Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Kritika

Steve Howell: Since Saw You Last
2010-03-13


Egyáltalán nem mondhatjuk, a több mint negyven éve az amerikai roots music legjobb előadói közé tartozó Steve Howellre, hogy lemezei számával valamiféle rekordra törne, hiszen a januárban kiadott Since Saw You Last előtt eddig csak két albuma jelent meg.
Az első, a 2006-os Out Of The Past című CD country blues és háború előtti jazz szerzeményeket tartalmaz, míg utódján, a My Mind Gets To Ramblin'-on csakis country blues hallható.
Az énekes-gitáros ezen időszak alatt ismerkedett meg Darren Osbornnal, a Sandbox Recording Studio tulajdonosával - kapcsolatuk az új lemezen is folytatódott, Osborn a produceri és a stúdió munkák mellett dobol és ütőhangszereken játszik.
A Since Saw You Last meglehetősen eklektikusra sikeredett, country blues, rockabilly, folk és R&B dalok hallhatóak rajta javarészt akusztikusan előadva. Az ember hallójárataiba lassacskán másznak csak bele a lemezen hallható dallamok, majd kivétel nélkül minden dal felfedi saját szépségét és egy igényesen összeállított szólóalbum képe rajzolódik ki előttünk.
Frank Stokes, Mance Lipscomp, John Lee Hooker, Taj Mahal, stb. szerzeményei követik egymást - ha ki kellene választanom, hogy melyek érintik meg legmélyebben a hallgató lelkét, akkor voksomat a Downtown Blues, I Won’t Cry és a Since I Fell For You nótákra adnám le.

Out Of The Past, 2010

hoati


Mare Edstrom: Mare’s Blues
2010-03-09


A wisconsini énekesnő, Mare Edstrom útja a blues-hoz nagyon hosszú volt és sok más műfajon keresztül vezetett. Először helyi rock bandákban énekelt és zongorázott, később a jazz felé fordult és Townes van Zandt, Eric Taylor, Greg Brown, Janis Ian stb. szerzeményeit énekelte.
Első kimondottan blues felvételeket tartalmazó lemeze 2004-ben Inside The Blues címmel jelent meg, melyen olyan blues legendák felvételeit dolgozta fel, mint Jimmy Rogers, Blind Willie McTell, Muddy Waters és Robert Johnson.
Második CD-je, a Shake 'Em On Down új kísérőzenészekkel, korai blues ritkaságokat tartalmazva 2006-ban látott napvilágot. Ez, az előző lemezhez képest még nagyobb figyelmet, még több dicséretet kapott.
Kis zenei kitérőt követően újabb blues lemeze Sugar Sweet címmel jelent meg – Mare elfeledett mesterek, Betty Everett, Julia Lee, Arthur Alexander és Ma Rainey szerzeményeit ásta elő.
A tavaly kiadott Mare’ Blues a fenti albumokból szerkesztett izgalmas, jó arányérzékkel összeállított válogatás, mely tradicionális és modern blues-okat, akusztikus és a keményebb világot képviselő elektromos felvételeket is tartalmaz, ösztönzőleg hatva további ismerkedésre azok számára is, akik ez idáig nem hallottak semmit Mare Edstrom munkásságáról.

Spiritone Records, 2009

hoati


Shawn Pittman: Too Hot
2010-03-03


Ha Texas blues-ról beszélünk, akkor Blind Lemon Jefferson, Lightnin' Hopkins, Johnny Winter és Stevie Ray Vaughan nevét feltétlenül meg kell említeni. De nem feledkezhetünk meg az e stílust játszók újabb generációjához tartozó Shawn Pittman nevéről sem.
Az ifjú gitárnyüvő tavaly novemberben olaszországi koncertkörúton szerepelt, ahol az egyetlenegy szabadnapját kihasználva stúdióba vonult, majd rögzítette a Too Hot című lemezt, mely nem sokkal a megjelenését követően a Real Blues Magazine Top 100-as listájának tizedik helyén landolt. A CD a címadó Jerry McCain dal mellett még olyan jól ismert szerzeményeket tartalmaz, mint a How Many More Years (Howlin’ Wolf), The Same Thing Could Happen To You (Lazy Lester), Slow Down (Larry Williams), Geronimo Rock (Jerry McCain) és Lookin’ Good (Magic Sam).
Pittman tökéletes felkészültségéhez, virtuozitásához és zenei érzékenységéhez kétség sem fér, míg a dalok mesterien kidolgozottak, melyeket a turnén is szereplő kiváló olasz zenészek, ’John Lee’ Emanuel Zamperini (dob) és Martin ’Keith Punch’ Iotti (basszusgitár) kíséretében, Max Luglival (szájharmonika) kiegészülve ad elő.
Shawn Pittman lenyűgöző gitárjátékát hallgatva mindenki a saját fülével győződhet meg róla, hogy miért tartozik a világ legkedveltebb előadóinak a sorába.

