Archívum
Curtis Salgado: Soul Shot
2012-05-31 | kritika
Azt hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha kijelentem: Curtis Salgado nemzedékének kiemelkedő alkotója, egy olyan előadó, aki mesteri tolmácsolásban szólaltatja meg az általa énekelt dalokat, legyen az a stúdióban vagy a színpadon.Az énekes, dalszerző, harmonikás a ’60-as évek végén kezdte a pályafutását, ezekben az években olyan zenekarokban játszott, mint a The Nighthawks, a The Robert Cray Band vagy a Roomful Of Blues. ’86-ban hozta létre a Curtis Salgado & The Stilettos formációt, majd ’91-ben jelent meg az első szóló albuma. Mindezek mellett tudni kell róla, hogy Ő volt az, akinek a biztatására John Belushi létrehozta a The Blues Brothers zenekart és a bandára jellemző összetéveszthetetlen karaktert, s az Ő részére dedikálta a csapat a ’78-as Briefcase Full Of Blues lemezét. Számtalan díjjal és elismeréssel büszkélkedhet, s az előző, 2008-as albumát négy kategóriában is jelölték a Blues Music Awards díjra.
Mindezek ismeretében kétkedve fogadtam, amikor a friss, Soul Shot című új albumát úgy harangozták be, hogy a legjobb az eddig készítettek közül. S, hogy kellett e csalódnom? Azt hiszem nem. Egy dögös, érzelmes, magával ragadó albumot hallhatunk, amelyben könnyedén keveredik a soul, a blues, a funk, a R & B és a lágyabb ballada a rockosabb tétellel. A komoly egészségügyi problémákon túlesett Salgado önfeledt előadását élvezhetjük. A négy saját szerzeményen kívül olyan szerzők munkái lettek itt megszólaltatva, mint Johnny "Guitar" Watson, George Clinton, Otis Redding vagy Bobby Womack. A kísérő zenészek (többek közt a Phantom Blues Band tagjai) már sokszorosan bizonyították hangszeres tudásukat, muzikalitásukat, így tökéletességében élvezhetjük a muzsikusok egymásra figyelő játékát, a harmóniák, a dinamika meglétét. Az oly sokszor hiányolt pillanat varázsa jelenik meg, érhető tetten a dalok hallgatása közben.
Csak remélni tudom, hogy a minőségi zene kedvelői közül sokan felfedezik ezt a remek, ambiciózus produkciót, amely az Alligator Records és az előadó kapcsolatának első darabja.
Alligator Records, 2012
hcs
Géczi László: Nyitott Blues
2012-05-24 | hír
Ha szereted a bluest, ezt a könyvet neked írták. A szerző szakíró, a zenei irányzat egyik legjobb hazai ismerője, a Rockháló szerkesztője. A blues pedig - Willie Dixon örökérvényű mondása szerint - a gyökér, a többi zene pedig a gyümölcs.A Publio kiadásában a napokban megjelent e-könyv Géczi László Fekete rhythm & blues fehérben című, 1994-es, ma már sehol nem kapható nyomtatott könyvének átdolgozott, kibővített és aktualizált változata.
A szerző a blues meghatározó egyéniségeinek portréit tárja elénk. Mint írja, ezek nem zenetörténeti tanulmányok, a tények sokaságának monotonnak tűnő felsorolását megpróbálta feloldani a művészek életének érdekességeivel, személyes élményei, érzései felidézésével. Szögezzük le, sikerrel, ez valóban nem egy száraz lexikon, olvasmánynak is jó. A legfontosabb mégis, hogy megismerhetjük a műfaj nagyjait.
A feketék R&B-ának számtalan árnyalata közül leginkább a chicagói városi blueszal foglalkozik, annak legismertebb képviselőit mutatja be röviden. Azért éppen őket (Muddy Waters, Sonny Boy Williamson, Howlin’ Wolf, Otis Spann, B.B. King …), mert nagyon sok fiatal brit zenésznek ők voltak a példaképei, tanítómesterei. Többen közülük az ötvenes évek végén, a hatvanas években rendszeresen felléptek Európában is.
Milyenek lettek a tanítványok? „Minden elfogultság nélkül” állítható, hogy azok, akik Alexis Korner, Cyril Davies, Graham Bond és John Mayall „zenetanodájából” kerültek ki, a R&B, majd pedig a rock műfaj legtehetségesebb, legsokoldalúbb zenészeivé váltak. A következő portrékban őket mutatja be, mint a blues két hullámának legjobbjait (Animals, Yardbirds, Them, Pretty Things, Rolling Stones …, illetve Chicken Shack, Cream, Taste, Savoy Brown …).
