Tengs Lengs
Kívül mindenen
könyvbemutató és koncert

2017.12.16.

oLivérSky 50
Lábszky Olivér
születésnapi koncertje
2017.12.16.


Chuck Berry emlékest
közreműködik:
Fekete Jenő
& Chuck Berry Rock'n'Rollers
vendég:
Závodi János
2017.12.17.


Mojo Workings
& Voodoo Papa
2017.12.21.


Ian Siegal Band

2017.12.31.

Ajánlott albumok

Hobo Blues Band
Hobo Blues Band
Vadászat
Little G Weevil
Little G Weevil
Something Poppin'
Janis Joplin
Janis Joplin
Farewell Song
Johnny Winter
Johnny Winter
Second Winter
Joe Bonamassa
Joe Bonamassa
You & Me
The Cash Box Kings
The Cash Box Kings
Royal Mint
Benny Turner
Benny Turner
My Brother's Blues
T-Bone Walker
T-Bone Walker
T-Bone Blues




Archívum

Radics Béla utcanév avató emlékkoncert
2013-09-29 | koncertajánló


Ez év tavaszán ismét közszájon forgott Radics Béla neve, mivel április 16-án ünnepélyes keretek között utcát neveztek el az angyalföldi gitárhősről. Az apropót felhasználva a Radics Béla R.B. Emléktársaság égisze alatt több éve működő Club ’68 elnevezésű rendezvénysorozat 2013 őszi évadnyitóját a budapesti József Attila Művelődési Központ színháztermében tartja. A rendezvényre 2013. október 5-én, 19 órai kezdettel kerül sor a József Attila tér 4. szám alatt, nem messze Radics egykori lakóhelyétől, illetve egész alakos szobrától. A megemlékezés középpontjában ezúttal is a követők, a fáklyavivők állnak, akik nem engedték kialudni a lángot; de már kopogtat az a legfiatalabb generáció is, akit a kevés számú hang- és még kevesebb képhordozón hallható, látható zenei produkció fogott meg.

Tervezett program
19.30 - 20.15: Futótűz
20.25 - 21.10: Blues.hu
21.20 - 22.05: R.B. Kapitány Emlékzenekar
22.15 - 23.15: Tűzkerék xT


Lemezbemutatót tart a Pribojszki Mátyás Band
2013-09-27 | koncertajánló


Szeptember 19-én jelent meg az idén tízéves Pribojszki Mátyás Band negyedik nagylemeze Treat címmel, melyet október 4-én, egy koncert keretében be is mutatnak a közönségnek Budapesten, a Múzeum utcai Muzikum Klub & Bisztróban. Nemcsak az albumon hallható dalok, hanem a lemez hangzása miatt is mondom: életem legjobb albumával készültünk el - nyilatkozta Pribojszki Mátyás a rendkívül pozitív, vidám, változatos és mégis egységes hangulatú anyagról, amely a blues zene határait feszegeti, s át is lépi azt olyan műfajokkal barátkozva, mint a funky vagy a pop. A többségében saját, angol nyelvű szerzeményeket tartalmazó lemez dalai közül a modern, kissé popos Real good manhez különleges videoklip is készült, de tervbe van véve egy további szám megfilmesítése is. A Muzikumban tartandó koncert után az albumot bemutatják még az I. kerületben fekvő nagy múltú Budavári Művelődési Házban, Békéscsabán, az Elefánt Sörözőben, és Százhalombattán, a Jazz Teázóban. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult hanganyag megvásárolható a zenekar koncertjein, vagy megrendelhető a matyas@harmonica.hu e-mail címen.

