Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Archívum

’I Am The Blues’
2007-01-29 | névjegy


A blues történet egyik legjelentősebb egyénisége Willie Dixon, aki nemcsak fantasztikus énekes-bőgős, de mint szövegíró és producer is jelentőset alkotott.

Willie Dixon 1915. július 1-jén született egy tizennégy gyermekes család hetedik gyermekeként, a mississippi állambeli Vicksburg városában. Már gyermekkorában nagy hatással volt rá a zene, nagy rajongója volt a zongorista Little Brother Montgomery-nek, majd a Union Jubilee Singers Gospel nevű quartet-ben énekelt.

Dixon tizenhét éves korában elhagyta szülővárosát, Chicagó-ba költözött, ahol bokszoló lett és 1936-ban az Illinois államban rendezett bajnokságon ’Arany Kesztyű’ díjat nyert.

A zenei karrierje 1940-ben kezdődött, amikor Leonard ’Baby Doo’ Caston-nal megalapították a Five Breezes nevű együttest, majd kitört a második világháború, Dixon ellenszegült a katonai sorozásnak, amiért tíz hónap börtönbüntetést kapott. Ezt követően megalapította a Four Jumps Of Jive-ot, majd 1945-ben ’Baby Doo’-val és Benardo Dennis-sel a Big Three Trio-t, felvételeket készítettek a Bullet, majd a Columbia Records részére.

Ebben az időben ismerte meg Phil és Leonard Chess-t, először rész majd főállású alkalmazottja lesz a Chess Records-nak, ahol stúdiózenészi, zeneszerzői és hangszerelői munkája mellett producerként is dolgozik, így közreműködött Muddy Waters, Little Walter, Sonny Boy Williamson és számtalan más zenész lemezfelvételeinél. Munkája a Chess testvérekkel egy rövid kitérőtől eltekintve -amikor is a Cobra Records-nál dolgozott- 1971-ig tartott.

1959 és 1962 között a zongorista Memphis Slim-mel játszott duóban, Európába is eljutottak közösen. Dixon ezt követően a Spivey Records-nál menedzserként dolgozott, az Ő feladata volt az American Folk Blues Festival zenészeinek kiválasztása, az európai turnék megszervezése. 1968-ban Chicago Blues All Stars néven szervezett együttest és számos koncertkörutat tettek.

A 70-es évek közepén súlyos cukorbetegsége következtében amputálják egyik lábát, így munkabírása csökken.

1982-ben megalapítja a Blues Heaven Fundation-t fiatal, tehetséges blues muzsikusok támogatására, valamint a rászorulok segítésére.

1989-ben Don Snowden segítségével I Am The Blues: The Willie Dixon Story címmel megírja önéletrajzát.
Willie Dixon 15 éve 1992. január 29-én a kaliforniai Burbank-ban hunyt el.

Őt tekinthetjük az egyik legtermékenyebb blues szerzőnek, szerzeményei nem csak saját magának, hanem Muddy Waters-nek, Howlin’ Wolf-nak, Otis Rush-nak, Koko Taylor-nak és más kortársának is sikert hozott, nem is beszélve az angol és amerikai újabb blues zenész generációkról.


Ajánlott lemezei:


Willie´s Blues - 1959
I Am The Blues - 1970
Whoopin´ (Sonny Terry és Johnny Winter közreműködnek a lemezen) - 1984
The Chess Box - 1988
Good Advice (a Chicago All Stars-al közös album) - 1998
Aux Trois Mailots - 1999

Pampalini


The John Dummer Blues Band: Cabal
2007-01-24 | kritika


A John Dummer Blues Band, ill. Dummer későbbi csapatai 1967-1974 között működtek, nem egy emlékezetes lemezt hagyva az utókorra. Ezek közül a legbluesosabbra talán a Cabal sikeredett.
1944. november 19-én született John Dummer (eredetileg Tony) az angliai Surbiton-ben, és már az iskolás évei alatt elkezdett dobolni. Pályafutását a Junior Ervine And The Midnight Hour nevű társulatban kezdte, majd a Lester Square And The G.T.’s tagjaként Európába is eljutott.
Angliába hazatérve jelentkezett egy újsághirdetésre, melyet a Melody Makerben adtak közzé. Blues zenekar keresett énekest, s habár Tony dobos volt, de korábbi csapataiban néha énekelt is.
1966. márciusára állt össze az első John Dummer Blues Band névre keresztelt együttes, majd alig fél évvel később kicserélődött a zenekar teljes ritmusszekciója. A változásoknak azonban még nem volt vége: az együttesbe érkezett Tony McPhee gitáros, Keith Tillman basszusgitáros, Steve Rye, majd John O’ Leary szájharmonikás is, s így az addigi amatőr társulatból egy csapásra profi zenekar lett.
A végső felállás 1967 végén alakult ki, amikor kilépett Roger Pearce gitáros, őt Dave Kelly gitáros-énekes helyettesítette.
1968-ban jelent meg a zenekar első, Cabal című albuma. A zenekar repertoárja az amerikai fekete blues klasszikusaira épül, három számot pedik Dave Kelly szerzett. Az elhangzó anyagról elmondható, hogy teljesen egységesre sikeredett. Little Walter, Muddy Waters, Willie Dixon, Freddie King, Big Mama Thorton szerzemények követik egymást az albumon, amelyen a Muddy Waters-féle irányvonalat követték. Magától értetődő természetességgel és könnyedséggel, mégis autentikus agresszivitással játsszák a Chicago bluest. Dave Kelly húga Jo-Ann Kelly két számban csillogtatja káprázatos hangját, egyébként a két gitáros felváltva énekel. A lemez csúcspontjai a Just A Feeling, a When You Got A Good Friend ill. a Blues Guitar című számok.
A Cabal a brit blues boom meghatározó alkotása volt, amelyen egyszerre voltak jelen a kiváló egyéni teljesítmények, s a nagyszerű csoportos játék. Azonban ez a felállás nem érte meg a következő lemezt, hiszen a zenekartól távozott John O’ Leary és Tony McPhee.

