Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Hírek

Megjelent Little G Weevil új lemeze
2017-11-18


A napokban jelent meg Little G Weevil új albuma, a Something poppin’. A kiadvány új korszakot nyit a többszörösen díjnyertes, 2004 óta az Egyesült Államokban élő zenész pályafutásában, hiszen ezzel a lemezzel szakított a tradicionális blues hangzással.



Little G Weevil, azaz Szűcs Gábor professzionális szinten 1996-ban kezdett el muzsikálni. Akkoriban a blues műfaj keresett volt hazánkban, szinte minden művelődési házban ez a zene szólt. A helyzet az ezredfordulóra jócskán megváltozott, megbecsült muzsikusként Szűcsnek megélhetési gondjai nem voltak, de elégedetlen volt a játékstílusával, többet szeretett volna. Tudta, hogy a tudása fejlesztésére a legjobb terep az Egyesült Államok, így 2004-ben gondolt egyet, szerencsét próbált a blues hazájában: először Memphisben telepedett le, onnan – egy rövid londoni kanyar után – költözött Atlantába 2009-ben. Az első amerikai lemezszerződését 2008-ban írta alá, a Southern Experience rá egy évvel készült el. 2013 januárjában megnyerte a The Blues Foundation által évente megrendezésre kerülő International Blues Challenge versenyt szóló/duó kategóriában, ugyanekkor kategóriája legjobb gitárosa címet is megszerezte. Még ugyanezen év nyarán kiadásra került harmadik önálló albuma Moving címmel, amit az angol Mojo Magazine az év legjobb lemezei közé választott. Little G Weevilt 2014-ben újabb komoly elismerés érte, hiszen Blues Music Awardsra jelölték. A napokban jelent meg ötödik albuma, a Something poppin’. A lemezen modernizálta a hangzást, nem ragaszkodott az egy-két-három akkordos blues hangszereléshez, hagyta, hogy szabadon szárnyaljon az alkotói fantáziája. Több műfajt is becsempészett a zenébe, amelynek köze van a blueshoz, vagy épp a bluesból alakultak ki: a R’n’B-t, rock and rollt, rapet és hip-hopot. A felvételeken közreműködött a kiváló atlantai dobos, Daniel Harper, Premecz Mátyás billentyűs, Borsodi László gitáros és Pfeff Márton basszusgitáros. A formációt két atlantai énekesnő, Sharika Allen Brown és Rebekah Easley Ellis tette teljessé, de vendégszerepelt a tizenkilenc éves, tehetséges atlantai rapper lány, Dulzura, valamint a spanyol Danny Del Toro szájharmonikás is. Az XLNT Records és a VizzTone Label Group által kiadott CD-t a szerencsések már a szeptemberi lemezbemutató turné keretén belül kézbe vehették, a hivatalos megjelenésére a napokban került sor. A Something poppin’ megvásárolható a jelentős digitális zeneáruházakban, a Musicland és a Lemezkuckó üzletében.

hoati


Riport kötet jelenik meg a Tengs Lengs zenekarról
2017-11-04


A Tengs Lengs húsz éven át volt Budapest megkerülhetetlen underground alapköve, ennek ellenére kimaradt a szakmai véráramból, s nem is nagyon érdekelte, hogy bekerül-e oda. Pályafutásukat már megörökítették filmen, a napokban pedig riport kötet jelenik meg róluk.



Az 1984-ben alakult Tengs-Lengs zenekarnak nagy szerepe volt a hazai blues- és klubélet megteremtésében. Fénykorában a leghíresebb underground együttesnek számított, több mint tíz évig saját klubbal rendelkezett Budapesten. A ’80-as évek második felében nem is számított igazán az, aki nem járt a Lengs koncertjeire. A Budapesti Rhythm & Blues Fesztivál házigazdájaként hét éven át megtöltötték a főváros nagy koncerthelyeit. Fellépéseiken nőtt fel több, ma már közismert zenész, szakmai berkekben igen nagy tisztelet övezte a zenekart. Fekete Kálmán ’90-es években megjelent, a hazai blues szcénát bemutató könyveiben (Első Magyar Blues Könyv, Blues 2) egy-egy fejezetet kaptak. Sosem gondoltak lemezkiadásra, de 2006-ban a Hunnia Records segítségével kiadták első CD-jüket. A csapat nevével megegyező című album az évek alatt írott, koncerteken jól bevált saját számok gyűjteménye. Még ugyanebben az évben 45 perces dokumentumfilm jelent meg róluk, Állat! Anyád! avagy Az árnyékos oldal címmel, melyet a 38. Magyar Filmszemlén be is mutattak. Ekkor új lendületet kapott a banda, így 2008-ban ismét lemezt készítettek. Az elmúlt évek csendjét egy a napokban megjelenő riport kötet töri meg. A könyv terve Kamarás Zoltánnak a fejéből pattant ki, akinek az inspirációt Berta Zsolt Jancsiszög című kötetének elolvasása adta. „Úgy éreztem, a könyv rólam, az én ifjúságomról, az én generációmról szól.” - nyilatkozta a zenekarvezető az egyedülálló nemzedékregényről. Mivel kettejük régóta ismerték egymást, adta magát az ötlet, hogy a kötet megírását a Márai Sándor-díjas és Bertha Bulcsu-díjas íróra bízzák. „Figyelj, Zoli! Legyen a címe Kívül mindenen. Értem ez alatt a zenekar – mint egység – politikai és szakmai kívülállását. A Lengs húsz éven át volt Budapest megkerülhetetlen underground alapköve, ennek ellenére mindig úgy éreztem, kimarad a szakmai véráramból, s nem is nagyon érdekli, hogy bekerül-e oda.” – olvasható a mű előszavában, ami a banda történetével párhuzamosan amolyan korrajzot is felvázol azáltal, hogy a megkérdezettek politikai-, történelmi-, és kulturális eseményeket idéznek fel. A Kívül mindenen – Tengs Lengs című könyv dedikálással, koncerttel egybekötött bemutatójára december 16-án a fővárosi Kék Yukban (1032 Budapest, Fényes Adolf u. 28.) kerül sor, ahova minden érdeklődőt szeretettel várnak a zenekar tagjai. Az esten bemutatkozik az együttes jelenlegi, valamint korábbi tagjainak gyermekeiből verbuválódott Tengs Lengs Tribute Band is. A kötet jövő héttől már kapható lesz, megrendelhető a tengslengsinfo@gmail.com e-mail címen.

