Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Koncertek júliusban
2008-06-30 | koncertajánló


Blues B.R.Others Show
2008. július 27. – Gyula, Végvári esték

Blues Bell
2008. július 18. – Szeged
2008. július 25. – Lábatlan, Blues Fesztivál

Blúz tér 10
2008. július 5. - Báta, Keszeg Fesztivál
2008. július 6. - Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 7. - Budapest, Gödör Klub
2008. július 12. - Szigethalom, Cseszi Rock-Blues Fesztivál
2008. július 19. - Felsőtárkány, 14. Amerikai Autóstalálkozó és Fesztivál
2008. július 25. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad
2008. július 26. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar
2008. július 27. - Pécs, III. Summertime Blues & Jazz Fesztivál - Pécsi Szabadtéri Játékok

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. július 1. – Budapest, Bonyai étterem
2008. július 27. - Kapolcs

Borsodi Blue
2008. július 17. – Szeged, Milleneumi kávézó
2008. július 25. - Szanazug
2008. július 26. - Lábatlan, Blues Fesztivál

Bőrgyári Capriccio
2008. július 17. – Balaton, Zamárdi – Bike Weekend

Dr. Valter Blues Társasága
2007. július 19. – Sárospatak, Csillagpont Fesztivál

Ferenczi György és a Rackajam
2008. július 3. – Budapest, MokKata Kávézó
2008. július 5. – Monorierdő, Motoros találkozó
2008. július 10. - Budapest, MokKata Kávézó
2008. július 11. – Diósgyőr, Kaláka Fesztivál
2008. július 12. – Szolnok, Tiszaliget
2008. július 17. - Budapest, MokKata Kávézó
2008. július 18. – Kőszeg, Szélrózsa Fesztivál
2008. július 20. – Nagymaros, Mistrál Fesztivál
2008. július 24. - Budapest, MokKata Kávézó

Hobo
2008. július 3. – HBB – Békéscsaba
2008. július 4. – HBB – Sopron, Volt Fesztivál
2008. július 5. – HBB – Bodajk
2008. július 9. – HBB – Tokaji Fesztivál
2008. július 10. – HBB – Budapest, Old Man’s Pub
2008. július 12. – HBB – Pécs, Rockmaraton
2008. július 13. – HBB – Budapest, Gödör klub
2008. július 14. – HBB – Fertődi Kastély
2008. július 16. – HBB – Dunaújváros, EFOTT
2008. július 18. – Esztergom, Csattanuga csucsu
2008. július 20. – HBB – Budapest, Gödör klub
2008. július 23. – HBB – Zenta
2008. július 24. – HBB – Budapest, Old Man’s Pub

Jambalaya
2008. július 4. – Budapest, Gödör klub

Little G. Weevil
2008. július 4. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 5. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 6. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 16. – Veszprém

Little G. Weevil Trio:
2008. július 26. – Sárospatak

Little G. Weevil – Horváth Misi
2008. július 19. – Zebegény, Reneszánsz Club
2008. július 27. – Budapest, Szimpla Kert

Little G. Weevil és a Hara Kiru Band
2008. július 25. – Lábatlan, Blues Fesztivál

Ölveti Blues Band
2008. július 5. – Onga, Péli Blueskocsma
2008. július 18. – Dunaújváros, EFOTT
2008. július 25. – Debrecen, Campus Fesztivál
2008. július 26. – Badacsony, Molóparti Sétány

Pawn Shop Boys
2008. július 25. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad
2008. július 26. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar
2008. július 27. - Kapolcs

Pribojszki Mátyás Band
2008. július 11. Jászberény, Blues és Jazz Estek
2008. július 12. – Marcali, Aranyhíd Fesztivál
2008. július 25. – Lábatlan, Blues Fesztivál
2008. július 26. Veszprém, Várkert, Herbie Hancock after party

Rambling Blues Trió
2008. július 24. – Szeged

Rockin’ Chair
2008. július 4. – Törökszentmiklós, Utca Fesztivál
2008. július 11. – Budapest, Fészek Klub
2008. július 18. – Pomáz, Patak Fesztivál
2008. július 19. – Eger, 14. Amerikai Autók Nemzetközi Találkozója és Rockfesztivál
2008. július 25. – Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad
2008. július 26. – Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar
2008. július 27. - Pécs, III. Summertime Blues & Jazz Fesztivál - Pécsi Szabadtéri Játékok

S-Modell
2008. július 4. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 12. – Kismarton, Málna Fesztivál

Sonny
2008. július 3. – Sopron, VOLT Fesztivál + Wild Cows
2008. július 4. – Törökszentmiklós, Utcazenész Fesztivál
2008. július 5. – Agárd + Wild Cows
2008. július 26. – Lábatlan, Blues Fesztivál + Wild Cows

T-Rogers
2008. július 6. – Paks, Gastroblues Fesztivál

Tengs-Lengs
2008. július 5. – Tibolddaróc, Fiatalok Napja

The BLUESBERRY Band
2008. július 4. – Veszprém, Várkert
2008. július 10. – Budapest, Mamut 2
2008. július 27. – Herend, Vadászok és Erdészek Napja


Tom White és Barátai
2008. július 4. – Törtel
2008. július 26. – Kapolcs, Király Kő Kocsma – 14.30 órától
2008. július 26. – Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Taliándörögdi Blues Színpad – 19 órától
2008. július 26. - Kapolcs M(B)űvészetek Völgye, Monostorapári Borudvar – 24 órától

Török Ádám
2008. július 27. – Dunaújváros, Zenepavilon

Török Ádám és a Mini
2008. július 2. – Budapest, Sörsátor
2008. július 4. – Orosháza, Gyopáros Fesztivál
2008. július 6. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 11. – Budapest, Old Man’s Pub
2008. július 12. – Tokaj, Hegyalja Fesztivál
2008. július 16. - Budapest, Sörsátor
2008. július 18. – Dunaújváros, EFOTT
2008. július 19. – Maglód, Rockfesztivál
2008. július 25. – Szolnok, Garden Hotel
2008. július 26. – Gyomaendrőd, Apolló Mozi
2008. július 30. – Budapest, Sörsátor
2008. július 31. – Szigliget, Szent Antal Pince

Tűzkerék XT
2008. július 6. – Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 21-22. – Pécs, Rockmarathon
2008. július 25-26. – Boly, Kantorock Fesztivál

Turista


Little G. Weevil: Southern Experience
2008-06-24 | hír


A 2008-as év első felében a műfaj hazai elitjét képező előadók, zenekarok sorra jelentették meg új lemezeiket. Az alábbiakban Little G. Weevil a márciusban megjelent Southern Experience című albumán található dalokat mutatja be.

