Archívum
Tim Lothar: Saját világomban létezhetek
2020-02-28 | beszélgetések
Tim Lothar először a Budapest Blues Fesztivál keretében zenélt hazánkban, majd a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon találkozhatott vele a közönség. A dán muzsikus az akusztikus blues tradicionális irányzatát képviseli, sajátos szerzeményeiről gyakran nem lehet eldönteni, hogy saját dal vagy a korai bluesok valamelyikének átdolgozása. Tavaly nyáron egy kétnapos session keretében Tim Lothar és a Mojo felvette második közös lemezét, aminek az Old Cinema Session címet adták. Az alábbi interjú a fővárosi lemezbemutató alkalmából készült.
Dobosként kezdted zenei pályafutásodat, majd gitárra váltottál. Mi okozta ezt a váltást?
Egy barátom Robert Johnsont játszott nekem. Ezután elrohantam otthonról, és vásároltam egy akusztikus gitárt, azóta is gyakorolok. Többé nem is dobolok, de előtte elég jó dobos voltam.
Mit jelent neked a blues? Van zenefilozófiád?
A blues számomra a zenét jelenti. Ez egy érzés, egy nyelv, ami összeköti az embereket. Ezt szeretem benne. A saját világomban létezhetek, ugyanakkor megoszthatom ezt a világot másokkal. És mások megoszthatják az ő világukat velem. Ez nagyon személyes dolog és egyben univerzális. Hát nem csodálatos?
Miből meríted az ihletet a dalaid megírásához?
A régi akusztikus blues, azok a darabok, amelyeket dobosként játszottam különböző dalszerzőkkel, ezek inspirálnak engem. Legtöbbször kizárólag az inspirációimra hagyatkozom.
Számos lemez köthető a nevedhez. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Van néhány dal a Stories és a More Stories lemezeken, amelyeket különösen kedvelek.
Melyik volt életed legérdekesebb időszaka? Mi volt a karriered legjobb és legrosszabb pillanata?
A legérdekesebb időszak a jelenlegi, mivel sokat játszom, és sokat utazom.
A legrosszabb pillanat? Többször megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a zenélést, mert ez nagyon nehéz élet. Ha igazán foglalkozol a zenével, az a mindened, az étkezésed, az alvásod, a munkád. Minden egyes nap, egész nap. A szabadságod… az nem is létezik. De szeretem, amit csinálok.
Volt idő, amikor fel akartam adni az egészet, és munkát akartam vállalni. De a zene nagyon sokat jelent számomra, és mindig is sokat jelentett.
Én nem játszom a zenét, hanem megélem azt, amikor játszom. Kizárok minden mást. Ez tart életben, és nagyon valószínű, hogy ez fog megölni. De egy napon úgyis meghalunk, nem igaz? A legrosszabb pillanatom, amikor olyan színpadon állok, amely nem illik hozzám. Ez előfordul néha, de szerencsére már nem gyakran.
Ha létezne időgép, mikor és kivel töltenél el szívesen néhány napot?
A barátnőmmel. Haha! Szeretek vele lenni mostanság. Néha, ha a régi fényképeit nézem, elképzelem, milyen volt abban az időben, és milyen volt a világ körülötte.
OK, te a zenészekre gondoltál.
Clarksdale-ben voltam néhány éve. Elképzeltem milyen lehetett körülbelül száz évvel ezelőtt, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy akkor és ott biztonságban éreztem volna magam. Szerettem volna megtapasztalni a blues reneszánszát a ’60-as évek közepén az Államokban… A fiatal embereket a kávézókban, ahogy a régi legendák, John Estes, John Hurt, Son House és mások nevét emlegetik.
Meglehetősen élénk a dán blues színtér. Mely előadókat/zenekarokat ajánlanád a figyelmünkbe?
Hmm… Ez nehéz kérdés, mert sokan vannak, és nem akarok senkiről megfeledkezni. De talán nézzetek utána ezeknek a neveknek: Mike Andersen, Big Creek Slim, Jesper Theis, HP Lange, Troels Jensen, Nisse Thorbj?rn és még sokan mások…
Hogyan ismerkedtél meg a The Mojo tagjaival?
