Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

Koncertfelvételek Tab Benoit-tól
2008-04-29 | hír


A Blues Foundation a tavalyi évben a Blues Music Awards gálát május 10-én Memphis-ben tartotta. Az est folyamát a gitáros/énekes Tab Benoit munkásságát két díjjal is (B.B. King Entertainer of the Year, Best Contemporary Male Performer) jutalmazták. A díjátadó előtt néhány nappal Benoit Nashvill-ben koncertezett, olyan zenészek voltak a vendégei, mint Jimmy Hall, Jim Lauderdale, Johnny Sansone, Waylon Thibodeaux és Kim Wilson. A koncertről felvétel is készült, mely a napokban Night Train To Nashville címmel a Telarc gondozásában jelent meg.

Számcímek:
1. Night Train
2. Solid Simple Things
3. Darkness
4. Too Sweet For Me
5. Moon Comin' Over The Hill
6. Lost In Your Lovin'
7. Rendezvous With The Blues
8. Fever For The Bayou
9. New Orleans Ladies
10. Muddy Bottom Blues
11. Stackolina


Pampalini


Johnny Rawls & The Rays: No Boundaries
2008-04-23 | kritika


Johnny Rawls a blues zenei élet egyik méltatlanul háttérbe szorult alakja. Az 1951-ben született énekes, gitáros, dalszerző és producer Rawls már korán zenei műveltségre tett szert, nagyapja John Paul Newson, a vak gitáros segítségével. A fiatal Johnny először klarinéton és szaxofonon kezdett el tanulni, majd középiskolás korában Joe Tex és Z.Z. Hill zenekaraiban vokálozott. Eközben megtanult gitározni is, és megalakította saját blues/soul együttesét.
A ’70-es évek közepétől O.V. Wright zenekarának a vezetője, amit Wright 1980-ban bekövetkezett haláláig vezetett. Ezt követően Little Johnny Taylor-hoz csatlakozott, vele néhány évig dolgozott. 1985-től, mint szóló zenész turnézik.
1994-ben a Rooster Blues lemezkiadó megjelentette L. C. Luckett-el közös lemezét Can't Sleep At Night címmel. Ekkor már a Rooster-nél dolgozik stúdiózenészként olyan muzsikusokkal, mint Lonnie Shields vagy Super Chikan. Két évvel később a JSP Records gondozásában megjelenik a Here We Go című lemeze, a lemezeit az angliai lemezkiadó adja ki - ahol producerként is dolgozott -, egészen 2002-ig, amikor is megalapította saját lemezkiadóját Deep South Soul néven. Még ebben az évben két albuma is megjelenik Lucky Man és Live In Montana címmel.
A négyszeres W.C. Handy díjra jelölt zenész No Boundaries című lemeze 2005-ben jelent meg. A CD-ről a Blues Revue, a Living Blues, a Downbeat és más zenei lapok is elismerően írtak.
Az album valamennyi dalának a szerzője Bob Trenchard, a kísérőzenekar, (a) The Rays basszusgitárosa. A dalok a kétségbeesésről, a reményről és a halálról szólnak (Bob a dalok nagyrészét felesége halála után írta).
Johnny Rawls érdes, lélekkel teli hangja engem néha Robert Cray énekhangjára emlékeztet. A számok többségében hallhatjuk Memphis két legjobb vokalistáját, Reba Russell-t és Jackie Johnson-t is. A zenekar többi tagja is magas szinten teljesít, hisz a lemez bővelkedik nagyszerű hangszeres teljesítményekben. És, hogy kik is ezek a zenészek: Steve Lott - gitár, Dan Ferguson - billentyűs hangszerek, Andy Roman - szaxofon, J. T. Paz és Richie Puga - dob.
Összességében eredeti dalok, kiváló muzsikusok, az album a kortárs soul-blues egyik kiemelkedő alkotása.