hoati


Dupla premierrel jelentkezik a VoluMen
2017-10-24


A VoluMen alig kezdett még bele a kora tavaszra várható második nagylemezének felvételeibe, máris dupla premierrel indítja a készülő album promócióját: a lazulós Pretend klipje továbbra sem szakít a zenekar live session hagyományaival, a keményebb hangvételű Lose the aim animációs őrülete pedig a banda legelső lyrics videója. „Imádunk live session videókat forgatni, éppen ezért igyekszünk mindig valami izgalmas koncepcióval előállni.” – meséli Pénzes Máté, az együttes billentyűse. „A Pretend esetében például azzal, hogy a zenekar játékával párhuzamosan a dal szövegére reflektáló jelenetek játszódnak egy előre berendezett szobában. Ez így önmagában persze nem egy narratív bravúr, de a dolog pikantériáját a lassítások, takarások és egyéb filmes trükkök vágás nélküli öt és fél perce adja. A háttérmunkát annyira izgalmasnak találtuk, hogy egy így készült videót is forgattunk róla.” A videóban látható két szereplő Kárpáti Éva Júlia, valamint a banda dalszövegírója, Visontai Kovách Bálint. A készülő lemez és a live session videó hangfelvételeit is Kovács Balázs (Jajj Stúdió) készítette, az utómunkát pedig Mike Ariel, a zenekar gitárosa végezte. A videókat Pénzes Bence rendezte, forgatta és utómunkázta. Augusztus óta a fiúk Csillag Zoltán (LOTS Music) személyében saját menedzserrel dolgoznak, aki olyan nemzetközileg ismert előadók és együttesek koncertjeit szervezi itthon, mint Henrik Freischlader, Ryan McGarvey, Dan Patlansky, a King King vagy Tony Spinner. A VoluMennel a fővárosban legközelebb október 28-án a Kuplungban lehet találkozni, a Kéknyúl zenekar vendégeként.


Robert Plant új szólólemezzel jelentkezett
2017-10-15


Robert Plant október 13-án adta ki sorban tizenegyedik szólólemezét Carry Fire címen. Az énekes az albumon ismét együtt dolgozott a The Sensational Space Shifters-zel, mellettük szerephez jutott Chrissie Hynde énekes a Bluebirds Over The Mountainban, az albán csellós Redi Hasa három számhoz adta tehetségét, ahogy a népszerű Seth Lakeman brácsa és hegedű tudását. „Tisztelem a régebbi munkáimat, de minden alkalommal úgy érzem, hogy valami újat kell alkotnom. Összekeverni a régit az újjal.” – nyilatkozta Plant a lemez kapcsán. Az album első megjelenése, a The May Queen, amely a szerelem mindent elsöprő, erőteljes érzését dolgozza fel, egyben visszacsatol az énekes korábbi munkásságához, hiszen a címe elhangzik a Led Zeppelin Stairway To Heaven szövegében. A Carry Fire Plant saját életére reflektál, az érzésekre, a hangokra, a helyekre, amelyeken járt, illetve a jövőképre, amely felé lassan, de biztosan halad. Keserédes szerelmes dalok és viharos balladák váltakoznak arra emlékeztetve a hallgatókat, hogy a történelem bizony megismétli magát és tanulnunk kell a hibáinkból. A lemezt a Nonesuch/Warner Bros. Records adta ki, hazánkban a Magneoton forgalmazza.

hoati


Az idei Blues Blast Music Awards díjazottjai
2017-08-27


Tegnap nyilvánosságra hozták az idei Blues Blast Music Awards díjakat. A jelöltek listáját a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek állították össze. Szavazni mindazok jogosultak voltak, akik feliratkoztak a világszerte nagy népszerűségnek örvendő online blues magazin hírlevelére. A díjátadó legnagyobb nyertese a Southern Avenue, a nevét Memphis egyik híres utcájáról kapó csapat két díjat vihetett haza.



A díjazottak:

Contemporary Blues Album
Samantha Fish - Chills & Fever

Traditional Blues Album

Mississippi Heat - Cab Driving Man

Soul Blues Album
Thornetta Davis - Honest Woman

Rock Blues Album
Mike Zito - Make Blues Not War

Acoustic Blues Album
Fiona Boyes - Professin’ The Blues

Live Blues Recording
Walter Trout - Alive In Amsterdam

Historical Or Vintage Recording
Roy Buchanan - The Genius Of The Guitar - His Early Recordings

New Artist Debut Album
Southern Avenue - Southern Avenue

Blues Band
Lil’ Ed & The Blues Imperials

Male Blues Artist

John Mayall

Female Blues Artist
Beth Hart

Sean Costello Rising Star Award
Southern Avenue

hoati


Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire
2017-06-28


Május elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek összeállították az idei Blues Blast Music Awards jelöltjeinek listáját. A szavazás július 1-jén indul és augusztus 15-ig tart. Szavazni mindazok jogosultak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 36000 feliratkozóval rendelkező internetes blues magazin hírlevelére.



A jelöltek listája

Contemporary Blues Album
Samantha Fish - Chills & Fever
Monster Mike Welch and Mike Ledbetter - Right Place, Right Time
Ronnie Baker Brooks - Times Have Changed
Kilborn Alley Blues Band - The Tolono Tapes
John Mayall - Talk About That
Coco Montoya - Hard Truth

Traditional Blues Album
Billy Flynn - Lonesome Highway
Dennis Gruenling - Ready Or Not
Big Jon Atkinson & Bob Corritore - House Party At Big Jon's
Mississippi Heat - Cab Driving Man
Barrelhouse Chuck - Remembering The Masters
John Primer & Bob Corritore - Ain't Nothing You Can Do

Soul Blues Album
Dave Keller - Right Back Atcha
William Bell - This Is Where I Live
Roland Johnson - Imagine This
Lauren Mitchell - Desire
Thornetta Davis - Honest Woman
JJ Thames - Raw Sugar

Rock Blues Album
Ana Popovic - Trilogy
Nick Moss - From The Root To The Fruit
Albert Castiglia - Big Dog
Joanna Connor - Six String Stories
Sean Chambers - Trouble & Whiskey
Mike Zito - Make Blues Not War

Acoustic Blues Album
Ivas John - Good Days Comin'
Terry Robb - Cool On The Bloom
Cary Morin - Cradle To The Grave
Doug MacLeod - Live In Europe
John Long - Stand Your Ground
Guy Davis & Fabrizio Poggi - Sonny & Brownie's Last Train
Fiona Boyes - Professin’ The Blues

Live Blues Recording
Alexis P. Suter Ministers Of Sound - Live From Briggs Farm Blues Festival
The Terry Hanck Band - From Roadhouse To Your House - Live!
Omar Coleman - Live At Rosa's Lounge
Walter Trout - Alive In Amsterdam
The Jimmys - Live From Transylvania
Jim Suhler & Monkey Beat - Live At The Kessler

Historical Or Vintage Recording
Various Artists - Alligator Records 45th Anniversary Collection
Erwin Helfer - Last Call
Ruth Brown - Say It Again - Ruth Brown In The ’60s
Lightnin Hopkins -Thinkin' And Worryin' - The Aladdin Singles 1947-1952
Roy Buchanan - The Genius Of The Guitar - His Early Recordings
Champion Jack Dupree - Live At Rockpalast - Cologne 1980

New Artist Debut Album
Robert Finley - Age Don't Mean A Thing
Tom Dikon & The Jukes Revival - Been A Long Time Baby
Gene Jackson - 1963
Vintage #18 - Grit
Southern Avenue - Southern Avenue

Blues Band
Mississippi Heat
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Kilborn Alley Blues Band
Royal Southern Brotherhood
Nick Moss Band

Male Blues Artist
John Mayall
Wee Willie Walker
Barrelhouse Chuck
Billy Flynn
Toronzo Cannon
Bobby Rush

Female Blues Artist

Annika Chambers
Beth Hart
Lisa Mann
Trudy Lynn
Deb Ryder
Thornetta Davis

Sean Costello Rising Star Award
Quinn Sullivan
Lauren Mitchell
Southern Avenue
Dawn Tyler Watson
Vanessa Collier

hoati


Élmények, gondolatok az European Blues Challenge-ről
2017-05-23


European Blues Challenge 2017
Dánia, Horsens
2017. április 6-8.