A Real good man című dal videoklipje:
www.youtube.com/watch?v=7wCGBEZTzfo

Bővebb információ:
www.pribojszki.hu, www.facebook.com/matyaspribojszki

hoati


John Primer & Bob Corritore: Knockin' Around These Blues
2013-09-24 | kritika


Erőteljes, dögös chicago bluest hallhat a hallgató, ha beteszi a CD lejátszóba John Primer fekete blues gitáros és Bob Corritore fehér szájharmonikás idén nyáron a polcokra került közös albumát, a Knockin' Around These Bluest. A Mississippi államban született, de Chicagóban felnőtt, az idén a hatvankilencedik életévébe lépett Primer harmincnégy évesen már Willie Dixon híres együttesében, a Chicago Blues All Starsban szerepelt, majd Muddy Waterstől kapott muníciót további munkájához. A slide-gitározásra a blues király zenésztársa, Sammy Lawhorn tanította meg. Waters 1983-ban bekövetkezett halála után Magic Slim bandájában gitározott egészen 1992-ig, mikor szólópályára lépett. Az óta tizenhárom lemeze jelent meg, melyek közül több Blues Music Awards jelölést kapott. Corritore 1956-ban született a szeles városban, ahol Big Walter Hortont, Junior Wellst és Carey Bellt, a szájharmonika mestereit hallgatta évekig. Az arizonai Phoenix-be 1981-ben tette át a székhelyét, itt hamarosan a helyi bluesélet vezéralakja lett. A Rhythm Roots All Stars nevű zenekarával olyan nagyságokkal jammeltek együtt, mint Bo Diddley, Jimmy Rogers, Honeyboy Edwards és Robert Lockwood Jr., a mai aktuális blues sztárok közül pedig Bob Margolin, Mud Morganfield, Barrelhouse Chuck és Junior Watson, hogy csak néhány nevet említsek.
Ritka az az album, amelyen a legjobb dalok lassú, tizenkettes bluesok. Nos, ezen ezt kapjuk: a Little Walter által írt Blues And Lonesome-ban felidéződik Chicago South Side klubjainak, így a Theresa's Lounge-nek whiskygőzös, dohányfüstös hangulata, John Primer tekintélyt parancsoló slide-gitár és Barrelhouse Chuck könnyedén gördülő, de mégis kemény zongorajátékával. Ugyanez vonatkozik Robert Lockwood Jr., az első nemzedék blueszenészei közül a leghosszabb életet élt legenda Little Boy Blue címet viselő számára, ahol Primer nemcsak ragyogóan improvizál, hanem lenyűgözően énekel is. A lemezt záró Sam ’Lightnin’ Hopkins szerzemény, a Going Back Home úgyszintén csontig hatol. Ebben Bob Corritore két kőrre kap lehetőséget, majd Chuck mesterien teljesít zongoráján, hogy aztán a strófák előtt a két gitáros, John és Chris James is letegye névjegyét a rögtönzéseivel.  Nagyszerű nóta Jimmy Reed dögös shuffle-ja, a The Clock, melyben Bob a brit blues fejlődésére nagy hatást gyakorolt Reed módjára a herfli felső négy lyukát fújja leginkább, a szám egyedi varázsát pedig a jellegzetes szaggatott ritmusú dobjáték adja meg. Corritore elemében van a hasonló ritmusú Cairo Bluesban ugyanúgy, mint a Harmonica Joyride című saját dalában. A pörgős, gyors bluesok jellegzetességeit kiválóan kiaknázta Willie Dixon számában (Just Like I Treat You) Bob Corritore a hajlékony, de mégis vastag szájharmonika-, Barrelhouse Chuck a virtuóz zongora- és John Primer az Elmore Jamest idéző slide-gitár szólójával. A Man Or Mouse-ban ismét Bob és Hohnerje a főszereplő, persze Primer férfiasan telt baritonja mellett.
Szerencse, hogy az urban blues megszületése és virágzása után fél évszázaddal, ilyen mesterek, ilyen mesterművekkel jelentkeznek.