Catfood Records, 2005

Pampalini


"Gyere ki a hegyoldalba!"
2008-04-19 | koncertajánló





Ismét együtt zenél Eric Burdon és a War
2008-04-19 | hír


2008. április 21-én egy koncert alkalmából, 37 év után ismét együtt játszik Eric Burdon és a War, a londoni Royal Albert Hall-ban.
Eric Burdon 1969-ben találkozott a Night Shift együttessel, akik akkor Deacon Jones-t kísérték. A hatfős, kizárólag fekete zenészek alkotta csapat játéka lenyűgözte a „mélynövésű” énekest, és hamarosan összehozták az új csapatukat, amit: Lonnie Jordan (zongora, orgona), Harold Brown (dob), Howard Scott (gitár), Charles Miller (szaxofon), B.B. Dickensen (basszusgitár), Papa Dee Allen (ütősök) és Lee Oskar (szájharmonika) alkottak. A zenekar neve War lett, az első felvételeiket 1969. augusztus 8-án készítették San Franciscóban.
Közös színpadi bemutatkozásukra a Devonshire Downs rockfesztiválon került sor.
1970-ben rögzítették az első albumukat, ami az Eric Burdon Declares War címet viseli. Az év végén ismét stúdióba vonultak, hogy elkészítsék a Black Man’s Burdon című dupla albumukat.
1971 elején turnéra indultak, de a turné közepén az idegileg és fizikailag egyaránt kifacsart énekes faképnél hagyta a társait.
Az ismét összeálló War-ban Burdon-on kívül csak Lonnie Jordan énekes-billentyűs maradt a régiek közül.
Aktualitás még, hogy a Rhino kiadó újra megjelenteti a War Eric Burdon-nel készített lemezeit, az Eric Burdon Declares War-t, a Black Man’s Burdon-t és a Love Is All Around-ot.

Turista


Világsztárok az A38-as hajón
2008-04-18 | koncertajánló


David Garfield & the Cats km. Alex Ligertwood
2008. április 29. 20h
Budapest, A38 hajó


David Garfield: billentyűs
Alex Ligertwood: ének
James Harrah: gitár
John Pena: basszusgitár
Forrest Robinson: dob

A fúziós jazz legjobbjai adnak randevút április 29-én az A38-on.
David Garfield hosszú ideig a George Benson Band vezetőjeként dolgozott, de olyan kultikus együtteseknek is ő volt az alapítója, mint a Los Lobotomys és a Karizma (ezekben partnerei voltak még: Jeff Porcaro, Nathan East, Lenny Castro, Steve Lukather, Mike Landau, stb.).
Alex Ligertwood leginkább a Santana Band frontembereként eltöltött tizenöt év miatt ismert, számos platina- és aranylemezen hallhatjuk jellegzetes hangját (Zebop, Shango, Blues for Salvador, stb.). Azért nem tétlen a köztes időszakokban sem, szerepelt rengeteg Brian Auger albumon, közreműködött az Average White Band felvétlein, ő volt az egyedüli énekes a Spyro Gyra-ban és természetesen a saját neve alatt is megjelentetett pár lemezt.
A basszusgitáros John Pena sokak szerint egyike a legeslegjobbaknak Amerikában (a szakma szerint mindenképpen), kész csoda, hogy sikerült időt szakítania erre a turnéra a rengeteg session munkája közben.
A gitáros James Harrah igazán sokoldalú muzsikus. Szokták Steve Lukatherhez hasonlítni, de nála erőteljesebben érvényesül a soul és blues iránti vonzalom. Játékát eddig vagy tucatnyi hollywoodi soundtarckben és vagy ötven lemezen hallhattuk (Elton John, Ray Charles, Melissa Ethridge, Chris Botti, Keb' Mo', Yellowjackets, Madonna, stb.).
A fiatal fekete dobosról elég talán csak annyit elmondanunk, hogy ő játszik a modern R&B - soul egyik leghírsebb előadójának, India Arie-nek együttesében és a mostani turné után egyből indul tovább, hogy a legendás Crusaders dobosaként turnézzon Ázsiában és Európában.
Jazz, rock, soul, blues és funk keveredik ennek az egészen kivételes kvalitású együttesnek a repertoárján.