Feelin’ Good Records, 2010

hoati


Thorbjorn Risager: Track Record
2010-02-26


A skandináv országok jól ismertek arról, hogy nagyszerű blues és jazz muzsikusokat adtak a zenei világnak. Ezt a tényt erősíti a látókörömbe került dán nemzetiségű blues előadók/zenekarok sora: a Mike Andersen Band, Thorbjorn Risager és Tim Lothar.
Thorbjorn Risager ez idáig 15 országban koncertezett, felvételeit a világ 65 rádióállomása játszotta. A tavaly megjelent Live At Victoria című, a svédországi Malmö városának színházában rögzített koncertfelvételen csak néhány új szerzemény volt hallható – ezzel szemben, a Track Record kilenc új, valamint Big Joe Williams örökérvényű szerzeményének, a Baby Please Don’t Go feldolgozását tartalmazza.
Risager zenéjében sok nagyszerű blues, rhythm ’n’ blues és soul művész hatása mutatható ki, ennek ellenére sikerült kialakítania saját, könnyen felismerhető stílusát.
A hattagú zenekar – aminek tagjai többségével 2003 óta együtt dolgozik – harmonikással és háttérvokalistákkal kiegészülve remek muzsikát produkál, tökéletes zenei hátteret biztosítva a gitáros-énekes részére, aki lenyűgöző, erőteljes, kissé rekedt hanggal rendelkezik.
Néhány dal, mely elvarázsolt: Let’s Go Down, Stand Beside Me és az Eyes That Turned Away.
A CD-t nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek meghallgatásra.

Cope Records, 2010

hoati


Tim Lothar: In It For The Ride
2010-02-22


Napjaink elektromos zenei dömpingjében üdítően hat, ha akusztikus produkcióval találkozik az ember. „Hibátlan tradicionális, de mégis egyéni hangú country blues Robert Johnson, Son House és társaik nyomdokában haladva.” – olvasható Tim Lotharról. Na de ki Ő, aki felüdülést hoz a zajos mindennapokba?
Tim Lothar 1968-ban született Dániában. Zenei karrierjét dobosként kezdte, majd 25 év elteltével a váltás mellett döntött, akusztikus gitárra nyergelt át és klasszikus amerikai delta blues-t kezdett el játszani. A szóló előadóművészi évei kezdetén nem tétlenkedett sokáig, 2006-ban, otthonában elkészítette a Cut To The Bone című debütáló lemezét. A korong pozitív fogadtatásban részesült hazájában és külföldön is: „Egy gitáros blues-zal a vérében”, „Egy újabb európai klasszis blues zenész” – lelkesedtek a kritikusok. Az album nemcsak ismertté tette a nevét, hanem ennek révén beutazhatta Európát.
2009-ben jelent meg a második In It For The Ride címet viselő lemeze, amin továbbra is Mississippi Blues-t játszik. A CD-n sikerült megtartania a bemutatkozó album nyersességét, továbbra sem díszítette túl a számokat, csak Ő van és a gitárja. Zenéjének fő érdeme az ismert szerzemények (Someday Baby Blues, Shake It And Break It, Mississippi Aberdeen, Careless Love, Stones In My Passway) személyes újraértelmezése, a jó saját dalok (In It For The Ride, Honeybee, Over There), valamint a hibátlan slide gitárjáték. A pozitív visszajelzés ebben az esetben sem maradt el, az angol Blues Matters magazin ezt írta róla: „Tim Lothar saját dalai annyira jók, hogy utána kell nézned, hogy sajátja-e, vagy Sleepy John Estes vagy Charley Patton szerzeménye.”. A gitáros az albumért megkapta az év Dán Blues Lemezének járó díjat.
A zenész az elkövetkező napokban többször is hallható lesz hazánkban, kár lenne kihagyni!

