Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

BlueStone
& The Horn Section
2017.12.14.


oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Török Ádám új klubja Óbudán
2014-09-30 | hír


Nem hiába bábáskodott a magyar Fuvolalovag a júliusban megrendezett Csemete Fesztivál szervezése körül. A biliárdgolyók koccanása mellett október 3-tól immár a rock és a blues hangjaitól is hangos lesz a Glob Royal Club az óbudai Csemete utcában.

Pénteken, október 3-án 20 órától ünnepélyes keretek között nyit a 2014-es őszi klubszezon. A forró hangulatról a Török Ádám és a Mini, valamint a Capriccio zenekar gondoskodik. Szombaton 21 órától a Triumvirátus, vagyis Zeffer András, Kékesi ’Bajnok’ László és Závodi János veszi birtokba a színpadot. A nyitó hétvégét követően az új zenés klub minden héten pénteken és szombaton a magyar blues-rock legendák szuperkoncertjeivel várja az igényes muzsika kedvelőit. Ahogy azt a Török Ádám nevével fémjelzett klubszervezésekben megszokhattuk, a bulik most is belépődíjmentesek lesznek. Terveik szerint a Glob Royal Rock & Blues Club ad majd otthont az első magyar Nyugdíjas Rockzenész Klubnak is, emellett a nyitóbulin közreműködő Capriccio, illetve Triumvirátus együttesek is az óbudai Csemete utcai rockszentély állandó fellépői lesznek. A különböző Mini formációk frontembere régóta figyelemmel kíséri a hazai zenei élet alakulását, különös tekintettel az utánpótlásra. Ádám ezúttal sem hanyagolja el a fiatal, tehetséges muzsikusok felkarolását: ígérete szerint időről időre megmutathatják magukat a Glob Royal közönsége előtt.


30 éves jubileumát ünnepli a Tengs-Lengs
2014-09-23 | koncertajánló


Immár rangidősként lépve a blues és rock történelembe, idén hazánk egyik legelső klubzenekara is 30 éves jubileumot ünnepel. Az 1984-ben alapított Tengs-Lengs fontos együttes, a hazai blues és rock ’n’ roll zene egyik mérföldköve. Őket ismerni illik, az ünnepi koncertjükön ott lenni az előzőek miatt majdnem, hogy kötelező.

„A Tengs-Lengs visszatért oda, ahonnét a csodálatos blues és rock ’n’ roll elindult - és jól tette. A klubba, ahol a szünetben a zenész együtt sörözik a közönséggel, a barátokkal, ahol egy a többiekkel, nem pedig valami földöntúli bálvány. A gyökerek nagyon fontosak, aki nem ismeri, és nem tiszteli a múltat, annak nincs jövője.” - ajánlotta Hajnal Gábor egykor a zenekart, s annak egyedi hangulatát.
Bár a legendás együttes történetében 30 év telt el, tagjainak gyerekeik vannak, a hajuk esetleg már meg is őszült, a mai napig ugyanazt a vérpezsdítő hangulatot nyújtják a koncertjeinken, mint egykor, mikor saját klubjuk volt és bejárták az egyetemi- és blueskocsmákat.
„A nyolcvanas években igazi sikk volt a zenekar koncertjeire járni.” - írják egy cikkben a budapesti, időközben trióvá alakult csapatról. Ám éppen a mai napig megállíthatatlan lendületük, visszajáró, lelkes közönségük bizonyítja, hogy még manapság is menő dolog Lengsre járni.
Találkozzunk az elmúlt 30 év emlékeivel 2014. október 04-én a budapesti Backstage Pubban! Minden régi és új Tengs-Lengs rajongónak ott a helye!


Palackba zárt dallal jön a Colombre Band
2014-09-20 | beszélgetések


Győr legfőbb könnyűzenei exportcikkének is titulált Colombre Band az interneten jelentette meg új kislemezét Hívogató címmel, amelyre négy dal került fel. A címadó dalról ráadásul még egy bort is elneveznek. A részletekről a zenekarvezető, Váray László beszélt.

Az őszt rögtön egy új kislemezzel kezdtétek. Ilyen jól sikerült a nyár?
Jól sikerült a nyár, fesztiválosan, a koncertek közti szüneteket pedig a stúdióban töltöttünk. És most itt a klubszezon, úgyhogy yeah van.