A tavaszi szezon egyik kihagyhatatlan produkciója!

További koncertek:
2008. május 2. - Szombathely
2008. május 18. - Szeged


Elhunyt Sean Costello
2008-04-17 | hír


Ismét szomorú hírt kaptunk, miszerint 2008. április 15-én, egy nappal a 29. születésnapja előtt Atlantában (GA) elhunyt Sean Costello.
Costello 1979-ben született Philadelphia-ban, 9 évesen a családjával Atlantába költöztek, majd hamarosan gitározni kezdett. 14 éves korában megnyerte a Memphis Blues Society díját, amivel a fiatal tehetségeket ismerik el. 17 éves volt, amikor megjelent az első albuma Call The Cops címmel a Jivebombers-sel, amit a Real Blues Magazine így jellemzett: „Egy robbanásszerű debütálás”.
1998-ban Susan Tedeschi Just Won't Burn albumán játszik, majd részt vesz a lemez turnéján.
2000-ben jelent meg a Cuttin’ In című lemeze a Landslide Records-nál, amit a W.C. Handy Award-on a Best New Artist Debut címre jelöltek.
2002-ben megjelent a Moanin’ For Molasses című albuma, amivel címlapsztorit kapott a Blues Revue-ben.
Ez év elején adta ki a Delta Groove Records az új CD-jét, amiről azt írtam: „Ritkán vár ennyire lemezmegjelenést kicsiny szerkesztői gárdánk, mint Sean Costello 2008. február 19-én megjelenő We Can Get Together albumát.”
Zenélt B.B. King-el, Buddy Guy-al, James Cotton-al, Pinetop Perkins-el és Bo Diddley-vel is.
Sean egy fiatal, vibráló tehetség volt, akit egyhangúan dicsértek kritikusok és zenehallgatók, s akinek a zenéje nem fog a feledés homályába merülni.

Turista


Fekete Jenő 44.
2008-04-16 | koncertajánló


Fekete Jenő 44.
2008. április 25.
Budapest, Take Five


A hazai blues élet legendás alakja, Fekete Jenő április 24–én ünnepli 44. születésnapját, amit az utóbbi 4 évben rendszerint egy hatalmas bulival ünnepel.
Most sem lesz ez másképp, az idei születésnapi jam-re április 25–én este 9 órától kerül sor Budapest legszínvonalasabb jazz klubjában, a Take Five–ban.
Az idei születésnap egyben lemezbemutató, sőt DVD felvétel is, hiszen a Muddy Shoes négy év után ismét lemez kiadását tervezi, melynek anyagát ezen a koncerten hallhatják először a blues szerelmesei.
Természetesen színpadra állnak még azok a zenészek is, akik az elmúlt években a legtöbbet zenéltek az ünnepelttel. Ízelítőt hallhatunk továbbá a 2006. óta több nagysikerű bulit játszó Ray Charles és Frank Zappa Tribute műsorából is.
A hivatalos program végeztével természetesen hatalmas jam session-be csap át az est, melybe már több pályatárs csatlakozik.


Amadeus Austrian Music Award
2008-04-16 | hír


2008. április 18-án a bécsi Gasometer-ben lesz megtartva az Amadeus Austrian Music Award díjátadója. Ezt a rendezvényt 2001. óta tartják meg, 11 kategória létezik (kategóriánként öt jelölt van), a dolog érdekessége, hogy a Jazz/Blues/Folk kategóriában jelölték Al Cook The Barrelhouse Man és Hans Theessink Slow Train lemezeit is.

További albumok e kategóriában:
Waldeck: Ballroom Stories
Count Basic: Love & Light
Diknu Schneeberger Trio: Rubina

Az eseményt közvetíti a PULS 4 TV csatorna ill. a következő hétvégén egy különkiadás lesz a ProSieben Austria csatornán.