Delta Groove Music, 2013

Gróf István


Blues Session koncertsorozat a Muzikumban
2013-09-20 | koncertajánló


Blues Session koncertsorozatot indított a Muzikum Klub & Bisztró az idei őszi-téli szezonban. Az egy éve nyílt budapesti szórakozóhely csapata a blues szerelmeseinek szeretne ezzel a kedvében járni, ennek ellenére nem kizárólag blues műfajú előadókat szerepeltetnek a repertoárban, hanem más rokonműfajok képviselőit is meghívják. Terveik szerint a hazai zenei élvonal mellett a későbbiekben külföldi előadóművészekkel és együttesekkel színesítik a műsort. Havonta két alkalommal, pénteken és szombaton lesznek Blues Session koncertek.
A koncertsorozat első estjén, szeptember 12-én máris jó magasra tették a mércét, ugyanis a Texasból hazalátogatott Tommy Katona (ifj. Katona Tamás) fantasztikus hangulatú fellépést adott. A pécsi születésű gitárzseni egy régi barátot hívott erre az alkalomra maga mellé muzsikálni, nevezetesen Petendi Tamást, aki a Petenders nevű supergroupjával mutatkozott be a Muzikum publikumának.



Tervezett koncertek:
szeptember 21.: Tátrai Tibor és a Magyar Atom
október 4.: a Pribojszki Mátyás Band Treat című lemezének bemutatója, vendég: Szűcs Gabi (ex-Cotton Club Singers)
október 18.: Message To Hendrix, vendég: Nagy Ádám (Roy & Ádám Trió)
november 8.: az Éles Gábor Trió és Tóth Vera közös koncertje
november 22.: Ferenczi György és a Rackajam

A Muzikum Klub & Bisztró elérhetőségei:
1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Nyitva tartás: hétfő - szombat, reggeltől estig
Jegyinformáció: 20 221 7767, ticket@muzikum.hu
E-mail: info@muzikum.hu
Web: www.facebook.com/MuzikumKlub

Sajtókapcsolat, további információ:
Kőmíves András
Programszervező | Blues Session Klub
E-mail: stone@muzikum.hu


Harminc éve nyitotta meg kapuit a Blueskocsma
2013-09-17 | hír


Ma harminc esztendeje annak, hogy Budapesten, az Uzsoki utcában álló pici, de patinás Kassák Klubban először nyitotta meg kapuit a Blueskocsma. Az időközben megszűnt ifjúsági hetilap, a Magyar Ifjúság így írt az első estéről: „... a Blueskocsma hat óra alatt Eseménnyé nőtte ki magát. Eseménnyé tette Bodonyi Attila (zenész) örökös házigazda és barátainak remek, örömteli zenélése, valamint Rózsa Péter (riporter) szenvedélyes vitája Csörsz István íróval a mai magyar fiatalságról.” A Blueskocsmának a Kassák Klub ’86 tavaszáig adott helyet, majd a Lágymányosi Közösségi Házba, később a Fővárosi Művelődési Házba tette át a székhelyét. Az utolsó klubest 1987. április 17-én került megtartásra.

Budapest XIV. kerületében, Zuglóban, az Uzsoki utca 57. szám alatt, a Kassai térnél működött egykor a Kassák Klub, mint a kerületi Tanács Művelődési Házának fiókintézménye. Abban az időben, egészen az 1980-as évek végéig a voltaképp papíron létező Művelődési Ház legnagyobb intézményeként létezett.
A Kassák Klub nevezetes volt igényes zenei programjairól, amellyel zömében rétegigényeket elégített ki. A ’60-as évek végén itt játszott a Radics Béla vezette Sakk-Matt, majd a Kex együttes, a ’70-es évektől táncház, jazz és kortárs zenei műhely működött itt, majd az újhullámos zenekarok koncertjeinek adtak otthont. Ezeket a rendezvényeket a mindenkori klubvezetők szervezték, gyakran a vezetőség ellenére. Történetünk idején Kováts Katalin volt a Kassák Klub klubvezetője.
1983. augusztus utolsó napjaiban levelet hozott a posta. A borítékban a Kassák Klub ’83 őszi programját találtam. A Kassák Lajos egy 1952-ben készült tusrajzát borítóján viselő füzetecske hetedik oldalán a következők álltak:

„BLUES KOCSMA
Magyarországon eddig alig volt lehetőség arra, hogy a blues kedvelői képet kapjanak a zene történetéről, neves művelőiről. Sajnálatos módon ritkák azok a helyek is, ahol ki-ki kedvére való zene mellett, beszélgetésekkel, ismeretgyarapítással töltheti baráti társaságban estéit.
Mi ezt a hiányt szeretnénk pótolni: a jó zene mellé meghívunk írókat, költőket, társadalomkutatókat és más érdekes embereket, akik valami módon kapcsolatba kerültek azzal a kultúrával, aminek kialakulásában a blues fontos szerepet játszik.
Állandó házigazdánk és zenészünk BODONYI ATTILA lesz.
Időpontok: szeptember 17., október 1., október 15., október 29., … szombaton 5-10 óráig.”