Egy ideje már új felállásban léptek fel....
Így van, februárban átalakítottam a csapatot. Nagyon jót tett a zenekarnak a változás, izgalmas és inspiráló folyamat volt a nagyon komoly próbatermi munka is és meglehetősen hamar, márciusban már koncerteztünk. A régóta kerülgetett billentyűs hangszer megjelenésével teljesen kiegészült a hangzás, még játékosabb lett a színpad. A korábbi hangzásunk máshogy volt jó, mást domborított ki ugyanazokból a dalokból, most viszont kompromisszum-mentesebb a hangkép.

Nem hiányzik a női hang az újjáalakult zenekarból?
Állandó tagként nem. Vokál szerepben persze mindig helyet lehetne találni női hangnak, de önálló hangszerként, ahogy Vera volt nálunk énekes, nem. Egyébként is, Vera úgy énekel, ahogy senki más, fura lenne, ha pótolni akarnánk.

Említetted a stúdiózást. Mi lett az eredménye a „műhelymunkának”?
Egy négy dalos kislemez. Az interneten tettük közzé, egy lépésből elérhető mindenki számára. Épp a legjobbkor jött ki, egy évvel a nagylemezünk- fél évvel az újjáalakult Colombre Band startja után.



A dalok kinek a nevéhez fűződnek?
Dalszerző vagyok, a zenét és szöveget is én írom. Mivel az alaphangszerem a gitár és az ének, így egyszerűen hangszerelve viszem az új nótát a próbaterembe. Ott jön az izgi rész, a zenekar felöltözteti a dalokat, hangszerelés-, hangszínkeresés, szerkesztés, a végső forma felépítése zajlik.

Mesélj egy kicsit az új dalokról, mit lehet róluk tudni?
Mindegyik kis különálló történetet dolgoz fel, eléggé különböző stílusban. Egy-egy dalon belül is sok minden történik, eseménydús zenék és még a legfinomabb balladában is vannak szúrós poénok. A Kontroll nélkül-című dalt már júliusban kiragasztottuk a netre, jó utat járt be eddig is, a Petőfi Rádió is megpörgette. Ez a dal is kedves balladának indul, aztán átcsap reggae-s hip-hop-ba, épp ilyen furán lesz kerek, egész. A Volt úgy-című a legvidámabb Colombre Band dal a Kapuzárási piknik-óta, ami a szakításról szól. Ez volt az első dalunk az új felállással. A Hívogató a címadó dal, ami a koncerteken úgy tűnik, indokolatlanul gyorsan megszerethető. Néhol súlyosan moralizál, néhol meg beleharap a hallgató fülébe.

Itt meghallgathatjátok a Hívógató EP dalait!

A Hívogató más miatt is közönség kedvenc lehet…
Olyan különleges elismerésben részesültünk, hogy egy Nyugat-dunántúli borászat, a 2013-as szüretelésű és idei érlelésű chardonnay borát erről a dalról nevezi el. A bor ősszel, Hívogató néven kerül piacra. Ez meglehetősen különleges dolog, nagyon örülünk neki.

Gondolkoztok nagylemezen is?
Mire publikus lett az EP már újabb dalokon dolgoztunk, így nagyon hamar összeáll egy új nagylemeznyi anyag – persze egy lemezkiadásnak ez a legkönnyebb része, a többi a matek - ki kell számolni, mikor lesz aktuális. Most a Hívogatóra koncentrálunk, ennek az útját simogatjuk. Az biztos, hogy a kislemez dalai szeretik a közönséget, reméljük a közönség is szeretni fogja őket!

Havassy Anna Katalin

A beszélgetés eredetije a Kisalföld K2 magazinban jelent meg.


Paul Karapiperis: One Sin In Seven Parts
2014-09-19 | kritika


A Small Blues Trap az utóbbi évek legjobb görög blues együttesei közé sorolandó. Az éppen egy évtizede alakult ötlemezes formáció frontembere Paul Karapiperis, aki 2009 óta szólóalbumokat is készít. A multiintsrumentalista zenész a Fifteen Raindrops In An Ocean Of Blues Tales és a Somethin’ Like Blues Or Haunted Ballads után idén nyáron jelentette meg harmadik hanganyagát. A csupán digitálisan kiadott, váratlan zenei fordulatokban gazdag One Sin In Seven Parts valójában egy konceptalbum, amely hét részből áll. A sötét, misztikus hangulatú, a delta blues, brit pszichedelikus blues és a latin zene jegyeit magukon viselő dalok csak sokadik hallgatás után fedik fel értékeiket. A nyitó Welcome boy című számban a blues zenében jóformán alig használt hangszerekkel, cimbalommal, metallofonnal és baglamasszal találkozunk. Karapiperis hangja mogorva, gyakran Tom Waits összetéveszthetetlen, Bourbon whiskeyben és cigarettafüstben áztatott orgánumára emlékeztet. Az alig harmincpercnyi lemez feljátszásában több vendégmuzsikus, így Paul malesinai székhelyű együttesének két tagja, Panagiotis Daras gitáros és Lefteris Bessios basszusgitáros is segédkezett.

