Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Névjegy

Dalszöveg(elés)
2008-07-17


Oldalunkon igyekszünk változatos témájú írásokat megjelentetni. E koncepciót követve mostantól dalszövegeket is megjelentetünk. Elsőként a választás Özsébre, az egyedi hangvételű, közép-európai hangulatot árasztó dalaira esett. A fiatal tehetséges énekes, gitáros 2007-ben Királyhágó Blues címmel lemezzel jelentkezett. Az alábbiakban a nyitódal szövegét olvashatjátok, melyet még jó néhány fog követni.


Korán Kelek Balkán Blues

Korán kelek, mert pálinkát
Iszom minden reggel inkább,
Minthogy a szemedbe nézzek,
Amit látok, attól félek.
Jönnek álmok, felkiáltok,
Mintha élnék, úgy csinálok,
A kedvemre muzsikálok.

Korán kelek, lábam fázik,
Udvaromon szalma ázik,
Ázzon csak, a kutya bánja,
Majd a szomszéd megcsóválja
Szép nagy fejét, s azzal marad,
Verhet homlokához falat,
Lánya úgyis nálam marad.

Korán kelek, zöld erdőben,
Szürke felhők közt a résen
Kisüt a nap, reám ragyog,
Hoz nekem sok vasárnapot.
Utakat én csak keresztben
Vágom át és nyomon-lépten
Kérem Istent, hogy segítsen.
Korán kelek, mert az álom
Cserben hagy és a világom
Jön felém, mutatva utat,
Eleven zsebemben kutat.
Megleli a rég elrejtett
Szemeimben a keservet,
Arcon vág és tovakerget.

Korán kelek, mégis éjfél
Lesz, mire az álom elér,
Sötét égen a csillagok,
Mindahány van, velem ragyog.
Táncolok, s ha hazaérek
Fogadnak fürge kis képek,
Korán reggel csókot kérnek.










10 éve hunyt el a „Blues kis óriása”, Junior Wells
2008-01-15


Junior Wells a blues harmonikázás úttörője - aki játékával nagyban hozzájárult a chicagói sound kialakulásához -, a harmonikás generációk példaképe 10 éve hunyt el.

Junior Wells (eredeti neve: Amos Blackmore) 1934. december 9-én született Memphis-ben, nagyon fiatalon kezdett el szájharmonikán játszani, amiben Little Junior Parker segítette.
Miután a szülei elváltak, 1946-ban édesanyjával Chicagó-ba költöztek, ahol a vad és lázadó Junior felfedezte, hogy a zene a legfontosabb dolog az életében. 1950-ben megalapította a Three Deuces-t, Louis- és David Myers-sel, majd később a nevüket Fred Below dobos csatlakozásakor The Aces-re változtatták.
1952-ben Junior Wells - miután Little Walter elhagyta Muddy Waters zenekarát - Muddy Waters-hez csatlakozott. 1953-ban Junior bevonul a katonasághoz, majd leszerelését követően 1955-ben Willie Dixon bemutatja Mel London-nak, aki rögzíti Wells klasszikus dalait (Messin' With The Kid, Come On In This House, Little By Little) a Chief és a Profile lemezkiadók számára.
1960-ban megismerkedik a gitáros Buddy Guy-al, akivel a városban rendszeresen fellépnek. 1965-ben a Delmark Records megjelenteti első albumát, az immár klasszikus Hoodoo Man Blues-t Buddy Guy-al. A híres páros 1970-ben a Rolling Stones-sal turnézik, 1974-ben a Montreaux Jazz Festival-on játszanak a Rolling Stones basszusgitárosával Bill Wyman-nel, Terry Taylor-ral, Dallas Taylor-ral és a chicagó-i blues zongorista Pinetop Perkins-sel. A felvételt 1982-ben a Blind Big Records jelentette meg Drinkin' TNT 'N' Smokin' Dynamite címmel. Junior Wells és Buddy Guy együttműködése a ’80-as évek végéig tartott.
A ’90-es évek elején a Telarc Records részére készített felvételeket, melyek csalódást okoztak a rajongói számára.
Junior Wells 1996. november 3-án hazánkban járt, a Mafioso Records Nemzetközi Bluesfesztiválon lépett fel. Nézzük, mit is írt a chicagó-i blues legenda fellépéséről Nemes Nagy Péter blues szakíró: „Ott álltam közvetlenül a színpad előtt, a Mester lábainál, közelről láthattam mindent, ami ott történt. Egy megfáradt, talán beteg embert kísértek a színpad széléig és ott bocsájtották jó sorsára. Szájharmonikázásából nem sokat kaptunk, - erre már jó előre figyelmeztettek, akik már látták, - de azért néhány mesteri hajlítást elleshettünk. Előadása, éneklése véleményem szerint példaértékű volt. Ahogy belefeledkezett a bluesba, szinte kivirult. Nekem a mozdulataival, arcjátékával „zenélt” a legtöbbet.”
Az utolsó stúdió albuma, mely 1997-ben jelent meg Come On In This House címmel, elnyerte a Traditional Blues Album címet a W.C. Handy díj szavazáson, valamint a Live At Buddy Guy’s Legends című koncertlemezét Grammy-ra jelölték.
1997 őszén szívrohamot kapott, majd kómába esett, négy hónapig harcolt az életéért, 1998. január 15-én hunyt el.