Mercury, 1969
See For Miles Records Ltd., 1996

Turista


"A harmonikád veled örül, ha vidám vagy …"
2007-01-20 | beszélgetések


Oláh Andor szájharmonikás játékát számtalan lemezen, formációban hallhatjuk, ötletgazdája herflis antológiáknak és koncertszervezéssel is foglalkozik. A magyar blues zenei élet egyik meghatározó figurája. Ő beszélt múltról, jelenről és a jövőbeni terveiről.

P.: Te is, mint oly sokan mások, Nemes Nagy Péter rádióműsorában hallottál először bluest, mi fogott meg ebben a zenében, miért éppen a harmonikát választottad?
Oláh Andor: Először is, Boldog Új Évet mindenkinek.
Blues-t már gyerekkoromban is hallottam a rádióban, Rolling Stones, Led Zeppelin, stb. és mindig lestem az adásokat, hogy mikor juthatok megint a nektárhoz. Folk blues-t viszont tényleg Nemes Nagy Péter műsoraiban hallottam először, egy Harmonica Phil Wiggins koncert felvétel volt és sikerült is felvennem az anyagot. Ez nagyon elkapott, aztán beindult a gyűjtés, igyekeztem minél több zenéhez hozzájutni. Jártam a varsói Jazz Jamboree-ra, ahol a kitűnő jazz mellet meghívtak számos neves blues bandát is, és itt fillérekért mérték a jobbnál jobb bakeliteket. Elég körülményes volt akkoriban a kiutazás, úgyhogy többször hobóztunk ki tehervagonokkal, vagy a postakocsival.
Az első harmonikát hat éves koromban vettem. Vidéken laktunk, anyám elküldött kenyérért a pékhez, az utam viszont a helyi Röltex bolt mellett vezetett el, itt mindig megálltam bámészkodni, mivel a kirakatban mindig volt valami érdekes kacat.
Egyszer csak megláttam egy sárga szájharmonikát, mindent elfelejtve berohantam és hat forintért megvettem az első hangszeremet, és nagy örömmel fújkáltam hazáig. Meglepetésemre anyám viszont nem örült ennyire, mivel hogy kenyeret nem hoztam és a pénzt is elkötöttem, úgyhogy megkaptam a magamét és futhattam még egy kört. Hetekig tartott a szerelem, aztán az egyik szomszéd fiúval elcseréltem a harmonikámat egy nyúlra.
Ezek után évek teltek el, amíg újra hozzájuthattam egy jó hangszerhez, ezt viszont már kerestem és nagyon akartam rajta játszani.
Miért választottam a harmonikát? Ez érdekes, az ember már általában gyerekkorban tudja, hogy milyen hangszert fog választani, egyszerűen meghallottam a harmonikát és a mai napig ugyanazt a játékosságot, szabadságot érzem benne, mint az első pillanatban.
Jó társ is. Világ életemben sokat utaztam, a harmonikám mindig ott volt a zsebemben és a mai napig, ha egyedül utazom, előbb utóbb előkerül.
A harmonikád veled örül, ha vidám vagy, ha szomorúság vesz körül sír helyetted.

