Waters, Jimmy Rogers, B.B. King, Freddie King, Robert Johnson), de merítenek a fehér előadóktól is (Hollywood Fats, Paul Butterfield, Stevie Ray Vaughan, Eric Clapton, Carl Perkins, Elvis Presley). Számos helyen játszottak, esküvőtől fesztiválokig. Jelenleg "útközben" lesznek, déli szomszédunkhoz utaznak egy belgrádi fesztiválfellépésre és egy zentai klubkoncertre. Legutóbbi lemezük anyagát mutatják be, melyen – ahogy élőben is - Charlie Slavík harmonikás csatlakozott a trióhoz.

Blues kocsma Pécsett

2009-05-18 | hír

Makári Blues Kocsma – házigazda: PMD Blues Band
(Pécs, Honvéd u. 2., tel.: 72/213-697)

2009. február 6-án indult el Pécsett a Makári Blues Kocsma. Havonta kétszer zenél a házigazda, a PMD Blues Band (www.pmd.gportal.hu), amely 2009-ben ünnepli 20 éves fennállását. A két évtized során végigzenélték a város fesztiváljait, vendéglátóhelyeit, kollégiumokat, pincéket, borozókat, és tán nincs olyan belvárosi szórakozóhely, ahol legalább egyszer ne fordultak volna meg.
2009-től megújulva, Békés Ágnes énekesnővel dolgoznak, felújított repertoárral. Sikere lett a – chicagói mintára bevezetett – jam session-öknek, az örömzenéléseknek, alkalmanként olykor több pécsi vendégzenész részvételével. A szervező-zenekarvezető Fekete Kálmán 2000-ben tett látogatást a blues fővárosában, Chicagóban, élményeiről könyvet is írt, Blues Expedíció Chicagóban címmel. Tanulmányozta a show business működését a híres metropoliszban, és a tapasztalatokat szeretné Pécsett, a Makári Blues Kocsmában hasznosítani, ahol a blues társműfajai - jazz, világzene, folk-rock - is pódiumot kapnak (a Makári Blues Klubot felajánlották a POSZT szervezőinek is, gasztronómiai és egyéb kamara jellegű off-rendezvények helyszínéül).
Indulás óta sikeres a blues étlap, salátákkal, lepényekkel, csevappal, pizzákkal és halételekkel.
Ősszel a Megyei Kulturális Központtal közösen, a határontúliak fesztiválján belül kívánják megrendezni az I. Mediterrán Blues Fesztivált, amelyre vajdasági-, horvát-, szlovén zenekarokat, és régi barátjukat, Eb Davis-t szeretnék meghívni Berlinből.

A májusi műsor:
2009.05.12 – Katona & Kaszás duó
2009.05.14 – Unplugged For Fun
2009.05.22 – PMD Blues Band, vendég: Dr. Páva Zsolt

További információk a szervezőtől kérhetőek:
Fekete Kálmán
zenekarvezető
tel.: 20-928-7000
e-mail: bluesboy.fekete@gmail.com

Sziget 2009 - Blues Színpad: központban a vidéki zenekarok

2009-05-17 | hír

Idén a Sziget Fesztivál augusztus 12. és 17. között kerül megrendezésre. A Blues Színpaddal kapcsolatos előzetes információkat Oláh Andor, a Színpad zenei szervezője meséli el.

Kisebb költségvetés, kisebb színpad, új helyszín. A Blues Színpad a Sziget minden pontján megjelent az elmúlt 10 év alatt. Jött, látott, sikert aratott, ezzel lassan már kiérdemeljük a Sziget vándorszínpadának címét. Egy biztos: gazdasági válság ide vagy oda, töretlen kedvvel és feeling-el alkalmazkodunk a kialakult helyzethez, és idén is, mint mindig arra törekszünk, hogy a fesztivál egyik legjobb helyszíneként fogadjuk és vidámítsuk a hozzánk látogatók lelkét.
A lehetőségeinknek megfelelően új koncepciót dolgoztunk ki. A hangsúlyt ebben az évben a vidéki városok feltörekvő zenekarainak bemutatására helyeztük, mindamellett, hogy idén sem maradhat el néhány jól ismert sztárcsapat és nemzetközi előadó felléptetése. A Színpad feltörekvő tehetségei Szegedről, Békéscsabáról, Debrecenből, Nyíregyházáról és Sopronból érkeznek a fesztiválra. Műfajon belül színes palettát ígérünk látogatóinknak a stílusok kimeríthetetlen tárházából bőkezűen válogatva.
Több produkciót is kiemelünk az idei évben. A legfiatalabb fellépőink, a Kuss Tücsök rock-blues zenekar a legendás békéscsabai Elefánt Söröző felfedezettjeként lép színpadunkra, bizonyítva, hogy a műfajban van utánpótlás. A nemzetközi élvonalat Karen Carroll chicagói énekesnő és zenekara, a Mississippi Grave Diggers képviseli. Olyan jól ismert nevekkel is találkozhatunk idén, mint Póka Egon vagy Tóth János Rudolf. A Chalaban zenekar sivatagi blues zenéje izgalmas világzenei kalandozást tartogat, míg a Magic Mosquitoz punk blues muzsikája a mocsár ízeivel ismertet meg bennünket.

