Kiemelt koncertek


Blues for Blue 6.
2024.04.14.


Teddy Harpo
vendég:
Benkő Zsolt

2024.04.02.


Dan Patlansky

2024.04.20.


The Mojo
2024.04.26.


Fekete Jenő 60

2024.04.27.


Shemekia Copeland
Little G Weevil
and his band

2024.07.17.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Idegen tollak
Mojo Workings
Mojo Workings
Long Step
Alastair Greene
Alastair Greene
Alive In The New World
Mick Pini
Mick Pini
Backtrack
The Özdemirs
The Özdemirs
Introducing The Özdemirs
Layla Zoe
Layla Zoe
Nowhere Left To Go
The Holmes Brothers
The Holmes Brothers
State Of Grace
Buddy Guy
Buddy Guy
Blues Singer




Kritika

The Andy Poxon Band: Red Roots
2012-01-20


A mindössze tizenhét esztendős Andy Poxon 2008 óta aktív szereplője az amerikai blues életnek. Az ígéretes karrier előtt álló gitáros-énekes az elmúlt időszakban olyan nagyságokkal szerepelt együtt, mint Tom Principato, Bobby Parker, Clarence ’The Bluesman’ Turner, David Kitchen, Daryl Davis, de fellépett a legendás The Nighthawks zenekarral is.
Saját együttesét, a tradicionális blues, a jazz, a rockabilly és a country stílusok hatását magán viselő The Andy Poxon Banddet 2009 májusában hozta létre, melynek bemutatkozó lemeze Red Roots címmel az EllerSoul Records gondozásában jelent meg. A tinédzserkorú muzsikus már a csakis saját szerzeményeket tartalmazó album nyitószámával, a lendületes Hottest Thing In Townnal bizonyítja dalszerzői tehetségét. A folytatásban következő tételek közül mély benyomást tett rám az I Want You So Bad, a gyönyörű gitárszóló végett, a ’60-as éveket megidéző I’ll Sing The Blues, és az Is There Anything I Can Do, ami egy csodaszép ballada. A zenekar névadójának gitárjátéka magabiztos és letisztult, az énekhangja pedig érett és érzelmekkel teli, nekem a fiatal Jonny Langgot juttatja eszembe. A trió ritmusszekcióját Russ Wasson és Mike O'Donnell alkotja, mellettük néhány dalban Ray Tilkens (billentyűs hangszerek, vokál), Zack Sweeney (ritmusgitár) és Carol Ann Drescher (vokál) szerepel.
Igaz, hogy a 2012-es Blues Music Awards Best New Artist Debut kategóriájában a jelöltek között nem találjuk meg a The Andy Poxon Band bemutatkozó CD-jét, mégis a Red Roots a tavalyi elsőlemezes előadók legjobb hanganyagai közé sorolandó.

EllerSoul Records, 2011

hoati


Scott Ellison: Walkin’ Through The Fire
2012-01-03


Scott Ellison változatos karrierrel büszkélkedhet. Az oklahomai Tulsából származó muzsikus évekig Clarence ’Gatemouth’ Brown zenekarának tagja volt, később a The Coasters, a The Box Tops, a The Drifters és a Peaches & Herb nevű formációkban játszott, szappanoperák és TV show-k részére komponált zenét. Saját együttesét a ’90-es évek elején hozta létre.
A debütáló lemezét 1995-ben Live At Joey's címmel elkészítő gitáros-énekes hetedik albuma, a Walkin’ Through The Fire tavaly ősszel jelent meg. A JSE Records gondozásában kiadott CD-n Ellison társszerzőkkel, Charles Tuberville-lel és Eric Clapton billentyűsével, Walt Richmonddal írt dalait hallhatjuk. A korong a funky-s elemekkel fűszerezett Hits Like Dynamite-tal indul. A folytatásban a memphis-i Stax Records-ot megidéző Shakin’ With The Blues következik. A repertoárban helyet kapott még egy jump blues szerzemény, a No Way To Live, az önéletrajzi ihletésű Driftin’ Man és a reggae színezetű The Name Of Your Game is. A slide gitárral előadott Trouble Times a lemez csúcspontjának tekinthető. A tizenöt tételt tartalmazó album a humoros The Man Who Shot Mustang Sally-vel ér véget.
A Walkin’ Through The Fire nyilvánvalóan jól összeállított korong, mely a változatos hangszerelésű, különféle tempójú és hangulatú szerzemények révén könnyen belophatja magát a zenekedvelők szívébe.