P.: Az első zenekaroddal az Ölveti Blues Band-del Németországban utcazenéltetek, majd blues klubokban játszottatok. Hogy kerültél kapcsolatba ezzel a zenekarral, milyen élményeket szereztél és miért léptél ki Tőlük?
O.A.: A nyolcvanas évek derekán elért hozzánk is, némi késéssel a hippik üzenete, úgyhogy nem sokat tétlenkedtünk, kibéreltünk a barátaimmal egy kertes házat, és megalapítottuk a kommunánkat Vak Fulton néven, a béke és a szeretet jegyében. Rengeteg átmulatott éjszakával fűszerezve az életet, voltak közöttünk, költők, festők, filozófusok, színészek és zenészek is, termékeny időszak volt. Időtlen session-ök alkalmával mulattattuk a hozzánk betérő vendégeket, és persze magunkat is. Egy alkalommal híre jött, hogy haza jönnek az Ölvetiék külföldről és adnak pár koncertet. A barátaimmal ellátogattunk az egyik bulira, és ők felhívtak egy Doors nótába fújni. Mivel a kedvenc zenekaraim egyike volt akkoriban, kívülről tudtam az összes számot. Aztán végig kísértem Őket az itthoni koncertjeiken és nem volt kétséges, hogy mindent magam mögött hagyva kalandvágytól hajtva, kimenjek velük utcazenélni Berlinbe és Európa más városába is. Bekerültünk a klubokba, kaptunk stúdió lehetőséget is, a zenekar viszont nem élt ezzel, inkább az élőzenélést tartottuk fontosnak. Kaland, kaland után jöttünk haza egy felújított Forddal, amit egy héten belül összetört a banda és szegényt a rozsdatemetőbe juttattuk. Fiatal lévén ki akartam magam próbálni másban is, és jött is egy lehetőség, találkoztam Takáts Tamással és egy-két sikeres koncert után felhívott Pestre állandó tagnak.

P.: Milyen emlékeid vannak erről az időszakról? Két évig voltál a Takáts Tamás Dirty Blues Band tagja.
O.A.: A bohém életvitel, felhőtlen csajozás és végtelen harmonikázások jellemezték ezt a korszakot. Évi kb. háromszáz sikeres koncertet adtunk, az ország összes klubját és fesztiválját végig tombolva. Együtt éltük át a blues boom-t, ami a műfaj virág korát jelentette.
És '92-ben találkoztam az életem nagy szerelmével.
Akkora viszont már megfogalmazódott bennem, hogy mit is szeretnék játszani, és kerestem a hozzá megfelelő társakat, mindig is a húszas évek játéka vonzott. Találkoztam, és elkezdtünk próbálni a Vladár Karcsival, le is játszottunk egy pár koncertet, de rájöttem, hogy az öreg stílusa, az egyedüli játékosok öntörvényességével értékes, ezért tovább léptem.

P.: 1992-ben az Egyesült Államokban jártál, majd hazatérve megalakítottad a Dr. Valter & The Lawbreakers-t. Delta bluest játszottatok mely Magyarországon akkor eléggé ismeretlen volt. Milyen volt a fogadtatásotok?
O.A.: Stoppal végig jártam az államokat New York-tól Arizonáig, mivel kicsinek tűnt az ország pár hétre átléptem Mexikóba is. Az államokban volt szerencsém együtt játszani számos fekete blues-mannal, és megéreztem ott valamit, adj szabad utat a játékodnak és az egyéni az, ami az adatközlésen és a hagyományőrzésen túl tovább viszi a műfajt.
Hazaérve összerántottam az embereket, és gőzerővel elkezdtük a munkát. Péter barátommal egy éjszaka feljátszottunk egy lemeznyi anyagot, és Valter közreműködésével elkezdtük a koncerteket is. Először Debrecenben, aztán Pestre hoztam a bandát és a legendás Cross Roads nevű kocsmába, komoly közönséget toboroztunk magunk köré. Meghívást kaptunk a Pécsi Blues Fesztiválra és az egyedi megjelenésnek és hangzásnak köszönhetően megkezdődött a zenekar pályafutása. Az együtt töltött idő alatt négy anyagunk jött ki, közel ezer koncertünk volt és tizenkét országban léptünk fel. Mindig is az volt az érzésünk, hogy annyira másképpen fogtuk meg a dolgokat, hogy a Dr. Valter zöldsziget volt a hazai zenei palettán, és nem csak a blues, hanem a folk, világzenei és a jazz fesztek közkedvelt fellépőiként tartottak bennünket számon.

