Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Koncertek szeptemberben
2008-08-31 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2008. szeptember 07. - Budapest, SzeptEmber Feszt
2008. szeptember 19. - Budapest, Jam Pub

Blúz tér 10

2008. szeptember 06. – Budapest, SzeptEmber Feszt
2008. szeptember 19. – Budapest, Vörös Yuk, Fregath Music Fesztivál
2008. szeptember 22. – Budapest, Gödör Klub

The BLUESBERRY Band
2008. szeptember 06. - Németország, Thierstein-i vár
2008. szeptember 20. – Balatonalmádi, Budatava Rock Pub


Boll Weevil Folk Blues Gang

2008. szeptember 02. – Budapest, Bonyai Étterem
2008. szeptember 04. – Budapest, Moszkvics (volt Művészbázis)

Bornemissza Ádám
2008. szeptember 06. – Óballa, Falunapok
2008. szeptember 14. – Budapest, Főbe-járat
2008. szeptember 26. - Budapest, Zöld Macska, Jancsiszög könyvsegély koncert

Özséb - Bornemissza Ádám
2008. szeptember 19. – Budapest, Zöld Macska

Hobo
2008. szeptember 04. – HBB, Budapest, Old Man’s Pub
2008. szeptember 18. - HBB, Budapest, Old Man’s Pub
2008. szeptember 24. – 30 éves a HBB, Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

Little G. Weevil
2008. szeptember 06. – Békéscsaba
2008. szeptember 13. – Eger, Eged Music Club

Little G. Weevil és Horváth Misi
2008. szeptember 16. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil Band és Billy Gibson
2008. szeptember 25. - Békéscsaba, Elephant Blues Club

Ölveti Blues Band
2008. szeptember 13. - Debrecen

Pribojszki Mátyás Band
2008. szeptember 06. – Budapest, SzeptEmber Feszt
2008. szeptember 13. – Békéscsaba, Renault Nap
2008. szeptember 14. - Budapest, Budai Vár, Borfesztivál
2008. szeptember 26. – Prága, Blues Alive Festival
2008. szeptember 27. – Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

Pribojszki Mátyás Band & Mark Torch (USA)
2008. szeptember 19. – Szeged, Híd Étterem
2008. szeptember 20. – Veszprém, Várkert

Rambling Blues Trió
2008. szeptember 12. - Szeged, Biológiai Központ

S-modell
2008. szeptember 13. – Budapest, Fészek Klub

Sonny & His Wild Cows
2008. szeptember 07. – Esztergom
2008. szeptember 14. - Oroszlány, Más fesztivál
2008. szeptember 19. - Budapest, Amigo bar

Spo-Dee-O-Dee
2008. szeptember 28. - Budapest, Take5 Jazz Club

Tengs Lengs
2008. szeptember 17. – Budapest, Ráday Kupola
2008. szeptember 12. – Érd, Blues Tanya

Tom White és Barátai
2008. szeptember 07. – Budapest, Nike félmaraton
2008. szeptember 18. – Keszthely, Gólya Bál
2008. szeptember 20. – Budapest, North Side Klub

Török Ádám és a Mini
2008. szeptember 05. - Székesfehérvár, ÖKH
2008. szeptember 10. - Budapest, Városligeti Sörsátor
2008. szeptember 12. - Budapest, Petőfi Csarnok, Woodrock Fesztivál
2008. szeptember 13. - Budapest, Old Man's
2008. szeptember 19. - Mohács, Hotel
2008. szeptember 21. - Lábatlan, Dunapart
2008. szeptember 24. - Budapest, Városligeti Sörsátor

Török Ádám és Horváth Misi
2008. szeptember 25. - Szeged
2008. szeptember 26. - Baja, Bőszülő Fesztivál
2008. szeptember 27. - Zebegény

Tűzkerék xT
2008. szeptember 12. – Budapest, József Attila Művelődési Központ, CLUB '68
2008. szeptember 17. - Esztergom, Művelődési Ház
2008. szeptember 27. - Kiskunfélegyháza, Rock Klub

Pampalini


Rene Trossman: Postmarked Illinois
2008-08-29 | kritika


Rene Trossman egy következetes ember. Következetes, hisz amikor az értékek bomlását látja, elhagyja hazáját, egy jobb, egy tartalmasabb, egy másik élet reményében. Az okok, amiért e lépésre rászánta magát: az Egyesült Államokban tapasztalható „kulturális vákuum”, bűnözés, pénzéhes társadalom, az amerikai kormány politikája. Maga mögött hagyta hazáját, de a szeretett zenéjét, a blues-t nem.
A legszebb emlékei az Államokban töltött időről még ma is a blues-zal, és azokkal az emberekkel kapcsolatosak, akikkel találkozhatott. Chicagó-ban rendszeresen látogatta a város jelentős klubjait, ahol együtt zenélt Buddy Scott-tal, Byther Smith-szel, Lurrie Bell-el, Iceman Robinson-nal, Little Mack Simmons-szal, Lorenzo Thompson-nal, Sharon Lewis-zel, és sok-sok más híres zenésszel.
1994-ben amikor Prágába költözött, hamar rátalált a hasonlóan gondolkodó, a blues iránt érdeklődő emberekre. 1995-ben Jan Korinek-kel megalapította (a) The Next Generation Blues Band-et, amely rövid ideig The Blues Generation, majd végül Jan Korinek and Groove néven futott. E formációval olyan ismert zenészekkel készítettek közös lemezt, mint Lorenzo Thompson (Good Rockin Tonight), vagy a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Eb Davis (I Write The Checks).
2001-ben kilépett a bandából és létrehozta saját együttesét, a Rene Trossman Band-et. Első önálló CD-je 2007-ben jelent meg Postmarked Illinois címmel.
Az albumon klasszikusok és saját szerzemények találhatóak, a stílus mi más is lehetne, mint chicago blues.
A Frosty című Albert Collins dal nyitja a korongot, ezt a My Endless Blue Mood című szerzemény követi - alighanem ez a lemez legfülbemászóbb, B.B. King által inspirált darabja.
A Take, Take and Take ismételten egy Trossman szerzemény, míg a Down and Out tisztelgés Kennith „Buddy” Scott előtt.
Valójában azonban az egész album felfogható köszönetnek, tisztelgésnek a mesterek előtt. A CD hátralévő részében is legendás zenészek szerzeményeit hallhatjuk, pl.: I Wonder Why (Earl Hooker), Easy Baby (Samuel „Magic Sam” Maghett), Feel So Bad (Chick Willis).
A CD-n közreműködő zenészek: Jan Korinek – orgona, zongora, Taras Voloschuk – bőgő, Martin Sulc – dobok, és két számban Rosta Fras – szaxofon.
Rene Trossman és Jan Korinek több mint tíz éve zenél együtt Prágában és Európa szerte. Olyan nagyságokkal játszottak, mint Eb Davis, Lorenzo Thompson, Sharon Lewis, The Kinsey Report és Mike Jackson. Ősszel Chick Willis-t invitálják Csehországba néhány koncert elejéig.