Magánkiadás, 2009

Turista


Tomislav Goluban & Little Pigeon ForHill Blues: Zagorje Blues
2010-02-17


Tavaly volt szerencsém bemutatni a horvát Tomislav Goluban és zenekarának, a  Little Pigeon ForHill Bluesnak a Mr. B. című lemezét. Recenzióm befejezésében kíváncsiságomnak adtam hangot, a folytatást illetően. És lőn, a napokban az énekes-szájharmonikás legújabb lemezét vehettem a kezembe.
Tomislav Goluban 1997-ben kezdett szájharmonikázni. Az azóta eltelt közel másfél évtizedben három stúdió lemeze és két maxi single-je jelent meg. Részvett a 2005-ös trossingeni World Harmonica Festivalon, ahol negyedik helyezést ért el, valamint a huszonötödik International Blues Challenge-en, Memphis-ben.
Zenéjében a country blues-t szülőföldje, Zagorje tradicionális muzsikájával kombinálja, melyhez némi zydeco, ragtime és gospel keveredik – e koncepció a Zagorje Blues-ra is igaz.
A CD-n található saját, valamint tradicionális dalok horvát nyelven szólalnak meg, mely cseppet sem zavaró. A közreműködő zenészek névsora meglehetősen hosszú, valamennyiük nevét felsorolni képtelenség, mivel harmincan voltak, így csak a két külföldi előadó, az amerikai Joe Filisko (szájharmonika) és az olasz Mike Sponza (gitár) nevét említeném meg.
Néhány kedvencem a lemezről: Isel budem v kleticu (Goluban és mentora, Filisko duó felvétele), Oj, mladoski moja (a XIX. században, az Osztrák-Magyar Monarchiában közkedvelt szlovák dal), Brzi vlak (először a hasonló című maxin volt hallható) és a Kaj god blues (1971-ben keletkezett szerzemény).
Összességében nem találtam gyenge pontot a lemezen, melynek dalai végig tele vannak vibrációval, de ugyanakkor érzékiséggel is. Tomislav Goluban a bevezetőben említett lemezével meglehetősen magasra tette a mércét, melyet az új albumával sikerült felülmúlnia.

Aquarius Records / Spona, 2009

hoati


Ferenczi György és a Rackajam: Milyen lárma?!
2010-02-06


Az énekes-szájharmonikás Ferenczi György zenei pályafutását a ’80-as évek közepén kezdte - napjainkig több mint 250 lemezen szerepelt, a Herfli Davidson és Rackajam nevű zenekaraival pedig Európa-szerte nagy népszerűségre tett szert.
A Milyen lárma?! című lemeze 2007-ben, egy új korszak nyitányaként jelent meg. A CD-n található 11 dal egyik fele saját szerzemény, míg másik fele Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és Weöres Sándor megzenésített versei, melyek hol népzenei stílusban, hol blues-ban, egyszer szájharmonikán, máskor hegedűn játszva szólalnak meg, létrehozva a sajátos Rackajam stílust.
A lemezen Ferenczi különböző hangszereken előadott virtuóz, ugyanakkor kifinomult és túlzásoktól mentes játéka, zenei nyitottsága, továbbá sajátos humora meghatározó. A Rackajam tagjai más generációt képviselnek, ebből kifolyólag zenei gyökereik is máshol keresendők, mégis a közös hangot tökéletesen megtalálták a zenekarvezetővel.
A CD belső borítóján Gere Attila bortermelő, a híres villányi Gere Pincészet tulajdonosának sorai olvashatók a természet és az ember közti tökéletes harmóniáról, a muzsikus és a bor kapcsolatáról - kedvet csinálva az igényes zene melletti minőségi bor fogyasztásához.

Gryllus, 2007

hoati


Tail Dragger: Live At Rooster's Lounge
2010-01-28


2005-ben jelent meg Tail Dragger: My Head Is Bald: Live At Vern's Friendly Lounge című CD/DVD-je, amit a Living Blues Magazine az év legjobb blues DVD-jének választott. A kedvező fogadtatás után a Delmark Records 2009-ben egy újabb, szintén élő anyagát adta ki a művésznek, ami még a blues zenészek között sem egy bevett szokás.
2009. március 21-én Chicago West-Side városrészének egyik utolsó igazi gettó blues klubjában rögzítették a Live At Rooster's Lounge című anyagot.
A helyszín, a közeg ismerős volt, hiszen az énekes a hetvenes évek elején, hét napból hat éjszakát a környék blues klubjaiban játszott. Ezek a helyek kicsik voltak, a feketék látogatták általában, és sok pénzt nem hoztak. Arra azonban jó volt ez az időszak, hogy a tengerentúli blues közönség körében meghozta az elismertséget. Egy évtizeddel később Európa is megismerhette, ekkor a bécsi Mojo Blues Banddel zenélt együtt a kontinensünkön.
A környezet, a légkör most is a korai éveket idézi, egy kis létszámú érdeklődőt vonzó klubban repíti vissza a hallgatót az ’50-es, ’60-as évek Chicago blues világába. Nyilvánvaló, hogy Dragger nagyon érzi a bluest, karizmája betölti a teret, elemében van, a személyesség tapintható. Pedig nem csinál semmi úttörőt, és a számok között is sok a jól ismert standard: Louise, Baby Please Don’t Go, I’m In The Mood, Everything Gonna Be Alright, Blues With A Feeling. Előadásmódja leginkább Howlin’ Wolfot idézi, de kisebb részben Willie Dixon és Muddy Waters világa is megidéződik.
Zenésztársai közül kiemelkedik Rockin’ Johnny gitárjátéka, akivel már több mint tíz éves a kapcsolata - ő a mai modern chicagói blues gitárosok egyik legjobbja. Vendégként Jimmy Dawkins szerepel a Be Careful című dalban.
Egy napon ez a fiú fogja átvenni a helyemet - mondta Howlin' Wolf, s milyen igaza lett.