P.: Az első anyagotok 1993-ban jelent meg Baby ride címmel, melyet még négy követett. 1994 szeptemberétől kialakult a végleges felállás (Oláh Andor, Csonka Valter, Gál 'Boogie' Csaba, Bényei Tibor, Orosz Andrea). A lemezeiteken sok vendégzenész és sok érdekes hangszer hallható, néhol jazz-es, népzenei hatással. Honnét ez a kísérletező kedv?
O.A.: A blues mellett rengeteg más zenét is hallgattam, a saját játékom elemei is több zene ötvözetének lenyomataként állt össze. A ritmika, a saját témák a kíséret, dialektika jellege a megismert és megszeretett zenék hatására alakult ki.
A tagokat is meg kellett győzni, nyugodtan lépjük át a megszokott formát és merjünk valami mást játszani. A lemezek fogadtatása minket igazolt. Akkoriban még csak a zene, a zenekar vezetése, szervezése volt a feladatom, egyszóval ebből éltem és rengeteg szabad időm volt a zenei alkímiára. Egy belső indíttatásnak, igénynek köszönhetően mindig valami újat keresek a bevált és ismert dolgok mellett. A rendszeres próba alkalmat adott egy-egy ötlet kipróbálására.
Az állandó tagok még jobban erősítették a zenekar karakterét. Mostanság kevés állandó zenekart lehet látni, mivel a megélhetési zenélés, a mindenki mindenkivel való játékra szorítja a zenészeket, aminek vannak jó és rossz oldalai is. Új dolgokat tanulhat meg az ember, viszont a koncertekre járó ember lassan már nem tudja a zenészt zenekarral azonosítani. A karaktervesztés személytelenné teszi a szakmát, remélem, ez hamarosan letisztul és megint láthatóak lesznek a szilárd lábon álló bandák, és nemcsak alkalmi formációk jellemzik majd a szakmát. Persze ehhez még sok mindennek meg kell változnia kicsiny hazánkban.

P.: Mennyire voltatok elismertek, sikeresek Magyarországon és külföldön?
O.A.: Közel ezer koncert, ebből kétszáz körüli a külföldi fellépések száma, mindig hangos ováció közepette hagytuk el a színpadot. A zenekart a feloszlása után is keresik hazánkban és külföldön is, ezek szerint a mai napig lenne rá igény. A lemezeink fogyása is ezt igazolja, tudomásom szerint több ezer példány fogyott kiadványonként.
A legnevesebb feszteken volt szerencsénk fellépni, itthon szinte mindenütt játszottunk többször is, külföldön is a legjobb nevekkel hívtak meg bennünket egy-egy fesztre vagy turnéra.
Nekem ez a visszaigazolás.

P.: A zenekar 2005-ben feloszlott. Mi miatt következett be a válás?
O.A.: A Valter egy szakmai képzés volt mindenki számára, és mivel erős karakterek voltak a zenekarban, várható volt, hogy mindenki szeretné saját magát kipróbálni másban is. Ezzel semmi probléma nincs, elkezdtünk viszont másképpen gondolkodni a blues-on belül a bennünket addig összetartó stílussal kapcsolatban. Barátsággal és egymást segítve léptünk át más-más zenekarba, mint alapítók. Figyeljük egymás tevékenykedését és örülünk a másik sikerének. Én legalább is így érzek.
Ennek köszönhetően nem kizárt, hogy évi egy-két koncertet adjunk a régi idők emlékére és szerintem sokkal érettebb zenét tudunk majd nyújtani egymásnak és a közönség számára is.

P.: A Visegrád 4 Harps harmonika együttes, melynek Te is a tagja vagy 2001-től működik. Kinek az ötlete alapján jött létre ez a formáció, és mi alapján kerültek kiválasztásra a tagok?
O.A.: A szlovák harmonikás Bobos ötlete volt, a tagokat Ő választotta ki. Miszerint?
Valószínű a stílus lehetett a meghatározó. A szervezési részét vállaltam még pluszban magamra.

P.: A zenészek különböző stílust képviselnek. Mennyire áll össze egységesé a produktumotok? Milyen irányt követtek?
O.A.: Abszolút improvizatív, ennek köszönhetően mindig más és más az irány is. Többnyire Bobos, néha én vállalom magamra a műsor kialakítását.

P.: 2003-ban barátságot kötöttél Big Daddy Wilson-nal, majd megalapítottátok a Big Daddy Wilson & Mississippi Grave Diggers nevű formációt. Milyen terveitek vannak?
O.A.: Minél jobb koncertek.
A legfontosabb a közönség előtti, és a közönséggel való játék.
Készen van, és a stúdióban nyugszik a második lemez, és készen vár két profi koncert DVD is, ezek sorsáról ebben az évben döntünk.

P.: A Memphis Gumbo nevű zenekart 2006 tavaszán alakítottad Little G. Weevil-lel. Az azóta eltelt rövid idő alatt milyen sikereket értetek el, merre koncerteztetek? Várható e CD megjelenése?
O.A.: A zenekar még a felkészítés stádiumában van, ennek ellenére számos koncert van mögöttünk. Van kereslet itthon és külföldön is egyaránt. Rendszeresen lépünk fel Ausztriában. Stúdióban vannak már az első lemez alapjai, ez valószínűen egy-két hónapon belül fog megjelenni és a koncerteken lehet majd hozzájutni.