JSE Records, 2011

hoati


BAD ForesT: Hallótávolságban
2011-12-27


A BAD ForesT nevű zenekart 2008-ban négy barát hozta létre. A székesfehérvári csapat a megalakulása óta számtalan helyre eljutott, felkapott klubokban és jól ismert fesztiválokon játszottak, s riportot készítettek velük a Motoroshang és a NeoFM rádióban.
Az idei Unicum tehetségkutató első fordulóját megnyerő együttes bemutatkozó lemeze Hallótávolságban címmel jelent meg. A tizenhat tételt tartalmazó hanganyag magába foglalja a 2009-ben rögzített demójuk nótáit is. A blues-rock stílusú szerzemények humorban bővelkedő dalszövegeit az énekes-szájharmonikás Szél László írta. A számok hallgatása közben néhány zenetörténeti klasszikusra való utalással szembesülünk: az Édes otthonom Magyarország, a Sweet Home Alabama átirata, amibe belecsempészték a Hej Dunáról fúj a szél című népdalt, Horváth Martina Veronika előadásában, de Eric Clapton örökbecsűjének, a Cocaine-nak is megcsinálták a magyar nyelvű verzióját, Igyál címmel.
A saját meghatározása szerint „abszurd bluest” játszó BAD ForesT albumából árad a vidámság és a zene szeretete, a humoros dalszövegek képesek bárkit jókedvre deríteni, amire a gondokkal teli hétköznapokban sokszor szükségünk is lehet.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Borsodi Blue: Moonshine & Wine
2011-12-22


Borsodi László az első blues formációját Virga Negra néven 2000-ben hozta létre, mellyel csodálatos éveket élt meg. A gitáros-énekes legfőbb vágya azonban egy saját dalokat játszó csapat volt, ezért 2005-ben megalakította a Borsodi Blue nevű quartettet.
A békéscsabai székhelyű együttes az első hanganyagát, a Hit The Road And Live The Blues-t három éve készítette el. Az öt számos EP-t napjaink egyik legsokoldalúbb gitárosa, a padovai származású Enrico Crivellaro ajánlotta a zenekedvelők figyelmébe, aki a Borsodi Blue-t az európai feljövő blues generáció egyik legizgalmasabb formációjaként jellemezte. A zenekar első teljes hosszúságú lemeze a napokban kerül kiadásra. A korábban már többször beharangozott Moonshine & Wine című CD-n tíz szerzemény található. A blues, a soul és a jazz határán mozgó, gazdag harmóniájú dalok zenéjét Borsodi László, míg a szövegeket Little G. Weevil jegyzi. Nem szívesen emelek ki egyetlen számot sem az egységes albumból, ám úgy hiszem, hogy a So Long Baby és a Make My Guitar Sing Once Again hallatán, még a legkényesebb ízlésűek is elismerőn csettinthetnek. Az együttes névadójának technikás, ötletes gitárjátékáról, szenvedélyes énekéről, valamint muzsikustársai, Magda Lajos (billentyűs hangszerek), Pfeff Márton (basszusgitár) és Teleki Pál (dob) teljesítményéről csakis az elismerés hangján beszélhetünk. Az élőben felvett dalokban olyan kiváló erőket képviselő zenészek is közreműködtek, mint Pribojszki Mátyás, Abbas Murád és Csizmadia Dávid.
Csak reménykedni tudok abba, hogy minél több blues rajongóhoz eljut, a nemzetközi szintű csapat szórakoztató, egyben az érzelmekre is ható, magas zenei értéket képviselő produkciója.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Shabby Blues Band: Blues vadász
2011-12-21


Húsz év, hat nagylemez, egy DVD, s nyolcszáznál is több koncert. Röviden így lehetne summázni az első fellépését 1991 júliusában adó Shabby Blues Band eddigi történetét.
A zalaegerszegi együttes idén ősszel, születésnapi koncerttel ünnepelte fennállásának húszéves évfordulóját. A jubileumra új albummal jelentkezett a szájharmonikás Kránitz Antal vezette formáció, melynek összetétele az utóbbi időben átalakult - az énekes Molnár Zsolt 2009-ben kilépett a zenekarból, ami teljes átrendeződést vont maga után. Visszatért a bandába két alapító tag, Angyal Tibor (ének) és Gedeon Attila (gitár), a dobos posztját egy szintén visszatérő muzsikus, Kovács Barnabás töltötte be. A basszusgitáros Németh Attila lett, a legnagyobb változást azonban egy újabb frontember, Gál Szabolcs belépése jelentette. A Blues vadász című CD-n található saját dalok esetében a szövegírói feladatot Gál Szabolcs, a zeneszerzést pedig Gedeon Attila vállalta magára. Három tradicionális blues is feljátszásra került, melyekhez Lukács Sándor írt magyar szöveget. Az ötvenpercnyi hosszúságú korong szélesebb alapokon nyugszik, mint a korábbi Shabby Blues Band kiadványok, hisz a hagyományos bluestól a rock balladákig számos irányzat felfedezhető rajta.
A Shabby Blues Band az egyik vidéki blues műhely abból a kevésből, ami még megmaradt. Bízom benne, hogy túlélnek minden mélypontot és divathullámot, s még jó pár évig élvezhetjük koncertjeiket, újonnan megjelenő lemezeiket.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Tommy Castro: The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live!
2011-12-17