Szerzői kiadás, 2014

hoati


Folytatódik a Blues Session koncertsorozat
2014-09-13 | koncertajánló


Szeptember második felében folytatódik a tavaly ősszel beindított Blues Session koncertsorozat a budapesti Kossuth Klubban található Muzikumban.



Tervezett koncertek
szeptember 19. - Magyar Atom
szeptember 20. - BlueStone feat. Mohai Tamás, Fekete Jenő és Radovics ’Kyru’ László
szeptember 25. - Loyal Apples’ Club
szeptember 26. - Message To Hendrix
október 8. - Kőbánya sound: a Kőbányai Zenei Stúdió estje
október 17. - Mojo Workings
október 25. - az Éles Gábor Trió és Tóth Vera Let Yourself In Groove című lemezének bemutatója
október 30. - Ripoff Raskolnikov Band
október 31. - Ütött-kopott angyal

hoati


Asylum Street Spankers: The Last Laugh
2014-09-09 | kritika


Az Asylum Street Spankers 1994-ben Texas államban, a Llano folyó mentén található Dabbs Hotelban, egy partit követően alakult meg. A fennállása alatt számtalan tagcserén átesett zenekart túlnyomórészt színészek alkották, akik több hangszeren is tudtak játszani. Legtöbb koncertjüket erősítő nélkül, akusztikus hangszerekkel adták, színpadi fellépéseiket fokozott teatralitás jellemezte. Játszottak klubokban, színházakban és fesztiválokon, szerte az Egyesült Államokban, de rendszeresen turnéztak Európában és Japánban is. Az együttes tagjai 2011 tavaszán úgy határoztak, hogy feloszlanak, három utolsó fellépésüket Austinban tartották. A három különböző műsor rögzítésre került, majd a legemlékezetesebb pillanatokat idén lemezen megjelentették. A The Last Laugh című hanganyag egy tradicionális gospel darab, a Didn’t It Rain a capella változatával indul. A továbbiakban a country, blues, jazz és szving műfajok elemeit magába olvasztó, helyenként a punk-rock szellemiségét is magukon viselő, az Asylum Street Spankers által lemezre még nem játszott dalok következnek. Az ének magával ragadó, a hangszeres játék vérprofi, a zenei megoldások ötletesek, nem véletlenül aposztrofálta „nemzeti kincsként” a zenekart a Jazz Review. A rajongóknak már biztos, hogy birtokában van a lemez, azoknak pedig, akik csak most ismerik meg az együttest, kiváló belépő az Asylum Street Spankers terjedelmes diszkográfiájának megismeréséhez.

Yellow Dog Records, 2014

hoati


Dave Specter: Message In Blue
2014-09-02 | kritika


Dave Specter a ’90-es évek eleje óta készít lemezeket a blues és jazz albumairól ismert, létrehozásának hatvanadik évfordulóját tavaly ünneplő Delmark Records részére. Pályafutásának tizedik szólóalbuma, a Message In Blue tizenhárom felvételt, köztük hét instrumentális szerzeményt tartalmaz. Mivel a zenész családba született Specter nem énekel, ezért lemezeire vendégénekeseket szokott meghívni. Albumain szerepelt már Barkin’ Bill Smith, Lynwood Slim és Lenny Lynn, de legtöbbet talán Tad Robinsonnal dolgozott együtt. Aktuális anyagán a soul legenda, Otis Clay, és a multiinstrumentalista Brother John Kattke hangja három-három számban hallható. A Kattke által felénekelt Chicago Style című szerzemény a szeles város legjelentősebb blues zenészeiről emlékezik meg, így nem lennék meglepve, ha csakhamar ez a dal Chicago új blues himnusza lenne. A CD rögzítésére a Willie Henderson & The Chicago Horns, és az utóbbi évek egyik legkeresettebb szájharmonikása, Bob Corritore is meghívásra került. Dave Specter gitárjátéka lendületes és telt, érződik, hogy az ötvenes éveiben járó muzsikusra nagy hatással voltak a Chicago blues legendás húrnyüvői mellett jazz gitárosok, Kenny Burrell és Wes Montgomery is. Aki ritkán vásárol lemezt, vagy egyszerűen csak biztosra akar menni, annak tökéletes választás ez az album.

Delmark Records, 2014

hoati