P.: A lassan két évtizedes zenész pályafutásod alatt számos híres blues muzsikussal zenéltél együtt. Melyik volt számodra a legérdekesebb és mit sikerült ellesned Tőlük?
O.A.: A Sugar Blue a Dr. Valter vendége volt és nálam lakott napokig, nagyon pozitív emlékeim vannak vele kapcsolatban, egyfolytában harmonikázott mindenre, ami ment a rádióba, sokat játszottunk együtt is, és meg kell mondanom, amit a színpadon kívül játszott sokkal értékesebbnek tartom. Nem feszélyezte a nevével való elvárásoknak való megfelelési kényszer, és olyan érzékeny és érdekes megfogalmazásokat hallottam tőle, amit az óta senkitől.
A többiek is azt erősítették bennem, hogy vállald magad és ne a mások tollaival ékeskedj. Az érték az, ami belőled jön, a technika kellő gyakorlással elsajátítható és fejleszthető.
Persze, az együtt játszás alkalmával működik az úgynevezett közvetlen átadás is, ezt az ember ajándékként kell, hogy fogadja.

P.: Kik még azok a szájharmonikások, akik nagy hatást gyakoroltak a játékodra?
O.A.: Sonny Boy Williamson, Billy Branch, Dr. Ross és Sonny Terry.

P.: 1999 óta koncertszervezéssel is foglalkozol, megalapítottad a Blues Patika Közhasznú Alapítványt, majd 2004-ben a Jamboree Produkciós Irodát. Mi volt ezekkel a célod? Sikerült ezeket teljesítened?
O.A.: A Blues Patika a hazai blues-élet körülményeinek javítását tartja szem előtt. A lehetőségeinkhez mérten segítjük az új zenekarok kezdő lépéseit, információkkal, fellépéssekkel, demo készítésével, oktatás, előadás szervezésével. Komoly neveket sikerült bemutatni a hazai közönség számára, Soul Full Heavenly Stars, Steve James, Honeyboy Edwards, Sugar Blue, Sharrie Williams, Big Daddy Wilson, Breeze Gospel, stb. A Blues Patika tízéves fennállása óta közel hatszáz blues zenekart léptethetett fel, segítve a hazai zenekarok bekapcsolódását a nemzetközi vérkeringésbe is. Számos hazai és külföldi fesztiválra szállítunk zenekart, 2000 óta mi szervezzük a Sziget Blues színpadát, jövő év novemberében tartjuk a Blues Patika tizedik jubileumi rendezvényét. 2006-ban megalapítottuk a Blues Patika életmű díját, amit a bluesért legtöbbet tett személyek munkájának elismeréseként adunk át, elsőként Honeyboy Edwards, Nemes Nagy Péter és Hobó kapta meg a díjat, az ideiglenesen felállított független szakmai kuratórium szavazatai után. Megszerveztünk egy ötven órás non-stop session-t, ami több mint ötven óra ötven percre sikerült, közel kétszáz résztvevővel, ez egyedülálló eseményként került be a hazai és a nemzetközi blues világ zenetörténelmébe. Minden évben írok a honlapunk első oldalára a munkánkról és a céljainkról. Örömmel zártam a tavalyi évet, mert gyakorlatilag minden vállalásunkat sikerült teljesíteni. Köszönet azoknak is, akik ezt a közhasznú munkát segítik: Karginov Allen, Csíkos Béla, Barna Tünde, és a támogatóknak, és különböző közhasznú munkát végzőknek is.
A Jamboree Produkciós iroda a saját cégem, ez főleg külföldi zenekarok turnéztatására, fesztiválok szervezésére, és az ezzel együtt járó munka lefuttatására szakosodott. A cég pár éves jelenléte alatt komoly kapcsolatrendszert tudott kialakítani a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt. Az eddig elért eredményeinkkel és a megvalósított céljainkkal meg vagyok elégedve. A piac kemény munkát, állandó jelenlétet, korrektséget igényel, ez is csak életformaként tud eredményesen működni. A Valter időszakában a szervezési feladatokat én végeztem, amit kellő gyakorlat után megszerettem.
Annyiban tudok többet biztosítani a zenészek számára, hogy mind a két oldal igényeit, feltételeit, problémáit ismerem és igyekszem az optimális, ésszerű feltételeket kialakítani.