Tommy Castro a blues szcéna egyik legkarizmatikusabb előadója. A varázslatos képességű muzsikus tavaly fantasztikus esztendőt zárt, hisz nem kevesebb, mint négy díjat vehetett át a 31. Blues Music Awards gálán, ami a pályafutását ismerőknek, cseppet sem meglepetés.
Az évi százötven fellépést magáénak tudó Castro legújabb lemeze, a Contemporary Blues Album Of The Year címmel jutalmazott Hard Believer-hez hasonlóan, a chicagói székhelyű Alligator Records-nál jelent meg. A The Legendary Rhythm & Blues Revue – Live! című albumon, a San Jose-ból származó gitáros-énekes különböző helyszíneken, vendégzenészek közreműködésével adott koncertjeiből hallhatunk felvételeket. A tizenkét számot tartalmazó korong a Legendary Rhythm & Blues Cruise-on 2010 októberében rögzített Wake Up Call-lal kezdődik. Az óceánjáró hajón felvett műsorból, Sista Monica Parker és Theodis Ealey által előadott dalok is a CD-re kerültek. A független lemezkiadóhoz tartozó zenészek közül Michael Burks, Rick Estrin és Janiva Magness egy-egy számban szerepel. Az ’Iron Man’ becenevű Burks saját kompozícióját, a Voodoo Spell-t adta elő, ami az album csúcspontjának tekinthető. A Kalifornia államtól egészen Virginiáig terjedő helyszíneken Joe Louis Walker, Debbie Davies, valamint a Trampled Under Foot zenészei is játszottak. Az elhangzó szerzeményekben az állandóságot, a Tommy Castro Band tagjai, Scot Sutherland, Ronnie Smith és Tony Stead jelentik, akik bizonyítják, hogy nem véletlenül díjazták őket Band Of The Year címmel a 2010-es Blues Music Awards-on.
Imádtam Tommy Castro előző CD-jét, gyakorlatilag hónapokig hallgattam rendszeresen, egyszerűen megunhatatlannak bizonyult. Éppen ezért nagy várokozással néztem az új korongja elé, bár sejtettem, ezúttal sem ér majd csalódás. És így is lett!

Alligator Records, 2011

hoati


Király István & G-jam Project: Sides Of The Soul
2011-12-15


Volt idő, amikor meglehetősen sok instrumentális gitárlemezt hallgattam. Nagyon szerettem Steve Vai, Joe Satriani, Tonny MacAlpine albumait, az itthoni muzsikusok közül pedig Szekeres Tamásért rajongtam. Az évek során a zenei ízlésem változott, mégis örömmel vettem a kezembe a Király István & G-jam Project Sides Of The Soul című korongját.
A mátészalkai Király István első igazán komoly együttese a Szinkron volt. A Gidófalvy Attila által menedzselt banda egyetlen hanganyagát 1993-ban adták ki, mely kb. ötezer példányszámban kelt el. A csapat a turnéi és a fesztivál fellépései során rengeteg neves zenésszel (Edda, Sing Sing, Szekeres Tamás, …) játszott együtt, majd 1995-ben feloszlott.
A gitáros ezt követően saját formációt hozott létre G-jam Project néven, azzal a céllal, hogy a magyar zenei palettát a sokak számára ismeretlen instrumentális stílussal színesítse. A debütáló lemezük On The Road Again címmel 2008-ban jelent meg. A tíz kompozíciót tartalmazó album nemcsak a rajongók, hanem a kritikusok egyöntetű tetszését is elnyerte.
Második korongjuk, a Sides Of The Soul idén februárban került kiadásra. A feszített tempóban elkészült CD két részre osztható, a lemez első felén lendületes rockos nóták találhatóak, míg a második öt szám a bluesos vonalat képviseli. Az átgondoltan felépített, fülbemászó melódiájú szerzeményeket a közérthetőség jellemzi. Király István érezhetően az összes jelentős gitáros stílusát ismeri, és úgy tűnik, hogy sikerült neki az őt ért hatásokat egy letisztult formában egyesíteni. A Tom-Tom Stúdióban rögzített felvételeken a zenekarvezető mellett, a muzsikustársak is nagyot alakítottak: a pazar billentyűszólók éppúgy dicséretet érdemelnek, mint a remek szájgitár, vagy a halálpontos ritmusszekció.
A Király István & The G-jam Project világszínvonalú produktumot tett le az asztalra, melyet ha meghallgattuk, csak ülünk döbbenten, és újra és újra meg akarjuk hallgatni. A Sides Of The Soul az év legfontosabb lemezei között említendő, mondhatni kihagyhatatlan album!