1. Hey Jody - Jody Bartlett egy nagyon szexi hölgy, akivel a memphis-i Beale Streeten találkoztam még 2005-ben. Emlékszem épp lejöttem a színpadról, ő odajött és megnyalta a fejem tetejét. Kell a férfinak több? Egy-két napot szórakoztunk, aztán soha többet nem láttam. Erről szól a szám.

2. The Woman I Ain't Never Seen – XXI. századi szerelembe esés interneten keresztül. Sokaknak sikerült, és így lesz értelme az eleinte furának hangzó címnek: „Beleszeretni a nőbe, akit soha nem láttam”. Jó kis boogie.

3. Going Back South – Nem nehéz kitalálni, ez az Egyesült Államok déli része iránt érzett szerelmem egyik tanúsága. Ezt a számot itt Magyarországon írtam egy évvel, miután hazajöttem az Államokból. Itt csak álmodozom arról, hogy egyszer remélhetőleg ismét a Mississippi környékén fogok sétálni.

4. Place A Dollar In My Hand – A legfrissebb darab a lemezen, idén februárban írtam. Ez egy saját tapasztalataimon alapuló nóta, igazi North Mississippi Blues. Valahogy úgy látom, hogy a nők csak addig hajtanak a férfira, ameddig csak épp szükséges. Aztán jön a jegygyűrű, esetleg a gyerek és megőrülnek. Elszedik a pénzed, nincs tiszta ruhád, de nem is engedik, hogy te mossál magadra, a végén még elrontod a mosógépet. Csoda, hogy ennyi férfi jár a kocsmába?

5. Anson And Sam - Texasi stílusban egy instrumentális darab. Pár évvel ezelőtt volt szerencsém többször is találkozni a névadó amerikai zenészekkel. Anson Funderburgh és Sam Myers évtizedekig muzsikáltak együtt és testvérként szerették egymást. Az ő tiszteletükre íródott a nóta.

6. Weird Dancing Woman – A dal címe eredetileg American Woman volt, ami egy teljesen spontán, majdnem színpadon született szerzemény. 2003 környékén pár hónapig Budapesten tartózkodott egy amerikai hölgy Dallasból. Emily egy elég őrült lány volt, imádott szórakozni, inni és a szexet sem vetette meg, azért valljuk be. Annak idején sokat játszottuk a Mojo Working című számot, és megunva a szöveget elkezdtem improvizálni ugyanarra az alapra. Később saját formámra alakítottam a zenét, dúrból moll lett, majd később kipofoztam a szöveget is. Mint mondtam, Emily nem volt egy semmi jelenség, sokak számára emlékezetes volt az ő ittléte. Hát nekem is.

7. Chocolate Pie – Ez egy abszolút szexuális töltésű szám. Tudod, az én párom egy jamaicai származású hölgy, tehát csoki. Plusz még elég édes szájú is, és az első pár találkozásunk szinte az ágyban kezdődött és végződött. Így már nem nehéz értelmezni a szám szövegét. Magyarul, adok neked egy kis csokit, ha ma este is…

8. Glad To Have You Back - Ez az egyetlen szóló szám a lemezen és milyen meglepő, szintén egy hölgyről szól. Ez már csak így megy ebben a korban. Hosszú ideig együtt voltam a szóban forgó hölggyel, aki még Amerikába is utánam jött, aminek nagyon örültem. Mégis a sors úgy hozta, hogy elválltunk egymástól.

9. Nobody Loves The Blues But Me – Egy gyönyörű, lassú blues. Amikor az Államokba, Alabamába költöztem és hónapokig csak dolgoztam reggeltől estig, eléggé el voltam keseredve. Nem úgy alakultak eleinte a dolgok, és a város valahogy teljesen passzív volt a blues zenére. Ott kezdtem el írni a számot, amit később Memphisben fejeztem be. Érdekes, hogy ugyanaz a hölgy van megemlítve itt, mint az ezt megelőző számban. Mégis, aminek ott örültem, annak már itt kevésbé…

10. She's The One – Egy erőteljes Little G. boogie. Nem hiszem, hogy sokat kéne magyarázni. Ha az ember végre megtalálja élete párját, jó számokat ír.

Összességében én azt hiszem, meg vagyok elégedve az anyaggal. Ezekben az években így játszom a bluest és ezt sikerült is felvenni. Az életem teljesen egyszerű, és mindig ugyanarról szól: zene, nők, család, barátok, utazás, szórakozás, pénzkeresés, szex, szeretet és tisztelet.
Lehet, hogy sokaknak ez primitív, de akkor sem fogom ezt túlmisztifikálni. Nem bonyolult sem a szöveg, sem a zene, mint ahogy én sem vagyok az. Mégis iszonyat erő van az albumban, azért mert 100%-ig őszinte, és a közreműködő zenészek is kitűnő munkát végeztek. Nincs kit kiemelni, magyart vagy amerikait. Mind nagy szeretettel fogadták el a meghívásomat, amit ezúton is köszönök.
Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Én senkivel nem akarok versenyezni, játszom, amit játszom, és csak remélni tudom, hogy egy-egy koncert után boldogan és elégedetten tér haza a közönség.

Little G. Weevil


Magyarországon járt az ír gitárfenomén
2008-06-22 | beszélgetések


Sok Gary Moore rajongó álma vált valóra, amikor június 14-én hazánkban lépett fel az ír gitárfenomén a Nemzetközi Harley-Davidson Fesztiválon, Alsóörsön. A koncertet megelőzően egy remek hangulatú sajtótájékoztatón vehetett részt néhány újságíró a balatonalmádi Ramada Hotelben.
Most ennek a szerkesztett változata olvasható.