A tervezett program:

Augusztus 12.: Bőrgyári Capriccio, Ütött-kopott angyal, Ölveti Blues Band, Long Tall Sonny and his Wild Cows, Blues B.R.Others Show, Blúz tér 10 - session
Augusztus 13.: Hétfő Este Blues Band, Háború, Jimi Hendrix Memorial Band, Tom White és Barátai, Zappa emlékzenekar, Tom White - session
Augusztus 14.: Big Fat Chubby & the Swamp Busters, Tom Stormy Trio, Pribojszki Mátyás Band, Jambalaya, Póka Egon Experience, Blues Floor - session
Augusztus 15.: Chalaban, Magic Mosquitos, Fekete Blues, ef Zambó Happy Dead Band, Karen Carroll & the Mississippi Grave Diggers, Rockin' Chair - session
Augusztus 16. - Sonia and the Soulbreakers, Kuss Tücsök, G-Beer, Boogie & Someday Baby, Doors emlékzenekar, Zsola és a Vad Orchideák - session

Dalszövegek Bornemissza Ádámtól

2009-05-15 | névjegy

Tróger is kell

Gyerünk trágyát lapátolni
Gumicsizma fel!
Gyerünk trógerolni
Valakinek ezt is kell
Felsöpröm a mocskos utcátokat
És ti leköptök
Tudjátok mit? Bekapjátok és
Még egy körrel jöttök

Én felmosok a vágóhídon
A belekben járok térdig
És leköptök, de ha nem mosnék fel
Járnátok benne derékig
Ha marketinges lennék
Lenne becsületem
És üvöltenék, hogy megint derékig
Járunk a belekben

Én a biznisz centert porszívózom
Lenéztek érte
Jól van, majd nem porszívózom
A mocsok a homlokig érne
A hulláitokat mosdatom
És lenéztek engem
Mosdassátok a magatokét
Én horgászni mentem

Alja is kell, hogy legyen
Alapja is kell, hogy legyen
A háznak
Tróger is kell a hazának

Bornemissza Ádám

Lemez Tóth János Rudolftól

2009-05-13 | hír

Hazánk egyik legkiválóbb zenésze, Tóth János Rudolf pályafutása során több jelentős formációban szerepelt, hangját hallhattuk a nagysikerű Macskafogó című film 4 gengszter dalában is, ugyanakkor saját anyagot még nem tudhatott magáénak.
E tény már a múlté, hisz a hónap elején Boldog-szomorú blues címmel megjelent első CD-je. A felvételek 2003 őszén kezdődtek, a zenét Tóth János Rudolf, a szövegeket Hetesi Péter Pál (HePePe) írta. A Trendetlen névre keresztelt formációban szereplő zenészek a Magyar Atom tagjai: Tátrai Tibor, Zsoldos Tamás és Solti János, vendégmuzsikusokkal kiegészülve. A zenész a lemezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „… számomra nem az volt a lényeg, hogy trendi dolgot csináljunk, hiszen én már elég idős vagyok ahhoz, hogy ne essek bele ezekbe a csapdákba, és elég kemény ahhoz, hogy ne is alkudjak meg.”