Faust Records, 2007

Turista


Klub Radics Béla emléke előtt tisztelegve
2008-08-27 | beszélgetések


A Radics Béla R.B. Emléktársaság, a budapesti József Attila Művelődési Központ, valamint a Tűzkerék xT zenekar CLUB ’68 névvel egy olyan klub létrejöttét kívánja elősegíteni, amely koncertekkel és egyéb eszközökkel emléket állít Radics Bélának, valamint feleleveníti a '60-as, '70-es évek világát. Ez alkalomból Tóth Tamást, a Tűzkerék xT zenekar alapító tagját kérdeztem.

Pampalini: 2008. szeptember 12-én Radics Béla emléke előtt tisztelegve CLUB ’68 néven egy új klubot indítotok. Mi ezzel a célotok? Mennyire lesznek rendszeresek ezen klubnapok?
Tóth Tamás: Elképzeléseink szerint minden hónap második péntekén szeretnénk klubnapot tartani. A szó klasszikus értelmében működő, zenei klubra gondolunk, amelynek a programját a későbbiekben a tagság alakítja majd. Radics Béla a kiinduló pont, zenéje, életműve, tovább tágítva a kört: a hatvanas-hetvenes évek gondolatisága, sokszínű kultúrája, művészeti világa, s ezek kapcsolódási pontjai, tovább élése a jelenben. Sok vendéget hívunk majd, és természetesen a házigazda a Tűzkerék xT lesz, mintegy garantálva, hogy Béla szerzeményei élőben is hallhatóak legyenek egy-egy klubkoncerten.

P.: Első alkalommal a koncertek mellett filmvetítést is tartotok a magyar rock-blues felejthetetlen pillanataiból. Mit láthatnak, hallhatnak az érdeklődők?
T.T.: Rocktörténeti, bluestörténeti előadás-sorozatról van szó, amelynek illusztrációja lesz tulajdonképpen a filmvetítés. A többi legyen meglepetés!

P.: A Radics Béla R.B. Emléktársaság közel tíz éve működik. A célkitűzéseitekből mi mindent sikerült megvalósítanotok?
T.T.: A társaság célja valójában egy folyamatos tevékenység, Béla emlékének ápolása, életben tartása, hangfelvételek gyűjtése. Ide tartozik a zenei stílus követőinek támogatása is. Persze vannak nagy beteljesülések is: ilyen volt a Radics szobor felállítás, ami egy igazán nagy eredmény.

P.: Eddig Budapesten, Esztergomban és Párkányban rendeztek Radics Bélát megidéző fotó-tárlatot. Eljut máshova is ez a tárlat, nem szeretnétek ennek egy állandó helyet?
T.T.: Létrehoztuk ennek a kiállításnak egy könnyebben mobilizálható változatát, amelyet júniusban Nyergesújfalun, Fodor Sándor, azaz Medve által vezetett Menedékhely a Vidám Profétához nevű rock klubban állítottunk ki egy hónapra. Ugyanez az anyag lesz látható minden alkalommal a CLUB ’68-ban.

P.: Zoltán Jánossal közösen szerzője vagy a Csodálatos utazás – Könyv Radics Béláról című kötetnek. Néhány év távlatából, hogy látod, milyen lett ez a könyv, mennyire keresték?
T.T.: Mind a mai napig kapok e-mail-eket, amelyek a könyv beszerezhetősége felöl érdeklődnek. Mivel a könyvet nem én adtam ki, nem igazán tudok segíteni az ilyen érdeklődőknek. Szerintem az összes elfogyott. Sokszor előfordul, hogy a koncerteken oda jönnek hozzám olyan arcok, akik olvasták a könyvet, s szeretettel nyilatkoznak róla. Sok éves kutatómunka előzte meg, de még most is kerülnek elő új anyagok, adatok. Néha elgondolkodom egy javított, bővített kiadáson.

P.: Tapasztalataid alapján, mennyire ismerik a mai fiatalok Radics Bélát, a szerzeményeit?
T.T.: Teljesen képben vannak. Ismerik, s ami több, szeretik is a dalokat. A Tűzkerék xT az összes Radics nótát napirenden, koncertprogramban tarja. Nem nosztalgiázunk, hanem újraéljük, újra értelmezzük ezt a zenét.

P.: Zenekarodról, a Tűzkerék xT-ről nagyon rég nem hallottunk. Mi van veletek?
T.T.: 2003 óta trióban nyomul a Tűzkerék xT. Anda Bálint gitározik és énekel, Geletey „Fucken” György dobol. Jómagam, mint alapító tag basszusgitározom. Fesztiválokon és klubturnékon folyamatosan koncertezünk. Érdekes, hogy Radics Bélával vagy Jimi Hendrixel kapcsolatos emlékkoncertekről folyamatosan kifelejtenek minket, de gondolom, hogy a Radics Béla R.B. Emléktársasággal közösen beindított CLUB ’68 ezen is változtat majd.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Az első klubnap programja
2008. szeptember 12. 18-24
A Radics Béla Emléktársaság ülése
Rock - történeti előadás: A magyar rock-blues felejthetetlen pillanatai I. rész (DVD film illusztrációval)
Élőzene: R.B. Kapitány Emlékzenekar, Tűzkerék xT
Helyszín: Budapest, József Attila Művelődési Központ

Pampalini


Beszámoló - Sziget Fesztivál Blues Színpad - 1. rész
2008-08-25 | kritika


A Sziget Fesztivál múlt hétfőn bezárta kapuit. Az idei fesztivál látogatottsági csúcsot hozott, és a szervezők előzetes nyilatkozatai szerint, az öt plusz egy napra történt rövidítés úgy tűnik, hogy bevált. A Blues Színpadon történtekről a Blues Patika Alapítvány és a Jamboree Produkciós Iroda megbízásából Nemes Nagy Péter és Karginov Allen készített beszámolót.

Blues Színpad 1. nap (2008. augusztus 13.)

A látogatók nagy meglepetésére a Blues Színpad új helyre költözött. Ennek nyilvánvaló, a műfajból adódóan az idősebb emberek örültek, lévén, hogy a főbejáratot képező K-hídhoz legközelebbi színpad. Ennek még pusztán az is előnye volt, hogy akik a főúton mentek, a jó zene hallatára megálltak, és ott ragadtak a színpad előtt. Megjegyzendő, a blues szó sokak számára istenkísértésnek tűnik, nem tudják, hogy az milyen változatos, milyen jó zenét rejt maga mögött.

Az első zenekar a Boll Weewil Folk Blues Gang volt. A csapat a nagybőgős hiányában, ezúttal három muzsikussal állt színpadra, Ongjerth Dávid egyféle „vasgitárt” vett a nyakába, Sain Mátyás fújta a szájharmonikát, és a többféle népzenei formációban előforduló Bajovics Milán hegedült. A színpad előtti tér meglepő gyorsan benépesedett, és a főleg külföldiekből álló közönség időnként hangos „nyerítéssel” fogadta a korai blues-okat, és néhányan táncra is perdültek. Dávid a számok között egyfajta blues ismertetést tartott, elmondva a számok tartalmát, és keletkezésük körülményeit. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a zenekar, bár látszólag közismert számokat dolgoz fel, egyre inkább rátalál saját hangjára, mivel nem a korabeli hanglemezfelvételeken hallható dalokat másolja, hanem azokat saját szájíz szerint illeszti bele a mai hangzásvilágba, sajátosan magyar népzenei elemekkel ízesítve a korabeli fekete zenét.