Először zongorázni tanultál. Miért hagytad abba?
Gary Moore: Mert borzasztó voltam! Szörnyű! (nevet) Én voltam a legrosszabb tanítvány. Nem szerettem a kottaolvasást, így aztán hamar véget is értek a tanulmányaim.

A hetvenes években csatlakoztál a Thin Lizzy zenekarhoz…
Gary Moore: Igen, háromszor is! (nevet)

...hogyan emlékszel vissza a legendás Black Rose albumra?
Gary Moore: Az album igazából dalok gyűjteménye volt. Néhány dal nem is erre az albumra készült, hanem Phil Lynott szólóalbumára, de mivel nem volt elég számunk az új Lizzy lemezhez, felhasználtuk őket. Ilyen például a "Sarah", amit nagyrészt én írtam. Szintén segítettem a "Black Rose", valamint a "Thoughest Street In Town" dalok szerzésében, így mondhatjuk, hogy nagy szerepem volt a lemez megírásában.

A ’90-es években újjáalakult a Cream, Clapton helyett Te csatlakoztál…
Gary Moore: Nem, ez hülyeség, teljesen téves! Azt a zenekart (BBM) én alapítottam. Eredetileg ez egy új Gary Moore albumnak indult, később csatlakozott Jack Bruce és legnagyobb meglepetésemre Ginger Baker-t ajánlotta dobosnak, mivel akkortájt még nem volt meg a dobosunk. Az ilyen jellegű kérdések ölték meg azt a zenekart!

Az első két szám arról a lemezről a "Waiting In The Wings" és a "City Of Gold" nagyon hasonlít a Cream "White Room" és "Crossroads" című számaira.
Gary Moore: És? Mit vártál? (nevet) Nézd, ha van egy dobosod a Cream-ből, egy énekesed a Cream-ből, aki ráadásul szinte az összes Cream dalt szerezte, illetve te egy gitáros vagy aki kölyökként a Cream zenéjén nőtt fel, mindenképp kicsit hasonlítani fog a végeredmény a Cream-re. Talán az lenne a furcsa, ha nem így történne. Egyébként az albumról kislemezen is megjelent "Where In The World” című dal teljesen távol áll a Cream zenei világától és a lemezt záró "Wrong Side Of Town" is inkább egy jazz ballada, tehát voltak dalok, amiknek közük nem volt a Cream-hez, melyek persze rögtön hasonló hangzásvilágot kapnak, ha Jack Bruce énekli őket.

Van valamilyen kapcsolatod Peter Green-el mostanában?
Gary Moore: Nem, azt hiszem Svédországban él jelenleg. Évek óta nem láttam már…

Ez az első alkalom, hogy Magyarországon jársz?
Gary Moore: Igen.

Van bármilyen elképzelésed a magyar blues vagy rockzenéről, vagy egyáltalán Magyarországról általában?
Gary Moore: Ha jól tudom, Magyarországnak igen komoly jazz tradíciói vannak. Amit örömmel hallottam, hiszen a jazznek szoros kapcsolata van a blues-al.

Mi volt az oka, hogy 1995-ben végül nem játszottál a Rolling Stones előtt Magyarországon?
Gary Moore: Nem fizettek eleget! (nevet) Azt mondták: "Adunk 5000 dollárt…"

Hogy látod, mennyire szerették a rajongók a legutóbbi "Close As You Get" című lemezedet? Mennyire volt sikeres?
Gary Moore: Nem tudom mennyire fogyott, a lemezkiadó nem árulta el! (nevet) Az biztos, hogy én szerettem azt a lemezt!

A ’90-es évek végén megjelent "Dark Days In Paradise" című album sok rajongódnak…
Gary Moore: …sokkhatás volt. (nevet)

Tervezel hasonló jellegű lemezt készíteni a jövőben?
Gary Moore: Mindig is azt csináltam amit épp szerettem volna csinálni, és úgy gondolom ez nagyon fontos egy muzsikus számára. Az összes zenész akit tisztelek, nem fél új és új dolgokat kipróbálni. Következő lemezem után, talán megpróbálkozom egy akusztikus albummal. Egy akusztikus-dance albummal persze! (nevet)

Mit várhatunk az új albumtól, annak dalaitól?
Gary Moore: Agresszívebbek lesznek az előző album dalainál. Az sokkal szellősebb volt, több balladával. Ez most sokkal tempósabb lesz. Néhány dal az új albumról kifejezetten rockosabb, persze még mindig a blues határain belül, de sokkal rockosabb hangzással.

Manapság egyre többet látni Fender Telecaster gitárokkal a színpadon. Lesz ennek bármilyen hatása az új lemez hangzására?
Gary Moore: Igen, például lesz az albumon egy country nóta, amihez tökéletesen passzol a Telecaster hangja. Szintén ezt a típusú gitárt használom majd néhány lassabb dalhoz is. Egyébként gyerekként az első igazi gitárom is pont egy Telecaster volt. Nagyon szeretek játszani ezeken a gitárokon.

Pár éve úgy volt, hogy fellépsz Romániában is…
Gary Moore: Még mindig nagyon szeretnék fellépni ott. Szeretném látni Romániát. Idén is volt egy ajánlatunk onnan, de végül sajnos nem jött össze a dolog.

Mi volt az oka, hogy pár éve nem sikerült?
Gary Moore: Nem emlékszem. Talán valami a rendezőkkel. Már nem emlékszem.

Van valami kötődésed a motorokhoz?
Gary Moore: Nincs. (nevet)

Tudsz bárkit magadon kívül, akit meghívtak a Monsters Of Rock és a Montreux Jazz Fesztiválra is?
Gary Moore: (hosszú gondolkodás után) Nem. (nevet)

Mi lenne a tanácsod fiatal zenészek számára, akik még csak most vannak karrierjük elején?
Gary Moore: Manapság ez nagyon nehéz, talán most a legnehezebb a fiatal zenészeknek! Minden a pénzről szól, így nagyon nehéz lemezszerződéshez jutni. Ha sikerül is, a lemezkiadók csak használják a zenekarokat, megrágják, és már köpik is ki őket. Úgyhogy ez nagyon nehéz manapság. Azt tanácsolnám, hogy tanuljanak meg játszani minél jobban, tanulják meg kifejezni magukat a hangszerükön, és ne nagyon rágódjanak azon, hogy híresek legyenek …mert talán nem is lesznek.