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Blues Trappers: Street Meeting
2011-12-09


A budapesti Blues Trappers 2009-ben alakult, azzal a céllal, hogy az élőzene segítségével megismertesse az érdeklődők számára példaképük, a The Blues Brothers munkásságát.
Az együttes tavaly szinte lehetetlennek tűnő vállalkozásba fogott, amikor Budapest legfrekventáltabb köztereire utcazenés miniturnét szervezett. A Street Meeting című DVD-n ennek a megvalósítását követhetjük végig, a kezdetektől egészen az utólagos konklúziókig. A film kiindulópontját az előkészületek, valamint a banda tagjainak a nyilatkozatai adják. Ezt követően a koncertsorozatból láthatunk részleteket, jó pár nagyszerű szerzemény csendül fel a hihetetlen összhangot, zeneszeretetet árasztó csapat előadásában. A dalokat rocksztárokkal, értelmiségiekkel, járókelőkkel és hajléktalanokkal folytatott beszélgetések szakítják meg. A riportalanyoktól eltérő véleményeket hallhatunk a rendhagyó miniturnéról. A 76 perces mozi bemutatja azt is, hogy milyen bürokráciai buktatói vannak egy ilyen eseménysorozat megszervezésének, és mennyi munkát kell befektetni, ha „hátszél” nélkül, teljes mértékben önerőből, illetve baráti segítséggel szeretnéd megoldani mindezt.
A 2010-ben forgatott szabadságot sugárzó, tartalmas kikapcsolódást nyújtó film elgondolkodásra ösztönöz, a hangulata pedig könnyen magával ragadhatja a zenekedvelőket.

Szerzői kiadás, 2011

hoati


Steve Gerard & The National Debonaires: Voodoo Workin’
2011-12-05


A Steve Gerard & The National Debonaires bemutatkozó lemeze, a New Sounds From Kansas City 2007-ben jelent meg, amit három év múlva követett a Words Are Like Bullets című hanganyag. A Mississippi állambeli Jackson székhelyű formáció albumain az énekesi feladatot David ’Elmo’ Bailey látta el, a dalok rögzítésében segédkezett többek között Lee McBee, Jimi Bott, Doug ’Sarge’ Rynack és Mike Clark is.
A gitáros-zenekarvezető Steve Gerard a Central Mississippi Blues Society által 2009 végén szervezett jam session során ismerkedett meg James ’Rock’ Gray-jel, akit felkért egy közös lemez elkészítésére. A legendás énekes örömmel elfogadta a megkeresést, így idén elkészült a banda harmadik korongja, a Voodoo Workin’. A mindössze félórányi hosszúságú CD-t Charles Sheffield címadó száma nyitja, majd olyan előadók szerzeményei következnek, mint Willie Mabon, Big Joe Turner és Nappy Brown. Az ’50-es, a ’60-as éveket megidéző tételekhez hangulatilag remekül illik a veterán Gray három dala. A javarészt középtempójú kompozíciókban az újraformálódott, Preston Hubbard, Dwight Ross Jr., Mike Sedovic, Doug James és Greg Demchuk alkotta The National Debonaires biztosítja a tökéletes zenei hátteret.
A több évtizede a pályán lévő profi muzsikusok által létrehozott, érzelmes éneket, remek hangszeres játékot, kiváló nótákat tartalmazó album nívós szórakozást nyújt az érdeklődök számára.

Blue Edge Records, 2011

hoati


Jim Allchin: Overclocked
2011-12-01


Jim Allchin egy floridai farmon nőtt fel, ifjúkori éveit a családi gazdaságban dolgozva töltötte. Kamaszként megszállottan trombitálni tanult, majd a The Ventures és Jimi Hendrix hatására gitárra váltott. Az egyetem megkezdésével a zenélés háttérbe szorult. Az iskola befejezését követően nem sokkal a Microsoftnál helyezkedett el, ahol a társelnök pozícióig jutott a ranglétrán. A szoftvercég-óriástól egészségügyi probléma miatt távozott.
Az informatika világában töltött évtizedek után visszatért tinédzserkori szerelméhez, a zenéhez. A bemutatkozó lemeze Enigma címmel 2009-ben jelent meg, amelyre szinte minden hangszert saját maga játszott fel. A gitáros, énekes és dalszerző következő hanganyagának elkészültére két esztendőt kellet várni. Az Overclocked című albumon a néhány színtiszta blues szerzemény mellett blues-rock, rock és pop-rock stílusú tételeket hallhatunk. Az énekesi feladatokat Keely Whitney látja el az One For The Money-ban, aki duettet énekel Allchinnal a Perfect Game címet viselő kompozícióban. A korongon két instrumentális nóta, a Fall és az Opening My Eyes To Love is helyet kapott. A nem mindennapi képességű gitáros játékát érzelmi töltöttség jellemzi, nem kérkedni akar a tudásával, hanem elvarázsolni a hangszerével és a zenéjével. A kísérőmuzsikusok a profizmuson túlmutató lelkesedéssel teszik oda magukat a Jim Allchin saját dalait tartalmazó produkcióba.
Az Overclocked egy érett, kiegyensúlyozott, átgondolt hangszerelésű lemez, amit lehet szeretni a remek hangulatú dallamai, az érzés és a technika egyedi keverékét tartalmazó gitárszólói miatt.