hoati

Blues Company: Hot And Ready To Serve

2009-05-11 | kritika

A németországi Blues Company több mint húsz albummal a háta mögött bebizonyította, nem véletlenül sorolják őket az öreg kontinens legjobb blues együttesei közé. A zenekar a hazai koncertlátogatók részére sem ismeretlen, hisz többször jártak már országunkban, sőt 1986-ban Todor „Toscho” Todorivic és Thomas Feldman szerepelt Deák Bill Gyula Bill Kapitány blues cirkusza lemezén.
A Blues Company hazájában úttörő szerepet vállalt, mivel létrejöttükig Németországban professzionális blues együttes egyszerűen nem létezett. Első koncertjüket 1976 májusában adták, melyet napjainkig több mint 3000 követett. Ezek során több amerikai blues muzsikussal léptek fel közösen és lemezeket is készítettek. Utolsó stúdió albumuk két éve Hot And Ready To Serve címmel jelent meg. A lemezen az alapító tagok közül csak Todor „Toscho” Todorivic szerepel, akinek szülei Jugoszláviából a II. világháborút követően költöztek az egykori NSZK-ba, ezzel lehetőséget adtak gyermekük zenei horizontjának szélesítésére.
Az érzéssel, mély szenvedéllyel előadott dalok változatos témájúak, a blues zenész saját muzsikája iránti érzelmeiről, a berlini fal leomlásakor jelenlévő hősökről, bolygónk jövőjéről és a gyermekekről szólnak. A Hollywood című dalban Toscho elmeséli, hogy érezte magát „zenei karrierjének csúcspontján”. 2006 őszén ugyanis a többszörös díjnyertes filmrendező és forgatókönyvíró Ian Gurvitz kopogtatott a Blues Company ajtaján, a Keepin' The Blues Alive albumról a Blue And Lonesome dalt szerette volna felhasználni az L.A. Blues című filmvígjátékhoz. Ez volt az első alkalom, hogy Hollywood-ba Németországból importáltak blues dalt. Az album instrumentális felvételt is tartalmaz, Freddie King Hideaway és Henry Mancini Peter Gunn Theme dalának egyvelegét.
Mindent összevetve, e lemezen a Blues Company-ra jellemző erőteljes, modern, gitár központú, csöppnyi soul-lal, funky-val és rock ‘n’ roll-al fűszerezett muzsika hallható, mely úgy hiszem, sokáig lemezjátszóm „tartozéka” marad.

in-akustik, 2007

hoati

A 30. Blues Music Awards díjazottjai

2009-05-08 | hír

A tegnapi nap Memphis-ben, a Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül nyilvánosságra hozták a 30. Blues Music Awards díjazottjainak a névsorát. A 26 kategória jelöltjeire a szavazatokat március elsejéig lehetett leadni a Blues Foundation háromezer tagjának és a világban lévő 160 blues szervezetnek.
A Blues Foundation non-profit szervezetként 1980-ban alakult meg. A díjátadót - melyet kezdetben W.C. Handy Awards-nak neveztek - azért hozták létre, hogy felhívják a világ figyelmét a kiváló blues előadókra és felvételeikre.
A ceremónia legnagyobb vesztese (a) The Mannish Boys zenekar és tagjai, mivel a hat jelölésükből egyiket sem sikerült megnyerniük, ugyanakkor Eden Brent, Janiva Magness és B.B. King két-két díjat is kapott.

A díjazottak:

Acoustic Album of the Year
Mississippi Number One - Eden Brent

Acoustic Artist of the Year
Eden Brent

Album of the Year
Skin Deep - Buddy Guy

Band of the Year
Lil' Ed & the Blues Imperials

B.B. King Entertainer of the Year
Janiva Magness

Best New Artist Debut
2 Man Wrecking Crew - Cedric Burnside & Lightnin' Malcolm

Contemporary Blues Album of the Year
Skin Deep - Buddy Guy

Contemporary Blues Male Artist of the Year
Buddy Guy

Contemporary Blues Female Artist of the Year
Janiva Magness

DVD
M For Mississippi: A Road Trip Through the Birthplace of the Blues

Historical Album of the Year
Albert Collins - Live at Montreux

Instrumentalist - Bass
Mookie Brill

Instrumentalist - Drums
Willie “Big Eyes” Smith

Instrumentalist – Guitar
Sonny Landreth

Instrumentalist - Harmonica
Billy Gibson

Instrumentalist – Horn
Deanna Bogart

Instrumentalist – Banjo
Otis Taylor

Pinetop Perkins Piano Player
Marcia Ball

Rock Blues Album of the Year
Mess of Blues - Jeff Healey

Song of the Year
Let Life Flow - Kenny Neal

Soul Blues Album of the Year
Simply Grand - Irma Thomas

Soul Blues Female Artist of the Year
Etta James

Soul Blues Male Artist of the Year
Bobby Rush

Traditional Blues Album of the Year
One Kind Favor - B.B. King

Traditional Blues Male Artist of the Year
B.B. King

Traditional Blues Female Artist of the Year
Koko Taylor

hoati

Thanks Jimi, Thanks Győr

2009-05-07 | kritika

Na most van ugye ez a wroclawi Thanks Jimi Fesztivál. Hatodik éve már. Ha még akadna, aki nem tudja, ez egy olyan üzem, ahol évente egyszer a Hey Joe-t játszatják minél több gitárossal. Tavaly, miután volt alkalmam muzsikálni ott a Jimi Hendrix Memorial-lal, írtam is róla. Jókat. S halkan megjegyeztem, talán Magyarországon is lesz ilyen. S tessék, kettő is lett. Persze ettől még nem lettem Nostradamus, főleg, hogy az egyik Thanks Jimi Fesztivál foganásában van is egy kevés érdemem. A másiknak pedig bábáskodhattam a világra jötténél, vagyis a győri úttörők, a Mediawave szervezői voltak olyan kedvesek, s meghívtak az eseményre.
Miképpen a wroclawi balhénak „Detroit – Wroclaw Music Bridge” a szlogene, úgy utóbbinak „Wroclaw – Győr Blues Híd”. Wroclawban is, Győrben is ugyanazon a napon, vagyis május elsején került sor a szeánszra. S ami a dolog hangulatát illeti, annak bizony sikerült Lengyelországból Magyarországra sétálnia azon az emlegetett hídon.
A győri városházával szemben alakították ki az akkord-rekord arénát. Ez az aréna Wroclawban és Győrben sem sokban különbözik a többi majális-vurstli-fesztivál-búcsú-össznépi összeröffenés díszleteitől, tehát kapható ott eleség és itóka bőviben, otthon maradottaknak vásárfia, na és persze színpad. Utóbbi a hagyományoktól eltérően nem központi hely, inkább csak amolyan tájékozódási pont, ami jelzi, hol is van a nap legfontosabb helyszíne. Az pedig a színpad előtti térség, ahol rendesen a tisztelt publikum foglal helyet, aki azonban ezen a napon főszereplővé avanzsál. Ott ülnek és állnak majd az elképesztő lengyel rekordot, vagyis az ezerkilencszázötvenegy gitárost felvonultató 2008-as wroclawi szeánszot hátuk mögé utasítani kívánó magyar gitárosok. Én – mint wroclawi szemtanú – rögtön látom, hogy a kialakított tér már csak mérete miatt sem alkalmas a komoly magyar válaszcsapásra, ám azt is jól tudom, hogy a hetvenmilliós lengyelség öt év alatt érte el a nevezett számot, így nem aggódom cseppet sem amiatt, hogy esetleg nem férnénk majd el. De ha úgy lenne, annál jobb, bár tavalyi wroclawi spirituális élményem megtanított rá, hogy a számszerinti siker másodlagos. Sokkal inkább szorongok amiatt, vajon a hideg északiak szívmelegét, kedélyes barátságosságát, derűs mosolyát és tapintható összetartását, együvé tartozását sikerül-e importálnunk erre a napra. A dolog jól indul, megismerkedünk a győriekkel és a nekik segítő „vidékiekkel” (kivéve persze a Rasztát, aki természetesen és hivatalból itt is ismer mindenkit), és ők segítenek nekünk a sörözésben, akárcsak tavaly a lengyelek. Közben szót váltunk a program mikéntjéről, hogyanjáról, nekünk persze minden jó, nem kívánjuk a helyiek lőcsével verni a helyi csalánt. A ceremóniamesteri szerep a győri Arrabona Blues Bandé, akik fiatalok, kedvesnek és szerénynek tűnnek, ennek megfelelően némileg bizonytalanok is. Kérdéseket tesznek fel, hogy is volt ez Wroclawban, hogy is csinálta a mélyen tisztelt Cichonski úr.
Aztán felvonulunk a színpadra, szerencsétlenkedünk ott kicsit főpróba címen. Én felkérésre szónokolok is, mintha bizony valamiféle híresség lennék, de rendben van, mert híresség akad ugyan a környéken, de az egyik TM Stevens, aki nagyszerű muzsikus, ámde nem beszél magyarul, a másik a megismételhetetlen Szőke András, de ő meg gulyást főz egy hatalmas kondérban, azt ugye semmiképpen nem hagyhatja ott. Aztán nyomjuk a Hey Joe-t, közben alkalmam nyílik meglepődni, jé, hát milyen jól szól a cucc, mindent hallok, amit kell, ez szokatlan, igaz, az is, hogy halkan egy rádióadó sugároz az alapomból és az összes kontroll-ládából. De sebaj. Visszaülünk az egyik sörpadhoz, végül is május elseje van, azt a hagyományt is ápolni kell.
Szép számmal, megnyugtatóan gyűlnek a népek, bár gitárt azt feltűnően keveset látunk. Sebaj, még korán van, mondjuk, és kérünk még egy sört. A Raszta megjegyzi, hogy egész évben összesen nem iszik ennyi sört, aztán bevallja valakinek, hogy ő az, aki a másik Thanks Jimi Fesztivált szervezi Budapesten.