Van összefüggés aközött, hogy játszátok a ”Don’t Believe Word” című Lizzy számot, és hogy a dobosod, Brian Downey, a Thin Lizzy egykori dobosa?
Gary Moore: Igen, hiszen többen vagyunk az én bandámban abból a zenekarból, mint a jelenlegi Thin Lizzy-ben. Úgyhogy egy dalt mindenképp be kellett raknunk a programba! (nevet)

Épp 13 éve halt meg Rory Gallagher. Hogyan emlékszel rá?
Gary Moore: 14 évesen felléptem előtte Belfastban, amikor először jött a városba. Végtelenül kedves és figyelmes ember volt. Akkoriban nem volt pénzünk, így húrokra sem futotta és megesett, hogy egymás gitárjait használtuk, ha sajátunkon elszakadtak a húrok. Halála előtt nem sokkal Londonban találkoztunk. Egy Hotelben élt és már nagyon rossz állapotban volt. Nagyon szomorú volt. Összes gitárja ott volt vele. Csak ültünk, beszélgettünk és gitároztunk kicsit. Egy alkalomtól eltekintve sosem játszottunk együtt a színpadon. A Thin Lizzy egyik koncertjén szállt be és az egyik gitáromat használta.

Tervezel koncert DVD kiadását mostanában?
Gary Moore: Igen. Felvesszük a Montreux Jazz Fesztivál-os fellépésemet most júliusban, ahol barátom Otis Taylor, Buddy Guy és John Mayall is fellép majd, úgyhogy ez az anyag valószínűleg megjelenik. Továbbá hamarosan kiadják a tavaly októberben Londonban rögzített Jimi Hendrix emlékestet is, ahol Billy Cox és Mitch Mitchell társaságában játszottunk Jimi Hendrix dalokat.

Úgy hírlik, a ’80-as évek elején Ozzy Osbourne akart megszerezni gitárosának. Ez igaz?
Gary Moore: Igen, így volt. Ezért is utál annyira. (nevet) Elmondom hogy történt. Még Randy Rhoads előtt szerette volna, ha én leszek a gitárosa. Épp Los Angelesben éltem, és Ozzy miután kirúgták a Black Sabbath-ból szintén L.A.-ben, egy Hotelben lakott. Sharon-nal barátok voltak akkoriban, de igazából nem nagyon találkozgattak. Sharon volt a menedzserem. Ozzy-nak épp egy zenekart próbáltak összehozni, de Ő csak engem akart gitárosának. Mivel a Thin Lizzy után nem igazán akartam ismét egy drogfüggő énekes zenekarában szerepelni, és különben is megvolt már a saját zenekarom (G-Force), így csak segítettünk neki a zenészek meghallgatásakor. Ha épp egy doboson és basszusgitároson volt a sor, én is beszálltam gitáron, ha pedig basszusgitáros és gitáros volt a meghallgatott zenész, akkor a dobosom, Mark Nauseef segített. Így talált rá Randy Rhoads-ra.
A probléma akkor kezdődött, mikor Randy Rhoads halála után már másnap hívtak, hogy fejezzem be a turnét! Akkoriban Greg Lake zenekarában voltam, de mivel egy baleset következtében eltörtem egy csontot a kézfejemben, amúgy sem tudtam volna játszani. Sharon viszont ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy megsérültem, és nem tudok játszani, azt hazudta Ozzy-nak, hogy nem veszem fel a telefonjait! Amikor Sharon megkérdezett, hogy be tudnám e fejezni a turnét, azt válaszoltam: "Igen". Viszont azon az éjszakán, vagy a következőn, még mielőtt Amerikába utaztunk volna a Greg Lake Band-el, futás közben elestem és megsérült a kezem.

Hogyan képzelted el gyerekként a karrieredet, és hogy látod most?
Gary Moore: Azt mondhatom, hogy abban a szituációban vagyok, amit mindig is akartam. Gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy zenész leszek és nagyon sok időt töltöttem egymagamban, ezekről a dolgokról ábrándozva. Talán ez is segített, hogy végül valóra vált. Olyan zenészekkel játszhattam együtt, akikről mindig is álmodtam. Mostanra barátokká váltunk. Nagyon boldog vagyok.

Mesélnél első gitárodról és az ehhez kapcsolódó élményeidről?
Gary Moore: (nevet) Egyik péntek este apám hazajött a munkából és megkérdezte: "Szeretnél gitározni tanulni?". "Igen, szeretnék." mondtam, hiszen mindig is gitározni akartam. Úgyhogy szombat reggel el is vitt egy barátunk házába, ahol ez az ismerős mutatott egy akkordot. Volt egy eladó gitárja 5 fontért, apám meg is vette. Egy szörnyű, Németországban készült Framus gitár volt. Olyan magas hangszer, mint én akkoriban, úgyhogy amikor a buszmegállóban várakoztam, ki sem látszódtam a gitár mögül. Nagyon nehéz volt rajta játszani, mivel a húrok túl magasan voltak… az összes 25 év körüli gitáros csak csodálkozott, "Hogy a fenében tudsz ezen játszani?". Viszont számomra ez nagyon hasznos volt, hiszen később a jó gitárokon már nagyon könnyű volt játszani.

Hogy tetszik Magyarország?
Gary Moore: Mindössze egy napot töltöttem Budapesten, úgyhogy igazából nem nagyon volt időm. Sétáltunk egyet, körülnéztünk. Gyönyörű a város, kicsit olyan, ahogy korábban is elképzeltem, de sajnos elég kevés időt töltöttünk itt.

Talán hallottad, hogy korábban öcséd Cliff is járt már nálunk párszor…
Gary Moore: Igen, Budapesten egy hajón lépett fel.