Az idő múlásával a nézők száma fokozódott a Blues Színpad előtt, amikor Sonny és az ő vadmarhái (Sonny & His Wild Cows) csaptak a húrok közé. A rettenetes rockabilly show résztvevői: Long Tall Sonny (ének, gitár), K.C. Brown (szájharmonika), Tom Quilliam (tenorszaxofon), Crazy Benny (zongora), Buddy Benkey (nagybőgő), Little Tommy (dob). Sonny beindította a gyarapodó tömeget, miközben a lenyugvó nap eltűnt a fák között, és már a keverő pult mögött ülők sem izgultak annyira. Persze, Sonny nem csak a szokásos rockabilly show-t produkálta, térdreborulással, hanyattfekvéssel, hanem a műsorba beleszőtt néhány lassabb blues-t is. Ugyan a zenekar kvintett formációban indult el, de időnként a fúvósok lejöttek a színpadról, és csak a nyers rockabilly formáció maradt a színpadon. A közönségből egyre többen álltak fel, és perdültek táncra, majd a karok is megjelentek a magasban a rockabilly hívó szavára.

Jött az est legnagyobb ász zenekara, a Pribojszki Mátyás Band. Nyilván, mivel a Sziget bőséges választéka sok minden mást kínált, szinte kiürült a színpad előtti tér. Pribojszki Matyiékat persze mindez nem zavarta, hihetetlen elánnal kezdték meg műsorukat, Mátyás óriási herfliszólókat nyomott le, játszott az új lemezéről, valamint a korábbiakról sikerszámokat, ami meghozta a maga jutalmát, ugyanis ismét benépesedett a Blues Színpad előtti tér. A zenekarban egy beugró dobos volt, Gyenge Lajos személyében, de Pici (ahogy a szakmában ismerik) mindenkor és mindenhol helytáll. Szerencsésnek mondhatjuk, hogy a Blues Színpad erre az új helyre került, mert a Szigetre látogatók nagy része mellette halad el, és a tempós jó zene – amely egész este jellemezte a kínálatot – sokakat idevonz, akik korábban a műfaj nevét meghallva, elfordultak ettől a zenétől.

Amikor ezeket a sorokat írjuk, a Takáts Tamás Dirty Blues Band játszik a színpadon, és energikus, kifejezetten a magyar viszonyokat tükröző dalszövegeikkel, első sorban a magyar közönséget veszik le a lábukról. Ettől függetlenül, a pörgős ritmusok a magyar nyelven nem értőket is táncra perdítették. Telt ház előtt játszották nagy sztenderdjeiket, és az ősszel megjelenő anyagukból néhány új szerzeményt. Az első napon a hagyományokhoz híven tombolással ért véget a Sziget Blues Színpad műsora.

A Full Of Mojo Session színpad Pribojszki Mátyásék west-coast örömzenéjével vette lendületét, majd az éjszakai kínálatot garantálva, csatlakoztak Takáts Tamásék, és a közelben maradt blues muzsikusok. A teltházas örömzenélés így ízekben gazdag blues miliőt teremtett.


Blues Színpad 2. nap (2008. augusztus 14.)

A fesztivál második napja igazi trópusi kánikulával köszöntött be. A média II. fokozatú hőségriadót jelentett. A Batthyány térnél a HÉV szerelvénybe szállva gyorsan elért fuldoklás-közeli hangulatot szerencsére a Szigetre érve a hűs dunai szél frissítette, enyhítette. Tovább feledtette a kellemetlenséget, hogy a Sziget leghűsebb pontján, a Blues Színpadnál a Joint Venture szlovák zenekar fogadta a vendégeket.
A zenekar frontembere, Peter Radványi magyaros neve ellenére szlovák nyelven beszél, és angolul énekel, miközben dobro-gitárjait pengeti. Mellesleg megjegyezzük, hogy Peter internetes rádióműsort vezet – természetesen blues témában – heti rendszerességgel. A zenekar érdekessége, hogy country blues és a városi blues elemei egyaránt felfedezhetők zenéjükben. Az előbbi folkos jelleget a szájharmonika (Erich „Bobos” Prochazka), és a már említett fémtestű gitár, a chicagó-i vaskosságot az őket kísérő elektromos ritmusszekció – elektromos gitár, basszusgitár, dob – erősítette zenéjükben. A magyar füleknek némiképp szokatlan zenét ismételten a messzi országokból érkezettek élvezték jobban, akik közül sokan hamar táncra is perdültek olyan számokra, mint a Rollin' And Tumblin, vagy a Sweet Home Chicago. A koncert után Radványi elmondta, mindig szívesen jön Magyarországra, a Szigeti fellépésnek külön is örül, mert nem csak a közép-európai közönség, hanem a messzebbről érkezettek is megismerhetik zenéjüket. A Bobosként emlegetett harmonikás a kellemes magyar közönséget emelte ki, és jó szívvel emlékezett arra a koncertre, amikor itt a Szigeten az esztergomi Tűzkerék vendégszólistája lehetett.

És ha már „Édes Hazánk, Csikágó”-nál tartunk, ki más is következhetett, mint a Blues B.R.Others Show, amely szegedi blues zenekarokból, és jazz muzsikosokból áll. A zenekar a korábbi kultuszfilmet hajazza, a két főszereplőt Király Vajk és Hrabovszky Tamás személyesíti meg. A srácok annyival tesznek többet a közismert filmhez, hogy a csapatba Szirtes Edina „Mókus” személyében egy női énekest is felvonultatnak. „Mókus” egyébként a Fabula Rasa nevű zenekarával egyre nagyobb sikereket arat. Amíg a banda az ismert számokat játszotta, a színpad előtti tér benépesült a film utolsó jelenetét megidézve, pedig ezúttal erre semmiféle rendezői utasítás nem volt, amit az itt-ott fellendülő belga, francia és olasz zászlók is bizonyítottak.

A második napot a Blues Sziget nagyszínpadán két legendás előadóművész fellépése zárta. Először a Bem Rockpart világát idéző Mini együttes lépett fel, Török Ádám vezetésével. A zenekar fuvolista frontembere ebben az évben kettős jubileumot ül: januárban töltötte be 60. életévét, illetve negyven éve vezeti a Mini együttest. A zenekar az elmúlt négy évtized legismertebb számait játszotta, kiegészülve Ádám első szülött fiával, Török Péterrel, akinek gitárjátékában a '60-as évek pszichedelikus hatásai fedezhetők fel. Péter érdeméül jegyezzük meg, hogy egyetlen egy a Mini együttesben korábban megfordult gitáros stílusát sem utánozza, egy új hangzást hozott a zenébe. Az új megszólalásnak másik részese a szájharmonika, mely hangszeren Horváth Misi gyalult. John Poppert idéző – sokhangos pörgetős - játéka illeszkedik a zenekar hangzásához. A műsorból nem maradhatott ki a Gőzhajó című szerzemény sem, amelyet három nappal korábban Ádám a Magyar Dal Napján is előadott. Török Ádámnak a Minivel sikerült az, ami a korábbi fellépőknek még kevésbé: hosszasan megénekeltette a közönséget.