Megyeget a zenei műsor, minden rendben, a zenekarok jók, a hangosítás is, a sör is. S az első magyaros motívum: néhány frusztrált rock-mamut sikerrel elbizonytalanítja a fiatal ceremóniamestert ceremóniamesteri jogait illetően. Erre ő „önszántából” kifejezi kétségét saját magában, én pedig megkapom a hízelgő felkérést, hogy ugyan integessem már le a nagy együttmuzsikálást. Néhány másodpercig hizlalom a májam, de aztán magamban magam előtt leborulva nemet mondok, s kifejtem azon álláspontomat, miszerint mindenképpen bennszülött legyen a karmester, mert ezt így látom helyesnek, s a bennszülöttségen belül is szerintem ne az legyen, akinek a legnagyobb a pofája, mert hasonlóan működő intézmény már van az országban bőven. Hála istennek ebben maradunk.
Aztán muzsikálunk mi is, a Szlovákiából átruccant René Laczkó is, és végre kezdődhet a Hey Joe jam. Felcsendül a jól ismert riff, belecsapunk fent is, lent is. Akkor először nézem meg alaposabban az összegyűlt gitárosokat, hát… kevesen vannak… de nicsak, elegen! Mosolyognak, sőt egyik-másik röhög, a szemük csillog, s tekintetükben ott a dacos, mégis kedélyes, szelíd és barátságos elszántság, amit annyira reméltem ott látni. A színpadon hasonló a helyzet, éppen TM Stevens mellé kerültem, vigyorog ő is, nézi, mit vakarászok a kotrómon, megdicsérem a gitárját, mondom, hogy szép színes, erre valami olyasmit felel, hogy milyen legyen, hát afrikai, aztán kettesben énekeljük a Hey Joe két szólamát, míg a többiek felváltva szólógitároznak és énekelnek, és lent a srácok és lányok is baséznak (mint utóbb megtudom, tizenöt hónapostól hatvan évesig), s mindez tart vagy tíz percig. Klassz. Nem olyan hangos, mint Wroclawban, de van olyan jó. Nem egészen száz regisztrált gitáros az eredmény, de kit érdekel! Spárta a perzsák ellen.
Aztán Mr. Stevens és zenekara. Nagyon jók, és jó volt a többi zenekar is, de valljuk be, ez a nap nem a muzsikusokról szól. Hanem az összesereglett gitárosokról, profikról és amatőrökről, ügyesekről és még ügyesebbekről, kicsikről és nagyokról, lányokról és fiúkról, asszonyokról és férfiakról, győriekről és „vidékiekről”, magyarokról és külföldiekről, emberekről, egy igazán együtt töltött napról és arról, hogy „kapjunk már a fejünkhöz, hát mért ne lehetne minden nap ilyen?”. És erről szól Detroitban, Chicagoban, New Yorkban, Wroclawban, most már Győrben is, és remélem, erről fog szólni június huszonegyedikén Budapesten is. A Hey Joe-t és a gitározást is megköszönhetjük Jimi Hendrixnek, de ezt még inkább. S hozzátehetjük: Thanks Cichonski, Thanks Győr!
Jó volt, na!
S most átadom a szót Budapestnek, lássuk, mire mennek június 21-én a Pecsában!
Ja és nem mellékesen, a lengyelek idén 6346 gitárost vonultattak fel a wroclawi főtéren! Hát a pofám leszakad! És persze melegen, barátsággal gratulálok hozzá nekik.