Turista


Tervezett The BLUESBERRY Band koncertek
2008-04-15 | koncertajánló


A múlt év végén (2007. december) foglalkoztam a veszprémi The BLUESBERRY Band bemutatkozó lemezével. Recenzióm végén reményemet fejeztem ki, hogy sikerülni fog a zenekarnak az áttörés, sikerül kimozdulniuk a Dunántúlról, eljutnak az ország más részeibe is.
Úgy tűnik, e reményem - a fiúk kitartó munkájának köszönhetően - kezd valóra válni, hisz a banda meghívásokat kapott jelentős koncerthelyekre. De nézzük csak sorjában.
A zenekar a budapesti Mamut II.-ben működő Jam Pub-ban kapott három fellépési lehetőséget (június 6., július 10., augusztus 23.), közben június 12-én az alsóörsi Nemzetközi Harley Davidson Találkozó fellépői is. Szeptember 6-án Németországban, Thierstein városában, a helyi várban lépnek fel. Ezen a helyszínen néhány éve kezdték el szervezni a koncerteket, a komolyzenétől a blues-ig terjedő stílusokban. Az idei évtől heti 2 alkalommal tartanak koncerteket, az utolsó hétvégére a The BLUESBERRY Band-et hívták meg.
A zenekar tervez egy saját szervezésű nagyszabású bulit is a veszprémi Várkertbe, július elejére. Itt több helyi zenekar fog szünet nélkül muzsikálni, az átkötések jam szerűen fognak zajlani.

Pampalini


A Rolling Stones „énekesnője” Budapesten koncertezik
2008-04-12 | koncertajánló


Lisa Fischer
2008. április 24.
Budapest, Corvintető


A Rolling Stones „énekesnője”, Lisa Fischer Budapesten koncertezik április 24-én az Incontinentals All Stars formációval.
Az R&B énekes Lisa Fischer 1961-ben New York City-ben született, mielőtt elindította a szóló karrierjét Luther Vandross zenekarában vokálozott, de hallhattuk Chaka Khan, Tina Turner és Roberta Flack zenekaraiban is. 1992-ben a How Can I Ease The Pain című dallal a Best Female R&B Vocal Performance kategóriában Grammy díjat nyert.
Lisa közel húsz éve a Rolling Stones-sal is látható/hallható. A zenekar tagja Blondie Chaplin is, aki szintén a Stones állandó vendége.

Pampalini


Megjelent Sonny első lemeze
2008-04-11 | hír


A múlt héten megjelent Sonny és zenekarának, a Wild Cows-nak az első CD-je Mr. Rhythm - and -Blues címmel. A soproni énekes/gitáros 1998-ban az esztergomi Full Of Mojo blues táborban tűnt fel. Zenéje a ’40/50-es évek Amerikájának rhythm and blues, a korai rock and roll és a rockabilly keveréke.
A lemezen 12 dal található, öt saját és hét feldolgozás nóta. A felvételek 2004. év végén, 2005. év elején a Singer stúdióban kerültek rögzítésre.
A lemezen a Sonny-t kísérő „Vadmarhák” tagjai: Charming Marty – szájharmónika, Vince Huber – gitár, Buddy Benkey – nagybőgő és Stormy Tom – dob.

Számcímek:
1. I’m Goin’ Away
2. Eat Your Heart Out
3. She Done Left Me
4. Highway Man
5. Got That Lonesome Blues
6. Wintertime
7. According To My Heart
8. Young And Wild
9. Southbound Train
10. Keep Your Arms Around Me Mama
11. Airplane Blues
12. Leave You Baby

Pampalini


"... jó úton járunk."
2008-04-08 | beszélgetések


A Blúz tér 10 nevű zenekar egy új formáció a hazai blues életben. Az első fellépésüket múlt hét szombaton tartották, de a koncert dátumaikat megtekintve láthatjuk, hogy már most jópár jelentős fesztivál meghívottjai. Következőnek 2008. április 14-én a budapesti Gödör Klubban láthatjuk, hallhatjuk a zenekart. Most ismerkedjünk meg velük.