A színpad előtti tér teljesen benépesült, egy gyufaszálat sem lehetett leejteni, amikor a rajongók „Bill a király!” kiáltásai közben szerelt be a kőbányai bluesista csapata. Deák Bill Gyula – aki tavaly Blues Patika Életműdíjat kapott - idén is azt hozta, amiért a népek összegyűltek. A zenekarban a mindenki által csak Palikának becézett Sárközi gitározott, és a banda koncertmestere a hosszú hajú billentyűs, Horváth Zsoltika volt. Az együttesben új dobos játszik, akinek a nevét a nagy hangzavarban nem értettük. Az Országút blues-tól kezdve az összes Bill sláger - Hosszú lábú asszony, Kopaszkutya, 3:20-as blues, A zöld, a bíbor, és a fekete - elhangzott, de a hatvanadik születésnapját ünneplő kőbányai blues király műsorába beépítette új lemezének, a Hatvan Csapásnak dalait is. A közel kétórás fergeteges koncert után a közönség Billt nem akarta leengedni a színpadról, de az óra mutatója könyörtelenül tizenegyre ugrott, amikor is be kellett fejezni a koncertet. Deák Bill Gyula még hosszú perceken keresztül a színpad előtt álló rajongókkal rázott kezet, és beszélgetett.

Az éjszakai örömzenélés házigazdája az első nap sztárja, Long Tall Sonny volt, aki vendégeivel kiegészülve hajnali háromig tartotta lendületben a Full Of Mojo Session színpad előtti tömött sorokat. A Blues Sziget kisszínpadának intimebb miliőjét a második napon Sonny vendégeivel teremtette meg, és tartotta fent, kíséretében dobosok és szájharmonikások váltották egymást, akik között felbukkantak a Blues Színpad muzsikusai mellett rég nem látott figurák is.

A képeket S. Varga Ilona - ALion fotó készítette.


Elvin Bishop: The Blues Rolls On
2008-08-23 | hír


A legendás slide gitáros, Elvin Bishop The Blues Rolls On címmel új lemezzel jelentkezik. Az album a Delta Groove Music gondozásában szeptember 23-án jelenik meg.
Bishop ezzel a lemezzel visszanyúl a zenei gyökereihez, és minden zenésznek tisztelettel adózik, aki segítette elindulni a pályán. Az albumon számos nagyság közreműködik, így hallhatjuk B.B. King, Warren Haynes, Derek Trucks, George Thorogood, James Cotton, Kim Wilson, Tommy Castro, John Nemeth, Ronnie Baker Brooks és Angela Strehli játékát.
A gitáros feleleveníti a 70-es évekbeli slágerét, a Struttin' My Stuff-ot, melyet Warren Haynes-szel és Derek Trucks-szal ad elő, de olyan slágerek is rögzítésre kerültek, mint a Come On In This House Junior Wells-től, a Yonders Wall (a) The Paul Butterfield Blues Band-től és Hound Dog Taylor szerzeménye, a Send You Back To Georgia.
Az albumot meghallgatva bebarangolhatjuk Jacksonville, Clarksdale és a mexikói partok vidékét.

Számcímek:
1. Blues Rolls On
2. Night Time Is The Right Time
3. Yonder's Wall
4. Struttin' My Stuff
5. Keep A Dollar In Your Pocket
6. Who's The Fool
7. Black Gal
8. Oklahoma
9. Come On In This House
10. I Found Out
11. Send You Back To Georgia
12. Honest I Do

Pampalini


Szomorú augusztus 20-a a blues színterén
2008-08-21 | hír


2008. augusztus 20-án elhunyt az énekes-gitáros Phil Guy, Buddy Guy testvére. A 68 éves művészt a halál a St. James kórházban, Olympia Fields-ben (IL) érte.
Phil Guy 1940. április 28-án született Lettsworth-ben (Louisiana), ahol már gyerekkorában elkezdett gitározni.
1957-ben Raful Neal ritmusgitárosa lett, ugyanebben a bandában a gitáros, Buddy Guy volt.
1969-ben Chicagó-ban csatlakozott testvére saját bandájához, később olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Junior Wells, Byther Smith és Jimmy Dawkins.
A ’80-as években elkezdte építeni a saját karrierjét, számos országban turnézott, de olyan hírnévre, népszerűségre nem tett szert, mint a bátyja. Első saját lemeze 1983-ban jelent meg a JSP Records-nál (ezt ennél a kiadónál több is követte), de a Red Lightin’ és a Wolf Records is megjelentette egy-egy albumát.

Szintén tegnap hunyt el a nagyszerű chicagó-i harmonikás, Little Arthur Duncan. 74 éves volt.
Arthur Duncan 1934. február 5-én született Indianola-ban (Mississippi). 16 éves korában Chicagó-ba költözött, ahol összebarátkozott Little Walter-rel. Ő inspirálta arra, hogy harmonikázzon. Ezekben az években gyakran együtt játszott Earl Hooker-rel.
Évtizedeken keresztül csak a szeles városban ismerték, itt is főleg a saját klubjában, a Back Scratcher Social Club-ban.
1999-ben jelent meg a Delmark Records-nál az első lemeze Singin' With The Sun címmel, majd egy rövid kitérő után, 2007-ben ismét a Delmark adja ki a lemezét. A Live At Rosa's Blues Lounge koncertlemez CD-n és DVD-n is megjelent.

Turista


Duke Robillard: A Swingin Session with Duke Robillard
2008-08-19 | kritika


Bizony nagyszerű perceket szerzett Duke Robillard és csapata ez év április 5-én az V. Budapest Blues Fesztiválon az ott megjelenteknek. Elegancia és precizitás jellemezte az akkori műsorát, ahol már játszott a megjelenés előtt álló albumáról, az A Swingin Session With Duke Robillard-ról is.
Európában és a tengerentúlon a kultusz-státuszú zenész nem először kalandozik a negyvenes évek swing-jazz világába, hiszen a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején jelentkezett a Swing és az After Hours Swing Session albumaival. Ennek mintegy folytatásaként közös lemezt készített a veterán dzsesszgitárossal, Herb Ellis-szel, ami Conversation In Swing Guitar címmel jelent meg. Ezt is folytatás követte, 2003-ban jelent meg a More Conversation In Swing Guitar című CD.
A 2008-ban kiadott lemezen közreműködő csapat a nagy big band-eket juttatja az eszünkbe, olyanokat, amik Louis Armstrong-ot, Louis Jordan-t, Eddie „Cleanhead” Vinson-t vagy Jay McShann-t kísérték.
Robillard-ot mindig is a magas szintű stílusismeret jellemezte - most sincs ez másképp -, így nagyszerűen kalauzol bennünket az általa annyira szeretet swing-es, jazz-es, jump blues-os világba.
Az album nyitódala a Deed I Do Walter Hirsch/Fred Rose szerzeménye, amit többen rögzítettek már, pl.: Earl Hines, Sophie Tucker, Benny Goodman, Mose Allison. A lemezen találhatunk még Ray Charles feldolgozást (Them That Got), rockos, táncba hívó számot (Just Because), jump blues-os szerzeményt (They Raided The Joint) és szentimentális dalt (When Your Lover Has Gone) is.
Duke Robillard kedvencei a blues-os irányultságú jazz zenészek - régen számtalan olyan jazz zenész volt, aki kiválóan játszott bluest is, elég ha csak Ben Webster-re, Lester Young-ra, Louis Armstrong-ra, Jack Teagarden-re, Johnny Hodges-ra és Count Basie-re gondolunk - , így új albuma minden jazz és blues szerető embernek szól.