P.: Azóta számos év eltelt, sok fesztivált szerveztetek. Mely koncertek, fesztiválok voltak a legsikeresebbek? Az utolsó IX. Blues Patika fesztiválnak milyen volt a fogadtatása?
O.A.: Az egyik legsikeresebb rendezvényünk, amit Fábik Zoli barátommal indítottunk el a Bajai Idill Jazz & Blues fesztivál, ami az ország egyik legszínvonalasabb rendezvényévé nőtte ki magát, a zenei paletta színes, változatos és bő kézzel merít a nemzetközi zenekarok tárházából. Koncepciójának köszönhetően bemutat olyan sajátos programot is, mint a holland és magyar virágkötők show-ja élőzenére.
A Szigeten új helyszínre kerültünk, a nagy színpadok időszakára, és rengeteg kitűnő zenekar koncertjeinek csábítása ellenére rengeteg ember volt kíváncsi a bluesra, az éjszakai session színpad, újdonságként nagyon nagy sikert hozott. Megmérettetünk és nagy sikerrel, jó vízhanggal álltuk meg a helyünket a többi színpad mellett. A zenészeink is megfelelő feltételekkel léphetnek a nagyméretű és minőségi hanggal ellátott színpad deszkáira. A műfaj elfoglalhatta az őt megillető helyét a világ egyik legnagyobb fesztiválján.
A IX. Blues Patika Jamboree zenetörténeti eseményként egyszerre több pontot teljesített pótolva az eddigi mulasztásokat, az országban elsőként megalapítottuk és átadtuk a Blues Patika életmű díjat, figyelve az országban történő eseményeket szeretnénk minden évben kiosztani. A díj anyaga réz, végül is nemes fém, de nem a materiális érték a fontos, hanem a szándék és az indíttatás. A díjként átadott kisplasztika, egy női torzó ef. Zámbó István barátom alkotása, amit nagy szeretettel és lelkesedéssel készített el. Ezt a bluesért legtöbbet tett személyek munkájának elismeréseként adtuk át. Volt egy kitűzött célunk, amit ef. Zámbó István, Öcsike ötlete alapján szerveztünk meg. Egy ötven órára előirányzott session, amit nemzetközi résztvevők részvételével tartottunk meg, a teljesített idő ötven óra ötven perc lett, kb. kétszáz zenésszel és kb. ötszáz nóta eljátszása lett a mérleg. Fontos hogy a szakma biztosan nem hal ki, nagy örömünkre szép számmal kerültek elő a fiatal Blues-erek, a session vissza nem térő, értékes pillanatokat eredményezett, amit a biztonság kedvéért DVD-re rögzítettünk.
A nagy színpadon két nap alatt szintén nem hétköznapi programmal vártuk a közönséget. Egy igazi blues-os mag tette tiszteletét az októberi zavargások ellenére is. Ők úgy döntöttek, hogy szem- és fültanúja lesz az eseménynek, és meg kell említeni, hogy volt olyan vendég, aki végigpörögte velünk a két húzós napot.
Azt hiszem, hogy az anyagiakat elfelejtve, erkölcsileg és szakmailag sikeresnek mondható, a rendezvény, azt hiszem, hogy egy kicsit sikerült összehoznunk a Blues-manokat és ez a fontos.

P.: Terveztek esetleg valamiféle kiadványt ezekről a rendezvényekről?
O.A.: A Bajai Idill Jazz & Blues fesztivál és a Blues Patika DVD-i ebben az évben várhatóan több Tv műsoraiban lesz majd látható.

P.: Mindezek mellett alapító tagja vagy a Magyar Szájharmonika Szövetségnek, 1999-ben kiadod a '90-es évek magyar blues zenéinek válogatás albumát Harponic Movements címmel, az ötletgazdája vagy a közelmúltban megjelent Fishers című szájharmonika albumnak. Milyen közös céljaitok vannak még a magyarországi szájharmonikásokkal?
O.A.: Minél többet szeretnénk játszani.
Egy új lemez kiadásához szerintem elég anyag áll rendelkezésünkre, Pribojszki Matyival folytatott beszélgetésünk eredményeként jó esély van a folytatásra.

P.: Hogyan sikerült a Fishers album lemezbemutató koncertje?
O.A.: A véleményem szerintem jól, de az igazi buli szerintem a színpad mögötti büfében folyt.

P.: Az eddigiekből kiderült, nagyon szerteágazó a tevékenységed a blues zenén belül. Mennyire tartod sikeresnek a 2006-os évet, a céljaidat mennyire sikerült megvalósítanod? Mik a 2007-es évre irányuló terveid zenészként, szervezőként?
O.A.: Nagyon sikeresnek tartom és az egyik legeredményesebb évet zártam, több dolog csak azért nem fért bele az évbe, mert egyszer csak vége lett.
Ebben az évben, szeretném színesíteni az eddig kialakult hangzásvilágomat. Az ez évi, szakmára vonatkozó terveimet a jövő hónaptól, a www.bluespatika.com első oldalán teszem közzé.

A fontosabbakról:
Április 28 Baja, Rolling Blues
Május 4-6 Győr, Mississippi Blues Feszt
Augusztus 8-15, Sziget
Október 5-7, Bajai Idill Jazz & Blues
November, Blues Patika Jamboree

Annyi dolog vár még ebben az évben, hogy egyszerűbb egy év végi beszámolóval megemlékezni a már megélt idő tartalmáról.
Aki mégis kíváncsi a megvalósításra szánt ötletekre, kapcsolódjon a www.jamboree.co.hu-ra, amit igyekszünk aktívan tartani.
Mindenkinek azt kívánom, hogy azt tehesse az életében, amit szeret.