Pampalini: A zenekart 2007. elején Kiss Dala Péterrel alapítottad. Miért éppen Blúz tér 10 lett a zenekar neve?
Szabó Joe: Három éves lehettem, amikor dédapám a halálos ágyához intett és a következőt mondta:
Fiam, eljön majd a nap, amikor megismerkedsz egy Kiss Dala Péter nevű emberrel… - itt felsóhajtott - …fogadd meg szavam, és abban az esetben, ha zenekart alapítanátok ezzel a sráccal, a banda neve legyen Blúz tér 10!
Drámai pillanat volt. :)

Igazság szerint, a nem túl hosszúra nyúló névkeresés során arra a következtetésre jutottunk, hogy a Blues Man’s S., a Bluesogány és az ezekhez hasonló, infantilis nevek kimondottan rosszul hangzanak, illetve néhány további névötlet is impotensnek bizonyult... Maradtunk tehát a magánhangzók miatt frappáns, mégis szójátékos Blúz tér 10-nél. Remélhetőleg ez a fajta játékosság dalainkban is megmutatkozik.
Nem mellékes az sem, hogy nem csupán a blues-t szeretjük (mint zenei stílust), hanem a blúzt is (mint a női felsőtestről szükség esetén villámgyorsan eltávolítandó ruhadarabot). :)

P.: Jelenleg kik még a társaid a zenekarban, Őket ismerhetjük-e más formációkból?
Sz.J.: Kiss Dala Peti neve, hazai szájharmonikás körökben nem ismeretlen. Véleményem szerint, hangszeres tudása és játéka alapján a magyar herflisek elitjéhez tartozik. Siheder korában a Tengs Lengs-szel lépett fel, később a Bölények-, valamint a Nonszensz zenekarok tagja volt.

Ludvig Rezső a csapat billentyűse. Volt profi zenész, jazz-man. Korábban a Rock Színházban, majd több tengerjáró hajó zenekarában is játszott. Több mint tizenhét éve a Siesta jazz-rock zenekar tagja, illetve folyamatos meghívott vendége nívósabb éttermek jazz-trióinak, kisebb jazz-zenekarainak.

Bereczky Norbi a gitárosunk. Tizenöt évig a Bolero zenekarban pengette a húrokat. Őt egy Abszolút Hallás Blues Band koncerten láttam, illetve hallottam először játszani. Néhány hét múlva meghívtuk a zenekarba. Nem utolsósorban jó hangja is van a srácnak.

Tamás Viktor csapatunk basszusgitárosa. A Zapruder együttesben zenélt legutóbb, illetve korábban megfordult alternatív- és blues formációkban is. A csapat többi tagjához hasonlóan rangosabb hazai fesztiválok fellépője is volt.

Horváth Gyuri a dobosunk. Szintén zenész! Pontosabban – Rezsőhöz hasonlóan – tanult zenész. Ő is sokáig a muzsikálásból élt. Sokszoros beugró Takáts Tamáséknál, valamint nála is be szokott futni egy-egy vendégjátékra-, stúdiófelvételre vonatkozó külsős felkérés.

Magamról csak röviden: a banda énekese és dalszövegírója vagyok, az elmúlt nyolc évben a Paradoxon rock-zenekarban, valamint a Kalózbanda blues-rock együttesben tevékenykedtem.

P.: Milyen stílust képviseltek? Folytatjátok-e a magyar nyelvű, saját számok írását, vagy csak feldolgozás számokat fogtok játszani?
Sz.J.: Talán furcsa lesz, amit most mondok (írok), de összességében pozitív blues-t játszunk. Annak is a finomabb, dallamosabb válfaját. A repertoárunkban persze több stílus is megjelenik.

Stílusválasztás tekintetében elsősorban Gary Primich zenéi voltak ránk nagy hatással. A sajnos nemrégiben elhunyt amerikai szájharmonika-mester zenéinek többségét hihetetlenül nagy életszeretet járja át. Az azokból áradó pozitív energiák egyre csak töltik, és töltik a hallgatót. Csodálatos manus volt Mr. Primich(!), mindenkinek csak ajánlani tudom az eredeti, szerzői felvételeket.

