Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Idén is „kigyulladnak” a zongorák
2014-11-26 | koncertajánló


Ismét világsztárokat hoz Győrbe az ifjú boogie woogie zongorista, Dániel Balázs, aki decemberben hetedik alkalommal rendezi meg nagy sikerű fesztiválját. Az esemény évről-évre egyre népszerűbb, így ezúttal két Richter termi nagykoncerttel várja a közönséget, akiket a swing, a blues és a dixieland világába is elkalauzol vendégeivel.

Dániel Balázst szinte már mindenki ismeri Győrben, a tehetséges zongorista hazánk boogie woogie nagykövete, a kisalföldi megyeszékhelyet pedig a stílus fellegvárává emelte. A Mr. Firehand néven híressé vált tehetség az országból egyedüliként vesz részt Európa-szerte fesztiválokon, az ott megismert világsztárokat pedig meghívja szülővárosába: idén hetedik alkalommal rendezi meg a Boogiefeszt – Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztivált december 4-6-án. Tavaly rekordidő alatt fogytak el a jegyek, így most Balázs péntekre és szombatra is készült nagykoncerttel, ám idén még gyorsabban kapkodták el a belépőket. „Azonban akik szeretnének eljönni, jelezzék az info@boogiefeszt.hu e-mail címen, mert még mindig van esély. A korábbi évek során több nézőnek is tudtunk a várólistára beérkező igények alapján belépőt biztosítani” – hívta fel a figyelmet Dániel Balázs.



A fesztivál ingyenes koncerttel kezdődik a térség legnagyobb bevásárlóközpontjában, az Árkádban. A Boogie Christmas elnevezésű show-n a házigazda mellett fellép két vendégzongorista: Németországból érkezik Edwin Kimmler, aki gitáron, szájharmonikán ugyancsak kitűnően játszik, ráadásul énekel is, és az amerikai Chase Garrett, a gyors boogie woogie számok, a vérbeli blues dalok mestere. Péntek este a Richter Teremben szintén muzsikálnak az említett vendégek, s csatlakozik hozzájuk a német szájharmonika művész, Albert Koch, valamint a különlegesen bársonyos hangú Gájer Bálint, az egyik legjobb hazai swing- és popénekes, és játszik a Friends Big Band is. Szombaton ismét színpadra lép Edwin Kimmler, Chase Garrett, Albert Koch, és igent mondott Balázsnak Benkó Sándor, a Benkó Dixieland vezetője annak ellenére, hogy vendégművészként csak ritkán vállal fellépést. A műsorban zenél még a Mojo Workings, az együttes a tradicionális blues világába repíti el a közönséget ritkán hallott hangszerekkel. Természetesen mindkét estén fellép Dániel Balázs triójával, valamint világbajnok táncospárok Lengyelországból és Svédországból, illetve Balázs meglepetésvendégekkel is készül. A két Boogie show-t fergeteges Afterparty követi az El Paso Tánc és Rendezvény Centrumban, s a hajnalig tartó örömzenélésen kötetlen hangulatban találkozhatnak az érdeklődők a fesztivál fellépőivel.


„Az út életre szóló hatással volt rám” – interjú Nemes Zoltánnal
2014-11-17 | beszélgetések


Nemes Zoltán, a Jambalaya frontembere a közelmúltban az Egyesült Államokban Little G Weevillel és Pribojszki Mátyással turnézott. Erről, valamint a márciusban megjelent Mardi Gras Mese című lemez „pesti” bemutatójáról kérdeztem a zongorista-énekest.

A közelmúltban tértél haza Amerikából, ahol Little G Weevillel és Pribojszki Mátyással turnéztál. Mikor jött az elhatározás, hogy kiutazol az Egyesült Államokba?
Little G barátom már vagy nyolc éve invitált a következőképpen: „Zoli, neked ki kell jönnöd egyszer. Látnod kell, mi van Amerikában, és kéne, hogy itt lássanak, halljanak téged játszani.” És mindig hozzátette: „Ezt csak neked és Matyinak mondtam eddig” – és ez igazán jólesett. Hálásan köszönöm ezúton is neki. Évekig vártam az ideális alkalomra, hogy családot és munkát nyugodtan, biztonságban itt merjek hagyni erre az időszakra. Én összesen két hónapot voltam távol, és egy évre előre kezdtem neki az út megszervezésének.



