Archívum

Koncertek áprilisban

2008-03-31 | koncertajánló

Blues B.R. Others Show
2008. április 5. - Csongrád, Bohém
2008. április 25. - Budapest, Old Man’s Music Club

Blues Juice
2008. április 26. - Nagytarcsa, Retro Hemo Pub

Blues Service Duó
2008. április 1. - Budapest, Picasso Point
Blúz tér 10
2008. április 5. - Budapest, Telihold Blues Vendéglő
2008. április 14. - Budapest, Gödör Klub

Boll Weevil Folk Blues Gang
2008. április 1. - Budapest, Bonyai Étterem

Ferenczi György és a Rackajam
2008. április 4. - Romhány, Fáradt Vándor Étterem
2008. április 22. - Milyen lárma!? című CD lemezbemutató koncertje és Herfli Davidson koncert az eredeti tagokkal - Budapest, A38

Hobo
2008. április 1. - A csavargók tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. április 3. - HBB - Budapest, Old Man’s Music Pub
2008. április 4. - A csavargók tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. április 5. - A csavargók tízparancsolata - Debrecen, Csokonai Színház
2008. április 6. - HBB - Budapest, Gödör Klub
2008. április 7. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Budapest, Új Színház
2008. április 8. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Celldömölk
2008. április 9. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Szombathely, MMIK
2008. április 10. - Kötéltánc - Káposztásmegyer
2008. április 11. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) - Pécs, Művészetek Háza
2008. április 11. - Tudod, hogy nincs bocsánat (József Attila est) 2. ea. - Pécs, Művészetek Háza
2008. április 12. - Senkifalva - HBB - Szombathelyi Rockfesztivál
2008. április 15. - Kötéltánc – Kecskemét, Bólyai Gimnázium
2008. április 17. - HBB – Budapest, Old Man’s Music Pub
2008. április 19.- HBB - Szekszárd, Lyuk
2008. április 20. - A csavargók tízparancsolata – Budapest, Új Színház
2008. április 24. – Senkifalva - HBB - Nyíregyháza
2008. április 25. - A csavargók tízparancsolata – Budapest, Új Színház
2008. április 27. - HBB – Budapest, Gödör Klub
2008. április 29. - Farkashajsza (Viszockij est) - Sepsiszentgyörgy
2008. április 29. - Farkashajsza (Viszockij est) - Sepsiszentgyörgy
2008. április 30. - Farkashajsza (Viszockij est) - Komárom, Mozi

Jambalaya
2008. április 5. - Kőszeg, Da Rocco Pizzéria
2008. április 17. - Budapest, Szilvüplé

Little G. Weevil Trio
2008. április 2.- Budapest, Fat Mo's

Little G. Weevil és Horváth Misi
2008. április 1.- Budapest, Szimpla Kert
2008. április 3.- Dunakeszi, Part Cafe

Long Tall Sonny
2008. április 4. - Budapest, Petőfi Csarnok + the Wild Cows
2008. április 12. - Székesfehérvár, Fezen Klub + the Wild Cows
2008. április 22. - Budapest, Szimpla Kert + Horváth Misi
2008. április 24. - Budapest, Lámpás + the Pawn Shop Boys
2008. április 26.- Nyergesújfalu

Nemes Zoli és Horváth Misi
2008. április 8.- Budapest, Fat Mo's
2008. április 10.- Budapest, Szimpla Kávézó

Pribojszki Mátyás Band
2008. április 10. - Budapest, Főbejárat
2008. április 16. - Budapest, Fat Mo’s
2008. április 19. - Szeged, Híd Étterem

S-Modell
2008. április 5. - Budapest, Téglagyári Megálló

Tengs Lengs
2008. április 12. - Budapest, Csekovszky Árpád Művelődési Ház
2008. április 26. - Budapest, Ráday Kupola

The BLUESBERRY Band
2008. április 12. - Balatonalmádi, Budatava Rock Pub

Tom White és Barátai
2008. április 11. - Budapest, Főbejárat
2008. április 20. - Keszthely

Pampalini

Doug MacLeod: The Utrecht Session

2008-03-28 | kritika

Doug MacLeod az egyik legtermékenyebb blues szerző The Utrecht Sessions címmel új lemezzel jelentkezett.
A lemezt, ahogy az utóbbi időben Doug többi anyagát is a Black & Tan Records adta ki, és a cím árulkodik, a számok Utrecht-ben kerültek felvételre, mely város az énekes, gitáros, dalszerző egyik kedvenc városa.
A lemezen tizenkét MacLeod szerzemény található, a felvételekhez két gitárt, egy National Delphi-t és egy öreg Stella-t használt.
Néhány dalban hallhatjuk Arthur Bont percussion és Jasper Mortier basszus játékát, de Ők ketten közösen, az egyik számban sem szerepelnek.
A dalok, - mint Doug összes többi felvétele - nagyon személyesek, egy kis humort sem nélkülöznek, engem leginkább a This Old River, The Long Black Train, That Aint’ Right és a Coming Your Brand New Day címűek érintettek meg.
Összességében egy nagyon szép munka került kiadásra, melyet Doug MacLeod Marie Gaines emlékére ajánl, és nem lennék meglepve, ha a jövő év eleji szavazásokon több díjat nyerne.
A CD 2008. április 21-én kerül a boltokba, de a szerencsésebbek a koncertjein is hozzájuthatnak már.

Black & Tan Records, 2008

Pampalini

Török Ádám 60 ismételten

2008-03-25 | koncertajánló

2008. április 5-én szombaton, 19 órától megismétlik a nagysikerű Török Ádám 60 koncertet a legendás bemrockparti Mini Klubban.
A kétszer 1 órás eseményen elhangzanak a legendás Mini és RABB együttes legjobb dalai és örökzöld balladái. A mai Minin kívül számos sztárvendég is fellép.
A szereplők: Németh Károly, Köves Miklós, Török Ádám, Paróczai Attila, Muck Ferenc, Mohai Tamás, Závodi János, Török Péter és Horváth Misi.

A jubileumi koncerturné állomásai még a közeli hetekben:

2008. március 28. - Dunaújváros, Havana Live Music Club
2008. március 29. - Miskolc, Gárdonyi Művelődési Ház
2008. április 19. - Csongrád, Bohém Café

A fiúk áprilisban Svájcban koncerteznek Paul Camilleri közreműködésével.

Pampalini

Candye Kane súlyos betegségben szenved

2008-03-24 | hír

Candye Kane, a blues díva súlyos betegségben, hasnyálmirigyrákban szenved és a közelmúltban megműtötték. Candye pozítívan áll a dolgokhoz és bízik abban, hogy fel fog épülni.
Candye Kane 1965-ben született, a blues zenéhez elég későn jutott el, hisz először a country-punk, majd a hagyományos country területén tevékenykedett. Első lemezét 1992-ben Home Cookin' címmel az Antones' adta ki, ezt követően még hét albuma jelent meg a Discovery, a Rounder/Bullseye, a Sire Records és a RUF Records gondozásában.
Candye énekesnői karrierje mellett, a nők személyiségi jogainak fáradhatatlan harcosaként is ismert.
Reméljük, minél előbb felépül.

Pampalini

Zydeco és blues koncert a Művészetek Palotájában

2008-03-20 | koncertajánló

Nathan & The Zydeco Cha Chas
Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers
2008. március 31.
Budapest, Művészetek Palotája

A következő időszak a blues zene szerelmesei számára jobbnál jobb koncerteket tartogat, melyekkel mi is foglalkoztunk az oldalunkon. A sorból azonban nem szabad kifelejteni a Nathan & The Zydeco Cha Chas, valamint Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers fellépését sem.
Az amerikából érkező zydeco együttest Nathan Williams alapította, aki Clifton Chenier-től tanult, mára a műfaj egyik legjelentősebb zenekarává váltak. A csapatot Nathan és családtagjai alkotják és hét lemezzel a hátuk mögött érkeznek hazánkba.
Karen Carroll nem először jár Magyarországon, hisz fellépett már a bajai, a pécsi jazz- és blues fesztiválon, és láthattuk a X. Blues Patika Jamboree-n is. Édesanyja Jeanne Carroll nagyban segítette a pályáját, de játszott Albert King-el, Katie Webster-rel, Lurrie Bell-el és Lonnie Brooks-al is. Karen az igazi fekete blueshang megtestesítője, a koncerten a társai a Mississippi Grave Diggers tagjai.

Pampalini

A szájharmonika virtuóza

2008-03-19 | beszélgetések

Egyre többet találkozhat a koncertekre járó közönség Horváth Misi nevével, s elmondhatjuk, hogy az egykori electric boogie- és breaktáncosból mára már virtuóz szájharmonikás lett. Őt kérdeztem …

Turista: Elég korán, 8-9 évesen került a kezedbe a harmonika. Milyen emlékeid vannak ezekről az időkről?
Horváth Misi: Akkoriban úgy jártunk osztálykirándulásra, hogy egy busz 3 faluban szedte össze az iskolás gyerekeket, és az egyik faluból felszállt egy kisgyerek, előkapott egy herflit és játszogatott filmzenéket, gyerekdalokat. Akkora sikere volt a csajoknál, hogy gondoltam, én is szájharmonikázni akarok. Haza értünk és édesapámat megkértem, vegyen nekem egy herflit. Megkaptam, és mindennap fújtam-szívtam, aztán egyszer csak kijöttek az első dallamok, és én is sikeres lettem az iskolában és kirándulásokon. Egy pár évig játszogattam, aztán valahogy ott maradt a szekrényen a harmonikám és csak szemezgettem vele.

T.: Hogyan lettél electric boogie- és breaktáncos?
H.M.: Gyerekkoromban egy hihetetlen energikus kölyök voltam, mindent ki akartam próbálni, olyan voltam, mint egy macska, állandóan futottam, ugráltam, szaltóztam, kézenálva járkáltam, mindig valami olyat próbáltam csinálni, amivel szórakoztatom a barátaimat.
Aztán egyszer 83-körül Balatonra mentük a haverokkal egy diszkóba, és ott találkoztam először ezzel a csodálatos tánccal. Próbálkozgattam én is a mozdulatokkal, de az egyik barátom azt mondta, hogy ezt ne erőltessem, mert ez a tánc nekem nem megy, mert nincs érzékem hozzá.
Onnantól kezdve mindennap 5 órát táncoltam otthon, úgy, hogy nem mondtam senkinek, csak édesapám és bátyám röhögtek rajtam, azt hitték, megkergültem, gondolhatod, fejen pörgés, háton pörgés, mint mikor a legyet lefúják irtóval. Azt mondtam nekik, az nem lesz olyan vicces, ha jönnek majd a fellépéseimre. 2 év otthoni táncolás után elhívtam egy diszkós barátomat, hogy megmutassam neki, hogy miket csinálok. A barátom majdnem sokkot kapott a látványtól. Már másnap elvitt az ország egyik leghíresebb DJ-jéhez és bemutattam neki a tudásomat. Onnantól kezdve nem volt megállás, kapkodtak utánam a diszkók, balatoni szállodák, rendezvények stb.. Apukám büszke is volt rám, na meg a csajok. Szóval fiatalon komoly sikereim voltak, és így belépést kaptam az élet iskolájába, és egyben megéreztem a színpad varázsát.

T.: A ’90-es évek elején ismét egy váltás következett, visszatértél a herflihez. Milyen zenekari próbálkozásaid voltak abban az időben?
H.M.: Első zenekarom a Fullánk Blues Band volt, ami érdekesen alakult, hisz kitalálták, hogy én legyek az énekes is. Hát mit ne mondjak, minden próbateremből, garázsból, kirúgtak minket, olyan vissnyogást még a kutyák sem rendeztek a faluban! De aztán kitartó munkával egész jó kis banda lett, és meghódítottuk a környékbeli kocsmákat!
Következő zenekarom a Kába Szufla Névre hallgatott, amit a környék legjobb zenészeiből verbuváltam össze. Itt már voltak fesztiválok, igényesebb vendéglátó helyek, és egész jól megtanultam ordibálni. Egy probléma volt a zenekarban, hogy én mindig komolyan vettem azt, amit csinálok, és emiatt én Budapestre költöztem, hogy zenész legyek. Céltudatosan tanultam a szájharmonikázást, mindig mondtam a barátaimnak, majd meglátjátok, ott leszek a legjobb zenészekkel, kedvencekkel, példaképeimmel és együtt fogok játszani velük. Ahhoz, hogy belekerülj ebbe a zenei vérkeringésbe, szerintem Budapestre kell költözni. Mindig is szerettem volna itt élni, szeretem a nyüzsgést, és persze a szórakozást! A költözésem miatt sajna a zenekar felbomlott. Pedig jó kis csapat volt …
Aztán, Budapesten egy mámoros éjszakán találkoztam Borsodi Lacikával, aki egy csodálatos gitáros, énekes. Kérdezte? Lenne e kedvem játszani az újonnan alakult zenekarában? Nagy örömmel fogadtam és megalakult a Virga Negra zenekarunk, amivel 5-év alatt szinte az összes fesztivált, klubbot bejártuk Magyarországon! A zenekar stagnál, de a tagokkal még mindig játszunk más formációkban!

T.: Milyen zenéket kedveltél akkor?
H.M.: Én minden zenét szeretek, elég univerzális zenehallgató vagyok. Jazz, blues, latin, balkán népzene, komoly, pop, stb.. Csak élő legyen és igényes!

T.: Miután Lábatlanról felköltöztél Budapestre a Török Ádám és a Minivel kerültél kapcsolatba. Hogyan alakult ki ez a vonal?
H.M.: Kb. 10 éve születésnapomra toppantak be ajándékként! Egy jó nagy kajázás után elővette a fuvolát Török bácsi és azt mondta, játszik nekem egy két keresetlen hangot, válaszoltam, ha megengedi én is játszanék neki valamit.
Meghallgatott, és a következő hétre meghívott a leghíresebb budapesti klubba játszani, és azóta rendszeresen fellépek velük is. Sőt másfél éve megcsináltuk a Török Ádám és a Misi produkciónkat, aminek nagy sikere van kisebb klubokban, kávéházakban. Török bácsival azóta sokat melózunk együtt, pl. közösen csináljuk a lábatlani ingyenes Blues Fesztivált, ami idén már a hatodik lesz (július 25-26-án)! Bármilyen tanácsra van szükségem, mindig hozzá fordulok, és el is fogadom, amit mond. Nekik köszönhetem, hogy bekerültem a zenei vérkeringésbe, és elindítottak azon az úton, amiben csak reménykedik az ember. Köszönet a kis csapatnak! Most jelent meg új CD-jük, könyvük, amiben szerepet kaptam én is.

T.: Azonban nem csak náluk, velük zenélsz, hanem számtalan más formációban is szerepelsz. Bemutatnád ezeket?
H.M.: Hát igen, van egy pár formáció körülöttem. Az a helyzet, hogy sajnos nem tudjuk azt csinálni ebben a műfajban, hogy csak egy produkcióval nyomulsz, mert egyébként otthon a küszöböt rágnánk. Én ennek is a pozitív részét használom, mivel szerteágazó stílusokban próbálom ki magam, és hihetetlen sokat tanulok kollégáimtól, akikkel együtt zenélek. Számomra emiatt minden koncert egy kihívás. Sokat köszönhetek pl.: Szabó Tamásnak, akivel 2 évet játszottam úgy, hogy Nemes Zolika billentyűzött és mi ketten Tomival herfliztünk. Fantasztikus érzés volt az, hogy együtt játszhatok azzal a szájharmonikással, aki nagy zenei hatással volt és van rám a mai napig, és példaképemként tekintek rá. Sokat tanultam mellettük!
A zenekarok, amikben játszom felsorolásszerűen: Török Ádám és a Mini, HaraKyru Band (blues, funky, rock), Blues Bolhák (magyar nyelven saját számokat játszó zenekar. Infó: www.bluesbolhak.hu), Long Tall Sonny (azaz Mr. Rhythm-and-blues, Európa legfigyelemreméltóbb autentikus rhythm-and-blues énekese, gitárosa. Infó: www.sonny.hu), Nemes Zoltán (www.jambalaya.hu), Szűcs Gábor (www.littlegweevil.com), Fekete Jenő (www.muddyshoes.hu) és Zeffer András (www.rockband.hu).
A szívügyem a Musical Trips Trió, egy hangulatos, kellemes zenei világot képviselő zenekar. Repertoárjukban kimondottan a zene kedvelőire koncentrálva, saját számaik mellett megtalálhatóak blues, funky, boogie, bossa és balkán zenei ízek egyaránt.

T.: Úgy tudom, a Blues Wire együttessel is hosszabb zenei kapcsolatod volt?
H.M.: Igen, ’91-ben katonaság után kimentem Görögországba, egy kicsit éldegélni egy pár évet, hogy fejlesszem alkalmazkodó képességemet az élethez. Fiatalon jót tesz az embernek, ha egy kicsit eltávozik egy más világba, ajánlanám mindenkinek. Athénban éldegéltem, és sűrűn kerestem fel a lemezboltokat, hogy egy kis blues, rock and roll zenéhez juthassak. Nehezen mentek akkoriba a dolgok ott kint, mert csak görög zenét lehet mindenhol kapni, hallani, látni. Egyszer megkérdeztem egy üzletben, hogy tudnának e ajánlani görög blues zenekartól kazettát, és egy Blues Wire nevű zenekar anyaga volt az üzletben, és én azt megvettem. Rongyosra hallgattam a kazettát, és kiderült, hogy Ők egy világhírű zenekar, akik meghódították Európát és Amerikát. Nagy hatással volt rám a Blues Wire zenéjében rejlő szájharmonika játék, és kapóra jött az is, hogy egy görög barátomnál házibuli volt és kaptam egy blues herflit, azzal a feltétellel, hogy megtanulok rajta játszani. Megígértem, és nem volt megállás napi több órát gyakoroltam, és mai napig ezt csinálom. Az egészben van egy csodálatos dolog, 2005 nyarán kint voltam Athénban és írtam egy levelet az Iliásznak (Blues Wire énekese, gitárosa), mégpedig, hogy nagy tisztelőjük vagyok, és jönnek e játszani Athénba? Persze jeleztem, hogy herflis vagyok. Válaszként azt kaptam, hogy szeretettel várnak a legjobb Blues klubban, úgy a helyen, mint a színpadon. Hát elmentem a klubba és csodálatos emberekkel találkoztam, szeretet, kedvesség, tisztelet, összetartás és a fantasztikus zenélés, ez volt, amit sajnos itthon ritkán tapasztal az ember, sőt! Felhívtak a színpadra, és Magyarországot képviselve bemutattak. Hát oda raktam magam rendesen, mert hatalmas sikerem volt, olyannyira, hogy nem engedtek le a színpadról. Buli után meghívtak a következő koncertre is, és azóta, voltam kint 2006-ban is játszani. Egyszerűen nem hittem el, hogy velük játszom. Megérte ez a 18 év munka, gyakorlás, mert immáron 8 éve csak ebből élek és évi majdnem 200 koncertemmel szerintem, a legtöbbet játszó szájharmonikás lettem.

T.: Melyik formációt kedveled jobban, az akusztikust vagy az elektromosat?
H.M.: Mindegy, hogy kivel milyen felállásban játszunk, hisz fantasztikusan érzem magam azokkal a csodálatos zenészekkel, akikkel játszom. Szerencsésnek érzem magam, hogy mellettem vannak.

T.: Milyen terveid vannak? Min dolgozol most?
H.M.: Több lemezen is játszottam, de eddig még nem volt saját lemezem, és úgy érzem, hogy most jött el az ideje 18 év munka után, hogy megcsináljam. Ebben az évben két lemezt szeretnék kiadni, az egyik lemez Horváth Misi és barátai lesz. A lemezen több stílust fogtok hallani, amik közel álnak hozzám, és persze a mostani zenészkollégákkal együtt készítem. A másik pedig Török Ádám és a Misi, ami egy teljesen új modern zenei oldalunkat mutatja majd meg.

T.: Hogy állsz a tanítással, ilyen zenei háttérrel nem lennék meglepve, ha jelentkeztek volna a tanítványok is.
H.M.: Igen, szoktak jelentkezni, de az a baj, hogy mindenki azt hiszi, hogy ez egy nagyon egyszerű, könnyen megtanulható hangszer, és akkor döbbennek rá, amikor eljönnek és elkezdjük az alapokkal, és az sem megy.
Egy tanítványom van, akire büszke vagyok, Kovács Gábor (Blues Service), mert Ő végig azt csinálta, amit tanácsoltam neki és foglalkozott a hangszerrel.
Egyébként, én általában az alapokat tanítom, és tovább küldöm a mesterekhez, Szabó Tamáshoz vagy Pribojszki Mátyás barátomhoz. Úgy gondolom, hogy ettől nem lesz klónom a későbbiekben. Van így is elég olyan herflis, aki ugyanazt játssza, mint a tanítója, én azt nem tartom egyéniségnek.

Köszönöm a lehetőséget, és gyertek, hallgassatok meg!

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista

Orszáczky Jackie emlékkoncert

2008-03-16 | koncertajánló

2008. április 4.
Budapest, Művészetek Palotája

2008. április 4-én, a hatvanadik születésnapja alkalmából életműkoncertet tartott volva Orszáczky Jackie, a sors azonban közbeszólt, hisz a magyar rocktörténet legnagyobb alakja 2008. február 3-án elhunyt. A koncert ennek ellenére megtartásra kerül, az ausztráliai zenekara és a magyarországi vendégek fognak fellépni, Jackie valamennyi fontos zenei korszakát megidézve.

A fellépő zenészek:
Tina Harrod – ének, David Symes – basszusgitár, Hamish Stewart – dob, Matthew McMahon – billentyűs hangszerek, James Greening – harsona, Anthony Kable – harsona, Juanita Tippens – vokál
Közreműködik: Tátrai Tibor – gitár, Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Ráduly Mihály – fuvola, Borbély Mihály – tenorszaxofon és a Sturcz Vonósnégyes

Pampalini

Koncert felvételek a „blues királytól”

2008-03-13 | hír

B.B. King a közel 60 évnyi pályafutása során kb. 10000 koncertet adott, így nem meglepő, hogy a közelmúltban koncert CD-vel, DVD-vel jelentkezett. A koncertet a legendás gitáros saját klubjában, a Nashville-ben található B.B. King's Blues Club-ban rögzítették 2006. októberében. A Live! címmel megjelent korongokra felkerült két eddig még meg nem jelent felvétel (You Are My Sunshine, When The Saints Go Marching In) is. A DVD lemezen bonuszként található egy interjú, mely a CNN-en volt látható, valamint a „király” különleges üzenete a rajongói számára.

Számcímek:
CD
1. Mr. King Comes On Stage
2. Why I Sing
3. I Need You So
4. Bad Case Of Love
5. Blues Man
6. When Love Comes To Town
7. All Over Again
8. You Are My Sunshine
9. Rock Me Baby
10. Key To The Highway
11. The Thrill Is Gone
12. When The Saints Go Marching In

DVD
1. Manhattan Blues
2. Two I Shoot
3. Why I Sing The Blues
4. I Need You So
5. Bad Case Of Love
6. Blues Man
7. When Love Comes To Town
8. All Over Again
9. Ain't That Just Like A Woman
10. A Whole Lot Of Loving
11. Don't Answer The Door
12. You Are My Sunshine
13. Darling, You Know I Love You
14. Rock Me Baby
15. Key To The Highway
16. The Thrill Is Gone
17. Guess Who
18. When The Saints Go Marching In

Pampalini

Áprilisban ismét Budapest Blues Fesztivál

2008-03-11 | koncertajánló

V. Budapest Blues Fesztivál
2008. április 5. 16 óra
Budapest, Petőfi Csarnok

Idén immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre hazánk legnagyobb, egyben legszínvonalasabb Blues Fesztiválja.

A fesztivál legnagyobb sztárja, Amerika legjobb blues gitárosa Duke Robillard másodszor koncertezik hazánkban, hisz 2002. február 27-én a budapesti New Orleans-ban már láthattuk.
Duke Robillard 1948. október 4-én született, első zenekarát 19 évesen Roomful Of Blues néven alapította, melynek 12 évig a vezetője volt. Ezt követően Robert Gordon rockabilly zenekarához csatlakozott, majd két lemezt készített (a) The Legendary Blues Band-del, mely zenekart Muddy Waters zenészei alkották. 1990-ben Jimmy Vaughan-t váltja a Fabulous Thunderbirds-ben. Miközben szólókarrierjét is folytatja, sorban jelennek meg a jobbnál jobb lemezei, közös felvételeket készít kiváló blues és jazz zenészekkel (Bob Dylan, Maria Muldaur, John Hammond, Jimmy Withersponn, Long John Baldry, …), és mások lemezeinek producereként is dolgozik.
Duke Robillard még mindig folyamatosan koncertezik, évi kb. 250 fellépése van, pályafutása során számtalan díjat nyert, négyszeres W.C Handy díjas, a Guitar Groove-A-Rama, valamint a World Full Of Blues című lemezeit Grammy díjra jelölték.

Ajánlott albumok:
Swing (1988)
After Hours Swing Session (1990)
Turn It Around (1990)
Duke´s Blues (1996)
Blue Mood: The Songs of T-Bone Walker (2004)
Guitar Groove-A-Rama (2006)
World Full Of Blues (2007)
Ronnie Earl & Duke Robillard - The Duke Meets The Earl (2005)

1950-ben született Sugar Blue (James J. Whitling), aki a művésznevét egy régi klasszikus blues-jazz sztenderdről kapta.
A Grammy-díjas harmonika virtuóz nem az a tipikus bluesman. Hamar kialakított jellegzetes szájharmonika- és énekstílusa valahol félúton mozog a hatvanas évek dinamikus r'n'b-je és a harmincas évek fájdalmasan finom bluesos jazze között.
Sugar Blue New York hírhedt Harlem negyedében nőtt fel, s nem elsősorban blues zene vette körül, hanem például Billie Holiday és James Brown muzsikája.
A harlemi évek és a new york-i utcák olyan hírességek zenéivel ismertették meg, akik meghatározták későbbi ízlésvilágát, úgy mint Little Walter, Big Walter Horton, Sonny Boy Williamson, Paul Oscher és Charles Walker.
Első harmonikáját a nagynénjétől kapta, amin Bob Dylan-t és Stevie Wonder-t próbálta kísérni a rádión keresztül.
Karrierjét utcai énekesként kezdte, és első felvételeit 1975-ben készítette el a legendás Brownie McGhee-vel és Roosevelt Sykes-szel. Több forrás megemlíti, hogy a Rolling Stones fedezte fel Párizsban, igaz létezik ennek a cáfolata is. Mindenesetre az tény, hogy szerepelt a banda Some Girls, Emotional Rescue, majd később a Tattoo You albumán is. Felajánlották neki a további együttműködés lehetőségét is, de Ő ezt nem fogadta el, a saját bandáját szerette volna létrehozni, ahelyett hogy állandó „sideman”-ként szerepeljen.
Párizsi évei után Chicagóba utazott, hogy tanulhasson a harmonika nagymestereitől. Játszott Big Walter Horton-nal, Carey Bell-el, James Cotton-nal és Junior Well-sel is. Két évet játszott a Chicago Blues All Stars együttesben, majd 1983-ban megalakította a saját bandáját.
A Blues Explosion albumáért Grammy-díjat kapott, de játszott Willie Dixon Grammy-díjas lemezén a Hidden Charms-on is.
Beindultak a dolgai, végigturnézta Amerikát, koncertezett Európában, Afrikában és fellépett számos rangos fesztiválon a következő városokban: Zürich, Den Haag, Antibes, Nizza, Cannes, Montreal.
A fesztivál szereplései alatt olyan zenészekkel adódott lehetősége együtt zenélni, mint: Muddy Waters, B.B.King, Clifton Chenier, Luther Allison, Art Blakey, Lionel Hampton, Stan Getz.
1987-ben szerepel Alan Parker thrillerjében az Angel Heart moziban Robert DeNiro mellett.
A kritika nem csak a szájharmonika tudását emeli ki, hanem megemlíti a szövegírói tehetségét is.
Többen a harmonika Charlie Parkerének és Jimi Hendrixének nevezik Őt.
Nem először látogat hazánkba, hiszen 2001-ben kéthetes turnén szerepelt Pécs, Kaposvár, Zenta, Érsekújvár (itt a PMD Blues Band kísérte), Szombathely, Budapest klubjaiban, majd tavaly november 21-én az A38-as klubban játszott.

Végezetül álljon itt pár idézet:
„Bevitte a blues harmonika tradícióit a funky-rock kohójába.” – Down Beat
„Briliáns harmonika játékos, összeköti a hangokat a gyorsasággal és az újdonsággal, mint egy igazi jazzman.” – Request

Ajánlott albumok:
Blue Bazes (1994)
In Your Eyes (1995)
Code Blue (2007)

A dániai Aarhus-ból érkezik a hattagú Mike Andersen Band, az együttes tagjaira nagy hatással volt B.B. King és T-Bone Walker zenéje, de igyekeztek kialakítani saját, egyedi stílusukat, így amit hallani fogunk, az a blues, a soul és a modern R&B különleges keveréke.
A banda 2000-ben alakult meg, első lemezüket My Love For The Blues címmel 2002-ben adták ki. Az album fogadtatása pozitív volt, majd a következő évben elnyerték a „Danish Blues Artist Of The Year 2003” címet. A második albumuk 2004-ben jelent meg Tomorrow címmel. A lemezen hallható Stuck With Me című számuk elnyerte a „Song Of The Year” címet az amerikai Independent Music Awards-on. Az együttes 2005-ben Franciaországban megkapta a "Best New Artist" díjat és a tavalyi évben egy három számos EP-vel jelentkeztek.

Ajánlott albumok:
Tomorrow (2004)

Póka Angéla nevét meghallva elsőként a Megasztár ugrik be, pedig azóta, több formációban is szerepelt. Ezen az estén a Póka Angéla és a Chieffoundation lép fel, akik alter-soul, neo-soul stílusú számokat játszanak a saját bevallásuk szerint.
Póka Angéla 1974-ben született Budapesten, majd gyerekkorában Németországban és az Egyesült Államokban éltek.
1987-ben az Alhambra High Schoolban a Grease című musical szereplőválogatásán a több mint 200 jelentkező közül Őt választották ki a négy női szerep egyikére.
1988-ban felvették a Los Angeles County School for the Performing Arts középiskolába, az intézmény főiskolai karának gospel-szakára.
1992-ben neki ítélték az "Outstanding achievement for vocal performance in music" díjat, amelyet a főiskolán a legkiemelkedőbb zenei előadásért adnak.
2005-ben harmadik helyezést ért el a Megasztár 3 című televíziós műsorban, a rákövetkező évben megjelent a Dalok a döntőből című albuma.
A döntő után kereste meg Rigó Tamás gitáros az énekesnőt, hogy zenéljenek együtt, majd 2007 elejére összeállt a zenekar, hisz csatlakozott hozzájuk Bajkai Ferenc - dob, Gyöngyösi Gábor - billentyű és Vajdovich Árpád - basszusgitár, nagybőgő.

Little G. Weevil-t ismerősként köszöntjük e Fesztiválon, hiszen korábban már fellépett itt zenekarával, igaz akkor a nagyszínpadon. Most szólóban érkezik, s jó hír a háza tájáról, hogy 2008. márciusában jelenik meg az új lemeze - Southern Experience címmel -, ami igazi Downtown Memphis Blues-t tartalmaz.
Szűcs Gábor 1977-ben született, 17 évesen kezdett el gitározni John Lee Hooker zenéjének hatására.
1996 körül alakította meg az első együttesét a Jefferson Blues Band-et bátyjával együtt, majd az első saját bandája a Pure Blues volt. Itt együtt zenélt Torma „Frank” Gáborral, Varga Lászlóval és Kovács Zoltánnal. Ez a csapat szerves része lett (a zongorás kivételével) később, a Szabó Tamás által vezetett Spo-Dee-O-Dee zenekarnak.
2001-ben jelent meg az újjáalakult Pure Blues Chump Change című 5 számos minialbuma, majd ezt a One követte 2004-ben.
2004 őszén utazott ki az Egyesült Államokba, itt fél évet Alabama-ban élt, majd Memphis-be költözött. Szerződést kapott a legendás Beale Streeten, majd felkerült a King Mojo Allstars, Vol. 3 válogatáslemezére két számmal.
A jelenleg Londonban élő művész olyan zenészekkel játszott együtt, mint Anson Funderburgh, Sam Myers, Larry Garner, Shemekia Copeland, Calvin Jones, Mark Hummel, Billy Gibson, Big Jack Johnson, Lonnie Shields, Sharrie Williams és Ian Siegal.

Ajánlott albumok:
Chump Change (2001)
One (2004)
Southern Experience (2008)

Miskolcról érkezik a Happy Bluesday zenekar, akik szintén a kisszínpadon fognak majd játszani. Ők korábban két tehetségkutató versenyen is indultak: a Jump tehetségkutató verseny döntőjében, a Budai Vigadóban a zsűri különdíját nyerték, illetve a Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Kultúrával Európa Kapujában c. verseny döntőjében szerepeltek.
Az első balhé című CD-jükön saját számaik mellett Robben Ford, James Cotton, Sugar Blue, Albert Collins, Stevie Ray Vaughan szerzeményeket játszanak többek között.
A zenekar tagjai: Bűdi László - ének, gitár; Petendi Tamás - gitár, vokál; Tóth Szabolcs – bass; Nagy Ferenc – dob; Bűdi Szilárd - szájharmonika, vokál.

Ajánlott albumok:
Az első balhé

Pampalini & Turista

Első lépések a siker felé?

2008-03-09 | beszélgetések

Magyar dalok is találhatóak blues kategóriában a legjobb 14 között a világ egyik legnagyobb dalszerző versenyén, az International Songwriting Competition-ön (Nemzetközi Dalszerző Verseny), szólt a hír az év elején. A nevek tanulmányozása után kiderült, hogy bizony keveset tudunk a T. Rogers együttesről, s kicsit jobban megismerkedve a történetükkel világossá vált az is, hogy ismét egy zenekar, aki saját hazájában nem lehet próféta.

Turista: Kezdjük talán először a névválasztással. Ha akarom angolos hangzású, ha akarom magyar olvasata is van az együttes nevének. Miért pont ez?
Kovács Ferenc: Régi szójátékból ered, előbb megvolt, minthogy a zenekart így neveztük. A tróger, a laza egyfajta szinonimája számunkra. Tudom, hogy kicsit régebben még egy "szakmát" jelölt, de a lényege az életszemlélet. Így elválasztva (angolul ejtve) T. Roger-nek neveztük egymást, de megszámlálhatatlan fogalmat takar. Mivel mindannyian azok voltunk, gondoltuk illik ez a név hozzánk, ráadásul blues-osan is hangzik. De nem volt ilyen bonyolult eldönteni, mint ahogy elmondtam. Többször előfordult az elmúlt években, hogy úgy éreztük, a név vitt minket tovább és tartott össze.

T.: 1999-ben alakult meg a T. Rogers együttes. Előtte milyen zenei kísérleteitek voltak?
K.F.: Kezdetben mindannyian rockzenét játszottunk. Hárman együtt indultunk a legelejétől kezdve Eperrel (Szatai Zsolt - basszusgitár) és Vinyóval (Széll Vince - perka, akkor még gitár). Saját zenéket játszottunk, az első demonkat együtt készítettük és az első lemezt is. Palinak (Sturmann Pál - gitár) hasonló zenekarai voltak abban az időben, és vannak a mai napig is, valamint Béci (Baráth Béla - dob) is ugyanezt tette csak akkor még nem tudtunk egymásról. Nehéz összeszámlálni hány zenekarban és hányféle zenét játszott és játszik. Tom (Tomas Quilliam - szaxofon) kivétel, ő 9 éves kora óta jazzt játszik és hallgat. A kezdeti rock idők után mindenki belekeveredett egy kicsit mindenbe, csak azok a zenék kerültek el, amibe nem valók a hangszereink.

T.: Az induláskor már blues együttesként definiáltátok magatokat?
K.F.: Nem, abszolút örömzene volt, minden ami hiányzott és nem valósíthattuk meg az akkori zenekarunkban. Főleg az akusztikus zenék. Sok kedvenc dalunkat átalakítottuk, hogy szegényes hangszerelésünkben (ketten, majd hárman) előadhassuk őket. 2004-ben vált nyilvánvalóvá, hogy a blues az amiben a legjobban érezzük magunkat és a legszabadabb zenei élményt nyújtja zenélés közben. Akkor már öten voltunk.

T.: A kezdeti trióból később quartet lett, majd további zenészek is érkeztek. Változott az új tagok belépésével a zenei koncepciótok?
K.F.: Nem, egyáltalán. Nem kerestünk új tagokat, mindannyian barátok vagyunk és mindenki a zenélés öröme miatt szállt be.

T.: Kik hatottak rátok inspirálólag?
K.F.: Valószínűleg mindenki akit hallgatunk, de a valódi inspiráció egymástól jön, menet közben. Néha magam sem hiszem el, amikor eljátszunk valamit aminek 50%-a létezik és a többi "real time" születik.

T.: 2006-ban jelent meg az első CD-tek Driven by the Blues címmel, bemutatnád ezt pár szóban?
K.F.: Úgy gondoltuk itt az ideje valamiféle bizonyítékát előállítani a zenekar létezésének, megörökíteni egy részletét az akkori öröm muzsikának és jól is jönne egy lemez, ha játszani szeretnénk. Sosem gondoltunk rá addig, nem vettük túl komolyan, olyan volt ez a zenekar a többi dolgunk mellett, mint a hétvégi peca a munka mellett. Mivel nem állt szándékunkban lemezt készíteni, ezért nem is voltak saját szerzeményeink. Végül mégiscsak született egy, ez a Driven by the Blues. A többi dalban is sok dolog van amit mi tettünk hozzá az eredetihez. Nem csak hangszerelésre gondolok itt, hanem például a Chevrolet dallamos részére. Két napunk volt a felvételekre, 17 számot vettünk fel és a 12 jobban sikerült került fel a lemezre. Utána belefeküdtünk a promócióba és sikerült 3 elég nagy fesztivál bulit lekötni Luxemburgban, Belgiumban és Észtországban. Ezeken kívül még ugyanebben az évben klub bulikat is játszottunk Franciaországban és az első külföldi önálló T. Rogers koncert teltházasra sikerült Belgiumban. Nem szándékosan hagyom ki Magyarországot, itthon nem jött össze semmi. Itt megemlíteném, hogy akkor még 7 tagú volt a zenekar, Tóth Miki is velünk játszott szájharmonikán. Az új lemezen is hallható, de koncerteken már nem játszik, belefáradt abba, hogy benzinre sem elég a gázsi, hogy hazamenjen koncert után, pedig igazi örömzenész.

T.: A Bluebridge Network művész ügynökséggel hogyan kerültetek kapcsolatba?
K.F.: A Driven by the Blues alatti nagy szervezések közben lett egy barátom, aki nagyon önzetlenül segített nekünk mindenben. A legszebb, hogy nem egy ilyen emberrel akadtam össze, aki teljesen ismeretlenül készségesen segített. Mivel ez az ember igen jól végezte a dolgát, megkereste az ügynökség, hogy dolgozzon nekik és hozzon minket is, mint egyetlen zenekarát, akihez ragaszkodik. Így esett.

T.: 2007-ben elkészült a következő CD-tek, majd indultatok az International Songwriting Competition-ön két dallal. Ezek közül a Goin' Home Train szerzemény bejutott a döntőbe is. Mit lehet erről az egészről tudni?
K.F.: Két dalunk került be az elődöntőbe - a másik a Liftin' Walk című volt -, ami elég meglepő, hiszen több mint 9 perces, és még egy magyar népdal részletet is tartalmaz. Bebizonyosodott, hogy nincs igazuk azoknak, akik limitálják a számok hosszúságát. A Goin' Home Train-ben a megszületése óta bíztam. A dalszerző versenyhez 15 évnyi sikertelen próbálkozás vezetett. Minden pénzünket és energiánkat a zenélésbe fektettük, és még ma is ezt tesszük, de senki nem vett minket komolyan. Több éve figyelemmel követem ezt a dalszerző versenyt, mivel ez a legnagyobb, vagy legismertebb és akkor látom ám, hogy ez a zsűri van annyira komoly, hogy ha ezek azt mondják: "Ferci hagyjátok abba, ez szar", akkor nekik elhiszem. Szerencsére nem így lett. Azt mondják jó. Gondoltam, ha valaki tehet értünk valamit, akkor az ott van.

T.: Hány szavazattal lehetett bejutni?
K.F.: Ide nem szavazattal lehet bejutni. Befizeted a nevezési díjat és benevezel. 5 szempont alapján zsűriznek: kreativitás, eredetiség, szöveg, dallam és kompozíció. Több hónap alatt átrágják magukat a dalokon és megnevezik az elődöntősöket, majd hirtelen a döntősöket. Ezután kapják csak meg a dalokat a nagyágyúk, akik a honlapon a zsűriként szerepelnek, aztán áprilisig újabb szünet, amíg a zsűri megnevezi a győzteseket. Amire szavazni lehetett az egy bonus kategória, ami az után születik, hogy megvannak a döntősök. Ezt úgy hívják "People's Voice", azaz a nép hangja, itt bárki szavazhat arra a dalra, amelyik a legjobban tetszik neki. Itt is van bizonyos értékű ajándéknyeremény, és természetesen az nyer, akinek a legtöbb haverja van, de ennek nincs köze a kategórián belül folyó versenyhez.

T.: A siker hogyan befolyásolja a hétköznapjaitokat?
K.F.: Egyáltalán nem befolyásolja, egyikünk sem sikeres. Természetesen örülünk annak, hogy a dalszerzőversenyen elismertek, meg hogy ti is foglalkoztok a zenekarral, de egyelőre ennyiben ki is merül a dolog.

T.: Érezni, hogy mondjuk többen keresnék a Wear Your Soul albumotokat?
K.F.: Talán, de egyelőre mesterségesen van visszatartva, hiszen csak decemberre lett kézzelfogható a lemez, és még nem adtuk fel, hogy sikerül egy kiadót találni hozzá. Ha nem, akkor sem állunk meg, lassan összegyűjtjük a pénzt és kiadjuk magunk.

T.: Milyen további terveitek vannak?
K.F.: Először is kiadót találni a lemezhez, aztán a lehető legtöbb helyen bemutatni élőben, megújítani a honlapunkat, sokat utazgatni és örömzenélni együtt. Nemsokára kétszer is nekiindulunk Európának, de erről még korai beszélni. Őszre szeretnénk egy pár közös koncertet szervezni Son Henry-vel (alaszkai lap steel gitáros, énekes) Magyarországon, az érdeklődőket máris szeretettel várjuk.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Turista

Győrben lép fel a Ten Years After

2008-03-07 | koncertajánló

Az elmúlt napokban a győri Mediawave Fesztivál szervezőinek sikerült lekötnie a legendás angol együttes, a Ten Years After koncertjét. A csapat a turnéjuk ausztriai zárókoncertjét követően, 2008. április 27-én lép fel a folyók városában. A szervezők erre a napra egy egész napos koncertprogramot terveznek, igyekezve az 1968-as év, a woodstocki fesztivál hangulatát megteremteni. Jelenleg a Ten Years After-t három alapító tag: Leo Lyons - basszusgitár, Ric Lee - dob és Chick Churchill – billentyűs hangszerek, valamint Joe Gooch – ének, gitár alkotja, mivel Alvin Lee nem akart a fiúkhoz csatlakozni.
A Mediawave Fesztivál 2008. április 25-e és május 3-a között kerül megrendezésre, további információk (nemzetközi filmes program, zenei előzetes, stb.) a fesztivál honlapján tekinthetők meg.