Ezeknek a zenekaroknak nem csak Európában volt óriási szerepük a műfaj felvirágoztatásában, hanem a tengerentúlon is erőt adtak a blueshullám fiatal képviselőinek és megmutatták, hogy a fekete R&B fehéren még szebben csillog. Találóak Joe Tex, amerikai énekes hálás szavai: „Ha nincs a nagy angol blues áttörés, ez a zene megszűnt vagy elhalványodott volna.”
Az ezt követő részben a szerző felvázolja a brit blues amerikai „visszacsatolását” az Allman Brothers Band, Johnny Winter, a Mountain, Stevie Ray Vaughan pályafutásán keresztül. Ezen kívül bemutat néhányat azok közül is (Paul Butterfield Blues Band, Canned Heat …), akik az európai „blues-dózistól” független, önálló utat jártak. Nem hagyható ki a könyvből a műfaj olyan besorolhatatlan óriása sem, mint Jimi Hendrix!
Miért éppen ezeket a zenészeket, illetve zenekarokat választottam? – teszi fel a kérdést a szerző ismertetőjében. Elhihetik, a bőség zavarával küszködtem, nagyon sokan vannak rajtuk kívül is, akiknek itt lenne a helyük, de hát ez egy szubjektív válogatás.
Géczi László hozzáteszi, könyvét elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlja, akik csak a mai rockzenében tájékozottak, – vagy talán még abban sem – s szeretnének minél többet megtudni a műfaj múltjáról, megismerni a gyökereit. Reméli, hogy könyve elolvasása után kedvet kapnak majd felkutatni, beszerezni azokat a CD-ket, esetleg bakelit lemezeket, amelyekről ezt a nagyszerű zenét hallani lehet. A portrék végén található Ajánlott albumok listája ehhez próbál segítséget nyújtani. Abban bízik, hogy a blues és a rhythm and blues művészeinek megismerése után a fiatalok és a lélekben fiatalok sokkal igényesebbek lesznek a mai rockzenével szemben.
JT Coldfire: Always & Never
2012-05-18 | kritika
JT Coldfire a Texas állambeli Corpus Christiben született, majd húsz évesen New Yorkba költözött, ahol hosszú esztendőkön át stúdiózenészként dolgozott. A Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni terrortámadás után döntött úgy, hogy Austinban telepedik le. A szólókarrierje beindítása óta évi kétszázötven koncertet ad, van úgy, hogy egy nap három alkalommal is fellép, ilyenkor azonban nem ismétli meg ugyanazt a számot kétszer.A 2008-ban elkészített lemeze, a Crazy Sun megjelenését követően lehetősége adódott Svédországban turnézni. A skandináv országban barátságokat is kötött, amelynek köszönhetően svéd stúdióban, svéd zenészek közreműködésével került rögzítésre legújabb albuma, az Always & Never. A CD központi dala az I’m The Best Thing You Ever Had című lassú blues. Valahányszor meghallgatom ezt a szerzeményt, a hideg futkos a hátamon. Nem lehet érzelmek nélkül elmenni az Anna-Carin Borgstrommal előadott duett, a Let’s Go For A Drive vagy a lemez egyetlen akusztikus tétele, a Feelin’ The Music mellett sem. Az ezerarcú Coldfire az It’s Alright With Me-t George Thorogood stílusában adja elő, míg a Party Lovin Pappa-val az ’50-es évek rock ’n’ rollját idézi meg. Tökéletes zárószám a Tired Man’s Blues, melyet Clas-Goran Dahlberg tangóharmonika játéka tesz emlékezetessé.
A lassan húsz éve a pályán lévő texasi muzsikus friss albumával kiváló időtöltésről gondoskodik. Az egyetlen negatívum, amit felhozhatok a CD-vel kapcsolatban, az a hosszúsága, ugyanis a tizenegy dal játékideje alig több mint fél órát tesz ki.