Merre léptetek fel, milyen volt a fogadtatásotok? Várható-e, hogy a közös műsorotokkal hazánkban is felléptek?
A hivatalos koncertek javarészt klubokban voltak, illetve zárásként játszottunk egy blues fesztiválon is. Sorrendben: Atlanta, New Orleans, Houston, Saint Louise klubjaiban és a Kansas közelében megrendezett Jammin’ In JC Blues Fesztiválon léptünk fel. Két alkalommal trióban, a többin helybéli ritmusszekcióval kiegészülve játszottunk. Houstonban egy helyi énekes hölgy – név szerint Annika Chambers – is beszállt pár szám erejéig. Little G Weevil úgy rakta össze a turnét, hogy a blues történetileg fontos, emblematikus helyeket is fel tudjuk keresni két állomás közt. Ennek néha szándékosan alárendeltük a hivatalos koncertjeinket. De olyan is volt – például pont New Orleans-ban –, hogy már a fellépésünk előestéjén is játszhattunk volna, csak rizikós volt, hogy az előző napi koncert után pár óra alvás mellett átérünk-e, ezért azt az alkalmat kénytelenek voltunk lemondani.  Mindezek mellett, ha csak tehettük mentünk különböző helyszínekre jammelni is. A fogadtatás igazán remek volt közönség és helyi zenész kollegák részéről egyaránt. Közös produktum tekintetében vannak terveink, de erről inkább még nem beszélnék. Little G barátommal sok együtt muzsikálást megéltünk a múltban is, remélem lesz alkalmunk a jövőben is közösen dolgozni. Matyival szintén ezer éve barátok vagyunk, ráadásul az utóbbi időben kifejezetten sokszor játszottunk együtt. Én csak olyanokkal tudok együtt dolgozni, akiket nem csak tisztelek, de szeretek is. Így működöm.

Mi az, ami a legnagyobb hatással volt rád, ami karriered további menetét is meghatározhatja?
Nehéz megfogalmazni, összetett apró ezer részletről van szó, ezért inkább megfordítanám a dolgot. A hazaérkezésem másnapján szólóban játszottam, és azóta az jár a fejemben, hogy ezt a koncertet teljesen más hozzáállással, merőben más repertoárral, egyszerűen máshogy játszottam volna, ha nincs ez az út. Tehát inkább azt mondanám, az egész út olyan életre szóló hatással volt rám, ami valóban megváltoztatott bennem sok mindent a jövőre nézve.

November 21-én a Muzikum Klubban tartjátok a márciusban megjelent Mardi Gras mese „pesti” bemutatóját. Mi késztetett benneteket a lemezbemutató újrázására?
Egyrészt nagyon élveztük a koncertet, amiben nagy szerepet játszott a kiváló Jambalaya közönség. Szeretünk különleges alkalmakkor játszani, ez is egy ilyen volt. Másrészt sokan kérdezték, hogy miért nem adunk még egy lemezbemutatót. Az előzetes visszajelzések alapján sokan eljönnek újra, és most annak is lesz lehetősége megnézni, meghallgatni minket, aki a tavaszi koncertre nem tudott eljönni.

Mik a rövid és a hosszú távú terveid?
Rövidtávon először is szeretnék egy emlékezetes lemezbemutató ráadást játszani a bandával 21-én. Hosszabb távon több elképzelésem is van, amik konkrét dalokhoz, vagy különféle projektekhez kapcsolódnak. Van köztük olyan is, ami kifejezetten az amerikai tapasztalatok hatására született. Vittem egy kis füzetet, és időnként lefirkáltam az ilyen ötleteket. Ígérem, hogy a kialakult újdonságokról időben értesíteni fogok mindenkit.

hoati


Peter Lipa újra Magyarországon
2014-11-15 | koncertajánló


A szlovák jazz-blues élet karizmatikus alakja, Peter Lipa december 29-én a Muzikumban ad zenekarával koncertet. A magyar gyökerekkel rendelkező énekes nem először jár Magyarországon: 2004-ben egy rövidebb koncertturné során mutatta be a hazai közönségnek Beatles In Blue(s) című lemezét, mely koncertek hanganyagát a későbbiekben a Gramy Records jelentetett meg, Live In Hungary címmel. Az elmúlt években Peter Lipa és együttese hazai fesztiválok és klubkoncertek rendszeres fellépője, így többek közt az A38-on is adott telt házas koncertet. Ezúttal Budapest szívében, a Magyar Nemzeti Múzeum tőszomszédságában található Muzikum Klub vendége lesz. A koncerten elhangzanak majd dalok korábbi életművéből és eddigi legutolsó Lipa 68 lemezéről.

Jegyár: 1200 Ft elővételben, 1800 Ft a koncert napján, a helyszínen.
A koncert ideje alatt megvásárolható a Peter Lipa Band magyar gondozásban megjelent Live In Hungary című albuma, valamint korábbi és újabb lemezek a zenekartól.