Az, hogy az első klubnap épp a születésnapomra esett, különösen csábító volt. Terjesztettem is baráti körben az eseményt. Egyébként egy azóta elhunyt blueslemez-gyűjtő barátom, Benedek Bence másfél évvel korábbi sörözésünk alkalmával felvetette, hogy egy blueskocsmát kellene csinálni. Ugyanis az akkortájt megnyíló sörözőkben többnyire a mi fülünknek nem kedves zenék szóltak.
Előzetesen valami elképzelés vagy inkább elvárás kialakult bennem a dologról, mert azon a nyáron volt alkalmam megismerni Amszterdam és London néhány zenés helyét, külvárosi kocsmáját, ahol hasonló zenéket játszottak élőben vagy éppen hangfelvételről.

Első időszak - Kassák Klub, 1983. szeptember 17. - 1986. május 17.

Felfokozott várakozással és friss nyugati élményeimmel érkeztem a Kassák Klubba. A ház a megszokottól eltérő képet mutatott. Az előtérben magnózene szólt, a ruhatár mellett büfépult üzemelt, amely mögött egy csinos fiatal hölgy – mint később kiderült, a házigazda-zenész barátnője, élettársa – és egy szakállas, mosolygós, mackós külsejű férfi szolgáltak ki. A terem gyalulatlan faasztalokkal, padokkal kocsmaszerűen volt berendezve. A gyülekezőket nézve megállapítottam, hogy jobbára a harmincas korosztály érkezett. A színpadon együttes készülődött, majd hat óra előtt pár perccel Bodonyi Attila lépett a dobogóra, leült gitárjával és a húrokba csapott: „Itt van a blues megint, itt van a blues megint, hull akár a jégeső…” - énekelte magyarul Robert Johnson Hellhound On My Trail című számát. Mit mondjak? Leesett az állam: nagy kedvencem, Robert Johnson bluesa magyarul!? A dal után Bodonyi bemutatkozott és ismertette az esti programot, majd folytatta magyarított bluesokkal. Az este folyamán jegyzeteltem, amiről később írógéppel feljegyzést készítettem. A következő héten megjelent Magyar Ifjúság című hetilap egy rövid cikkben emlékezett meg az eseményről.
A zenei program felelőse természetesen a házigazda Bodonyi Attila, aki akkor a Hobo Blues Band tagja volt. Az „érdekes embereket” Rózsa Péter riporter hozta. A közönség, ahogy az előbb már utaltam rá, úgy a harminc év körüli értelmiségi vagy a hozzájuk közeli körből került ki. Összetételük a korai időszakban nem változott, és kialakult egy 30-50 főnyi törzsgárda. Jelentős részük valamelyik korábban létezett, de időközben megszűnt kulturális közegből, teaház, jazzklub, stb. jött. Az embereket vonzotta a hely újszerűsége, az újfajta muzsika és az érdekesnek ígérkező beszélgetések. Az első idényben általában 80-100 ember járt a rendezvényre.
Mivel hazánkban ekkor kevesen művelték a bluest, az élő zenei műsor mellett rövidesen bluestörténeti előadások és hanglemez bemutatók is helyet kaptak. Ebben szerep jutott szerény személyemnek is. Ugyanis az első klubnap végén bemutatkoztam Bodonyi Attilának, elmondtam, hogy a nyáron Hollandiában és Angliában jártam, milyen blues élményekkel gazdagodtam, valamint említést tettem A blues nyomában címmel elkészült kéziratomról. Attila rögtön felkért, hogy tartsak élménybeszámolót, emellett pár nap múlva meglátogatott, megnézte a lemezeimet és a kéziratot.
A kezdeti időszak lendületét megtörte egy szervezési hiba, ami végül Rózsa Péter elmaradásához vezetett. A műsor rendszerint zenei blokkal indult és csak úgy fél nyolc tájban kezdődött a beszélgetés. Kocsmáról lévén szó, az idő előrehaladtával és az alkoholszint növekedésével többen megzavarták a beszélgetéseket. Gondot jelentett az élő zenei program szűk keresztmetszete is. A közönség egy nagyon értő, mindenre nyitott része emiatt elmaradt. Ennek ellenére a Blueskocsma változatlan sikerrel üzemelt tovább, mert az elmaradók helyett mindig jöttek újabb emberek, és a szervezők fejéből friss ötletek pattantak ki, amelyeket sikerült is kivitelezniük. Egy ilyen sikeres húzás volt Cseh Tamás meghívása abban az időben, amikor Bereményi Géza bejelentette közös munkakapcsolatuk megszűntét.
A Blueskocsma „beszélgetős” vendégei voltak az első idényben fe Lugossy László, Földes László Hobo, Csalog Zsolt, Szepesi József Nógrád-megyei cigányköltő, akinek két versét megzenésítette Bodonyi Attila, Kása Béla fotóművész, akinek képeit ki is állították, vagy ifj. Csóri Sándor és Éri Péter, a Muzsikás együttes tagjai. Természetesen a muzsikusvendégek nem csak beszéltek, hanem játszottak is. Nagy sikert aratott Melczer Tibor irodalomtörténész előadása Francois Villonról. Ugyanekkor adta elő megzenésített Villon verseit Tihanyi László saját énekével és gitárkíséretével. Emlékezetes volt a Vígszínház művészének, Vallai Péternek irodalmi estje, amelyet a beat-költők műveiből állított össze.
Az első idényből még két klubnap műsora maradt meg jegyzeteim között. 1984. március 3-án Hobo beszélt a Vadászat című album készítéséről, valamint előadott öt számot Vas Zoltán gitár és Bodonyi Attila szájharmonika kíséretével. Ezek a dalok hangzottak el: You Gotta Move/Indulnod kell, Othello blues, Baby Please Don’t Go, Sittin’ On Top Of The World, Little Red Rooster. Nem tudom, készített-e valaki felvételt ezen az estén. Az idény vége előtt, május 11-én Kása Béla fotókiállítása mellett bemutatkozott a Nomád Nemzedék nevű formáció. Ifj. Csóri Sándor énekelt, Éri Péter elektromos gitáron játszott, énekelt, Ökrös Csaba hegedült, Kása Béla dobolt, a basszusgitáros nevére már nem emlékszem. Játszották többek között a Nem úgy van az, mint volt régen és a Szomorú az idő, nem akar változni kezdetű dalokat, és Bodonyi Attila csatlakozásával a 32-20 Bluest.