Először 2015-ben szerkesztettem egy olyan rádióműsort, ahol az European Blues Challenge aktuális jelöltjeit hallgattuk meg országonként, majd a következő évben hasonlóan cselekedve volt néhány pillanat, amikor azt éreztem: talán nekünk is lenne keresnivalónk itt. Elindult hát a hosszas szervezés, tervezgetés, és hála a Csabai Csípős Blues Club kitartó munkájának, idén a Borsodi Blue Collective lett hazánk blues nagykövete.
A verseny lebonyolítását az abszolút profizmus jellemezte, elvétve tudnék kellemetlenségről beszámolni. Minden fellépő pontosan húsz percet játszhatott, amit pontosan öt perc színpadi pakolászás, erősítő beállítás stb. előzhetett meg, ezeket nagyon szigorúan veszik. Itt azért muszáj megemlítenem, hogy a mi öt percünket - minden előzetes megbeszélés nélkül - az egyébként szimpatikus konferansz végiggitározta és énekelte. Elképzelésünk nem volt, ez már az öt percünk, vagy majd a dala végétől következik a beállás. Hamar rájöttünk, hogy az előbbi, hiszen a nóta végén a felkonferálás következett, és azonnal kezdenünk kellett.



Összességében elmondható, hogy a díjak kiosztásánál a fő szempont a szórakoztatás volt. Az, hogy kit mi szórakoztat, az viszont szubjektív, így szinte teljesen lehetetlen huszonegy versenyző esetében objektív eredményről beszélni. Sietve hozzáteszem, hogy tulajdonképpen egyetértek a gondolattal, miszerint a blueson belül is meg kell találni azt, ami a legszélesebb rétegeket szólítja meg. Minden fesztiválszervező - teljesen érthetően - azt szeretné, ha a fesztiválján nem csak kétszáz vájt fülű szórakozna, hanem mondjuk inkább kétezer, sörözve, táncolva, énekelve. A második helyezett The BluesBones jó példa erre: eszembe sem jutna a zenéjüket a kocsimban hallgatni, de ha egy nagy fesztiválon több ezer embert kéne szórakoztatnom, lehet, én is őket választanám a teljesen egyedi és különleges horvátokkal szemben, akik pedig a szívem csücskei.
Így talán nem is az a legnagyobb baj, hogy a szórakoztatás oltárán feláldozzák a minőséget, hanem az, hogy más szempontok alapján semmilyen értékelés nincs. Azt gondolom, nagyon sok értékes dolgot láttam, hallottam, de ezek a végelszámolásnál nem kerülhettek felszínre. A második napon a Blues Marketet megelőzően volt a Blues Unionnak egy közgyűlése, amin Csepelyi Zsolt kísérőnk, managerünk vett részt, a csabai klubot és hazánkat képviselve. Ott elhangzott az előbbiekben felvetett probléma, de egész egyszerűen elintézték azzal, hogy jelenleg nincsenek kategóriák, illetve visszakérdeztek: „egyébként kidolgozod?”
Nem pontosan értem, mit kell kidolgozni, elég megnézni, a Blues Music Awardson hány kategóriára bontják ezt a műfajt. Semmilyen fantázia, vagy munka nem szükséges ahhoz, hogy díjazzák, mondjuk, a legjobb akusztikus együttest, a legjobb kortárs zenekart, a legügyesebb gitárost, dobost vagy zongoristát. Ehhez mondjuk, nem lenne elég a verseny végén a tíz perces egyeztetés, ami után eredményt hirdetnek.
Maga a blues mára olyan színes lett, annyi rokon műfajt egyesít, hogy a megújulása elkerülhetetlen. Ha pl. csak tiszta bluest játszó zenekarokat díjaztak volna, akkor valahol érteném a dolgot, de erről szó sincs, a győztes angolok heavy metal-szerű előadása szerintem kimondottan műfajidegen volt, de ha igazán őszinte akarnék lenni, akkor azt mondanám: ízléstelen. Sietve hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy tudnak bluest is játszani, jól is.



Egész egyszerűen udvariatlanságnak tartom szó nélkül elmenni olyan produkciók mellett, akik több ezer km-t leutazva nagy dolgokat alkottak. Nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy nem magunknak hiányolok bármit is. Abszolút nem. De említenék néhány résztvevőt: a gyönyörűen éneklő Fernando Messias lehengerlő volt, jobban énekelt bárkinél, a dán Cornfeds és a holland Detonics is nagyon fantáziadús blues programot tolt, és kiemelkedő szólistákkal bírnak, az olaszok egyszerűen lenyűgözően játszottak, a már említett horvát Rolin Humesnél egyénibb előadót nem hallottam az utóbbi időben, de a norvég Daniel Eriksen vagy a spanyol Los Mambo Jambo is zseniálisan zenélt. Mind megérdemeltek volna egy kicsike oklevelet, egy kis különdíjat, vagy bármit, amivel jeleznék: jó vagy, jó úton jársz.
A versenyen némileg úgy éreztem, hogy Magyarország a képzeletbeli európai blues-térképen jelenleg egy kicsike pont. Egyszerűen a fesztiválszervezőknek sokkal elegánsabb, ha egy zenekar neve után az áll, hogy GB, vagy FR. Pedig kiváló együtteseink vannak, akik mögött komoly nemzetközi tapasztalat van, és világszínvonalúak. Kíváncsi lennék, a Pribojszki Mátyás Bandhez, a Jambalajához, a Kéknyúlhoz, Sonny-hoz vagy Katona Tamáshoz mit szólnának. Ők (és a felsorolást még hosszasan folytathatnám) rengeteget tettek a magyar blues élet öregbítéséért, és akkor még nem beszéltünk Little G Weevilről, mégis úgy érzem, nem Magyarország a favorit, ha elkezdenek bandák után nézelődni a szervezők.
Mi lenne a megoldás, hogyan változtathatnánk? Talán nekünk is egy „nagyágyút” kellene delegálni legközelebb, a német Chris Cramer és a szlovák Lubos Bena sem ma kezdték a szakmát, de az angol hölgy is igazi sztárnak számít hazájában, tehát nem mindenki bízta a nevezését „fiatal tehetségekre”, hanem sokat próbált profiknak szavaztak bizalmat.
És hogy én hogyan értékelném a saját produkciónkat? Nyilván volt izgalom, nem állunk színpadon minden héten. A banda viszont prímán játszott, a műsor tisztességesen el lett muzsikálva. A verseny előtt egy pár nappal jelent meg az új CD-nk, tehát úgy döntöttünk, nem próbálunk „kapaszkodni”, hanem bedobjuk az új nótákat a mély vízbe. Játszhattunk volna négy 1-4-5-1-es bluest is, de inkább a sajátokat választottuk, úgy döntöttünk, van saját zenénk, ezt preferáltuk. Részemről a magas hangoknál becsúszott néhány hamis énekhang, de ez még mindig jobb, mintha a gitár lett volna végig hamis, mert olyat is hallottam.