Igen …és néhány héten belül újra hazánkba érkezik.
Gary Moore: Tudom, épp a napokban beszéltem vele.

Elképzelhetőnek tartod, hogy a jövőben akár együtt is szerepeljetek egy lemezen?
Gary Moore: Nem, nem hiszem. Nagyon különböző a stílusunk. Ő inkább a ’80-as éveket kedveli. (nevet)

…talán Jeff Beck lehetne a közös nevező.
Gary Moore: Igen, Ő is szereti Jeff Beck-et. Mostanában kezdett újból jobban belemélyedni a zenébe. Korábban néhány szörnyű bandát is kedvelt. Kérdeztem is: "Miért hallgatod azt a sok szart?" Sokat vitatkoztunk a zene miatt. "Miért hallgatod a Rush-t például, miért hallgatod azt a sok progresszív rock zenét?" kérdezem mindig. "Nagyon szeretem őket!" mondta. Úgyhogy, ment is megnézni ezeket a bandákat élőben. Mostanában kezdett egy kicsit jobban körülnézni és rájött, hogy más is van a világon. Jeff Beck-et szereti, úgyhogy az rendben van! (nevet)

Mi a véleményed a manapság elharapódzott zenei letöltésről?
Gary Moore: Én is csinálom. (nevet) Mit tehetünk, ez a modern világ! Én is szeretek letölteni, van is vagy már 12.000 dalom! (nevet)

Köszönet Csillag Zoltánnak és a magyarországi Gary Moore Fanclub-nak (www.garymoore.hu), hogy a beszélgetést rendelkezésünkre bocsátotta!


Egy nemzetközi csapat
2008-06-20 | beszélgetések


A BLUES VAN történetében eddig csak hazai zenészekkel készültek interjúk, most először keríttetünk alkalmat, hogy kicsit távolabb kalandozzunk.
Választásunk a rév-komáromi származású Tomas „Bobek” Bobrovniczky-ra és feleségére Petra Börnerová-ra esett, akik együtt is zenélnek a Petra Börnerová Band-ben.
Interjúm során a kezdetekről, a magyar zenei kapcsolatokról és az új lemezről is kérdeztem őket.


Turista: Kezdjük talán a kezdeteknél, hogyan kerültetek kapcsolatba a blues-al? Mi miatt döntöttetek a zenészpálya mellett?
Bobek: Én blues és rock zenén nőttem fel. Mivel édesapám is dobolt, így természetesen otthon is sok lemezünk volt. Legtöbbet Jimi Hendrix, Johnny Winter, a Beatles, a Colosseum és a Deep Purple zenekarok voltak azok, amiket hallgattam. A szüleim eleinte nem nagyon akartak támogatni a zenében, de miután látták, hogy menyire a szívemhez nőt a dobolás, és hogy ez nem fog megváltozni, így más megoldásuk nem maradt, mint támogatni engem. Egy gimnáziumi rock, majd punk zenekarban kezdem 17 éves koromban, de mivel a blues volt az ami igazán érdekelt, így 1996-ban megalakítottam az első blues zenekaromat. Egy idő után sikerült megismerkedni egy-két blues lemezgyűjtővel ill. zenésszel, akiktől volt lehetőségem tanulni és hanganyagokat kapni.
Petra: Én egy észak-nyugati cseh kisvárosból, Bilinából származom, ahol nagyon sok lehetőség nem volt. Gyerekkoromban szerettem volna gitározni vagy zongorázni. Mivel gitárra már nem volt szabad hely a zeneiskolában, így a tanárok tangóharmonikára javasoltak. Persze, ez a volt rendszerben elég nagy divat volt Csehországban. Mikor elvégeztem a hat éves iskolát, konzervatóriumba jelentkeztem. Ugyanebben az időszakban már énekeltem rock zenekarokban és döntenem kellett a harmonika és az éneklés között. Végül az ének mellet döntöttem, és Prágában egy ismert jazz énekesnőnél, Jana Koubková-nál vettem magánórákat. Ebben az időszakban már gyakran jártam egy helyi klubba, ahol blues zenekarok is játszottak, és valahogy megtetszett ez a zenei irányzat. Eleinte Jimi Hendrix, Janis Joplin, tehát a Woodstock generációval ismerkedtem meg.

T.: Milyen korai próbálkozásaitok voltak?
Bobek: Ahogy már írtam, az első blues zenekaromat egy közeli barátommal 1996-ban alakítottam meg Komáromban. Igazából az első "profi" zenekarom a pozsonyi Bluesweiser volt 1998-ban. Mivel zeneileg fejlődni szerettem volna és a kisvárosunkban minden lehetőséget felhasználtam, így muszáj volt a városon kívül szerencsét próbálni. A Bluesweiser-ben egy évet játszottam, de nagyon sok tapasztalatot, új barátokat és kontaktusokat szereztem. 2007-ben ismét tagja lettem a zenekarnak.
Petra: Az első igazi blues zenekarom Prágában volt, Handsfree Blues Band név alatt. Ezzel a zenekarral főleg Prágában játszottunk. Ezután 2003-ban megismerkedtem Bobekkel, aki egy ideig velünk dobolt, aztán megalakítottuk a közös zenekarunkat.

T.: Közös csapatotokon a Petra Börnerová Band-on kívül számos formáció tagja is vagy. Bemutatnád ezeket?
Bobek: Jelenleg aktívan a szlovákiai funk-blues stílusú Bluesweiser-ben, az immár 20 éve létező zenekarban játszom (www.bluesweiser.sk). Ezen kívül a magyaroszági Jugging Stones zenekarral is zenélek, de mivel nagy a távolság, így csak a fesztiválokat ill. a csehországi koncerteket vállalom be. Mivel itt Prágában is sok profi zenész van, akik több zenekarban is játszanak, így gyakran kisegítem a dobos kollégáimat és beugrok helyettük a zenekarjaikba. Legtöbbször a Roman Pokorný & Bluesbox Heroes Band-ben, vagy Luboą Andrąt legendás cseh blues gitáros zenekarában játszom.