A második, 1984/85-ös idény a házigazda, Bodonyi Attila személyének ideiglenes háttérbe vonulása mellett két meglepetéssel szolgált. Egyrészt emelkedett a látogatók száma, másrészt csökkent a közönség átlagéletkora. Ekkoriban került bevezetésre a „szabad színpad”, ahol egyre több fiatal „bluesista” mutatkozott be, mint a Bacsek Blues Trió, az Udvari Bolondok, Hagyó Béla és Fekete Jenő, több formációba szállt be a szárnyait bontogató szájharmonikás, Szabó Tamás. (Attila közben az országot járta Blueskocsma programjával. 1984. október 1-jén például a debreceni Vigadóban szerepelt, ahová magával vitt engem is beszélgetőpartnerként a kéziratban lévő könyvemről.) 1984. november 3-án az Ausztriában élő holland Hans Theessink személyében az első külföldi előadó lépett fel a Blueskocsmában. Őt 1985. május 11-én követte a nyugat-berlini Hans Blues & Boogie művésznéven szereplő gitáros-énekes.
A harmadik idény végén a klubvezető Kováts Katalin megvált az intézménytől, így a Blueskocsma is új helyszínre költözött. Ezt az első időszakot nevezhetném akár boldog gyermekkornak is. Talán ehhez az időszakhoz kötődnek legjobb élményeim. De a történet folytatódott!