Sandy Key Music, 2011

hoati


Sandy Carroll: Just As I Am
2011-11-25


Sandy Carroll egy Tennessee állambeli városban született, igazi otthonának azonban mindig is Memphis-t tekintette. Az énekes-dalszerzőnő az eddigi pályafutása alatt együtt dolgozott Jim Dickinsonnal és Willie Mitchell-lel, s olyan zenészek részére írt szerzeményeket, mint Albert King, Luther Allison, Reba Russell, Ana Popovic, Ellis Hooks és Barbara Blue.
A Premier Player Songwriting Awardra jelölt Carroll szólólemezei 1993 óta jelennek meg, melyek közül a legnagyobb sikert az öt éve kiadott Delta Techno-val érte el. Az aktuális, Just As I Am címet viselő albumának nagy része régóta kész volt, befejezéséhez az utolsó lökést Bob Trenchardtól, a Catfood Records tulajdonosától kapta. A Jim Gaines produceri felügyelete alatt elkészített korong eléggé eklektikusra sikerült, hisz blues, blues-rock, gospel és new orleans-i muzsikát is hallhatunk rajta. Az érzelmek széles körét felölelő számok közül kiemelkedik a CD címadó dala, a Just As I Am, aminek eredetije Luther Allison 1997-ben megjelent Reckless című lemezén található. A többségében saját kompozíciók rögzítésében Memphis legkiválóbb stúdiózenészei (Evan Leake, Dave Smith, Steve Potts, …) segédkeztek, az énekesnő pedig a sokoldalúságát bizonyítandó, néhány tétel erejéig zongorán is játszott.
A texas-i Catfood Records éves szinten csak néhány albumot ad ki, de azok egyöntetűen magas színvonalat képviselnek. Johnny Rawls és Jackie Johnson idén megjelent CD-jéhez hasonlóan, Sandy Carroll legújabb hanganyagáról is csak a legjobbakat lehet elmondani.

Catfood Records, 2011

hoati


Candye Kane: Sister Vagabond
2011-11-18


Candye Kane élete fordulatokban bővelkedik. Az egykor modellkedő, sztriptízbárokban fellépő, pornófilmekben szereplő énekesnő serdülőként próbálkozott az operával, country punk és tradicionális country együttesekben játszott, végül a bluesnál kötött ki.
Az utóbbi években a nők személyiségi jogainak fáradhatatlan harcosaként is tevékenykedő Kane közelmúltban megjelent, Sister Vagabond című lemeze, az előző albumához (Superhero) hasonlóan a Delta Groove Productions égisze alatt került kiadásra. A tizenhárom tételt tartalmazó CD egy Johnny ’Guitar’ Watson szerzeménnyel, az I Love To Love You-val indul. A folytatásban a saját számok mellett Brenda Lee, a Jack Tempchin - Glenn Frey szerzőpáros, és Steve White egy-egy kompozícióját is hallhatjuk. A blues, soul és swing keverékét tartalmazó korong egészét Candye Kane csodálatos énekhangja uralja. A feladatát hibátlanul ellátó kísérőzenekar tagjai közül Laura Chavez neve okvetlenül megemlítendő, aki ha kell rendkívüli kifinomultsággal, de ha kell lángoló szenvedéllyel játszó gitáros. Az igényesen összerakott felvételek rögzítéséhez meghívásra került Stephen Hodges (dob), Nathan James (gitár) és James Harman (szájharmonika) is.
Biztosra veszem, hogy az énekesnő tizedik hanganyaga az év végi szakmai értékeléseken ott lesz a legjobbak között, és az sem kizárt, hogy lesz olyan fórum, ahol a Sister Vagabond az élen végez.