A koncert a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jön létre.
Támogató: Szlovák Intézet, Budapest
Szakmai támogatók: Gramy Records, Blues van


„Amerikából jöttem” – lemezbemutató ráadás a Jambalaya zenekartól
2014-11-11 | koncertajánló


A Jambalaya zenekar az idén megjelent lemezük, a Mardi Gras Mese „pesti” bemutatóját 2014. november 21-én a Muzikum Klubban tartja. Az este a Mardi Gras hangulat jegyében fog telni, és a show mellett egy sor meglepetéssel készülnek a banda tagjai.

A New Orleans-i zenét játszó Jambalaya együttes a 2005-ös megalakulása óta számos sikeres állomáson van túl: három korábban megjelent önálló album, megannyi válogatás lemezen való részvétel, koncert DVD-k, a 2010. évi Gundel Művészeti Díj, videoklipek, televíziós élőkoncertek, rádiós szereplések, külföldi és hazai fellépések egész sora fűződik a nevükhöz. A zenekar idén márciusban immár második alkalommal jelentkezett magyar nyelvű anyaggal. Első két korongjukat angol nyelven jelentették meg, később váltottak az anyanyelvre. Saját elmondásuk szerint ez a kettősség szándékosan jellemzi őket, hiszen a műfaj honosítási szándéka mellett az öreg kontinens számos rangos helyszínén volt már alkalmuk fellépni, ahol elsősorban a New Orleans-i zene eredeti, angol nyelvű verzióját játszották. Az először a Kaszásdűlői Kulturális Központban bemutatott Mardi Gras Mese repertoárja az együttes 2011-es és 2012-es koncertfelvételeiből, valamint a 2013-ban stúdióban rögzített dalaiból állt össze. Az albumon többek között olyan kiváló muzsikusok működtek közre vendégként, mint Ferenczi György, Mohai Tamás és Varga Livius. A jó néhány meglepetést tartogató „pesti” lemezbemutató koncert előtt a zenekar frontembere, Nemes Zoltán a közelmúltban az Egyesült Államokban Little G Weevillel és Pribojszki Mátyással közösen adott turnéról, illetve az újvilágban szerzett tapasztalatairól tart élménybeszámolót.

hoati


Felújítják a legendás Kex zenekar életművét
2014-11-09 | koncertajánló


Javában folyik a készülődés a tavasszal újjáalakult Kex zenekar háza táján. Az intenzív próbák mellett tizenhat újragondolt, emblematikus dalt rögzítenek Magyarország egyik legnevesebb stúdiójában, hogy a december 5-re meghirdetett lemezbemutató koncertre a nagyközönség is kézbe vehesse a Kex élettörténetét méltó módon lezáró albumot. Emellett elindították Facebookos oldalukat, ahol számos érdekes és értékes információt osztanak meg régi és új rajongóikkal.

Több mint fél éve, hogy hosszas tapogatózás, majd intenzív tárgyalások után megalakult a Kex Remake, amelynek célja a Kex páratlan életművének bemutatása és az „őskorszak” lezárása. Igen, a Baksa Soós János fémjelezte ún. „performance-os” időszak lezárult, maga a frontember is régóta más utakon jár. Amit azonban a ’60-as évek végén kezdődő és a ’70-es évek elején befejeződő időszakban hátra hagyott, azzal rocktörténelmet írt.



A Kex Remake célja – mint nevében is utal rá – az értékmegőrzés mellett az emblematikus formáció teljes életművének újragondolása. Az együttes hivatalosan megjelent felvételei mellett előkerültek különböző helyszínű és vitatható minőségű bootleg anyagok, amelyről sikerült az utódzenekarnak néhány szerzeményt átmenteni és zeneileg dokumentálni az utókor számára. Az ilyen módon rendelkezésre álló teljes Kex életmű megújult formában, a mai fülnek, ízlésvilágnak és hangzáskövetelménynek maradéktalanul eleget téve gyarapíthatja az igényes zenekedvelők gyűjteményét.
Kisfaludy András dobos, aki az ős-formáció ütőse is volt, Tóth János Rudolf gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró, Fejér Simon és Lee Olivér gitárosok, Zsoldos Tamás basszusgitáros, Gyöngyösi Gábor billentyűs, Fekete István trombitás, valamint Kiss Flóra és Szakonyi Milán vokalisták, meghívott, az együttes történetéhez kötődő neves vendégek közreműködésével december 5-én este 8 órakor Budapesten a MOM Kulturális Központ színháztermében valamennyi átdolgozott Kex dalt előadják. Az előadásról filmfelvétel készül, jegyek korlátozott számban már most kaphatók a helyszínen és az interneten.