Delmark Records, 2009

Turista


Hilden – Arndt – Gross: The Vineyard Session
2010-01-26


Adott három zenész: Gregor Hilden, Richie Arndt és Timo Gross, akik a német blues gitárosok élvonalához tartoznak, s tiszteletreméltó zenei karriert mondhatnak magukénak.
Gregor Hilden saját zenekara mellett számos projektben zenélt, pályafutása során eddig 14 lemezen szerepelt. Harriet Lewis-zal közös CD-jét év elején adták ki. Zenéje a blues, a soul és a jazz keveréke.
Richie Arndt 15 éve vezetője a Richie Arndt & The Bluenatics blues-rock triónak, de gyakran zenél együtt a kirobbanó energiájú amerikai énekes-szájharmonikás, Kellie Ruckerrel is. A tavalyi év során jelent meg a Train Stories című, „Train Song”-okat tartalmazó dupla CD-je.
Timo Gross eddigi talán legismertebb lemeze, a Travellin' 2007-ben jelent meg. Timo zenésztársai, Frowin Ickler (basszusgitár) és Michael Siegwart (dob) társaságában Franciaország, Svájc és Skócia mellett fellépett kelet-európai országokban, valamint Richie Arndthoz hasonlóan szerepeltek a German Blues Challenge tavalyi döntőjében is.
E három, különböző irányból érkező zenész eddigi pályafutása során színtiszta akusztikus lemezen nem szerepelt, így a The Vineyard Sessionön új oldalukról mutatkoznak be, hisz a 2009-ben megjelent CD unplugged album. A mindössze három nap alatt rögzített lemezre egyenlő arányban kerültek szerzeményeik, melyek közt kimondottan erre a projektre írt dalok is találhatóak (Love Ain’t Given Up On Me, 500 Miles, Rock-Zabern).
Hilden, Arndt és Gross által előadott zenei spektrum a blues-t, a jazzt és a country-t fogja át, mely erőteljes, izgalmas és virtuóz, érzelmileg magával ragadó szórakozást nyújtva a hallgató számára.
Elterjedt nézet hazánkban, hogy ritka a jó blues zenész Németországban – ez a CD alkalmas e sztereotípia csökkentésére.

Fuego, 2009

hoati


Shirley Johnson: Blues Attack
2010-01-11


14 dal és számtalan zenész hallható a chicagói soul-blues énekesnő, Shirley Johnson 2009-es Blues Attack lemezén, s még mi is?
Mint oly sok afro-amerikai előadó, Shirley Johnson is templomban, egyházi kórusban kezdett el énekelni és csak később tért át a világiasabb zenékre. A felnövő lány Etta James-t, Bobby Blue Blandet és Ruth Brownt hallgatott - ezek a hatások a mai napig nyilvánvalóak zenéjében.
Bár élete során sok időt töltött Chicago városában, mégsem ez a szülővárosa, hisz Franklinben, Virginiában született 1949. júniusában. A szelek városába a ’80-as évek elején költözött, ekkor először egy felvételre utazott ide, de itt ragadt, s elkezdett olyan zenészekkel együtt dolgozni, mint: Little Johnny Christian, Artie "Blues Boy" White és Eddie Lusk.
Az utóbbi 17 évben rendszeres, szinte hetenkénti fellépője a város Blue Chicago klubjának, a North Side-on. Mindez a tény nem kevés rutint, tapasztalatot sejtet.
A korongon szereplő szerzemények, ritmusok jelentősen összetettebbek és változatosabbak, mint ami a tipikus blues albumokon hallható. A CD-n játszó népes szereplőgárda tagjai közül érdemes pár nevet kiemelni: Roosevelt Purifoy (zongora, orgona) játéka árnyalt és mély, Luky Pytel (gitár) hangzása telt, játéka kidolgozott, Lawrence Fields (tenor szaxofon) végig ízlésesen játszik, szólói figyelemreméltóak.
Johnson hangja hol erős - hol lágy, hol tüzes - hol parázsló, néha mogorva, nagyon-nagyon szerethető.
A dalok közül kiemelkedik a 634-5789, a fájdalmas You Shouldn’t Have Been There, a Felt So Good és a funkys Take Your Foot Off My Back. S hogy szükség volt-e még egy feldolgozásra a klasszikus Unchain My Heart-ból? Nem vitás, egy vibráló újraértelmezés született!
Számtalan remek blues énekesnő hallható manapság is, mégis gyakrabban kerülnek előtérbe a hangosabb, gitárcentrikusabb férfi előadók. Azonban mint ez a lemez is bizonyítja, érdemes odafigyelnünk a gyengébb nemre, mert bizony „izmos” dolgokkal rukkolnak elő.