T.: Korábban magyar zenészek is tagjai voltak a Petra Börnerová Band-nek. Mi miatt szakadt meg ez a kapcsolat?
Bobek: Igen, az első zenekar a Petra Börnerová Band feat. Benkő Zsolt név alatt futott. 2005 nyarán meghívást kaptunk Petrával a Nyírbátori Rhythm & Blues Fesztiválra, de mivel Petra akkori zenekara nem volt hajlandó utazni, így felkértem Benkő Zsoltot és a Bluesrivers zenekar tagjait. Őket régebbről ismertem és már együttműködtünk. A nyírbátori fellépés nagy-nagy sikert aratott, így úgy döntöttünk, hogy tovább folytatjuk. Nem gondoltam volna, hogy három évig sikerül egyben tartanom ezt a remek bandát, de mivel tényleg nagy volt a távolság, és mi Petrával szerettük volna a saját zenénket is csinálni, így 2007 év végén úgy döntöttünk, hogy egy időre szüneteltetjük ezt a nemzetközi zenekart. Remek három évet töltöttünk együtt és bejártuk fél Európát. Nehéz volt a búcsúzás, mert egy család alakult ki a zenekarból, de ha tovább akarunk lépni, muszáj volt ilyen döntést hoznunk. Sajnos az utóbbi időben a Zsolton kívül a basszusgitárosunk Bornemissza Ádám és a szaxofonosunk Táncos István nem is értek rá, és a vendégzenészekkel már nem az a csapat volt. De nem zárjuk ki, hogy még valamikor összeállhat az eredeti csapat. Nagyon jó barátok maradtunk, és tartjuk a kapcsolatot. Az Ádám írt egy rakás dalt a Petrának, amelyeket most az új zenekarral játszunk.

T.: Készül egy új lemez is. Mikorra várható ennek a megjelenése?
Petra: Igen, készül az új stúdió lemez, amin Bornemissza Ádám angol szövegei és saját cseh nyelvű dalaink szerepelnek majd. Ha minden jól megy, akkor ősszel vagy télen meg is jelenik.

T.: Kik a zenésztársaitok?
Petra: Miloą ®elezňák - egy remek jazz gitáros Szlovákiából, Pavel Novák - cseh basszusgitáros, aki néha a Benkő Zsoltos fellalásban is játszott. Bobek dobol, én éneklek és egy dalban tangóharmonikázom.

T.: Változott a zenei koncepciótok?
Petra: A cover dalokon kívül a műsorunk felét saját szerzemények töltik ki. Ezek a blues, a jazz és a folk stílusok keverékei.

T.: Mivel az új felállás is többnemzetiségű, adódik a kérdés, hogy mennyire törekedtek erre? Tudatos ez?
Bobek: Az új felállás cseh, szlovák és szlovákiai magyar tagokból áll. Természetesen ezt érezni a saját dalainkban is, és persze a többnemzetiségű zenekarnak a koncertszervezésnél nagy előnye van. Egy nemzetközi zenekart könnyebben el tudunk adni otthon, de külföldön is.

T.: Úgy tudom koncert ill. fesztiválszervezéssel is foglalkozol.
Bobek: Igen, már több éve szervezek blues koncerteket, kisebb fesztiválokat. Nincs szervező irodám, az egészet hobbiból ill. a blues iránt érzett szeretetből csinálom. Már negyedik éve szervezem Bilinában a Blues na Kyselce nevű nemzetközi fesztivált (www.bluesnakyselce.wz.cz). Ezen kívül néha segítek egy-két zenész barátomnak koncertszervezésben. Sajnos az utóbbi időben egyre nehezebb itt Csehországban, azért próbálkozunk Petrával Németország, Lengyelország, ill. más EU-s országban fellépést szervezni.

T.: Mennyire van keletje felétek ma a blues zenének? Melyek azok a formációk melyekre mindenképen érdemes odafigyelni?
Bobek: Ahogy már írtam, itt is eléggé romlott a helyzet. A zenekarokból sok van, de sajnos a klubokból és a fesztiválokból kevés. Csehországban inkább a rock, a folk, a country ill. a populáris zenére van igény, de van néhány blues zenekar és előadó, amely biztos, hogy nemzetközi szinten nem hozna szégyent Csehországra. A legendás Luboą Andrąt Blues Band, amely valami olyan Csehországban, mint Tátrai Tibusz Magyaroszágon. Aztán van sok fiatal blues zenész, mint például a Marce Flemr Band, a Hocchie Coochie Band, Jan Kořínek, a 10 éve Prágában élő chicagói blues gitáros zenekara a Rene Trossman Band, és még sokan mások. 2007-ben megalakítottam egy blues társaságot és az első cseh blues információs weboldalt. Sajnos a társaságból 2008 elején kiléptem, de a weboldalra még gyakran küldök mindenféle infókat. A www.czechblues.com oldalon megtalálhatod az összes csehországi blues klubot, fesztivált és zenekart.
Petra: Egyetértek Bobekkal. Szerencsére mi nem a zenéből élünk, így ha átlagban havi négy koncertünk van, az elegendő. De vannak zenekarok, amelyek rendszeresen játszanak, főleg a prágai klubokban.
Köszönjük a beszélgetést és remélem hamarosan ismét Magyaroszágon játszhatunk, legközelebb augusztus 16-án a Cseszneki Blues Fesztiválon!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista


16. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008-06-19 | koncertajánló


16. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
2008. július 1-6. - Paks





ESZI Sportcsarnok:

Július 4.
- Böllér Blues Band
- S-Modell
- Erja Lyytinen
- Ian Siegal Band
- LMT Connection, vendég: Mary Broadcast - ének, gitár

Július 5.
- László Attila Band
- Saffron Monkey
- The British Blues Quintet
- Carl Palmer Trio
- RawHide

Július 6.
- Ripoff Raskolnikov
- Cliff Moore Band
- Török Ádám & Mini 60/40 koncert

Templomi koncertek, július 5.
10:00 - 12:00 - László Attila, Cliff Moore & Steve Hacking, Little G. Weevil, Maggie Bell - Miller Anderson - Zoot Money
13:00 - 15:00 - LMT Connection, Ian Siegal, Erja Lyytinen, Mary Broadcast