Az EBC-nek létezik egy expo része is, ahol minden résztvevő bemutathatja, hogy mivel foglalkozik. Aki követte a Facebook oldalunkat, láthatta a képeken, hogy nem tétlenkedtünk. A standunk igazán magyaros lett, Békéscsabát és a blues klubot bemutató angol nyelvű szórólapok mellett CD-ink, finom csabai kolbász és pálinka is volt. Ezzel senki nem élt vissza, nem jöttek jóllakni vagy beitalozni, sokkal inkább úgy éreztem, hogy őszintén érdeklődnek. Sokan kérdezték pl., hogy Békéscsaba hány km Budapesttől, mert hamarosan érkeznek, mint turista, és leutaznának. Jellemző továbbá, hogy lemezt senki nem vesz, mi viszont jó szívvel adtuk, főleg a fesztiválszervezőknek, akik igen szép számmal érdeklődtek. Megható volt, ahogy a finnek, a Puisto Blues Fesztivál szervezői megismerték Mezőfi István Fifit, és jól megölelgették. Számomra sokat jelentett külföldi zenészekkel ismerkedni, CD-ket cserélgetni. Lehet, másnak ez nem nagy dolog, mert sok éve ezt csinálja, én mégis euforikusan éltem meg, hiszen ez volt a második nyugat-európai élményem.
Összességében azt gondolom, minden zenekar életében óriási dolog, ha a hazáját képviselheti egy nemzetközi versenyen, idén ez nekünk adatott meg, és hálásan köszönjük azoknak, akik segítettek és biztattak bennünket. Jövőre Norvégia, majd az Azori-szigetek következnek, reméljük Magyarország is előbb-utóbb meghatározó tényező lesz a versenyen.

Borsodi László gitáros, énekes, a Borsodi Blues Collective névadó alapítója

Fotó: Aigars Lapsa


Átadták a Blues Music Awards díjait
2017-05-13


Csütörtökön átadták a 38. Blues Music Awards díjait. A memphis-i Cook Convention Centerben ünnepélyes gála keretein belül huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. Curtis Salgado lett a legnagyobb nyertes, három díjat kapott, míg Bobby Rush, a Tedeschi Trucks Band, Joe Bonamassa és Kenny Neal két-két szobrot vihetett haza.



A díjazottak:

Acoustic Album
Eric Bibb: The Happiest Man In The World

Acoustic Artist
Doug MacLeod

Album
Bobby Rush: Porcupine Meat

Band
Tedeschi Trucks Band

B.B. King Entertainer
Joe Bonamassa

Best Emerging Artist Album
Jonn Del Toro Richardson: Tengo Blues

Contemporary Blues Album
Kenny Neal: Bloodline

Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi

Contemporary Blues Male Artist

Kenny Neal

Historical Album
Bobby Rush: Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush (Omnivore Recordings)

Instrumentalist – Bass
Biscuit Miller

Instrumentalist – Drums
Cedric Burnside

Instrumentalist – Guitar
Joe Bonamassa

Instrumentalist – Harmonica
Kim Wilson

Instrumentalist – Horn
Terry Hanck

Koko Taylor Award
Diunna Greenleaf

Pinetop Perkins Piano Player
Victor Wainwright

Rock Blues Album
Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By

Song
David Duncan, Curtis Salgado & Mike Finigan: Walk A Mile In My Blues (Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown)

Soul Blues Album
Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown

Soul Blues Female Artist
Mavis Staples

Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado

Traditional Blues Album
Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling

Traditional Blues Male Artist
Bob Margolin

hoati


Bejelentették a 38. Blues Music Awards jelöltjeit
2017-01-13


Nyilvánosságra hozták a 38. Blues Music Awards jelöltjeinek névsorát. Huszonnégy kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét, akikre a szavazatokat a több évtizedes múltra visszatekintő The Blues Foundation tagjai jogosultak leadni. A díjátadóra ünnepélyes gála keretein belül 2017. május 11-én a memphisi Cook Convention Centerben került sor.



A jelöltek:

Acoustic Album
Eric Bibb: The Happiest Man In The World
Fiona Boyes: Professin’ The Blues
Jimmy ’Duck’ Holmes: Live At Briggs Farm
John Long: Stand Your Ground
Luther Dickinson: Blues And Ballads (A Folksinger’s Songbook) Vol I and II

Acoustic Artist
Doug MacLeod
Eric Bibb
Fiona Boyes
Jimmy ’Duck’ Holmes
Luther Dickinson

Album
Bobby Rush: Porcupine Meat
Kenny Neal: Bloodline
Nick Moss Band: From The Root To The Fruit
Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing
Toronzo Cannon: The Chicago Way
William Bell: This Is Where I Live

Band
Golden State Lone Star Blues Revue
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Nick Moss Band
Sugar Ray And The Bluetones
Tedeschi Trucks Band

B.B. King Entertainer
Joe Bonamassa
John Nemeth
Lil’ Ed Williams
Sugar Ray Norcia
Sugaray Rayford

Best Emerging Artist Album
Corey Dennison Band: Corey Dennison Band
Guy King: Truth
Jonn Del Toro Richardson: Tengo Blues
Terrie Odabi: My Blue Soul
Thornetta Davis: Honest Woman

Contemporary Blues Album
Al Basile: Mid Century Modern
Kenny Neal: Bloodline
Nick Moss Band: From The Root To The Fruit
The Record Company: Give It Back To You
Toronzo Cannon: The Chicago Way

Contemporary Blues Female Artist
Alexis P Suter
Ana Popovic
Janiva Magness
Shemekia Copeland
Susan Tedeschi

Contemporary Blues Male Artist

Albert Castiglia
Kenny Neal
Mike Zito
Sugaray Rayford
Toronzo Cannon

Historical Album

Arthur ’Big Boy’ Crudup: A Music Man Like Nobody Ever Saw (Bear Family Records)
B.B. King: Here’s One You Haven’t Heard (Ace Records)
Bobby Rush: Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush (Omnivore Recordings)
Doug MacLeod: Live In Europe (Under The Radar)
Michael Burks: I’m A Bluesman (Iron Man Records)
Pinetop Perkins & Jimmy Rogers: Genuine Blues Legends (Elrob Records)