Második időszak - Lágymányosi Közösségi Ház, 1986. szeptember 26. - december 5.

A házigazda Bodonyi Attila, aki akkor már vagy két éve nem volt a HBB tagja, de itt talált helyet, ahová időközben a Hobo Blues Band klubja is átköltözött a Fővárosi Művelődési Ház körterméből. Sajnos itt egy-két botrányos eseményre is sor került, és három hónap után elhagytuk ezt a helyszínt. Jó emlékem egyedül a Tátrai-Török Tandem fellépését őrizte meg.

Harmadik időszak - Fővárosi Művelődési Ház, 1987. február 27. - április 17.

Az indulásról az akkori Esti Hírlap kis hírben adott előzetes információt. Bár naptárilag ez volt a Blueskocsma legrövidebb időszaka, de itt nem kéthetente, hanem hetente pénteki napon volt műsor. Előbb a körteremhez vezető folyosón kaptunk helyet. A kissé rideg helyszínt a fellépők és a látogatók tették otthonossá, majd az emeleti, lakájosabb terembe kerültünk. Emlékezetes maradt a vak zongorista Weszely Ernő együttese, a gitáros Balogh Mihály Jimi Hendrix Emlékzenekara a már három éve megszokott Bodonyi és Vas Zoli formációk mellett. De fellépett az Udvari Bolondok együttes, Szabó Tamás szájharmonikás… És sok-sok „dzsemmelés”, örömzenélés különböző emberek beugrásával. Elnézést azoktól, akiknek a neve most nem jutott eszembe.
A KISZ KB ifjúságpolitikai lapjában, a Stafétában már a rövidre méretezett idény után, júniusban jelent meg Hetesi Péter Pál írása Matematikus blues címmel, Kiss Gábor fotóival. Mint később kiderült, lehetett volna ez a helyszínt és rendezvényt plasztikusan bemutató írás akár a Blueskocsma nekrológja is.
Bodonyi Attila 1988. január 7-én – Attila napon – elhagyta az országot, hogy a világ más részén kezdjen új életet.
1988 őszén, ugyanezen a helyszínen Vas Zolival Komplex Blues Kantin néven folytattuk, de ez más történet.

Nemes Nagy Péter


Ifj. Katona Tamás ismét hazalátogat
2013-09-08 | koncertajánló


Sokunk örömére ifj. Katona Tamás szeptember folyamán ismét hazalátogat az Egyesült Államokbeli Texasból. A pécsi származású zenész, aki a magyarországi tartózkodása során négy koncertet is ad, az Újvilágba 2007-ben költözött, ahol egy Stevie Ray Vaughan tribute együttes, a Texas Flood frontembereként, valamint gitártanárként keresi kenyerét.

A huszonhetedik életévét idén nyáron betöltött ifj. Katona Tamás fiatal kora ellenére hosszú zenei karrierre tekinthet vissza. Élete első jelentős fellépését 1994-ben a PMD Blues Band (Pécsi Magasfiúk Dalárdája) tagjaként a Gastroblues Fesztiválon adta. Nem sokkal ezután szerepelt a pécsi formáció Szombat esti blues című albumán, melyen egy saját szerzeménye, a Tomi és a kenguru is hallható volt. Ez idő tájt csodagyerekként tekintettek rá, sorban hívták a televízióba, a rádióba, még idősebb Knézy Jenő is készített vele interjút. 2006-ban rögzítette bemutatkozó szólólemezét Let Your Fingers Bleed címmel. Az albumon hallható dalok hűen képviselték azt az irányvonalat, amit Tomi már gyermekkora óta követett: a főleg Stevie Ray Vaughan, Albert King és Jimi Hendrix által lerakott rock- és blues alapokon nyugvó erőteljes gitármuzsikát. A rákövetkező évben a Gastroblues Fesztiválon, a Puistoblues Fesztiválon Finnországban és a Pordenone Blues Fesztiválon Olaszországban ért el sikert. 2007. október 3-án Dallasba utazott, és azóta ott él. Egy Stevie Ray Vaughan tribute zenekar, a Texas Flood frontembereként, valamint gitártanárként tevékenykedik. Emellett olyan helyi híres zenészekkel játszott együtt, mint Jim Suhler, Alan Haynes, Wes Jeans, Lance Lopez, Texas Slim és Tommy Shannon, Stevie Ray egykori basszusgitárosa. A minden évben Dallasban megrendezésre kerülő Stevie Ray Vaughan Ride and Concert állandó szereplője. Az idén október 6-án tartandó fesztivál fő fellépője Johnny Winter lesz, a házigazda együttes szerepét ifj. Katona Tamás és csapata tölti be, hozzájuk fog csatlakozni két-két szám erejéig többek között Alan Haynes, Anson Funderburgh, Jim Suhler, Buddy Whittington, Wes Jeans és Tomi édesapja, id. Katona Tamás. A magyar rajongóknak nem kell a tengerentúlra utaznia, ha ifj. Katona Tamást látni szeretnék, hiszen szeptember folyamán hazalátogat, és négy koncertet is ad. Kísérőzenekarának tagjai, texasi dobosa, Travis Montoya és régi barátja, a basszusgitáron játszó Fekete Attila lesznek.