A zenekar Facebook oldala ide kattintva tekinthető meg.


Colosseum: ismét Budapesten a fúziós zene úttörői
2014-11-04 | koncertajánló


2010 után ismét Budapesten játszik a fúziós zene úttörő zenekara, a Colosseum. Az eredetileg 1968-ban alakult brit jazz-rock csapat november 23-án lesz látható a Petőfi Rendezvényközpontban, ahol többek között a Time On Our Side című új lemezt is bemutatja.

A Colosseum él! – ezzel a felkiáltással kezdte közleményét néhány évvel ezelőtt a zenekar, amelynek története valóban a túlélés és az élni akarás mintapéldája. Az 1968-as megalakulást követő alig három évben a Colosseum forradalmi hatást tett a blues, illetve rockzenére, elsők közt ötvözve azokat a jazzből ismert elemekkel, ezáltal egyfajta fúziós zenét teremtve. Az együttes két 1969-es albuma (Those Who Are To Die Salute You, Valentyne Suite) után '70-ben érkezett a Daughter Of Time, majd 1971-ben az egyik legnagyobb sikerük, a Colosseum Live című dupla koncertlemez. Ezt követően azonban váratlanul feloszlott a zenekar, és az évek múltával egyre csökkent annak az esélye, hogy valaha is összeáll.
A Colosseum, s legfőképpen az általuk létrehozott zene azonban kiállta az idő próbáját: egy ’94-es koncert után karrierjük újraindult, miután hatalmas érdeklődés fogadta ismét kiadott, remaszterizált stúdióalbumaikat. Az újjáalakulást követően rögtön koncertezni indultak, és egy hatvan állomásos turnét vittek végig, majd egy új élő lemezt is piacra dobtak.
1997-ben és 2003-ban is készítettek új albumot, Bread & Circuses és Tomorrow's Blues címen. A rendszeres turnék során Európában és Japánban is megfordultak az elmúlt évek alatt, miközben 2007-ben ismét koncertlemezt (Theme For A Reunion) adtak ki. A zenészek nem okoztak csalódást az évtizedek óta kitartó rajongóknak: mind saját, mind a Colosseum hírnevére való tekintettel csak igazán kiérlelt, profi produkciókkal álltak nyilvánosság elé.
Chris Farlowe, Dave ’Clem’ Clempson, Dave Greenslade, Jon Hiseman és Mark Clarke még most, négy évtizeddel később is erős szövetségben zenél együtt. A banda nagyhírű szaxofonosa, Dick Heckstall-Smith 2004-ben elhunyt, így Hiseman szintén elismert szaxofonos felesége, az Oxfordban született Barbara Thompson lépett be az együttesbe. Az idén hetvenéves Barbaránál ’97-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ami miatt már többször megszervezte visszavonulását, ám a küzdelmet soha nem adta fel, és egy új, Svédországban kikísérletezett módszernek köszönhetően nemrég ismét színpadra állt.
A dobos-ütőhangszeres Jon Hiseman így nyilatkozott az évtizedekre visszanyúló közös élményekről: „A Colosseum egy csodálatos zenei világot képvisel. Mindenki élvezte a saját együttesével való munkát, de a Colosseumban van valami különleges, ennyi év elteltével különösen. Mindannyian rengeteg különböző élménnyel gazdagodtunk az évek alatt, és ez most egy új köntösben áll össze. Így lesz a Colosseum zenekarnak önálló személyisége, ami jóval több, mint a benne zenélő hat ember. Ez a varázslatos kémia szerencsére mindig működött: az együttesben mindig is különböző karakterű zenészek dolgoztak együtt, akik a maguk módján mindig hozzátettek valamit a nagy egészhez.”
A zenekar Time On Our Side címmel ígér új stúdióalbumot az őszre, november 23-án pedig huszonöt állomásos európai turnéjuk keretében érkeznek majd a budapesti Petőfi Rendezvényközpontba. Az ülőhelyes koncertre jegyek még kaphatók.

Belépő: 4-12. sor (ülőhely) 9500 Ft, 13-31. sor (ülőhely, érkezési sorrendben) 8500 Ft
Jegyek válthatók a Ticketportal és a TEX országos hálózatában, valamint a Headbangerben, a CD Pincében, a Lemezkuckóban és a Hammer Zenebarlangban, a helyszínen és a www.livesound.hu weboldalon.