Instrumentalist - Bass

Biscuit Miller
Bob Stroger
Michael ’Mudcat’ Ward
Patrick Rynn
RW Grigsby

Instrumentalist - Drums

Cedric Burnside
Jimi Bott
June Core
Tom Hambridge
Tony Braunagel

Instrumentalist - Guitar
Bob Margolin
Joe Bonamassa
Kid Andersen
Monster Mike Welch
Ronnie Earl

Instrumentalist - Harmonica
Dennis Gruenling
Jason Ricci
Kim Wilson
Mark Hummel
Sugar Ray Norcia

Instrumentalist - Horn

Al Basile
Nancy Wright
Sax Gordon Beadle
Terry Hanck
Vanessa Collier

Koko Taylor Award (Traditional Blues Female Artist)

Annika Chambers
Diunna Greenleaf
Inetta Visor
Shaun Murphy
Trudy Lynn

Pinetop Perkins Piano Player
Anthony Geraci
Barrelhouse Chuck
Henry Gray
Jim Pugh
Victor Wainwright

Rock Blues Album

Albert Castiglia: Big Dog
Mike Zito: Keep Coming Back
Moreland & Arbuckle: Promised Land Or Bust
Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By
Walter Trout: Alive In Amsterdam

Song
Matthew Skoller & Vincent Bucher: Blues Immigrant (Matthew Skoller: Blues Immigrant)
Thornetta Davis: I Gotta Sang The Blues (Thornetta Davis: Honest Woman)
Ray Norcia: Seeing Is Believing (Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing)
David Duncan, Curtis Salgado & Mike Finigan: Walk A Mile In My Blues (Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown)
Toronzo Cannon: Walk It Off (Toronzo Cannon: The Chicago Way)

Soul Blues Album
Bobby Rush: Porcupine Meat
Curtis Salgado: The Beautiful Lowdown
Johnny Rawls: Tiger In A Cage
Wee Willie Walker: Live! Notodden Blues Festival
William Bell: This Is Where I Live

Soul Blues Female Artist

Bettye Lavette
Lara Price
Mavis Staples
Terrie Odabi
Vaneese Thomas

Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado
Johnny Rawls
Wee Willie Walker
William Bell

Traditional Blues Album
Big Jon Atkinson & Bob Corritore: House Party At Big Jon’s
Bob Margolin: My Road
Golden State Lone Star Blues Revue: Golden State Lone Star Blues Revue
Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling
Sugar Ray & The Bluetones: Seeing Is Believing

Traditional Blues Male Artist

Bob Margolin
John Primer
Lil’ Ed Williams
Lurrie Bell
Sugar Ray Norcia

hoati


2016 legjobb albumai
2016-12-30


Mint minden év végén most is áttekintettük a magunk mögött hagyott esztendő lemeztermését és összeállítottuk kedvenc albumaink tizenötös listáját. Ezek nem megkérdőjelezhetetlen etalonok, de talán reális képet adnak arról, milyen zenéket hallgattunk a leggyakrabban idén.

hoati
1. Kenny Neal: Bloodline (Cleopatra Records)
2. Mitch Kashmar: West Coast Toast (Delta Groove Music)
3. Rolling Stones: Blue And Lonesome (Polydor Records)
4. Janiva Magness: Love Wins Again (Blue Élan Records)
5. Toronzo Cannon: The Chicago Way (Alligator Records)
6. Johnny Rawls: Tiger In A Cage (Catfood Records)
7. Ronnie Earl & The Broadcasters: Maxwell Street (Stony Plain Records)
8. Mátyás Pribojszki Band: My Stories (Szerzői kiadás)
9. Fiona Boyes: Professin’ The Blues (Reference Recordings)
10.Fabrizio Poggi: The Amazing Texas Blues Voices (Appaloosa Records)
11. Vaneese Thomas: The Long Journey Home (Segue Records)
12. Little G Weevil: Three Chords Too Many (Xlnt Records)
13. The Bluesbones: Double Live (Eigen Beheer)
14. Bob Margolin: On My Road (Steady Rollin’ Records / VizzTone Label Group)
15. Ripoff Raskolnikov: Odds And Ends (Xlnt Records)

    

hcs
1. Rolling Stones: Blue And Lonesome (Polydor Records)
2. Kenny Neal: Bloodline (Cleopatra Records)
3. JW-Jones: High Temperature (Solid Blues Records)
4. Lurrie Bell: Can’t Shake This Feeling (Delmark Records)
5. Mátyás Pribojszki Band: My Stories (Szerzői kiadás)
6. Liz Mandeville: The Stars Motel (Blue Kitty Music)
7. John Long: Stand Your Ground (Delta Groove Music)
8. Ripoff Raskolnikov: Odds And Ends (Xlnt Records)
9. Janiva Magness: Love Wins Again (Blue Élan Records)
10. Sugar Ray And The Bluetones: Seeing Is Believing (Severn Records)
11. Bonnie Raitt: Dig In Deep (Redwing Records)
12. Toronzo Cannon: The Chicago Way (Alligator Records)
13. Tedeschi Trucks Band: Let Me Get By (Fantasy Records)
14. Rory Block: Keepin’ Outta Trouble: A Tribute To Bukka White (Stony Plain Records)
15. John Primer & The Real Deal Blues Band: That Will Never Do (Wolf Records)


Jubileumi lemezzel jelentkezett a Shabby Blues Band
2016-12-18


A zalaegerszegi székhelyű Shabby Blues Band 1991-ben alakult, azóta közel ezer koncertet adott. Az egykori alapítók közül ma Kránitz Tónin kívül Angyal Tibor és Gedeon Attila vannak a zenekarban, ám volt olyan időszak is, mikor utóbbiak nélkül folyt a munka. Az eltelt negyedszázadban pontosan harmincan fordultak meg hivatalos tagként vagy vendégként az együttesben, közülük hárman sajnos már nem élnek. A kerek évforduló alkalmából kiadták immár hetedik lemezüket: a Negyedszázad Shabby Blues című album a nevével ellentétben sokkal inkább rockos lett, kicsit populárisabb, ezenkívül némi country és boogie woogie is fellelhető benne. Ez annak köszönhető, hogy a banda gitárosa és zeneszerzője, Gedeon ’Gida’ Attila végigjárta az Egyesült Államokban a 66-os utat, s gyakorlatilag ez az élmény inspirálta az új lemezt. A Shabby Blues Band szerzői kiadásban megjelent jubileumi albumán tizenkét szerzemény hallható, ebből tizenegy saját szám, egy pedig feldolgozás.

hoati


Vadonatúj VoluMen korong az éterben
2016-11-22


A VoluMen együttes tavaly ősszel jelentette meg első kislemezét Analóg analógiák címmel, majd a róla kimásolt dalok klipjeivel és live session felvételekkel jelentkezett a nagyközönség előtt. Most ismét egy albumon volt a sor, de ezúttal már nagyobb volumenben.