Tamással először a Tiszavirág Fesztiválon találkoztam, Szolnokon. Ezen a fesztiválon háromszor vagy négyszer jártam. Őszintén szeretem ezt a fesztivált. Utoljára, amikor ott játszottam, Tamás és én adtunk egy jam sessiont az egész zenekarral együtt, egy kis színpadon, a parkban. Csodálatos volt.
Márciusban jelenik meg új közös albumotok. Mit kell tudni erről a lemezről?
Az albumot élőben vettük fel egy gyönyörű, régi moziban. Nem találhatók rajta általunk írt eredeti dalok. Úgy gondoltuk, visszanyúlunk a gyökerekig, aztán hozzáadjuk ezekhez a dalokhoz a mi energiánkat és a mi játékstílusunkat. Ez nem egy „old-school” album, nem akartuk lemásolni az 1930-as évek hangzását. Úgy játszunk rajta, ahogy élőben szoktunk. Miután már készítettünk több albumot eredeti dalokkal, igazán élveztem, hogy úgy döntöttünk, néhány dal esetében megmutatjuk, mi inspirál minket a blues zene előadására. Nagyon szeretem ezt az albumot.
Mik a terveid az idei évre?
Valójában nincsenek nagy terveim erre az évre. Az utóbbi években nagyon elfoglalt voltam, és ez az év is ugyanolyan mozgalmasnak tűnik. A jó oldala ennek az, hogy nem kell aggódnom, hogy nem lesz elég dolgom. A rossz oldala, hogy nem marad sok idő új projektekre. De nagyon élvezem azt, hogy most ilyen sokat utazom.
Mojo & Tim Lothar Old Cinema Session lemezbemutató koncert
2020. március 13.
Budapest, Muzikum Klub és Bisztró
Szöveg: hoati, fotó: Kozma Misi, Nagy János
Dobosként kezdted zenei pályafutásodat, majd gitárra váltottál. Mi okozta ezt a váltást?
Egy barátom Robert Johnsont játszott nekem. Ezután elrohantam otthonról, és vásároltam egy akusztikus gitárt, azóta is gyakorolok. Többé nem is dobolok, de előtte elég jó dobos voltam.
Mit jelent neked a blues? Van zenefilozófiád?
A blues számomra a zenét jelenti. Ez egy érzés, egy nyelv, ami összeköti az embereket. Ezt szeretem benne. A saját világomban létezhetek, ugyanakkor megoszthatom ezt a világot másokkal. És mások megoszthatják az ő világukat velem. Ez nagyon személyes dolog és egyben univerzális. Hát nem csodálatos?
Miből meríted az ihletet a dalaid megírásához?
A régi akusztikus blues, azok a darabok, amelyeket dobosként játszottam különböző dalszerzőkkel, ezek inspirálnak engem. Legtöbbször kizárólag az inspirációimra hagyatkozom.
Számos lemez köthető a nevedhez. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Van néhány dal a Stories és a More Stories lemezeken, amelyeket különösen kedvelek.
Melyik volt életed legérdekesebb időszaka? Mi volt a karriered legjobb és legrosszabb pillanata?
A legérdekesebb időszak a jelenlegi, mivel sokat játszom, és sokat utazom.
A legrosszabb pillanat? Többször megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a zenélést, mert ez nagyon nehéz élet. Ha igazán foglalkozol a zenével, az a mindened, az étkezésed, az alvásod, a munkád. Minden egyes nap, egész nap. A szabadságod… az nem is létezik. De szeretem, amit csinálok.
Volt idő, amikor fel akartam adni az egészet, és munkát akartam vállalni. De a zene nagyon sokat jelent számomra, és mindig is sokat jelentett.
