Archívum
Henry Gray & Bob Corritore – Vol. 1: Blues Won’t Let Me Take My Rest
2015-08-28 | kritika
Henry Gray termékeny zenei karrierje több mint hét évtizedet fog át. Legsikeresebb időszakának a Howlin’ Wolf együttesében eltöltött tizenkét esztendőt tekinthetjük. Ez idő tájt vált keresett session zenésszé, olyan nagyságokkal vonult stúdióba vagy koncertezett, mint Robert Lockwood Jr., Billy Boy Arnold, Muddy Waters, Johnny Shines, Little Walter Jacobs, Jimmy Rogers és Jimmy Reed. Napjaink egyik legkelendőbb szájharmonikásával, a zenélés mellett producerként, rádiós műsorvezetőként, klubtulajdonosként is tevékenykedő Bob Corritore-ral barátsága, zenei együttműködésének kezdete 1996-ig nyúlik vissza. A mindig elegáns zongorista idén töltötte be kilencvenedik születésnapját. Ez alkalomból Corritore összegyűjtötte együttműködésük legjobban sikerült felvételeit, amelyek a Vol. 1: Blues Won’t Let Me Take My Rest című lemezen láttak napvilágot. A blues nagyságok sokaságát felvonultató, az idei év legfontosabb albumai közé sorolandó lemezen található tizennégy számból tíz eddig még nem került kiadásra. A dalok többségében Henry Gray énekel, de hallhatjuk egy-egy szerzeményben Robert Lockwood Jr., John Brim, Nappy Brown, Tail Dragger és Dave Riley énekhangját is. Az album címe további felvételeket vetít előre. Érdeklődve várom a folytatást, amire remélhetőleg nem kell sokat várni.Delta Groove Music, 2015
hoati
Kőbánya Blues Fesztivál, immár harmadszor
2015-08-15 | koncertajánló
3. Kőbánya Blues FesztiválBudapest, Óhegy-park
2015. augusztus 20.
Kőbánya zenei múltja, jelene és reménybeli jövője nem csak arra kötelezi a kerületet, hogy foglalkozzon a fiatal tehetségekkel és nekik lehetőségeket kínáljon, hanem arra is, hogy blues fesztivállal ünnepelje meg az itt élő és az innen elszármazó zenészeket. Az először 2013-ban megrendezett fesztivál sikere - melynek ötletadói Kovács Róbert Kőbánya polgármestere, Póka Egon Kőbánya díszpolgára, a Kőbányai Zenei Stúdió vezetője és Joós Tamás a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ igazgatója voltak - egyértelművé tette, hogy az egyszeri alkalomból hagyomány szülessen és minden év augusztus hónapjában a kőbányai Óhegy-parkban zenei programmal várják az érdeklődőket. Az idei fesztivál augusztus 20-án kerül megrendezésre, a koncerteket követően tűzijáték szórakoztatja a közönséget.
Részletes program
14.00 – Jack Cannon Band
15.15 – Varga János Project
16.30 – Pribojszki Mátyás Band
17.45 – Deák Bill Blues Band
19.00 – Takáts Tamás Blues Band
20.30 – Tátrai Band
hoati
Születésnappal egybekötött lemezbemutatót tart az ős-Mini
2015-08-13 | koncertajánló
Ős-Mini – Emlékút a Balladafolyón lemezbemutató, Nagy István 70. születésnapi koncertBudapest, Városligeti Sörsátor
2015. augusztus 19.
A Mini egyik legrégibb formációja, a Török Ádám, Papp Gyula, Nagy István és Németh ’Nemecsek’ Tamás alkotta ős-Mini 2015. augusztus 19-én nagyszabású koncertet ad a Városligeti Sörsátorban. Az esten egyrészt a GrundRecords által az idén áprilisban megjelentetett Emlékút a Balladafolyón című album bemutatóját tartják, másrészt az együttes basszusgitárosa, Nagy István ezzel az eseménnyel ünnepeli meghívott barátai és zenésztársai társaságában hetvenedik születésnapját. A 20 órakor kezdődő ingyenes dzsemborin az ős-Mini tagságán kívül fellép a gitárvirtuóz Tátrai Tibor, a zseniális szaxofonos Muck Ferenc, valamint az új-Mini két kiválósága, Gazdag Viktor gitáros és Horváth Misi szájharmonikás is.
hoati
RR birthday blues
2015-08-10 | kritika
A ’90-es években, akárcsak szerte a világon, nálunk is felragyogott ismét a blues csillaga. Szinte nem volt olyan hónap, amikor ne rendeztek volna valahol blues fesztivált. Budapesten a Pecsa, a Goldmann Menza, később az Old Man’s, a Tabánban a Bluesapest voltak emlékezetesek, a Szigetnek is megvolt a maga blues színpada. De eljártunk vidékre is, Esztergomba, Ózdra, Pécsre és főleg Paksra, a Gasztroblues Fesztiválra. Talán éppen ez utóbbin hallottam először játszani Ripoff Raskolnikovot, de az biztos, hogy ott készítettem vele interjút. Bő két évtizede már annak és hihetetlen számomra, hogy ez a kiváló osztrák (tiszteletbeli magyar) muzsikus 60. születésnapját ünnepelte szombat este a Kobuci Kertben.