Fellépések
szeptember 12.: Budapest, Muzikum Klub & Bisztró - vendégzenekar: Petenders
szeptember 13.: Biatorbágy, Chaplin Café
szeptember 14.: Csolnok, Rákóczi söröző - fellép még: Nem tudjuk, Blues Revolver, Blues and Roll, vendég: id. Katona Tamás, Petendi Tamás, Nagy Dénes
szeptember 17.: Pécs, Zsolnay Negyed, BÁRcsak kávézó

hoati


James Cotton: Cotton Mouth Man
2013-09-04 | kritika


James Cotton hetvenhét esztendősen készítette el új lemezét az Alligator Records részére. Nem ez az első album, amit a független chicagói lemezkiadó megjelentetett tőle, hiszen a ’80-as években két szólólemezét (High Compression, Live From Chicago - Mr. Superharp Himself!) is kiadta, emellett Junior Wells, Carey Bell és Billy Branch társaságában főszereplője volt a kiadó egyik legismertebb produkciójának, a boltok polcaira 1990-ben került Harp Attack!-nak. Hosszú kitérőt követően három esztendeje a Giant című albummal tért vissza a Bruce Iglauer vezette lemezcéghez. Mivel 1994-ben gégeműtéten és sugárkezelésen esett át, az énekesi feladatot a zenész családból származó Slam Allennek kényszerült átadni a Grammy-díjra jelölt kiadványon. A tavasszal megjelent Cotton Mouth Man döntő részben a hatvankilenc éve a pályán lévő, hírnevet Howlin' Wolf és Muddy Waters együtteseiben szerzett Cotton saját vagy társszerzővel írt dalait tartalmazza. Az album a Darrell Nulisch által énekelt címadó darabbal indul. Az Anson Funderburgh and the Rockets, a Ronnie Earl & the Broadcasters nevű formációkban és James Cotton turnézenekarában is megfordult, szólólemezeket a ’90-es évek elejétől készítő Nulisch énekhangját további öt dalban hallhatjuk. Mellette a mikrofont Keb’ Mo’ két, míg Gregg Allman, Warren Haynes, Ruthie Foster és Delbert McClinton egy-egy szám erejéig kapta meg. A tizenhárom szerzeményt felvonultató album legmegindítóbb dala a Bonnie Blue című akusztikus blues, melyben a legendás szájharmonikás a lemezen egyedüliként énekel, őt a kanadai Colin Linden rezonátoros gitáron kíséri. James Cotton friss hanganyagával nyilvánvalóvá tette, hogy hiába közeledik a nyolcadik ikszhez, továbbra is keményen dolgozik, esze ágában sincs visszavonulni. Magam részéről megelőlegezek egy, a blues körökben legrangosabb elismerésnek számító Blues Music Awards trófeát az önéletrajzi ihletésű felvételeket is tartalmazó lemeznek.

Alligator Records, 2013

hoati