Delmark Records, 2009

Turista


Thomas Ford & The Dirty Harmonys: Separation Street
2010-01-07


Az énekes, slide gitáros és szájharmonikás Thomas Ford (Simon Thomas Langsford) 2008 eleje óta egyszemélyes, one-man blues bandként járta az Egyesült Királyság koncerttermeit, mígnem tavaly augusztusban a The Dirty Harmonys zenekart létrehozva hozzáláttak bemutatkozó lemezük rögzítéséhez.
A Plymouth-i együttest Thomas testvérei, Becca Langsford és Timmy Langsford, a nemzetközileg is elismert blues és roots zenekar, a The Wildcars két tagja, Vince Lee és Al Wallis, valamint Patrick Pearson alkotják.
A lemez címadó, önéletrajzi ihletésű dala, a Separation Street egy létező Melbourne-i utcára utal, ahol Thomas Ford hosszú ideig a barátnőjével élt, míg a CD-n található, a delta blues tradíciókra épülő, sötét, lírai humort tartalmazó szerzeményeket  hallgatva Robert Johnson, Ian Siegal és Tom Waits neve ugrik be.
Úgy néz ki, a szigetországban sem fenékig tejfel a zenészek élete, itt is előfordulnak low-budget költségvetésű produkciók, hisz az album felvételére és keverésére Timmy Langsford Plymouth-i házának hálószobájában került sor - de a hangzásra így sincs okunk panaszkodni, a borító pedig Vince Lee grafikai tehetségére bizonyíték.
Thomas Ford & The Dirty Harmonys egy újabb név, melyet érdemes jól megjegyeznünk, akikről biztos vagyok, hogy sokat hallunk még a jövőben, és remélhetőleg következő albumuk egy komoly kiadó által a világ majd valamennyi blues rajongójához eljut.

Magánkiadás, 2009

hoati


Richie Arndt: Train Stories
2010-01-03


A tematikailag összekapcsolódó dalokból álló, legtöbb esetben egy komplett sztorit kibontakoztató lemezt konceptalbumnak nevezzük – mely, még ha meglehetősen ritkán, de a blues műfajon belül is készül.
Példa erre Richie Arndt & The Bluenatics Rorymania CD-je, mely az ír blues-rock legenda, Rory Gallagher stílusában íródott dalokat tartalmaz, vagy ugyancsak a német gitáros-énekes által készített Train Stories című lemez.
Richie Arndt az album producere, Felix Janosa segítségével több év kutatómunkát követően, több száz folk-, blues-, rock- és pop stílusú „Train Song”-ból válogatta ki a dupla CD-re kerülő szerzeményeket. John Lennon - Paul McCartey, Graham Nash, Leadbelly, Tom Waits, T-Bone Walker, John Lee Hooker és a többiek dalai utasokról, híres-hírhedt vasútvonalakról, úti rablókról, hobókról és hétköznapi dolgokról szóló történetek.
Az első lemezen (Songs) Richie Arndtot zenekara, a The Bluenatics tagjai kísérik vendégzenészekkel kiegészülve, míg a második CD-n (Stories) Arndt szóló előadóként mutatkozik be, a dalok történetét pedig sok-sok érdekes információval kiegészítve, mint egy mesemondó ismerteti a hallgatóval.
A Train Stories jóval az átlag feletti, minden szempontból szórakoztató hanganyag.