Crazy Sun Publishing, 2012
hoati
Átadták a Blues Music Awards díjait
2012-05-11 | hír
Tegnap átadták a 33. Blues Music Awards díjait. Nagyszabású gála keretein belül huszonhat kategóriában jutalmazzák a legjobbak teljesítményét. A díjátadóra a memphis-i Cook Convention Centerben került sor.A díjazottak:
Acoustic Album
David Maxwell & Otis Spann: Conversations in Blue
Acoustic Artist
Eric Bibb
Album Of The Year
Tedeschi Trucks Band: Revelator
B.B. King Entertainer
Tab Benoit
Band
Tedeschi Trucks Band
Best New Artist Debut
Samantha Fish: Runaway
Contemporary Blues Album
Tab Benoit: Medicine
Contemporary Blues Female Artist
Susan Tedeschi
Contemporary Blues Male Artist
Tab Benoit
DVD
Ruthie Foster: Live At Antone's (Blue Corn)
Gibson Guitar Award
Derek Trucks
Historical AlbumHowlin' Wolf: Smokestack Lightning/The Complete Chess Masters 1951-1960 (Chess)
Instrumentalist - Bass
Biscuit Miller
Instrumentalist - Drums
Chris Layton
Instrumentalist - Harmonica
Charlie Musselwhite
Instrumentalist - Horn
Terry Hanck
Instrumentalist - Other
Sonny Rhodes (Lap Steel Guitar)
Koko Taylor Award (Traditional Blues Female)
Ruthie Foster
Pinetop Perkins Piano Player
Marcia Ball
Rock Blues AlbumJoe Bonamassa: Dust Bowl
Song
Johnny Sansone: The Lord Is Waiting, The Devil Is Too (Johnny Sansone: The Lord Is Waiting And The Devil Is Too)
Soul Blues Album
Bobby Rush: Show You A Good Time
Soul Blues Female Artist
Denise LaSalle
Soul Blues Male Artist
Curtis Salgado
Traditional Blues Album
Billy Boy Arnold, John Primer, Billy Branch, Lurrie Bell, Carlos Johnson: Chicago Blues A Living History The (R)evolution Continues
Traditional Blues Male Artist
Charlie Musselwhite
hoati
Thorbjorn Risager: Dust & Scratches
2012-05-06 | kritika
Thorbjorn Risager egyike a legismertebb és legsikeresebb dán blues előadóknak. A pályafutását 2003-ban kezdő muzsikus ez idáig tizenöt országban koncertezett, lemezei rangos jelöléseket és díjakat kaptak, felvételeit a világ hatvanöt rádióállomása játszotta.Friss albuma, a Dust & Scratches a korábbi CD-ihez hasonlóan a skandináv országokbeli zenészek felvételeinek kiadására szakosodott Cope Records gondozásában jelent meg. A lemezen saját szerzeményei, valamint a gitáros Peter Skjerning két száma, a More és az All Your Dollars található - ez utóbbi muzsikus Svein Erik Martinsent váltotta Risager hattagú kísérőegyüttesében. Remek egyéni megoldások és csodálatos zenekari összjáték jellemzi az elhangzó dalokat, melyek közül az On My Way bejutott az International Songwriting Competition döntőjébe. A gitáros-énekes számára nem ismeretlen az e fajta megmérettetés, hiszen előző albumának, a Track Recordnak a nyitószáma, a Rock 'N' Roll Ride 2010-ben harmadik helyezést ért el a világ legrangosabb dalszerző versenyén. A korongon afféle kakukktojásként egy duó felvétel, az In The Back Of My Mind is helyet kapott.
Kiemelkedő előadói kvalitás, remek kompozíciók és osztályon felüli hangzáshűség - ezek képesek sikerre vinni egy produkciót. Thorbjorn Risager utolsó lemeze mind a három említett feltételnek maradéktalanul megfelel.
Cope Records, 2011
hoati
Lépj fel kedvenceiddel!
2012-05-03 | hír
A kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon idén Blue sPot Café néven új koncerthelyszín indul azzal a céllal, hogy minél több feltörekvő zenész kapjon lehetőséget fellépni akár önállóan, akár a hazai blues-rock világ már ismert muzsikusaival és bandáival együtt. Várják mindazok jelentkezését, akik 2012. július 27. és augusztus 5. között szívesen kipróbálnák előadói képességeiket a fesztiválozó közönség előtt, vagy lenne bátorságuk akár együtt is zenélni Fekete Jenővel, Benkő Zsolttal, Pribojszki Mátyással, az S-modellel, Roy & Ádámmal, vagy a főszervező Blue sPot tagjaival. Akiben van kellő merészség, hogy kipróbálja magát, az a jelentkezés részleteit itt találja meg.