Stony Plain Records/Dixiefrog Records, 2008

Turista


Dalszöveg(elés) Özsébbel
2008-08-17 | névjegy


Egy napon az Isten

Egy napon az Isten
Unalm-, s bánatában
Ténfergett az utcán,

Motyogott magában.
Nézte a szarni készülő
Kutyákat a téren,
Meg egy mosolygó nőt,
Ki a hirdetésben
Szenzációs áron
Ugyanazt kínálta,
Mit elébb a kutya
Pottyantott a sárba.


Isten továbblépett,
Látványtól nem tombolt,
Nem jött el az idő,
Talán erre gondolt,
Vagy valami másra,
De elsétált csendben
És ahogy volt azelőtt
Úgy maradott minden.

Zöld naplemente

Szombat este naplemente nélkül lett sötét
Zöld volt minden körülöttem röhögött az ég
Kapu nőtt a szekrényemben félig nyitva volt
Kilépett egy fehér disznó és belém karolt
Mondtam, hogy a vacsorámat most melegítem
Kínáltam de sietett én meg utánamentem

Kutyát láttam lovagolni szürke foltosat
Nyereg nélkül szőrén ülte büszkén a lovat
Megemelte kalapját és rám köszöntött
Kedélyesen érdeklődött hogy merről jövök
Mondtam neki dohányboltot keresem éppen
Értette és búcsúra lendült a pálca a kezében

Továbblépve egy csinos nyulat pillantottam meg
Bosszús arccal valamit a sárban keresett
Leültem és segítettem neki kutatni
Odaszólt hogy várjak mert akar valamit mutatni
Mikor már a mocsárból csak a füle látszott
Meglelte a valamit és nagyot kiáltott

Poros úton gerlegalamb jött velem szembe
Kalotaszegi voltát piros fonál jelezte
Húzta kínnal maga után a fehér lepedőt
Amihez hímezték kissé lassította őt
Tüzet kért de mire én gyufát gyújtottam
Fölrepült és rikácsolni kezdett
Hogy kurva komcsik tűnés innen meg ilyenek…

Körülnézve fehér disznót láttam meg újra
Bokor alatt kuporgott a nyúllal összebújva
Egymásnak vetett háttal valami dalt énekeltek
Indulóban voltam ígyhát nevetve integettek
Búcsúzóul mindketten a számukat megadták
Bátran hívjam őket ha lesz valami ezt mondták
És mivel a fejemben a burok fellazult
Elindultam visszafele hosszú lesz az út

Özséb


Ian Siegal koncertek
2008-08-15 | koncertajánló


Az angol énekes-gitáros Ian Siegal már jól ismert a hazai zeneszerető közönség körében, hisz többször koncertezett már nálunk szólóban, magyar muzsikusok kíséretében, vagy a nemzetközi Tom Waits projekt tagjaként, (a) The Braindogs zenekarral. De láthattuk saját együttesével és (a) The Lee Sankey Group énekeseként is.
Jövő héten két koncertet ad Magyarországon, augusztus 19-én Gödöllőn a Kiskastélyban lép fel Kepes Róbert (basszusgitár) és Gyenge Lajos (dob) társaságában, másnap, augusztus 20-án pedig szólóban Szentendrén, az Új Művész kávéházban.


Pampalini


„Valóra tudtam váltani az álmom…”
2008-08-12 | beszélgetések


Rene Trossman 40 évig a „blues fővárosában”, Chicagó-ban élt. Játszott a város jelentős blues muzsikusaival, majd 13 évvel ezelőtt Prágába költözött. A MEDIAWAVE által szervezett ravazdi blues workshop alkalmával személyesen is találkoztam vele, melyet néhány nap múlva egy interjú követett.

BLUES VAN: Hogyan emlékszel vissza az USA-ban eltöltött évekre? Kikkel zenéltél együtt?
Rene Trossman: A legszebb emlékek életem az Államokban töltött időszakából a blues-zal és azokkal az emberekkel kapcsolatosak, akikkel találkozhattam. Szerencsés voltam, hogy bebocsátást nyertem Chicago blues „szentélyébe”. Barátságot kötöttem a Scott családdal, Buddy Scott-al, Walter Scott-al és Howard Scott-al, akik mind nagyszerű zenészek, valamint Little Mack Simmons-szal, Dave Myers-szel, Byther Smith-el, Joe és Nick Moss-szal, Sharon Lewis-szal, Lorenzo Thompson-nal, Nate Turner-rel, James Wheeler-rel, Bob Stroger-rel, Willie "Big Eyes" Smith-el, és még több nagyszerű zenésszel.
Buddy Scott végül a tanárom, mentorom és a barátom lett. Csak miután találkoztam ezekkel a hihetetlen emberekkel, értettem meg igazán, mit is jelent blues zenét játszani és milyen elhivatottság szükséges hozzá.
Valóra tudtam váltani az álmom, és fejlődött a játékom. Röviddel ezután, ezek a nagyszerű emberek meghívtak, hogy játsszak másodgitárosként az együtteseikben!

B.: Mi fogadott Európában? Mennyire más ez a zenei közeg, mint a tengerentúli?
R.T.: Európában nem várt semmi. Úgy jöttem Európába, hogy nem ismertem senkit. Bár nem tartott túl sokáig, hogy megtaláljam a blues zene iránt érdeklődő embereket.
Ami az Egyesült Államokbeli és az európai „zenei élet közötti különbséget” illeti, hát igen, a különbség valóban nagy. Mindenekelőtt az európai blues élet sokkal „rockosabb" és a „sztárok" fiatal, korunkbeli zenészek. Nehezebb hagyományosabb stílust játszó bandákat találni.
E probléma egyik része könnyen érthető, a világ legnagyobb blues zenészei mind az Egyesült Államokban élő idősebb emberek.
Chicagó-ban még mindig Muddy Waters az etalon, Európában azonban több ember hallgat Eric Clapton-t és Robben Ford-ot. Ez ugyan lassan változni látszik, de rengeteg idő kell még ahhoz, hogy a dolgok igazán megváltozzanak.

B.: A Postmarked Illinois című lemezed előtt mások albumain játszottál. Mikor jött el az a pillanat, amikor úgy döntöttél, saját csapatod lesz?
R.T.: Rájöttem ahhoz, hogy valódi eredményt érjek el és észrevetessem magam blues körökben, énekelnem kell, és énekesként CD-t készítenem.
Ezenkívül, volt több dal is, amin dolgoztam, és nagyon szerettem volna felvenni a saját dalaimat.
A saját dalaim közül négy került fel a Postmarked Illinois CD-re: a My Endless Blue Mood, a Take, Take and Take, az Ain't Gonna Hurt Me No More és a Postmarked Illinois.
A saját bandám megalapítását illetően, miután legyőztem minden félelmemet azzal kapcsolatosan, hogy annyi éven át másodgitárosként játszottam chicagó-i bandákban, úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy legyen egy együttesem. 1995-ben Prágában Jan Korinek zongoristával/orgonistával megalapítottuk az első európai blues bandámat a The Next Generation Blues Band-et, amely rövid ideig The Blues Generation, majd végül a Jan Korinek and Groove néven futott.
Jelenlegi együttesemet, a Rene Trossman Band-et 2001-ben alapítottam. Jan Korinek a billentyűse ennek a bandának is. Vele a „blues szövetségünk” már több mint 12 éve tart.
Persze volt néhány vicces bandám más blues őrülttel még otthon Chicagó-ban, de ezek a bandák inkább csak arra voltak jók, hogy megtanuljunk rendesen blues-t játszani, és felkészüljünk a koncertekre, melyekre az otthoni valódi „sztárok” szerződtettek bennünket.
Az első profi fellépésem Nate Turner-rel és a The Windy City Blues Band-del volt Murphysboro-ban, Illinois államban. Még most is emlékszem, hogyan remegett a térdem és mennyire rettegtem attól, hogy hibázok.
Byther Smith, a nagyszerű blues zenész Chicagó-ból, egyike volt azon embereknek, aki a játék zenén túli aspektusaira megtanítottak, nagy hatással volt rám az ő vezetési stílusa, ahogy kiáll az együttes elé, ahogy megtervezi a látványt és különösen az, ahogy megteremti a kapcsolatot a közönséggel. Byther Smith-nek ezenkívül volt egy hosszú szabálylistája, melyet az együttesében és a koncerteken játszó zenészeknek be kellett tartaniuk. Először azt gondoltam, hogy egyszerűen megőrült! Ma azonban egy nagyon hasonló szabályrendszerrel dolgozom a saját együttesemben.
Ezek a fantasztikus emberek Chicagó-ból 30, 40, de egyesek akár 50 évig is dolgoznak a blues világában! Őrült lettem volna, ha nem hallgatok ezekre a mesterekre, de megtettem és ma is megteszem!

B.: Bemutatnád pár szóban a Postmarked Illinois című CD-det?
R.T.: A Postmarked Illinois személyes tisztelgés a hőseim előtt. Otis Rush, Earl Hooker, Albert Collins, James Wheeler és Buddy Scott dalokat vettem fel.
Valójában az összes saját dal is, melyet a CD-re írtam, „tisztelgés” a mesterek előtt: a My Endless Blues Mood B.B. King, a Take, Take and Take Jimmy Reed, a Postmarked Illinois Pee Wee Crayton, az Ain't Gonna Hurt Me No More Albert King előtt.
Azt hiszem nagyon fontos, hogy megismerjük ezeket a különböző stílusú blues-t játszó zenészeket. Ezek azok az emberek, akik megteremtették ezt a zenét!

B.: Júliusban Ravazdon egy többnapos workshop-on vendégtanárként vettél részt. Ezt megelőzően, volt e hasonlóban részed? Hogy érezted magad, hisz az időjárás elég mostoha arcát mutatta…
R.T.: A legutóbbi ravazdi workshop fantasztikus élményt nyújtott. Tartottam már workshop-okat Prágában, de mindig csak egynapos, két órás előadásokat. A ravazdi workshop ezzel szemben négy napig tartott, így sokkal több dolog részletesebb feltárására nyílt lehetőség, és sokkal jobban meg lehetett ismerni a diákokat és játékukat, mint két órában.
A nem túl kedvező időjárás valójában nem sokat számított. A tanítványok és a tanárok mind teljesen a blues-ra és a gitárokra fókuszáltak, az időjárás ezen mit sem változtatott.

B.: Mennyire fogékonyak a mai fiatalok erre a stílusra?
R.T.: Először egy kicsit nyugtalan voltam, mert azt éreztem, hogy sok diák úgy érzi, hogy nincs szükségük arra, amit én magammal vittem Ravazdra, és hogy inkább szeretnének megtanulni úgy tépni, mint Stevie Ray Vaughan és Jimi Hendrix! Történt azonban valami vicces dolog megérkezésem legelső éjszakáján.
Az üdvözlő vacsorát közös rögtönzött zenélés követette, mely során több diákkal is játszottam néhány dalt. Döbbenetemre ezeknek az embereknek nagy problémát jelentett egyszerű, normál 12-ütemű blues-t játszani, és nagyon gyakran elvesztették a fonalat, amikor ezt a legegyszerűbb, alap 12-ütemes, I-IV-V blues-t játszották!
Ekkor jöttem rá, hogy bizony tudok mit tanítani a diákoknak Ravazdon, és hogy még sokat kell tanulniuk. Mégpedig nagyon alapvető dolgokat. Ez egy kisebbfajta sokként ért engem.
Általában a diákok közül sokan tudtak kicsit szólózni, de valójában hiányoztak az eszközeik ahhoz, hogy egy énekest vagy szólistát kísérjenek. Az akkordok és a hangnemek ismeretének teljes hiánya nagyon nyilvánvaló volt szinte az első pillanatban.
A következő reggelen megtartottam a hét első workshop-ját. Különösen olyan dolgokat mutattam be, amelyek a diákok gyenge pontjainak bizonyultak, mint az akkordok ismerete és a hangnemek ismeretének fontossága.
Miután megtartottam az előadást, úgy gondolom, hogy sok diákot kezdet nagyon érdekelni az a mód, ahogy játszom. Gyorsan felismerték, hogy nagyon sok hiányzott nekik abból az alaptudásból, melyek minden blues zenélés alap „építőelemei".
Később, a hét során sok diák jött oda hozzám különböző kérdésekkel, és érdeklődött még részletesebben a workshop-on bemutatott koncepciókról. Tehát, végül mindenkit sikerült magam mellé állítanom!

B.: Korábban játszottál már Magyarországon. Hogyan emlékszel vissza az országunkra?
R.T.: A magyarországi koncertekkel kapcsolatosan leginkább a közönség lelkesedése fogott meg! Egyes országokban olyan, mintha halottak előtt játszanánk! Magyarországon az emberek a koncertek első pillanataitól kezdődően megőrülnek.
Emlékezetes még a magyarországi fellépések alkalmával tapasztalt nagy vendégszeretet, melyben részesültünk, és természetesen a nagyon-nagyon gyönyörű magyar nők. A legutóbbi visszatérésem a ravazdi workshop-ra gyorsan az emlékezetembe idézte mindhárom tényt! Egyszerűen csodálatos!

B.: Hosszú pályafutásod alatt, mi volt az, amire máig nagyon büszke vagy?
R.T.: Meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz ezt a kérdést megválaszolni úgy, hogy csak egy dolgot választhatok. De rendben, megpróbálom.
Az eset 1992 körül történt Chicagó-ban, egy klubban a gettó szívében. A barátom - aki egyben zenészként is nagy hatással volt rám -, Jimmy Burns lépett fel, és én elvegyültem a nézők között.
Amikor Jimmy Burns észrevett engem a színpadról, felhívott. Tudnotok kell, hogy nem sokkal ezelőtt váltam profi zenésszé, és a banda, ami aznap este játszott egyszerűen gyilkos volt, a hely pedig egy blues bár a West Side gettó szívében, ami ráadásul teljesen tömve volt!
Még egy dolgot szükséges tudni a csak fekete klubokról, miszerint amikor a közönségnek nem tetszik valakinek a játéka, hátat fordítanak a színpadnak.
Na most, én ott készültem játszani, és szörnyű ideges voltam, hogy az embereknek nem fog tetszeni a játékom, és hátat fordítanak majd a színpadnak a szólóm alatt.
Aztán, amikor rám került a sor egész jól játszottam, és az emberek tapsoltak, kaptam egy csókot a pultos lánytól, többen mondták nekem, hogy „Gyere vissza mielőbb" és „Igazán jól játszottál”.
Soha, soha nem felejtem el azt az estét. Ez volt az én belépőm az igazi blues világába, az elfogadásom az igazi blues zenészek és a rajongók részéről. Ez az, amire a legbüszkébb vagyok. Hogy ezek az emberek elfogadtak engem, és azt mondták, hogy jól játszom.
Az ember barátai mindig azt mondják, hogy „jól játszol”, az ember ellenségei pedig azt, hogy „rosszul”. Nos, ezek a vélemények sohasem számítottak nekem.
Csak az számít, hogy az igazi blues kedvelők, akik ismerik és értik a blues-t, ők mit mondanak a játékomról.

B.: Milyen jövőbeni terveid vannak?
R.T.: Idén októberben Chick Willis-szel, az USA-ból származó veterán blues zenésszel, gitárossal és énekessel indulunk turnézni.
Ez év novemberében a nagyszerű bluesman-nel, Roy Gaines-szel turnézok! Fellépünk a legnagyobb cseh blues fesztiválon, a Blues Alive-on Simperk-ben, és még számos más koncertünk is lesz Gaines-szel a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban.
Roy Gaines W.C. Handy díjas, egy valódi élő blues legenda. Barátja volt és együtt játszott T-Bone Walker-rel, Ray Charles-szal és sok-sok más zenésszel.
2009-ben tervezem felvenni a következő CD-m, melyen saját dalaim lesznek hallhatóak.
Próbálok nem túlságosan előre tervezni, mivel a helyzet folyamatosan „él és változik”.

B.: Chicagó-ból költöztél Európába, Prágába. Mi miatt döntöttél így?
R.T.: Chicagó-ban nagyon kiábrándított a bűnözés, az amerikai kormány politikája, a pénzéhes társadalom, a szennyezettség, a gyors tempó, az amerikaiak új istene a Pénz, a „kulturális vákuum”, és más személyesebb okok miatt döntöttem úgy, hogy miután 40 évet leéltem ilyen körülmények között, más életet akarok látni, érezni és élni, és azután eldönteni, melyik tetszik jobban. 13 év elteltével, mivel ezt Prágából írom, azt hiszem a válasz eléggé nyilvánvaló.
Talán ha Obamát megválasztják elnöknek, visszamegyek rövidebb időre. Hogyha McCain-t (Bush-2), muszáj lesz még 4 évig távol maradnom!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Diszkográfia:
Rene Trossman Band - Postmarked Illinois
Rene Trossman Band - Blowin' In From Chicago – A Tribute to Little Walter
Lorenzo Thompson w/Jan Korinek and Groove - Good Rockin Tonight
Eb Davis w/Jan Korinek and Groove - I Write the Checks

http://www.renetrossman.com/en
http://www.myspace.com/renetrossmanband

A workshop-ról készült felvételek "Visegrádi Blues Műhely zárókoncertek a ravazdi pajtában" címmel megtekinthetőek a MEDIAWAVE oldalán (kb. 90 perc videó).

Pampalini & Turista


Little G. Weevil a Blues In London oldalán
2008-08-12 | hír


Múlt héten interjú jelent meg hazánk egyik legtehetségesebb blues zenészével, Little G. Weevil-lel a Blues In London oldalán. Ezen az oldalon megtalálhatjuk az énekes, gitáros áprilisban megjelent Southern Experience című lemezének a kritikáját is.

Pampalini


Kórházba került T-Model Ford
2008-08-11 | hír


Kórházba szállították az énekes, gitáros, dalszerző T-Model Ford-ot (James Lewis Carter Ford), ebből következően le kellett mondania a fellépéseit, így nem játszhat Clarksdale-ben (Mississippi) a Sunflower Blues Festival-on sem.
T-Model Ford 1924-ben egy vidéki kisvárosban, Forest-ben (Mississippi) született. Gyermekkorában a család farmján dolgozott, később teherautó vezető volt. Élete folyamán két évet börtönben is ült.
Lemezei 1997-től a Los Angeles-i Fat Possum kiadónál jelentek meg, stílusára a kemény, vad, szenvedélyes, nyers jelzők illenek.

Turista


Nyugat-európai turné után
2008-08-08 | beszélgetések


Az International Songwriting Competition-nel (a világ egyik legnagyobb dalszerző versenye) kapcsolatban hívta fel az egyik kedves olvasónk a figyelmünket a T. Rogers zenekarra. Megismertük, megszerettük őket, azóta folyamatosan figyelemmel kísérjük dolgaik alakulását. Május 29-től nyugat-európai turnén vettek részt, melyen Mem Shannon kísérőzenekara voltak.

Turista: Hogyan sikerült ez a közel egy hónapos közös turné?
Kovács Ferenc: Nagyon jól. Bár elég feszített volt a tempó, igyekeztünk elég figyelmet fordítani az utazásra is. Jól éreztük magunkat, Mem is boldog volt, a koncertek jól sikerültek kivétel nélkül. Sokat láttunk és tanultunk, az emberek szerettek minket, és ez remélem később hasznára lesz a T. Rogers-nek is.

T.: Hogyan készültetek fel a repertoárra?
K.F.: Volt egy ütemtervünk, de természetesen az első nap kisiklott, úgyhogy a turné előtt egy-két héttel kezdtük összepróbálni a dalokat. Megpróbáltuk a lehető legjobban átültetni Mem dalait a mi hangszerelésünkre. CD-n megkaptuk a dalok nagyrészét, de volt olyan is, amit a youtube-ról kellett megtanulni. Kaptunk egy listát 28 számmal, amit Mem az első órában kiegészített 32-re. Ezen kívül a beállásokon is tanultunk számokat, valamint olyanok is voltak, amik élőben születtek. Az egyik stabilan bekerült műsorzárónak az utolsó pár koncertre.