Fuego, 2009

hoati


Billy Lavender: Memphis Livin
2009-12-27


A Tennessee államban található Memphis a nevét az ókori, két királyságot egyesítő Egyiptom fővárosáról, Memphiszről kapta. A város, a Memphis-i régió a déliek hagyományait ápolva sok híres zenészt adott a világnak, hogy csak a legnagyobbak, Robert Johnson, Muddy Waters, Howlin’ Wolf vagy Elvis Presley nevét említsem.
De a ma élő és alkotó generációknak sincs okuk szégyenkezni. Közülük az egyik legkeresettebb zenész, a gitáros-énekes Billy Lavender, barátja Steve Bryson, az I55 Productions LLC vezetőjének segítségével rögzítette a Memphis Livin albumot.
A 14 dalt tartalmazó CD a legkiválóbb Memphis-i zenészek közreműködésével készült, olyan régi barátok örömzenéléseként, akik az általuk szeretett zenét játsszák. Brad Webb, Dan Cochran, Russell Wheeler, Reba Russell, Vince Johnson, Blind Mississippi Morris és a többiek, mind a legendás Beale Streeten szereztek hírnevet maguknak, és aki itt helytál, az a világ valamennyi színpadán sikerre számíthat – de kvalitásukat bizonyítja közös lemezük is.
A Memphis Livin különleges tisztelgés Bluff City zenéje előtt, számtalan kellemes percet tartogatva a hallgató számára.

I55 Productions, 2009

hoati


Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers: Evolution Revolution
2009-12-23


„Járt utat a járatlanért el ne hagyj” - mondja a közmondás, ami bizonyos szempontból igaz is. Azonban sokan vannak olyanok, akik a másoknál jól bevált receptek helyett belevágnak valami újba, annak minden kockázatával együtt. Így tett a chicagói Karen Carroll is, aki belefáradva az ottani kötöttségekbe, a stílusi besorolásba, elhagyta szülőföldjét és 1998-óta a németországi Nürnbergben él.
A The Mississippi Grave Diggers vezetőjével, a szájharmonikás Oláh Andorral édesanyja, Jeanne Carroll által ismerkedett meg. A közös lemezükön hallható zenekari felállás tavaly nyárra alakult ki. A tagok különböző kulturális miliőből érkeztek, sokfajta zenei stílust képviselnek, mely a végeredményen is érezhető – a modern nagyvárosi blues dallamai keverednek bővérű gipsy swinggel és bepop-al, finom folk blues-zal, létrehozva jellegzetes hangzásukat, míg Karen Carroll elementáris erővel ható hangját meghallva az embernek a hátán futkos a hideg.
A koncertfelvételt tartalmazó CD az újraértelmezett blues standardok mellett Karen Carroll és Frankie Látó szerzeményeit tartalmazza, melyeket aprólékosan kidolgozott hangszeres játék jellemez.
 „Aki mer, az nyer” – szól egy másik közmondás, melyre remek bizonyíték a „fekete boszorka”, Karen Carroll és a The Mississippi Grave Diggers által készített lemez.

Gryllus, 2009

hoati


Christian Dozzler & Robin Bank$: Livin’ Life
2009-12-16


A bécsi születésű multi-instrumentalista, Christian Dozzler és a kanadai énekesnő, Robin Bank$ egy véletlen folytán 2002-ben, Dallasban ismerkedett meg – életre szóló barátságot kötöttek, mely egymás munkásságának kölcsönös tiszteletén, valamint a blues zene szeretetén alapul.
Számtalan jam-session, valamint Dozzler Bank$-nek a 2002-ben megjelent Live After Dark lemezén történt vendégszereplését követően idén nyáron ismét találkoztak, majd rögzítették a Livin’ Life című albumot.
A CD-re egyelő arányba kerültek szerzeményeik, mely meglepő módon csak egy duettet tartalmaz (No More). Ebben a dalban a nem mindennapi termete miatt a „Két méter blues” becenevet viselő ausztriai muzsikus a „mellporszívót”, vagyis a tangóharmonikát is megszólaltatja.
A zongora-ének duó zenei világa bensőséges, harmóniában gazdag és sokszínű – elegyítve a blues, a boogie woogie és a jazz stílusokat.
Nagyszerű adottságokkal megáldott zenészek érett, professzionális produkciója hallható a változatosságában egységes lemezen.