A jelenlegi, kb. 120-140 percnyi repertoárunkban mindössze 5-6 feldolgozás szerepel. Azok is olyan magyar szövegeket kaptak, amelyek – nélkülözve mindennemű fordítást – hangulatilag passzolnak az adott zeneszámokhoz. Mint ahogyan ezidáig is ezt tartottuk szem előtt, a jövőben is a saját dalok írását fogjuk folytatni. Kell az alkotás öröme, ötletből pedig szerencsére nincs hiány.

P.: Az első fellépésetekre április 5-én a Telihold Blues Vendéglőben került sor. Hogyan sikerült a koncert, milyen a csapat fogadtatása?
Sz.J.: A koncert megnyitójára előzetesen Nemes Nagy Péter bluesprofesszort(!) kértem fel, aki ugyanezen a napon a Budapest Blues Fesztiválon is közreműködött a műsorfolyam lebonyolításában. Péter örömmel vette az invitálást, ám az elmúlt hét során sajnos kapott egy makacsnak bizonyuló betegséget, amely miatt végül nem tudta vállalni, hogy este nyolc óra körül, ha csak rövid időre is, de átugorjon hozzánk a PeCsás rendezvényről. Ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.

De térjünk vissza a fellépéshez: telt házunk volt. Annyian jöttek el az első koncertünkre, hogy még az asztalok közötti közlekedőtér is megtelt. Gyakorlatilag mozdulni is alig lehetett. A koncertlátogatók és a zenekar közös örömére, pezsgő hangulatú, pörgős buli kerekedett a szombat estéből. Remekül éreztük magunkat, ennél jobb kezdést aligha kívánhattunk volna.

Van itt azért egy fontos, nem elhanyagolandó tényező is: az első koncerteket rendszerint a zenekar barátai, ismerősei látogatják. Így történt ez most, a mi esetünkben is. Természetesen mindenki véleménye rendkívül fontos számunkra, de az alapelfogultságot teljességgel nélkülöző visszajelzések majd csak ezután, az előttünk álló fellépések során várhatóak. Ezek lesznek zenéink objektívebb fokmérői.

Persze a szombat esti zsongást követő, mosolyokkal és csillogó szemekkel kísért gratulációk mellett a fesztiválokra szétküldött zenei anyagok alapján is érkeztek már pozitív visszajelzések. Ezek, valamint az eddig befutott meghívások is azt jelzik, hogy jó úton járunk.

P.: A jövőre nézve, milyen terveitek vannak?
Sz.J.: Hajtjuk a koncertidőpontokat, ahová meghívást kapunk, örömmel visszük zenéinket, tisztességgel nyomjuk a próbákat, folyamatosan bővítjük a repertoárt, és valamikor év vége felé várhatóan stúdióba vonulunk egy jó minőségű demóanyag felvételére.

Néhány, a zenekarunk honlapjáról (www.bluzter10.hu) átmentett gondolattal szeretném zárni soraimat:
Az együttes célja, hogy lehetőség szerint minél több fellépéssel szórakoztassa a zeneszerető közönséget, illetve olyan embereket is a blues irányába vonzzon, akik eddig nem voltak elkötelezett hívei eme csodás műfajnak.

Mindenkit jó szívvel várunk fellépéseinkre(!).

Köszönöm a ’beszélgetést’. Bluesbaráti üdvözlettel: Szabó Joe

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Watermelon Slim & The Workers: The Wheel Man
2008-04-03 | kritika