Kerti koncertek, július 6.
- Blúz tér 10
- Soundtrack
- Joint Venture
- Tűzkerék XT
- T. Rogers
- Varga János Combo
- Sárga Taxi


Török Ádám 60 DVD bemutató koncert
2008-06-18 | koncertajánló


Török Ádám 60 DVD bemutató koncert
2008. július 2. 19:00 – Budapest, Városligeti Sörsátor


Július 2-án jelenik meg Török Ádám 60 címmel a Mini új DVD-je. A bemutató koncert színhelye az együttes nyári klubjában, a Városligeti Sörsátorban lesz. A másfél órás DVD anyag a januári jubileumi koncerten készült, a felvételeket az 5-ös Csatorna televízió készítette.
Az 5-ös Csatorna kiváló munkát végzett, a felvétel hang- és képminősége is ragyogó.
A bemutatónak otthont adó Városligeti Sörsátor húsz éves fennállását ünnepli e nyáron. Kitűnő koncerthelyszínné vált az utóbbi években, aki felhőtlenül akar szórakozni a Mini nyári bulijain, bátran látogasson el ide.
A július 2-i DVD-premieren fellépnek a jubileumi koncert és a DVD főszereplői: Török „Gyugyó” Ádám, Köves „Pinyó” Miklós, Németh Károly, Paróczai „Tacskó” Attila, Závodi „Zacskó” János, Mohai Tamás, Muck „Muki” Ferenc, Horváth Misi és Török Péter.

Ádámék mindenkit szeretettel várnak!


Tomcat Courtney: Downsville Blues
2008-06-17 | kritika


Írásaimban folyamatosan igyekszem a hazánkban kevésbé ismert blues előadókra/zenekarokra fókuszálni, így kapóra jött a Blue Witch Records május 20-án megjelent kiadványa. „Blue Witch Records Is The Biggest Little Blues Label In The Country”, írják a kiadóról, és azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, ezt Tomcat Courtney Downsville Blues című albuma csak erősíteni fogja.
A san diego-i Tomcat Courtney 1929-ben Waco-ban (Texas) született, Lightnin' Hopkins és T-Bone Walker zenéjén nőt fel, akiket személyesen is ismert. A fiatal feltörekvő bluesman, mivel szerette a táncot és az éneket, utazó cirkuszokban is fellépett. A ’60-as években Kaliforniába kötözött, majd a ’70-es évek elején San Diego-ba, ahol azóta él.
Az első felvételei az Advent Records által 1974-ben megjelentetett San Diego Blues Jam című lemezen voltak hallhatók.
A Downsville Blues című albumon a ritmusszekciót a legendás chicagó-i dobos Willie “Big Eyes” Smith és a basszusgitáros Patrick Rynn alkotja. Willie hosszú ideig Muddy Waters zenekarának a tagja volt. Szájharmonikán Bob Corritore játszik, vele Courtney 2007-ben ismerkedett meg a gitáros Chris James által, aki szintén szerepel a lemezen. James 13 évesen, a ’80-as évek elején csatlakozott Tomcat bandájához.
A legjobb texas country blues tradíciókat követő Tomcat Courtney rendkívüli dalszerzői képességekkel rendelkezik, erőteljes énekét, jellegzetes gitárjátékát tizenkét számon keresztül élvezhetjük.
A Blue Witch Records érdeme, hogy egy ilyen nagyszerű blues zenész felvételeit nemzetközi szinten is mindenki számára elérhetővé teszi.

Blues Witch Records, 2008

Pampalini


Új lemez Walter Trout-tól
2008-06-14 | hír


Hosszú idő után The Outsider címmel új lemezzel jelentkezik Walter Trout. Az album a Provogue Records gondozásában június 24-én fog megjelenni és eddig több mint 500000 darab megrendelés érkezett a CD-re.
A lemez tizenhárom Trout szerzeményt tartalmaz, társai nem a megszokott kísérőzenekarának a Radicals-nak a tagjai, hanem session zenészek. Így hallhatjuk a dobos Kenny Aronoff, a basszusgitáros Hutch Hutchinson, a zongorista Jon Cleary játékát, Hammond B3 orgonán pedig Skip Edwards-ot és Samuel Avila-t. További vendég a „szájharmonika varázsló” Jason Ricci. A lemez producere John Porter (B.B. King, Los Lonely Boys, Ryan Adams).
Walter Trout jelenleg Kanadában és az Egyesült-Államokban koncertezik, augusztustól Európa következik.

Számcímek:
1. Welcome To The Human Race
2. Next Big Thing
3. All My Life
4. Love Song Of J. Alfred Bluesrock
5. Don't Wanna Fall
6. Child Of Another Day
7. Turn Your Eyes To Heaven
8. Restless Age
9. Gone Too Long
10. Matter Of The Heart
11. Can't Have It All
12. Sanjay
13. Outsider

Pampalini


Kórházba szállították Nappy Brown-t
2008-06-10 | hír


A 79 éves veterán blues zenészt Nappy Brown-t, június 1-jén Newton-ban (New Jersey) kórházba szállították.
Az énekes nemrégiben adott remek koncertet a Blues Music Awards díjátadóján Tunica-ban (Mississippi), majd további fellépései is lettek volna San Francisco-ban, majd a Live Oak Music Festival-on Santa Barbara-ban.
Napoleon Brown Culp 1929. október 12-én született, ifjúkorában evangéliumi csoportok tagja volt. 1954-ben szerződést kötött a Savoy Records-sal, 1955-ben a Billboard második helyére került a Don't Be Angry című dallal.
Az ötvenes évek végén egy all-star show előadójaként turnézott Jackie Wilson-nal, Little Richard-dal, Chuck Berry-vel, Bo Diddley-vel és Buddy Holly-val.
A ’80-as évek elején megújulva tért vissza, majd 1983-ban sikeresen turnézott a skandináv országokban.
Az utolsó albuma 2007. májusában jelent meg a Blind Pig Records-nál Long Time Coming címmel.