BluesWave Records, 2009

hoati


Zac Harmon: From The Root
2009-12-10


Zac Harmon Los Angeles-i stúdiózenészként évekig számtalan előadó és zenekar lemezfelvételein segédkezett. Az áttörést a 2004-es év hozta meg a számára, ekkor a Southern California Blues Society támogatásával részvett az International Blues Challenge-en, amit zenekarával, a Midsouth Blues Revue-vel megnyert. Világhírnévre a két évvel később megjelent The Blues According To Zacariah című albuma révén tett szert, melyet a Blues Music Awards Best New Artist címmel illette.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy új lemezét a jól ismert kanadai lemezkiadónál, a NorthernBlues Music-nál készíthette el.
A CD-n található szerzemények egy része hagyományos blues - ide sorolhatóak a Hattie Mae, a Keep The Blues Alive és a Scratch című dalok, míg a többi felvétel modernebb hangvételű.
Igazi csemegének számít a The Price Of Lovin You, Zac Sueann Carwell-el előadott fülledt hangulatú duettje, vagy a rockos Honey Bee, melyben a Crossroads gitár-riffje hallható. Kimondottan jól sikerült még a záró tétel, a Man Is Not Meant To Be Alone is, mely Neo Blues közreműködésével előadott akusztikus blues.
Zac Harmon zenéje friss, de mégis mélyen a blues tradíciókban gyökerezik, visszatükrözve Mississippi-i neveltetését. Kuriózum a blues világában, ahogy tökéletes gitárjátékával és fantasztikus énekével előadva ötvözni tudja a blues, a soul, a gospel és a reggae zenét – szélesítve ezáltal a blues határait.

NorthernBlues Music, 2009

hoati


Slawek Wierzcholski: Blues w filharmonii
2009-12-03


A blues és a klasszikus zene összeházasításának kísérlete nem új keletű dolog. Corky Siegel ilyen irányú próbálkozásai a legismertebbek, aki a Chamber Blues nevű zenekarával három lemezt is készített.
Lengyelországban is történtek hasonló kezdeményezések. Ireneusz Dudek (Shakin' Dudi) a ’90-es évek közepén, Hollandiából hazaköltözve játszott szomorúzenészekkel. Műsorukat Nyugat-Európában is bemutatták, sőt egyik fellépésüket a berlini WDR televízió rögzítette.
Idén Slawek Wierzcholski adott ki szimfonikus zenekarral készített lemezt. A szájharmonikás-énekes szerzeményeinek zenei rendezője Bogdan Ciesielski volt, aki a Nocna Zmiana Bluesa zenészei mellett kiaknázta a Bydgoszcz-i Szimfonikus Zenekar kvalitását. Az összhatás a lengyel rádió ’50-es évekbeli zenekarainak hangzására emlékeztet, annál is inkább, mivel a lemez meg van tűzdelve konvencionális latinos, swinges, jazzes, rockabilly-s, és természetesen blues-os hangzású művekkel. A nosztalgikus jelleget erősíti két énekesnő, Anna Heron és Hanna Wozniak szereplése.
Slawek eddigi legeklektikusabb albumán hallható még Steve Baker és Zygmunt Zgraja szájharmonikán, a Wroclaw-i Zeneakadémián tanuló fingerpicking gitáros, Jacek Spruch, és klasszikus gitáron Jan Gregrowicz.
Corky Siegel így jellemezte a Chamber Blues zenéjét: „Se nem klasszikus, se nem blues - hanem csak zene.” E megállapítás Slawek Wierzcholski CD-jére is igaz.

4ever Music, 2009

hoati


Zora Young: The French Connection
2009-11-27


Európa és a blues zene kapcsolata az ’50-es években kezdődött, ekkor játszott először itt Big Bill Broonzy, s ekkor lépett fel a franciaországi Limoges-ban is.
A legnagyobb hatással a kontinensre az elkövetkezőkben Muddy Waters koncertkörútja volt, míg 1962-től American Folk Blues Festival néven, a német Lippman-Rau koncertügynökség európai hangversenykörutakat szervezett, fekete blues muzsikusok részvételével.
Zora Young, az egyik legtöbbet utazó énekesnő ’81-ben koncertezett először az öreg kontinensen - ekkor a „Blues With The Girls” turnén szerepelt. A show folyamán 1982 januárjában lépett fel a bevezetőben említett városban. A francia közönség felismerte/elismerte a tehetségét, így később több mint húsz alkalommal bonyolított le turnét gallföldön.
Ezek után nem meglepő, hogy az énekesnő francia zenészekkel készítette el az idei, The French Connection lemezét.
A zenekarvezető Bobby Dirningerrel – aki Limoges-ból származik – 1991-ben ismerkedett meg, egy svájci turné kapcsán. Kapcsolatuk nem szakadt meg, sőt a zenész játszott az énekesnő 2005-ben megjelent Tore Up From The Floor Up albumán is.
Az új CD stúdió és élő felvételek kombinációja, amit az elkészültük után, egy 16 hónapos időszak alatt raktak össze. A korong repertoárja Bob Dylantől a klasszikus blues dalokig terjed. Az albumon három csapat is hallható: egy koncert banda (a párizsi Natural Blues Band), valamint a stúdióban egy elektromos és egy akusztikus formáció.
A zenekarvezető gitáron, zongorán, orgonán és ütőhangszereken játszik, s a hallottak alapján úgy tűnik, tökéletesen tisztában van vele, mi szükséges ahhoz, hogy ihletett állapotba hozza az énekesnőt. Zora Young hangja meleg, keményen zümmögő, néhol háborgó. Technikájában érezhetőek a gyermekkorból megmaradt gospel gyökerek.
Ja, és ha még nem mondtam volna, Zora büszkén vallja, hogy harmadik unokatestvére Howlin’ Wolfnak.

