Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Kritika

Larry Garner: Too Blues
2007-06-20


1995-ben járt először hazánkban Larry Garner, aki az azóta eltelt időben a modern blues egyik világsztárja lett. Számtalan remek lemezt készített, kezdve a Double Dues-al, folytatva a Too Blues, You Need To Live A Little vagy akár a Baton Rouge albumokkal. Most a Too Blues albummal ismertetném meg az olvasóimat, de nézzük előbb, mit is kell tudnunk róla.
1952-ben New Orleansban, Louisianában született Larry Garner. New Orleans híres zenész külvárosában Baton Rouge-ban nevelkedett, gitározni a nagybátyjától George Lathers-től tanult. 9 éves volt, amikor elkezdett gitározni, 11 éves, amikor egy gospel együttessel lépett fel, s műsorukat a WXOK rádió közvetítette. Ekkor még különféle zenei stílusokban mozgott, csak később kötelezte el magát teljesen a blues mellett. „A szüleim nem akarták, hogy bluest játsszak, úgy gondolták, ez az ördög zenéje.” A hadsereget Koreában szolgálta, minden bázison fellépett ahová csak küldték, majd visszatérve tíz évig nem zenélt, családot alapított, és egy vegyi gyárban dolgozott. 1985-ben alapította meg saját bandáját, majd 1988-ban a Dog House Blues-zal megnyerte a B.B. King által alapított Lucille Díjat. 1990-ben megjelentette kazettáját, ez biztosította neki az első albuma felvételét a JSP Records-nál.
1994-ben jelent meg a Too Blues albuma, ami onnan kapta az elnevezését, hogy korábban az egyik kiadó azzal az indokkal utasította el, hogy: „Nagyon bluesos”.
"Európában imádják az autentikus zenét. Hallgatják a blues játékosokat, de ha én jövök, azt mondják, végre igazi bluest hallgatunk!" – nyilatkozta.
Larry Garner különleges módon egyesíti magában a különféle blues stílusokat, úgy hogy a végén egy teljesen egyéni jöjjön ki. Szerzőként is kiemelkedő, hiszen mind a tíz dalt Ő jegyzi, s nem is akármilyen szerzemények ezek.
A Shak Bully című funky-s ízű szerzeménnyel indít a korong, amit a korábban már említett Dog House Blues követ. És jönnek a jobbnál jobb szerzemények, mindenki kiválaszthatja a magának leginkább tetszőt, legyen az a Throught I Had The Blues, a Kleptomaniac, a soul-os She Should’ve Been Back, vagy akár a közel 10 perces Love Her With A Feeling, hogy a számomra leginkább tetszőket említsem.

JSP Records, 1994
10/9

Turista


Blues B.R.Others Show: Egy koncert 2005. november 20-án
2007-05-17


A szegedi Blues B.R.Others Show 2007. februárjában jelentette meg az Egy koncert címmel koncert DVD-jét, melyet 2005. november 20-án rögzítettek. A zenekar a Blues Brothers kultuszát ápolja, így először tekintsük át a legendás csapat történetét.
Az egész 1970-ben kezdődött, ekkor találkozott John Belushi és Dan Akroyd a National Lampoon filmjeinek forgatása kapcsán. Dan Akroyd-nak már akkor is voltak zenei szárnypróbálgatásai, rögzített is egy dalt a Downchild Blues Band-del, John Belushi inkább a rock és a heavy metal műfaját preferálta. Egyik találkozásuk alkalmával John mutatott Dan-nek egy John Lee Hooker albumot, melyen Hooker fekete zakót, fekete nadrágot, fekete nyakkendőt, fekete kalapot, fehér inget és napszemüveget viselt. Az image tehát megvolt, a nevet Howard Shore, a Saturday Night Live’s című műsor zenei rendezője ajánlotta a fiúknak.
Első albumuk 1978-ban jelent meg Briefcase Full Of Blues címmel, amelyen olyan számok szerepeltek, mint a Flip, Flop & Fly és a Soul Man. A lemez dupla platina lett, 3.5 millió fogyott az albumból.
Ezt követően, 1980-ban készítették el John Landis rendezésében a Blues Brothers című filmet, mellyel legendát teremtettek. A siker a felejthetetlen karaktereknek, a fanyar humornak és a zenészlegendákat felvonultató (Aretha Franklin, James Brown, John Lee Hooker) koncertfilm- és videóklipszerű zenei betéteknek volt köszönhető.
1982. márciusában azonban John Belushi heroin és kokain túladagolás következtében fellépő légzőszervi rendellenességben elhunyt. A bandának a ’80-as évek végére sikerült felépülni a sokkból, 1997-ben az elhunyt John Belushi helyére testvére Jim Belushi került, majd Blues Brothers And Friends címmel lemezt készítettek, koncerteztek.
Ekkor már egyre nagyobb nyomás irányul Akroyd felé a film folytatásával kapcsolatban, végül 1998-ban jelent meg a folytatás, Blues Brothers 2000 címmel. A filmben Jim Belushi nem kívánt szerepelni, helyette egy kiváló karakterszínész, John Goodman játszott.
A film sikere messze elmaradt az első rész sikerétől, a filmzene azonban hatalmas siker lett, köszönhetően a nagyszerű muzsikusoknak, többek közt: B.B. King-nek, Junior Wells-nek, Koko Taylor-nak, Eric Clapton-nak és a Blues Traveller-nek.
A Blues Bratyók hazánkban is jártak, 1998. július 4-én a Petőfi Csarnokban koncerteztek. A zenekar felállása a következő volt: Tommy ’Pipes’ McDon – ének, szájharmonika, Steve Crooper – gitár, Matt ’Guitar’ Murphy – gitár, Donald ’Duck’ Dunn – basszusgitár, Danny ’G-Force’ Gottlieb – dob, Leon Pendarvis – orgona, ’Blue Lou’ Marini – saxofon, Birch ’Slide’ Johnson – harsona.
A zenekar kultusza a mai napig töretlen, a világban számtalan zenekar követi példájukat, Magyarországon a Blues B.R.Others Show teszi ezt.
A szegedi zenekar névválasztása meglehetősen ötletes, hisz egyrészt utal a példaképekre, másrészt a ’szülő’ zenekarokra: a Blues Bell-re, a Rambling Blues-ra, nem megfeledkezve a többi (Others) zenészről sem.
Az Egy koncert című DVD a zenekar első kiadványa, mely 17 számot, valamint extraként egy werkfilmet tartalmaz.
A zenekar 10 főből áll, a két frontember Király Vajk és Hrabovszky Tamás (Joliet Jake és Elwood Blues) mellett Szirtes Edina ’Mókus’ is több számban énekel, valamint egy számban hegedül. Az énekesek a feladatukat meglehetősen magas színvonalon látják el, de ugyanez elmondható a banda többi tagjáról is, így kiemelni senkit sem akarok.
A zenekar repertoárja a nagysikerű film betétdalain kívül hasonló stílusú blues, soul és funky dalokból áll, ragyogóan hangszerelve őket.
Ez az igényesség azonban nemcsak a zenére, a színpadi show-ra, de a csomagolásra is igaz, hisz a kiadványt tetszetős és valamennyi fontos információt tartalmaz. A felvételek kép- és hangminőségére panaszunk nem lehet (a kép 4:3, a hang 2.0).
Aki néhány óra felhőtlen kikapcsolódást szeretne, mindenképpen nézze meg a Blues B.R.Others Show-t élőben, vagy vásárolja meg ezt a DVD-t, a csalódás kizárt.

A zenekar tagjai:
Király Vajk – ének
Hrabovszky Tamás – ének, szájharmonika, zörgős gyümölcsök
Szirtes Edina ’Mókus’ – ének, hegedű
Szabó Csaba – dob
Török Péter – gitár
Földes Gábor – basszusgitár
Balatoni István – billentyű
Belicza Károly – szaxofon
Resetár Attila ’Resi’ – trombita
Döge Csaba – harsona

Pampalini


Juicy Lucy: Juicy Lucy
2007-05-10


A Juicy Lucy alapvetően egy hagyományos brit rhythm & blues formáció, amely nem mentes a boogie, a rock vagy akár a jazz hatásoktól sem.
Glenn Campell a csapat egyik alapítója kaliforniai származású volt, s miután teljes közöny fogadta a The Misunderstood nevű formációját, 1966-ban Angliába ment a társaival szerencsét próbálni. Sikereket azonban itt sem ért el ezzel a formációval, de megismerkedett Chris Mercer-el, akivel 1969-ben megalakították a Juicy Lucy-t, hozzájuk csatlakozott Neil Hubbard gitáros és Ray Owen énekes, mindketten a The Misunderstood-ból, Keith Ellis basszusgitáros a Koobas-ból, és Pete Dobson dobos.
Hamarosan a kor szokásainak megfelelően kijöttek egy kislemezzel, amelyen a Who Do You Love című Bo Diddley átirat ill. a Walking Down The Highway című Owen-Campbell kompozíció szerepelt.
Az első nagylemezük 1969 szeptemberében készült el a londoni IBC stúdióban. A megjelenés után Chris Welch, a neves kritikus elismerően nyilatkozott a csapatról: „A Juicy Lucy egyszerűen fenomenális! Hűvös, kemény, egészen más mint a többi együttes!”.
Na, de nézzük, miért is olyan jó ez az album: ha kezébe veszi az ember a CD-t, akkor először is egy meztelen hölgyet láthat, gyümölcsökkel „betakarva”. A Mississippi Woman című szerzeménnyel indítanak, amely egy kemény, rockos darab, majd a lendület folytatódik a Who Do You Love című számmal. Ezekben a szerzeményekben már kitűnik Campell stílusos steelgitárjátéka ill. Owen reszelős hangja. A Chris Mercer fúvósjátékával kísért She’s Mine She’s Yours-al visszavesznek a tempóból, majd a Campell énekelte misztikus Just One Time-ban teljesen lelassulnak. A Chicago North Western egy country-rock szám, majd a Train ismét egy lendületesebb darab. A lemez az Are You Satisfied című számmal zárul, ütőhangszerekkel, kórussal, engem egy kicsit a Rolling Stones-ra emlékeztetve.
A zenekar ezen albuma sikeres lett, feljutott a Top 50-be, majd tagcserék következtek.

Turista


Homesick Mac: Steady Stomping; Homesick Mac - Sam Mitchell: Two Long From Home
2007-05-04


Bevallom, mostani lemezkritikám főszereplőjével elfogult vagyok, hisz egyik kedvenc zenészemről, Homesick Mac-ről lesz szó, akit szimpatikus embernek, nagyszerű zenésznek tartok. Az alábbiakban a Mafioso Records által kiadott két lemezét mutatom be.
Homesick Mac (eredeti neve: Dragan Ruzic) 1960-ban az egykori Jugoszláviában született, 15 évesen kezdett el gitározni.
Előadói karrierje 1978-ban indult, kezdetben különböző blues együttesekben gitározott, majd Pera Joe-val és Zoran Katrinka ’Kuki’-val megalapították a Blues Triót-t, több anyaguk jelent meg kazettán, LP-n és CD-n. Kuki 1987-ben elhagyta a zenekart, így ketten zenéltek tovább, mint ’a legkisebb trió a világon’.
Ezekben az időkben Homesick Mac fellépett zenekarral és egyedül Olaszország, Németország, Oroszország, Szlovákia, Csehország és hazánk klubjaiban, fesztiváljain.
1992-ben Svédországba költözött, majd 1994-ben megjelent a Steady Stomping című első szóló lemeze, mely 16 feldolgozás számot tartalmaz, klasszikus blues és ragtime felvételeket, többek között Robert Johnson-tól, McKinley Morganfield-től és Elmore James-től.
Mac 1995-ben a koppenhágai Mojo Club-ban megismerkedett Sam Mitchell-el, a brit slide gitárossal és 1996-ban közös lemez jelenik meg tőlük Two Long From Home címmel.
A lemezen két gitár, két énekhang hallható, a korongon szereplő számok blues örökzöldek, az előadók repertoárjából kerültek kiválasztásra. A felvételek a keveréssel együtt 9 és ½ óra alatt készültek el. Nem jellemző, hogy két gitáros közös lemezt készít, ezen a lemezen egyik előadó sem akarja túljátszani a másikat, szinte tökéletes az összhang, érződik az egymás iránti tisztelet a játékukban.
Sajnos, további közös munkára nem kerülhetett sor, mivel Sam Mitchell a liverpooli otthonában 56 éves korában elhunyt.
Az ezt követő időben Mac több szóló, illetve Blues Trió-val készített lemezt adott ki, együtt játszott híres blues gitárosokkal, Louisiana Red-del, John Hammond-dal, Johnnie Mars-sal és Micky Waller-rel, gitár workshop-ok szervezője, valamint résztvevője.
Hazánkban, az utóbbi időben sajnos nem koncertezett, jó lenne ismét viszontlátni egy blues klubban, fesztiválon.

Pampalini



Petra Börnerová Band feat. Benkő Zsolt: Live at Stará Pekárna
2007-04-01


Fesztivál és koncertszervezők, figyelem! Itt van egy nemzetközi formáció, amely nemzetközi mércével is a színvonalat képviseli.
Egy véletlen és hirtelen szituáció hívta életre a Petra Börnerová Band feat. Benkő Zsolt nevű zenekart, ami 2005 nyarán alakult a Nyírbátori Bluesfesztiválra. Néhány fellépés után fantáziát láttak a tagok e felállásban, és a folytatás mellett döntöttek. Jól tették, hogy nem ragadtak le csakis a koncertezés mellett, hanem rögzítették egyik Brno-i fellépésük anyagát, majd ezt megjelentették (részben) Live at Stará Pekárna címmel, így én is (mi is), aki még nem volt olyan szerencsés, hogy láthassa e csapatot élőben, most az otthonában vigasztalódhat.
Petra Börnerová cseh énekesnő, Bobek a szlovák dobos és a zenekar szervezője, Benkő Zsolt (gitár), valamint a Bluesrivers-ből (Benkő Zsolt együttese) már ismert Tánczos „Steve” István (ének, szaxofon) és Bornemissza Ádám (basszus) alkotja a csapatot.
Már az első vizsgálódáskor kiderült, hogy repertoárjuk a standardokra épül, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy részben eltávolodtak az eredetiektől, egyéni adaptációra törekedve. Ennek egyik ékes példája a Little Wing (Jimi Hendrix) feldolgozása. Külön kiemelném Tánczos „Steve” István szaxofonjátékát, akinek az egész korongon fontos szerep jut, s a másik hangszeres szólista Benkő Zsolt gitárjátékát is. A teljességhez hozzátartozik, hogy Steve világtalan, és a Benkő Zsolti az egyik fülére süket. Talán ez az oka a különösen érzékeny játékuknak? Petra Börnerová lélekkel teli, érzelemdús hangja akár egy jazzesebb produkcióban is kiválóan funkcionálna, s a ritmusszekció is kiválóan hozza az alapokat.
Személyes kedvenceim az If You Love Me Like You Say, a Hound Dog és a Gimme Some című szerzemények.
Azonban nem tudom szó nélkül hagyni, hogy csak nyolc dal került a korongra, s telhetetlen lelkem várja már a folytatást.
Fesztivál és koncertszervezők, na meg koncertrejárók figyelem! Itt van egy nemzetközi formáció, amely nemzetközi mércével is a színvonalat képviseli.

Magánkiadás, 2005

Turista


Tom White Harp User: Get It Right!
2007-03-27


A tavalyi év folyamán jelent meg a Tom White Harp User Get It Right! című lemeze. A zenekar alapítója, névadója az énekes-herflis Fehér Tamás, aki kb. 4 éves korában került kapcsolatba a zenével szülei zeneszeretete révén, majd később két évig a ceglédi zeneiskolába tanult. A blues zenét 15 évesen szerette meg, első zenekarát 17 évesen barátaival alapította Empty Bottle Band néven. Ezt követően különböző próbálkozásai voltak, jelenlegi zenekara 6 éve működik. A zenekarban társai Motyovszki László - gitár, Sárközi Zsolt - basszusgitár és Dér Ferenc - dob, valamennyien zeneiskolai múlttal.
A lemez 13 számot tartalmaz, a két saját, magyar nyelvű felvétel kivételével valamennyi darab klasszikus blues szám feldolgozása.
A lemezt hallgatva megállapítható, hogy Fehér Tamás technikás, ízlésesen játszó szájharmónikás, aki az énekesi feladatokat is szépen ellátja, és akit a ritmusszekció kifogástalanul kísér. Motyovszki László elektromos, akusztikus és dobro gitárokon játszik, gitárszólói izgalmasak. A lemezen vendégzenészként közreműködik Kertész Bence billentyűs hangszereken.
Ha a lemezről ki kell emelni számokat, akkor nekem leginkább két zenekari szám a The Briar Patch és William Clarke-től a Greazy Gravy, valamint Mel London-tól a Missing With The Kid feldolgozása és az egyik saját szerzemény, a Tom White Boogie tetszik, ami a zenekar ’indulója’ is lehetne.
A CD szépen szól, ez Cserny ’Bogi’ Kálmán, a kecskeméti Origo Stúdió hangmérnökének a munkáját dicséri.
A fiúk a lemez megjelenése óta sem pihennek, sokat koncerteznek, meghívást kaptak az idei szlovákiai ’DOBRO FEST’-re, valamint elkezdtek próbálni egy rockabilly számokból álló műsort, melyet már részben játszanak a koncertjeiken.

Szerzői kiadás, 2006

Pampalini


Son Seals: Lettin' Go
2007-03-20


Nem volt könnyű élete az 1942. augusztus 13-án született Son Seals-nek, akit egy igazi nagycsalád vett körbe gyerekkorában. Tizenhárman voltak testvérek, s mindent kipróbált, amit egy fekete gyerek kipróbálhatott: zene, kártya, sport… Apja Jim Seals vendéglősként dolgozott, de saját klubja is volt Arkansas vidékén. Fiatal éveiben találkozott a blues zenével, hallgatta a rádióban a bluest, s közben az éjszakai klubokat is látogatta. Autodidakta módon tanult meg gitározni, de sokáig ült a dobok mögött is. 13 éves korában már Sonny Boy Williamson II.-vel zenélt. A ’60-as években Earl Hooker csapatában játszott, majd Albert King együttesében szerepelt. King nemcsak muzsikusként értékelte nagyra, hanem emberi tulajdonságaiért is szerette. Vele készítették Albert King klasszikus lemezét a Live Wire / Blues Power-t. ’71-ben Chicago-ba költözött. Muddy Waters-szel nem sokkal a folk-blues mesterének 1983-ban bekövetkezett halála előtt játszott.
1973-ban jelent meg a debütáló albuma az Alligátornál, de az igazi áttörést a ’77-es Midnight Son című album hozta meg a számára. Számos remek albumot készített az évek folyamán, úgy, mint a fúvósokkal készült Chicago Fire-t, vagy a Buddy Guy blues klubjában felvett forróhangulatú koncertlemezt a Live-Spontaneous Combustion-t. 1997-ben felesége fejbe lőtte, de szerencséjére a golyó áthatolt a szájüregen, s kiütötte két fogát. 1999-ben cukorbetegsége miatt bal lábszárát amputálták.
2000-ben jelent meg a Telarc-nál a Lettin' Go című lemeze, amiért W.C. Handy díjjal is jutalmazták (ezt a díjat korábban kétszer is elnyerte, egyszer pedig Grammy-díjra jelölték). A CD-t berakva egy tökéletes hangzású lemezt hallhatunk, amin Al Kooper játszik Hammond B-3-n, s számos fúvós is nyomul. Son Seals továbbra is hozza a nyers, tekerős formáját, hiszen nem hiába tekintették őt az egyik legeredetibb chicago-i blues dalszerzőnek. Majdnem tökéletes, mondhatni, de szerepel az albumon az Osceola Rock, ami egy Jailhouse Rock utánérzés.

TELARC, 2000
10/8

Turista


Shabby Blues Band: V.
2007-03-07


A zalaegerszegi Shabby Blues Band a megalakulásának 15-ödik évfordulója alkalmából 2006. november hónapban nagyszabású születésnapi koncertet adott, egyben a megjelenő ötödik lemezük lemezbemutató koncertjét tartotta.
Érdeklődve vártam az új lemezt, hisz kíváncsi voltam hol tart a csapat, rég halottam felőlük.
A Shabby Blues Band 1991. szeptemberében alakult Zalaegerszegen, a megalakulás után 4 évvel már szerepeltek a II. Paksi Nemzetközi Blues and Rock Fesztiválról készült CD-n, valamint kazettán a Linda Lu című szerzeménnyel. A zenekar első, önálló kazettája 1996-ban jelent meg A blues rabul ejtett címmel, majd ezt követte 1999-ben a Jó idők - rossz idők című anyaguk. A tízéves jubileumi buliját 2001-ben tartotta a zenekar, melyet rögzítettek és megjelentettek Live Shabby Blues címmel. A koncerten minden olyan zenész fellépett, aki valaha is szerepelt az együttesben. Eddig a megjelent lemezekre többnyire feldolgozás számok kerültek, azonban az ezt követő időben hozzáfogtak saját számok írásához, melynek eredménye a 2003-ban megjelent Kísért a múlt című CD, melyen csakis saját számok szerepeltek.
Az új lemezen is a 10 számból 7 saját szerzemény, 3 pedig feldolgozás nóta. A zenekar a chicago blues-tól eltávolodva megtalálta a saját hangját, ebben segítségükre volt a gitáros Salamon Attila, aki a 4. lemeztől játszik a csapatban. A magyar nyelvű szövegeket egy szám kivételével -melynek a szerzője Pál ’Shabby’ Fecó-, az énekes Molnár Zsolt írta, melyek az életvitelét fejezik ki, többnyire párkapcsolatokról, a ’szebbik nemről’ szólnak, frappánsan megfogalmazva. A fiúk a feldolgozás számokat is magyar nyelven adják elő. Az új lemez mind zenei szempontból, mind a szövegvilágát tekintve nagyon egységesre sikerült, nekem a Bluesban feszülő, a Még nem tudom és a Csalódás a kedvencem.
Úgy gondolom, meg kell még említeni a lemezen vendégzenészként közreműködők neveit: Angyal ’Endzsi’ Tibor - ének, Bogdán Noémi - vokál és Polgár Péter - gitár.
A jubileumi koncerten a Shabby előtt Zsoldos ’Báró’ Zoltán játszott, és a fiúk a bulira ismételten meghívták valamennyi volt zenésztársukat. Az egész koncert anyagát beszélgetéssel kiegészítve rögzítették, melyet dupla DVD-n jelentettek meg.
A CD, valamint a DVD megrendelhető Kránitz Tónitól, a zenekarvezetőtől (Tel.: 92/325-221, 30/307-8930).

A zenekar tagjai:
Molnár ’Manó’ Zsolt - ének
Kránitz Tóni - szájharmónika
Salamon Attila - gitár
Pál ’Shabby’ Fecó - basszusgitár
Kovács Barnabás – dob

Szerzői Kiadás, 2006

Pampalini


Vas Zoltán - Halper László - Lengyel Attila: Bluesügyi Hivatal
2007-03-04


Korábban már foglalkoztunk a Bistro Blues Band lemezével, akkor magam is azt gondoltam, hogy ez már a múlt, de tévedtem, hiszen itt van egy 2006-ban megjelent CD, amin Vas Zoltán - Halper László - Lengyel Attila trióban játszik.
Vas Zoli régóta kitartóan műveli a bluest, s bár nem ért el látványos és zajos sikereket, mégis a neve biztosíték a színvonalas muzsikára. A 70-es években kezdett el bluest játszani egy Jerry Silverman kottáskönyvből, majd 1975-ben találkozott Bocskai Istvánnal. 1991-ben jelent meg a Bistro Blues Band-nek lemeze -amelyben mindketten játszottak-, ez volt az első hazai akusztikus blueslemez. „Ő a hivatalnok ott, ahol hív a Dalnok, és megsüvegeli a bluest, dekoltázs nélkül. Divatfi, akinek fejfedőszállítói címéért térden állva könyörög Frank London és Joe Zawinul, de Fidel Castro is szívesen lecserélné agyonmosott olajzöld uniformisát az ő sóska árnyalatú dzsekijére.” - írta róla Göbölyös N. László.
Halper Lászlóval először 1989-1990-ben játszottak együtt a Bluesügyi Hivatalban, aki alapvetően jazzgitáros, jazzszakon végzett a konziban. Az utóbbi években főleg kettesben játszottak, míg nem találkoztak egy jó herflissel, a szolnoki Lengyel Attilával. Vendégként közreműködik a CD-n Viszló Éva, Ő Vas Zoli párja, kisfia édesanyja.
Magánkiadásban jelent meg a Bluesügyi Hivatal című CD, amely egykori elektromos bandája nevét viseli. Ezen az utóbbi harminc évben született felvételeinek legjava található, 17 dal, 17 kesernyés, kesergős szerzemény, a mindennapi helyzeteket bemutató, kommentáló dalgyűjtemény.
A Telefon blues-al indít a korong, ami a korábbról ismert Délután (Gézukám) párja is lehetne.
Blues van, szól a második szám címe, s tudjuk nincs menekvés, most a sötétebbik oldalra hívnak minket táncba.
Az Augusztus 6. blues is egy fanyar szerzemény, s búsulnék tovább, de jön Mondén hangulat, ennél egy kicsit feldobódok, s örömmel állapítom meg, hogy milyen kellemes hangja van Viszló Évának.
A sor még folytatható lenne, hiszen olyan kiváló szerzemények vannak a korongon, mint a Késes, Van az úgy, Durva világ, durva élet.
A CD-n központi helyet foglalnak el Vas Zoli szövegei, ezért mivel is fejezhetném be jobban e recenziót, mint egy Vas Zoli idézettel:

“Ne zuhanjál össze, ember
Arra a csöpp kis időre még!
Ne menjél a falnak, ember,
Mér' mennél már most rögtön szanaszét!"

Szerzői Kiadás, 2006

Turista


B.B. & The Blues Shacks: Live At Vier Linden
2007-02-17


Szinte hihetetlen, de igaz, hogy az egyik legjobb mai európai blues formáció Németországban található meg: B.B. & The Blues Shacks a nevük, s számtalan díjat zsebeltek már be. ”Vissza az elektromos blues alapjaihoz a B.B. & The Blues Shacks-szel!” szól a szlogen, az 1989-ben Hildesheim-ben alakult csoporttól, akik zenéjükben a ’40-es, ’50-es évek hangzását idézik meg. Kedvenceik között említik T-Bone Walker vagy Sonny Boy Williamson nevét, de saját szerzeményeik is korhűen szólalnak meg, s mindehhez friss, aktuális dalszövegek társulnak. Turnéztak már R.J. Mischo-val, Kid Ramos-szal és Smokey Wilson-nal is, és 2006-ban hazánkban is jártak.
De nézzük csak, kik Ők: van egy karizmatikus, energikus énekes/harmonikás frontemberük Michael Arlt, aki 17 évesen kezdett el harmonikázni, Steve Baker „Harp Handbook" című könyve segítségével, majd később énekórákat vett Kati Schiffkowski-tól, az egyik legtekintélyesebb dzsesszénekesek egyikétől. A gitárosuk Andreas Arlt 13 éves korában vette a kezébe a hangszert, kedvencei között említi többek között T-Bone Walker-t, B.B. King-et, Otis Rush-t, Robert Jr. Lockwood-t, általában Gibson gitárokon játszik. A bőgősük Henning Hauerken számtalan hangszeren próbálkozott, hegedülni tanult, zongorázott, majd 16 évesen édesanyjától kapott egy gitárt. 1996-tól a banda tagja. A zongoránál Dennis Koeckstadt ül, aki a hagyományos zongoraiskola után fedezte fel magának a bluest, és 2003 eleje óta az együttes tagja. A dobos Bernhard Egger 1986-ban kezdett el ismerkedni a hangszerrel, mára már számtalan formációval fellépett, úgy mint: Hans Theessink (NL/A), Mojo Blues Band (A), Christian Dozzler Band (USA/A).
2006-ban jelent meg a Live At Vier Linden című koncertlemezük, ami 11 számot tartalmaz, és amelyek mindegyike saját szerzemény. Aki látta Őket tudja mit kap, forró hangulat, bravúros egyéni előadások és tökéletes összjáték.
Bemelegítésként a Hot Shot Bop című szerzeménnyel indítanak, majd a bemutatás után a You Can Always Depend On Me szám következik. A Let’s Get Crazy-ben Dennis Koeckstadt villogtatja meg a tudását, az összegyűlt mintegy 600 fanatikus előtt. Igazán nagyot alakítanak, ha tekerni kell: Stompin’ And Rollin, Ain’t A Home No More, de a középtempósabb számokat is klasszul hozzák: Can’t Hide Love, Good Night’s Sleep.
Zenéjükben sok minden keveredik: van itt Delta Blues, Chicago Blues, West Coast Jump Blues és egy csipet rock ’n’ roll is.
Aki nem elégszik meg ennyivel, annak ott van ugyanennek a fellépésnek a DVD változata is (5.1-es hangzással), amely 6 olyan számot tartalmaz, ami a sima CD változaton nem található meg.

CrossCut Records, 2006
10/10

Turista


Tommy K. Jr. And Full Blast: Let Your Fingers Bleed
2007-02-03


Még csak 22 éves ifj. Katona Tamás -akinek a Let Your Fingers Bleed lemezének a bemutatására vállalkozom- de máris elmondható, hogy komoly zenész múlttal rendelkezik.
Ifj. Katona Tamás 1984. augusztus 15-én született Pécsett. Első zenei élményei 4-5 éves korára tehetőek, amikor is édesapja egyik videokazettáját nézve találkozott Stevie Ray Vaughan zenéjével, aki pont a Look At Little Sister című dalt játszotta. Kisgyermekként még csak játékgitárjai voltak, 7 évesen vette a kezébe édesapja gitárját. 9 éves, amikor a PMD Blues Band tagja lesz, s nincs még 10, amikor először a színpadra áll, a ’94-es Paksi Gastroblues Fesztiválon.
’95-ben együtt játszik Eb Davis-szel, 2004-ben megalakítja Petendi Tamással a Double Magic Tom duót.
2006-ban készítette el első lemezét, a Full Blast nevű ideiglenes zenekarral, ez magánkiadásban jelent meg.
A Leet Your Fingers Bleed-el indít a korong, s rögtön „képbe” kerül a hallgató a stílust illetően. Stevie Ray Vaughan szelleme vezeti a fiatalember kezét, s erre az érzésre csak ráerősít a következő szám, amely a My Blues For You (To My Sweetheart) címet viseli. Megijednünk azonban nem kell, hiszen nem egy kaptafára készült ez az album, ezt bizonyítandó jön a Swang Thang című instrumentális szám, aminél napok múltán is az ember fülében marad a fő motívum.
Az album gerincét a When It’s Shinin’ Blue ill. a Visiting Ausin című tradicionális szerzemény alkotja, nem érdemtelenül.
A CD vége felé jön a három királyok közül a másik nagy kedvenc Albert King és a Come On Lucy (Albert’s Guitar).
A lemez teljesen angol nyelvű, ahogy a CD borító is. Én hiányoltam a hátsó borítóról az adatokat, számcímeket, stb..
Zenésztársai nem ismeretlenek, hiszen Mezőfi István és Kepes Róbert nevével találkozhattunk már többek között a Palermo Boogie Gang zenekarban is. Vannak közreműködő zenészek is Cselik Gábor, id. Katona Tamás és Petendi Tamás személyében.
Egy hetet szántam az album kivesézésére, úgy hogy minden nap többször is meghallgattam. Elmondhatom, hogy egy igényes produkció született, egy érett hangú fiatalembertől, aki hallhatóan sok energiát fektetett bele a stílus elsajátításába.

Magánkiadás, 2006

Turista


The John Dummer Blues Band: Cabal
2007-01-24


A John Dummer Blues Band, ill. Dummer későbbi csapatai 1967-1974 között működtek, nem egy emlékezetes lemezt hagyva az utókorra. Ezek közül a legbluesosabbra talán a Cabal sikeredett.
1944. november 19-én született John Dummer (eredetileg Tony) az angliai Surbiton-ben, és már az iskolás évei alatt elkezdett dobolni. Pályafutását a Junior Ervine And The Midnight Hour nevű társulatban kezdte, majd a Lester Square And The G.T.’s tagjaként Európába is eljutott.
Angliába hazatérve jelentkezett egy újsághirdetésre, melyet a Melody Makerben adtak közzé. Blues zenekar keresett énekest, s habár Tony dobos volt, de korábbi csapataiban néha énekelt is.
1966. márciusára állt össze az első John Dummer Blues Band névre keresztelt együttes, majd alig fél évvel később kicserélődött a zenekar teljes ritmusszekciója. A változásoknak azonban még nem volt vége: az együttesbe érkezett Tony McPhee gitáros, Keith Tillman basszusgitáros, Steve Rye, majd John O’ Leary szájharmonikás is, s így az addigi amatőr társulatból egy csapásra profi zenekar lett.
A végső felállás 1967 végén alakult ki, amikor kilépett Roger Pearce gitáros, őt Dave Kelly gitáros-énekes helyettesítette.
1968-ban jelent meg a zenekar első, Cabal című albuma. A zenekar repertoárja az amerikai fekete blues klasszikusaira épül, három számot pedik Dave Kelly szerzett. Az elhangzó anyagról elmondható, hogy teljesen egységesre sikeredett. Little Walter, Muddy Waters, Willie Dixon, Freddie King, Big Mama Thorton szerzemények követik egymást az albumon, amelyen a Muddy Waters-féle irányvonalat követték. Magától értetődő természetességgel és könnyedséggel, mégis autentikus agresszivitással játsszák a Chicago bluest. Dave Kelly húga Jo-Ann Kelly két számban csillogtatja káprázatos hangját, egyébként a két gitáros felváltva énekel. A lemez csúcspontjai a Just A Feeling, a When You Got A Good Friend ill. a Blues Guitar című számok.
A Cabal a brit blues boom meghatározó alkotása volt, amelyen egyszerre voltak jelen a kiváló egyéni teljesítmények, s a nagyszerű csoportos játék. Azonban ez a felállás nem érte meg a következő lemezt, hiszen a zenekartól távozott John O’ Leary és Tony McPhee.

Mercury, 1969
See For Miles Records Ltd., 1996

Turista


Tengs Lengs
2007-01-07


Aki a ’90-es években látogatta a hazai blues fesztiválokat, annak ismerősnek kell, hogy csengjen a Tengs Lengs név, hiszen abban az időben rengeteget koncerteztek. A blues hullám lecsengett, mi öregebbek lettünk, de a Tengs Lengs maradt, és 2006-ban egy új CD-vel jelentkeztek.
Kamarás Zoltán, az együttes basszusgitárosa 1964-ben alapította meg az első bandáját, 1974-ben lépett be az akkori csapatába Túrós György. 1984-ig Kamarás együttes néven járták az országot saját klub híján, majd amikor megmutatták a Józsefvárosi Klub vezetőjének a saját nótáikat, akkor önálló klubbot indíthattak. Azonban a siker csak nem akart megjönni, s egy év pihenő is következett. A leállást követően Túrós György ötlete volt, hogy próbálják meg összehozni egy a ’60-as években működő bandáját, amelynek a neve Tengs Lengs volt. 1984-ben kialakult egy állandó felállás és ezután a siker sem maradt el.
Egy jó darabig a lecsúszottak, a csövesek bandájának tartották őket, a ’90-es évek közepére azonban ezt „levetkőzték”.
7 évig házigazdái voltak a Budapest Rhythm & Blues Fesztiválnak, 1994-ben megjelenik a kazettájuk.
A tavalyi év folyamán a Hunnia Records felkérésére ismét rögzítették a saját nótáikat, régieket és újakat vegyesen.

„Egész nap a gyárban hajtasz mint egy állat,
Állat! Anyád!
A főnök unalmában szidja az anyádat,
Állat! Anyád!
Szép vagy, szép de lehetnél még szebb,
Neked is az a bajod, ami nekem:
Nincs pénzed, nincs pénzed.”

Ezekkel az ismert sorokkal kezdődik a CD, s kerülnek elő az ismert szövegfoszlányok, motívumok. A stílus amit hallunk rhythm & blues, rockos fűszerezéssel.
Hallgathatjuk még a régi számok közül többek között a Néni bluest, az Oly fáradt vagyok, a Ne kopogj rám az ajtón című nótákat, s felcsendül a Gyuri blues is az alábbi szövegrészlettel:

„Ha nincsen pénzed, add az álmod,
Legalább nem kell semmit csinálnod.”

Igen-igen a Tengs Lengs feeling a régi!
Nem maradhatnak bemutatás nélkül a korongon közreműködő zenészek: Túrós György - gitár, ének, Kamarás Zoltán - basszusgitár, Todorovits István - billentyű, Szepesi Tamás - dob és közreműködőként Gregor Attila - szájharmonika.
Nem csak a régi arcoknak ajánlom e lemezt, hanem azoknak is akik érdeklődnek az ősök zenéje iránt. Csalódni semmiképpen sem fognak, könnyed szövegekkel kísért bulizenét kapnak.
A zenekar ígéri a folytatást, s reméljük a következő CD-ről nem marad le immár a 3 lekváros kenyér sem:

„3 lekváros kenyér megy az úton,
az egyik az vissza se néz,
a héja oly kemény, meg is rúgom;
nincs-e benne mész?”

Hunnia Records, 2006

Turista


Dave Myers: You Can't Do That
2006-12-30


A chicagói blues élet igazi kulcsfigurája volt a 2001. szeptember 3-án meghalt Dave Myers, akiről elmondható, hogy szinte mindenkivel készített felvételt, aki számít a műfajban.
Dave Myers 1926. október 30-án született a mississippibeli Byhaliában, szülei zenekedvelő emberek voltak. Később is szívesen emlékezett azokra a házibulikra, ahol Sonny Boy Williamson-nal, Memphis Minnie-vel, Robert Nighthawk-kal játszott. 1941-ben családjával Chicago-ba költöztek, s zenei karrierjét innentől erősen befolyásolta a jazz, a swing, a country és a pop zene.
A ’40-es évek vége felé megalapította testvérével Louis-sal és Junior Wells-el a Three Acest. Zenéjük megpróbált túllépni az elektromos Delta-blues tolmácsolásán, hangzásukba becsempészték a jazz és a country elemeit is. 1950-ben társult hozzájuk a dobos Fred Below, nevüket ekkor The Aces-re egyszerűsítették. Wells 1952-ben elhagyta őket, hogy beszállhasson Muddy Waters bandájába, az ő helyére Little Walter érkezett, s nevüket Jukes-ra változtatták. Abban az időben ők voltak az egyik legkedveltebb együttes a városban, keményen rivalizálva Muddy Waters zenekarával. 1955-ben Little Walter is elhagyta őket, Myers ezután olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Otis Rush vagy Earl Hooker.
Igazi újító volt, aki az elsők közt használt basszusgitárt, leváltva a nagybőgőt.
Szinte hihetetlen, hogy csak 1998-ban jelent meg az első önálló kiadványa You Can’t Do That címmel. A borítót böngészve feltűnik, hogy immár a gitárt is a kezébe vette, s a kísérőzenészek sem akárkik, pl.: Kim Wilson, Rusty Zinn, Steve Lucky, Ronnie James és Richard Innes.
A Please Don’t Leave Me-vel indít a korong, s egy igazi időutazás veszi a kezdetét, olyan mintha a ’40-es, ’50-es évek hangzásába csöppennénk vissza. Egy blues-os, swinges hangzás fogad minket, ahol nincs ordítozás, túlzott gitárszólók, csak blues, úgy ahogyan már senki sem játssza. Az instrumentális Dave’s Boogie Guitar következik, majd Kim Wilson csillogtatja meg a tudását a You Can’t Do That-ban. Az album közepén található a játékos Ting-A-Ling, s ezt követi a Little Walter-nek szánt tiszteletnyilvánítás az Oh Baby. A korong vége felé is olyan nagyszerű számok találhatók, mint a boogie-s Chattanooga Shoe Shine vagy a szaxofonokkal, és zongorával is kísért Love by The Pound.
Mikor az utolsó hang is lecsengett elmondhatjuk, hogy igazán remek korongot hagyott ránk Dave Myers, aki hamisítatlanul tolmácsolja a korai nagyvárosi Chicago-blues hangulatát.

Black Top Records, 1998
10/10

Turista


Keb' Mo': Keb' Mo'
2006-12-14


1951. október 3-án született Los Angelesben Keb’ Mo’ (eredeti neve: Kevin Moore), akinek a játékát Taj Mahal-hoz is szokták hasonlítani.
12 éves korában kapta ­az első gitárját, s mivel szülei erősen vallásosak voltak, korán megismerkedett a gospel zenével.
21 éves korában csatlakoz­ott Papa John Crech rhythm & blues zenekarához, majd ezt követően mások is igénybe vették a játékát, pl.: Mahavishnu Orchestra, Jefferson Starship.
1980-ban egy nagylemeznyi anyagot vesz fel – Rainmaker - az eredeti nevén, ez az album azonban nagy bukás lett.
Az első Keb’ Mo’ néven készült lemezét 1995-ben a legjobb country / akusztikus albumnak választották. Zenéje a tradicionális country-blues elemeire támaszkodik, stílusán leginkább Robert Johnson hatása érződik, két szerzeményét fel is dolgozta ezen a lemezen, a Come On In My Kitchen és a Kindhearted Woman Blues címűeket. Azonban nem csak a tradicionális hangzást kedvelőknek ajánlom ezt az albumot, hiszen találhatóak könnyebben befogadhatóbb szerzemények is e korongon úgy, mint a Tell Everybody I Know vagy a Victims Of Comfort címűek. Számomra inkább az egy szál gitárral előadott számok „jönnek be”, lásd: Every Morning, Kindhearted Woman Blues, vagy a harmonikával kísért Love Blues borzongat még meg.
Keb’ Mo’ ezen a lemezén énekel, gitározik, harmonikázik és banjo-n is játszik. Stílusa eredeti, hangja engem néha a korai Tom Waits lemezeken hallható énekhangra emlékeztet pl.: Anybody Seen My Girl, az előadott számok némelyike a blues határait feszegető.
1996-ban készítette el a Just Like You albumát, majd 1998-ban a Slow Down címűt, amiért Grammy díjat kapott.

Sony Music, 1994
10/8


Turista


Memphis Slim & Canned Heat: Memphis Heat
2006-12-08


A blues zongorázás egyik meghatározó alakja Memphis Slim (eredeti neve: Peter Chatman), aki 1915. szeptember 3-án született Memphisben. Hétévesen kezdett el zongorázni, 16 évesen már egy kávéházban zenélt. A ’30-as évek vége fele Chicagóba költözött, majd elkészítette az első lemezfelvételeit az Okeh Recordsnál. A legtermékenyebb időszakának az 1952-54 közötti időszakot tekinthetjük. 1962-ben Willie Dixon-nal közösen Európában koncerteztek és az itt szerzett pozitív benyomások hatására Párizsba költözött és itt is halt meg 1988. február 24-én.
1974-ben a Canned Heat zenekarral készített lemezt Memphis Heat címmel. A Canned Heat zenekart Robert ’Bob’ Hit és Alan ’Al’ Wilson alapította 1965-ben, nevüket Tommy Johnson Canned Heat Blues című dala után választották. A zenekart sokan a legjelentősebb amerikai fehér blues zenekarként tartják számon, lemezeiken sok fekete blues standard megtalálható, valamint együtt zenéltek Sunnyland Slim-mel, Son House-zal, John Lee Hooker-rel és Clarence ’Gatemouth’ Brown-nal.
A lemezen 11 dal található, egy szám kivételével -mely a Five Long Years feldolgozása- valamennyi Memphis Slim szerzemény, így ezt az anyagot inkább a ’Memphiszi Karcsú’ lemezének tekinthetjük, ahol a Canned Heat a kísérőzenekar. A lemezen közreműködik a Memphis Horns fúvósegyüttes.
Sem Memphis Slim, sem a Canned Heat nem kerülte el hazánkat, két-két alkalommal koncerteztek Magyarországon.

Pampalini



Hungarian Harmonica All Stars: Fishers
2006-11-26


Igazi örömünnep volt november 11-edike a szájharmonika szerelmeseinek, hiszen ekkor tartották a II. Nemzetközi Szájharmonika Fesztivált, s erre a napra időzítve jelent meg a hazai harmonikások felvételeit tartalmazó CD Fishers címmel.
A CD ötlete Oláh Andortól származik, ezt finomította Pribojszki Mátyás.
Hat harmonikás szerepel a felvételeken: Ferenczi György, Big Fat Chubby (Besenyei Csaba), Pribojszki Mátyás, Oláh Andor, Flór Gábor, Szabó Tamás és mindenki két számban játszik.
A szőke hölgyek dicséretével kezdődik a CD, amin Ferenczi György herflizik. Az általa játszott két tétel korábban már szerepelt a Csárdafunk lemezén, erre a korongra még a Mizörög című szám került fel. Ferenczi György pár éve szeretett bele a népzenébe, amikor elment egy Méta koncertre, azóta próbálkozik a blues és a népzene párosításával, ez a törekvés a Mizörög-ön hallatszik határozottabban.
Big Fat Chubby-t már hallhattuk a Pawn Shop Freight Train albumán, most duóban ill. trióban ad elő egy számot. A Boll Weevil egy tradicionális szám, míg a From Your Own inkább jazzes ízeket hoz. Volt szerencsém őket a közelmúltban élőben is hallani, mindenképpen oda kell figyelni rájuk, még sok kellemes percet szerezhetnek.
Pribojszki Mátyás 2003-ban alakította meg a Pribojszki Mátyás Quartet-et. A két szám közül az egyiken most is velük játszik (Red Top), míg a Nyomjad a gombot-ban tőle szokatlan terepre merészkedett, gépi alapú, rappeléssel kísért számban fújja a harmonikát.
Oláh Andor nevét a Dr. Valter & The Lawbreakers nyomán ismerhette meg a nagyérdemű, azóta a Big Daddy Wilson & The Misssissippi Grave Diggers nevű nemzetközi csapat tagja, és életre hívta a Memphis Gumbo akusztikus blues triót is. Az első számban az előbb említett formációt hallhatjuk, amelyen Little G. Weevil énekel ill. gitározik. Igazi ízes, dögös szám a So Mean To Me, s nem tudok elmenni szó nélkül Szűcs Gábor játéka mellett. Az egyik legtehetségesebb gitárosnak tartom Őt, aki egyedi „fekete” hanggal és sound-al rendelkezik.
Flór Gábor Toots Thielemanns hatására kezdett kromatikus harmonikán játszani. A blues mellett hamar a jazz felé fordult az érdeklődése, s Charlie Parker hatására szaxofonozni is tanult. Két számában kromatikus harmonika, accordion, basszus felállásban játszanak, számomra az argentin tangó hangulatát idézik meg.
Szabó Tamás 1983-ban lépett először a színpadra. Tudni kell róla, hogy folyamatosan kísérletezik - nem ragadt le a bluesnál -, folyamatosan új ötletekkel jelentkezik. Itt elsőként a Roll Your Own tételben játszik szólóban, ill. sok-sok harmonika lett egymásra keverve. Ennél a számnál nincs mese, elő kell kapni a harmonikát, s a hallgatónak is fújni kell, egy újabb színnel gazdagítva az elhangzó szerzeményt. A Mozes Fantasy egy Paganini adaptáció 2004-ből.
Ez a korong nem minden előzmény nélkül való, hiszen 1999-ben jelent már meg egy Magyar Szájharmonikás Antológia, s lesz még folytatása is, akkor a fiatalabb generáció tagjai közül válogatnak.

Turista


Cuby + Blizzards: Trippin’ Thru A Midnight Blues
2006-11-21


Mivel egy régebbi lemezkritikámban foglalkoztam már a Livin’ Blues zenekar Wang Dang Doodle című lemezével, szükségét látom, hogy bemutassam a ’60-as, ’70-es évek másik meghatározó hollandiai blues zenekarának, a Cuby + Blizzards-nak az általam legjobbnak tartott lemezét.
A zenekar 1964-ben alakult, létrehozásában döntő szerep hárult Harry ’Cuby’ Muskee-ra és Eelco Gelling-re. A zenekar egyéni Chicago blues-on alapuló hangzása a második Groeten Uit Grollo című 1967-ben megjelent LP-re forrta ki magát, mely hangzásvilág jellemző az ezt követően megjelenő a Trippin’ Thru A Midnight Blues című lemezre is.
A lemez 1968 őszén jelent meg, 9 számot tartalmaz. A nyitó dal a Checkin’ Up On My Baby egy Sonny Boy Williamson feldolgozás, melyben szerepel egy háromtagú fúvós kórus, csakúgy mint a Fell So Bad-ben, Lighnin’ Hopkins dalában. A Down The Road-ban bottleneck gitárral kísérik Harry ’Cuby’ Muskee énekét, a Feelin’Low Down-ban, mely egy ’Big’ Bill Broonzy szerzemény, pedig egy szájharmonika szólót halhatunk az énekestől. A Window Of My Eyes egy lassú blues és találhatunk a lemezen még egy Elmore James (The Sky Is Crying) feldolgozást is.
A fent említett két lemez mellett még az 1969-ben kiadott Appleknockers Flophouse című lemez tartozik a Cuby + Blizzards meghatározó anyagai közé.
 
Pampalini


John Jackson: Front Porch Blues
2006-11-19


Meg kell, hogy emeljem a kalapom John Jackson előtt, annyira magával ragadott, lekötött archaikus stílusa, s meleg bariton hangja e lemezét hallgatva.
„Az ujjpengetős country blues, ragtime gitározás mestere… Érzéki, sármos zene.” – írta a Washington Post róla.
1924. február 25-én született a virginiai Rappahanock megyei Woodville-ben, tizennégy testvére közöl Ő volt a hetedik gyermek. Szülei farmerok voltak. Hat évesen kapta meg az első gitárját, egy használt Victrolát, amellyel magába szívta a blues és a country muzsikát, olyan zenészeket hallgatva, mint Blind Lemmon Jefferson, Blind Blake, Blind Boy Fuller, Uncle Dave Macon és Jimmie Rodgers. Tíz évesen találkozott egy fegyenccel, aki megtanította gitárját áthangolni és úgy slide-ozni rajta.
A ’30-as, ’40-es években szüleivel játszott különféle partikon, de egy időre otthagyta a zenélést. Később, a ’60-as években egyik barátja eladta neki a gitárját, ekkor újra elkezdett játszani.
1965-ben az Arhoolie-Records megbízásából dalokat rögzített a készülő Blues And Country Dance Songs From Virgiana című albumhoz.
1986-ban a The National Endowment a National Heritage Fellowship művészeti díjjal jutalmazta meg.
1999-ben jelent meg az Alligator Records-nál a Front Porch Blues című albuma. A korongon olyan ősi bluesokat ad elő, amelyeket először gyermekkorában hallott és játszott.
A virginiai énekes zenéje úgy határozható meg, mint az East Coast Piedmont blues, a ragtime, a folk és a hillbilly dalok, balladák keveréke.
Ha a kedvenceimről kellene írnom szinte az összes elhangzó számot leírhatnám. Az album a lassú Railroad Bill-el indít, amit az apjától tanult, majd a sokak által sokféleképpen játszott tradicinionális C.C. Rider-el folytatódik. A Death Don’t Have No Mercy egy mélyen spirituális darab, amit John Jackson egyik barátja Gary Davis írt. A Chesterfield a cigerettáról szól, a Just Because egy tempósabb szám. Ahogy egymást követik a dalok, azt veszem észre, hogy mennyire le vagyok nyűgözve, s hogy „tekernék” vissza az egyes számok elejére, de az album vége fele is olyan gyöngyszemek sorakoznak, mint az érzékien gyöngéd instrumentális Rappahannock Blues, vagy a ragtime fűszerezésű The Devil He Wore A Hickory Shoe.
John Jackson 2002. január 20-án halt meg májrákban. A közönség mindig becsülte Őt, mivel játékán átsütött romlatlansága, szenvedélyessége, mert szívből játszott, mert valódi volt!

Alligator Records, 1999
10/10

Turista


Két zenész, három lemez
2006-11-02


A szóban forgó két zenész vérbeli blues-man, akik időtlen idők óta együtt nyomják, hogy mást ne mondjak, a Spo-Dee-O-Dee-ban: a zongorista Nemes Zoltán és a herflis Szabó Tamás. A lemezeik pedig, amelyek a látókörömbe kerültek: Szabó Tamás: „Part Of Silence”, Szabó Tamás – Nemes Zoltán: „All Comes Back”, valamint a Nemes által alapított Jambalaya: „I Just Wanted To Say” című albuma. Valamennyi az MMM Records kiadványa. Bemutatásuk sorrendje tudomásom szerint a kiadás időrendjének is megfelel.
Nos, alaposan kösse fel a fejhallgatóját, aki Szabó Tamás „Part Of Silence”-ére kíváncsi! No, nem a hangminőség tesztelése vár rá, hanem annak a zenei műveltségnek a felszínre hozása, ami ennek a sokrétű, már-már eklektikus (messze nem kizárólag blues) zeneanyagnak a megértéséhez, illetve élvezetéhez szükséges. Félreértés ne essék! Szó sincs arról, hogy alábecsülném az olvasóim zenei műveltségét! Sokkal inkább az a helyzet, hogy Szabó Tamás ebben a tekintetben nagyságrendekkel az átlag fölé emelte a mércét, aminek következtében e sorok írójának sem sikerült minden zenei utalást, illetve egyes feldolgozásokat (netán zenei poénokat) megfejtenie. Bocsánat érte! Azért megpróbálkoznék azzal, hogy a saját (itt-ott bizony, lyukas) szűrőimen átszűrve visszaidézzem a hallottakat.
Az első szám, a „Liber tango” talán a legismertebb Piazzolla-szerzemény hazánkban, így ezzel – kivételesen – könnyű dolgom van. A feldolgozás egyik poénja kiszámítható: ezúttal nem bandoneonon (kvázi tangóharmonikán), hanem szájharmonikán szól a dallam. A groove-okkal simán nyerő lehetett volna nálam, ha nem rakták volna át a ritmusát diszkóba… Bár, valószínűleg az én hibám, hogy nem járok efféle műintézményekbe, ezért nem nagyon díjazom a hozzájuk tartozó zeneféleségeket.
A „Paris-Texas” Ry Cooder muzsikája, Wenders 1985-ös filmjéhez. A groove-ok itt is megjönnek, ám most leginkább az elszállást biztosítandó. A „párizsi” kiindulópont megjelöléséhez némi Edith Piaf-sampler van a segítségünkre. Az út végpontja viszont érzésem szerint személyre szabott. A hallgató akár a saját végállomását is hozzáképzelheti!
A „Calling You” eredetét illetően gondban vagyok. Az alaphangulatát illetően popdal is lehetne, de kár filózni rajta, mert Perjés Katalin éneke és Szabó különös hangú harmonikája úgyis más dimenzióba teszi át. Az ember beleborzong…
Az „Autumn” szerzőjét sem ismerem, csak azt tudom, hogy ezen a lemezen a billentyűs Nagy Szabolcs szólódarabja lett belőle. Rövidke szám, mégis karaktere van!
A „Special Rider” Fekete Jenő szerzeménye, amely gyors egymásutánban kétszer is elhangzik. Az első, szűk kétperces „pub version”-ban a blues-gitárost Szabó Tamással duóban hallhatjuk. Mit mondjak? Amit egy gitár és egy herfli lejátszhat, az itt kérem, „le van játszva”! A második Nagy Szabolccsal kiteljesített, szöveges, angol nyelvű változat Fekete Jenő énekével. A lemez egyik csúcspontja ez a groove-okkal súlyosbított blues-szám, néhány egyéb magaslat mellett.
A „Don Juan” dallama igencsak ismerős, mégsem tudom igazából hová tenni. (Kezdem szégyellni magam.) Afféle „argentin tangó”-hangulata van, de amit Czomba Imre és Szabó Tamás kettőse csinált belőle, az egyszerre modern (ha akarom: szinte hip-hop) és vérlázító, utóbbi a szó jó értelmében.
(A) „The Way I Saw Her” egy Balanescu-darab által inspirált szerzemény, amelyet a fentebb említett úriemberek jegyeznek. A vonósnégyes hangulatát Kövi Artúr Bálint csellója idézi néhol, de a számnak nem ez a legfőbb érdekessége, hanem a legkülönbözőbb zenei világokon átívelő összetettség. Ha lehet, még Blalanescunál is több mindent szintetizál. A kortárs komolyzene ihletettsége blues-zal keveredik, de érezhető a dalban némi tangó-feeling is, és mintha a húszas, harmincas évek színházi zenéi (ld. Kurt Weill) is ott leselkednének a függöny mögött.
Erre hajaz némileg a „Ghost In This House” (amelynek sajnos, szintén csak ezt az előadását ismerem), Szabó Tamás kísértetiesen nagyszerű énekével.
Végre egy szám ezután, ami az, aminek elsőre látszik: az „Etude” szintén rövid lélegzetű szólódarab, a szerző, Nagy Szabolcs előadásában.
A „Sonata In G” pedig sajátos Bach-feldolgozás – két szájharmonikára! Erre varrjon gombot a jó öreg Johann Sebastian!
A „Pinball” szerzősége és előadói nincsenek jelezve, de 41 másodperc zaj-zene jogdíján valószínűleg senki nem fog összeveszni.
És vajon, mit komponálna Vivaldi, ha ma élne? Nagy valószínűséggel épp ilyen muzsikát írna, mint amilyet Szabó Tamás triója kerekített a „Concerto In G”-ből, ezekkel a helyes kis groove-okkal.
A blues-ízű „The Fly Always Finds It”-t Szabó Tamás Bacsa Gyulával együtt jegyzi, az előadását viszont kisajátította magának ezúttal. Az eredmény több mint érdekes!
A „Harmonica Rag” szokatlan hangszer-összeállítású gitár-klarinét-szájharmonika triója ismét olyan zenei világot idéz (száz év mínusz az időben), ami előtte nem kapott helyet a lemezen, olyan előadásban, ami másnak valószínűleg eszébe sem jutna.
Summa summarum, a „Part Of SiLence” különös, mi több: rejtélyes, ám annál nagyszerűbb anyag. Boldog és szerencsés az, aki előtt minden titka feltárul!
Szabó Tamás és Nemes Zoltán „All Comes Back” albumával sok tekintetben egyszerűbb a dolgom. Nem csak azért, mert a stílusa egységesebb, hanem, mert az előadói apparátusa is kisebb: szájharmonika és zongora duójáról van szó alapjában véve, leginkább Nemes Zoli énekével. A dolgot persze, itt sem lehet ennyivel megúszni! Egyrészt, mert a közös bandájuk ismeretében joggal várt boogie-woogie-k sorát balladák, bluesok és egyéb gyöngyszemek teszik változatossá. Másrészt pedig, mert a lemez vége felé vendég-zenészek is közreműködnek, vagyis a duózás mint olyan, nem teljesen igaz.
Igaz viszont, hogy a szűk egyórás lemezanyag elejétől a végéig magas színvonalú, élvezetes muzsikát hallhatunk. Olyat, amelyik méltó alkotóikhoz, ehhez az alaposan összeszokott, összecsiszolódott, „páratlan” pároshoz.
Léphetünk is tovább!
A Nemes Zoli alapította zenekar (Jambalaya) névválasztása kitűnő, amely által a muzsikájuk is behatárolható. Nagyjából, legalábbis. Mert azt, hogy tökéletesen megfejthető lenne, nem mondhatnám! Arról van szó, hogy a jambalaya New Orleans étel-specialitása, ami állítólag igen változatosan készíthető el. Ennek megfelelően aztán a legkevésbé sem unatkozik az, aki a Jambalaya első albumát hallgatja éppen, amely az „I Just Wanted To Say” címet viseli.
Addig, amíg a fúvósok a jazz feelingjét hozzák, Nemes Zoli általában a boogie-t pakolja mellé, néha a bluest, vagy valami egészen mást. Külön érdeme az anyagnak, hogy a hat „autentikus” New Orleans-i nótához úgy tudtak odatenni ugyanannyi sajátot, hogy azok annyira tökéletes egységet képeznek, hogy a lemezborítóra való rápillantás nélkül talán el sem találnám, melyik másik. (Érdekesség, hogy kettő szövegét a több mint egy évtizede „hazánkba szakadt” fekete bőrű amerikai srác, a Trotteles Todd G. Williams írta!) Személyes kedvencem amúgy a kétnyelvű (vagyis, magyarul is megszólaltatott) „It’s Always The Fault Of The Man”, amelyet ezúton ajánlok kedves férfitársaim szíves figyelmébe!
Egy szó, mint száz: ez a Budapesten készült Jambalaya tökéletes csemege!
A kiváló csapat e sorok írása után, 2006. november 30-án ad koncertet a Gödör Klubban. Vendégük a Quimby ütőse, Varga Líviusz lesz, bár Nemes Zoli kapcsán helyénvalóbb lenne A Kutya Vacsoráját említeni. Hát, kíváncsi vagyok! Nem csak arra, hogy mit „főznek ki” együtt, hanem egyáltalán! Még akkor is, ha ezen írás főszereplőinek egyike lép csak a színpadra.

Honlapok:
www.szajharmonika.hu
www.jambalaya.hu

Olasz