Berta Zsolt (Jimi Hendrix Memorial)

Karen Carroll a Gödör Klubban

2009-05-06 | koncertajánló

Karen Carroll & the Mississippi Grave Diggers
Budapest, Gödör Klub
2009. május 10.

Karen Carroll és a Mississippi Grave Diggers neve számos közös fellépés és sikeres turné után mára már összeforrt, és fogalommá vált a hazai blues életben. Szuggesztív előadásmód, felhőtlen jókedv és fergeteges muzsikálás jellemzi a zenekar telt házas koncertjeit. Az erőteljes megszólalás magával ragadja a figyelmet, a cizellált karakter játékok pedig különleges élményben részesítik a legigényesebb rajongót is. A Mississippi Grave Diggers, a tradicionális fekete ritmusok, a roma swing és bebop, a folk blues, és fiatalos groove-ok ötvözésével hamísítatlan jazz és világzenei fűszerezést ad a kortárs blues világának. Ez teszi egyedivé a zenekar által megteremtett, kontinenseken átívelő, majd hazai színpadokon összeforró hagyományok örömzenéjét.
A zenekar frontemberét, Karen Carroll-t, a „fekete boszorkát” az egyik leghitelesebb énekesként tartják számon a nemzetközi kortárs blues életben. Mikor elfoglalja a helyét a színpadon, a nagyvárosi blues első hangjával már magával ragadja a közönséget, mely észrevétlen kerül a kellemes shuffle lüktetés varázsába. Az akusztikus gitárját varázslattal pengető ötven éves asszony a lelke legmélyéről megszólaló hangjával, a dalszövegek minden szavával valós történetet mesél el. Olyan nevekkel említik együtt, mint Koko Taylor vagy Etta James.
A zenekar repertoárjában szereplő standard műsort nagy sikerű, saját szerzemények teszik színesebbé, melyekből különleges hangzásvilág bontakozik ki. A hangszeres párbeszédek és az improvizációk biztosítanak teret a folyamatos megújulásnak, mely koncertről koncertre új élményekkel ajándékozza meg a közönséget.

A zenekar németországi turnéja után hallható új műsorával a budapesti Gödör Klubban. A belépés ingyenes!

Tagok:
Karen Carroll – ének, gitár, Oláh Andor – szájharmonika, Frankie Látó – hegedű, Oláh Gábor – dobok, Gyöngyösi Gábor – hammond, Szuna Péter – basszusgitár, Johnnie Shepperd – gitár

Ismét együtt zenélnek a hazai herflisek

2009-05-04 | koncertajánló

Szájharmonika Show
Budapest, Szimpla Kert
2009. május 12.

Hagyomány immár, hogy a hazai szájharmonikások a nagyszabású fesztiválok mellett saját kezdeményezésükre is összejönnek, hogy egy-egy kellemes estén fellépéseik megszokott repertoárja helyett, valami különlegességgel, a session hangulat egyszeri, megismételhetetlen varázsával szerezzenek felejthetetlen estét a nagyérdeműnek.
A program különleges változatosságát garantálja, hogy az öt szájharmonikásra jellemző egyéni játékstílus, sajátos zenei világ - amely sokszor túl mutat az ősi műfaj és a hangszer általában ismert keretein – minden bizonnyal jól megmutatkozik majd a duó, trió formációk szellősebb hangszerelésében. A korábbi harmonikás happeningekhez hasonlóan persze most is számíthatunk rá, hogy az este végére őrületes jam session-né alakul, ez az egyébként sem mindennapos harmonikás buli.

Közreműködnek:
Szájharmonikások: Ferenczi György, Szabó Tamás, Pribojszki Mátyás, Horváth Misi, Besenyei Csaba
Kísérő zenészek: Little G. Weevil, Bacsa Gyula, Long Tall Sonny, Kiss Tomi

Dalszövegek Bornemissza Ádámtól

2009-05-02 | névjegy

Csak egyet kérek (One kind flavor, Blind Lemon Jefferson)

Csak egyet kérek tőletek
Síromra néha nézzetek

Két fehér ló visz engemet
Várnak, míg a pap eltemet

Szívem megáll, kihűl kezem
Az isten szavát elhiszem

A koporsószög koppan, hallod-e?
Egy újabb szegény ember a földbe le

A harang megkondul, hallhatod
Egy újabb szegény ember halott

Csak egyetlenegy dolgot kérek tőletek
Síromra néha nézzetek

Bornemissza Ádám

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról