Archívum
Boll Weevil Folk Blues Gang -
ötletes, kifejező név. A fiatal, nagyon tehetséges zenekar minden
megmozdulásából sugárzik az igényesség, a blues zene mély ismerete, mérhetetlen
szeretete. Az alábbiakban Ongjerth Dávidot a zenekar énekes-gitárosát
kérdeztem.Pampalini: Kezdjük először a zenekar nevének magyarázatával. Honnét az ötlet, hogy a zenekart Boll Weevil Folk Blues Gang-nek hívjátok, hisz a Boll Weevil jelentése gyapotfúró bogár.
Ongjerth Dávid: A nevünk első hallásra szinte mindenkinek gondot okoz, de ha valaki otthon van a régi fekete zenében, a dolog igazából nem túl meglepő. Az említett bogár Mexikóból került át az államokba a századforduló környékén, és hatalmas buzgalommal kezdte el fölfalni a jórészt agrárproletárokból álló fekete népesség számára szinte kizárólagos megélhetési forrásul szolgáló gyapotot. Ezek után természetes, hogy gyakran feltűnik népdalaikban, az viszont meglepő, hogy a feketék sokkal inkább sorstársat, mint ellenséget láttak benne. Ahogy a bogarat megpróbálták kiirtani, őket is sokat bántották. A gyapotfúró máig kiirthatatlannak tűnik, a mindent kibírás, a legnagyobb nehézségek átvészelése pedig ebben a közegben az egyik legfontosabb erénynek számított. Egyébként több kevésbé ismert blues zenész használta a „boll weevil” valamilyen formáját művésznévként.
P.: Mikor alakult meg a zenekar és kik voltak az alapító tagok? Jelenleg kik alkotják a bandát?
O.D.: Pontos dátumot nem tudok mondani, mert az egész valahogy fokozatosan alakult ki. Először Bajovics Milánnal, a hegedűsünkkel kezdtünk el bluesokat játszani, Ennek talán már nyolc éve is megvan. Valamivel később csatlakozott hozzánk Sain Matyi herflin, de akkoriban még nem koncerteztünk. Ennyi viszonylag magas hangszer alá szerettünk volna bőgőt, hogy kiegészítse és összefogja a csapatot. Így került a képbe Szabó Gergő, aki már akkor aktívan koncertező népzenész volt, és könnyen beleszokott a bluesba is. Előtte egy darabig Orsós Attila játszott velünk bőgőn, ő cigány népzenével foglalkozott. Korábban énekelt nálunk Káldos János barátom is, akit azóta az időhiány nem engedett velünk játszani, de egy pár dalt még fölvettünk a segítségével.
P.: A zenéteket hallgatva, a koncerteken játszott dalok listáját áttekintve megállapítható, hogy tradicionális blues-okat játszatok a húszas-harmincas évekből. Mi alapján válasszátok ki ezeket a számokat, mennyire ragaszkodtok az eredeti változathoz?
O.D.: Szeretjük, hogy ez a zene akusztikusan szólal meg, ettől nagyon emberközelinek érezzük az eredeti dalokat. Ha dalt választunk, az első és legfontosabb szempont az, hogy nekünk tessen. Próbálunk arra is ügyelni, hogy a műsorunk minél változatosabb legyen, játszunk bluest, ragtime-ot, fekete balladákat, spirituálét, gospelt. A számokat általában szabadon kezeljük, ha újat tanulok, az eredetit sokszor hónapokkal azelőtt hallottam utoljára. Ilyen felállásban nagyon kevés régi felvétel maradt meg, úgyhogy ha akarnánk se másolhatnánk le a régi dolgokat. Ha hozok egy nótát, mindenki azt tesz hozzá, amit ő odavalónak érez. Ötleteket persze adhatunk egymásnak.
P.: Milyen a fogadtatása ennek a
zenének, hisz nem a megszokott felállásban játszatok, a blues-tól picit idegen
hangszereket is megszólaltattok (derbuka, furulya) és nem a sokak által
játszott számok szerepelnek a repertoárotokban.
O.D.: Mindig nagyon fontosnak tartottuk, hogy a zenekar
úgy szólaljon meg, ahogy egyik másik sem, hogy egyből felismerhető legyen az,
ha a mi zenénk szólal meg. Ez érezhető a hangszerelésünkön és a repertoárunkon
is. A nagy blues slágereket sok más zenekar játssza, sokan nagyon jól is
csinálják, ezért nem láttam értelmét, hogy csináljak belőlük egy ezeregyedik
feldolgozást is. A furulya egyébként, bár nem túl elterjedt, nem teljesen
műfajidegen hangszer. Észak-Mississippiben és egyes keleti államokban nagy
hagyománya volt a „fife and drum” zenének, ezt dob és harántfurulya hangszerelésben
adták elő. Igyekszünk nem csak abban gondolkodni, hogy mit használtak már,
hanem abban is, hogy mi szól nálunk jól. Én úgy látom, hogy a közönség ezt
értékeli is, jó, ha egy zenekarnak csak rá jellemző repertoárja és megszólalása
van, a változatos hangszerelés érdekesebbé teszi a zenét.
P.: Kiket tartatok
példaképeiteknek?
O.D.: Úgy válaszolok, ahogy erre a legtöbben szoktak:
példaképünk igazából nincs. A műfajon belüli kedvenceim olyan sokan vannak,
hogy nem is merem elkezdeni felsorolni. Nagyon szeretem a kemény Mississippi
Delta Bluest, de épp ilyen közel áll a szívemhez a délkeleti államok
dallamosabb, szellősebb zenéje. Sokat hallgatom a blues-korszak előtt divatos
műfajokat, gitár ragtime-ot, vallásos fekete zenét. A legtöbben nem is gondolják,
milyen sokszínű ez a fajta tradicionális muzsika.
P.: Az első demótok anyagát a
Civil Rádióban elhangzó műsorotok képezte. Honnét jött ez a lehetőség?
O.D.: Hont Péter, a Rottenbiller utcai Szabó Ervin
Könyvtár zenei részlegének vezetője kért meg minket, hogy zenéljünk az általa
vezetett blues műsorban. Neki ezt itt mégegyszer megköszönöm. Azóta Nemes Nagy
Péternél is zenéltünk néhányszor, ő koncertlehetőséggel, újságbeli ismertetővel
is sokat segített nekünk, ezért különösen hálásak vagyunk.
P.: A második demótok 2005-ben
jelent meg. Az elsőhöz képest mennyit sikerült fejlődnötök, milyen volt ezeknek
az anyagoknak a fogadtatása?
O.D.: A második anyaggal profi stúdióba mentünk, ez más
műfaj, mint az élő felvétel, sokkal precízebb munkára volt lehetőségünk. Az új
anyag fogadtatásáról korai lenne beszélni, mert a dolgot még nem zártuk le. A
2005-ben felvett három szám azóta lemezzé nőtte ki magát. Maga a zenei anyag
kész, a borítót is megterveztük, most kiadót keresünk.
P.: Létezik-e a zenekarnak
törzshelye, ahol rendszeresen hallhatóak-láthatóak vagytok? Milyen emlékezetes
koncerteket adtatok, kik azok az ismertebb blues muzsikusok, akikkel sikerült
közösen fellépnetek?
O.D.: Sokan vannak. Egy évig működtettünk egy zenekart
Bényei Tibivel, Sonia Zambranóval, Frankie Látóval és Oláh Andorral. Ez volt a
Sonia and the Hard Pushin’ Papas. Sok helyre lejutottunk, zenéltünk hazai és
külföldi fesztiválokon is. Sonia segített nekünk az említett lemez
elkészítésében is, egy dalt együtt éneklünk rajta. A Hard Pushin’ Papas miatt
adódott úgy, hogy néhány éve a Dr. Valter and the Lawbreakerst kísértem el egy
német-holland turnéra. Boogie akkor már kiszállt a csapatból, a bulik viszont
le voltak kötve, a koncerteket le kellett játszani. Milán kísérte Fekete Jenőt,
Szabó Tamást, turnézott Big Daddy Wilsonnal is. Gergő is nagyon sokakkal
játszott már a hazai blues élet legjobbjai közül, mostanában gyakran játszik
rockabillyt Sonnyval. Időnként a saját koncertjeink is jammeléssé fajulnak,
sokszor játszunk így Kis-Dala Péterrel, Fórizs Baluval. Ő egyébként most saját
lemezen dolgozik, több gitáros részvételével. Az albumon hallható Molnár
Botond, Sonny, Huba Misi. Én a napokban utazom Tatára, hogy feljátsszam a saját
részemet. Nyaranta, a kapolcsi fesztivál idején a monostorapáti Borudvarban
verődik össze nagyobb számú blues zenész. A házigazda itt mindig Molnár Botond
és Besenyei Csabi Salty Dog duója, őket feltétlenül meg kell említenem hazai
kedvenceim között.
Rendszeres fellépőhely? A nyár
elég zűrösre sikerül, elég összevissza játszunk, a sok utazás miatt viszonylag
rendszertelenül, de szeptembertől folytatjuk a kéthetente való koncertezést a
Bonyai étteremben, ahová mindenkit szeretettel várunk. A koncertekről és
helyszíneikről az érdeklődők a www.bollweevil.hu oldalon találnak információt.
A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.
Pampalini
A hazánkban már több
alkalommal koncertező Sharrie Williams 2006-ban a franciaországi
Bay-Car Blues Festival-on rögzített koncertjét jelentette meg a
CrossCut Records DVD-n és CD-n.Sharrie Williams a soul, a funk és a gospel koronázatlan királynője, kísérőzenekarával (a) The Wiseguys-al 1997 óta zenél együtt, az előző Hard Drivin’ Woman címmel megjelent lemezüket szintén a CrossCut Records adta ki 2004-ben.
A Bay-Car Blues Festival-t Franciaország észak-nyugati részén fekvő Grande-Synthe városában rendezik meg 2000-től kezdődően, a fesztiválon évről-évre több mint 4000 blues rajongó szokott jelen lenni.
A kép rögzítéséhez öt kamerát, a hang rögzítéséhez pedig 24 sávos mobil audio stúdiót használtak.
A DVD és a CD tartalma egy szám kivételével megegyezik.
Számcímek:
1. Tell Mama
2. Big Fall
3. How Much Can A Woman Take
4. Power
5. I'll Take You There
6. Hard Drivin' Woman
7. I'll Give You Me
8. Just You And Me (csak a CD-n)
9. Travellin'
Pampalini
Mint ahogy beharangoztam, a
múlt hónap végén, a szlovákiai Trnava városában 16-ik alkalommal
rendezték meg a Dobro Fest-et, melyen magyar zenészek is felléptek, a Tom White és Barátai, valamint Oláh Andor szájharmónikás és Greg Bal hegedűs a Big Daddy Wilson & The Mississippi Grave Diggers-s tagjaként.Tom White és Barátai 40 percet játszottak, három akusztikus - dobrós nótával nyitottak, majd néhány blues standard következett és végül az elmaradhatatlan rockabilly. A zenekart a közönség visszatapsolta, a feszes műsoridő ellenére a szervezők még egy ráadás számot is engedélyeztek. A sikeres koncert eredményeképpen a fiúk július közepén ismét Trnava városában koncerteznek, valamint körvonalazódik egy németországi turné terve is.
További hír a zenekarról, hogy a közelmúltban névcserén, valamint egy dobos cserén estek át. A fiúk a nehezen megjegyezhető Tom White Harp User helyett a Tom White és Barátai nevet választották, az új dobos pedig Reggel Ferenc (Dér Ferencet váltja), aki eddig az Albatross, a SoulBlaster és a BrassLess zenekarokban zenélt.
A fesztivál második napján fellépő Big Daddy Wilson & The Mississippi Grave Diggers szintén sikeres koncertet adott.
Pampalini
A gitáros, énekes Ana Popovic Still Making History címmel új lemezzel jelentkezett, mely album 2007.06.19-én jelent meg és a Eclecto Groove Records adta ki.A Belgrádban született, jelenleg Hollandiában élő Ana az első európai zenész, akit a W.C. Handy szavazáson a ’Legjobb új blues előadó’ díjra jelöltek.
Lemezének producere a Grammy nyertes John Porter.
Számcímek:
01. U Complete Me
02. Hold On
03. Between Our Words
04. Is This Everything There Is?
05. Hungry
06. Doubt Everyone But Me
07. You Don't Move Me
08. Still Making History
09. My Favorite Night
10. How'd You Learn To Shake It Like That?
11. Shadow After Dark
12. Calendars
13. Sexiest Man Alive
Bonus Track:
14. U Complete Me (Blues Version)
Pampalini
Ritka jó énekes, ritka jó gitáros, s egy karizmatikus egyéniség. Igen, Ian Siegal-ról van szó, aki ismét hazánkban koncertezik.Ian Siegal 1971-ben született Angliában. Azt mondják, ha a hatvanas, hetvenes években zenél, akkor nevét most Eric Claptonnal és Joe Cockerrel együtt emlegetnék. Játékára Muddy Waters ill. Howlin’ Wolf volt a legnagyobb hatással.
Közösen turnézott Bill Wyman Rhythm Kings formációjával és koncertezett a Lee Sankey Group frontembereként is.
Lépjen fel szólóban vagy együttessel koncertjei három, négy órásak is lehetnek.
Időpontok:
Július 6. Paks, Nemzetközi Gastroblues Fesztivál
Július 7. Sopron, Volt Fesztivál
Július 8. Győr, Kálvária Hotel udvar
Július 9. Szentendre, Új Művész Klub
Július10. Budapest, Gödör Klub
Turista