A nemes egyszerűséggel VoluMen 1. névre keresztelt, már teljes egészében angol nyelvű korongra nyolc saját szerzemény – köztük az EP három száma – és Peter Gabriel Sledgehammer című slágerének sajátos feldolgozása került fel. A nagylemez teljes anyagából a közönség már korábban is hallhatott dalokat, hiszen az A38 Hajón fellépő Dan Patlansky előzenekaraként a VoluMen már játszotta legújabb szerzeményeit. Ezekkel később megnyerte a 21. Peron Music Tehetségkutató Fesztivált, majd az „Öröm a Zene!” országos tehetségkutató versenyben második helyezést ért el. Az együttes tavasszal felvett, Way Too Loud című 360 fokos körvideójának címadó dala szintén megtalálható az albumon. „Analóg zenekar vagyunk a digitális korban, ezért ízig-vérig analóg hangzásra törekszünk a stúdióban is” – mondta Pénzes Máté, a banda billentyűse, aki nem mellesleg hasonló posztot tölt be a Blahalouisiana formációban is. „Most sem apróztuk el, hiszen nem használtunk „kütyüket”, csak igazi hangszereket: a lemezen éppúgy hallani Hammond-orgonát és Wurlitzert, mint az ikonikus Stratocastert és Telecastert.” Máté hozzátette: az új korongot a közeljövőben nemcsak CD-n és online szeretnék elérhetővé tenni, hanem bakelit hanglemez formájában is. Az album teljes anyaga ingyen, letöltés nélkül elérhető a SoundCloudon.


Belvárosi Betyárok: Igényes zene (nem csak) gyerkőcöknek
2016-11-15


A Belvárosi Betyárok Váray László és Valastyán Tamás gyerekzenekara. Repertoárjuk saját szerzeményekből és versmegzenésítésekből áll. Elsősorban a közös éneklésre épülő műsorukkal sikeresen koncerteznek az országban és külföldi magyar közösségekben is. Saját dalaikat tartalmazó bemutatkozó lemezük, a Fejforgató a napokban jelent meg a Gryllus Kiadó gondozásában. Az album tizenhat száma rengeteg kalandot és vidám történetet mesél el, miközben a játékos, irodalmi ihletésű szövegekre írt zenék átkalauzolják a kicsiket olyan alapműfajokon, mint a blues, a country, a reggae vagy éppen a magyar népzene. A Betyárok dalainak legnagyobb varázsa, hogy egyszerre több irányba is működnek: a kicsiknek szóló szövegek olyan rejtett tartalmat is hordoznak, amelyek a felnőtt közönséget is megszólítják.

hoati


Saját hanganyaggal jelentkezett az ifjú gitáros
2016-10-01


Fehér Ádám tavaly robbant be a köztudatba, amikor több lap is megírta, hogy a Pécsi Magasfiúk Dalárdájának kilencéves szólógitárosa van Ádám személyében. A kisiskolás az azóta eltelt időben számos kiváló zenésszel játszott együtt és saját felvétellel is büszkélkedhet.

Édesapjától kezdett leckéket venni Fehér Ádám, ma már tőle tanul gitározni Fehér Tamás, a brit súlyemelő-válogatott egykori szövetségi kapitánya. Az elektromos gitárba akkor habarodott bele a fiúcska, amikor öt és fél éves korában meglátogatta a papát Angliában, és meglátta nála a hathúros hangszert. Rögtön kipróbálta, megtetszett neki a hangzás. Kezdetben Stefaich Tiborhoz (Beathoven), majd Juhász Kornélhoz (Cornelio Tutu Band) járt tanulni. Szabadidejében sokat foglalkozik a hangszerrel egyedül is, komplex Jimi Hendrix számokat sajátít el: az interneten megnézi a Rolling Stone magazin által minden idők legjobb gitárosának kikiáltott ikon koncertfelvételeit, lesi a kezét, a mozdulatait és addig próbálja mímelni Hendrixet, míg hangzásban tökéletes nem lesz. Soha nem kell ösztökélni a gyakorlásra, iskolán, otthoni tanuláson és a gördeszkázáson kívül mindig ott van a hangszer a kezében. Komoly zenészek szerint is fülében-szívében él a blues. Tavaly júliusban kezdett koncertezni, azóta közel negyven alkalommal állt színpadra. Tiszteletbeli tagja a Pécsi Magasfiúk Dalárdájának, olyan kiváló zenészekkel és zenekarokkal játszhatott együtt, mint Fekete Jenő, Benkő Zsolt, Borsodi László, Petendi Tamás, a Török Ádám és a Mini, a Tűzkerék xT, a Blues Steel, a P. Mobil és a B The First. Induló zenei pályájának talán eddigi legnagyobb pillanata az volt, amikor idén nyáron EB Davisszel, a blues utazó nagykövetével koncertezhetett. Pár héttel ezelőtt megtörtént az, amiről a kis gitáros talán álmodni sem mert, megjelent első, négy nótát tartalmazó demo albuma, melyen a P. Mobil két zenésze, Tarnai Dániel basszusgitáros és Szebelédi Zsolt dobos közreműködött. A Fehér Ádám Blues Factory néven futó formáció felvételei felkerültek a világ legnagyobb videomegosztó portáljára is.

Fehér Ádám a közeljövőben az alábbi koncerteken lép fel vendégként
október 8. - P. Mobil, Budapest, Crazy Mama
október 14. - Tűzkerék xT, Budapest, Glob Royal
október 29. - Török Ádám és a Mini Trió, Budapest, Budavári Művelődési Ház
november 14. - Henrik Freischlader Trio, Budapest, A38 Hajó
november 25. - Blues Steel, Budapest, Fővárosi Művelődési Ház

szöveg: hoati, fotó: Császár Márta (Kifra)


Kiosztották a Blues Blast Music Awards díjakat
2016-09-25


Szeptember 23-án a champaigni The Fluid Events Centerben kiosztották az idei Blues Blast Music Awards díjakat. A nagyszabású gála keretein belül életműdíjat kapott az 1925-ben született Henry Gray, Harvey Charles Goering, azaz Barrelhouse Chuck, valamint Bruce Iglauer, a jelenleg legnagyobb független blues lemezkiadó, az Alligator Records alapítója.



A díjazottak:

Contemporary Blues Album
Victor Wainwright – Boom Town

Traditional Blues Album
Bob Margolin – My Road

Soul Blues Album

Curtis Salgado – The Beautiful Lowdown

Rock Blues Album
Walter Trout – Battle Scars

Acoustic Blues Album
Guy Davis – Kokomo Kidd

Live Blues Recording

Reverend Raven & The Chain Smokin’ Altar Boys – Live At The Big Bull

Historical Or Vintage Recording

Bobby Rush – Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush

New Artist Debut Album
Danielle Nicole – Wolf Den

Blues Band
Lil Ed & The Blues Imperials

Male Blues Artist
Bob Margolin

Female Blues Artist
Shemekia Copeland

Sean Costello Rising Star Award
Amanda Fish

hoati


A Rolling Stones 2016-os kubai koncertje a mozikban
2016-09-20


Szeptember 23-án kerül világszerte a mozikba a Havana Moon című koncertfilm, amely a Rolling Stones rocktörténeti jelentőségű, 2016. márciusi kubai fellépésének állít emléket. A két órás mozifilmet Budapesten és országszerte számos további helyszínen is vetítik.