T.: Mennyire illett bele a ti zenei világotokba Mem Shannon stílusa, az általa játszott zene?
K.F.: A kérdés inkább az volt, mennyire illünk mi bele az ő elképzeléseibe. Elég szabadon nyúltunk hozzá a nótákhoz, és kissé tartottunk tőle, hogy nem fog neki tetszeni, ahogy majd megszólal, de szerencsére tetszett.
Először meghallgatva nem az a blues volt, ami a legközelebb áll hozzánk, de megszerettük, és ahogy ezen a turnén megszólaltak a számok, nagyon tetszettek. Mi voltunk többen, elég T. Rogers-esen szólt. Utólag azt mondom, hogy a stílusa nagyon is beleillett.

T.: Milyen embernek ismertétek meg Mem Shannon-t?
K.F.: Igazi bluesman. Amikor játszik, teljesen átadja magát a zenéjének. Mindig figyelt arra, hogy a közönség is, és a zenekar is jól érezze magát. Egyáltalán nem szigorú, ahogy azt a szemöldökéből feltételeztük.
Nagyon barátságos mindenkivel, mindig együtt volt velünk, egy zenekar voltunk. Nagyon könnyen meg lehet szeretni. Már első este együtt főztük a gulyást Belgiumban, ahol egy közös próba is volt. Az utolsó koncert előtt hazautazott és vissza, így történt, hogy lebonyolíthattunk egy erős paprika cserét. Ő Erős Pistát kapott, mi meg Louisiana Hot Sauce-t.

T.: Hogyan fogadott a közönség titeket?
K.F.: Nem kezeltek külön minket, ugyanúgy szerettek. Volt egy pár ember, aki meglepődött, hogy magyarok vagyunk - miután beszélgettünk velük buli után -, de mindannyian elismerően nyilatkoztak. Talán 3-4 helyen is játszottunk már előtte, ott kifejezetten örültek nekünk, úgy kezeltek, mint régi ismerősöket. A mi lemezeinket is vették és a T. Rogers iránt is érdeklődtek.

T.: Voltak esetleg visszajelzések is? Gondolok itt újságcikkre, rádióinterjúra…
K.F.: Persze, főleg a francia újságok külön is megemlítik a zenekart, és egy T. Rogers interjút is adtunk, de az első német buli helyszínén még mindig azt hiszik, hogy a Membership játszott. Legalábbis egy internetes oldalból kiindulva.

T.: Lesz esetleg folytatása ennek a közös együttműködésnek?
K.F.: Remélem igen. Legalábbis Mem el szeretne jönni Magyarországra a következő turnéján.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


83 évesen is fáradhatatlan
2008-08-05 | hír


„Szeretem a blues-t és alig várom, hogy megoszthassam ezt a szenvedélyemet, sztorijaimat és a kedvenc zenémet azokkal az emberekkel, akik az XM-et hallgatják…” mondta B.B. King egy nyilatkozatában. Nos, erre már nem kell sokat várnunk, hisz 2008. szeptemberétől indul rádióműsora – a B.B. King’s Bluesville – az XM74 adón. A program átfogó képet fog adni a blues és a gospel zenéről, melyeket King sztorikkal, személyes anekdotákkal fog fűszerezni.
Új albummal is jelentkezik, augusztus 26-án a Geffen Records adja ki a One Kind Favor című lemezét, melynek T-Bone Burnett a producere.
További hír, hogy a B.B. King Museum and Delta Interpretive Center szeptember 13-án nyílik meg, szülővárosában Indianolában, Mississippi-ben. Az intézmény célja nemcsak a Király zenei pályafutásának a bemutatása, hanem hogy megszeretesse a műfajt az újabb generációkkal, és támogassa a fiatalok zenei nevelését.
Ja, és ne feledjük, szeptember 16-án immár 83 éves lesz Riley B. King!

Turista


Blues fesztivál Cseszneken
2008-08-03 | koncertajánló


V. Cseszneki Blues Fesztivál
2008. augusztus 16.

15.00 - Cuha Delta Bluesbreakers
16.00 - Aréna (Radics Béla emlékzenekar)
17.00 - Petra Börnerova Band (Csehország)
18.00 - Blues Floor
19.00 - Takáts Tamás Dirty Blues Band
21.30 - Paul Camilleri Band (Svájc)
22.30 - Török Ádám és a Mini - Török Ádám 60

Átvezető szöveg: Nemes Nagy Péter bluesmogul


Dalszöveg(elés) Özsébbel
2008-08-01 | névjegy


Pillanatokról

Isten teremtette belém a világot,
Meg a józan eszem, s minden bujaságot,
Mit láttam fél térden, s a szószéken állva.

Azt, hogy velem legyek, igen szűkre szabott
Keretei közé szorította, s napot
Éjszakává, majd ismét nappá téve,
Fényét loptam magamból a télre.

Nyarat dideregve hamar vágyaimmal,
Csak akivel vagyok és sohase mással
Kergetem a pillanat foghatatlanságát.

Tán veszélyes lenne tudnom bizonyosan
Bármit is, mert így is modorosan
Csengenek rám vissza a megölt gondolatok,
Nem bíztatnak többé, hogy még élő vagyok.

Isten teremtette belém a világot,
Meg a józan eszem, s minden bujaságot,
Mit láttam fél térden, s a szószéken állva.


Királyhágó blues

Gurulunk hazafelé, utazunk itthonról,
Elhagytuk a kombinátot, jó járat az intertour.
Kolozsvár felé döcögős az út, nem bírja a telet,
Hátul került helyem a buszon, egy gyulakuti lány mellett.
Torda után megállunk, egy új utas száll fel,
Ceglédre megy dolgozni, meg Pestre, hogyha kell,
Bére havi húsz;
Királyhágó blues.

Panaszkodik a hátsó szomszéd, nincs letelepedése,
Havonta hazajár pecsételni, ezt kellett megérnie.
Megkérdi egy utas tőlem:- Merre van a Moszkva tér?
Valahol a Váci úton, he nem tévedek, mondom én.
Falu mellett haladunk el, egy gyerek integet,
Kezében egy napraforgó, a szemünkbe nevet,
Apja birkát nyúz;
Királyhágó blues.

Tankolunk egy benzinkútnál, a WC zárva van,
Kimenőt kapunk a sofőrtől, időnk egy fél konyakra ha van.
Kívül égett, belül nyers, a tetőn miccset rendelünk,
A rendőr pacallevest eszik, egy kölyök hagymát ad el nekünk,
Várad körül esni kezd, az éj az útra ül,
Egy asszony tátott szájjal alszik, a vámos kelti föl,
Útlevelet előhúz;
Királyhágó blues.

Pénzt váltottam jóelőre, nem is vertek át,
Kancsókat intéztem Korondról, olcsón a legjavát,
Fenyőfákról bólint a hold, sáros a mosolya,
Fészkelődik a lány mellettem, fáj a dereka.
Szolnokon még megállunk, utolsó pihenő,
Lassan sétál a túloldalon egy fáradtszemű nő,
Elindul a busz;
Királyhágó blues.

Özséb