Delta Groove Productions, 2011

hoati


Whiteboy James And The Blues Express: Extreme Makeover
2011-11-14


Kalifornia a 80-as évektől ontotta magából a jobbnál jobb zenészeket. William Clarke, Rod Piazza, James Harman, vagy éppen a The Blasters munkássága mindenki számára ismert, de nem feledkezhetünk meg a Whiteboy James And The Blues Express nevű formációról sem.
Az énekes-szájharmonikás Whiteboy James az elmúlt évezred utolsó évtizedében hozta létre együttesét, a Whiteboy James And The Blues Express-t, akikkel jelentős sikereket ért el. Viszonylag hosszú kihagyást követően 2006-ban a banda újraalakult, a két eredeti tag, James és a gitáros Scott Abeyta új ritmusszekcióval, Blake Watsonnal és Max Bangwell-lel folytatta a munkát. Frissen megjelent harmadik lemezük anyaga nem ismeretlen a rajongók számára, hisz a bemutatkozó, a csapat nevét viselő albumuk került ismételten felvételre. A két vadonatúj szerzeménnyel megspékelt korongon érzelmekkel teli, az első pillanattól az utolsóig energikus és izgalmas muzsika található. A döntően saját kompozíciók humort sem nélkülöző dalszövegei a zenekarvezető személyes tapasztalatain alapulnak. Az elhangzó számok közül a Johnny Cash ihlette Zerg, Shotgun And You, és az ízléses szájharmonika szólót tartalmazó Slowdown & Let Me Love You feltétlen említést érdemel.
A Whiteboy James And The Blues Express minőségi szórakozást akar nyújtani, ami egyszerre könnyed és tartalmas. Úgy hiszem, hogy az Extreme Makeover alkalmas teljesíteni ezt a nem egyszerű feladatot.

Rip Cat Records, 2011

hoati


Brick Fields: Gospel Blue
2011-11-10


Számos előadó kísérelte meg már a vallásos és a világi zene ötvözését, de nagyon kevesen vannak, akiknek ez igazán sikerült. A Sister Rosetta Tharpe és Skip James nevével fémjelzett eredményes próbálkozások számát gyarapítja a Brick Fields nevű csapat.
Az arkansas-i együttes 2007-ben jött létre, mikor is az énekes Rachel Fields megismerkedett a gitáron játszó Larry Brick-kel. A hatfős formációnak tavaly sikerült megnyernie az Ozark Blues Society által szervezett tehetségkutatót, aminek köszönhetően részt vehettek az idei International Blues Challenge-en. A blues, gospel és soul keverékét játszó zenekar bemutatkozó lemeze Gospel Blue címmel jelent meg. Az albumra a zárótételt, az Amazing Grace jazz-es feldolgozását leszámítva, csakis saját szerzemények kerültek, melyekről elmondható, hogy hihetetlen erőt és őszinteséget sugároznak, érzések és érzelmek sokaságát hozzák a felszínre. Valamennyi dal különleges a maga módján, mondanivalójuk mély vallási meggyőződésről tesz tanúbizonyságot. Rachel ’Fields’ Brick, akinek énekhangja Joss Stone-t és Adele-t juttatja eszembe, nem szeretne sztárok módjára csillogni, hanem csak egyszerűen odaáll a mikrofon elé, és a lélek legmélyebb bugyraiba is behatoló hangon énekel.
Biztos vagyok abban, hogy sokan meg fogják szeretni ezt a remek együttest. A debütáló korongjuk simán lehet ennek a vonzalomnak az első lépése.

Magánkiadás, 2011

hoati


Vivian Vance Kelly - Texas Slim - Andy Just: Blues Explosion
2011-11-03


A Feelin’ Good Productions 2009 nyarán indította útjára a Blues Explosion nevű koncertsorozatot. Első alkalommal Texas Slim, R.J. Mischo, E.C. Scott és Sonny Rhodes közreműködésével zajlott a turné. Az olasz ügynökség jelenleg a harmadik sorozat szervezésén fáradozik, mely promóciójához a fellépők felvételeiből válogatás CD jelent meg.
A 2012. június közepétől kezdődő turnén különböző zenei világot képviselő muzsikusokat láthatnak az érdeklődők. Az „A New Queen Of Chicago Blues And Soul” címmel illetett Vivian Vance Kelly a szeles város zenéjét reprezentálja. Az énekesnő édesapja, Vance Kelly a blues szcéna jól ismert alakja, de nagyszülei számára sem volt idegen a színpad világa. Vivian fiatal korában hip-hop együttesekben szerepelt, majd szólópályája indulásáig apjával koncertezett. A gitáros-énekes Texas Slim karrierje a 70-es években startolt. A Texas bluest játszó muzsikus eleinte a legendás zongoristával, Alex Moore-ral dolgozott, akitől sokat tanult, de nagy hatást gyakorolt rá Johnny Winter, Little Joe Blue és Andrew ‘Jr. Boy’ Jones munkássága is. A West coast szájharmonikás Andy Just személyében több évtizede a pályán lévő zenészt tisztelhetünk. A karrierjét gitárosként kezdő Just eddigi ténykedése során a műfaj legnagyobbjaival lépett fel, és szólólemezei mellett számtalan albumon közreműködött.
A Blues Explosion című korongra Vivian Vance Kelly, Texas Slim és Andy Just a Feelin’ Good Records-nál megjelent CD-iből kerültek kiválasztásra felvételek.  A 19 dalt tartalmazó lemez remek kedvcsináló a jövő évi koncertsorozathoz, de tartok attól, a hazai blues rajongóknak jó pár kilométert kell utazniuk, hogy láthassák e nagyszerű előadók műsorát.