Könnyű dolga van a kritikusnak Watermelon Slim & The Workers The Wheel Man című albuma kapcsán, hisz ez az az album (és zenekar), amit 6 díjra jelöltek a 2007-es Blues Music Awards-on (Album of the Year, Band of the Year, Contemporary Blues Album of the Year, B.B. King Entertainer of the Year, Contemporary Blues Male Artist of the Year, Song of the Year).
Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük csak ki ez az úriember, aki jól felismerhető stílussal és egyedi hanggal rendelkezik.
Watermelon Slim (eredeti neve: Bill Homans) Bostonban született, de North Carolina-ban nevelkedett.
Gyerekkorában kórusokban énekelt, a ’70-es években tűnt fel a színen, mint háború ellenes aktivista. Vietnami veteránként egy LP-t készített a háborúról, ami 1973-ban jelent meg Merry Airbrakes címmel.
Olyan emberekkel barátkozott ebben az időben, mint Barbara Dane, Henry „Sunflower” Vestine a Canned Heat-ből, vagy a szájharmonikás „Earring George” Mayweather.
1986-ban lediplomázott történelemből, majd újságírói diplomát is szerzett Oregon egyetemében. 2000-ben mester diplomát kapott, így minden nagyképűség nélkül állíthatja magáról, hogy Ő a legműveltebb bluesman a világon.
Az évek folyamán volt teherautó-vezető, targonca kezelő, tűzifa eladó és ügynök is.
2002-ben szívproblémái voltak, az ezredforduló elején kilépett a fuvarosi állásából, a Workers vezetője lett, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen 2005-ben jelölték a Best New Artist Debut címre a W.C. Handy szavazáson. A következő években sem maradtak el a szakmai elismerések, elég, ha csak a Watermelon Slim and the Workers című, a NorthernBlues Music-nál 2006–ban megjelent albumának a sikerére gondolunk.
Igazságtalan lennék azonban, ha nem mutatnám be a társait, a The Workers-t. A doboknál Michael Newberry ül, aki a legendás Fortune Tellers-ben zenélt, de muzsikált Bo Diddley-vel, Bob Margolin-nal, Carey Bell-el, Hubert Sumlin-nal és Robert Lockwood Jr.-ral is. Ronnie McMullen Jr. a csapat gitárosa 15 évesen kezdett el zenélni, a mentora Norman Atherton volt. „Norman az én édesapám volt” - mondja, gitározni tanította és beoltotta a blues szeretete iránt. 2002-ben bemutatta Sweet Brenda-nak, s Ronnie 4 évig zenélt a csapatában. Tagja volt a Scott Keeton Band-nek is és az idők folyamán olyan emberekkel játszott együtt, mint Bo Diddley, Big George Brock, Magic Slim, Jimbo Mathus vagy Buddy Guy. 2006 óta tagja a Workers-nek. A basszusgitáron Cliff Belcher játszik, aki Fort Worth-ben, Texas-ban született és 15 évesen kezdett el basszusgitározni. 1984-ben Austin-ba költözött, hogy a legjobb blues előadókkal zenélhessen együtt. 1988-ban Oklahoma City-be tette át a székhelyét, ahol felvételeket készített és koncertezett a vidék legjobb bandájával a Big G, The Snakeshakers-sel.
A The Wheel Man című CD-jük 2007-ben jelent meg, szintén a NorthernBlues Music gondozásában
A korong a címadó számmal indul, amit Magic Slim-mel közösen adnak elő, s amely dalt jelölték a Song of the Year címre, hozzáteszem nem véletlenül, hiszen az első pár meghallgatás után számomra ez a szerzemény rögzült leginkább.
A címadó dalon kívül más dalok is foglalkoznak a régi teherautó sofőr kalandjaival, pl.: Drinking and Driving és a Truck Driving Mama.
A Black Water egy szegény férfi panasza, a Sawmill Holler egy megbabonázó cappella, a Peaches pedig egy szerelmes dal.
A Got Love If You Want It egy Slim Harpo szerzemény, míg az albumot záró akusztikus Judge Harsh, Furry Lewis Jr. feldolgozás.
Jerry Wexler a legendás Atlantic producer mondta róla: ”Watermelon Slim megtestesíti az amerikai zene légmélyebb és legigazibb gyökereit”.
Watermelon Slim egy hús-vér bluesman, a lemeze pedig kihagyhatatlan!

NorthernBlues Music, 2007

Turista