Delmark Records, 2009

Turista


Johnny Rawls: Ace Of Spades
2009-11-24


Johnny Rawls, a kortárs soul blues kiemelkedő alakja - akit a kritikusok egy lapon emlegetnek Mighty Sam McClainnel, Little Miltonnal és Bobby Bland-dal - nem ül babérjain, hisz évről-évre jelenteti meg albumait, melyek rendszerint Blues Music Awards jelölést kapnak.
Az ötvenes éveiben járó zenész aktuális hanghordozóján nem változtat az előző, a Red Cadillac albumon bevált recepten. A felvételek két stúdióban, két különböző formációval kerültek rögzítésre. A közreműködő texasi és montanai muzsikusok többségével a 2008-as albumon is találkozhattunk, azonban új nevek is feltűntek: Johnny McGhee (gitár) - Marvin Gaye és Natalie Cole együtteseiben szerepelt, valamint az L.T.D. zenekar tagja is volt, Lance Keltner (gitár) - Rod Stewartal közös munkáiról ismert, Destini Rawls (vokál) – az énekes, gitáros, zeneszerző lánya.
Johnny - változatlan szerzőgárda mellett - a lemezre feldolgozást nem szánt, mely elhatározását a stúdiómunka megkezdését megelőző este Bob Trenchard „enyhe rábeszélésére” megváltoztatott, ebből kifolyólag rögzítésre került Don Robey Ace Of Spades című dala.  E darab O. V. Wright koncert repertoárjának állandó szereplője volt – Rawls ezzel a számmal akarta kifejezni tiszteletét néhai mentora előtt.
Az Ace Of Spades tizenkét, döntően középtempós dala semmilyen szinten nem ad okot a csalódásra, hisz azt kaptam, amit vártam: mívesen kidolgozott kompozíciók mind zeneileg, mind szövegileg. Jó hangszerelések, kiváló zenészi teljesítmények, összeérett csapatmunka.
Nem kell jósnak lennem, hogy kijelentsem, Johnny Rawls új lemeze előkelő helyet mondhat magáénak az évvégi, év elejei népszerűségi listákon.

Catfood Records, 2009

hoati


Gwyn Ashton: Two-Man Blues Army
2009-11-16


Ausztrália Stevie Ray Vaughanje, Gwyn Ashton miután sikeres koncertet adott a zeneipar egyik legjelentősebb európai szakvásárán, a 2008-as berlini Popkomm-on és tiszteletét tette a londoni Birminghamben a Music Live kiállításon, Dave Small dobos társaságában rögzítette legújabb CD-jét, a Two-Man Blues Army-t.
A lemezen Gwyn és Dave izgalmas alternatív, psychedelic blues és rock duót alkot, lebontva a határokat a különböző zenei stílusok között. Zenéjük nyers és szenvedélyes, Gwynt az erőteljes hangja és a jellegzetes gitárstílusa teljesen egyedivé, kilométerről felismerhetővé teszi.
Töltelék darab nincs a lemezen, mely a Crossroad Bluest (Robert Johnson) és az Outside Woman Bluest (Arthur „Blind Willie” Reynolds) leszámítva Ashton profi módon megkomponált és előadott szerzeményeit tartalmazza - bonus track-ként a Million Dollar Blues rádióbarát verziója került fel.
Ha nyitott vagy és szereted az újat, ha szívesen hallgatsz bluesos beütésű modern zenét, akkor ez a Te lemezed!

Fab Tone Records, 2009

hoati