Turista


Eddie „Big Town Playboy” Taylor: Bad Boy
2008-06-07 | kritika


Chicagó-nak, a „szelek városának” egyik ismert gitáros alakja Eddie Taylor, aki 1923-ban Benoit-ban (Mississippi) született. Eddie-t fiatalon megbabonázta Memphis Minnie, Charley Patton, Robert Petway, Son House és Robert Johnson zenéje, így 13 évesen megtanult gitározni.
Az első formációt, melyben zenélt, gyermekkori cimborájával Jimmy Reed-del alapította (Taylor mutatta meg a gitározás alapjait Reed-nek), majd 1949-ben Chicagó-ba költözött. Itt rögzítették az első, Jimmy Reed-del közös felvételeiket a VeeJay Records számára, de hallhatjuk John Lee Hooker-nek szintén e kiadónál megjelent lemezein, valamint együtt zenélt Homesick James-sel, Snooky Pryor-ral, Floyd Jones-sal, Elmore James-sel, Big Walter Horton-nal és John Brim-mel is.
Eddie Taylor első saját felvételeit a VeeJay Records jelentette meg, melyek közül a Bad Boy, a Ride 'Em On Down és a Big Town Playboy klasszikus darabokká váltak.
Az ausztriai Wolf Records 1995-ben, halála után tíz évvel Bad Boy címmel adta ki a chicagó-i Odyssey Stúdióban 1983. júliusában és 1984. augusztusában rögzített felvételeit.
A lemezen Taylor zenésztársai (a) The West Side Allstar Band tagjai: Johnny B. Moore (gitár), Willie Kent (basszusgitár), valamint felesége Vera Taylor (ének), fia Tim (dob) és mostohafia Larry (dob).
Az album nyitószáma a Bad Boy, melynek első verzióját 1955-ben rögzítették, akkor Eddie Taylor-t harmonikán Jimmy Reed kísérte. A Take Your Hands Dows című dalban megtapasztalhatjuk, hogy Eddie Taylor és Johnny B. Moore milyen nagyszerűen tudnak közösen játszani, szóló szólót követ.
A Look Over Yonders Wall számtalan feldolgozást megért nóta Jazz Gillum-tól, a Three O’ Clock In The Morning Lowell Fulson szerzeménye, mely B.B. King egyik első sikerszámává vált.
Az I Got Long To Stay a korai rockabilly számokra emlékeztet.
A feleséget négy dalban is hallhatjuk, nekem leginkább Otis Rush All Your Lovin című számában tetszik. Egyébként Vera testvérei, Eddie és Jimmy Burns Chicago ismert zenészei.
A Bad Boy egy jó muzsikushoz méltó lemez, melyet bátran ajánlok mindenkinek.

Wolf Records, 1995

Pampalini


Bőrgyári Capriccio: Progressive
2008-06-04 | kritika


Hazánkban az első blues fesztivált Woodstock 20. évfordulójának tiszteletére 1989. augusztus 11-én Esztergomban tartották. Az ezt követő évek a magyarországi „blues boom” kezdetét jelentették. Fesztivál, fesztivált követett, melyeken jelentős szerepet játszottak a ’60-as, ’70-es évek blues-rock szerzeményeit játszó zenekarok. Mára a „robbanás” hatása megszűnt, de napjainkban is léteznek olyan bandák, akik hasonló utat választottak. Ilyen a Bőrgyári Capriccio nevű együttes is.
A zenekar 2000. tavaszán Újpesten alakult, a név a világhírű cseh író Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio című regényére utal. A név figyelemfelkeltő, hisz ki ne ismerné hazánkban Hrabal munkásságát, regényhőseit: Maryska-anyut, Francin-aput és Pepin bácsit.
Az induló zenekar tagjai: Gazdag Viktor - gitár, Bányai Gyula - basszusgitár, Rozgonyi Zoltán - szájharmonika, ritmusgitár, Zarubay Bence - ének, szájharmonika, fuvola és Szabó Zsolt – dobok. Eleinte klasszikus blues és rock szerzeményeket játszottak, melyek folyamatosan egészültek ki Santana és a Ten Years After felvételeivel. 2002-ben ismerkedtek meg Preszmayer Katával, aki elvállalta a zenekar menedzselését. Ennek köszönhetően Török Ádám többször meghívta Őket a legendás Bem Rockpartra, valamint állandó klubbot indítottak a Fészek klub pincehelyiségében. A banda első lemeze 2003-ban jelent meg Sodródás címmel, a felvételek Horváth János hangmérnök segítségével az ARION hangstúdióban készültek. Ebben az évben kaptak először meghívást a keszthelyi Motorostalálkozóra, melynek azóta a rendszeres fellépői, valamennyi alkalommal teltházas, nagysikerű koncertet adtak.
2005. őszén alakul ki a jelenlegi zenekari felállás, az „ős” tagok közül már csak Gazdag Viktor és Zarubay Bence maradtak, kiegészülve Tóth „Diza” Dénessel (dob) és Barabás Attilával (basszusgitár).
A következő év a zenei változásé, progresszívebb irányba indultak, repertoárjukat kiegészítve Jethro Tull, újabb Ten Years After, ill. Alvin Lee szerzeményekkel.
Ez a vonulat tetten érhető a zenekar 2007. nyarán Progressive címmel megjelent lemezén is. A CD nyitó nótája a One Of These Days, mely Alvin Lee szerzeményt a Ten Years After A Space In Time című albumán lehetett először hallani. De további négy dalt is feldolgoztak a „Nyugat leggyorsabb kezű gitárosától”.
Hallható még két Jethro Tull nóta (Locomotive Breath, New Day Yesterday), az egyik legnagyobb Cream sláger, a Bruce – Baker – Clapton hármas által írt Sunshine Of Your Love, a Troggs Wild Thing-je, melyet Jimi Hendrix tett ismerté, valamint Hendrix Who Knows-a is.
A lemezt hallgatva ízelítőt kaphatunk a blues-rock és a progresszív zene jelentős felvételeiből a Bőrgyári Capriccio hiteles tolmácsolásában. És már csak egy lépés, hogy tovább kutakodjuk az „ősök” hagyatékában.

Magánkiadás, 2007

Pampalini