Én nem játszom a zenét, hanem megélem azt, amikor játszom. Kizárok minden mást. Ez tart életben, és nagyon valószínű, hogy ez fog megölni. De egy napon úgyis meghalunk, nem igaz? A legrosszabb pillanatom, amikor olyan színpadon állok, amely nem illik hozzám. Ez előfordul néha, de szerencsére már nem gyakran.
Ha létezne időgép, mikor és kivel töltenél el szívesen néhány napot?
A barátnőmmel. Haha! Szeretek vele lenni mostanság. Néha, ha a régi fényképeit nézem, elképzelem, milyen volt abban az időben, és milyen volt a világ körülötte.
OK, te a zenészekre gondoltál.
Clarksdale-ben voltam néhány éve. Elképzeltem milyen lehetett körülbelül száz évvel ezelőtt, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy akkor és ott biztonságban éreztem volna magam. Szerettem volna megtapasztalni a blues reneszánszát a ’60-as évek közepén az Államokban… A fiatal embereket a kávézókban, ahogy a régi legendák, John Estes, John Hurt, Son House és mások nevét emlegetik.
Meglehetősen élénk a dán blues színtér. Mely előadókat/zenekarokat ajánlanád a figyelmünkbe?
Hmm… Ez nehéz kérdés, mert sokan vannak, és nem akarok senkiről megfeledkezni. De talán nézzetek utána ezeknek a neveknek: Mike Andersen, Big Creek Slim, Jesper Theis, HP Lange, Troels Jensen, Nisse Thorbj?rn és még sokan mások…
Hogyan ismerkedtél meg a The Mojo tagjaival?
Tamással először a Tiszavirág Fesztiválon találkoztam, Szolnokon. Ezen a fesztiválon háromszor vagy négyszer jártam. Őszintén szeretem ezt a fesztivált. Utoljára, amikor ott játszottam, Tamás és én adtunk egy jam sessiont az egész zenekarral együtt, egy kis színpadon, a parkban. Csodálatos volt.
Márciusban jelenik meg új közös albumotok. Mit kell tudni erről a lemezről?
Az albumot élőben vettük fel egy gyönyörű, régi moziban. Nem találhatók rajta általunk írt eredeti dalok. Úgy gondoltuk, visszanyúlunk a gyökerekig, aztán hozzáadjuk ezekhez a dalokhoz a mi energiánkat és a mi játékstílusunkat. Ez nem egy „old-school” album, nem akartuk lemásolni az 1930-as évek hangzását. Úgy játszunk rajta, ahogy élőben szoktunk. Miután már készítettünk több albumot eredeti dalokkal, igazán élveztem, hogy úgy döntöttünk, néhány dal esetében megmutatjuk, mi inspirál minket a blues zene előadására. Nagyon szeretem ezt az albumot.
Mik a terveid az idei évre?
Valójában nincsenek nagy terveim erre az évre. Az utóbbi években nagyon elfoglalt voltam, és ez az év is ugyanolyan mozgalmasnak tűnik. A jó oldala ennek az, hogy nem kell aggódnom, hogy nem lesz elég dolgom. A rossz oldala, hogy nem marad sok idő új projektekre. De nagyon élvezem azt, hogy most ilyen sokat utazom.
Mojo & Tim Lothar Old Cinema Session lemezbemutató koncert
2020. március 13.
Budapest, Muzikum Klub és Bisztró
Szöveg: hoati, fotó: Kozma Misi, Nagy János
Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2020-02-21 | koncertajánló
Tavasszal is folytatódik a Blues Session koncertsorozat a Muzikumban.