Ajánlott lemezei:

Hoodoo Man Blues (1965)
It's My Life, Baby! (1966)
Southside Blues Jam (1969)
Buddy Guy & Junior Wells Play The Blues (1972)
Drinkin' TNT 'N' Smokin' Dynamite (1982)
Harp Attack! (1990)
Alone & Acoustic (1991)
Come On In This House (1997)
Live At Buddy Guy's Legends (1997)
Live At Theresa's 1975 (2006)

Pampalini



’I Am The Blues’
2007-01-29


A blues történet egyik legjelentősebb egyénisége Willie Dixon, aki nemcsak fantasztikus énekes-bőgős, de mint szövegíró és producer is jelentőset alkotott.

Willie Dixon 1915. július 1-jén született egy tizennégy gyermekes család hetedik gyermekeként, a mississippi állambeli Vicksburg városában. Már gyermekkorában nagy hatással volt rá a zene, nagy rajongója volt a zongorista Little Brother Montgomery-nek, majd a Union Jubilee Singers Gospel nevű quartet-ben énekelt.

Dixon tizenhét éves korában elhagyta szülővárosát, Chicagó-ba költözött, ahol bokszoló lett és 1936-ban az Illinois államban rendezett bajnokságon ’Arany Kesztyű’ díjat nyert.

A zenei karrierje 1940-ben kezdődött, amikor Leonard ’Baby Doo’ Caston-nal megalapították a Five Breezes nevű együttest, majd kitört a második világháború, Dixon ellenszegült a katonai sorozásnak, amiért tíz hónap börtönbüntetést kapott. Ezt követően megalapította a Four Jumps Of Jive-ot, majd 1945-ben ’Baby Doo’-val és Benardo Dennis-sel a Big Three Trio-t, felvételeket készítettek a Bullet, majd a Columbia Records részére.

Ebben az időben ismerte meg Phil és Leonard Chess-t, először rész majd főállású alkalmazottja lesz a Chess Records-nak, ahol stúdiózenészi, zeneszerzői és hangszerelői munkája mellett producerként is dolgozik, így közreműködött Muddy Waters, Little Walter, Sonny Boy Williamson és számtalan más zenész lemezfelvételeinél. Munkája a Chess testvérekkel egy rövid kitérőtől eltekintve -amikor is a Cobra Records-nál dolgozott- 1971-ig tartott.

1959 és 1962 között a zongorista Memphis Slim-mel játszott duóban, Európába is eljutottak közösen. Dixon ezt követően a Spivey Records-nál menedzserként dolgozott, az Ő feladata volt az American Folk Blues Festival zenészeinek kiválasztása, az európai turnék megszervezése. 1968-ban Chicago Blues All Stars néven szervezett együttest és számos koncertkörutat tettek.

A 70-es évek közepén súlyos cukorbetegsége következtében amputálják egyik lábát, így munkabírása csökken.

1982-ben megalapítja a Blues Heaven Fundation-t fiatal, tehetséges blues muzsikusok támogatására, valamint a rászorulok segítésére.

1989-ben Don Snowden segítségével I Am The Blues: The Willie Dixon Story címmel megírja önéletrajzát.
Willie Dixon 15 éve 1992. január 29-én a kaliforniai Burbank-ban hunyt el.

Őt tekinthetjük az egyik legtermékenyebb blues szerzőnek, szerzeményei nem csak saját magának, hanem Muddy Waters-nek, Howlin’ Wolf-nak, Otis Rush-nak, Koko Taylor-nak és más kortársának is sikert hozott, nem is beszélve az angol és amerikai újabb blues zenész generációkról.


Ajánlott lemezei:


Willie´s Blues - 1959
I Am The Blues - 1970
Whoopin´ (Sonny Terry és Johnny Winter közreműködnek a lemezen) - 1984
The Chess Box - 1988
Good Advice (a Chicago All Stars-al közös album) - 1998
Aux Trois Mailots - 1999

Pampalini


14 éve halt meg Albert King
2006-12-21


14 éve, 1992. december 21-én hunyt el 69 évesen a ’három király’ egyike, Albert King (eredeti neve: Albert Nelson).

Albert King a Mississippi állambeli Indianola-ban született 1923. április 25-én. Fiatalon saját maga készítette gitáron kezdett el játszani, az első, igazi gitárját 1942-ben vásárolta 1 dollár 25 centért.

King először a Yancey’s Band-ben játszik, mellette buldózer kezelőként dolgozik. Később énekes a Harmony Boys gospel együttesben, majd Chicago-ba megy, ahol Jimmy Reed zenekarának a dobosa lesz.

Az első lemeze a Bad Luck Blues 1953-ban jelenik meg, melyen a dobolással felhagyva gitározik és énekel. Ezt követően St. Louis-ba költözik és megvásárolja Gibson Flying V gitárját, melyet ’Lucy’-nak nevez el. 1961-ben megjelenik a következő anyaga Don’t Throw On Love On Me Too Strong címmel.

1966-ban Memphis-be megy és a Stax Records-hoz szerződik. 1967-ben jelenik meg a Born Under A Bad Sign című legendás albuma, olyan számokkal, mint az As The Years Go Passing By vagy a The Hunter.

Első blues muzsikusként szimfonikus zenekarral játszik, 1969-ben a St. Louis Szimfonikus zenekarral koncertezik. 1974-ben elhagyja a Stax Records-ot, a Tomato, majd a Fantasy adja ki a lemezeit.

A ’80-as években és a ’90-es évek elején is sokat koncertezik, utolsó koncertjét 1992. december 19-én Los Angeles-ben adja. Két nappal később Memphis-ben, szívinfarktusban halt meg.

Élete során sok lemez jelenik meg Tőle, melyek színvonala eltérő minőségű, de mindenképpen kiemelkedők a Stax Records-nál készített, valamint a koncert felvételei.

Albert King a következő gitáros generációk, többek közt Mike Bloomfield, Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan és Robert Cray példaképévé vált.


Ajánlott lemezek:

Born Under A Bad Sign - 1967

Liwe Wire / Blues Power - 1968

Lovejoy - 1971
I'll Play The Blues For You - 1977

Pampalini



David 'Honeyboy' Edwards
2006-10-09


David ’Honeyboy’ Edwards személyében egy igazi blues legendát köszönthetünk október 20-án a IX. Blues Patika fesztiválon. Olyan előadóktól tanulhatott, s olyanokkal játszhatott, mint Robert Johnson, Tommy Johnson és Charlie Patton.
David ’Honeyboy’ Edwards 1915. június 28-án született a Mississippi melletti Shaw-ban.
Az első felvételét Alan Lomax készítette a Library Of Congress részére 1942-ben. Erről a lemezről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint tipikus Mississippi country blues, mások szerint a Delta tradíciók legfontosabb dokumentuma. Az első szerződéses felvételére 1951-ben került sor az ARC Records-nál. Ezután Chicago-ba költözött, s kis klubbokban, utcasarkokon játszott Floyd Jones-sal, Johnny Temple-vel és Kansas City Red-el.
1972-ben találkozott Michael Frank-el, s hamarosan összebarátkoztak. 1976-ban létrehozták a The Honeyboy Edward Blues Band-et és duóban léptek fel.
Az 1977-ben megjelent The World Don’t Owe Me Nothing önéletrajzát a szakma a blues irodalom alapművének tekinti.
Olyan klasszikusokat írt, mint a: Long Tall Woman Blues, Sweet Home Chicago és a Just Like Jesse James.
2005-ben a Handy szavazáson a legjobb akusztikus előadónak választották.
Nyers, csiszolatlan énekhangja a legeredetibbek közül való, s talán az egyik leghitelesebb blues szerzők egyike.

Lemezei:

1951 - Who May Your Regular Be
1951 - Build A Cave
1953 - Drop Down Mama
1979 - Old Friends
1988 - White Windows
1992 - Delta Bluesman
1995 - I’ve Been Around
1997 - World Don’t Owe Me Nothing (live)
1999 - Don’t Mistreat A Fool
2000 - Shake ’Em On Down
2001 – Mississippi Delta Bluesman Back To The Roots
2005 - Blues, Blues: December 10, 1975 (live)

Turista


„Live fast, love hard, die young”
2006-10-04


36 éve, 1970. október 4-én hunyt el a legnagyobb fehér bluesénekesnő Janis Joplin.

Janis Joplin 1943. január 19-én egy texasi kikötővárosban, Port Arthurban egy tisztes középosztálybeli családba született. Már fiatalon elszökött otthonról és 1961-től 1966-ig végigjárta az országot. 1966-ban eljutott San Franciscóba, tagja lett a Big Brother And The Holding Company-nak. A zenekar hamar San Francisco egyik vezető társulata lett és 1967-ben megjelent az első lemezük. A együttes nem volt igazán megelégedve a lemezzel, mivel a kiadójuk, a Mainstream Record beleszólt a munkálatokba. A következő lemezük 1968-ban jelent meg Cheap Thrills címmel, mely olyan számokat tartalmazott, mint a Summertime, a Piece Of My Heart vagy a Ball And Chain, mely minden koncert kötelező zárószáma lett. Az album első kiadása egymillió példányban elkelt.
Közben fokozatosan elhidegült a hangulat Joplin és a társai közt és egy profi zenészekből álló együttesre vágyott fúvóskísérettel, így 1968 végén kilépett a zenekarból. Az ezt követően megszervezett társulatnak a Kozmic Blues Band elnevezést adta, mellyel 1969-ben adta ki az I Got Dem Ol’ Kozmic Blues Again, Mama című lemezt. A lemez csupa nagyszerű számot tartalmaz: Try (Just A Little Bit Order), To Love Somebody, Kozmic Blues, Little Girl Blue. 1969-ben fellépett Woodstockban.
Mivel az új zenekarát nem tudta elfogadtatni a nagyközönséggel, 1970-ben létrehozta az új kísérőzenekarát a Full Tilt Boogie Band-et, fúvósok nélkül. A lemezük felvételeit szeptemberben kezdték el, október 3-án este meghallgatta a Buried Alive In The Blues (Élve a bluesba temetve) című szám felvételét, másnapra tervezi a feléneklést, azonban másnap reggel holtan találták lakosztályában. A kábítószer végzett vele, visszamaradó vagyonát, 2500 dollárt barátai –végakaratának megfelelően- egy buli keretében elitták, hamvait a Csendes óceánba szórták. Janis Joplin azon a napon ment el, amikor példaképét, a fekete blues királynőjét, Bessie Smith-t temették.
1970 vége előtt jelent meg a Pearl, mely egy jól sikerült lemez. A lemez csúcspontja a Me And Bobby McGhee, mely Joplin utoljára lemezre énekelt száma és a Mercedes Benz, melyben hangszeres kíséret nélkül énekelt.
Halála után zenei örökségét megkímélték, egy dupla koncertalbum, néhány válogatás és a róla készült „Janis” című film zenéje jelent meg.
Novemberben tervezik annak a filmnek a forgatásának az elkezdését, melyben Joplin életét mutatnák be, The Gospel According to Janis címmel. Joplin-t Zooey Deschanel alakítja majd, a forgatóköny utolsó változatát Penelope Spheeris és David Dalton írta közösen, aki zenei újságíróként elkísérte Joplint az egyik turnéján.

Janis Joplin a legjelentősebb fehér bluesénekesnővé vált és bekövetkezett, amit sokszor hangoztatott: „Live fast, Love hard, die young” („Élj gyorsan, szeress vadul, halj meg fiatalon”).

Pampalini