Feelin’ Good Records, 2011

hoati


Andreas Arlt: All-Time Favorites
2011-10-30


Európa egyik legsikeresebb blues zenekarát, a német B.B. & The Blues Shacks-ot 22 évvel ezelőtt Andreas és Michael Arlt hozta létre. Az öttagú hildesheimi banda a megalakulása óta több mint 2500 koncertet adott és 11 albumot jelentetett meg.
A hazánkban is megfordult együttes gerincét adó testvérpár idősebbik tagja, Andreas idén szólólemez készítése mellett döntött. A gitáros az All-Time Favorites című korongra Guitar Slim, George ’Harmonica’ Smith, Leroy Carr és Albert Collins szerzeményei mellé, kevésbé ismert muzsikusok (Roscoe Shelton, Hank Ballard, Little Joe Hinton, Goree Carter, …) ritkán hallható kompozícióit válogatta össze. A közel egyórányi hosszúságú hanganyag rögzítésében a B.B. & The Blues Shacks tavaly megjelent lemezén (London Days) háttérénekesként közreműködő Frank ’Pepe’ Peters, és számos az ausztriai Styx Records-hoz köthető zenész segédkezett. Andreas Arlt választékosan, ízlésesen játszó gitáros, aki amennyire tudott, igyekezett a háttérben maradni. A digipack formátumú CD-hez Dave Specter előszavával ellátott 16 oldalas füzetet mellékeltek, melyből többek között megtudhatjuk, hogy az adott dalok miért kerültek kiválasztásra, és azokban Arlt milyen típusú gitárokat használt.
Amit az All-Time Favorites-on hallunk, az a nagybetűs blues, kimagasló hangszeres játékkal, remek megszólalással, és szerencsére hiányoznak a műsoridő növelő töltelék nóták is.

CrossCut Records, 2011

hoati


Various Artists: Bluesová spoločnos» no. 7
2011-10-19


A Szlovák Blues Társaság a Bluesová spoločnos» című válogatás albumok által kívánja bemutatni hazája blues zenészeit. A sorozat aktuális darabja már a múlt évben elkészült, azonban kiadására anyagi fedezet híján csak idén került sor.
A kulturális tárca támogatásával megjelent lemezt a Jana Ruľičková & Cross The Line nyitja. A trnavai muzsikusok Keb’ Mo’, Ana Popovic és Scott Henderson egy-egy dalának előadásával kellőképpen megadják a korong alaphangját. Az Alec Carter vezette Akelek Blues Band a saját kompozíciók mellet egy Fleetwood Mac feldolgozással (Looking For Somebody) képviselteti magát az albumon. A szlovák fővárosban született, jelenleg Hollandiában elő Aka Kava archaikus bluest játszik. Az énekesnőtől olyan örökérvényű szerzeményeket hallhatunk, mint a Catfish Blues, a Hard Time Killing Floor és a John Henry. A Bluesraiders nevű blues-rock banda Lenny Kravitz Are You Gonna Go My Way című számának átdolgozásával hívja fel magára a figyelmet. A pozsonyi együttes koncert repertoárjában Michael Jackson és a Radiohead „bluesosított” dalai is megtalálhatóak. A jó egyórányi hosszúságú CD-t a tavalyi évben a sumperki Blues Alive fesztiválon nagy sikert arató Kŕdeµ divých Adamov kompozíciói zárják.
Összegzésként elmondható, egyértelműen pozitív döntésnek bizonyult a Szlovák Blues Társaság részéről, hogy a kevésbé ismert, mégis értéket képviselő előadók tartalmas zenei kikapcsolódást kínáló felvételeit válogatta össze, erre a körítésében is ízléses kiadványra.