A beszélgetés e-mail váltáson keresztül valósult meg.

Pampalini


Új kiadványt jelentetett meg a JSP Records
2007-01-16 | hír


A JSP Records megjelentette Sunnyland Slim 1947 és 1953 közötti felvételeit 4 CD-n Sunnyland Slim and his Pals: The Classic Sides 1947 – 1953 címmel. A több mint 5 órás kiadványon Sunnyland Slim mellett zenél még többek között Big Bill Broonzy, Lonnie Johnson, Robert Lockwood és Johnny Shines.




Pampalini


Blues a Petőfi Rádióban
2007-01-13 | hír


A Magyar Rádió 2007. évi második Blues műsorának tartalma:
(adásban: 2007. január 16. Petőfi-adó 23:15-től 24 óráig)


Többek között felvételeket hallhatunk a 49. Grammy-díj kiosztó jelöltjeitől (blues műfaj).
1. Tab Benoit With Louisiana's Leroux: So High
2. Dion: Walkin´ Blues
3. Robert Cray Band: Back Door Slam
4. Susan Tedeschi: Soul Of A Man

Új lemezzel jelentkezett a holland gitáros:
5. Julian Sas: Wrong Way Down

Egy nemzetközi csapat archaizálta a Rolling Stones dalokat:
6. Jugging Stones: Honky Tonk Woman

Vas Zoli másfél évtized után adott ki új hanghordozót:
7. Vas/Halper/Lengyel: Blues van

8. Fekete Jenő: Goodnight Irene

És ha már Grammy, akkor lássuk a blues kategóriák jelöltjeinek listáját:

Tradicionális blues album:
Brothers To The Blues -Tab Benoit With Louisiana's Leroux (Telarc Blues)
Bronx In Blue -Dion (Razor & Tie / The Orchard)
People Gonna Talk -James Hunter (Go Records/Rounder)
Guitar Groove-A-Rama -Duke Robillard (Stony Plain Records)
Risin' With The Blues -Ike Turner (Zoho Roots)

Kortárs blues album:
Live From Across The Pond -Robert Cray Band (Vanguard Records/Nozzle Records)
Sippiana Hericane -Dr. John & The Lower 911 (Blue Note Records)
Suitcase -Keb' Mo' (Epic/One Haven/Red Ink)
Hope And Desire -Susan Tedeschi (Verve Forecast)
After The Rain -Irma Thomas (Rounder)

Turista


Új albummal jelentkezik Dana Gillespie
2007-01-10 | hír


A közeljövőben These Blue Nights címmel új albummal jelentkezik Dana Gillespie. Az énekesnő első felvételei 15 éves korában jelentek meg, így több mint negyven éve zenél, lemezeinek száma 50 fölött található, bár nem mindegyik önálló korong.
Pályafutását folk dalok éneklésével kezdte, később váltott a rockzenére, majd a bluesra.
Tevékenysége sokrétű, hisz nemcsak énekel, játszott színházban, filmekben és egy bécsi rádióban műsort vezet (mellesleg brit junior vízisí bajnok).
A brit blues díva These Blue Nights című lemezét a bécsi székhelyű Wolf Records adja ki.

Számcímek:
1. Raise A Little Hell
2. Blue Room
3 . Come On (If You’re Coming)
4. Blue Blood
5. Hot Stuff
6. Who’s Got The Blues To Blame
7. Be My Sugar
8. Blue Night
9. Travelling Man Blues
10. Blues Line
11. Three Hundred Pounds Of Joy
12. Have I Got Blues For You
13. True Blue Love
14. These Blue Nights
15. It Makes Me Blue

Pampalini


Tengs Lengs
2007-01-07 | kritika


Aki a ’90-es években látogatta a hazai blues fesztiválokat, annak ismerősnek kell, hogy csengjen a Tengs Lengs név, hiszen abban az időben rengeteget koncerteztek. A blues hullám lecsengett, mi öregebbek lettünk, de a Tengs Lengs maradt, és 2006-ban egy új CD-vel jelentkeztek.
Kamarás Zoltán, az együttes basszusgitárosa 1964-ben alapította meg az első bandáját, 1974-ben lépett be az akkori csapatába Túrós György. 1984-ig Kamarás együttes néven járták az országot saját klub híján, majd amikor megmutatták a Józsefvárosi Klub vezetőjének a saját nótáikat, akkor önálló klubbot indíthattak. Azonban a siker csak nem akart megjönni, s egy év pihenő is következett. A leállást követően Túrós György ötlete volt, hogy próbálják meg összehozni egy a ’60-as években működő bandáját, amelynek a neve Tengs Lengs volt. 1984-ben kialakult egy állandó felállás és ezután a siker sem maradt el.
Egy jó darabig a lecsúszottak, a csövesek bandájának tartották őket, a ’90-es évek közepére azonban ezt „levetkőzték”.
7 évig házigazdái voltak a Budapest Rhythm & Blues Fesztiválnak, 1994-ben megjelenik a kazettájuk.
A tavalyi év folyamán a Hunnia Records felkérésére ismét rögzítették a saját nótáikat, régieket és újakat vegyesen.