Georgiai blues slágerek az Akváriumban
2014-11-02 | kritika


Az eredetileg a Nagy Hallba szervezett buli hallgatóit a közönségbarát módon átalakított, profin üzemeltetett Akvárium klubban végül is a Kis Hallba terelték be a szervezők a neves amerikai bluesman, a többszörös Grammy-díjas Robert Cray koncertjére múlt héten szombat este. Jól tették, hiszen így elmondhatjuk: telt ház előtt játszottak a fiúk.
Az előzenekar az osztrák születésű, de húsz éve Magyarországra adoptált blues gitáros, Ripoff Raskolnikov és zenész barátja, Nagy Szabolcs zongorista alkotta duó volt. Az előadásában, hangulatában kitűnő felvezető műsor, melynek gerincét a tiszteletbeli magyar bluesman Tom Waits stílusú saját dalai alkották, előre vetítette azt, hogy ez az este nem a tradicionális bluesról fog szólni. Néhány, a ’40-es, ’50-es évekbeli country blues és boogie számuk ennek ellentmondani látszott, de a műsoruk gerincét kocsma és folk dalok adták.
A Robert Cray Band nem sokat késlekedett, az átállás után rögtön a húrokba csaptak: soul-, funky- és reggae ritmusban jöttek az ismert és kevésbé számok, az igazi lassú, dögös tizenkettes bluesok azonban várattak magukra. Aztán végre negyedik nótaként egy örökérvényű tizenkétütemű bluest kaptunk a Sitting On The Top Of The World formájában, de a tíz perces extatikus imprókról lemaradtunk: jól fésült, hanglemezgyári minőségben és hosszúságban hallhattuk a számot. Egy kicsit elbizonytalanodtam: a fekete bluesmenek között ritka jó énekhanggal rendelkező, a tizenhetedik lemezén túl levő, azaz rutinos zenész, hatvanegy éves korára beéretten, hatalmas tehetséggel, kivételes gitártudással, hogy nem hozza tűzbe a hallgatóságot? A gitáros-énekes mintha csak a kivasalt, puha, finomított balladáit hozta volna el nekünk, a Strong Persuadert, a Right Next Door (Because Of Me)-t, a Twenty-t, vagy a műsorzáró Time Makes Two-t. Mintha Buddy Guy és B.B. King nem is, csak az érzelmesebb Bobby ’Blue’ Bland lett volna példaképe ezen az estén. Persze csodálatosan gitározott a Fender Stratocasterjein, melyeket minden dal után cserélt neki a road, de valahogy hiányzott az a hév, amit egy jó koncerten a jó zenészt elkapja. A nyári Lamantin Jazz Fesztiválon, Matt Schofield koncertjén tapasztaltam szintén ezt, amikor a brit gitáros a blues improvizatív elemeit beáldozta a hard-rockot kedvelő közönség javára. Most pechünkre nem azt a Robertet hallhattuk, aki Eric Clapton előtt játszott 2006-ban a Papp László Budapest Sportarénában, de nem is azt, aki Albert Collinsszal és Johnny Copelanddel együtt megalkotta a blues történelem egyik legjobb albumát, a Showdownt. Pedig ezen az estén a zenészei sem voltak akárkik: gyermekkori jó barátja, a hosszú évtizedeken keresztül bandatag, a rasztahajú basszeros, Richard Cousins mellett Les Falconer dobos biztosította a fix hátteret Robert mögött. Dover Weinberg emlékezetes billentyűjátékával vívta ki megbecsülésünket: zongorája, orgonája sohasem volt tolakodó, mindig Cray-t szolgálta. Ha feledhetetlen rögtönzéseket nem is, de élményszámba menő orgonahangzást azt kaptunk tőle: Bob Dylan első, együttessel kísért lemezén, a Highway 61 Revisiteden Al Kooper jóvoltából először hallott, magas fekvésben hozott lebegő Hammond akkordok hallatán bizony jólesően megborzongtam. Ugyancsak Dover volt a vastaps után visszatérő banda ráadásszámának főszereplője: a fekete soul zenekar, a Booker T. & The MG’s Green Onion című instrumentálisának feldolgozását adták elő Hip Tight Onions címmel a muzsikusok, emlékezve az úttörőkre. De nekem beugrott a szám hallatán a zömében csak hangszeresen előadott nótákkal karriert csináló blues fater, Freddy King dalainak hangulata is.
Két, dedikálásra előkészített lemezem ott lapult a zsebemben, amikor a koncert befejeztével a szokott autogramosztó helyen, a ruhatár szélén vártam a művészeket. Hiába. Pedig de jó lett volna egy laza, felszabadult Robert Cray-jel néhány szót váltanom.

Szöveg: Gróf István, fotó: Császár Márta (Kifra)