Tervezett koncertek
március 12. – Ripoff Raskolnikov & Paul Batto
március 13. – Mojo & Tim Lothar - Old Cinema Session lemezbemutató koncert
március 21. – Kéknyúl
március 26. – Blues B.R.Others Show
március 27. – EC 70 Band - koncert Eric Clapton 75. születésnapjára
március 28. – Little G Weevil Acoustic Band & Said Tichiti Gnawa Quartet
április 04. – Magyar Atom
április 09. – Suba Attila & The Soulfool Band
április 16. – Grunting Pigs - lemezbemutató koncert + meglepetés vendégek
április 25. – Hobo klubest
április 30. – Nikodém Norbert és barátai
A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Online jegyvásárlás: http://tixa.hu/muzikum_klub
E-mail: info@muzikum.hu
Web: http://muzikum.hu, www.facebook.com/MuzikumKlub
hoati
Klubot indít a Boeghoe zenekar
2020-02-10 | koncertajánló
Ebben az évben ünnepli a Boeghoe együttes megalakulásának harmincadik évfordulóját. Moldován Gyula énekes-gitáros-dalszerző kalandos életű formációja többek között egy önálló klub indításával szeretné megkoronázni ezt a kerek évfordulót. A fővárosi Yes Pub jóvoltából februártól havonta egyszer klubestet tartanak, minden egyes alkalommal vendégekkel színesítik a programot. Segítségükre lesz ebben Zoltán János rockzenei szakíró is.
A Boeghoe makacs különcnek számít a hazai blues-rock zene palettáján, amelynek tagjait soha nem érdekelték a különböző trendek. Számos ismert muzsikus megfordult ebben a együttesben, de a sajátos karakterű muzsika mindig ugyanaz maradt. Ebből adódóan a vendégeik is olyan zenekarok, előadók lesznek, akiknek van saját zenei világuk, stílusuk, mondanivalójuk. Először február 15-én 19 órától várják vendégeiket a klub házigazdái, ezen az estén a Gasztroblues Fesztiválról már ismert Ask The Dust formációval osztoznak a színpadon. A fiatal blues-rock generáció tehetséges képviselőinek tavalyelőtt jelent meg az első albuma. Március 14-én következik az utcazenei fesztiválokon is komoly sikereket elért, nemrég a Kék Ördögök műsorban vendégeskedett veresegyházi Red One House. A különleges hangulatú hokum-blues stílus hazai képviselői a közelmúltban dupla CD-vel lepték meg rajongóikat, melyhez egy szellemes képregényt is mellékeltek. Ezenkívül még lesznek meglepetések, de ez maradjon a jövő titka. Az mindenesetre nyílt titok, hogy „Gyuszi Bácsi” Bőgője két hanghordozó megjelenését is tervezi ebben az évben. Szeretettel várják mindazokat, akik a kisklubos rockzenei szórakozás keretei között a megszokotthoz képest valami másra vágynak. A jelszó: legyünk barátok, legyetek klubtagok, kalandra fel!
A Boeghoe makacs különcnek számít a hazai blues-rock zene palettáján, amelynek tagjait soha nem érdekelték a különböző trendek. Számos ismert muzsikus megfordult ebben a együttesben, de a sajátos karakterű muzsika mindig ugyanaz maradt. Ebből adódóan a vendégeik is olyan zenekarok, előadók lesznek, akiknek van saját zenei világuk, stílusuk, mondanivalójuk. Először február 15-én 19 órától várják vendégeiket a klub házigazdái, ezen az estén a Gasztroblues Fesztiválról már ismert Ask The Dust formációval osztoznak a színpadon. A fiatal blues-rock generáció tehetséges képviselőinek tavalyelőtt jelent meg az első albuma. Március 14-én következik az utcazenei fesztiválokon is komoly sikereket elért, nemrég a Kék Ördögök műsorban vendégeskedett veresegyházi Red One House. A különleges hangulatú hokum-blues stílus hazai képviselői a közelmúltban dupla CD-vel lepték meg rajongóikat, melyhez egy szellemes képregényt is mellékeltek. Ezenkívül még lesznek meglepetések, de ez maradjon a jövő titka. Az mindenesetre nyílt titok, hogy „Gyuszi Bácsi” Bőgője két hanghordozó megjelenését is tervezi ebben az évben. Szeretettel várják mindazokat, akik a kisklubos rockzenei szórakozás keretei között a megszokotthoz képest valami másra vágynak. A jelszó: legyünk barátok, legyetek klubtagok, kalandra fel!