A Rolling Stones idén tavasszal Dél-Amerikában turnézott, az América Latina Olé elnevezésű koncertkörút csúcspontja több szempontból is a turnét záró havannai koncert volt. A világ számtalan országában megfordult, 54 éve működő együttes első alkalommal kapott meghívást Kubába, ahol a korábbi évtizedekben zenéjüket ideológiailag problémásnak tartotta a vezetés. A Rolling Stones alig pár nappal az után lépett színpadra, hogy Barack Obama befejezte történelmi jelentőségű kubai látogatását, mely során 88 év után először utazott hivatalban lévő amerikai elnök a szigetországba. A diplomáciai esemény és a brit együttes ingyenes szabadtéri koncertje sokak szerint az ország nyitását jelzi a világra. Kubában soha nem volt még ekkora volumenű könnyűzenei esemény, a nagyszabású koncertre rengeteg kubai és külföldi rajongó utazott Havannába. A kubai főváros Coliseo de la Ciudad Deportiva nevű arénájában és a körülötte lévő területeken összesen 1 millió rajongó hallgatta a koncertet, egy életre szóló élményt szerezve. A kirobbanó formában színpadra lépő Mick Jagger, Keith Richards, Ron Wood és Charlie Watts 18 dalt adott elő a hatalmas videófalakkal bővített színpadon. A rocktörténeti jelentőségű koncertet teljes hosszában rögzítették, az eseményről készült mozifilmet világszerte a szeptember 23-i hétvégén mutatják be. A Havana Moon címre keresztelt filmet a többszörös Grammy-jelölt Paul Dugdale rendezte, akinek a neve ismerős lehet a Stones-rajongóknak: ő készítette a veterán rockzenészek 2013-as Hyde Park-i koncertjéről készült filmet is. A két órás koncertfilm többek között olyan klasszikus slágereket vonultat fel, mint a Jumpin’ Jack Flash, az It’s Only Rock ’n Roll, a Gimme Shelter, a Brown Sugar és az elmaradhatatlan Satisfaction. A mozifilmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatják be, első alkalommal szeptember 24-én. Emellett országszerte számos további helyszínen, Szegeden, Pécsett, Szolnokon, Szombathelyen, Debrecenben és Kaposváron is vetítik egy-egy alkalommal, a színpadi produkciók mozivásznon történő bemutatására specializált Pannonia Entertainment forgalmazásában.


CsCsBC: Üzentünk Brüsszelnek!
2016-09-01


Örömmel jelenthetjük be, hogy klubunk 2016 májusától a belgiumi székhelyű, nemzetközi blues klubokat tömörítő European Blues Union hivatalos tagja! Az European Blues Uniont 2010-ben fesztivál- és koncertszervezők, klubok, blues magazinok, újságírók, fotósok, független lemezkiadók, rádióműsor-vezetők és zenészek egy csoportja hozta létre abból a célból, hogy a blues zene Európában reflektorfénybe kerüljön. A közös cél megvalósulása érdekében évről évre megrendezik az European Blues Challenge-et, mely eddig Németországban, Franciaországban, Litvániában és Belgiumban került megtartásra, míg idén az Olaszországban fekvő Torrita de Siena adott otthont neki. A www.europeanbluesunion.com oldalon az új tagok között már hivatalosan be is mutatták klubunkat, az információ a brüsszeli székhelyű szervezet hírlevélének köszönhetően Európa harminc országában több tízezer olvasóhoz jutott el. A paksi Gastroblues Fesztivál után immár másodikként nemzetközileg is aktiváltuk magunkat, amire büszkék lehetünk, és egyben újabb izgalmas feladatokra is vállalkozhatunk a jövőben.

A Csabai Csípős Blues Club European Blues Unionhoz történő csatlakozásáról szóló írás 2016 augusztusában a Csabai Csípős Blues (új)-ság II. évfolyam 2. számában jelent meg.


Kerek évfordulót ünneplünk
2016-07-25


Kedves Olvasó! Oldalunk, a BLUES VAN a mai nap tíz éves lett. Induláskor kimondatlanul is célunk volt egy központi „bluesos” site létrehozása, a meglévő tátongó űr csökkentése. Bízunk benne, Ti is úgy látjátok, ez sikerült, hisz tíz esztendeje hétről-hétre jelennek meg írásaink, tájékoztatva arról, hogy e több mint száz éves csodálatos műfaj honnan jött, merre tart. A kerek évforduló kapcsán, ez úton szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik bármilyen módon támogatták munkánkat, jó tanáccsal, építő kritikával láttak el bennünket.

Horváth Attila és Horváth Csaba


Szavazz a Blues Blast Music Awards jelöltjeire
2016-07-01


Május elején a Blues Blast Magazine munkatársai, zenei szakírók, rádiós műsorvezetők, fesztiválok támogatói, szórakozóhelyek tulajdonosai és egyéb zeneipari szakemberek összeállították az idei Blues Blast Music Awards jelöltjeinek listáját. A szavazás július 1-jén indul és augusztus 15-ig tart, a díjátadóra szeptember 23-án a champaigni The Fluid Events Centerben kerül sor. Szavazni mindazok jogosultak, akik feliratkoztak a több mint 90 országból több mint 36000 feliratkozóval rendelkező internetes blues magazin hírlevelére.



A jelöltek listája

Contemporary Blues Album

The Jimmys - Hot Dish
Eugene Hideaway Bridges - Hold On A Little Bit Longer
Victor Wainwright & The Wildroots - Boom Town
Guy King - Truth
Toronzo Cannon - The Chicago Way
Shemekia Copeland - Outskirts Of Love

Traditional Blues Album
Golden State Lone Star Blues Revue - Golden State Lone Star Blues Revue
Bob Margolin - My Road
Chris James And Patrick Rynn - Trouble Don't Last
Jimmy Burns - It Ain't Right
Andy T - Nick Nixon Band - Numbers Man
Anthony Geraci & The Boston Blues All-Stars - Fifty Shades Of Blue

Soul Blues Album
Mr. Sipp - The Mississippi Blues Child
Benny Turner - When She’s Gone
Bey Paule Band - Not Goin' Away
Curtis Salgado - The Beautiful Lowdown
Johnny Rawls - Tiger In A Cage
Billy Price And Otis Clay - This Time For Real

Rock Blues Album
Dave Weld & The Imperial Flames - Slip Into A Dream
Walter Trout - Battle Scars
Mike Wheeler - Turn it Up
Peter Karp - The Arson's Match
Too Slim And The Taildraggers - Blood Moon
Tommy Castro & The Painkillers - Method To My Madness

Acoustic Blues Album
Andra Faye & Scott Ballantine - Coulda Woulda Shoulda
Matt Woods - Sawdust & Gasoline
Jimmy ’Duck’ Holmes - Live At Briggs Farm Blues Festival
Luther Dickinson - Blues & Ballads (A Folksingers Songbook) Volumes I & II
The Ragpicker String Band - The Ragpicker String Band
Guy Davis - Kokomo Kidd