A rokonszenves zenészt nemcsak a nézőtér köszöntötte telt házzal, hanem a színpad is. Hazai és külföldi muzsikusok egész sora érkezett, hogy „Ripi” egy-egy dalát, esetleg többet is eljátszanak, hol vele, hol pedig nélküle. Talán ezért is volt, hogy a több mint két órás koncert időnként „leült” egy kicsit, vagy pedig Raskolnikov melodikusabb hangvételű, hol Dyant, hol Tom Waitset vagy Van Morrisont idéző dalai ebben a közegben nem ütöttek eléggé. A beengedés és a koncert kezdete között eltelt egy óra sem tett jót a bulinak, és sajnos sokan voltak, akik nem a zenéért jöttek, és nemigen törődtek azokkal, akik elsősorban hallgatni akarták a zenét. Azért így is akadtak emlékezetes pillanatok az ünnepelttől, főleg a koncert elején és a ráadásban, de nagy meglepetés volt, amikor magyar népdal feldolgozást adott elő Éri Péterrel és Kiss Tiborral. A vendégjátékok közül a venezuelai Ismael Barrios közreműködésével előadott már-már a ’60-as évek végét idéző pszichedelikus darab ragadott meg leginkább, hozta a formáját Pribojszki Mátyás, Ian Siegal a maga kissé „Creedence-es” utánérzésével kicsit túlszerepeltette magát, ezzel szemben Szűcs Gábor, azaz Little G Weevil játéka hallatán ismét megérthettük, hogy miért szerették őt meg a blues hazájában is.
A koncert csúcsát a végére hagyták, az Abalone Earrings igazán dögös bluesával és a Kiss Me Conny egészséges boogie-jával, amelyben Pribojszki és Szabó Tamás együtt fújták szét herflijüket. Kár, hogy ezekből nem volt több. De ne legyünk telhetetlenek.
Elhangzott a színpadon, hogy egy bluesman élete 60 felett kezdődik. Ripoff Raskolnikovnak tehát van még jócskán ideje…
Szöveg: Göbölyös N. László, fotó: Császár Márta
A rokonszenves zenészt nemcsak a nézőtér köszöntötte telt házzal, hanem a színpad is. Hazai és külföldi muzsikusok egész sora érkezett, hogy „Ripi” egy-egy dalát, esetleg többet is eljátszanak, hol vele, hol pedig nélküle. Talán ezért is volt, hogy a több mint két órás koncert időnként „leült” egy kicsit, vagy pedig Raskolnikov melodikusabb hangvételű, hol Dyant, hol Tom Waitset vagy Van Morrisont idéző dalai ebben a közegben nem ütöttek eléggé. A beengedés és a koncert kezdete között eltelt egy óra sem tett jót a bulinak, és sajnos sokan voltak, akik nem a zenéért jöttek, és nemigen törődtek azokkal, akik elsősorban hallgatni akarták a zenét. Azért így is akadtak emlékezetes pillanatok az ünnepelttől, főleg a koncert elején és a ráadásban, de nagy meglepetés volt, amikor magyar népdal feldolgozást adott elő Éri Péterrel és Kiss Tiborral. A vendégjátékok közül a venezuelai Ismael Barrios közreműködésével előadott már-már a ’60-as évek végét idéző pszichedelikus darab ragadott meg leginkább, hozta a formáját Pribojszki Mátyás, Ian Siegal a maga kissé „Creedence-es” utánérzésével kicsit túlszerepeltette magát, ezzel szemben Szűcs Gábor, azaz Little G Weevil játéka hallatán ismét megérthettük, hogy miért szerették őt meg a blues hazájában is.
A koncert csúcsát a végére hagyták, az Abalone Earrings igazán dögös bluesával és a Kiss Me Conny egészséges boogie-jával, amelyben Pribojszki és Szabó Tamás együtt fújták szét herflijüket. Kár, hogy ezekből nem volt több. De ne legyünk telhetetlenek.
Elhangzott a színpadon, hogy egy bluesman élete 60 felett kezdődik. Ripoff Raskolnikovnak tehát van még jócskán ideje…
Szöveg: Göbölyös N. László, fotó: Császár Márta