Slovenská bluesová spoločnost, 2011

hoati


Ana Popovic: Unconditional
2011-10-16


Kétségtelen tény, hogy Ana Popovic a szólókarrierje során kiadott lemezeivel igen magasra tette a mércét. A szerb muzsikus 2001 óta megjelenő albumai közül a Hush! Best New Artist Debut jelölést kapott a W.C. Handy Blues Awards-on, míg a Still Making History tizenkilenc héten át szerepelt a Billboard magazin blues listáján.
A vonzó külsejű Ana eddigi hanganyagai olyan városokban kerültek felvételre, mint Memphis és Los Angeles, de a gitáros-énekes legfőbb vágya az volt, hogy egyszer New Orleans-ban is készíthessen lemezt. Az Unconditional címet viselő CD-vel ezen álma teljesült, hisz új albuma rögzítésére a gazdag kultúrájú város legendás, Piety Street nevű stúdiójában került sor. A produceri feladatokat a Grammy-díjas John Porter látta el, aki korábban Buddy Guy, Bonnie Raitt és Keb’ Mo’ korongjain is munkálkodott. A kiadvány repertoárja a saját és társszerzővel írt dalok mellett Nat Adderley, Koko Taylor, Mercy Dee Walton és a Maurice McAlister - Terry Vail páros egy-egy szerzeményéből áll. Az elhangzó számok hangulatát nagyban befolyásolta New Orleans városának atmoszférája, lakosainak vendégszeretete. A blues-rock stílusú, csipetnyi jazzel és soullal fűszerezett tételek feljátszásában többek között Sonny Landreth, Jon Cleary, Calvin Turner, Doug Belote és Jason Ricci segédkezett.
Az egyedi énekhanggal, férfiakat megszégyenítő gitártudással rendelkező Ana Popovic hatodik lemezének minden dala élettel és tűzzel teli, ott van bennük az a megfogalmazhatatlan valami, amit csak a női lélek képes hozzátenni egy produkcióhoz.

Eclecto Groove Records, 2011

hoati


David Philips: The Rooftop Recordings
2011-10-13


A szigetországban született David Philips huszonnégy évesen költözött Spanyolországba. Pályafutása kezdeti éveiben különféle stílust játszó együttesekben gitározott, később olyan magasan jegyzett zenészekkel dolgozott, mint Charlie Wood, Alvin Youngblood Hart, Hook Herrera, Brian Jackson és Geoff Young.
Az ezredfordulót követően kezdett el érdeklődni az éneklés és a dalszerzés iránt, ezért akusztikus gitárra váltott és szólópályára lépett. Bemutatkozó albuma tavaly Heal Yourself Alone címmel jelent meg - a Barcelonában élő muzsikus tetőtéri lakásának teraszán került rögzítésre a hanganyag, a keverést leszámítva, a lemezkészítés valamennyi fázisát a gitáros-énekes vállalta magára. A korong észak-európai turnéja során figyelt fel rá Jan Mittendorp, a Black & Tan Records főnöke, így a friss CD-jét már a hollandiai lemezkiadó dobta piacra. A tizenkét saját szerzeményt tartalmazó The Rooftop Recordings az elődjéhez hasonló körülmények között került elkészítésre. A varázslatos egyszerűségű, melankolikus hangulatú, az utazásról, a szeretetről, a reményről és a csalódásról szóló dalok közül a Help Me To Forget, a South East Breeze és a Mountain To Climb feltétlen említést érdemel.
Egy igazi, hamisítatlan minőségi zenét játszó, nagyszerű muzsikust ismerhet meg a lemezhallgató David Philips személyében, kinek előadása tökéletes kikapcsolódás képes nyújtani minden ínyencségre vágyó zenebarát számára.

Black & Tan Records, 2011

hoati


Trent Romens: Aware
2011-10-10


Az elmúlt évtizedekben káprázatos tehetségű tinédzserkorú blues gitárosok tűntek fel, akik ámulatba ejtették a szakmát és a közönséget egyaránt. Sokuk neve ismertté vált a műfaj majd valamennyi rajongója számára, és vannak olyanok is, akikkel csak most kezdünk ismerkedni - közéjük sorolandó a kamaszkorból épp csak kinőtt Trent Romens.
A Minnesota államból származó Romens tizenegy évesen kapta első gitárját, két év múlva már olyan muzsikusokkal lépett fel, mint Barbara LaShore, Willie Murphy, Jimi ’Primetime’ Smith és Wain McFarlane. A New Folk Records által Aware címmel piacra dobot debütáló albumán a saját dalai mellett Jimmy Oden és Big Bill Broonzy egy-egy szerzeménye kapott helyet. Az ifjú muzsikus, ha szeretné sem tudná letagadni, hogy kik a példaképei, ugyanis Duane Allman, Jerry Garcia és Bob Marley szellemisége érezhetően jelen van az elhangzó felvételeken. A változatos tempójú nótákat tartalmazó lemez csúcspontját a Fairy Tale katartikus gitárszólója adja. A meglepően érett énekhanggal rendelkező Tromens játékát tökéletes hangszeres tudás és magabiztos előadásmód jellemzi.
Érdemes megkülönböztetett figyelemmel kísérni Trent Romens pályafutását, aki ha így folytatja, szempillantás alatt világszerte ismert lehet, újfent megcáfolva azt a nézetet, hogy a bluesban csak a minél öregebb és tapasztaltabb előadónak lehet sikere.

New Folk Records, 2011

hoati