Live Blues Recording

Dave Muskett Acoustic Blues Band - Live From The Slippery Noodle
Jon Spear Band - Live Music Is Better
Jimmy ’Duck’ Holmes - Live At Briggs Farm Blues Festival
Peter Karp - The Arson's Match
Mitch Woods - Jammin On The High C's
Reverend Raven & The Chain Smokin' Altar Boys – Live At The Big Bull

Historical Or Vintage Recording
Various Artists - Oslo Bluesklubb 20 Ar
Various Artists - Blues For Big Walter
Magic Sam Blues Band - Black Magic
Henry Gray & Bob Corritore - Blues Won't Let Me Take My Rest
Bobby Rush - Chicken Heads: A 50-Year History Of Bobby Rush

New Artist Debut Album
Amanda Fish - Down In The Dirt
Shoji Naito - New Cool Old School
Danielle Nicole - Wolf Den
Ebony Jo-Ann - Please Save Your Love For Me
Jonn Del Toro Richardson - Tengo Blues
Corey Dennison Band - Corey Dennison Band

Blues Band
Lil’ Ed & The Blues Imperials
Bey Paule Band
Nick Moss Band
Golden State Lone Star Blues Revue
Victor Wainwright & The Wildroots
Andy T - Nick Nixon Band

Male Blues Artist
Sugar Blue
Kid Andersen
Bob Margolin
Curtis Salgado
Toronzo Cannon
Bobby Rush

Female Blues Artist
Fiona Boyes
Shaun Murphy
Danielle Nicole
Janiva Magness
Karen Lovely
Shemekia Copeland

Sean Costello Rising Star Award

Big Harp George
Markey Blue
Amanda Fish
Andy Poxon
Guy King
Corey Dennison

hoati


Jubileumra készül a Mojo Workings
2016-06-08


A Mojo Workings 5. születésnapi koncertjét adja 2016. június 29-én a budapesti Kobuci Kertben. A fél évtizedes évforduló alkalmából foglalta össze gondolatait Szabó Tamás.

Tudjuk, öt év nem sok idő egy zenekar életében, de a mai világban és a lehetőségeket nézve mégis soknak tűnik. A Mojo Workings 2011 tavaszán alakult, és akkor, amikor elkezdtünk dolgozni, még csak halvány körvonalai voltak a hosszútávú közös munkának. Az első koncerteket a Fat Mo's-ban játszottuk, inkább csak próbálgattuk egymást a színpadon. (Itt szeretnék köszönetet mondani a Nothing But The Blues kocsmának is, akik az elsők között biztosítottak koncerthelyszínt nekünk.) Az eltelt idő sok változást hozott a csapat életében. A trió lassan-lassan ötösfogattá nőtte ki magát, csatlakozott hozzánk Pengő Csaba (nagybőgő) és Mezőfi ’Fifi’ István (dob), de a mai napig többször játszunk az eredeti trió felállásban. Az öt év alatt eddig két nagylemezt készítettünk (Back In The Day, Long Step), és a születésnapot megünnepelve most megjelenik egy harmadik album (Just Another Button), amely János és Olivér jóvoltából készülhet el. Nekik köszönhetően sok koncertünket felvettük, így ez a lemez néhány már ismert szám koncertverzióját tartalmazza majd, kiegészítve egy-két eddig még nem publikált szerzeménnyel. Az album megjelenését a június 29-i születésnapi koncertünkre időzítettük, ami Budapesten lesz a Kobuci Kertben.



Amikor ma valaki belevág egy új együttes létrehozásába, gyakran bele sem gondol, mekkora a verseny ezen a pici piacon, és mennyi háttérmunka kell egy csapat össze- és életben tartásához, a lehetőségek felkutatásához. A kapcsolatok megszerzése és megtartása külön művészet, mert ugyan nagy a koncertszervezők tábora, de még több a zenekar. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Mojo öt év alatt rengeteg helyre jutott el és talán a külföldi lehetőségek is szép lassan megnyílnak előttünk. Ma szinte minden Budapesten centralizálódik, mégis sokszor volt szerencsénk vidéki klubokban, fesztiválokon is játszani, és azt láttuk, hogy az embereket érdekeli a műfaj, gyakran lelkesebb és érdeklődőbb a közönség, mint a fővárosban. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy sok, általunk is tisztelt kollegával játszhattunk közös koncertet, készítettünk videó- vagy lemezfelvételt. A teljesség igénye nélkül: Nikodém Norbert, Mazura János, Herr Attila, Long Tall Sonny, Ripoff Raskolnikov, Little G Weevil, Tim Lothar, Dániel Balázs.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert láthatatlanul ugyan, de jónéhány barátunk serénykedik körülöttünk, ami igazán nagy segítség - például, el vagyunk kényeztetve „képmesterekből”, hiszen sok fotósnak köszönhetjük, hogy megörökítik a koncertpillanatokat, vagy esetleg megkeresésünkre lelkesen fotóznak egy-egy promóciós sorozatot rólunk. A Mojo Workings arculatát nem csak mi, hanem ők is alakítják. A folyamatos képes beszámolókért külön köszönet Császár Mártának, Zsila Sándornak, Pályi Péternek, Vámosi Lászlónak, Csízy Lászlónak, Kozma Mihálynak, Csuray Bálintnak, a koncertvideókért pedig Tzaffetas Rolandnak, valamint Pázmány András és csapatának!
Mint minden zenekar, a legszemélyesebb pillanatokat mi is a közönségünktől kapjuk. Nem könnyű koncertről koncertre hallgatóságot toborozni, mégis elmondhatjuk, hogy kialakult egy törzsközönség, akik néha még külföldre is utánunk jönnek egy-egy bulira és hírünket viszik a zeneszerető ismerősök körében. Igazi megtiszteltetés őket magunk körül tudni és időről időre találkozni velük, jelenlétük mindig bensőségesebbé teszi a koncertjeinket.
A blues nagyon sokoldalú műfaj. Mindenki másként értelmezi, másként játssza. A viszonylag kötött zenei forma ellenére szinte kimeríthetetlen, ezerarcú. A mi felfogásunk egy a sok közül, és az is folyamatosan változik. Zenei pályafutásom alatt nem egyszer kísérleteztem a műfaj legkülönbözőbb irányzataival, és ez a nyitottság az együttesre is átragadt. A zenénkben ezen túl is szeretnénk megidézni a tradicionális elemeket, esetleg közösen koncertezni tradicionális bluest játszó előadókkal, de ugyanakkor, továbbra is nyitottak maradunk a blues más irányzatokkal való vegyítésével. Talán a legfontosabb az elmúlt öt év eredményei közül, a kitűzött elképzelések megvalósulása mellett, a hitünk megtartása, és a lelkesedés. Néha persze, (ismerve a hazai piacot) ez nem mindig megy könnyen. Viszont, mikor színpadra állunk és elkezdődik egy koncert, akkor az összes kétely szerteszáll, és nincs más, csak a közös örömzenélés.