Pampalini

Hazánkban koncertezik Gary Moore

2008-03-05 | koncertajánló

2008. július 14-én Magyarországon, a 9. alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi Harley-Davidson Fesztiválon lép fel Gary Moore.
A nagyszerű gitáros turnéja március 6-án kezdődik Hamburgban, később oroszországi és litvániai fellépései lesznek, majd ismét visszatér Németországba. A dátumok között szerepelnek angliai és portugáliai időpontok is.
Érdekesség még, hogy Gary Moore az új albumát (Close As You Get) egy új dobossal, Sam Kelly-vel készítette el, őt már többször jutalmazták az év dobosa címmel.
A Harley Owens Group (H.O.G) 1983-ban alakult meg Amerikában, jelenleg közel 700.000 tagot számlál, mely által a világ legnagyobb hivatalos márkaklubjává vált.

A Fesztivál a Balaton partján, Alsóörsön kerül megrendezésre.

Turista

Elhunyt Jeff Healey, a kanadai gitáros

2008-03-03 | hír

Március 2-án elhunyt Jeff Healey, a kanadai vak gitáros, aki egyedülálló stílust alakított ki, akiről indulásakor azt mondták, a blues megmentője lehet. A zenész március végén lett volna 42 éves, s szintén márciusra (Európában március 20-ára, Amerikában és Kanadában április 22-ére) van kitűzve az új korongjának (Mess Of Blues) a megjelenése.
Norman Jeffrey Healey 1966. március 25-én született Torontóban, egy éves korában egy ritka rákbetegség (retinoblastoma) miatt elveszítette a látását mindkét szemére. Szüleitől három éves korában kapott egy gitárt, s mivel gyerek ujjai nem érték át a gitár nyakát, az ölébe fektetve pengette.
Iskolás évei alatt csak a zene érdekelte, amolyan „mindenevő” volt. 15 évesen helyi klubokban gitározott és trombitán is játszott az első Blues(s) Direction(s) nevű bandájában. A '80-as évek közepén a The Buzz Upshaw Band tagja volt.
A ’80-as évek második felében megalapította a Jeff Healey Band-et, amelyben Tom Stephen dobolt és Joe Rockman basszusgitározott, valamint énekelt.
1989-ben jelent meg a See The Light albumuk, ebből kétmillió példányt adtak el, és a Hide Away című dalukat Grammy díjra is jelölték instrumentális kategóriában.
Játszottak a Roadhouse Blues (nálunk Országúti diszkó címmel vetítették) című moziban is, ahol magukat kellett alakítaniuk.
1990-ben jelent meg a Hell To Pay című lemezük olyan remek dalokkal, mint a Full Circle, I Can't Get My Hands On You, How Long Can A Man Be Strong, While My Guitar Gently Weeps, How Much, majd ’95-ben egy feldolgozáslemezzel jöttek ki, amely a Cover To Cover címet viselte.
Kisebb szünetek következtek, majd több koncertlemezzel is jelentkeztek.
2005-ben megműtötték, amely során sikeresen eltávolítottak a jobb combjából egy rosszindulatú daganatot.
Jeff Healey-t nem csak a felesége (Christie), lánya (Rachel) és fia (Derek) gyászolja, hanem mindenki, aki a blues-t és az igényes zenét szereti.

Turista

Új albumok az Alligator Records-tól

2008-03-03 | hír

Március 4-én két új album is megjelenik az Alligator Records gondozásában, Smokin’ Joe Kubek & Bnois King - Blood Brothers ill. Eddy “The Chief” Clearwater - West Side Strut című lemeze.

A texasi székhelyű Smokin’ Joe Kubek & Bnois King-nek ez az első albuma a kiadónál, a lemez producere Kubek és az Alligator főnök Bruce Iglauer volt.
Kubek 1956-ban Grove City-ben (PA) született, 14 éves korában már saját csapata volt. Az első zenei élmények Eric Clapton és Jeff Beck által érték, majd felfedezte Muddy Waters, Howlin’ Wolf és a többi mester zenéjét. Együtt zenélt az R&B énekes Al “TNT” Braggs-sel, s baráti kapcsolatba került Albert King-el, Stevie Ray Vaughan-el és B.B. King-el is.
1989-ben ismerkedett össze Bnois King-el egy jam session alkalmával.
King 1943-ban született Delhi-ben (LA), ifjúkorában blues dalokat játszott egy helyi bandában. Végigjárta Texas-t, Oklahoma-t és Colorado-t, játszott karneváli- és jazz zenekarban is.
A CD-n 14 blues-rock szerzemény hallható, s elmondható, hogy sikerült átmenteniük a lemezre az élő fellépéseik energiáját.

Számcímek:
1. My Dog's Still Walkin'
2. Don't Lose My Number
3. Flamethrower
4. Stop Drinking
5. Must Be Karma
6. Freezer Burn
7. Coleman Avenue
8. Midlife Crisis, Midnight Flight
9. Bumpy Ride
10. That Ring Don't Mean A Thing
11. Cold Folks Boogie
12. Out On A Limb
13. The Pleasure Was All Mine
14. Troubled Dreams

Eddy Clearwater-nek szintén ez az első Alligator-os korongja, érdekességképpen az előző, 2003-ban megjelent lemezét (Rock ‘N’ Roll City) Grammy díjra jelölték.
A lemez producere Ronnie Baker Brooks - a legendás blues gitáros Lonnie Brooks fia -, a stílus West Side Blues és old school rock keveréke. A CD-n közreműködik Lonnie Brooks, Jimmy Johnson, Billy Branch, Otis Clay és Ronnie Baker Brooks is.
Eddy Clearwater (eredeti neve: Edward Harrington) 1935. január 10-én született Macon-ban (MS), majd 1948-ban a családjával átköltöztek Birmingham-be (AL). Fiatal korában gitározni tanult, majd fellépett gospel együttesekkel, többek közt a legendás Five Blind Boys of Alabama-val is. 1950-ben egy nagybácsijánál lakott, az első zenés munkái evangéliumi csoportokkal templomokban volt. A nagybácsiján keresztül került kapcsolatba chicagói blues sztárokkal, majd Magic Slim szárnyai alatt tanulhatott. 1953-ban vált ismerté, 1957-ben hallotta meg Chuck Berry-t játszani, s ez nagyban befolyásolta a stílusa kialakulását.
1958-tól folyamatos szerepel lemezeken.

Számcímek:
1. A Good Leavin' Alone
2. Hypnotized
3. Gotta Move On
4. Walking Through The Park
5. Do Unto Others
6. Blue Over You
7. Trouble, Trouble
8. Too Old To Get Married
9. Came Up The Hard Way
10. They Call Me The Chief
11. Rock-A-Blues Baby
12. A Time For Peace

Turista

Kiemelt koncertek

Ajánlott albumok

Archívum

Újdonságok

Kereső

Archívum

Társoldalak

Cikkek a bluesról