„Egész nap a gyárban hajtasz mint egy állat,
Állat! Anyád!
A főnök unalmában szidja az anyádat,
Állat! Anyád!
Szép vagy, szép de lehetnél még szebb,
Neked is az a bajod, ami nekem:
Nincs pénzed, nincs pénzed.”

Ezekkel az ismert sorokkal kezdődik a CD, s kerülnek elő az ismert szövegfoszlányok, motívumok. A stílus amit hallunk rhythm & blues, rockos fűszerezéssel.
Hallgathatjuk még a régi számok közül többek között a Néni bluest, az Oly fáradt vagyok, a Ne kopogj rám az ajtón című nótákat, s felcsendül a Gyuri blues is az alábbi szövegrészlettel:

„Ha nincsen pénzed, add az álmod,
Legalább nem kell semmit csinálnod.”

Igen-igen a Tengs Lengs feeling a régi!
Nem maradhatnak bemutatás nélkül a korongon közreműködő zenészek: Túrós György - gitár, ének, Kamarás Zoltán - basszusgitár, Todorovits István - billentyű, Szepesi Tamás - dob és közreműködőként Gregor Attila - szájharmonika.
Nem csak a régi arcoknak ajánlom e lemezt, hanem azoknak is akik érdeklődnek az ősök zenéje iránt. Csalódni semmiképpen sem fognak, könnyed szövegekkel kísért bulizenét kapnak.
A zenekar ígéri a folytatást, s reméljük a következő CD-ről nem marad le immár a 3 lekváros kenyér sem:

„3 lekváros kenyér megy az úton,
az egyik az vissza se néz,
a héja oly kemény, meg is rúgom;
nincs-e benne mész?”

Hunnia Records, 2006

Turista


Új év, új Alligator korongok
2007-01-03 | hír


Két új CD-t ad ki az Alligator Records 2007. január 16-án, a The Holmes Brothers State of Grace és Coco Montoya Dirty Deal című lemezét.

A Wendell Holmes, Sherman Holmes és Popsy Dixon alkotta The Holmes Brothers harmadik Alligator lemeze ezen anyag, melynek producere Craig Street, aki producere volt a banda előző, Simple Truth című lemezének is.

Számcímek:
1. Smiling Face Hiding a Weeping Heart
2. Close the Door
3. (What’s So Funny ’Bout) Peace, Love and Understanding
4. Gasoline Drawers
5. I Can’t Help It If I’m Still in Love with You
6. Bad Moon Rising
7. Three Gray Walls
8. If I Had a Boat
9. Those Memories of You
10. I Want You to Want Me
11. Ain’t It Funny What a Fool Will Do
12. Standing in the Need of Love
13. I’ve Just Seen the Rock of Ages
14. God Will


A Dirty Deal Coco Montoya szintén harmadik Alligator korongja, mely 11 felvételt tartalmaz, saját és feldolgozás számokat, többek között Otis Rush-tól, Johhny Copeland-tól és Lowell Fulson-tól. A lemezen Montoya és barátai, a Little Feat tagjai Paul Barerre, Kenny Gradney, Richie Hayward és Bill Payne zenélnek.

Számcímek:
1. Last Dirty Deal
2. Three Sides to Every Story
3. Love Gotcha
4. How Do You Sleep at Night?
5. It Takes Time
6. It’s My Own Tears
7. Coin Operated Love
8. Clean Slate
9. Put the Shoe on the Other Foot
10. It’s All Your Fault
11. Ain’t No Brakeman


Pampalini


Blues a Petőfi Rádióban
2007-01-01 | hír


2007. január 2-án ismét Nemes Nagy Péter blues műsorát hallgathatjuk a Magyar Rádió Petőfi adóján. Tervezett tartalom:

Visszatekintés a 2006-os évre: hazai szájharmonikások albumáról.
Az új év lemezújdonságaiból: Coco Montoya és a Holmes Brothers.

1. Pawnshop: From The Bottom
2. Bob Dylan: Someday Baby
3. Katie Melua: On The Road Again
4. Coco Montoya: Ain´t No Brakeman
5. The Holmes Brothers: Bad Moon Rising
6. Andrew "Jr Boy" Jones: Noises in the Backroom
7. Eric Bibb: Still Livin´ On
8. Otis Taylor: Little Betty
9. Tommy K. Jr and Full Blast: Let Your Fingers Bleed

Turista